Hazukage Kurono

**Hazukage Kurono** Szer. Júl. 12 2017, 13:58

Háborús időkben...

Az éjszaka sötét és hideg, hősünk pedig egy tuskón ül a tábor tüze mellett és épen vacsoráját főzi egy kis serpenyőben. ~Ahh már nagyon éhes vagyok. ~ Percek kérdése és elkészül a tökéletes rántotta, amiből hősünk nagyot lakmározik, majd a tüzet úgy hagyva hátra dől és kezeit a feje alá teszi, melyek most párnaként funkcionálnak. ~ Vajon Hana merre járhat most? ~ Gondolatai egyre csak a nőkörül szoktak járni. Utóbbi találkozásuk harcba torkollott, de mondhatni Kurono jól jött ki a dologból. Hanavál kapcsolati szintjük emelkedett, végre nem beosztottként, hanem társként tekint Kuronora, de ifjú hősünk ennél többet akar. Hormonjai mindig lázban égnek, mikor eszébe jut az a nap Sungakure sivatagjában, az oázisnál. ~"Nem értesz a nők nyelvén."~ Hana sokszor emlegette neki, ezt a mondatott. ~Vajon mi kell egy nőnek? ~ Kurono a csillagokat bámulva próbálja megfejteni ezt a kérdést, de ritkán találkozik hétköznapi lányokkal, akikkel összefut mind olyan kunoichik akiket ellene küldenek, és általában holtan végzi, aki ellene fordul, így inkább gyermekkori éveire gondol vissza Kumogakureban, és eszébe jut egyik akadémiai osztály társa. Odáig voltak érte a csajok. ~Hmm... Talán a jó külső. ~ Kurono felül és végig néz magán. Hófehér köpenye már tiszta por, nem túlzottan foglalkozik a takarításával. Kurono elmosolyodik. ~Akkor újítsunk, de mit? ~ Végig nézve magán rájön, hogy nem ártana pár új menőbb gönc magára. ~ Akkor meg van a holnapi program. ~ Kurono oldalra fordul, majd lecsukja alvásra a szemeit.

Másnap korán kell. A fákon átsütő reggeli nap fénye, és a fecskék dallamos csicsergése ébreszti fel. ~ Remélem nem fog kiröhögni, ha elmondom neki, hogy mindezt miatta csinálom. ~ Kurono felül, majd megdörzsöli a szemét. Látja, hogy tábortüze már teljesen kialudt. ~Jól elfelejtettem eloltani.~ Feltápászkodva eltapossa a maradék parazsat, majd felteszi keresztben a hátára a Raiken párost, és útnak indul. Reméli egy közeli faluban talál, olyan ruha boltot, ami kielégíti ízlését. ~De milyet vegyek?~ Morfondírozik sétálás közben, mikor füst illata csapja meg az orrát. ~ Na kik lehetnek azok? ~ Furdalja a kíváncsiság, és nem is áll ellen neki, így elindulva a füst irányába nem sokára megtalálja a három útonállót, akik éppen reggelijüket készítik el. Kurono egy fa mögött lapulva figyeli őket. Több lovat is lát, abból csupán hármon van nyereg és az egyik fekete mén nagyon is ellenszenves. Próbálja köteleit eltépve szabadulni, de mind hiába. Kurono kicsit távolabb egy megkötözött fiatal lánykát is lát, aki körülbelül vele egyidős lehet. ~ Egyszerű lótolvajok. ~ Kurono előbújik a fa takarása mögül és hirtelen a hármas háta mögé kerekedik a Shunshin no jutsuval. - Mit eszünk? - Teszi fel a kérdést, és a három bandita ijedtében felugrik és egyből kardot rántanak. - Ki vagy kölök? - Joggal használhatják a jelzőt, hisz minda három már meglett középkorú férfi, akik valószínűleg soha nem tanultak illemet. - Hazukage Kurono vagyok. - Arca mosolyra húzódik, és szemei megakadnak a fiatal hölgyön. -Azt ugye tudjátok, hogy nem illendő egy ilyen szépséget megkötözve tartani. - A lány felnéz Kuronora, arcán látszik a meggyötörtség. - Haha. Na majd mi móresre tanítunk kölyök.- Úgy tűnik a hármasnak nem szált inába a bátorsága, és katanájukkal Kurononak is esnek, aki csak mosolyogva tér ki a sorozatos csapások elől. Kurono a kezeibe koncentrálja villám elemű chakráját, és a szükséges kézpecsétek után létre hozza a Raiton:Raiken nemvezetű jutsut, mely Kumogakurei shinobik egyik alapvető fegyvertára. Nem akar végezi a három útonállóval, csupán sokkoló élményben részesíti a hármast, akik ájultan esnek össze az ütések sorozata után. - Akkor asszem te jössz. - Fordul a a lány fele, kinek végül egy kunaival vágja el fogságban tartó köteleit. - Biztos éhes vagy. Ahogy látom kész a reggeli. - A lány megszólalni sem mer. Kurono átkutava a banditák felszerelését, talán pár köteg kötelet, amiből az egyikkel össze kötözi a három ájult banditát, majd felpofozza őket, hogy ébredezzenek, aztán ő is oda ül és reggelizik, a hármas főztjéből. - Ez valami isteni. Tiszteletem a szakácsnak.- Mondja mosollyal az arcán és látszik, hogy a lótolvajok arca, csak úgy ég a dühtől. - Mondja hölgyem hova valósi? - Kérdezi a lánytól illedelmesen. - Itt lakom a közeli faluban. - A lány arca könnyekbe lábad. Jobban megnézve a lányt látszanak rajta az ütlegelés nyomai, itt-ott lila foltok, ahol jobban megszorították. Egyértelmű, hogy a három gaztevő már kiélte rajta perverz vágyait. - Akkor jobb ha indulunk. Haza viszlek. - a lány arca mosolyra húzódik, biztosan örül, hogy nem kell egyedül haza találnia, és újabb veszélyeket átélnie. Kurono szeme a lovakra vetődik, majd oda sétál hozzájuk. Elsőként a feketéhez, aki korábban olyan hevesen próbált szökni. Kurono és az állat szeme találkozik, ahogyan hősünk simogatja és nyugtatja a megriadt állatot. - Haza visszük őket is. - Kurono összeköti a lovakat, majd segít felmászni a lánynak a feketére, és együtt ballagnak tovább a falu fele.

Délután egy-két óra lehet mikor a faluba érkeznek ketten. Kurono elcsodálkozik a látványon. A falu amit a lány emlegetett inkább egy kis város, mint sem egy porfészeknyi falu. - Köszönöm, hogy haza kísértél Kurono-kun. - A lány ad egy puszit a fiú arcára, amibe hősünk teljesen belepirul, és arcát simogatja. -Viszlát Kurono-kun. - Az eddig megtört lányt, most már teljesen életvidám, alig várja, hogy haza érjen családjához. Kurono pedig egyedül marad. ~ Akkor keressünk valami ruha boltot. ~ Az ifjú Hazukage kezeit köpenye alá rejtve indul útnak az ismeretlen falu, valószínűleg, fő utcáján. Szemeivel a kirakatokat és a feliratokat nézi, és meg is akad az egyiken. "Fashion shop". A kirakatban többféle ruha és köpeny is található. ~Talán ez jó lesz. ~ Jegyzi meg magában, majd benyit a boltba. Egy csinos nő fogadja bent, és sorba köpenyek és ruhák, melyek polcokon összehajtva sorakoznak, és némelyikből még próbababán is van kiállítva, hogy a vásárló jobban érzékelje, hogy vajon rajta, hogy állhat. A nő kissé ijedten néz, rá és ekkor jut eszébe, hogy a hátán lévő kardpáros látványa ijeszti meg a nőt. -Csak vásárolni szeretnék. - Mondja mosollyal az arcán, és közben tarkóját vakargatja. A nő köszön és tüstén felugrik székéből, melyben eddig ült. -Jöjjön. Jöjjön.- Mondja kedvesen és Kuronot maga után vezérelve körbe vezeti a boltban, sok-sok ruhát mutatva neki. - Hát igazából maradnák a galléros köpenynél, meg valami alá valót. - Hangzik hősünktől kedvesen és a nő egyből a köpenyek felé vezeti, ahol sok csinos darab van, különböző mintákkal és sok pompázó színben. Kurono szeme az egyik próba babán lévő fekete köpenyen akad meg a szeme.

~ Na ez jól néz ki. Vajon Hanának tetszene?~ Teszi fel a kérdést magának. -Fel próbálhatom? - Mutat a kiszemelt a köpenyre és a lány természetesen engedélyezi. Kurono levéve sajátját, majd az újat felhúzva megdöbben milyen jól néz ki benne. - Mennyi az ára? - Talán a leglényegesebb kérdés ez a próba után mind kettejük számára. - 5000 Ryo - Kerekedik ki Kurono szeme az összeg hallatán. ~ Ahh. Legyen. Hana Fujishima mit megnem teszek én érted. ~ Jegyzi meg magában, majd kifizeti a mondott összeget. Kurono még ott hagy a boltban 1500 ryo-t alávaló pulóverre, rövidújjúra, és vett egy új fekete cipőt, illetve kesztyűt is. - Viszlát. - Köszön el mosolyogva, majd elhagyja a boltot. Jó három órát töltött el shoppingolással, és a reggeli is már régen volt, így korog a hasa. Az út mentén sétálva talál egy ramen bódét, ahol sikeresen megebédel Kurono, majd tovább bóklászik a faluba.

Fél órás séta után Kurono egy bárba tévedt be. Hogy miért? Azt ő sem tudja, csupán megtetszett neki kívülről a hely és ideje amúgy is, mint a tenger. A kis kocsmába belépve rideg és örömteli tekintetek egyaránt fogadják. Kicsit kellemetlenül érzi magát, soha nem járt ilyen helyen, és fiatal arca talán a bennlévőknek is elárulják ezt. Kurono a pulthoz sétál, majd kér egy pohár vizet. Elég érdekes nem de? Egy fiatal gyerek a kocsmában vizet kér. Kurono nem tudja, hogy mit szokás ilyen helyen inni, de ő szomjas és vizet kívánt. ~ Remélem egyszer egy párként állunk egymás mellet. ~ Gondolatai továbbra is Hana körül forognak, de mély gondolkodásából egy borvirágos arcú idősebb ipse szakítja félbe. - Mit búslakodsz fiam? Csak nem nő van a dologban? - Nevet fel hangosan az öreg és Kurono kissé zavarba is jön. -Nem...Nem...- Próbál tiltakozni a dolog elől. - Jaaaj. Ne hülyíts kölök látszik az arcodon. Két sake-t kérek. - Szól oda a végén a pultoshoz, aki hamar ki is szolgálja az öreg. Az egyiket Kurononak csúsztatja. -Majd ez oldja a hangulatod. - Mosolyog az öreg. - Na mi a probléma fiam. Mi nagy nő szakértők vagyunk ám. - Mutat oda a társaságához, akik az egyik asztalnál isznak. -Hatoshi gyere már! - Kiabál oda az egyik asztalnál ülő. -Megyek. Megyek. - Szól vissza a férfi. - Gyere fiam ülj oda közénk, csak hozz egy kört bemutatkozónak.- Mondja nevetve a férfi, majd elindul előre. Kurono nem igazán érti mit kéne vinni, de lenéz a poharára. Az előbb sake-t kért az öreg. Ő belekortyol az övébe, amit majdhogy nem vissza köp. Az erős alkohol most először éri a nyelvét. - Hozna egy kört bemutatkozónak.- Mondja kicsit szégyenlősen a pultosnak aki csak mosolyog. Kurono most ébredt rá igazán mennyire nem ismeri az embereket, a falvakat, mivel ritkán járt közösségbe. A pultos biccent egyet és már készíti is az italokat, Kurono pedig a sajátjával az asztalhoz fárad. -Köszönöm a meghívást. - A többiek kicsit furcsán néznek rá, talán ezt nem így kellet volna, de Hatoshi helyet kínál neki, és leül mellé. - Hogy hívnak kölyök? - Kérdezi az egyik mogorván, amitől Kurono csak még szégyenlősebb lesz. Nem fél tőlük, de valahogy nem érzi itt a helyét, de még is sodródik tovább az események árjával. -Hazukage Kurono vagyok. - Mondja visszafogottan , ,ami még inkább nem ébresztet szimpátiát a többiekben, de Hatoshi oldja a feszültséget, és a pultos is éppen akkor hozza ki a bemutatkozó kör sake-t, amit a többiek egyben lehúznak. Kurono is így tesz. Fintorogva issza meg az erős alkoholt. -Majd megszokod. - Mondja mosolyogva Hatoshi. - Na skacok. Kurono barátunknak nő problémája van, ahogy látom elkél neki a segítség. - A többiek egyből felfigyeltek Hatoshira és érdeklődve figyelték Kuronot. - Mesélj róla fiam. Minden nő más tudnunk kell milyen.- Kurono nem igazán érti a kérdést. ~ Gondolom, hogy hogy néz ki. ~ Elképzeli maga előtt Hanát, majd elered a nyelve. -Hát hosszú sötét haja van, karcsú és...- Kurono nyelve elakad. -Mondjad fiam. - Erőlteti Hatoshi. -...és valami csoda szép. - A többiek és Hatoshi is hangosan felnevetnek, majd int a pultosnak, hogy hozzon még egy kört. -A fiú számlájára! - Kiabálja a másik aki szint úgy az ő asztaluknál ül. - Hát fiam te aztán fülig szerelmes vagy. - Mondja nevetve megint egy másik alak. A pultos is nevetve lép oda hozzájuk és hozza tálcán a következő két kör sake-t. Kurono az egyiket már könnyebben húzza le. Fejébe homály települ, nincs hozzá szokva az erős alkoholhoz. - Na fiam belsőleg mesélj róla, hogy milyen ne külsőleg. -

Veregeti meg Hatoshi a hátát, majd ő is iszik egyet, és rágyújt egy szivarra. - Ilyet szíítá má? - Kérdi az egyik társaságukban ülő, aki szintúgy rágyújt egy cigarettára. -Nem még. - Az öreg azonnal nyújt neki egyet, amit Kurono elfogad. -Csak gyújtsd meg és mikor megszívtad utána vegyél rá egy levegőt. Így ni. - Mutatja az öreg Hatoshi, neki. Kurono úgy tesz, ahogy az idősebbek mondták, de első próbálkozásba köhögésbe fullad, amin ismét mindenki jót nevet. - Na folytasd Kurono- kun. - Mondja Hatoshi, aki az asztal közepén lévő hamutálba hamuzik. Kurono is szív egyet a cigarettájából, majd ő is hamuzik egyet utánozva Hatoshit. - Belsőleg?...- Mereng el Kurono, egyértelműen látszik, hogy beütött neki a pia. - Belsőleg olyan, mint maga a démon. Olyan sötétség sugárzik belőle, mint egy Istenőből. - Kurono mondatára az egyik ipse már meg is szólal. -Biztos rossz kislány típus. - Mindenki helyeslően néz, majd Satoshi szólal meg. - Akkor fiam legyél határozott. Azt szeretik az ilyen nők. - Kurono kicsit elmereng magában. ~Vajon ennyire egyértelműsíteni lehetne, hogy melyik nőnek mi kell? ~ -De hogy is! - Szólal meg egy másik. -Legyél lekezelő, csinálj úgy mint ha nem is érdekelne, és akkor úgy fog loholni utánnad, mint egy kutya.- Mondja hangosan nevetve. - És ez tényleg így van. - Mondja utána komolyan. -Köszönöm a jó tanácsokat. - Jegyzi meg Kurono, majd elszívja a maradék cigarettáját és megissza a maradék sakeját is. - Most már későre jár indulnom kell. -Áll fel Kurono szédelegve, majd vele együtt Hatoshi is. - Tessék fiam. Vedd ajándéknak. - Nyújt oda neki egy fémes dobozt, amit Kurono kinyit. Látja, hogy sorba rendezve tele van cigarettával. Egy másiktól egy gyújtót is kap. Kurono mindent megköszön, majd szédelegve kimegy a kocsma ajtaján.

Alig kiérve az ajtón Kurono pont egy férfival találkozik, aki mögött megismeri a fekete lovat, amit a banditáktól szerzett vissza a lánynak a többivel együtt. -Ahhh te lehetsz Kurono-kun.- Szólal meg a férfi. -Nagyon hálás vagyok, hogy vissza hoztad a lovainkat. Utánad jöttem ide. - Azzal az öreg Kurono felé nyújta a fekete ló kantárát. -Mesélte a lányom, hogy mennyire össze néztetek Aroval, így gondoltam ő is örül, ha új gazdája lesz. - Kurono végig méri a felnyergelt lovat, majd felül rá. - Köszönöm Ossan.- Mondja Kurono hálásan, majd lábát felteszi a nyereg tetejére, majd a friseen kapott ajándékból kivesz egy szál cigarettát és rágyújt. Most már sokkal kellemesebb, mint először. - Viszlát. - Köszön el az lány apjától, majd cigarettával a szájába, lábát felcsapva a nyeregre elindul előre. Előre egyenesen a naplementébe.

Megszerzett Javak:

-Köpeny - 5000 Ryo

-Ló - Ajándék

Egyébb költekezések:

-A megivott sake mennyiség Very Happy

Uzumaki Kushina Pént. Júl. 14 2017, 11:54

Az Élményt elfogadom, de legközelebb ügyelj jobban a helyesírásra, az elírásokra és érdemes jobban tagolni a szövegtestet.

A lovat megtarthatod, viszont arra ügyelj, hogy jelenleg nincs még birtokodban az a tudás, ami ló gondozásához szükséges, továbbá a lovaglásod is eléggé esetlen lesz.

Vond le az adatlapodról a köpeny árát (5000), valamint a sakek árát, ami összesen 50 ryo. (összes levonandó: 5050 ryo)

Mivel a karaktered nem nyújtott kimagasló chakrateljesítményt, az ellenfél szintjén aluli volt, így +3 chakrát tudok neked jutalmazni. (633+3=636)

További jó játékot!

UK

**Hazukage Kurono** Csüt. Szept. 27 2018, 10:35

A Céltalan Shinobi

Minden egy ködös délután kezdődött valahol Kirigakure erdőségnek közepén. Az eső a területhez híven szakadt és Kurono már bőrig ázott. ~ Azt hiszem kéne találnom valami szárazabb helyet. ~ Jegyzi meg magában hősünk, aki egy emlékezetes hely felé vette az irányt. Ahogy kiért a fák közül megpillantotta a romos épületet a patak part mellett. ~ Milyen régen is volt már. ~
Nehéz szívvel jutnak eszébe az emlékek erről a helyről, melyet sohasem fog elfeledni. A sárkány és cápa harca történt meg ezen a helyen. Hazukage Kurono és Kisame a Shamehada birtokosa között. Kurono tovább sétál egyenesen a romokhoz, ahol talál egy kis zugot ahová az eső nem ér el, és ott telepszik le maga mellé helyezve a Raiken páros fekete darabját. ~ Milyen vicces. ~ Az eső folyamatosan kopogó hangja, de még is az egyedüllét és a néma üresség miatt Kurono egyre inkább a kardot bámulja. ~ Egy olyan pengével harcolok, ami már rég elvesztette az értékét, és még is annyira féltem. ~ Eszébe jutnak a történetek, melyeket Hazukage Enzoról meséltek a klán berkein belül. A nagy harcos aki legyőzte és megszelídítette a sárkányokat és szerződést kötött velük. Azóta idéznek a Hazukagek sárkányokat, és megemlékezve az Enzo által megölt sárkányokra, a Hazukagek a vérük helyet a könnyeiket áldozzák az idézéshez. – Chö… - ~ Ez is már mind a múlté. Mi értelme egy kihalt klánnak, talán már az utolsók is meghaltak a háborúban. ~ Kuronot megvetés, de még is szomorúság fogja el a gondolatoktól, hogy klánja szinte teljesen kihalt. ~ Még Kumogakuréba is vissza mentem miattuk. ~ Ekkor szembesült hősünk az igaz valósággal. A megannyi küldetésen melyet klánja tagjaira bíztak sokan belehaltak és alig 6 év leforgása alatt, míg hősünk szökött ninjaként sodródott az életnevezetű dologgal, csak nem a teljes klánja kipusztult. ~ Régen arról álmodtam, hogy visszatérek és az egyik legnevesebb Hazukage leszek. Újra együtt élek a klánnak, de már ez is a múlté. ~ Néz fel a fölötte lévő födém köveire, aminek az elkopott illesztései között lassan csöpögnek le a vízcseppek. Mikor Kurono visszatért megdöbbenten látta klánja megsínylett állapotát, és többé már nem is érezte magát igazán otthon Kumogakurében. ~ Nem is tudok igazán haragot érezni Kumogakure iránt. ~ Jött rá most gondolataiból, hisz ha ez így lenne most mérhetetlen dühöt kellene éreznie. Nem okolhat egy egész falut egy egész klán kihalásáért, de még is hibásnak érzi a Raikage-t abban, hogy nem képes felmérni az emberek képességét, amiért életüket vesztik a küldetések alatt, de ez a harag nem elég ahhoz, hogy akár meg is kísérelje kioltani a Raikage életét. ~ Ezt is csak Hana táplálta belém. ~ Naív tizenkét éves kölökként itta a nő szavait, istenítette és szerette egyszerre. ~ Hana…~ A nő gondolatától is feláll a szőr a hátán. A nő akit szeretett, de be kell látnia, hogy Hana nem szeret senkit és semmit, de ha van valami amit még is az Hamacho Yoshitaro, de éppen ezért akar vele végezni, hogy elvágja az utolsó kötelékét is. ~ Erre már nem lesz lehetősége, valószínűleg most már halott. ~ Hisz elbukta előző küldetését, és Kabuto valószínűleg már végzett Hanával. Kurono lerakja maga mellé a fekete pengét, és térdét maga elé húzva átkarolja azt. ~ Nem tudtam megmenteni. ~ Fejét a térdei közé temeti és könnyei is megerednek. ~ Azt sem tudom most mit csináljak nélküle. ~ Halk sírása egyre inkább zokogásba megy át, ahogy megsiratja a nőt. A felelevenített képek az oázisnál, a Bishamonnál együtt töltött idő és az Ookami ahol ez a „kapcsolat” elkezdődött. Kurono sohasem bújt ki Hana árnyékából és irányító keze alól, és ezt soha nem is akarta levetkőzni, de most magára maradt ebben az irdatlan nagy világban egyes egyedül. ~ Ennek így semmi értelme. ~ Próbálja zokogását csillapítani, de csak a könnyei törlésével tudja magát kicsit észhez téríteni. ~ Ott kellett volna megrohadnom a börtönbe! ~ Gyötri magát egyre inkább. Saját maga ellen érezz haragot, hogy nem tudta megmenteni a nőt akit annyira szeret. Az erős zokogás egyre inkább kifárasztja hősünket, és fejét ismét térdeire hajtja. ~ Mihez kezdjek most? ~ Teszi fel magának a kérdést miután zokogása alább enyhült, bár kétségbe esése továbbra sem múlt el. ~ Nem vagyok más csak egy szökött bűnöző, egy gyilkos aki mások kénye kedvére cselekedett. Mert ő maga sohasem tudta, hogy mit tegyen. ~ Töri meg ismét szemeit, melyek már teljesen kipirosodtak. – Ha ezt valaki látná….-~ Nem hinné el, hogy én vagyok a villámok sárkánya. ~ Kurono fejét felemelve az állát helyezi a térdeire és bambul előre a semmibe karjaival továbbra is átfonva lábait. ~ Úgy tűnik a saját lábamra kell állnom. ~ Jegyzi meg magában, miközben felvesz egy törött fadarabot és tovább tördeli azt. ~ Kirigakuréba egyértelműen nem mehetek vissza, ahogy Kumogakuréba sem. Otogakure sem lenne a legjobb választás főleg, hogy az a mocskos kígyó úgy is mindenről tud. ~ Törli le hősünk felállva könnyeit. ~ Máshol meg nem jártam még, a Szél országán kívül. ~ Kurono visszahelyezi a Raiken párost a hátára. ~ Ha jól hallom elállt az eső. ~ Jegyzi meg magában Kurono, majd kilépve az épületből meglátja a fénylő napot, mely hunyorításra készteti. ~ Azt hiszem ideje indulnom. ~ Kurono a kikötők felé veszi az irányt. Egy hete bolyong, az erdőben rejtőzködve üldözői elől. Most már itt az ideje, hogy hosszú idő után elhagyja Kirigakurét. ~ Azt sem tudom mit kezdjek magammal. ~ Kezeit köpenye zsebeibe dugja. Az esős idő lehűtött a levegőt, és hősünk keze bizony fázni kezdett. ~ Útmutatás nélkül nehéz lesz bármit is kezdeni. ~ Jegyzi meg magában. Agya tekervényei olyan dolgok körül járnak, mint a cél és céltalanság fogalma. Keresi magában az utat amerre elindulhat. ~ Eddig ott volt Hana, aki mindig megmondta, hogy mit kell tennem. ~ Kurono tisztában volt vele, hogy mi volt a nő legnagyobb vágya, vagy is mi volt az amit neki mindig emlegetett. ~ Hana mindig is elakarta pusztítani Kumogakurét és Kirigakurét, bár sohasem mondta milyen okból. ~ Ezen Kurono eltöprengett rajta menete közben. ~ Sosem voltak saját álmaim, vagy céljaim. Mindig is Hanának akartam örömet szerezni, segíteni a céljai elérésében, de az ő céljai nem az enyémek. Nekem nincs semmi okom rá, hogy gyűlöljem bármelyik falut is. ~ Jegyzi meg magában Kurono, miközben egyre közeledik útja vége felé. ~ Még csak azt sem tudom, hogy működik a világ. Csak a szervezett dolgaival foglalkoztam és az hajtott erőre. Erőssé akartam vállni, hogy Hana szemében felülmúljam azt a hülye Yoshit, akiről azt se tudom, hogy kicsoda. ~ Ahogy Kurono ezeken gondolkodik egyre inkább rájön, hogy milyen keveset ismer az őt körülvevő világból, és annak folyamatából. ~ Talán eddig csak az alvilágba láttam bele, de Hana kapcsolatai nem az én kapcsolataim. Ott sem tudnék egyedül érvényesülni. ~ Kurono megpillantja a távolban a kikötőt, ezért felugrik, még az erdő szélén egy fa ágára, hogy jobban belássa azt. ~ Ahh ezek a barmok. Valószínűleg azt hiszik már rég elmenekültem. ~ Jegyzi meg magában, ugyan is csak egy két shinobit és kunoichit lát a kikötőben. ~ Vagy inkább a háborúval vannak elfoglalva és nem velem. ~ Kurono leugrik a fáról és a Henge no jutsuval felveszi egy egyszerű halász alakját, aki még gyermekkorában látott Kumogakure kikötőjében. ~ Így kevésé bukok le. ~ Jegyzi meg magában, majd lesétál a kikötőbe, ahol temérdek ember megfordul. ~ Meg kell ismernem a világot. Csak utána tudhatom meg, hogy mi az utam. Meg kell találnom önmagamat, és el kell felejtenem azt a személyt, akit csak Hana jobb kezeként ismertek. ~ Jut elhatározásra ifjú hősünk. A kikötőben sok hajót lát, és sok kapitányt kérdez meg, hogy merre mennek és mikor indulnak, míg végül bele nem fut pont egy induló hajóba és annak kapitányba.
– Konichiwa! – Köszön illedelmesen.
-Mit akarsz halász?! Nem adok egy fityinget sem hiába kérdegetsz! – Kurononak ekkor esik csak le, hogy még mindig a halász alakjában van.
- Csak érdeklődök merre indulsz? – Kurono csak mosolyog a halász képében és tarkóját vakargatja.
- Szállítmányt viszek a Füst országába, de miközöd van neked ehhez?! Kotródj innen! – Kurono tekintete, vagy is a halász tekintete akinek az alakját felvette, szigorúra változik, amitől a kapitány kicsit megijed.
- Adok 2500 Ryo-t, ha elviszel magaddal. – Jelentette ki Kurono, amire a kapitány csak felnevet.
- Honnan lenne egy egyszerű halásznak ennyi pénze? – Kérdezi és közben nem próbálja vissza folytani a nevetését, ami hamar abba marad miután hősünk egy kunait szegez a torkához.
- Nem halász vagyok te idóta! Azt ajánlom fogadd el a pénzt mielőtt elvágom a torkodat. –
A kapitány szóhoz sem tudott jutni, csupán ijedelmében bólogatott.
-Akkor indulhatunk is. – Rakta el Kurono a kunait és előre tessékelte a kapitányt, aki felkísérte a hajóra és megmutatta neki a rakteret, ahol a többi matróz is tartózkodott. Minden fele függő ágyak lógtak. A kapitány egy ajtó nélküli helységbe vezette, ahol egy íróasztal és egy ágy várta. Az ágy fölött egy polc is volt.
- Ez a vendég helységünk. Most már elárulhatod ki vagy. – Jegyezte meg a kapitány verejtékező arccal.
- Majd ha elindultunk, addig végig melletted leszek. – Ez így is történt Kurono el sem mozdult a kapitány mellől, és továbbra is fenntartotta az egyszerű halász képét, egészen addig amíg a hajó kellő távolságra nem került Kirigakure kikötőjétől. Ezek után feloldotta a Henge no jutsut és a kpaitány döbbenten látta, hogy egy 18 éves kölyök fenyegette meg.
- Hazukage Kurono vagyok. Üdvözletem. – Mondja mosolyogva, és az idősebb kapitány arca egyre inkább ingerülté válik.
- Te taknyos kölyök, hogy mertél….! – A kapitány előakarta húzni kardját, de Kurono gyorsabb volt, és egycsapással kiverte a kezéből a pengét, miközben az övét villámok fogták körbe, amik aztán alább hagytak.
- Itt a pénzed. – Kurono oda dobta neki egy erszényben a 2500 Ryo-t, majd hátat fordítva a kapitánynak lement a szállás helyére. Sokan sugdolózni kezdtek körülötte, de nem érdekelte hősünket. Inkább a vendég helységben vízszintesbe helyezte magát. ~ Tehát a Füst országa. Ott kezdődik a világ megismerése. ~ Jegyzi meg magában.
Még órák hosszat gondolkodott az nagybetűs élet dolgain, és ballépésein, melyek idáig sorsát idáig vezérelték. Aztán ahogyan a hullámok ringatták a hajót, úgy ringatták egyre inkább álomba hősünket. Kurono engedett a kísértésnek és lehunyta szemeit, minden bizalmát a holnap reményeibe helyezve.

// Élményen leginkább karakterem új ösvényét kívánja megnyitni, ami leginkább a nagy semmiig vezethető le. Karakterem megkezdi útját az önmegismerés felé, és próbálja megtalálni saját valós célját, és az élet értelmét. //

Inuzuka Tsume Kedd Okt. 23 2018, 19:26

Köszönet a történetért. Az új ösvényen való haladáshoz pedig sok sikert.
Ezt én nem kalandok közé tettem volna, hiszen nem különösebben mozgalmas, nem is igazán kaland, de elfér itt is.
Kicsit kusza a szövegkép, viszont az olyan apróságok, mint a sajnálat a régi katana iránt, vagy az egész visszatekintés melankolikussága, bizonyítják, hogy megéri olvasni.

Jutalmaid: CH: 7
TJP: -
Ryo: 4000

Az elköltött pénzt természetesen le kell vonnod.
Jó játékot!

Ajánlott tartalom

Hazukage Kurono

Hazukage Kurono

Re: Hazukage Kurono

Re: Hazukage Kurono

Re: Hazukage Kurono

Re: Hazukage Kurono