Genki (Djuka) Matari
+2
Uzumaki Kushina
Akira
6 posters
Naruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Küldetések
1 / 2 oldal
1 / 2 oldal • 1, 2 
Genki (Djuka) Matari
Akira Szomb. Feb. 25 2012, 17:45
Küldi célja: + pénz és chakra, meg egy maszk arcom elrejtésére
Apámon keresztül, aki eredeti foglalkozását tekintve fegyver kovács, egy ácshoz kerültem segédnek. A feladatom általában a mester munkája utáni rendrakás és az eszközök tisztán tartása volt. Emellett az esti elfoglaltságaim közé tartozott az, hogy vigyáztam a mester felszerelésére este, amikor aludt. Kezdésnek a munkába állásom körülményeit, munka sajátosságait és az estéimet mesélném el. Körülbelül egy hete kerülhettem a Keisuke mesterhez, aki épp akkor tévedt apám boltjába, mikor én álltam szolgálatban. Szüleim ekkor a nagyvárosban voltak bevásárolni otthonra, így rám bízták a boltot. Akkor még nem nagyon tudtam róla semmit. Egy átlagos 60-es pasinak nézett ki, mikor belépett a boltba. Rövid, ősz haja volt, arca hosszúkás, tekintetéből sütött, hogy sokat tapasztalt ember, szemei értelmet sugároztak. nálam nem sokkal volt alacsonyabb. Ekkor még nem tudtam, hogy mi a valódi célja. Apámmal beszélte meg, hogy egy kis időre hozzá szegődök inasnak. Nem sok mindent vett a boltba, majd beszélgetést kezdeményezett. Ilyenek kérdezgetett, hogy megy a suli, mennyi dolgom van stb. Én elmondtam, hogy jelenleg nincs semmi feladatom, így szüleimnek segítek a boltban és már kijártam a ninja akadémiát. A ninja szó hallatán az öregnek felcsillant a szeme. Egyből el is mondta, hogy igazából keres valakit, aki segítene neki a munkájában, ekkor tudtam meg, hogy ács, mert ő már öreg és fájnak az ízületei, így nem tud hajolgatni, és hogy kéne valaki, aki esténként vigyáz a felszerelésére, mert mostanában el- eltűnnek az előző napon készített eszközök. Megnyugtatott, hogy nem valószínű, hogy ninják lopkodnak, mert mire is használna egy ninja egy gerendát vagy evezőket. Mivel nekem úgysincs jobb dolgom, na meg a hatalmas fák emelgetése jó testedzés és illik segíteni egy öregembernek, ha kéri, így belementem.
Másnap reggel 9-re rendelt hozzájuk. Egy kicsit elaludtam és el is késtem, de ezért csak egy enyhe dorgálást kaptam. A nap hátralévő része elég unalmasan telt. Cipeltem az alapanyagot az öregnek, aki szorgalmasan csinált mindenfélét, lapátot, gerendákat, hajóhoz oldalt stb. Amikor egy- egy darab elkészült mindig fel kellett sepernem és az épp nem használatos eszközt le kellett takarítanom, ebédre egy tál levest és egy kis húst ettünk. A feladat 'izgalmasabb' része az esti őrizet volt. Az ágyam egy egyszerű szivacs volt, amit a mester "irodájának" egyik sarkába helyeztek el. A felszereléseim és a könyveim nagy része itt volt található, kivéve Keikot, akinek (egy kardról van szó, mégis Genkinek a lányt szimbolizálja, így nem tud róla tárgyként beszélni) a tekercse a megszokott helyén a szívem mellett a kabátom rejtett rekeszében volt, na meg a shirayasa-katanám, ami pedig a baloldalamon volt a shurikentartómba a megszokott tanto mellett. Emellett fel volt kötve a katanám is, mert ha valaki beront nem lesz idő arra, hogy felvegyem. Az estéim kezdetben unalmasnak mondhatóak voltak, egészen addig amíg egy fontos megbízást nem kapott Keisuke- san. A mester egy nagy hajó elkészítését kapta feladatnak, amihez át kellett költöznünk a nagyobb műhelybe. A hajó lassan készült, főleg, amikor a harmadik naptól kezdve minden este betörtek hozzánk. Ilyenkor általában a harc hevében a hajó bizonyos részei tönkrementek, így azt újra kellett csinálnia a mesternek. Persze a nagyobb rongálásért meg kaptam a magamét. Ilyenkor az öreg egy barackot nyomott a fejemre és jól megszidott.
Első este mikor betörtek hozzánk, épp egy könyv legizgalmasabb részénél, 3 kisstílű bűnöző jelent meg. Amint megláttam őket előkaptam a katanám, és egyből levágtam az egyiket. Épp csak végeztem a vágással, amikor az egyik társa, aki láthatóan gyorsan reagált az első sokkra, hátba vert, de olyan erővel, hogy ha nincs rajtam a bőrpáncélom valószínűleg komoly sérülést okozott volna, de szerencsére rajtam volt, így csak egy időre lezsibbadt a bal kezem és repültem vagy 5 métert, egyenesen a hajóra. ~ Na szép, szegény mesterem bajlódik vele egész nap, én meg összetöröm a munkáját.~
- Ember, ez nem szép dolog, hogy tönkreteszitek más munkáját. - üvöltöttem rá támadómra, aki fel se vette ezt.
~valahogy ki kéne csalogatni őket nyílt terepre, mert itt nagyobb a kár, mint a haszon, ha benn harcolunk. ~ Gyors gondolkodás után ki is találtam. Gyorsan létrehoztam 3 klónt, aminek meg is lett a hatása. A két, még élő bandita hanyatt- homlok menekültek ki az épületből. Ahogy kiértem a műhelyből az egyik banditát mozgásképtelenné tettem azzal, hogy tantommal lábikrán dobtam, de ez kb pár másodperc volt, mert ahogy összeesett egyből kihúzta a kést és visszadobta felém. Katanámmal sikerült hárítanom, viszont amit még akkor nem tudtam a tanto betörte a műhely ablakát,ebből csak a zörgést hallotam, de nem tulajdonítottam neki fontosságot, amiért másnap a szokásosnál, ha elrontottam valamit általában szidással járt, is nagyobb barackot kaptam. Amíg a sérült bandita a seb bekötözésével babrált én odarohantam hozzá és egy karcsapással megszabadítottam testét a fejétől ezzel együtt a fájdalomtól is. A harmadik egy falnál lapult és reszketett. 2 kunai-al a falnak szegeztem, majd elraktam a kardom és elindultam felé.
- Ki a megbízod és mért kell egy öreg mestert zargatni?
- Nem tudok részleteket. Társainkkal együtt egy küldönc keresett meg, hogy egy hajóács mester hajót épít, és azt kéne szabotálni. A levélen nem volt még monogram se, csak az írásból jöttünk rá, hogy megbízónk előkelő származású.
- Sajnos mivel nem hagyhatlak futni most meg kell öljelek.
Kivettem az egyik kunait a falból és szíven szúrtam az illetőt. Fájt a szívem, hogy ezt kellett tennem, de egy ninjának néha meg kell az ilyet is tennie. ~Nézzük miből élünk~ Elkezdtem átkutatni a banditát, aki még percekkel ezelött elmondta, amit tudni akartam. Valamennyi ryu-t és egyéb dolgokat szedtem össze tőle, majd mentem a másodikhoz, akit lefejeztem nála is volt valamennyi, na meg egy bicska, ami felkeltette a figyelmem, így eltettem. Végül a házban megölt ninja holttestét kutattam át, nála is volt valamennyi pénz és megtaláltam a levelet, amiről a társa beszélt. Nem tulajdonítottam neki nagy feneket, de mégis jobb, ha elteszem. Ezután elkezdtem összeszedni a saját fegyvereimet, mert még szükség lehet rájuk. Hosszú keresés után a tantom is meg lett a műhely falába állt. Amikor észrevettem a betört ablakot a banditáktól elvett pénzre gondoltam és arra, hogy ez a mestert illeti. Kerestem egy erszényt, amibe belerakhatom, a 3 holttestet a ház mellé raktam, hogy majd reggel eltüntetem, bezártam az ajtót, ami elég nagy zajjal járt, mert ugye a banditák felfeszítették és nehéz volt visszazárni, de szerencsére senki ébredt fel. Az este további része nyugodtan telt, így akár le is fekhettem aludni
. Másnap reggel a mester nem értette mi is történt, de miután elmeséltem megnyugodott, viszont a szidás, hogy a hajó megsérült és a tényért, hogy 3 hulla van a kertben, nem maradt el, de örült annak, hogy nekem semmi bajom nem esett. Még egy ideig dühöngött, de amikor odaadtam az erszényt egyből megenyhült. Mivel a hajó több része is megsérült másnap ezek megjavításával kellett kezdenünk. Mivel rá jött az öreg, hogy egyedül nem boldogul, így rám bízta a kisebb feladatokat, amíg ő a hajó sérült részeit javította.
A következő két nap sikerült rendbe hozni a rongálást, sőt a segítségemmel az ütemtervbe néhány órával előrébb is jutottunk, mint, ami ki volt írva. A baj a harmadik nap következett be, amikor 2 nyüzüge ninja tévedt be. Balszerencsémre az egyik tűz alapú jutsukat használt, így sikerült egy- két már majdnem kész darabot elégetnie. Anyiban viszont jó voltam, hogy amikor a hajót vette célba időben hasba tudtam rúgni, így a jutsuja besült. Mindkettő, már amennyire a sérült tag tudott, ki menekült a házból, így a nyílt terepen már kevésbé kellett féltenem bármit is. Előkaptam katanám és az egyikre lecsaptam, de az egy kunai-al hárította. Amíg vele küzdöttem a másik a hátam mögé lopakodott és le akart szúrni a kuna késével, de szerencsére időben kapcsoltam és még egyszer hasba rúgtam, azt akit már a házban is sikerült kényelmetlen helyen illetnem. Ennek az lett a végeredménye, hogy a másik ellökte a kardom és felém kezdett rohanni. Épp csak el tudtam hajolni és egy jól irányzott rúgással a földre terítnem. A földön fetrengőt gyorsan leszúrtam, de közben a másik, akit eddig kétszer rúgtam gyomrom már felépül fájdalmaiból. SHunsinnal a háta mögé kerültem és egy jól irányzott vágással félbe vágtam. A két hullát ismét a kertbe tettem, hogy senkinek ne tünjön fel. Gyorsan átkutattam őket. Volt egy- két fegyverük és valamennyi pénz is náluk. A tüzet sikerült eloltanom, de sajnos az anyag már menthetetlen volt. Másnap reggel megkapta a szokásos dorgálást a butaságomért és a két hulláért a kertben. A maradék idő további része nyugodtan telt. Amikor lejárt a szolgálati időm, me Keisuke- san minimális fizettséggel és egy fa maszkkal ajándékozott meg, ami alá a szám elé befér a Djukáktól kapott maszk is. Én nagyon boldog voltam, hogy végre nekem is van egy saját maszkom, már csak azt nem tudom, hogyan fessem ki, de valószinűleg fekete alapon sárga villámok lesznek és a tetején vagy az alján a hold falu jelképe.
Apámon keresztül, aki eredeti foglalkozását tekintve fegyver kovács, egy ácshoz kerültem segédnek. A feladatom általában a mester munkája utáni rendrakás és az eszközök tisztán tartása volt. Emellett az esti elfoglaltságaim közé tartozott az, hogy vigyáztam a mester felszerelésére este, amikor aludt. Kezdésnek a munkába állásom körülményeit, munka sajátosságait és az estéimet mesélném el. Körülbelül egy hete kerülhettem a Keisuke mesterhez, aki épp akkor tévedt apám boltjába, mikor én álltam szolgálatban. Szüleim ekkor a nagyvárosban voltak bevásárolni otthonra, így rám bízták a boltot. Akkor még nem nagyon tudtam róla semmit. Egy átlagos 60-es pasinak nézett ki, mikor belépett a boltba. Rövid, ősz haja volt, arca hosszúkás, tekintetéből sütött, hogy sokat tapasztalt ember, szemei értelmet sugároztak. nálam nem sokkal volt alacsonyabb. Ekkor még nem tudtam, hogy mi a valódi célja. Apámmal beszélte meg, hogy egy kis időre hozzá szegődök inasnak. Nem sok mindent vett a boltba, majd beszélgetést kezdeményezett. Ilyenek kérdezgetett, hogy megy a suli, mennyi dolgom van stb. Én elmondtam, hogy jelenleg nincs semmi feladatom, így szüleimnek segítek a boltban és már kijártam a ninja akadémiát. A ninja szó hallatán az öregnek felcsillant a szeme. Egyből el is mondta, hogy igazából keres valakit, aki segítene neki a munkájában, ekkor tudtam meg, hogy ács, mert ő már öreg és fájnak az ízületei, így nem tud hajolgatni, és hogy kéne valaki, aki esténként vigyáz a felszerelésére, mert mostanában el- eltűnnek az előző napon készített eszközök. Megnyugtatott, hogy nem valószínű, hogy ninják lopkodnak, mert mire is használna egy ninja egy gerendát vagy evezőket. Mivel nekem úgysincs jobb dolgom, na meg a hatalmas fák emelgetése jó testedzés és illik segíteni egy öregembernek, ha kéri, így belementem.
Másnap reggel 9-re rendelt hozzájuk. Egy kicsit elaludtam és el is késtem, de ezért csak egy enyhe dorgálást kaptam. A nap hátralévő része elég unalmasan telt. Cipeltem az alapanyagot az öregnek, aki szorgalmasan csinált mindenfélét, lapátot, gerendákat, hajóhoz oldalt stb. Amikor egy- egy darab elkészült mindig fel kellett sepernem és az épp nem használatos eszközt le kellett takarítanom, ebédre egy tál levest és egy kis húst ettünk. A feladat 'izgalmasabb' része az esti őrizet volt. Az ágyam egy egyszerű szivacs volt, amit a mester "irodájának" egyik sarkába helyeztek el. A felszereléseim és a könyveim nagy része itt volt található, kivéve Keikot, akinek (egy kardról van szó, mégis Genkinek a lányt szimbolizálja, így nem tud róla tárgyként beszélni) a tekercse a megszokott helyén a szívem mellett a kabátom rejtett rekeszében volt, na meg a shirayasa-katanám, ami pedig a baloldalamon volt a shurikentartómba a megszokott tanto mellett. Emellett fel volt kötve a katanám is, mert ha valaki beront nem lesz idő arra, hogy felvegyem. Az estéim kezdetben unalmasnak mondhatóak voltak, egészen addig amíg egy fontos megbízást nem kapott Keisuke- san. A mester egy nagy hajó elkészítését kapta feladatnak, amihez át kellett költöznünk a nagyobb műhelybe. A hajó lassan készült, főleg, amikor a harmadik naptól kezdve minden este betörtek hozzánk. Ilyenkor általában a harc hevében a hajó bizonyos részei tönkrementek, így azt újra kellett csinálnia a mesternek. Persze a nagyobb rongálásért meg kaptam a magamét. Ilyenkor az öreg egy barackot nyomott a fejemre és jól megszidott.
Első este mikor betörtek hozzánk, épp egy könyv legizgalmasabb részénél, 3 kisstílű bűnöző jelent meg. Amint megláttam őket előkaptam a katanám, és egyből levágtam az egyiket. Épp csak végeztem a vágással, amikor az egyik társa, aki láthatóan gyorsan reagált az első sokkra, hátba vert, de olyan erővel, hogy ha nincs rajtam a bőrpáncélom valószínűleg komoly sérülést okozott volna, de szerencsére rajtam volt, így csak egy időre lezsibbadt a bal kezem és repültem vagy 5 métert, egyenesen a hajóra. ~ Na szép, szegény mesterem bajlódik vele egész nap, én meg összetöröm a munkáját.~
- Ember, ez nem szép dolog, hogy tönkreteszitek más munkáját. - üvöltöttem rá támadómra, aki fel se vette ezt.
~valahogy ki kéne csalogatni őket nyílt terepre, mert itt nagyobb a kár, mint a haszon, ha benn harcolunk. ~ Gyors gondolkodás után ki is találtam. Gyorsan létrehoztam 3 klónt, aminek meg is lett a hatása. A két, még élő bandita hanyatt- homlok menekültek ki az épületből. Ahogy kiértem a műhelyből az egyik banditát mozgásképtelenné tettem azzal, hogy tantommal lábikrán dobtam, de ez kb pár másodperc volt, mert ahogy összeesett egyből kihúzta a kést és visszadobta felém. Katanámmal sikerült hárítanom, viszont amit még akkor nem tudtam a tanto betörte a műhely ablakát,ebből csak a zörgést hallotam, de nem tulajdonítottam neki fontosságot, amiért másnap a szokásosnál, ha elrontottam valamit általában szidással járt, is nagyobb barackot kaptam. Amíg a sérült bandita a seb bekötözésével babrált én odarohantam hozzá és egy karcsapással megszabadítottam testét a fejétől ezzel együtt a fájdalomtól is. A harmadik egy falnál lapult és reszketett. 2 kunai-al a falnak szegeztem, majd elraktam a kardom és elindultam felé.
- Ki a megbízod és mért kell egy öreg mestert zargatni?
- Nem tudok részleteket. Társainkkal együtt egy küldönc keresett meg, hogy egy hajóács mester hajót épít, és azt kéne szabotálni. A levélen nem volt még monogram se, csak az írásból jöttünk rá, hogy megbízónk előkelő származású.
- Sajnos mivel nem hagyhatlak futni most meg kell öljelek.
Kivettem az egyik kunait a falból és szíven szúrtam az illetőt. Fájt a szívem, hogy ezt kellett tennem, de egy ninjának néha meg kell az ilyet is tennie. ~Nézzük miből élünk~ Elkezdtem átkutatni a banditát, aki még percekkel ezelött elmondta, amit tudni akartam. Valamennyi ryu-t és egyéb dolgokat szedtem össze tőle, majd mentem a másodikhoz, akit lefejeztem nála is volt valamennyi, na meg egy bicska, ami felkeltette a figyelmem, így eltettem. Végül a házban megölt ninja holttestét kutattam át, nála is volt valamennyi pénz és megtaláltam a levelet, amiről a társa beszélt. Nem tulajdonítottam neki nagy feneket, de mégis jobb, ha elteszem. Ezután elkezdtem összeszedni a saját fegyvereimet, mert még szükség lehet rájuk. Hosszú keresés után a tantom is meg lett a műhely falába állt. Amikor észrevettem a betört ablakot a banditáktól elvett pénzre gondoltam és arra, hogy ez a mestert illeti. Kerestem egy erszényt, amibe belerakhatom, a 3 holttestet a ház mellé raktam, hogy majd reggel eltüntetem, bezártam az ajtót, ami elég nagy zajjal járt, mert ugye a banditák felfeszítették és nehéz volt visszazárni, de szerencsére senki ébredt fel. Az este további része nyugodtan telt, így akár le is fekhettem aludni
. Másnap reggel a mester nem értette mi is történt, de miután elmeséltem megnyugodott, viszont a szidás, hogy a hajó megsérült és a tényért, hogy 3 hulla van a kertben, nem maradt el, de örült annak, hogy nekem semmi bajom nem esett. Még egy ideig dühöngött, de amikor odaadtam az erszényt egyből megenyhült. Mivel a hajó több része is megsérült másnap ezek megjavításával kellett kezdenünk. Mivel rá jött az öreg, hogy egyedül nem boldogul, így rám bízta a kisebb feladatokat, amíg ő a hajó sérült részeit javította.A következő két nap sikerült rendbe hozni a rongálást, sőt a segítségemmel az ütemtervbe néhány órával előrébb is jutottunk, mint, ami ki volt írva. A baj a harmadik nap következett be, amikor 2 nyüzüge ninja tévedt be. Balszerencsémre az egyik tűz alapú jutsukat használt, így sikerült egy- két már majdnem kész darabot elégetnie. Anyiban viszont jó voltam, hogy amikor a hajót vette célba időben hasba tudtam rúgni, így a jutsuja besült. Mindkettő, már amennyire a sérült tag tudott, ki menekült a házból, így a nyílt terepen már kevésbé kellett féltenem bármit is. Előkaptam katanám és az egyikre lecsaptam, de az egy kunai-al hárította. Amíg vele küzdöttem a másik a hátam mögé lopakodott és le akart szúrni a kuna késével, de szerencsére időben kapcsoltam és még egyszer hasba rúgtam, azt akit már a házban is sikerült kényelmetlen helyen illetnem. Ennek az lett a végeredménye, hogy a másik ellökte a kardom és felém kezdett rohanni. Épp csak el tudtam hajolni és egy jól irányzott rúgással a földre terítnem. A földön fetrengőt gyorsan leszúrtam, de közben a másik, akit eddig kétszer rúgtam gyomrom már felépül fájdalmaiból. SHunsinnal a háta mögé kerültem és egy jól irányzott vágással félbe vágtam. A két hullát ismét a kertbe tettem, hogy senkinek ne tünjön fel. Gyorsan átkutattam őket. Volt egy- két fegyverük és valamennyi pénz is náluk. A tüzet sikerült eloltanom, de sajnos az anyag már menthetetlen volt. Másnap reggel megkapta a szokásos dorgálást a butaságomért és a két hulláért a kertben. A maradék idő további része nyugodtan telt. Amikor lejárt a szolgálati időm, me Keisuke- san minimális fizettséggel és egy fa maszkkal ajándékozott meg, ami alá a szám elé befér a Djukáktól kapott maszk is. Én nagyon boldog voltam, hogy végre nekem is van egy saját maszkom, már csak azt nem tudom, hogyan fessem ki, de valószinűleg fekete alapon sárga villámok lesznek és a tetején vagy az alján a hold falu jelképe.
A hozzászólást Genki Djuka Matari összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Feb. 29 2012, 20:18-kor.
Akira- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 2192
Elosztható Taijutsu Pontok : 60
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 646 (A)
Gyorsaság : 800 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 646 (A)
Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 0 (1055)
Re: Genki (Djuka) Matari
Uzumaki Kushina Szer. Feb. 29 2012, 20:01
Szia!
Na szóval. Mint sajnos sokaknak, Neked is mondanom kell, hogy ügyelj a helyesírásra, de nem is ez most a lényeg. Amit erősen hiányoltam az az, hogy alig írtad le a harcot az ellenfeleid ellen. Egy kis plusz vérengzés amúgy sem árt soha. A banditáknál is észrevehető volt, de a shinobiknál főleg. Az a rész sajna elég gyengére sikeredett, miközben lehetett volna valami nagyon ütős dolog - nem túlbonyolított cucc, hanem egyszerű mozdulatos, mégis ravasz és csattanós.
Hát. Az általam leírt ütős rész elmaradt - ezt nagyon sajnáltam. Felépítetted bennem a feszültséget, s már azt gondoltam, hogy "Igen, most történni fog valami!", de aztán kipukkant a lufi, mert gyorsan letudtad és összecsaptad a harcjelenetet, miközben az az egyik magja a dolognak.
Nem azt mondom, hogy regényt vagy novellát kell írni (mert amit én csinálok az sem egészséges XD), de a szűkszavúság se éppen jó. Legalábbis nem annyi jutalmat fogsz érte kapni, mint amennyit eredetileg szerettél volna. Hidd el, velem is megesett már, ahogy mindenkivel.
Egy olyan hozzáfűznivalóm lenne még, hogy Genin nem vesz részt egyedül (kíséret nélkül - ezt sokan úgy oldják meg, hogy beleírnak egy NJK-t az Élményükbe). Egy D szintű Genin egyedül aligha tud elbánni több shinobival. Nem lehetetlen, főleg akkor, ha jól le van írva, viszont nem teljesen valószínű. A shinobik sem istenek - legalábbis nem Geninként. Még egy kicsit gyúrni kell arra, hogy el tudj bánni velük.
Ezek ellenére:
Elfogadom!
De a jövőben mélyrehatóbb alaposságot kérnék. Hidd el, ezt nem azért mondom, hogy szőrszálhasogató legyek, hanem azért, mert én is játékos vagyok, s tudom, hogy minél alaposabb iromány kerül ki a kezemből, annál jobb értékelést kapok rá. De ez így van a való életben is.
Jutalmaid:
Chsz: +7
Pénzösszeg: +1350, valamint az elkobzott +150 (tehát összességében +1500).
Na szóval. Mint sajnos sokaknak, Neked is mondanom kell, hogy ügyelj a helyesírásra, de nem is ez most a lényeg. Amit erősen hiányoltam az az, hogy alig írtad le a harcot az ellenfeleid ellen. Egy kis plusz vérengzés amúgy sem árt soha. A banditáknál is észrevehető volt, de a shinobiknál főleg. Az a rész sajna elég gyengére sikeredett, miközben lehetett volna valami nagyon ütős dolog - nem túlbonyolított cucc, hanem egyszerű mozdulatos, mégis ravasz és csattanós.
Hát. Az általam leírt ütős rész elmaradt - ezt nagyon sajnáltam. Felépítetted bennem a feszültséget, s már azt gondoltam, hogy "Igen, most történni fog valami!", de aztán kipukkant a lufi, mert gyorsan letudtad és összecsaptad a harcjelenetet, miközben az az egyik magja a dolognak.
Nem azt mondom, hogy regényt vagy novellát kell írni (mert amit én csinálok az sem egészséges XD), de a szűkszavúság se éppen jó. Legalábbis nem annyi jutalmat fogsz érte kapni, mint amennyit eredetileg szerettél volna. Hidd el, velem is megesett már, ahogy mindenkivel.
Egy olyan hozzáfűznivalóm lenne még, hogy Genin nem vesz részt egyedül (kíséret nélkül - ezt sokan úgy oldják meg, hogy beleírnak egy NJK-t az Élményükbe). Egy D szintű Genin egyedül aligha tud elbánni több shinobival. Nem lehetetlen, főleg akkor, ha jól le van írva, viszont nem teljesen valószínű. A shinobik sem istenek - legalábbis nem Geninként. Még egy kicsit gyúrni kell arra, hogy el tudj bánni velük.
Ezek ellenére:
Elfogadom!
De a jövőben mélyrehatóbb alaposságot kérnék. Hidd el, ezt nem azért mondom, hogy szőrszálhasogató legyek, hanem azért, mert én is játékos vagyok, s tudom, hogy minél alaposabb iromány kerül ki a kezemből, annál jobb értékelést kapok rá. De ez így van a való életben is.
Jutalmaid:
Chsz: +7
Pénzösszeg: +1350, valamint az elkobzott +150 (tehát összességében +1500).
Uzumaki Kushina- Adminisztrátor
- Elosztható Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi
Adatlap
Szint: S
Rang: Háziasszony
Chakraszint: Ostor ez a nő!
Re: Genki (Djuka) Matari
Akira Szer. Feb. 29 2012, 20:12
Még az írást gyakorolnom kell, de 1500 ryu és a 7 ch bőven túltesz az elvárásaimon:D Ja amúgy mi van a maszkkal és a bicskával? Ja amúgy azért írtam, hogy 2 nyüzüge ninja, mert 2 gorillával szembe valóban nem lett volna esélye, viszont 2 pálcika ellen csak a testalkata miatt is elég esélye van, kicsi és izmos, Genki. A végére sietnem kellett, mert alvás idő volt és már elfogyott az ihlet
Akira- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 2192
Elosztható Taijutsu Pontok : 60
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 646 (A)
Gyorsaság : 800 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 646 (A)
Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 0 (1055)
Re: Genki (Djuka) Matari
Uzumaki Kushina Szer. Feb. 29 2012, 20:23
Értem. A bicskát és a maszkot is megtarthatod. Gomen, kimaradtak ^^"
Uzumaki Kushina- Adminisztrátor
- Elosztható Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi
Adatlap
Szint: S
Rang: Háziasszony
Chakraszint: Ostor ez a nő!
Re: Genki (Djuka) Matari
Akira Hétf. Ápr. 09 2012, 22:16
11+4, vagyis mért jó, ha az embernek gyerekcsőszre van szüksége
Történetbe helyezés: 1 nappal az edzés után
Sötét, esős éjszaka volt. 6 órát írtunk, épp anyámat vártam, aki este 8-ra ígérkezett vacsorával. 1 napja ért végett az edzésem és az izomláztól alig tudtam bármit is csinálni. A nappaliban az összes fényforrás a fotel melletti állólámpa, a televízió és a kandallóban égő tű volt. Épp könyvet olvastam, Moon pedig a fotel mellett feküdt. Hirtelen Moon felkapta a fejét, a következő pillanatban pedig valaki kopogott, amire Moon elkezdett ugatni.
- Moon, nyugszik! Nyitva, de megyek már. (sárga)
Ajtó felé szinte minden lépés után nyögtem egyet. Kanami san volt az. Amikor megláttam minden fájdalmamról elfeledkezve üdvözöltem és tessékeltem befelé. Miután behívtam, gyorsan egy törölközőt hoztam, mert az esőben elázott, hogy megtörülhesse magát. Még így csurom vizesen is gyönyörű volt. Miután nagyjából szárazra törülte magát elővettem az egyik tekercset és egy hozzá illő ruhát varázsoltam elő. Mielőtt átöltözött olyan ajánlatott tett, amit a helyembe senki nem utasított volna vissza.
- Nincs kedved együtt zuhanyozni. Aztán elmondom, hogy mért is jöttem. (indigó)
Ezt a mondatot egy gyermeki mosoly keretében mondta el, majd szájon csókolt. Erre nem nagyon tudtam mit mondani.
- Hajrá. (sárga)
Elkezdtem a fürdőszoba felé tolni, miközben kezdtem levenni a pólómat. Az izmaim fájtak, de ezt kárpótolta Kanami jelenléte. A fürdőben, miután megeresztettem a kádba a vizet, vad csókolózásba kezdtünk. Kezdetben egymás száját vettük kezelésbe, majd én áttértem az arcára, majd a fülére végül a nyakát kezdtem el puszilgatni. Kanami egyből a nyakamat támadta be. Nyaldosta, puszilgatta és harapdálta, amire még hevesen csókolgattam. Lassan a víz is kifolyt, így abba hagytuk, amit elkezdtünk és beültünk a kádba. Először Kanami, akit besegítettem, majd én mögé ültem. Hátulról csókolgatni kezdtem a nyakát, miközben a kezemmel a hasát öleltem át. Aztán lemostuk egymást, majd kiszálltunk és megtörültük egymást. Leengedtem a vizet, majd kimentünk. Moon ott várt, ahol hagytuk, a fotel mellett.
- Kislány, nincs kedved egy kicsit megmasszírozni? – néztem kajánul Eisukéra. – A múlt heti edzéstől az izmaim fájnak. (sárga)
- Rendben. Közben elmondom, hogy pontosan mért is jöttem. (indigó) – Nézett rám Kanami.
Oda vettem magamhoz a könyvemet, majd lefeküdtem a fotelre és olvasni kezdtem. Közben Kanami is elfoglalta a helyét a hátamon.
- Vigyázz kicsim, fájnak az izmaim. – Szóltam a lányra kedvesen.
A lány fülön puszilt és elkezdett finoman masszírozni.
- Van itt izomlazító krém valahol? (indigó)
- Igen, a kandalló mellett álló szekrény tetején. (sárga)
Kanami felállt rólam és elindult az említett bútordarab felé. Amiről teljesen elfeledkeztem, hogy ott áll a Keikoval 8 évesen készített fénykép is. Nem tellett bele sok idő, Kanami megtalálta a képet, ami valljuk be, nem volt túl nagy kihívás, mivel az a szekrény közepén állt.
- Ez ki? (indigó)
- Egy barátom. 9 évesen vesztettem el, Keiko a neve. Ez a tetoválás miatta került fel a testdíszeim közé. (sárga) – Húztam fel a nadrágom szabaddá téve az alsó lábszáramon lévő keresztet.
- Sajnálom. Nem tudtam. (indigó)
Visszajött a hátamra, majd egy keveset nyomott a kezére, majd újra elkezdett masszírozni.
- Nagyon jó, ügyes vagy. (sárga) – Dicsértem meg Eisukét
Közben Kanami a lényegre tért, vagyis arra, hogy pontosan miért is jött.
- A falu vezetősége egy igen fontos dolgot akar küldeni Konohának. Az út körülbelül egy hónap lenne. 4 hajóra lenne szükség, és én vagyok az egyik választott. Társainkat mi választhatjuk. Én egyből rád gondoltam. Moon-t pedig addig beadhatnád kiképzésre. Holnap délután indul a hajó. (indigó)
- Tetszik az ötlet. De anya bármelyik pillanatban megérkezhet a vacsorával. Kérsz te is? (sárga)
Miközben ő elkezdett lecsúszni én megfordultam alatta és megpusziltam a hasát.
- Kérek. (indigó)
Épp leszállt a hasamról, amikor kopogott anya.
- Nyitva! (sárga)
Anya belépett az ajtón egy lefedett, húzós kiskocsinyi étellel.
- Szia, anya! Itt maradsz enni? (sárga)
- Sziasztok! – Puszilta meg anyám Eisukét - Nem, mert apád épp a tetőn szedte ki az ereszből a leveleket, amikor eleredt az eső, és amikor le akart mászni szerencsétlenül fogta meg az ereszt és leesett. Egy kartörésen és egy kisebb sokkon kívül semmi baja nem esett. Kanami te meg vigyázz a fiamra. (barna)
- Úgy lesz asszonyom! (indigó)
- Anya add át üdvözletem apának. (sárga)
Próbáltam kitessékelni a házból, ami nem ment túl könnyen, de végül sikerült.
- Na, sikerült. (sárga) – Fordultam barátnőm felé. – Egyedül vagyunk. Mit kérsz? (sárga)
- Nem tudom. Az a mizo leves jól néz ki. (indigó)
Én is kivettem egy tállal, majd egyet Eisukénak nyújtottam. Aztán elkezdtünk enni.
- Itadakimass. (cián) – kiáltottak egyszerre.
Miután megettük. Leültünk a tévé elé. Olyan 11 fele már mindkettőnket elfogott az álmosság. Kihajtottam a fotelt, hoztam egy lepedőt, majd 2 párnát és 1 nagy takarót. Itt aludtunk. Moon odafeküdt a lábamhoz.
- Mit akarsz haver? (kék
Még hallottam, Kanami szuszogását, Moon vakkantását és már aludtam is. Másnap korán keltünk, mert délután indulunk a hajóval és még be kell vásárolni meg Moonnak kutyaiskolát kellett találnunk, amire később a legváratlanabb helyzetben kaptunk választ. Kanami elment bevásárolni, én pedig meglátogattam az apámat, aki tegnap este eltörte a karját. Anyám is bent volt, így mindketten meghatódtak, hogy bejöttem. Apának hoztam egy üveg saket, meg egy jácint.
- Anya Eisukével egy hónapra elmegyünk egy küldetésre a tengerre, viszont Moonnak keresek egy kiképzőt. (sárga)
- Képzeld fiam reggel érkezett a levelekkel egy ilyen röpcédula. (barna)
- Köszönöm anya. (sárga)
- Nincs nálam. Otthon van az étkező asztalon.
- Akkor elmegyek érte.
- Várj. Itt a kulcs és apáddal úgy döntöttünk – apámra néz, aki bólint-, hogy megkapod a családi zanbatot is.
- Köszönöm.
Miután anya közölte velem a jó hírt el is indultam a lakásukhoz. Benyitottam és örömömben nyitva hagytam az ajtót, de szerencsére senkinek nem tűnt fel, vagyis csak egy kisgyereknek, aki bejött, hogy van-e itt valaki. Én ezt nem hallottam, úgyhogy nem is válaszoltam. Kisfiú tovább állt. Egyből megtaláltam a papírt, amire egy közeli kutyakiképző adatai voltak. ~ Mennyi az idő? Már 10 óra? Sietnem kell 4 órám van már csak. ~ Aztán megkerestem a zanbatot. Levettem a falról a tartójával együtt elővettem egy üres tekercset és falra szerelt tokkal együtt lepecsételtem. Visszamentem a kórházba jobbulást kívántam anyámnak, majd hazaindultam Moonért, aki a kertembe játszott. Persze előtte vettem neki pár jutalom falatot. Füttyentettem egyet és ő egyből a lábamnál termett.
- Na, haver. Egy hónapra most elvállnak útjaink.
Moon vakkantott 2-t, én pedig kiadtam az első parancsot.
- Ül! (sárga) – Amint Moon teljesítette a parancsot odadobtam az első jutalom falatot, majd megsimogattam a fejét. - Fekszik! (sárga) – Moon erre is gyorsan reagált. Így megkapta a következő jutalom falatot is. - Hempereg! (sárga) – Mikor teljesítette a parancsot megkapta az utolsó falatot is. Leültem mellé és simogatni kezdtem a hasát és a fülét, Moon barátságosan morgott. – Van kedved egyet sétálni haver? (sárga)
- Vau! (fehér)
- Rendben gyere! (sárga)
Felvettem a pórázt, majd Moon nyakába kötöttem a nyakörvet. Kinyitottam az ajtót, mire Moon kirohant. Egyből szaglászni kezdett. Egyből a ház mögötti erdőbe indultunk. Körülbelül 15 perce sétálhattunk, amikor Kanami san jelent meg.
- Jaj de jó, hogy itt vagy. Most fél 11 vagy, 3-kor indulunk. (indigó)
- Rendben. Meg kell beszélnem valamit Moonnal, körülbelül 1 óra. Ha befejeztem, ebédelünk együtt? (sárga)
- Igen. (indigó)
- Letennéd a nappalimba ezt a tekercset szívem? (sárga)
- Persze drága. (indigó)
Miután Kanami eltűnt egyből Moonhoz fordultam és elmagyaráztam neki, hogy a következő hónapot egy kutyakiképzőnél fogja tölteni nélkülem. Néha ugatott egyet Moon. Aztán visszamentünk, gyorsan lezuhanyoztam, majd elindultam Kanami sanért a szokásos helyünkhöz. Miután felvettem elmentünk egy nem rég felfedezett étterembe ebédelni. Neki is elmagyaráztam, hogy Moont beadom a kutyakiképzésre és erre kellett az óra, mert én nem tudom elképzelni az életem egy hónapig nélküle. Miután megebédeltünk, körülbelül egy óra alatt mindketten hazamentünk, hogy összepakoljunk. Én amint hazaértem, egyből elővettem a tekercset és kioldottam a zanbatot a falon függő tartójával. Gyorsan kerestem egy fúrót, kimértem a helyét a tartónak és felraktam. Miután ezzel kész lettem összeraktam a cuccaimat, majd a hűtőből elraktam a kisebb hűtő méretű hűtőládába a kaját és a jég akut, majd a cuccaimat pakoltam össze.
- övtáska tartalma pipa. dróthuzal pipa. Emlék kunai + kunaiok, shurikenek pipa. Fuuma shurikenek pipa. Senbonok pipa. 2 tanto, elsősegélykészlet pipa. Wakizashi, katana pipa. Djuka és sima maszk pipa. Bicska pipa. Víz, sake pipa. tekercsek pipa. Tabletták pipa. Térképek, Távcső pipa.
Elpakoltam a cuccaimat, hogy a lehető leggazdaságosabb legyen a hely kihasználás. Elvittem a cuccaimat hajóhoz, ott elővettem a bőröndös tekercset, majd elővettem a ruhás tekercset. Kijelöltem a szobámat a 4 közül, ahol 2 személyes ágy volt, nekem és Eisukénak. Még volt egy órám, így visszamentem Moonért, akkor vettem észre, hogy a zanbato ott maradt, felkötöttem a hátamra, majd Moon nyakába kötöttem a nyakörvet és a pórázt, majd elindultam a kiképzőhöz. 20 perc séta volt a helyszín. Beköszöntem, majd jeleztem, hogy a kutyát itt szeretném hagyni egy hónapra és szeretnék kiképzést kérni a számára, hogy harcban is bevethető legyen. Egy fejsimogatás, egy jutalom falat és elköszöntem Moontól. Hátravezették, ők mondtak egy árat, majd megmondták az előleg összegét. Én ott hagytam nekik, amit kértek, majd a hajóhoz indultam. Már Kanami ott várt, két akadémia tanárral, akiket felismertem. Egyiküket Kenjinek hívják, másikat Atsu vagy Atsumotonak. Rájuk köszöntem, majd kezet fogtunk.
- Konichiwa. Engem Kenjinek hívnak. Társam Atsumoto. (cián)
- Konichiwa. Hívj nyugodtan Atsunak. (cián)
- Konichiwa. Genki vagyok a Djuka klánból. (sárga)
Hamarosan megérkezett a 14 másik chuunin, bár utólag kettőről kiderült, hogy ők vezetik a küldetést és jouninok, meg másik négy társamról kiderült, hogy genninek, de ránézésre se voltak többek 12- 14-nél. ~Ennyire fontos küldetés lenne? 2 jounin, 8 chuunin és véletlenül idekeveredett 4 gennin. ~ Kettő közülük azért volt itt, mert bátyjuk is benne van a küldetésben és a szülők már nincsenek az élők sorába, a nagytesó meg nem akarta őket itt hagyni egy hónapra. Másik kettő, egy ikerpár, pedig azért volt itt, mert szülei épp küldetésen voltak és a gyerekcsősz is bekerült a küldetésbe. Mind a 4 fiatal nagyon meg volt szeppenve a magas rangú társaikat látva. A csapatból csak 2 gyereket ismertem, az egyiknek nem jutott eszembe a neve, míg a másik Akiya, aki már az akadémián is riválisom volt. Rivalizálásunk célja Kanami volt. Mikor a lány nem látta, direkt cukkoltam, hogy az én barátnőm lett. Egy idő után nem bírta és beszólt a barátnőmnek. Ekkor előkaptam a hátamról a zanbatot és rá fogtam.
- Ezt vond vissza! (sárga)
A vitánkat az egyik vezető szakította félbe.
- Ezt majd a küldetésre tartalékoljátok. 5 perc múlva érkezik a szállítandó valami. (cián)
És valóban, egy idős asszony érkezett mellette egy dagadt macska volt, a kezében egy dobozka. Miután az egyik jounin az asszonyt a macskájával és dobozzal a másik elkezdte a részletezni a feladatot.
- Fuyu asszony egy régi családi ereklyéjét kell elszállítanunk a klánja rejtekhelyére. Igazából ennyit kéne tudni a feladatról. Most viszont szeretnék egy pár mondatos bemutatkozást. (cián)
Akiyaki kezdte a bemutatkozást. Ő egy magas, sportos srác. rövid barna haja és fekete szeme volt. Ruházata egy ninja overál és egy ninja szandál volt.
- Akiyakinak hívnak, de hívjatok Akinak. 16 éves vagyok. Specialitásom a víz - és a földelem. Valamennyire jártas vagyok a taijutsuban, de nem erősségem. 2 éve chuunin. (cián)
A következő egy alacsony, duci srác volt, hosszú fekete haját copfba fogta. Ruházata egy rövid ujjú, hawaii ing, és egy szürke melegítő volt.
- Az én nevem Daiki. Villám specialista vagyok. Értek még a kenjutsukhoz. (cián)
Következett a srác két ikeröccsével. Rövid barna haja volt, két szőke csíkkal. A megszokott chuunin ruházatot viselte. Öccsei mindketten teljesen feketében voltak, hajuk is fekete volt. Egyetlen különbség a ruházatukon lévő piros és fekete ló.
- Üdvözletem. A nevem Gen, 22 éves vagyok, ők az iker öcsikéim Ginga és Gingo ők 12 évesek. 10 éve vagyok chuunin, taijutsu, föld és kenjutsu specialista vagyok. Ginga és Gingo pedig bábmesternek tanulnak. (cián)
Aztán Kanami mutatkozott be.
- Kanami vagyok. 4 éve chuunin, azóta az akadémián tanítok. Nem igazán specializálódtam semmire. Ha valamit mondani kéne talán a tűz elem. (indigó)
Aztán én jöttem.
- A nevem Matari Djuka Genki. 16 éves vagyok. Gennin vagyok, de aki beszól, azzal megetetem a kardom. - Húztam elő a zanbatot a hátamról, majd kitartva magam elé. Ezzel nagy benyomást tettem a csapatra. – Taijutsura, azon belül is először az állathasználó jutsukra, kenjutsura és orvosi jutsukra szeretnék specializálódni. (sárga)
Következett egy testalkatra hozzám hasonló srác. Ő is ismerős volt, de nem tudtam honnan. Vele volt egy lány és egy fiú, akikre vigyázott.
- Izumi vagyok 16 éves. Genki és Akiyaki osztálytársa voltam, de 10 évesen letettem a gennin vizsgát, 12 évesen lettem chuunin. Én vagyok az orvos a csapatban, emellett értek a villám jutsukhoz. Ezzel a küldetéssel bizonyítom, hogy megérdemlem a jounin rangot. (cián) – nyomatékosítva a szavait elővett egy szikét és a fejem mellett a hátam mögött álló fához szegezett egy legyet a szárnyánál fogva. ~ Húha, bele se kötnék. ~
Miután befejezte a mondandóját odasétált a fához kihúzta a szikét, letörölte, majd eltette és a gyerekekre terelte a szót.
- A lány szél elemű és szenzor ninja, míg a srác Hien stílust nyomja, ő víz elemű és ért a genjutsukhoz. (cián)
Aztán jött a két vezér. Két nő. ~Ha legalább olyan jól értenek a pasikhoz, mint amilyen szépek, akkor a srácok nagyon fognak örülni. ~ Látszott rajtuk, hogy tapasztaltak. Mint kiderült ikertestvérek. Arcuk mindkettőjüknek kerek volt hosszú fekete hajuk volt. Mindkettőnek rózsaszín és szőke csíkok voltak a hajúkban, egyikük egy fehér virágot hordott a feje jobb oldalán, másik egy ugyanolyan rózsaszín virágot hordott a másik oldalon. A beszédet a rózsaszín virágos kezdte meg.
- Az én nevem Fuji, nővérem Fujiko. Mindketten főleg genjutsu használók vagyunk. Én tűz, nővérem szél elemű. Minimális szinten mindketten értük az orvosi jutsukhoz, nővérem viszont még szenzor ninjaként is funkcionál. (cián)
Miután Atsumo és Kenji jelezték, hogy a néven kívül nem hajlandók mást elárulni a vezetők beosztották a csoportokat. Kanami és én megkaptuk Daikit és Atsumot. Fuji, Fujiko mellé az öreg hölgy mellé Akiyaki és Kenji került. A kisgyerekek kisérőikkel egy hajóra kerültek. Most Fujiko beszélt.
- 6 kapitánnyal fogunk menni, minden hajón 2 lesz. Éjszaka nem megyünk sehova. Ja mielőtt elfelejtem. Itt van egy piros kendő, hogy mindig megismerjük egymást. Mindenki foglalja el a hajóját és amint mindenki kipakolt indulunk. (cián)
Valóban épp csak kipakoltunk és felmentem a fedélzetre jelezni, már indultunk is. A nap további része unalmasan telt. Daikivel, Atsumotoval és Eisukével beszélgettünk, kártyáztunk és viccelődtünk. Nagyon jól éreztük magunkat s szereztem két új barátot. Az este is nyugodtan telt. Nem messze a parttól álltunk meg éjszakára. Amíg mi a srácokkal horgásztunk és viccelődtünk, Kanami nekilátott vacsorát főzni. ~ remélem a többiekkel is sikerül így kijönnöm. ~ Gyorsan besötétedett, így abba kellett hagynunk a horgászatot, mert nem láttunk semmit. Csak kisebb halakat fogtunk, vagyis én fogtam egy 3-4 körüli ragadozó halat. amiből csak azután tudtuk kiszedni a horgot, miután agyonvertük. Amíg elpakoltuk a felszerelést Kanami megterített és kitette az asztalra az ételt. A vacsora kellemesen telt és mivel a hajó jelenleg ki volt kötve, így a kapitány is csatlakozott hozzánk. A vacsora nagyon finomra sikeredett. Miután mindenki jól lakott egy nagyobb üveg sake is előkerült. Miután ez is elfogyott, mindenki elment a szobájába. Így telt el az első nap. A következő két hétben, míg el értünk a tűz országának határát, nem történt semmi érdekes. Vagyis kisebb csaták voltak, de a fenn maradó időben vagy Eisukével voltam vagy az egyik társammal, főleg Daikivel, aki értett a kenjutsuhoz gyakoroltunk a hajófenékben vívni. Egyetlen komolyabb csata volt, de azt a két jounin vezetőnk megvívta. Azokon a cuccokon kívül, ami létfontosságúak voltak, mindent a hajón hagytam. Konoha határában 2 anbu is csatlakozott a csapathoz. A faluba dél körül sikeresen megérkeztünk. Ki lett volna az a hülye, aki 17 ninját meg támadott volna. Az öregasszony 8 elég vaskos borítékot. Ebből Kanami is kapott egyet. Megszámolta a pénzt, majd a felét nekem adta egy puszi és egy köszönöm keretében. Én alig hittem a szememnek. Aztán jött a következő sokk. A vezetőink másfél nap szabadidőt adott.
- Holnap pontban délután 2-kor indulunk, addig mindenki azt csinál, amit akar.
Miután elmondta, Kanami sanhoz fordultam.
- Mit szeretnél csinálni? Lenne kedved ebédelni? Nekem a könyvtárba lenne egy kis kutató munkám egy jutsuról, Ishibari // Kőtűk a neve.
- Igen.
Épp csak befejeztük a beszélgetést, amikor Daiki lépett oda hozzám.
- Sziasztok. Kenji, Atsu, Akiyaki és én este elmegyünk a közelben található kaszinóba. Este egy kicsit játszani.
- Persze! Kanami?
- Nekem nincs. Fáradt vagyok.
- Rendben kicsim, aludd ki magad. – majd odahajoltam hozzá és a fülébe súgtam. – Van a közelben egy jó love hotel, nincs kedved egy kicsit elbújni ott. – mutattam a Hokage palota mögött emelkedő épületre.
Elköszöntem Daikitől és kérdezősködni kezdtünk, hogy merre lehet találni egy jó éttermet. Hamarosan találtunk egy helybélit, aki elkísért BBQ Yashiki étteremhez. Beültünk, majd rendeltünk egy kupac húst és feltettük a grillre. Eszegettünk és közben beszélgettünk. 1 órát tartózkodtunk Yashiki éttermében. Aztán kézen fogva a korábban mutatott hotelhez mentünk. Kivettem egy szobát, ahol a következő négy órát együtt töltöttük. Aztán a maradék időt a városban sétálgatva, beszélgetve töltöttük. Vettem egy kis csokor virágot, megittunk egy pohár saket és egy közeli réten fogócskáztunk. Este 8-kor jött értem a szállásunkra a csapat, akivel megyek szerencsejátékozni. Nem tudtam, hogy hova megyünk így csak követtem a csapatot. Útközben észrevettem egy könyvesboltot, ahol megvettem egy biológia könyvet és egy tekercset, ami az engem érdeklő jutsuról szólt. Újdonsült barátaim megvártak, majd mikor kiértem jeleztem, hogy sikerült. Aztán tovább indultunk, az út hátralévő részén megbeszéltük, hogy egymás pénzét, ha nem lát senki, akkor visszaadjuk. Hamarosan megérkeztünk egy kulturáltan kinéző kaszinóhoz. Beléptünk. Daiki mindenkinek megvette a zsetont és leültünk egy póker asztalhoz. Rajtunk kívül volt egy alacsony, vékony lány, egy izmos, körülbelül két méter magas kopasz pasi és egy közepes testalkatú középkorú úr. Az osztó egy szikár, középmagas rövid, barna hajú 30-as évei elején járó nő volt Rendeltem egy pohár saket és megnéztem a lapjaimat. Egy treff bubi és egy káró dáma. Floppal lejött egy káró 10-es, pikk ász és egy káró király, lassan kezdtem direkt nem kezdtem magas téttel, majd szépen lassan emelve. Turn és a river egy káró 2-es és treff 8-as volt. Kenjinek a játszma végén sora, Atsu és Akiyaki 2-2 párral végeztek, míg Daikinak a játékostársainkkal együtt csak sora volt. Az este folyamán nyerő szériám volt, így elnyertem mindenki pénzét. Először Daiki, majd a 2 idegen végül Atsu és Akiyaki is kiestek. Közben hajnalodni kezdett és már mindannyian jó pár üveg saken túl voltunk. Talán Daiki és Atsu voltak a legjózanabbak, így Akiyakival rájuk támaszkodva sikerült elbotorkálni a nyert pénzzel a szállásunkig. Kanami az ajtóban várt és jól leszidott, hogy ilyen sokáig várattam. De miután meglátta mennyit nyertem egyből megenyhült. Elrakta egy zacskóban, majd felöltöztettet és egy puszit nyomott az arcomra és lefeküdt mellém. Másnap ebédidőben keltem. Összeszedtem haverok pénzét és megkerestem a szobájukat és bekopogtam. Egyesével visszaadtam nekik a pénzüket és mivel becsületesen megtartottam az egyezséget mindnyájuk egy részét visszaadta becsületdíjként. Egy közös ebéd után a tegnap felfedezett BBQ étteremben elköszöntünk a falutól és a hajókhoz indultunk. Mindenki lepakolt a hajókba, majd lassan elindultunk. Senkinek nem volt ereje. Legalábbis Daiki és én a nap további részét és az estét átaludtuk. Összesen a vacsorára és az utána lévő félórás beszélgetésre maradtunk ébren. Daikivel megfogadtuk, hogy egy ideig biztos nem iszunk sake-t. A visszautazás is eseménytelenül telt. Mégis ki támadna meg egy getsugakurei hajóflottát, ami épp hazatér? Az út nagy részében vagy a biológia könyvet olvasgattam, hogy tágítsam a négy mancs jutsuról a tudásom, a Kanashibari tekercset tanulmányoztam, Kanami sannal töltöttem az időt vagy Daikivel gyakoroltam kardvívást. 2 hét utazás után hazaértünk. Amint kiléptem a hajóból megpusziltam a földet. Mindenkitől elköszöntem, Eisukétől is, aki már alig várta, hogy újra láthassa a családját. Nekem meg mindennél jobban hiányzott Moon. Elrohantam a kiképzőhöz. Ott már várt rám a régen nem látott kutyám. Megöleltem, megpusziltam, majd kifizettem a hátralékot a képzésért, majd hazavitte. Egy gyors átöltözés és a fegyverek és egyéb cuccok lepakolása után kivittem Moont és az egész napot játékkal töltöttük. Este lemostam, majd lefeküdtünk aludni.
Történetbe helyezés: 1 nappal az edzés után
Sötét, esős éjszaka volt. 6 órát írtunk, épp anyámat vártam, aki este 8-ra ígérkezett vacsorával. 1 napja ért végett az edzésem és az izomláztól alig tudtam bármit is csinálni. A nappaliban az összes fényforrás a fotel melletti állólámpa, a televízió és a kandallóban égő tű volt. Épp könyvet olvastam, Moon pedig a fotel mellett feküdt. Hirtelen Moon felkapta a fejét, a következő pillanatban pedig valaki kopogott, amire Moon elkezdett ugatni.
- Moon, nyugszik! Nyitva, de megyek már. (sárga)
Ajtó felé szinte minden lépés után nyögtem egyet. Kanami san volt az. Amikor megláttam minden fájdalmamról elfeledkezve üdvözöltem és tessékeltem befelé. Miután behívtam, gyorsan egy törölközőt hoztam, mert az esőben elázott, hogy megtörülhesse magát. Még így csurom vizesen is gyönyörű volt. Miután nagyjából szárazra törülte magát elővettem az egyik tekercset és egy hozzá illő ruhát varázsoltam elő. Mielőtt átöltözött olyan ajánlatott tett, amit a helyembe senki nem utasított volna vissza.
- Nincs kedved együtt zuhanyozni. Aztán elmondom, hogy mért is jöttem. (indigó)
Ezt a mondatot egy gyermeki mosoly keretében mondta el, majd szájon csókolt. Erre nem nagyon tudtam mit mondani.
- Hajrá. (sárga)
Elkezdtem a fürdőszoba felé tolni, miközben kezdtem levenni a pólómat. Az izmaim fájtak, de ezt kárpótolta Kanami jelenléte. A fürdőben, miután megeresztettem a kádba a vizet, vad csókolózásba kezdtünk. Kezdetben egymás száját vettük kezelésbe, majd én áttértem az arcára, majd a fülére végül a nyakát kezdtem el puszilgatni. Kanami egyből a nyakamat támadta be. Nyaldosta, puszilgatta és harapdálta, amire még hevesen csókolgattam. Lassan a víz is kifolyt, így abba hagytuk, amit elkezdtünk és beültünk a kádba. Először Kanami, akit besegítettem, majd én mögé ültem. Hátulról csókolgatni kezdtem a nyakát, miközben a kezemmel a hasát öleltem át. Aztán lemostuk egymást, majd kiszálltunk és megtörültük egymást. Leengedtem a vizet, majd kimentünk. Moon ott várt, ahol hagytuk, a fotel mellett.
- Kislány, nincs kedved egy kicsit megmasszírozni? – néztem kajánul Eisukéra. – A múlt heti edzéstől az izmaim fájnak. (sárga)
- Rendben. Közben elmondom, hogy pontosan mért is jöttem. (indigó) – Nézett rám Kanami.
Oda vettem magamhoz a könyvemet, majd lefeküdtem a fotelre és olvasni kezdtem. Közben Kanami is elfoglalta a helyét a hátamon.
- Vigyázz kicsim, fájnak az izmaim. – Szóltam a lányra kedvesen.
A lány fülön puszilt és elkezdett finoman masszírozni.
- Van itt izomlazító krém valahol? (indigó)
- Igen, a kandalló mellett álló szekrény tetején. (sárga)
Kanami felállt rólam és elindult az említett bútordarab felé. Amiről teljesen elfeledkeztem, hogy ott áll a Keikoval 8 évesen készített fénykép is. Nem tellett bele sok idő, Kanami megtalálta a képet, ami valljuk be, nem volt túl nagy kihívás, mivel az a szekrény közepén állt.
- Ez ki? (indigó)
- Egy barátom. 9 évesen vesztettem el, Keiko a neve. Ez a tetoválás miatta került fel a testdíszeim közé. (sárga) – Húztam fel a nadrágom szabaddá téve az alsó lábszáramon lévő keresztet.
- Sajnálom. Nem tudtam. (indigó)
Visszajött a hátamra, majd egy keveset nyomott a kezére, majd újra elkezdett masszírozni.
- Nagyon jó, ügyes vagy. (sárga) – Dicsértem meg Eisukét
Közben Kanami a lényegre tért, vagyis arra, hogy pontosan miért is jött.
- A falu vezetősége egy igen fontos dolgot akar küldeni Konohának. Az út körülbelül egy hónap lenne. 4 hajóra lenne szükség, és én vagyok az egyik választott. Társainkat mi választhatjuk. Én egyből rád gondoltam. Moon-t pedig addig beadhatnád kiképzésre. Holnap délután indul a hajó. (indigó)
- Tetszik az ötlet. De anya bármelyik pillanatban megérkezhet a vacsorával. Kérsz te is? (sárga)
Miközben ő elkezdett lecsúszni én megfordultam alatta és megpusziltam a hasát.
- Kérek. (indigó)
Épp leszállt a hasamról, amikor kopogott anya.
- Nyitva! (sárga)
Anya belépett az ajtón egy lefedett, húzós kiskocsinyi étellel.
- Szia, anya! Itt maradsz enni? (sárga)
- Sziasztok! – Puszilta meg anyám Eisukét - Nem, mert apád épp a tetőn szedte ki az ereszből a leveleket, amikor eleredt az eső, és amikor le akart mászni szerencsétlenül fogta meg az ereszt és leesett. Egy kartörésen és egy kisebb sokkon kívül semmi baja nem esett. Kanami te meg vigyázz a fiamra. (barna)
- Úgy lesz asszonyom! (indigó)
- Anya add át üdvözletem apának. (sárga)
Próbáltam kitessékelni a házból, ami nem ment túl könnyen, de végül sikerült.
- Na, sikerült. (sárga) – Fordultam barátnőm felé. – Egyedül vagyunk. Mit kérsz? (sárga)
- Nem tudom. Az a mizo leves jól néz ki. (indigó)
Én is kivettem egy tállal, majd egyet Eisukénak nyújtottam. Aztán elkezdtünk enni.
- Itadakimass. (cián) – kiáltottak egyszerre.
Miután megettük. Leültünk a tévé elé. Olyan 11 fele már mindkettőnket elfogott az álmosság. Kihajtottam a fotelt, hoztam egy lepedőt, majd 2 párnát és 1 nagy takarót. Itt aludtunk. Moon odafeküdt a lábamhoz.
- Mit akarsz haver? (kék
Még hallottam, Kanami szuszogását, Moon vakkantását és már aludtam is. Másnap korán keltünk, mert délután indulunk a hajóval és még be kell vásárolni meg Moonnak kutyaiskolát kellett találnunk, amire később a legváratlanabb helyzetben kaptunk választ. Kanami elment bevásárolni, én pedig meglátogattam az apámat, aki tegnap este eltörte a karját. Anyám is bent volt, így mindketten meghatódtak, hogy bejöttem. Apának hoztam egy üveg saket, meg egy jácint.
- Anya Eisukével egy hónapra elmegyünk egy küldetésre a tengerre, viszont Moonnak keresek egy kiképzőt. (sárga)
- Képzeld fiam reggel érkezett a levelekkel egy ilyen röpcédula. (barna)
- Köszönöm anya. (sárga)
- Nincs nálam. Otthon van az étkező asztalon.
- Akkor elmegyek érte.
- Várj. Itt a kulcs és apáddal úgy döntöttünk – apámra néz, aki bólint-, hogy megkapod a családi zanbatot is.
- Köszönöm.
Miután anya közölte velem a jó hírt el is indultam a lakásukhoz. Benyitottam és örömömben nyitva hagytam az ajtót, de szerencsére senkinek nem tűnt fel, vagyis csak egy kisgyereknek, aki bejött, hogy van-e itt valaki. Én ezt nem hallottam, úgyhogy nem is válaszoltam. Kisfiú tovább állt. Egyből megtaláltam a papírt, amire egy közeli kutyakiképző adatai voltak. ~ Mennyi az idő? Már 10 óra? Sietnem kell 4 órám van már csak. ~ Aztán megkerestem a zanbatot. Levettem a falról a tartójával együtt elővettem egy üres tekercset és falra szerelt tokkal együtt lepecsételtem. Visszamentem a kórházba jobbulást kívántam anyámnak, majd hazaindultam Moonért, aki a kertembe játszott. Persze előtte vettem neki pár jutalom falatot. Füttyentettem egyet és ő egyből a lábamnál termett.
- Na, haver. Egy hónapra most elvállnak útjaink.
Moon vakkantott 2-t, én pedig kiadtam az első parancsot.
- Ül! (sárga) – Amint Moon teljesítette a parancsot odadobtam az első jutalom falatot, majd megsimogattam a fejét. - Fekszik! (sárga) – Moon erre is gyorsan reagált. Így megkapta a következő jutalom falatot is. - Hempereg! (sárga) – Mikor teljesítette a parancsot megkapta az utolsó falatot is. Leültem mellé és simogatni kezdtem a hasát és a fülét, Moon barátságosan morgott. – Van kedved egyet sétálni haver? (sárga)
- Vau! (fehér)
- Rendben gyere! (sárga)
Felvettem a pórázt, majd Moon nyakába kötöttem a nyakörvet. Kinyitottam az ajtót, mire Moon kirohant. Egyből szaglászni kezdett. Egyből a ház mögötti erdőbe indultunk. Körülbelül 15 perce sétálhattunk, amikor Kanami san jelent meg.
- Jaj de jó, hogy itt vagy. Most fél 11 vagy, 3-kor indulunk. (indigó)
- Rendben. Meg kell beszélnem valamit Moonnal, körülbelül 1 óra. Ha befejeztem, ebédelünk együtt? (sárga)
- Igen. (indigó)
- Letennéd a nappalimba ezt a tekercset szívem? (sárga)
- Persze drága. (indigó)
Miután Kanami eltűnt egyből Moonhoz fordultam és elmagyaráztam neki, hogy a következő hónapot egy kutyakiképzőnél fogja tölteni nélkülem. Néha ugatott egyet Moon. Aztán visszamentünk, gyorsan lezuhanyoztam, majd elindultam Kanami sanért a szokásos helyünkhöz. Miután felvettem elmentünk egy nem rég felfedezett étterembe ebédelni. Neki is elmagyaráztam, hogy Moont beadom a kutyakiképzésre és erre kellett az óra, mert én nem tudom elképzelni az életem egy hónapig nélküle. Miután megebédeltünk, körülbelül egy óra alatt mindketten hazamentünk, hogy összepakoljunk. Én amint hazaértem, egyből elővettem a tekercset és kioldottam a zanbatot a falon függő tartójával. Gyorsan kerestem egy fúrót, kimértem a helyét a tartónak és felraktam. Miután ezzel kész lettem összeraktam a cuccaimat, majd a hűtőből elraktam a kisebb hűtő méretű hűtőládába a kaját és a jég akut, majd a cuccaimat pakoltam össze.
- övtáska tartalma pipa. dróthuzal pipa. Emlék kunai + kunaiok, shurikenek pipa. Fuuma shurikenek pipa. Senbonok pipa. 2 tanto, elsősegélykészlet pipa. Wakizashi, katana pipa. Djuka és sima maszk pipa. Bicska pipa. Víz, sake pipa. tekercsek pipa. Tabletták pipa. Térképek, Távcső pipa.
Elpakoltam a cuccaimat, hogy a lehető leggazdaságosabb legyen a hely kihasználás. Elvittem a cuccaimat hajóhoz, ott elővettem a bőröndös tekercset, majd elővettem a ruhás tekercset. Kijelöltem a szobámat a 4 közül, ahol 2 személyes ágy volt, nekem és Eisukénak. Még volt egy órám, így visszamentem Moonért, akkor vettem észre, hogy a zanbato ott maradt, felkötöttem a hátamra, majd Moon nyakába kötöttem a nyakörvet és a pórázt, majd elindultam a kiképzőhöz. 20 perc séta volt a helyszín. Beköszöntem, majd jeleztem, hogy a kutyát itt szeretném hagyni egy hónapra és szeretnék kiképzést kérni a számára, hogy harcban is bevethető legyen. Egy fejsimogatás, egy jutalom falat és elköszöntem Moontól. Hátravezették, ők mondtak egy árat, majd megmondták az előleg összegét. Én ott hagytam nekik, amit kértek, majd a hajóhoz indultam. Már Kanami ott várt, két akadémia tanárral, akiket felismertem. Egyiküket Kenjinek hívják, másikat Atsu vagy Atsumotonak. Rájuk köszöntem, majd kezet fogtunk.
- Konichiwa. Engem Kenjinek hívnak. Társam Atsumoto. (cián)
- Konichiwa. Hívj nyugodtan Atsunak. (cián)
- Konichiwa. Genki vagyok a Djuka klánból. (sárga)
Hamarosan megérkezett a 14 másik chuunin, bár utólag kettőről kiderült, hogy ők vezetik a küldetést és jouninok, meg másik négy társamról kiderült, hogy genninek, de ránézésre se voltak többek 12- 14-nél. ~Ennyire fontos küldetés lenne? 2 jounin, 8 chuunin és véletlenül idekeveredett 4 gennin. ~ Kettő közülük azért volt itt, mert bátyjuk is benne van a küldetésben és a szülők már nincsenek az élők sorába, a nagytesó meg nem akarta őket itt hagyni egy hónapra. Másik kettő, egy ikerpár, pedig azért volt itt, mert szülei épp küldetésen voltak és a gyerekcsősz is bekerült a küldetésbe. Mind a 4 fiatal nagyon meg volt szeppenve a magas rangú társaikat látva. A csapatból csak 2 gyereket ismertem, az egyiknek nem jutott eszembe a neve, míg a másik Akiya, aki már az akadémián is riválisom volt. Rivalizálásunk célja Kanami volt. Mikor a lány nem látta, direkt cukkoltam, hogy az én barátnőm lett. Egy idő után nem bírta és beszólt a barátnőmnek. Ekkor előkaptam a hátamról a zanbatot és rá fogtam.
- Ezt vond vissza! (sárga)
A vitánkat az egyik vezető szakította félbe.
- Ezt majd a küldetésre tartalékoljátok. 5 perc múlva érkezik a szállítandó valami. (cián)
És valóban, egy idős asszony érkezett mellette egy dagadt macska volt, a kezében egy dobozka. Miután az egyik jounin az asszonyt a macskájával és dobozzal a másik elkezdte a részletezni a feladatot.
- Fuyu asszony egy régi családi ereklyéjét kell elszállítanunk a klánja rejtekhelyére. Igazából ennyit kéne tudni a feladatról. Most viszont szeretnék egy pár mondatos bemutatkozást. (cián)
Akiyaki kezdte a bemutatkozást. Ő egy magas, sportos srác. rövid barna haja és fekete szeme volt. Ruházata egy ninja overál és egy ninja szandál volt.
- Akiyakinak hívnak, de hívjatok Akinak. 16 éves vagyok. Specialitásom a víz - és a földelem. Valamennyire jártas vagyok a taijutsuban, de nem erősségem. 2 éve chuunin. (cián)
A következő egy alacsony, duci srác volt, hosszú fekete haját copfba fogta. Ruházata egy rövid ujjú, hawaii ing, és egy szürke melegítő volt.
- Az én nevem Daiki. Villám specialista vagyok. Értek még a kenjutsukhoz. (cián)
Következett a srác két ikeröccsével. Rövid barna haja volt, két szőke csíkkal. A megszokott chuunin ruházatot viselte. Öccsei mindketten teljesen feketében voltak, hajuk is fekete volt. Egyetlen különbség a ruházatukon lévő piros és fekete ló.
- Üdvözletem. A nevem Gen, 22 éves vagyok, ők az iker öcsikéim Ginga és Gingo ők 12 évesek. 10 éve vagyok chuunin, taijutsu, föld és kenjutsu specialista vagyok. Ginga és Gingo pedig bábmesternek tanulnak. (cián)
Aztán Kanami mutatkozott be.
- Kanami vagyok. 4 éve chuunin, azóta az akadémián tanítok. Nem igazán specializálódtam semmire. Ha valamit mondani kéne talán a tűz elem. (indigó)
Aztán én jöttem.
- A nevem Matari Djuka Genki. 16 éves vagyok. Gennin vagyok, de aki beszól, azzal megetetem a kardom. - Húztam elő a zanbatot a hátamról, majd kitartva magam elé. Ezzel nagy benyomást tettem a csapatra. – Taijutsura, azon belül is először az állathasználó jutsukra, kenjutsura és orvosi jutsukra szeretnék specializálódni. (sárga)
Következett egy testalkatra hozzám hasonló srác. Ő is ismerős volt, de nem tudtam honnan. Vele volt egy lány és egy fiú, akikre vigyázott.
- Izumi vagyok 16 éves. Genki és Akiyaki osztálytársa voltam, de 10 évesen letettem a gennin vizsgát, 12 évesen lettem chuunin. Én vagyok az orvos a csapatban, emellett értek a villám jutsukhoz. Ezzel a küldetéssel bizonyítom, hogy megérdemlem a jounin rangot. (cián) – nyomatékosítva a szavait elővett egy szikét és a fejem mellett a hátam mögött álló fához szegezett egy legyet a szárnyánál fogva. ~ Húha, bele se kötnék. ~
Miután befejezte a mondandóját odasétált a fához kihúzta a szikét, letörölte, majd eltette és a gyerekekre terelte a szót.
- A lány szél elemű és szenzor ninja, míg a srác Hien stílust nyomja, ő víz elemű és ért a genjutsukhoz. (cián)
Aztán jött a két vezér. Két nő. ~Ha legalább olyan jól értenek a pasikhoz, mint amilyen szépek, akkor a srácok nagyon fognak örülni. ~ Látszott rajtuk, hogy tapasztaltak. Mint kiderült ikertestvérek. Arcuk mindkettőjüknek kerek volt hosszú fekete hajuk volt. Mindkettőnek rózsaszín és szőke csíkok voltak a hajúkban, egyikük egy fehér virágot hordott a feje jobb oldalán, másik egy ugyanolyan rózsaszín virágot hordott a másik oldalon. A beszédet a rózsaszín virágos kezdte meg.
- Az én nevem Fuji, nővérem Fujiko. Mindketten főleg genjutsu használók vagyunk. Én tűz, nővérem szél elemű. Minimális szinten mindketten értük az orvosi jutsukhoz, nővérem viszont még szenzor ninjaként is funkcionál. (cián)
Miután Atsumo és Kenji jelezték, hogy a néven kívül nem hajlandók mást elárulni a vezetők beosztották a csoportokat. Kanami és én megkaptuk Daikit és Atsumot. Fuji, Fujiko mellé az öreg hölgy mellé Akiyaki és Kenji került. A kisgyerekek kisérőikkel egy hajóra kerültek. Most Fujiko beszélt.
- 6 kapitánnyal fogunk menni, minden hajón 2 lesz. Éjszaka nem megyünk sehova. Ja mielőtt elfelejtem. Itt van egy piros kendő, hogy mindig megismerjük egymást. Mindenki foglalja el a hajóját és amint mindenki kipakolt indulunk. (cián)
Valóban épp csak kipakoltunk és felmentem a fedélzetre jelezni, már indultunk is. A nap további része unalmasan telt. Daikivel, Atsumotoval és Eisukével beszélgettünk, kártyáztunk és viccelődtünk. Nagyon jól éreztük magunkat s szereztem két új barátot. Az este is nyugodtan telt. Nem messze a parttól álltunk meg éjszakára. Amíg mi a srácokkal horgásztunk és viccelődtünk, Kanami nekilátott vacsorát főzni. ~ remélem a többiekkel is sikerül így kijönnöm. ~ Gyorsan besötétedett, így abba kellett hagynunk a horgászatot, mert nem láttunk semmit. Csak kisebb halakat fogtunk, vagyis én fogtam egy 3-4 körüli ragadozó halat. amiből csak azután tudtuk kiszedni a horgot, miután agyonvertük. Amíg elpakoltuk a felszerelést Kanami megterített és kitette az asztalra az ételt. A vacsora kellemesen telt és mivel a hajó jelenleg ki volt kötve, így a kapitány is csatlakozott hozzánk. A vacsora nagyon finomra sikeredett. Miután mindenki jól lakott egy nagyobb üveg sake is előkerült. Miután ez is elfogyott, mindenki elment a szobájába. Így telt el az első nap. A következő két hétben, míg el értünk a tűz országának határát, nem történt semmi érdekes. Vagyis kisebb csaták voltak, de a fenn maradó időben vagy Eisukével voltam vagy az egyik társammal, főleg Daikivel, aki értett a kenjutsuhoz gyakoroltunk a hajófenékben vívni. Egyetlen komolyabb csata volt, de azt a két jounin vezetőnk megvívta. Azokon a cuccokon kívül, ami létfontosságúak voltak, mindent a hajón hagytam. Konoha határában 2 anbu is csatlakozott a csapathoz. A faluba dél körül sikeresen megérkeztünk. Ki lett volna az a hülye, aki 17 ninját meg támadott volna. Az öregasszony 8 elég vaskos borítékot. Ebből Kanami is kapott egyet. Megszámolta a pénzt, majd a felét nekem adta egy puszi és egy köszönöm keretében. Én alig hittem a szememnek. Aztán jött a következő sokk. A vezetőink másfél nap szabadidőt adott.
- Holnap pontban délután 2-kor indulunk, addig mindenki azt csinál, amit akar.
Miután elmondta, Kanami sanhoz fordultam.
- Mit szeretnél csinálni? Lenne kedved ebédelni? Nekem a könyvtárba lenne egy kis kutató munkám egy jutsuról, Ishibari // Kőtűk a neve.
- Igen.
Épp csak befejeztük a beszélgetést, amikor Daiki lépett oda hozzám.
- Sziasztok. Kenji, Atsu, Akiyaki és én este elmegyünk a közelben található kaszinóba. Este egy kicsit játszani.
- Persze! Kanami?
- Nekem nincs. Fáradt vagyok.
- Rendben kicsim, aludd ki magad. – majd odahajoltam hozzá és a fülébe súgtam. – Van a közelben egy jó love hotel, nincs kedved egy kicsit elbújni ott. – mutattam a Hokage palota mögött emelkedő épületre.
Elköszöntem Daikitől és kérdezősködni kezdtünk, hogy merre lehet találni egy jó éttermet. Hamarosan találtunk egy helybélit, aki elkísért BBQ Yashiki étteremhez. Beültünk, majd rendeltünk egy kupac húst és feltettük a grillre. Eszegettünk és közben beszélgettünk. 1 órát tartózkodtunk Yashiki éttermében. Aztán kézen fogva a korábban mutatott hotelhez mentünk. Kivettem egy szobát, ahol a következő négy órát együtt töltöttük. Aztán a maradék időt a városban sétálgatva, beszélgetve töltöttük. Vettem egy kis csokor virágot, megittunk egy pohár saket és egy közeli réten fogócskáztunk. Este 8-kor jött értem a szállásunkra a csapat, akivel megyek szerencsejátékozni. Nem tudtam, hogy hova megyünk így csak követtem a csapatot. Útközben észrevettem egy könyvesboltot, ahol megvettem egy biológia könyvet és egy tekercset, ami az engem érdeklő jutsuról szólt. Újdonsült barátaim megvártak, majd mikor kiértem jeleztem, hogy sikerült. Aztán tovább indultunk, az út hátralévő részén megbeszéltük, hogy egymás pénzét, ha nem lát senki, akkor visszaadjuk. Hamarosan megérkeztünk egy kulturáltan kinéző kaszinóhoz. Beléptünk. Daiki mindenkinek megvette a zsetont és leültünk egy póker asztalhoz. Rajtunk kívül volt egy alacsony, vékony lány, egy izmos, körülbelül két méter magas kopasz pasi és egy közepes testalkatú középkorú úr. Az osztó egy szikár, középmagas rövid, barna hajú 30-as évei elején járó nő volt Rendeltem egy pohár saket és megnéztem a lapjaimat. Egy treff bubi és egy káró dáma. Floppal lejött egy káró 10-es, pikk ász és egy káró király, lassan kezdtem direkt nem kezdtem magas téttel, majd szépen lassan emelve. Turn és a river egy káró 2-es és treff 8-as volt. Kenjinek a játszma végén sora, Atsu és Akiyaki 2-2 párral végeztek, míg Daikinak a játékostársainkkal együtt csak sora volt. Az este folyamán nyerő szériám volt, így elnyertem mindenki pénzét. Először Daiki, majd a 2 idegen végül Atsu és Akiyaki is kiestek. Közben hajnalodni kezdett és már mindannyian jó pár üveg saken túl voltunk. Talán Daiki és Atsu voltak a legjózanabbak, így Akiyakival rájuk támaszkodva sikerült elbotorkálni a nyert pénzzel a szállásunkig. Kanami az ajtóban várt és jól leszidott, hogy ilyen sokáig várattam. De miután meglátta mennyit nyertem egyből megenyhült. Elrakta egy zacskóban, majd felöltöztettet és egy puszit nyomott az arcomra és lefeküdt mellém. Másnap ebédidőben keltem. Összeszedtem haverok pénzét és megkerestem a szobájukat és bekopogtam. Egyesével visszaadtam nekik a pénzüket és mivel becsületesen megtartottam az egyezséget mindnyájuk egy részét visszaadta becsületdíjként. Egy közös ebéd után a tegnap felfedezett BBQ étteremben elköszöntünk a falutól és a hajókhoz indultunk. Mindenki lepakolt a hajókba, majd lassan elindultunk. Senkinek nem volt ereje. Legalábbis Daiki és én a nap további részét és az estét átaludtuk. Összesen a vacsorára és az utána lévő félórás beszélgetésre maradtunk ébren. Daikivel megfogadtuk, hogy egy ideig biztos nem iszunk sake-t. A visszautazás is eseménytelenül telt. Mégis ki támadna meg egy getsugakurei hajóflottát, ami épp hazatér? Az út nagy részében vagy a biológia könyvet olvasgattam, hogy tágítsam a négy mancs jutsuról a tudásom, a Kanashibari tekercset tanulmányoztam, Kanami sannal töltöttem az időt vagy Daikivel gyakoroltam kardvívást. 2 hét utazás után hazaértünk. Amint kiléptem a hajóból megpusziltam a földet. Mindenkitől elköszöntem, Eisukétől is, aki már alig várta, hogy újra láthassa a családját. Nekem meg mindennél jobban hiányzott Moon. Elrohantam a kiképzőhöz. Ott már várt rám a régen nem látott kutyám. Megöleltem, megpusziltam, majd kifizettem a hátralékot a képzésért, majd hazavitte. Egy gyors átöltözés és a fegyverek és egyéb cuccok lepakolása után kivittem Moont és az egész napot játékkal töltöttük. Este lemostam, majd lefeküdtünk aludni.
A hozzászólást Matari Djuka Genki összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Júl. 19 2012, 14:45-kor.
Akira- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 2192
Elosztható Taijutsu Pontok : 60
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 646 (A)
Gyorsaság : 800 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 646 (A)
Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 0 (1055)
Re: Genki (Djuka) Matari
Jiraiya Kedd Ápr. 10 2012, 11:15
Nah belekezdek a regélésbe
Először is, könyvtárban nem igazán találsz meg E szintnél nagyobb technikát. Igazság szerint, vannak minden országban tekercsek és egyéb irományok, de ezeket féltve őrzik. Konohának is van egy ilyen "raktára" de azt is őrzik. Csak nagyon képzett ninja tud oda bejutni. Mint pl Orochimaru. Persze engedéllyel is beléphetsz. Itt nem csak tiltott technikákat őriznek, hanem B-A-S szintű jutsuk részletes leírását is. Persze ott nincsenek osztályozva ^^' Leginkább csak feketén lehet beszerezni technikákról szóló tekercseket. Vagy ritka esetben az öregektől beszerezni.
Nem mindig jó ha sokat írsz. Vannak irományok amik kevéskék, de nagyon jók.
Sajnos a hajó utat is eléggé összecsaptad. Minden olyan részletet leírtál ami nem igazán érdekes, de az igazán szaftos, zamatos részeket kihagytad. Áhh nem volt semmi érdekes az úton csak 1-2 csata.
De a káró, meg a bubi meg ezek ott voltak Jót mosolyogtam, hogy nem értettem szinte semmit a pókeres részből. ^^" Nem vagyok egy nagy szerencsejátékos. A csatákat mindig célszerű leírni. A karaktered hosszúra nyúló és mélyreható gondolatait is. Mondjuk amikor megkapta a Zanbatot. Nem kellenek novellák meg hasonló művek, elég csak egy nagyon jól kitalált egynapos vagy kétnapos mű is. Mondjuk, hogy ha nagyon jó az iromány és még terjedelmes is az még jobb. Persze ha Küldetésről van szó, akkor nem gáz. Azok hosszúak szoktak lenni. Habár a küldetésen "legálisan" résztvevők számát is vitatom, de mivel az az öreg néni sokat fizet, így talán elfogadható.
Mindent összegezve, az egész kaland alatt szerzett pénzed 2500 ryo.
+500 a szerencsejáték.
+2000 a küldetésért.
+ Zanbato.
És most sajnos csak +8 ch kapsz.
Írd fel a beszerzett cuccost az adatlapodra. ^^
_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!
Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok
!! 
Jiraiya- Főadminisztrátor
- Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt
Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol
Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|
Re: Genki (Djuka) Matari
Akira Kedd Ápr. 10 2012, 12:08
Köszönöm, A kanashibari "C" szintű jutsu, szerintem egy ilyen tekercset, még simán árulhatnak könyvesboltban (nem könyvtár) is. A tekerccsel akkor mi legyen?
A könyvesbolt, ahol lehet venni könyveket, könyvtár meg ahol csak kivenni lehet és azt vissza kell vinni.
Biológia könyvet megkaphatom? Ugyanis megvettem és kell a négy mancs jutsuhoz, mert kaptam egy olyan tippet, hogy bármilyen állathoz lehet használni és ezzel szeretném Genki biológia tudását bővíteni, főleg az állatokról.
A könyvesbolt, ahol lehet venni könyveket, könyvtár meg ahol csak kivenni lehet és azt vissza kell vinni.
Biológia könyvet megkaphatom? Ugyanis megvettem és kell a négy mancs jutsuhoz, mert kaptam egy olyan tippet, hogy bármilyen állathoz lehet használni és ezzel szeretném Genki biológia tudását bővíteni, főleg az állatokról.
Akira- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 2192
Elosztható Taijutsu Pontok : 60
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 646 (A)
Gyorsaság : 800 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 646 (A)
Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 0 (1055)
Re: Genki (Djuka) Matari
Jiraiya Kedd Ápr. 10 2012, 12:10
Áhh kihagytam őket. Megkaptad mindegyiket.
_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!
Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok
!!
Jiraiya- Főadminisztrátor
- Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt
Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol
Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|
Re: Genki (Djuka) Matari
Akira Szer. Május 09 2012, 22:13
Első fejvadászat és fejlődés
Akiyaki elleni küzdelem egy nappal, aznap délután kezdődik
Vezető: Dan álnevű jounin
Résztvevők: Daiki (villám), Atsumoto és én (2 chuunin + én)
Célpont: egy bűnbanda (kb 50- 100 fő, de sima banditák, akik se a chakrát, se a jutsukat nem ismerik)
A hosszú küldetés és a sokáig eltartó távolság hazámtól nagyon kifárasztott, na meg a tegnapi harc utáni hosszú ünneplés a haverokkal. Alighogy haza érkeztem a buliból hullaként feküdtem az ágyamba és aludtam, mint a bot. Másnap körülbelül délig aludtam, amikor finom étel illata csapta meg az orrom. Kanami főzött ebédet a konyhában.
- Jó reggelt álomszuszék. – köszönt rám Kanami – Atsu nem rég volt itt, hogy egy küldetése lenne a számodra és monda, hogyha felkelsz, ebéd után küldjelek a Daimyou palotájához.
- Mennyi idő még az ebéd. – Kérdeztem korgó gyomorral.
- Már csak pár perc.
Hirtelen megszédültem. Kanami odajött hozzám és még időben alám tolt egy széket. Én csillogó szemmel, üres pocakkal és még félig álmos tekintettel. A lány hamarosan letett egy tál gőzölgő levest az asztalra. Én felálltam, de arra már nem volt erőm, hogy a széket is felkapjam a székem és az asztalhoz húzzam, ahol eredetileg volt, így inkább leültem szerelmemmel szemben, aki ezen jót kuncogott, de most se volt kedvem, hogy meg kérdezzem, mi ezen olyan poénos. Így inkább enni kezdtem csöndben a levesem. Ahogy végeztem egyből kerestem egy poharat és a konyhában lévő teából öntöttem. Ez egy kicsit erőt öntött belém. Megkerestem a maszkjaim, majd felkötöttem őket az arcomra. Következett a zanbato, végül pedig a wakizashim és Keiko. Aztán jöttem a tartók. Egyik, majd másik shuriken tartó, tantok a cipőbe, majd az övtáska. Miután mindennel elkészültem, még Moonhoz fordultam.
- Moon itt maradsz vigyázz a kicsimre. – Aztán Kanami felé fordultam. – Te is vigyázz magadra drágám.
- Rendben
Egy búcsúcsókot követően elindultam az említett helyre. Elég furán nézhettem ki 2 maszkkal és a kardokkal a hátamon. De hát kit érdekel az ilyen, végülis a ninjáknak is kell fegyver. Hamarosan megérkeztem a falu közepén álló tákolmányhoz, ami inkább hasonlított egy kastélyhoz, mint egy kulipintyóhoz a szegény negyedben. Bementem az épületbe, ahol Atsu és Daiki vártam. Kölcsönös köszöntés után elindultunk földesúr szobájához. Atsu bekopogott és miután hallottuk a szabad jelzést, a fegyverek leadása után, sorban beléptünk és meghakjoltunk a falu vezetője elött. Én levettem a fa maszkot, hogy igazolni tudjam, hogy valóban az vagyok aki. Miután a vezetőnk megbizonyosodott róla, hogy valóban engem hívott a másik kettő mellé visszavettem a fadarabot, ami az arcom eltakarására szolgált.
- Köszönöm hogy eljötettek. Atsu és Daiki san és köszöntelek téged is Genki san. Hallottunk a tetteiről. Segítség az öreg hajóácsnak, Akiyaki legyőzése, Egy hónapos küldetés Fuyu asszony ékszereiért, tanulás Kanami sannal és egyéb apróbb küldetések, amikkel öregbítetted a klánod és a falud hírnevét. Viszont, most egy komoly feladatot bíznék rátok, amihez hármotok mellé társul egy jounin vezető is.
Egy számomra ismeretlen férfi lépett be az ajtón, viszont láthatólag ismerte. Egy-egy kézintéssel köszöntötték egymást. Az ismeretlen meghajolt a daimyounak, aki újra beszélni kezdet.
- Van a közelben egy raktár, amit évek óta nem használunk, viszont pár napja kémjeink jelentették, hogy egy helyi banda elfoglata azt. Köörülbelül 50- 100 emberről van szó, de csak mezei csirkefogók. Nem lesz gond velük. Az épület maga nem érdekel, viszont az az egyetlen olyan hely, amin keresztül a falu civil lakossága el tud menekülni. Ugyanis van egy titkos kikötő.
Miután befejezte monológját egy térképet dobott oda a vezetőnknek. Majd mindannyian meghajoltunk és ahogy jöttünk, úgy mentünk is. Az épület elött egy fa árnyékában mesterünk leült, majd jelezte, hogy kövessük a példáját. Mi köré ültünk és elkezdte magyarázni, hogy mi lesz.
-Üdv! A küldetés alatt Dannak hívhatok. Itt van a hely, ahova mennünk kell. – mutatott egy pontra, majd előkapott egy tollat és bekeretezte. - A tározó egy mezőn van, így könnyű lesz megközelíteni, a bejutás már azért annál bonyolultabb, ugyanis sok és nagy ablak van az épületen. Egyetlen lehetőségünk az északi kapu. Onnan fogjuk megközelíteni. Viszont, ha jól tudom senki sincs köztünk, aki szenzorképességekkel rendelkezik, pedig jó lenne tudni, hogy a genszterek mennyire vigyáznak a fészerre.
- Genkinek van egy technikája, ami szerintem segíthet. – Szólt Atsu, aki valószínűleg az aktából tudta meg, hogy ismerhetem, mert ha jól emlékszem, akkor az elöző, közös küldetésen nem használtam.
- Ez igaz. – Mondtam szerényen. – Ismerem a négy láb jutsut.
A vezetőnknek egyből felcsillant a szeme.
- Hogy ez nem jutott eszembe. Ez is tökéletes megoldás, viszont akkor hozd ide az állatodat.
- Rendben. - Hajoltam meg és elkezdtem futni Moonért. Sebességemnek hála körülbelül 5 perc alatt tettem meg az utat, ami gyalog 10 lenne, na de rendesen ki is fáradtam. Moon a hátsó kertben feküdt és várt rám. Barátságos ugatással köszöntött.
- Haver feladat van, gyere velem.
Moon, mintha értené, amit mondok, farkcsóválással válaszolt és el is indult a bejárati ajtó felé. Még benn felkötöttem rá a nyakörvet és a pórázt. Fújtam kettőt, majd fútni kezdtem arra, amerről korábban jöttem. 5 perc múlva újra a társaim elött voltam.
- Ő lenne Moon, egy farkas.
- Rendben! A tároló körülbelül 2 órányira van. Mi ezen az útvonalon fogunk haladni. – Mutatott a térképre. – Mindenki kész?
- Oss! – Kiáltottunk fel egyszerre.
Miután mindenki elkészült és nekem is sikerült visszatennem a hátamra a zanbatom a vezetőnk elindult az erdő felé. Alig pislantottam kettőt már az egyik fa ágáról kiabált, hogy siessünk. Utána indultunk és hamarosan mi is a fán voltunk Moon-nal együtt. És elindultunk. Az úton egy- két szónál több nem hangzott el, mivel mindenki próbált tartalékolni. Mikor megérkeztünk vezérünk még egy utolsó kérdést tett fel.
- Kinek van a tulajdonába tanto?
Akinek volt, annak adott egy bőrtokok szíjjal megtoldva, amibe bele tudtuk rakni anélkül, hogy zavarna a mozgásban, mégis könnyen előhúzható. Én a birtokomba lévő két tantot a bal kezemre tettem, mivel a zanbato mellett nem nagyon tudom használni, így valószínűsíthetően első csapásként vetem be. 2 óra múlva meg is érkeztünk egy tisztásra, aminek a túlsó szélén volt a ház, amit kerestünk. Aktiváltam a jutsut, majd közöltem a társaimmal, hogy mi is a helyzet.
- Körülbelül tőlünk 7-8 méterre van egy páros, ők még nem szúrtak ki, viszont a háztetején 1 ninja is van, aki a láthatatlanság köpenye jutsuval rejtőzik, ő már kiszúrt, de nem tud jelezni a társainak, mert tudja, hogy mi is tudjuk, hogy ott van. Hallom az épület alatt a hajóknak kialakított folyó zúgását. Várjatok! Az északi kaput is ketten őrzik.
Dan egy pillanat alatt eltünt, majd a következő pillanatban 2 elfojtott hörgést hallottunk a követbező pillanatba, pedig ott állt mellettünk.
- 2 őrrel kevesebb.
~ Tehát ez volt a két hang forrása. Akkor már csak a ninja és a két másik őr van hátra. ~
Dan egy rövid gondolkodás után megszólalt.
- Atsu és Daiki ti megölitek a két másik őrt, addig én és Genki valahogy likvidáljuk a tetőn lévő őrt.
Miután 2 társam eltűnt Dan 2 árnyék klónt hozott létre, majd az egyiket hozzám hasonlatossá tette, majd elküldte őket, hogy nyugatról támadjanak a tetőn rejtözködőre. Miután a klónok támadásba lendültek, mi is csatlakoztunk a csapathoz. A bújócskázó ninja tai jutsuval próbálta legyőzni ellenfeleit, viszont az egyik klónnak sikerült elkapnia őt. Ekkor lendültem támadásba. Zanbato egyetlen csapásával szeltem ketté ellenfelem, akinek még megmukkania se volt ideje. Fegyveremet visszatettem a hátamra, majd leugrottam a tetőről. Közben a többiek is odaértek.
- 3-ra berúgom az ajtót. 3, 2, 1!
Dan senpai egy egyszerű mozdulattal kirúgta az ajtót a helyéről, ami mint kiderült kifelé nyílik, így egy elegáns mozdulattal kiesett a keretéből. Azt hittük, hogy legalább 70 ember lesz az épületben, de hirtelen rá kellett jönnünk, hogy csak körülbelül 30- 40 ember lehetett az épületben. 2 bátrabb támadó volt, akit egy- egy tantoval le is állítottam. Még a fájdalomtól se volt idejük felkiáltani, ahogy holtan estek össe, fejükben a késekkel. a Többiek még mindig nem tudták mit is csináljanak. Daiki kézpecséteket formált és 2 villám sárkány (
Rairyuu no Tatsumaki // Villámsárkány Tornádó) indult meg ellenségeink felé. Közben elővettem a zanbatot és a támadás nyomán életben maradó ellenfelekre vetettem magam. Társaim is követték példámat. Már 3 emberrel végeztem mire a többiek levágták az elsőt, bár mondjuk a zanbatoval jóval könnyebb 2-3 ellent kicsinálni egyszerre, mint egy egyszerű katanával. Fröcsögött a vér, repkedtek az agyvellők és a testrészek. Aztán egy erős ütést éreztem a tarkómon. Innentől már nem nagyon emlékszem, hogy mi történt. Az ájulás után a következő kép ugrott be, hogy egy kórházi ágyba fekszem, fegyvereim pedig szembe a falnak döntve, még a tantok is, na meg a fizettség és a banditáknál talált pénz és néhány olyan fegyver is, ami a többieknek nem kellett, így nekem adták.
Akiyaki elleni küzdelem egy nappal, aznap délután kezdődik
Vezető: Dan álnevű jounin
Résztvevők: Daiki (villám), Atsumoto és én (2 chuunin + én)
Célpont: egy bűnbanda (kb 50- 100 fő, de sima banditák, akik se a chakrát, se a jutsukat nem ismerik)
A hosszú küldetés és a sokáig eltartó távolság hazámtól nagyon kifárasztott, na meg a tegnapi harc utáni hosszú ünneplés a haverokkal. Alighogy haza érkeztem a buliból hullaként feküdtem az ágyamba és aludtam, mint a bot. Másnap körülbelül délig aludtam, amikor finom étel illata csapta meg az orrom. Kanami főzött ebédet a konyhában.
- Jó reggelt álomszuszék. – köszönt rám Kanami – Atsu nem rég volt itt, hogy egy küldetése lenne a számodra és monda, hogyha felkelsz, ebéd után küldjelek a Daimyou palotájához.
- Mennyi idő még az ebéd. – Kérdeztem korgó gyomorral.
- Már csak pár perc.
Hirtelen megszédültem. Kanami odajött hozzám és még időben alám tolt egy széket. Én csillogó szemmel, üres pocakkal és még félig álmos tekintettel. A lány hamarosan letett egy tál gőzölgő levest az asztalra. Én felálltam, de arra már nem volt erőm, hogy a széket is felkapjam a székem és az asztalhoz húzzam, ahol eredetileg volt, így inkább leültem szerelmemmel szemben, aki ezen jót kuncogott, de most se volt kedvem, hogy meg kérdezzem, mi ezen olyan poénos. Így inkább enni kezdtem csöndben a levesem. Ahogy végeztem egyből kerestem egy poharat és a konyhában lévő teából öntöttem. Ez egy kicsit erőt öntött belém. Megkerestem a maszkjaim, majd felkötöttem őket az arcomra. Következett a zanbato, végül pedig a wakizashim és Keiko. Aztán jöttem a tartók. Egyik, majd másik shuriken tartó, tantok a cipőbe, majd az övtáska. Miután mindennel elkészültem, még Moonhoz fordultam.
- Moon itt maradsz vigyázz a kicsimre. – Aztán Kanami felé fordultam. – Te is vigyázz magadra drágám.
- Rendben
Egy búcsúcsókot követően elindultam az említett helyre. Elég furán nézhettem ki 2 maszkkal és a kardokkal a hátamon. De hát kit érdekel az ilyen, végülis a ninjáknak is kell fegyver. Hamarosan megérkeztem a falu közepén álló tákolmányhoz, ami inkább hasonlított egy kastélyhoz, mint egy kulipintyóhoz a szegény negyedben. Bementem az épületbe, ahol Atsu és Daiki vártam. Kölcsönös köszöntés után elindultunk földesúr szobájához. Atsu bekopogott és miután hallottuk a szabad jelzést, a fegyverek leadása után, sorban beléptünk és meghakjoltunk a falu vezetője elött. Én levettem a fa maszkot, hogy igazolni tudjam, hogy valóban az vagyok aki. Miután a vezetőnk megbizonyosodott róla, hogy valóban engem hívott a másik kettő mellé visszavettem a fadarabot, ami az arcom eltakarására szolgált.
- Köszönöm hogy eljötettek. Atsu és Daiki san és köszöntelek téged is Genki san. Hallottunk a tetteiről. Segítség az öreg hajóácsnak, Akiyaki legyőzése, Egy hónapos küldetés Fuyu asszony ékszereiért, tanulás Kanami sannal és egyéb apróbb küldetések, amikkel öregbítetted a klánod és a falud hírnevét. Viszont, most egy komoly feladatot bíznék rátok, amihez hármotok mellé társul egy jounin vezető is.
Egy számomra ismeretlen férfi lépett be az ajtón, viszont láthatólag ismerte. Egy-egy kézintéssel köszöntötték egymást. Az ismeretlen meghajolt a daimyounak, aki újra beszélni kezdet.
- Van a közelben egy raktár, amit évek óta nem használunk, viszont pár napja kémjeink jelentették, hogy egy helyi banda elfoglata azt. Köörülbelül 50- 100 emberről van szó, de csak mezei csirkefogók. Nem lesz gond velük. Az épület maga nem érdekel, viszont az az egyetlen olyan hely, amin keresztül a falu civil lakossága el tud menekülni. Ugyanis van egy titkos kikötő.
Miután befejezte monológját egy térképet dobott oda a vezetőnknek. Majd mindannyian meghajoltunk és ahogy jöttünk, úgy mentünk is. Az épület elött egy fa árnyékában mesterünk leült, majd jelezte, hogy kövessük a példáját. Mi köré ültünk és elkezdte magyarázni, hogy mi lesz.
-Üdv! A küldetés alatt Dannak hívhatok. Itt van a hely, ahova mennünk kell. – mutatott egy pontra, majd előkapott egy tollat és bekeretezte. - A tározó egy mezőn van, így könnyű lesz megközelíteni, a bejutás már azért annál bonyolultabb, ugyanis sok és nagy ablak van az épületen. Egyetlen lehetőségünk az északi kapu. Onnan fogjuk megközelíteni. Viszont, ha jól tudom senki sincs köztünk, aki szenzorképességekkel rendelkezik, pedig jó lenne tudni, hogy a genszterek mennyire vigyáznak a fészerre.
- Genkinek van egy technikája, ami szerintem segíthet. – Szólt Atsu, aki valószínűleg az aktából tudta meg, hogy ismerhetem, mert ha jól emlékszem, akkor az elöző, közös küldetésen nem használtam.
- Ez igaz. – Mondtam szerényen. – Ismerem a négy láb jutsut.
A vezetőnknek egyből felcsillant a szeme.
- Hogy ez nem jutott eszembe. Ez is tökéletes megoldás, viszont akkor hozd ide az állatodat.
- Rendben. - Hajoltam meg és elkezdtem futni Moonért. Sebességemnek hála körülbelül 5 perc alatt tettem meg az utat, ami gyalog 10 lenne, na de rendesen ki is fáradtam. Moon a hátsó kertben feküdt és várt rám. Barátságos ugatással köszöntött.
- Haver feladat van, gyere velem.
Moon, mintha értené, amit mondok, farkcsóválással válaszolt és el is indult a bejárati ajtó felé. Még benn felkötöttem rá a nyakörvet és a pórázt. Fújtam kettőt, majd fútni kezdtem arra, amerről korábban jöttem. 5 perc múlva újra a társaim elött voltam.
- Ő lenne Moon, egy farkas.
- Rendben! A tároló körülbelül 2 órányira van. Mi ezen az útvonalon fogunk haladni. – Mutatott a térképre. – Mindenki kész?
- Oss! – Kiáltottunk fel egyszerre.
Miután mindenki elkészült és nekem is sikerült visszatennem a hátamra a zanbatom a vezetőnk elindult az erdő felé. Alig pislantottam kettőt már az egyik fa ágáról kiabált, hogy siessünk. Utána indultunk és hamarosan mi is a fán voltunk Moon-nal együtt. És elindultunk. Az úton egy- két szónál több nem hangzott el, mivel mindenki próbált tartalékolni. Mikor megérkeztünk vezérünk még egy utolsó kérdést tett fel.
- Kinek van a tulajdonába tanto?
Akinek volt, annak adott egy bőrtokok szíjjal megtoldva, amibe bele tudtuk rakni anélkül, hogy zavarna a mozgásban, mégis könnyen előhúzható. Én a birtokomba lévő két tantot a bal kezemre tettem, mivel a zanbato mellett nem nagyon tudom használni, így valószínűsíthetően első csapásként vetem be. 2 óra múlva meg is érkeztünk egy tisztásra, aminek a túlsó szélén volt a ház, amit kerestünk. Aktiváltam a jutsut, majd közöltem a társaimmal, hogy mi is a helyzet.
- Körülbelül tőlünk 7-8 méterre van egy páros, ők még nem szúrtak ki, viszont a háztetején 1 ninja is van, aki a láthatatlanság köpenye jutsuval rejtőzik, ő már kiszúrt, de nem tud jelezni a társainak, mert tudja, hogy mi is tudjuk, hogy ott van. Hallom az épület alatt a hajóknak kialakított folyó zúgását. Várjatok! Az északi kaput is ketten őrzik.
Dan egy pillanat alatt eltünt, majd a következő pillanatban 2 elfojtott hörgést hallottunk a követbező pillanatba, pedig ott állt mellettünk.
- 2 őrrel kevesebb.
~ Tehát ez volt a két hang forrása. Akkor már csak a ninja és a két másik őr van hátra. ~
Dan egy rövid gondolkodás után megszólalt.
- Atsu és Daiki ti megölitek a két másik őrt, addig én és Genki valahogy likvidáljuk a tetőn lévő őrt.
Miután 2 társam eltűnt Dan 2 árnyék klónt hozott létre, majd az egyiket hozzám hasonlatossá tette, majd elküldte őket, hogy nyugatról támadjanak a tetőn rejtözködőre. Miután a klónok támadásba lendültek, mi is csatlakoztunk a csapathoz. A bújócskázó ninja tai jutsuval próbálta legyőzni ellenfeleit, viszont az egyik klónnak sikerült elkapnia őt. Ekkor lendültem támadásba. Zanbato egyetlen csapásával szeltem ketté ellenfelem, akinek még megmukkania se volt ideje. Fegyveremet visszatettem a hátamra, majd leugrottam a tetőről. Közben a többiek is odaértek.
- 3-ra berúgom az ajtót. 3, 2, 1!
Dan senpai egy egyszerű mozdulattal kirúgta az ajtót a helyéről, ami mint kiderült kifelé nyílik, így egy elegáns mozdulattal kiesett a keretéből. Azt hittük, hogy legalább 70 ember lesz az épületben, de hirtelen rá kellett jönnünk, hogy csak körülbelül 30- 40 ember lehetett az épületben. 2 bátrabb támadó volt, akit egy- egy tantoval le is állítottam. Még a fájdalomtól se volt idejük felkiáltani, ahogy holtan estek össe, fejükben a késekkel. a Többiek még mindig nem tudták mit is csináljanak. Daiki kézpecséteket formált és 2 villám sárkány (
Rairyuu no Tatsumaki // Villámsárkány Tornádó) indult meg ellenségeink felé. Közben elővettem a zanbatot és a támadás nyomán életben maradó ellenfelekre vetettem magam. Társaim is követték példámat. Már 3 emberrel végeztem mire a többiek levágták az elsőt, bár mondjuk a zanbatoval jóval könnyebb 2-3 ellent kicsinálni egyszerre, mint egy egyszerű katanával. Fröcsögött a vér, repkedtek az agyvellők és a testrészek. Aztán egy erős ütést éreztem a tarkómon. Innentől már nem nagyon emlékszem, hogy mi történt. Az ájulás után a következő kép ugrott be, hogy egy kórházi ágyba fekszem, fegyvereim pedig szembe a falnak döntve, még a tantok is, na meg a fizettség és a banditáknál talált pénz és néhány olyan fegyver is, ami a többieknek nem kellett, így nekem adták.
A hozzászólást Matari Djuka Genki összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Júl. 19 2012, 14:45-kor.
Akira- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 2192
Elosztható Taijutsu Pontok : 60
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 646 (A)
Gyorsaság : 800 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 646 (A)
Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 0 (1055)
Re: Genki (Djuka) Matari
Jiraiya Szer. Május 16 2012, 14:10
A kedvenc jutsum a Shikyaku no Jutsu
A történet alapjába véve jól ki van találva. Még a rangok is megfelelnek egy ilyen küldetéshez, viszont 50-100 banditához már képzeteb harcosok kellenek. Így összesen, maximum 50 bandita volt a környéken. Ez is elég nagy mennyiség. Valamint a Shikyaku no Jutsuval nem tudod megállapítani, hogy az ellenség milyen technikát használ. Azt még a szenzorok sem tudják. Ha pedig meg is tudná, akkor is ismernie kellene a karakterednek a technikát, vagy legalábbis hallani róla. De egy ilyen szag, hallás, látás, stb felerősítő technikánál csak azt tudod megállapítani, hogy van ott valaki. Persze elég gyakorlottnak kell lenned. Ha már évek óta használod a technikát akkor már messziről képes vagy szagminta alapján kiszúrni valakit. ^^Mivel a hibák nem óriásiak, így ELFOGADOM. A Jutalmad:
+9 ch
+ 2050 ryo
+ 1 agyonhasznált kard. Jól jöhet még.
A többi pedig a falu raktárait gazdagítja
_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!
Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok
!!
Jiraiya- Főadminisztrátor
- Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt
Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol
Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|
Re: Genki (Djuka) Matari
Akira Hétf. Aug. 27 2012, 01:17
Tenger országi "nyaralás"
cél: egy vadászsólyom beszerzése, fejlődés, átalakulás és a Tsuki no Siro Senko//Hold Fehér Villanása név elismertetése
(kárpótlás az előző kalandért) és egy feláldozandó társ (egy 12 éves szenzor kislány)
időben elhelyezés: A szabad levegőn végzett gyakorlás utáni reggel és másnap indul a küldetés
Tegnap este körülbelül vacsora időben érhettem haza a gyakorlás után. Haza érkezve épp csak letettem a cuccaimat és egyből ledőltem a fotelbe aludni. Pár órával később finom illatokra ébredtem. Ahogy kinyitottam a szemem egyből megláttam Kanamit, aki a konyhában főzte a rament.
- Jó estét álomszuszék!
- Jó estét drágám.
Ennyit tudtunk beszélni, mivel a leves hirtelen rotyogni kezdett. Kanami épp időben kapta le a tűzről és zárta el. Miután megettem a napok óta az első normális ételemet, egyből lefeküdtem, mert hulla voltam. Kanami csöndben elpakolt, majd ő is lefeküdt aludni. Tudta, hogy ilyenkor nem érdemes felébreszteni, mert durcás vagyok. Reggel elég sokáig aludtam, mivel nem tudtam sokat pihenni az elmúlt két napban. Már rég óta tervezem, hogy stílust váltok, de most jött el a pillanat, amikor elszakadt a cérna, ugyanis semmi kedvem nem volt beállítani a hajamat és már kezdtt lenőni, így meg hülyén nézett ki. Egy gyors reggeli után közöltem Kanamival a tervem, majd leléptem. Első hely, ahova mentem a fodrász volt. Úgy döntöttem, hogy rövidre vágatom és az eredeti halszínemben tündöklök mostantól. A fodrásznál előttem hárman voltak, szerencsére csak egy nő, így körülbelül egy óra várakozás után végre sikerült sorra kerülnöm.
- Szeretném rövidre vágatni a hajam.
A fodrász csaj egyből munkába állt és csak úgy mozgott a keze alatt a szerszám.
Körülbelül 15 perc alatt meg is voltunk. Gyorsan kifizettem az átalakítás díját, majd meghajolva leléptem. A következő helyszín a tetováló szalon volt, mivel új tetoválást szerettem volna. Már csak azt nem tudtam, hogy hova legyen. Épp ezen tűnődtem, amikor egy srác rohant el mellettem és csak annyit hallottam: "Holnap kilenckor legyél a kikötővárosba." Mire hátranéztem már nem is láttam. Ha ez a feladat, akkor ezt kell tennem. Mivel jelenleg még rengeteg időm van, így tovább indultam a kitűzött célomhoz. Megérkezve egyből sorra is kerültem, mivel senki nem volt benn, csak a lányok, akik a tetoválást csinálták. Egy majdnem pucér lány jött oda hozzám kedvesen, hogy miben segíthet.
- Egy tetoválást szeretnék jobb karom belső részére. Kaphatok egy papírt és valami író szerszámot?
- Természetesen.
A leányzó gyorsan hozott papírt, festéket és egy ecsetet. Nem vagyok túl jó a kaligráfiában, de megpróbáltam lerajzolni, hogy mit szeretnék.
A lány kiolvasta a betűket: Kanami.
- Ki lenne ez a lány, akinek a nevét szeretnéd?
- A barátnőm.
A leányzó a hír hallatán láthatóan elszomorodott, de próbálta titkolni ezt. Annyira azért értek a lányokhoz, hogy észrevegyem ezt, de nem zavart. A lány gyorsan elvette a papírt és az íróeszközöket, majd gyors ecsetvonásokkal felvázolta az általam percekig rajzolt hiraganákat. A kép sokkal szebb volt, mint az enyémnél, így nem kételkedtem, hogy meg tudja normálisan rajzolni.
- Kérem feküdjön le ide és fordítsa ki a kezét, hogy hozzáférjek. - Mutatott egy, a kórházakban használatos ágyra.
Mivel ez volt az utasítás, így tettem, amit kértek. A lány felrajzolta rám a mintát, majd tetoválni kezdett. Az idő, amit itt töltöttem körülbelül a napom maradék részét elvette. Igaz, néha tarthattam pihenőt, sőt még ebédet is hoztak, amit a nap végén nem fizetettek ki. Igaz elment a napom, de legalább mindennel végeztem, amit akartam. Hazaérve egyből kaptam a szidást Kanamitól, hogy egész nap nem látott, persze az új tetoválásomtól megenyhült. Megvacsoráztam, majd közöltem, hogy holnap küldetés miatt kelnem kell, így most lemondanék az esti szórakozásról. Vacsora gyors volt és csendes, majd egyből mentem is lefeküdni. Másnap reggel hétkor keltem, hogy legyen időm elkészülni. Csöndben összeszedtem a cuccaimat, majd egy csókkal, amit Kanami arcára nyomtam, el is tűntem Moonnal az oldalamon. Ami nálam volt az a sporttáska, kunaitartók, övtáskák, hátizsák, maszkom és a fegyvereim. Sporttáskába volt a tekercs, amiben felfújható ágyam volt, mellé került a kabalapárnám, horgászbotok tekercse és hozzá a felszerelés, a sima maszkom, Kanami által tegnap készített élelem, színes ceruzáim és a rajzfüzetem. Felkötöttem a Djuka maszkot. majd Keikot és a wakizashim, hátamra került a 2 ninjatom, a nunchakuk pedig egy- egy a nadrágomra varrott tartóba kerültek, ahonnan egy egyszerű mozdulattal kivehetők. Így ezzel a cuccal és Moonnal hagytuk el a házat. Első utam a daimyohoz vezetett, hogy megtudjam valóban van egy faladata számomra, de csak az őrök világosítottak fel, hogy valóban így van és közölték, jobb,ha sietek, mert a hajó vár rám. Még indulás előtt a kezembe nyomtak egy képet, hogy kit kell keresnem, vagyis a kapitányét.
Megnéztem a képet, majd összehajtva a baloldali kunaitartóba helyeztem, majd megköszönve az infót elindultam a kikötőbe. A kikötő nem mondhatni, hogy közel volt, főleg így cuccokkal együtt, azért sikerült viszonylag gyorsan odaérni. Mivel csak azt tudtam, hogy kit keressek, de azt nem, hogy hol így elővéve a képet kérdezősködni kezdtem. Nem kellett sok és egyből mondták, hogy merre találom az ifjú kapitányt. Az egyik kocsmában az állítólagos törzshelyén ült egyedül. Az embereken a krimóban látszott, hogy direkt kerülik. Nem tudtam mért, de érdekes kisugárzását már messziről kiszúrtam. Odamenve megszólítottam.
- Üdvözletem! ön Kisuke kapitány?
A férfin látszott, hogy jó pár kört megivott, de a részegség legkisebb jelét se mutatta.
- Te ki vagy?
- Uram, engem küldött a falu, hogy valami feladatot teljesítsek.
- Igen, már rémlik. Az ivó bejáratától jobbra látsz 2 hajót, ott megtalálod a senseid és a két társad.
Követtem az útmutatást és valóban meg is találtam a két másik társamat és a jounin vezetőt, akit csak az alkarvédőjéről tudtam megkülönböztetni a két másik taktikai mellényes gennintől. Igaz rajtam is volt egy bőrmellény, de az nem látszott, hiszen a pulóverem takarta. Lejelentkeztem, majd a vezető közölte, hogy a kapitány hajójára leszek beosztva Kazuya nevű genninnel. Jounin beszélt néhány matrózzal, akik egyből a szobánkba vezettek, ahol félelmeim ellenére, nem mintha nem aludnék el bárhol, normális ágyakat kaptunk, 2 emeletes ágyat, emellett ha azok kényelmetlenek lennének, akkor még 2 függőágy is volt. Ami meglepett az az éjjeliszekrény és a mosakodó, amiben hideg víz volt, ha reggel arcot szeretnénk mosni. Keikon és a wakizashin kívül szinte minden fegyveremet és az összes cuccomat, sporttáska és hátizsák a felső ágyra pakoltam, majd kimentem a fedélzetre, hogy megtudjam mi is lesz a feladat. Mint megtudtam több tekercset kell eljuttatni a tenger országába, márpedig sértetlenül és anélkül, hogy a pecsétet nem érheti bántódás. Persze több helyen volt eldugva a hajón, amit csak a kapitány tud, mert ő rejtette el személyesen, úgyhogy senki nem láthatta, hogy hova lettek téve a darabok. Mivel egyenlőre a feladatom ennyi volt, így elvonultam a szobámba, hogy a fegyvereimmel foglalkozzak, mivel az út három napig fog tartani lesz időm rendesen megélezni mindet. Hamarosan elindultunk, éppen akkor, amikor Keikoval végeztem. Felkötöttem az oldalamra és kimentem a fedélzetre, majd körbejártam a hajót, hogy egy esetleges támadás esetén tudjam, hogy mi merre van. Igazából nem nagyon volt mit tennem, járkáltam a fedélzeten, beszélgettem a matrózokkal és aludtam. Egészen az éjszaka közepéig, amikor is Moon ugatására, a kapitány és a vezető kiáltására lettem figyelmes.
- Megtámadtak. Mindenki a fedélzetre!
Gyorsan felkaptam a kunaitartókat, az övtáskát és Keikot, majd remélve, hogy a támadók még nem jöttek át a hajóra, felküldve a fedélzetre és egy "Nem menekültök!" mondatot a szájába adva, létrehoztam egy klónt, azzal a céllal, hogy félpercig legalább elvonja a figyelmüket. Remélem sikerül a tervem. Amint a klón kilépett a lépcsőről, én a másik irányba a hajófenéken keresztül rohanni kezdtem a másik oldalra, ahol szintén volt egy másik lépcső. Nem tudtam, hogy mi folyik fenn, de azt tudtam, hogy már mennyien vannak fenn. Hirtelen egy számomra ismeretlen ember jelent meg előttem.
- Jé, egy gennin. Lássuk mennyi idő alatt végzek...
Nem tudtam befejezni a mondatát, mert a haragos nyelv kombóval mögötte teremtem, majd Keikoval félbe vágtam. ~Az első ember, akit megöltem. Ilyen lenne ölni?~ Igen, megöltem életemben az első embert. Nem mondom, hogy rossz érzés lenne, de még mindig érzem, ahogy Keiko átszeli a húst, mint a forró kés a vajon. Gyorsan letöröltem a vért egy bőrrel, ami mellettem a falon lógott, majd tovább mentem. A másik lépcsőig több emberrel nem találkoztam. Megerősítettem a szaglásom, körmeimet megpuhítva majd újra megkeményítve meghosszabbítva rohantam tovább, Felérve a csata már javában folyt. Elővettem Keikot és én is a harcolók közé vetettem magam, majd amikor megláttam a tökéletes helyzetet aktiváltam a négy láb jutsut, majd a hajó korlátjáról támadásba lendültem a Tsuugával és elsüllyesztettem a hajót. Azzal persze nem számoltam, hogy a hajót átlyukasztva a tengerbe kötök ki, de nem ez történt. A tervem bejött, a hajó alsó részében kötöttem ki. A három kalózok,akik még lenn maradtak, nem tudom mért, egy pillanatra meglepődtek, majd egyből előkapták a fegyvereiket. Ekkor megéreztem a vérszagot, de nem láttam a forrást. A négy láb jutsu és a sebességem segítségével könnyen le tudtam győzni a 3 embert. Az elsőt hátulról a lábammal a nyakánál elkapva a hajó oldalának csaptam a következőt a tsuugáával kifektettem, a harmadikat hasba fejeltem, majd gerincen rúgtam végül pedig felülről fejbe sarkaltam. Az első támadóm még épp mondani tudott valamit, és még a választ is hallotta, de aztán elájult.
- Ki vagy te.
- Nem érdekes, de a barátaim csak Tsuki no Siro Senko//Hold Fehér Villanásának hívnak. Célom, hogy a falumban is elismerjék a nevem.
Ekkor inaktiváltam a technikát, viszont nem számítottam arra, hogy sírásra leszek figyelmes. És valóban, meghallottam, mintha egy lány sírását hallanám. Próbáltam fülelni, hogy merről is jön a hang, amikor kiszűrtem el is indultam felé. Egy kislány volt az, teste tele volt sebekkel és le volt kötözve. Gyorsan elvágtam a fogva tartó madzagot, majd kikérdeztem, hogy ki is ő. Mint kiderült egy kis faluból való a Víz országának partvidékéről és megtudtam, hogy kinézete ellenére és annak ellenére, hogy 12 éves komoly erőt képvisel, vagyis szerencsémre egy szenzort fogtam ki és pont emiatt rabolták el, családjával együtt, bár már csak ő maradt életben. Ekkor tudatosult bennem, hogy már derékig ér a víz.
- Tudsz úszni?
- Igen.
- Akkor kiúszunk a lyukon, amin én bejöttem.
Megvártam míg a kislány eltűnik a vízben, majd elővettem 3 robbanó jegyzetet és elhelyeztem valahogy úgy, hogy a lehető legnagyobb kárt okozza, majd a lány után vetettem magam. Kiérve egyből a vízre álltam és megkerestem a lányt, akit kivettem és a hátamra kapva a hajónkhoz mentem, ahol már nagyjából legyőzték a támadókat. Persze még a hajó elérése előtt felrobbantottam a cetliket, amitől a korábban elhagyott hajó felrobbant a benne lévő emberekkel együtt. Felmásztam a fedélzetre, majd a kislány lemászott a hátamról, de ebben a pillanatban el is ájult. A hajóorvos két segédje egyből egy hordággyal felszerelkezve rohant oda.
- Sikerült legyőzni a kalózokat. A halottakat még nem dobtuk a vízbe, ha akarod átnézheted őket, a sérülteket az orvosi csapat már ellátja, míg a rabok a raktárba lettek zárva, állandó őrizet alatt. - Jött hozzám a kapitány. - Mi a beceneved kölyök?
- Hát igazából nem nagyon van ilyen a faluban, csak a barátaimtól kaptam a Tsuki no Siro Senko//Hold Fehér Villanása nevet.
- Teszek róla, hogy a faludban mindenki megismerje a neved!
- Köszönöm.
Az út további része, a maradék 2 nap eseménytelenül telt. Megérkezve a kapitány elővette a tekercseket, majd egy csomagba tette az egészet és nekem adta.
- Hófehérke! Feladatom van a számodra. Juttasd el a tekercseket a képen látható öregnek. Ichita, egy híres harcművész és vadászsólymokat tenyészt. Mivel ma már nem megyünk el, ha felajánlja, akkor ott alhatsz. - Ezzel átadta a csomagot és egy képet az öregről. Keikoval az oldalamon indultam el, persze a tekercseket elsüllyesztve a hátizsákomba.
Igazából pontosan nem tudtam, hogy merre keressem, de az emberek láthatóan ismerték, így gyorsan megtaláltam. Emberünk lakása egy régimódi daimyo lakásához hasonlított, de egy szamurájhoz méltó egyszerűséggel.
Az ajtóban az őrök érdeklődve kérdezték, hogy mit akarok, mire én az egyik fülébe súgtam, hogy a tekercseket hoztam. Erre persze egyből nyájasabbak lettek.
- Elnézést uram, hogy feltartottuk. - Ezzel beengedtek és még útbaigazítást is adtak. Meg kellett kerülnöm az épületet, ugyanis az oidős mester épp a hátsó kertjében volt és a madaraival foglalkozott.
- Elnézést a zavarásért. Meghoztam a tekercseket - Meghajoltam és mire felnéztem az öreg már 2 méterre tőlem állt és viszonozta a meghajlást. Szemében látszott, hogy már várta ezt a szállítmányt. Miután átvette és ellenőrizte, engem is végig mustrált, majd megkérdezte, hogy shinobi vagyok-e. Igenlő válaszomra még izgatottabb lett, mint amikor a tekercset említettem. Egyből kérdezősködni kezdett, majd megállapította, hogy derék fiatalember vagyok és meghívott egy kis beszélgetésre és sakéra. Hívatta az egyik szolgálólányát, majd megkérte, hogy mutassa meg nekem a pihenőszobát és még súgott valamit a lány fülébe, de ezt nem hallottam. Az út hosszú volt, de megérte. A szoba, amit kaptam elég nagy volt, az ágy viszont nem volt flancos, csak egy egyszerű faágy volt. A leányzó, aki ide kísért, elmondta, hogy az ágy melletti éjjeliszekrény alján találok egy fekete kimonót, a gazdája szeretné, ha felvenné, majd a beszélgető szobába menne. Megköszöntem a kedvességet, majd becsuktam az ajtót és öltözködni kezdtem. Ahogy láttam a ruha jó minőségű volt. Felkötöttem Keikot, majd jeleztem, hogy kész voltam. A lány zavartan mutatta az utat, majd egy ajtó előtt megállt és kinyitotta. Az öreg már benn várt, mellette egy vándorsólyom ült egy kis tartón. Meghajoltam, majd levéve a Keikot keresztbe fektettem a kezemen besétáltam, letettem a földre, majd térdelőülésbe leültem. Először ebben az ülésben beszélgettünk, de aztán jelezte, hogy nyugodtan üljek le kényelmesen. Elég sokáig beszélgettünk, de ez nem volt elég, hiszen a korábbi lány a harcművész kérésére saket, poharat és ételt hozott be. jóval éjfél után tértünk nyugovóra, ugyanis rengeteg beszélnivalónk volt és még egy kicsit segített is mutatva néhány mozdulatot. Reggel megköszönve a vendéglátást és meghajolva leléptem. Éppen indultam volna, amikor a nagymester megállított, gyorsan a lány fülébe súgott valamit, aki elrohant. A mester elég sokáig szóval tartott. A lány visszaért egy kesztyűvel és a tegnap látott madár társaságában. A férfi elvette a lány karjáról az állatot, majd a kesztyűt lehúzta a kezéről és szólt, hogy lépjek közelebb. Ahogy megtettem, amit kért felhúzta a a kezemre a bőr darabot, majd áttette a madarat a kezemre.
- Ő itt Izanami.- Mondta az öreg és ezzel elengedett. A hajó épp indulni készült, amikor megérkeztem.
- Végre itt vagy Hófehérke! Azt hittük, hogy már nem is jössz.
Ezzel a mondattal szálltam fel a hajóra, azt, hogy a madarat hol szereztem senki nem kérdezte. Kértem egy tartóállványt és egy bőrcsíkot, amit a matrózok összetákoltak és egy régi bőrből kihasítottak. Izanami a fedélzet egyik sarkába kapott helyett, ahol nem volt útba. Bár nem tudott volna elszállni, hiszen a bőrcsíkkal odakötöttem az állványához. Az út hazafelé igaz, hogy 3 napig tartott, mint ide, de eseménytelenül telt. Én Izanamitól egy kicsit távolabb a fegyvereimet éleztem vagy harcművészeti könyveket bújtam, amit a rakomány között találtam és engedélyt kaptam a kapitánytól. Hazaérkezve segítettem kipakolni a hajókból, majd a csapatommal, a madárral és a lánnyal együtt lejelentkeztünk a daimyonál, aki átadta a jutalmunkat és megköszönte a diszkréciót. Hazaérve megágyaztam a kislánynak a fotelbe, majd én is ledőltem, az ágyamra, a cuccaimat is csak szétszórva pakoltam le. Nem azért, mert fáradt voltam, ami igaz, de későre is járt, mert a vezetőnél elég sokat időztünk. Remélem egyszer küldetésen kívül is meglátogathatom az öreget. Reggel ébredve az étkező asztalon 3 robbanócetli volt egy levéllel Kanamitól. A levél tartalma nem volt sok, csak annyit írt, hogy reggel itt járt és mivel aludtam, átnézte a dolgaimat és észrevette, hogy 3 cetli hiányzik, így pótolta, a kislány pedig mindent elmagyarázot.
//felhasznált eszközök: 3 robbanó cetli, de pótoltam Kanamival. Az árát a küldi pénzből vonnám le//
cél: egy vadászsólyom beszerzése, fejlődés, átalakulás és a Tsuki no Siro Senko//Hold Fehér Villanása név elismertetése
(kárpótlás az előző kalandért) és egy feláldozandó társ (egy 12 éves szenzor kislány)
időben elhelyezés: A szabad levegőn végzett gyakorlás utáni reggel és másnap indul a küldetés
Tegnap este körülbelül vacsora időben érhettem haza a gyakorlás után. Haza érkezve épp csak letettem a cuccaimat és egyből ledőltem a fotelbe aludni. Pár órával később finom illatokra ébredtem. Ahogy kinyitottam a szemem egyből megláttam Kanamit, aki a konyhában főzte a rament.
- Jó estét álomszuszék!
- Jó estét drágám.
Ennyit tudtunk beszélni, mivel a leves hirtelen rotyogni kezdett. Kanami épp időben kapta le a tűzről és zárta el. Miután megettem a napok óta az első normális ételemet, egyből lefeküdtem, mert hulla voltam. Kanami csöndben elpakolt, majd ő is lefeküdt aludni. Tudta, hogy ilyenkor nem érdemes felébreszteni, mert durcás vagyok. Reggel elég sokáig aludtam, mivel nem tudtam sokat pihenni az elmúlt két napban. Már rég óta tervezem, hogy stílust váltok, de most jött el a pillanat, amikor elszakadt a cérna, ugyanis semmi kedvem nem volt beállítani a hajamat és már kezdtt lenőni, így meg hülyén nézett ki. Egy gyors reggeli után közöltem Kanamival a tervem, majd leléptem. Első hely, ahova mentem a fodrász volt. Úgy döntöttem, hogy rövidre vágatom és az eredeti halszínemben tündöklök mostantól. A fodrásznál előttem hárman voltak, szerencsére csak egy nő, így körülbelül egy óra várakozás után végre sikerült sorra kerülnöm.
- Szeretném rövidre vágatni a hajam.
A fodrász csaj egyből munkába állt és csak úgy mozgott a keze alatt a szerszám.
Körülbelül 15 perc alatt meg is voltunk. Gyorsan kifizettem az átalakítás díját, majd meghajolva leléptem. A következő helyszín a tetováló szalon volt, mivel új tetoválást szerettem volna. Már csak azt nem tudtam, hogy hova legyen. Épp ezen tűnődtem, amikor egy srác rohant el mellettem és csak annyit hallottam: "Holnap kilenckor legyél a kikötővárosba." Mire hátranéztem már nem is láttam. Ha ez a feladat, akkor ezt kell tennem. Mivel jelenleg még rengeteg időm van, így tovább indultam a kitűzött célomhoz. Megérkezve egyből sorra is kerültem, mivel senki nem volt benn, csak a lányok, akik a tetoválást csinálták. Egy majdnem pucér lány jött oda hozzám kedvesen, hogy miben segíthet.
- Egy tetoválást szeretnék jobb karom belső részére. Kaphatok egy papírt és valami író szerszámot?
- Természetesen.
A leányzó gyorsan hozott papírt, festéket és egy ecsetet. Nem vagyok túl jó a kaligráfiában, de megpróbáltam lerajzolni, hogy mit szeretnék.
A lány kiolvasta a betűket: Kanami.
- Ki lenne ez a lány, akinek a nevét szeretnéd?
- A barátnőm.
A leányzó a hír hallatán láthatóan elszomorodott, de próbálta titkolni ezt. Annyira azért értek a lányokhoz, hogy észrevegyem ezt, de nem zavart. A lány gyorsan elvette a papírt és az íróeszközöket, majd gyors ecsetvonásokkal felvázolta az általam percekig rajzolt hiraganákat. A kép sokkal szebb volt, mint az enyémnél, így nem kételkedtem, hogy meg tudja normálisan rajzolni.
- Kérem feküdjön le ide és fordítsa ki a kezét, hogy hozzáférjek. - Mutatott egy, a kórházakban használatos ágyra.
Mivel ez volt az utasítás, így tettem, amit kértek. A lány felrajzolta rám a mintát, majd tetoválni kezdett. Az idő, amit itt töltöttem körülbelül a napom maradék részét elvette. Igaz, néha tarthattam pihenőt, sőt még ebédet is hoztak, amit a nap végén nem fizetettek ki. Igaz elment a napom, de legalább mindennel végeztem, amit akartam. Hazaérve egyből kaptam a szidást Kanamitól, hogy egész nap nem látott, persze az új tetoválásomtól megenyhült. Megvacsoráztam, majd közöltem, hogy holnap küldetés miatt kelnem kell, így most lemondanék az esti szórakozásról. Vacsora gyors volt és csendes, majd egyből mentem is lefeküdni. Másnap reggel hétkor keltem, hogy legyen időm elkészülni. Csöndben összeszedtem a cuccaimat, majd egy csókkal, amit Kanami arcára nyomtam, el is tűntem Moonnal az oldalamon. Ami nálam volt az a sporttáska, kunaitartók, övtáskák, hátizsák, maszkom és a fegyvereim. Sporttáskába volt a tekercs, amiben felfújható ágyam volt, mellé került a kabalapárnám, horgászbotok tekercse és hozzá a felszerelés, a sima maszkom, Kanami által tegnap készített élelem, színes ceruzáim és a rajzfüzetem. Felkötöttem a Djuka maszkot. majd Keikot és a wakizashim, hátamra került a 2 ninjatom, a nunchakuk pedig egy- egy a nadrágomra varrott tartóba kerültek, ahonnan egy egyszerű mozdulattal kivehetők. Így ezzel a cuccal és Moonnal hagytuk el a házat. Első utam a daimyohoz vezetett, hogy megtudjam valóban van egy faladata számomra, de csak az őrök világosítottak fel, hogy valóban így van és közölték, jobb,ha sietek, mert a hajó vár rám. Még indulás előtt a kezembe nyomtak egy képet, hogy kit kell keresnem, vagyis a kapitányét.
Megnéztem a képet, majd összehajtva a baloldali kunaitartóba helyeztem, majd megköszönve az infót elindultam a kikötőbe. A kikötő nem mondhatni, hogy közel volt, főleg így cuccokkal együtt, azért sikerült viszonylag gyorsan odaérni. Mivel csak azt tudtam, hogy kit keressek, de azt nem, hogy hol így elővéve a képet kérdezősködni kezdtem. Nem kellett sok és egyből mondták, hogy merre találom az ifjú kapitányt. Az egyik kocsmában az állítólagos törzshelyén ült egyedül. Az embereken a krimóban látszott, hogy direkt kerülik. Nem tudtam mért, de érdekes kisugárzását már messziről kiszúrtam. Odamenve megszólítottam.
- Üdvözletem! ön Kisuke kapitány?
A férfin látszott, hogy jó pár kört megivott, de a részegség legkisebb jelét se mutatta.
- Te ki vagy?
- Uram, engem küldött a falu, hogy valami feladatot teljesítsek.
- Igen, már rémlik. Az ivó bejáratától jobbra látsz 2 hajót, ott megtalálod a senseid és a két társad.
Követtem az útmutatást és valóban meg is találtam a két másik társamat és a jounin vezetőt, akit csak az alkarvédőjéről tudtam megkülönböztetni a két másik taktikai mellényes gennintől. Igaz rajtam is volt egy bőrmellény, de az nem látszott, hiszen a pulóverem takarta. Lejelentkeztem, majd a vezető közölte, hogy a kapitány hajójára leszek beosztva Kazuya nevű genninnel. Jounin beszélt néhány matrózzal, akik egyből a szobánkba vezettek, ahol félelmeim ellenére, nem mintha nem aludnék el bárhol, normális ágyakat kaptunk, 2 emeletes ágyat, emellett ha azok kényelmetlenek lennének, akkor még 2 függőágy is volt. Ami meglepett az az éjjeliszekrény és a mosakodó, amiben hideg víz volt, ha reggel arcot szeretnénk mosni. Keikon és a wakizashin kívül szinte minden fegyveremet és az összes cuccomat, sporttáska és hátizsák a felső ágyra pakoltam, majd kimentem a fedélzetre, hogy megtudjam mi is lesz a feladat. Mint megtudtam több tekercset kell eljuttatni a tenger országába, márpedig sértetlenül és anélkül, hogy a pecsétet nem érheti bántódás. Persze több helyen volt eldugva a hajón, amit csak a kapitány tud, mert ő rejtette el személyesen, úgyhogy senki nem láthatta, hogy hova lettek téve a darabok. Mivel egyenlőre a feladatom ennyi volt, így elvonultam a szobámba, hogy a fegyvereimmel foglalkozzak, mivel az út három napig fog tartani lesz időm rendesen megélezni mindet. Hamarosan elindultunk, éppen akkor, amikor Keikoval végeztem. Felkötöttem az oldalamra és kimentem a fedélzetre, majd körbejártam a hajót, hogy egy esetleges támadás esetén tudjam, hogy mi merre van. Igazából nem nagyon volt mit tennem, járkáltam a fedélzeten, beszélgettem a matrózokkal és aludtam. Egészen az éjszaka közepéig, amikor is Moon ugatására, a kapitány és a vezető kiáltására lettem figyelmes.
- Megtámadtak. Mindenki a fedélzetre!
Gyorsan felkaptam a kunaitartókat, az övtáskát és Keikot, majd remélve, hogy a támadók még nem jöttek át a hajóra, felküldve a fedélzetre és egy "Nem menekültök!" mondatot a szájába adva, létrehoztam egy klónt, azzal a céllal, hogy félpercig legalább elvonja a figyelmüket. Remélem sikerül a tervem. Amint a klón kilépett a lépcsőről, én a másik irányba a hajófenéken keresztül rohanni kezdtem a másik oldalra, ahol szintén volt egy másik lépcső. Nem tudtam, hogy mi folyik fenn, de azt tudtam, hogy már mennyien vannak fenn. Hirtelen egy számomra ismeretlen ember jelent meg előttem.
- Jé, egy gennin. Lássuk mennyi idő alatt végzek...
Nem tudtam befejezni a mondatát, mert a haragos nyelv kombóval mögötte teremtem, majd Keikoval félbe vágtam. ~Az első ember, akit megöltem. Ilyen lenne ölni?~ Igen, megöltem életemben az első embert. Nem mondom, hogy rossz érzés lenne, de még mindig érzem, ahogy Keiko átszeli a húst, mint a forró kés a vajon. Gyorsan letöröltem a vért egy bőrrel, ami mellettem a falon lógott, majd tovább mentem. A másik lépcsőig több emberrel nem találkoztam. Megerősítettem a szaglásom, körmeimet megpuhítva majd újra megkeményítve meghosszabbítva rohantam tovább, Felérve a csata már javában folyt. Elővettem Keikot és én is a harcolók közé vetettem magam, majd amikor megláttam a tökéletes helyzetet aktiváltam a négy láb jutsut, majd a hajó korlátjáról támadásba lendültem a Tsuugával és elsüllyesztettem a hajót. Azzal persze nem számoltam, hogy a hajót átlyukasztva a tengerbe kötök ki, de nem ez történt. A tervem bejött, a hajó alsó részében kötöttem ki. A három kalózok,akik még lenn maradtak, nem tudom mért, egy pillanatra meglepődtek, majd egyből előkapták a fegyvereiket. Ekkor megéreztem a vérszagot, de nem láttam a forrást. A négy láb jutsu és a sebességem segítségével könnyen le tudtam győzni a 3 embert. Az elsőt hátulról a lábammal a nyakánál elkapva a hajó oldalának csaptam a következőt a tsuugáával kifektettem, a harmadikat hasba fejeltem, majd gerincen rúgtam végül pedig felülről fejbe sarkaltam. Az első támadóm még épp mondani tudott valamit, és még a választ is hallotta, de aztán elájult.
- Ki vagy te.
- Nem érdekes, de a barátaim csak Tsuki no Siro Senko//Hold Fehér Villanásának hívnak. Célom, hogy a falumban is elismerjék a nevem.
Ekkor inaktiváltam a technikát, viszont nem számítottam arra, hogy sírásra leszek figyelmes. És valóban, meghallottam, mintha egy lány sírását hallanám. Próbáltam fülelni, hogy merről is jön a hang, amikor kiszűrtem el is indultam felé. Egy kislány volt az, teste tele volt sebekkel és le volt kötözve. Gyorsan elvágtam a fogva tartó madzagot, majd kikérdeztem, hogy ki is ő. Mint kiderült egy kis faluból való a Víz országának partvidékéről és megtudtam, hogy kinézete ellenére és annak ellenére, hogy 12 éves komoly erőt képvisel, vagyis szerencsémre egy szenzort fogtam ki és pont emiatt rabolták el, családjával együtt, bár már csak ő maradt életben. Ekkor tudatosult bennem, hogy már derékig ér a víz.
- Tudsz úszni?
- Igen.
- Akkor kiúszunk a lyukon, amin én bejöttem.
Megvártam míg a kislány eltűnik a vízben, majd elővettem 3 robbanó jegyzetet és elhelyeztem valahogy úgy, hogy a lehető legnagyobb kárt okozza, majd a lány után vetettem magam. Kiérve egyből a vízre álltam és megkerestem a lányt, akit kivettem és a hátamra kapva a hajónkhoz mentem, ahol már nagyjából legyőzték a támadókat. Persze még a hajó elérése előtt felrobbantottam a cetliket, amitől a korábban elhagyott hajó felrobbant a benne lévő emberekkel együtt. Felmásztam a fedélzetre, majd a kislány lemászott a hátamról, de ebben a pillanatban el is ájult. A hajóorvos két segédje egyből egy hordággyal felszerelkezve rohant oda.
- Sikerült legyőzni a kalózokat. A halottakat még nem dobtuk a vízbe, ha akarod átnézheted őket, a sérülteket az orvosi csapat már ellátja, míg a rabok a raktárba lettek zárva, állandó őrizet alatt. - Jött hozzám a kapitány. - Mi a beceneved kölyök?
- Hát igazából nem nagyon van ilyen a faluban, csak a barátaimtól kaptam a Tsuki no Siro Senko//Hold Fehér Villanása nevet.
- Teszek róla, hogy a faludban mindenki megismerje a neved!
- Köszönöm.
Az út további része, a maradék 2 nap eseménytelenül telt. Megérkezve a kapitány elővette a tekercseket, majd egy csomagba tette az egészet és nekem adta.
- Hófehérke! Feladatom van a számodra. Juttasd el a tekercseket a képen látható öregnek. Ichita, egy híres harcművész és vadászsólymokat tenyészt. Mivel ma már nem megyünk el, ha felajánlja, akkor ott alhatsz. - Ezzel átadta a csomagot és egy képet az öregről. Keikoval az oldalamon indultam el, persze a tekercseket elsüllyesztve a hátizsákomba.
Igazából pontosan nem tudtam, hogy merre keressem, de az emberek láthatóan ismerték, így gyorsan megtaláltam. Emberünk lakása egy régimódi daimyo lakásához hasonlított, de egy szamurájhoz méltó egyszerűséggel.
Az ajtóban az őrök érdeklődve kérdezték, hogy mit akarok, mire én az egyik fülébe súgtam, hogy a tekercseket hoztam. Erre persze egyből nyájasabbak lettek.
- Elnézést uram, hogy feltartottuk. - Ezzel beengedtek és még útbaigazítást is adtak. Meg kellett kerülnöm az épületet, ugyanis az oidős mester épp a hátsó kertjében volt és a madaraival foglalkozott.
- Elnézést a zavarásért. Meghoztam a tekercseket - Meghajoltam és mire felnéztem az öreg már 2 méterre tőlem állt és viszonozta a meghajlást. Szemében látszott, hogy már várta ezt a szállítmányt. Miután átvette és ellenőrizte, engem is végig mustrált, majd megkérdezte, hogy shinobi vagyok-e. Igenlő válaszomra még izgatottabb lett, mint amikor a tekercset említettem. Egyből kérdezősködni kezdett, majd megállapította, hogy derék fiatalember vagyok és meghívott egy kis beszélgetésre és sakéra. Hívatta az egyik szolgálólányát, majd megkérte, hogy mutassa meg nekem a pihenőszobát és még súgott valamit a lány fülébe, de ezt nem hallottam. Az út hosszú volt, de megérte. A szoba, amit kaptam elég nagy volt, az ágy viszont nem volt flancos, csak egy egyszerű faágy volt. A leányzó, aki ide kísért, elmondta, hogy az ágy melletti éjjeliszekrény alján találok egy fekete kimonót, a gazdája szeretné, ha felvenné, majd a beszélgető szobába menne. Megköszöntem a kedvességet, majd becsuktam az ajtót és öltözködni kezdtem. Ahogy láttam a ruha jó minőségű volt. Felkötöttem Keikot, majd jeleztem, hogy kész voltam. A lány zavartan mutatta az utat, majd egy ajtó előtt megállt és kinyitotta. Az öreg már benn várt, mellette egy vándorsólyom ült egy kis tartón. Meghajoltam, majd levéve a Keikot keresztbe fektettem a kezemen besétáltam, letettem a földre, majd térdelőülésbe leültem. Először ebben az ülésben beszélgettünk, de aztán jelezte, hogy nyugodtan üljek le kényelmesen. Elég sokáig beszélgettünk, de ez nem volt elég, hiszen a korábbi lány a harcművész kérésére saket, poharat és ételt hozott be. jóval éjfél után tértünk nyugovóra, ugyanis rengeteg beszélnivalónk volt és még egy kicsit segített is mutatva néhány mozdulatot. Reggel megköszönve a vendéglátást és meghajolva leléptem. Éppen indultam volna, amikor a nagymester megállított, gyorsan a lány fülébe súgott valamit, aki elrohant. A mester elég sokáig szóval tartott. A lány visszaért egy kesztyűvel és a tegnap látott madár társaságában. A férfi elvette a lány karjáról az állatot, majd a kesztyűt lehúzta a kezéről és szólt, hogy lépjek közelebb. Ahogy megtettem, amit kért felhúzta a a kezemre a bőr darabot, majd áttette a madarat a kezemre.
- Ő itt Izanami.- Mondta az öreg és ezzel elengedett. A hajó épp indulni készült, amikor megérkeztem.
- Végre itt vagy Hófehérke! Azt hittük, hogy már nem is jössz.
Ezzel a mondattal szálltam fel a hajóra, azt, hogy a madarat hol szereztem senki nem kérdezte. Kértem egy tartóállványt és egy bőrcsíkot, amit a matrózok összetákoltak és egy régi bőrből kihasítottak. Izanami a fedélzet egyik sarkába kapott helyett, ahol nem volt útba. Bár nem tudott volna elszállni, hiszen a bőrcsíkkal odakötöttem az állványához. Az út hazafelé igaz, hogy 3 napig tartott, mint ide, de eseménytelenül telt. Én Izanamitól egy kicsit távolabb a fegyvereimet éleztem vagy harcművészeti könyveket bújtam, amit a rakomány között találtam és engedélyt kaptam a kapitánytól. Hazaérkezve segítettem kipakolni a hajókból, majd a csapatommal, a madárral és a lánnyal együtt lejelentkeztünk a daimyonál, aki átadta a jutalmunkat és megköszönte a diszkréciót. Hazaérve megágyaztam a kislánynak a fotelbe, majd én is ledőltem, az ágyamra, a cuccaimat is csak szétszórva pakoltam le. Nem azért, mert fáradt voltam, ami igaz, de későre is járt, mert a vezetőnél elég sokat időztünk. Remélem egyszer küldetésen kívül is meglátogathatom az öreget. Reggel ébredve az étkező asztalon 3 robbanócetli volt egy levéllel Kanamitól. A levél tartalma nem volt sok, csak annyit írt, hogy reggel itt járt és mivel aludtam, átnézte a dolgaimat és észrevette, hogy 3 cetli hiányzik, így pótolta, a kislány pedig mindent elmagyarázot.
//felhasznált eszközök: 3 robbanó cetli, de pótoltam Kanamival. Az árát a küldi pénzből vonnám le//
A hozzászólást Matari Djuka Genki összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Aug. 27 2012, 10:23-kor.
Akira- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 2192
Elosztható Taijutsu Pontok : 60
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 646 (A)
Gyorsaság : 800 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 646 (A)
Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 0 (1055)
Re: Genki (Djuka) Matari
Uzumaki Kushina Hétf. Aug. 27 2012, 07:47
Csodálatos reggelt minden SZTE-s jogászhallgatónak. Sokáig éljen hát a tantárgyfelvétel...
Hibák:
- helyesírási hibák (egyeztetési, központozási, ragozási)
- logikai/tartalmi hiba: maga a harc leírása túl rövid, főleg egy ilyen hosszúságú bevezetéshez képest. Erre azért különösen figyelni kell.
Pozitívum:
- ebben legalább volt párbeszéd.
Megjegyzések:
- lehet, hogy volt párbeszéd, de felhasználóként passzívban, elbeszélő módon írtál le párbeszédeket. Ez alapjában nem rossz, de érdemes talán aktívan kijátszani a beszélgetés, nem pedig monológ leírással, hogy "ezt-meg-ezt-meg-ezt mondta, én meg erre ezt-meg-ezt-meg-ezt válaszoltam).
- a név kijátszása Élményben megtehető ugyan, de ettől függetlenül az aktív játékban, a Játéktéren ne számíts arra, hogy ismerni fogják a karakteredet (persze előfordulhat). Erre mondok is egy példát: ha Nakával egy Élményben azt írnám, hogy "a világmindenség legszebb hölgye, aki szinte már isteni erőkkel bír", akkor a játékban a karakterek erről nem fognak tudni (max a térdükre csapnak és egy jót nevetnek).
Chakra: +5
Ryo: +1950
Talált tárgy (a testek átkutatása után): egy húsz cm pengéjű kés; vadászkés jelleg, de testi sérülések ejtésére is alkalmas, ha kellő erőt viszel a szúrásba/vágásba. A nyele kopottas fa, míg a pengén jól látszik, hogy már többször is élezték. Nincs túl jó állapotban, de használható.
Ellenőrzési paraméterek:
Hibák:
- helyesírási hibák (egyeztetési, központozási, ragozási)
- logikai/tartalmi hiba: maga a harc leírása túl rövid, főleg egy ilyen hosszúságú bevezetéshez képest. Erre azért különösen figyelni kell.
Pozitívum:
- ebben legalább volt párbeszéd.
Megjegyzések:
- lehet, hogy volt párbeszéd, de felhasználóként passzívban, elbeszélő módon írtál le párbeszédeket. Ez alapjában nem rossz, de érdemes talán aktívan kijátszani a beszélgetés, nem pedig monológ leírással, hogy "ezt-meg-ezt-meg-ezt mondta, én meg erre ezt-meg-ezt-meg-ezt válaszoltam).
- a név kijátszása Élményben megtehető ugyan, de ettől függetlenül az aktív játékban, a Játéktéren ne számíts arra, hogy ismerni fogják a karakteredet (persze előfordulhat). Erre mondok is egy példát: ha Nakával egy Élményben azt írnám, hogy "a világmindenség legszebb hölgye, aki szinte már isteni erőkkel bír", akkor a játékban a karakterek erről nem fognak tudni (max a térdükre csapnak és egy jót nevetnek).
Jutalmak:
Chakra: +5
Ryo: +1950
Talált tárgy (a testek átkutatása után): egy húsz cm pengéjű kés; vadászkés jelleg, de testi sérülések ejtésére is alkalmas, ha kellő erőt viszel a szúrásba/vágásba. A nyele kopottas fa, míg a pengén jól látszik, hogy már többször is élezték. Nincs túl jó állapotban, de használható.
A végelszámolást ide kérném hozzászólásban.
ELFOGADVA
Uzumaki Kushina- Adminisztrátor
- Elosztható Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi
Adatlap
Szint: S
Rang: Háziasszony
Chakraszint: Ostor ez a nő!
Re: Genki (Djuka) Matari
Akira Hétf. Aug. 27 2012, 10:33
Mire is gondolsz pontosan végelszámolás alatt?
Akkor a végelszámolás:
3 robbanó cetli (300 ryu lenne)
nem túl jó állapotban lévő kopottas nyelű, öbbször élezett, 20 cm hosszú pengéjű vadászkés,
A kislány, akinek még a nevét se tudom (12 éves szenzor) és egy Izanami nevű nőstény vadászsólyom
1950 ryo és 5 ch
új frizura és egy Kanami tetkó a jobb kéz belső részén
Remélem jó
Akkor a végelszámolás:
3 robbanó cetli (300 ryu lenne)
nem túl jó állapotban lévő kopottas nyelű, öbbször élezett, 20 cm hosszú pengéjű vadászkés,
A kislány, akinek még a nevét se tudom (12 éves szenzor) és egy Izanami nevű nőstény vadászsólyom
1950 ryo és 5 ch
új frizura és egy Kanami tetkó a jobb kéz belső részén
Remélem jó
Akira- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 2192
Elosztható Taijutsu Pontok : 60
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 646 (A)
Gyorsaság : 800 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 646 (A)
Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 0 (1055)
Re: Genki (Djuka) Matari
Uzumaki Kushina Hétf. Aug. 27 2012, 10:52
Oké, annyi még, hogy vonj le 20 r-t a Pénzösszegedből, mert a frizura és a tetkó sem ingyen van. (Frizura: 10, tetoválás: 10).
Egyébként rendben.
Egyébként rendben.
Uzumaki Kushina- Adminisztrátor
- Elosztható Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi
Adatlap
Szint: S
Rang: Háziasszony
Chakraszint: Ostor ez a nő!
Re: Genki (Djuka) Matari
Akira Csüt. Okt. 11 2012, 10:58
Új élet, új lehetőségek: Az elválás egy új lakóhely megtalálása érdekében és az első küldetésem, mint szökött ninja, remélhetőleg az utolsó is
időben elhelyezés: Szökés után
cél: eljutni a Villámok országába
Több napos utazás után sikerült eljutnunk a Tea országába. Kifizettük az úti költségeket, majd megköszöntük a kapitánynak, hogy elhozott minket, még pedig elég gyorsan. Mivel egyelőre nem volt lakásra pénzünk, így a kikötőhöz közeli faluban kerestünk egy szállót, ahol ideiglenesen ellakhatunk. Mivel túl feltűnő lettem volna azzal a rengeteg fegyverrel, amit magammal hoztam, így Kanami, azaz már új néven Tsukiko, bár megegyeztünk, hogy már egymás közt is az új nevünket használjuk, még nem tudtam megszokni, így a Tsuki becenevet kapta, segítségével megpróbáltunk dönteni, hogy mi az, amire szükségem van és mi az, amire nincs. Miután sikerült felmérnünk, hogy mink van és mi az, amire még szükségem lehet, így összeszedtem a cuccokat, amit el akarok adni és a dolgokat, amit venni akarok. Mivel kész volt a lista már csak egy boltot kellett találni.
- Jó napot! Szeretnék pár dolgot eladni, mert már nincs szükségem rá és cserébe viszont venni is szeretnék.
- Konichiwa! Természetesen.
- Akkor itt vannak a dolgok, amit el akarnék adni: 2 shurikentartó, 1 wakizashi, 1 katana, egy kard, 1 shirayasa katana. Mennyit tudna érte adni?
Az öreg megvizsgálta a tárgyakat, majd felbecsülte az értéket és ezt mondta:
- A fegyvertokok együtt ránézésre érne 100-at, de neked adok érte 150-et. A Katana és a wakizashi újonnan 6000, ezek körülbelül érnek 4-4500-at, kapsz érte 4300 ryot. A shirayasa katana rendes leszek érjen 1500-öt, így az ár: 5950 ryo.
- Köszönöm tökéletesen megfelel. – Igaz, eredetileg 8200 volt így, de ahhoz képest, hogy már egy ideje használom megfelelő árat kaptam érte.
Az öreggel kezet fogtam, majd rátértem a vásárlásra, mivel reméltem, hogy többet kapok, mint amit el akarok költeni, így csak az eladótól kapott pénz volt nálam.
- Most akkor jönne, amit vennék.
- Mondja csak!
- 2 széles övtáska, 6 kunai, 5 shuriken, 1 közepes tekercs, mindenféle edény, evőeszközök, pénztárca.
Eladónk, ahogy soroltam a dolgokat úgy hozta a dolgokat, ő nem tudhatta, hogy mire kell ez nekem, de én már tudtam, hogy a lányokat itt fogom hagyni egy időre és nekem szükségem lesz ezekre a dolgokra. Miután kifizettem a kért dolgokat megköszöntem a segítséget és hazaindultam. Otthon összepakoltuk a cuccokat, majd megbeszélve a teendőket arra jutottam, hogy az egyetlen legális feladat, amit elvégezhetek és még viszonylag jól is lehet belőle élni az a testőrködés kereskedők és egyéb emberek mellett, így amint összepakoltam a cuccaimat:
Széles övtáskába (1.):
10 m dróthuzal, 12 kunai, 15 shuriken, bicska, vadászkés, 10 senbon, 4 tekercs (sátor + hálózsák, 1-1 heti ruha 2 tekercsben)
Széles övtáska (2.):
Elsősegély készlet, 2 tekercs (főzőeszközök, kabala párna), tűk + cérna (egy műanyag dobozban), kabala kunai, Keiko parfümje, sima, teljes arcot takaró maszk
Hátizsák:
Öngyújtó, 2 kulacs víz, pénztárca benne pénz (1000 ryo), 1- 1 üveg plazma/energia tabletta, üvegben mérgek, 2 démonszél shuriken összehajtva, Hold fejpánt (mélyen elrejtve)
Tsukival megbeszélve a tervet két potenciális ország is volt, ahol nagy valószínűséggel letelepedhetünk, az egyik a Föld, a másik a Villámok országa. Közösen megegyeztünk, hogy amíg én nem találok új otthont, addig ők itt maradnak és megpróbálnak boldogulni. Már a nap alacsonyan járt, mire kész voltam, így csak reménykedhettem, hogy talán találok egy kereskedőt, akinek szüksége lehet a szolgálataimra és nem a Hold faluba tart. Végül csak sikerült találnom valakit a kikötőben, éppen pakolt, így megkérdeztem, hogy hova ment, mire kiderült, hogy a Tenger és a Víz országa a cél, ami nekem jó is lenne.
- Üdvözletem! Azt szeretném megkérdezni, hogy hova mennek?
- Napot! Tenger országa, majd Kirigakura a célállomás.
- Nem tudna elvinni magával?
- Elméletben ez egy kereskedő hajó, de ha fel tud ajánlani valamit, akkor meggondolom, hogy teszek kivételt.
- Mennyi pénzt kér?
- Pénzt? Ugyan már, tedd el az aprót. Ha nincs jobb, akkor el is tűnhetsz. - Köpött egyet a földre.
- Feltudom ajánlani a ninja mivoltomat.
- Honnan származol kölyök?
- Hold országában kaptam kiképzést.
- Rendben, ez esetben még lehet, hogy fizettséget és jutalmat is kapsz érte. Lehet, hogy szükségem lesz rád. Gyere holnap 8-ra a kikötőbe abba a kocsmába. - Mutatott a hajó oldalában álló ivóra.
- Ne haragudjon meg a kérdésért, de ugye nem szállít semmi illegálisat?
Látszott a kapitányon, hogy a kérdés először meghökkentette, majd feldühödött és az öklét is ökölbe szorította, de aztán lenyugodott.
- Ha holnap itt leszel, akkor még meg is mutatom a szállítmányt.
Ezzel meg is győzött, hogy amit csinál az nem törvényellenes. Meghajolva megköszöntem a feladatot, majd elköszöntem és elindultam haza.
Tsuki otthon már vacsorával várt, de még a kislány, akinek azóta nevet se adtunk, ő is megvárt, bár Tsuki azt akarta, hogy elutazásom előtt még utoljára együnk együtt, hiszen nem tudni mikor lesz erre legközelebb alkalom. Elmondtam, hogy valószínűleg a közeljövőben nem tudom, mikor leszek, mert a mostani a feladatomnak a részleteit még nem nagyon ismerem, és azt se tudom, hogy fogok visszajönni, hiszen, ha kipakoltak, akkor ott is maradnak. Az este búcsúval telt és megbeszéltük, hogy amint találok új otthont egy új országban, akkor értük jövök. Mivel reggel korán keltem Tsuki már este elkészítette az ételt, amit magammal viszek, majd a pénztárcámba rakva 5000 ryot, a kaját pedig a hátizsákba az előre elkészített fegyvereket magamra kötöttem, Keiko is felkerült az oldalamra, de még az elmaradhatatlan bőrmellényem is rám került. A megbeszélt reggel 8-as időpontra ott is voltam Moon-nal az oldalamon és Izanagival a vállamon. Megtudtam, hogy a hajó jelenlegi célja a tenger országa, ahova teát szállít, majd onnan megy Ouzo sziget déli kikötőjéből, ahonnan majd gyalog kell átjutnunk az északi kikötőbe, ahol leteszünk egy emberkét, amiért megkapjuk a fegyver szállítmányt, amit el kell juttatni a víz országába, ott viszont ők lehorgonyoznak és a következő hónapot így ott töltik. Elmondták, hogy az út körülbelül 4-5 hetet fog felölni, viszont a víz országából nincs közvetlen hajó vissza, ezt úgy kell megoldani, hogy átmegyek a Gőzbe, majd a Tűz országának határvidékén átsuhanva, már a Tea országába vagyok, ahonnan már gyalog körülbelül 2 hét alatt meg lehet tenni az utat, még akkor is, ha kisebb falvakba megszállok. Mivel nem volt jobb ötletem így belevágtam. Aztán eszembe jutott, hogy Füst országából akár a Villám országába is el tudnék jutni, ahol próbálkozhatnék a letelepedéssel. A kapitány a hajón még bemutatott másik pár ninjának, velem együtt tízen voltunk, majd megmutatta, hogy hol lesz a szállásom. Miután kipakoltam az egyik zárható szekrénybe a dolgaimat felrendeltek mindnyájunkat a fedélzetre és elmondták a játékszabályokat:
1. Egyszerre minimum 3 ninjának a fedélzeten kell tartózkodnia
2. Háromnak készenlétben kell állni.
3. 1 embernek mindig a csomagok mellett kell tartózkodnia és figyelni, hogy senki ne nyúljon hozzá.
4. Aki a hajón tartózkodó lányhoz hozzáér, az másnap a halakkal vacsorázik.
5. Szolgálatban, akár a tengeren, akár a szárazföldön, az általunk adott maszkot kell viselni.
6. Ha baj van, akkor a készenlétben lévő shinobiknak is azonnal a fedélzetre kell jönnie
A négyes szabály azért volt életben, mert a hajón lévő lány a kapitány lánya. Miután a szabályokat elmondták a vezetőnk jelt adott egy beosztottjának, aki már egy ideje mögötte állt egy zsákkal, a zsákból az enyémhez hasonló, bár festett, fekete alapon a két oldalt két vörös sárkány, maszkot és egy térképet vett ki és osztott szét. Miután ezzel kész voltunk megkaptuk a beosztást, hogy ki mikor mettől meddig lesz. Ma hétfő van, így nekem délelőtt 10-től délig, majd délután 4-től 7-ig kell a járőröznöm és este 8-tól 11-ig leszek készenlétben, de a szabadidőmet magam osztom be. Mivel volt még 2 órám a kezdésig, így elvettem az egyik maszkot, bár volt sajátom, de ha ezt várják el, hát legyen. 1,5 órát aludtam, mikor jött a váltás. Igazából a hajóút további részében sem volt komolyabb fennakadás. A kikötőben körülbelül két napot töltöttünk el, de az emberek között maszk nélkül senki nem mutatkozhatott, így inkább beszélgettem a szobatársaimmal, majd amikor már megbíztam bennük, akkor már hajlandó voltam leülni kártyázni, mivel egyiküknek se volt sok pénze, így csak a szórakozásért játszottunk.
- Ki merről jött és mért vállalta a küldetést?
- Én Kirigakurei vándor ninja vagyok, egy kicsit megszorultam és kellett a pénz. - Mondta egy 180 cm, szürke hajú, kék szemű 30 év körüli pasi, aki mindenhova egy zanbatoval járt.
- Én Konohából szöktem, Kirigakuréba akarok eljutni, mert úgy hallottam, hogy ők befogadják a szökötteket. - A srác nem volt több, mint én. Neki összesen egy kardja volt, de azzal ugyanúgy bánt, mint én Keikoval. Ő volt az egyetlen, akivel megértettük egymást azzal kapcsolatban, hogy a kardoknak lelke van.
- Ha elmondod te is, akkor elmesélek egy történetet. - Az utolsó szobatársam egy teljesen fekete köpenyben volt és mindig rajta volt a maszk, így az arcát nem láttuk, de még a hajáról se tudtunk semmit, mert a fején csuklya volt. A srácból vagy lányból, mert még ezt se tudtuk róla, semmit nem tudtunk és nem is volt túl bőbeszédű és valószínűleg a hangját is torzította.
- Rendben, Én a Hold országából szöktem a klánom elől. Most te jössz. - Ennél többet nem akartam elárulni magamról.
- Ok. - Ezzel a mondattal levette a maszkját, levette a csuklyát és kiderült, hogy az eddig ismeretlen társunk, egy lány. Túl szép volt, hogy igaz legyen, de nekem nem szabad, így megpróbáltam túljutni a látványon. -A történetem 22 évvel ezelőtt kezdődik Fű országában. Egy őszi napon születtem. A családom átlagosnak mondható volt, már ha az átlagosnak mondható, hogy mindkét szülőd fejvadász, akik Kirigakurétől kaptak kiképzést, de a Fű országában telepedtek le. 6 évesen kezdődött a képzésem, hogy valamikor én is fejvadász lehessek, mivel így nőttem fel, nem gondoltam volna, hogy máshogy is lehet élni, a szüleim mindig azon voltak, hogy az összes érzésemet kiirtsák belőlem, mire végeztem az akadémiával már képtelen voltam bármiféle érzésre, a fiúk persze futottak utánam, mert én voltam az elérhetetlen szépség. Hogy ez túl egoistának hangzik? Igen, de ez nem az én véleményem. Egy ideig nem zavartak a fiúk, de az egyikük egészen addig ment, hogy megcsókolt. Megkérdeztem, hogy mért tette ezt, mire ő az előző mondatot vágta a fejemhez. Innentől kezdve a srácok egyre durvábban közeledtek, én pedig egyre komolyabban ráztam le őket, de nem ez a lényeg. Apukám egy bukott fejvadászat során veszélybe került és megtudták a rokonságát, aki én és anya volt, ekkor 14 éves voltam. Apa egyik pillanatról a másikra jelent meg, összekapkodott 4 bőröndnyi cuccot, ruhákat, felszerelést és mindent, ami mozdítható volt bepakolta a sporttáskákba és menekültünk. Innen szöktünk át Kirigakuréba, ahol 2 évet töltöttem el, mikor fény derült a családom sötét múltjára, így újra menekülnünk kellett. Ezúttal a Föld országába kerültünk, ahol rövid küldetésekkel töltött idő után részt vettem a chuunin vizsgán, amin a kiképzésemnek köszönhetően simán átmentem. Innentől kezdve én is részt vehettem fejvadászatokon. Egyik küldetésem nekem is félresikerült, így menekülnöm kellett. Néhány ruhát, fegyvereimet és a pénzemmel együtt kellett lelépnem 18 évesen. Azóta a Gőz országában élek és onnan vállalom a dolgokat.
A csajjal sokat beszélgettünk, egyszer kettesbe is voltunk, ahol megadta a címet, ha esetleg szükségem lenne rá. Tudtam, hogy egyszer még dolgom lesz a csajjal, mert én is erre a pályára készültem, mint, amin ő is van. ~Csak a szerencse vezethette hozzám.~ Amíg mi kellemes elbeszélgettünk a szobánkba vagy éppen őrséget vállaltunk, az alatt a 2 nap alatt kipakolták a hajóról az árukat és felpakolták a kocsikra. Végre elindultunk. Az út során nem volt komolyabb fennakadás, hiszen ki az a bolond, aki 10 ninjával felszerelkezett, nem túl sok értékkel kecsegtető karavánt megtámadna. A karaván körülbelül akkora volt, ami pont eltartott mindenkit, de nem volt akkora érték, hogy megérje megtámadni. Sikerült átérnünk a Tenger országának másik oldalára, ahol újabb 2 napot töltöttünk átpakolással. Innen mentünk az Ouzo sziget déli partjára, ahol letettük a Tenger országi rakományunkat és egy 13 éves fiút kaptunk, akit sziget északi részére kellett átvinnünk. Engem és a másik, velem egykorú gyerek kapta meg az őrzését, így mi 12 órás váltásban, hol az egyikünk aludt a gyerek kocsijában, hol a másik. sikerült épségben eljuttatni őt a célállomásra, így megkaptuk az újabb szállítmányt, amit a Víz országába kellett szállítanunk. Az út itt már veszélyesebb volt, hiszen nem elég, hogy nem túl sok hely van a Víz országának határszigetei között, de itt található a legtöbb kalóz rejtekhelye is. A szigetek széléig békésen eljutottunk, majd onnan két kirigakurei felségjelzésű hajó is mellénk szegült, így az út további része is nyugodalmasan telt. Végül csak sikeresen megtértünk Vízbe, majd letettük a szállítmányunkat. A maszkot megtarthattuk, így egyenlőre azt viselve, hogy senki ne tudja ki is vagyok, teszem a dolgom. Mivel rám nem volt már szükség kerestem egy hajót, ami elvisz a füst országába, a lány, aki megtartotta a szokását, hogy teljesen elfedte magát, addig velem jött, majd onnan, egy hosszú búcsú után elváltak útjaink, de mindketten tudtuk, hogy még egymáshoz vezet a sors, hacsak szakmai szinten is, mert nekem feleségem van. A füst országábaa megérkezvén, ahonnan már eljuthatok a Villámok országába, rá kellett jönnöm, hogy vagy egy újabb küldetés vagy egy karaván segíthet eljutni a célomhoz. Miután megtaláltam az illetőt, kerestem egy szobát, ahol kipihenhettem magam, majd másnap a megbeszélt időpontra ott is voltam. A kereskedőnek nem árultam el, hogy ninja lennék, még egy köpenyt is szereztem, hogy ne látsszon a felszerelésem, sőt a legtöbb fegyvert egy tekercsbe pecsételve elsüllyesztettem a hátizsákomba. Az út körülbelül 5 napot vett igénybe a füst országába, megérkezvén egy rövid pihenő után keresni kezdtem valakit, aki esetleg Kumoba elvisz, de legalább a Villám országának határát, majd onnan tovább Kumoba, de ez még a jövő zenéje.
időben elhelyezés: Szökés után
cél: eljutni a Villámok országába
Több napos utazás után sikerült eljutnunk a Tea országába. Kifizettük az úti költségeket, majd megköszöntük a kapitánynak, hogy elhozott minket, még pedig elég gyorsan. Mivel egyelőre nem volt lakásra pénzünk, így a kikötőhöz közeli faluban kerestünk egy szállót, ahol ideiglenesen ellakhatunk. Mivel túl feltűnő lettem volna azzal a rengeteg fegyverrel, amit magammal hoztam, így Kanami, azaz már új néven Tsukiko, bár megegyeztünk, hogy már egymás közt is az új nevünket használjuk, még nem tudtam megszokni, így a Tsuki becenevet kapta, segítségével megpróbáltunk dönteni, hogy mi az, amire szükségem van és mi az, amire nincs. Miután sikerült felmérnünk, hogy mink van és mi az, amire még szükségem lehet, így összeszedtem a cuccokat, amit el akarok adni és a dolgokat, amit venni akarok. Mivel kész volt a lista már csak egy boltot kellett találni.
- Jó napot! Szeretnék pár dolgot eladni, mert már nincs szükségem rá és cserébe viszont venni is szeretnék.
- Konichiwa! Természetesen.
- Akkor itt vannak a dolgok, amit el akarnék adni: 2 shurikentartó, 1 wakizashi, 1 katana, egy kard, 1 shirayasa katana. Mennyit tudna érte adni?
Az öreg megvizsgálta a tárgyakat, majd felbecsülte az értéket és ezt mondta:
- A fegyvertokok együtt ránézésre érne 100-at, de neked adok érte 150-et. A Katana és a wakizashi újonnan 6000, ezek körülbelül érnek 4-4500-at, kapsz érte 4300 ryot. A shirayasa katana rendes leszek érjen 1500-öt, így az ár: 5950 ryo.
- Köszönöm tökéletesen megfelel. – Igaz, eredetileg 8200 volt így, de ahhoz képest, hogy már egy ideje használom megfelelő árat kaptam érte.
Az öreggel kezet fogtam, majd rátértem a vásárlásra, mivel reméltem, hogy többet kapok, mint amit el akarok költeni, így csak az eladótól kapott pénz volt nálam.
- Most akkor jönne, amit vennék.
- Mondja csak!
- 2 széles övtáska, 6 kunai, 5 shuriken, 1 közepes tekercs, mindenféle edény, evőeszközök, pénztárca.
Eladónk, ahogy soroltam a dolgokat úgy hozta a dolgokat, ő nem tudhatta, hogy mire kell ez nekem, de én már tudtam, hogy a lányokat itt fogom hagyni egy időre és nekem szükségem lesz ezekre a dolgokra. Miután kifizettem a kért dolgokat megköszöntem a segítséget és hazaindultam. Otthon összepakoltuk a cuccokat, majd megbeszélve a teendőket arra jutottam, hogy az egyetlen legális feladat, amit elvégezhetek és még viszonylag jól is lehet belőle élni az a testőrködés kereskedők és egyéb emberek mellett, így amint összepakoltam a cuccaimat:
Széles övtáskába (1.):
10 m dróthuzal, 12 kunai, 15 shuriken, bicska, vadászkés, 10 senbon, 4 tekercs (sátor + hálózsák, 1-1 heti ruha 2 tekercsben)
Széles övtáska (2.):
Elsősegély készlet, 2 tekercs (főzőeszközök, kabala párna), tűk + cérna (egy műanyag dobozban), kabala kunai, Keiko parfümje, sima, teljes arcot takaró maszk
Hátizsák:
Öngyújtó, 2 kulacs víz, pénztárca benne pénz (1000 ryo), 1- 1 üveg plazma/energia tabletta, üvegben mérgek, 2 démonszél shuriken összehajtva, Hold fejpánt (mélyen elrejtve)
Tsukival megbeszélve a tervet két potenciális ország is volt, ahol nagy valószínűséggel letelepedhetünk, az egyik a Föld, a másik a Villámok országa. Közösen megegyeztünk, hogy amíg én nem találok új otthont, addig ők itt maradnak és megpróbálnak boldogulni. Már a nap alacsonyan járt, mire kész voltam, így csak reménykedhettem, hogy talán találok egy kereskedőt, akinek szüksége lehet a szolgálataimra és nem a Hold faluba tart. Végül csak sikerült találnom valakit a kikötőben, éppen pakolt, így megkérdeztem, hogy hova ment, mire kiderült, hogy a Tenger és a Víz országa a cél, ami nekem jó is lenne.
- Üdvözletem! Azt szeretném megkérdezni, hogy hova mennek?
- Napot! Tenger országa, majd Kirigakura a célállomás.
- Nem tudna elvinni magával?
- Elméletben ez egy kereskedő hajó, de ha fel tud ajánlani valamit, akkor meggondolom, hogy teszek kivételt.
- Mennyi pénzt kér?
- Pénzt? Ugyan már, tedd el az aprót. Ha nincs jobb, akkor el is tűnhetsz. - Köpött egyet a földre.
- Feltudom ajánlani a ninja mivoltomat.
- Honnan származol kölyök?
- Hold országában kaptam kiképzést.
- Rendben, ez esetben még lehet, hogy fizettséget és jutalmat is kapsz érte. Lehet, hogy szükségem lesz rád. Gyere holnap 8-ra a kikötőbe abba a kocsmába. - Mutatott a hajó oldalában álló ivóra.
- Ne haragudjon meg a kérdésért, de ugye nem szállít semmi illegálisat?
Látszott a kapitányon, hogy a kérdés először meghökkentette, majd feldühödött és az öklét is ökölbe szorította, de aztán lenyugodott.
- Ha holnap itt leszel, akkor még meg is mutatom a szállítmányt.
Ezzel meg is győzött, hogy amit csinál az nem törvényellenes. Meghajolva megköszöntem a feladatot, majd elköszöntem és elindultam haza.
Tsuki otthon már vacsorával várt, de még a kislány, akinek azóta nevet se adtunk, ő is megvárt, bár Tsuki azt akarta, hogy elutazásom előtt még utoljára együnk együtt, hiszen nem tudni mikor lesz erre legközelebb alkalom. Elmondtam, hogy valószínűleg a közeljövőben nem tudom, mikor leszek, mert a mostani a feladatomnak a részleteit még nem nagyon ismerem, és azt se tudom, hogy fogok visszajönni, hiszen, ha kipakoltak, akkor ott is maradnak. Az este búcsúval telt és megbeszéltük, hogy amint találok új otthont egy új országban, akkor értük jövök. Mivel reggel korán keltem Tsuki már este elkészítette az ételt, amit magammal viszek, majd a pénztárcámba rakva 5000 ryot, a kaját pedig a hátizsákba az előre elkészített fegyvereket magamra kötöttem, Keiko is felkerült az oldalamra, de még az elmaradhatatlan bőrmellényem is rám került. A megbeszélt reggel 8-as időpontra ott is voltam Moon-nal az oldalamon és Izanagival a vállamon. Megtudtam, hogy a hajó jelenlegi célja a tenger országa, ahova teát szállít, majd onnan megy Ouzo sziget déli kikötőjéből, ahonnan majd gyalog kell átjutnunk az északi kikötőbe, ahol leteszünk egy emberkét, amiért megkapjuk a fegyver szállítmányt, amit el kell juttatni a víz országába, ott viszont ők lehorgonyoznak és a következő hónapot így ott töltik. Elmondták, hogy az út körülbelül 4-5 hetet fog felölni, viszont a víz országából nincs közvetlen hajó vissza, ezt úgy kell megoldani, hogy átmegyek a Gőzbe, majd a Tűz országának határvidékén átsuhanva, már a Tea országába vagyok, ahonnan már gyalog körülbelül 2 hét alatt meg lehet tenni az utat, még akkor is, ha kisebb falvakba megszállok. Mivel nem volt jobb ötletem így belevágtam. Aztán eszembe jutott, hogy Füst országából akár a Villám országába is el tudnék jutni, ahol próbálkozhatnék a letelepedéssel. A kapitány a hajón még bemutatott másik pár ninjának, velem együtt tízen voltunk, majd megmutatta, hogy hol lesz a szállásom. Miután kipakoltam az egyik zárható szekrénybe a dolgaimat felrendeltek mindnyájunkat a fedélzetre és elmondták a játékszabályokat:
1. Egyszerre minimum 3 ninjának a fedélzeten kell tartózkodnia
2. Háromnak készenlétben kell állni.
3. 1 embernek mindig a csomagok mellett kell tartózkodnia és figyelni, hogy senki ne nyúljon hozzá.
4. Aki a hajón tartózkodó lányhoz hozzáér, az másnap a halakkal vacsorázik.
5. Szolgálatban, akár a tengeren, akár a szárazföldön, az általunk adott maszkot kell viselni.
6. Ha baj van, akkor a készenlétben lévő shinobiknak is azonnal a fedélzetre kell jönnie
A négyes szabály azért volt életben, mert a hajón lévő lány a kapitány lánya. Miután a szabályokat elmondták a vezetőnk jelt adott egy beosztottjának, aki már egy ideje mögötte állt egy zsákkal, a zsákból az enyémhez hasonló, bár festett, fekete alapon a két oldalt két vörös sárkány, maszkot és egy térképet vett ki és osztott szét. Miután ezzel kész voltunk megkaptuk a beosztást, hogy ki mikor mettől meddig lesz. Ma hétfő van, így nekem délelőtt 10-től délig, majd délután 4-től 7-ig kell a járőröznöm és este 8-tól 11-ig leszek készenlétben, de a szabadidőmet magam osztom be. Mivel volt még 2 órám a kezdésig, így elvettem az egyik maszkot, bár volt sajátom, de ha ezt várják el, hát legyen. 1,5 órát aludtam, mikor jött a váltás. Igazából a hajóút további részében sem volt komolyabb fennakadás. A kikötőben körülbelül két napot töltöttünk el, de az emberek között maszk nélkül senki nem mutatkozhatott, így inkább beszélgettem a szobatársaimmal, majd amikor már megbíztam bennük, akkor már hajlandó voltam leülni kártyázni, mivel egyiküknek se volt sok pénze, így csak a szórakozásért játszottunk.
- Ki merről jött és mért vállalta a küldetést?
- Én Kirigakurei vándor ninja vagyok, egy kicsit megszorultam és kellett a pénz. - Mondta egy 180 cm, szürke hajú, kék szemű 30 év körüli pasi, aki mindenhova egy zanbatoval járt.
- Én Konohából szöktem, Kirigakuréba akarok eljutni, mert úgy hallottam, hogy ők befogadják a szökötteket. - A srác nem volt több, mint én. Neki összesen egy kardja volt, de azzal ugyanúgy bánt, mint én Keikoval. Ő volt az egyetlen, akivel megértettük egymást azzal kapcsolatban, hogy a kardoknak lelke van.
- Ha elmondod te is, akkor elmesélek egy történetet. - Az utolsó szobatársam egy teljesen fekete köpenyben volt és mindig rajta volt a maszk, így az arcát nem láttuk, de még a hajáról se tudtunk semmit, mert a fején csuklya volt. A srácból vagy lányból, mert még ezt se tudtuk róla, semmit nem tudtunk és nem is volt túl bőbeszédű és valószínűleg a hangját is torzította.
- Rendben, Én a Hold országából szöktem a klánom elől. Most te jössz. - Ennél többet nem akartam elárulni magamról.
- Ok. - Ezzel a mondattal levette a maszkját, levette a csuklyát és kiderült, hogy az eddig ismeretlen társunk, egy lány. Túl szép volt, hogy igaz legyen, de nekem nem szabad, így megpróbáltam túljutni a látványon. -A történetem 22 évvel ezelőtt kezdődik Fű országában. Egy őszi napon születtem. A családom átlagosnak mondható volt, már ha az átlagosnak mondható, hogy mindkét szülőd fejvadász, akik Kirigakurétől kaptak kiképzést, de a Fű országában telepedtek le. 6 évesen kezdődött a képzésem, hogy valamikor én is fejvadász lehessek, mivel így nőttem fel, nem gondoltam volna, hogy máshogy is lehet élni, a szüleim mindig azon voltak, hogy az összes érzésemet kiirtsák belőlem, mire végeztem az akadémiával már képtelen voltam bármiféle érzésre, a fiúk persze futottak utánam, mert én voltam az elérhetetlen szépség. Hogy ez túl egoistának hangzik? Igen, de ez nem az én véleményem. Egy ideig nem zavartak a fiúk, de az egyikük egészen addig ment, hogy megcsókolt. Megkérdeztem, hogy mért tette ezt, mire ő az előző mondatot vágta a fejemhez. Innentől kezdve a srácok egyre durvábban közeledtek, én pedig egyre komolyabban ráztam le őket, de nem ez a lényeg. Apukám egy bukott fejvadászat során veszélybe került és megtudták a rokonságát, aki én és anya volt, ekkor 14 éves voltam. Apa egyik pillanatról a másikra jelent meg, összekapkodott 4 bőröndnyi cuccot, ruhákat, felszerelést és mindent, ami mozdítható volt bepakolta a sporttáskákba és menekültünk. Innen szöktünk át Kirigakuréba, ahol 2 évet töltöttem el, mikor fény derült a családom sötét múltjára, így újra menekülnünk kellett. Ezúttal a Föld országába kerültünk, ahol rövid küldetésekkel töltött idő után részt vettem a chuunin vizsgán, amin a kiképzésemnek köszönhetően simán átmentem. Innentől kezdve én is részt vehettem fejvadászatokon. Egyik küldetésem nekem is félresikerült, így menekülnöm kellett. Néhány ruhát, fegyvereimet és a pénzemmel együtt kellett lelépnem 18 évesen. Azóta a Gőz országában élek és onnan vállalom a dolgokat.
A csajjal sokat beszélgettünk, egyszer kettesbe is voltunk, ahol megadta a címet, ha esetleg szükségem lenne rá. Tudtam, hogy egyszer még dolgom lesz a csajjal, mert én is erre a pályára készültem, mint, amin ő is van. ~Csak a szerencse vezethette hozzám.~ Amíg mi kellemes elbeszélgettünk a szobánkba vagy éppen őrséget vállaltunk, az alatt a 2 nap alatt kipakolták a hajóról az árukat és felpakolták a kocsikra. Végre elindultunk. Az út során nem volt komolyabb fennakadás, hiszen ki az a bolond, aki 10 ninjával felszerelkezett, nem túl sok értékkel kecsegtető karavánt megtámadna. A karaván körülbelül akkora volt, ami pont eltartott mindenkit, de nem volt akkora érték, hogy megérje megtámadni. Sikerült átérnünk a Tenger országának másik oldalára, ahol újabb 2 napot töltöttünk átpakolással. Innen mentünk az Ouzo sziget déli partjára, ahol letettük a Tenger országi rakományunkat és egy 13 éves fiút kaptunk, akit sziget északi részére kellett átvinnünk. Engem és a másik, velem egykorú gyerek kapta meg az őrzését, így mi 12 órás váltásban, hol az egyikünk aludt a gyerek kocsijában, hol a másik. sikerült épségben eljuttatni őt a célállomásra, így megkaptuk az újabb szállítmányt, amit a Víz országába kellett szállítanunk. Az út itt már veszélyesebb volt, hiszen nem elég, hogy nem túl sok hely van a Víz országának határszigetei között, de itt található a legtöbb kalóz rejtekhelye is. A szigetek széléig békésen eljutottunk, majd onnan két kirigakurei felségjelzésű hajó is mellénk szegült, így az út további része is nyugodalmasan telt. Végül csak sikeresen megtértünk Vízbe, majd letettük a szállítmányunkat. A maszkot megtarthattuk, így egyenlőre azt viselve, hogy senki ne tudja ki is vagyok, teszem a dolgom. Mivel rám nem volt már szükség kerestem egy hajót, ami elvisz a füst országába, a lány, aki megtartotta a szokását, hogy teljesen elfedte magát, addig velem jött, majd onnan, egy hosszú búcsú után elváltak útjaink, de mindketten tudtuk, hogy még egymáshoz vezet a sors, hacsak szakmai szinten is, mert nekem feleségem van. A füst országábaa megérkezvén, ahonnan már eljuthatok a Villámok országába, rá kellett jönnöm, hogy vagy egy újabb küldetés vagy egy karaván segíthet eljutni a célomhoz. Miután megtaláltam az illetőt, kerestem egy szobát, ahol kipihenhettem magam, majd másnap a megbeszélt időpontra ott is voltam. A kereskedőnek nem árultam el, hogy ninja lennék, még egy köpenyt is szereztem, hogy ne látsszon a felszerelésem, sőt a legtöbb fegyvert egy tekercsbe pecsételve elsüllyesztettem a hátizsákomba. Az út körülbelül 5 napot vett igénybe a füst országába, megérkezvén egy rövid pihenő után keresni kezdtem valakit, aki esetleg Kumoba elvisz, de legalább a Villám országának határát, majd onnan tovább Kumoba, de ez még a jövő zenéje.
A hozzászólást Matari Genki összesen 10 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Nov. 14 2012, 22:48-kor.
Akira- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 2192
Elosztható Taijutsu Pontok : 60
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 646 (A)
Gyorsaság : 800 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 646 (A)
Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 0 (1055)
Re: Genki (Djuka) Matari
Orochimaru (Inaktív) Vas. Okt. 21 2012, 11:08
Rengeteg hiba van a "művedben":
Történet ügyi: Találkozol egy emberrel, aki csak a szép pofikád miatt máris megbízik benned, és egy ilyen fontos küldetésre invitál, különösen úgy, hogy a következő nap lesz, és egy üzletember még nem fejezte be a fontos útjának megtervezését.
Semmi harcot nem írtál le, csak néhány jutsut, amiket majd ismerni szeretnél a jövőben, és azokat is csak felsorolás szinten.
Kiderül, hogy még tíz ninja áll a kereskedő szolgálatába, akik valószínűleg elveszett-vándor ninják. De te vígan kártyázgatsz velük, és egyből megbízol bennük. Szép.
Tervezgeted az utad a teába, majd mindenféle döntés, gondolatmenet nélkül elmész a Kumogakureba. Miért?
Szökött ember vagy "Tsuki"-val együtt, aki állítólag a szerelmed, de ebben a kritikus pontban ott hagyod? Nehezen hiszem el.
Javaslatok: A történet maga nem lenne rossz, jól kitaláltad, de nincs benne semmi leírás. Írd le, hogyan találkoztál a kereskedővel, miről beszéltetek, hogyan győzött meg....
Írd le a harcokat, a történetet, a találkozást a többi ninjával
A párbeszédeket, ne csak tőmondatokat írj
Meséld el a történetet, a gondolataid, miért mész mégis Kumoba, ha máshol van a szerelmed...
Maradjunk a realitás talaján
Nem kell összecsapni, jobb, ha több sorból áll a történet, és részletesen le van írva minden.
És amiért különösen megharagudtam, az ez volt: ~Mint kiderült a hajón lévő egyetlen lány, egy igazi kis szépség volt, de buta, mint a föld és emellett igazi kis ribanc is.~ Ezt felejtsd el, legközelebb nem akarok ilyet látni, különben következményei lesznek.
ELUTASÍTOM!!!
- Kezdjük ott, hogy szóismétlések tömkelege látható a mondataidban, és ezeknél a leggyakrabb a "dolog", és a "jó" szó: ~A két napba benne volt, hogy kipakoltak a hajóról a dolgokat és felpakolták a kocsikra a dolgokat.~ Találj már egy szinonimát.
- Földrajz:
- Úgy számoltad, hogy onnan, ahonnan te elindulsz 4-5 hét az út. De a Víz országából a Villám országaik két nap, úgy, hogy megállsz a Füst országában, és onnan gyalog mész tovább 3 országon át. Na, ne nevetess.
És amiért különösen megharagudtam, az ez volt: ~Mint kiderült a hajón lévő egyetlen lány, egy igazi kis szépség volt, de buta, mint a föld és emellett igazi kis ribanc is.~ Ezt felejtsd el, legközelebb nem akarok ilyet látni, különben következményei lesznek.
ELUTASÍTOM!!!
Orochimaru (Inaktív)- Inaktív
Adatlap
Szint: S
Rang: Ex-Kage, Sannin
Chakraszint: Ha tudnád.....
Re: Genki (Djuka) Matari
Akira Csüt. Okt. 25 2012, 10:14
Átírtam. A Füst országába megyek és majd onnan fogok tovább vonulni, de most Füstben tartózkodom. A jutsukat kivettem és kivettem az összes lehetőséget, ahol harc van, így az út nyugodalmasan telt. Beleírtam, h kinéztem a Föld és Villám országát. Nehezen hagyta ott Genki Tsukit, de kevesebb emberre kell figyelnem, ha egyedül vagyok, így kisebb az esélye, hogy megzsarolnak és amúgy tervezem, hogy majd újraegyesítem őket.
Akira- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 2192
Elosztható Taijutsu Pontok : 60
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 646 (A)
Gyorsaság : 800 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 646 (A)
Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 0 (1055)
Re: Genki (Djuka) Matari
Hinata Szer. Nov. 14 2012, 23:20
Át olvastam és ELFOGADOM.
Amit meg kellett beszélni meg beszéltük így nem részletezek semmit.
Jutsu és chakra használat nem volt így: +3ch
Mivel részben az egyik cél a pénz volt és feladat teljesítve: 5000 Ryu
Amit meg kellett beszélni meg beszéltük így nem részletezek semmit.
Jutsu és chakra használat nem volt így: +3ch
Mivel részben az egyik cél a pénz volt és feladat teljesítve: 5000 Ryu
Hinata- Inaktív
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos
Re: Genki (Djuka) Matari
Akira Szer. Jan. 21 2015, 21:11
Fizikai edzésem egy kis raktárpakolásnak álcázva
Időben elhelyezés: jelenlegi küldetésem előtt
Nem sok idő telt el azóta, hogy visszatértem Konohából, de annál több, mióta kumoban élem az életemet, igaz Getsuban sem volt, de itt sem adtak egy mestert, aki állandóan velem volt, aki tanítana vagy küldetésre vinne. Igaz, hogy háború van és kevés a kisebb küldetés, amit a falu fogadhatna. Nagyobb gondjaik vannak, mint hogy erős gennineket macskákat kergetni küldjenek, bár valószínű, hogy a friss genninek is inkább a nagyobb küldetésekre küldik. Nehéz lehet most frissként egy háborúba csöppenni, de az ilyen idők edzik ki a későbbi generációt és azok, akik kezdőként kerülnek háborús helyzetbe, talán felnőttként nem követik el az elődeik hibáját és megpróbálják békésen megoldani a jövőbeni problémákat. Ezen dolgokon elmélkedve valaki kopog. Moon morogni kezdett, de leintem.
- Nyugi haver. Szabad!
Kiáltom, mire az ajtó nyílik. Egy velem egykorú srác, elég lazának tűnik, de levelet nem ad át, sőt fura, hogy a falu hivatalos chuunin egyenruhájában van. Látta rajtam a kérdő tekintett, így nem sokat kellett várnom a válaszára a fel nem tett kérdéseimre. A hangja alkatához képest mély volt, de barátságos, hanglejtése igen csak hasonlított az enyémhez.
- A nevem Obisuke, feladatom van a számodra, a falu engem küldött, hogy egy feladatban segítsek neked.
A válasza még több kérdést szült, mint amennyit megválaszolt. Mért most küldött a feladat mestert, milyen feladatban kell nekem segítség, honnan tudja a falu, hogy kell. Olyan kérdések, amik minden egyes alkalommal felmerülnek, akár most végzett az ember, akár később. Erre egyedül a jó ég tudja a választ, hogy a falu honnan tudja, hogy mire van szükségem.
- Mért? Milyen feladat?
Teszem fel a kérdést, ami csak úgy kiszalad a számon. A válasz nem is várat magára.
- Azt nem tudom, még én sem jöttem rá, honnan szerzik az információt. - Röhög a saját viccén, ami nekem is tetszik, de csak egy mosolyt engedek magamnak- A falu úgy hallotta, hogy szereted testedzést. Most olyan feladatot kaptál, amiben hasznát veheted a testi erődnek, de nem lövöm le a poént. Szedd össze a cuccod és 10 perc múlva találkozunk az ajtó előtt.
Nem nagyon várt választ, hanem egyszerűen kisétált. Reggel zuhanyoztam és éhes sem voltam, de azért Tsuki csinált nekem 6 szendvicset, ha esetleg később megéheznék. A cuccok, amit viszek az nem sok, a széles övtáskám, a hátizsákom, benne egy pénztárca 5000 ryuval, rajzfelszerelésem, bár sosem használtam még, a tekercs, amiben Keiko van, 2 tantot dugok a szandálomba. Ennyi. Mivel más dolgom nincs, így még adok egy csókot Tsukinak és megpuszilom Keiko homlokát. Moonnak nem kell szólnom, egyből jön, ahogy Izanagi is a vállamra száll és így megyek ki a ház elé. A mesterem csak röhög, majd megjegyzi, hogy azokra nem lesz szükség, nem értem, de egyelőre nem foglalkozom vele. Azt hittem, hogy kivisz a faluból, de nem így történt. Egy nagy raktárba vitt, majd beszélt a tulajdonossal, aki oda is jött hozzám, majd közölt, hogy a kutya és a madár nem jöhet be. Ugyan talán Izanagival is meg tudnám tenni, amit Moonnal tudok, hogy a saját alakomra formálom, de még vele nem próbáltam, majd talán máskor, így fellököm a levegőbe, hogy szabadon szállhasson, de csak az épület tetejéig jutott, mert ott leszállt és a környéket figyelte. Miután végrehajtottam a juujin bunshint Moonon a tulajdonosnak nem volt kifogása a bejövetele ellen, annyival több a munkaerő ugyanannyi pénzért. Megmutatta az öltözőt, ahova lerakatta velem az összes ninja felszerelésem és csak a füzetet és a ceruzát engedte, hogy nálam legyen.
Kimentünk, gyorsan eligazítottak, hogy leltározni és pakolni fogunk, majd előhúzatott egy dobozt, néhány dolgot elővett és felírta a lapra, hogyan is gondolta a leltárt, majd ott hagyott, hogy Obisuke irányítja a pakolást, akinek egy köteg papírt adott át. Rajtam és Moonon kívül még öten voltunk, de mint megtudtuk, hogy ezen a raktáron kívül még kettő van, ahol szintén öt- öt ember dolgozik, de míg ők csak délután kettőig dolgoznak, mi öten, és még két másik társunk egy másik raktárban, addig maradunk, amíg be nem fejezzük a három raktárt. Három emelő szerkezetet mutatott, amit használhatunk, kétféle molnárkocsit, egy kézi targoncát és egy emelőt. A raktárban 24 polc volt, mindegyiken különböző méretű és anyagú dobozok. Obisuke átnézte a papírokat, majd kiadta az utasításokat. Mindenki elvileg 4 polcot kapott volna, de Moon miatt így csak mindenki hármat és a maradék hármat odaadta hármunknak. Én kaptam a kettes, tizenkettes, tizennégyes és huszonegyes polcot.
Odasétálok a polcomhoz, majd leveszem az első polcot, amibe kisebb méretű fegyverek voltak. Kiöntöttem a földre őket és típus szerint szétválogattam, majd külön- külön felírtam a listára. 30 kunai, 50 shuriken, 10 makibishi és egy dobozban 100 senbon. Éppen raknám vissza a fegyvereket, az elsőt vissza is teszem, de akkor feltűnik, hogy nincs hangja. Megnézem és egy hakama volt, négy nekotével lekötve. A listát kiegészítem négy nekotéval és 5 shurikennel, ami még a ruhában volt. Első doboz pipa. Most egy hosszabb dobozt néztem ki, ebben 10 darab katana volt, de ahogy pakoltam ki más is kiesett, néhány wakizashi és pár darab tanto. További dobozok voltak, ezen a polcon leginkább fegyverek voltak, ritka volt, hogy valami ruhát találtam a vértezet még ritkább. Az alatta lévő polcon leginkább felszerelések voltak. A következő szekrény polcán rengeteg volt a vért, vért darab és a különböző nehéz fém ruhák. Egyedül nehéz lett volna levenni, így az emelőt kellett használnom. A pakolás sokáig tartott, este 10 volt mire végeztünk. Ahhoz képest, hogy csak egy egyszerű raktárpakolásról volt szó, mégis mindenem fájt, de ahogy láttam mások sem voltak ezzel másként, de mivel megkaptuk a fizetségünket, így senki nem bánta. Hazaérve lezuhanyoztam, majd aludni tértem.
Időben elhelyezés: jelenlegi küldetésem előtt
Nem sok idő telt el azóta, hogy visszatértem Konohából, de annál több, mióta kumoban élem az életemet, igaz Getsuban sem volt, de itt sem adtak egy mestert, aki állandóan velem volt, aki tanítana vagy küldetésre vinne. Igaz, hogy háború van és kevés a kisebb küldetés, amit a falu fogadhatna. Nagyobb gondjaik vannak, mint hogy erős gennineket macskákat kergetni küldjenek, bár valószínű, hogy a friss genninek is inkább a nagyobb küldetésekre küldik. Nehéz lehet most frissként egy háborúba csöppenni, de az ilyen idők edzik ki a későbbi generációt és azok, akik kezdőként kerülnek háborús helyzetbe, talán felnőttként nem követik el az elődeik hibáját és megpróbálják békésen megoldani a jövőbeni problémákat. Ezen dolgokon elmélkedve valaki kopog. Moon morogni kezdett, de leintem.
- Nyugi haver. Szabad!
Kiáltom, mire az ajtó nyílik. Egy velem egykorú srác, elég lazának tűnik, de levelet nem ad át, sőt fura, hogy a falu hivatalos chuunin egyenruhájában van. Látta rajtam a kérdő tekintett, így nem sokat kellett várnom a válaszára a fel nem tett kérdéseimre. A hangja alkatához képest mély volt, de barátságos, hanglejtése igen csak hasonlított az enyémhez.
- A nevem Obisuke, feladatom van a számodra, a falu engem küldött, hogy egy feladatban segítsek neked.
A válasza még több kérdést szült, mint amennyit megválaszolt. Mért most küldött a feladat mestert, milyen feladatban kell nekem segítség, honnan tudja a falu, hogy kell. Olyan kérdések, amik minden egyes alkalommal felmerülnek, akár most végzett az ember, akár később. Erre egyedül a jó ég tudja a választ, hogy a falu honnan tudja, hogy mire van szükségem.
- Mért? Milyen feladat?
Teszem fel a kérdést, ami csak úgy kiszalad a számon. A válasz nem is várat magára.
- Azt nem tudom, még én sem jöttem rá, honnan szerzik az információt. - Röhög a saját viccén, ami nekem is tetszik, de csak egy mosolyt engedek magamnak- A falu úgy hallotta, hogy szereted testedzést. Most olyan feladatot kaptál, amiben hasznát veheted a testi erődnek, de nem lövöm le a poént. Szedd össze a cuccod és 10 perc múlva találkozunk az ajtó előtt.
Nem nagyon várt választ, hanem egyszerűen kisétált. Reggel zuhanyoztam és éhes sem voltam, de azért Tsuki csinált nekem 6 szendvicset, ha esetleg később megéheznék. A cuccok, amit viszek az nem sok, a széles övtáskám, a hátizsákom, benne egy pénztárca 5000 ryuval, rajzfelszerelésem, bár sosem használtam még, a tekercs, amiben Keiko van, 2 tantot dugok a szandálomba. Ennyi. Mivel más dolgom nincs, így még adok egy csókot Tsukinak és megpuszilom Keiko homlokát. Moonnak nem kell szólnom, egyből jön, ahogy Izanagi is a vállamra száll és így megyek ki a ház elé. A mesterem csak röhög, majd megjegyzi, hogy azokra nem lesz szükség, nem értem, de egyelőre nem foglalkozom vele. Azt hittem, hogy kivisz a faluból, de nem így történt. Egy nagy raktárba vitt, majd beszélt a tulajdonossal, aki oda is jött hozzám, majd közölt, hogy a kutya és a madár nem jöhet be. Ugyan talán Izanagival is meg tudnám tenni, amit Moonnal tudok, hogy a saját alakomra formálom, de még vele nem próbáltam, majd talán máskor, így fellököm a levegőbe, hogy szabadon szállhasson, de csak az épület tetejéig jutott, mert ott leszállt és a környéket figyelte. Miután végrehajtottam a juujin bunshint Moonon a tulajdonosnak nem volt kifogása a bejövetele ellen, annyival több a munkaerő ugyanannyi pénzért. Megmutatta az öltözőt, ahova lerakatta velem az összes ninja felszerelésem és csak a füzetet és a ceruzát engedte, hogy nálam legyen.
Kimentünk, gyorsan eligazítottak, hogy leltározni és pakolni fogunk, majd előhúzatott egy dobozt, néhány dolgot elővett és felírta a lapra, hogyan is gondolta a leltárt, majd ott hagyott, hogy Obisuke irányítja a pakolást, akinek egy köteg papírt adott át. Rajtam és Moonon kívül még öten voltunk, de mint megtudtuk, hogy ezen a raktáron kívül még kettő van, ahol szintén öt- öt ember dolgozik, de míg ők csak délután kettőig dolgoznak, mi öten, és még két másik társunk egy másik raktárban, addig maradunk, amíg be nem fejezzük a három raktárt. Három emelő szerkezetet mutatott, amit használhatunk, kétféle molnárkocsit, egy kézi targoncát és egy emelőt. A raktárban 24 polc volt, mindegyiken különböző méretű és anyagú dobozok. Obisuke átnézte a papírokat, majd kiadta az utasításokat. Mindenki elvileg 4 polcot kapott volna, de Moon miatt így csak mindenki hármat és a maradék hármat odaadta hármunknak. Én kaptam a kettes, tizenkettes, tizennégyes és huszonegyes polcot.
Odasétálok a polcomhoz, majd leveszem az első polcot, amibe kisebb méretű fegyverek voltak. Kiöntöttem a földre őket és típus szerint szétválogattam, majd külön- külön felírtam a listára. 30 kunai, 50 shuriken, 10 makibishi és egy dobozban 100 senbon. Éppen raknám vissza a fegyvereket, az elsőt vissza is teszem, de akkor feltűnik, hogy nincs hangja. Megnézem és egy hakama volt, négy nekotével lekötve. A listát kiegészítem négy nekotéval és 5 shurikennel, ami még a ruhában volt. Első doboz pipa. Most egy hosszabb dobozt néztem ki, ebben 10 darab katana volt, de ahogy pakoltam ki más is kiesett, néhány wakizashi és pár darab tanto. További dobozok voltak, ezen a polcon leginkább fegyverek voltak, ritka volt, hogy valami ruhát találtam a vértezet még ritkább. Az alatta lévő polcon leginkább felszerelések voltak. A következő szekrény polcán rengeteg volt a vért, vért darab és a különböző nehéz fém ruhák. Egyedül nehéz lett volna levenni, így az emelőt kellett használnom. A pakolás sokáig tartott, este 10 volt mire végeztünk. Ahhoz képest, hogy csak egy egyszerű raktárpakolásról volt szó, mégis mindenem fájt, de ahogy láttam mások sem voltak ezzel másként, de mivel megkaptuk a fizetségünket, így senki nem bánta. Hazaérve lezuhanyoztam, majd aludni tértem.
Akira- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 2192
Elosztható Taijutsu Pontok : 60
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 646 (A)
Gyorsaság : 800 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 646 (A)
Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 0 (1055)
Re: Genki (Djuka) Matari
Shimura Danzou Szer. Feb. 04 2015, 10:21
Hali!
Nem volt nagy a Hacacáré, ráadásul elég rövid is. Voltak érdekes Dolgok:"Ezen dolgokon elmélkedve valaki kopog." - Tehát akkor nem is Te elmélkedtél, hanem Obisuke?
"Odasétálok a polcomhoz, majd leveszem az első polcot, amibe kisebb méretű fegyverek voltak. Kiöntöttem a földre őket és..." - Ez azért elég érdekes.
Mindössze azért emelem ki ezeket, mert az Élmény rövidségéhez képest elég sok volt az ilyen. + 2 chakra és 800 ryou.
Nem volt nagy a Hacacáré, ráadásul elég rövid is. Voltak érdekes Dolgok:"Ezen dolgokon elmélkedve valaki kopog." - Tehát akkor nem is Te elmélkedtél, hanem Obisuke?
"Odasétálok a polcomhoz, majd leveszem az első polcot, amibe kisebb méretű fegyverek voltak. Kiöntöttem a földre őket és..." - Ez azért elég érdekes.
Mindössze azért emelem ki ezeket, mert az Élmény rövidségéhez képest elég sok volt az ilyen. + 2 chakra és 800 ryou.
Shimura Danzou- Inaktív
- Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!
Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.
Re: Genki (Djuka) Matari
Akira Hétf. Aug. 17 2015, 12:44
Küldetés: Arany a hegyekben
elhelyezés: Morata elleni „támadás” előtti időszakban
//Nem tudom mennyire szokták és elfogadott, de szeretnék egy tanulást beiktatni a küldetésbe, viszont csak említés szintjén, mert magát a tanulást megírnám egy másik élménybe//
A Felhő országának területe gazdag különböző ásványi anyagokban és drágakövében, amire nem csak az ország, ninja falu tart számot, hanem olyan emberek, akik saját, nem mindig legális céljaikért akarják felhasználni ezeket a kincseket. Nem is a kincseket, hanem a pénzt, amit kapnak értük. A nagyobb városokban természetesen nem sokat látni ilyet, de vannak. Inkább az ország határvidékein működnek és ott adják el a drágaköveket. Ritka, hogy a falu bányáit is megtámadják, hiszen az ilyen bányákat általában képzett shinobik védik. Viszont a bányászoknak is figyelni kell, hiszen nem tudhatják, hogy mit találnak a kövek helyet. A történet három évvel ezelőttre nyúlik vissza, akkor még nyugodtan éltem a Djuka klán védelme alatt. Most mit csinálok? Nyugodtan heverészek a kertben található nyugágyba, mellemet egy pohár fekszik, ami valamikor tele lehetett, de most erről csak a poháron csillogó cseppek árulkodnak, hogy limonádét ittak belőle. Mellettem Moon fekszik. Hosszú ideje nagy a hőség, közel 30 fok van, ami az ország időjárásához képest szokatlan, még a szél sem rezdül, ami szintén furcsaság. Senkinek nem jutott eszébe, hogy kiderítse mi a furcsaság háttere, mert nem voltak hozzászokva az ilyen időjáráshoz. Én már megedződtem, hiszen Getsuban az ilyen időjárás mindennapos volt, de a tengerparton túlélhető, főleg, ha az ember még fürdik is, de itt erre nincs lehetőség, így csak az árnyék és a hideg limonádé segít. Moon eddig nyugodtan feküdt a földön, neki is elege volt a melegből, aztán felemelte a fejét és fülelni kezdett majd vakkantott. A következő pillanatban valaki kopogott. Én is éreztem, hogy jön valaki, de Moon ebben is megelőzött, mint szinte bármiben, ami az észleléshez köthető volt. Egy shinobi érkezett, egy levéllel és azt mondta, hogy fontos küldetés, amiben ő lesz a csapat vezetője, a részletekről viszont nem tud, mert a saját levelét még nem olvasta, csak annyit mondott, hogy este nyolcra legyek a kapu bejáratánál. Egyetlen furcsaságot vettem észre, hogy a nyakában kumo fejpántja lógott, viszont ruhája nem a szokásos falu egyenruha volt, hanem az általam is birtokolt Kami no yugen szervezeté. Általában délután vagy reggel indulnak, de a küldetés diszkréciót igényel és nem csak a falu, hanem a szervezet megbízásából is folyik, így minél kevesebben tudnak a távozásról, annál jobb. Délután 3 óra volt, így a délutáni pihenőmet töltöttem. Még volt időm, de nem szeretek kapkodni, így összeszedtem a felszerelésemet és a kabátomat a fotelre terítem, hogy arra rakjam őket és ne a fotel sérüljön, mert a kabát már nem mai darab, hamarosan úgyis le kell cserélnem. Egyelőre mindent a kabátra szórtam, majd az asztalhoz ültem és a levelet kezdtem olvasni, amiben a küldetés van leírva. A levél nem volt éppen megnyugtató, de legalább a küldetésről jó leírást készítettek, így nagyjából számíthattam rá, hogy csapdákkal és egyéb érdekes dolgokkal is találkozhatok, ha valóban ninjákról van szó, de ha egyszerű banditákról akkor sem utolsó dolog a felkészültség. A levél tartalma:
"Kedves naplóm!
Ez lesz az utolsó bejegyzés az életembe. Már napok óta bolyongunk a tárnákba. Mi fel voltunk készülve a legrosszabbra, hiszen a küldetésünk az volt, hogy kiderítsük a bánya titkát. Hosszú ideje tűnnek el emberek napokra, hetekre, majd mikor visszatérnek nem saját maguk, régi ismerőseiket nem ismerik meg, idegenekre támadnak. Nem tudni mi a bajuk. A feladatra három csapatot küldtek, a mi csapatunk a felfedezés feladatát kaptuk, másik két csapat közül az egyik az erőviszonyok felmérését végezte, ők voltak a szenzorok, míg a harmadik csapat a rajtaütő osztag volt. Nem kell mondani, hogy az utolsó csapat tagjai vesztek oda először, majd szép sorban mindenki. Sajnos nem tudom mi lesz a sorsom.
Köszönöm, hogy végig olvastad
N.K.
U.I.: Ha bármit keresel a hegyben csak magadat találod."
Nem vagyok itt olyan régen, hogy ismerjem a falu történetét, így a név, vagyis a monogram sem mondott sokat, de nagyjából tisztába kerültem a feladattal. Egy barlangba megyünk, ahol nem tudni mi történik, de az emberek megőrülnek és másokra támadnak. Újra végig nézek a felszerelésemet és rá kell jönnöm, hogy nem elég. Hiába a tai jutsu tudásom, felszerelésre is szükségem lesz. A pénztárcámért mentem, szerencsére bőven volt pénzem, így hát nem kell gondolkodnom, hogy mennyi mindent vehetek. A pénzzel egyből a közeli fegyverboltba siettem, hogy megvegyem a hiányzó felszerelésemet, amit eladtam, abból kiindulva, hogy a tai jutsuimhoz csak hátráltatna a sok felszerelés, most viszont rá kell jönnöm, hogy szükségem van fegyverekre. Legelső dolog, amit vettem egy shurikentartó, 3 kis tekercs és a három tekercsbe elegendő makibishi tüske, ha az ellenségnek szabad csapdát állítania, akkor nekünk sem tilos elven. A 3 kis tekercsbe kerültek a tüskék plusz 15, amit egy kisebb méretű pénzeszsákba tettem, hogy azért legyen kéznél néhány. Ezenkívül vettem még füstbombát és pár darab villanó bombát is. Gondolkodtam rajta, hogy esetleg robbanó jegyzetet is vegyek, de aztán rá kellett jönnöm, hogy nem biztos, hogy szerencsés egy barlangba robbantani, azért a biztonság kedvéért vettem párat. A vásárlás jó drága volt, de kifizettem a cuccokat, majd hazatértem. Míg én elvoltam, Tsuki is elment vásárolni és néhány tartós élelmet beszerzett, amit magammal tudok vinni. Még volt időm, így ledőltem pihenni, majd fél 8 körül pakolni kezdtem és elindultam Moonnal az oldalamon és Izanagival a fejem fölött. Éppen időben értem a kapuba. Alapvetően 4 emberrel számoltam, én és a 3 csapattársam, de ehelyett nyolcan voltunk, vagyis két csapatot osztottak ki a feladatra. 6 hozzám hasonló gennin, bár ők valamivel képzetlenebbnek tűntek nálam, és a 2 mester. Amikor együtt volt a csapat az a férfi szólalt meg, értem is jött.
- Ahogy gondolom mindenki olvasta, a levélből nem sok dolgot tudunk meg. A feladatunk a barlang feltérképezése és el kell űznünk azt, ami ott van. A küldetés olyan hosszú, amennyi idő alatt megoldjuk. Az indulás most lesz, mert a barlanghoz legközelebbi falu 2 órányi járóföldre van és a szállásunkaz estére foglalták le, hogy még a faluba se tudják, hogy shinobik érkeztek, ezért a küldetés idejére van néhány szabály. Ezek: Ne mutatkozzatok soha napfényben, senki nem láthatja az arcotokat és feltétel nélkül mindenki azt csinálja, amit mi ketten mondunk, ha az a parancs, hogy hagyjatok ott minket, akkor mit csináltok? Igen, ott hagytok minket és mentitek az életeteket. Értve vagyok? A küldetésről senkinek nem szabad tudomást szereznie, ahogy a korábbi csapat is titokban végezte azt.
Örülök, hogy végre újra hasznát veszem a maszknak, amit még Getsuban készítettem, így elő is veszem, hogy magamra vegyem. Mivel a két társamnak nem volt maszkja, így a vezetők adtak nekik kettőt, az enyémnél jóval egyszerűbb maszkot. A csapat minden tagja KnY-es fejpántot és egyenruhát hordta, míg a kumoi fejpántot mindenkinek el kellett rejtenie. Az utunk gyors volt és zökkenőmentes, míg mi a fákon ugráltunk, addig Moon alattunk futott, Izanagi a levegőben követett minket. Nem sokkal 10 előtt érkeztünk meg. A szállásunk már le volt foglalva, ott másik három, láthatóan jól képzett shinobi csatlakozott a csapathoz. Egy nagy szobában kaptunk helyet 8 matraccal, míg a három másik szobába lett elszállásolva. Moon mellettem talált magának helyet, míg Izanagi az egyik gerendára vackolta be magát. Reggel nem ébresztettek minket, mégis korán keltem. A reggeli már várt ránk, a szobában lévő egyetlen asztalra kirakva, ugyanaz a mennyiség és ugyanaz az étel. Néhány szendvics, egy nagy kancsó tej és valamennyi zab, amit forró tejjel öntöttek le. Az első dolog, amit reggeli után tettünk, hogy a mesterek megmutatták a helyég térképét és megkérdezték, hogy esetleg valakinek van-e valami technikája, amivel észrevétlenül fel lehetne fedezni a barlangot és környékét. Egyetlen ötletem támadt. Ugyan a technikát Moonnal sajátítottam el, de talán Izanagival is működhet. Mivel a technikához vérszerződést kell kötnünk, így megvágtam Izanagi lábát, majd felrajzoltam a nálam lévő üres tekercsre a technikához szükséges pecsétet, hogy abba csepegtessem a sólyom vérét, majd a sajátomat is. A csapatba volt egy gyógyító, így ő meg tudta gyógyítani Izanagi sebét, így az nem lesz feltűnő. Izanagival ugyan nem volt olyan szoros a kötelék, mint Moonnal, de a madár kiképzett ninja állat volt, így jóval könnyebben át tudtam helyezni a tudatomat belé, mint kezdetben Moonba. Mivel nem lenne szerencsés megijeszteni a társaimat, így ők már tudták előre, hogy amíg a madárba vagyok a testem tehetetlen, szerencsére nem kell védeni, hiszen nem a vadonba vagyunk, hanem a szobában, csak nem támad ránk senki, mivel senki nem tud róla, hogy itt vagyunk elméletben. A technikát sikeresen létrehoztam, azért jó néhány próbálkozásba került vele is, de közel sem annyiba, mint a tanulásnál Moon esetében, majd Izanagi kirepült az ablakon és az útbaigazításomhoz méltóan a terepre indult. Szerencsére a sólyomnak jó a szeme, így könnyen és nagyobb távolságból is megnézhette a környéket, majd visszatért és miután a tudatom visszaszállt a testembe el is mondtam, hogy mit láttam. Néhány őrt, de mintha azok nem is élnének, mint valami zombik, bár egész emberi kinézetük van, egyetlen árulkodó jel, hogy a tekintetük üveges, úgy néz ki, mintha a semmibe révednének. Az őrök érdekesen vannak elhelyezve, kettő a bejáratnál, de egy kiszögellésben, árnyékban, egy valamivel feljebb, az is árnyékban egy nagy kő alatt, egyetlen, tuadánál lévő embernek kinéző őr pedig a környéken sétál. Neki ugyan nincs fura szeme, de ő sem lép ki a fényre, az erdőben kering egy kisebb csapattal. A teljes osztag végig hallgatta a monológom, majd rövid gondolkodás után az egyik vezető szólásra emelkedett.
- Hárman utánanézünk a dolgoknak. Három napot kérünk, addig ti készüljetek a küldetésre és arra, hogy nem lesz könnyű dolgunk. Valószínűleg lesz, aki meghal közölünk is.
Mondta el a mondandóját feltehetően a később csatlakozók vezetője, majd intett a társainak és ellentmondást nem tűrően kisétáltak az ajtón. Mindenki egy percig néma csendbe várt, hogy mi történik, majd a mi vezetőnk szólalt meg.
- Hallottátok. Felkészülünk. Kérem mindenki mondja el az elemét és az alapján mindenki kap egy mestert, aki ugyanazzal az elemmel rendelkezik.
Mindenki elmondta az elemét, mivel Kumogakure falujáról volt szó, nem meglepő, hogy a villám elem nyert 3 fővel, míg a többieknek víz, föld és én a tűz. Érdekes, hogy a szél nem képviselte magát, bár ha belegondolunk a villám kontra eleméről van szó. A mesterek megbeszélték, hogy ki kit tanít, majd félrevonult mindenki. A mesteremmel egy kicsit vizesebb területet választottunk, hogy ne tudjak felgyújtani semmit szerencsére találtunk egy nagyobb patakot, ami sokat segített. A tanulás egy erős elemi technikára esett, legalábbis a mesterem azt választott, mint megtudtam a technika A besorolást kapott. Megtanuláshoz majdnem három nap volt szükséges. (Itt jönne a tanulás, amit élménybe játszok ki.)
tanulás
3 nappal később
A tanulás igen fárasztó és kemény volt. Hosszú gyakorlás, kevés alvás és kemény edzés. Ez jellemezte az utóbbi három napot. Mire elsajátítottam a technikát már hulla fáradt voltam, de szerencsére a visszatérő mesterek jó eredményeket értek el a felderítéssel és arra a gondolatra jutottak, hogy a technika gyakorlás miatt nem azonnal támadnak, hanem mindenki a tanult technika szintjétől függően pihenőt kap. Én tanultam a legerősebb technikát így nekem jutott a legtöbb pihenés, 2 nap, így a többiek is ennyit kaptak. A két nap alatt megterveztük a támadást és a felderítők is elmondták, hogy mit láttak. A faluban is érdeklődtek, hogy kik tűntek el és a barlang környékén is nézelődtek. Tervezés, gondolkodás alvás és evés. Valaki még álmában is a terveket mondta, így az első este nem sokat aludtunk, vagyis a többiek, ugyanis engem annyira kimerített az edzés, majd az egész napos tervezés, hogy egy csata közepén is el tudtam volna aludni, ami mondjuk az én setembe nem hátrány, hiszen az ilyen esetekre is van technikám, amit pont emiatt tanultam meg.
2 nap múlva
Két napot kaptam a pihenésre, ahogy mindenki más, amit ki is használtam. A tervezésen csak fekve vettem részt és ha éppen nem volt rám szükség, azért figyelve a mondandókat, aludtam vagy csak feküdtem és nem gondolkodtam semmin. Sajnos el telt a pihenésre szánt idő, így hát bele kellett kezdeni a feladatba. Már hajnalban, még a nap első sugaraival indultunk el. Mind a két állat velünk jött. Izanagiba részlegesen áthelyeztem a tudatom, így nem vesztettem el az eszméletemet. Neki szántuk a felderítés és a fedezés feladatát. Nem kell beleavatkoznia a harcba de a levegőből bármi furcsát észrevesz, akkor azt rajtam keresztül jelezheti. A faluból könnyen kijuthatunk, hiszen mindenki alszik még, az erdőben viszont azonnal aktiváltam a shikyaku no jutsut, hogy a szaglásomat, hallásomat és a látásomat felerősítsem, így viszont a körmeim is megnőttek, ahogy a fogaim is. Nem számít, legalább jobbak az érzékszerveim. A tanácsaim alapján a barlanghoz könnyen eljutottunk, nem futottunk össze őrökkel, viszont a bejárat már más kérdés. Szerencsére az egyik mesternek volt rejtőzködő technikája, így könnyen ártalmatlanította a két őrt, akik ott strázsáltak. Nem ölte meg őket, csak néhány órára kivonta őket a forgalomból. Mi pedig követtük. A barlang nyirkos és nedves volt. A plafonról víz csöpögött alá, ahogy a falakon is folyt le az esővíz. Vigyázni kellett minden lépésünkre, ugyanis a lábunknál egy kisebb ér folydogált, amibe ha belelépünk elég nagy zajt csaphatunk. Elég sokáig nem találtunk semmit, majd az út egyszer csak véget ért, vagyis a túloldal messze eltűnt a sötétben. Ugyan megpróbáltam egy nem rég tanult oni doro technikával feltérképezni, hogy mekkora lehet a szakadék, de nem jártam sikerrel. Ekkor a mesterem azt tanácsolta, hogy nézzük meg mi van az alján, így a korábban elindított tűz gömböt a szakadék aljára vezettem. A mélység nem volt nagy körülbelül 5- 10 méter, de látszott, hogy a talajban tüskék vannak, amikbe ha beleesik az ember, akkor sérülés nélkül nem ússza meg. Szerencsére az egyik tag rendelkezett föld elemmel, így a lehető leghalkabban egy fél méter széles párkányt emelt ki a falból, amin végig tudtunk menni. Sikeresen átértünk az akadályon, de alig mentünk többet, máris újabb akadályba ütköztünk. Egy elromlott felvonó lift és amint a lift fölé hajoltunk egy tűz golyó indult meg körülbelül 10 méter mélységből, bár a távolság felmérésére nem sok időnk maradt, szerencsére megúsztuk a támadást sérülés nélkül. ~És most hogyan tovább?~ Az egyik mesternek ötlete támadt és egy kunait dobott le egy robbanó jegyzettel, bár láttam rajta, hogy a jegyzet sokkal kisebb, mint amit a boltba kapni lehet. A leérkezés pillanatában aktivált. Ahogy sejtettem a robbanás nem volt olyan nagy mint szokott lenni, majd kihajoltunk és ekkor már nem érkezett támadás, viszont biztosak lehetünk benne, hogy akármi is van lent már tudja, hogy jövünk. Valahogy lemásztunk a tárnákba, ahol középen egy kék csillogó követ láttunk, körülötte pedig hasonló üveges tekintetű embereket, amilyeneket kinn is láttunk. A csapat elindult a kő felé, közben felkészülve a támadásra, de furcsa mód az nem érkezett. Nem tudom mennyit mentünk, amikor a hátunk mögül ismeretlen hang szólt.
- Állj! Ha túl közel mentek a kőhöz, akkor úgy járhattok, ahogy ezek a szerencsétlenek.
- Mért, hogy jártak?
Kérdezi a mester, hátrafordulva, így nem véve észre, hogy az egyik tanítványa lépett még egyet és a következő pillanatban összeesett és a tekintete hasonlatossá vált a körülöttünk állóékhoz.
- Mint ő. A kőnek ereje van, ha túl közel mész hozzá, akkor kábulatba ejt. Egy fehér szobába találod magad saját magad társaságában. Saját magad és a rossz tulajdonságaid. Ezek az emberek képtelenek legyőzni saját magukat, így itt ragadtak. Ki tudja hány éve. A testük már nem él, már csak a lélek tartja itt őket és a kő ereje. Csak az szabadulhat meg a kő varázsa alól, aki képes legyőzni magát, aki képes a rossz tulajdonságait legyőzve új emberré születni. Én magam is átéltem, tudom, hogy miről beszélek. Nekem is hosszú időbe telt, míg elértem azt, hogy kiszabaduljak, aztán magam döntöttem úgy, hogy itt maradok és védem a követ, amíg valaki olyan nem érkezik, aki tiszta szívű és képes fejlődni. Lassan az időm lejár, úgy érzem, hogy köztetek van, akit vártam. A kő és a szívem súgja, de hogy ne kelljen mindenkinek feláldoznia magát elmondom, hogy ki a kiválasztott.
Ezzel a kezét kinyújtja, majd rám mutat. Furcsán nézek rá, hiszen sosem éreztem magam annak, sosem tettem semmi kiemelkedőt, sok őrültséget tettem az életben, amit nem kellett volna.
- Ha te képes vagy arra, hogy legyőzd magad, akkor itt mindenkit felszabadíthatsz a szenvedései alól. Képes vagy rá? Megtennéd?
Nem kellett sokat gondolkodnom, mert ha ezzel a békét szolgálhatom, akkor nincs akkora ár, amit azért ne tennék meg.
- Igen.
Hangzik a határozott válasz.
- Akkor tégy egy lépést a kő felé és szabadíts meg mindenkit.
A szívem a torkomba dobogott és féltem, de azt mondtam megteszem, akkor megteszem. Utoljára még Tsukira, a kislányra, Moonra és Izanagira gondoltam. Feloldottam a technikát, amivel össze voltam kötve a sólyommal, majd elmormoltam egy „Segítség, mit teszek?” mondatot és beléptem a kő vonzáskörébe. A társaim csak annyit láttak, hogy a következő pillanatban elfehéredik a szemem és elájulok, majd nem mozdulok többet. (Harc és az ok, hogy mért én voltam a kiválasztott kiderül egy következő írásból) harc önmagammal Nem tudom mi történt és hogy mennyi ideig voltam távol a világtól, de az utazás tanulságos volt. Valóban az történt, amit az öregember mondott. Fehér szoba, küzdelem a saját rossz oldalammal, amit hosszas küzdelemben és egy komoly beszélgetés után sikerült legyőznöm, hogy visszatérjek a valóságba. Társaim szerint majdnem egy hétig voltam ebben az állapotban, de tudtam, hogy győztem és ez a lényeg. Az emberek körülöttünk összeestek, majd egyesével keltek fel, hogy „Fáj a fejem.” „Hol vagyok?” és hasonló kérdésekkel. Mindenkit megnyugtattunk és elmeséltük, hogy mi történt, majd mindenkit hazavittünk és mi is visszatértünk a faluba, teljesítve a küldetést, mind a falunak, mind a szervezetnek, amiért mind a kettő hálás volt.
//amit vettem:
shuriken tartó 1000 ryu
4 kis tekercs 200 ryu
90 makibishi 9000 ryu
3 robbanó jegyzet 600 ryu
1 kis bőrerszény
3 villanó bomba 1500 ryu
összesen: 12300 ryu
elhelyezés: Morata elleni „támadás” előtti időszakban
//Nem tudom mennyire szokták és elfogadott, de szeretnék egy tanulást beiktatni a küldetésbe, viszont csak említés szintjén, mert magát a tanulást megírnám egy másik élménybe//
A Felhő országának területe gazdag különböző ásványi anyagokban és drágakövében, amire nem csak az ország, ninja falu tart számot, hanem olyan emberek, akik saját, nem mindig legális céljaikért akarják felhasználni ezeket a kincseket. Nem is a kincseket, hanem a pénzt, amit kapnak értük. A nagyobb városokban természetesen nem sokat látni ilyet, de vannak. Inkább az ország határvidékein működnek és ott adják el a drágaköveket. Ritka, hogy a falu bányáit is megtámadják, hiszen az ilyen bányákat általában képzett shinobik védik. Viszont a bányászoknak is figyelni kell, hiszen nem tudhatják, hogy mit találnak a kövek helyet. A történet három évvel ezelőttre nyúlik vissza, akkor még nyugodtan éltem a Djuka klán védelme alatt. Most mit csinálok? Nyugodtan heverészek a kertben található nyugágyba, mellemet egy pohár fekszik, ami valamikor tele lehetett, de most erről csak a poháron csillogó cseppek árulkodnak, hogy limonádét ittak belőle. Mellettem Moon fekszik. Hosszú ideje nagy a hőség, közel 30 fok van, ami az ország időjárásához képest szokatlan, még a szél sem rezdül, ami szintén furcsaság. Senkinek nem jutott eszébe, hogy kiderítse mi a furcsaság háttere, mert nem voltak hozzászokva az ilyen időjáráshoz. Én már megedződtem, hiszen Getsuban az ilyen időjárás mindennapos volt, de a tengerparton túlélhető, főleg, ha az ember még fürdik is, de itt erre nincs lehetőség, így csak az árnyék és a hideg limonádé segít. Moon eddig nyugodtan feküdt a földön, neki is elege volt a melegből, aztán felemelte a fejét és fülelni kezdett majd vakkantott. A következő pillanatban valaki kopogott. Én is éreztem, hogy jön valaki, de Moon ebben is megelőzött, mint szinte bármiben, ami az észleléshez köthető volt. Egy shinobi érkezett, egy levéllel és azt mondta, hogy fontos küldetés, amiben ő lesz a csapat vezetője, a részletekről viszont nem tud, mert a saját levelét még nem olvasta, csak annyit mondott, hogy este nyolcra legyek a kapu bejáratánál. Egyetlen furcsaságot vettem észre, hogy a nyakában kumo fejpántja lógott, viszont ruhája nem a szokásos falu egyenruha volt, hanem az általam is birtokolt Kami no yugen szervezeté. Általában délután vagy reggel indulnak, de a küldetés diszkréciót igényel és nem csak a falu, hanem a szervezet megbízásából is folyik, így minél kevesebben tudnak a távozásról, annál jobb. Délután 3 óra volt, így a délutáni pihenőmet töltöttem. Még volt időm, de nem szeretek kapkodni, így összeszedtem a felszerelésemet és a kabátomat a fotelre terítem, hogy arra rakjam őket és ne a fotel sérüljön, mert a kabát már nem mai darab, hamarosan úgyis le kell cserélnem. Egyelőre mindent a kabátra szórtam, majd az asztalhoz ültem és a levelet kezdtem olvasni, amiben a küldetés van leírva. A levél nem volt éppen megnyugtató, de legalább a küldetésről jó leírást készítettek, így nagyjából számíthattam rá, hogy csapdákkal és egyéb érdekes dolgokkal is találkozhatok, ha valóban ninjákról van szó, de ha egyszerű banditákról akkor sem utolsó dolog a felkészültség. A levél tartalma:
"Kedves naplóm!
Ez lesz az utolsó bejegyzés az életembe. Már napok óta bolyongunk a tárnákba. Mi fel voltunk készülve a legrosszabbra, hiszen a küldetésünk az volt, hogy kiderítsük a bánya titkát. Hosszú ideje tűnnek el emberek napokra, hetekre, majd mikor visszatérnek nem saját maguk, régi ismerőseiket nem ismerik meg, idegenekre támadnak. Nem tudni mi a bajuk. A feladatra három csapatot küldtek, a mi csapatunk a felfedezés feladatát kaptuk, másik két csapat közül az egyik az erőviszonyok felmérését végezte, ők voltak a szenzorok, míg a harmadik csapat a rajtaütő osztag volt. Nem kell mondani, hogy az utolsó csapat tagjai vesztek oda először, majd szép sorban mindenki. Sajnos nem tudom mi lesz a sorsom.
Köszönöm, hogy végig olvastad
N.K.
U.I.: Ha bármit keresel a hegyben csak magadat találod."
Nem vagyok itt olyan régen, hogy ismerjem a falu történetét, így a név, vagyis a monogram sem mondott sokat, de nagyjából tisztába kerültem a feladattal. Egy barlangba megyünk, ahol nem tudni mi történik, de az emberek megőrülnek és másokra támadnak. Újra végig nézek a felszerelésemet és rá kell jönnöm, hogy nem elég. Hiába a tai jutsu tudásom, felszerelésre is szükségem lesz. A pénztárcámért mentem, szerencsére bőven volt pénzem, így hát nem kell gondolkodnom, hogy mennyi mindent vehetek. A pénzzel egyből a közeli fegyverboltba siettem, hogy megvegyem a hiányzó felszerelésemet, amit eladtam, abból kiindulva, hogy a tai jutsuimhoz csak hátráltatna a sok felszerelés, most viszont rá kell jönnöm, hogy szükségem van fegyverekre. Legelső dolog, amit vettem egy shurikentartó, 3 kis tekercs és a három tekercsbe elegendő makibishi tüske, ha az ellenségnek szabad csapdát állítania, akkor nekünk sem tilos elven. A 3 kis tekercsbe kerültek a tüskék plusz 15, amit egy kisebb méretű pénzeszsákba tettem, hogy azért legyen kéznél néhány. Ezenkívül vettem még füstbombát és pár darab villanó bombát is. Gondolkodtam rajta, hogy esetleg robbanó jegyzetet is vegyek, de aztán rá kellett jönnöm, hogy nem biztos, hogy szerencsés egy barlangba robbantani, azért a biztonság kedvéért vettem párat. A vásárlás jó drága volt, de kifizettem a cuccokat, majd hazatértem. Míg én elvoltam, Tsuki is elment vásárolni és néhány tartós élelmet beszerzett, amit magammal tudok vinni. Még volt időm, így ledőltem pihenni, majd fél 8 körül pakolni kezdtem és elindultam Moonnal az oldalamon és Izanagival a fejem fölött. Éppen időben értem a kapuba. Alapvetően 4 emberrel számoltam, én és a 3 csapattársam, de ehelyett nyolcan voltunk, vagyis két csapatot osztottak ki a feladatra. 6 hozzám hasonló gennin, bár ők valamivel képzetlenebbnek tűntek nálam, és a 2 mester. Amikor együtt volt a csapat az a férfi szólalt meg, értem is jött.
- Ahogy gondolom mindenki olvasta, a levélből nem sok dolgot tudunk meg. A feladatunk a barlang feltérképezése és el kell űznünk azt, ami ott van. A küldetés olyan hosszú, amennyi idő alatt megoldjuk. Az indulás most lesz, mert a barlanghoz legközelebbi falu 2 órányi járóföldre van és a szállásunkaz estére foglalták le, hogy még a faluba se tudják, hogy shinobik érkeztek, ezért a küldetés idejére van néhány szabály. Ezek: Ne mutatkozzatok soha napfényben, senki nem láthatja az arcotokat és feltétel nélkül mindenki azt csinálja, amit mi ketten mondunk, ha az a parancs, hogy hagyjatok ott minket, akkor mit csináltok? Igen, ott hagytok minket és mentitek az életeteket. Értve vagyok? A küldetésről senkinek nem szabad tudomást szereznie, ahogy a korábbi csapat is titokban végezte azt.
Örülök, hogy végre újra hasznát veszem a maszknak, amit még Getsuban készítettem, így elő is veszem, hogy magamra vegyem. Mivel a két társamnak nem volt maszkja, így a vezetők adtak nekik kettőt, az enyémnél jóval egyszerűbb maszkot. A csapat minden tagja KnY-es fejpántot és egyenruhát hordta, míg a kumoi fejpántot mindenkinek el kellett rejtenie. Az utunk gyors volt és zökkenőmentes, míg mi a fákon ugráltunk, addig Moon alattunk futott, Izanagi a levegőben követett minket. Nem sokkal 10 előtt érkeztünk meg. A szállásunk már le volt foglalva, ott másik három, láthatóan jól képzett shinobi csatlakozott a csapathoz. Egy nagy szobában kaptunk helyet 8 matraccal, míg a három másik szobába lett elszállásolva. Moon mellettem talált magának helyet, míg Izanagi az egyik gerendára vackolta be magát. Reggel nem ébresztettek minket, mégis korán keltem. A reggeli már várt ránk, a szobában lévő egyetlen asztalra kirakva, ugyanaz a mennyiség és ugyanaz az étel. Néhány szendvics, egy nagy kancsó tej és valamennyi zab, amit forró tejjel öntöttek le. Az első dolog, amit reggeli után tettünk, hogy a mesterek megmutatták a helyég térképét és megkérdezték, hogy esetleg valakinek van-e valami technikája, amivel észrevétlenül fel lehetne fedezni a barlangot és környékét. Egyetlen ötletem támadt. Ugyan a technikát Moonnal sajátítottam el, de talán Izanagival is működhet. Mivel a technikához vérszerződést kell kötnünk, így megvágtam Izanagi lábát, majd felrajzoltam a nálam lévő üres tekercsre a technikához szükséges pecsétet, hogy abba csepegtessem a sólyom vérét, majd a sajátomat is. A csapatba volt egy gyógyító, így ő meg tudta gyógyítani Izanagi sebét, így az nem lesz feltűnő. Izanagival ugyan nem volt olyan szoros a kötelék, mint Moonnal, de a madár kiképzett ninja állat volt, így jóval könnyebben át tudtam helyezni a tudatomat belé, mint kezdetben Moonba. Mivel nem lenne szerencsés megijeszteni a társaimat, így ők már tudták előre, hogy amíg a madárba vagyok a testem tehetetlen, szerencsére nem kell védeni, hiszen nem a vadonba vagyunk, hanem a szobában, csak nem támad ránk senki, mivel senki nem tud róla, hogy itt vagyunk elméletben. A technikát sikeresen létrehoztam, azért jó néhány próbálkozásba került vele is, de közel sem annyiba, mint a tanulásnál Moon esetében, majd Izanagi kirepült az ablakon és az útbaigazításomhoz méltóan a terepre indult. Szerencsére a sólyomnak jó a szeme, így könnyen és nagyobb távolságból is megnézhette a környéket, majd visszatért és miután a tudatom visszaszállt a testembe el is mondtam, hogy mit láttam. Néhány őrt, de mintha azok nem is élnének, mint valami zombik, bár egész emberi kinézetük van, egyetlen árulkodó jel, hogy a tekintetük üveges, úgy néz ki, mintha a semmibe révednének. Az őrök érdekesen vannak elhelyezve, kettő a bejáratnál, de egy kiszögellésben, árnyékban, egy valamivel feljebb, az is árnyékban egy nagy kő alatt, egyetlen, tuadánál lévő embernek kinéző őr pedig a környéken sétál. Neki ugyan nincs fura szeme, de ő sem lép ki a fényre, az erdőben kering egy kisebb csapattal. A teljes osztag végig hallgatta a monológom, majd rövid gondolkodás után az egyik vezető szólásra emelkedett.
- Hárman utánanézünk a dolgoknak. Három napot kérünk, addig ti készüljetek a küldetésre és arra, hogy nem lesz könnyű dolgunk. Valószínűleg lesz, aki meghal közölünk is.
Mondta el a mondandóját feltehetően a később csatlakozók vezetője, majd intett a társainak és ellentmondást nem tűrően kisétáltak az ajtón. Mindenki egy percig néma csendbe várt, hogy mi történik, majd a mi vezetőnk szólalt meg.
- Hallottátok. Felkészülünk. Kérem mindenki mondja el az elemét és az alapján mindenki kap egy mestert, aki ugyanazzal az elemmel rendelkezik.
Mindenki elmondta az elemét, mivel Kumogakure falujáról volt szó, nem meglepő, hogy a villám elem nyert 3 fővel, míg a többieknek víz, föld és én a tűz. Érdekes, hogy a szél nem képviselte magát, bár ha belegondolunk a villám kontra eleméről van szó. A mesterek megbeszélték, hogy ki kit tanít, majd félrevonult mindenki. A mesteremmel egy kicsit vizesebb területet választottunk, hogy ne tudjak felgyújtani semmit szerencsére találtunk egy nagyobb patakot, ami sokat segített. A tanulás egy erős elemi technikára esett, legalábbis a mesterem azt választott, mint megtudtam a technika A besorolást kapott. Megtanuláshoz majdnem három nap volt szükséges. (Itt jönne a tanulás, amit élménybe játszok ki.)
tanulás
3 nappal később
A tanulás igen fárasztó és kemény volt. Hosszú gyakorlás, kevés alvás és kemény edzés. Ez jellemezte az utóbbi három napot. Mire elsajátítottam a technikát már hulla fáradt voltam, de szerencsére a visszatérő mesterek jó eredményeket értek el a felderítéssel és arra a gondolatra jutottak, hogy a technika gyakorlás miatt nem azonnal támadnak, hanem mindenki a tanult technika szintjétől függően pihenőt kap. Én tanultam a legerősebb technikát így nekem jutott a legtöbb pihenés, 2 nap, így a többiek is ennyit kaptak. A két nap alatt megterveztük a támadást és a felderítők is elmondták, hogy mit láttak. A faluban is érdeklődtek, hogy kik tűntek el és a barlang környékén is nézelődtek. Tervezés, gondolkodás alvás és evés. Valaki még álmában is a terveket mondta, így az első este nem sokat aludtunk, vagyis a többiek, ugyanis engem annyira kimerített az edzés, majd az egész napos tervezés, hogy egy csata közepén is el tudtam volna aludni, ami mondjuk az én setembe nem hátrány, hiszen az ilyen esetekre is van technikám, amit pont emiatt tanultam meg.
2 nap múlva
Két napot kaptam a pihenésre, ahogy mindenki más, amit ki is használtam. A tervezésen csak fekve vettem részt és ha éppen nem volt rám szükség, azért figyelve a mondandókat, aludtam vagy csak feküdtem és nem gondolkodtam semmin. Sajnos el telt a pihenésre szánt idő, így hát bele kellett kezdeni a feladatba. Már hajnalban, még a nap első sugaraival indultunk el. Mind a két állat velünk jött. Izanagiba részlegesen áthelyeztem a tudatom, így nem vesztettem el az eszméletemet. Neki szántuk a felderítés és a fedezés feladatát. Nem kell beleavatkoznia a harcba de a levegőből bármi furcsát észrevesz, akkor azt rajtam keresztül jelezheti. A faluból könnyen kijuthatunk, hiszen mindenki alszik még, az erdőben viszont azonnal aktiváltam a shikyaku no jutsut, hogy a szaglásomat, hallásomat és a látásomat felerősítsem, így viszont a körmeim is megnőttek, ahogy a fogaim is. Nem számít, legalább jobbak az érzékszerveim. A tanácsaim alapján a barlanghoz könnyen eljutottunk, nem futottunk össze őrökkel, viszont a bejárat már más kérdés. Szerencsére az egyik mesternek volt rejtőzködő technikája, így könnyen ártalmatlanította a két őrt, akik ott strázsáltak. Nem ölte meg őket, csak néhány órára kivonta őket a forgalomból. Mi pedig követtük. A barlang nyirkos és nedves volt. A plafonról víz csöpögött alá, ahogy a falakon is folyt le az esővíz. Vigyázni kellett minden lépésünkre, ugyanis a lábunknál egy kisebb ér folydogált, amibe ha belelépünk elég nagy zajt csaphatunk. Elég sokáig nem találtunk semmit, majd az út egyszer csak véget ért, vagyis a túloldal messze eltűnt a sötétben. Ugyan megpróbáltam egy nem rég tanult oni doro technikával feltérképezni, hogy mekkora lehet a szakadék, de nem jártam sikerrel. Ekkor a mesterem azt tanácsolta, hogy nézzük meg mi van az alján, így a korábban elindított tűz gömböt a szakadék aljára vezettem. A mélység nem volt nagy körülbelül 5- 10 méter, de látszott, hogy a talajban tüskék vannak, amikbe ha beleesik az ember, akkor sérülés nélkül nem ússza meg. Szerencsére az egyik tag rendelkezett föld elemmel, így a lehető leghalkabban egy fél méter széles párkányt emelt ki a falból, amin végig tudtunk menni. Sikeresen átértünk az akadályon, de alig mentünk többet, máris újabb akadályba ütköztünk. Egy elromlott felvonó lift és amint a lift fölé hajoltunk egy tűz golyó indult meg körülbelül 10 méter mélységből, bár a távolság felmérésére nem sok időnk maradt, szerencsére megúsztuk a támadást sérülés nélkül. ~És most hogyan tovább?~ Az egyik mesternek ötlete támadt és egy kunait dobott le egy robbanó jegyzettel, bár láttam rajta, hogy a jegyzet sokkal kisebb, mint amit a boltba kapni lehet. A leérkezés pillanatában aktivált. Ahogy sejtettem a robbanás nem volt olyan nagy mint szokott lenni, majd kihajoltunk és ekkor már nem érkezett támadás, viszont biztosak lehetünk benne, hogy akármi is van lent már tudja, hogy jövünk. Valahogy lemásztunk a tárnákba, ahol középen egy kék csillogó követ láttunk, körülötte pedig hasonló üveges tekintetű embereket, amilyeneket kinn is láttunk. A csapat elindult a kő felé, közben felkészülve a támadásra, de furcsa mód az nem érkezett. Nem tudom mennyit mentünk, amikor a hátunk mögül ismeretlen hang szólt.
- Állj! Ha túl közel mentek a kőhöz, akkor úgy járhattok, ahogy ezek a szerencsétlenek.
- Mért, hogy jártak?
Kérdezi a mester, hátrafordulva, így nem véve észre, hogy az egyik tanítványa lépett még egyet és a következő pillanatban összeesett és a tekintete hasonlatossá vált a körülöttünk állóékhoz.
- Mint ő. A kőnek ereje van, ha túl közel mész hozzá, akkor kábulatba ejt. Egy fehér szobába találod magad saját magad társaságában. Saját magad és a rossz tulajdonságaid. Ezek az emberek képtelenek legyőzni saját magukat, így itt ragadtak. Ki tudja hány éve. A testük már nem él, már csak a lélek tartja itt őket és a kő ereje. Csak az szabadulhat meg a kő varázsa alól, aki képes legyőzni magát, aki képes a rossz tulajdonságait legyőzve új emberré születni. Én magam is átéltem, tudom, hogy miről beszélek. Nekem is hosszú időbe telt, míg elértem azt, hogy kiszabaduljak, aztán magam döntöttem úgy, hogy itt maradok és védem a követ, amíg valaki olyan nem érkezik, aki tiszta szívű és képes fejlődni. Lassan az időm lejár, úgy érzem, hogy köztetek van, akit vártam. A kő és a szívem súgja, de hogy ne kelljen mindenkinek feláldoznia magát elmondom, hogy ki a kiválasztott.
Ezzel a kezét kinyújtja, majd rám mutat. Furcsán nézek rá, hiszen sosem éreztem magam annak, sosem tettem semmi kiemelkedőt, sok őrültséget tettem az életben, amit nem kellett volna.
- Ha te képes vagy arra, hogy legyőzd magad, akkor itt mindenkit felszabadíthatsz a szenvedései alól. Képes vagy rá? Megtennéd?
Nem kellett sokat gondolkodnom, mert ha ezzel a békét szolgálhatom, akkor nincs akkora ár, amit azért ne tennék meg.
- Igen.
Hangzik a határozott válasz.
- Akkor tégy egy lépést a kő felé és szabadíts meg mindenkit.
A szívem a torkomba dobogott és féltem, de azt mondtam megteszem, akkor megteszem. Utoljára még Tsukira, a kislányra, Moonra és Izanagira gondoltam. Feloldottam a technikát, amivel össze voltam kötve a sólyommal, majd elmormoltam egy „Segítség, mit teszek?” mondatot és beléptem a kő vonzáskörébe. A társaim csak annyit láttak, hogy a következő pillanatban elfehéredik a szemem és elájulok, majd nem mozdulok többet. (Harc és az ok, hogy mért én voltam a kiválasztott kiderül egy következő írásból) harc önmagammal Nem tudom mi történt és hogy mennyi ideig voltam távol a világtól, de az utazás tanulságos volt. Valóban az történt, amit az öregember mondott. Fehér szoba, küzdelem a saját rossz oldalammal, amit hosszas küzdelemben és egy komoly beszélgetés után sikerült legyőznöm, hogy visszatérjek a valóságba. Társaim szerint majdnem egy hétig voltam ebben az állapotban, de tudtam, hogy győztem és ez a lényeg. Az emberek körülöttünk összeestek, majd egyesével keltek fel, hogy „Fáj a fejem.” „Hol vagyok?” és hasonló kérdésekkel. Mindenkit megnyugtattunk és elmeséltük, hogy mi történt, majd mindenkit hazavittünk és mi is visszatértünk a faluba, teljesítve a küldetést, mind a falunak, mind a szervezetnek, amiért mind a kettő hálás volt.
//amit vettem:
shuriken tartó 1000 ryu
4 kis tekercs 200 ryu
90 makibishi 9000 ryu
3 robbanó jegyzet 600 ryu
1 kis bőrerszény
3 villanó bomba 1500 ryu
összesen: 12300 ryu
A hozzászólást Akira összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Ápr. 04 2016, 12:46-kor.
Akira- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 2192
Elosztható Taijutsu Pontok : 60
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 646 (A)
Gyorsaság : 800 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 646 (A)
Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 0 (1055)
Re: Genki (Djuka) Matari
Shimura Danzou Szer. Szept. 09 2015, 17:25
Szia!
Az ötlet maga jó, de sajnos ezt így nem tudom elfogadni. Ha már szeretnél kiválasztott lenni, akkor írd is le az önmagaddal folytatott harcot. Illetve jó lenne tudni, hogy az idegen férfi mi alapján választott.
Ezen kívül sántít még pár helyen a dolog. Ezeket most nem fogom felsorolni. Kérlek olvasd el újra és egészítsd ki azokat a részeket, amiket nem fogok elfogadni. Elsőre rád bízom, hogy mit javítasz, kíváncso vagyok, hogy észreveszed-e a hibákat ^^
Az ötlet maga jó, de sajnos ezt így nem tudom elfogadni. Ha már szeretnél kiválasztott lenni, akkor írd is le az önmagaddal folytatott harcot. Illetve jó lenne tudni, hogy az idegen férfi mi alapján választott.
Ezen kívül sántít még pár helyen a dolog. Ezeket most nem fogom felsorolni. Kérlek olvasd el újra és egészítsd ki azokat a részeket, amiket nem fogok elfogadni. Elsőre rád bízom, hogy mit javítasz, kíváncso vagyok, hogy észreveszed-e a hibákat ^^
Shimura Danzou- Inaktív
- Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!
Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.
Re: Genki (Djuka) Matari
Akira Hétf. Okt. 19 2015, 08:59
Szeretném újra beadni a küldetést. Hiányos, de ahogy a szövegben, úgy itt is leírom, hogy két rész, ami hiányzik pótolva lesz egy- egy élmény keretein belül, ahol nem biztos, hogy annak a kalandnak ugyanaz lesz a vége, mint itt. (Főleg a 2. résznél, mert itt pont azért lett így vége, hogy ne derüljön ki, hogy mért is íródott a küldetés)
Akira- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 2192
Elosztható Taijutsu Pontok : 60
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 646 (A)
Gyorsaság : 800 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 646 (A)
Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 0 (1055)
Re: Genki (Djuka) Matari
Shimura Danzou Pént. Dec. 25 2015, 15:01
Szia!
Még mindig a kibővítést és javítást várom, illetve mellé a tanulást. Ez utóbbi kevésbé fontos, de amíg nem kerek a történet, addig nem tudom elfogadni.
Még mindig a kibővítést és javítást várom, illetve mellé a tanulást. Ez utóbbi kevésbé fontos, de amíg nem kerek a történet, addig nem tudom elfogadni.
Shimura Danzou- Inaktív
- Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!
Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.
Re: Genki (Djuka) Matari
Akira Szomb. Jan. 16 2016, 09:47
Tanulás és a harc is benn van és már el is lettek fogadva, ezért, szeretnék egy visszajelzést, hogy így kerek-e már a dolog vagy még mindig kellene javítani?
Akira- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 2192
Elosztható Taijutsu Pontok : 60
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 646 (A)
Gyorsaság : 800 (S)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 646 (A)
Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 0 (1055)
1 / 2 oldal • 1, 2
Similar topicsNaruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Küldetések
1 / 2 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.