Ramen-bódé

Idővel abbahagyom Rinn fejének simogatását. Most már ideje előkeríteni Azumit. Lehet, hogy el sem jött? Nem, az kizárt, elvégre akkor nem hívott volna ide. Vagy mégis? Mi van, ha... Ekkor meghallom a kiáltást. Hirtelen nem ismerem fel. Mikor megfordulnék, karok ragadnak meg hátulról és tartanak szorosan. Csapda? Nem tudok mozogni. Fogaim összeszorítom. Láthatóan Rinn is ideges lett, mert kimutatja fogait és halk morgást hallat. Ki lehet ez? Idegesen próbálom mozgatni kezeimet, de csak csuklómat bírom. A fegyvereim viszont nincsenek elérhető közelségben. Most mit csináljak? Miért történik mindez velem? Vagy... Lehet, hogy ez egy felmérés? De akkor jól kell teljesítenem. Elrontottam! Gyorsabban kellett volna reagálnom, észre kellett volna vennem a közeledőt. Miért...?
A karok hirtelen elengednek. Én azonnal megfordulok, kezem már siklik is övtáskámhoz. Kicsit hirtelen ér a látvány. Csak meredten állok, félig támadóállásban. Arcom azonnal rákvörös lesz. Zavartan pislogok, miközben Rinn is rendezi magát.
- A-Azumi... - dadogom.
A farkas mögém kullog és orrával megbök, jelezve, hogy kezdenem kellene magammal valamit. Én kiegyenesedem és összezárom lábaim. Karjaimat magam mellé engedem. Vidám? Mégis miért ennyire vidám? Csak nem... Miattam? Ennek semmi értelme. Jobb kezemmel hajamba túrok, majd egy ismételt mormogás után halványan elmosolyodom, miközben a lányra nézek. Bal kezemet felemelem és nemet intek vele.
- Ne is törődj vele... Izé... Ő... Örülök, ha... jó kedved van.
Még mindig zavart vagyok, de rákvörös kinézetem kezd enyhébb színt ölteni. Tekintetem végigsiklik Azumi külsején. Most másik ruha van rajta, mint napközben. A ruháját figyelve gondolkozni kezdek. Bizonyára van oka annak, hogy így öltözött fel. De vajon mi? Lehet, hogy... Nem is tudom... Talán... Nem, az sem. Tovább nincs időm gondolkozni. A kezem megragadja, én pedig ismét elpirulva sietek utána. Alig bírom tartani vele a tempót. Biztosan jó ötlet volt eljönnöm? Igazából... Nem is vagyok éhes. Na jó, talán egy kicsit. De ezért igazán felesleges itt vacsoráznom. Ajh, ha már eljöttem és meghívott, nem mehetek el! Miért vagyok én ennyire gyáva? Inkább rendelnem kellene valamit. Ahogy hallgatom, hallom, hogy Azumi már el is intézi a rendelést. Rinnek is rendelt egy nagy adag húsos rament. Azt hiszem én is azt kérek. Már... Megszoktam, hogy a farkas és én szinte mindig ugyanazt esszük. Ez természetesen mindig az én kajám, de hát nem várhatom el, hogy menjen a konyhába és csináljon magának.
- Én... Én is egy rament kérek, sok hússal - szólalok meg kissé halkabban, mint szeretném, de azért hallhatóan.
Tanácstalanul állok minden előtt. Kétségbeesetten keresem a szavakat, amikkel megtörhetném a kínzó csendet. Sajnos semmi nem jut eszembe. Talán egy valami, de azzal sem mennénk sokra. Minden esetre illetlenség lenne nem kimondani, ha már ilyen rendes ez a lány.
- A-Azumi... Köszönöm a meghívást! Vagyis... Köszönjük!

- Ugyan már nem tesz semmit. Különben is szokj hozzá ehhez, hogy ha velem vagy. Már mint, hogy én néha ilyen vagyok.
A ramen elkészült és frissen gőzölögve került mind hármunk elé. A tulaj jó étvágyat kívánt és el sietett, hogy más vendégeket is kiszolgáljon.
- Sajnos a fürdőbe Rin nem jöhet be. Így ha gondolod fel viheted a szobába amit bérlek, vagy elkísérjük haza és aztán vissza a fürdőbe.
Nem vitás én már nagyon éhes voltam pálcikát ragadva és tányért már el is tüntetem az első rákocskát. Furcsa szokás de mellette egy zöld tea leveles sütit is megettem.
- Egyébként úgy döntöttem, hogy megtanítok neked valamit. Sok idő kel hozzá, és nem egyszerű. Viszont tökéletesen fog illeni hozzád ha szeretsz kardokkal foglalkozni. Viszont a stílus mozgás világa kardok nélkül is nagyon hasznos tud lenni.
Majd újabb falatok és egy újabb sütemény tűnik el. Az evéstől, hogy üres hasam végre lassan tele lesz a kedvem szinte még jobb lett. Már ha lehet azt tovább fokozni. Mivel evés közben nem szeretek sokat beszélni ezért nem is szolok többet. Persze ha kérdeznének válaszolok.
Viszont beszélgetést nem kezdeményezek. Amint végeztem ruhám alá nyúlok és előhúzok egy erszénykét ami majd szét reped a benne lapuló érmektől és mástól. Ki fizettem a meg felelő összeget és még némi borra valót is hagytam.
- Egyébként ha gondolod indulhatunk pancsolni.

Szokjak hozzá, ha vele vagyok? Ez azt jelenti, hogy sokáig marad? Vajon meddig? Nem is tudom, hogy mit kellene remélnem. Kezdem megkedvelni ezt a lányt. Ez az én esetemben elég furcsa. Katsumit is elég hamar megkedveltem. Sokban hasonlítanak ők ketten. De vajon már most barátként tekintek rájuk? Én nem barátkozom olyan egyszerűen, mint ők...
Gondolataimból a ramen kellemes illata rángat ki. A levegőbe szimatolok, csak úgy, ahogyan Rinn is. A nyál összefut a számban. Nem sokat ettem ma. A reggelim kivételével semmit. Ennek ellenére, eddig nem éreztem, hogy éhes lennék. Most azonban nagyon is annak érzem magam. Csak hangot ne adjak neki... Hogy ezt biztosan elkerüljem, én is megfogom a pálcikákat.
Rinn nem jöhet be a fürdőbe. Erre a kijelentésre ő is felkapja fejét tányérja felett. Rám néz, de nem tudom, hogy mit mondjak neki. Most még tényleg nem. Nem tudom, hogy mi lenne a legjobb. Tudom, hogy nem szívesen hagyna egyedül. Főleg nem betegen, vagy... Igazából akárhogy. A szobába tehát biztosan nem menne, ahogyan haza sem. Első dolga az lenne, hogy megszökik és jön utánunk. Ezt látni tekintetéből is, ahogyan rám néz. Elszánt és makacs, akárcsak néha én.
- Azt hiszem... Rinn jobb szeretne megvárni engem odakint - mondom halványan mosolyogva.
Megerősítésként a bundásra nézek. Ő jelzi, hogy úgy van, ahogy mondom, majd nyugodtan eszik tovább. Én csak nézem a két táplálkozót.
- Jó étvágyat! - mondom, majd enni kezdek.
Rinn már rég hozzálátott. Az extra adag húsnak igencsak megörült. Azt hiszem most még jobban kedveli Azumit, mint eddig. Mert hogy eddig is kedvelte, az biztos. Ez látható volt rajta. Különben az előző ölelgetős incidensnél is a hátára vetette volna magát, egy pillanat alatt. Az étel melegsége igencsak jólesik. Kellemesen árad szét testemben a meleg. Kicsit fáztam, de most már ez is megoldódott. Éhségem is pillanatok alatt elmúlik. Pedig alig ettem néhány falatot. Elfogyasztok még egy húsdarabot, majd befejezem az étkezést. A levesem fele a tányérban maradt, de nem tudok többet enni. Nem szoktam sokat, mert ha nagyon belakok, az csak lassít és hátráltat. Azumi szavaira felkapom a fejem. Valamit tanítani akar nekem? Kardok? De hiszen én... Még életemben nem forgattam kardot. Szerettem volna, mindig is, de... Még soha... Zavaromban elvörösödöm. Közel olyan színt öltök ábrázatomra, mint a rák, amit a másik lány eszik.
- A... Az a helyzet, hogy... A-Azumi, én még... Soha nem forgattam kardot. Szerettem volna, de még... sose... - mondom szaggatottan.
Többet én sem szólok. Csak várom, hogy a többiek befejezzék a vacsorát és hogy Azumi fizessen. Rossz érzés erre várni. Az érzés, hogy kihasználom, folyamatosan ott bujkál elmém egyik távoli szegletében. Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből, bármennyire szeretném. Hirtelen tüsszentek egyet. Kezem szokás szerint szám elé tapasztva, mint ilyenkor mindig. Jó lesz már az a fürdő. Alig várom, hogy a forró vízben legyek. De... Én még fürdőben sem voltam sose. Nem tudom, hogy ott mit kellene és hogyan tenni. Megvárom, míg a másik felkel, s csak azután állok fel én is és Rinn is.
- Re-rendben, menjünk! De... izé...
Na most légy okos! Hogy kérdezzem meg, hogy mit kell a fürdőben csinálni, anélkül, hogy ne legyek olyan ismét, mint a nemrég elfogyasztott rák. Rá kell jönnöm, hogy az mindenképp elkerülhetetlen. Így kénytelen vagyok a lényegre térni és mihamarabb túl lenni ezen az egészen. Megvárom, míg olyan részre érünk, ahol nincsenek olyan sokan. Majd akkor...
- A-Azumi... Szóval... Én még soha nem voltam fürdőben - nyögöm ki elvörösödve és idegesen remegve.

Miután végeztünk az edzéssel a mester elengedett minket.Hazzamentem pihenni egy pár órát , de aztán nagyon megéheztem és nem volt otthon semmilyen étel plussz nem terveztem semmit arra a napra és edzeni sem volt már kedvem , elmentem a közeli rameneshez enni egy jót.

Késő délután volt mire odaértem,ennél a helynél ez lehetett a csúcsidőszak mert most rengeteg ember volt ott és egy hosszú sor választott el a levesemtől.

Érdekes volt látni a sok vidám arcot , azt hittem a háború jobban megviseli majd a civil embereket is,de nem ezen a helyen legalábbis mindenki jól mulatott.

Persze hiába a sok vidám figura a sorbaállást ez sem tette jó mókává.

/Bocs kicsit rövid lett./

Türelmesen várakozol a ramenesnél és már majdnem rád kerül a sor, már csak egyetlen ember van előtted, amikor valaki megragadja a vállad és távolabb húz.
- Csak hogy meg vagy! - szólal meg a férfi, aki elvette az esélyed, hogy ehess egy jót. - Már azonnal készülődj, egy nagyon fontos küldetést kell teljesítenünk. Tíz perc múlva legyél a kapunál, onnan indulunk a kikötőbe, hogy elkapjunk egy kalózhajót. Néhány hete zaklatja a kereskedőket, egy hajóval megpróbáljuk elkapni őket és végezni velük. Akit tudunk foglyul ejtünk, aki pedig ellenáll, azt megöljük! - mondja, miközben elrángat téged a ramenestől.
Valahol a fau utcáin váltok el, még be sem mutatkozik a fickó, csak kiköti, hogy tíz perc múlva állj készen a kapunál és várd őt, különben elrendeli a bebörtönzésed.


//Következő reag mehet Kumo kapujához. A shinobi pedig így néz ki: http://images1.wikia.nocookie.net/__cb20130112084939/fairytail/images/d/da/Dobengal's_full_appearance.png (valamiért nem illeszti be a képet, ezért a linket kapod meg. //

Ahogy odaértek Kumogakure-ba, Gonza külön vált Raion-tól és megkereste a Ramen bódét. Miután megtalálta, ott kicsit sorban állt, majd negyed óra múlva ő is leadhatta a rendelést.
- Két nagy tál rament kérnék, egyik legyen sertés húsos extra hússal, a másik halas sok zöldséggel.
Miközben leadta a rendelést, várta míg az étel elkészül, valamint Raion-ra is várt.
~ Na kíváncsi vagyok miféle spéci kardot intéz ez nekem. ~ elmélkedett el ezen Gonza, az asztalnál ülve. Az asztalnál ülve Gonza unatkozott bámulta az előtte elhaladó csinos és kevésbé csinos fiatal nőket, el kezdte találgatni a mellméretüket, valamint kritizálta is azokat.
~ Deszka, ez is deszka, ..hm...átlagos...deszka. Óhh na igen, ez már dinnyetartó...., hohó ennek még nagyobb...mint két hatalmas lufi..nem is inkább kannák...áhh...még egy deszka.... ~

// Uchiha Kagami //
Ködös és kifejezetten hideg reggelvárt Kumogakure lakóira, és ha ez még nem lenne elég ráadásul még hétfő is volt. Én, mint mostanában elég gyakran a felkeléssel szenvedtem, nem tudom miért ment ez mostanában ennyire nehezen, talán csak elfogyott a motivációm a mindennapi dolgok teljesítéséhezz.  Hiszen elégé zavart, hogy még mindig nem bíztak rám semmi komolyabb feladatot, pedig biztos vagyok benne, hogy ilyen zűrös időkben mindenkire szükség lenne és nem csak olyan egyszerű munkákra, amik még a cselédek számára is sértőek lennének.
Persze tudtam, hogy az ilyen egyszerű D szintű munkákon kívül legfeljebb ágyútölteléknek lennék jó, mert nem vagyok se képzett se tapasztalt és még tehetségem sincs túl sok.
Viszont azzal is tisztában voltam, hogy az alvás és az ágyban fetrengés nem old meg semmit, szóval végül nagy nehezen sikerült rávennem magam a felkelésre.  Nem terveztem semmi extrát a napra, gondoltam megyek, edzek, egy kicsit aztán csökkentem az teljesítésre váró alja munkák számát a faluban.
Gyorsan tisztálkodtam, felöltöztem és készen álltam, hogy végre csináljak valami hasznosat is a változatosság kedvéért.
Miután elhagytam a házamat nyújtottam egy kicsit, gondoltam futva jutok el a kiképzőterepig ez is edzés, lehet mérnem, kellene ilyenkor az időt talán a saját rekordom megdöntése motiválni tudna.
Lehet jó ötlet lett volna, de egy másik alkalomra, ez alkalommal túlcsípős volt az idő ahhoz, hogy ilyen dolgokkal törődjek.
Csak futottam és közben próbáltam felkészíteni magamat fejben is az edzésre és az utána levő munkára.
Nem tudom, hogy a letörtségem volt-e az oka vagy csak szimplán nem voltam formában, de elég hamar kifáradtam és mit add isten pont a környék legjobb ramenessénél fogyott ki belőlem a szufla.
Ezzel még nem lett volna semmi baj, de amint a közelébe értem az illatok hatására a maradék motivációm is odaveszett. Szándékosan hagytam ki a reggelit, gondoltam nem jó tele hassal edzeni, de a kaja közelében az edzés már nem érdekelt annyira. Úgy döntöttem eszek egy kicsit az edzés helyett majd a meló után tudom le az edzést.

Szerencsére a ramenesnél nem volt túl nagy tömeg, ami azt illeti senki sem volt a bódéban csak a szakács. Amint meglátott rögtön üdvözölt is engem, gondoltam már unatkozhatott esetleg a munkája megszállottja lehet és már nem bírta kivárni, hogy kiszolgálhassa a hét első vendégét persze a legvalószínűbb, hogy egyszerű emberként viselkedett csak azért köszöntött. Nem is értem miért foglalkoztam ezzel ennyit.

Miután én is üdvözöltem a szakácsot közelebb mentem és leadtam a rendelésemet, csak egyszerű ramen-t kértem semmi extrát. Sose értettem az ételekhez, az a fajta vagyok, aki a minőséget helyezi előtérbe és nem a minőséget, ha kajáról van szó.

Mindegy is a lényeg, hogy miután leadtam a rendelést azonnal hozzálátott az elkészítéséhez, gondoltam addig is van pár percem folytatni az agyalást az életemről és más hasonló dolgokon töprengeni, de tévedtem ugyanis a ma reggeli szakácsom jó vendéglátóshoz méltóan igyekezet elszórakoztatni. Legalábbis én azt gondoltam éppen ezt csinálja.

Először egy alap „hogysmint”tel, amire én soha sem tudtam értelmes választ adni, szóval csak annyit mondtam neki megvagyok és közben próbáltam egy őszintének tűnő mosolyt varázsolni az arcomra, nehogy azt higgye valami neurotikus gyökérrel hozta össze a sors. 

Persze átlátott rajta, és elkezdett felvidítani. Mondott egy-két dolgot a hozzám hasonló geninekről és, hogy milyen csodálatos munkát végzünk meg hasonlókat.

Ugyan értékeltem az igyekezetét, de többre volt szükségem egy két jó szónál, hogy visszanyerjem az életkedvemet. Miközben beszélt persze elkészült a reggelimmel is, sőt miután kiszolgált két vendéget én már be is faltam az egész tálat.

Már csak a fizetés maradt hátra és nekiláthattam a napomnak. 
Hosszas keresgélés után elegendő pénzt találtam és átnyújtottam az ételkészítőnek, de a legnagyobb meglepetésemre ő nem fogadta el a fizetségemet, vagyis inkább úgy mondanám nem a pénzem kellett neki. 
Senki ne gondolj rosszra csak a segítségemre volt szüksége, mert attól félt a neje nem igazán hűséges hozzá és azt szerette volna, ha utánanézek egy kicsit, persze nem csak egy ingyen reggelit kínált fel ezért, azt mondta, ha megcsinálom ad nekem kétezer ryo-t.

Ennek az ajánlatnak nehezen tudtam volna ellenállni, még ha meg is feledkezzem a pénzről és arról a sok kajáról és fegyverről, amire költhetem.  Maga a feladat is elnyerte a tetszésemet talán nem hivatalos küldetésről volt szó, de ez az én küldetésem volt. Végre nem csak pakolnom kellett, mint valami rabszolgának végre igazán hasznosnak érezhetem magamat.
 Ezen ponton már olyan izgatott voltam, hogy ha bárki megpróbálta volna elhappolni előlem ezt a kis fusi melót, hát biztos kettévágom.
De ezt persze nem volt muszáj világgá kürtölnöm, hiszen senki sem mondta, hogy nem járhatok még jobban. Szóval nagy levegőt vettem és próbáltam a legunottabban válaszolni 

- Tulajdonképpen nem hangzik rosszul az ajánlata, de nem vagyok benne biztos, hogy tudok rá időt szakítani, hiszen ahogy ön is mondta fontos feladataim vannak. Persze, ha tényleg olyan fontos ez a dolog esetleg foglalkozhatok vele néhány hét múlva miután elvégeztem néhány jobban fizető küldetést a falu számára.

Mondtam neki remélve, hogy tesz egy jobb ajánlatot, de gyakorlatilag már ingyen is megcsináltam volna.

/Uchiha Kagami/ (Elnézést a késésért)

Szerintem senkit sem lepek meg, ha azt mondom a kis füllentésem nem működött a csalfa párnak eszébe se jutott elhinni azt az ostobaságot, amit mondtam nekik.  Persze a shinobi azért próbára tett megkérdezte mi a neve és honnan hallottam róla, de erre inkább nem is felelltem semmit felesleges lett volna.

Miután ezt a kis próbálkozásomat letudtok, újra a jó rendőr jött. Azt mondta már másokat is küldtek, de még senki sem járt sikerrel, ezután megpróbált megvesztegetni. Megkérdezte mennyi ajánlott a ramenes figura és kész volt annak a dupláját kifizetni nekem, cserébe persze hazudnom kell a munkaadómnak. Ezután persze a rossz rendőr is kifejtette mit történne, ha nem fogadnám el Keiko ajánlatát, egy hét hullamosdatás, szép kilátások.

Szóval ismét döntés helyzetbe kerültem. Először el akartam fogadni a pénzt, a fenyegetés nem ijesztett meg túlságosan, de a pénz nagyon is jól jött volna. Gondoltam, ha felszerelésre költeném, akkor több embernek tudnék segíteni. Ez csak ellensúlyozza a hazugságot. 
Végül is mi lenne olyan szörnyű ebben, ha elmondom, az igazat azzal három embert teszek boldogtalanná. Abban az esetben, ha hazudok, kapok három boldog embert és egy halom pénzt, oké a ramenes fickó-t továbbra is csalja majd a felesége, de kit érdekel, háború van özvegyek és árvák vannak mindenütt ő még jól járt.
Szóval a nem csináltam volna nagy lelkiismereti ügyet a dologból más dolog miatt döntöttem úgy ahogy. Eszembe jutott mi van ha Keiko férje nem hisz majd nekem vagy csak simán újra gyanakodni kezd és küld valakit, aki már őszintébb, mint én mi van, ha kiderül, hogy nem végeztem el rendesen ezt a kis feladatot?
Úgy döntöttem nem a könnyebbik utat választom, végigcsinálom rendesen a háromezres jutalommal és a hullamosással együtt.

- Sajnálom hölgyem, de ez is egy küldetés, miféle shinobi lennék, ha megvesztegethető lennék? Szóval nem fogadom el a pénzét.

Mondtam nekik és épp csak a mondandóm végére értem a szerető újból megfenyegetett a hullás melóval és kidobót a házból.

Én próbáltam minél gyorsabban eltűnni onnan. Tudtam, hogy még sok bajom származhat ebből a döntésemből. 
Sok időm volt a ramenes visszatéréséig és én nagyon ideges voltam, szóval a nap hátralevő részében egy kis futó edzést tartottam, remélve, hogy ez megszabadít a sok stressztől.
Miután teljesen kifáradtam, hazamentem és megpróbáltam aludni, de még mindig elég ideges voltam és csak nagyon nehezen sikerült elaludnom.

Másnap sokára keltem így nagyjából rögtön mehettem is a bódéhoz. Az odafele vezető úton eszembe jutott, hogy inkább visszamegyek, a nőhöz hátha el tudom még fogadni az ajánlatát, el is indultam visszafelé azután megint meggondoltam magamat és újra elindultam a bódé felé, ezt eljátszottam egy párszor, de aztán csak eljutottam az eredeti célomhoz. Szerencsémre a férfi már bent volt .

- Üdv, követtem a feleségét, ahogyan azt kérte, tényleg találkozgat valakivel, egy chuunin-al ami azt illeti. Tulajdonképpen még meg is fenyegettek, hogy tartsam a számat.

Mondtam neki közben próbáltam magabiztosnak tűnni .