Shintaro Yun

**Shintaro Yun** Csüt. Júl. 07 2011, 22:52

pályázat: saját jutsura
kijátszása: Bishamon bázis elhagyása gyakorlás céljából (játékmenetben kijátszott távozás)

Furcsa alak jelenik meg a falu meglehetősen kihalt utcáin: magas, karcsú nő. Ez önmagában még nem tenné feltűnővé, de egy maszk takarja az arcát, melynek vörös színe figyelemfelkeltő, egyben hordoz magában valami fenyegetést is, a nő egész megjelenésével ellentétben.
Nem stimmel az összkép: a léptek lágyak, szinte légiesek, a csípő finoman ring, a váll hófehér, porcelán bőrét ezüstös tincsek takarják. És akkor ez a könnyedséggel szemben ott van a vörös maszk, s a tavaszi virágos illatot, ami körüllengi a nőt, megfagyasztja valami jeges hűvösség, ami árad felőle.
De nem nagyon figyelnek fel rá, Yun pedig ezzel nem foglalkozik. A bázist engedéllyel hagyta el, s azzal a céllal, hogy egy picit magára fordítson időt. Illetve, a képességeinek csiszolására, a túlélés parányi lehetőségének fokozásának érdekében.
Lilás szemeivel egy megfelelő helyet keres, s egyértelműen a falu széle felé halad, hátha ott talál egy tisztást vagy egy elhagyatott kiképzőterepet, ahol nekiállhat a jutsujának fejlesztésébe. Ekkor hasít belé a felismerés, hogy ez eddig mind szép és jó, csak egy dolgot felejtett el: ha a chakraelszívást és a paralizációt akarja összefúzionálni egy új technikát létrehozva, magával kellett volna hoznia egy tesztalanyt is, akin gyakorolhatna.
- Ch. – Megvetően ciccent egyet a saját butaságán: előbb is gondolhatott volna erre, megkérve talán Kenseit, hogy segítsen neki az új technika kifejlesztésében, ha más nem, hát csak próbababaként.
~ Nah persze, biztos megkérdeztem volna azok után, hogy milyen zavart ő is… el van foglalva a kis bosszújával meg a kakaskodásával Kuronoval… ~ szánalmasnak találja a Juurin utóbbi cselekedeteit: ő a bosszút sem érti meg, de elfogadja ugyan, ellenben a kisfiús acsarkodást végkép lenézi.
~ Nem szeretem, amikor ilyen felvágós… ~ Fűzi tovább gondolatait, de ekkor elhagyja már az utolsó, dülledező házat is, s lassan összezárulnak felette a fák koronái, eltakarva a nap halovány sugarait.
Az erdő mintha csak rátelepedne, úgy érzi a nő: a fák fojtogatóan takarják el a szabad eget, s néhány elhalt fa csontváz-ágaival sugallja a halált, a falevelek vastag szőnyege pedig nyirkos és dohos: Yunnak a halál jut eszébe a helyről.
Az érzékei mintha csak tompulnának: nem is halja meg azt a neszt, ami annyira fülsüketítő a magányos csendben, ahogyan hirtelen elsuhan mögötte egy alak, helyette gondolataiban elmélyedve lép tovább, de hirtelen megtorpan.
Ha a füle nem is, a hátán felkúszó hideg kiábrándítóan tudatja vele, hogy nincs egyedül: chakrát érez jobb felől, s ebben a közegben ezt ő potenciális veszélynek értékeli. Gyorsan, reflexből cselekszik: a chakráját kiterjeszti, hogy a Kagura Harmadik szemének köszönhetően megtudja, pontosan hol az illető, s ezzel egyidőben hajít arra egy kunait is- a dobófegyver ugyan egy fatörzsben áll meg, de az a mögött rejtőző alak megrémisztéséhez pont elég.
Yun megdöbbenésére egy fiatal lány rezzen össze, ahogyan a fém majdnem az arcát súrolja, meglibbentve rövid, fekete tincseit: első ránézésre még fiúnak is lehetne talán tekinteni a rövid, fekete tincseinek, maszatos arcának, és fejletlen testének köszönhetően, de Yunt nem téveszti meg a bő póló sem, ami eltakarja éppen formálódó alakját a kíváncsi tekintetek elől.
Néhány hosszú, súlyos pillanatig csak állnak, farkasszemet nézve: a lilás szempár és a fémes szürke összekapcsolódik, megpróbálják talán egymást megérteni.
- Mit akarsz? – Szólal meg Yun. Maga sem tudja hogy miért, de hangja lágy, enyhén aggódó. Mintha csak rögtön szimpatikussá vált volna a lány, aki a hangra összehúzza picit magát, s megpróbál a fa törzse mögé elbújni, de mégsem szalad el, noha egyértelmű, hogy megijedt.
- Se- semmit. – válaszol, hangja vékony, sírás fojtogatja, Yun kiérzi a feszültséget belőle, hisz ő maga is újabban elég gyakran ilyen hisztérikus hangot ütött meg.
A lány most picit előrébblép, már nem takarja teljesen a fa: kiderül, a póló ami rajta van, valószínűleg egy férfipóló lehet, alóla egy piciny szoknya látszik csak ki. Valaha fehér vagy bézs lehetett, de most koszos, és véres. Akár csak a lány combjai.
Yun újra a szürke acél-lélektükrökbe néz, zavartan. Túlzottan is jól sejti, hogy mi történt a lánnyal.
~ Megerőszakolták. ~ Mondja ki magában keserűen, s közben leengedi karjait. Megpróbál barátságosabb testtartást felvenni, s picit közelebb is hajol, de nem tud megszólalni. Mit mondjon? Kérdezze meg, ki tette ezt vele, vagy csak segítsen neki megmosakodni?
Itt vannak ők ketten a kihalt erdőben. Egy kislány, alig lehet 13, s már is egy életre megpecsételték a sorsát. És itt van ő, aki ugyan már a huszonegynéhányadik évét járja, de most a korkülönbség eltűnik. Nő és lány, csak állnak továbbra is egymásra nézve.
- Te… - Szólal meg újra a lány, lesütve a szemeit, megszakítva a furcsa kontaktot, ami kialakult köztük. – kunoichi vagy? – Kérdezi, s közben egyik kezével a póló alját szorítja apró markai közé. A másikkal a kunai felé legyint, de fejét lehajtja, rövid haja eltakarja picit az arcát, de nem eléggé, hogy Yun ne lássa, hogyan harap a lány ajkaira. A ruhát szorító kéz kifehérszik a görcsös szorítástól.
- Igen. – Válaszolja hidegen, mire a lány a másik kezével a szoknyája zsebében kezd el kotorászni. Arcát most pír futja el, majd elsápad, felváltva játszik a vér orcáján, s Yun tudja, hogy a sírást fojtja vissza dühös izgalommal: végre előkerül a lány zsebéből egy meglepően vastag köteg pénz: a kunoichi kezébe nyomja.
Néhány pillanatra összeérnek ujjaik, ahogyan Yun markában landol a köteg bankó, s Yun már tudja is, mit akar a lány.
Bosszút
Szenvedést azoknak, akik miatt ő is szenvedett. Halált azoknak, akik tönkretették őt. Bűnhődést és kínokat, hogy tudják, neki mit kellett kiállnia.
A lány nem szólal meg, csak bizakodó szemekkel tekint fel Yunra, de most már mindkét kezével a pólót szorongatja. A szürke szemei úgy csillognak most koszos arcában, mintha csak ékkövek lennének, briliánsok: a várakozás tükrében a szomorúság, önsajnálat, düh és tehetetlenség villannak meg, s Yun látja saját magát is tükröződni a nagy, kifejező szempárban: igazságosztó szerepében reflektálódik a lány lélektükreiben.
- Arra… van egy ház… két férfi… - Motyogja, ajkai szinte hangtalanul mozognak. Most veszi észre Yun, hogy a lány szája is megdagadt, alsó ajka felrepedt: egy ökölcsapástól vagy egy nem kívánt erőszakos csóktól, nem tudhatja, de egyik sem boldogabb alternatíva sajnos.
- Mit szeretnél, mit tegyek velük? – Kíváncsi, mennyire teszi tönkre az élet a lányt, de hangja színtelen a kérdés alatt. A lány megütközve néz rá egy pillanatig, majd újra csak lehajtja a fejét, de most elengedi ruhája szélét. A földet bámulja meredten, s Yun is lehajtja a fejét, de neki megragad önkéntelenül a tekintete a lány lábain, a vérfoltos combon.
Keserűség önti el. Az élet igazságtalan és kegyetlen, nem pedig szép és biztató. Hogyan történhetett meg ezzel a lánnyal ez a szörnyűség? Nem érdemli meg biztosan, senki sem érdemli meg ezt a megaláztatást ilyen fiatalon.
- Megöljem őket? – Erre a lány megrázza a fejét.
- Rendben. – Mondja az ezüst haja, s erőszakkal szakítja el tekintetét a lányról, s fordul meg, hogy meginduljon abba az irányba, amit a lány jelzett neki, hogy arra találja a két férfit.

Utálja a bosszúállást és tessék, megint csak itt tart. Szidja Kenseit, amikor ő maga sem mutathat fel többet, hisz megint belekeveredett egy ilyen ügybe: nem is volt annyira régen, amikor a Hold országában járva holmi magukat felkelőknek nevező alakokkal indult a földesúr ellen, aki miatt a nevelőanyja öngyilkos lett… és most pedig egy vadidegen lány összetört üveggolyó- álmait megy megbosszulni, pénzért.
Megáll az úton, s kiterjeszti a chakráját: a Kagura harmadik szeme jutsunak köszönhetően könnyen lokalizálni tudja a két férfit. Az egyikük egy shinobi lehet, de Yun tudja, nem jelent potenciálist veszélyt, hisz chakrája haloványan pislákol csak Yun chakra-radarján, a másik férfi pedig átlagos embernek érződik innen.
~ és már meg is van, kiken fogom tesztelni a jutsumat. ~ gondolja jeges hűvösséggel. Maga is meglepődik saját érzelemmentességén és keserű dühén, amit a két férfi ellen érez.
Nem kellene ilyenekbe keverednie, amikor lehet, hogy gyermeket vár, de ez a kis bosszú- küldetés semminek tűnik Inazami nagyszabású bosszúja mellett. Eltörpül, semmis, és még is, valakinek sokat jelenthet.
Hamarosan már a házat is észreveszi: Yun könnyedén közelíti meg a roskadozó, rossz állapotban lévő házi lakót, ami egykor szebb napokat is megélhetett, mint hogy most holmi bűnözők laktanyája legyen. Az egyik ablak be van törve, az ajtó pedig meg van lógva: az egyik zsanér már rég elengedte magát, s a rozsda a többit is jónéhány ősz óta eszi.
Az egyik férfi a ház oldalának dől, és nyugodtan, szinte áhítatosan figyel a tüdejéből távozó cigarettafüstöt: a dohány vége vörösen izzik, akár csak Yun lelkében az igazságtalanság miatt érzett düh. A másik bent van, egy helyben, nem mozog, lehet hogy alszik, de Yun már csak a célpontot látja.
Elvileg ez a férfi lenne a harcos. Az alkata nem erős fizikumra utal: a megnyúlt trikója bordákat mutat, a karjai vékonyak, az arca pedig beesett. A haja seszínű, ahogyan a férfi egész jelleme ilyen messzeségből és első ránézésre Yun számára. De nem is foglalkozik ezzel a nő: csak célpontot lát maga előtt…
Chakrát koncentrál a lábába, és a meglepetés erejére hagyatkozik. Gyorsan bukkan fel a férfi előtt, aki megilletődöttségében csak kiveszi a cigarettát a szájából, de tovább a mozdulata nem ér.
Paralizáció, az egyik legtökéletesebb jutsu. Egy ilyen kis ellenfél ellen a kunoichi érintés nélkül is jól tudja alkalmazni a bénítást, s a férfi csak kővé dermedve áll, kitágult pupillákkal nézve a még mindig vörös maszkot viselő Yunra.
A bosszú vörös angyala lehetne most. És az is: üresen látja saját magát a férfi rémületében egy fúriává válni, ahogyan a közelséget könnyedén áthidalva érinti a férfi torkához a kezét, s porcelán vékony ujjai jeges marokként kulcsolódnak a nyakra, hogy a másik kedvencét alkalmazza.
Chakraelszívás. A férfi már nem is egy élőlény számára. Csak a lány combjait látja maga előtt, és az áldozat szemében a tehetetlenség pánikját. Az áldozatében, aki a lány volt, és most a férfi is: utóbbin mégsem esik meg a szíve, már csak kísérleti nyúl számára.
~ Miben különb? Legalább élve hagyta a lányt. Én meg egy falut megöltem… ~ S hirtelen elengedi a férfi nyakát, aki térdre rogyik előtte, de már is egy kést vág a nő gyomra felé, íves irányban hasítva vele. Yun könnyedén elkerüli a pengét, s újra leküzdi a férfi akaratát a chakrájával, s odakövezi a földhöz, féltérdre, míg ő felette tornyosul, mint egy igazságosztó, mint egy hóhér, akinek ugyan nincs bárd a kezében, de bármikor önkényesen ítélkezhet így is.
Itt az ideje kegyetlen edzést tartani. Kipróbálni, hogyan is lehet összerakni a két technikát, amit most is alkalmazott…

Az egyik technikában a chakráját a testén kívülre kell koncentrálnia, a másikban pedig csak a testfelületére. Tudja jól, hogyan működik mindkettő, hisz a két jutsu lassan életmentő kombináció számára, leszámítva a mindent asszimiláló technikát. Az egyik egy egyszerűbb, könnyebben elsajátítható trükkös jutsu, a másik pedig egy sokkal komolyabb, de még inkább hasznos társa az előbbinek, és mindkettő csak azon múlik, kinek mennyire pontos a chakrakontrollja.
Erről Yun igazán nem panaszkodhat: mindig is jól bánt a belső erejével, sosem a fizikai adottságai volt a legerősebbek. Most is, jelen helyzetben arra koncentrál, hogy míg fenntartja az érintés, közvetítő nélkül létrehozott paralizációt, megpróbálja ugyanazon a „szálon” a chakráját a férfire erőltetni.
Elvégre is, a paralizáció folyamán egy chakraszálat köt az ellenfeléhez, amivel megbénítja. Miért ne használhatná ugyanezt a csatornát, hogy a chakráját a „fonál” végén úgy formálja, mint a chakrelszívás jutsunál?
Nem látja maga előtt a férfit, és nem is hallja. Kiűzi a külvilágot a fejéből, noha nem szabadna ezt a lépést megtennie: tudja jól, hogy van még egy férfi a házban, de nem foglalkozik vele. Túl érdekessé válik számára ez a próba, mert lassan a férfi helybe Shiont képzeli.
Nem tudja, miért utálja ennyire ezt a nőt és hogy miért pont őt akarja legyőzni úgymond. A paralizációs chakráját folyamatosan fenntartja, de közben megpróbálja a csatornát megerősíteni, egyre nagyobb nyomást helyezve a férfire, akinek a kezében a cigaretta már a húsába ég.
Erre felnyitja a szemeit immáron Yun: az égett, pörkölődött hús bűzös szaga facsarja az orrát, hányinger kerülgeti. A chakra kyuuin-ra fordított ereje visszahúzódik, de fenntartja az elnyomást.
- Azt sem érdemled meg, hogy megöljelek. – Mondja a férfinek, akinek szemei fájdalmat és félelmet tükröznek. A cigaretta ugyan már elaludt már, de parazsa még marja a húst, de a kunoichi még most sem szánja meg.
Ez nem vall rá, de egyre csak a kislány szürke szemeit látja maga előtt. És hogy meg kell bosszúlnia. Erre kapott parancsot, ezzel bízta meg a lány.
Újra kiterjeszti a chakráját, s megpróbálja leszívni, kiszipolyozni a férfiből a chakrát… de a foglya hirtelen megmozdul, és felrugaszkodva veti magát Yunra.
- Dögölj meg!! – Hörgi, s közben a súlya ledönti Yunt a lábáról, a földdel való találkozás során a nő ajkát felsebzi, a fémes íz a szájában a higgadt dühét most felizzítja. A férfi súlyát könnyedén rúgja le magáról, s fordít a helyzeten: ő maga szorítja a földre a férfit.
- A.. lány miatt… - Mondja, s közben újra kiterjeszti a chakráját, nem kímélve magát, a férfit a földhöz láncolja a paralizációval újra, ő maga pedig kecsese kiegyenesedik, s hátrébb lép eggyel.
- Azt akarta, hogy szenvedj… - suttogja makacsul, s újra csak megpróbálkozik azzal, hogy a két technikát egybeforrassza, a speciális kombinációt új szinte emelve.
Ugyanúgy próbálkozik: a már meglévő chakrafolyamon terjeszti ki a chakra kyuuin-hoz szükséges chakrát, de megint csak ugyanazt éri el: a saját folyamát vágja ketté, s a férfi megmozdul. Most nem támad rá ama röpke pillanat alatt, amíg a szabadság illúziójában ringathatja magát, hanem felkiált
- Yomo!!!! – Yun tudja további nélkül is, hogy a másik férfit hívhatta segítségül ezzel, s tényleg: az ajtó lónyerítésre emlékeztetően csikordulva nyílik ki, de mire kidugja a fejét a másik férfi, csak annyit láthat, hogy a társa a földön fekszik.
Yun a ház tövébe húzódott, de ügyelt e művelet alatt is arra, hogy a foglya tényleg fogoly maradjon: most is még fenntartja a chakráját. Nem nehéz feladat, s még nem érzi, hogy fáradna: a férfi chakráját erősen megcsapolta még a közvetlen érintésnél, s meg sem kottyan így a legyengült ellenfelét a földön tartani.
Az új szereplő azonban egyenesen taszítja az ezüsthajú kunoichit. A nő orrát eddig is zavarta az égett hús szaga, de most a házból erős izzadság és testszag csapja meg, a tornácon álló kövér férfiből is áradva. A gyomra felfordul, s talán a lehetséges terhességtől, lehet, hogy nem, de öklendezni kezd.
~ A fenébe is, meg tudom csinálni! ~ Bíztatja magát, s közben már komolyabb erőfeszítés árán terjeszkedik a másik férfi irányába is chakrájával, hogy őt is lebéklyózza.
Ez könnyedén megy. Mindkettő tettes immáron áldozat és fogoly: egy vörös maszkos, fehér porcelán fúria bábjai.
- Megérdemlitek, mocskos… - de hangja elfull, visszaemlékezik a lányra.
A fenébe is a sok érzelemmel ami az utóbbi időben benne kavarog. Előhúz egy kunait, s a kövér fickó mögött terem: a torkát minden ellenkezés nélkül vágja át, s ő maga még véres sem lesz: a test előredől, a vér pedig a földre folyik tovább, a tornácot megtisztítja a portól, s a lépcső irányába terjeszkedik, éhesen, mohón...
A kunairól lerázza a vért egy mozdulattal, s nem foglalkozik a maradékkal, visszateszi az üvtáskájába. Lassan fordul a megmaradt férfi felé, akit eddig is kínzott.
~ Még egyszer… ~ S újra megpróbálkozik. Most jobban figyel arra, hogy ne szakadjon meg a már meglévő chakrafolyam…
És maga is meglepődik, amikor a próbálkozás gyümölcsözővé válik. Chakrát kezd el kiszívni a férfiből, érintés nélkül, távolról: az áldozat pedig továbbra is a földön marad.
Sikerül néhány hosszú, mohó másodpercig fenntartania ezt a próbálkozást, s az eddig elpazarolt chakrájának egy picinyke részét visszahozta most ezzel.
Felfrissülve engedi le picit védelmi falait, mivel a férfit még mindig a markában tartja: igazából vagy 10 perce kínozhatja csak, de sokkal többnek tűnhet mindkettejüknek.
~ De újra kell… ~ És megpróbálja megint. Ismét sikerül egy kis adagot lecsapolnia.

Az egész délután s este ezzel játszadozik. Úgy érzi magát, mintha csak egy cserebogár szárnyait tépkedné. Tudja, hogy könyörtelen és undorító amit csinál, de valahogy a tudat nem befolyásolja azt a szilárd elhatározását, hogy meg kell erősödnie. a félelem hajtja, s ez elfogadhatóvá teszi számára ezt a gyakorlási lehetőséget is…
Az erdőben fáradtan sétál a falu felé. A fák minden fényt eltakarnak már, de még is visszatalál könnyedén. Fáradt, és még is, elégedett, de közben undorodik saját magától is, mint az utóbbi időben oly sokszor…

Saját jutsu: Kanashibari Kyuuin (Paralizáció elszívás)

A paralizáció és a chakraelszívás ötvözése ami magas szintű chakrakontrollt igényel. A kivitelezése egyszerű, az áldozatot érintés nélkül ledermesztve lehet elszívni a chakráját.
Szükséges hozzá a két jutsu ismerete.

Szint: ?
Chakra: ?

Shikaku Csüt. Júl. 21 2011, 03:38

Saját jutsu: Kanashibari Kyuuin (Paralizáció elszívás)

A paralizáció és a chakraelszívás ötvözése ami magas szintű chakrakontrollt igényel. A kivitelezése egyszerű, az áldozatot érintés nélkül ledermesztve lehet elszívni a chakráját. Szükséges hozzá a két jutsu ismerete.
Előnyei: a paralizációnál tapasztalható hatásfeltörés jóval hosszab, mint a normális paralizáció esetén. Ha érintéssel alkalmazott, a hatás erősebb és feltörése szinte lehetetlen.
Hátrányai: az elszívás kifejezetten gyenge, főleg távolról leginkább csak arra elegendő, hogy az áldozatot sikeresen a paralizált állapotban tartsa a folyamatos fájdalomokozással és gyengítéssel. Hatalmas hátrány, ha az ellenfél képes alkalmazni olyan technikát, aminek valamilyen chakrafonál, vagy chakrakapcsolat kell a beindításához.

Szint: A
Chakraszint: 700

Shintaro Yun

Shintaro Yun

Re: Shintaro Yun