Shintaro Yun

**Shintaro Yun** Szomb. Feb. 05 2011, 21:22

Shintaro Yun- előtörténet

-előzetes tudnivalók: Shintaro Yun jounin- pályázat útján a 10. szintről indult, az NT döntése alapján
- az 5 éves bővítményt Rui írta, mert akkor övé volt a kari, így arra nem teljesen emlékszem, ezért azt is teljes fikcióként építettem be az előtörténetbe

Születés
Egy teljesen átlagos nap volt Kirigakure-ben: a szokásos köd nyálkásan csorgott le a falakon, s fehérségével sajátságos rémisztő ridegséget sugallt minden odatévedő számára. Az utcák kihaltak voltak, pedig koraeste volt: aki tehette, a házában maradt a nyirkos hideg miatt.
Az egyik nagyobb házban azonban a szokásosnál nagyobb volt a zsivaj. A máskor csendes, pillangó-léptekkel és kimono-suhogással megtört csendet most erős átkozódás és időszakonként erős nyöszörgés és zihálás váltotta fel. A türelmetlen és mérges női hang néha el- elhalt, hogy utána felsikolthasson fájdalmában, miközben egy öregasszony folyamatos zsörtölödését elnyomta a víz zubogása a kandallónál.
Egy állapotos nő feküdt a szobában, és néha fél kézzel próbálta hasát ütni, máskor a párnába kapaszkodott fájdalmában, de a könnyeivel is küszködve átkozódott. Az öreg nő mellette csendesen rántotta el mindig a karját, amikor az a hasa közelébe került, ami most természetellenesen domborodott, a gyermeket várva. A nő egy gésa volt, ez pedig már a második gyermekszülése volt: ennek is ugyanazt a sorsot kívánta szánni a nő, mint az elsőnek. Meg akarta rögtön fojtani, amint megszülte: a foglalkozása hátrányára lett volna csak bármi gyerek, és a nő megkeseredett életében a szeretet nem ismert fogalom volt. Felsikoltott újra, csak hogy azután életet adhasson annak a gyermeknek, akiről ez a történet szól.
Egy lánygyerek született azon az estén, hófehér bőrrel, nagy liláskékes szemekkel, pufók kis porcelánarccal, akiről a bába rögtön meg tudta állapítani, kinek lehet a leszármazottja. A fejére- ezüstös tincseke a lány búbján árulkodtak arról, hogy ki lehet az apa, de a várt személy hamarosan fel is bukkant.
Az ajtót egy magas férfi húzta el, s sápadt arccal meredt a szoba közepén fekvő nőre, s a mellette lévő bábára, akinek kezében ott volt a kicsi gyermek, aki már sírás helyett csendesen simult a meleg takaróba. Az ágyon fekvő nő felnézett a férfire.
- Itt a korcsod. Kellett ez neked?! – Rivallt rá, de utolsó erejével immáron csak: a nő második gyermekeként a lány vére a szüléskor összekeveredett az anyjáéval, s az gyilkos méregként érzékelte saját testében, a szervezete pedig háborút indított ellene- de el is vesztette.
A férfi az ajtóban, Hiromichi a még így is gyönyörű gésára tekintett, kétkedő tekintettel. Ő maga szerette a nőt, hiába tudta, hogy annak csak egy foglalkozás az, hogy vele tölti az időt. Még inkább tudta, hogy mennyire nem teheti boldoggá a nőt: nem emelheti ki saját sorsából, köszönhetően a családi hátterének. A vérvonala nem engedte volna, hogy ilyen semmirekellő nőt vigyen a házhoz. A gésát egy küldetése alatt ismerte meg, s azóta, amikor csak tehette, ellátogatott Kirigakureba, de legnagyobb meglepetésére az utolsó látogatásakor a nőt már dudorodó hassal találta, éppen egy lépcsőről levetni készülve magát. A nőt megfékezte és rábeszélte, hogy szülje meg a gyermeket, ne próbálja meg elvetetni ilyen kegyetlen módon. A shinobi azonban mélyen azt reélte, a gésa majd megszereti a csecsemőt, és felneveli anyaként: ő maga tudtad, nem vállalhatja a gyermeket.
- Azt hiszem, maga az apa. – Pislantott a bába Hiromichire, akinek földbe gyökerezett a lába, amikor meglátta, mennyire is hasonlít rá a csecsemő: le sem tagadhatta a hasonlóságot a sápadt bőrszín és a különleges hajszín messziről kiabálta a felmenőit. A férfi hátrált egyet, majd megköszörülte a torkát. Nem engedhette meg magának, hogy most szembeszegüljön a családjával, amikor így is feketelistán volt a sorozatos kiruccanásai miatt… sóhajtott egyet, és elfordította a fejét. Először a földre, majd a holtan fekvő gésára, végül újra a csecsemőre nézett.
- Keressen neki egy pótanyát… - Szólalt meg hirtelene, s zsebéből pénzt vett elő. Számolás nélkül a bábának adta a nagyobbacska köteget, de a gyerekre nem pillantott többet, úgy hagyta ott a vér szagában úszó, komor szobát, ami Yun születésének helye volt.

2. Kisgyermekkor
A bába a pénzt valóban egy béranya keresésére fordította, mert sejtette, a férfi később is fel fogja keresni azért a csecsemőt: az ismerősei között volt egy fiatal nő, akinek babája halva született, mert a köldökzsinór a nyaka köré tekeredett, megfujtva így őt. A nőnek férje sem volt: az még korábban meghalt egy tűzvészben. A fiatal nőnek Michiru volt a neve, s shamizen-művész volt: kifinomult lelke törékeny teste vont maga után, s a megtört lélek nehezen tűrte ezt a sorozatos sorscsapást, így boldogan ölelte magához a kisgyermeket, amikor a bába megjelent nála. Csodálkozva, gyermeki örökkel nézte a csecsemőt, s le sem tette, amíg a csecsemő el nem aludt a mellkasán, miután anyatejet kapott.
Michiru vált így a lassan cseperedő lány anyává, noha sosem hazudta azt Yun-nak, hogy ő lenne vérszerinti anyja: Yun így is imádta a kedves nőt, aki mindig szakított időt rá, sokat játszottak együtt, Michiru minden este játszott neki a shamizen gyönyörű dallamokat előcsalva a hangszerből.
Kirigakuret azonban egyikük sem kedvelte: Michiru nem innen származott, csak egy munkája miatt került ide, Yun pedig utálta a ridegséget mint az időjárásban, mind az emberekben. A csoporttársai az óvodában gyakran csúfolták a fehéres-ezüstös haja miatt, a felnőttek pedig elképedve találgatták, kik lehetnek a furcsa lány valódi szülei, de Michiru mindig erélyesen fellépett a lány védelmében, hogy megőrizze annak boldog mosolyát.

Egyik nap azonban maga Michiru sokkalt be. Nem hogy az addigi munkahelyéről dobták ki egy ellene kovácsolt kis incidens miatt, de még a faluban is csak össze-összesúgtak mögötte az emberek, hogy vajon miből élnek ők ketten abban a szép házban a falu szélén.
Valóban, a család egy meglehetősen nagy, tradicionális házban lakott. Yun-nak hatalmas szoba és kert jutott, hogy kedvére játszhasson, a házban pedig több szolgáló tartott tisztaságot és mindent rendben: Michiru tiszteletdíja bármennyire is magas volt az átlaghoz képest, ezt magától nem engedhette volna meg.
A félévente felbukkanó férfiről senki sem tudott. Hiromichi rendszeresen lopakodott be a falu szélén lévő házba, hogy megnézze alvó lányát és hogy kikérdezze aprólékosan Michirut a gyermek fejlődéséről, viselkedéséről. Ilyenkor mindig pénzt is vitt, Yun születésnapján pedig mindig ajándékkal is kedveskedett, melyet természetesen csak Michiru útján kapott meg a leányzó. Yun egyetlen egyszer találkozott apjával, de fel sem merült benne, hogy a hasonlóan fehér hajú férfi rokona lehet, attól függetlenül, hogy tudta, Michiru nem a vérszerinti anyja.
Tehát, amikor Michiru úgy érezte, a falu nem tudja már jobban megalázni, úgy döntött, elköltöznek innen, valami melegebb országba. Rögtön lekezdett keresni magának egy megfelelő mecénást, és egy igen kellemes éghajlatú kis nemzetnél talált magának egy gazdag földesúrt, aki szívesen látta háztartásában a híres shamizen-művészt.
Így hát a kis család felkerekedett, s Yun cseppet sem bánta, hogy búcsút kell intenie itteni társainak, akik nem voltak igazi barátai, maximum játszópajtársai. A Hold Országába költöztek Michiruval: a földesúr egy középkorú, szakállas, kissé pocakos férfi volt, aki mosollyal üdvözölte őket a házában, s rögtön egy kis ház kulcsát is átadta nekik, a faluban. Annyi volt a feltétele, hogy Michirunak minden este játszania kellett, de ezt nő nem érezte megterhelésnek.
Yun rögtön megszerette a Hold országát a csodás tengerpartjaival és a kedves, közvetlen, nyüzsgő emberekkel. Hamar szerzett magának barátokat is: a legjobb barátnője Megumi lett, akivel együtt jártak zeneórára. Ugyanis Yun eltanulta Michirutól a hangszerek imádatát és a zene tiszteletét- ő maga ugyan nem játszott shamizenen, csak néhány könnyebb dallamot, de imádott legyezőkkel táncolni és gitározni is szépen megtanult. A kis Megumival közösen táncoltak minden nap még az órák után is, s így szinte determinált volt Yun számára, hogy amikor kis barátnője a ninja akadémiát választotta, ő is beadta a jelentkezést a hold országának ninjaképzőjére.

3. Geninkorszak
A ninjaakadémián sosem volt kitűnő tanuló, de természetesen igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy a lehető legtöbbet hozza ki magából: ezt látta nevelőanyjától, akinek sosem olvadt le a mosoly az arcáról, bármennyire is fájtak ujjai már a shamizen éles húrjától. Ő maga is ugyanazzal a lendülettel, és a legyezőtáncnak köszönhető kecsességével, s a nőiességét még kislányos bájjal elnyomó lendülettel vetette bele magát a kiképzésekbe, amik ezen a meleg övezetű országban közel sem voltak olyan kegyetlenek, mint sok más helyen. Az elméleti oktatás kiválóan ment Yunnak, mert fogékony volt, de a célzással már kevésbé boldogult, ahogyan a fizikai edzéseket sem kedvelte. Mindenesetre szerette az akadémiát: még több barátot szerzett, s így lassan, fel sem tűnt neki, hogy mennyire megváltozott minden azzal, hogy ebbe az országba kerültek.
Pedig elég drasztikus változások történtek, főleg Michiru viselkedésében. A kezdeti lelkesedése az új helyért és Yun népszerűségért a gyerekek között lassan elhalt, s kétségek vették át a lelkében a sötét zugokat, de ezeket nem hangoztatta. Megpróbált ugyanúgy mosolyogni, mint azelőtt.
Yun nem észlelt ebből semmit sem, minden idejét a tánc vagy az akadémia foglalta le: közeledett ugyanis a genin- vizsga, ami mindenkinek felizzította a kedélyeit. Az eddigi egészséges versengést lassan viták váltották fel, de Megumi és Yun továbbra is összetartott, mint ahogyan azt kell, de sokan el-el maradoztak a baráti körükből. Lassacskán a lány is rájött, hogy nem lesz elég az eddigi tudása a vizsga teljesítéséhez, így egyre többet edzett ő maga is dobóeszközökkel, a célzását pontosítva.
A várva várt napon egy elméleti tesztet kellett kitölteniük az alapvető chakratudásukról, valamint egy céltáblát kellett kidekorálniuk dobócsillagokkal, végül pedig egy klónt kellett csinálniuk saját magukról. Az elmélet nem okozott gondot, de immáron a célzás sem, a klón létrehozása pedig kisebb nehézségek árán sikerült a leányzónak, így végül boldog mosollyal ajkain távozhatott a teremből, immáron egy fejpánttal gazdagabban.

Sajnos azonban ezzel, hogy genin lett, elszakadt Megumitól: külön csapatba kerültek. Yun egy nagyon szép szőke, valamint egy szemüveges, kicsit csendes fiú mellé került egy férfi sensei kezei alá, aki hamarosan összehozta a nagyon is különböző személyiségeket a csapatépítő feladatoknak hála. Gyakran kellett közösen rejtvényeket megoldva megkeresniük a senseijüket, de sokszor segítettek a tisztaság megtartásában a városban, vagy éppen turistákat kellett kalauzolniuk, hogy türelmük növekedjen kicsit.
A két fiú a csapatban kezdetben nem akart együtt dolgozni: a szépfiú, Akira öntelt és elkényeztetett volt, mivel minden nőnemű egyént le tudott venni a lábáról. Kezdetben Yun is tág szemekkel csodálta a fiút, de hamar rájött, hogy át lehet látni könnyedén a beképzelt, tökéletes álcán, s inkább elkezdte a másik társát, Shinichit támogatni minden küldetés lakalmával, minek köszönhetően Akira lassan feleszmélt, s végül visszavett a narcisztikus stílusából. A sensei-jük, Yamada-san örömmel nyugtázta, hogy elérte célját, s lassan specifikusabb edzéseket is előkészített. Megtanultak a tenger vízén járni, fára mászni a karuk segítsége nélkül, chakrát használva, de a mester ösztönzésére tovább fejlesztették az egyéb készségeiket is. mint kiderült, Akira erős taijutsuban, eleme pedig tűz, Shinichi taktika érzéke volt verhetetlen, de lassan a szemüveges fiú felfedte atlétikus természetét is, míg Yunnak a víz elem jutott, s a lány maga hajlékony kecsességét és chakrahasználatát csiszolta tökéletesebbre.
Azonban a felhőtlen napokat még ebben a forró országban is beárnyékolta valami. Michiru egyre kevesebb időt töltött együtt Yun-nal, s lassan már a hófehér hajú leányzóhoz is eljutottak azok a pletykák, amiktől a csapattársai makacs szeretettel védték sokáig. A shamizen-művészt a faluban nem tartották másnak, csak a földesúr egyik ágyasát, Yun-ról pedig lekezdték feltételezni, hogy a dayimo fattyúgyermeke lehet. Amikor ezt a pleytykát Yun megtudta, életében először verekedett össze önzőn egy geninnel, aki ezzel csúfolta őt. Ennek köszönhetően egy hétre eltiltották a csapatától, és így Yun nem tudott mást tenni, csak otthon ülni. Nem teljesen tudta, mi is pontosan, amivel Michirut vádolják, de tudta, hogy valami rossz.
De hiába próbált meg Yun valamit is tenni a pletykák ellen, azzal, hogy összeverekedett néhány kölyökkel, nem ért el semmit sem, csak azt, hogy Michiru egyre többször szidta le. Nem is találkozott a nővel máskor, csak koraeste, amikor a nő készülődött a Dayimo-hoz: reggel sosem volt otthon Michiru, azt mondta, hogy éfl egyedül visszajönni este a falun keresztül, inkább ott alszik, de lassan Yunban is tudatosult, hogy hazugság ez, s valóban a földesúr a megélhetésével zsarolva az ágyába kényszeríti a nevelőanyját.
És mindenkinél elszakadhat egyszer a húr. Yun egyik nap amikor hazaért, ott találta Michirut. A nő felakasztotta magát.
A lány napokig nem tudta feldolgozni a látványt, és hiába aludt minden este a barátnőjénél, Meguminál, minden éjszaka arra ébredt, hogy a nevelőanyja nevét kiáltozza a sötétben. A temetés után a földesúr valamicske pénzt adott Yun-nak, de ezzel el is tusolta az ügyet: a fehér hajú lányra szállt Michiru minden vagyona, ami nem volt túl sok, de pont elég, hogy Yun egy árvalakást kaphasson. Yamada-sab ezután többet foglalkozott vele, a fiők is sokszor meglátogatták, akár csak Megumi, így nem érezte annyira egyedül magát a lány, de minden este a cicájához bújt, hogy enyhítse a magányt és a rémálmokat.
Egyik nap azonban egy furcsa dobozt kapott, neki címezve. Kibontva csak néhány szó volt benne: „Sajnálom, hogy mást nem adhatok meg”. Egy nyaklánc volt becsomagolva, egy kis dobozba, az ezüstszálon pedig egy medál lógott, „Yun” felirattal. Ekkor ébredt rá a lány, hogy nincs is második neve. Michiru családnevét használta eddig, de most nem érezte úgy, hogy ez helyén való lenne: az életben először gondolt a lány arra, hogy vajon kik is a valódi szülei. Michiru sosem mondott semmit sem róluk, ő maga pedig sosem faggatózott, és azt sem tudta, hol kezdjen el keresni. Néhány kósza próbát tett a földesúrnál, hátha az tud valamit, de az elhessegette minden információ nélkül.

4. Chuuninvizsga előtti időszak
A genincsapat egy év közös munka és néhány küldetés után sikeresen megcsípett egy chuunin-vizsga időpontot. A vizsgát a Föld országában tartott válogatásra a Hold országából csak kettő csapat jelentkezett: az egyik Yunék, a másék pedig Megumiék voltak, aki akkoriban még nagyon friss csapat voltak . A lánnyal Yun tartotta továbbra is a barátságot, bár kapcsolatuk lazult, a sok időt követelő edzések és missziók miatt.
A vizsgára lázasan készülődtek: Yamada sensei mindegyiküknek megtanított néhány jutsut az elemükből, de arra buzdította őket, hogy az alapokat gyakorolják be nagyon, mint például a megfelelő chakrairányítás. Shinichi és Akira megtanult összedolgozni, s míg ők ketten lefoglalták az ellenséget, addig általában Yun a védekezést, a visszavonulást készítette elő, vagy éppen ő volt a meglepetéskártya. Ritkán indult ő a nyílt terepen, de mindenki megfelelőnek tartotta ezt a felállást.
A chuunin vizsgát megelőző héten azonban az addigi megszokott nyugalmat viharos veszekedések váltották fel. Akira és Shinichi egymásnak esett, Yamada sensei pedig éppen egy misszión volt, s Yun pedig hiába próbálta meg szétválasztani őket, végül a lány sírva vetette be egyetlen víz jutsuját, amit ismert a két fiú ellen, ami végre lehűtötte a kedélyeket. Az eredmény azonban így is negatív volt: Akira eltörte a kezét, Shinichi pedig a bokáját rándította meg. egyértelmű volt, hogy így nem indulhatnak a chuunin vizsgán, s a kudarc egy ideig megpecsételte a csapat sorsát.
Yun amúgy is egyre kevesebb örömet talált az egykori jó játéknak tartott ninjáskodásban. Inkább táncolt és énekelt, szívesen játszott gitárján is a táncórákon, ahol lassan ő maga is oktatóvá vált, hogy egy kis mellékjövedelemre tegyen szert, amiből eltarthatta magát. Nem mintha olyan sok igénye lett volna, de otthon néhány éhes cicaszáj is várta a fehér hajút, akinek így minden nap több liter tejet kellett beszereznie. Amióta egyedül élt, egyre több kóbor cicát fogadott be a lakásába, s gyakran közelebb érezte az állatokat magához, mint az embereket körülötte. Nem arról volt szó, hogy magába fordult volna, csak hirtelen senki sem volt, aki megértette volna a művészi hajlamait vagy éppen aki előtt gyerekesen viselkedhetett volna. Egyedül kellett mennie bevásárolnia, s míg mások csokiért könyörögtek a szüleiknek, addig ő gondterhelten mérlegelte, hogy megint felment valaminek az ára.
Szeretett volna újra gyerekként viselkedni, noha már kiskamasz volt. A társaival persze elengedhette magát, de mivel két fiú jutott a csapatába, így velük sem lehetett annyira közvetlen. Egy kicsit zárkózotté vált így.
A chuunin vizsgát így elbukva Yamada sensei nem szidta le őket, csak mindenkivel külön-külön elbeszélgetett. Amikor véget ért Yun vallatása, a lány megkérte a mesterét, hogy változtassanak az eddig felálláson: immáron ne csak védekező pozícióba menjen a küldetésekre, hanem inkább támadó technikákat használhasson. Yamada beleegyezett, s megtanított néhány jutsut a lánynak, amit jól használhatott.

5. Chuunin vizsga
A következő chuunin vizsgára nem kellett olyan sokat várni: immáron Sunagakure rendezte meg az elit válogatót, ahová természetesen Yunék is jelentkeztek. Megumiék is újra feltűntek, mert elbukták az előzőt már az első körben, de csak egészséges rivalizálás volt a két csapat között.
Yun, Akira és Shinichi dobogó szívvel lépett be a sunagakurei akadémiára, ahol a megmérettetés várta őket. Azt előre közöltek a vizsgáztatók, hogy több körös lesz a vizsga, s ők így is készültek. Előző este átismételtek minden elméleti, majd gyakorlati tudást is, s így csak pirkadatkor kerültek ágyba, s néhány óra alvással a háta mögött Yun szorongott, hogy elhibázik valamit.
Az első próba meglepett mindenkit. A vizsgáztatók kivezették a csapatot az udvarra, majd egyenlő távolságra leültettek mindenkit, rendezett sorokba. Elmondták ezután a szabályokat is: nem lehet megmozdulni és megszólalni, a cél pedig hogy kibírják, ami következik. Yun izgatottan helyezkedett el kényelmesen, s figyelt, hogy mi fog történi, de hamarosan pillái le- leragadtak. Egyre nyugodtabban szuszogott, s maga sem vette észre, hogy elalszik, a vizsga kellős közepén.
Azonban jobban járt, hogy elaludt: hamarosan elítélteket vezettek be rabláncon, s mindegyiket különböző módon ölték meg, vagy kínozták meg. aki pedig nem bírta a gyilkolást, vagy felfordult a gyomra, azt elvezették a vizsgáztatók.
Amikor Yun felébredt, már alig-alig voltak, s pont az utolsó holtestet távolították el a shinobik, de a fehér hajú így is olyan sápadttá vált, mint a ruhája, s hideg izzadtság verte ki. Nem ébredt fel a foglyok kínzására sem, mert ahol ült, ott elnyomta a sikolyokat egy monoton berregő hang, egy közeli generátor duruzsolása, s Yun mélyen, szinte ájult állapotban is aludt. Féloldalasan a társai pislantott, akik szintén fehér arccal meredtek maguk elé, ökölbe szorított kézzel.
De ők átmentek. A szállásukra visszaérve a két fiú elmesélte részletesen a kínzásokat, mire Yun úgy döntött, örül, hogy kihagyta életéből „a” chuuninvizsga élményét, legalábbis az első körét.
Néhány nappal később – miután kipihenték a megrázkódtatásokat – kellett gyülekezniük a második próbára. Mivel itt sem mondtak előre semmit sem a vizsgáztatók, ők megint teljes menetfelszerelésben jelentek meg, de még néhány csapat is így tett, voltak akik azonban csak fegyvereket hoztak magukkal, harcra várva. Shinichi azonban jól tippelt, amikor előre megjósolta, hogy Sunagakure valami olyat fog kitalálni, amivel saját ninjáit hozhatja előnybe: a feladat az volt, hogy túléljenek egy hetet a sivatagban. Minden csapat kapott egy térképet, rajta megjelölve egy kúttal, ahonnan vizet szerezhettek, de a kutat ninják illetve csapdák védték. A szabályok szerint a jelöltek bárkit megtámadhattak a sivatagban, de a falut csak 5 km-es körzetben közelíthették meg. egyéb feltétel nem volt: a környezet adta kegyetlenséget elégnek ítélték a vizsgáztatók.
Shinichi rögtön kitalált egy egészen használhatónak mondható tervet. Úgy gondolta, a csapatok közül néhányan meg próbálkoznak majd a kúttal néhány nap után, de sokkal biztosabbra vette, hogy a csapatok egymást fogják megtámadni az éltető vízért. Főleg, miután sokaknak nem volt alapból vizük, csak fegyverük.
Amint megnyitották a kapukat, Yunék rögtön a kúttól keletre indultak meg, ahol a térkép egy ősi település romjait jelezte. Megpróbáltak maguk mögött minden nyomot eltűntetni, de az erős szél a segítségükre is volt és ellenük is: lassan haladtak, de nem találkoztak más csapattal az úton, így odajutottak a lassan kialakuló szélvihar ellenére is a romokhoz.
Shinichi elgondolása bevált: találtak itt néhány olyan romot, amiben meghúzhatták magukat, s rögtön összeszámolták, hány liter vizük van, és hogy az vajon meddig fog kitartani. Erős önkorlátozással kibírták volna egy hétig, de nem számoltak a nappali forrósággal és az éjszakai faggyal a geninek. Meglepetésként bukott le a nap s hűlt le nulla körüli értékre hihetetlen hamar, s ők hárman hiába vették fel minden ruhájukat. Shinichi legnagyobb ellenkezésére Akira megsajnálta a vacogó Yunt, s tüzet gyújtott elemét használva, s így kibírták az éjszakát.
Szerencsére senki sem támadta meg őket a láng fénye miatt, de másnap már összefutottak egy csapattal: a konohai csapat két lányt és egy fiút számlált. Az ellenséges csapatnak egyáltalán nem volt vize, s ezért már is hátrányba voltak: a meleg kiszívta lassan a vizet a szervezetükből, s míg Yunék néhány korttyal csillapíthatták szomjukat, nekik semmi sem jutott.
Elvakultan támadtak a hold országbeli csapatra, de Shinichi mint mindig, most is kész taktikával várta a csapatot, akiket Akira szúrt ki. Yun elbújt egy fürdőépület romjai között, s a láthatatlanság köpenye jutsut felhasználva homokszínűvé vált, beleolvadva a környezetébe, míg Akira és Shinichi egy heves vitát rendezett az érkezőknek.
A konohai csapat zat hitte, könnyedén elbánhat a kettő marakodó fiúval, de Shinichi irányítása alatt korábban csapdákat helyeztek el, s az egyik konohai kunoichi rögtön fennakadt egy robbanócetli- sávon, majd Yun a hátuk mögé kerülve a másik kunoichit foglalta le addig, amíg a két fiú legyőzte könnyed taijutsuval a harmadik genint. Akira végül a tűzjutsuját mérte össze a hasonló elemet képviselő kunoichivel, de sikerült legyőzniük.
Mivel ennél a csapatnál nem volt víz, és nem akarták, hogy azok újra próbálkozzanak, megkötözték őket, ők maguk pedig újabb búvóhely után néztük, de vissza kellett térniük a romokhoz egy kialakuló szélvihar miatt.
Végül egyezséget kötöttek a konohai csapattal. Elengedték őket, s megígérték, segítenek vizet szerezni másik csapattól nekik, s szövetségesként küzdenek tovább. A két csapat így közösen fülelt le két nap múlva –addig megosztva vízkészletüket – egy harmadik csapatot, s totális megsemmisítéssel marták el azok vizét, s egy negyedik csapat is horgukra akadt. A vízmennyiséget megfelelőnek ítélve, Shinichi azt tanácsolta, húzódjanak vissza a romokhoz, s maradjanak meg ott a hátralévő ideig.
Szerencsésen kibírták a hetet, s noha utolsó napra a vízkészletük teljesen leapadt, megkönnyebbült mosollyal jelentek meg a vizsga végét jelentő harangkongásra a falu kapuinál.
A harmadik körben random módon osztották csapatokra őket: Yun elszakadt genintrásaitól, de véletlen összekerült a két konohai kunoichivel, s ennek köszönhette a sikerét a harmadik teszten. Itt a csapatok minden tagjának a homlokára egy jelet festettek, melyet a fejpánttal kellett eltakarni. Minden csapatban csak egy embernek volt a homlokán egy kör. Az ellenfél csapatnak ezt a tagot kellett elkapnia.
Yun csapata megegyezett abban, hogy kettő csalit is fognak használni, egy fiút és egy lányt. Az egyik csali az egyik konohai kunoichi lett, míg a valódi kör-viselőt, egy kirigakurei, magas fiút az első támadók közé rakták. Yun tudta, hogy Shinichi mindenféle eshetőségre felkészül, ezért úgy gondolta, ő maga megpróbál a konohai mellett maradni, hogy magára vonja genintársai figyelmét.
Az összecsapás nem tartott sokáig. Yun szerencsére nem a saját genintársaival, hanem egy kumogakurei kunoichivel, majd egy sunagakurei ninjával harcolt, de közben a csapattagok sikeresen elkapták azt, akin a jel volt: így az ő csapatuk nyert. A vizsgáztatók a harc közben külön osztályoztak mindenkit, s Yun legnagyobb örömére nem csak őt, hanem genintársait is chuuninná nevezték ki.

6. Küldetések
Amint búcsút intettek mesterüknek, Yamada senseinek a Hold országában, mindhárman külön utakra léptek: Akira és Shinichi azonban alkalmi társakká váltak a missziók során, de hamarosan a lány észlelte, hogy mennyire megváltoztak a fiúk. Amíg korábban gyerekesek voltak Yun szemében, most már kezdtek férfiasodni: 15-16 évesek voltak, a kamaszkorral lassan lemosódott a fiúk gyermekiessége is.
Yun kettő durva missziót, és néhány egyszerűbb küldetést teljesített. A jelentősebbekre csapatban indult, az elsőn pont Akirával, a másodikon pedig Shinicihivel került össze.
Az első küldetés során a 4 főt számláló csapat feladata egy kisebb rabló-fosztogató banda lefülelése lett volna, akik elveszett ninjákat is soraik között tudtak. De természetesen nem ment annyira zökkenőmentesen minden: az egyik shinobit a csapatból elfogta a rablóbanda, miközben megpróbálták becserkészni őket, mire Yunéknak visszavonulót kellett fújniuk. Egy ideig váltságdíjban alkudoztak, de Akira hamar elvesztette a türelmét, noha Yamada sensei gyakran intette ennek ellenkezőjére, és totális konfrontációt javasolt. Yun nem boldogan ugyan, de támogatta a fiút, s így a harmadik taggal, egy kissé magának való férfival rajtaütöttek egy éjszaka a rablóbanda táborán, s sikeresen kiszabadították a társukat, valamint ettől megrészegülve most ők ejtettek foglyokat. Egyedül négyen nem lettek volna képesek felszámolni az egész bandát, ugyanis az előzetes információk csalókák voltak az erejükkel kapcsolatban, de az éjszaka leforgása alatt több olyan kulcsfontosságú embert sikerül elejteniük, akik nélkül jelentősen meggyengült a rablóbanda. A foglyokat az a bizonyos magának való férfi egy ügyes technikával transzszerű állapotba ejtette, így nem kellett azzal sem foglakozniuk, hogy kiszabadulhatnak, s következő éjszaka újabb rohamra indulhattak. Yun összekerült egy fuuton- specialistával, de végül sikeresen jutott ki a harcból, mindösszesen karja repedt meg.
A második komolyabb misszióján a másik volt genintársával hozta össze a sors, s a feladat profilja is teljesen más volt: egy gazdag, s politikailag is fontos földesúr lányát kellett elkísérniük a Fű országába. Kettőjükön kívül egy harmadik, friss chuunint is kaptak társnak, egy fiatal fiút, aki rögtön első nap szerelmet vallott a földesúr lányának. Yun csak nevetett, és könnyed feladatnak ítélte a küldetést, de a mindig is óvatos Shinichi sokkal borúsabban látta az utat, s sajnos neki lett igaza. Alig hagyták el a biztonságos, járt utakat, egy csapat Füst országbeli ninja támadt rájuk, de a Hold országbeliek fölényesen arattak, a fiatal fiú meglepő tehetségének hála. Az úton még összeütközésbe kerültek egy másik csapattal is, de ezek a Víz országából próbálták elrabolni a lányt: itt előzetesen felismerték, hogy valakik követik őket, s Shinichi megfelelő csapdát tudott állítani, így a lányt sikeresen elkísérték az úti célhoz, ahol átadták a bátyjának, persze a harmadik társuk legnagyobb bánatára.

Azután egy teljesen jelentéktelen küldetésen újra összekerültek, ők hárman, a régi csapat. Egy tekercset kellett elvinniük a Villám országába, s az út meglehetősen unalmas lett volna, ha nem izzítják fel azok a heves viták, amik a fiúk között lezajlottak. Yun nem tudta, miről folyik a folyamatos acsarkodás kettejük között, de egyik nap, amikor éppen csak hogy beléptek a Villám Országának területére, a két fiú eléállt, s közölték, hogy válasszon közülük. A fehér hajú lány annyira megdöbbent ezen, hogy minden gondolkodás nélkül vágta pofon mindkettőjüket, s az út további részén azok fel sem hozták a témát, de Yun azután kerülte őket, amikor lehetett.
A Hold országában Yun leginkább a táncra áldozta szabadidejét: még mindig oktatott gazdag kislányokat a legyezőkkel való mozdulatok szépségére, de Megumival is sokszor táncoltak együtt. Amikor otthon volt, gyakran énekelt, vagy a cicáival játszott: azok stabil számot értek el végre, 4 cica lakott vele együtt a kis lakásában, amit bérelt.
Egyik nap felkereste őt azonban Akira. Yun kelletlenül engedte be a lakásába, de a fiú minden ártó szándék nélkül érkezett: mély meghajlással kért elnézést a korábbi viselkedéséért, s Yun figyelmébe ajánlotta Shinichit, miszerint a fiú már régóta mindig is a lány mögött állt, amikor szükséges volt rá támogatón, s Akira azt is elmondta neki, hogy Shinichi egykor érte verekedett Akirával az első chuuninvizsga előtt.
Yun eddig nem gondolt így az egykori csapattársaira, de Akira szavai megváltoztatták a látásmódját. Hirtelen ráébredt, mennyit segített Akira, amikor maga alatt volt, vagy éppen hátráltatta Yamada-san edzéseit a nem túl erős fizikuma miatt. Mintha csak villámütés érte volna, úgy jelent meg benne egy meleg szeretet érzése, s hálásan ölelte át Akirát a lakása előtt, amiért felnyitotta a szemeit, de ezt Shinichi pont látta- a fiú éppen meglátogatni indult őt.
Yun zakatoló szívvel futott utána, hogy a falu szélén, a tengerparton végül utolérhesse: Shinichi egy part menti sziklabarlang szájánál ült, de szerencsére nem vette semmibe Yunt, amikor az lehuppant mellé. A fehér hajú lány töredelmesen elmondta, hogy mi történt Akirával, és hogy miféle félreértés volt az egész, de Shinichi csak egy félmosollyal hallgatta végig. Nem haragudott tulajdonképpen Yunra, ugyanis amint elrohant onnan, rögtön rájött, mekkora hülyeséget csinált: most kihasználta az alkalmat, hogy kettesben voltak, és szemtől szembe elmondott mindent a lánynak.
Az újdonsült párocska sok időt töltött együtt: Yun lakására hamarosan újabb kóbor cicák helyett Shinichi egy-két holmija került, ahogyan közelebb kerültek egymáshoz. Yun imádta azt a figyelmet, amit a fiútól kapott: mindig olyan kedveskedő szeretettel ölelte Shinichi, hogy Yun hamarosan minden korábbi bánatát elfelejtette. Imádta, amikor Shinichi olvasott. Szerette azt is, amikor a fiú térképek fölé hajolt, s terveket készített a következő küldetéséhez. Kedvenc pillanatainak egyike volt, amikor korábban ébredt, mint a fiú, s hosszú fekete pilláit leshette, mikor rebbennek azok meg. teljesen szerelmes volt a fiúba.

Eltelt egy-két év, s a kapcsolatuk még mindig stabil volt. Már össze is költöztek, s közösen béreltek egy nagyobb lakást. Yun már 18 éves volt, barátja csak egy évvel idősebb, amikor a fiú egyik nap meglepetéssel várta a küldetéséből fáradtan hazaérkező Yunt. Shinichi egy gyönyörű gyűrűt húzott a lány ujjára, a megfelelő szavak és szerelmi vallomás után. Yun természetesen igent mondott, s immáron mennyasszonyként ment a következő küldetésére Megumival, aki időközben szintén chuunin rangot kapott (Yun után két évvel), s aki Akirával kerülgették egymást.
De a küldetés bármennyire is könnyű volt, Yunnak megerőltetővé vált. Sorozato rosszullétek fogták el, s gyengeségére hamarosan fény is derült: Megumi azonnal a kórházba ment vele, amikor visszaérkeztek a Hold országába, ahol az orvosok közölték, hogy nem sejtettek rosszat ők ketten. Yun állapotos volt, Shinichi gyermekét a szíve alatt hordva.
A pár boldogan készülődött a csöppség érkezésére. Yun szerette volna mindazt megadni, amit ő nem kaphatott meg, bármennyire is volt tökéletes nevelő a szépséges Michiru. Felhagyott a missziókkal, és csak a táncórákból szerzett bevételt, de így is tisztességesen be tudtak szerezni mindent, ami egy csecsemőnek kellhet. Shinichi sokat dolgozott, hogy biztosítsa az anyagi háttért, gyakran járt veszélyes küldetésekre, de ennek örömére ki is nevezték már jounin-ná megtiszteltetésként: a hold országának kevés jouninja volt, s immáron a férfi is az ő soraikat szaporította.
Shinichi akkor is éppen egy küldetésen volt, amikor Yun egyik nap váratlanul összeesett a saját lakásában. Érezte, hogy forró vér folyik le lábain, de a fájdalomtól elsötétült előtte a világ, és sikítani sem tudott, hogy a szomszédok meghallják. Elájult, s csak órák múlva tért észhez, s akkor kiabált segítségért. A szomszédok rögtön bevitték a kórházba, de már késő volt: Yun elvetélt, angyalanyává vált, akinek sosem születik meg a földre a gyermeke.
A kórházban ismét magába zárkózott, mint Michiru halála után. Nem fogadott látogatókat, még barátait is elzavarta maga mellől. Amikor Shinichi visszatért és értesült a történtekről, rögtön a kórházba rohant, de Yun őt sem akarta látni. Egyre csak a hasát ölelte, és a falat bámulta könnyes szemmel.

7. jounin korszak
Egy idő után már csak depresszióval kezelték, de a kórházból elengedték. Yun a fájdalmas történetek emlékére egy fekete selyemszalagot kötött karjára, hogy örökké emlékeztesse ez elvetélt gyermekére, majd mindent kidobott, ami a csecsemőhöz kapcsolódott az ágyban. Hetekig nem bírta elviselni továbbra sem ismerőseit, maximum az orvosokkal volt hajlandó beszélni, de azután egyik pillanatról a másikra hirtelen megváltozott, s megjelent a falutanács előtt, missziókat kérve.
Öngyilkos jellegű hajszolásba kezdett a lány: úgy érezte, élete értelme eltűnt, s hogy akkor már a falut szolgálva akar meghalni. Shinichitől is elhidegült, bármennyire is szerette még mindig a férfit, szégyellte magát előtte, noha a férfi egy szóval sem vádolta sosem őt.
A kamikaze küldetések során sok veszélyes ellenféllel került összeütközésbe, és az egykor defenzív jellegű harcmódja lassan támadáscentrikussá vált, a védekezésre kevésbé figyelve. Nem szerette, ha társakat is kap a küldetésekre, de elviselte a jelenlétüket, s valamennyire együtt is működött velük, amennyire az adott helyzet megkövetelte.
A sorozatos sikeres küldetései felhívták rá a figyelmet, s a falu tanácsa hamarosan jounin rangra emelte őt is, de többen összesúgtak újra csak a háta mögött, egyre csak a lány öngyilkos jellegű harcmodorát emlegetve, de Yunt életében először, a legkevésbé sem érdekelték a pletykák.
Az egyik küldetése azonban nem úgy sült el, ahogyan azt tervezte. Kettő shinobi és kettő kunoichi tartott még vele, a fű országába, hogy ott végezzenek el egy rutin-szagú munkát, de egy elveszett ninjákat tömörítő csapat meglepte őket. Társait mind megölték, de Yun még élt, amikor egy barlangba háttérbe szorították őt. Az elveszett ninják kegyetlensége kiéheztetett volt: Yunt nem ölték meg szimplán, hanem előtte sokáig fárasztották, s ahogyan fizikai sebei szaporodtak a lánynak, úgy halványult el benne az önutálat, s villant fel az élni akarás. De a ninjákat nem tudta legyőzni: azok végül megunva a játszadozást végül otthagyták a barlangba, egy hasi szúrással, hosszú szenvedést ígérve a halál előtt.

8. a Tea országa és Yukigakure
Amikor magához tért, nem tudta, hogy hol van, pontosabban, azt sem tudta, hogy ki ő. Egy Fű országa beli kórházban ébredt, fehér kóteremben, klórszagú folyosókkal, ahol az orvosok szintén ugyanolyan tanácstalanok voltak személyazonosságát illetően, mint ő maga. A lány medálja adott végül ötletet, hogy Yun-nak hívhatják, míg egy előkerült tekercs jounin jelzést súgott, de többet nem.
A nő felépülése után néhány hétig ott maradt ledolgozni az ápolás költségeit, majd teljesen tanácstalanul indult neki a világnak. Megpróbál rájönni, honnan jöhetett, hová tarthatott, de nem tudott rájönni: amint kiderítette, egy paraszt találta meg egy barlangban, ájultan, vérző sebbel. És ennyi volt minden információ.
Végül, maga sem tudta, hogyan, a Tea országában kötött ki. Itt először egyszerű pincérkedést vállalt, de ahogyan teltek a napok, úgy jöttek vissza Yunnak lassan a betanult mozdulatok, mint a zene, mint a harc terén. Hamarosan újra felfedezte, hogy elem a víz, másodlagos pedig a szél, s ezt az újdonsült tudást felhasználva felhagyott a vendéglátóiparral, s inkább testőrködött. Földesurak védelmére szerződött, s lassan a saját talpára is tudott állni.
Degarashiban ismerkedett meg a titokzatos vándorszamurájjal, Irashi-val, aki amilyen hirtelen bukkant fel az életében úgy is tűnt el. Irashi rávette Yunt, hogy a szerelem talán még létezhet, de mielőtt erről a nő megbizonyosodhatott volna, már el is tűnt az életéből. Mindenesetre elhintette a kétség csíráit benne: mégpedig, hogy talán valaki visszavárja őt, hogy talán volt családja az amnéziája előtt.
Egy évvel az ébredés után a fű országában már eléggé megerősödött a ninjutsuja ahhoz, hogy azon gondolkodhasson, felajánlja valamely országnak a szolgálatait. Maga mögött hagyta a Tea országát, hogy bolyongva megfelelő helyet találjon magának.
Meglepetésszerűen választotta úti céljait, s végül a fagyos Yukigakure-t ítélte megfelelőnek. Az emberek itt el is fogadták és nem is: pont ahogyan ő is önmagát. Folytonosan marta valamiféle bűntudat és kíváncsiság, hogy ki lehetett az „előző” életében, de mindenre csak a Hold országában derült fény: egy küldetés alkalmával Yun egy temető mellett haladt el, ahol ismerős fénykép köszönt vissza egy friss temetésről.
Hirtelen mindent beugrott neki. A képen Shinichi volt, s őt hagyta hátra négy évvel korábban, amikor amnéziában szenvedett.
A férfi halála biztosította azt, hogy a nő a Hó országában maradjon. Semmi kedve nem volt visszatérni oda, ahol ismét egyedül lenne csak: fájdalmát és gyászát a jéghideg Yukigakure közönyösen fogadta, de ezzel ő megelégedett.

9. Aka Bara
Yukigakureban találkozott Kensei-jel is. ez a furcsa ninja rögtön felhívta a figyelmet magára, s Yun nem tudta megállni, hogy ne közeledjen hozzá. Egyszerre vonzotta és taszította is a férfi. Miközben még mindig Shinichi után sajgott a szíve, úgy söpörte el eztz a Kensei rögtön egyetlen pillantással.
De a férfi elmondta, hogy egy olyan elveszett ninjákat tömörítő szervezet tagja, ami világuralomra tör. Az elejtett megjegyzésekből Yun arra következtetett, hogy a szervezet erős lehet, s ezt potenciális veszélyként értelmezte Yukigakure számára.
Meglehetősen furcsa gondolat fogant meg benne: az elveszett ninják sötét és kínkeservés, önnyekkel áztatott útjára lépve akart belépni a szervezetbe, hogy annak vezetőit megfűzhesse, kerüljék el a falut, amit szolgált.
De maga sem számolt azzal, hogy a szíve elárulja. Kensei megnyerte nem csak az Aka Bara számáta a nőz, de saját magának is.

//Így tisztesebb, hogy ez megvan Smile

//

Sai Kedd Feb. 08 2011, 23:30

Jujj, de szorgos vagy ^^ Hitelesítve Very Happy

Shintaro Yun

Shintaro Yun

Re: Shintaro Yun