Aida Emiko
3 posters
1 / 1 oldal
Aida Emiko
Aida Emiko Csüt. Aug. 04 2011, 16:13
A Geninné válás utáni pár nap
Amikor kiléptem az akadémia ajtajából, tudtam hogy mostantól nem leszek egy egyszerű gyerek. Mostantól Genin vagyok, és lesznek küldetéseim. A szüleim biztosan büszkék voltak rám, vagyis még mindig azok, amikor megtudták, hogy a lányuk genin lett. A nagyi is biztosan büszke lenne rám, mivel eldöntöttem, hogy orvosi ninja leszek.
Tehát amikor elmentem az akadémiától, az utcán kezdtem sétálni. Nagyon szép helyre keveredtem, ahol több emeletes házak voltak, habár nem láttam senkit a környéken. Ezt egy kicsit furcsának véltem, de aztán a tópartra értem. Ó, igazán szép látvány volt, amikor a nap rásütött a víz tetejére. Ekkor döntöttem el, hogy egy kicsit edzek. Erőnléti edzést csináltam. Olyan 120 felülést csináltam, majd futottam is egy keveset. Ezután el kellett döntenem, hogy mit gyakoroljak tovább. Ekkor jöttem rá, hogy a Genin vizsgán nem lett igazán jó a Bunshin no jutsu, ezért gyakorolni kezdtem. Összpontosítottam, és mire kinyitottam a szemem, előttem állt a másolatom. Teljesen olyan volt, mint én. A ruhája, a haja teljesen megegyezett az enyémmel. Habár nem volt szaga. (Nem mintha, szagom lett volna. ) De amikor belebokszoltam a vállába, rögtön eltűnt. Elégedetten hagytam el a kiképzőterepet. Ezután megéheztem és elmentem Ichiraku ramen bárjába.
Amikor megérkeztem a bárba, láttam hogy nem én vagyok az egyetlen, aki egy kis ramenre vágyik. Egy fiú és két lány ült a bárszékeken. Én persze üdvözöltem őket. Úgy , ahogy azt megtanították nekem kiskoromban. A fiú nagyon hamar elhagyta a bárt, ezért nem igazán tudtam vele beszélni. De az egyik lány, Eiko nagyon barátságos volt. Már első pillantásra is kedvesnek látszott, de hogy hozzám szólt, alá tudtam támasztani a gondolataimat. Ekkor tudtam meg a nevét is. Ő is friss genin volt, úgy mint én. Felvetődött bennem az a kérdés, hogy talán ő lesz-e a társam. De hamar elvetettem ezeket a gondolatokat, mivel láttam, hogy rajta kívül még ketten is ott voltak. Úgy gondoltam, hogy ők a csapattársai. Nem sokára ő is elment és ott maradtam a másik lánnyal. Láttam rajta, hogy nem igazán akar barátkozni, ezért nem kezdeményeztem beszélgetést.
Olyan 10 perccel később megettem a ramenem, és utána ki is fizettem. Ezután lementem a kiképzőterembe, mivel ott volt a találkozónk. Nem először jártam ott, ezért nagyon magabiztosan mentem a szabadba. Ott úgy döntöttem, hogy nem erőltetem meg annyira magam, mivel nem rég fejeztem be az evést. És hát, nem lett volna szép látvány amikor kiadom magamból a kaját. Úgy döntöttem, hogy leülök egy fa alá kicsit hűsölni. Közben egy fiú is megérkezett. Nagyon ismerős volt, és amikor közelebb jött rájöttem miért. Ő volt az a fiú, aki olyan hamar elhagyta az Ichiraku ramen bárt. Ő köszönt nekem hamarabb, és be is mutatkozott nekem. Nauzomi Yamashitának hívták.Megkérdezte, hogy én is a csapatomra, várok-e, és mikor kiderült, hogy igen akkor már biztosra vettem, hogy ő lesz a csapattársam, Ő is leült mellém, és vártuk a senseit, és a csapattársunkat. Nem kellett sokat várnunk, mire megérkezett egy fiú. Később, pedig egy fekete kabátos ijesztő fickó. Ő Volt a senseiünk, Asaya Yoh. Ezután, már csak vártunk a sensei utasítására.
Amikor kiléptem az akadémia ajtajából, tudtam hogy mostantól nem leszek egy egyszerű gyerek. Mostantól Genin vagyok, és lesznek küldetéseim. A szüleim biztosan büszkék voltak rám, vagyis még mindig azok, amikor megtudták, hogy a lányuk genin lett. A nagyi is biztosan büszke lenne rám, mivel eldöntöttem, hogy orvosi ninja leszek.
Tehát amikor elmentem az akadémiától, az utcán kezdtem sétálni. Nagyon szép helyre keveredtem, ahol több emeletes házak voltak, habár nem láttam senkit a környéken. Ezt egy kicsit furcsának véltem, de aztán a tópartra értem. Ó, igazán szép látvány volt, amikor a nap rásütött a víz tetejére. Ekkor döntöttem el, hogy egy kicsit edzek. Erőnléti edzést csináltam. Olyan 120 felülést csináltam, majd futottam is egy keveset. Ezután el kellett döntenem, hogy mit gyakoroljak tovább. Ekkor jöttem rá, hogy a Genin vizsgán nem lett igazán jó a Bunshin no jutsu, ezért gyakorolni kezdtem. Összpontosítottam, és mire kinyitottam a szemem, előttem állt a másolatom. Teljesen olyan volt, mint én. A ruhája, a haja teljesen megegyezett az enyémmel. Habár nem volt szaga. (Nem mintha, szagom lett volna. ) De amikor belebokszoltam a vállába, rögtön eltűnt. Elégedetten hagytam el a kiképzőterepet. Ezután megéheztem és elmentem Ichiraku ramen bárjába.
Amikor megérkeztem a bárba, láttam hogy nem én vagyok az egyetlen, aki egy kis ramenre vágyik. Egy fiú és két lány ült a bárszékeken. Én persze üdvözöltem őket. Úgy , ahogy azt megtanították nekem kiskoromban. A fiú nagyon hamar elhagyta a bárt, ezért nem igazán tudtam vele beszélni. De az egyik lány, Eiko nagyon barátságos volt. Már első pillantásra is kedvesnek látszott, de hogy hozzám szólt, alá tudtam támasztani a gondolataimat. Ekkor tudtam meg a nevét is. Ő is friss genin volt, úgy mint én. Felvetődött bennem az a kérdés, hogy talán ő lesz-e a társam. De hamar elvetettem ezeket a gondolatokat, mivel láttam, hogy rajta kívül még ketten is ott voltak. Úgy gondoltam, hogy ők a csapattársai. Nem sokára ő is elment és ott maradtam a másik lánnyal. Láttam rajta, hogy nem igazán akar barátkozni, ezért nem kezdeményeztem beszélgetést.
Olyan 10 perccel később megettem a ramenem, és utána ki is fizettem. Ezután lementem a kiképzőterembe, mivel ott volt a találkozónk. Nem először jártam ott, ezért nagyon magabiztosan mentem a szabadba. Ott úgy döntöttem, hogy nem erőltetem meg annyira magam, mivel nem rég fejeztem be az evést. És hát, nem lett volna szép látvány amikor kiadom magamból a kaját. Úgy döntöttem, hogy leülök egy fa alá kicsit hűsölni. Közben egy fiú is megérkezett. Nagyon ismerős volt, és amikor közelebb jött rájöttem miért. Ő volt az a fiú, aki olyan hamar elhagyta az Ichiraku ramen bárt. Ő köszönt nekem hamarabb, és be is mutatkozott nekem. Nauzomi Yamashitának hívták.Megkérdezte, hogy én is a csapatomra, várok-e, és mikor kiderült, hogy igen akkor már biztosra vettem, hogy ő lesz a csapattársam, Ő is leült mellém, és vártuk a senseit, és a csapattársunkat. Nem kellett sokat várnunk, mire megérkezett egy fiú. Később, pedig egy fekete kabátos ijesztő fickó. Ő Volt a senseiünk, Asaya Yoh. Ezután, már csak vártunk a sensei utasítására.
Aida Emiko- Játékos
- Tartózkodási hely : Konoha
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 144
Re: Aida Emiko
Sai Kedd Aug. 30 2011, 12:54
Erre a kis történetecskére adok néked 5 chakraszintet. ( a változást ne felejtsd el majd feltüntetni az adatlapodon ^^) Azért örülök, hogy azóta is igen aktívnak látlak, csak így tovább
Sai- Főadminisztrátor
Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU-Root
Chakraszint: mennyit rajzoljak?
Re: Aida Emiko
Aida Emiko Pént. Okt. 07 2011, 15:10
Az első közös edzés
Amikor megérkezett Asya sensei nagyon ijesztőnek és furának nézett ki. Azonban, ahogy telt az idő egy jobban kezdtem megszokni, hogy mostantól ő lesz az, aki segít, hogy igazi ninjává váljunk.
Az első alkalommal meg kellett érintenünk, ami nem ment valami könnyen, mivel a sensei nem hagyta magát. Mindent be kellett vetnünk, hogy meg tudjuk érinteni őt. Egy kis összefogással sikerült egyikünknek megérinteni a bokáját. Ezután megnéztük, hogy kinek milyen típusú chakrája van. Egy chakra érzékelős papírt kellett a kezünk közé vennünk és átáramoltatni a chakrát abba. Ha összegyűrődik, akkor villám, ha meggyullad, akkor tűz, ha kettészakad, akkor szél, ha összemorzsolódik, akkor föld, ha pedig benedvesedik, akkor víz elemű a chakra. Nekem a papírom összegyűrődött tehát villám eredetű a chakrám. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű, de meg kell tanulnom használni. A csapattársam, Yamashita kezében pedig meggyulladta papír. Neki hamarabb derült ki, hogy milyen a chakrája, kicsit zavart is, hogy nekem nem ment olyan gyorsan, de hamar elterelődött a figyelmünk a papírról, mivel megérkezett a harmadik tagunk is egy hatalmas bukfenccel. Ő volt Orokana. Ez a fiú olyan, aki nem bírja tartani a száját. Azonban nagyon kedves és közvetlen is. Ő is végig csinálta azt, amit mi és az ő eleme a szél lett. Ezzel vége lett az első napi edzésünknek. A sensei elmondta a találkozó helyünket és haza küldött minket.
Aznap éjszaka nagyon izgatottan vártam, hogy mit fogunk csinálni. Nagyon nehezen is aludtam el, de hát ez van, ha izgatott az ember! Kicsit későn, de felkeltem. Megebédeltem, majd elindultam a megbeszélt helyre. Amikor odaértem a többiek már ott voltak. A sensei ezzel szemben sehol sem volt. Fogalmunk sem volt, hogy mit csinálhatnánk a ninja emlékműknél, emiatt még izgatottabban vártuk a senseiünket. Úgy 10 perc elteltével meg is jött és megkezdtük az edzésünket. Az edzés előtt viszont a Hokagékről beszéltünk. A sensei felkért, hogy meséljek róluk. Én nem ellenkeztem. Rögtön bele is kezdtem. Miután elmondtam a sensei egy C szintű Genjutsut alkalmazott rajtunk. Az egész annyi volt, hogy kunaikat dobott felénk és az megsokszorozódott. Én nem tudtam, hogy mit tegyek. Csak álltam egy helyben és néztem. A sensei nem sokára feloszlatta a jutsut. Ez az egész teljesen lesokkolt. Azonban nem csak én reagáltam így. Orokanát a földön volt és Yamashita, pedig a kezét az arcához tette. Nagyon megijedtünk. És ez még csak egy egyszerűbb jutsu volt. Ezután elmondta, hogy hogyan akadályozhatjuk meg a Genjutsukat. Miután mindenki megértette, elmentünk az akadémia mögötti erdőhöz, ahol megkezdtük a második feladatot. Fel kellett szaladnunk a fára. Elsőnek nem ment egykönnyen. Próbáltam felszaladni, ami először egész jól sikerült, de elkalandoztak a gondolataim és nem koncentráltam eléggé és a fa kettéhasadt alattam. Amikor leérkeztem a fáról láttam, hogy Yamashita már a földön van és vakargatja a fejét. A fán még mindig szaladt Orokana, azonban ő is leugrott, ahogyan én, így mindhárman újult erővel szaladtunk a fára.
Amikor megérkezett Asya sensei nagyon ijesztőnek és furának nézett ki. Azonban, ahogy telt az idő egy jobban kezdtem megszokni, hogy mostantól ő lesz az, aki segít, hogy igazi ninjává váljunk.
Az első alkalommal meg kellett érintenünk, ami nem ment valami könnyen, mivel a sensei nem hagyta magát. Mindent be kellett vetnünk, hogy meg tudjuk érinteni őt. Egy kis összefogással sikerült egyikünknek megérinteni a bokáját. Ezután megnéztük, hogy kinek milyen típusú chakrája van. Egy chakra érzékelős papírt kellett a kezünk közé vennünk és átáramoltatni a chakrát abba. Ha összegyűrődik, akkor villám, ha meggyullad, akkor tűz, ha kettészakad, akkor szél, ha összemorzsolódik, akkor föld, ha pedig benedvesedik, akkor víz elemű a chakra. Nekem a papírom összegyűrődött tehát villám eredetű a chakrám. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű, de meg kell tanulnom használni. A csapattársam, Yamashita kezében pedig meggyulladta papír. Neki hamarabb derült ki, hogy milyen a chakrája, kicsit zavart is, hogy nekem nem ment olyan gyorsan, de hamar elterelődött a figyelmünk a papírról, mivel megérkezett a harmadik tagunk is egy hatalmas bukfenccel. Ő volt Orokana. Ez a fiú olyan, aki nem bírja tartani a száját. Azonban nagyon kedves és közvetlen is. Ő is végig csinálta azt, amit mi és az ő eleme a szél lett. Ezzel vége lett az első napi edzésünknek. A sensei elmondta a találkozó helyünket és haza küldött minket.
Aznap éjszaka nagyon izgatottan vártam, hogy mit fogunk csinálni. Nagyon nehezen is aludtam el, de hát ez van, ha izgatott az ember! Kicsit későn, de felkeltem. Megebédeltem, majd elindultam a megbeszélt helyre. Amikor odaértem a többiek már ott voltak. A sensei ezzel szemben sehol sem volt. Fogalmunk sem volt, hogy mit csinálhatnánk a ninja emlékműknél, emiatt még izgatottabban vártuk a senseiünket. Úgy 10 perc elteltével meg is jött és megkezdtük az edzésünket. Az edzés előtt viszont a Hokagékről beszéltünk. A sensei felkért, hogy meséljek róluk. Én nem ellenkeztem. Rögtön bele is kezdtem. Miután elmondtam a sensei egy C szintű Genjutsut alkalmazott rajtunk. Az egész annyi volt, hogy kunaikat dobott felénk és az megsokszorozódott. Én nem tudtam, hogy mit tegyek. Csak álltam egy helyben és néztem. A sensei nem sokára feloszlatta a jutsut. Ez az egész teljesen lesokkolt. Azonban nem csak én reagáltam így. Orokanát a földön volt és Yamashita, pedig a kezét az arcához tette. Nagyon megijedtünk. És ez még csak egy egyszerűbb jutsu volt. Ezután elmondta, hogy hogyan akadályozhatjuk meg a Genjutsukat. Miután mindenki megértette, elmentünk az akadémia mögötti erdőhöz, ahol megkezdtük a második feladatot. Fel kellett szaladnunk a fára. Elsőnek nem ment egykönnyen. Próbáltam felszaladni, ami először egész jól sikerült, de elkalandoztak a gondolataim és nem koncentráltam eléggé és a fa kettéhasadt alattam. Amikor leérkeztem a fáról láttam, hogy Yamashita már a földön van és vakargatja a fejét. A fán még mindig szaladt Orokana, azonban ő is leugrott, ahogyan én, így mindhárman újult erővel szaladtunk a fára.
Aida Emiko- Játékos
- Tartózkodási hely : Konoha
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 144
Re: Aida Emiko
Shikamaru(Inaktív) Pént. Okt. 07 2011, 15:42
A vége kicsit lezáratlan, de végül is ez van, ha az ember kaland közepén ír bővítményt. Problémát nem találtam benne, jutalmad +6 chakra.
Shikamaru(Inaktív)- Inaktív
Adatlap
Szint: A
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.