Shioshu Takamori

Az életet a Shioshu családban leltem meg, egy szép őszi reggelen, szeptember elején. A szél fújdogálta a leveleket, kint az utcákon, a nap sütött, néhány gyerek az utcán szaladgált. A kórházban nehéz kínlódások alatt, végre megláttam a napvilágot, bár nem a nap sütött a szemembe. Miután átérezhettem a családi örömöt, ami engem ért, a nevemet is megtudtam… Takamori. Én lettem a kis Taka, aki otthon okozta a galibát, velem nem volt unalmas az élet, nem volt. Ámbár sose találkozhattam volna az öcsémmel, Mash-el. Hogy miért nem maradhattam attól a naptól otthon, amikor Mash megszületett, sajnos nem tudom. Mindig is kerestem rá a választ, de valószínűleg a szüleimen kívül senki se tudja. Másnak semmi baja velem. Nem értem… Utána pedig már csak arra emlékszem, hogy anya sírt, apa meg furcsán nézett rám. Elmentünk valami erdőbe és találkoztunk egy messzi rokonnal, aki vállalta a neveltetésemet. Ő elvitt Kusagakuréba, mert ott élt. Mivel már eltervezték, hogy ninja leszek, nem nagy kreativitással a Kusagakurei Akadémiára írattak be...Így, hogy a rokonomhoz kerültem, aki nem épp a jó oldalát látta az életnek, és nem értette e „legális” szó jelentését. Attól még Akadémiai tanuló voltam, de rengetet zsebmetszettem, törtem be és lopakodtam. Persze elején segítséggel, kis fogássokkal, lassan haladtam. Az Akadémiai éveimet is egyedül töltöttem, csak egy kis barátom volt, akit Kendernek szólítottam. (A kendert nem a drogra kell értelmezni, japánul jelenti a surranót) Kender rengeteget segített nekem a betörésekkor, bejutott olyan helyekre ahova én nem, pedig én se voltam egy nagydarab ember. Természetesen semmilyen harci kiképzés nélkül ki se léphettem volna az utcára, ezért a hozzám leginkább illő harctechnikát oktatták nekem, a bábirányítást. Mivel nem voltam csapatjátékos, és ha valamiért muszáj volt valakivel együtt lennem, dolgoznom akkor én kihasználtam őt. Hátrahagytam, mivel ez volt az utca törvénye. De az Akadémián másnak ismertek meg. Mindig segítőkész voltam, önfeláldozó és a többi. Nehéz volt játszani a jó fiút, de ez az igazi ninja élet. A genin vizsgák a küszöbön álltak, a képességeim rendben voltak, de nem túl sokat használtam a bábomat, Haiki-t. Meg a plusz jövedelmet is már régen kerestem. Szóval kinéztem magamnak egy nagyobb célpontot, de szerintem azt meghagyom ünneplésre. Addig is néhány kisebb célpontot néztem ki magamnak, és jobb híján az utcakutyákkal küzdöttem. Nem volt nagy izgalom, báb nélkül is elbántam volna velük. Végül is nem a bábom volt az egyetlen fegyverem… hanem egy tőr. Egy gyönyörűen megmunkált tőr, nyele igaz fából volt, de remek faragás díszítette, amin egy menyétet ábrázolt, ami megvédett valamit. A penge egyszerű vasból volt, egy kígyózó bevágással a közepén, de a penge egyenes volt, ami nem volt hosszabb 10-15 cm-nél. Különben nem is meséltem még Kenderről. Egy gyönyörű hermelin volt, homokbarnás bundával, alul koszos fehér volt a bundája. Egy lusta állat volt, aki csak akkor segített, ha tudta van jutalom. Szerette a fénylő tárgyakat, mint a szajkó. Ezért néha napján beküldtem valamiért nem 100%osan hozott ki értékes dolgot, de általában gazdagabbak lettünk valamivel. Imádta a hasát is, bár nem sokat evett…
KÉP: http://www.haziallat.hu/upload/4/article/2655/1_original.jpg
Ha már a bemutatásoknál tartunk, Haiki szemétből állt, direkt. Fémlemezek, konzervdobozok és egyéb fémhulladékból állt. Fegyverzete nem volt túl nagy, kilőhető dárdákon kívül még speciális kábító gázt tudott kifújni a száján, ami direkt farkas fejet ábrázolt.
KÉP: [Majd érkezik!]
A hobbimnak éltem még szabadidőmben, az írásnak. Rengeteget írtam, kis sztorikat, amiket senki se olvasott el. De magam szórakoztattam vele. A genin vizsgák könnyen zajlottak, egyszerű jutsu bemutatás volt az idén, szokott változni. Elvileg jövőre már küzdelem lesz. Szerencse, hogy nem jövőre kell letennem… és akkor éreztem azt, hogy most jött el az ünneplés ideje: kirabolni a kiszemelt villát. Egy gazdagabb ember házát akartan kifosztani, ahol nem ninja őrök voltak, szóval ez lesz az első igazi küzdelmem. A villa egy emeletes fa kastélyra hasonlított, amit egy vaskerítés választott el a külvilágtól. Mikor egyszerűen a zárkészletemmel a hátsó ajtón bejutottam, átvágtam a kerten. Ketten álltak a bejáratnál, így a lépcső lejáró nyitott ajtaján mentem be. A házban járőröztek, szóval csak a legnagyobb fogást vihetem el. Nem vihetek így túl sok mindent. A konyhán mentem át, ott volt a szakács. Kivettem a tartalék kábítóból egy bombát, hadd szívja. Tovább mentem, fel a lépcsőn, itt több szoba is volt, de ketten sétálgattak, megint. Gyorsan ellopakodtam az első ajtóig, ott egy nő aludt. Pár olcsóbb kacat között csak 1-2 jobb könyvet fújtam meg. A következő szobához egy ajtó vezetett az előző szobából. Elküldtem az ajtó alatt Kendert, nézzen körül, ott a jelt hallottam, egy kis cincogásra emlékeztető hangot. Mivel egyszer adott hangot, így ember aktív ember volt ott. Kender tudta ilyenkor mit kell csinálnia, megharapta az ott lévőt, kisebb káromkodás hallatszott, majd hogy kicsapódik egy ajtó, és hogy rohannak. Szóval elterelte a figyelmet, és benyitottam az ajtón. Itt egy íróasztal állt, pár faszobrocska, amit elnyelt a táskám. Az asztal átvizsgálva minimális pénzt és valamilyen papírt találtam. Fontosnak tűnt szóval eltettem azt is. A következő szobához már nem tudtam így átkelni, de szerintem nincsenek kint. Jól gondoltam. De az utolsó szoba zárva volt, így nem volt túl sok időm. Gyorsan kinyitottam, és egy emberrel találtam magam szemben. Ő volt a gyorsabb bekaptam életem legnagyobb pofonját, majd ahogy tanultam ájultnak tettem magam a földön. A csuklyámat nem engedtem leesni, így nem láthatta az arcomat. Amikor közeledett a lábába szúrtam a kést majd kapott tőlem egy nagyszerű pár száz oldalas könyv keményebbik oldalával való találkozást. Ez egy kicsit kiütötte, de valószínűleg meg halottak. Egy gyors átvizsgálás után egy kis lezárt dobozt találtam, kulcs nélkül. Gyorsan felkaptam és ki az ablakon. Halottam, hogy jönnek fel a lépcsőn, de már nem találhattak meg. A csuklyás alak mítosza kerengett, szóval egy ideig nyugton maradok és az arcom eltakarása végett valami mást kell kitalálnom addig. Kender holnap reggel megérkezett egy bizsu gyűrűvel. Ideje lenne kinyitni a kis ládikát, de sietnem kell csapatom meglátogatására, szóval mit vegyek most fel? Egy sötétzöld galléros kabátra esett a választásom, amit arcig felhúztam, szóval megfelel. Irány az Akadémia!