Utak és járatok

Mivel a Hangfalu gyakorlatilag búvóhelyek és külön építmények összessége, az összekötő szerepet itt hosszabb utak és föld alatti járatok látják el.

//Kisame//

Miután teljesen egészséges állapotba kerültem ismét, ideje volt folytatnom a rám bízott feladatot, miszerint szedjem össze a klán sárkányait és ezzel gyarapítsam hírnevem a klánon belül. Itt tartózkodásom alatt kiderült, hogy erre felé tengeti minden napjait a klán egyik kapcsolata és információkkal tud szolgálni egy sárkánnyal kapcsolatban aki ezen a föld részen vert tanyát. Nem tudott részletesebb dolgokat csak, hogy körülbelül merre felé lehet a rejtekhelye. Emellett egy jounin szintű ninjával is megbeszélt nekem egy találkát, hogy miért azt nem igazán tudom, csak, hogy itt és lassacskán most kell megjelennie. Az igazság az, hogy ötletem nincs ki lehet ez a titokzatos jounin akivel találkoznom kéne. A lényeg, hogy a küldetésnek teljes felszerelésemmel, mint általában, kezdek neki. Nem tudhatom mi is lesz most pontosan így fel kell készülnöm, hogy egy csapdában állok ezért Futsut még érkezésemkor megállítom 20-30 méterre tőlem, hogy ha netán bármilyen meglepetés lesz, meglepetés szerűen tudjon ellentámadásba lendülni.

Miután eltelt egy kis idő, az ajtón belépve egy vándor tévedt felém. Ekkor még nem tudtam hogy ki az és mit is akar, de nem tűnt veszélyesnek. Lassan közeledett felém átlagos tempóban, majd a közelembe érve kirajzolódott tekintélyt parancsoló személyisége és enyhén kirajzolódó fegyverzete. Miután köszönt már biztos voltam, hogy ő az akire én várok, majd ezt követően szólt, hogy Futsut is hívjam ide. Ezen kissé csodálkoztam, majd rájöttem, hogy meglepődni felesleges hisz egy ninja tigrisnek is van chakrája és mivel ez a titokzatos személy jounin, nem volt nagy dolog számára kiszúrni. Mikor ide hívtam futsut egy ajkamnál kiszökkenő halknak aligha mondható fütyüléssel folytatta a mondandóját. Kissé elszégyelltem magam amiért az előző küldetésem a fülébe jutott. Nem vagyok egy magányos farkas, ezért nem zavar ha betársulnak, de ettől még a saját utamat járom, nem pedig amit mások képzelnek nekem. Miután elmondott mindent amit szeretett volna, én jöttem a szájalással.
-A nevem Ishida, tudom, hogy tudod, de illendő bemutatkoznom.
-Nagyon örülök, hogy megismerhetlek Daigo.-bólintottam enyhén jelezve tiszteletemet.
Futsura néztem aki szeme sarkából reagált a nézésemre. Nem akadt semmi kivetni valónk, így hát nem is akarunk időhúzást.
-Rendben mi készen állunk út közben beszéljük meg a technikáinkat, hogy tudjuk keverni őket a biztos siker érdekében.

Új útitársad kissé mogorván rád nézett majd intett nektek és elindult a folyosón. Befordult az első kereszteződésben és csak ekkor szólalt meg.
- Előbb kíváncsi lennék pontosan mivel próbálkoztál az előző sárkányod esetében? Halottam pletykákat de tőled szeretném hallani a pontos élménybeszámolót. Ezzel felmérhetem a tudásod szintjét. -
Ezután szép csöndben végig hallgatta az elmondásodat. Nem szólt közbe csak néha hümmögött és bólogatott. Szépen lassan feltérképezte mire is számíthat veled kapcsolatban. Végül újra magához vette a szót:
- Tudom hogy nem vagyok a mestered de nem tudom megállni, hogy ne lássalak el néhány jó tanáccsal. Fogadd el ezt egy olyan embertől aki már évek óta csinálja ezt a munkát. Nem egyszer majdnem bele is haltam a dologba így a magam kárán megtanult leckéket átadnám neked. -
Ekkor hirtelen rád szegezte a szemeit és meggyőző arckifejezésével mondta:
- Nem kötelező megfogadni a tanácsaimat de ajánlatos ha életben szeretnél maradni. Ami a legutóbbi sikertelen küldetésedet illeti... A kudarcod annak köszönhető, hogy nem végezted el a legfontosabbat, az előkészületeket. Nem elég tudni, egy sárkány hollétét. Utána kell nézni mire kell számítani, ha találkozol vele. Milyen típusú, elemi beállítottságú, mennyire kedveli az embert? Ha jól tudsz a sorok között olvasni arra is rájöhetsz milyen teszt elé fog állítani téged. Ha nagyon jó vagy valamiben megpróbálhatod rávenni, hogy ezt a képességet tesztelje. Ehhez egy hipnotikus technikát használok. Sajnos ez nem mindig sikerül. Azonban reménykedjünk benne, hogy fok. Keressük meg mi is ez az erősség benned. Emellett gondolkodjunk el azon is mi lehet az a a próba amit magától kitalálna a sárkány, hogy felkészüljünk minden eshetőségre. Vegyük a mostani sárkányt. Ez a lény mind a testi mind a szellemi erőre nagy hangsúlyt fektet. Szerinted milyen próbát találhat ki?.

Miután ő csak nézéssel felelet a válaszomra, enyhén dühös lettem. Én úgy vagyok vele, hogy amíg én nem viselkedek úgy ahogy, addig velem se beszélgessenek úgy ahogy. Ezt követően már kíváncsian hallgatta mesélésemet előző küzdelmemről. Ki tértem a harc részére ahol kiemeltem helyzetbéli reakció időm és taktikám. Nem nagy örömmel, de elmondtam hisz mégis csak vele az oldalamon kell, majd küzdeni. Azután ő volt aki beszédbe kezdett, a tapasztalatait fejtette ki. Kíváncsi voltam miféle tapasztalatokkal rendelkezhet, hisz nem terem minden kastélyban valamilyen ismeretlen szörny. És ráébresztett, hogy minden bizonnyal azért viselkedik így, mert kis zöld fülű vagyok hozzá képest. Ismertetve az előkészületeket ráébredtem, hogy nagy szerencse, amiért itt van ő is. Ha úgy akad akkor egy gyors megfigyelés után fogunk megküzdeni a sárkánnyal, vagy ha könnyed lesz akkor csak rábírni a szerződésre. Majd elérkeztünk oda, hogy a sárkány mit tenne fel kérdésként, vagy milyen akadállyal állít szembe. Itt kissé el kell, hogy gondolkozzam, mert neki is van személyisége és igencsak sajátos mint minden sárkány esetében, így a próba nagyjából bármi lehet, a pillangó vadászattól a halálig tartó küzdelemig.
-Ami azt illeti, szellemi próbatételként lehetségesnek tartom, hogy megpróbál elválasztani Futsutól így megtudva, hogy miként reagálok kétséges helyzetbe, vagy netán mit is cselekszek egy magam.-vakargatom meg a fejem búbját mélyebben átgondolva a dolgokat.
-Fizikai próba...talán szimpla harc kardok jutsuk nélkül, tesztelve a találékonyságom és persze a puszta erőm ami nem kicsi.-nem erősködésként mondom, csak kicsúszott a számon.
~Mint a Taijutsu gyermeke, sokat köszönhetek a puszta kezes technikáimnak és erőm megegyezik egy jouninéval, ütés szinten...de ezt neki még nem részletezem ha nem kérdezi.~-gondolkodok mélyen magamba.
-Mit gondolsz van ötleted mi is lesz a próba?-kérdezek, hátha van elképzelése amihez tartva fel tudnék készülni.

Miközben hallgattam a választ ráébredtem, hogy nem akárkivel van ám dolgom. Amennyiben tényleg tudomásában van néhány elfeledett sárkányölő technikának akkor lenne mit tanítania. Ha ezzel végeztünk lehet megkérem had legyek a tanítványa. Hallgattam utolsó kérdését miszerint mi az erősségem és ekkor ugrott be, hogy arra nem is válaszoltam mit kérdezett, csak minden másra. Remélem nem von le téves következtetést. Ám ekkor beugrott valami ami az erősségemnek mondható.
-Ami azt illeti.-nem szerettem volna már az elején lelőni.
-Súlyok vannak a lábamra erősítve.-emelem fel gatyám szárát, miközben hozzászokik a kinti fényhez a szemem.
-Ha ezt leveszem akkor még gyorsabb vagyok mint alapból.-amúgy is gyorsnak számítok, de ezt sem kell máris tudnia.
-Lehetne egy verseny a próba ha sikerül manipulálni, hogy azt higgye ő találta ki, és ő irányít mindent.
~Sőt ha belegondolok Futsut is átváltoztathatnám és én magam előre megyek amíg Futsu elkezdi a versenyt és mire a sárkány célba ér én már ott leszek és így megnyerem a versenyt.~-filozofálok, hogy is lehetne még könnyebb.

Miután Daigo szólt, hogy maradjunk közel ráébredtem, hogy még van mit mondanom neki.
-Ami azt illeti csak, mert nem látok a szememmel, látom mi van körülöttem a fülemmel és az orrommal. Érzem a fák és füvek különböző színekben pompázó illatát és hallom a bogarak, lombok neszezését. Ez az előnye ha valaki állati társsal dolgozik. Egy idő után eltanulja, sőt, megérzi a másik képességeit. Futsut meg főleg nem féltem hisz nálam jóval jobb a szaglása és hallása.-a tanácsát azért mégiscsak megfogadva nem távolodok el tőle.
-Most, hogy ez beugrott rá kell kérdezzek...úgy hallottam, hogy a sárkányölő technikákat már csak pár ember ismeri, és azok is már régens-rég csak remeték. Gondolom erről lenne mit mesélned...megosztanád velem?-próbálok rájönni pár dologra, mert a későbbiekben hasznát venném a dolognak.

// Bocs a késésért. De jövőhéten kezdődik a vizsga időszakom és akkor négy hétig elég ritkán leszek. Max csak így heti egy két poszt.

Isida nem igazán örült a kérésemnek de végül teljesítette, azt. Talán úgy érezte lekicsinylem a pépességet, de ez távolról sem így volt. Ezért ezt a tudomására is hoztam: - Ne gondolt, hogy nem bízom a képességeidben, de fő az elővigyázatosság. Még sosem hibáztam el egyetlen küldetést sem, és nem szeretném ezt most elkezdeni. - Ezután más felé terelődött a szó. Még a sűrű ködön át is láttam mennyire érdeklik fiatal útitársamat a híres sárkányölő technikák. - Sokan áhítoznak erre a technikára de hosszú évek kitartó munkája szükséges az elsajátításukhoz. Ezért van az, hogy csak néhány remete képes ezekre az ősi jutsukra. Azonban ők is egy másik remetétől tanulták a technikákat, én nem. Tudod a régi időkben még sok sárkány élte ezeken a földeken és sok gondot okoztak az embereknek. Néhány rendkívül erős ninja képes volt őket legyőzni a saját jutsujával, de az idők folyamán a sárkányok is elkezdtek jutsukat tanulni. Tudod a legelső technikák a megfigyelésen és a természetes dolgok le utánzásán alapult. Ez a titka ezeknek a technikáknak is. Ugyanis úgy alakultak ki, hogy a ninják megfigyelték a sárkányok tulajdonságait és saját technikát fejlesztettek ki annak megszerzésére. Így egy ember is méltó ellenfele lehetett egy sárkánynak. A legtöbb sárkányölő vándor ninja volt aki titokban tartotta a technikáit. Csak egy két szerencsés tanítvány tanulhatta el azt a mesterétől. Ahogy a sárkányok fogytak a sárkányölők is és mivel kevesen ismerték a technikákat könnyen elfelejtődtek. Ami engem illet szerencsém volt. Ugyanis az első sárkány akivel találkoztam egy évezredek óta alvó példány volt. Ő igen barátságos volt az emberekkel mivel régen egy hozzánk hasonló klán segítője volt. Úgy vélte a sárkányoknak, ha bevallják, ha nem szükségük van egy emberi társra. Ezért, hogy ezt elősegítse megtanított ezekre a ritka és elfeledett technikákra. - Mesélés közben jobba telt az idő így talán a köd miatt, agy útitársam figyelem elterelésének, köszönhetően, csak most vettem észre a ködbe burkolódzott kis falut ami megjelent a távolban.

Tágra nyílt szemekkel figyeltem, a mostanra megtisztelt, úti társam akinek meséjében megtalálható volt a sárkányölő technikák kialakulásának története. Nem is nagyon összpontosítottam arra, hogy merre is tartunk éppen csak füleltem és próbáltam magam elé képzelni, hogy is nézhetett ki ez akkoriban. Az is megmaradt bennem, hogy akitől tanulta az egy sárkány. Biztos, hogy nagyon nagy erejű sárkánnyal volt dolga. Miután befejeződött a régi kort beövező história, a messzi távolban kirajzolódtak a házak halvány körvonalai, ami két dolgot jelenthetett. Vagy eltévedtünk és ez csak a szerencse, vagy pedig sikeresen jó irányba tartottunk és elértünk úti célunk első megállójához. Nagyon reménykedek benne, hogy az utóbbi. Futsu felé vetek egy pillantást aki rám néz, majd vissza és én kérdéssel fordulok kísérőmhöz.
-Hol is vagyunk éppen?-mosolygok enyhén hisz életemben először járok itt.

Enyhén meglepő hisz egy tigris nem harapdál meg csak úgy bárkit akit kedve támad így nem is értettem igazán, hogy ezt miért is kell ,de hát ez a dolga ez van.
-Még, hogy megharap valakit.-kérdezek vissza.
Hirtelen átfut az agyamon, hogy rá kellene uszítanom Futsut, hogy lássa, Futsu csak akkor támad ha én utasítom, vagy engem veszély fenyeget.
-Rendben...teljes mértékben megértem a hozzá állásod, hisz egy tigris alapjában véve nem egy sűrűn látható házi kedvenc, de kezeskedek afelől, hogy nem árt senkinek még egy légynek sem, de ha bizton állítod, hogy kint a helye akkor kiviszem.-majd megsimogatom Futsu fejét.
Remélhetőleg azt mondja, hogy számára nem túl lényeges, de felelősséget kell vállalnom miatta.
Amennyiben kiküldi Futsut kikísérem és megkérem, hogy bújjon el és várjon itt míg jelt nem adok. Ha maradhat akkor a terv nem változik és mivel nagy feltűnést keltettem valakinél megpróbálok elsütni egy kis fogadásos játékot és svindlerkedve kifigyelni a dolgokat. Nem túl nagy pénzbe játszanék, hogy ne legyen feltűnőbb mint amit eddig csináltam és ha vesztett felajánlom, hogy pénz helyett információval lásson el.

Lassacskán fojtóvá válik a levegő ahogy kezd elfogyni a körülöttem lévők közelsége miatt, így hát nincs mit tenni, ki kell eszelnem valami frappánsat ám nem nagyzolót. Sok ötlet futott át az agamon többek közt az is, hogy Futsut két lábon ugráltassam, de ez nem én lennék így hát gyorsan elvetettem ezt az ötletet. Ezt követően visszatért egy kósza gondolat.
-Kinek van kedve egy kis fogadáshoz?.-kérdem azokat akik baljósan tekintenek rám.
-Mit szólnának egy kis fogadáshoz...adok egy feladatot és ha megtudják csinálni fizetek 100 ryu-t, amennyiben nem sikerül a próbálkozók fizetnek nekem, majd ha nincs már próbálkozó megmutatom, hogy is kell ezt.
Ez a kis fogadás remélhetőleg a tisztességeseket hozza közelebb akik fizetnének a vesztést követően, vagy rosszabb esetben akik mindenáron kötekedni akarnak és primitívségüket kifejezni. Futsu meg csak mellettem marad és farkát maga mellett tartja, hogy még véletlenül se lépjenek rá.

Na hát fel lett adva a lecke a terv félig végbe víve. Ideje lesz cselekedni, azaz svindlerkedni egy kicsit.
-Na szóval egy kis egyszerű feladat lesz nehogy senkinek se legyen még csak rossz ötlete se.-fogok meg egy kis feles poharat ami meg van töltve.
-Itt ez a pohár.-teszem le az asztalra és mellé teszek két kisebb méretű pénz érmét.
-Ez a két érme a kulcsa a dolognak.-mutatom a rendelkezésre álló eszközöket ami a két pénz érme, na meg a feles pohár.
-A feladat a következő...úgy kell meginni a pohár tartalmát, hogy nem érhetnek a pohárhoz és a két érmén kívül semmit nem használhatnak.-nézem a szemeket, hogy mind az 5 ember megértette-e.
-Ismétlem semmilyen módon nem érhetnek hozzá se kézzel se lábbal a pohárhoz és csak a két érme segítségével lehet meginni a finom nedűt.
-Na ki lesz z első?-várom az elsőt és kíváncsi vagyok, hogy milyen módszerrel próbálkozik.
Egy kicsit körbe nézek megkeresve társamat, hogy hol van és minden oké-e. mennyiben épp rám néz ő is akkor biccentek egyet a fejemmel kis mosollyal, így jelezve, hogy velem minden rendbe.

/Bocs a késésért de nyaraltam. Azt hisze írtam is de sokan vagytok így nem biztos/

Mestered hasonló bólintással viszonozta mozdulatodat. Látszott rajta hogy sínen van a dolog. Eközben te folytattad a figyelem elterelést. Tökéletes csináltad. Az embereid mivel nem voltak egy IQ bajnokok ne igazán tudtak hozzá fogni a dologhoz. Volt olyan is aki hogy mentse a menthetőt fölkapta a két érmét megfogta a poharat a kezével kiitta és el is slisszolt. Ez nem igazán nyerte el a többiek tetszését és a reakciókból következtethettél, hogy milyen sorsot is szánnak neked ha megpróbálod becsapni őket. Végül egyikőjüknek sem sikerült a trükk megoldása de ekkor következett a fordulat. Egy újabb ember lépett az asztalotokhoz aki sikeresen végrehajtotta a mutatványt azáltal, hogy a pohár tetején lévő érméket a kezével lehúzta a pohár két oldalára majd odaszorítva azokat felhörpintette az italt. Ennek a mutatványnak nem csak az volt a furcsasága, hogy sikerült valakinek rajta kívül hanem az, hogy a megfejtő Daigo volt. Úgy tett mintha nem ismerne és elnyerné a pénzedet, hogy a balakok ne gyanakodjanak rád. Ezzel sikeresen befejeződött az információ szerző kis körutatok. Daigo elhagyta az ivót és te egyedül maradtál.

Izgatottan állok a lépcső alján, majd amikor elindul a Sensei követem őt. Yuuko valamilyen oknál fogva lemarad, de amilyen jó a kapcsolatunk, nem hiányolom túlzottan. Pillanatok telnek el és elfogynak a lépcsők. Érdeklődve tekintek körbe, majd hamar csalódnom kell, hisz még nem jutottunk ki a szabadba, csak egy másik terembe. Hamarosan pedig Yuuko újra a nyakamon lóg, szinte már tényleg szó szerint. Kezd egyre dühítőbb lenni, de azt hiszem most inkább nem öletem meg magam...
Párszor a levegőbe szaglászom, mire megérzem az állott meleg levegő szagát. Kissé elfintorodom, de komolyabban nem kezdem szörnyülködni. Voltam már ennél rosszabb helyen is. Majd a sensei felmászik a létrán, ránk kiált, hogy siessünk és már el is tűnik a szemünk elől. Yuuko van olyan önzetlen, hogy átadja a megtiszteltetést, így én mászom fel hamarabb. Párszor lepillantok rá, hátha valamivel meg akar lepni, de szerencsémre most nem kötözködik.  Ahogy felérek a FELSZÍNRE!!!, azonnal hunyorogni kezdek. Nem vagyok hozzá szokva a természetes fényhez, így pár pillanatig eltart, mire végre látok rendesen.
- Tyűűhaaa! - mondom csodálkozva, majd alaposan körbe nézek és mindent összefogdosok. - Itt aztán sok minden van! Ezek pedig madarak? Hűűű az milyen virág?
Teljesen be vagyok zsongva, így alig veszem észre, hogy Yuuko meglehetősen visszafogja magát. Majd lassacskán lehiggadok, így a Sensei is szóhoz tud jutni. Lelkesen bólogatok a kérdésére, majd amikor meghallom a küldetés szót, kicsit összeszedem magam.
- Szóval, mit kell csinálnunk? - kérdezem érdeklődve. Már alig várom, hogy megkezdődjön az első igazi küldetésem!

//eh...//


Az ember azt várná, hogy Yuriko majd elkiáltja magát: Szabadság! és ugrálni kezd. Legalábbis ezt várnák egy korabeli lánytól, akit épp most engedtek ki a börtönnek sem nevezhető helyről, ahol eddig tengette napjait. Viszont ne adjuk fel a reményt. Úgy tűnik az ifjú geninben maradt annyi gyermeki játékosság és ártatlanság, hogy legalább rácsodálkozzon az elé táruló világra. Percekig olyan lehet számára, mintha megszűnt volna minden körülötte és csak a pillanat elképesztő varázsa maradt volna. Szép, nem? Még a föld alatt hervasztott, porladozó virágok is képesek a Nap felé fordulni, ha megérzik annak sugarait. És képesek teljesen elfordulni a föld alatti otthonuktól a fény láttán. Hiszen ki akarna visszamászni abba a patkányoknak való pincerendszerbe, amikor egy teljesen új világ van mindössze tíz méterre a feje felett. 
A férfi halk, nevetéshez hasonló hangot hallat, Yuriko reakciója láttán. Természetesen ahogy észreveszi mit csinál, köhögést és krákogást imitál. Azért az arcán akkor is megmarad az előbbi nevetés utóíze, egy halvány mosoly képében, amikor újra visszafordul a lányok felé. Mintha nosztalgia villanna a tekintetében, amikor a kérdést kérdésre halmozó lányt figyeli. Valószínűleg saját magát juttatta eszébe a kép. Vagy valakit, akit ismert. Inkább az utóbbi lehet, mert ekkor mintha csak le akarná ellenőrizni, hogy minden rendben van e, Yuuko felé vándorol a pillantása. Talán túl sokat juttatott eszébe a másik védencének rajongása. Yuuko viszont egészen máshogy reagált, mint hősnőnk. Remeg, akár a nyárfalevél, kezei a mellkasa előtt keresztezik egymást, ahogyan védekezve öleli át magát. 
- Én... én... - a levegőt is hangosan, sípolva veszi, mint aki a fulladás vagy a sírógörcs szélén áll és nem tudja eldönteni melyiket válassza. 
A férfi közelebb lépdel hozzá, majd akkor amikor Yuriko épp nem látja, a homlokára teszi a kezét és elmormol valamit. Erre a lány arca kisimul, tagjai elernyednek. Mintha beadtak volna neki egy adag nyugtatót. A férfi küld felé egy figyelmeztető pillantást, aztán lehuppan a földre és előveszi a zsebéből a tekercset, amit még a föld alatt adott át neki az egyik chuunin. Yuuko azonnal kuncogni kezd, ezzel jelezvén az izgalmát és azt, hogy újra a régi önmaga. 
- Üljetek le, mert ez most hosszú lesz - tanácsolja a lányoknak, immár színtelen hangon és komoly arckifejezéssel. Minden mozdulata azt sejteti: itt a vége a csodáknak és a játszadozásnak, most a tárgyra térnek. - Először is azzal kezdeném, hogy minden ami itt elhangzik szigorúan titkos. Viszonyuljatok így a dologhoz. Tudom, hogy ti vagytok a csoportotokban a legjobbak. Vagyis Yuriko. És tudom, hogy miből állt a kiképzésetek. Elvárom tőletek, hogy képesek legyetek ölni, bármilyen helyzetben. Bárkit. 
Itt egy kis szünetet tart, hogy a lányok megemészthessék a hallottakat. De inkább Yuriko miatt. Hiszen Yuuko vele ellentétben szinte örömét leli abban, ha a csillámos kunaiát belemélyesztheti egy áldozat torkába. Amikor a lányok bólintanak vagy valahogy visszajeleznek, hogy felfogták és megértették a dolgot, bele is kezd. 
- Innen nyugatra van egy falu. Kicsi, a lakossága körülbelül ötszáz főt számlál. A falu lakói egy hónapja nem fizetik rendesen az adóikat és a betakarított termények kötelező részét sem szolgáltatják be a földesúrnak. Az összes hírnök, akit eddig küldtek, eltűnt. Sosem tértek vissza. A miénk a feladat, hogy kivizsgáljuk az ügyet. Ez egy, a ti szintetekhez talán kicsit túl nehéz feladat, hiszen a lényeg a kémkedés és információgyűjtés, de bízom bennetek. Amikor érdeklődtem, a tanáraitok titeket ajánlottak a többiek felett. Ezért vagytok most itt. Ne okozzatok csalódást a falunak. És nekem se. Nos, van még kérdés?