Genki Matari

Közepes hosszúságú fogó nyél, enyhén ívelt kétélű penge, ami pont akkora, hogy hátról (mint ahogy Sasuke használja) és oldalról is kihúzható. Pengéjébe egyik oldalára a Keiko neve és a kigyó kanji van vésve, mert a név nem is férne el rajta, na meg mindenki csak így ismeri, másik oldalára pedig a lány egy bölcsessége kanjikkal. Penge chakraérzékeny fémből készült, elég rugalmas, szinte törhetetlen.

A kard csak az én chakrámra hajlandó reagálni, idegen használó kezébe, kivéve ha én adom át, nem hajlandó mozdulni és nagyon nehézzé válik.

Kortársaihoz képest alacsony, ennek előnye, hogy így fürgébb a mozgása, sebessége minimális chakra használattal is meg közelítheti a shunsin no jutsu sebességét, ezért lába eléggé izmos. Nyakában egy egyszerű (banditákéhoz hasonló) sálat hord a bal füle tele van fülbevalókkal és piercingekkel, jobb fülén egy kigyó alakú fülbevaló lóg. Haját középhosszúra vágja, formája a madárfészekre hasonlít. Haja alapszíne fehér, de jobban szereti festeni (Becenevét az eredeti hajszíne és gyorsasága miatt barátaitól kapta). Ünnepi alkalmakra általában rövidre vágatja, ha olyanja van extrém frizurákban is virít. 14-16 éves korában zöld kakastaréj frizurája volt. Arra nagy gondol ügyel, hogy a homlokán éktelenkedő vágást valahogy mindig eltakarja. Mindkét kézfején bandázst hord. Tekintete értelmet sugároz, meleg tekintete miatt könnyen eléri, amit akar. A jobb karjára a Ju kanji van tetoválva, míg a balra egy tigris, ami a születési évét jelképezi, hátára két sárkányszárny, ami titkos technikájára utal (előtörténetbe leírtam részletesen), a jobb combjának külső oldalán egy kereszt van, amire Keiko neve van írva. Egyik karjára a tenyere alatt egy kígyó van tetoválva, alatta Keiko neve, míg a másikon ugyanott egy tigris a saját nevével, ismét egy jelkép, ami a két barát elválaszthatatlanságát jelképezi. a mellkasára pedig a lenyugvó nap, ami mindig az élet múlékonyságára emlékezteti. Testalka szálkás, izmos. Karja elég vastag, kigyúrt.

Általában egy zárt cipőt, kényelmes nadrágot övvel, amit kardtartónak is használ, hord. Nem szereti a kirívó ruhákat. Felül egy rövid ujjú pólót, fekete pulcsit és egy bőr kabátot hord. Erős napsütéskor és edzéseken egy fekete keretes szemüveget hord, aminek mindkét szárán egy-egy arany villám fut végig. Nyakában egy fém lánc lóg, minden barátnője után egy gyűrűt lógat rá, de a 3 legjobb barátján kivül senki nem tudja a pontos számot, de abból csak 1 tudja, hogy a gyűrűk formájának és színének is jelentősége van, Van egy gumis anyagra kötött kristály nyaklánc . Edzéseken is könnyed ruhákat preferálja. Általában egy ujjatlan ingre veszi fel a bőrmellényét, amire egy vékony pulcsit vesz fel, ilyenkor a szüleitől kapott ujjatlan kesztyű, amit ha kedve tartja néha hétköznapi ruhájához is felvesz, és 2 shurikentartója, amiből az egyiket a bal, a másikat a jobb oldalon visel, elmaradhatatlan kellék. Kedvenc fegyverei egy közepes hosszúságú wakizashi és egy enyhén ivelt, rövid Tanto, amit mindenhová magával hurcol, a birtokában van egy katana, de azt csak küldetésekre vagy jeles alkalmakkor viseli, mert különleges értéket képvisel a számára. Edzésekre egy másik kardot használ A fejpántját általában a kabátja vagy a nadrágja zsebébe hordja, csak akkor veszi elő, ha komoly harcra kerül sor vagy bizonyos alkalmakkor, amikor magával viszi katanáját is vagy a zsebeit fontosabb tárgyak tárolására használja, ilyenkor a nyakába lóg, ritka eset, amikor homlokára felköti. A kabátjában és a hátizsákja egyik rejtett rekeszében van egy kép barátnőjéről, amúgy az egyetlen, aki mellett fél évnél tovább kitartott és az egyetlen, akiről van képe.

Könnyen barátkozó. Társaság központja figura, aki bárkivel gyorsan megtalálja a közös hangot. Elmélet nem tudja lekötni, de amit kell gyakorlatban meg csinálja, soha nem volt osztályelső, de az élvonalba tartozik. Ha épp nem a barátaival lóg, akkor se unatkozik, mert vagy a lakása közelében található vízesés alatt meditál, könyvet olvas vagy fegyvereit élesíti. Soha nem unatkozik, ha mégis rátör az unalom gyorsan kiötli, hogyan kötheti le magát. Szeret rajzolni, bár elég kezdetlegesen. A látszat ellenére többet tapasztalt a legtöbb kortársánál, nagyon megfontolt és okos. Több mestere volt, akiket az őrületbe kergetett hajviseleteivel és korábban kezelhetetlen viselkedésével. Jelenlegi barátnőjével két éve van együtt és ez idő alatt sokat szelídült jelleme. Ha a helyzet úgy adja, barátaiért, csapattársaiért bármit meg tesz. Bármilyen hülyeségbe belevihető, ha az ésszerűség határait nem lépi át. Imádja a száguldást és a szabadságot. Szeret a hegyekben túrázni és könnyen megmássza a legmeredekebb falakat is. Hegymászást általában azért vállalja, hogy kedvenc helyén meditálhasson. Emellett a nyarait a tengerparton tölti és limonádét árul, ha épp nem edzésen van. Gyengesége, hogy nagyon önfejű tud lenni és bizonyos helyzetekben képtelen gondolkodni, csak ösztönből cselekszik. Bár ez első ránézésre rosszul hangzik, de általában jól szokott végződni. Szereti a gyerekeket és könnyen kijön velük. Ha valamit meg kell tudni valamit a faluban, szívesebben kér tőlük segítséget, mint az állandóan ideges felnőttektől. Mindent megtesz, hogy Keikot ne felejtse el, így több emléke is van, ami mindig rá emlékezteti

Hold országának rejtett falujában születtem egy módosabb családból. Klánba (Djuka) születtem, de a nevet anyukám után kaptam. A környékbeli kórházban, mindenféle komplikáció nélkül születtem. A gyerekkorom átlagosnak mondható. Boldog családban nőttem fel, nem volt testvérem, de már akkor is rengeteg barátom volt, közülük többel is még azóta is jóban vagyok és tartjuk a kapcsolatot. Anyám orvosként dolgozik a szomszéd faluban, így már fiatal koromba kitanultam azokat a pontokat, amiket ha jól találnak el, könnyen kiüthető az ellenfél. Keikoval az oviban ismerkedtem meg és nagyon hamar barátok lettünk. Ő 2 évvel volt idősebb nálam és nagyon hamar elvégezte az akadémiát. Akkoriban nagyon visszahúzódó lány volt, de miután bekerültünk ninja akadémiára, kinyílt és sok barátot szerzett. Körülbelül 9 éves lehettem, mikor csapatával egy veszélyes küldivel bízták meg őt és csapatát. Nagy volt az esély arra, hogy nem sikerül a küldi, mégis egy "B" szintű küldit, egy gennin csapatra bíztak, mert az összes jounin és chuunin egy rablóbanda felszámolására küldtek. Fel voltam készülve, hogy kicsi eséllyel térnek haza élve, de arra már nem, hogy meghal az első legjobb barátom. Azóta több olyan emléket beszereztem, ami mindig rá emlékeztet. Apám fegyverkészítőnek tanult, amit 12 éves koromra minimális szinten megtanított és azóta is fejlesztem ezt a tudást, de a valódi foglalkozása a kereskedés lett. Két utcával arrébb volt az üzlete, ahol élelmiszert és fontosabb ninja felszerelés is kapható volt, shuriken, kunai, senbon stb. Sokszor segítettem az üzletben, sőt 8 éves koromtól heti zsebpénzt is kaptam, ami nem volt túl sok, de nekem nagyon fontos volt, mert megdolgoztam érte. Már ekkor tájt elhatároztam, ha ninjává válok, ami előtt elkezdeném a küldetéseket félévre elutazom szerencsét próbálni. A vizsga soha nem zavart, általában kitűnő eredménnyel ugrottam meg az akadályokat, így ez sem okozott szorongást az életemben. A vizsga előtti este persze az egészséges izgalom meg volt bennem. A feladat a klón jutsu volt, amit sikeresen be is mutattam. Sikeres vizsgát szüleim egy kis családi összejövetellel ünnepelték meg. A szüleimmel 7 óra tájt közöltem a hírt, hogy 3 nap múlva egy kereskedő hajóval elindulok nyugatra világot látni és már el is vállaltam a hajósinasi munkát. A szüleim egy kevés kezdőtökével láttak el és jó tanácsokkal, apám ekkor ajándékozta nekem Keiko nevű kardomat, amit első lány barátomról neveztem el, aki egy küldetés során halt meg, egy hajóácsot kellett a pár mérföldre lévő szigetre elkisérni, csak azzal nem számoltak, hogy bűnöző nagykutyák célpontja, így több bérgyilkos ninja támadta meg őket, Keiko az egyik ilyen támadásban vesztette életét. Összeszedtem a fontos dolgokat, majd az indulás előtti napon felszálltam a hajóra, persze nem volt egy perc nyugtom se, de nem bántam, mert tudtam, hogy ez egy nagyon fontos utazás az életembe, így jobban izgultam, mint a záróvizsga előtt. 3 nap múlva sikeresen ki is futottunk a tengerre. A következő fél évben nagyon sokat tapasztaltam. Láttam embereket, akik már nem tudnak mit kezdeni a pénzükkel, ilyeneket pár száz ryo-val megrövidítettem, de mivel nem hiányzott nekik soha nem is zavartak emiatt. Viszont láttam falukat, ahol az emberek napról napra éltek nyomorban, a napi betevőjük néhány szem rizs, meg egy kis tányér leves volt, ilyenkor nagyon elszorult a szívem és amennyit nem sajnáltam, néha pár fillér, de volt, hogy 10-20 ryo-t is, tudtam adni egy-egy családnak. Ez a tapasztalat vezetett el odáig, hogy eldöntöttem én már pedig shinobi leszek és az életemet a szegények és az elesettek védelmére fordítom. A hosszú utazás alatt szereztem be a karjaimon és a hátamon található tetoválásokat. Mindháromnak jelentősége van az életembe, de talán a legfontosabb a sárkány szárny, ami egy életembe bekövetkezett váratlan eseményre utal. 1-2 hónapja lehettünk úton, mikor egy kalózhajó támadta meg a hajónkat. A legénység nagy részét megölték vagy fogságba ejtették. Engem is elkaptam, de ekkor tehetetlen dühömbe a hátamból két sárkányszárnyszerűség nőtt ki, azóta se jöttem rá, hogy tudom használni, de célom, hogy minél többet megtudjak erről és el tudjam sajátítani, aminek segítségével el tudtam menekülni, azóta is nagy hasznát veszem a harcaimba, hogy az ellenfél fölé tudok kerülni. Órák alatt partra értem, szerencsére egy öreg halász viskója mellett landoltam, aki amint meglátott barátságosan üdvözölt. Rövid beszélgetés után kiderült, hogy ő is valamikor ninja volt, de azóta visszavonultan él. Az utazásom hátralévő idejét az öreggel töltöttem, aki folyamatosan edzett. Reggel korán keltünk és addig nem hagytuk abba egy fázis tanulását, amíg tökéletesen nem ment. Volt, hogy hetekbe, volt, hogy napokba, de volt olyan is, hogy órák, sőt extrém esetben percek alatt elsajátítottam 1-1 lépést. A napom reggel 6-tól este 10-ig tartott. Reggel mikor felkeltem az öreg lakásától nem messze lévő patakban megfürödtem, majd reggeli és reggel nyolctól délig kardforgatást tanultam, délben általában fél óra- óra ebédszünet, ez idő volt a délutáni pihenésre is, ilyenkor általában elbóbiskoltam, majd 1-től 5-ig tai jutsu edzésen vettem részt, 6-tól 7-ig egy vacsi szünet, majd 7 és 10 között ninjutsu edzés. A hátralévő időben a napjain így teltek. Amikor eltelt a félév, nagyon szomorú voltam, mert ez azt jelentette, hogy itt az ideje a búcsúnak. Az elválás nem volt könnyű, de nagyon hiányoztak már a szüleim. 13. születésnapomon értem haza, amit egy üdvözlünk itthon buli keretében ünnepeltünk meg. Pár napig még otthon pihentem ki az út fáradalmait, majd jelentkeztem a vezetőnél és beálltam a többi újonc közé, arra várva, hogy mikor érkezik meg a mesterem. 2 lány mellé soroltak be, amiért a legtöbb srác nagyon irigyelt, én viszont kihasználtam a helyzetet és mindkét lánnyal játszottam a bolondot, de igazából egyik se érdekelt. Azóta sajnos a csapat felbomlott. Mesterünk visszavonult a shinobi léttől a két lány meg már magasabb rangúak nálam, így saját csapatot alapítottak. 14. születésnapomon épp az erdőben sétáltam, amikor egy elárvult farkaskölyökre bukkantam. A szülők még meleg teste a kicsinyük mellett feküdt, így tudtam, hogy nincs veszély. Nagyon megsajnáltam szegény állatkát és mint egy kiskutyát otthon neveltem fel. A nálunk töltött 2 év alatt hatalmasra nőtt és az egyik legjobb barátommá vált, akinek bármit elmondhattam, nem mondott ítéletet, nem kellett magyarázkodnom, egyszerűen meghallgatott és tudomásul vette. 1,5 éve szülői segítséggel saját házat vettem a falumban és azóta is ott élek a barátnőmmel (NJK egyenlőre). Célom a szegények védelme és a faluját elhagyó ninják likvidálása. A többi a jövő zenéje.