Hazukage Kurono

**Hazukage Kurono** Csüt. Júl. 28 2011, 15:46

Visszatérés Kumogakureba

Egy hajnali napon kellek ki az ágyból. Kivételesen saját lakásomon aludtam és nem a Bishamon falain belül. Úgy érez nem kell félnem semmitől itt, Kirigakureban menedékre találtam. Mind emellett sokat gondolok régi otthonomra is Kumogakurera. A hely különösebben nem érdekel, inkább a benne lévő kis falu rész. A Hazukagek otthona. Leginkább rájuk gondolok, és mindig könny hullik ki a szememből, ha meg kell ölnöm egy Kumogakurei vadász ninját, mivel tudom egy olyat öltem meg, aki az én klán társaimat védelmezi az olyan emberektől mint én. Mikor kimentem a házamból az éppen virradó eget néztem. A felhők vörösek voltak, ami általában halálesetre utal, és számomra rossz előérzetet sugall.
~Ki kéne mennem a kiképzőtérre.~
Gondolom magamban, mivel van egy hetem arra, hogy felkészüljek az előttem álló ostromra. Számomra inkább lelkileg lesz nehéz, mivel pont Kumogakuret támadjuk meg. Magamban el kell döntenem, hogy melyik oldalon is állok. Sok minden köt a két rejtekhez, de a mérleg még semerre sem billent el. A kiképzőtéren épp hozzá akartam látni az edzésnek mikor megjelent előttem a pici Kanro, a rózsaszín gyerek sárkány.
- Ahh na mi van már? – Teszem fel flegmán a kérdést.
-Kurono-san… van egy rossz hírem. – A sárkány hangján halottam, hogy valami tényleg történt, de nem nagyon merte mondani.
- Nyögd már ki! – Emeltem fel a hangom.
- Meghalt az apád. – Döbbent arccal fogadtam a hírt, bár nem szerettem annyira, mint anyát, de még is megviselt a dolog.
- Mi…csoda? Hogy történt? – Kérdezgetem tovább szegény bébit, de látszik rajta, hogy ő is megvan szeppenve.
- Nem tudom Kurono-san. Nekem csak el kellet mondanom neked. – Mondta és szegénynek is könnycsepp csordult ki a szeméből, majd egy pukkanás keretében eltűnt.
~Oda megyek!~ Határoztam el magamban, és otthagyva kalap kabátot útnak indultam. Csupán legfontosabb felszereléseim voltak nálam és persze a Raiken páros. Kivételesen gyalog mentem, és nem repülve. A Kumogakureiek messziről kiszúrják a sárkányomat, főleg ha éppen egy Hazukage kóborol a falakon. Egy napi hajóút volt, amíg oda értem. A Kikötőben nem volt szükség arra, hogy álcázzam magam. Nagyon régen jártam itt, és azóta sokat változtam a helyiek már nem ismernek fel. A Hazukagek felé vettem az irányt, és a házakhoz érkezve senkit sem találtam otthon, mikor valaki a hátam mögül megszólalt.
- Ha a Hazukagekat keresi, ők a temetőben vannak. Egy fontos embert temetnek. –
Nem is válaszoltam, csupán eltűntem az ismeretlen szeme elől, és a temetőbe mentem.
A Temetőben elvegyültem a tömegben, ahol még volt időm körbenézni. Örültem annak, hogy nem csak klánbeliek jöttek el, hanem más Kumogakurei lakos is. Biztos apám barátai. Végignéztem a temetést, és a tömeg eloszlásával én is meghúztam magam. Egy kis sikátorba húzódtam be, ahol megvárom, hogy leszálljon az éj. Hogy miért? Egy pár szót még mondani akarok az apámnak, és utána elmegyek. Beköszöntött az éjszaka és én apám sírja előtt térdelek.
- Apa sajnlom, hogy elszöktem. Tudom rossz embert vált belőlem, de figyelek arra, hogy ennél rosszabb már sohase legyek. Megígérem neked, hogy vigyázok a Raikenre és bár nem leszek jelen, de vigyázni fogok a klánra ahogy csak tudok. Tudom te is ezt teszed fentről. – Miközben mondom, szemeimből potyognak a könnyek. Sajnos a gyászt amit apám felé mutattam, négy Anbu maszkos ninja törte meg. Egyből tudtam, hogy értem jöttek.
- Kurono-kun velük kell, hogy gyere, túlerőben vagyunk. –
Ahogy hallottam a hangját elégé felkészültek velem szemben, na és tényleg többen voltak. Ráadásul nem voltam abban az érzelmi állapotban sem, hogy harcolni tudjak.
~Talán mielőtt kivégeznek eltudják mondani, hogyan halt meg az apám.~
Gondolom magamban és átadom magam a Kumogakurei Anbuknak. Egyből a börtön felé visznek, és be akarnak zárni, de ekkor felszólalok.
- Vigyetek a Raikage elé, van mit mondanom neki. Kérlek titeket Kumogakure veszélyben van. –
Mondom el nekik, és arcomon teljesen kiülnek az érzelmet, látják, hogy az igazság szól belőlem, így elvisznek a palotába.
- Mondjátok meg, hogyan halt meg az apám. – Utasítom őket, legalább is kérem, mert a hangnememből még mindig a gyász derül ki.
- Majd a Raikage-sama megmondja. – Feleli az egyikük. Lassacskán elérjük a palotát, és egyenesen a Raikage elé visznek, de nem az irodába hanem egy külön kis zárt terembe. A négy Anbu kivonul csupán másik három fickó és a Raikage maradt bent.
~Valószínűleg a vallatók.~
Jegyzem meg magamban, mire a Raikage, Hamacho Raiki egy egyszerű utasítást ad.
- Mondj el mindent Kirigakureról! – Emeli fel a hangját, de én csak keresztbe teszem a kezemet.
- Előbb mond el, hogyan halt meg az apám. –
A Raikage csak mosolyra fakadt.
- A te hőn szereted Kirigakured ölte meg, és erről egy részről te tehetsz. Megmutattad nekik a Raikent és úgy gondolták több ahhoz hasonló különleges fegyver is van a klánod birtokában, ezért el akarták lopni. Apád volt az első aki észrevette őket, de túl sokan voltak, és mire a mi egységeink is oda értek már halott volt. –
Döbbent arccal fogadtam a híreket, és szemeimből ismét könny csordult ki. A hely amire azt hittem az otthonon elárult. A hely ahol azt hittem szeretnek és tisztelnek elárult. Nem akartam elhinni, de bekellet látnom, hogy a Raikagenak nincs miért hazudni, sőt a hangján hazugság apró jelét sem lehetet észre venni, de még a szívem sem diktálta azt, hogy egy szó is hamis lenne.
- Elmondok mindent. – Jelentettem ki, majd letöröltem a könnyeket az arcomról. Mivel az emlék blokkoló pecsétet már Inazami feloldotta, így mindent eltudtam mondani.
- Egy különleges szervezetnek voltam a tagja ami a Bishamon névre hallgat. Ez a szervezet elveszett és Vándor ninjákat tömörít magába, legtöbbjük S szintű. A szervezet Kirigakurenak dolgozik és az ő parancsit követi. Legtöbbször olyan feladatokat kell végrehajtanunk, amihez Kirigakure nem adja a nevét. A szervezet tagjai vörös Onin maszkot viselnek, mivel a kilétük még Kirigakureban is titok, sőt még maga a Mizukage sem tud róluk. A szervezet vezetője Inazami Jurojin az első Mizukage. – Itt tartok egy kis hatás szünetet, amit a Raikage ki is használ.
- Mi az Első Mizukage? –
- Igen az első. Saját gyermekei testébe bújik, és ezzel hiteti el, hogy a klánja ilyen erős chakrával születik. Átveszi a csecsemő emlékeit, tudatát és sajátjává teszi a testét. Elég brutális egy technika, de most folytatnám. A szervezetnek több nagyon erős tagja is van. Hana Fujishima a jutetsu, Juurin Kensei, Shintaro Yun, Ogawa Kazuma, ők egy volt szervezet tagjai, amiről semmit sem tudok, de annyit igen, hogy mindhárman nagyon erősek lehetnek. Ezenfelül ott vannak még Gingitsune. Kiváló orvosi tapasztalattal rendelkezik, otthon van a mérgek készítésében, és jóformán hallhatatlan. A teste velem szemben robbant fel, de túlélte. Ott van még az öreg Shoami, aki a pecsét ninjutsuban jártas, és felesége vagy tudom is én kije az az Aware Shion. Ő az a nő akitől rettegni kell. Hihetetlen démoni ereje van, még abban sem vagyok biztos, hogy tudja kezelni, hidegvérű gyilkos. A Bishamon következő feladata Kumogakure totális ostroma. – Itt tartok még egy hatás szünetet, és látom, hogy a Raikage döbbent arccal figyel.
- Kurono-kun ez teljeséggel hihetetlen. – Szólalt fel az egyik vallató, de valahogy rajta is lehet látni a meglepődöttséget, tudta, hogy igazat mondok.
- Halgass! Mond tovább Kurono. Tervet, mindent hallani akarok. – Inti le a Raikage a vallatót, én meg biccentéssel jelzem, hogy „rendben folytatom”.
- A támadás napfelkeltekor fog történni, egy hét múlva. Nem tudom mit találnak ki, de az én feladatom lett volna, hogy elszállítsam őket a célpontokhoz, és azok után a haderő lefoglalása és a pánik keltés. A Bishamonnak több célpontja is van. Elsődlegesen Ön és Bee-sama, aztán Hamacho Yoshitaro, a vének, Darui és Gorobei. A szervezet tagjai csapatokra lettek osztva, még pedig. Ön a célja Ogawa Kazumának és Aware Shionak, ők alkotnak egy csapatot. Bee-sama a célpontja Hana Fujishimának és Shintaro Yunnak. Yoshi pedig Juurin Kenesi célpontja. Gingitsune a véneket fogja kezelésbe venni. Daruit számomra ismeretlen fickó Sessou veszi célba, annyit tudok róla, hogy nagy fizikumú. Gorobei pedig nem tudom kinek a célpontja. – Szándékosan nem mondom Kaori nevét. Akármennyire fájnak a történtek a lány befürkészte magát a szívembe, és ő amúgy is csak egy aprócska részlet.
- Ennyi lenne Raikage-sama, ennyit tudok elmondani. Jah igen talán még annyi, hogy ha a tervük sikerrel jár, a meggyengült Kumogakuret Otokagure fogja nyilvánosan támadni, míg Kirigakure egész hadereje Konohát. Szóval ha ez valami taktikai előny, akkor Konohát is érinti az ügy. –
Jegyzem meg még finoman a végére, így talán a Raikage-samának meg lesz az indoka arra, hogy bevonja Konohát a harcba, és vissza verjék a Bishamont. A Raikage kissé feszült lett a sok mondandó után, de pár percen belül össze szedte magát és kiadta a parancsokat. Mikor kettesben maradtunk fel tett nekem egy kérdést.
– Miért mondtad mindezt el Kurono-kun? Ha életben hagylak és Inazami is túléli az eseményeket, akkor életed végéig vadászni fog rád. – Kérdezte arcára az értetlenség ült ki.
- Mert már akkor elkövettem egy hibát, mikor elhagytam ezt a falut, és megígértem apámnak a sírjánál, hogy helyre hozom a hibáimat. – Feleltem neki, szemeimben látni lehetett az elszántságot az ígéret felé, amin a Raikage csak elmosolyodott.
- Látom benned az akarást, és talán nagy dolgokat vihetsz véghez. Úgy gondolom, ezért a rengeteg információért cserébe visszatérhetsz a faluba, de csak megfigyelés alatt. Egyenlőre megkapod a bizalmam, de nem szeretem ha játszanak vele. –
Mondja Raiki-sama, mire én könnyes szemekkel borulok térdre előtte.
- Köszönöm Raikage-sama. – Ezt a fajta köszönet nyilvánítást, nem nagyon szeretheti mivel felhúz a földről, vagy csak nem akarja, hogy ennyire megalázkodjak.
- Most menj térj haza a családodhoz. Nem tudom, hogy fognak fogadni szóval számíts mindenre. –
Mondja, és Kurono azzal a lendülettel rohan is a Hazukagekhoz.

Shikaku Csüt. Aug. 25 2011, 17:33

Sokáig gondolkoztam rajta, mert a Hazukagék nagyon meghaltak aktivitásban is az oldalon rajtad kívül...

Elfogadom, DE amikor hazaérsz a klánodnak csak a maradékát találod, a többiek a háború előszelében, és mindenféle vándorutakon vagy küldetéseken eltűntek és meghaltak. Legyen benned nyugodtan, a szétesettség érzete is.

Hazukage Kurono

Hazukage Kurono

Re: Hazukage Kurono