Naozumi Yamashita
3 posters
1 / 1 oldal
Naozumi Yamashita
Naozumi Yamashita Hétf. Aug. 29 2011, 22:39
// A történet az előtörténet végétől, vagyis onnantól folytatódik, hogy Yamashita elaludt a csapatával való találkozás előtti napon. //
Mikor felkelt, Yamashitának egy pillanatig nem jutott eszébe, hogy miért is kellett ilyen korán kelnie. Gondolkodott egy darabig, bár a reggeli kóma miatt nem igazán jutott eszébe semmi, így hát visszafeküdt aludni, gondolván úgysem lehet semmi fontos dolga. Hiszen egy hete már, hogy letette a záróvizsgát az akadémián, és ma fog megismerkedni az új csapatával… Amint az agya eljutott ennek a gondolatsornak a végére, úgy pattant ki az ágyból, mintha bottal kergették volna ki. Hirtelen hatalmas öröm töltötte el szívét, hiszen ma van a nagy nap, amire már egy teljes hete várt: végre a shinobik ösvényére léphet, és megkezdheti a felzárkózást bátyja mögé. Villámgyorsan felöltözött, majd elindult a konyhába, ahol már készen várta reggelije. Éppen nekilátott volna, amikor az anyja megszólalt: „Ne felejtsd el bepakolni a felszerelést, nehogy úgy indulj, mint az akadémián!” Hát igen, nehezen felejtette el azt a napot, amikor izgatottságában minden tanszer nélkül indult el a suliba, és ez csak akkor tűnt fel neki, mikor a „tekercseket, tintát, tollat elő” parancs elhangzott. Így hát reggeli előtt még felsietett a szobájába, hogy a nemrég vásárolt shurikeneket, kunai-okat, meg miegymást bepakolja övtáskájába. Ezután elindult a kiképzőterep felé. Anyja nem vette észre távozását, így nem tudott szólni neki, hogy elfelejtett reggelizni.
Yamashitának figyelmeztetés nélkül is eszébe jutott a reggeli táplálék hiánya, de akkor már félúton volt a kiképzőterep felé. Először arra gondolt, hogy nem baj, tele hassal úgysem lehet edzeni, azonban gyaloglás közben egyre éhesebb lett, míg végül nem jutott arra az elhatározásra, hogy megáll Ichirakunál reggelizni, hiszen úgysem kóstolta még az ottani ráment. Irányt váltott hát, és alig másfél percnyi séta után meg is érkezett a kis rámenezőbe. Rajta kívül csak egy hasonló korú lány volt ott, aki már javában fogyasztotta reggelijét. Yamashita köszönt neki, majd rendelt egy nagy adag ráment. Várakozás közben szemügyre vette a lányt is. „A fejpántjából ítélve ő is nindzsa lehet. Talán ő lesz a társam? Nem árt megkérdezni.” gondolta, majd bemutatkozott, és feltette a kérdést. A lány először lenyelte a falatot, majd kijelentette, hogy ő sem ismeri még a csapatát, viszont előreláthatólag nem is ma fogja megismerni, vagyis nem ő lesz a társa. Mielőtt folytatta volna reggelijét, teljesítette amit az illem diktált, vagyis viszonozta a bemutatkozást. Shinimi volt a neve. Yamashitának egyáltalán nem volt ismerős, pedig együtt kellett járniuk az akadémiára. Persze ez nem is furcsa, mivel az akadémián belül több osztály is futott. Éppen nyitotta volna a száját, hogy megkérdezze Shinimitől melyik osztályba járt, mikor gyomra hatalmasat kordult. „Bizonyára a reggeli hiánya, na meg a séta miatt” gondolta, majd elnézést kért Shinimitől. Ő nem mutatta semmi jelét annak, hogy haragudna.
Hamarosan beszédbe elegyedtek. Yamashita éppen a családi étteremről mesélt, mikor végre elkészült a rendelése. Jó étvágyat kívánt (bár rájött, hogy ezzel egy kicsit elkésett), majd nekilátott reggelije elfogyasztásának. Csalódottan állapította meg, hogy ez a rámen sokkal finomabb, mint az otthoni, bár utólag rájött, hogy szülei nem kifejezetten a rámenre specializálódtak. Evés közben is folytatták szóváltásukat. A téma még mindig az étterem volt, illetve hogy vajon kié is lesz, ha Yamashita szülei visszavonulnak. Shinimi nagyon értett a témához, azonban miután kibeszélték a dolgot, mindketten kifogytak a szóból, így más tevékenység hiányában folytatták reggelijüket. A csendet csak az evés hangjai törték meg, egészen addig, amíg még egy lány nem csatlakozott hozzájuk, akiről bemutatkozása után kiderült, hogy Eikónak hívják. Yamashita tőle is megkérdezte, hogy nem ő lesz-e az egyik csapattársa, azonban Eikonak már volt csapata. Éppenhogy megkapta a választ, már fel is tűnt egy harmadik lány. Fel akarta tenni neki a kérdést, amit a másik kettőnek is feltett, azonban mégsem tette, gondolván, úgyis megint nemleges választ fog kapni. Hamarosan be is fejezte reggelijét, elköszönt a lányoktól és egyenesen a kiképzőterep felé vette az irányt.
Nem sietett túlságosan, mivel még bőven volt ideje odaérni. Útközben a shinobi életről, majdani társairól, senseiéről, valamint a teljesítendő küldetéseiről ábrándozott. Az is eszébe jutott, hogy mostmár egyre kevesebb lesz a távolság közte és bátyja között. Kicsit túlságosan is elkalandozott, ugyanis rossz felé indult el, így egy jó húsz percbe telt, hogy elérjen az amúgy ötpercnyire lévő kiképzőterepre. Miután megtalálta a helyes irányt, gyorsan odaért céljához, a tágas edzőtér széléhez. A találkozási pont azonban kicsit messzebb volt, így folytatta a gyaloglást. Egy kis séta után megpillantott egy lányt, aki magányosan üldögélt egy fa tövében. Felé vette az irányt. Mikor odaért hozzá, rájött, hogy ő volt az a lány a rámenezőből, akinek nem tudta meg a nevét. Ezúttal bemutatkozás után feltette a kérdést, mire a lány azt felelte, hogy ő is ma fogja megismerni a csapatát. Így hát Yamashita leült Emiko mellé, és hamarosan beszédbe elegyedtek.
Váratlanul felbukkant egy férfi a semmiből. Hosszú kabátot, alatta jounin ruhát, hátán pedig szúrófegyvert viselt. Elég ijesztő volt, ahogy előtűnt a semmiből. Felszólította a két jelenlévőt, akik sorban válaszoltak, aztán bemutatkozott: „A nevem Asaya Yoh, én leszek a kiképzőtök” Yamashita első gondolata az volt, hogy elég ijesztő a férfi, illetve hogy biztosan kemény lesz. Miután kicsit lenyugtatta magát, Asaya sensei leült, intett a többieknek, hogy kövessék a példáját, majd megkérte őket, hogy mutatkozzanak be, mondjanak valamit magukról, és kérdezzenek, amit csak akarnak. Emiko kezdte, elmondta, hogy megboldogult nagyanyja miatt szeretne shinobi lenni, majd Yamashita következett. Látván, hogy a sensei tud kedves is lenni, megeredt a nyelve, és elég sok dolgot elmondott magáról. Ezután feltett senseiének egy kérdést: „Maga miért lett shinobi?” Ő azt felelte, hogy a családjában mindenki shinobi volt, ő csak azt tette, amit elvártak tőle. A felelet után, mivel a Yamashitának és Emikónak már nem volt több kérdése, Asaya sensei felállt, intett nekik, hogy ők is tegyenek úgy, majd elkezdték az edzést.
A jounin elmondta, hogy két feladatuk lesz aznap. Először leteszteli őket, majd megállapítják az elsődleges beállítottságukat. Yamashita ismerte ezt a folyamatot, melynek során nagyon kicsi mennyiségű chakrát kell vezetni egy darab chakraérzékeny papírba. Hogy egy kis elmélet is legyen a dologban, a sensei számon kérte tőlük az elemi chakra fogalmát, amire többé-kevésbé kielégítő választ adtak. Ezután elkezdték a tesztet, melynek teljesítése érdekében a két geninnek meg kellett érinteniük a jounint tíz perc alatt. Yamashita szerencsét kívánt társának, majd egy füstbombát hajított a sensei fele, és elrejtőzött egy közeli bokorban. Emiko is kihasználta a füstöt, és ő is elbújt. Nagyjából két perc múlva a lány shurikennel, illetve klónokkal támadott, amit a sensei könnyűszerrel hárított, viszont így Yamashita a háta mögé kerülhetett, és néhány klónnal együtt kunait hajított felé. Mielőtt megfordult volna, végrehajtotta a kawarimit, így a sensei mögé került, ráadásul amíg ő klónokkal foglalkozott, addig ő használhatta a dinamikus belépő nevezetű taijutsut. Már-már úgy tűnt, hogy sikerül eltalálnia a senseit, amikor az hirtelen eltűnt, Yamashita pedig elszállt, majd földet ért arccal a porba. Először nem értette, hogy mi történt, azonban hamarosan választ kapott kérdésére: a sensei a földből bukkant elő, levágta a megmaradt klóbokat és bejelentette, hogy öt percük maradt. Ebből világossá vált, hogy a füst rejtekében ninjutsu segítségével elrejtőzött a földben, és létrehozott egy klónt, akiről a megszeppent geninek azt hitték, hogy ő az igazi. Mivel rájött, hogy egyedül nem fog menni a dolog, Yamashita Emikóhoz fordult, és arra kérte, hogy dolgozzanak össze. Miután megbeszélték a tervet, egy robbanó jegyzettel fölszerelt kunait hajított Asaya sensei felé, aki egy másik kunaial megállította, így biztonságos távolban robbant fel. Emiko kihasználta, hogy a sensei nem látja őket, és egy kawarimivel elrejtőzött egy bokorban, nem messze a senseitől. Csak a megfelelő pillanatra várt, hogy megtámadhassa a senseit, azonban ez nem nagyon akart eljönni, mert Yamashita vágásait a sensei könnyűszerrel kikerülte, még csak ki sem zökkent a koncentrációból. Ekkor ismét ötlete támadt, amibe rögtön bele is fogott. Az összes tartalékát felőrölve annyi klónt hozott létre, amennyit csak tudott, majd ezeket egyesével a senseinek ugrasztotta, így azok füstfelhő keretében eltűntek. A sensei így nem láthatta, hogy Yamashita felveszi Emiko alakját, és hátulról támadja meg, ismét a dinamikus akciót használva. Ez azonban nem aratott különösebb sikert, mivel a sensei egyszerűen félreugrott, Yamashita pedig a lendülettől elesett, így az átváltozás feloldódott. Ekkor jött a képbe Emiko, aki egy kunaial támadt a senseire. Ez viszonylag meglepetésként hatott, mivel a sensei nem tudott félreugrani, hanem egy tantoval hárította azt. Éppen veszni látszott a dolog, amikor is Yamashita a földön feküdve megérintette a sensei bokáját. Úgy tűnik, Emiko támadása eléggé elvonta a figyelmét ahhoz, hogy ne figyelje a felé kúszó Yamashitát, így a feladatot sikeresen teljesítették. A sensei is bejelentette győzelmüket, mire Yamashita felkiáltott örömében. Nem maradt túl sok ereje, viszont amikor a sensei süteménnyel kínálta őket, nem tudott ellenállni a csábításnak.
Ezután nekiálltak beszélgetni, mégpedig a sensei múltjáról, illetve a sütemények eredetéről. Amikor ezzel is végeztek, nekiláttak a következő feladatnak. A sensei tartott egy kiselőadást az elemekről, majd odaadta a két geninnek a papírlapot. Mindketten chakrát vezettek bele, mire Yamashita papírja meggyulladt, Emikóé pedig összegyűrődött. Vagyis az övé a tűz, a lányé pedig a villám elem lett. Már kezdett volna örülni, hogy ezt az elemet kapta, amikor váratlanul egy fiú „beesett” a képbe, mégpedig szó szerint. Miután feltápászkodott, bemutatkozott (Arekkusu Orokanának hívták), és mint az kiderült beszédéből, ő volt a csapat harmadik tagja, csak későn jelent meg. Miután a sensei egy kicsit megdorgálta, adott neki is egy papírt, majd megkérte Yamashitát, hogy magyarázza el a feladatot. Meg is tette, ezután Orokana belevezetett egy kis chakrát, mire a papír széle alig láthatóan elszakadt. Ezek szerint az ő eleme a szél lett. A sensei ismét tartott egy kiselőadást a három elemről, azonban egy kicsit jobban részletezte a dolgot. Ezután teste lángokba borult, majd eltűnt. Utolsó szava az volt, hogy holnap kettőkor az emlékműnél találkozzanak. Ezután a három genin elköszönt egymástól és hazafelé vette az irányt, hogy másnap kipihenten láthassanak neki az új kihívásoknak.
Mikor felkelt, Yamashitának egy pillanatig nem jutott eszébe, hogy miért is kellett ilyen korán kelnie. Gondolkodott egy darabig, bár a reggeli kóma miatt nem igazán jutott eszébe semmi, így hát visszafeküdt aludni, gondolván úgysem lehet semmi fontos dolga. Hiszen egy hete már, hogy letette a záróvizsgát az akadémián, és ma fog megismerkedni az új csapatával… Amint az agya eljutott ennek a gondolatsornak a végére, úgy pattant ki az ágyból, mintha bottal kergették volna ki. Hirtelen hatalmas öröm töltötte el szívét, hiszen ma van a nagy nap, amire már egy teljes hete várt: végre a shinobik ösvényére léphet, és megkezdheti a felzárkózást bátyja mögé. Villámgyorsan felöltözött, majd elindult a konyhába, ahol már készen várta reggelije. Éppen nekilátott volna, amikor az anyja megszólalt: „Ne felejtsd el bepakolni a felszerelést, nehogy úgy indulj, mint az akadémián!” Hát igen, nehezen felejtette el azt a napot, amikor izgatottságában minden tanszer nélkül indult el a suliba, és ez csak akkor tűnt fel neki, mikor a „tekercseket, tintát, tollat elő” parancs elhangzott. Így hát reggeli előtt még felsietett a szobájába, hogy a nemrég vásárolt shurikeneket, kunai-okat, meg miegymást bepakolja övtáskájába. Ezután elindult a kiképzőterep felé. Anyja nem vette észre távozását, így nem tudott szólni neki, hogy elfelejtett reggelizni.
Yamashitának figyelmeztetés nélkül is eszébe jutott a reggeli táplálék hiánya, de akkor már félúton volt a kiképzőterep felé. Először arra gondolt, hogy nem baj, tele hassal úgysem lehet edzeni, azonban gyaloglás közben egyre éhesebb lett, míg végül nem jutott arra az elhatározásra, hogy megáll Ichirakunál reggelizni, hiszen úgysem kóstolta még az ottani ráment. Irányt váltott hát, és alig másfél percnyi séta után meg is érkezett a kis rámenezőbe. Rajta kívül csak egy hasonló korú lány volt ott, aki már javában fogyasztotta reggelijét. Yamashita köszönt neki, majd rendelt egy nagy adag ráment. Várakozás közben szemügyre vette a lányt is. „A fejpántjából ítélve ő is nindzsa lehet. Talán ő lesz a társam? Nem árt megkérdezni.” gondolta, majd bemutatkozott, és feltette a kérdést. A lány először lenyelte a falatot, majd kijelentette, hogy ő sem ismeri még a csapatát, viszont előreláthatólag nem is ma fogja megismerni, vagyis nem ő lesz a társa. Mielőtt folytatta volna reggelijét, teljesítette amit az illem diktált, vagyis viszonozta a bemutatkozást. Shinimi volt a neve. Yamashitának egyáltalán nem volt ismerős, pedig együtt kellett járniuk az akadémiára. Persze ez nem is furcsa, mivel az akadémián belül több osztály is futott. Éppen nyitotta volna a száját, hogy megkérdezze Shinimitől melyik osztályba járt, mikor gyomra hatalmasat kordult. „Bizonyára a reggeli hiánya, na meg a séta miatt” gondolta, majd elnézést kért Shinimitől. Ő nem mutatta semmi jelét annak, hogy haragudna.
Hamarosan beszédbe elegyedtek. Yamashita éppen a családi étteremről mesélt, mikor végre elkészült a rendelése. Jó étvágyat kívánt (bár rájött, hogy ezzel egy kicsit elkésett), majd nekilátott reggelije elfogyasztásának. Csalódottan állapította meg, hogy ez a rámen sokkal finomabb, mint az otthoni, bár utólag rájött, hogy szülei nem kifejezetten a rámenre specializálódtak. Evés közben is folytatták szóváltásukat. A téma még mindig az étterem volt, illetve hogy vajon kié is lesz, ha Yamashita szülei visszavonulnak. Shinimi nagyon értett a témához, azonban miután kibeszélték a dolgot, mindketten kifogytak a szóból, így más tevékenység hiányában folytatták reggelijüket. A csendet csak az evés hangjai törték meg, egészen addig, amíg még egy lány nem csatlakozott hozzájuk, akiről bemutatkozása után kiderült, hogy Eikónak hívják. Yamashita tőle is megkérdezte, hogy nem ő lesz-e az egyik csapattársa, azonban Eikonak már volt csapata. Éppenhogy megkapta a választ, már fel is tűnt egy harmadik lány. Fel akarta tenni neki a kérdést, amit a másik kettőnek is feltett, azonban mégsem tette, gondolván, úgyis megint nemleges választ fog kapni. Hamarosan be is fejezte reggelijét, elköszönt a lányoktól és egyenesen a kiképzőterep felé vette az irányt.
Nem sietett túlságosan, mivel még bőven volt ideje odaérni. Útközben a shinobi életről, majdani társairól, senseiéről, valamint a teljesítendő küldetéseiről ábrándozott. Az is eszébe jutott, hogy mostmár egyre kevesebb lesz a távolság közte és bátyja között. Kicsit túlságosan is elkalandozott, ugyanis rossz felé indult el, így egy jó húsz percbe telt, hogy elérjen az amúgy ötpercnyire lévő kiképzőterepre. Miután megtalálta a helyes irányt, gyorsan odaért céljához, a tágas edzőtér széléhez. A találkozási pont azonban kicsit messzebb volt, így folytatta a gyaloglást. Egy kis séta után megpillantott egy lányt, aki magányosan üldögélt egy fa tövében. Felé vette az irányt. Mikor odaért hozzá, rájött, hogy ő volt az a lány a rámenezőből, akinek nem tudta meg a nevét. Ezúttal bemutatkozás után feltette a kérdést, mire a lány azt felelte, hogy ő is ma fogja megismerni a csapatát. Így hát Yamashita leült Emiko mellé, és hamarosan beszédbe elegyedtek.
Váratlanul felbukkant egy férfi a semmiből. Hosszú kabátot, alatta jounin ruhát, hátán pedig szúrófegyvert viselt. Elég ijesztő volt, ahogy előtűnt a semmiből. Felszólította a két jelenlévőt, akik sorban válaszoltak, aztán bemutatkozott: „A nevem Asaya Yoh, én leszek a kiképzőtök” Yamashita első gondolata az volt, hogy elég ijesztő a férfi, illetve hogy biztosan kemény lesz. Miután kicsit lenyugtatta magát, Asaya sensei leült, intett a többieknek, hogy kövessék a példáját, majd megkérte őket, hogy mutatkozzanak be, mondjanak valamit magukról, és kérdezzenek, amit csak akarnak. Emiko kezdte, elmondta, hogy megboldogult nagyanyja miatt szeretne shinobi lenni, majd Yamashita következett. Látván, hogy a sensei tud kedves is lenni, megeredt a nyelve, és elég sok dolgot elmondott magáról. Ezután feltett senseiének egy kérdést: „Maga miért lett shinobi?” Ő azt felelte, hogy a családjában mindenki shinobi volt, ő csak azt tette, amit elvártak tőle. A felelet után, mivel a Yamashitának és Emikónak már nem volt több kérdése, Asaya sensei felállt, intett nekik, hogy ők is tegyenek úgy, majd elkezdték az edzést.
A jounin elmondta, hogy két feladatuk lesz aznap. Először leteszteli őket, majd megállapítják az elsődleges beállítottságukat. Yamashita ismerte ezt a folyamatot, melynek során nagyon kicsi mennyiségű chakrát kell vezetni egy darab chakraérzékeny papírba. Hogy egy kis elmélet is legyen a dologban, a sensei számon kérte tőlük az elemi chakra fogalmát, amire többé-kevésbé kielégítő választ adtak. Ezután elkezdték a tesztet, melynek teljesítése érdekében a két geninnek meg kellett érinteniük a jounint tíz perc alatt. Yamashita szerencsét kívánt társának, majd egy füstbombát hajított a sensei fele, és elrejtőzött egy közeli bokorban. Emiko is kihasználta a füstöt, és ő is elbújt. Nagyjából két perc múlva a lány shurikennel, illetve klónokkal támadott, amit a sensei könnyűszerrel hárított, viszont így Yamashita a háta mögé kerülhetett, és néhány klónnal együtt kunait hajított felé. Mielőtt megfordult volna, végrehajtotta a kawarimit, így a sensei mögé került, ráadásul amíg ő klónokkal foglalkozott, addig ő használhatta a dinamikus belépő nevezetű taijutsut. Már-már úgy tűnt, hogy sikerül eltalálnia a senseit, amikor az hirtelen eltűnt, Yamashita pedig elszállt, majd földet ért arccal a porba. Először nem értette, hogy mi történt, azonban hamarosan választ kapott kérdésére: a sensei a földből bukkant elő, levágta a megmaradt klóbokat és bejelentette, hogy öt percük maradt. Ebből világossá vált, hogy a füst rejtekében ninjutsu segítségével elrejtőzött a földben, és létrehozott egy klónt, akiről a megszeppent geninek azt hitték, hogy ő az igazi. Mivel rájött, hogy egyedül nem fog menni a dolog, Yamashita Emikóhoz fordult, és arra kérte, hogy dolgozzanak össze. Miután megbeszélték a tervet, egy robbanó jegyzettel fölszerelt kunait hajított Asaya sensei felé, aki egy másik kunaial megállította, így biztonságos távolban robbant fel. Emiko kihasználta, hogy a sensei nem látja őket, és egy kawarimivel elrejtőzött egy bokorban, nem messze a senseitől. Csak a megfelelő pillanatra várt, hogy megtámadhassa a senseit, azonban ez nem nagyon akart eljönni, mert Yamashita vágásait a sensei könnyűszerrel kikerülte, még csak ki sem zökkent a koncentrációból. Ekkor ismét ötlete támadt, amibe rögtön bele is fogott. Az összes tartalékát felőrölve annyi klónt hozott létre, amennyit csak tudott, majd ezeket egyesével a senseinek ugrasztotta, így azok füstfelhő keretében eltűntek. A sensei így nem láthatta, hogy Yamashita felveszi Emiko alakját, és hátulról támadja meg, ismét a dinamikus akciót használva. Ez azonban nem aratott különösebb sikert, mivel a sensei egyszerűen félreugrott, Yamashita pedig a lendülettől elesett, így az átváltozás feloldódott. Ekkor jött a képbe Emiko, aki egy kunaial támadt a senseire. Ez viszonylag meglepetésként hatott, mivel a sensei nem tudott félreugrani, hanem egy tantoval hárította azt. Éppen veszni látszott a dolog, amikor is Yamashita a földön feküdve megérintette a sensei bokáját. Úgy tűnik, Emiko támadása eléggé elvonta a figyelmét ahhoz, hogy ne figyelje a felé kúszó Yamashitát, így a feladatot sikeresen teljesítették. A sensei is bejelentette győzelmüket, mire Yamashita felkiáltott örömében. Nem maradt túl sok ereje, viszont amikor a sensei süteménnyel kínálta őket, nem tudott ellenállni a csábításnak.
Ezután nekiálltak beszélgetni, mégpedig a sensei múltjáról, illetve a sütemények eredetéről. Amikor ezzel is végeztek, nekiláttak a következő feladatnak. A sensei tartott egy kiselőadást az elemekről, majd odaadta a két geninnek a papírlapot. Mindketten chakrát vezettek bele, mire Yamashita papírja meggyulladt, Emikóé pedig összegyűrődött. Vagyis az övé a tűz, a lányé pedig a villám elem lett. Már kezdett volna örülni, hogy ezt az elemet kapta, amikor váratlanul egy fiú „beesett” a képbe, mégpedig szó szerint. Miután feltápászkodott, bemutatkozott (Arekkusu Orokanának hívták), és mint az kiderült beszédéből, ő volt a csapat harmadik tagja, csak későn jelent meg. Miután a sensei egy kicsit megdorgálta, adott neki is egy papírt, majd megkérte Yamashitát, hogy magyarázza el a feladatot. Meg is tette, ezután Orokana belevezetett egy kis chakrát, mire a papír széle alig láthatóan elszakadt. Ezek szerint az ő eleme a szél lett. A sensei ismét tartott egy kiselőadást a három elemről, azonban egy kicsit jobban részletezte a dolgot. Ezután teste lángokba borult, majd eltűnt. Utolsó szava az volt, hogy holnap kettőkor az emlékműnél találkozzanak. Ezután a három genin elköszönt egymástól és hazafelé vette az irányt, hogy másnap kipihenten láthassanak neki az új kihívásoknak.
Naozumi Yamashita- Játékos
- Tartózkodási hely : Somewhere in Nevada...
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 165
Re: Naozumi Yamashita
Sai Kedd Aug. 30 2011, 20:33
Ügyesen továbbra is 
+15 chakra (adatlapodon is módosítsd majd a változást ^^)
+15 chakra (adatlapodon is módosítsd majd a változást ^^)
Sai- Főadminisztrátor
Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU-Root
Chakraszint: mennyit rajzoljak?
Re: Naozumi Yamashita
Naozumi Yamashita Pént. Szept. 30 2011, 16:58
Naozumi Yamashita, az ifjú shinobi, aki immár több mint egy hete büszkén viseli a genin rangot… róla szól ez a történet. Előző nap megismerkedett a senseiével, társaival, illetve megtudta, hogy mi az elsődleges eleme. Mindez apróságnak tűnhet a tapasztalt shinobik szemében, hiszen nekik az életüket kell kockáztatniuk a küldetések során, míg Yamashita és társai a mesterük szárnya alatt, szinte minden veszélytől mentesen edzenek. De minden shinobi így kezdte pályafutását. Ráadásul neki ez rengeteget jelentett. Tudta, hogy képes lesz olyan hatalmas shinobivá válni, mint az általa szeretett és tisztelt testvére. Na de térjünk rá a történetre. Előző nap a sensei annyit mondott a genineknek, hogy másnap a ninja emlékműnél találkozzanak. Így hát a megadott időpontra odament, egy kicsit korán is érkezett. De még így sem olyan korán, mint társa, Orokana. Láthatóan eléggé elmélázott az emlékműn szereplő nevek tanulmányozása közben, s csak Yamashita érkezése hozta vissza a valós világba. Alighogy köszöntek, befutott a kis csapat harmadik tagja, Emiko is. Hamar beszélgetésbe is elegyedtek, aminek témája természetesen az aznapi edzés volt. Vajon mit tervez Asaya sensei? Persze hamarosan úgyis megtudják, de akkor is izgalmas a téma, és a mesterük nem úgy nézett ki, mint aki a közelben lett volna. Bár ezt egy jouninnál sosem lehet tudni. A beszélgetés hevében Orokana mondott valami félreérthető dolgot is, ami Emiko-ról és róla szólt… De mire Yamashita odafordult, a fiú arca már teljesen vörös volt. Bizonyára elszólás, gyakran megesik az emberrel…
Aztán a téma hamarosan Yamashita bátyjára terelődött. Éppen arról volt szó, hogy talán az egész kis csapatot is taníthatná ninjutsura, ami nem csak a teknikák, hanem a csapat összekovácsolása miatt is hasznos lenne, mikor a sensei ott termett előttük. A három genin eléggé megszeppenve visszaköszönt (Orokana hanyatt is vágódott váratlan felbukkanásától), mire ő bele is fogott mondókájába. A hokagékról beszélt, mint eszményképekről, majd megkérte Emiko-t, hogy meséljen el mindent, amit tud a hokagékról. Ennek olyan szinten eleget tett a lány, hogy még Yamashitának is mondott újdonságokat, pedig ő a bátyja jóvoltából elég sokat tudott a témáról. A fiú megdicsérte Emikót magában, mire Orokana is megtette ugyanezt, csak ő hangosan, és ismét eléggé úgy nézett ki a dolog, mintha bókolna neki. Persze ismét elpirult, de ez már nem lehetett véletlen, gondolta Yamashita. Persze semmi gond nincs azzal, hogy egy gyerek szerelmes ebben a korban, viszont azzal sincs, hogy Yamashita nem repdes az örömtől. Még ha ő nem is érzett ilyesmit a lány iránt, nyilván félt attól, hogy esetleg kiszorul a csapatból. Bár a gyermeki érzelmek könnyen változnak, még ha nem is voltak már teljesen gyerekek, ráadásul nem akart veszekedni ő sem, ezért inkább nem szólt semmit. Miután véget ért a kis jelenet, Asaya sensei a genjutsuról tartott kiselőadásával folytatta. Persze azt mindegyikőjük tudta, hogy mi az a genjutsu, de azt nem, hogy hogyan kell ellene védekezni, illetve hogy milyen érzés a hatása alatt lenni. Így hát először is ezt kellett kipróbálniuk. A sensei gyorsan neki is vágott: először egy nagy ugrással távolságot nyert a geninektől, majd feléjük hajított egy-egy kunait, persze csak úgy, hogy az elmenjen mellettük. Gyorsan elvégzett néhány kézjelet, illetve kimondta a jutsu nevét, bár ezt Yamashita nem észlelte, mivel végig a kunaira összpontosított. Azonban még így is durván meglepődött, amikor az egyszer csak megsokszorozódott. Csupán arra volt ideje, hogy kezeivel az arcát védje, illetve hogy ijedtében becsukja a szemét. Eltelik egy másodperc, kettő, három… és semmi. Óvatosan kinyitja a szemét, és észreveszi, hogy a többiek is ugyanúgy ledermedtek, Orokana még hanyatt is vágódott. Hátranézett, és csupán azt a három kunait látta a földön heverni, amit a sensei eredetileg elhajított. Pedig tudta, hogy csak egy genjutsu volt. És mégis milyen valósnak tűnt… Miután helyrejöttek az elszenvedett sokk után, Asaya sensei elmagyarázta, hogy hogyan is lehet kivédeni egy genjutsut: vagy fizikai fájdalommal, vagy egy jutsuval, vagy pedig úgy, hogy valaki chakrát fecskendez a genjutsu elszenvedőjébe. Ezután rögtön tovább is indultak, azt persze még nem tudták, hogy hova, és hogy mit fognak csinálni.
Út közben ismét arról sugdolóztak, hogy vajon milyen edzésben lesz részük. Mindhárman remélték, hogy nem csak elméletet fognak tanulni, azonban ennek csak Orokana adott hangot. Hát persze, mint ahogy az már eddigre kiderült, ő a csapat leghangosabb és legvakmerőbb tagja. Kérdésére a sensei csak annyit felelt, hogy vigyázzon a szájára, illetve hogy ezután kaphatnak csak izgalmasabb feladatokat. Beszéd közben majdnem nekiment egy fának, legalábbis a geninek azt hitték. Ahelyett, hogy nekiment volna, simán felsétált rajta, mintha az csak vízszintes talaj lett volna. A geninek, vagy legalábbis Yamashita tátott szájjal figyelte a mutatványt, a bátyja ugyanis ezt még nem mutatta neki. A sensei elmagyarázta, hogy ha ezt megtanulják, akkor a jutsukat is könnyebben tudják majd elsajátítani. Yamashitát rögtön lázba hozta a dolog, és amint a sensei végzett, neki is futott a dolognak, de mint ahogy az várható volt, nem sikerült. Az eredmény az lett, hogy bevágta a fejét a talajba, és egy hatalmas púp nőtt, illetve alig bírt talpon maradni a szédültségtől. Ezután a sensei elmagyarázta, hogy valójában hogy is kell csinálni. Meg kell találni a megfelelő mennyiségű chakrát, ha ez nem sikerül, akkor az eredmény ismét egy nagy pofára esés lesz. Ezen kívül jutalmat ígért annak, aki először teljesíti a feladatot. Ennek hallatán Yamashita ismét lázba jött, de most nem mutatta ki, illetve nem futott rögtön neki. Az volt a terve, hogy alulról közelíti meg a megfelelő mennyiséget, így talán nem fogy ki olyan gyorsan a chakrából. Beállította hát a kezdő chakra mennyiséget, és nekifutott, remélve, hogy minél magasabbra feljut.
Aztán a téma hamarosan Yamashita bátyjára terelődött. Éppen arról volt szó, hogy talán az egész kis csapatot is taníthatná ninjutsura, ami nem csak a teknikák, hanem a csapat összekovácsolása miatt is hasznos lenne, mikor a sensei ott termett előttük. A három genin eléggé megszeppenve visszaköszönt (Orokana hanyatt is vágódott váratlan felbukkanásától), mire ő bele is fogott mondókájába. A hokagékról beszélt, mint eszményképekről, majd megkérte Emiko-t, hogy meséljen el mindent, amit tud a hokagékról. Ennek olyan szinten eleget tett a lány, hogy még Yamashitának is mondott újdonságokat, pedig ő a bátyja jóvoltából elég sokat tudott a témáról. A fiú megdicsérte Emikót magában, mire Orokana is megtette ugyanezt, csak ő hangosan, és ismét eléggé úgy nézett ki a dolog, mintha bókolna neki. Persze ismét elpirult, de ez már nem lehetett véletlen, gondolta Yamashita. Persze semmi gond nincs azzal, hogy egy gyerek szerelmes ebben a korban, viszont azzal sincs, hogy Yamashita nem repdes az örömtől. Még ha ő nem is érzett ilyesmit a lány iránt, nyilván félt attól, hogy esetleg kiszorul a csapatból. Bár a gyermeki érzelmek könnyen változnak, még ha nem is voltak már teljesen gyerekek, ráadásul nem akart veszekedni ő sem, ezért inkább nem szólt semmit. Miután véget ért a kis jelenet, Asaya sensei a genjutsuról tartott kiselőadásával folytatta. Persze azt mindegyikőjük tudta, hogy mi az a genjutsu, de azt nem, hogy hogyan kell ellene védekezni, illetve hogy milyen érzés a hatása alatt lenni. Így hát először is ezt kellett kipróbálniuk. A sensei gyorsan neki is vágott: először egy nagy ugrással távolságot nyert a geninektől, majd feléjük hajított egy-egy kunait, persze csak úgy, hogy az elmenjen mellettük. Gyorsan elvégzett néhány kézjelet, illetve kimondta a jutsu nevét, bár ezt Yamashita nem észlelte, mivel végig a kunaira összpontosított. Azonban még így is durván meglepődött, amikor az egyszer csak megsokszorozódott. Csupán arra volt ideje, hogy kezeivel az arcát védje, illetve hogy ijedtében becsukja a szemét. Eltelik egy másodperc, kettő, három… és semmi. Óvatosan kinyitja a szemét, és észreveszi, hogy a többiek is ugyanúgy ledermedtek, Orokana még hanyatt is vágódott. Hátranézett, és csupán azt a három kunait látta a földön heverni, amit a sensei eredetileg elhajított. Pedig tudta, hogy csak egy genjutsu volt. És mégis milyen valósnak tűnt… Miután helyrejöttek az elszenvedett sokk után, Asaya sensei elmagyarázta, hogy hogyan is lehet kivédeni egy genjutsut: vagy fizikai fájdalommal, vagy egy jutsuval, vagy pedig úgy, hogy valaki chakrát fecskendez a genjutsu elszenvedőjébe. Ezután rögtön tovább is indultak, azt persze még nem tudták, hogy hova, és hogy mit fognak csinálni.
Út közben ismét arról sugdolóztak, hogy vajon milyen edzésben lesz részük. Mindhárman remélték, hogy nem csak elméletet fognak tanulni, azonban ennek csak Orokana adott hangot. Hát persze, mint ahogy az már eddigre kiderült, ő a csapat leghangosabb és legvakmerőbb tagja. Kérdésére a sensei csak annyit felelt, hogy vigyázzon a szájára, illetve hogy ezután kaphatnak csak izgalmasabb feladatokat. Beszéd közben majdnem nekiment egy fának, legalábbis a geninek azt hitték. Ahelyett, hogy nekiment volna, simán felsétált rajta, mintha az csak vízszintes talaj lett volna. A geninek, vagy legalábbis Yamashita tátott szájjal figyelte a mutatványt, a bátyja ugyanis ezt még nem mutatta neki. A sensei elmagyarázta, hogy ha ezt megtanulják, akkor a jutsukat is könnyebben tudják majd elsajátítani. Yamashitát rögtön lázba hozta a dolog, és amint a sensei végzett, neki is futott a dolognak, de mint ahogy az várható volt, nem sikerült. Az eredmény az lett, hogy bevágta a fejét a talajba, és egy hatalmas púp nőtt, illetve alig bírt talpon maradni a szédültségtől. Ezután a sensei elmagyarázta, hogy valójában hogy is kell csinálni. Meg kell találni a megfelelő mennyiségű chakrát, ha ez nem sikerül, akkor az eredmény ismét egy nagy pofára esés lesz. Ezen kívül jutalmat ígért annak, aki először teljesíti a feladatot. Ennek hallatán Yamashita ismét lázba jött, de most nem mutatta ki, illetve nem futott rögtön neki. Az volt a terve, hogy alulról közelíti meg a megfelelő mennyiséget, így talán nem fogy ki olyan gyorsan a chakrából. Beállította hát a kezdő chakra mennyiséget, és nekifutott, remélve, hogy minél magasabbra feljut.
Naozumi Yamashita- Játékos
- Tartózkodási hely : Somewhere in Nevada...
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 165
Re: Naozumi Yamashita
Uzumaki Kushina Kedd Okt. 04 2011, 19:43
Nyau, most idetolakodok a topicba. Csakmert van időm (<- ergo nem akar tanulni). Ha nincs kifogás ellene, akkor +11 Chsz. (ellenvetést Sai-samánál, ő a boss . Felelősséget nem vállalok XD bwuahahhaaaaa >D) Meg azt a chsz szintet kicsit kipofozzuk kerekre
. Felelősséget nem vállalok XD bwuahahhaaaaa >D) Meg azt a chsz szintet kicsit kipofozzuk kerekre
Uzumaki Kushina- Adminisztrátor
- Elosztható Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi
Adatlap
Szint: S
Rang: Háziasszony
Chakraszint: Ostor ez a nő!
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.