Shioshu Mash

Név: Shioshu Mash
Ország: Villámok Földje
Rang: Genin
Kor: 15
Nem: férfi
Felszerelések: szerszámok, szanitéc készlet, 3 füstbomba, 3 kicsi és 1 nagy tekercs, 3 üveg tinta, széles övtáska, hátizsák, 3 robbanó jegyzet, 5 kunai, 5 shuriken, 5 m fémhuzal, precíziós kesztyű, örökölt íj, különös tekercsek
Kinézet: rövid vörös haj, égszínkék szem, sötétkék tangzhuan élénksárga sávval, és feiyue papucsot visel. 181 cm magas, és 58 kg.
Jellem: kedves, barátságos, de zárkózott, nehezen barátkozik. Másoknak fura a viselkedése, humora „érdekes”, és menőzik. Idegesítő, annak, akit nem kedvel. Lusta, de amikor elhatároz valamit, titkolt energiát felhasználva energikus lesz.
Elem: villám
Előtörténet, avagy minden így kezdődött

A villámok földjén születettem, egy szép, fülledt nyári nap reggelén, és mint kiderült a Shioshu családot gyarapítottam. Mivel a zárkózott életmódot éltem, barátaim nem voltak, csak a tekercsek. Főleg a ninjás tekercsek tetszettek, amiben az ártatlanokat védték, szegényeknek segítettek a ninják. Alig letettem 6 éves máris ninja akartam lenni. De fárasztó munka, ámbár jó másoknak segíteni, de nem, de IGEN, de neeeee DE IGEN! – végüll döntöttem magamban, ninja leszek. Megkértem bátyámat e cél elérésében, de ő vadász volt, sokat nem segíthetett, de egy barátja igen, Morite, aki leszerelt ninja oktató volt, most takoyashit árult az emberek örömére. Mikor magyarázgatott az elemekről, meg a használatukról a villám tetszett meg. Később kiderült, hogy az a elemem, mivel a papír összegyűrődött, és ezért nagyon boldog voltam! Mivel shuriken dobálás meg az alapfogalmakon kívül sokkal nem lettem okosabb (nagy tévedés! De akkor azt hittem), gondolkodtam milyen ninja leszek. Amiért másokon akartam segíteni a medikus tűnt a legjobbnak. Ahhoz, ahogy megtudtam jó chakra kontroll szükséges és elhanyagolható a test edzése. Hát növeltem tekercseim számát és 7 éves koromig koncentráltam, olvastam és szívtam be a friss levegőt.
Bátyám, Wakozoshi a régi íját 7edik születésnapomra adta, és tanított a használatára. 10 évesen már fél profin használtam az íjat. Beavatott a ninjutsu és genjustu alapjaiba. Már az elején fogékony voltam a ninjutsukra, és a genjustukra. De mivel nem ismert taijustut, meg hát ahhoz satnya voltam azt nem tanultam. Ez volt a gyengém. De mit tehettem kis maki koromban, amikor csak azokat a nagyon érdekes tekercseket olvasgattam. De már 7évesen bekerültem az akadémiára, evvel párhuzamosan tanultam az íjászatot. Sokáig edzettem mentálisan és kevésbé fizikailag a Genin vizsgára, amikor a bátyám meglátogatott az apámmal karöltve:
- Mit csinálsz, Mash? – kérdezte bátyám.
- Mit szerinted? Edzek – mordultam rá és tértem vissza a tekercseimhez.
- Ha csak olvasol, nem fogsz átmenni a vizsgán. A testi felmérésen, amikor le kell fegyverezni egy társadat, akiről semmit sem tudsz, mit fogsz csinálni? - kérdezte
- Már kitaláltam! – vigyorogtam rá.
- Na és mit?- kérdezte még egyszer.
- Gyere el és megtudod. – mondtam (próbáltam) titokzatosan.
Erre vállat vont és ment, de kíváncsi lett, úgyhogy másnap eljött.
De ekkor apa:
- Ha rád támad, akkor mi lesz? – mintha sejtené, hogy csak a támadást gondoltam át.
- Háát, lesz, ami lesz. – mondtam.
- Gyere, mutatok neked valamit.
Követtem, és akkor az íjamat láttam egy asztalon.
- Ez hogy került ide? – kérdeztem.
- Átalakítottam - mondta. Egy ninjának egy vadászíj nem sokat ér. Hát ebben volt valami, de megvizsgáltam az íjamat. A belsejébe egy fém rudat helyezett, aminek a végébe bátyám vadásztőrét erősítették. Evvel is erősítette egyébként is erős íjat, amit így nehéz lehetne széttörni, mivel a fa részébe erősítette. Főleg, hogy meg volt élezve, így ha a fa része beadta a kulcsot még egy gyors támadást lehetett végre hajtani. A tőrt egy mozdulattal ki lehetett lökni, így lándzsaként szúrni, avagy az így megnehezedő fegyvert hátrahagyva menekülni. Bár a tőrt nehezen tudtam használni
Másnap: a Genin vizsga írásos részét könnyen zártam, de mindenki a harci részére volt kíváncsi. A terep egy kis arénaszerű helyiség volt, közepén egy nagy fával, ami számomra stratégiai pontnak minősült. Az ellenfelemen látszott, hogy főleg taijustuban erős. Mivel íjamat nem használhattam volna eredményesen azt leraktam az elején. És nekem rontott, de mivel én voltam a fa közelében rögtön a csapdát aktiváltam. Mivel a huzalt elhelyeztem, és mikor jól helyen volt, meghúztam. Evvel odaszögeztem a fához és a vadászkésemet pofájába dugtam, már le volt fegyverezve. Egyszerűen óvatlan volt. Szerencse, hogy nem kellet védekeznem. Nem rég adták oda a szép fejpántomat, anya annyira büszke volt. Most is a társaimra és senseimre várok, és persze olvasok. Mikor az ajtó kinyílik…

Én is így gondoltam. Már készítem is az adatlapot!