Genki (Djuka) Matari

Okasho // Cseresznyevirág ütés
Besorolás: B
Chakraszint: 350
taijutsu pont: +8

Időben elhelyezés: A két front közötti egy hónapban a tűz technika tanulása után pár nappal

A fürdésből végül nem lett semmi, mert egy társam félbeszakította a dolgot, helyette viszont tanultam egy újabb hasznos tűz technikát. Miután a tanulás eléggé kifárasztott, így már nem mentem vissza a fürdőbe, inkább hazatértem. Néhány nap pihenés után Tsuki hozta fel az ötletet, hogy elmehetnénk fürdeni, egy kicsit pihenni. Gondolkodás nélkül mentem bele, hiszen pár nappal korábban én is épp erre készültem, csak akkor félbeszakítottak. Tudom, hogy a háború a küszöbön és Kirigakure is szinte a kapuknál állomásozik, így bármikor támadhatnak, de talán nem lesz ebből akkora gond, ha egy kicsit lazít az ember. Nem jelentkeztünk be előre, de elég sok lehetőség van, így nem félek. Megérkezvén a helyre a jegy eladó hölggyel közöltük, hogy két személy fürdőt kérünk és hozzá ételt és némi szakét. A pénztáros egy fiatal lánynak kiáltott, hogy vezessen minket az egyik helyre, majd már fordult is a következő sorban állóhoz, aki mintha ismerős lett volna, talán Ishin, akivel egyszer majdnem csapatba kerültem, de aztán nem lett belőle semmi. Csak képzelődöm még véletlenül sem lehet itt, ő nem az a fajta.
A nap csodálatos volt Tsuki társasága feldobta a hangulatomat és majdnem el is felejtettem, hogy háború van, egyedül a fürdő csöndje volt az, ami talán valami baljós dolog közeledtét jelezte. A falu nagy részéből már kiköltöztették a lakosokat, talán csak néhány pihenni vágyó shinobi, esetleg harcos, aki ma bejött. Az étel és az ital fenomenális volt és a végén még egy kis víz mentes pihenés is jutott az egyik szobában. Aztán lassan elment a nap és végül kértük a számlát. Kapott számla mellé egy másik papír is érkezett, egy levél. Megkérdeztük a szobalányt, de ő nem tudta megmondani, hogy ki a küldő, mert egy ismeretlen férfi nyomta a kezébe annyit mondva, hogy "Akirának!" Nem nagyon értettem, hogy vajon mi lehet ez a titokzatosság. Kifizettem a csekket, majd kibontva a levelet olvasni kezdtem. Nem volt túl bőbeszédű.


Kedves Barátom!
Bocsánat, hogy pihenés közben zavarlak, de velem is most közölték a dolgot. Idő hiányában nem tudom leírni a részleteket, így csak arra kérlek, hogy holnap reggel 8 órára legyél a kettes kiképzőterep nyugati bejáratánál.
Üdv Ishin, egykori csapattárs jelölt

Akkor mégis csak jól láttam, hogy ő az, még ha egy kicsit mintha megváltozott volna, igaz körülbelül 1 éve nem láttam, ki tudja, hogy azóta mi történt vele. Reméltem, hogy nem történik meg ez. Az este további része már nem volt annyira fényes, mint a nap eddigi része, mert azon járt a fejem, hogy vajon mi lesz holnap, miért akar Ishin találkozni velem és vajon mi lehet vele? Nem sok időm volt gondolkodni ezeken a kérdéseken, mert az este további része gyorsan eltelt. Reggel gyorsan  elérkezett és készülődés után el is indultam a kettes kiképzőterepre. Érdekes, tudtam, hogy van ez a terep, de eddig nem jártam itt. Hallomások alapján itt leginkább chuuninok használják, gennineket ritkán engednek be. A kiképzőterep szélén meg is állított egy ott dolgozó, akinek átadtam a levelet, mire közölte, hogy amíg a mesterem nem jön meg, addig nem mehetek be, így leültem a kerítés tövébe. Alig két percet ültem a földön, mikor varjak jelentek meg és összeálltak Gekko mester alakjává. Még a Hó olvadás kaland előtt lett volna a mesterem, de aztán nem lett belőle semmi. Furcsálltam, hogy ő is itt van, már csak Sakiról nem tudok semmit. Aztán megjelent Ishin is és Gekko mester beszélni kezdett.
- Remek, most hogy itt vagytok. Én felügyelni vagyok, ugyanis ma egymásnak fogtok technikát tanítani, én csak felügyelni vagyok jelen. Ti döntitek el, hogy milyen technikát tanítotok egymásnak.
Nem tudom, hogy mit taníthatnék Ishinnek, mert az eleme eltérő az enyémtől és valószínűleg tai jutsuban is képzettebb nálam. Aztán eszembe jutott valami, amit ritkán tanítanak, de szerintem hasznos tud lenni mind  tai jutsu, mind chakra kontroll javításában. Mielőtt azonban megszólalhatnék Ishin felém fordul és kérdez.
- Még mindig tanulsz tai jutsut?
- Igen.
- Akkor tudom is, hogy milyen technikát tanítsak, amit azóta tanultam, hogy nem láttalak.
- Alig várom, viszont én nem tanultam sok új technikát, amit megtaníthatnék neked, így egy gyakorlatot fogok megmutatni.
- Nem baj, alig várom!
- Akkor kezded te?
- Igen.
Ezzel arrébb megy, majd egy gyakorlóbábut szemel ki. Fura érzés támad fel bennem, mintha chakrát éreznék, ahogy felgyűjti a kezébe, majd a földre csap és a bábú alatt beszakad a föld. Furcsa érzés, de nagyjából gyorsan megértem a technika lényegét. Ishin felém fordul.
- Mond el, hogy mit láttál!
- A gouwan egy igen erőteljes verzióját, de gondolom nem erre vagy kíváncsi. Valószínűleg egy tai jutsu és némi chakra felhasználás, aminek során az ütésen keresztül a földbe juttatod a chakrát és így jön létre a föld felszakadása. Szerintem köze van ahhoz, hogy föld elemű vagy.
- Körülbelül, de nem erről van szó, egyszerű tai jutsu technikáról van szó, amiről mind a ketten tudjuk, hogy testen belüli chakraáramoltátson alapulnak. A chakra nem csak különböző ninjutsukra képes, hanem felerősíteni a testedet, amiért a ninják képesek hatalmasat ugrani és napokig menetelni. A tai jutsu egyszerű és mindig rendelkezésre áll. Nem feltétlenül kell hozzá külön chakrát felszabadítani, de a tai jutsuban edzett ninja képes szinte bármilyen chakrát szintetizálni és felhasználni a technikáihoz. Ez egy edzési forma is a chakra irányításának fejlesztéséhez. A chakrahálózat már a kezdetekkor kiépül és olyan, mint az ujjlenyomat, mindenkinek egyedi. 361 ilyen pont van és ezeken a pontokon keresztül kapcsolódnak a létfontosságú szervek és ezeken keresztül vagy kiválasztani a chakrát bizonyos technikákhoz, tehát ha pontos találat éri megszűnik rajtuk a chakraáramlás, mindemellett egy ilyen találat sokkal roncsolóbb hatású.
Nem értem, hogy miért mondja el a chakraelméletet, hiszen én magam is értem a dolgot és pontosan tisztában vagyok ezzel, de csak folytatja.
- Tudom, hogy tisztában vagy ezzel és nem is azért mondtam el. Az volt a célom, hogy rágyere, hogy nem a chakrámmal machinálok és nincsen külső chakrafelszabadítás, csak a testedben használod a chakrát, hogy felerősítsd a testedet.
Így gyorsan leesett, hogy miről is beszél és egyből rájöttem, hogy mi történt.
- Tehát a chakrával olyannyira felerősíted az ütésed, hogy a föld gyakorlatilag porrá válik és ezért hasad fel?
- Valami olyasmi, de nem teljesen. Az ütést felerősítem és a föld végig vezeti az ütés energiáját és ezért szakad be, amit természetesen a chakráddal minimálisan irányíthatsz. A technika neve: Okasho // Cseresznyevirág ütés, a nevét az ütés után keletkezett virág alakú kráter után kapta. Akkor elmondod, hogy te mit hoztál?
- Három gyakorlatot. Az első esetben egy fogpiszkálót kell megállítanod egyenesen, anélkül, hogy beleszúrnád bármibe, a chakráddal irányítva. A második feladat egy bot mozgatása csak a chakráddal, ennek a feladatnak a végén fel kell állítanod ezt a botot. Harmadik pedig egyensúly gyakorlat a saját testeddel, a chakráddal meg kell tartanod a saját tested egyensúlyát. Nekem másfél éve 11 órát sikerült így állnom.
- Izgalmasan hangzik, ha neked akkor ennyi ideig sikerült, én kibírok egy napot is.
- Akkor versenyezzünk? Ha elsajátítottam a technikát, amit te mutattál akkor versenyzünk.
- Rendben, én itt is hagylak, mert dolgom van, de majd jövök.
Ezzel el is tűnt. Annyira elmerültünk a beszélgetésbe, hogy észre sem vettük, hogy a mester már rég köddé vált, bár esetében inkább varjakká, de ez már részlet kérdés. Nem tudom, hogy mi dolga lehet a társamnak, de nekem is dolgom van. Kezdem összegyűjteni a kezembe a chakrám, majd a földre ütök. Valamit sikerült elérnem, mert a föld a csapásom után az eddigiektől eltérően nem beszakadt, hanem homokká vált és pár centire az öklömtől némi repedés jött létre. Nem tudom, hogy mit csináltam máshogy, de valami történt, mert nem az eredeti gouwant hoztam létre, hanem a tanulandó technikához hasonlót. Nem tudtam rájönni, hogy mit rontottam el. Vajon a chakra volt kevés vagy az ütés ereje kicsi? Kellett jó pár percet gondolkodnom mire rájöttem. Valójában mind a kettő kevés volt, nem mellesleg a chakrám irányítása is rossz volt. Lassan éreztem rá, hiszen nehéz volt, hogy az ütés pillanatában kieresszem a chakrát és ezzel irányítsam az ütés rezgésének az irányát. Egész nap ütöttem a földet, de körülbelül annyira jutottam, hogy már az öklöm fájdalmasan ellenkezett a további próbálkozások ellen és még így is, amit el tudtam magamról mondani, hogy elértem, az egy körülbelül 10 centis lyuk tőlem úgy 2 méterré és az, hogy összes vakond futva menekült jó 10 méteres körben. Az elmélete meg volt, gyakorlatban sajnos sokkal bonyolultabb volt a helyzet, vagyis a véghez vitel sokkal nehezebb volt, mint elsőre látszott, pedig mint mint megtudtam a technika szintjéhez képest jóval kevesebb chakrára van szükség, mint amivel én rendelkezem.
Nem nagyon tudom, hogy mi lehet az elmélete az ütésnek. Annyi átment, hogy az ütés után a rezgést kell irányítani, de nem nagyon jöttem rá mi lehet a nyitja. Elkezdem gyűjteni a chakrát az öklömbe, majd a földre ütök. Haladok és egyre csak előre haladok a technika elsajátításával, de a nap végére annyit bírtam elérni, hogy sikerült magam alatt beszakítani a földet, a kezem a rengeteg chakrahasználatától szinte megégett és a vakondok teljes egészében elmenekültek a kiképzőterepről. Hazaérve Tsuki egyből észrevette a sérülést a kezemen és megparancsolta, hogy holnap első dolgom legyen, hogy kórházba megyek. Természetesen nem nagyon ellenkezhettem ellene, mert mindig igaza van és ha nem megyek el, akkor rosszabbul járok, meg amúgy is rá kellett jönnöm, hogy ha nem önszántamból, akkor a mester vagy valamelyik feljebbvalóm úgyis elküld még a front kitörése előtt. Ahogy az ágyamba fekszem Tsuki mellett és a plafont bámultam, a technikán kezdtem el gondolkodni. ~Mi van, ha nem jól közelítettem meg a dolgot és nem is azt csinálom, amit a technika valójában tud?~ Sokáig gondolkodtam, mikor megérzem, hogy Moon az ágy mellé telepszik. Alapvetően kinn alszik az előszobában, de most mégis bejött. Nem tudom, hogy mi késztette erre, de valahogy mindig történt valami, mikor ő a szobába bejött még ha eddig nem szenteltem eddig neki figyelmet. Remélem nem a fronton történik valami, amiről hamarosan tudomást szerzünk. Remélem Kirigakure még nem tervezi megtámadni a falut.
Reggel kipihenve ébredtem, mégis a kezem még mindig fájt. Tsuki reggeli után sem tágított az előző esti kijelentésétől, így Moonnal az oldalamon elindultam a kórházba. Ő ugyan nem jöhetett be az épületbe, de nem kötöttem ki, mert tud vigyázni magára. A recepción egyből a balesetire küldtek, ahol pár perc várakozás után be is hívtak. Már megszoktam, hogy nem nagyon érnek hozzám. Ezúttal egy kedves nő volt, aki leültetett az asztalhoz, majd a kezem fölé tette a kezét és létrehozta a már ismerős shindan // diagnózis technikát.
- Igen, ahogy első ránézésre is sejtettem. Fiatal ember, nem kéne ennyi chakrát alkalmazni a tai jutsuhoz. Melyik technikát akarta elsajátítani?
Nem nagyon szoktak kérdezni, így egy kicsit meglepődtem, de válaszoltam.
- Okasho // Cseresznyevirág ütés.
- Igen, így már érthető. Ismerem a technikát, mert nem rég az öcsém is elsajátította és megmutatta nekem. Hogy haladsz vele?
- Eddig csak magam alatt sikerült beszakítanom a talajt.
- Akkor nem messze van a megoldás. Magad körül kell beszakítanod a talajd, hogy az ellenfeleid megakaszd, de te ne ess a csapdába.
- Köszönöm a tanácsot.
- Akkor most bekötöm a kezed és a következő három napban pihentetned kell.
~Persze, majd három napig ülök a babérjaimon.~ A nővérke kedvesen bekötözte a kezemet, majd egy mosollyal elengedett.
Tsuki egyből azt kérdezte, hogy mit mondtak. Elmondtam, hogy pihentetnem kell pár napig a kezem. Tsuki tudta, hogy úgysem tartom be az előírást, meg nem is tehetem meg, mert minden technika növeli a túlélési esélyeimet a fronton, ahova bármikor behívhatnak, ha Kirigakure támad és emiatt minden nap, amit nem gyakorlással töltök, az pazarlás.

Két napot töltöttem pihenéssel, így amíg nem tudtam gyakorolni a technikát, Tsukinak segítettem a ház körül és Moonnal sétáltunk a közeli erdőkben. Ritkán felmértem Izanagi segítségével a kirigakurei tábort és megpróbáltam kideríteni, hogy mennyi ideig leszünk még nyugalomba. Az első csatától számítva egy hónapot tippeltem, így még körülbelül 2 hét maradt. Aztán letelt a két nap. ~Végre.~ Reggeli után a kettes kiképzőtérre mentem, ahol ezúttal már beengedtek. Egyből egy elhagyatottabb részre mentem és elkezdtem a gyakorlást. Ahogy a földre ütöttem a föld berepedt alattam és én a lyukba estem. Viszont ahelyett, hogy újra eszetlenül nekiálltam volna a gyakorlásnak a nővér szavai jutottak eszembe, hogy nem messze kell létrehozni a szakadást, hanem magam körül. Újra elkezdtem gyűjteni a chakrát a kezembe és a földbe vágtam. Most viszont gondolkodtam, a chakrámat irányítottam és ezúttal sikerült is elérnem a megfelelő hatást, én magam nem szakadtam be, viszont körülöttem olyan két méteres körben a föld végre beszakadt.
Nem sok időm volt örülni a sikeremnek, mert megjelent Ishin, hogy akkor mehet a verseny. Régen csináltam, így kértem egy kis bemelegítő időt. Két percig tartott, majd el is kezdtük. A verseny nem kötődött egy helyre, hanem a faluban járkáltunk két kézen. Néhányan furcsán néztek ránk, mások gratuláltak, volt, aki odajött és még így is kezet fogtuk velük. Érdekes 24 óra volt így eltölteni, de végül elfogyott a chakránk és 27 óra 35 perc után pontosan egyszerre adtuk fel.