Korotsuki Kazeno

Név: Korotsuki Kazeno
Ország: Eső országa
Rang: Genin
Kor: 16
Nem: Férfi
Felszerelések:
- Kunai (5db)
- Shurriken (5db)
- Senbon (10db)
- Tanto (1db)
- Katana (1db)
- Dróthuzal (10m)
- Füstbomba (5db)
- Tekercs ( 2 kicsi, 1 nagy)
- Tinta ( 3 üveg)
- Robbanó jegyzet (10db)
- Hátizsák
- Övtáska (2db)

Kinézet: Fekete „madárfészek” szerű haj, fekete szemek, átlagos bőrszín. Magassága: 174 cm, enyhén izmos alkat.
Fekete ninja szandál, ninja fejpánt ( a bal karon), ninja kesztyű. Tengerkék, nyúlós, hosszú ujjú póló és ugyanilyen színű és anyagú térdig érő nadrág, amin egy fekete őv van.
Az egyik övtáskát a jobb combján kivől hordja, ennek tartalma:
- 5 robbanó jegyzet
- dróthuzal
- 5 kunai
- 5 shurriken
A másik övtáskát hátul hordja, ennek tartalma:
- 5 robbanó jegyzet
- 5 füstbomba
- Tinta és tekercsek
- 10 senbon
A katana az övön jobb oldalt, a tanto pedig a bal combján belül található.

Jellem: Elsősorban imádja a lelki békét, ezt az érzelmei feletti teljes uralommal próbálja elérni, de persze ez nem jelenti azt, hogy előnybe helyezi a hideg logikát. Szeret mosolyogni. Megfontolt, de ezt gyakran igyekszik leplezni. Nem a leghangosabb illető, viszont ez nem jelenti, azt, hogy megveti a jófajta beszélgetést. Nehéz elérni, hogy tiszteljen valakit, viszont akit tisztel azt akármiben követi (persze, ha nem alapvetően őrültség a dolog). Az unalmat gyűlöli, ám az érdeklődését nem kelti fel minden, ezért gyakran unatkozik. Alapvetően barátságos alak… habár néha, bizonyos esetekben rendkívül kegyetlen tud lenni. A nagymértékű emberi tudatlanságot megveti… Peint az istent a rajongásig tiszteli...

Előtörténet:
A születés meglehetősen átlagos volt, ha nevezhetünk így egy szülést… nem a kórházban, hanem otthon született. Szerencséjére boldog és egészséges családba született így ő is egészséges emberként jött a világra.
Az első évek boldogan és tudatlanul teltek, vagy legalábbis nem emlékszik belőlük semmire, de hát ki az aki emlékszik élete első két évére? Nem túl sok az ilyen szerencsés…
Az anyja nem foglalkozott semmivel, de ezzel nincs is semmi probléma, mert hát a házimunka mindig is komoly munkának számított. Az édesapja egy fegyverkovács, aki csak ritkán áll neki kovácsolni, viszont akkor a lelkét is beleadja, ezt bizonyítja az is, hogy mesterien forgatja a pengéit, amolyan kardművész típus.
Kazenot mindig is érdekelte az, amit apja csinál, ezért amikor elérte az ötéves kort, játékosan elkezdte edzeni Kazenot. Valójában ez nem is edzés volt, csupán a fegyverekkel ismertette meg olyan szinten, hogy: a nevüket megtanította és mesélt róluk jó sokat, különösképpen a kardokról…
Az anyja mindig is sokat mesélt neki a múltról és egy bizonyos személyről, aki elhozta a békét amagekure no sato polgáraira és védelmezi őket, ez a személy, akit úgy hívnak: Pein az isten!
Azokat a meséket szerette a legjobban, amik a falu hőséről azaz peinről szóltak. Mindeközben a fegyverek neveit és történeteit is tanulgatta.
Amikor elérte a hat éves kort, akkor a kis család bement a faluba (mert a szélén laktak) és meglátogatták a rokonaikat. Felment az emeletre, amikor már unta az értelmetlen (hat éves fejjel) csacsogást… Volt egy kis erkély a kétemeletes házon és Kazeno úgy döntött kimegy… mint mindig, természetesen most is esett az eső és Kazeno valamiért kiment az erkély szélére, ahol is történetesen megcsúszott. Már elkezdett zuhanni, amikor egy érthetetlen dolog történt és a levegőben megállt, majd visszakerült az erkélyre…
- Vigyáz magadra kölyök – mondta egy hang.
Kazeno gyorsan megfordult és megpillantott egy arcot, egy arcot, ami örökre bevésődött a fejébe. Piercingek voltak több helyen is és a haja narancssárga volt és egy fejpánt… ennyit tudott megjegyezni és a fekete köpenyt, ami megmozdult és az alak eltűnt…
Kazeno ezután visszament a házba és aznap nem is nagyon beszélt….
A következő két év alatt apja, komolyan elkezdte edzeni, ami még mindig elég játékos volt. Az anyjának egyszer elmesélte a történetet, aki először nem hitt neki, de amikor nagyon erősködött Kazeno, hogy az tényleg úgy volt akkor a szemei felcsillantak és elmondta ki is volt az a bizonyos személy…
Nyolc évesen, amikor meg tanult bánni a tantoval ( azért ,még volt mit fejleszteni ), akkor apja készített neki egyet. Ugyanebben az évben beiratkozott a ninja akadémiára, mert már régen eldöntötte, hogy ő bizony shinobi lesz…
Délelőtt az akadémián tanult, délután pedig otthon apja edzette, aki persze semmiképpen nem akarta túlhajszolni, ezért egy idő után, már csak két-háromnaponta edzett vele a többi üres délutánon, pedig küldte, hogy szerezzen barátokat…
Az első év végén az osztály egyik legjobbja volt és már – apja bátorításának köszönhetően – barátai is voltak szép számmal…
A második év hasonlóan telt, mint az első és az év vége is, szinte ugyanúgy telt…
A harmadik évben azonban –amikor, már elérte a tizenegy éves kort – a nemek közti különbség kezdett kirajzolódni. A családi búzdítás következtében Kazeno a lányok körében is népszerűvé vált.. habár ezzel soha sem élt vissza.
Eljött a negyedik és egyben utolsó év, valamint a mindenki számára nagyon fontos tizenkettedik életév. Ez az év is úgy telt, mint az előző három, néhány különbségtől eltekintve… ezek pedig a nemek teljes öntudatra ébredése és a záróvizsga…
Kazeno megismerte az első szerelmet, ami habár rövid volt, mégis sok tapasztalattal járt, aztán pedig jött még egy két kisebb elmélyülés, de eddig komolyabb kapcsolatra, még nem sikerült szert tennie…
Eljött a záróvizsga… Kazeno nem izgult, elvégre megpróbált minél jobban uralkodni az érzésein… Amit kértek az a bunshin no jutsu volt, ez sikeresen meg is lett alkotva, ezért Kazeno immár friss geninnek számított. Az osztályban néhányan megbuktak, aminek nem örült igazán, mert hát sosem volt kárörvendő…
Amikor hazaért, apja egy vadonatúj katanával várta, ezen kívül anyja pedig a régóta áhított shinobi kesztyűvel… Az ajándékoknak nagyon örült és ekkor megköszönte a sok törődést, amit a szüleitől kapott…
Másnap rögtön be is osztották az új csapatba. A sensei kedves volt a társak meg már jól ismertek, így nem is lehetett semmi baj… A képességek felmérése után fejlesztették azokat és néhány D-szintű küldetést végeztek el mindössze… Kazeno sosem fukarkodott a pénzel, de megpróbált minél többet tartalékolni…
Lassan elérkezett a tizenharmadik születésnap alkalma… ez az átlagos módon folyt, habár utána néhány hónappal Kazenonak rossz érzése támadt… A faluban elkezdtek pletykák terjedni arról, hogy Pein-sama meghalt, ezt gondolom Pein tornyának megrongálódásából szűrték le…
A pletykáknak sosem adott igazat, de ez valamiért, mégis nagyon aggasztotta, már csak azért is, mert a sensei – aki egy jounin – furcsán viselkedett…
Ettől eltekintve a napok szokásosak voltak. Heti négy-öt alkalom képességfejlesztés, otthon kard forgatásának gyakorlása és néha egy-két küldetés… Viszont jó darabig Kazeno nem dolgozott ugyanazzal a lendülettel, mint az előtt… Egy teljes évig tartott a letörtség.
Tizennégy és fél évesen azonban, kezdte elhinni, hogy ezek a kósza hírek hamisak… Valamint ebben az évben egy másik lényeges dolog is történt: kitört a háború…
Kazeno és csapata az elmúlt évek sok edzésének köszönhetően egy geninhez képest kifejezetten jól egy chunninhoz képest tűrhetően volt képes a chakrakontrolra, magyarán már képes volt vízen járni…
A háború kitörése után egy hónappal Kazeno senseie összehívta tanítványait, hogy megtanítsa nekik az első komolyabb jutsut. Mindezek előtt egy papírba kellett vezetnie a chakráját, aminek következtében a papír elázott. Erre a sensei elmosolyodott és mivel mind a hárman így jártunk elmagyarázta, hogy az elemünket tudtuk meg…
Eljött a gyakorlás ideje, a sensei megtanította nekik a Kirigakure no Jutsut, persze ez nem volt ilyen egyszerű kemény edzés és még több edzés volt az ára, sőt Kazenonak kicsit csalódnia is kellett, mert ő sajátította el utoljára eme technikát. Nem számított rá, hogy ilyen nehezen fog menni, de hát mit kell várni egy elemi technikától…
A következő feladat az volt, hogy elkísérjenek egy gazdag fegyverkereskedőt, ami szerencsére sikeresen és harc nélkül teljesült…
Az idő és a dolgok menete szinte, már folyt tovább a megszokott kerékvágásban. Egészen, addig a pontig ameddig a sensei el nem határozta, hogy immár egy komolyabb jutsut is megtanít kis csapatának… Kazeno már tizenöt és fél éves volt . A sensei először bemutatta, majd elmagyarázta a jutsut és lényegét… ez a jutsu, még az elözőnél is bonyolultabb és nehezebb ennek következtében mégtöbb idő és munka ráfordításával, de nagy nehezen összejött a dolog, persze egyáltalán nem tökéletesen… a technika neve pedig: Mizu Bunshin no Jutsu.
Teltek a hónapok gyakorlással és néhány küldetéssel… már közeledett a tizenhat éves kor amikor is Kazeno súlyosan lebetegedett… Ekkor a társai és senseie elmentek egy komolyabb küldetésre, ahonnan sajnos nem tértek vissza… Kazenot lesújtotta a hír és a tizenhatodik születésnapja nem is telt boldogan, de sikerült kirángatnia magát a gyász ránehezedő súlya alól és hősként tekintett elhunyt csapatára, akik a faluért áldozták az életüket…
Kazeno nem tudta mit hoz a jövő, de bűszkén állt az útra, amin végig kell mennie…

(Remélm nem probléma, hogy erősebb karaktert szeretnék indítani és már ismer két technikát... ha ezekkel lenne probléma, hogy a leírásuk rövid, akkor ha van rá lehetőség szívesen kibővítem egy élményként megírva... persze csak, ha engedélyezett...
valamint remélem nem gond az sem, hogy a karakterem, habár csak öt másodpercre, de látta Peint az istent...)