Aida Emiko

**Aida Emiko** Szer. Okt. 05 2011, 20:47

Eljött az edzésünk második napja. Nagyon izgatott voltam. Az nap éjjel azon gondolkoztam, hogy mit csinálhattam volna jobban. Mindig a hibáim lebegtek a szemem elől. Nagyon rossz volt az a tény, hogy nem tudtam, hogy mit tegyek. Azonban hamar elkalandoztam. A következő nap eseményein gondolkoztam. Nagyon sokáig álmodoztam azon, hogy mit csinálhatnánk holnap, de egyszer csak elaludtam és arra eszméltem, hogy anya szól, hogy fel kéne kelni, majd ki ment az ajtón. Kicsit fáradt voltam, de megpróbáltam felkelni.
Pár perc múlva felálltam és a tükrömhöz sétáltam.
- Kicsit fáradtnak nézel ki!- mondtam magamnak. Aztán megigazítottam a hajamat és felvettem egy normális ruhát. Kimentem anyáékhoz. Megreggeliztem, majd egy kicsit edzettem, hogy formában legyek délutánra. Ezután megebédeltem, majd felvettem egy kényelmesebb ruhát. Innentől úgy éreztem, mintha lassított felvételben játszódna minden. Egyszerűen nem akart eljönni a fél kettő. Próbáltam elfoglalni magam azzal, hogy segítek anyáéknak meg ilyenek. Nem sokára el is jött a fél kettő. Ittam még egy korty vizet és elindultam a találkozóhelyünkre.
A Konohaiak, mint mindig, most is a belvárosban voltak. Mosolyogva mentem végig az utcán, csak akkor hervadt le a mosoly a számról, amikor megláttam a régi vetélytársamat. Hasimoto Kyokot. Ő egy kis szőke hajú, kék szemű lány volt. Az akadémián végig vele versenyeztem. Láttam rajta, hogy meglepődik, amikor meglátott. Erre csak mosolyogni tudtam. Megálltam előtte és köszöntem neki.
- Szia! Hát te, hogy-hogy itt vagy? Azt hittem, hogy minden nap estig edzel .- Jelentettem ki.
- Úgy volt! De… most pihenek!
- Ó, szóval pihensz!- végig néztem rajta. Valami furcsát vettem észre rajta. Amíg velem beszélt, addig végig jobbra és balra nézett, mint akit üldöznek. Nem voltam benne biztos, de ha jól következtetek, akkor ő most nagyon meg van rémülve. Tapogatózva rákérdeztem. - Figyelj… Valami baj van? Te nem szoktál ilyen szótlan lenni. Ha meglátsz, akkor mindig letámadsz, hogy jobb vagy nálam.
Kyoko látványosan körülnézett, majd közelebb hajolt és halkan kezdett el beszélni.
- Ne itt! Menjünk egy kevésbé nyilvános helyre és majd ott elmondom, jó?- Azzal megfogta a karomat és egy kis sikátorba húzott. Miután meggyőződött abban, hogy nincs itt senki, elkezdte mondani a történetét.- Az egész a Genin vizsga után történt...- nyelt egy nagyot, majd folytatta.- Az öcsémet elrabolták! Nem tudom, hogy-hogyan, vagy hogy mikor, csak annyit tudok, hogy váltságdíjat kérnek, mégpedig elég sokat. Anya éjjel-nappal sír, és hibáztatja magát, hogy nem vigyázott rá jobban. Én… Én két nappal ezelőtt valahogy rájuk bukkantam. Ha jól emlékszem egy hatalmas elhagyatott épületben vannak.
- Ez szörnyű!- csak ennyit tudtam mondani a sokktól.
- Ne is mondd!- láttam, hogy a sírás szélén van. De még folytatta.- Elkövettem, egy hatalmas hibát! Bementem az épületbe és kipróbáltam szabadítani az öcsémet, azonban észrevettek és elkaptak. Egy ideig fogva is tartottak, de aztán megszöktem. Megígértem az öcsémnek, hogy visszamegyek érte. Most viszont attól félek, hogy eljönnek értem és elrabolnak és megkínoznak, mint az öcsémet. Jaj, ha láttad volna a meggyötört arcát…- ennél a mondatánál már el szakadt el a cérna nála és nem bírta ki sírás nélkül. Sosem hittem volna, hogy ilyet teszek egyszer, de megöleltem.
- Ha tudok valamiben segíteni, akkor szólj nyugodtan.- mondtam együtt érzően.
- Ami azt illeti, tudnál segíteni…- mondta két szipogás közepette. - Ha mondjuk, eljönnél velem oda és segítenél kiszabadítani őt, annak nagyon örülnék.
- Hát… Na jó!- Nem kellett többször figyelmeztetni a lányt. Rögtön abba hagyta a sírást, majd megfogta a kezemet és húzott maga után. Egy elhagyatott helyre hozott.
- Nos, neked annyi lenne a feladatod, hogy eltereled az emberrablók figyelmét, amíg én kiszabadítom az öcsémet. Oké?- mondta erőteljesen.
- Jó, akkor menjünk! De mennyit is mondtál, hányan vannak?
- Nem tudom pontosan, de szerintem ketten vannak. - Én kezdtem az akciót. Shurikeneket dobtam be az ajtón, mire az emberrablók közül az egyik ki jött. A kinézete azt mutatta, hogy nem valami okos. Tehát hamar végzek vele. Azaz, ellátom a baját. Nem szóltam egy szót sem, csak kézjeleket formáltam, mégpedig a klón jutsut. Először egyet csináltam. Azt kiküldtem hozzá . A klónom egy –vagy két ütést mért rá, amitől azonnal elájult. ~ Höh. Ha ilyen lesz a másik is, akkor jó dolgom lesz!~ Eloszlattam a klónt, majd egy hangot hallottam.
- Na, elintézted, Heiji?- ezután lépteket hallottam. - Mi a…?! – körülnézett, majd meg szólalt. – Tudom, hogy itt vagy valahol! Ezt nem úszod meg szárazon! – Ezután koncentrált, majd megtalált. Láttam, hogy félmosolyra húzza a száját. - Ezt most jól megszívtad!- Drótok jelentek meg az ujja hegyén és felém jöttek, annyi szerencsém volt, hogy a reflexeim működtek és helycserélő technikát alkalmaztam. ~ Hm… Nem is rossz! Azt hiszem, ez már nem lesz, olyan egyszerű!~ Egyszerre több klónt is csináltam kunaikkal a kezükben. Ők azonnal a fickó felé rohantak és letámadták őket, amíg én a háttérben a férfi mögé mentem. Sok puffanás szerű hangot hallottam, ez idő alatt, de tovább mentem. Amikor már úgy gondoltam, hogy elég közel vagyok hozzá. Lecsaptam rá. Egy kunaival a kezemben rohantam hozzá. Még szerencse, hogy még maradt pár klón, így nem tudhatta, hogy melyik vagyok én valójában. Igazából nem tudtam, hogy mit tegyek pontosan, ezért csak leütöttem, amitől szerencsére elájult.
- Én kész vagyok!- mondtam lihegve.
- Én is. Figyelj… Nagyon köszönöm, amit értem tettél.
- Ó, igazán nincs mit. Szerintem ezt te is megtetted volna értem. - mondtam mosolyogva. - A hálálkodást, majd halasszuk holnapra, jó? Most egy találkozóm lenne, amiről sikeresen el késtem. - Sarkon fordultam és még egy szia szerű valamit mondtam neki. Nem sokára megérkeztem a ninja emlékműhöz és mintha semmi sem történt volna leültem a többiekhez és vártam a senseit.

Shikamaru(Inaktív) Pént. Okt. 07 2011, 15:10

Szia!

Tipikus hiba: a klón jutsu, amit te ismersz, nem képes arra, amire a kage bunshin. Azaz, a klónjaid csak illúziók, egy beléjük táplált feladattal jönnek létre, önálló gondolkozásra harcra képtelenek, illetve ha megérintik őket, akkor azonnal szertefoszlanak. Csak elterelésre jók.
Erre legközelebb figyelj. Most a jutalmad +8 ch.

Aida Emiko

Aida Emiko

Re: Aida Emiko