Akadémia épülete
3 posters
1 / 1 oldal
Akadémia épülete
Danzou Szer. Márc. 31 2010, 20:18
Itt kezdik el kiképezni az akadémia tanulókat a ninja létre.
Danzou- Inaktív
Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:
Re: Akadémia épülete
Rii Himeko Szomb. Ápr. 04 2020, 00:57
/Akamaru/
Akadémiai kaland
Fénynyaláb zavarta meg a nyugtató félhomályt, egyre jobban zavart, ahogy kúszott fel az arcomon a szemeim felé. Egy újabb reggelre ébredtem. Már is a teljes napom felvázolódott előttem, először reggelit készítek, majd csak ezután öltözöm fel, hogy a ruhám nehogy magába szívja az étel illatát. Ezek után pedig útját veszem az akadémiának, hogy végre belemerülhessek valami igazán újba. Érdekes arcát ismerhettem meg a helynek, miután már nagyobb hangsúlyt fektetnek a gyakorlati, nem csak az elméleti képzésünkre is. Mire az előbbieket végig gondoltam az álmaim emléke szertefoszlott, pedig direkt megfogadtam, hogy megpróbálok rá oda figyelni. Érdekesen hatnak rám miután átgondolom őket, de erre kevés alkalom adatik meg.
Felülve az ágyamon, az apró szobámban el is értem ebben a pózban a köntösöm, amely az íróasztalnál helyet foglaló széken pihent. Papucsom lábamra húzva elindultam kifelé.
A reggeli ébresztő pohár víz után hagymáért nyúltam és egy késért. Rántotta lesz ma a reggeli, nem eget rengető, de igazán jól tud esni főleg, ha más teszi eléd. A hagymát feldobtam pirítani egy serpenyőben és apró zsiradékban. Ekkor már hallottam apám köhögését és már is itt ült a konyhában és egy cigarettát próbált meggyújtani, több-kevesebb sikerrel.
- Már megkértelek, hogy ne füstöld teli a házat! – most komolyan mi olyan nehéz ebben?
- Neked is jó reggelt csillagom! – mosolygott rám csalfa mosollyal, amellyel tökéletesen érzékeltette, hogy úgy sem érvényesülhet az akaratom.
Elkészültem a tojással is, felütöttem. Só, bors, egy csipet majorana, hogy megadjuk a módját. A zöldségek már az asztalon, ahol eddig is. Szuper!
Tányérokért nyúltam nekem és szülőmnek, kihelyeztem egy-egy villával. Majd utána kaptam az edénynek, amelyet az asztal közepén helyet foglaló alátétre passzítottam.
- Jó étvágyat! – ültem le szembe vele. Ő pedig most eszmélt fel az asztal felet ágaskodó ablak panorámájából.
- Köszönöm, neked is!
A reggeli elfogyasztásához, még gyors elindultam a könyvemért, amelyet az akadémián kaptunk. Ez ismerteti az ott tanítandó technikák legfontosabb alapismereteit. Azt a célt szolgálja, hogy ne először hallj ott erről, hanem ismerkedj a témával. A tankönyvben bevolt jelölve a megfelelő oldalt egy papírcetlivel, itt is nyílt. A tányérom mellé helyeztem, és hol a számba próbáltam célozni a falattal, hol pedig a könyvben próbáltam tartani a megfelelő sort.
Aligha vettem észre, hogy apám végzett is a reggelijével és útjára is indul, egy artikulálatlan maszlaggal sikerült csak neki szép napot kívánni.
Bunshin No Jutsu, gyerünk Himeko újra! Legalább az alapokat ne felejtsem el róla. Testen kívüli chakra irányítás, gyakorlatilag rövidtávú bábok, amelyek azt teszik, amit én kiterveltem a fejembe létrehozásukkor. A fizikai és a chakra behatásra azonnal megsemmisülnek, nem rendelkeznek árnyékkal, nincs súlyuk, szaguk és más tulajdonságuk, csupán csak chakra kivetülések.
- Hé, Himeko neked nem kellene elindulnod már? – ijedtem meg Yasu hangjára, annyira belebújtam a könyvbe kitudja mennyi idő telhetett el. Biztosan pont elég, hisz nekünk találkoznunk sem kellett volna általában elkerüljük egymást, ha ő az éjszakai állomásról jön, én pedig reggel az akadémiára megyek.
- Itt a rántotta az asztalon! Kérlek, pakolj majd össze! – viharoztam be a szobámba.
- Ó, hogy mindig mindent nekem kell csinálnom! – hallottam vissza a panaszkodását, de nem értem rá vele foglalkozni. A hajam kivételesen gyors copfba fogtam, egyik szimpla fehér pólóm magamra kaptam, a sapkát a fejemre húztam, hogy javítsa valamelyest az állapotot. A kabátom csak kicipzározva került rám, az ablakból úgy tűnt ez így megfelelő is lesz, a csizmám pedig hihetetlen sebességgel került rám.
Az akadémia épületéhez érve egy szusszanásnyi idő után azonnal be is viharzottam az osztálytermünkben még időben. Barátnőim foglaltak nekem helyet szerencsémre, le is ültem azonnal Aiko mellé.
- Te még is hol jártál, azt beszéltük együtt jövünk ma be? – szegeződtek rám Hiwari-val. Hol jártam? Nem tudom annyira siettem, hogy az idevezető utamra alig emlékszem, a tudatosság annyira erős volt, hogy fejből követtem a bevésődött utat, arra összpontosítva pontos legyek.
Azonban mire válaszoltam volna a lányoknak az oktató belépett az terembe.
/remélem megfelelő formátumú/
Akadémiai kaland
Fénynyaláb zavarta meg a nyugtató félhomályt, egyre jobban zavart, ahogy kúszott fel az arcomon a szemeim felé. Egy újabb reggelre ébredtem. Már is a teljes napom felvázolódott előttem, először reggelit készítek, majd csak ezután öltözöm fel, hogy a ruhám nehogy magába szívja az étel illatát. Ezek után pedig útját veszem az akadémiának, hogy végre belemerülhessek valami igazán újba. Érdekes arcát ismerhettem meg a helynek, miután már nagyobb hangsúlyt fektetnek a gyakorlati, nem csak az elméleti képzésünkre is. Mire az előbbieket végig gondoltam az álmaim emléke szertefoszlott, pedig direkt megfogadtam, hogy megpróbálok rá oda figyelni. Érdekesen hatnak rám miután átgondolom őket, de erre kevés alkalom adatik meg.
Felülve az ágyamon, az apró szobámban el is értem ebben a pózban a köntösöm, amely az íróasztalnál helyet foglaló széken pihent. Papucsom lábamra húzva elindultam kifelé.
A reggeli ébresztő pohár víz után hagymáért nyúltam és egy késért. Rántotta lesz ma a reggeli, nem eget rengető, de igazán jól tud esni főleg, ha más teszi eléd. A hagymát feldobtam pirítani egy serpenyőben és apró zsiradékban. Ekkor már hallottam apám köhögését és már is itt ült a konyhában és egy cigarettát próbált meggyújtani, több-kevesebb sikerrel.
- Már megkértelek, hogy ne füstöld teli a házat! – most komolyan mi olyan nehéz ebben?
- Neked is jó reggelt csillagom! – mosolygott rám csalfa mosollyal, amellyel tökéletesen érzékeltette, hogy úgy sem érvényesülhet az akaratom.
Elkészültem a tojással is, felütöttem. Só, bors, egy csipet majorana, hogy megadjuk a módját. A zöldségek már az asztalon, ahol eddig is. Szuper!
Tányérokért nyúltam nekem és szülőmnek, kihelyeztem egy-egy villával. Majd utána kaptam az edénynek, amelyet az asztal közepén helyet foglaló alátétre passzítottam.
- Jó étvágyat! – ültem le szembe vele. Ő pedig most eszmélt fel az asztal felet ágaskodó ablak panorámájából.
- Köszönöm, neked is!
A reggeli elfogyasztásához, még gyors elindultam a könyvemért, amelyet az akadémián kaptunk. Ez ismerteti az ott tanítandó technikák legfontosabb alapismereteit. Azt a célt szolgálja, hogy ne először hallj ott erről, hanem ismerkedj a témával. A tankönyvben bevolt jelölve a megfelelő oldalt egy papírcetlivel, itt is nyílt. A tányérom mellé helyeztem, és hol a számba próbáltam célozni a falattal, hol pedig a könyvben próbáltam tartani a megfelelő sort.
Aligha vettem észre, hogy apám végzett is a reggelijével és útjára is indul, egy artikulálatlan maszlaggal sikerült csak neki szép napot kívánni.
Bunshin No Jutsu, gyerünk Himeko újra! Legalább az alapokat ne felejtsem el róla. Testen kívüli chakra irányítás, gyakorlatilag rövidtávú bábok, amelyek azt teszik, amit én kiterveltem a fejembe létrehozásukkor. A fizikai és a chakra behatásra azonnal megsemmisülnek, nem rendelkeznek árnyékkal, nincs súlyuk, szaguk és más tulajdonságuk, csupán csak chakra kivetülések.
- Hé, Himeko neked nem kellene elindulnod már? – ijedtem meg Yasu hangjára, annyira belebújtam a könyvbe kitudja mennyi idő telhetett el. Biztosan pont elég, hisz nekünk találkoznunk sem kellett volna általában elkerüljük egymást, ha ő az éjszakai állomásról jön, én pedig reggel az akadémiára megyek.
- Itt a rántotta az asztalon! Kérlek, pakolj majd össze! – viharoztam be a szobámba.
- Ó, hogy mindig mindent nekem kell csinálnom! – hallottam vissza a panaszkodását, de nem értem rá vele foglalkozni. A hajam kivételesen gyors copfba fogtam, egyik szimpla fehér pólóm magamra kaptam, a sapkát a fejemre húztam, hogy javítsa valamelyest az állapotot. A kabátom csak kicipzározva került rám, az ablakból úgy tűnt ez így megfelelő is lesz, a csizmám pedig hihetetlen sebességgel került rám.
Az akadémia épületéhez érve egy szusszanásnyi idő után azonnal be is viharzottam az osztálytermünkben még időben. Barátnőim foglaltak nekem helyet szerencsémre, le is ültem azonnal Aiko mellé.
- Te még is hol jártál, azt beszéltük együtt jövünk ma be? – szegeződtek rám Hiwari-val. Hol jártam? Nem tudom annyira siettem, hogy az idevezető utamra alig emlékszem, a tudatosság annyira erős volt, hogy fejből követtem a bevésődött utat, arra összpontosítva pontos legyek.
Azonban mire válaszoltam volna a lányoknak az oktató belépett az terembe.
/remélem megfelelő formátumú/
Rii Himeko- Játékos
Adatlap
Szint: E
Rang: Akadémiai tanuló
Chakraszint: 90
Re: Akadémia épülete
Akamaru Hétf. Ápr. 13 2020, 10:45
//Rii Himeko – Akadémiai kaland//
Egy újabb, átlagos hétköznapnak néz elébe a falu. Az idő is szép, napsütéses volt, s a falu lakói közül néhányan ezt ki is használták. Voltak idősebbek, kik a kertükben tevékenykedtek: virágokat ütettek, a meglévőket pedig megöntözték, hogy szépségükkel tovább gazdagítsák a Rejtek szépségét. Néhányan csak beszélgettek egymással: Himeko pár öregasszony mellett elszelelve épp hallhatta, hogy recepteket cserélnek egymással. Természetesen a lány arra koncentrált, hogy a reggeliztetés miatt elvesztegetett időt behozza, s időben beérjen az akadémiára. Így csupán a következő szavakat csíphette csak el: meggy, édesburgonya, hús és sárgarépa. Érdekes hozzávalók, de ki tudja, hogy milyen étel készülhetett belőle. Himeko még néhány frissen végzett shinobi társa mellett is elhaladt, akik éppen a kiképzőterepen gyarapították a tudásukat. Volt ki egyedül gyakorolt és voltak, akik már hármas csapatba szerveződve ültek a gyepen és figyelmesen hallgatták vezetőjüket. A lány is lassan erre a pályára fog tévedni, de előtte még vár rá az akadémiai oktatás. A teremben el is foglalta a helyét, majd csevegésbe kezdett barátnőivel. Ezt az ajtó csapódása zavarta meg, amin belépett az oktató, hogy megtartsa az órát. A teremben néma csend keletkezett. Az egész osztály meglepetten nézett az új jövevényre. Egy, a húszas éveiben járó, hosszú világosbarna hajzuhataggal rendelkező nő lépett be rajta. Nem a megszokott tanár volt, és talán sosem láthatták még a nebulók őt az akadémián. Öltözéke átlagos shinobi öltözék volt, Jounin mellénnyel gazdagítva. Lassú, kimért léptekkel szelte át a távolságot a bejárat és a tanári asztal között. A fa szerkezetre letett egy füzetet, valószínűleg az osztálynapló volt azt, de ezt nem láthatták jól a bent lévő lurkók. A hangulat fagyos volt, néhány fiú ennek ellenére eléggé bámulták a fiatal nőt. Ezt nem is lehetett felróni nekik, hiszen figyelemre méltó kisugárzása volt. A tanárt látszólag nem zavarta, mikor feléjük fordulva megpillantotta a szemeket és az arcokat. Ő maga is barátságos mosolyt varázsolt magára és lágy, melegséget árasztó hangon szólalt meg, ezzel feloldva azt a fagyos hangulatot, mely pár pillanattal ezelőtt még a terem légkörét uralta.
– Sziasztok! Kasumi vagyok, a helyettesítő tanár –mutatkozott be illedelmesen, aztán végignézett az osztályon, miközben felcsapta a naplót. – Az oktatótok sajnos lebetegedett, ezért kellett most beugrani hozzátok, de higgyétek el, jók kis móka lesz. Mivel nem akarom megzavarni a tanmenetet, ezért valami újdonságot fogunk csinálni, mit szóltok hozzá? –Néhányan már fordultak is a padtársukhoz, hogy halkan ki is beszéljék az egész helyzetet. Kasumi eközben a másodperc tört része alatt pörgette át a naplót és mérte fel az osztályt, majd egy bólintással nyugtázta, hogy mindenki megérkezett és nincs hiányzó. Mellénye jobb zsebéből egy tekercset vett elő, amit kiterített az asztalon. Egy pukkanás, és füst keretében oldotta fel a pecsétet, mely a következőket varázsolták a szemek elé: néhány gyakorló kunai és shuriken; papírlapok és négyszer kettő darab pálcák. A fegyverek életlenek voltak, már-már annyira, hogy vágni sem lehetett vele. A pálcák kék, piros, zöld és sárga színben voltak, anyaguk egyszerű fa volt.
– Nos gyerekek, ma egy kis csapatversenyt fogunk rendezni. 4 csapat lesz, amik 3+1-es felállásban lesznek. Tehát úgy, mintha egy Jounin vezető alatt lenne három Genin beosztott. Minden csapat kapni fog kettő pálcát, de nem egyformát. Ez lesz benne az izgalmas! –Csapta össze vigyorogva a tenyereit, majd folytatta tovább. – Mindenki húzni fog egy lapot, amin lesz egy szám és egy rang. Értelemszerűen mindenki abba a csapatba fog kerülni, amelyik számot kapta és azt a szerepet tölti be, amelyik rá van írva. Ha megvannak a felállások, a Jouninok szépen idejönnek, és mindenki előtt takarva választ majd kettő pálcát. A feladat egyszerű lesz: meg kell szerezni az egyik párját vagy akár mind a kettőét. Ohh, és csereberélni nem ér. Tessék szépen megküzdeni majd értük egymással, természetesen tisztességes keretek között. –Jobb mutatóujját még fel is emelte Kasumi, hogy dorgáló mozdulatokat tegyen. Hagyott némi időt az osztálynak, hogy emésszék a hallottakat, s ha nem volt kérdés, már ment is körbe a lapokkal. Mindenki szépen kihúzta a sajátját, ő maga pedig visszament az asztal elé. – Remélem mindenki elégedett a posztjával. Most pedig megkérném a csapatvezetőket, hogy sorakozzanak fel egyenes vonalban előttem. –A felszólítást követően egy lány és egy fiú indult ki. Utóbbi az első sorból, előbbi pedig Himeko mellől: Aiko volt az egyik vezető, ki kicsit izgatott volt, és ezt egyáltalán nem is leplezte. Azonban még volt két vezető: vajon Himeko beosztott lett vagy ő maga is bemutathatja csapatvezető képességeit?
//Szeretnék kérni tőled 1-16ig egy számot pm-ben, és ha megvan, mondom tovább, hogy miként írd a posztot.
//
Egy újabb, átlagos hétköznapnak néz elébe a falu. Az idő is szép, napsütéses volt, s a falu lakói közül néhányan ezt ki is használták. Voltak idősebbek, kik a kertükben tevékenykedtek: virágokat ütettek, a meglévőket pedig megöntözték, hogy szépségükkel tovább gazdagítsák a Rejtek szépségét. Néhányan csak beszélgettek egymással: Himeko pár öregasszony mellett elszelelve épp hallhatta, hogy recepteket cserélnek egymással. Természetesen a lány arra koncentrált, hogy a reggeliztetés miatt elvesztegetett időt behozza, s időben beérjen az akadémiára. Így csupán a következő szavakat csíphette csak el: meggy, édesburgonya, hús és sárgarépa. Érdekes hozzávalók, de ki tudja, hogy milyen étel készülhetett belőle. Himeko még néhány frissen végzett shinobi társa mellett is elhaladt, akik éppen a kiképzőterepen gyarapították a tudásukat. Volt ki egyedül gyakorolt és voltak, akik már hármas csapatba szerveződve ültek a gyepen és figyelmesen hallgatták vezetőjüket. A lány is lassan erre a pályára fog tévedni, de előtte még vár rá az akadémiai oktatás. A teremben el is foglalta a helyét, majd csevegésbe kezdett barátnőivel. Ezt az ajtó csapódása zavarta meg, amin belépett az oktató, hogy megtartsa az órát. A teremben néma csend keletkezett. Az egész osztály meglepetten nézett az új jövevényre. Egy, a húszas éveiben járó, hosszú világosbarna hajzuhataggal rendelkező nő lépett be rajta. Nem a megszokott tanár volt, és talán sosem láthatták még a nebulók őt az akadémián. Öltözéke átlagos shinobi öltözék volt, Jounin mellénnyel gazdagítva. Lassú, kimért léptekkel szelte át a távolságot a bejárat és a tanári asztal között. A fa szerkezetre letett egy füzetet, valószínűleg az osztálynapló volt azt, de ezt nem láthatták jól a bent lévő lurkók. A hangulat fagyos volt, néhány fiú ennek ellenére eléggé bámulták a fiatal nőt. Ezt nem is lehetett felróni nekik, hiszen figyelemre méltó kisugárzása volt. A tanárt látszólag nem zavarta, mikor feléjük fordulva megpillantotta a szemeket és az arcokat. Ő maga is barátságos mosolyt varázsolt magára és lágy, melegséget árasztó hangon szólalt meg, ezzel feloldva azt a fagyos hangulatot, mely pár pillanattal ezelőtt még a terem légkörét uralta.
– Sziasztok! Kasumi vagyok, a helyettesítő tanár –mutatkozott be illedelmesen, aztán végignézett az osztályon, miközben felcsapta a naplót. – Az oktatótok sajnos lebetegedett, ezért kellett most beugrani hozzátok, de higgyétek el, jók kis móka lesz. Mivel nem akarom megzavarni a tanmenetet, ezért valami újdonságot fogunk csinálni, mit szóltok hozzá? –Néhányan már fordultak is a padtársukhoz, hogy halkan ki is beszéljék az egész helyzetet. Kasumi eközben a másodperc tört része alatt pörgette át a naplót és mérte fel az osztályt, majd egy bólintással nyugtázta, hogy mindenki megérkezett és nincs hiányzó. Mellénye jobb zsebéből egy tekercset vett elő, amit kiterített az asztalon. Egy pukkanás, és füst keretében oldotta fel a pecsétet, mely a következőket varázsolták a szemek elé: néhány gyakorló kunai és shuriken; papírlapok és négyszer kettő darab pálcák. A fegyverek életlenek voltak, már-már annyira, hogy vágni sem lehetett vele. A pálcák kék, piros, zöld és sárga színben voltak, anyaguk egyszerű fa volt.
– Nos gyerekek, ma egy kis csapatversenyt fogunk rendezni. 4 csapat lesz, amik 3+1-es felállásban lesznek. Tehát úgy, mintha egy Jounin vezető alatt lenne három Genin beosztott. Minden csapat kapni fog kettő pálcát, de nem egyformát. Ez lesz benne az izgalmas! –Csapta össze vigyorogva a tenyereit, majd folytatta tovább. – Mindenki húzni fog egy lapot, amin lesz egy szám és egy rang. Értelemszerűen mindenki abba a csapatba fog kerülni, amelyik számot kapta és azt a szerepet tölti be, amelyik rá van írva. Ha megvannak a felállások, a Jouninok szépen idejönnek, és mindenki előtt takarva választ majd kettő pálcát. A feladat egyszerű lesz: meg kell szerezni az egyik párját vagy akár mind a kettőét. Ohh, és csereberélni nem ér. Tessék szépen megküzdeni majd értük egymással, természetesen tisztességes keretek között. –Jobb mutatóujját még fel is emelte Kasumi, hogy dorgáló mozdulatokat tegyen. Hagyott némi időt az osztálynak, hogy emésszék a hallottakat, s ha nem volt kérdés, már ment is körbe a lapokkal. Mindenki szépen kihúzta a sajátját, ő maga pedig visszament az asztal elé. – Remélem mindenki elégedett a posztjával. Most pedig megkérném a csapatvezetőket, hogy sorakozzanak fel egyenes vonalban előttem. –A felszólítást követően egy lány és egy fiú indult ki. Utóbbi az első sorból, előbbi pedig Himeko mellől: Aiko volt az egyik vezető, ki kicsit izgatott volt, és ezt egyáltalán nem is leplezte. Azonban még volt két vezető: vajon Himeko beosztott lett vagy ő maga is bemutathatja csapatvezető képességeit?
//Szeretnék kérni tőled 1-16ig egy számot pm-ben, és ha megvan, mondom tovább, hogy miként írd a posztot.
//
Akamaru- Játékos
- Specializálódás : Megjelölés
Tartózkodási hely : Kiba fején
Adatlap
Szint: B
Rang: Ninjuu
Chakraszint: Wau!
Re: Akadémia épülete
Rii Himeko Csüt. Ápr. 16 2020, 01:33
/Akamaru - Akadémiai kaland/
Érezhető volt már, hogy ez a nap más lesz, mint a többi. Az azonban bebizonyosodott gyors, mikor a minket megszokottan tanító férfi helyett egy nőszemély lépett. Első ránézésre semmilyen magával ragadót nem sugárzott, ez csak léptei közben körvonalazódott ki. Ekkor került nyilvánosság elé arca, amelynek vonalai megerősítették szépségét és határozottságát. Nem úgy tűnt, mint akit könnyen ki lehet zökkenteni terveiből, ötleteiből. Markánssága kihatott a teremben helyet foglalókra, így az első pillanatban padlóra küldött mindenkit, ami síri csöndben és döbbentségben mutatkozott be. Bemutatkozása segített felvenni a tempót az azonosulásra képesekkel.
- Ez nagyon jól hangzik. – osztottam meg véleményem a lányokkal a suttogás viharában. Sajnáltam a Tanárúrat, azonban rám fér egy kis izgalom, kihívás, amelyben megmutathatom én is mire vagyok képes. Becsülendő volt az újdonsült oktatóban, hogy nem csak remek ötlettel rázta fel fantáziánk, hanem a névsorolvasás elég gyorsan ment neki. Társaim nem oszthatták meg gondolataikat, mivel a hatalmas pörgés és esemény tömkelegek tovább fokozódtak, mikor a tanáriasztalon különböző eszközöket idézett meg Kasumi-sensei. A feltörő füstfelhőben shinobi eszközök jelentek meg, mint Kunaik és Shurikenek, melyekről messziről levehető volt, hogy gyakorlatilag a vaj is komoly fejtörést okozott volna nekik. A színes pálcikák pedig a két másik sokkal izgalmasabb tárgy mellett senki figyelmét nem keltették fel.
Kasumi igazán félkészülten ecsetelte a verseny felépítését, amelyen 4 fős csapatfelállásban szállhatunk egymással szembe. A lelkességében észre se vehette különböző gesztikuláló mozdulatait, ezek sokkal jobban tudatosították a mondani valóját.
Mindenkinek húznia kell egy lapot, ez fogja eldönteni milyen pozíciót képviselsz, te leszel a vezető – avagy a Jounin – vagy pedig Genin, amely legalább olyan fontos és hangsúlyos. Reménykedtem tudat alatt, hogy csapatvezető, egyesek szerint a dirigálás, a feladatok kiosztása az egyik erényem. Kasumi szinte elénk pattanva az energiától nyújtotta az edényt, amelyben gondosan összehajtott papírlapok feküdtek egymáson. Aiko előttem húzott, ő gondosan megkeverve, a legaljáról húzta ki a saját magának ítéltet, én pedig a legtetejére került másikat, míg Hiwari utánam került sorra. Megszerettük volna osztani egymással az eredményt, azonban utolsó húzókként esélyünk sem volt a jelenlegi gyors lefolyások mellett.
A „Jouninokat” szólították, egy pillanatnyi bizonytalanság után azonban Aiko felállt mellettem, ránk nézett és elindult kifelé. Neki összejött. Némi féltékenységet éreztem, ő nem az a jellegzetes irányító típus és nem egy központi elem. Ez viszont nem azt jelenti, hogy nem örültem volna a sikerének, kíváncsi leszek, hogy mit tud kihozni a helyzetből.
A rendezvényszervező megkérte a kiténfergett szerencsés nebulóktól, hogy egymás után árulják el, hogy mi pontosan a csapatszámuk, hogy a „Geninjeik” is csatlakozhassanak hozzájuk. Hiwarival megfogtuk egymás kezét, hogy szoríthassunk annak érdekében, hogy egy csapatba kerülhessünk. Egész sokan meg is találták helyüket, Aiko következett a kilences számot képviselve. Én a papíromra pillantottam, mint aki emlékezetkihagyásban szenved, vagy egyszerűen csak nem akarja elhinni. Hiwari felé pillantottam, aki pedig a kettes számot szorongatta. Szomorúan nézett rám, mikor elengedtem a kezét sok sikert kívánva.
A csapatok gyorsan berendeződtek, ami díjazandó volt az osztályunktól. Képesek vagyunk megmutatni a rendezettséget. Aiko hatalmas mosollyal fogadott, de azonnal el is szólították, hogy kihúzza a csapatunk pálcikáit, amelyeknek gyűjtéséről fog valójában szólni a játék. Addig a másik két társamhoz fordultam.
- Remélem felkészültetek! – álltam ki határozottan a fiúkkal szemben. Mire Aiko lépett vissza elégedetten, odahajolt hozzánk.
- Kék és zöld. – súgta a fapálcikáink színeit, melyet már el is rejthetett a ruháiban. – Himeko ezek a mi szerencse színeink! – jegyezte meg számomra. Ez így volt, míg a kék, addig a zöld az ő kedvence volt.
- Remélem ez nem változik meg ezután. - válaszoltam borulátúan.
Érezhető volt már, hogy ez a nap más lesz, mint a többi. Az azonban bebizonyosodott gyors, mikor a minket megszokottan tanító férfi helyett egy nőszemély lépett. Első ránézésre semmilyen magával ragadót nem sugárzott, ez csak léptei közben körvonalazódott ki. Ekkor került nyilvánosság elé arca, amelynek vonalai megerősítették szépségét és határozottságát. Nem úgy tűnt, mint akit könnyen ki lehet zökkenteni terveiből, ötleteiből. Markánssága kihatott a teremben helyet foglalókra, így az első pillanatban padlóra küldött mindenkit, ami síri csöndben és döbbentségben mutatkozott be. Bemutatkozása segített felvenni a tempót az azonosulásra képesekkel.
- Ez nagyon jól hangzik. – osztottam meg véleményem a lányokkal a suttogás viharában. Sajnáltam a Tanárúrat, azonban rám fér egy kis izgalom, kihívás, amelyben megmutathatom én is mire vagyok képes. Becsülendő volt az újdonsült oktatóban, hogy nem csak remek ötlettel rázta fel fantáziánk, hanem a névsorolvasás elég gyorsan ment neki. Társaim nem oszthatták meg gondolataikat, mivel a hatalmas pörgés és esemény tömkelegek tovább fokozódtak, mikor a tanáriasztalon különböző eszközöket idézett meg Kasumi-sensei. A feltörő füstfelhőben shinobi eszközök jelentek meg, mint Kunaik és Shurikenek, melyekről messziről levehető volt, hogy gyakorlatilag a vaj is komoly fejtörést okozott volna nekik. A színes pálcikák pedig a két másik sokkal izgalmasabb tárgy mellett senki figyelmét nem keltették fel.
Kasumi igazán félkészülten ecsetelte a verseny felépítését, amelyen 4 fős csapatfelállásban szállhatunk egymással szembe. A lelkességében észre se vehette különböző gesztikuláló mozdulatait, ezek sokkal jobban tudatosították a mondani valóját.
Mindenkinek húznia kell egy lapot, ez fogja eldönteni milyen pozíciót képviselsz, te leszel a vezető – avagy a Jounin – vagy pedig Genin, amely legalább olyan fontos és hangsúlyos. Reménykedtem tudat alatt, hogy csapatvezető, egyesek szerint a dirigálás, a feladatok kiosztása az egyik erényem. Kasumi szinte elénk pattanva az energiától nyújtotta az edényt, amelyben gondosan összehajtott papírlapok feküdtek egymáson. Aiko előttem húzott, ő gondosan megkeverve, a legaljáról húzta ki a saját magának ítéltet, én pedig a legtetejére került másikat, míg Hiwari utánam került sorra. Megszerettük volna osztani egymással az eredményt, azonban utolsó húzókként esélyünk sem volt a jelenlegi gyors lefolyások mellett.
A „Jouninokat” szólították, egy pillanatnyi bizonytalanság után azonban Aiko felállt mellettem, ránk nézett és elindult kifelé. Neki összejött. Némi féltékenységet éreztem, ő nem az a jellegzetes irányító típus és nem egy központi elem. Ez viszont nem azt jelenti, hogy nem örültem volna a sikerének, kíváncsi leszek, hogy mit tud kihozni a helyzetből.
A rendezvényszervező megkérte a kiténfergett szerencsés nebulóktól, hogy egymás után árulják el, hogy mi pontosan a csapatszámuk, hogy a „Geninjeik” is csatlakozhassanak hozzájuk. Hiwarival megfogtuk egymás kezét, hogy szoríthassunk annak érdekében, hogy egy csapatba kerülhessünk. Egész sokan meg is találták helyüket, Aiko következett a kilences számot képviselve. Én a papíromra pillantottam, mint aki emlékezetkihagyásban szenved, vagy egyszerűen csak nem akarja elhinni. Hiwari felé pillantottam, aki pedig a kettes számot szorongatta. Szomorúan nézett rám, mikor elengedtem a kezét sok sikert kívánva.
A csapatok gyorsan berendeződtek, ami díjazandó volt az osztályunktól. Képesek vagyunk megmutatni a rendezettséget. Aiko hatalmas mosollyal fogadott, de azonnal el is szólították, hogy kihúzza a csapatunk pálcikáit, amelyeknek gyűjtéséről fog valójában szólni a játék. Addig a másik két társamhoz fordultam.
- Remélem felkészültetek! – álltam ki határozottan a fiúkkal szemben. Mire Aiko lépett vissza elégedetten, odahajolt hozzánk.
- Kék és zöld. – súgta a fapálcikáink színeit, melyet már el is rejthetett a ruháiban. – Himeko ezek a mi szerencse színeink! – jegyezte meg számomra. Ez így volt, míg a kék, addig a zöld az ő kedvence volt.
- Remélem ez nem változik meg ezután. - válaszoltam borulátúan.
Rii Himeko- Játékos
Adatlap
Szint: E
Rang: Akadémiai tanuló
Chakraszint: 90
Re: Akadémia épülete
Akamaru Vas. Ápr. 26 2020, 14:21
Az egész osztály izgatott volt a kialakult helyzet miatt. Sokan abban a tudatban ültek be a padba, hogy megint egy száraz elméleti anyagot fognak kapni, de nem így történt. Kasumi gondoskodott arról, hogy suttogások és mozgolódások töltsék meg a termet. Ahogy körbejárt, és a papírokat húzatta a diákokkal, mindenki arcát megfigyelte. A reakciókat nézte: volt ki boldog volt a kihúzott posztja miatt, és volt, aki kicsit csalódott volt. Érthetőnek találta: titkon mindenki vezető szeretne lenni, de a valóságban csak a legjobbak érdemelhetik meg ezt a posztot. Viszont azt ő is nagyon jól tudja, hogy a csapatmunka a legfontosabb, ezért akiről tudta, hogy beosztott szerepet húzott, aprón megpaskolta a vállát.
– Úgy látom megvannak a csapatok és a pálcikák –nézett végig az előtte álló soron, miután mindenki kiválasztotta a csapat színeit. – Mielőtt ismertetném a szabályokat, tartunk némi szünetet. Igen-igen tudom, most indult még csak az óra, de. Nem étkezés vagy valami lesz. A szünet, a játék előtti megbeszélést takarja. A csapatok most vonuljanak el egy eldugott helyre és beszéljék meg a taktikájukat. Előtte mindenki begyen magához az asztalról kettő darab shurikent és egy darab kunait. Nyugalom, nem tudtok kár okozni egymásban ezekkel a tompa fegyverekkel. A megbeszélésre harminc percetek van, utána az udvaron találkozunk. Oszolj! ––Az utasítást követően egy pukkanással tűnt is el a teremből. Aiko gyorsan kézbe is vette az irányítást: intett csapatának, hogy kövesse őket. A két fiú azonnal a nyomába szegődött. Egyikük, Taka, rövid barna hajú és gesztenyebarna szemű fiú volt. Fekete rövidnadrág és fehér rövidujjú pólóban volt. Arcán ravasz mosoly húzódott, látszólag élvezte a helyzetet. Barátja Lee, fekete hajú, zöld szemű srác volt. Ruházata megegyezett Taka szettjével, és az ő arcán is ugyanolyan ravasz mosoly húzódott. Aiko közben kivágta a terem ajtaját, a folyosón pedig balra vette az irányt. Végig szaladt azon, majd egy újabb bal kanyar után, az első ajtón vágódott be. A helyiség egy kis raktár szerű volt. Pont befért oda mind a négy kis diák, bár kényelmetlenül, de elfértek.
– Szorít minket az idő, gyorsnak kell lennünk –kezdett bele a lány. – Arra gondoltam, hogy külön szedném a pálcikákat. Ketten kapnak egyet-egyet és próbáljuk meg leplezni, hogy kinél lehet a kincs. Aztán derítsük ki, hogy kiknél lehet a párjuk és vegyük el.
– Utazzunk mind a kettőre. Kell egy vésztartalék, ha véletlen megszerzik az egyiket tőlünk. Azt nem mondta a Sensei, hogy a végén a saját párjuk legyen meg, csak azt, hogy legyen egy párunk, nem de? –Taka okfejtésére Lee csak bólogatott, Aiko pedig az állát fogva gondolkodott. Hümmögött párat, amiből a két fiú leszűrte azt, hogy tetszik a vezetőnek az ötlet. – Himeko, szerinted is jó lesz így? –Barátnőjére pillantott a csapat vezetője. Természetes volt, hogy kikérte a véleményét, de a döntést úgy is neki kell majd meghoznia. A percek viszont teltek: még 23 perc volt addig, hogy az udvarra érjenek a csapatok.
//Innentől kérlek ne irányítsd Aiko-t, csak a saját karakteredre fókuszálj ^^//
Akamaru- Játékos
- Specializálódás : Megjelölés
Tartózkodási hely : Kiba fején
Adatlap
Szint: B
Rang: Ninjuu
Chakraszint: Wau!
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.