Kereskedelmi utak

Hiába a kihalt és vad táj, a félsziget közepén a Tűz országától a keleti partig vezet egy jól kiépített út, ami sok helyütt hidak sorozatán megy át. Az utak mindkét végéről egy-két nap elérni a falut.

//Sakura//

Az öreg elmondja az ötleteit, természetesen újabb sértésekkel teletűzdelve, majd útjára engedi a shinboit. <Egyértelműen a kereskedelmi utakat választom, semmi kedvem a másik két helyen feltűnni, és keresgélni a semmiben. Itt nagyobb esélyem van találni is egy gazembert, mint a másik kettőben együttvéve. Emellett, valószínűleg arra találhatóak a bázisok, mivel rejtett, eldugott zugok, és ide jönnek portyázni, ölni. Itt lehetnek a gyengébbek, az egyszerű banditák, míg a bázison megtalálható a főnökük is, és lehet, vele meggyűlne a bajom. Sőt, még egy jó tervet is kitaláltam, amivel akár plusz jövedelemhez juthatok.> Mikor megérkezett a kijelölt helyre két féleképp cselekedett, tervei szerint.

(1) Az első az volt, ami a legutóbbi küldetésén is. A fa törzsébe vájt nyomok izgatták, írások, jelek, kardvágások, hiszen egy egyszerű bandita a társai előtt simán felvághat, hogy ő nagyobb barázdát ejt a fán, a kardjával, mint a többiek. Emellett letaposott ösvények felé vezet az útja.

(2)Ha hosszú ideig nem talál semmit, akkor kimegy az útra, az erdőből, és azon kezd el sétálni, és bízik benne, hogy megtámadja őt valaki. Viszont, ha egy kereskedő kocsija, szállítmánya, karavánja tart felé, akkor megpróbál beállni annak a szolgálatába, és úgy várni a támadókat.
- Kérem uram, egymás hasznára is lehetnénk, én kikísérem az országból, mindenféle probléma nélkül, maga meg ad érte nekem egy kis pénzt. Higgye el, kemény fickó vagyok, és meg tudom védeni. - ezzel a szöveggel próbálkozna.

A kutatás, és keresés eredménye egy törött kunai és egy üres láda megtalálása lett, ami nem volt túl kecsegtető, így maradt a 'B' terv. Ahogy az úton sétálgatott eszébe jutott az, hogy már régóta nem evett, sőt már kezd esteledni is, lehet tábort kéne vernie, és holnap folytatni a küldetést, bár még ma le akarta volna zárni. Mintha valami felsőbb hatalom meghallgatta volna a kívánságát, egy szekérrel találkozott az úton, pontosabban, egy szekérrel haladó öreggel. Az idegen belement, hogy Shiba segít neki, és ha pénzt nem is, de ételt tudott neki adni. <Ez is több mint a semmi, maximum, ha találkozunk mással, és addig nem támadják meg az öreget, akkor átpártolok azokhoz. Szerencsére nincs megkötve a kezem.> Így fel is ült az öreg mellé, a szekérre, és máris együtt folytatták az útjukat az ismeretlenbe.
- És uram, mondja csak, hogyan szólíthatom? Az én nevem Akinari! - mondta az öregnek, az álnév meg reflexből ragadt a végén. Nem tudta, bízhat-e tényleg ebben a férfiban, és megszokta, hogy ezt a nevet használja, amióta otthagyta Kirigakure-t. Valahogy hozzánőtt.
- És, tapasztalatai szerint milyen erőkkel nézünk szembe, mire számíthatunk az út alatt, mert Isten én sem vagyok, hogy esetleges shinobi erőktől megvédhessem. - ezzel a mondattal próbált egy kis gondolatot elültetni a férfi agyában, hogy "Akinari tudja, mi folyik a világban, és kik azok a shinobik, de gyengébb náluk, ő nem ninja." Ez csak azért kellett, mert letöbbször a hasztalan emberek nevét felejtik el a legkönnyebben, és így, ha odébb fog állni, nem kell azon agyalnia, hogy tüntesse el a nyomokat a háta mögül. Viszont ezzel azt a kockázatot is nyitva hagyja, hogy meglepetést fog okozni az öregnek, mivel megvédi ninjáktól is, és ezzel még az emlékeibe is zárhatja örökre. <De, talán, ha az életét megmentem, akkor annyi viszonzást kapok, hogy falaz nekem.>

A fickó végig beszéli az utat, bár Shiba inkább a csöndre vágyott, így nem is kérdezte a férfit. Hallani akarta volna a legapróbb neszeket is, hogy tudja, mikor érkezik támadás, de a folyamatos csevegés elnyomta azt. Mintha örült volna, hogy végre társasága van ezen a hosszú úton, akárki is az, és most mindent elmond neki, ami nyomja a lelkét. Shiba rezzenéstelen arccal bólogatott, és néha hozzátűzött egy-két gondolatot.
- Uram, ne aggódjon, én nem fogomazt a keveset sem elvinni. - mondta a hosszabb monológ után, remélve, hogy ezzel befejezi.
- Megállunk, remek! - örült, hogy végre könnyíthet magán, mert már régóta hívta a természet. Miután elvégezte a dolgát visszament az öreghez, és kérésére meggyújtotta a tábortüzet, a zsebéből kivett öngyújtóval, majd azzal a lendülettel rá is gyújtott egy szál cigarettára.
- Mondja, milyen történeteket hallott erről az útról, ha már magával semmi sem történt? Ugyanis találtam egy törött kunai kést a homokban, mikor sétáltam az út mellett. - a ládát direkt nem említette, hogy ne tudjon kombinálni az öreg, de mégis kíváncsi volt a pletykákra, amik a kereskedő között szájról szájra terjed, mert legtöbbször van igazság alapjuk. Közben, a tűznél elővette a kapott élelmet, és megosztotta az öreggel, nem akarta, hogy ő itt éhezzen, míg a fiatalabb eszik. Miután elfogyasztották a kívánt mennyiséget, megkérdezte, hogyan legyen az őrködés, ugyanis Shibának is kell valamennyit aludnia, ha fitt akar lenni a holnapi napon, esetleges támadásokat várva.

- Erről az útról? *Az öreg elkezd hümmögni, majd leül egy nagyobb kődarabra.* - Be kell, valljam nem sok mindent. Az emberek nem szeretik használni a kereskedelmi utakat, legyen az bárhol, mert a banditák célpontja ez az első. Ellenben ez a leggyorsabb út. *Kicsit besegít neked a favágásba, vagy annak tördelésébe.*
- Engemet nem támadnak meg. Lehet a szerencse, vagy csak nem értékes dolgokat hordok magammal… Ami a legtöbbet ér az a ló. Nagyon kérdezget róluk, miért érdekli ennyire?
*A férfi is elővesz egy szál cigarettát, majd megkínál téged is.*
- Erős.
*Ha elveszed, és rágyújtasz, már az első slukknál érzed erejét és köhögésre ingerel.*
- Először pihenjen le maga. Éjfélig fent bírok maradni, de a hajnalokat már nem bírom. Sátrunk igazából nincs, de vegyen le egy kis szénát, és azt tegye le a földre. Pokrócot pedig talál fent a szekéren.
*Mutat, fel az öreg majd ismét beleszív cigarettájába.*

Miközben ettek a fickó egy furcsa kérdést tett fel, ami várható volt a sok kérdés után, de mégis megmozgatta Shiba kreativitását, hogy olyan választ adjon, amivel nem vonja még jobban magára a kíváncsi szempárt, de nem is marad emlékezetes, és még utána is vele maradhasson, ne taszítsa el magától.
- Hogy miért? Egyszerű, nem szeretem a meglepetéseket. Inkább én tudjak többet róluk, mint ők rólam, és fel tudjak készülni, ha támadnak. Ezért vett fel, ez a munkám, nem igaz? - mosolygott. A cigit nem fogadta el, hiszen volt sajátja, amit békésen el is szívott a tűz mellett, majd egy bólintással konstatálta a tényt, hogy pihen először. Le is veszi a kívánt mennyiségű szalmát, a pokrócot, és lehajtja a fejét. Nem aludt, nem tehette, és nem is bírt volna, hiszen újdonsült ágya is kényelmetlen volt, de pihent. A szemét becsukta, és feküdt, pihentetve végtagjait, de az éj neszeit nem zárta ki a fejéből, sőt próbált jobban koncentrálni, hogy mindent meghalljon, amit kell, ami gyanús lehet. Ha bármi történik is ebben az időben, felpattan, és az öreg segítségére áll. Miután letelik a kívánt idő, amit megbeszéltek, át veszi az öreg helyét. A figyelési munkálatait a szekér szélén ülve végzi el, egy cigivel a szájában, amit, ha egyszer elszív, húsz perc után lecserél. Így telik az idő, és így figyel, ne történjen valami váratlan. Ha az este csendes, és eseménytelen, a nap első sugarával egy időben felkelti az öreget, és indulhatnak tovább.

A terv egy része sikeresen bevált, az egyik tag a kettő közül eszméletlenül rogy össze, viszont a másik átlát a cselen, és így kialakul az egy-egy elleni felállás. <Ő a szekérnél, én a bozótban, a fák között. Előnyösebb a pozícióm, de nincs nagy távolság közöttünk, várjunk mit csinál?> A fickó egy egész fegyverraktára hajít Shiba felé, ami elől a fiú egyetlen olyan kitérési módot vél felfedezni, amivel a jövőben még profitálhat. Gyors kézjelekbe kezd, majd az általa tökéletesen ismert technikát alkalmazza.
- Kawarimi no Jutsu! - amint kimondja a technika nevét, a fegyverek a füstből előbukkanó fatuskóba csapódnak, míg Shiba egy fatörzs mögött bújik el, és megvárja, míg elül az "eső". Ezután létrehoz egy Bunshint, és a fa mögül kidob az ellenfél irányába egy kunai kést. A kés elterelésként szolgál, hogy a klón azt még jobban kiélezze, és ne lássa a fickó a terv fontos részét. Shiba a régi helyére fut, felkapja a tuskót, és az ellenfele irányába hajítja, majd a Kawarimi no Jutsu-val megpróbálva tökéletesen időzíteni, pillanatok alatt a fickó előtt terem, és katanájával egy széles bal fentről, jobb lentre tartó vágással kioltani az életét. Ha a tervbe hiba csúszik, akkor védekezés gyanánt a kardjára és annak forgatási tudására támaszkodik.