Kenshiro Mirubi
5 posters
Naruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Küldetések
1 / 1 oldal
Kenshiro Mirubi
Shiren Pént. Okt. 07 2011, 16:03
Ez a küldetés Mirubi geninné válása első napján történt.
Mirubi alig vállt geninné, már is csapatba osztották be és már is egy küldetésen kell részt venniük.
- Áhh már most egy küldetés? Nincs semmi kedvem hozzá. De ha muszáj akkor muszáj.
Mirubi csapattársa nem volt más, mint Abukara. ( A jövőbeli szerelme ) Már most is nagyon tetszett neki a lány, de félt kimutatni. A másik társukról nem tudott semmit. Barna szemű, fekete hajú fiú volt. A szemét nem lehetett látni, mivel a haja az arcába lógott. A kis csapat Konoha kapujánál találkozott. Könnyen megtalálták egymást az újdonsült geninek, és egyből el is kezdték a bemutatkozást. Mirubinak ismerős volt Abukara, sőt tudott róla szinte mindent. De Abukara nem tudott semmit Mirubiról. Azt sem tudta eddig, hogy a világon van. Szépen bemutatkoztak mind a ketten, már csak az a fura fiú volt hátra.
- És? Te ki vagy?
Kérdezte Abukara, és a fiú felé nyúlt, aki hátralépett egyet.
- Naa! Csak ki akartam söpörni a hajad az arcodból!
- Nem véletlenül van ott...
Mondta teljesen nyugodt hangon.
- A nevem Harukichi Horiuchi. Egyenlőre legyen elég ennyi.
Mirubi nem értette, hogy mért viselkedik így Horiuchi, de nem igazán foglalkozott vele. Mirubi már akkor is szeretett menőnek tűnni, úgy hogy mindig várta az alkalmat, hogy kitűnhessen társai közül, vagy éppenséggel Abukarát nyűgözze le valamivel. De ez sajnos nem szokott sikerülni. Eddig még egy lányt sem tudott olyannyira elvarázsolni, hogy az felfigyeljen rá.
Nagy csend állt be. Nem hallatszott semmi, csak a madarak csicsergése, és a falu zsivaja. Mirubi korán kelt, ezért majd elaludt. Szerencsére a sensei nem késett sokat. Mirubiék mögött jelent meg. Egyszerűen csak víz formájában kiszivárgott a földből. Ezt viszont a kis geninek nem látták.
- Üdvözletem! Az én nevem Namiyo Mizutani. Jonin vagyok. Én leszek a küldetésünk vezetője. Látom már túlestünk a bemutatkozáson. Bocsánat a késésért.
Mondta a mesterük kissé elvörösödve.
- Nos! Mi nem egy csapat leszünk a jövőben, csupán ezen a küldetésen fogunk együtt dolgozni. Kivéve Horiuchi... neki én leszek a a jövőben a mentora, senseie. Hívjatok csak Mizutani-senseinek. Nem vagyunk barátságtalanok, de a lustaságot és a nemtörődömséget nem tűrjük.
Mirubi ekkor lesütött fejjel nézett maga elé, mivel tudta, hogy a sensei róla beszél.
- Biztos kapott némi információt! Ezen a küldetésen jól kell hogy szerepeljek...
- Hát akkor ismertetnénk a feladatot.
A sensei letérdelt, majd tenyereit összecsapva, nagy porfelhő közepette, megidézett egy térképet.
- Vajon, Mizutani-sensei miért beszél mindig többes számban magáról? Furcsa.
Mikor Mirubi feleszmélt, a csapat többi tagja már ott térdelt a térkép körül. Horiuchi lehajtott fejjel "kukucskált" ki a szemébe lógó hajtömegből. Na jó azért nem volt annyira sok, de a szemét mindig eltakarta. Abukara figyelmesen figyelte a sensei magyarázatát.
- Mirubi, te nem óhajtasz részt venni ezen a küldetésen?
Fordult felé Mizutani-sensei, újával egy piros vonalra mutatva a térképen.
- De... persze sensei. Azonnal!
Mirubi elpirulva térdelt a térkép mellé. Abukara és Horiuchi között talált magának helyet. Igyekezett jó benyomást tenni innentől fogva, úgy hogy figyelmesen nézte ő is a sensei magyarázatát, habár nem értett belőle egy árva szót sem. Annyit fel tudott fogni, hogy mi lesz a feladatuk.
- Az utóbbi napokban egyre több lett a kalózok,tolvajok,útonállók száma. Rendszeresen fosztogatják Tűz Országának kikötővárosát. Letámadják az ottani halászokat és elveszik a halakat. Olykor olykor még a szárazföldre is kimerészkednek, és kifosztják az embereket. Sikerült a halászoknak néhányukat elkapni, őket még ki kell faggatnunk. Számunkra nem jelentenek nagy veszélyt ezek a banditák, de azért legyetek résen. A megbízónk Hiroshi Endoso Egy befolyásos ember, aki az egész Kikötővárost úgymond üzemelteti. A város központjában találkozunk vele. Nem szeretnék sokat időzni ezen a küldetésen, úgy hogy igyekezzünk. A legjobb esetbe is csak holnapra érünk haza.
Mizutani-sensei felállt, majd a térképet eltette a táskájába. Mirubinak eszébe jutott, hogy ő nem hozott semmilyen ruhát, vagy ételt. Csak néhány kunait hozott.
- A francba! Ezek teljesen kimentek a fejemből. É...és legalább pénzt hoztam?
Ekkor elkezdett kotorászni a táskájában. Egyre gyorsabban és izgatottan. Szinte már izzadt. Pár perc múlva, már kicsit le volt maradva a többiektől, ezért gyorsított. Nem is figyelt a lába elé, csak kapkodta a lábait. Sikeresen beérte a társait, de a pénztárcáját azt még mindig nem találta. Csak ment és ment előre, miközben fürgén kotorászott a táskájában. A sensei ment elöl, Abukara mögötte, Horiuchi pedig Abukara mögött. És Mirubi pedig leghátul. A keresgélés meghozta a gyümölcsét, de nem igazán abban a formában ahogy azt Mirubi tervezte. Egy gonosz fűcsomó állt ki a letaposott földes út közepén, és Mirubinak sikerült azt megtalálni. Egy hatalmas esés lett a következménye. a táskájából kiborult minden. Nem volt benne sok holmi, de éppen elég volt, hogy a pénztárcája elveszhessen köztük. 3 darab kunai esett ki a táskából, néhány füstbomba, és egy-két rongy darab amit még maga sem tudott, hogy hogy került oda. NA és mi maradt a táska legalján, hát bizony hogy a pénztárca. A többiek mind megálltak, és Mirubi ügyetlenkedését nézték. Abukara alig bírta elfojtani kárörvendő kacaját, de holmi könnycsepp kíséretében sikerült. Horiuchi oda ment Mirubihoz és segített neki összeszedni a cuccait. Mirubi nem az a büszke fajta, ezért tetszett ez a gesztus amit tett felé.
- Talán még jóba is leszünk.
A sensei csak nézte az ügyetlenkedőket, majd a teste elkezdett szép lassan elfolyni és vízzé válni. A geninek nem értették, hogy mi ez az egész.
- Mizu Bunshin no Jutsu.
Mondta Horiuchi.
- Remek észrevétel! Azt vártam, hogy mikor szúrja ki valamelyikőtök, de nem tettétek. Az elejétől fogva csak víz klón volt. Végig követtelek benneteket az erdőben, úgy hogy nem vettetek észre. Pedig még hangokat is adtam. Ez csak arra volt jó, hogy leteszteljem a képességeiteket. Most már tudom, hogy mire számíthatok a küldetésen.
A sensei miután kioktatta a csapatot, elindult előre. A geninek utána.
- Hé Horiuchi! Köszi, hogy az előbb segítettél.
- Nincs mit.
Mondta egy kicsit elmosolyodva. A három genin most már egymás mellett ment.
- NA végre! Itt vagyunk! Már nem érzem a lábam!
- És ez még csak a küldetés eleje. MI lesz még itt!?
A kis csapat, reggel 8-kor indult, és este 6-ra ért a Kikötővárosba. A Nap már lemenőben volt, vörösre festette az eget a felhőkkel együtt. A madarak halk csicsergése hallatszott a néma naplementében. A csapat minden tagja, beleértve a senseit is, ámulattal nézte, a "víz alá" bukó Napot. A tengerparton állva, Mirubi viszont nem érezte olyannyira jól magát, mint a többiek. Mindig is utálta a vizet. Főleg az ekkora víztömeget. Nem tudta miért, de ki nem állhatta. Ahogy egyre közelebb értek a városhoz, egyre jobban hallották a város zsivaját.
- Nos, hát megérkeztünk! Ez lenne a küldetésünk székhelye. Tartsátok nyitva a szemeteket, ugyan is ez a hely sosem alszik. Ezt szó szerint értsétek! Folyamatosan váltogatják egymást a halászok, hogy megtudják szerezni a napi betevőt. Ebből következik, hogy éjszaka is őrségben kell állnunk, hogy minél előbb végezhessünk. Én fent leszek egész éjszaka, és őrködök. Rajtam kívül még ketten fogtok őrködni, amíg a másik alszik. Ez azt jelenti, hogy egyszerre csak egy valaki pihenhet. A Hokage-sama kérte, hogy egy kicsit edzünk meg titeket, mivel az egyikőtök lusta, a másik nyafogós, és van aki nem tudja visszatartani az indulatait.
- Már megint többes számban beszél magáról! És ki az aki az indulatait nem tudja visszatartani? Csak nem Horiuchi? Ő nem tűnik olyan forrófejűnek. Áhh de most kétszer olyan jól kell dolgoznom...
Észre sem vette Mirubi és már is a városban találta magát. Az emberek még mindig nyüzsögtek. Mindenki csinált valamit. Volt aki ládákat vitt, teli hallal. Volt aki éppen a hajójával kötött ki.
- Végre itt vagytok! Meg is mutatom, az őrhelyeiteket!
Egy szakállas kövér férfi tűnt fel a csapat háta mögött. A férfi halszagú volt. Habár majdnem mindenhol halat, vagy valamilyen tengeri élőlényt árultak.
- Áhh Endoso-sama! Nem úgy volt, hogy a városközpontban találkozunk?
- De úgy volt, csak érkezéseteket előbbre vártam, ezért elindultam megkeresni titeket. És hát megvagytok! Gyertek velem... körbevezetlek.
Mirubiék szépen követték mesterüket, aki ügyet sem vetett rájuk. Úgy nézett ki, hogy a mester és az az öreg úr ismerik egymást.
- Mit mondtál? Mi is a neved?
Kérdezte Abukara Mirubitól.
- Már is elfelejtetted? Habár az egész út során nem szóltunk egymáshoz, de akkor is...
Mirubi nem tudta befejezni a mondatát, mivel észrevette, hogy az egész csapat megállt és majdnem neki ment az öregúrnak.
- Nos itt kell majd őrködni. Ez itt a Nagy Stég! itt állnak meg a hajók, és itt rakodják fel az árut is. Most kitettünk egy-két csali hajót, amikben üres dobozok vannak. Leginkább éjszaka támadnak, ezért kell most őrködnötök. A stég mellett van egy kisebb bástya. Ott van 1 ágy és élelem. Ott megtudtok pihenni.
A stég fából volt. ( Mi másból lehetne ) Nagy deszkákból és cölöpökből állt az egész. Körülbelül 10 méter széles és nagyon hosszú volt. Egy nagy vitorlás hajó volt kikötve a stég mellett. Volt néhány ütött-kopott szék és néhány fáklya is a stégen.
- Valamit tehetek még értetek?
- Nem. Köszönjük szépen boldogulunk. Garantálom, hogy a tolvajokat még ma este elfogjuk. És a foglyok kihallgatását akkor 2 óra múlva megkezdem.
Az öreg úr távozott. Mirubiék elfoglalták a helyüket. Először Abukara ment aludni. A két fiú ott maradt a senseiel a stégen.
Telt múlt az idő, de nem történt semmi. A sensei és Mirubi beszélgettek, míg Horiuchi csak hallgatott. Nem volt az a beszédes típus.
- Chh! Még hogy ő ingerlékeny!
Meleg volt. Fülledt volt a levegő annak ellenére, hogy tengerparton voltak. Mirubi a lábát lógatta a vízbe, Horiuchi pedig csak nézte a sötét tengert.
Mizutani-sensei pedig elment kivallatni az elfogott tolvajokat. Abukara szépen lassan felébredt, mivel tudta, hogy át kell adnia a helyét.
- Átadom valakinek a helyem! Valamelyikőtök menjen!
- Mirubi menj Te!
Mirubit nem lepte meg Horiuchi mondata, sőt tudta, hogy fel fogja ajánlani. Nem utasította el mivel fáradt volt, de nem is igazán örült neki, hogy Abukarával maradnak ketten. Féltékeny volt. Ahogy Mirubi felállt, elkezdett fújni a szél. A fülledt meleg ami ez előtt volt, eltűnt.
- Na végre. Hidegbe úgy is jobban lehet aludni!
Mirubi lefeküdt, majd pár perc múlva el is aludt. A sensei még nem jött vissza, amikor Mirubi lefeküdt.
Nem tudni menyi idő telt el, de fények kezdtek villogni Mirubi szeme előtt. Kinyitotta a szemét és látta, hogy ég a hajó odakint. Felpattant, majd kirohant. Látta, hogy 5 fegyveres férfi veszi körbe a társait. Elővette az egyik kunaiát, majd nekirontott a banditáknak. Pontosan nem tudta, hogy mit fog csinálni, hiszen nem akarta őket megölni és nem is az lett volna a küldetésük célja. Mint ha nem is egy shinobi lenne, úgy rontott neki a kalózoknak. Mind az 5-en odanéztek. Ez éppen kapóra jött Horiuchinak.
- Suiton: Mizurappa / Víz elem: Heves Vízhullám!
A vízsugarat, egyenesen a támadók fejére irányította, ledöntve őket a lábukról. Kettőt sikerült eltalálnia a többit nem. Abukara hirtelen nagy sebességgel Mirubi mellé futott.
- Köszi, hogy elterelted a figyelmüket!
Azzal elővet néhány dobócsillagot és a támadók felé dobta. egyet sem talált el, de elég volt arra, hogy Horiuchi eltudjon onnan jönni. Ő is odafutott Mirubi mellé, majd elővett egy kunait.
- Most mit csináljunk?
Kérdezte Abukara. Mirubi nem felelt semmit. Nem tudott mit mondani. Teljesen leblokkolt.
- Bízzátok rám!
Mondta Horiuchi, majd nekirohant az ellenségnek. Mirubi ekkor kapott észbe.
- Na azt már nem!
Mondta, majd Horiuchi után, ő is neki ment a kalózoknak. Az a 2 ellenfél aki még talpon volt, mind a kettő nagy kardot tartott a kezében.
- Azokkal nem tudnak gyorsan mozogni! Fogd ezt.
Mondta Horiuchi, majd odadobott Mirubinak egy kötelet.
- Fogd meg a végét és próbáld meg rájuk tekerni!
Mirubi bólintott. Ő is értette Horiuchi tervét, úgy hogy merészen vágott bele a harcba. Mirubi balról, Horiuchi jobbról próbálkozott. Egyszerűen csak elfutottak az ellenfeleik mellett és megfordultak. Most Mirubi balról, Horiuchi jobbról futott. A kalózok nem értették a dolgot, és csak csapdostak össze vissza a kardjaikkal.
A terv sikerült. A Két bandita lekötözve térdelt a földön. A fegyvereik a víz mélyén kötöttek ki. A maradék 3 bandita felfegyverkezve állt a két fiú és Abukara között. Senki nem tudta, hogy mit kellene csinálni. A kalózok figyelték a fiúk reakcióját.
- Most mit tegyünk? Ha nekik futunk, akkor biztos, hogy Abukarát veszik célba. Ha mozdulatlanok leszünk, akkor patthelyzet alakul ki. Horiuchi?! Hallasz?
Horiuchi lehajtott fejjel nézett maga elé.
- Tesó! Tusom, hogy ott vagy!
Mondta, majd hirtelen felnézett. Most már a haja nem lógott a szemébe. Amikor Mirubi meglátta a szemét megijedt. A szeme teljesen sötét volt. Nem az az átlagos fekete szemek, hanem szó szerint teljesen fekete volt. Horiuchi dühöngve rontott neki a kalózoknak, akik félelmükben az összes fegyverüket a fiú felé dobták.
- Suiton: Haran Banshou / Víz elem: Viharos Blokád
Hangzott a technika. Mizutani-sensei volt az aki ezt a technikát létrehozta az égő hajón állva. Az összes bandita és Horiuchi a vízben találta magát. A sensei oda ment Abukarához, hogy megnézze minden rendben van-e. Szerencsére nem esett semmi baja.
A Kalózokat elfogták. Másnap reggel megérkezett egy Konohai 4 fős csapat, hogy elvigyék a banditákat. A csapat kipihente magát, és újult erővel indultak haza. Konoha kapujánál, mindenki elköszönt. A sensei gratulált a küldetés sikere miatt, majd Abukara és Horiuchi távozott. Mizutani-sensei is indult volna de Mirubi feltartotta.
- Sensei az ahogy megmentette Horiuchit, az nagyon menő volt! Találkozhatnánk majd valamikor a jövőben?
- Persze! De tegnap amikor létrehoztam azt a hullámot, nem Horiuchit mentettem meg... Hanem a banditákat!
/// Szépen ki volt színezve az egész párbeszéd, de elküldtem és elment a netem, és írhattam újra az egészet. -.- Szerencsére lementettem, úgy hogy a szöveg megvan de csak néhány helyen van kiszínezve ///
Edit: Erőtvettem magamon, és megcsinálltam a színezést
Mirubi alig vállt geninné, már is csapatba osztották be és már is egy küldetésen kell részt venniük.
- Áhh már most egy küldetés? Nincs semmi kedvem hozzá. De ha muszáj akkor muszáj.
Mirubi csapattársa nem volt más, mint Abukara. ( A jövőbeli szerelme ) Már most is nagyon tetszett neki a lány, de félt kimutatni. A másik társukról nem tudott semmit. Barna szemű, fekete hajú fiú volt. A szemét nem lehetett látni, mivel a haja az arcába lógott. A kis csapat Konoha kapujánál találkozott. Könnyen megtalálták egymást az újdonsült geninek, és egyből el is kezdték a bemutatkozást. Mirubinak ismerős volt Abukara, sőt tudott róla szinte mindent. De Abukara nem tudott semmit Mirubiról. Azt sem tudta eddig, hogy a világon van. Szépen bemutatkoztak mind a ketten, már csak az a fura fiú volt hátra.
- És? Te ki vagy?
Kérdezte Abukara, és a fiú felé nyúlt, aki hátralépett egyet.
- Naa! Csak ki akartam söpörni a hajad az arcodból!
- Nem véletlenül van ott...
Mondta teljesen nyugodt hangon.
- A nevem Harukichi Horiuchi. Egyenlőre legyen elég ennyi.
Mirubi nem értette, hogy mért viselkedik így Horiuchi, de nem igazán foglalkozott vele. Mirubi már akkor is szeretett menőnek tűnni, úgy hogy mindig várta az alkalmat, hogy kitűnhessen társai közül, vagy éppenséggel Abukarát nyűgözze le valamivel. De ez sajnos nem szokott sikerülni. Eddig még egy lányt sem tudott olyannyira elvarázsolni, hogy az felfigyeljen rá.
Nagy csend állt be. Nem hallatszott semmi, csak a madarak csicsergése, és a falu zsivaja. Mirubi korán kelt, ezért majd elaludt. Szerencsére a sensei nem késett sokat. Mirubiék mögött jelent meg. Egyszerűen csak víz formájában kiszivárgott a földből. Ezt viszont a kis geninek nem látták.
- Üdvözletem! Az én nevem Namiyo Mizutani. Jonin vagyok. Én leszek a küldetésünk vezetője. Látom már túlestünk a bemutatkozáson. Bocsánat a késésért.
Mondta a mesterük kissé elvörösödve.
- Nos! Mi nem egy csapat leszünk a jövőben, csupán ezen a küldetésen fogunk együtt dolgozni. Kivéve Horiuchi... neki én leszek a a jövőben a mentora, senseie. Hívjatok csak Mizutani-senseinek. Nem vagyunk barátságtalanok, de a lustaságot és a nemtörődömséget nem tűrjük.
Mirubi ekkor lesütött fejjel nézett maga elé, mivel tudta, hogy a sensei róla beszél.
- Biztos kapott némi információt! Ezen a küldetésen jól kell hogy szerepeljek...
- Hát akkor ismertetnénk a feladatot.
A sensei letérdelt, majd tenyereit összecsapva, nagy porfelhő közepette, megidézett egy térképet.
- Vajon, Mizutani-sensei miért beszél mindig többes számban magáról? Furcsa.
Mikor Mirubi feleszmélt, a csapat többi tagja már ott térdelt a térkép körül. Horiuchi lehajtott fejjel "kukucskált" ki a szemébe lógó hajtömegből. Na jó azért nem volt annyira sok, de a szemét mindig eltakarta. Abukara figyelmesen figyelte a sensei magyarázatát.
- Mirubi, te nem óhajtasz részt venni ezen a küldetésen?
Fordult felé Mizutani-sensei, újával egy piros vonalra mutatva a térképen.
- De... persze sensei. Azonnal!
Mirubi elpirulva térdelt a térkép mellé. Abukara és Horiuchi között talált magának helyet. Igyekezett jó benyomást tenni innentől fogva, úgy hogy figyelmesen nézte ő is a sensei magyarázatát, habár nem értett belőle egy árva szót sem. Annyit fel tudott fogni, hogy mi lesz a feladatuk.
- Az utóbbi napokban egyre több lett a kalózok,tolvajok,útonállók száma. Rendszeresen fosztogatják Tűz Országának kikötővárosát. Letámadják az ottani halászokat és elveszik a halakat. Olykor olykor még a szárazföldre is kimerészkednek, és kifosztják az embereket. Sikerült a halászoknak néhányukat elkapni, őket még ki kell faggatnunk. Számunkra nem jelentenek nagy veszélyt ezek a banditák, de azért legyetek résen. A megbízónk Hiroshi Endoso Egy befolyásos ember, aki az egész Kikötővárost úgymond üzemelteti. A város központjában találkozunk vele. Nem szeretnék sokat időzni ezen a küldetésen, úgy hogy igyekezzünk. A legjobb esetbe is csak holnapra érünk haza.
Mizutani-sensei felállt, majd a térképet eltette a táskájába. Mirubinak eszébe jutott, hogy ő nem hozott semmilyen ruhát, vagy ételt. Csak néhány kunait hozott.
- A francba! Ezek teljesen kimentek a fejemből. É...és legalább pénzt hoztam?
Ekkor elkezdett kotorászni a táskájában. Egyre gyorsabban és izgatottan. Szinte már izzadt. Pár perc múlva, már kicsit le volt maradva a többiektől, ezért gyorsított. Nem is figyelt a lába elé, csak kapkodta a lábait. Sikeresen beérte a társait, de a pénztárcáját azt még mindig nem találta. Csak ment és ment előre, miközben fürgén kotorászott a táskájában. A sensei ment elöl, Abukara mögötte, Horiuchi pedig Abukara mögött. És Mirubi pedig leghátul. A keresgélés meghozta a gyümölcsét, de nem igazán abban a formában ahogy azt Mirubi tervezte. Egy gonosz fűcsomó állt ki a letaposott földes út közepén, és Mirubinak sikerült azt megtalálni. Egy hatalmas esés lett a következménye. a táskájából kiborult minden. Nem volt benne sok holmi, de éppen elég volt, hogy a pénztárcája elveszhessen köztük. 3 darab kunai esett ki a táskából, néhány füstbomba, és egy-két rongy darab amit még maga sem tudott, hogy hogy került oda. NA és mi maradt a táska legalján, hát bizony hogy a pénztárca. A többiek mind megálltak, és Mirubi ügyetlenkedését nézték. Abukara alig bírta elfojtani kárörvendő kacaját, de holmi könnycsepp kíséretében sikerült. Horiuchi oda ment Mirubihoz és segített neki összeszedni a cuccait. Mirubi nem az a büszke fajta, ezért tetszett ez a gesztus amit tett felé.
- Talán még jóba is leszünk.
A sensei csak nézte az ügyetlenkedőket, majd a teste elkezdett szép lassan elfolyni és vízzé válni. A geninek nem értették, hogy mi ez az egész.
- Mizu Bunshin no Jutsu.
Mondta Horiuchi.
- Remek észrevétel! Azt vártam, hogy mikor szúrja ki valamelyikőtök, de nem tettétek. Az elejétől fogva csak víz klón volt. Végig követtelek benneteket az erdőben, úgy hogy nem vettetek észre. Pedig még hangokat is adtam. Ez csak arra volt jó, hogy leteszteljem a képességeiteket. Most már tudom, hogy mire számíthatok a küldetésen.
A sensei miután kioktatta a csapatot, elindult előre. A geninek utána.
- Hé Horiuchi! Köszi, hogy az előbb segítettél.
- Nincs mit.
Mondta egy kicsit elmosolyodva. A három genin most már egymás mellett ment.
- NA végre! Itt vagyunk! Már nem érzem a lábam!
- És ez még csak a küldetés eleje. MI lesz még itt!?
A kis csapat, reggel 8-kor indult, és este 6-ra ért a Kikötővárosba. A Nap már lemenőben volt, vörösre festette az eget a felhőkkel együtt. A madarak halk csicsergése hallatszott a néma naplementében. A csapat minden tagja, beleértve a senseit is, ámulattal nézte, a "víz alá" bukó Napot. A tengerparton állva, Mirubi viszont nem érezte olyannyira jól magát, mint a többiek. Mindig is utálta a vizet. Főleg az ekkora víztömeget. Nem tudta miért, de ki nem állhatta. Ahogy egyre közelebb értek a városhoz, egyre jobban hallották a város zsivaját.
- Nos, hát megérkeztünk! Ez lenne a küldetésünk székhelye. Tartsátok nyitva a szemeteket, ugyan is ez a hely sosem alszik. Ezt szó szerint értsétek! Folyamatosan váltogatják egymást a halászok, hogy megtudják szerezni a napi betevőt. Ebből következik, hogy éjszaka is őrségben kell állnunk, hogy minél előbb végezhessünk. Én fent leszek egész éjszaka, és őrködök. Rajtam kívül még ketten fogtok őrködni, amíg a másik alszik. Ez azt jelenti, hogy egyszerre csak egy valaki pihenhet. A Hokage-sama kérte, hogy egy kicsit edzünk meg titeket, mivel az egyikőtök lusta, a másik nyafogós, és van aki nem tudja visszatartani az indulatait.
- Már megint többes számban beszél magáról! És ki az aki az indulatait nem tudja visszatartani? Csak nem Horiuchi? Ő nem tűnik olyan forrófejűnek. Áhh de most kétszer olyan jól kell dolgoznom...
Észre sem vette Mirubi és már is a városban találta magát. Az emberek még mindig nyüzsögtek. Mindenki csinált valamit. Volt aki ládákat vitt, teli hallal. Volt aki éppen a hajójával kötött ki.
- Végre itt vagytok! Meg is mutatom, az őrhelyeiteket!
Egy szakállas kövér férfi tűnt fel a csapat háta mögött. A férfi halszagú volt. Habár majdnem mindenhol halat, vagy valamilyen tengeri élőlényt árultak.
- Áhh Endoso-sama! Nem úgy volt, hogy a városközpontban találkozunk?
- De úgy volt, csak érkezéseteket előbbre vártam, ezért elindultam megkeresni titeket. És hát megvagytok! Gyertek velem... körbevezetlek.
Mirubiék szépen követték mesterüket, aki ügyet sem vetett rájuk. Úgy nézett ki, hogy a mester és az az öreg úr ismerik egymást.
- Mit mondtál? Mi is a neved?
Kérdezte Abukara Mirubitól.
- Már is elfelejtetted? Habár az egész út során nem szóltunk egymáshoz, de akkor is...
Mirubi nem tudta befejezni a mondatát, mivel észrevette, hogy az egész csapat megállt és majdnem neki ment az öregúrnak.
- Nos itt kell majd őrködni. Ez itt a Nagy Stég! itt állnak meg a hajók, és itt rakodják fel az árut is. Most kitettünk egy-két csali hajót, amikben üres dobozok vannak. Leginkább éjszaka támadnak, ezért kell most őrködnötök. A stég mellett van egy kisebb bástya. Ott van 1 ágy és élelem. Ott megtudtok pihenni.
A stég fából volt. ( Mi másból lehetne ) Nagy deszkákból és cölöpökből állt az egész. Körülbelül 10 méter széles és nagyon hosszú volt. Egy nagy vitorlás hajó volt kikötve a stég mellett. Volt néhány ütött-kopott szék és néhány fáklya is a stégen.
- Valamit tehetek még értetek?
- Nem. Köszönjük szépen boldogulunk. Garantálom, hogy a tolvajokat még ma este elfogjuk. És a foglyok kihallgatását akkor 2 óra múlva megkezdem.
Az öreg úr távozott. Mirubiék elfoglalták a helyüket. Először Abukara ment aludni. A két fiú ott maradt a senseiel a stégen.
Telt múlt az idő, de nem történt semmi. A sensei és Mirubi beszélgettek, míg Horiuchi csak hallgatott. Nem volt az a beszédes típus.
- Chh! Még hogy ő ingerlékeny!
Meleg volt. Fülledt volt a levegő annak ellenére, hogy tengerparton voltak. Mirubi a lábát lógatta a vízbe, Horiuchi pedig csak nézte a sötét tengert.
Mizutani-sensei pedig elment kivallatni az elfogott tolvajokat. Abukara szépen lassan felébredt, mivel tudta, hogy át kell adnia a helyét.
- Átadom valakinek a helyem! Valamelyikőtök menjen!
- Mirubi menj Te!
Mirubit nem lepte meg Horiuchi mondata, sőt tudta, hogy fel fogja ajánlani. Nem utasította el mivel fáradt volt, de nem is igazán örült neki, hogy Abukarával maradnak ketten. Féltékeny volt. Ahogy Mirubi felállt, elkezdett fújni a szél. A fülledt meleg ami ez előtt volt, eltűnt.
- Na végre. Hidegbe úgy is jobban lehet aludni!
Mirubi lefeküdt, majd pár perc múlva el is aludt. A sensei még nem jött vissza, amikor Mirubi lefeküdt.
Nem tudni menyi idő telt el, de fények kezdtek villogni Mirubi szeme előtt. Kinyitotta a szemét és látta, hogy ég a hajó odakint. Felpattant, majd kirohant. Látta, hogy 5 fegyveres férfi veszi körbe a társait. Elővette az egyik kunaiát, majd nekirontott a banditáknak. Pontosan nem tudta, hogy mit fog csinálni, hiszen nem akarta őket megölni és nem is az lett volna a küldetésük célja. Mint ha nem is egy shinobi lenne, úgy rontott neki a kalózoknak. Mind az 5-en odanéztek. Ez éppen kapóra jött Horiuchinak.
- Suiton: Mizurappa / Víz elem: Heves Vízhullám!
A vízsugarat, egyenesen a támadók fejére irányította, ledöntve őket a lábukról. Kettőt sikerült eltalálnia a többit nem. Abukara hirtelen nagy sebességgel Mirubi mellé futott.
- Köszi, hogy elterelted a figyelmüket!
Azzal elővet néhány dobócsillagot és a támadók felé dobta. egyet sem talált el, de elég volt arra, hogy Horiuchi eltudjon onnan jönni. Ő is odafutott Mirubi mellé, majd elővett egy kunait.
- Most mit csináljunk?
Kérdezte Abukara. Mirubi nem felelt semmit. Nem tudott mit mondani. Teljesen leblokkolt.
- Bízzátok rám!
Mondta Horiuchi, majd nekirohant az ellenségnek. Mirubi ekkor kapott észbe.
- Na azt már nem!
Mondta, majd Horiuchi után, ő is neki ment a kalózoknak. Az a 2 ellenfél aki még talpon volt, mind a kettő nagy kardot tartott a kezében.
- Azokkal nem tudnak gyorsan mozogni! Fogd ezt.
Mondta Horiuchi, majd odadobott Mirubinak egy kötelet.
- Fogd meg a végét és próbáld meg rájuk tekerni!
Mirubi bólintott. Ő is értette Horiuchi tervét, úgy hogy merészen vágott bele a harcba. Mirubi balról, Horiuchi jobbról próbálkozott. Egyszerűen csak elfutottak az ellenfeleik mellett és megfordultak. Most Mirubi balról, Horiuchi jobbról futott. A kalózok nem értették a dolgot, és csak csapdostak össze vissza a kardjaikkal.
A terv sikerült. A Két bandita lekötözve térdelt a földön. A fegyvereik a víz mélyén kötöttek ki. A maradék 3 bandita felfegyverkezve állt a két fiú és Abukara között. Senki nem tudta, hogy mit kellene csinálni. A kalózok figyelték a fiúk reakcióját.
- Most mit tegyünk? Ha nekik futunk, akkor biztos, hogy Abukarát veszik célba. Ha mozdulatlanok leszünk, akkor patthelyzet alakul ki. Horiuchi?! Hallasz?
Horiuchi lehajtott fejjel nézett maga elé.
- Tesó! Tusom, hogy ott vagy!
Mondta, majd hirtelen felnézett. Most már a haja nem lógott a szemébe. Amikor Mirubi meglátta a szemét megijedt. A szeme teljesen sötét volt. Nem az az átlagos fekete szemek, hanem szó szerint teljesen fekete volt. Horiuchi dühöngve rontott neki a kalózoknak, akik félelmükben az összes fegyverüket a fiú felé dobták.
- Suiton: Haran Banshou / Víz elem: Viharos Blokád
Hangzott a technika. Mizutani-sensei volt az aki ezt a technikát létrehozta az égő hajón állva. Az összes bandita és Horiuchi a vízben találta magát. A sensei oda ment Abukarához, hogy megnézze minden rendben van-e. Szerencsére nem esett semmi baja.
A Kalózokat elfogták. Másnap reggel megérkezett egy Konohai 4 fős csapat, hogy elvigyék a banditákat. A csapat kipihente magát, és újult erővel indultak haza. Konoha kapujánál, mindenki elköszönt. A sensei gratulált a küldetés sikere miatt, majd Abukara és Horiuchi távozott. Mizutani-sensei is indult volna de Mirubi feltartotta.
- Sensei az ahogy megmentette Horiuchit, az nagyon menő volt! Találkozhatnánk majd valamikor a jövőben?
- Persze! De tegnap amikor létrehoztam azt a hullámot, nem Horiuchit mentettem meg... Hanem a banditákat!
Edit: Erőtvettem magamon, és megcsinálltam a színezést
A hozzászólást Kenshiro Mirubi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jún. 30 2016, 13:24-kor.
Shiren- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1736
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 350 (B)
Gyorsaság : 1186 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 350 (B)
Tartózkodási hely : A Természet Útját járva
Adatlap
Szint: S+
Rang: Nekomata
Chakraszint: 1741
Re: Kenshiro Mirubi
Shikamaru(Inaktív) Vas. Okt. 09 2011, 16:43
Hajj, úgy látszik csak meg kell írnom azt a szösszenetet, amit terveztem. Ez így nem oké, hogy minden küldetésnél ezzel kell kötözködnöm... ^^"
Szóval. Geninnek nem adnak ilyen küldetést. Nem ragozom, ilyen küldetésekre min. B szintű chunninokat küldenek.
Ez, ami problémás, de egyébként jó a sztori. Még esetleg arra ügyelhetnél, hogy a karaktered gondolatait ne szimplán gondolatjellel vezesd be, mert úgy félrevezető lehet. Nem segít mindig a színezés.
Jutalom +5 ch.
Szóval. Geninnek nem adnak ilyen küldetést. Nem ragozom, ilyen küldetésekre min. B szintű chunninokat küldenek.
Ez, ami problémás, de egyébként jó a sztori. Még esetleg arra ügyelhetnél, hogy a karaktered gondolatait ne szimplán gondolatjellel vezesd be, mert úgy félrevezető lehet. Nem segít mindig a színezés.
Jutalom +5 ch.
Shikamaru(Inaktív)- Inaktív
Adatlap
Szint: A
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos
Re: Kenshiro Mirubi
Shiren Vas. Okt. 09 2011, 16:55
Értem és köszönöm. ^^ Majd igyekszem figyelni. A küldetés meg azért volt ilyen mert már vágytam valamilyen harcra még egyszer köszííí.
még egyszer köszííí.
Shiren- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1736
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 350 (B)
Gyorsaság : 1186 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 350 (B)
Tartózkodási hely : A Természet Útját járva
Adatlap
Szint: S+
Rang: Nekomata
Chakraszint: 1741
Re: Kenshiro Mirubi
Shiren Pént. Feb. 17 2012, 15:16
// Az engedélyt Shikamarutól kaptam még egy Élmény megírására ^^ //
Cél.: Fejlődés és pénz.
Besorolás: D szintű küldetés.
Ez a küldetés két nappal a chunnin vizsga előtt történt.
Alig ért haza a körülbelül három-négy nappal ezelőtti túlélőtúráról, máris korán reggel zaklatják. Nah de ne mennyünk ennyire előre. Tekerjünk csak vissza egy nappal korábra. A helyszín, egy ínycsiklandozó illatokkal elárasztott étterem. Nah de kik vannak itt? Egy genin csapat, akinek az egyik tagja dúsgazdag, a másik pedig részeg. Nah és ott van a viszonylag normálisnak mondható Mirubi.
*Dirr durr csitt csatt pufff! Kip! kop!*
Hallatszottak a kopogások és puffanások. Egy kihívóan öltözködött vörös hajú zöldszemű nő rontott be az étteremben. Na több sem kellett a kis csapatnak, egyből cselekedni kellett. Vajon, kifogja megszólítani a náluk néhány évvel idősebb nőszemélyt? Hát persze hogy az, aki már nem igazán szomjas. Vagy is Takefumi. Nosza neki! Mirubi sem maradhatott ki, egy kevés győzködés után, Ő is odament a nőhöz. Ne hogy már Take-chan jobban tetsszen a nőknek. Nem igaz? Nah de egy gyönyörű szép lekoptatás után, Takefumi távozott. Hát Mirubi sem tehetett mást, Ő is távozott. Egyedül hagyta Kitorit, és a rendkívül csinos orvoskisasszonyt. Hát hogy ott mi történt, azt már csak ők tudhatják. Bosszúsan rugdosta a köveket hazafelé a kikosarazott genin. Habár, kikosarazásról szó sem volt. Csupán az Ő kis éretlen agya úgy fogta fel. Hát igen. A sok csalódás után, nem csoda. Pár perccel később, már otthon is volt. Pontosabban a nagyapja házánál. Senki nem volt otthon, csak Ifu. Dorombolva fogadta kisgazdáját, majd mind a ketten lefeküdtek aludni. Olyan 5-6 óra körül járhatott az idő. De kicsit sem zavartatta magát a fiú. És hát ugye a macskáknak meg mindegy, hogy mikor alszanak. Ezek az édes kis selyemgubók a nap bármelyik szakában tudnak aludni. Még csak különösebb indok sem kell nekik. De most Mirubinak sem kellett. Reggel, olyan "hajnali" 7 lehetett, amikor kopogtattak az ajtajukon. Na innen kezdődik az igazán idegtépő nap.
- Murbi! Nyiss ajtót! Fürdök. Ha engem keresnek és hosszú fekete szembelógó haja van, akkor nem vagyok itthon!
Ordította a fürdőszobából a nagyapja. Egy kicsit sem zavartatva magát, hiszen valószínűleg minden szót kristály tisztán hallott az ajtó előtt álló személy is. Szépen lassan kimászott az ágyból. Félálomban volt még, így lelökte Ifut az ágyról. Mondanom sem kell, hogy ennek egy cseppet sem örült a jószág, de nem zavartatta magát. Vissza is feküdt egyből. Az ajtóig vezető út, óráknak tűnt. Ráadásul a sámlinak is éppen Mirubi előtt kellett táncolnia. Ezt a fiú egy erőteljes rúgással el is intézte, aminek természetesen Ő szívta meg a levét. De ez a könyörtelen élet már csak ilyen. Alsógatyában és szokásos fekete pólójában nyitott ajtót. Mivel lefele nézett, az első dolog amit meglátott, az egy zöldesbarna szandál volt. Szépen lentről felfele haladva, pedig megpillantotta a tradicionális Chunnin öltözetet. A mellényt és a fejpántot, no meg a többi kiegészítőt. A fickó, - mert igen férfi volt - nagy kerek szemekkel nézett az igen csak meggyötört fiúra. Barna haja volt, amit felfogott a fejpánt. Átlagosnak tűnt a fiú számára.
- Kauru Mirubi! Feltételezem Te vagy az. Kerestünk a jelenlegi lakcímeden, de nem találtunk. Ott egy fiú azt mondta, hogy ide jöjjünk. A Hokage-sama, egy küldetésre küld téged. Nem kell túl nagy dolgokra számítanod, hiszen ez lesz a geninné válásod óta a második megbízatásod. Tudjuk, hogy az első küldetésed nem volt teljesen zökkenő mentes. De ez most sokkal könnyebb lesz. Kérlek egy óra múlva légy a Főkapunál. Ott majd elmondják a részleteket.
Azzal a Chunnin eltűnt egy kis por és füst felhőt hagyva maga után. Mirubi feldolgozta a feldolgozni valót, majd felöltözött. Mivel most küldetésre megy, így elővette a rég elfeledett fejpántját és felkötötte egy anyag darabbal az övére. Így szépen ott fityegett az oldalán. Felvette a piros, sárkány mintás nadrágját, majd rátekerte a tekercseit a karjára és a lábára, majd neki indult. Ifut is vitte magával. A macska, szépen lassan követte. Közben felugrált a háztetőkre, és minden olyan dologra, amin állva magasabban volt mint Mirubi. Néhol a kukákból kikukázott egy-két finom falatot, de aztán ment tovább a fiúval. Végre megérkeztek a Kapuhoz. Sehol senki, csak a kapuőrök. Mirubi nem szólt semmit, csak várt. Füllesztő meleg volt. A szél sem fújt. Néhány zöldellő levél küszködött a földön. Vágytak a levegőbe... De velük is ily könyörtelen az élet. Ez van. Mirubi már-már kezdte azt hinni, hogy elkésett, amikor hirtelen léptek zajára lett figyelmes. Nem egy és nem is kettő szapora láb verte keményen a talajt. Egy egész osztálynyi gyerek futott egyenesen Mirubi felé. " Jííípáá" és "huhúúú" kiáltások közepette vették körbe az ártatlan fiút, aki nem tudta mire vélni a rajongást. Mindenki fogdosta, és nézegette. Ifu a nagy ijedségtől, egy párszor ügyesen összekarmolta Mirubit, majd fedezéket keresett egy doboz tetején.
- Hűűűű! te igazi ninja vagy?!
- Néééézétek!
- És tudsz repülni is??!?!
Hát igen. Ezek a rendkívül színvonalas kérdések. De hát csak gyerekek. Mit is tudhatnak az ilyesmiről. De az viszont meglepő, hogy így rajonganak egy ninjáért. Nem láttak volna még? Kitudja. Na de ne aggódjatok mindjárt fény derül az igazságra.
- Gyerekek! Gyerekek! Szálljatok le a fiúról. Megijesztitek.
Ez a felettébb kellemes idegeket simogató hang szinte angyalinak tűnt. És a hang forrása sem volt éppen sátáni kinézetű nőszemély. A szemüveges nő óriásként emelkedett ki a gyerek sereg közül. A haja őszes volt. A szeme szép kék, és egy fehér köpenyt viselt.
- Bocsásd meg nekik. Gondolom értesültél már a küldetésedről. Nos, mi vagyunk azok. A feladatod, hogy velem együtt kísérd ezeket a gyerekeket az osztálykirándulásukra. Igazság szerint, ez egy tanulmányi kirándulás lesz. Csak egy darabig kell minket kísérned. Mivel a Vég Völgye az úti célunk, így onnan egy nagyobb csapattal leszünk képzett ninják felügyelete alatt. A te feladatod, az odavezető úton vigyázni a gyerekekre. Persze én is veletek leszek, de elkél majd a segítség.
A pillanatnyi sokk után, Mirubi feleszmélt, majd szólott.
- Hát igen csak érdekes feladat. Igazság szerint, nem sokat tudok az odavezető útról, de gondolom maga tudja. Nos gyerekek! Az én nevem Kauru Mirubi! És az előbbi kérdéseitekre válaszolva... Nem! Én csak egy hamisított ninja vagyok. És igen a ninják tudnak repülni!
*placs*
A bályos és elbűvölő tanárnéni egy erőteljes ütést mért Mirubi fejére.
- Ne hülyítsd a gyerekeket! Ő igazi ninja, és nem tud repülni. Nah most libasorba, mert aki nem áll be és nem viselkedik jól, az indulhat haza!
Azzal Mirubi és a kis csapat, szó nélkül indultak a tanárnő után.
~ Mekkora egy hárpia! Már most látom, hogy kemény egy nap lesz. ~
Az utuk, zökkenő mentes volt. Habár nem volt semmilyen kavarodás de a gyerekek... A gyerekek azok az agyára mentek. Sipákolás és ordítozás jellemzi leginkább ezeket az örökmozgó kis "törpéket". Egyik kis diák sem volt még a falunk kívül. Mindeki csak úgy körbezsongta Mirubit, amit Ő élvezett. Mindig is szerette, ha körbe van rajongva és felnéznek rá. De azért egyfolytában ez a túlzott figyelem, és azok az éles hangok... Nem tesznek jót az ember idegeinek. Nem sokára viszont meg kellett állniuk. A kis gyenguszok elfáradtak, és hát nem kaptak kiképzést. Egy patak szélén táboroztak le. A tanárnőjük valószínűleg rutinos volt, mivel egy szalaggal kijelölte azt a területet, amit a gyerekek bejárhatnak. Mindenkinek kiosztotta a kis élelmiszer adagját, majd csendes pihenő volt. Teljesen mint az óvodában. A pihenő ugye nem érintette sem a fogyókúrázó Mirubit, sem a tanárnőt. Így lett egy kis idejük beszélgetni. Mirubi egy fa tövében csücsült, Ifu pedig az egyik alvó kislány szeretetteljes öleléséből próbált kiszabadulni, több-kevesebb sikerrel, mivel a lány aludt. A Tanárnő a kémcsöveivel játszott, és mindenféle növényt szedett össze. Mirubinak is volt némi fogalma a finom fűszerekről és a mérgező vagy éppen jótékony hatású növényekről, így nyomon tudta követni, hogy a tanárnő mit is akar csinálni.
- Tanárnő! Azok a növények, amik magánál vannak... Azok erős nyugtatóként is működnek ha kiszárítják őket.
A tanárnő vérvörös arccal bámult Mirubira. Furcsa volt azt meg kell hagyni, de egy ártatlan teremtésnek látszott mindvégig. De most lehet, hogy fényderül valamilyen kis piszkos dologra?
- Háttt.... ŐŐőőő.... Izzzé... Nem használom a gyerekeken! Hogy is feltételezhetsz ilyet!? Csupán nekem kell használnom, az idegösszeroppanásom miatt. Nem régiben volt egy, és nem akarom, hogy megismétlődjön. Ezek között a kölykök között nem tudok mit csinálni.
Az utolsó mondatot egy kicsit hallkabra vette, mivel észrevette magát. Nem igazán kellene ordítozni. Sose ébreszd fel az alvó gyereket!
- Én semmi ilyet nem feltételeztem tanárnő! Csupán tudok pár dolgot a növényekről.
A nő sóhajtott egyet, majd közeledni kezdett Mirubi felé. Vérvörös volt az arca és izzadt a homloka. Nem akart semmit, csak leült Mirubi mellé.
- Nem olyan könnyű ezekkel a kölykökkel. Tudod, Ők azok a gyerekek, akikből nem lehet ninja. Nincsenek meg hozzá a képességeik. Sokuknak, egy álmuk foszlott szerte. Azért szeretik ennyire a ninjákat. Dicsőítik és csodálják őket. Ezek a gyerekek fogják tovább vinni a Tűz Akaratát.
- A Tűz Akaratát? Mit jelent ez? Sokszor hallottam már az idősebbektől, de sosem tudtam, hogy mit is jelent.
- Majd megtudod, ha meg kell tudnod.
A tanárnő nyögött egyet, majd elájult. Mirubi vállára döntötte a fejét. Forró volt. Hát igen. Ez így nem lesz jó. Mirubi karjaiba vette a színte pihe súlyú tanárnőt, majd a patakhoz vitte. Letépett a köpenyéből egy darabot, majd a jó hideg friss patakvízzel beáztatta és a tanár homlokára tette.
- Ahhj a francba! Sosem voltam jó az orvosi ninjutsukban. Bár tény, hogy nem is próbáltam egyet sem. De valamit meg lehetne próbállni. Várjon itt tanárnő.
Az úgy körülbelül 20 gyerek, még mindig aludt a jó meleg pokrócokon. Mindnek más színű párnája volt. Kinek sárga, kinek kék, és így tovább. A szellő végre kellemesen elkezdett fújni. Jó volt éreznie egy kicsit, mivel a fullasztó meleg nincs jó hatással senkire. Körbenézett a környéken, és pár perc múlva, néhány virággal tért vissza. Pár diák addigra körbevette a tanárt, aki már egy fának dőlve próbálta nyugtatgatni őket. Mirubi nem szólt semmit, csak fogta a virágokat, - amik között volt egy-két gaznak látszódó növény is - és beáztatta a folyóba. Jól kinyomkodta és megtördelte a zöld növényeket. A víz néhol vitte magával a zöld színanyagot, gyönyörű szépre festve vele az egész folyót. Mire Mirubi kivette a növényeket, addigra már egy ökölnyi zöld massza volt. Kivett a patakból egy követ, majd rátette a zöld masszát.
- Felkelni! Mindenki figyeljen ide!
A diákok, akik eddig még nem keltek fel, most mind felriadtak piros szemmel. Körbenéztek. Egy darabig még nem tudták hogy hol vannak de aztán mindenki sikeresen rájött. HURRÁÁ!
- Nos! A tanárnőnek magas láza van. Arra kérlek benneteket, hogy segítsetek nekem kiszáradt gallyakat gyűjteni. Ha szeretitek a tanárnőt, akkor segítetek ugye? A lényeg, hogy mindenki minél több fát gyűjtsön össze nekem. Benne vagytok?
A gyerekek, egy kicsit hezitáltak, majd szinte egyszerre tőrt ki belőlük az "igen". Mind szétszóródtak, és hangos kiáltások mellett lelkesen gyűjtögették a gallyakat.
- De mi lesz ha eltévednek? És...
- Ne aggódjon. Én vagyok Kauru Mirubi. És ninja vagyok. Semmi bajuk nem lesz.
Azzal szépen fogta magát, és elindult felügyelni a gyerekeket. A Shunshin no jutsuval, könnyedén tudta ellenőrizni szinte az összes kis lurkót. Remek játék és elfoglaltság volt ez nekik. Kipihenten és vígan mászkáltak az erdőbe. Bizony nem volt jó ötlet Mirubitól, hogy ennyire nagy szabad teret engedett a 20 gyereknek, de bízik a saját képességeiben. Egy kicsit megállt pihenni, miután visszakísérte a táborba a gyerekeket. Szerencsére nem volt senkinek semmi baja. Meg voltak mind. Vagy nem? Egy gyors összeszámolás könnyen eldöntötte a kérdést. Mind megvoltak. Jó sok fát gyűjtöttek össze a gyerekek. Még többet is mind kellett volna. Szépen egymásra rakosgatták a sok gallyat és nagyobb fadarabokat, majd jöhetett a "varázslat".
- Kérlek titeket, hogy álljatok hátrébb. Most egy technikát fogok nektek mutatni. Jól figyeljetek.
Mirubi megvárta, míg az összes gyerek kellő távolságban lesz, majd BUMM TŰZGOLYÓÓ HAHAHA! Neem. Nem bántana gyerekeket. Vagy még is? Nah de semmi ilyen nem történt. Egy kis chakrával vegyített levegőt fújt ki a száján, ami egy kisebb tűzgolyó formájában tört elő. Pontosabban csak gyengén szállingózott, ügyesen begyújtva a farakást. Mirubi fogott egy fém poharat, ami a tanárnő táskájában volt, és beletette a vizes füves masszát. A célja az volt, hogy kicsit kiszárítja és megpirítja a kiáztatott gyógyfüveket. Jó hatással lesz a beteg tanárnőre. Büszkén kihúzta magát a gyerekek előtt, majd megszólalt.
- Nah milyen volt?
Szinte egyhangúan mindenki rávágta.
- Béééénnnaaaa!!
Tömérdek mangacsepp és borús hangulat. Ezeknek a gyerekeknek semmi sem jó. Habár nem volt valami nagy ez a technika, de hát mit csináljon gyújtsa fel az erdőt? Megkavargatta a kezével a ropogós növényeket, majd megetette a tanárnővel.
- Ezt egye meg. Még a mostoha anyám tanította nekem ezt a módszert a láz ellen. Nem fogja egy óránál tovább csökkenteni a lázát, mivel csak nagy mennyiségben hat erősen. De legalább teljesen leviszi egy rövid időre. Ennyi idő pont elég arra, hogy kitaláljunk valamit. Habár van is egy ötletem.
Azzal Mirubi felállt, majd ismételten a gyerekekhez fordult. Még hátrébb küldte őket mint most voltak, majd chakrát koncentrált a tüdejébe majd nagy levegőt vett, és bumm. Az Endan szélsebesen szállt a magasba akadálytalanul. Mivel egy tisztás közepén voltak, így a fáknak és az erdőknek semmi bajuk nem lett. Mivel már számtalanszor hajtotta végre ezt a technikát ezért szinte már rutinosan ment neki. Hiába. Az első és egyben legkedvesebb tűztechnikája. Az izzó gömb, messziről is jól látható volt. Pár másodperccel később a magasban viszont szertefoszlott. Remélte, hogy valaki meglátja, hiszen nem voltak olyan messze a Végzet Völgyétől, ahol már vár rájuk a csapat. A tanárnő szinte teljesen jobban lett, és már szedte is össze a cókmókokat.
- Nah gyerekek indulás! Egy pár percig bírni fogom, addig is közelebb kell kerülnünk a csapatunkhoz. Mindenki libasorba és indulás.
Jó volt látni Mirubinak, hogy az általa készített orvosság működik. De az öröm nem tartott soká, mivel egy olyan 45 perc múlva a tanárnő megint piros volt és izzadt. Sikeresen megtettek a gyerekek egy viszonylag nagy utat, de már nem bírták. Már mindenki vette elő a sátrát, amikor reccsenések és léptek zaja hallatszott. Mirubi előkapta a kunaiját, és a gyerekek elé állt. A tanárnő még bírta, így ő is beállt Mirubi mellé. Nagy csönd állt be. Már mentek volna megnézni a zaj forrását, amikor egy felettébb megnyugtató dolog történt. Igen jól gondoljátok. Emberek. Három kunoichi lépett ki a bokorból. Az egyik nő nem lehetett idősebb Mirubinál. A másik kettő nagyjából 20-25 évesek lehettek.
- Egy órával ezelőtt láttunk egy tűzgolyót e-felől. Látom minden rendben van. Kérlek kövessetek!
Mondta sietve az egyik shinobi. De a kisebb kiszúrta a beteg tanárt.
- Senpai! Úgy látom az a tűzgolyó segélykiálltás volt. A tanáruk rossz bőrben van.
Egy gyors pillantást vetett a siető Chunin. Nem mondott semmit, csak ment tovább. A másik két nő sem mondott semmit. A tanár elájult. Az ottmaradt idősebbik nő felkapta a tanárt, majd elindult arra, amerre a társa ment. A fiatalabbik, pedig Mirubi felé fordult.
- Innentől mi vigyázunk a gyerekekre. Egy tábor van nem mesze innen. A küldetésed itt véget ért. Jól végezted a dolgod. Most meny vissza a faluba! A küldetésedért a jutalmad, a kapuőröktől veheted át. Viszlát.
A lány eltűnt egy porfelhő kíséretében. A gyerekek nem maradtak viszont egyedül, mivel az iménti elsietett nő, most visszatért egy csapattal. Mirubi már nem várta meg, míg mind elmennek, hanem elindult haza. Nem igazán szívlelte ezt a küldetést. Sőt, idegesítő és furcsa volt. Ifu sem volt vele végig, hanem mindig másfele kóricált. De szerencsére, a hazafele vezető úton már mind végig Mirubi mellett volt. Biztos csak félt a gyerekektől. Habár ezt megtudom érteni. Mirubi sikeresen visszaért Konohába. Furcsa egy nap volt ez. Sok mindenre nem kapott magyarázatot. Végül is azt sem tudta, hogy mi lett a gyerekekkel. És egyáltalán miért kellett egy iylen küldetést, pont rá bízni. Talán valami felsőbb hatalom irányítja Mirubi életét? Valaki aki szereti szívatni? Lehet, hogy igazából Ő nem is él? Csak egy játékszer? Ezek a gondolatok jártak a fejében, a lemenő nap fényében.
Cél.: Fejlődés és pénz.
Besorolás: D szintű küldetés.
A bébicsősz!
Ez a küldetés két nappal a chunnin vizsga előtt történt.
Alig ért haza a körülbelül három-négy nappal ezelőtti túlélőtúráról, máris korán reggel zaklatják. Nah de ne mennyünk ennyire előre. Tekerjünk csak vissza egy nappal korábra. A helyszín, egy ínycsiklandozó illatokkal elárasztott étterem. Nah de kik vannak itt? Egy genin csapat, akinek az egyik tagja dúsgazdag, a másik pedig részeg. Nah és ott van a viszonylag normálisnak mondható Mirubi.
*Dirr durr csitt csatt pufff! Kip! kop!*
Hallatszottak a kopogások és puffanások. Egy kihívóan öltözködött vörös hajú zöldszemű nő rontott be az étteremben. Na több sem kellett a kis csapatnak, egyből cselekedni kellett. Vajon, kifogja megszólítani a náluk néhány évvel idősebb nőszemélyt? Hát persze hogy az, aki már nem igazán szomjas. Vagy is Takefumi. Nosza neki! Mirubi sem maradhatott ki, egy kevés győzködés után, Ő is odament a nőhöz. Ne hogy már Take-chan jobban tetsszen a nőknek. Nem igaz? Nah de egy gyönyörű szép lekoptatás után, Takefumi távozott. Hát Mirubi sem tehetett mást, Ő is távozott. Egyedül hagyta Kitorit, és a rendkívül csinos orvoskisasszonyt. Hát hogy ott mi történt, azt már csak ők tudhatják. Bosszúsan rugdosta a köveket hazafelé a kikosarazott genin. Habár, kikosarazásról szó sem volt. Csupán az Ő kis éretlen agya úgy fogta fel. Hát igen. A sok csalódás után, nem csoda. Pár perccel később, már otthon is volt. Pontosabban a nagyapja házánál. Senki nem volt otthon, csak Ifu. Dorombolva fogadta kisgazdáját, majd mind a ketten lefeküdtek aludni. Olyan 5-6 óra körül járhatott az idő. De kicsit sem zavartatta magát a fiú. És hát ugye a macskáknak meg mindegy, hogy mikor alszanak. Ezek az édes kis selyemgubók a nap bármelyik szakában tudnak aludni. Még csak különösebb indok sem kell nekik. De most Mirubinak sem kellett. Reggel, olyan "hajnali" 7 lehetett, amikor kopogtattak az ajtajukon. Na innen kezdődik az igazán idegtépő nap.
- Murbi! Nyiss ajtót! Fürdök. Ha engem keresnek és hosszú fekete szembelógó haja van, akkor nem vagyok itthon!
Ordította a fürdőszobából a nagyapja. Egy kicsit sem zavartatva magát, hiszen valószínűleg minden szót kristály tisztán hallott az ajtó előtt álló személy is. Szépen lassan kimászott az ágyból. Félálomban volt még, így lelökte Ifut az ágyról. Mondanom sem kell, hogy ennek egy cseppet sem örült a jószág, de nem zavartatta magát. Vissza is feküdt egyből. Az ajtóig vezető út, óráknak tűnt. Ráadásul a sámlinak is éppen Mirubi előtt kellett táncolnia. Ezt a fiú egy erőteljes rúgással el is intézte, aminek természetesen Ő szívta meg a levét. De ez a könyörtelen élet már csak ilyen. Alsógatyában és szokásos fekete pólójában nyitott ajtót. Mivel lefele nézett, az első dolog amit meglátott, az egy zöldesbarna szandál volt. Szépen lentről felfele haladva, pedig megpillantotta a tradicionális Chunnin öltözetet. A mellényt és a fejpántot, no meg a többi kiegészítőt. A fickó, - mert igen férfi volt - nagy kerek szemekkel nézett az igen csak meggyötört fiúra. Barna haja volt, amit felfogott a fejpánt. Átlagosnak tűnt a fiú számára.
- Kauru Mirubi! Feltételezem Te vagy az. Kerestünk a jelenlegi lakcímeden, de nem találtunk. Ott egy fiú azt mondta, hogy ide jöjjünk. A Hokage-sama, egy küldetésre küld téged. Nem kell túl nagy dolgokra számítanod, hiszen ez lesz a geninné válásod óta a második megbízatásod. Tudjuk, hogy az első küldetésed nem volt teljesen zökkenő mentes. De ez most sokkal könnyebb lesz. Kérlek egy óra múlva légy a Főkapunál. Ott majd elmondják a részleteket.
Azzal a Chunnin eltűnt egy kis por és füst felhőt hagyva maga után. Mirubi feldolgozta a feldolgozni valót, majd felöltözött. Mivel most küldetésre megy, így elővette a rég elfeledett fejpántját és felkötötte egy anyag darabbal az övére. Így szépen ott fityegett az oldalán. Felvette a piros, sárkány mintás nadrágját, majd rátekerte a tekercseit a karjára és a lábára, majd neki indult. Ifut is vitte magával. A macska, szépen lassan követte. Közben felugrált a háztetőkre, és minden olyan dologra, amin állva magasabban volt mint Mirubi. Néhol a kukákból kikukázott egy-két finom falatot, de aztán ment tovább a fiúval. Végre megérkeztek a Kapuhoz. Sehol senki, csak a kapuőrök. Mirubi nem szólt semmit, csak várt. Füllesztő meleg volt. A szél sem fújt. Néhány zöldellő levél küszködött a földön. Vágytak a levegőbe... De velük is ily könyörtelen az élet. Ez van. Mirubi már-már kezdte azt hinni, hogy elkésett, amikor hirtelen léptek zajára lett figyelmes. Nem egy és nem is kettő szapora láb verte keményen a talajt. Egy egész osztálynyi gyerek futott egyenesen Mirubi felé. " Jííípáá" és "huhúúú" kiáltások közepette vették körbe az ártatlan fiút, aki nem tudta mire vélni a rajongást. Mindenki fogdosta, és nézegette. Ifu a nagy ijedségtől, egy párszor ügyesen összekarmolta Mirubit, majd fedezéket keresett egy doboz tetején.
- Hűűűű! te igazi ninja vagy?!
- Néééézétek!
- És tudsz repülni is??!?!
Hát igen. Ezek a rendkívül színvonalas kérdések. De hát csak gyerekek. Mit is tudhatnak az ilyesmiről. De az viszont meglepő, hogy így rajonganak egy ninjáért. Nem láttak volna még? Kitudja. Na de ne aggódjatok mindjárt fény derül az igazságra.
- Gyerekek! Gyerekek! Szálljatok le a fiúról. Megijesztitek.
Ez a felettébb kellemes idegeket simogató hang szinte angyalinak tűnt. És a hang forrása sem volt éppen sátáni kinézetű nőszemély. A szemüveges nő óriásként emelkedett ki a gyerek sereg közül. A haja őszes volt. A szeme szép kék, és egy fehér köpenyt viselt.
- Bocsásd meg nekik. Gondolom értesültél már a küldetésedről. Nos, mi vagyunk azok. A feladatod, hogy velem együtt kísérd ezeket a gyerekeket az osztálykirándulásukra. Igazság szerint, ez egy tanulmányi kirándulás lesz. Csak egy darabig kell minket kísérned. Mivel a Vég Völgye az úti célunk, így onnan egy nagyobb csapattal leszünk képzett ninják felügyelete alatt. A te feladatod, az odavezető úton vigyázni a gyerekekre. Persze én is veletek leszek, de elkél majd a segítség.
A pillanatnyi sokk után, Mirubi feleszmélt, majd szólott.
- Hát igen csak érdekes feladat. Igazság szerint, nem sokat tudok az odavezető útról, de gondolom maga tudja. Nos gyerekek! Az én nevem Kauru Mirubi! És az előbbi kérdéseitekre válaszolva... Nem! Én csak egy hamisított ninja vagyok. És igen a ninják tudnak repülni!
*placs*
A bályos és elbűvölő tanárnéni egy erőteljes ütést mért Mirubi fejére.
- Ne hülyítsd a gyerekeket! Ő igazi ninja, és nem tud repülni. Nah most libasorba, mert aki nem áll be és nem viselkedik jól, az indulhat haza!
Azzal Mirubi és a kis csapat, szó nélkül indultak a tanárnő után.
~ Mekkora egy hárpia! Már most látom, hogy kemény egy nap lesz. ~
Az utuk, zökkenő mentes volt. Habár nem volt semmilyen kavarodás de a gyerekek... A gyerekek azok az agyára mentek. Sipákolás és ordítozás jellemzi leginkább ezeket az örökmozgó kis "törpéket". Egyik kis diák sem volt még a falunk kívül. Mindeki csak úgy körbezsongta Mirubit, amit Ő élvezett. Mindig is szerette, ha körbe van rajongva és felnéznek rá. De azért egyfolytában ez a túlzott figyelem, és azok az éles hangok... Nem tesznek jót az ember idegeinek. Nem sokára viszont meg kellett állniuk. A kis gyenguszok elfáradtak, és hát nem kaptak kiképzést. Egy patak szélén táboroztak le. A tanárnőjük valószínűleg rutinos volt, mivel egy szalaggal kijelölte azt a területet, amit a gyerekek bejárhatnak. Mindenkinek kiosztotta a kis élelmiszer adagját, majd csendes pihenő volt. Teljesen mint az óvodában. A pihenő ugye nem érintette sem a fogyókúrázó Mirubit, sem a tanárnőt. Így lett egy kis idejük beszélgetni. Mirubi egy fa tövében csücsült, Ifu pedig az egyik alvó kislány szeretetteljes öleléséből próbált kiszabadulni, több-kevesebb sikerrel, mivel a lány aludt. A Tanárnő a kémcsöveivel játszott, és mindenféle növényt szedett össze. Mirubinak is volt némi fogalma a finom fűszerekről és a mérgező vagy éppen jótékony hatású növényekről, így nyomon tudta követni, hogy a tanárnő mit is akar csinálni.
- Tanárnő! Azok a növények, amik magánál vannak... Azok erős nyugtatóként is működnek ha kiszárítják őket.
A tanárnő vérvörös arccal bámult Mirubira. Furcsa volt azt meg kell hagyni, de egy ártatlan teremtésnek látszott mindvégig. De most lehet, hogy fényderül valamilyen kis piszkos dologra?
- Háttt.... ŐŐőőő.... Izzzé... Nem használom a gyerekeken! Hogy is feltételezhetsz ilyet!? Csupán nekem kell használnom, az idegösszeroppanásom miatt. Nem régiben volt egy, és nem akarom, hogy megismétlődjön. Ezek között a kölykök között nem tudok mit csinálni.
Az utolsó mondatot egy kicsit hallkabra vette, mivel észrevette magát. Nem igazán kellene ordítozni. Sose ébreszd fel az alvó gyereket!
- Én semmi ilyet nem feltételeztem tanárnő! Csupán tudok pár dolgot a növényekről.
A nő sóhajtott egyet, majd közeledni kezdett Mirubi felé. Vérvörös volt az arca és izzadt a homloka. Nem akart semmit, csak leült Mirubi mellé.
- Nem olyan könnyű ezekkel a kölykökkel. Tudod, Ők azok a gyerekek, akikből nem lehet ninja. Nincsenek meg hozzá a képességeik. Sokuknak, egy álmuk foszlott szerte. Azért szeretik ennyire a ninjákat. Dicsőítik és csodálják őket. Ezek a gyerekek fogják tovább vinni a Tűz Akaratát.
- A Tűz Akaratát? Mit jelent ez? Sokszor hallottam már az idősebbektől, de sosem tudtam, hogy mit is jelent.
- Majd megtudod, ha meg kell tudnod.
A tanárnő nyögött egyet, majd elájult. Mirubi vállára döntötte a fejét. Forró volt. Hát igen. Ez így nem lesz jó. Mirubi karjaiba vette a színte pihe súlyú tanárnőt, majd a patakhoz vitte. Letépett a köpenyéből egy darabot, majd a jó hideg friss patakvízzel beáztatta és a tanár homlokára tette.
- Ahhj a francba! Sosem voltam jó az orvosi ninjutsukban. Bár tény, hogy nem is próbáltam egyet sem. De valamit meg lehetne próbállni. Várjon itt tanárnő.
Az úgy körülbelül 20 gyerek, még mindig aludt a jó meleg pokrócokon. Mindnek más színű párnája volt. Kinek sárga, kinek kék, és így tovább. A szellő végre kellemesen elkezdett fújni. Jó volt éreznie egy kicsit, mivel a fullasztó meleg nincs jó hatással senkire. Körbenézett a környéken, és pár perc múlva, néhány virággal tért vissza. Pár diák addigra körbevette a tanárt, aki már egy fának dőlve próbálta nyugtatgatni őket. Mirubi nem szólt semmit, csak fogta a virágokat, - amik között volt egy-két gaznak látszódó növény is - és beáztatta a folyóba. Jól kinyomkodta és megtördelte a zöld növényeket. A víz néhol vitte magával a zöld színanyagot, gyönyörű szépre festve vele az egész folyót. Mire Mirubi kivette a növényeket, addigra már egy ökölnyi zöld massza volt. Kivett a patakból egy követ, majd rátette a zöld masszát.
- Felkelni! Mindenki figyeljen ide!
A diákok, akik eddig még nem keltek fel, most mind felriadtak piros szemmel. Körbenéztek. Egy darabig még nem tudták hogy hol vannak de aztán mindenki sikeresen rájött. HURRÁÁ!
- Nos! A tanárnőnek magas láza van. Arra kérlek benneteket, hogy segítsetek nekem kiszáradt gallyakat gyűjteni. Ha szeretitek a tanárnőt, akkor segítetek ugye? A lényeg, hogy mindenki minél több fát gyűjtsön össze nekem. Benne vagytok?
A gyerekek, egy kicsit hezitáltak, majd szinte egyszerre tőrt ki belőlük az "igen". Mind szétszóródtak, és hangos kiáltások mellett lelkesen gyűjtögették a gallyakat.
- De mi lesz ha eltévednek? És...
- Ne aggódjon. Én vagyok Kauru Mirubi. És ninja vagyok. Semmi bajuk nem lesz.
Azzal szépen fogta magát, és elindult felügyelni a gyerekeket. A Shunshin no jutsuval, könnyedén tudta ellenőrizni szinte az összes kis lurkót. Remek játék és elfoglaltság volt ez nekik. Kipihenten és vígan mászkáltak az erdőbe. Bizony nem volt jó ötlet Mirubitól, hogy ennyire nagy szabad teret engedett a 20 gyereknek, de bízik a saját képességeiben. Egy kicsit megállt pihenni, miután visszakísérte a táborba a gyerekeket. Szerencsére nem volt senkinek semmi baja. Meg voltak mind. Vagy nem? Egy gyors összeszámolás könnyen eldöntötte a kérdést. Mind megvoltak. Jó sok fát gyűjtöttek össze a gyerekek. Még többet is mind kellett volna. Szépen egymásra rakosgatták a sok gallyat és nagyobb fadarabokat, majd jöhetett a "varázslat".
- Kérlek titeket, hogy álljatok hátrébb. Most egy technikát fogok nektek mutatni. Jól figyeljetek.
Mirubi megvárta, míg az összes gyerek kellő távolságban lesz, majd BUMM TŰZGOLYÓÓ HAHAHA! Neem. Nem bántana gyerekeket. Vagy még is? Nah de semmi ilyen nem történt. Egy kis chakrával vegyített levegőt fújt ki a száján, ami egy kisebb tűzgolyó formájában tört elő. Pontosabban csak gyengén szállingózott, ügyesen begyújtva a farakást. Mirubi fogott egy fém poharat, ami a tanárnő táskájában volt, és beletette a vizes füves masszát. A célja az volt, hogy kicsit kiszárítja és megpirítja a kiáztatott gyógyfüveket. Jó hatással lesz a beteg tanárnőre. Büszkén kihúzta magát a gyerekek előtt, majd megszólalt.
- Nah milyen volt?
Szinte egyhangúan mindenki rávágta.
- Béééénnnaaaa!!
Tömérdek mangacsepp és borús hangulat. Ezeknek a gyerekeknek semmi sem jó. Habár nem volt valami nagy ez a technika, de hát mit csináljon gyújtsa fel az erdőt? Megkavargatta a kezével a ropogós növényeket, majd megetette a tanárnővel.
- Ezt egye meg. Még a mostoha anyám tanította nekem ezt a módszert a láz ellen. Nem fogja egy óránál tovább csökkenteni a lázát, mivel csak nagy mennyiségben hat erősen. De legalább teljesen leviszi egy rövid időre. Ennyi idő pont elég arra, hogy kitaláljunk valamit. Habár van is egy ötletem.
Azzal Mirubi felállt, majd ismételten a gyerekekhez fordult. Még hátrébb küldte őket mint most voltak, majd chakrát koncentrált a tüdejébe majd nagy levegőt vett, és bumm. Az Endan szélsebesen szállt a magasba akadálytalanul. Mivel egy tisztás közepén voltak, így a fáknak és az erdőknek semmi bajuk nem lett. Mivel már számtalanszor hajtotta végre ezt a technikát ezért szinte már rutinosan ment neki. Hiába. Az első és egyben legkedvesebb tűztechnikája. Az izzó gömb, messziről is jól látható volt. Pár másodperccel később a magasban viszont szertefoszlott. Remélte, hogy valaki meglátja, hiszen nem voltak olyan messze a Végzet Völgyétől, ahol már vár rájuk a csapat. A tanárnő szinte teljesen jobban lett, és már szedte is össze a cókmókokat.
- Nah gyerekek indulás! Egy pár percig bírni fogom, addig is közelebb kell kerülnünk a csapatunkhoz. Mindenki libasorba és indulás.
Jó volt látni Mirubinak, hogy az általa készített orvosság működik. De az öröm nem tartott soká, mivel egy olyan 45 perc múlva a tanárnő megint piros volt és izzadt. Sikeresen megtettek a gyerekek egy viszonylag nagy utat, de már nem bírták. Már mindenki vette elő a sátrát, amikor reccsenések és léptek zaja hallatszott. Mirubi előkapta a kunaiját, és a gyerekek elé állt. A tanárnő még bírta, így ő is beállt Mirubi mellé. Nagy csönd állt be. Már mentek volna megnézni a zaj forrását, amikor egy felettébb megnyugtató dolog történt. Igen jól gondoljátok. Emberek. Három kunoichi lépett ki a bokorból. Az egyik nő nem lehetett idősebb Mirubinál. A másik kettő nagyjából 20-25 évesek lehettek.
- Egy órával ezelőtt láttunk egy tűzgolyót e-felől. Látom minden rendben van. Kérlek kövessetek!
Mondta sietve az egyik shinobi. De a kisebb kiszúrta a beteg tanárt.
- Senpai! Úgy látom az a tűzgolyó segélykiálltás volt. A tanáruk rossz bőrben van.
Egy gyors pillantást vetett a siető Chunin. Nem mondott semmit, csak ment tovább. A másik két nő sem mondott semmit. A tanár elájult. Az ottmaradt idősebbik nő felkapta a tanárt, majd elindult arra, amerre a társa ment. A fiatalabbik, pedig Mirubi felé fordult.
- Innentől mi vigyázunk a gyerekekre. Egy tábor van nem mesze innen. A küldetésed itt véget ért. Jól végezted a dolgod. Most meny vissza a faluba! A küldetésedért a jutalmad, a kapuőröktől veheted át. Viszlát.
A lány eltűnt egy porfelhő kíséretében. A gyerekek nem maradtak viszont egyedül, mivel az iménti elsietett nő, most visszatért egy csapattal. Mirubi már nem várta meg, míg mind elmennek, hanem elindult haza. Nem igazán szívlelte ezt a küldetést. Sőt, idegesítő és furcsa volt. Ifu sem volt vele végig, hanem mindig másfele kóricált. De szerencsére, a hazafele vezető úton már mind végig Mirubi mellett volt. Biztos csak félt a gyerekektől. Habár ezt megtudom érteni. Mirubi sikeresen visszaért Konohába. Furcsa egy nap volt ez. Sok mindenre nem kapott magyarázatot. Végül is azt sem tudta, hogy mi lett a gyerekekkel. És egyáltalán miért kellett egy iylen küldetést, pont rá bízni. Talán valami felsőbb hatalom irányítja Mirubi életét? Valaki aki szereti szívatni? Lehet, hogy igazából Ő nem is él? Csak egy játékszer? Ezek a gondolatok jártak a fejében, a lemenő nap fényében.
Shiren- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1736
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 350 (B)
Gyorsaság : 1186 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 350 (B)
Tartózkodási hely : A Természet Útját járva
Adatlap
Szint: S+
Rang: Nekomata
Chakraszint: 1741
Re: Kenshiro Mirubi
Uzumaki Kushina Pént. Feb. 17 2012, 20:50
Mivel van engedélyed, ezért elfogadva (és külön köszönet, hogy az iromány első sorában közölted). Mivel nem használtál túl sok chakrát, de azért használtál egy jutsut, +5 Chsz-t jutalmazok. Ezen kívül a küldetés 2000 rizsén felül +500-at kap a karaktered, amiért törődött a beteg tanárnővel a karaktered.
Összesítésben:
Chsz: +5
Cash: +2500
Kushi
Összesítésben:
Chsz: +5
Cash: +2500
Kushi
Uzumaki Kushina- Adminisztrátor
- Elosztható Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi
Adatlap
Szint: S
Rang: Háziasszony
Chakraszint: Ostor ez a nő!
Shiren- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1736
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 350 (B)
Gyorsaság : 1186 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 350 (B)
Tartózkodási hely : A Természet Útját járva
Adatlap
Szint: S+
Rang: Nekomata
Chakraszint: 1741
Re: Kenshiro Mirubi
Sai Pént. Dec. 28 2012, 19:07
Egyértelműsítő poszt csupán, hogy itt egyelőre nincs ellenőriznivaló (hogy mesélőé legyen az utolsó poszt ^^)
Sai- Főadminisztrátor
Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU-Root
Chakraszint: mennyit rajzoljak?
Re: Kenshiro Mirubi
Shiren Csüt. Jún. 30 2016, 22:27
// Hangulatcsinálók:
- BLANK - I go fuckin' psycho
- E Nomine - Mitternacht // Éjfél
- E Nomine - Opus Magnum
- E Nomine - Fundamentum
- E Nomine - Padre Nuestro //
Küldetés Kategóriája: Független Küldetés
- BLANK - I go fuckin' psycho
- E Nomine - Mitternacht // Éjfél
- E Nomine - Opus Magnum
- E Nomine - Fundamentum
- E Nomine - Padre Nuestro //
Küldetés Kategóriája: Független Küldetés
Küldetés Besorolása: S
Megbízó: Seigyoku no Sato // Zafírfalu
Helyszín: Hold Országa --> Holdkő Szigetek --> Zafírfalu
Küldetésért Járó Fizetség: 25.000 Ryo - 50.000 Ryo (Az ellenőrző Stafftól függ, de a kevesebbel is beérem ha nem S szintűnek ítéli meg a Küldetést ^^)
Kapcsolódó Élmény: Érkezés a Zafírfaluba
Küldetés Célja: Fejlődés, Pénzszerzés, Ismeretszerzés a Bannekokról és a Nekomatákról.
___________________________________
"Napok teltek el a faluba kerülése óta. Megtudta, hogy hova kerül és hogy hogyan került ide. Mivel nem állt szerződésben egyetlen egy fajjal sem, így az idéző technika egy ismeretlen Ninjuu Rejtekbe teleportálta volna, hogyha nem használja a tekercset. A tekercs önmagában is a Ninjuu Macskákhoz van kötve, viszont a pecsét amin Mirubi használt az idézést, egy fordított idézésre használatos pecsét, amely a Rejtekbe viszi azt, aki aktiválja a pecsétet. Ehhez egy részletes magyarázat volt a tekercsben, ami további titkokat is tartalmazott. A macskák elmondták, hogy a Hold Országába kerül a fiú, ott is a Holdkő Szigetek egyik szigetére, Seigyoku no Satoba // Zafírfaluba ahol azok a macskák tartózkodnak, akik az embereket védelmezik és együtt élik le a mindennapjaikat. De van egy másik csoportjuk is a szomszédos szigeten, kiket Nekomatának hívnak. A Történet pedig itt kezdődik!"
Miután Mirubi tekercsét, amit a nagyapja hagyott rá elvették a macskák, a fiú tanácstalanná vált. Tudta, hogy mit kell tennie és azt is, hogy a Ninjuuk azok a lények, akiket tisztel és felnéz rájuk, elvégre ők azok, akik felülemelkedtek az emberi önzőségen és természeten. Ők képesek arra, hogy az emberek képességeivel és intelligenciájával valódi kölcsönhatásban éljenek a természettel... Az ilyen lényeknek kellene uralni a Földet, nem pedig az Embernek! Most azonban várnia kell. Mint később megtudta, a Macskák népe nem adja csak úgy szolgálatát egy ismeretlen embernek, még akkor sem, hogyha az a Harukichi család leszármazottja. Hiába ismerték anyját és nagyapját, Ő maga még nem érdemelte ki az általa birtokolt tekercset egészen addig, amíg nem bizonyított a Fajnak. Azt is megtudta, hogy a Kyo nevezetű csapat volt az, akik mióta betette a lábát a faluba, figyelték őt. Hito, Shi és Rezu a három felvigyázó, akik a falu belbiztonságáért felelnek. A többi macska pedig készenlétben áll és ha kell megvédik a falut, vagy pedig feladatokat teljesítenek a falu számára. Az itt élő Csoportot Bannekoknak hívják azaz az Őrző Macskáknak, akik az emberek társaiként segítik mindennapjaikat. Szinte minden macskának Családneve is van, melyet az a család ad nekik, akivel a legjobb a kapcsolatuk és akikkel a legtöbb időt töltik el. Egyébiránt a Ninjuu Macskák mind függetlenek.
Mirubi azt is megtudta, hogy egy szigetcsoport tagja Seigyoku no Sato // Zafírfalu, mégpedig a Holdkő Szigetcsoportnak a tagja, ami kettő nagyobb szigetből és még kettő kisebből áll. A nagyobb szigetet Nekomata no Hayashinak // Nekomaták Erdejének nevezik. Az még nem derült ki a számára, hogy miért, helyette ezt a környéket szeretné megismerni... A Falu jó kapcsolatot ápol a Hold Országával, hiszen az Országba tartoznak, viszont a távolság miatt és a Ninjuu macskák miatt nagy az önállóságuk, amivel egyáltalán nem élnek vissza. Ami viszont a Ninjuu állatokat és a Shinobikat illeti, nos nem jönnek ki túl jól. A Getsugakurei Shinobik nem szívlelik a Ninjuu macskákat és emiatt ellenségesen bánnak velük, amit a Ninjuuk ugyanígy viszonoznak. Az összecsapások és a találkozások viszont ritkák, elvégre a Falu és maga a Sziget a Ninjuuk védelme és fennhatósága alá tartozik, így ők csak addig merészkednek. Amikor viszont a falusiak áthajóznak a Hold Országának területeire, akkor rendszerint azt már Shinobi kísérettel teszik, olyankor a két Ninja nemzetség farkasszemet nézve egymással adják át a másiknak a védelemre szoruló falusiakat. Furcsa, hiszen nevetséges ez az ellentét, elvégre ezek a Ninjuuk emberbarátok, akkor mégis mi váltotta ki ezt az ellenségeskedést? Erre a válasz később jön...
A napok múlásával Hito meghagyta Mirubinak, hogy maradjon a faluban addig, amíg Me a Bannekok vezetője nem határoz az ügyében. A gond csak az, hogy Me egy lusta macska, aki szereti halogatni a dolgokat... Addig viszont Mirubi felajánlotta a segítségét a Ninjuu Macskáknak.
- Nincs szükségünk semmire. Ha hasznossá akarod tenni magad és jó pontot akarsz szerezni, akkor azt javaslom, hogy válj az emberek hasznára, vagy keresd fel a falu hirdetőtábláját, ahol emberi munkára keresnek vállakozókat.
- Nem áll szándékomban segíteni az embereknek.
Mondta Mirubi bosszúsan, elvégre nem akarja, hogy köze legyen ezekhez a lényekhez. Sosem akarta, segíteni pedig pláne nem szeretne. Elviseli őket, elviseli, hogy több napja közöttük kell élnie, elviseli mindezt a Ninjuuk miatt, de azt ne kérjék tőle, hogy még segítsen is rajtuk. Érzelmein pedig még mindig nem képes teljességében uralkodni, így a Sötét Chakra máris vadul tombol a testében. Eddig ezt egyik Ninjuu sem tapasztalta. Bár említették, hogy furcsa, nyomasztó erőt éreznek, ami a fiú környezetében érződik leginkább, de még nem volt sem dühös a környezetükben, sem pedig szomorú, így a Sötét Chakra még nem mutatott intenzív ténykedést a Macskák közelében. Most viszont Hito farkán felállt a szőr és a szemei kikerekedve néztek Mirubira, akaratán kívül is meghúzódott, lejjebb ereszkedett.
- Mirubi-san. Mégis milyen ember vagy te?
Tette fel a furcsa kérdést, mintha emberfelettinek érezné őt. De Mirubi mást sejt a háttérben.
- Átlag ember, egy hatalmas fájdalommal.
Tekint le maga mellé, elvégre nem egy emberrel beszél. El sem lehet magyarázni ezt a különbséget... Egy emberrel szemben gátlásai vannak, bizalmatlan, de ezekre a lényekre, - és nem csak a macskákra, hanem minden Ninjuura - sokkal felsőbbrendűként tekint és könnyeben nyílik meg előttük, még akkor is, hogyha egy ember sokkal bölcsebb lehet. Ezek a lények tiszták és nem szennyezettek, mint egy ember...
- Olyan erőt érzek belőled, mint a Nekomatákból... Ez aggasztó.
Mondta a macska, majd próbált megnyugodni egy kicsit.
- A Nekomaták birtokolják a Yami no Chakra erejét?
Fakadt ki meglepetten Mirubi, mire Hito fintorogni kezdett.
- Igen... De ez nem egy diccsel teli dolog. Azok a lények szörnyetegek. Örömüket lelik az emberek lemészárlásában. A nagyapád nem mesélt róluk?
Kérdi érdeklődve, miközben megindul és talán tudtán kívül egy ívet ír le Mirubi körül, miközben nézi őt, akárcsak a prédáját. Szemében a bizalmatlanság csírája látszik.
- Nem. Ami azt illeti, keveset hallottam rólatok.
- Meglehet, de ez egy nagyon fontos információ.
- Mire célzol Hito?
Eközben a macska már Mirubi mögé került, miközben a fiú csak egy helyben áll. Torkában gombócot érez, a homlokán izzadtság gyöngyök jelennek meg. Valóban nagyapja tekercse ez, amit a családtagok örökölnek meg és valóban nagyapja mesélt neki a macskákról, de azt Mirubi nem mondta el nekik, hogy Maru meghalt és azt sem, hogy az Ő kezei által. Így hát azt sem mondta el, hogy a tekercset is erővel szerezte meg tőle. Most pedig, hogy a macska gyanúsan viselkedik, mintha sejtene valamit Mirubi félni kezd. Ahogyan Hito mögé ér, hiába, hogy csak macska méretű lényről van szó, ereje nagy és nem is akarja bántani. Ezekhez a lényekhez egy ujjal sem szándékozik hozzányúlni, előttük... Nem... Inkább értük, minden tettének tisztességesnek kell lennie velük szemben, nem is viselne el mást magával és velük kapcsolatban. A fájdalmas valóság pedig más, nagyon is van vaj a füle mögött, amit ha megtudnának a Ninjuuk, sohasem kötnének vele szerződést. Mit tegyen tehát? Hazudni nem képes nekik, mert nem akar...
Végre Hito feltűnt a látószögében, nem támadta meg hátulról, a bizalmatlanság a szemében pedig most már sokkal nagyobb... Végül kibukik a kérdés...
- Hol van Maru?
Kérdi Mirubi nagyapja hollétét, erről a napok alatt nem esett szó. Mirubi nagyot nyel, Hito bizonyára már látja rajta az idegességet és a feszültséget... A macskák érzékei amúgy is túlfejlettek... Már nyitotta volna dadogásra száját, ám a feszültség tetőfokán egy hosszú szőrű, cirmos macska jelent meg nem sokra tőlük, az egyik ház tetején. Rezu volt az.
- Hito! Egy Nekomata lépett rá a Zátonyhídra! Me kirendelt minket!
Kiabál oda, mire a macska zaklatottá és bosszússá vált. Ugyan fiatal, de nagyon helyén van az esze. Érzi, hogy valami nincs rendben Mirubival.
- Segítek!
Mondja habozás nélkül a fiú, ám a macska ráförmed.
- NEM! Itt maradsz és nem ütöd az orrod a dolgunkba! Ha ezt elrendeztük, akkor még lesz dolgunk egymással.
Zárta le a témát Hito, majd gyors macskaléptekkel felszökkent a háztetőkre és Rezuval együtt elviharzott. A másik Kyo, Shi már valószínűleg a Nekomata irányába tart.
Mégis, mik ezek a lények, hogy ekkora ijedelmet keltenek? Rejtélyes és felettébb érdekes... Ha ők is olyan Ninjuuk, mint ők és képesek használni a Sötét Chakrát, valamint gyűlölik az embereket, akkor Mirubi talán szót tudna érteni velük. De hát Ő is ember... Biztosan nem hallgatnák meg. Pedig ha ezek a lények osztoznának a nézeteiben, akkor boldogan vetné alá magát nekik. Alsóbbrendűnek érzi magát tőlük, ahogyan a Bannekoktól is, azonban ők ostoba módon védik ezeket az embereket, amit nem kellene. Fel kellene ismerniük azt, hogy a béke csak az emberiség pusztító életmódját hivatott fenntartani. Talán majd ha nem marad mit elpusztítani, akkor a Ninjuu fajokat fogják az uralmuk alá hajtani. Egyes Ninjuuk már így is alárendeltjei az embereknek, de mi van akkor, hogyha szolgasorba döntik őket ahogyan a Bijuukat? Hiába... A Bannekok is felismerik majd idővel az Emberiség sötét oldalát, de akkor már későb lesz!
Miközben gondolkozik a továbbiakon, most már Amegamis ruhájában mer mozgolódni. A Falusiak és a macskák már megszokták a jelenlétét és a ruháját, így nem kísérik őt mindenfelé a vizslató tekintetek a házi macskák viszont, minden kétséget kizárólag szemmel tartják őt, mivel szinte mindenhol feltűnik egy jószág, bármerre megy. Maga a hely csodálatos és egyszerűen békés. A Ninjuu rendfenntartás és ez a fajta együttélés valóban megnyugtató, ám az emberek attól még emberek és a szokásos gyarlóságok itt is megtalálhatóak. Nem beszélve arról, hogy a macskák nem folynak bele a falu irányításába, ők csak a biztonságért felelnek, gondozás és eltartás fejében. Na meg persze ezt mind örömmel teszik, hiszen szeretik a gazdáikat és minden falusit, akik kényeztetik őket...
Zafírfalu elrendezése nagyon is természetbarát. Minden épület erős fából készült, nem szennyez be semmit a beton. Ha muszáj, akkor köveket használnak és igyekeznek karbantartani az erdőt is. A falu belső része ugyan teljesen beépített, csak mohák és néhány fűcsomó látható a macskaköves utcák repedéseiben, de ahogyan kifelé vesszük az irányt, egyre kevesebb a ház, kevesebb a macskakő és sokkal több a fa, valamint a fű. Végül az erdő az, amire rálelhetünk a maga haldokló fényében. Az itt eltöltött éjszakák során, a fiú rájött, hogy miért nevezik ezt a helyet Zafírfalunk. Ugyan az erdő fehér, kihalt fákból áll és csak néhányban van még némi élet és zöld szín, de éjszaka a hold ezüstös, kékes fényében minden más megvilágítást nyer... A hely atmoszférája egyszerűen leírhatatlan, elképesztő kék és ezüst színekben pompázik az erdő, a kihalt fák pedig mintha élettel telnének meg. Elképesztő!
Újfent egy ilyen este közeleg, felhőtlen az égbolt. A fiú azóta a falut járja, nagyjából egy órája mehettek el a Kyo-k. Vajon mi fog történni, ha visszatér Hito? Leleplezi őt? El fogja neki mondani az igazat. Ezt kell tennie, még ha ki is üldözik a faluból. Igen, ez a helyes velük szemben...
- Figyelem! Figyelem!
Harsan fel nem sokkal Mirubi mellől egy hangos férfias kiáltás, amely kopácsolással társul. Éppen a városháza előtt sétált el. Egy magas faépület, kiegészítve némi fehér kővel díszítésgyanánt, roppantmód szerény. A hirdetőtáblára szögelnek fel éppen egy újabb fatáblát. Itt szereplenek a felkérések feladatokra... Legalábbis Hito azt mondta.
- Sürgős megbízás! Két kislány tűnt! Utoljára az erdőben látták sötétedés előtt őket! A megtaláló $$$$$ Ryo fizetségben részesül a Seigyoku és a Kamatsu Család jóvoltából! Figyelem! Figyelem!
És újra kezdte... A Seigyoku család a falu legnagyobb tiszteletnek örvendő családja, ráadásul a családnevük a Falu neve is. Valószínűleg nem véletlenül vették fel ezt a nevet, de az is lehet, hogy róluk nevezték el. Bár ez utóbbi valószínűtlen, ami viszont biztos, hogy a Klán vezetője a Falu vezetője is egyben, a Kamatsu Család pedig valószínűleg a gyerekek szüleinek Klánja. De miért hirdetik meg ezt a fontos ügyet? Ha nem cselekednek időben, akkor a gyerekek meg is halhatnak az éjszaka, vagy már meg is haltak. És hol vannak a Bannekok. Mirubi mindig is kíváncsi volt, nem maradhat válaszok nélkül. Odasiet a férfihoz, majd megrántva a vállát, egyből faggatni kezdi.
- Hol vannak az Őrzők? Miért nem keresik meg a gyerekeket?
Kérdi, mire a férfi bosszúsan elrántja a vállát Mirubi szorításából.
- Az Összes Őrzőt a Zátonyhídhoz rendelték. A Nekomaták ügyében.
Mirubi nem kérdez többet, ott hagyja a férfit. Tehát most a falu Bannekok nélkül maradt. Tehát ezért volt ennyi házi macska a nyomában, hogy megfigyeljék és ha bármi gyanúsat tesz, akkor jelentsék... Ha viszont még a vezető Banneko is a Zátonyhoz ment, akkor nagy lehet a baj. Most viszont remek lehetőség tárult elé... Ugyan nem izgatja a gyerekek eltűnése, hiszen mégis csak emberek, de ha megtalálja őket, akkor elnyeri a falusiak bizalmát, azzal pedig bizonyíthat a Ninjuuknak. Remek lehetőség!
Nem is kellett neki több, Shinobi képességeit bevetve azonnal felugrott a házak tetejére és nem törődve azok sérülékenységével, megindult az erdő irányába, pontosan arra, amerről néhány napja Ő is érkezett. A Nap már javában lemenőben volt, az erdőben már félhomály honolt, egyedül az Óceán habjait világította meg a fény... Ez pedig baj, a vadállatok elkezdtek előjönni. Ám ez Mirubit nem állította meg, már felkészült, hogy szembeszálljon ezekkel az élőlényekkel anélkül, hogy kárt tegyen bennük. Ha választani kell, akkor minden bizonnyal hagyja meghalni a kölyköket, mintsem bántsa az állatokat. De ha megtudja menteni őket károkozás nélkül, akkor meg fogja tenni! Éppen ezért sietősre vette a tempót és menet közben alkotta meg a Kage Bunshin kézjelét, mire kettő Árnyékklón jelent meg ugyanazzal a lendülettel mellette, amivel Ő haladt és ugrottak le a talajra, míg az igazi Mirubi a faágakon haladt. Mindkét klón egymástól eltérő irányba indul és ha megtalálják a gyerekeket, akkor feloldják magukat, mire Mirubi tudni fogja, hogy merre kell mennie.
Ez így is történt, ám fél óra keresés után sem történt már semmi. Az igazi Mirubi egy fa korhadt ágán állt meg és nézte a csillagokkal teli eget... Akárcsak egy ékszeres láda, úgy ragyogtak odafent a bogarak... A hold pedig lehengerlő látvány volt. A Hold Országában ez az égitest sokkal nagyobbnak látszott, valószínűleg az elhelyezkedése miatt. Nem győzött betenni ezzel a hellyel és a természeti csodáival. Úgy érezte, hogy akárhány napot és éjszakát tölt itt, nem fogja megunni a látványt. Azonban most el kell szakadnia innen. Emlékek rohanják meg, amit magáénak érez. Emlékszik rá, hogy néhány másodperce nyom nélkül rohant előre, mikor farkasvonyítást hallott... Az irányába indult és az egyik fa tetején meglátta a két kislányt. Öt évesnél nem lehettek idősebbek, a nagyobbik fogta a kisebbik ruháját. Nagyjából három méterre voltak a talajtól egy kiálló fa ágán, alattuk pedig három farkas körözött és vicsorítva kapkodtak fel-fel a gyerekekre... Érezve az édes illatot, amit a Shikyaku no Jutsut használva Mirubi is, nyalták a szájukat... A Klón nem habozott... Ezek a gyerekek nagyon fiatalok, érződik róluk az ártatlanság. Hiába Emberi lények, ezek a gyermekek tiszták és szennyezetlenek, az emberi gyarlóság még nem mutatkozott meg bennük és megfelelő útmutatással nem is fog!
Mirubi leugrott a fáról és a farkasoknak vettette magát a teljes Shikiyaku no Jusu formációt használva. Gerince meghajlott, izmai átformálódtak, körmei és fogai megnyúltak, kiélesedtek és megerősödtek, a pupillái pedig összeszűkültek. Vadállatként ugrott neki az egyik felugró farkasnak akit a levegőben kapott el, majdnem elérte mancsával az egyik kislány lábát. Hatalmasat harapott a nyakába, ez persze az állatnak meg sem kottyant, majd még az érkezés előtt egy lendítéssel nekivágta az egyik fának! Ahogy megérkezett, a másik kettő farkas is nekirontott mindenféle csel nélkül, majd szemből ugorva harapták volna el Mirubi torkát. Nagy bravúr kell ahhoz, hogy mindkét támadást kivédje, főleg úgy, hogy négykézláb lapítva, ezek a ragadozók sokkal nagyobbak nála. Így nem kockáztatott, chakrát halmozott fel a lábában, majd amint elég közel értek a farkasok, elrugaszkodott és a Tsuugat // Metszőfog technikát használva, fúró módjára ugrott a két farkas közé, akiket ugyan megkarcolt, de a lendülettől előbb hullottak félre a levegőben, minthogy megsebezze őket a technika... Ám nagyon erős fájdalommal járt a dolog, az egyszer biztos. Mindkét farkas sántítva és oldalát húzva bicegett el, míg a másik felpattanva, porosan és dühösen állt a Mirubi elé, de látva társai menekülését, Ő is így tett...
A klón feloldott a technikáját és felnézett a két kislányra, akik szemüket eltakarva élték át az egész jelenetet. A csend beálltával pedig a kiegyenesedett Mirubira néztek, a tekintetükben pedig rémület látszott, méghozzá halálfélelem. A következő pillanatban pedig tompa, nyilalló fájdalmat érzett a fiú a vállában, viszont amint elérte volna a kritikus szintet, a súlyos sérülés végett a Kage Bunshin megsemmisült. Ez volt az utolsó emlék, ami átszállt a chakrával együtt a fiúba, így feloldotta a másik klónt is, aki nem talált egész végig semmit és Mirubihoz hasonlóan már az eget kémlelte. Valószínűleg a gyerekeket megtaláló is ezt tette volna, hogyha nem akad a két kislányra. De nincs idő most erről regélni, Mirubi megindult szélsebesen a két kislány irányába. Most már nem csak a bizonyítás vágya, de a féltés is hajtotta. Kettő ártatlan élet, kettő ártatlan lélek, ami becsesebb még a Ninjuuk tisztaságánál is. Ezek a gyerekek olyan tiszták és aprók, hogy nincs az az őrült, aki rosszként tekintene rájuk! Mirubi pedig nem őrült, csupán szilárd meggyőződése van a világgal kapcsolatban, ami talán nem hétköznapi!
Menet közben egyik fáról ugrott a másikra, vérében tombolt az adrenalin, a szíve egyre hevesebben vert, teste remegni kezdett az izgalomtól! Minden egyes méterrel egyre jobban elhatalmasodott rajta az érzés, izmai egyre jobban feszültek meg, körmei megnőttek, gerince meghajlott, testtartása akaratán kívül változott meg... Minden egyes talajérintéssel egyre durvábban lökte el magát, egyre nagyobb erő volt benne, teste körül a Sötét Chakra kezdett el kavarogni! Az undorító, gyűlölettel teli energia úgy fonta őt körbe annak világító, lilás fényében, mintha csak egybeforrt volna a lényével! Ilyen intenzív hatást még semmilyen harag vagy pusztítás vágy sem váltott ki belőle! Most pedig egy féltés, egy élet megmentése iránt érzett izgalom, düh a támadó és saját maga iránt, hogy nem ér oda időben és miatta hal meg majd két ártatlan lélek, képes ilyesmit kiváltani? A Saját maga önző érzései most teljesen háttérbe szorultak, más iránt aggódik és mást félt, és bár magára haragszik, de meg akarja menteni azt a két lányt. Nem hagyhatja elkárhozni azt a két lelket, nem halhatnak meg úgy, hogy egy bestia tépi őket szét!
Tekintetében elszántság és könny látszik. Bánat ez vagy csak önsajnálat? Esetleg sokkal több érzelem, mint amit egy ember elbír? Egy sérült lélek bonyolult küzdelme, kinek léptei beleégnek a korhadt fába a Sötét Chakra által. Hamarosan a gyűlölet energia a ruháját is tépázni kezdi, végül meglátja maga előtt a helyet, ahol nemrég a klón tartózkodott. Kiugrik a fa takarásából, egy másodperc alatt történik minden, de képes felmérni a helyzetet... Egy három méter magas, Ezüstfarkas áll a faág alatt... Az eddig szűk pupillái kikerekednek, a hatalmas, dúló, fájdalmas érzelmek egy pillanat alatt átcsapnak kétségbeesésbe és szomorúságba... Az idősebbik kisgyermek egy szürke, foszlott, tépett ruhadarabot tart a kezében erősen kapaszkodva a már recsegő fa ágába... Óriási, őszinte könnyei potyognak az arcáról és a szeméből, majd megcsillanva a holdfényben zuhannak alá a bűzlő bestia hatalmas testére... Az Ezüstfarkas fejét leszegve, háttal áll Mirubinak és morogva, ropogó hangot hallat, majd mint mikor egy kutya tépni akar valamit, megrázza a fejét, mire karmazsin vörös vér fröcsög szét körülötte...
A bestia csámcsogása idáig hallatszik, a csontok ropogása őrületbe kergeti Mirubit. Egy pillanatra látta a széttépet tetemet, majd egy csöppnyi kar hull alá, egyenesen a szörnyeteg mellé... A csöppnyi kéz alig nagyobb egy mandarinnál, ám szinte már-már művészien illik ebbe a tájba... Kihűlt és hófehér, minden vér kiszökött már belőle. Szinte csillog a Hold fényébe, majd megrezzen az egyik ujj... Nem... Ezt nem bírja már tovább a fiú! Soha nem érzett még ilyet azóta, hogy ezt az utat járja! Nem gondolta volna, hogy egy emberi lény iránt is érezhet bármikor ilyesfajta dolgot! A fájdalom túl nagy, a lelkében túlcsorduló érzelmek nem képesek tovább némaságba burkolózni... Az ökölbe szorított kezek megnőtt körmei felsértik a fiú bőrét, ám Ő mégis arcához nyúl, hogy letörölje a kislány könnyei jelentőségével vetekedő könnyeit, összevérezve arcát. A Sötét Chakra most már izzó erővel égeti le a ruhát a fiú testéről, csupán néhány cafat marad rajta, miközben fogaival vicsorítva üvölt fel haragjában és fájdalmában. Üvöltése mély, Démoni, sanyarú és fájdalmas, mintha ezer s egy újabb lélek fájdalma fakadni ki a lelkéből és rezzentené meg hangszálait, mintha az üvöltésében vissza lehetne hallani a halott kislány utolsó halálkiáltását és fájdalmas halálhörgését, melyet a Bestia tűhegyes fogai váltottak ki. Amint ez a hang elhagyta a testét, még a szerfelett lakmározó Farkas is megrezzent, akárcsak egy ijedt kiscica, majd hátra fordult. Ám ekkor már késő volt!
Mirubi már nem volt magánál, elméje elborult és egy pusztító Démon kezdte uralni... De most mintha más lett volna... Hishimon volt az, de az érzései és az indítéka teljesen megváltoztak. Mintha Mirubi érzelmei keveredtek volna Hishimonéval... Újra egyé váltak, pontosan úgy, mint mikor a Harci Kutyák ellen küzdöttek az Árnyékfogadóban! Késő... Túl késő, bár a bűnök megbánása ennek a Bestiának értelmetlen. Bár ez az állat is csak táplálkozik, ösztönei vezérlik, nincs benne rossz indulat, de ölt. Az ölés pedig önmagában nem bűn, de egy olyan élet kiontása, aki tiszta és bűntelen, aki még nem ölt és nem érzett rosszat, nem gondolt rosszat, egy ilyen élet kiontása mindenki számára bűn! És ez nem maradhat megtorlatlanul! A Tsuuga önmagában telibe találva csak elkábította volna, vagy meghátrálásra kényszerítette volna a szörnyet, de Mirubi ebben az állapotban sokkal többet tett ennél... A Sötét Chakra körbelengte a testét és egyre több és több chakra hagyta el kontrollálatlanul a chakrahálózatát, majd amint a Tsuugát létrehozta, sűríteni kezdte azt a testén kívül, a hatalmas Sötét Chakra tömeg pedig felerősítette a támadást! A Farkasnak esélye sem volt ellene, még meg sem tudott teljesen fordulni, így a Sötét Chakra támadás és a Tsuuga teljesen oldalba kapta, lyukat fúrva keresztül a hasfalon...
Amikor Mirubi megfordult, látta ahogyan a bestia a földre hull, majd vonszolva magát egy darabig ledöglik és feladja az életért való küzdelmet... Ahogyan Mirubi keresztül fúrta magát rajta, felnyitotta a gyomrát és a belekkel együtt az összerágott tetem és a ruhák is a földön hevertek. A fiú testén alig volt nyoma vérnek, olyan gyorsan mozgott, ami pedig rákerült azt a Sötét Chakra leégettem Ő pedig négykézláb ereszkedve nézte a döglődő ellenfelét, miközben a haragja nem enyhült. Nem ennyitől még nem... Ha egy ember lenne ott, most nekiállna darabokra szedni addig, amíg él és érzi a fájdalmat, amíg Tudata ép és nem roppant meg a fájdalom alatt! De az állat iránt érzett gyűlölete nem elég ehhez, ezen kívül tiszteli is őt... A gyűlölet amelyből ez az erő fakad, saját maga becsmérlése és ostorozása, ami miatt nem ért ide időben... Így a lilás fény még mindig ott mozgolódik körülötte, a kislány pedig rettegve bújik el a faágon, hogy ne láthassa ezt a szörnyeteget... Inkább a haldokló Farkas felé néz, nem bír ránézni és nem bírja ki a fiúból áradó undorító energia érzetét... Egyszerűen félelmetes és rossz... Egy ilyen gyermeteg szívnek ez kiállhatatlan érzés lehet, sokkal rosszabb, mint az állatot nézni aki megölte a kishúgát...
Eközben sietős, halk léptek vágnak keresztül az erdőn. Szívük nekik is hevesen ver, aggódnak, ám nem tölti el őket úgy a féltés, mint Mirubit. Szétválnak, de mind tudják, hogy melyik irányba kell menni, csupán bekerítik az ellenséget... Nem nehéz követni a vér szagát és érezni ezt a fojtogató érzést... Ők nagyon sokszor érezték már ezt, nemrég, egy órája is, így ki vannak rá élezve. Csak abban reménykednek, hogy még nem késő...! Már ötven méterről látható a Lilás színű fény, azonnal tudják, hogy mit kell tenniük, viszont amint belátható közelségbe kerültek, Hito megállítja a másik kettőt.
- NE!
Nyávog fel, mire Shi és Rezu megállnak. Összeszorított szemekkel nézik a Démoni alakot, akinek kékesen villogó macskaszeme felvillan a Holdfényben. Testét körüllengi az a Sötét Aura, amelyet már jól ismernek, karmai a talajt kaparják, fogait a haldokló farkasra villogtatja...
- Teljesen olyan, mint egy Nakomata... Nem adhatjuk tovább a Harukichi Család tekercsét ennek!
Mondja Rezu, Shin pedig helyeslően bólint... Hito viszont nem szól semmit, csak aggódó és csalódott tekintettel mered előre...
Mirubi lenyugodott, a Kyo-k megtudták őt közelíteni. A fiú elmondta, hogy mi történt és a lányt visszavitték a faluba, a megmentőt bemutatták a Faluvezetőnek és a Családnak, azonban Mirubi nem óhajtott velük beszélni, a hálájukat és a hálapénzt fancsali arccal fogadta el. Őt csak a kislány érdekelte, a család iránt utálatot és gyűlöletet érzett. Egyrészről mert emberek voltak, másrészről pedig hagyták elcsatangolni a két gyermeket. Ha ez nem történt volna, akkor nem halt volna meg a fiatalabb gyermek... De az emberek már csak ilyenek. Ami pedig a Bannekokat illeti... Mirubi dolgai nem éppen alakultak úgy, ahogyan azt akarta...
// Folytatás Kalandban vagy Pályázatban most már ^^ Az lényeges, hogy ez fél éve történt, Mirubi elméje itt még nem volt annyira instabil, mint most! //
Miután Mirubi tekercsét, amit a nagyapja hagyott rá elvették a macskák, a fiú tanácstalanná vált. Tudta, hogy mit kell tennie és azt is, hogy a Ninjuuk azok a lények, akiket tisztel és felnéz rájuk, elvégre ők azok, akik felülemelkedtek az emberi önzőségen és természeten. Ők képesek arra, hogy az emberek képességeivel és intelligenciájával valódi kölcsönhatásban éljenek a természettel... Az ilyen lényeknek kellene uralni a Földet, nem pedig az Embernek! Most azonban várnia kell. Mint később megtudta, a Macskák népe nem adja csak úgy szolgálatát egy ismeretlen embernek, még akkor sem, hogyha az a Harukichi család leszármazottja. Hiába ismerték anyját és nagyapját, Ő maga még nem érdemelte ki az általa birtokolt tekercset egészen addig, amíg nem bizonyított a Fajnak. Azt is megtudta, hogy a Kyo nevezetű csapat volt az, akik mióta betette a lábát a faluba, figyelték őt. Hito, Shi és Rezu a három felvigyázó, akik a falu belbiztonságáért felelnek. A többi macska pedig készenlétben áll és ha kell megvédik a falut, vagy pedig feladatokat teljesítenek a falu számára. Az itt élő Csoportot Bannekoknak hívják azaz az Őrző Macskáknak, akik az emberek társaiként segítik mindennapjaikat. Szinte minden macskának Családneve is van, melyet az a család ad nekik, akivel a legjobb a kapcsolatuk és akikkel a legtöbb időt töltik el. Egyébiránt a Ninjuu Macskák mind függetlenek.
Mirubi azt is megtudta, hogy egy szigetcsoport tagja Seigyoku no Sato // Zafírfalu, mégpedig a Holdkő Szigetcsoportnak a tagja, ami kettő nagyobb szigetből és még kettő kisebből áll. A nagyobb szigetet Nekomata no Hayashinak // Nekomaták Erdejének nevezik. Az még nem derült ki a számára, hogy miért, helyette ezt a környéket szeretné megismerni... A Falu jó kapcsolatot ápol a Hold Országával, hiszen az Országba tartoznak, viszont a távolság miatt és a Ninjuu macskák miatt nagy az önállóságuk, amivel egyáltalán nem élnek vissza. Ami viszont a Ninjuu állatokat és a Shinobikat illeti, nos nem jönnek ki túl jól. A Getsugakurei Shinobik nem szívlelik a Ninjuu macskákat és emiatt ellenségesen bánnak velük, amit a Ninjuuk ugyanígy viszonoznak. Az összecsapások és a találkozások viszont ritkák, elvégre a Falu és maga a Sziget a Ninjuuk védelme és fennhatósága alá tartozik, így ők csak addig merészkednek. Amikor viszont a falusiak áthajóznak a Hold Országának területeire, akkor rendszerint azt már Shinobi kísérettel teszik, olyankor a két Ninja nemzetség farkasszemet nézve egymással adják át a másiknak a védelemre szoruló falusiakat. Furcsa, hiszen nevetséges ez az ellentét, elvégre ezek a Ninjuuk emberbarátok, akkor mégis mi váltotta ki ezt az ellenségeskedést? Erre a válasz később jön...
A napok múlásával Hito meghagyta Mirubinak, hogy maradjon a faluban addig, amíg Me a Bannekok vezetője nem határoz az ügyében. A gond csak az, hogy Me egy lusta macska, aki szereti halogatni a dolgokat... Addig viszont Mirubi felajánlotta a segítségét a Ninjuu Macskáknak.
- Nincs szükségünk semmire. Ha hasznossá akarod tenni magad és jó pontot akarsz szerezni, akkor azt javaslom, hogy válj az emberek hasznára, vagy keresd fel a falu hirdetőtábláját, ahol emberi munkára keresnek vállakozókat.
- Nem áll szándékomban segíteni az embereknek.
Mondta Mirubi bosszúsan, elvégre nem akarja, hogy köze legyen ezekhez a lényekhez. Sosem akarta, segíteni pedig pláne nem szeretne. Elviseli őket, elviseli, hogy több napja közöttük kell élnie, elviseli mindezt a Ninjuuk miatt, de azt ne kérjék tőle, hogy még segítsen is rajtuk. Érzelmein pedig még mindig nem képes teljességében uralkodni, így a Sötét Chakra máris vadul tombol a testében. Eddig ezt egyik Ninjuu sem tapasztalta. Bár említették, hogy furcsa, nyomasztó erőt éreznek, ami a fiú környezetében érződik leginkább, de még nem volt sem dühös a környezetükben, sem pedig szomorú, így a Sötét Chakra még nem mutatott intenzív ténykedést a Macskák közelében. Most viszont Hito farkán felállt a szőr és a szemei kikerekedve néztek Mirubira, akaratán kívül is meghúzódott, lejjebb ereszkedett.
- Mirubi-san. Mégis milyen ember vagy te?
Tette fel a furcsa kérdést, mintha emberfelettinek érezné őt. De Mirubi mást sejt a háttérben.
- Átlag ember, egy hatalmas fájdalommal.
Tekint le maga mellé, elvégre nem egy emberrel beszél. El sem lehet magyarázni ezt a különbséget... Egy emberrel szemben gátlásai vannak, bizalmatlan, de ezekre a lényekre, - és nem csak a macskákra, hanem minden Ninjuura - sokkal felsőbbrendűként tekint és könnyeben nyílik meg előttük, még akkor is, hogyha egy ember sokkal bölcsebb lehet. Ezek a lények tiszták és nem szennyezettek, mint egy ember...
- Olyan erőt érzek belőled, mint a Nekomatákból... Ez aggasztó.
Mondta a macska, majd próbált megnyugodni egy kicsit.
- A Nekomaták birtokolják a Yami no Chakra erejét?
Fakadt ki meglepetten Mirubi, mire Hito fintorogni kezdett.
- Igen... De ez nem egy diccsel teli dolog. Azok a lények szörnyetegek. Örömüket lelik az emberek lemészárlásában. A nagyapád nem mesélt róluk?
Kérdi érdeklődve, miközben megindul és talán tudtán kívül egy ívet ír le Mirubi körül, miközben nézi őt, akárcsak a prédáját. Szemében a bizalmatlanság csírája látszik.
- Nem. Ami azt illeti, keveset hallottam rólatok.
- Meglehet, de ez egy nagyon fontos információ.
- Mire célzol Hito?
Eközben a macska már Mirubi mögé került, miközben a fiú csak egy helyben áll. Torkában gombócot érez, a homlokán izzadtság gyöngyök jelennek meg. Valóban nagyapja tekercse ez, amit a családtagok örökölnek meg és valóban nagyapja mesélt neki a macskákról, de azt Mirubi nem mondta el nekik, hogy Maru meghalt és azt sem, hogy az Ő kezei által. Így hát azt sem mondta el, hogy a tekercset is erővel szerezte meg tőle. Most pedig, hogy a macska gyanúsan viselkedik, mintha sejtene valamit Mirubi félni kezd. Ahogyan Hito mögé ér, hiába, hogy csak macska méretű lényről van szó, ereje nagy és nem is akarja bántani. Ezekhez a lényekhez egy ujjal sem szándékozik hozzányúlni, előttük... Nem... Inkább értük, minden tettének tisztességesnek kell lennie velük szemben, nem is viselne el mást magával és velük kapcsolatban. A fájdalmas valóság pedig más, nagyon is van vaj a füle mögött, amit ha megtudnának a Ninjuuk, sohasem kötnének vele szerződést. Mit tegyen tehát? Hazudni nem képes nekik, mert nem akar...
Végre Hito feltűnt a látószögében, nem támadta meg hátulról, a bizalmatlanság a szemében pedig most már sokkal nagyobb... Végül kibukik a kérdés...
- Hol van Maru?
Kérdi Mirubi nagyapja hollétét, erről a napok alatt nem esett szó. Mirubi nagyot nyel, Hito bizonyára már látja rajta az idegességet és a feszültséget... A macskák érzékei amúgy is túlfejlettek... Már nyitotta volna dadogásra száját, ám a feszültség tetőfokán egy hosszú szőrű, cirmos macska jelent meg nem sokra tőlük, az egyik ház tetején. Rezu volt az.
- Hito! Egy Nekomata lépett rá a Zátonyhídra! Me kirendelt minket!
Kiabál oda, mire a macska zaklatottá és bosszússá vált. Ugyan fiatal, de nagyon helyén van az esze. Érzi, hogy valami nincs rendben Mirubival.
- Segítek!
Mondja habozás nélkül a fiú, ám a macska ráförmed.
- NEM! Itt maradsz és nem ütöd az orrod a dolgunkba! Ha ezt elrendeztük, akkor még lesz dolgunk egymással.
Zárta le a témát Hito, majd gyors macskaléptekkel felszökkent a háztetőkre és Rezuval együtt elviharzott. A másik Kyo, Shi már valószínűleg a Nekomata irányába tart.
Mégis, mik ezek a lények, hogy ekkora ijedelmet keltenek? Rejtélyes és felettébb érdekes... Ha ők is olyan Ninjuuk, mint ők és képesek használni a Sötét Chakrát, valamint gyűlölik az embereket, akkor Mirubi talán szót tudna érteni velük. De hát Ő is ember... Biztosan nem hallgatnák meg. Pedig ha ezek a lények osztoznának a nézeteiben, akkor boldogan vetné alá magát nekik. Alsóbbrendűnek érzi magát tőlük, ahogyan a Bannekoktól is, azonban ők ostoba módon védik ezeket az embereket, amit nem kellene. Fel kellene ismerniük azt, hogy a béke csak az emberiség pusztító életmódját hivatott fenntartani. Talán majd ha nem marad mit elpusztítani, akkor a Ninjuu fajokat fogják az uralmuk alá hajtani. Egyes Ninjuuk már így is alárendeltjei az embereknek, de mi van akkor, hogyha szolgasorba döntik őket ahogyan a Bijuukat? Hiába... A Bannekok is felismerik majd idővel az Emberiség sötét oldalát, de akkor már későb lesz!
Miközben gondolkozik a továbbiakon, most már Amegamis ruhájában mer mozgolódni. A Falusiak és a macskák már megszokták a jelenlétét és a ruháját, így nem kísérik őt mindenfelé a vizslató tekintetek a házi macskák viszont, minden kétséget kizárólag szemmel tartják őt, mivel szinte mindenhol feltűnik egy jószág, bármerre megy. Maga a hely csodálatos és egyszerűen békés. A Ninjuu rendfenntartás és ez a fajta együttélés valóban megnyugtató, ám az emberek attól még emberek és a szokásos gyarlóságok itt is megtalálhatóak. Nem beszélve arról, hogy a macskák nem folynak bele a falu irányításába, ők csak a biztonságért felelnek, gondozás és eltartás fejében. Na meg persze ezt mind örömmel teszik, hiszen szeretik a gazdáikat és minden falusit, akik kényeztetik őket...
Zafírfalu elrendezése nagyon is természetbarát. Minden épület erős fából készült, nem szennyez be semmit a beton. Ha muszáj, akkor köveket használnak és igyekeznek karbantartani az erdőt is. A falu belső része ugyan teljesen beépített, csak mohák és néhány fűcsomó látható a macskaköves utcák repedéseiben, de ahogyan kifelé vesszük az irányt, egyre kevesebb a ház, kevesebb a macskakő és sokkal több a fa, valamint a fű. Végül az erdő az, amire rálelhetünk a maga haldokló fényében. Az itt eltöltött éjszakák során, a fiú rájött, hogy miért nevezik ezt a helyet Zafírfalunk. Ugyan az erdő fehér, kihalt fákból áll és csak néhányban van még némi élet és zöld szín, de éjszaka a hold ezüstös, kékes fényében minden más megvilágítást nyer... A hely atmoszférája egyszerűen leírhatatlan, elképesztő kék és ezüst színekben pompázik az erdő, a kihalt fák pedig mintha élettel telnének meg. Elképesztő!
Újfent egy ilyen este közeleg, felhőtlen az égbolt. A fiú azóta a falut járja, nagyjából egy órája mehettek el a Kyo-k. Vajon mi fog történni, ha visszatér Hito? Leleplezi őt? El fogja neki mondani az igazat. Ezt kell tennie, még ha ki is üldözik a faluból. Igen, ez a helyes velük szemben...
- Figyelem! Figyelem!
Harsan fel nem sokkal Mirubi mellől egy hangos férfias kiáltás, amely kopácsolással társul. Éppen a városháza előtt sétált el. Egy magas faépület, kiegészítve némi fehér kővel díszítésgyanánt, roppantmód szerény. A hirdetőtáblára szögelnek fel éppen egy újabb fatáblát. Itt szereplenek a felkérések feladatokra... Legalábbis Hito azt mondta.
- Sürgős megbízás! Két kislány tűnt! Utoljára az erdőben látták sötétedés előtt őket! A megtaláló $$$$$ Ryo fizetségben részesül a Seigyoku és a Kamatsu Család jóvoltából! Figyelem! Figyelem!
És újra kezdte... A Seigyoku család a falu legnagyobb tiszteletnek örvendő családja, ráadásul a családnevük a Falu neve is. Valószínűleg nem véletlenül vették fel ezt a nevet, de az is lehet, hogy róluk nevezték el. Bár ez utóbbi valószínűtlen, ami viszont biztos, hogy a Klán vezetője a Falu vezetője is egyben, a Kamatsu Család pedig valószínűleg a gyerekek szüleinek Klánja. De miért hirdetik meg ezt a fontos ügyet? Ha nem cselekednek időben, akkor a gyerekek meg is halhatnak az éjszaka, vagy már meg is haltak. És hol vannak a Bannekok. Mirubi mindig is kíváncsi volt, nem maradhat válaszok nélkül. Odasiet a férfihoz, majd megrántva a vállát, egyből faggatni kezdi.
- Hol vannak az Őrzők? Miért nem keresik meg a gyerekeket?
Kérdi, mire a férfi bosszúsan elrántja a vállát Mirubi szorításából.
- Az Összes Őrzőt a Zátonyhídhoz rendelték. A Nekomaták ügyében.
Mirubi nem kérdez többet, ott hagyja a férfit. Tehát most a falu Bannekok nélkül maradt. Tehát ezért volt ennyi házi macska a nyomában, hogy megfigyeljék és ha bármi gyanúsat tesz, akkor jelentsék... Ha viszont még a vezető Banneko is a Zátonyhoz ment, akkor nagy lehet a baj. Most viszont remek lehetőség tárult elé... Ugyan nem izgatja a gyerekek eltűnése, hiszen mégis csak emberek, de ha megtalálja őket, akkor elnyeri a falusiak bizalmát, azzal pedig bizonyíthat a Ninjuuknak. Remek lehetőség!
Nem is kellett neki több, Shinobi képességeit bevetve azonnal felugrott a házak tetejére és nem törődve azok sérülékenységével, megindult az erdő irányába, pontosan arra, amerről néhány napja Ő is érkezett. A Nap már javában lemenőben volt, az erdőben már félhomály honolt, egyedül az Óceán habjait világította meg a fény... Ez pedig baj, a vadállatok elkezdtek előjönni. Ám ez Mirubit nem állította meg, már felkészült, hogy szembeszálljon ezekkel az élőlényekkel anélkül, hogy kárt tegyen bennük. Ha választani kell, akkor minden bizonnyal hagyja meghalni a kölyköket, mintsem bántsa az állatokat. De ha megtudja menteni őket károkozás nélkül, akkor meg fogja tenni! Éppen ezért sietősre vette a tempót és menet közben alkotta meg a Kage Bunshin kézjelét, mire kettő Árnyékklón jelent meg ugyanazzal a lendülettel mellette, amivel Ő haladt és ugrottak le a talajra, míg az igazi Mirubi a faágakon haladt. Mindkét klón egymástól eltérő irányba indul és ha megtalálják a gyerekeket, akkor feloldják magukat, mire Mirubi tudni fogja, hogy merre kell mennie.
Ez így is történt, ám fél óra keresés után sem történt már semmi. Az igazi Mirubi egy fa korhadt ágán állt meg és nézte a csillagokkal teli eget... Akárcsak egy ékszeres láda, úgy ragyogtak odafent a bogarak... A hold pedig lehengerlő látvány volt. A Hold Országában ez az égitest sokkal nagyobbnak látszott, valószínűleg az elhelyezkedése miatt. Nem győzött betenni ezzel a hellyel és a természeti csodáival. Úgy érezte, hogy akárhány napot és éjszakát tölt itt, nem fogja megunni a látványt. Azonban most el kell szakadnia innen. Emlékek rohanják meg, amit magáénak érez. Emlékszik rá, hogy néhány másodperce nyom nélkül rohant előre, mikor farkasvonyítást hallott... Az irányába indult és az egyik fa tetején meglátta a két kislányt. Öt évesnél nem lehettek idősebbek, a nagyobbik fogta a kisebbik ruháját. Nagyjából három méterre voltak a talajtól egy kiálló fa ágán, alattuk pedig három farkas körözött és vicsorítva kapkodtak fel-fel a gyerekekre... Érezve az édes illatot, amit a Shikyaku no Jutsut használva Mirubi is, nyalták a szájukat... A Klón nem habozott... Ezek a gyerekek nagyon fiatalok, érződik róluk az ártatlanság. Hiába Emberi lények, ezek a gyermekek tiszták és szennyezetlenek, az emberi gyarlóság még nem mutatkozott meg bennük és megfelelő útmutatással nem is fog!
Mirubi leugrott a fáról és a farkasoknak vettette magát a teljes Shikiyaku no Jusu formációt használva. Gerince meghajlott, izmai átformálódtak, körmei és fogai megnyúltak, kiélesedtek és megerősödtek, a pupillái pedig összeszűkültek. Vadállatként ugrott neki az egyik felugró farkasnak akit a levegőben kapott el, majdnem elérte mancsával az egyik kislány lábát. Hatalmasat harapott a nyakába, ez persze az állatnak meg sem kottyant, majd még az érkezés előtt egy lendítéssel nekivágta az egyik fának! Ahogy megérkezett, a másik kettő farkas is nekirontott mindenféle csel nélkül, majd szemből ugorva harapták volna el Mirubi torkát. Nagy bravúr kell ahhoz, hogy mindkét támadást kivédje, főleg úgy, hogy négykézláb lapítva, ezek a ragadozók sokkal nagyobbak nála. Így nem kockáztatott, chakrát halmozott fel a lábában, majd amint elég közel értek a farkasok, elrugaszkodott és a Tsuugat // Metszőfog technikát használva, fúró módjára ugrott a két farkas közé, akiket ugyan megkarcolt, de a lendülettől előbb hullottak félre a levegőben, minthogy megsebezze őket a technika... Ám nagyon erős fájdalommal járt a dolog, az egyszer biztos. Mindkét farkas sántítva és oldalát húzva bicegett el, míg a másik felpattanva, porosan és dühösen állt a Mirubi elé, de látva társai menekülését, Ő is így tett...
A klón feloldott a technikáját és felnézett a két kislányra, akik szemüket eltakarva élték át az egész jelenetet. A csend beálltával pedig a kiegyenesedett Mirubira néztek, a tekintetükben pedig rémület látszott, méghozzá halálfélelem. A következő pillanatban pedig tompa, nyilalló fájdalmat érzett a fiú a vállában, viszont amint elérte volna a kritikus szintet, a súlyos sérülés végett a Kage Bunshin megsemmisült. Ez volt az utolsó emlék, ami átszállt a chakrával együtt a fiúba, így feloldotta a másik klónt is, aki nem talált egész végig semmit és Mirubihoz hasonlóan már az eget kémlelte. Valószínűleg a gyerekeket megtaláló is ezt tette volna, hogyha nem akad a két kislányra. De nincs idő most erről regélni, Mirubi megindult szélsebesen a két kislány irányába. Most már nem csak a bizonyítás vágya, de a féltés is hajtotta. Kettő ártatlan élet, kettő ártatlan lélek, ami becsesebb még a Ninjuuk tisztaságánál is. Ezek a gyerekek olyan tiszták és aprók, hogy nincs az az őrült, aki rosszként tekintene rájuk! Mirubi pedig nem őrült, csupán szilárd meggyőződése van a világgal kapcsolatban, ami talán nem hétköznapi!
Menet közben egyik fáról ugrott a másikra, vérében tombolt az adrenalin, a szíve egyre hevesebben vert, teste remegni kezdett az izgalomtól! Minden egyes méterrel egyre jobban elhatalmasodott rajta az érzés, izmai egyre jobban feszültek meg, körmei megnőttek, gerince meghajlott, testtartása akaratán kívül változott meg... Minden egyes talajérintéssel egyre durvábban lökte el magát, egyre nagyobb erő volt benne, teste körül a Sötét Chakra kezdett el kavarogni! Az undorító, gyűlölettel teli energia úgy fonta őt körbe annak világító, lilás fényében, mintha csak egybeforrt volna a lényével! Ilyen intenzív hatást még semmilyen harag vagy pusztítás vágy sem váltott ki belőle! Most pedig egy féltés, egy élet megmentése iránt érzett izgalom, düh a támadó és saját maga iránt, hogy nem ér oda időben és miatta hal meg majd két ártatlan lélek, képes ilyesmit kiváltani? A Saját maga önző érzései most teljesen háttérbe szorultak, más iránt aggódik és mást félt, és bár magára haragszik, de meg akarja menteni azt a két lányt. Nem hagyhatja elkárhozni azt a két lelket, nem halhatnak meg úgy, hogy egy bestia tépi őket szét!
Tekintetében elszántság és könny látszik. Bánat ez vagy csak önsajnálat? Esetleg sokkal több érzelem, mint amit egy ember elbír? Egy sérült lélek bonyolult küzdelme, kinek léptei beleégnek a korhadt fába a Sötét Chakra által. Hamarosan a gyűlölet energia a ruháját is tépázni kezdi, végül meglátja maga előtt a helyet, ahol nemrég a klón tartózkodott. Kiugrik a fa takarásából, egy másodperc alatt történik minden, de képes felmérni a helyzetet... Egy három méter magas, Ezüstfarkas áll a faág alatt... Az eddig szűk pupillái kikerekednek, a hatalmas, dúló, fájdalmas érzelmek egy pillanat alatt átcsapnak kétségbeesésbe és szomorúságba... Az idősebbik kisgyermek egy szürke, foszlott, tépett ruhadarabot tart a kezében erősen kapaszkodva a már recsegő fa ágába... Óriási, őszinte könnyei potyognak az arcáról és a szeméből, majd megcsillanva a holdfényben zuhannak alá a bűzlő bestia hatalmas testére... Az Ezüstfarkas fejét leszegve, háttal áll Mirubinak és morogva, ropogó hangot hallat, majd mint mikor egy kutya tépni akar valamit, megrázza a fejét, mire karmazsin vörös vér fröcsög szét körülötte...
A bestia csámcsogása idáig hallatszik, a csontok ropogása őrületbe kergeti Mirubit. Egy pillanatra látta a széttépet tetemet, majd egy csöppnyi kar hull alá, egyenesen a szörnyeteg mellé... A csöppnyi kéz alig nagyobb egy mandarinnál, ám szinte már-már művészien illik ebbe a tájba... Kihűlt és hófehér, minden vér kiszökött már belőle. Szinte csillog a Hold fényébe, majd megrezzen az egyik ujj... Nem... Ezt nem bírja már tovább a fiú! Soha nem érzett még ilyet azóta, hogy ezt az utat járja! Nem gondolta volna, hogy egy emberi lény iránt is érezhet bármikor ilyesfajta dolgot! A fájdalom túl nagy, a lelkében túlcsorduló érzelmek nem képesek tovább némaságba burkolózni... Az ökölbe szorított kezek megnőtt körmei felsértik a fiú bőrét, ám Ő mégis arcához nyúl, hogy letörölje a kislány könnyei jelentőségével vetekedő könnyeit, összevérezve arcát. A Sötét Chakra most már izzó erővel égeti le a ruhát a fiú testéről, csupán néhány cafat marad rajta, miközben fogaival vicsorítva üvölt fel haragjában és fájdalmában. Üvöltése mély, Démoni, sanyarú és fájdalmas, mintha ezer s egy újabb lélek fájdalma fakadni ki a lelkéből és rezzentené meg hangszálait, mintha az üvöltésében vissza lehetne hallani a halott kislány utolsó halálkiáltását és fájdalmas halálhörgését, melyet a Bestia tűhegyes fogai váltottak ki. Amint ez a hang elhagyta a testét, még a szerfelett lakmározó Farkas is megrezzent, akárcsak egy ijedt kiscica, majd hátra fordult. Ám ekkor már késő volt!
Mirubi már nem volt magánál, elméje elborult és egy pusztító Démon kezdte uralni... De most mintha más lett volna... Hishimon volt az, de az érzései és az indítéka teljesen megváltoztak. Mintha Mirubi érzelmei keveredtek volna Hishimonéval... Újra egyé váltak, pontosan úgy, mint mikor a Harci Kutyák ellen küzdöttek az Árnyékfogadóban! Késő... Túl késő, bár a bűnök megbánása ennek a Bestiának értelmetlen. Bár ez az állat is csak táplálkozik, ösztönei vezérlik, nincs benne rossz indulat, de ölt. Az ölés pedig önmagában nem bűn, de egy olyan élet kiontása, aki tiszta és bűntelen, aki még nem ölt és nem érzett rosszat, nem gondolt rosszat, egy ilyen élet kiontása mindenki számára bűn! És ez nem maradhat megtorlatlanul! A Tsuuga önmagában telibe találva csak elkábította volna, vagy meghátrálásra kényszerítette volna a szörnyet, de Mirubi ebben az állapotban sokkal többet tett ennél... A Sötét Chakra körbelengte a testét és egyre több és több chakra hagyta el kontrollálatlanul a chakrahálózatát, majd amint a Tsuugát létrehozta, sűríteni kezdte azt a testén kívül, a hatalmas Sötét Chakra tömeg pedig felerősítette a támadást! A Farkasnak esélye sem volt ellene, még meg sem tudott teljesen fordulni, így a Sötét Chakra támadás és a Tsuuga teljesen oldalba kapta, lyukat fúrva keresztül a hasfalon...
Amikor Mirubi megfordult, látta ahogyan a bestia a földre hull, majd vonszolva magát egy darabig ledöglik és feladja az életért való küzdelmet... Ahogyan Mirubi keresztül fúrta magát rajta, felnyitotta a gyomrát és a belekkel együtt az összerágott tetem és a ruhák is a földön hevertek. A fiú testén alig volt nyoma vérnek, olyan gyorsan mozgott, ami pedig rákerült azt a Sötét Chakra leégettem Ő pedig négykézláb ereszkedve nézte a döglődő ellenfelét, miközben a haragja nem enyhült. Nem ennyitől még nem... Ha egy ember lenne ott, most nekiállna darabokra szedni addig, amíg él és érzi a fájdalmat, amíg Tudata ép és nem roppant meg a fájdalom alatt! De az állat iránt érzett gyűlölete nem elég ehhez, ezen kívül tiszteli is őt... A gyűlölet amelyből ez az erő fakad, saját maga becsmérlése és ostorozása, ami miatt nem ért ide időben... Így a lilás fény még mindig ott mozgolódik körülötte, a kislány pedig rettegve bújik el a faágon, hogy ne láthassa ezt a szörnyeteget... Inkább a haldokló Farkas felé néz, nem bír ránézni és nem bírja ki a fiúból áradó undorító energia érzetét... Egyszerűen félelmetes és rossz... Egy ilyen gyermeteg szívnek ez kiállhatatlan érzés lehet, sokkal rosszabb, mint az állatot nézni aki megölte a kishúgát...
Eközben sietős, halk léptek vágnak keresztül az erdőn. Szívük nekik is hevesen ver, aggódnak, ám nem tölti el őket úgy a féltés, mint Mirubit. Szétválnak, de mind tudják, hogy melyik irányba kell menni, csupán bekerítik az ellenséget... Nem nehéz követni a vér szagát és érezni ezt a fojtogató érzést... Ők nagyon sokszor érezték már ezt, nemrég, egy órája is, így ki vannak rá élezve. Csak abban reménykednek, hogy még nem késő...! Már ötven méterről látható a Lilás színű fény, azonnal tudják, hogy mit kell tenniük, viszont amint belátható közelségbe kerültek, Hito megállítja a másik kettőt.
- NE!
Nyávog fel, mire Shi és Rezu megállnak. Összeszorított szemekkel nézik a Démoni alakot, akinek kékesen villogó macskaszeme felvillan a Holdfényben. Testét körüllengi az a Sötét Aura, amelyet már jól ismernek, karmai a talajt kaparják, fogait a haldokló farkasra villogtatja...
- Teljesen olyan, mint egy Nakomata... Nem adhatjuk tovább a Harukichi Család tekercsét ennek!
Mondja Rezu, Shin pedig helyeslően bólint... Hito viszont nem szól semmit, csak aggódó és csalódott tekintettel mered előre...
Mirubi lenyugodott, a Kyo-k megtudták őt közelíteni. A fiú elmondta, hogy mi történt és a lányt visszavitték a faluba, a megmentőt bemutatták a Faluvezetőnek és a Családnak, azonban Mirubi nem óhajtott velük beszélni, a hálájukat és a hálapénzt fancsali arccal fogadta el. Őt csak a kislány érdekelte, a család iránt utálatot és gyűlöletet érzett. Egyrészről mert emberek voltak, másrészről pedig hagyták elcsatangolni a két gyermeket. Ha ez nem történt volna, akkor nem halt volna meg a fiatalabb gyermek... De az emberek már csak ilyenek. Ami pedig a Bannekokat illeti... Mirubi dolgai nem éppen alakultak úgy, ahogyan azt akarta...
// Folytatás Kalandban vagy Pályázatban most már ^^ Az lényeges, hogy ez fél éve történt, Mirubi elméje itt még nem volt annyira instabil, mint most! //
Shiren- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1736
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 350 (B)
Gyorsaság : 1186 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 350 (B)
Tartózkodási hely : A Természet Útját járva
Adatlap
Szint: S+
Rang: Nekomata
Chakraszint: 1741
Re: Kenshiro Mirubi
Inuzuka Tsume Szer. Júl. 06 2016, 19:53
Újabb gyönyörű írás tőled, ami messze túlteljesíti egy kaland követelményeit. Szeretem, hogy teljes szívvel és lélekkel vezeted a karaktert az újabb sötét élményén keresztül. Nagyon sok életszerűséget adsz ezzel neki, így Mirubi már-már ki is lép az írásodból a valóságba.
Tisztában vagyok vele, hogy ilyen mennyiségű szövegnél könnyen becsúsznak apróbb hibák, amit a helyesírás ellenőrzők sem mutatnak meg, de érdemes egy kicsit jobban odafigyelni, mert most volt néhány elgépelés, téves ragozás, kimaradt szó itt-ott.
Ezek persze nem súlyos és nem is rendszeres hibák, csak egy kicsit több alaposságot javaslok.
Jutalmaid:
Chakra: +8
Taijutsu Pont: +2
Ryo: + 20.000
A Chakrát az írás mennyiségével, minőségével és a technikahasználattal is kiérdemelted.
A Taijutsu pontot elsősorban a Tsugaa harctéri használata, valamint a sötét chakrával történő vegyítés és fejlesztés miatt állapítom meg.
A Ryo esetében az összeg alacsonyabb a szintednél, mert csak egy elveszett gyermeket mentettél meg és a farkasokkal való küzdelem a képességeid és tapasztalatod alatt van. A karaktered már összetett és brutális technikahasználatot megkívánó küldetések véghezvitelére képes, amit épp emiatt, a specialitás és a magas kockázat vállalása, miatt honorálnak magasabb összeggel.
Természetesen a szinteden már kevesebb chakra osztható, ezért a nagyszerű és minőségi élményed miatt, az összeget térítem kicsit magasabbra ( A szint felső- középértéke) attól a szinttől, amit egyébként az ilyen küldetésre kapnál.
És végül a helyzet egyértelműsítése érdekében:
Ahogyan magad is tervezted, a Banneko-k nem hajlandóak veled szerződni, így nem szerződhetsz velük.
Ha később mégis úgy döntenél, hogy szeretnél velük ( vagy velük is) szerződni, és megfelelően nagy volumenű szolgálatot teszel nekik, akkor is csak külön elbírálás után lehet erre lehetőség.
Üdv:
Tsume
Tisztában vagyok vele, hogy ilyen mennyiségű szövegnél könnyen becsúsznak apróbb hibák, amit a helyesírás ellenőrzők sem mutatnak meg, de érdemes egy kicsit jobban odafigyelni, mert most volt néhány elgépelés, téves ragozás, kimaradt szó itt-ott.
Ezek persze nem súlyos és nem is rendszeres hibák, csak egy kicsit több alaposságot javaslok.
Jutalmaid:
Chakra: +8
Taijutsu Pont: +2
Ryo: + 20.000
A Chakrát az írás mennyiségével, minőségével és a technikahasználattal is kiérdemelted.
A Taijutsu pontot elsősorban a Tsugaa harctéri használata, valamint a sötét chakrával történő vegyítés és fejlesztés miatt állapítom meg.
A Ryo esetében az összeg alacsonyabb a szintednél, mert csak egy elveszett gyermeket mentettél meg és a farkasokkal való küzdelem a képességeid és tapasztalatod alatt van. A karaktered már összetett és brutális technikahasználatot megkívánó küldetések véghezvitelére képes, amit épp emiatt, a specialitás és a magas kockázat vállalása, miatt honorálnak magasabb összeggel.
Természetesen a szinteden már kevesebb chakra osztható, ezért a nagyszerű és minőségi élményed miatt, az összeget térítem kicsit magasabbra ( A szint felső- középértéke) attól a szinttől, amit egyébként az ilyen küldetésre kapnál.
És végül a helyzet egyértelműsítése érdekében:
Ahogyan magad is tervezted, a Banneko-k nem hajlandóak veled szerződni, így nem szerződhetsz velük.
Ha később mégis úgy döntenél, hogy szeretnél velük ( vagy velük is) szerződni, és megfelelően nagy volumenű szolgálatot teszel nekik, akkor is csak külön elbírálás után lehet erre lehetőség.
Üdv:
Tsume
Inuzuka Tsume- Moderátor
- Tartózkodási hely : Konohagakure
Adatlap
Szint:
Rang: Tokubetsu Jōnin
Chakraszint: Mint bundának a szála +15 kiskutya -1 kutyus
Similar topics» Kenshiro Karu Vs. Kenshiro Mirubi |Csak hogy Hajrá|
» Kazedando Soroshima Vs. Kenshiro Hanae & Kenshiro Mirubi
» Kenshiro Mirubi
» Kenshiro Mirubi vs Itanashi
» Kauru "Kenshiro" Mirubi
» Kazedando Soroshima Vs. Kenshiro Hanae & Kenshiro Mirubi
» Kenshiro Mirubi
» Kenshiro Mirubi vs Itanashi
» Kauru "Kenshiro" Mirubi
Naruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Küldetések
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.