Genki (Djuka) Matari

**Akira** Pént. Márc. 02 2012, 23:01

Történetbe helyezés: Nem sokkal a maszkszerzés után
Shikyaku no Jutsu // Négy Láb Technika

Épp csak felébredtem, mikor Moon jött oda hozzám és meg nyalta a kezem. Reggel 7 óra volt.
- Neked is jó reggelt Moon! Hogy aludtál?
- Vau vau - ugatta Moon
Éppen csak kinyitottam a szemem, amikor heves indíttatást éreztem, hogy elmenjek a ház legkisebb helyiségébe. Amikor végeztem a wc-n elmentem zuhanyozni. Nos, ez nem volt egy rövid folyamat, mert a kedvenc időtöltésem egyike volt, ilyenkor a víz alatt tudtam gondolkodni és mélyen szántó gondolataim is általában ilyenkor jöttek. Aztán a reggeli. Mivel már napok óta nem voltam bevásárolni, amit általában 20 perc alatt elintézek, na meg anyukám is, szerinte, amit főz egy hétre elég, általában három nap alatt fogy el, nem volt túl sok minden itthon, így elmentem bevásárolni. Vettem kutyaeledelt Moon-nak és egy kis jutalom falatot. Aztán elkezdtem magamnak is bevásárolni. Vettem egy hétre joghurtot, müzlit és egy rakat gyümölcsöt, ugyanis az volt a tervem, hogy a következő héten csak ezen fogok élni. Aztán megvettem a szokásos dolgaimat a hét hátralévő napjaira. Rizst, tarját, csontot, zöldségeket és mindent, ami egy húsleveshez és rántott húshoz kell, mert anyukámnak szokása volt, hogy hetente kétszer átjött és ezt csinálta. Nem bántam, igaz lehetne változatosabb, de legalább a hús mennyiségem minden hétre meg volt. Épp a mai reggelimhez vásároltam be a dolgokat, amikor odalépett egy volt akadémiai tanárom, Kanami, aki annak ellenére, hogy 19 éves már akadémiai tanár, jelenleg chuunin szinten áll, akkor került az akadémiára, amikor én végeztem, rám köszönt. Kanami egy tipikus fiús lány volt, de emellett szeretett foglalkozni külsejével is és egyéb lányos dolgokkal. Kb 176 cm magas, hosszú rózsaszín haja, kék szeme, bájos arca volt. Emellett a feszes feneke, amit mindennapi edzéssel ért el, és pont jó méretű mellei, se nem túl nagyok, se nem túl kicsik, pont megfelelőek. Az elmaradhatatlan miniszoknya, fehér póló és a kék nyakkendő, ujjatlan kesztyű, iskolás lány egyenruhájában ne lett volna olyan pasi, aki ne vetette volna ki rá hálóját. Az osztályomban sem volt olyan fiú, aki ne lett volna szerelmes a szépségébe ~ és most csak az enyém bwuhahaha ~. Már az akadémián belezúgtam és valami azt súgta, hogy ő is hasonlóan érez irántam.
- Üdv Genki. hogy van az egyik első és legjobb tanítványom?
- Konichiwa Kanami- san - hajoltam meg - Köszönöm jól vagyok, épp reggelit vásárolok.
- Hallottam, hogy tagja lettél a Djuka klánnak. Remélem a tai jutsu edzéseid nem hanyagolod el.
- Nem tanárnő. Gondolkodtam, hogy kéne valamit tanulnom.
- Akkor szerencséd van. Mivel hallottam, hogy állat használó lettél, van egy tekercsem a számodra. A nagypapám is az volt és rám hagyott egy tekercset, de én nem használom, ha szeretnéd, kölcsön tudom adni. Ebédre gyere át hozzám és megbeszéljük a részleteket. - Miután meginvitált az utolsó mondatot egy kacsintással toldotta meg, nem a szokásos Eisukés kacsintás volt, hanem egy tipikus lányos, akarok valamit tőled kacsintás.
A szemem egyből felcsillant. Nem elég, hogy az akadémia legszebb nője áthívott magához még hasznos dolgot is tanít.
- Oss Kanami- san. Mikorra menjek?
- Délután 1-re terveztem ma ebédelni, de ha akarod, jöhetsz előbb, segíteni az ebédhez.
~ Na, ez egyre jobb lesz.~ Miután elváltam tanárnőtől csak akkor vettem észre, hogy már fél 9 van. Gyorsan összedobáltam valamiket ellenőrizetlenül a kosaramba, majd sorba álltam. ~ Hogy került gumi a kosaramba? Na ha már ott van, akkor megvesszük. És női sampon? Na de a tampon már tényleg túlzás. ~ Kidobáltam a fölösleges dolgokat a helyükre, majd újra a sorba álltam. Alig hogy hazaértem kipakoltam mindent és neki álltam a reggelinek. Megetettem Moon-t és aztán leültem a fotelbe egy Mangával, amit mostanában kezdtem olvasni, a címe Akira. A délelőtt gyorsan eltelt. Pontban fél 11-kor indultam Kanami- sanhoz. 2 sarknyira laktak tőlünk. Szerencsére útba esett egy virágos, így vettem egy tulipánt. ~ Mért nem járok hozzá sűrűbben? ~ 10 perc múlva meg is érkeztem Kanami- sanhoz. Becsöngettem. Egy hang kiáltott ki, hogy szabad.
- Konichiwa
- Konichiwa. Köszönöm a virágot nagyon figyelmes, de te mindig ilyen voltál - pirult el a lány. ~ Nem hiába ő is nőből van. ~
- Tudok valamiben segíteni?
- Ja, tudnád kevergetni a rizst? ~ Látom, ha nem küldetés alatt halok meg, akkor én leszek a rizs első áldozata és én is felkerülök a falu hősei közé, mint aki a rizzsel folytatott heves rizsben, vagyis csatában vesztette életét. Na, szép a rizs már az agyamra ment. ~
- Rendben.
Az ebédet, miközben én rizst kavargattam, Kanami- san be is fejezte. Persze nem bírta ki, na meg én is útba voltam, hogy néha hozzám simuljon. ~ Valamit tényleg akar ez a lyány. ~ Az ebéd csöndben telt, főleg olyanokról beszélgettünk, hogy mi történt velünk az elmúlt pár évbe, miket csináltunk és pajkosan megszidott, hogy nem látogatom sűrűbben. Megígértem neki, hogy mostantól többször fogom meg látogatni. ~ Hátha összejön valami. ~ Ekkor a tekercsre terelődött a szó. Elmondta, hogy ez egy alap jutsut tartalmaz állathasználóknak. A jutsu neve pedig Shikyaku no Jutsu // Négy Láb Technika. A technika nevének hallatára ismét felcsillantak a szemeim. Szóba hozta, hogy lenne egy társam, akivel együtt gyakorolnám a jutsut és ha mindketten megtanultuk a jutsut, akkor tarthatnánk egy bemutatót. ~ Ezek után elvárja, hogy ha megtanultam a technikát és kettesbe maradtunk, ne ellene használjam? Bwuhahah ~ Ebéd után elmentünk hozzánk, ahol csatlakozott Moon, és az akadémiához, ahol összeszedtünk egy Ren nevű srácot és Koko nevű kutyáját, aki hozzám képest magas volt és vékony. Ránézésre sportos alakja volt, de mellettem még így is satnyának tűnt. Srácnak amúgy rövid barna haja volt, fekete szeme. Nem igazán érdekelt a srác, mivel itt volt Kanami- san. Nemsokára megérkeztünk a 12-es gyakorlópályára. Kanami- san elővette a tekercset shurikentartójából és odaadta nekem tanulmányozásra. Pár percig olvasgattam és nézegettem a képeket. Aztán megpróbálkoztam vele. Próbáltam a chakrámat irányítani. Az orrba több, majd a kezekbe és a lábakba. A chakra aurám már felvette Moon-ét, de még semmit nem tapasztaltam a tekercsben leírtakról. Se köröm növekedés, se jobb szaglás semmi hatás. Ren már eljutott addig, hogy a körmei megnőttek. ~ Na, azt már nem! Akkor újra. ~ Megpróbáltam újra, de most se történt semmi. A sokadik próbálkozás után Kanami odahívott magához és a fülembe súgta, hogy próbálkozzam felvenni a kutya állását, mert ez a technika egyik alapja. Ezután egy puszit nyomott az arcomra. Ez nagyon feltüzelt és újult erővel álltam neki a gyakorlásnak. Körülbelül fél óra telt el, mire a szaglásom jobb lett, a körmeim hosszabbak, de még mindig nem érte el a kívánt hatást. Még vagy 3 órát töltöttem el a tanulással. Egyre jobban sikerült eloszlatni a chakrámat. Körmeim egyre hosszabbak lettek, szaglásom javult kb 3 óra lehetett, amikor a testi átalakulás 100% volt. Egyre nagyobb körben éreztem a szagokat. Lassan már 25 méterről is meg tudtam állapítani, hogy mókus vagy más állat futott-e át a réten. A következő 2 órát a szaglásom tökélesítésére tudtam fordítani. Lassan percről percre jobb lett, míg végül fél 6- 6 körül, a szaglásom elérte a várt fokát. Ekkor Kanami pihenőre intett mindkettőnket. Ekkora sikerült elérnem a megfelelő szintet, de még mindig a szaglásomon javítanom kellett. Ren, még csak a köröm élesítésénél tartott, így nagyon büszke voltam magamra.
- Nagyon szépen haladtok. Genki te a nap további részére szabad vagy. Viszont adok egy másik feladatot. Amíg Ren és Koko befejezik a jutsut, te azt a tönköt fogod 1000-szer megrúgni, megütni, és ha végeztél 500-at ugrasz ezzel az ugrókötéllel Mutatott a rét másik oldalán álló fatörzsre. ~ 1000 rúgás, ütés és 500 ugrókötél, ez igazán kegyetlen. Na de ha ez a feladat, akkor legyen. ~ Ren felállt én még kinéztem egy szendvicset. Ahogy Ren elkezdte az uzsonna utáni edzését, Kanami- san egyre közelebb jött hozzám, majd teljesen hozzám bújt.
- Genki drága olyan magányos vagyok mostanában. Szüleim két napra egyedül hagytak nincs kedved a mai estét velem tölteni? Este 8-ra várlak.
- Kanami san - nyeltem egy nagyot - szívesen nálad töltöm az estét, ha így akarod.
- Rendben, akkor várlak. Most viszont irány edzeni! És két puszit nyomott az arcomra. Nem akartam felállni, de ekkor Moon az arcomba lihegett. A délután további részében szinte repültem és észre se vettem, hogy mindkét lábam sajog az 1000- 1000 rúgástól, kezem csurom vér az 1000 ütéstől. Az 500 ugrást már észre se vettem. Ren még mindig nem végzett a jutsuval, így ő sokáig a pályán maradt. Mikor felmértem a testi állapotom elmentem anyámhoz, aki fertőtlenítette és bekötötte a sebeket, majd lenyomott a torkomon egy plazmatablettát. ~ Anya! Miért kell néhány seb miatt mindig ezt a borzalmat ennem?~ Miután végeztem, hazamentem a kertbe még egyszer megpróbálkoztam a Négy láb jutsuval, ezúttal már tökéletesen sikerült. Körmeim tökéletesek lettek, szaglásom kitűnő és a sebességem meghaladta az elképzeléseimet is. Egyszóval sikerült, már csak az este van hátra és ez a nap tökéletes. Miután feloldottam a jutsut, elmentem zuhanyozni. Elkészültem az esti randimra és este fél 8-ig olvastam a könyvet, elkezdtem keresni valami szép, de kényelmes ruhát, majd elindultam Kanami- sanhoz Moon-al az oldalamon. Pontban 8.00-kor egy csokor tulipánnal csöngettem be. Kanami- san elvette a csokrot és szájon csókolt, én pedig visszacsókoltam. ~ Ez az! ~ Aztán eszmélt és beinvitált. Az este további része csodásan telt, de az már maradjon titok. Másnap reggel sokáig aludtunk volna. Bár Ren már 9-kor kopogott, hogy folytatná a tanulást. Ki keltünk az ágyból, majd én gyorsan kiszöktem a tetőn és haza futottam a házakon. Otthon gyorsan lezuhanyoztam, majd összepakoltam és mikor 9.30-kor bekopogott Ren és Kanami- san én már glédában állva vártam őket.
- Konichiwa. - köszöntünk egymásnak.
- Ma folytatjuk az edzést, mert valamit kihagytatok mind a ketten, de ezt majd a gyakorlópályán.
Gyorsan fel kaptam a tekercset és elindultunk a pályára. Ott Kanami- san utasított, hogy vegyük fel a formációt. Rövid bemelegítés után elkezdtem az előkészületek és sikerült is a jutsu ismét.
- Nos most hogy felvettétek az alakot el árulom, hogy nem elég az alakot felvenni, de mentálisan is közel kell kerülni egy állat szintjére. Oldjátok fel a jutsut, utána gondolkodjatok egy kicsit, hogy mégis mit tudnátok tenni.[/color]
Visszaváltoztam az eredeti emberi formámra, majd gondolkodni kezdtem. ~ Kutyám valamivel butább lények az embernél, tehát valószínűleg meggondolatlanabbak is. Teljesen az ösztöneik irányítják, nem érdekli őket, hogy mit lehet és mit nem. Az egyetlen céljuk a túlélés és a szaporodás. Vagyis akkor el kell érnem, hogy én is egy kutya szintjén gondolkozzak. Akkor essünk neki. ~ Körülbelül Ren is végzett mire én, tehát akár harcolhatnánk is.
- Én még fél órát kérnék, mert valamit még ki kell próbálnom és a chakrakontrol se tökéletes.
Gyorsan felvettem az alakot és egyből érezni kezdtem a szagokat. ~ Ez még nem az igazi. Az orromba kéne még inkább folyamatosan a chakrát áramoltatni és elérni egy fenevad elme szintjét.~ 10 perc alatt sikerült megtalánom a megfelelő chakramennyiséget, amivel a szaglásom elérte a végső határt, már csak a gondolkodásomat kellett visszafejleszteni. A chakra aurám szép lassan megpróbáltam átformálni Moon chakraaurájának formájára. A félóra végére már megközelítettem a kivánt mértéket és már a vadállat énem felül kerekedet rajtam. Első gondolatom az volt, hogy letámadom Kanami- sant, de ezt az emberi, még éppen aktív felem gyorsan le is tiltotta.
- Látom mindketten kitaláltatok valamit és Genki fél órája is letelt. Kezdődhet a harc! - Mondta Kanami- san.
Felvettem a vadállat formát és elfoglaltam a helyem pár méterre ellenfelemtől. Egyből támadásba lendült, de éreztem, hogy nála valami nem stimmel. Én is támadásba lendültem és egyből fölé is kerültem. Simán a földbe döngöltem, de ez nem volt neki elég és nekem se. A következő támadásom oldalról jött. Persze ez még betalált. Ekkor vettem észre, hogy valami meg változik az aurájában és ez valahogy az én aurámra is hatással volt. Megborzongtam és éreztem, hogy már nem emberként, hanem sokkal inkább állatként gondolkoztam. A harc innentől kezdve sokkal izgalmasabb lett a csata. Egyikünk se tudott felülkerekedni a másikon, de ez engem nem is zavart, mert már nem érdekelt a győzelem, egyedül a túlélés számított.

Darui Vas. Márc. 04 2012, 17:01

Elolvastam a tanulásodat. A történet és a kitalált sztori körítés is elég tetszetős, főleg nekem ;^) Azonban vissza kell dobnom dolgot ugyanis a tanulásnak alig kerítettél 5 sornál többet ami a lényeg lenne. Így kérlek bővítsd azt, valamint ne csak annyit írj bele, hogy körmöt és szaglást erősítesz, mert a technika nem ebből áll. A Jutsu használója mentálisan félútra kerül egy vadállat és egy ember között (ezt Kiba esetében is jól lehet látni). Ennek az állapotnak az elérése pedig mentális képzés is kell!
Tehát egyenlőre elutasítom! Írj hozzá még pár sort a tanulásról.

//Megjegyzés: Ne vezess chakrát az agyadba a mentális eléréshez, mert azonnal elutasítom megint xD //

**Akira** Vas. Márc. 04 2012, 18:20

javítva és bővítve, remélem most már jó lesz. Nem írtam plusz körítést, vagyis minimumot, főleg a tanulásra fordítottam figyelmet

Darui Hétf. Márc. 05 2012, 08:08

Rendben elfogadom! Felírhatod!

**Akira** Hétf. Jún. 04 2012, 23:10

Tanulás: Dokuzetsu Konbo // A Haragos Nyelv Kombinációja
szint: B
chakraszint: 160
Időben elhelyezés: A bátorságpróba reggelétől aznap estig

A 2 napos bátorságpróba után eléggé ki voltam ütve, így miután este hazaérve lefeküdtem a következő 16 órát alvással töltöttem. Körülbelül délben ébredtem fel. Mivel hétvége volt így Kanami most a szüleivel volt. Igaz, hogy már nagyjából ide költözött, de a hétvégét még a családjával töltötte. ~ Hamarosan meg kéne kérni a kezét, de ehhez kell valami előkészület. Nem túl korai? Majd meglátjuk. ~ Mivel nem volt jobb dolgom, így a faluban kezdtem el sétálgatni. Első étterembe bementem. Rendeltem jó pár sushit, rament és egy nagy adag meleg ételt, hogy pótoljam az energiát, amit az előző kalandom elvett. Miután befejeztem az ebédet egy közeli padon kerestem pihenő helyet. A padon fekve, ahogy a felhőket néztem elnyomott az álom. Nem tudom mennyit alhattam, de arra ébredtem, hogy egy férfi (http://butyok13.files.wordpress.com/2010/02/gh06_avi_001216248-560x315.jpg) ébresztget. Miután felfogtam, hogy hol vagyok majd azt, hogy ki is ez a pasi, Ikumi volt az akadémia egyik tanára.
- Nem illik, hogy egy ninja a falu közepén csövezzen. Ha ennyire nincs dolgod, gyere velem a kiképző terepre.
- Rendben.
Miután felkeltem a padról követtem a senseit, az említett helyre.
- Ha már itt vagy, akkor tanítok neked valamit. Ezt a tekercset nem rég szereztem, úgyhogy gondoltam valakinek megtanítom. És akkor jöttél te. A technika lényege a gyorsaság, ami neked már nagyjából meg van, viszont itt nem merül ki, de sokkal hatásosabb, ha bemutatom.
Akkor a sensei intett valakinek, aki egy gyakorló bábut hozott. A következő pillanatban a bábu mögött termett, majd hátulról kirúgta mindkét lábát, majd alulról felrúgta a levegőbe, végül befejezte a támadássorozatot azzal, hogy a levegőbe ugrott, majd hasba vágta a bábut. ~ Akkor kezdjük. ~ Aktuális mesterem felállította a bábut és jelzett, hogy kezdhetem. Mivel a gyorsaságom már majdnem meg volt, így azt annyira nem is, de a technika többi részét igenis fejleszteni kellett. Miután a báb háta mögött teremtem kirúgtam a lábát, vagyis próbáltam, ugyanis a lábam megakadt a földben. Akkor vissza a legelejére. Jó párszor nekifutottam, mire sikerült a technika ez a része. A felrúgás simán ment, mivel az ellenfelem ki volt szolgáltatva a támadásnak. Aztán felugortam, de fél méternél magasabbra nem sikerült. Próbálkozások sorozata után is csak ugyanannyira sikerült, vagyis nem haladtam semmit. Ekkor Ikumi san jött oda és adott egy jó tanácsot, vagyis próbáljam meg chakrával növelni az ugrás magasságát. Miután megjött az ötlet elkezdtem gyakorolni. Fél órát próbálkoztam mire sikerült elérnem a tökéletes magasságot. Ekkor a sensei odajött hozzám.
- Várj itt 5 percet szerzek egy hús vér ellenfelet.
És valóban alig telt el pár perc egy hozzám hasonló sráccal tért vissza.
- Most ő lesz a gyakorló partnered.
Amint a srác elhelyezkedett tőlem tisztes távolságban egyből a háta mögött teremtem, mire a srác már arrébb állt. ~Mondta neki bárki is, hogy engedje nekem a technika véghez vitelét. Elég sokat próbáltam mire sikerült utolérnem. Az első majdnem sikeres támadás is ekkor jött össze. A láb kirúgás még meg volt, de mivel csak az egyik lábát rúgtam ki, akkor a felrúgás elől sikerült egy oldalra forgással kitérnie. Tehát kezdhetem elölről. A következő próbálkozás már sikeresebb volt. Ugyanis most sikerült kirúgnom a lábait, majd a levegőbe rúgtam, aztán jött az ugrás és a támadás, vagyis csak jött volna, ugyanis a partneremet nem akartam már egyből leamortizálni, így inkább elkaptam és letettem a földre. Ekkor jutott eszembe, hogy nekem igazából súlyokkal kéne járkálnom, de már hetek óra nem is használtam őket. Szóltam a senseinek és elnézések közepette elfutottam a súlyokért. Otthon felkötöttem őket és már így mentem vissza, ami már nem sikerült olyan gyorsan.
- Megjöttem sensei.
- Akkor hajrá!
Újra felkészültem, de tudtam, hogy a nehezékekkel a lábamon, már nem fog olyan gyorsan menni. Valóban nem is ment. Sötétedésig nem is sikerült. Akkor a sensei megköszönte a segítséget és közölte, hogy holnap minél korábban jöjjünk ki. Elköszöntem a segítőimtől, összeszedtem a cuccomat és elindultam haza. Otthon Moon várt. Miután elvittem sétálni lezuhanyoztam és magamhoz vettem a kedvenc könyvemet és olvasgatni kezdtem. Moon felmászott az ágyamra, majd együtt aludtunk el. Másnap valóban, már reggel 5-kor, már nagyon korán kinn voltam a gyakorlópályán. Mivel se a mester, se társam nem volt kinn kerestem egy kisebb rönköt és azon kezdtem gyakorolni. Nem mondom, hogy minden perccel, de az alatt a pár óra alatt, amíg a többiekre vártam sokat fejlődtem. Fél óránként, vagy ahogy éreztem, hogy mehet magasabb szinten, cserélgettem a rönköket, egyre nehezebbre. Amikor 3 óra gyakorlás után meguntam a várakozást, az egyik öklömbe chakrát gyűjtöttem az öklömbe és egy közepes méretű fába vágtam vele, ami gyökerestől dőlt ki. Innentől ez lett a gyakorló bábum egészen addig, amíg teljesen használhatatlanná vált. Már lassan 4 órája voltam kinn a pályán, amikor a tegnapi srác és a mesterem megérkezett.
- Ez nem a korán, már 9 óra is elmúlt.
- Bocsánat, elaludtam.
A sráccal csak egy órát gyakoroltam, mert az eddigi gyakorlás és az evés hiánya teljesen kikészített. A társaim egy üveg vizet és 2 szendvicset erőltettek le a torkomon, amitől új erőre kaptam. Egész nap kinn voltam és gyakoroltam, de mivel a társamat is kikészítette, hogy folyton rugdosom és rohangál, ezért három- négy óránként evés szünetet és pihenést iktattunk be. Általában a kaja 12 ssushi és egy jó nagy pohár víz volt. Késő estig gyakoroltunk. Az utolsó pihenő gyanánt még közösen meg néztük a csillagokat és egy rövid beszélgetés után azzal köszöntünk el egymástól, hogy holnap nem kell jönni, de cserébe egész nap rajtam kell legyen a súly. Haza érve egy gyors zuhany után beájultam az ágyba. Másnap nem keltem korán, körülbelül 10 órára járhatott az idő. Felkötöttem a súlyokat és elindultam az akadémiára. Nem mintha dolgom lett volna, de mégis. Kanamiért mentem, akinek ha jól tudom, hétfőnként csak 3 órája volt, így már végezhetett. Valóban ahogy megérkeztem nem sokkal rá ő is megjelent. A napot együtt töltöttük. Elsőként egy sushit ettünk, majd sétálgattunk a faluba és egy padról a felhőket néztük, aztán ettünk egy fagyit. 1 óraa körül beültünk enni egy étterembe, majd délután beültünk egy kávézóba beszélgetni. Mikor meguntuk a falut hozzám mentünk, ahol tovább beszélgettünk és egyéb dolgokat is műveltünk. 5 körül kivittük Moont sétálni az erdőbe. Az este pedig beültünk vacsorázni egy romantikus helyre. Majd a számla kifizetése után haza mentünk és aludtunk. Persze. Másnaptól a sensei egyre keményebb edzésnek vetett alá. Igaz, hogy csak két hétig tartott, de sikerült jó néhány zúzódást, ficamot, pár bejegyzést az orvosi kartonomra és egy orrtörésst is összeszednem, de elmondhattam, hogy újra formában vagyok és sikerült elsajátítanom a technikát. A kezdetben 10 kilós súlyok helyett 2 hét alatt a mesterem 20 kilós nehezékeket rakott rám, azzal a feltéttel, hogy ezeket most már mindig hordom, esetleg alváshoz és egyéb kellemes dolgok végzése közben levehetem.

Jiraiya Kedd Jún. 05 2012, 15:18

Hát hát. Nem rossz a történet de mindenek előtt a hosszra kell kitérnem. Mivel ez egy B szintű jutsu, és neked még nincs meg a B szint csak a ch, így sokkal többet kell írnod. A szintezés a jutsu veszélyességét és a nehézségét mutatja. Ezért kell még minimum még egyszer ennyit írnod.
A másik dolog, a technikai kivitelezés. De nem a jutsuval van a baj, hanem a klónnal amin gyakoroltál. Még az árnyékklónok is szertefoszlanak egy erős ütéstől. Hát még a vízklón. Itt az első találatnál már vége is a klónnak. Ezt javítsd. Legjobb egy valóban létező anyaggal gyakorolni. Pl.: Bábú, farönk. Minél különbözőbb súlyú dolgokkal gyakorolsz, annál nagyobb lesz a karaktered tapasztalata. Senki nem tud egy technikát mester szinten használni, miután elfogadták azt élményben.

Egy másik dolog ami saját vélemény, hogy nem kell mindig az anyagi javakat gyűjteni. Tanulásnál maga a technika az ajándék. Nah szóval m ég egyszer ennyit kérek és akkor megnézem, hogy minden oké-e. Smile

**Akira** Kedd Jún. 05 2012, 17:18

Újra írva és most már remélem jó lesz (a szavak száma majdnem valóban a duplája)

Jiraiya Kedd Jún. 05 2012, 19:04

Ez már jobb. Az benne a legnagyszerűbb, hogy nem egy nap alatt tanulod meg az egészet.
Viszont NEM FOGADHATOM EL, mivel voltak benne elírások, amiket jobb tisztázni. Volt, amikor klónokat írtál és volt amikor gyakorló bábút. Most akkor melyik? Ezt javítsd és akkor elfogadom.

**Akira** Kedd Jún. 05 2012, 19:14

Hupsz ezt benéztem, de most már elvileg mindenhol bábu van.

Jiraiya Kedd Jún. 05 2012, 19:40

Oké elhiszem.
Most jószívű leszek, így elfogadom a technikát. Legközelebb, ha szintednél nagyobb jutsut akarsz tanulni, akkor kicsit többet írj ^^
Technika alap szinten elsajátítva. +3 ch.

**Akira** Szer. Júl. 31 2013, 10:34

Tanulás célja: Judo tanulás folytatás, fehér öv és sárga csík megszerzése

Sikeresen átmentem az első óra végén tartott kis vizsgán, viszont az újoncok 30%-a kiesett, akiket egyből haza is küldött a mester, a maradókat viszont sorba állította és majd meghajlás és elköszönés után útnak engedett, de előtte közölte, hogy néhány nap múlva egy hetes tábort tart, a kezdőknek eséstechnikákat, míg a haladóknak komolyabb edzés lesz. A következő napokban a leszorításokat gyakoroltuk, így mikor a hétvégén eljött a legtöbbünknek már igen jól ment, bár még mindig volt hova fejlődnünk.

A hétvége, az edzőtábor kezdete hamar eljött. Mesterünk elég nagy házba lakott, hogy mindenkinek legyen alvó helye, így nála lett elszállásolva a csapat, de az ebédet mindenki magának kellett megoldja, így olcsón megúsztuk a dolgot. Az edzésprogram elég durva volt, reggel hatkor ébredés után reggeli torna, reggeli, majd 10-től délig edzés, utána ebéd és pihenő majd újabb edzés 4től, vacsora és végül egy levezető edzés, hogy másnap reggel ne legyen izomlázunk.

Érkezés és eséstechnikák (1- 3. nap)

Edző nem várta el, hogy az első napon hajnalba már ott legyünk, így az érkezés időpontját úgy adta meg, hogy a délutáni edzésre érjünk oda, nem akartam korán odaérni, e azt sem akartam, hogy az edzés előtt éppen csak legyen valamennyi időm felkészülni, így körülbelül negyed 4-re értem oda, így átöltöztem az edzőruhámba és még beszélgetni, szőnyeget pakolni és bemelegíteni is volt időm. Lassan eljött az idő az edzésre egy közös negyedórás bemelegítés után 2 csapatra oszlottunk, mi kezdők és a haladok külön. Mester hozzánk jött, miután egy hozzám hasonló alacsony, de izmos srácot jelölt ki vezetőnek, aki kiadta a feladatot, majd ő is csatlakozott a partneréhez és gyakorolt.

Közben a mesterünk odahívott minket és egy rövid beszéd után el is kezdtük az esést. Nem egyből állásból, hanem csak térdelésből vagy ülésből. Az első technika az előre esés volt, amit térdelésből kezdtünk. Annyi volt a dolgunk, hogy ebből a helyzetből egy kicsit ugrunk, majd a lábunkat hátralökve az alkarunkat párhuzamosan, míg a felkarunk közel merőlegesen a talajra letámasztjuk, így kerülve el a sérüléseket. Mester kiadta a parancsot, hogy akkor most mi csináljuk. Miközben mi csináltuk a gyakorlatot, sensei körbejárt és javított, hol valaki túl kinyomta a fenekét, vagy letette a térdét vagy a mellkasát, esetleg beverte az arcát a tatamiba, ezeket mind javította. Miután ezzel végzett elmutogatta, hogy miket hibáztunk, majd a következő technika, az oldalra esés jött. Itt nem nagyon kellett javítani, hiszen egyszerű volt, inkább a legtöbbünknél az volt a baj, hogy nem szorosan a testünk mellé tompítottunk, hanem összevissza. Ezzel is megvoltunk sérülés nélkül, de azért még volt hiba jöhetett a hátraesés. Miután ezzel megvoltunk a mester még néhány gyereket arrébb hívott, közben nekünk kiadta a guggolásból való gyakorlást mind a négy irányba. Miközben a félrehívottakat figyelte ránk is figyelt, majd mikor leállította a csapatot, ismét elmondta a hibánkat és újabb pár embert hívott oda. Most én is ott voltam a csapatban. Velünk továbbra is az eddig gyakorolt helyzetből csináltatta, míg a többiek állásból folytatták a tanulást. Még jó párszor megcsináltuk a feladatot és a sensei folyamatosan javította a hibáinkat, mikor senkinek nem volt már komolyabb hibája, akkor minket is felállított és úgy csináltuk az eséseket. A három esés megfelelő és állásból való bemutatása három napot vett igénybe, kinek többet, kinek kevesebbet, de a harmadik nap végére azonban mindenki megtanult esni és azt is, hogy nem érdemes elviccelni, hiszen komoly sérülést szerezhet. Igaz voltak kisebb sérülések, valaki rosszul érkezett előreesésben és lezúzta a könyökéről a bőrt, de ez kisebb sebnek számított, így a sensei fertőtlenítés után vissza is küldte a gyereket a szőnyegre, de volt olyan, aki az oldalra esésnél bokán rúgta magát és így az kificamodott, ő sajnos nem folytathatta az edzést, így a mester két nunchakut nyomott a kezében és odaállította az egyik mesterjelöltet, aki irányította a tanulását. A legrosszabb egy hátraesésnél történt, ahol a gyerek elfelejtette leszorítani az állát és beverte a fejét, igaz nem volt komoly, de gyenge agyrázkódást szerzett, szédült és kettőt látott. Mester valakit vízért küldött, majd néhány erősebb taggal egy padra ültették, ami a szőnyeg széléhez lett hozva a házból a baleset után. Itt még inkább fontos volt megfelelő partner, de tudtuk, hogy ez most van csak így, hiszen a küzdelmek és esetleg versenyen, az utcán meg főleg nem. Valahogy végül mindenkinek sikerült elsajátítani a technikákat, így a dobások jöhettek.

Dobások (4- 10. nap)

Lassan, de bizonytalanul megtanultunk esni, vagyis ismertük a helyes technikát, persze azt nem állítanám, hogy alkalmazni is tudtuk, de azért egy- két sérülés után megtanultuk, hogy figyelni kell és nem érdemes elbohóckodni a technikákat, hiszen ennél csak nagyobb bajunk lehet, mint egy seb a könyökön, akár csont törés is, hiszen nem csak a mi energiánk, hanem a társunk húzóereje is benne lesz az esésben, így kétszer akkora erővel csapódunk a földbe, mint ha saját erőnkből esnénk. Első technika, amit a sensei tanított nekünk az az osoto gari//hátsógáncs volt. A technika alacsony láb dobás volt. Ez már sokkal összetettebb mozgás volt, mint amit gyakoroltunk, hiszen itt rengeteg mindenre kellett figyelnünk. Az első az egyensúlyunk, utána a lépések és hogy úgy lépjünk, hogy ne kerüljünk vesztes helyzetbe, ugyanis, ha az uke továbbra sincs egyensúly vesztésben, amikor mi már dobnánk, akkor neki sokkal egyszerűbb egy kontra támadással viszonozni a próbálkozást, de emellett a kézmunkánkra is figyelni kell, hiszen azzal döntöm ki a partnerem egyensúlyából és így könnyebb a dobás végrehajtása és nem tesszük ki magunkat annak, hogy minket, a torit dobjanak meg. Emellett még 3 technikát az ouchi gari//nagy belső horog, kouchi gari//kis belső horog és a O goshi//nagy csípődobás. Ezek a technikák is a kéz, láb és a test összefüggő munkájától függ, hiszen ha valamelyik része nem úgy mozdul, akkor a technika nem sikerül, de rosszabb esetben sérülés is lehet a vége, de az ritkább, hiszen itt figyelünk egymásra és ott van a mester, ha azt látja, akkor le tud állítani minket és segíteni tud kijavítani a hibát. A technikák elsajátítása 6 napba került, de még ezt is gyakorolnunk kellett.

Leszorítások és egyéb technikák, végül a vizsga (11- 14. nap)

A második hét végén a mesterünk újra visszatért a leszorításokhoz. 11. nap ugyanúgy kezdődött, mint az összes többi, reggel 6kor keltünk, majd reggeli előtt futás, reggeli, majd 10től edzés és így tovább. Az első edzésen, bemelegítés után. átvettük az eddig tanult leszorításokat félórában, majd elkezdtünk újakat tanulni, ezek a Yoko shiho gatame// oldalsó leszorítás, Kami shiho gatame//fejfelőli leszorítás és tate shiho gatame// lovagló üléses leszorítás. Másfél óránk volt arra, hogy legalább az alapjait megtanuljuk a technikáknak. Kami shiho gatame technikával kezdtük. Fej felől térdelünk, majd a két kéz alatt megfogjuk az övet. Nem volt bonyolult technika, de itt is figyelni kellett arra, hogy jól kitámasszuk magunkat, hiszen egy ügyes ellenfél bármelyik oldalra fordíthat, ha pedig erre nem figyelünk, akkor bárki elfordíthat és elvesztetted a meccset. Az oldalsó fogás, vagyis a Yoko shiho gatame már sokkal összetettebb technika, hiszen az egyik kezeddel, attól függően melyik oldalról fogod le a partnered, azzal a kézzel, a fejet, fog le, míg a másikkal lábon keresztül az övet fogom. Ebből a technikából sokkal nehezebb kiszabadulni, hiszen jó testmozgással, például ha az ellenfél felénk fordul, akkor lejjebb csúszva, vagy ha el fordul, akkor feljebb csúszva, fejjel ki tudjuk támasztani, míg a harmadik technika kiszabadulása az egyik legkönnyebb, hiszen annyi a dolgod, hogy át kell emelni a társadat, de persze mégse olyan könnyű, hiszen az ellenfél nem hagyja magát és általában a testsúlya, ideális esetben, körülbelül akkora, mint a mienk. A következő két napban még folyamatosan ezeket gyakoroltuk és még a térdelésben és hason fekvő ellenfél forgatása. Hason fekvő ellenfél átfordítása annyi volt, hogy elég közel térdeltünk, hogy megakadályozzuk a kitámasztást, majd a kezünkkel a másik oldalon megfogjuk partnerünk és figyelve arra, hogy ne magunkra húzzuk, mert akkor ő tovább fordulva leszorít minket, hanem csak oldalra fordítsuk, majd gyorsan kimászva az útból hátra fordítjuk az ellenfelünket és jöhetnek a leszorítások. A térdelés egy kicsit nehezebb, hiszen jóval kevesebb esélyünk van fogni. Több lehetőségünk is van. Az egyik a korábban említett módszer, míg a másikban a lábunkat beerőszakoljuk az egyik oldalra, majd annak segítségével átfordítva jönnek a lefogások, amit ismersz. Nagyjából mindenki tudta a technikákat a tábor utolsó napjára, így a mester másnap vizsgát tartott. Sorban állás után jött az első rész a vizsga előtt gyorsan átolvasott elméleti anyagból, majd utána a sensei leült egy padra a szőnyeg szélén, körülötte a mesterjelöltek és kiadta a feladatot, amit nekünk addig kellett csinálni, amíg nem adta ki a következő feladatot. Végül mikor befejeztük a vizsgát, akkor ismét sorba állított minket és az elköszönés után kihirdette, hogy ki kapja meg a citromsárga csíkot. Mivel mindenki jól dolgozott a héten és a vizsgán is jót teljesítettünk, így mindenki büszkélkedhetett mostantól a csíkkal, ami azt is magával vonja, hogy ruhát kell vennünk.

Killer Bee Szer. Júl. 31 2013, 13:54

Spoiler:

Mivel ezekszerint Jiraiya is már rád szegezte a kardot, és neki is elmagyaráztad hogy igen szeretnél ilyen fontos dolgot ilyen alantas dologra pazarolni, üdv a sárga csíkba.....a tanulást "elfogadom"

**Akira** Vas. Szept. 08 2013, 11:36

Katon: Hiuchi Yagura// Tűz Elem: Felgyújtó Váz tanulása (szint: B)

időben elhelyezés: Még a Hó országi kaland előtt Kumoban

engedélyt megkaptam: Jiraiya (őt kértem fel az ellenőrzésre is)

Otthon voltam, bár a lakást nem nevezhetem sajátomnak, hiszen a falutól kaptam, de csak használatra, de mivel nem volt jobb dolgom, így felkaptam néhány kunait, hogy a kiképzőterepre menjek dobálni, mert a próbaidőm letelt, így visszakaptam a felszerelésemet. Küldetésem jelenleg nincsen, így valószínű, hogy nem fognak zavarni. A célzásom jó, de nem tökéletes, így még nem is árthat a gyakorlás. Moon az oldalamon van, de nem igazán zavar, ha nem marad mellettem tud magára vigyázni és nekem is könnyebb egy dologra koncentrálni. Kiérve néhányan ugyan vannak, de senki nem csinál olyat, ami zavarna, így kiválasztva egy fát, majd felállok körülbelül 15 méterre a táblától, hogy el is kezdjem. Nem tudom hanyadik kört csinálom, amikor egy fura társaságra leszek figyelmes. Néhány fiatalabb gennin egy jounin vezetővel. Valószínű, hogy valamit tanulni akarnak. Figyelem őket, ahogy a mesterük éppen magyaráz valamit, majd eldob egy öngyújtót és pecséteket mutatva egy kisebb lángfalat hoz létre, ami el is alszik gyorsan. Közelebb megyek, majd meg is szólítom a mestert, mialatt a tanítványai követik a példáját, vagyis egyenlőre csak próbálják. A mestert még nem láttam, de nem vagok félénk, így megszóítom, aki egyből tudja a nevemet, majd szól, hogy igen, mondták, hogy egy negyedik gyereket is kell tanítania, pontosan engem, de mi lett volna, ha én nem itt vagyok, hanem otthon, arról már nem szólt a dolog. Egyből fel is szólított, hogy mondjam el mit tudok a chakráról, mert akkor annak megfelelően építi fel az oktatásomat. Próbálom felidézni még az akadémián tanultakat, szerencsére jól belénk verték, így el is kezdem mondani a tanultakat.

A chakra a shinobik által a jutsuk létrehozásához használt energia, ami a vérhez és nyirokhoz hasonlóan kering a testben. Jelenleg is folyik a testünkben. Két forrásból eredhet. Első forrás a testet alkotó több trillió sejtből. Folyamatosan cserélődnek le, 7 évente teljesen. Második forrás az edzés, ami akár lehet egy másik shinobival való gyakorlás, de akár az otthoni erősítés vagy a küldetésen szerzett tapasztalatok is növelhetik a chakraszintet. A ninja összegyűjti a két forrásból kellő mennyiségű chakrát és a kézjelek elmutogatása után szabadjára engedi a felhalmozott energiát és az adott technikát. Ahogy mondtam a chakra egy vegyület, a szellemi és testi energia keveréke. Mint tudjuk, bármiről legyen is szó, nem csak mennyisége, hanem minősége is van. Ez igaz a chakrára is. A jutsuk létrehozásához egy adott szint felett már nem csak a chakrát kell használni, hanem az elemet is tudni kell manipulálni. A jutsuk eleme lehet Suiton vagyis víz, Raiton azaz villám, Doton, ami a föld, az én elemem a Katon tehát tűz, végül a Fuuton, szél. Az elemek között nincs rangsor, de mégis az egyik elem lehet erősebb vagy gyengébb egy másiknál. Tehát: Tűz erősebb a szélnél, szél hatásos a villám ellen, villám legyőzi a földet, föld jutsukkal könnyen kivédhető egy víz elemű támadás és a víz eloltja a tűzet. Ez egy általános tendencia, de okosan használva egy föld elem használó is legyőzheti a villámot. Az elemek keverhetők is, például az első hokage általal használt mukoton, ami a víz és a föld keveréke.
A mester megdicsért, viszont el is kezdte a kiegészítést.
Szerinted csak nin jutsuk léteznek vagy van másféle is?
Nem, létezik még ken jutsu, ami a kardok művészete, tai jutsu, ami a pusztakezes harc, valamint a genjutsu, ami illuziókat hoz létre.
Most a genjutsut hanyagoljuk, mond el az alapvető chakrairányítás módjait.
Először a chakra testen belüli irányítása, amit az akadémián a fürge test technikával sajátítunk el. Itt ahogy a neve is mondja itt a testen belül irányítjuk a chakránkat, így ez kivülről láthatatlan, de belső változásokat idézhetnek elő ideiglenesen vagy véglegesen, fokozva, megváltoztatva a tulajdonságait. A következő lépés, amikor már a testfelületen használjuk, itt már látható, például a transzformáció, amit a Henge no jutsuval érünk el. Ebben az esetben a használó teste az alap, de nem történik fizikai változás, hanem a testfelszínen ér el formai vagy minőségbeli hatást. Aztán jön a chakra testen kivüli tárgyban való irányítása, például az akadémián elsajátított láthatatlanság köpenye nevű technika, ahol akármit úgy formázhatunk, hogy az illeszkedjen a környezetébe. Ebben az esetben a tárgyban, amire hatást akarunk gyakorolni, módosítunk valamit. A következő lépés a chakra testen kivüli irányításával való mozgatás, amire jó példa a bábhasználók technikája. A következő lépésben már nincs fizikai kapcsolat a chakra és a használó között, ugyanis ez a chakra testen kivüli önálló irányítás. Nevéből adódik, hogy ez testen kívül jön létre, de nem már létező tárgy az alapja, hanem a chakra hoz létre a hatást, vagy a hatást előidéző testet. Utolsó lépés elsajátításával a tárgyakat, anyagokat és testeket tudunk chakrává alakítani vagy vissza, viszont csak a végső eredmény látható az ellenfél számára, ugyanis itt már a technika részben elő van készítve valami pecsét, tekercs vagy egyéb használatával.
Ha jól láttam az aktádat, akkor ismersz egy- két tai jutsut, esetleg erről az ismereteidről tudnál számot tartani?
A tai jutsu nem felszabadított chakrát használ, hanem testi gyakorlattal, ami az egyik módja a chakraszint emelésének, hogy a testben tárolódó energia halmozódjon fel a felhasználás helyére, megerősítve, javítva a testi biológiai képességeit. Ezért van az, hogy a ninja több tízmétert képes ugrani vagy amikor napokig bírja a hosszú túrázást az is egy módja ennek, ami már egy magasabb szintű ninjának rutinná válik és már nem is kell ezzel foglalkoznia. A tai jutsu előnye, hogy bármikor a használó keze ügyében van, hiszen nem kell koncentrálni, hogy a technika létrejöjjön, emelett egy tai jutsura képzett ninja teste képes szinte bármilyen chakrát befogadni és harmonizálni a sajátjához. Elsődleges képzés, de mivel a tai jutsu a testet használja, így a legtöbben nem mennek az alapoknál tovább, hiszen elég sérülékenyek vagyunk.
Igen, de tudod-e hogy a tai jutsu nem csak ennyi? Ahogy említetted, hogy ez egy alapvető edzési forma, hiszen tökéletes chakra irányításának elsajátításához is. A folyamatos edzésnek köszönhetően már fiatalon kialakul a chakrahálozat, ami a test tulajdonságaitól és a tai jutsu stílustól függően, ujjlenyomat-szerűen változik. A hálózat 361 ponttal, tanketsu, rendelkezik, amin keresztül a vitális, vagyis a létfontosságú szervek részek összekapcsolódnak és ezeken keresztül vagy képes kiválasztani a testen kívülre irányított chakrát. Ha találat éri őket, akkor megakad a rajtuk áramló chakra, így ott a test időlegesen képtelen lesz chakrahasználatra és ez kiemelkedően roncsoló hatású, bár kevés ember, főleg a Hyuuga klán szemtechnikája, képes látni a pontokat és ők azok, akik ezeket a pontokat szeretik támadni, így könnyebben győznek, hiszen egy ninjutsu használó képtelen lesz bármiféle technikát használni ellenük és ha nincs komoly képzettsége tai jutsuban, akkor nem sok esélye van egy képzett Hyuuga ellen. Viszont a chakrapontokon kívül léteznek chakra kapuk is. Ugyan nincs szükséged most rá, de ha már a tai jutsuról is beszélünk, akkor erről is tudnod kell. A chakrahálózat és a tanketsuk test korlátai miatt úgy fejlődnek, hogy a testben felhalmozódott chakra csak korlátozott mennyiségben legyen képes átalakítani test teljesítményének növelésére, addig, hogy a test teljesítménye képes fenntartani egy önmagát nem károsító szintig. Hosszú évek alatt ezt a határt le lehet vetkőztetni, egyre több testi illetve chakraforrást használjanak ki a legnagyobb teljességgel és hatásfokkal, ez a Hachimon tonkou, nyolc kapu útja. Negatív oldala az ösztönös és természetes védelem elhagyása, a test ilyenkor a használóra van bízva, így ha nem veszi figyelembe a korlátokat, akkor annak az eredménye akár halál is lehet. A testedben 8 kapu van ezek: Kaimon, Nyitás Kapuja, a használó képes az izmait azok végső határaiig kihasználni, Kyuumon. Energiák Kapuja, a használó testi energiái saját határai fölé tolják az izmok működését, Seimon, Élet Kapuja, a használó chakratartalékai elkezdenek kiszabadulni a sejtjeiből. Shoumon, Sebek Kapuja, a chakrák felszabadulása olyan mértékűvé válik, hogy sebeket szakít a használón, Tomon,Határok Kapuja, tovább növő chakrafelszabadulás; az izomzat a beleáramló chakramennyiségtől roncsolódik, Keimon, Látás Kapuja, a test teljesen átitatódik chakrával, az kiszabadul a testből, és hat a környezetére is, Kyoumon, Őrület Kapuja, a felszabaduló chakrák drasztikusan károsítanak mindent; a testet és a környékét, Shimon, Halál Kapuja, a test összes chakrája robbanásszerűen felszabadul; amíg kitart a használó bármit képes a puszta érintésével elpusztítani, azonban amint a források kimerülnek a szétroncsolódott test a végét éri. Neked viszont nem erre van most szükséged, elég most tudnod a ninjutsuk elméletét, de jó ha tisztában vagy ezzel is. - Egy rövid időre elcsendesedett a mesterem, majd folytatta. - Mivel már ismered a chakra elméletet áttérhetünk a technikára. A neve Katon: Hiuchi Yagura// Tűz Elem: Felgyújtó Váz, szükséged lesz egy öngyújtóra és a kézpecsétekre: ló, kutya, sárkány, tigris, madár, tigris, kos. A technika a chakra testen kivüli tárgyban való irányításán alapszik, amit már az akadémián is tanultál, ha jó emlékszem, hogy mondtad. Rajtad a sor.
A feladat adott és már láttam a használatát, így neki is állhattam, de amit nem tudtam, hogy a kézjelek mellé társul egy utolsó, amit akkor kell mutatni, amikor már eldobtuk az öngyújtót. Kibiztosítottam, amit azért tudtam hogy kell, mert nekem is van egy hasonló és azzal sokat hülyültem korábban is, majd elmutogattam a pecséteket és eldobtam az eszközt. Néhány száraz fűszál meggyulladásán kívül semmi nem történt, amit nem értettem, hiszen a pecsétekkel és chakrámmal a tűzet „élesítettem”, ami viszont elfelejtődött az a tigris pecsét, ami a tűz aktiválásához kell. Távolról hallottam a mesterem nevetését, pedig körülbelül 2 méterre állt tőlem. A hanghatás azért volt távoli, mert annyira konccentráltam a technika létrehozására, hogy kizártam a környezetem.
Elfelejtettem! A gyújtó eldobása után a tigris pecsétre lesz szükséged.
Megtudtam, hogy miért nem működött a technika, így már érthető. Összeszedem a „segítőmet”, majd elmutogatom a pecséteket, majd kibiztosítva el is dobom az öngyújtót, majd a tigris pecsétet mutatva meg is indul a tűz, bár nem akkora, mint szeretnék, inkább egy tábortűzhöz hasonlított, mint valódi tűzfal. Rálépve a tűzre, hogy eloltsam, majd folytattam. Újra elmutogatva a pecséteket és megtéve a dobás mozdulatát újra tigris jelet mutattam, a tűz a nagyobb chakrafelhasználásnak köszönhetően nagyobbá vált, de még mindig nem tökéletes.Harmadik próbálkozás alkalmával utol értem a két fiatal korábban kezdő gennint, vagyis egy falat sikerült létrehoznom, de csak éppen velem egy magasat és 1 méter széleset. Mester ekkor odahívott minket és beszélni kezdett a tűz tulajdonságairól.
A chakra elméletet már korábban elmondtam vagy elmondtátok, de valamit még tudnotok kell a Tűzről. Azt tudjuk, hogy forró, de nem ez a lényeg. A tűz az egyik legpusztítóbb elem, ami leginkább képes veszélyt okozni, mind az ellenfelednek, mind neked, ugyanis ha rosszul hozod létre a technikát téged is megsebesít. Viszont a tűz nem csak pusztítani képes, hanem új életet is adhat. Láttatok már erdőt egy nagyobb tűz vész esetén? Én már igen. Az élet ahogy eltűnik a tűz egyből megjelenik a helyén. Néhány virágnak pont arra a forróságra van szüksége, amit a tűz szolgáltat. Ilyenkor az erdő lassan tér magához, de egy nappal a vész után már virágok vannak ott, ahol előtte semmi nem volt. Tehát a tűz elemet így használjátok. Képesek vagytok vele ölni, de ha jóra használjátok megmenthettek életeket. Remélem mindenki felfogta, aki először hozza létre a technikát, megkapja tőlem az első öngyújtóját, amit a technika tanulásához használhat.
Nem voltam érdekelt az öngyújtóba, hiszen van nekem, igaz emlék, de van és ha vennem is kell, valószínűleg kisebb összeg, mint a két genninnek, bár ha ilyen szintű technikát tanulnak, akkor erősek lehetnek, ami azt is jelenti, hogy komolyabb küldetéseket is visznek, mint én és azért komolyabb pénzt is kapnak. Nem igazán érdekelt a többiek pénzügyi helyzete és az ereje, nekem meg kell tanulnom a technikát és ennyi. Nem fogok azért versenyezni, amit meg tudok venni pár ryuért. A mester a gyakorlótér négy sarkára küldött minket, hogy ne zavarjuk egymást. Elfoglaltam a helyem és elmutogatom a pecséteket és eldobom a tűzszerszámot, majd a tigris jelet mutatva kioldom a tűzet. A láng nagyobb lett, de nem megfelelő. Lassan éreztem rá a dologra, hiszen a technikát, ami ennek a chakra használati módszernek az alapja nem igazán használtam még harcban, így muszáj volt először azt felidéznem. Ahogy sikerült a kakurimeno no jutsut felidéznem és már használni is, akkor elkezdhettem végre a hasznos munkát. A Nap teljesen elment, mire a tűz megfelelő méretűre nőtt, de még sötétben is gyakoroltam. A technikát aznap nem sikerült elsajátítanom, viszont a többieknek sem. Másnap felkelve a gyakorlópályára mentem még jóval korábban, mint bárki, hiszen Moon miatt amúgy is korán kelek a sétáltatás miatt, így ezzel kötöttem össze. Elővettem a tegnap kapott öngyújtót és gyakorolni kezdtem. 10 óra fele már, amikor 3 méter széles, de továbbra is csak 1 méter magas tűzoszlopom volt, lassan megjelent a mesterem, aki újabb tippeket adott, majd lassan a tanítványok is. Egy ebéd és egy vacsora közbeiktatásával lassan haladtunk. Kezdtem érezni, ahogy a chakrám a földön keresztül eljut a forrásig, de aztán lassan rá kellett jönnöm, hogy nem úgy működik a technika, hanem már az elején, mielőtt eldobom, akkor kell belevezetnem a chakrám ezért úgy is tettem. Lassan, de biztosan sikerült elsajátítanom a technikát, igaz csak másodikként, de a mester a gyakorló öngyújtót nekünk adta, hogy azzal hajthassuk végre a technikát, amikor szükségünk lesz rá.

Uchiha Madara Vas. Szept. 08 2013, 21:03

Végigolvastam az iromány, kezdem az elejéről.

Időbeli elhelyezés - A djuka korszakot át kell írni, mivel akkoriban a karaktered nem rendelkezett a szükséges chakraszinttel.
Terjedelem - a hosszával nem lenne baj, ám a szöveg nagy része nagyobb párbeszédből álló tömb volt, amelyek nagy részét a wikipedian is megtalálhatunk vagy egyéb leírások között. Maga az időtartalom néhány perc lehetett.
A genin elbukik egy jounin tanárnál, mert az nem tudja rendesen a technikát, valamint aki a két szép szemedért edz, felsőbb utasítások nélkül?
Helyesírási elírásokat, hibákat találtam

Kérlek javítsd ezeket, addig is elutasítva

**Akira** Hétf. Szept. 09 2013, 15:43

Módosítottam a tanulást, viszont akkor megkérem Madarát, hogy hagyja meg Rikudou senninnek a javítást, hiszen vele megbeszéltem és erről már Madara is tud.

Uchiha Itachi Hétf. Szept. 09 2013, 21:43

Na most akkor tisztázzuk, hogy Rikodu éppen nincs itt úgy hogy rám hárul eme nemes feladat!

VISSZAUTASÍTVA!!!

Ha még egyszer beadod úgy, hogy nem javítod azokat a hibákat amiket az ellenőrző staff megadott elfelejtheted ezt a technikát ebben a hónapban!

(1 lehetőséged maradt!)

**Akira** Szer. Szept. 11 2013, 19:35

Remélem most már jó lesz a dolog, mert mindent módosítottam, amit kértetek.

Jiraiya Pént. Szept. 20 2013, 13:30

Hmm hmm... Nem egészen erre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy legyen benne bőven a chakra használat leírásából. Én arra gondoltam, hogy a Jutsu létrehozásának részét fejtsd ki Chakrahasználatban. Magáról a Jutsuról kevesebbet írtál, de legyen, Elfogadom, viszont legközelebb ha nem tiszta teljesen valami akkor kérdezz meg róla.
Jutalmat most nem kapsz a jutsun kívül.

**Akira** Vas. Május 11 2014, 00:31

Alvó medve morgása // Kamu Nemurui no jutsu
Besorolás: B
Chakraszint: 200
nő: http://www.get-covers.com/wp-content/uploads/2012/02/Anime-2.jpg

Hosszú ideje vagyok Konohában, lassan két hónapja mióta vége szakadt a küldetésnek, amiben hullák után kutattam. Sok minden nem történt, tettem, amit tehettem és végre akadt egy kis szabadidőm is. Kimentem a gyakorlótérre, hogy egy korábban elsajátított technikát, aminek utána olvasva rá kellett jönnöm, hogy rosszul tanították meg, gyakoroljam vagy legalábbis megpróbáljam úgy használni, ahogy kell, de alig keztem neki az edzésemnek, amikor egy nő állt meg előttem és meghajolva a nevemet kérdezte.
- Akira san?
- Igen! - Viszonzom meghajlását.
- Rendben, akkor nem is húzom az időt. Úgy tudom őn elég képzett tai jutsuban, igazam van?
- Ismerek pár technikát
Remek! A hokage küldött, hogy tanítsalak. Amit tanítani fogok egy végtelenül egyszerű, hasznos technika és csak akkor tudja elsajátítani, ha meg van önben a technikához szükséges potenciál, ez egy olyan technika, amit valaki tud vagy nem, ez ösztönös. De elég legyen, a technika neve Kamu Nemurui no jutsu // alvó medve morgása, amivel képes lesz akár alva is harcolni.
Eléggé értetlen arcot vághattam, mert a tanárom kuncogni kezdett, de folytatta.

Jól hallotta. A képzése körülbelül 1,5- 2 hetet fog igénybe venni, ennyi idő alatt bőven ki fog derülni, hogy képes vagy elsajátítani a technikát vagy sem. Röviden elmondom mi fog történni ez idő alatt.- Szünetet tartott, majd egy levegő vétel után folytatta.- Elsőként felmérem a reflexeid, majd három napos vakságra itéllek és így kell élned a következő 72 órában és ne is gondolj arra, hogy csalsz, mert nem leszel rá képes, aztán újabb 72 órára ugyanígy maradsz miközben folyamatosan ébren kell maradnod, ezt a részt orvosi felügyelettel fogjuk végezni és engem is váltani fognak, hiszen nekem nem tilos az alvás, majd mikor a 72 óra leteltével kiüt a fáradtság, ez az az idő, amit a test komolyabb baj nélkül elvisel alvás nélkül, valamelyikünk, én vagy a társam, megtámadunk és ha neked sikerült felébresztened a technikát magadban, akkor kész is vagyunk.

Nem nagyon tudtam követni a nőt, annyi maradt meg, hogy 6 teljes napot vakon fogok tölteni, amiből hármat alvás nélkül. Nem sok időm maradt gondolkodni a nő mondandóján, ugyanis egy kunai repült felém és ahogy hárítottam a nő megjelent előttem. Ugyan már támadást nem tudtam megelőőzni, de blokkolni még volt időm így is hátrarepültem, a nő nem várta meg, hogy leérjek, hanem újra támadt és a hátam mögött jelent meg, de engem sem ejtettek a fejemre, megfordultam és támadtam a sorozás technikával amit ő csak részben tudott védeni, de nem folytatta a támadást, hanem elugrott és jelzett, hogy elég.

Remek, ezzel meg is volnánk a 6 nap elkezdődött, pontosan 3 nap múlva jelenj meg itt, én várni foglak.

Ezzel rövid kézjeleket mutatott, majd a homlokomra tette a kezét, aminek hatására kezdett elsötétedni a táj, majd teljesen el is tünt minden. Ugyan nagyjából tisztában voltam a testem helyzetével, de mivel nem láttam, így nehéz volt eldönteni, hogy merre menjek. Moon a lábamhoz jöt, én pedig felültem rá. Nem tudom, hogy ki nézett, de legalább kétszer leestem, mire sikerült elindulnunk haza, vagyis a szállásra, amit a faluban kaptam. Első dolgom az volt, hogy szereztem egy botot, amivel legalább a lábam előtti terepet felmérjem, de így sem volt teljesen eseménytelen az életem, összetörtem egy poharat, mikor érte nyúltam, ami el is vágta a kezem, majd nekimentem egy járókelőnek, elestem egy labdában, amivel néhány gyerek játszott és véletlenül elgurult é s még sok egyéb dolgot műveltem, hiszen nem voltam ehhez az életmódhoz szokva. Három nap gyorsan eltelt, hiszen most hogy nem láttam jóval korábban mentem aludni és többször is aludtam, mivel nehéz volt belőni a napszakot. Egy kicsit késve, de megérkeztem a helyszínre. Tanárom elégedett volt és elmeséltette a tapasztalataimat, én pedig nem is tiltakoztam. Elmondtam az új tapasztalataimat, mennyivel lett más egy- egy tárgy érintése, hogyan erősödtek bizonyos érzékszerveim, a hallásom, a szaglásom és meséltem egyéb tapasztalataimat is, amibe az ízérzékelés is benne volt, hiszen a fényhatások helyett más érzékekkel kellett felfognom a világot, így csak a belső képem a bizonyos tárgyakról tudott segíteni. Végig hallgatta a mesémet, majd gratulált, hogy valóban erre várt, amit elmeséltem, de most jöjjön az edzés. Ugyan nem láttam és hallani sem hallottam a másikat, mert még levegőt sem vett, de valahonnan egy ismeretlen férfi hang szólalt meg, a háttérben pedig egy másik lélegzetet is hallottam.

Mi fogunk segíteni neked a további tanulásban.

Megszagolom, majd megnyalom a bogyót, amit adott és magamban nyugtázom, hogy energiatabletta, de valamivel, talán koffeinnel turbózva. Aztán beveszem és közlik a folytatást, amit már tudtam, hogy a következő három napot váltott edzőkkel fogom tölteni edzéssel és alvás nélkül. Nem sokat kellett várnom, ugyanis kiadták az első feladatot, ami rengeteg erősítő feladat és ütés és rugás gyakorlat volt, majd mikor ezzel végeztem beállítottak valahova, majd közölték, hogy fa kunaiokkal fognak megdobálni és a hallásommal kell kitalálnom, hogy merröl is jön. Ismét csak nem hagytak időt a dolog felfogására, hanem jöttek a kések. Kezdetben ugyan hallottam, hogy jön, de kevés sikerrel találtam el, szerencsére tényleg fából voltak, és nem okoztak komolyabb bajt, bár néhány, fél sikeres hárításnál, vagyis amikor ugyan eltaláltam az irányt és a fegyvert, de így is betalált, egy- két tüske is bement a bőröm alá. Ugyan az étkezések adtak valami táppontot, de az időt nehéz volt megsaccolni, mindig rossz volt az idő érzékem, noha tudtam, hogy már későre járhat. Már kezdett uralma alá hajtani a fáradtság, amikor megkaptam a következő bogyót és ismét erőre kaptam. Újra testedzésre került a sor, majd újra kés dobálás. Reggelire is kaptam egy kis rizst és valami szószt, aztán odaállítottak egy asztalhoz, amin szintén kések voltak, majd közölték, hogy fogjak egy kést és dobjam a tőlem 10 méterre lévő célba, majd valaki beállított, hogy mégis merre kéne dobnom. Ugyan már fiatalon jól dobtam és ez látszott is az első dobásomon, hogy már begyakorolt mozdulat volt, de mégsem találtam el a táblát, csak a keretet. Nem tudom mennyi ideig csináltam ezt, majd ebédet kaptam és újra visszatértünk a késdobáláshoz, de ezúttal ismét én voltam a célpont. Aztán vacsora és a nő elköszönt, majd hamarosan el is tünt az illata a semmibe, helyette a férfi szaga csapta meg az orrom, majd a lélegzete is eljutott a fülemig. Vele egész este harcoltam és még reggeli után is folytattunk, majd megkaptam az utolsó pirulát. Ismét a nő jött vissza, akivel visszatértünk az első napos edzéshez, egészen másnap reggelig, amikor is megkaptam a reggelit, de már bogyót nem. A testem lassan reagált a hiányára, majd erőt vett rajtam az álmosság és hamarosan összedöltem és már aludtam is. Innen nem nagyon emlékszem semmire, csak onnan van meg, hogy amikor felébredek a nő és a férfi is gratulál, mert sikerült elsajátítanom a technikát. A nő egy puszit nyomott az arcomra, míg a férfiak csak kezet fogtak velem és mint ahogy jöttek, úgy tüntek el.

//Remélem jól értettem a technika használatát és minden rendben van. A vakság, ha kérdésként felmerült, azért kell, mert alvás közben sem nyitod ki a szemed.//

Deidara Szer. Május 14 2014, 13:03

Elfogadva, felírhatod a technikát. +2 chakra.

**Akira** Vas. Aug. 31 2014, 22:17

Tsuten Kyaku // Zúzó Légláb

Lényegében a Gouwan lábbal kivitelezhető változata, ám annál némiképp erősebb! Képes hatalmas krátert létrehozni vagy Falakat dönteni.

Besorolás: B

Chakraszint: 350

Ugyan a faluban én vendég vagyok, de mivel egy küldetés után ragadtam itt, annyira nem sürgették a távozásomat, meg mert amúgy is szövetséges falu tagja vagyok, ezért nem is zavartam sok vizet. A faluban az elmúlt 2 napban nem volt dolgom, így Moonnal az oldalamon a falut körülvevő erdőségekbe vetettem be magam. Nem terveztem, hogy tanulni fogok, de hát az élet nem mindig úgy történik, ahogy eltervezzük. Ne szaladjunk ennyire előre, ugyan a gouwan technika lábbal kivitelezhető verziója érdekelt az elmúlt időben, amikor is egy faluban rendezett tornán láttam a létrehozását, azóta volt néhány próbálkozásom a technika rekonstruálásához, de néhány sípcsontra szerzett seben kívül másig nem jutottam. Szegény kicsi hátizsákom és benne a felszerelés nem lett eddig említve, pedig igen fontos a jó felszerelés legyen az egy küldetés vagy egy erdei séta, hiszen ki tudja mikor kerülök olyan helyzetbe, akár harc helyzetbe, akár valami kevésbé ellenséges, de legalább annyira életveszélyes helyzetbe kerülünk. Hátizsákomba néhány szendvics, 2 liter víz, távcső, pénztárcám, ami inkább azért volt nálam, mert nem akartam a szállásomon hagyni, ahogy a Keikot sem, még ha az egy tekercsben is foglalt helyet, emellett a széles övtáska is az oldalamon volt, de ezúttal nem sok ninja felszerelés volt ott, 2 kunai, 1 füstbomba, az összes dróthuzal, mellette pedig a bicskám vadászkésem és egy iránytű. Sosem volt probléma a tájékozódás, de hát most nem is volt szükségem rá, hiszen célom nem volt, egyszerűen csak sétálni akartam. Végül is még is csak edzés is belefért, amikor is egy nagyobb szikla került az utamba. Kiváncsi vagyok, hogy körülbelül merre lehetek a falutól és egy kis kilátás is rám fér, hátha látok valami érdekeset. Ugyan fel tudnék mászni a falon, mintha sétálnék, de úgy döntöttem, hogy ha már sétálni vagyok, akkor felmásznék. Sosem másztam még hegyet, de még sziklát sem, így kézzel és lábbal indultam neki, ahogy éppen éreztem, de mivel féltem a leeséstől egy kis chakrával rá is segítettem. Így a mászás nem volt annyira fárasztó, de azért így is jó 10 percet vett igénybe. Moon egy sokkal egyszerűbb, de kevésbé elegáns megoldást választott, vagyis megkerülte és egy hátsó úton került fel a sziklára. Az erőmet nem vette el teljesen, sőt a mászás még fel is töltött, bár a kumogakurét körülvevő hegyek ennél nagyobbak, de talán előbb utóbb ott is megmászok egyet, már ha haza jutok. Egy rövid pihenés után a távcsövemet vettem elő, hogy körbenézzek és olyat is lássak, amit szemmel nem. Már épp sikerült előhalásznom a látásomat megnyújtó szerkezetet, amikor Moon a lábam felé kezdett morogni, amit én meg is hallok, de nem valószínű, hogy a lábamnál lévő öregember nem biztos és hát valamihez készül. Egy kicsit átmozgatja a testét, majd a botját is eldobva láthatóan egy rúgáshoz készülődik. Nem nagyon értem, hogy mit akarhat, így csak kíváncsian várom a történést. Amikor emberünk elkészül, akkor meg is indítja a támadást a kő ellen, aminek hatására a szikla porrá esik össze, ha nem shinobi lennék egyenesen a szikla alatt tanyázó róka családra esnék, de szerencsére nem így van. Az öreg szomorúnak látszik és épp csalódottan menne el, nem törődve a fedél nélkül maradó állatok menekülésével mikor megszólítom.

- Öreg, ezt hogy csinálta?

Emberünk körbenézett, majd mikor rájött, hogy valószínűleg csak képzelődött, mert felfelé nem kereste a hang forrását, vagyis engem, elindult az ellenkező irányba. Mivel nem akartam elszalasztani a lehetőséget a tanulásra, így nem foglalkozva azzal, hogy 15 méter mélység van alattam leugrottam és az érkezést egy kis chakrával tompítottam, bár tudtam, hogy ez nem az a magasság, ahonnan bárki csak úgy leugrana, ahogy én sem tettem. Azért ennyire hüye nem vagyok. Moon is megjelent hamarosan mellettem a korábbi útvonalán. Ezt már meghallotta a vénség, hiszen nem minden nap esik le az ember mellé 15 méterről egy shinobi.

- Mit akarsz fiam?

- Majdnem megölt engem, amikor porrá zúzta a követ.

- Elnézést, tudja a szemem már nem a régi és nem vagyok hozzászokva, hogy emberek járnak erre.

- Semmi probléma, hiszen még élek, viszont a technika, amit használt érdekelne. A technika kézzel véghezvihető verzióját ismerem, bár nem olyan intenzíven, mint ahogy ön használta a lábbal kivitelezhető technikát, de nem rég láttam, hogy a technikának van egy ön által használt verziója. Ezt szeretném tökéletesíteni és tovább fejleszteni.

- Lássam mit tudsz!

Ez felszólítás volt és hát egyelőre nem jelentette azt, hogy valóban segítene, ezt mind a ketten tudtuk, így hát nem volt más választásom, mint követni a parancsot. Kinéztem egy hozzám mérhető, de nem hatalmas sziklát, körülbelül 1 méter volt az illető szikla, majd elkezdtem a chakrát a kezembe gyűjteni és amikor elégnek éreztem meg is indítottam az ütést. A kő ugyan porrá nem omlott, ahogy a jelenlegi mesteremnél, de így is elégedett lehettem magammal, hiszen apró kaviccsá törtem a sziklát, bár ez nem elégítette ki a férfi elvárásait, amit az arca is elárult.

- Igen, valóban van mit fejleszteni mind a technikádon, mind a chakra irányításodon, elég lassan sikerült összeszedned azt a kevés chakrát is, amit ehhez az általad gouwannak csúfolt valamihez használtál.

Tudtam, hogy nem megfelelő a technikám, de azt azért nem vártam volna, hogy egy rozoga vén ember hordjon le miatta bár tudom, hogy igaza van.

- Ha tanulni akarsz, akkor gyere velem, különben meg ne húzd az időmet és kotródj!

Természetesen nem volt kérdés a válaszom, fejlődni akarok és folyton bővíteni a technikai hátterem, hiszen valamikor az életemet mentheti meg, tehát nem volt kérdés követtem az öreget, így elfogadva a jelenleg még ismeretlen feltételeket, amit majd támasztani fog. Mind amellett észrevétlenül vihar is elkezdett kialakulni a fejem fölött, aminek a szagát, illatát már éreztem, de eddig nem fogtam fel. Az öreg, mint várható volt, bár én nem számítottam rá, nem egy házba hanem egy barlangba vitt. Éppen csak beléptem a barlangba, amikor is leszakadt az ég. Az öreg lakása elég mély volt, ami nem biztos, hogy megfelelő szó, hiszen a bejárat után a barlang nem lefelé, hanem felfelé, ami eléggé úgy tűnt, hogy valaki így alakította ki. ~Talán az öreg? Nem tudhatom, hiszen nem ismerem az elemét és az talán meg is magyarázná a technikája precizitását.~ Nem kellett kimondanom, de azért ennyire én sem vagyok hülye vagy van egy társa vagy az öreg maga föld elemű. Nem fog kiderülni a válasz, de tetszik ez az ötlet, ahogy az is, hogy egy kicsit arrébb néhány lyuk volt, amibe az esővizet gyűjtött. A bejárat emelkedő része után, ami kb 10 méter magas volt, de ez elég meredek is, hiszen csak 5 méter volt az a távolság, amin emelkedett. Ahogy felértünk, úgy egy 2 méteres lapos rész után már lefelé ment az út. Erről a magasságról könnyen átláttam a barlangot, ami szinte jobban be volt rendezve, mint egy hotel. Az öreg odaállt mellém, majd gyorsan be is mutatta a helységeket. Egy kis, eldugottabb ajtóját egy pléddel eltakart szoba volt a WC, ahol az öreg elmondása szerint még kezet is lehet mosni esővízzel. Másik oldalon négy szoba volt, az kettő közül, egy- egy hálószoba volt, ahol az öreg és a fia laktak, míg mellette egy edzőterem volt, ami nem mondható hagyományosnak, ugyanis a kőfalból alakították ki, ami természetessé tette és így szinte csak a saját testsúllyal végzed az edzést, hiszen a kő nem mozdítható és ennek volt egy hátsó része, ami talán egy vendégszobának nevezhető, bár csak egy ágy volt ott, ami akár "edzőgépként" is használható lenne, de ez nem zavart. Mellette egy másik szoba, amit az öreg csak az irodának hívott és kikötötte, hogy oda tilos belépnem. Fürdeni a terem, ami akár bármelyik kage palotájában is nagy lett volna, végén lehetett az ott található tóban. Furcsa volt, hogy nem használnak szappant vagy egyéb ilyen dolgokat, mégsem érzem, hogy büdösek lennének. Az öreg elindult, majd szólt valakinek, mire egy hozzám hasonló korú fiú ugrott elő és már rohant is valahova, amit nem láttam. Hamarosan vissza is tért és jelentette, hogy a leves még készül, bár lassan meg van, viszont az asztal már meg van terítve. Nem értettem, hogy mégis hol van asztal, mire az öreg felvilágosított, hogy most nem látom, de ahol az előbb a srác eltűnt a szikla mögött egy kialakított terem van, amit étkezőnek és konyhának használunk. Ugyan az illatot éreztem, de álmomban sem gondoltam volna, hogy valaki ennyire kiépíti a lakását egy hegy belsejében, valószínűleg évekbe tellett, míg ez így nézett ki és valószínűleg nem is befejezett.

- Amíg elkészül a vacsora addig gyere egy kicsit eddzünk.

Mivel most az öreg volt a mesterem, legalábbis egy ideig, így követtem az edzőterembe, ahova vonult. A kialakított dolgok valóban eléggé logikusak és nélkülözhetetlenek, de az öreg a szoba közepére ment, hogy álljak oda. Első feladatom annyi volt, hogy háromszor forogjak körbe, a következőt lefekve kellett végrehajtanom, aminek során felemelem a fejem, majd a lábam végül lassan leengedem, harmadik esetén térdelésben lehajtottam a fejem, majd hátra, negyedikben ülünk, először előre, majd hátra döntjük a fejünket egy boltívet alkotva a hátunkkal, majd ebben a pozícióban felemeljük a csípőnket, végül az ötödik, ami esetén csak a talpunk és a tenyerünk ér le és a hátunkat egyszer homorítjuk, majd domborítjuk és ebből is három. (A gyakorlatokat itt találjátok, próbáltam minimalizálni a leírást) Nem nagyon fárasztott le, de még be sem melegítettem. De ez az öreget nem zavarta, mert egyből neki is kezdett a bemelegítésemnek, főleg a lábamat véve kezelésbe. Gyors, körülbelül 10 percet igénybe vevő izom átmozgatás után kisétáltunk a teremből, majd fogott egy ránézésre mázsás követ, ami nálam is nehezebb volt, majd közölte a feladatom: háromszor felmenni a barlang belső oldalon lévő lejtőn a sziklával a hátamon, majd ugyanúgy lejönni. Első gondolatom az volt, hogy az öreg megbolondult, de választhattam az esőbe eltévedni az ismeretlen terepen vagy halálra zúzódni egy szikla alatt. Egyik sem kecsegtető vég, bár a szikla alatt kilapulás valamivel gyorsabb vég, de az legjobb esetben is csak lebénít, viszont az esőben megfázom és ha nem kerülök időben kórházba vagy legalább orvoshoz, akkor vagy a lázam olyan magas lesz, hogy elájulok, majd a hő hatására a fehérjéim kicsapódnak és vége vagy egyszerűen kihűlök, ami szintén nem épp kívánatos halálnem. Így nem marad más választásom, mint teljesíteni az öreg parancsát. Felkaptam a követ, amit az öreg hozzám kötözött egy kötéllel és útnak eresztett. Én sem tudom pontos hogyan, de sikerült teljesítenem a kiadott parancsot igaz a végére már majdnem meghaltam. Újra elvégezteti az első gyakorlatsort. Pont végzünk, amikor a harmadik szobatárs jöatt, hogy jelentse a vacsora elkészültét. ~Ennyi idő telt el azóta, hogy elkezdtem a gyakorlást?~ Valóban a feladat kezdetekor még talán csak egy késői ebédre vártam és már vacsorát kapok, pedig észre sem vettem az idő múlását, míg a követ a hátamon cipeltem. A vacsorámat gyorsan, de illedelmesen fogyasztottam, majd mikor befejeztük az evést megköszöntem az ételt, majd el is vonultam aludni. Reggel korán keltett, de még mindig esett az eső. Bemelegítésként a tegnap esti 5 gyakorlatot csináltuk, de most már mindenből ötöt kellett csinálnom. Nem adtam fel, nem adhattam fel, meg akartam tanulni a technikát, egyetlen dolog, ami lábon tartott az az akaratom, ugyanis a testem már rég feladta a harcot és ha nem lett volna az a tudat, hogy képes vagyok teljesíteni a feladatot, akkor biztos, hogy mentálisan is feladom, de nem, kiképzésem és a saját makacsságom nem adta meg magát, mindig is olyan ember voltam, aki azt tette amit akart és ezen még az sem változtathatott, ha a vezető más parancsot is adott, hiszen mindig saját megoldásomat hittem a legjobbnak, még ha az mások számára hülyeségnek tűnt. A délelőttöt ismét a kő hordozásával töltöttem, majd a délután egy ebéd és egy újabb bemelegítő mozgás kettővel növelt szériája után (5 tibeti jógagyakorlat) újabb gyakorlatokat talált ki, bár sajnálkozva mondta, hogy egy másik feladatot csináltatna, de az időjárás nem teszi lehetővé. Ezúttal két, kisebb zsákot vett elő, ami az állítása szerint egy átlag embernek nehéz lenne, de erről rövid idő alatt meg is győződtem, hiszen az öreg a lábaimra tekerte és közölte, hogy 10 kört vár el tőlem békaugrásban a barlang bejáratánál lévő dombon keresztül és vissza. Ahhoz képest, hogy azt sem hittem el, hogy képes leszek megtenni a 10 kört mégis elég gyorsan végeztem, legalábbis azt hittem, de az öreg nem volt elragadtatva.

- Ez a reggeli bemelegítés a számomra, ennél még én is gyorsabban végzek.

Tudtam, hogy túloz, de természetesen csendben hallgattam a dorgálást, még erőm sem volt ahhoz, hogy veszekedjek vele, de nem is lett volna értelme. Végül jött az újabb feladat, ami abból állt, hogy nekem 200 guggolást kellett végeznem, miközben az öreg a nyakamba ült. A fiú, akit szinte nem is láttam, éppen akkor jelent meg, amikor a kétszázat számoltam le, hogy jelentse a vacsora kész. Az öreg mintha csak a fotelből ugrott volna ki a hírre, úgy ugrott le a hátamról, aminek következtében én orra buktam, majd azzal a lendülettel gurultam le a dombról. Hogy? Nem mondtam volna, hogy a domb tetején vagyunk? Hupsz, elfelejtettem, de szerintem a gyakorlat szempontjából mindegy is. Újra elvégeztette az 5 gyakorlatot, újabb kettővel megnövelve azt, már 9 feladat gyakorlatonként. Vacsorát ismét gyorsan fogyasztottam el majd tértem aludni. Reggel nem kellett ébreszteni a testem nem kívánta az alvást, még ha tudta is, hogy ma is kínzásoknak lesz kitéve. Az öreg nem is okozott csalódást, bár az idő még mindig rossz volt, így a feladatok változatlanok voltak, 5* 11 jóga gyakorlat, majd szikla cipelés föl- le, újra a kettővel növelt gyakorlatokat, 5*13, majd a békaugrások, és guggolás, végül az 5*15 jóga gyakorlat, majd vacsora és alvás. Másnap ugyanez, míg e nem értem a 21 ismétlés számot a jóga gyakorlatokkal, ami szinte felért egy fél napos alvással és utána még legalább annyi fekvéssel, mégis az este álmatlanul és nyugodtan telt, mint akit leütöttek. Másnap örömmel fogtam fel, hogy az eső eláll és az öreg most a barlang szájánál szedi össze az eső után kinőtt ehető gombákat. Az elmúlt napok fárasztóak, bár inkább gyilkosnak mondanám, mégis éreztem, hogy a chakrámat könnyebben irányítom és az erőnlétem is javult.
- Még mindig sokáig alszol, bár ebben is fejlődsz. Az elmúlt napokban elnyerted a bizalmamat, így hajlandó vagyok megtanítani neked a technikát.
Örültem, mint a majom a farkának, bár tudtam, hogy még több szenvedés vár rám, de tévedtem. A bejárótól körülbelül 50 méterre különböző méretű kövek álltak és mikor odaértem az öreg el is mondta a feladatomat, hogy azokon a köveken kell gyakorolnom, amíg a legnagyobbat össze nem tudom törni miután megcsináltam a 21 ismétlést az 5 gyakorlatból, majd magamra hagyott. Odasétáltam, majd lassan a lábamba kezdtem gyűjteni a chakrám, mint a vízen járás vagy a vízszintes felületen mászásnál szoktam, de most más volt a célom. Egyetlen ugrással tettem meg a köztem és a legkisebb kő között lévő két méteres távot és egy szaltóval ugrottam a kőre a lábammal, ami épp csak megrepedt. Tudtam, hogy nagyobb erő és több chakrára lesz szükségem, így újra próbálkoztam, aminek csak egy újabb, de az előzőnél nagyobb repedés jelent meg. A végső próbálkozásomnál az eddiginél nagyobb cahkrát fektettem be és az eredmény meg is mutatkozott a szikla porrá zúzódott. Eggyel nagyobb sziklához álltam és a korábbinál még több chakrát fektetve bele ugrottam fel és rúgtam, de a szikla ezúttal csak félbe tört, de nem adtam fel, a következő próbálkozásom végre sikerrel járt, bár csak kavicsokra hullott. Az öreg ekkor jelent meg egy adag teával, amit eddig nem kaptam, bár ő folyton itta és ezután még újra megcsináltatta a 21 ismétlést, majd arrébb mutatott, hogy ott van három, a sorban a legnagyobb sziklához hasonló méretű sziklák. Közölte, hogy még négy sziklám van, hogy darabokra törjem, ahogy négy napja tőle láttam. Meghajoltam, majd neki kezdtem. A lehető legtöbb chakrát gyűjtöttem a lábamba, majd ugrottam és a sziklára érkeztem, de az csak megrepedt. Az öreg a fejét csóválta, miközben közölte, hogy rosszul csinálom, mert szétterítem a chakrám, pedig egy helyre összpontosítva jóval kevesebb is elég, majd a következő kőhöz küldött. Ezúttal valamivel kevesebb chakrát gyűjtöttem a lábamba, de követtem a tanácsot és az eredmény meg is látszott, ugyanis a szikla kis darabokra hullott, bár még nem a megfelelő méretre. Az utolsó kő előtt újra megnöveltem a korábbi mennyiséget, majd újra nekiestem a feladatomnak, aminek még kisebb darabok lettek az eredmények. Jött az utolsó kő, az öreg még egy utolsó tanácsot adott, majd újra jelezte a saját módján, hogy akkor hajrá. Chakrámat a lábamba gyűjtöttem, majd egy helyre koncentráltam és elugorva letámadtam a sziklát és nem sokkal a leérkezés pillanata előtt kiengedtem a chakrát, ami így még nagyobb pusztítást okozott a sziklában, ami porrá omlik jelezve, hogy a technikát elsajátítottam. Megköszöntem az öregnek az oktatást, aki még egy meleg levessel és egy újabb jóga gyakorlat sorozat végrehajtása után elbúcsúzott én pedig visszatértem a faluba és lassan tervezni kezdtem a hazatérést immár egy újabb technikával felszerelve.

Jiraiya Hétf. Szept. 08 2014, 15:53

Telefonrol irok igy nincs ekezet.
Fejlodsz ez latszik, viszont nehany helyen egy kicsit nehezen ertheto a tortenet de jo leiras es tartalmas tortenet igy elfogadva!
+6 ch.

**Akira** Csüt. Dec. 18 2014, 00:37

Chakra egyensúly edzés
Időben elhelyezés: A haza érkezés után a jelenlegi kaland előtt

Hosszú ideje nem edzettem, utolsó technikám a Katon: Kasumi enbu no jutsu volt, amit Konohában sajátítottam el egy képzés keretein belül és már kezdett hiányozni. Ilyen inditatásból indultam el az edzőterepre, mikor egy shinobira lettem figyelmes, aki egy zászlórúd vékonyságú 5 méteres rúd tetején lévő tenyérnyi nagyságú gömbön egyensúlyoz egy kézzel. Nagyon érdekelt a dolog, hiszen nem lát ilyet az ember mindennap. Odamentem hozzá és felkiáltottam.
- Szia! A nevem Akira és érdekelne, hogyan csinálod.
A srác körbenézett, majd mikor észrevett akkor behajlítja a könyökét, majd elrugaszkodik és hamarosan velem szembe ér földet. Így közelebbről megnézve nem rég hagyhatta el az akadémiát, bár alul nézettből is fura volt, hogy nincs rajta egyenruha.
- Örülök, a nevem Genkou, elviszlek a mesteremhez ő majd segít.
- Köszönöm.
Hajolunk meg egymásnak, majd el is indul én pedig követem. A falu szélén lévő dojohoz vezet, ahol belépve meghajol, majd követem én is a példáját. A mester ekkor tűnt elő a semmiből, valószínűleg az általam is ismert dinamikus belépőt alkalmazta, bár csak sejteni tudom, hiszen a mozgását nem láttam. Rövid párbeszéd után rám terelődik a figyelem és a mester úgy tesz, mintha csak most venne észre, pedig tudjuk, hogy ez nem így van, egyedül a diák nem vesz észre semmit a dologból, ő még nincs olyan szinten, hogy az ilyeneket észrevegye.
- Mit szeretnél? És mit tudsz?
- Tanulni jöttem, láttam a tanítványát és szeretném megtanulni azt a technikát, amit ő is használt.
Mondom, majd eltűnök és a következő pillanatban a tanár háta mögött termek, a sebességem, ha nem egy juninról lenne szó, akkor szinte követhetetlen, nem hiába hívtak a barátaim a Hold fehér villanásának, mondjuk ez csak egy becenév, de rólam mindenki tudta a holdban, hogy a sebességem felér majdnem egy shunsint használó shinobijéval. Ő tudta, hogy hol fogok feltűnni, nem úgy, ahogy a kis tanítványa, így egyből meg is fordult.
- Ügyes. Még valami?
Meghajolok, majd kinézek három gyakorló bábut, hogy bemutassam a technikáimat. Első bábu a haragos nyelv kombónak esik áldozatul, a második a shishirendannak, amit a zúzó légláb technikával kombinálok, így hagyva egy krátert a dojo padlóján, majd a harmadik a sorozás és a gouwan célpontja lett, aminek az eredményeként a bábú a szemközti falba csapódik, majd visszatérek a mesterhez.
- Szép, de néha túl sok chakrát használsz.
- Ezért szeretném fejleszteni magam.
- Rendben, akkor először is pakolj össze.
Mondja, majd eltűnik, hogy a ház egy sarkába tűnjön fel. Parancsnak eleget teszek, közben a diák is megérkezik az asztalhoz, ami mellett a mestere áll. Épp elcsípem a mondatát, hogy "Majd te is képes leszel erre, ha megéled.", de jobban leköt az, amit a kezével csinál, ugyanis egy fogpiszkálót állít az asztalra, majd az ujjával egyenesen tartja, majd lassan elengedi, de a várakozással ellentétben a fa darab megáll, mintha csak fel lenne kötve egy dróttal.
- Ez lesz az első feladatod, a te szinteden maximum három próbálkozásból mennie kell.
Adja át a terepet, így odasétálok és látom, hogy oda is van készítve a három fogpiszka. Felveszem az elsőt, lassan belekoncentrálom a chakrám, de valószínűleg túl sokat, így az első pálcika felrobban. A következőnél már figyelek a mennyiségre, de csak azt érem el, hogy nem kerül vízszintesbe, hanem miután elengedem eldölve egy bizonyos szögben áll meg. Jön a harmadik, ami előtt gondolkodóba esek, hogy mégis mi lehet a megoldás. Azt nagyjából tudom, hogy a chakra testen kívüli tárgyban való irányításáról van szó, amit az akadémián láthatatlanság köpenye technika esetében sajátítottunk el, de ha jól emlékszem a technikát még nem nagyon használtam a suli óta. Mindegy, próba cseresznye, felállítom a harmadik fogvájót is, majd fogom és irányítom a chakrám, hogy sikerüljön. Lassan engedem el, izgulok, de szerencsémre megállt.
- Gratulálok, nem csalódtam. Következő feladat az asztalon való mozgatás lesz, elvileg maximum 5 próbának elég kell lennie.
Ezzel felvesz egy "gyakorló eszközt", leteszi az asztalra, ami egy rövid időn belül mozogni kezd mindenfelé az asztalon, majd magától feláll.
- Ennyi. A felállítást majd külön gyakoroljuk az lesz a harmadik feladatod.
Fogtam egyet én is, majd letettem az asztalra. Ha a sejtésem nem csal, márpedig a chakra alapismereteim elég jók, akkor a chakra testen kívüli irányításával való mozgatásról van szó ebben az esetben, ami a bábmozgató technika alapja. Tanultunk róla, de nem próbáltam még élőben, gyakorlatban, hiszen nem vagyok báb használó, így nem volt még rá szükségem és más technika sem jut eszembe, amivel hasonlót kellett volna tennem. Mindegy. Ez a feladat, hát ezt csinálom. Megérintem az első "botot" ezzel egy kis chakrát pumpálok bele, majd leteszem az asztalra és mozgatni kezdem. Csalok, mert ugyan az volt a feladat, hogy mozgassam a fogpiszkálót, de én chakra kilövésekkel lökdösöm arrébb a fa darabot. Mesterem felveszi az átitatott fát, majd arrébb teszi.
- Első próba.
Nincs mit tenni, így felveszek egy másodikat, amit már megpróbálok az eredeti módszerrel mzgatni, de nem sikerül, egyszerűen nem jövök rá, hogyan is kéne. Ekkor jönne a harmadik próba, de inkább gondolkodóba esek és hamar rá is jövök a hibára, így hiába mondott a mesterem 5 próbát a harmadikra sikerül, sőt a negyedikre fel is állítom, így sikeresen elsajátítottam a technikát.
Ugyan nem ez volt az eredeti feladat, ami miatt ide jöttem, de a mesterem csak ezután tért át a valódi, lényeges dologra, kiadva a parancsot hogy álljakk kézen és a chakrámat használva maradjak is úgy, amíg tudok. A testemben a chara keringetés nem volt nehéz, hiszen azt már sok feladatban gyakoroltam, inkább az egyensúly megtalálása volt a nehezebb. Kézen állást régen gyakoroltam és akkor sem azért, hogy fejlessze a chakra kontrollom, hanem csak szórakozásból. Több próbálkozás és esés után sikerült megtalálnom, hogyan tudok úgy maradni, majd lassan a chakra energia keringetése is sikerült ebben a helyzetben is. Mikor végre sikerült eltalálnom az áramlást és az egyensúlyt, akkor a mesterem kiadta a feladatot, hogy akkor most maradjak így amíg tudok. Lassan haladtam, szinte percekkel toltam ki mindig az előző próbálkozást. Lassan haladtam, körülbelül két óra volt, mire elértem, hogy fél órát meg tudtam maradni. Ekkor az ideiglenes mesterem ebédet hozott, majd ebéd után fojtattuk a gyakorlást. Most a kézen ugrálás volt a soros, ami már könnyebben ment, végül az egy kezes kéz állás és amikor az is meg lett a mesterem kihívott egy ugróiskolára kéz állásban. Nem sokon múlott, de veszítettem, bár érthető, mégis ő van magasabb szinten, csak nem jelent kihívást a számára egy gennin. Nem sokkal sötétedés előtt végeztünk a gyakorlással. Mivel már kevés volt az idő, így kihívott egy versenyre, hogy másnap egy- egy zászlórúdon egyensúlyozzunk a tanítványával és aki tovább bírja, az kap tőle valami jutalmat. Fáradtan, de felfrissülve tértem haza, ahol egy zuhany után aludni tértem. Másnap korán keltem, hiszen megbeszéltük, hogy nyolckor kezdjük a versenyt. Egy gyors, de nem túl nehéz reggeli után meg is érkeztem a célállomásra a dojo kertjébe, ahol már fel volt állítva a két rúd. Felmásztunk rá, majd felvettük a pózt és kezdődött a verseny. Délután 4 körül kezdett el mind a kettőnk keze zsibbadni, rá három órával pedig szinte egyszerre adtuk fel a versenyt, így a mester mind a kettőnknek oda adta a díjat, hiszen 11 óráig bírtuk, ami nem kis teljesítmény.

Jiraiya Csüt. Dec. 18 2014, 23:08

Azért ez a Sunshin gyorsaság kicsit erős még, szóval ezt ha lehet, akkor ne hangoztasd. Viszont értékelem a chakragyakorlási tanulást, amit nyugodtan írhattál volna a Kalandokhoz is, így viszont kapsz tőlem +12 chakrát. De csak mert elpazaroltál egy Élmény és Tanulás lehetőséget, valamint időt szántál arra, hogy fejleszd a karaktered egyéb képességeit is.

**Akira** Vas. Jan. 10 2016, 20:57

//Jó sokáig tartott megírni//

Tai jutsu edzésből lett elemi technika tanulás
Időben elhelyezés: arany a hegyben küldetés közben
Tanult technika: Katon: Ho no Sanshouuo // Tűz elem: Szalamandra tűz
A ninja lángszóró módjára lövi ki a tüzet a száján, Igen hosszú ideig képes fenntartani a folyamatos tüzet. A technikát sárkánylángnak is nevezik. A lángok rendkívül forróak, és felperzselnek mindent. Hasonlatos a Karyuudan no jutsuhoz.

Típus: Támadó
Besorolás: A rangú
Kézjelek: Madár, Kutya, Tigris, Kos, Tigris
Chakraszint: 450

Már minden mester tudta az elemeket, de nem is azért kérdezték meg, hanem így legalább mi is tudjuk a másikét. Ekkor az itt maradt mesterek körbeálltak és mindenki elvitte a saját elemével rendelkező diákját. Én is megkaptam az egyik mestert, aki nem nagyon teketóriázott, de még a házba megvártuk, míg a többiek elmennek.
-          Szerencséd van, mert véletlenül a tűz a második elemem. Te vagy a gennin csapat legerősebb tagja és már a küldetés előtt nagy dilemmát okozott, hogy mégis mit tanítsak neked. Sokat gondolkodtam egy tai jutsu technikán, de úgy érzem, hogy azon a területen egyelőre jó vagy, viszont az elemeddel hadilábon állsz. Ahhoz, hogy ki tudj hozni belőle jó dolgokat most nincs időnk, ahogy arra sem, hogy több kisebb technikát tanítsak, így arra az elhatározásra jutottam, hogy egy jóval erősebb technikát tanítok, ami még hasznodra is lesz. Mivel a tűz veszélyes, a közeli tó partján fogunk gyakorolni.
Ezzel abba is hagyta a mondandóját és jelzett, hogy indulni kellene. Jobb ötlet híján el is indultam követve a mesteremet a tóhoz, amit mondott. Jó félóra séta volt, de közben beszereztünk némi innivalót és a mesterem vett nekem egy krémet, amivel az égési sérüléseket lehet kezelni és megígérte, hogy vesz nekem valamit ajándékba, ha három nap alatt elsajátítom a technikát, amit rögvest meg is mutatott. A kézpecséteket (madár, kutya, tigris, kos, tigris) nem volt nehéz megjegyezni, viszont kaptam némi felvilágosítást, amiről eddig nem tudtam.
-          Azt gondolom, hogy tudod, hogy minden elemhez társítható valamilyen érzelem és tulajdonság. Mindegyik jó, ha megfelelően használj és rossz, ha túlzásba esik. A te elemed a tűz, ami tökéletesen illik hozzád. Hatalmas benned a tapasztalat iránti vágy és a pozitív világszemlélet, emellett a megérzésnek nagy szerepe van az életedben, te érzelmeid alapján cselekszel. Hiszel abban, amit teszel és ez neked fontos. A tűz az újrateremtés eleme, enélkül nem lenne megújulás, viszont a kitartás hiánya is jellemző erre az elemre. Nézz meg egy erdő tűzet, addig van, amíg talál éghető anyagot, üzemanyagot, ha ez eltűnik, akkor ő maga is elalszik.
Elég sokat gondolkodtam magamon mostanában és pontosan tudom, hogy ilyen vagyok, sokan a megérzéseimet állati ösztönöknek hívják, és azt mondják, hogy öntörvényű vagyok. Gondolják, engem nem befolyásol, ilyen vagyok, ha változni akarok, akkor majd változok, mert a történések során én is sokat változtam és értem. Messze vagyok attól, akinek lennem kellene, de közelebb vagyok, mint voltam és ez azt jelenti, hogy jó úton vagyok. Újra elmutogatta a mesterem a kézpecséteket, de ezúttal nem aktiválta a technikát, hanem újabb magyarázatba kezdett.
-          A kézpecsétek jelentésén gondolkodtál-e már? Miért van az, hogy minden technikához különböző sorrendben és különböző kézpecsétek kellenek?
Nem nagyon várt választ, mert látta rajtam, hogy nem igazán tudom, hogy miről beszél. Eddig még nem gondolkodtam rajtuk, de nem is nagyon érdekelt a kérdés.
-          Gondoltam, pedig igenis van jelentésük és értelmük. Most nem akarok belemenni az összes pecsét jelentésébe, inkább ezen technika pecsétjeit, madár, tigris, kutya, kos, magyarázom el, talán így mélyebben is belelátsz a technika elméleti részébe. Madár: leginkább a raitonhoz tartozik, de akkor is jól jön, ha a chakrát nagy mennyiségben kell összesűríteni és stabilizációra is szükség van. Kutya: általában szél elemhez tartozik, a kézpecsét nagy gyorsaságot igénylő technikákhoz is alkalmas, mert nagy aktivizáló ereje van. Kos: a chakra és a test közötti kapcsolat kiaknázásában a legnagyobb segítség, általában meditációhoz és érzékeléshez használják, szenzorok sokszor alkalmazzák ezt a kézpecsétet.
Gondolkodóba esek, mert valami nem teljes.
-          És mi van a tigris pecséttel?
-          Igen, el is felejtettem.- Látszik rajta, hogy direkt hagyta ki az utolsó pecsétet.- Tigris: Általánosan a tűz elemhez tartozik, szinte nincs olyan technika, amiből kihagyják, mert a sárkány mellett ez a legnagyobb halmozó és aktivizáló erejű pecsét, ahogy látod ennek a technikának a pecsétjei között kétszer is szerepel, ami nem véletlen. Most pedig megmutatom még egyszer és utána te jössz.
Újra kézpecséteket mutogat, majd a tó felé fordul és kileheli a tűzet, mint valami eleven lángszóró. Legalább 8- 10 másodpercig tartja fenn majd elenyészik a tűz.
-          Ezt kell utánoznod, viszont vigyázz, mert ez egy elég komoly technika, még a te tudásodhoz képest is és ahogy láttam még nem igazán tanultál hasonló technikát.
Gyorsan elgondolkodok, de csak egyetlen technika jut eszembe, ami hasonló, de az jóval alacsonyabb szintű és kevésbé látványos, tehát igaza van a mesternek, oda kell figyelnem, hogy ne égessem le a számat vagy esetleg saját magamat. Gyorsan végig gondolom, hogy mik voltak a kézpecsétek (Madár, Kutya, Tigris, Kos, Tigris) és azt, hogy melyik mire jó a sensei elmondása alapján, madár nagy mennyiségű chakra sűrítése és stabilizáció, kutya leginkább a gyorsaság miatt, kos test és chakra kapcsolat kiaknázásához, tigris, ami kétszer is szerepel a sorozatban, tűz elemhez tartozik és leginkább halmoz és aktivizál. A most tanultak és látottak alapján nem nehéz leszűrni, hogy a technikához nagy mennyiségben kell pontosan felhalmozni a chakrát, amit iszonyatosan gyorsan kell aktiválni, valószínűleg a tüdőben, lévén az a légzés szerve és a legtöbb tűz elemű technika is onnan indul ki. Nem egy bonyolult gondolat, mert aki először látja a technikát, még ha nincs is sok tudása a chakráról, akkor is gyorsan rájöhet ezekre a dolgokra, de nem azért vagyok itt, hogy az elméletről gondolkodjak, így neki is állok a tanulásnak. Kézpecséteket mutatok, miközben mindegyiket arra használom, amire valóban való, majd az utolsó pecsétnél veszek egy levegőt, majd abban elkezdem felhalmozni a tüdőmbe gyűjtött tűz elemi chakrát, amit aztán kifújok. Az eredmény elszomorító. Ugyan a tűz kijött, de talán egy kisebb tábortüzet lehetne begyújtani, de többet nem. Több chakrám van ezt be kell látni, mint amit jelenleg irányítani tudok, bár ismerem a vízen járás technikáját, tehát elméletileg működnie kellene a dolognak. Újra pecséteket mutatok, majd ismét kilégzés, de ezúttal egy kis csavart viszek a dologba, megpróbálom a számban lévő tanketsu pontokon keresztül is feltölteni a levegőt a chakrámmal és ezúttal jobban is sikerül, de még mindig elég hervasztó az eredmény. Jó néhányszor újra próbálom, mire a chakrakészletem kifogy, amiből látszik, hogy túl kevés energiát fektetek a technika létrehozásába. Ahogy a chakrám lassan fogy, úgy érzem, hogy a testem is fárad, majd lassan hiába vagyok közel 100%-ban testileg a chakrám lassan, de biztosan a nullához közelít és nem engedhetem meg, hogy lenullázzam magam, meg a testem is jelez, hogy nem kéne folytatni. Látszik rajtam a fáradtság és a kimerültség, de én is érzem, így pihenőt tartok és gyorsan megeszem az ételt, amit ebédre hoztunk. A sensei közli, amit már eddig is tudtam, majd elárulja, hogy még az ő szintjén is maximum háromszor lehetne létrehozni a technikát, én pedig maximum kettőre lennék képest, de mivel jóval kevesebb chakrát használtam el, mint kellene, így tudtam létrehozni jóval többször. Nem nagyon kellett mondania, hiszen magamtól is rájöttem, de jelenleg nincs erőm, hogy ellenkezzek, inkább leterítem a kabátomat é alszom. Nem tudom mennyit pihenhettem, amikor a mester ébreszt, hogy ideje lenne folytatni az edzést, mert lassan vissza kell menni a lakásba. A pihenés nem töltötte fel teljesen a testi energiáimat, de úgy érzem talán egyszer létre tudom hozni a tökéletes technikát, már ha ott tartanék, de talán két próbálkozásra elég lesz. Kisétálok ismét a tó partjára, kézpecséteket elmutogatom, nagy levegőt veszek, amit még néhány másodpercig benn tartok, hogy a chakrámat elkezdjem felhalmozni, majd sűríteni és stabilizálni, végül aktivizálni, hogy a megfelelő pillanatban kifújjam. Az eredményre nem emlékszem, mert sikerült a megfelelő mennyiségű chakrát beleölnöm a technikába, aminek az lett az eredménye, hogy a technika valamilyen szinten létrejött, de én kifogytam a chakrámból és elájultam. Reggel keltem fel a szállásunkon. A mester elmondta, hogy már nagyon közel vagyok hozzá, hogy sikerüljön a technika, mert a mennyiség és a stabilitás meg van, de későn vagy egyáltalán nem aktivizálom a chakra nagy részét, aminek az lett az eredménye, hogy létrejött a techni ka, de sokkal kisebb intenzitással, mint kellene. Erre kell rájönnöm, hogy ezt hogyan érhetem el, mert enélkül nehéz lesz megtanulni.
Reggel frissen és kipihenten keltem, ami nem csoda, hiszen majdnem 16 órát aludtam. Tegnap este 8 óra körül dőltem ki a technika és már lassan dél lesz. Igen, a szervezetem ugyan hozzá van szokva a megpróbáltatásokhoz, de ritkán volt nullára fogyasztva a chakrám és még nem vagyok ura a teljes készletemnek. Közelharcban és puszta kézzel jól állok, de a tűz elememmel még nem nagyon vagyok tisztában. Kevés technikát ismerek és azok sem túl erősek. Az ebédemet csendben fogyasztom el, közben végig azon gondolkodom, hogy mi fog várni a küldetés további részében, hogy ha visszatértek a kémeink, de ami fontosabb az a tanulás. Amint végeztem az ebéddel összeszedtem a cuccaimat és Moonnal az oldalamon a tóhoz étálok. A farkas nem sokáig marad a közelembe, inkább egyből az erdőbe indul, hogy kihasználja egy kicsit a szabadságát. Mivel tudom, hogy tud magára vigyázni és úgyis visszajön. Én közben a partra állok és kézpecsétekbe kezdek. Lassan haladok a pecsétekkel, mindegyiket kihasználom. Most nem az a célom, hogy minél gyorsabban hozzam létre a technikát, hanem megtapasztalni a pecsétek hatalmát. Lassan, de sikerült, sőt elértem, hogy érzem azt, ahogy a tüdőmben elkezd túltöltődni a tűz. Már szinte éget, amikor levegőt veszek és kifújom. Ugyan a méret nem túl nagy, de most már határozottan érzem a haladást és most lemondhatom, hogy a teljes, felhalmozott chakra aktivizálódott, de még van hova fejlődni. Újra pecsételésbe kezdek, de ezúttal jóval több chakrát gyűjtök a tüdőmbe, majd kifújom, de nem elég, hogy ezt teszem a chakrámat folyamatosan töltöm, így sikerül létrehoznom egy három másodpercig tartó tüzet. Végre ráéreztem a dologra, már csak haladni kell, hogy hosszabb ideig tartson ki a tűz. Mivel az alap meg van és körülbelül kétszer tudom megcsinálni, így nem bénázhatok. Holnapra meg kell tanulnom a technikát. Összeszedem az erőmet, majd kézpecséteket mutatok, összegyűjtöm a chakrámat, várok pár másodpercet, majd kifújom miközben folyamatosan pótolom a chakrámat és a levegőt. Az előző 3 másodpercet sikerült feltornáznom a duplájára. Mivel a mai napra egyetlen próbálkozásom maradt, így nem nagyon van esélyem próbálkozni. Gyorsan végig gondolom, hogy eddig mit tanultam, majd kiálltam a tó partra, hogy elkezdjem a technikát. Ekkor megjelenik Moon a szájában egy felismerhetetlenségig szétmarcangolt nyúllal. Nem igazán foglalkoztam a dologgal, hiszen Moon farkas és már láttam nála ilyet. Kézpecséteket mutatok, miközben újra végig gondolom az eddig tanultakat, hogy amikor a tűz belülről égetni kezdett, így kénytelen voltam kifújni és a chakra és a levegő keverékével aktiválni a technikát, hogy aztán sikerüljön létrehozni a technikát legalább 10 másodpercig. Ekkor a mesterem leugrott a fáról, amin eddig rejtőzött.
-          Ügyes, bár a technikát nem teljesen úgy hoztad létre, ahogy kellene, de nem a létrehozás számít, hanem az, hogy sikerült. Itt az ajándékod és most pihenj, mert holnap már visszatérnek a felderítők.

Ezzel átadott egy tekercset, hogy az ajándékom benne van lepecsételve. Megköszönöm, bár nem nagyon tudom, hogy mit is kaptam, de úgy érzem még nem nézem meg. Visszatérünk a szállásra, enni kérek, majd lefürdök és Moonnal és Izanagival a szobámba vonulok pihenni.

//A jutalmat a staffra bízom, ha lehetséges, akkor valami olyat kérnék, ami egyedi, de nem teljesíthetetlen.//

Ajánlott tartalom

Genki (Djuka) Matari

Genki (Djuka) Matari

Re: Genki (Djuka) Matari

Re: Genki (Djuka) Matari

Re: Genki (Djuka) Matari

Re: Genki (Djuka) Matari

Re: Genki (Djuka) Matari

Re: Genki (Djuka) Matari

Re: Genki (Djuka) Matari

Re: Genki (Djuka) Matari

Re: Genki (Djuka) Matari

Re: Genki (Djuka) Matari

Re: Genki (Djuka) Matari

Re: Genki (Djuka) Matari

Re: Genki (Djuka) Matari

Re: Genki (Djuka) Matari

Re: Genki (Djuka) Matari

Re: Genki (Djuka) Matari

Re: Genki (Djuka) Matari

Re: Genki (Djuka) Matari

Re: Genki (Djuka) Matari

Re: Genki (Djuka) Matari

Re: Genki (Djuka) Matari

Re: Genki (Djuka) Matari

Re: Genki (Djuka) Matari

Re: Genki (Djuka) Matari

Re: Genki (Djuka) Matari