Shimagawa-tó

A fák, a fű, a dolgozó emberek és minden mi közel s távol van. Toua ezeket fürkészte miközben elméje egy pillanatot nem szentelt tanára mondanivalójának. Nem volt kérdés és lényeges sem ezért hát száját befogta, tudatának kapuit bezárta és csak ment előre a jó öreg Shimagawa-tóig. Megérkezésükkor Furi-sensei egy pillanatnyi koncentráció után nyugodt szívvel sétált rá az eléje elterülő tóra. Ilyenkor az átlag lélek azt gondolná „Fú azta ez de menő. Mégis hogy csinálta?” Toua azonban pont nem ezen emberek közé tartozott. Ha bár huzamosabb ideig nem tartozott csapatba és magában edzett számára ez a gyakorlat alap feladatnak számított. Ugyan emlékei szerint mind a fára mászás mind a vízen járás nem volt a tankönyvekben, ahonnan a saját edzését állította össze, még is, mint az előbb említett feladat köztudottan a chakra irányítás fejlesztésének alapjaiként szolgáltak. Így naná, hogy ő is felvette a listára, ezen feladatokat. Igazság szerint azonban már rég nem emlékezett arra mi volt a könyvekben és mi nem szóval ezt ne is firtassuk. A fára mászás nem esett nehezére azonban ezt a műveletet egy ideje nem volt alkalma gyakorolni. Egy darabig eljutott a feladatban azonban a tökélesítésre kevés lehetősége akadt. A fölösleges szócséplés helyett követve tanára példáját koncentrált egy ideig miközben igyekezett chakráját minél inkább egyetlen pontra koncentrálni. A feladat meg voltával könnyed lépésekkel indult a víz felé, ahol rálépve lába rögtön eltűnt a víztükör alatt majd végül bokáig süllyedt ám itt a folyamat meg is állt. Edzése során nem jutott el a megfelelő mennyiség megtalálásáig és lévén, hogy ekkora előrelépés után már közel a siker de a módszert így is lehet használni a lelkesedése teljesen elapadt.
- Nincs kérdésem Furi-sensei. – közölte bokáig elsüllyedve, miközben a lábujját becserkésző halat figyelte.

// Ha bármi gond van ezzel a durr bele stílussal akkor közöld nyugodtan Sai. Tudom, néha nem árt, ha egy edzést elhúz az ember, bár ez mesélő függő, viszont mivel előtörténetemben írtam azzal a "ugyan kit izgat stílussal" hogy Toua nem ült öt évig a seggén tétlenül, gondoltam ennyit megengedhetek. Azzal meg semmi gond, ha nem írsz nekünk, mint egy gép. //

Toua nem tett fel kérdést, csak ment előre rendíthetetlenül, egészen a vízbe.
Furi-sensei viszont egy kielégítő választ adott. Ebből már el lehet indulni, ami azt jelenti, hogy: hajrá!
A víz mellett megálltam és megformáltam a tigrispecsétet. Chakra a lábamba, lehetőleg nagy mennyiségben. Egy gyors lépés előre és kezdődhet a búvárkodás.
Sikeresen lemerültem a víz aljára. Egy gyors mozdulattal kiugrottam a vízből és újra megformáltam a tigrispecsétet.
Szóval, eddig annyit tudtam meg, hogy ez így nem elég, de mit kell még pontosan csinálnom a chakrámmal, hogy működjön a dolog? A lényeg, hogy előbb erre jöjjek rá!
Újra elindultam előre és megint merültem, majd ismét kipattantam a vízből. Ezt a folyamatot még kétszer eljátszottam és összegeztem a tapasztalataimat:
Igen, most már teljesen biztos, hogy nem elég simán chakrát vezetni a talpamba. Talán a sebesség a lényeg...? Nem, azt nem hiszem, mert a sensei is lassan sétált a vizre. De azt hozzá kell ehhez tenni, hogy ő egy jounin. Viszont még így sem valószínű a dolog, de egy próbát igazán megér!
A gondolatból tett lett és a chakra talpba vezetése után szó szerint belefutottam a vízbe. Az eredményt nem kell megemlítenem, de a tapasztalat sem sokkal különb, mert ugye valamivel lassabban merültem el, de erre megvan a megfelelő érvem, hogy miért.
Két újabb próbát tettem, ám most nem próbálkoztam a sebességgel.
Gyorsan végigsiklott a tekintettem Touán és a senseien. Egy pillanat volt az egész utána folytattam az elméletek gyártását.
Akkor most több dolog is lehetséges! Az egyik az, hogy a chakrát lefelé is kell áramoltatni és ezt a sensei monológja is alátámasztja. Persze, csak akkor, ha jól értelmezem a dolgot. Ott van az a HA!
Tigrispecsét és írány a víz. Most megpróbáltam lefelé is áramoltatni a chakrámat és mintha talán lassabban sűlyedtem volna el. Vagy csak képzelődöm?
Ekkor beugrott egy ötlet. Mi lenne, ha az előző elméletemet megpróbálnám beigazolni, méghozzá a következő módon: itt a víz alatt vezetem a lábamba a chakrát és onnan egyenesen lefelé. Ha érzek valami emelkedés félét, akkor ez a helyes út, ha nem akkor valami mást kell kifundálnom...
A vizben állva megformáltam a tigrispecsétet és a talpamba vezettem a chakrámat, majd elkedztem lefelé áramoltatni. Ez a művelet koncentrációt igényelt, de megérte. A chakra hatására kicsit megemelkedtem és a hirtelenség következtében elestem, de már tudom mit kell csinálnom pontosan. Hát, akkor hajrá!

( Úgy gondoltam, hogy egyenlőre elég, ha Karout idáig eljuttatom. A következő két postban, meg majd belehúzok vele )

Az idő lassan folyt tovább a medrében akár csak lefelé pergő homokszemek a homokórában. Ahogy a Nap vándorolt az égen Toua úgy jutott egyre közelebb a végső áttöréshez. Minden egyes alkalommal, amikor több chakrát használt fel tökéletesített kontrollján, hogy a víz felszínén oly szilárdan álljon, mintha a puszta föld lenne a szandáljai alatt. Eközben a földbe vájt jegyzetét is bővítette, ami már szép kis adathalmot tartalmazott eddigi tapasztalatairól és eredményeiről. Éppen eközben boxerében ülve elmélkedett a végső simításról, amivel ezúttal pontosan a felszínen marad, amikor is eddig csendben és kitartóan edző csapattársa odaballagott hozzá. Az oka egyszerű volt partnerének, mindössze tanácsra volt szüksége és bár a tény tiszta volt hogy minek a terén nem figyelte Karou edzését így nem is tudta meddig jutott a fiú. Ám ez nem hátráltatta abban, hogy eddig megszerzett információit megossza vele.
- Persze segítek, elvégre egy csapatban vagyunk. – fogott bele a mondókába, amit igyekezett a lényegre leszorítani.
- Kezdjük az elején, amit a saját megfigyelésemre alapozok. Az alap elmélet a fára mászáson alapszik még is eltér bizonyos formában, hisz nem szilárd talajon próbáljuk megvetni a lábunk. Ebből is adódik a probléma, amit meg kell oldanunk. Az első hogy a chakrát megfelelő arányban eloszlassuk, amin megállhatunk illetve lényeges, hogy egy szilárd pont felé tereljük. Saját feltételezéseim szerint a maximális eredmény elérése érdekében az egész talpaddal kell a chakrán helytállnod máskülönben, nagyjából olyan helyzetbe kerülsz, mintha gólyalábakon próbálnál egyensúlyozni.
Bár ezzel nem sokat mondott el hisz többnyire ezen információk arra jók, hogy az egyén kikísérletezze a maga módján. Így nagyjából fél percnyi gondolkodás után újra belefogott a „tipp” adásba, ami a legkevésbé sem hasonlított rá eddigi magyarázata során.
- Itt van még két lényeges dolog. Az egyik a vízben fellelhető élőlények és a hullámok. Ezek zavarják az amúgy nyugodt felszínen már biztos pontot fogott chakrát. A különböző helyzetek más-más módon zavarhatnak be így igyekezz kipótolni ez elvesztegetett mennyiséget, illetve a megfelelő pontra terelni a chakrád ahhoz, hogy ne a vízben köss ki. Ezt lényegében gyakorlással tanulhatod meg, de pár ilyen zavart csobbanós helyzet után az ember ráérez. Végül pedig, ami szintén szükséges a feladat elvégzéséhez a chakra megfelelő mennyisége. Pontosan nem tudom, mennyire állják meg az adatok a helyüket a számításaimban, viszont én annyit tudok tanácsolni, hogy a megfelelő mennyiség nem sokkal több, mint a fára mászásnál használt adag kétszerese. Jelenleg még ezen kell kísérleteznem, de érzem közel az áttörés. Ennyi tippet tudtam adni, remélem hasznos lesz.
Ezzel Toua vissza is fordult az általa felírt adatokhoz majd némi bővítgetés után visszatért a vízbe, hogy tovább folytassa kísérletét a tökéletes befejezéshez.

// Huh, hát nem tudom ez mennyire állja meg a helyét, de azért igyekeztem valami normális dolgot összeharácsolni. //

A mámor és egyéb dolgok járták át a testem. Ebben a helyzetben ez nem biztos, hogy túl jó dolog, mert közben a chakrakontrolra meg más egyéb dolgokra is kell koncentrálnom, ezért mindenki biztos lehet benne, hogy az erő velem van! Akarom mondani a szerencse...
Ebből a mámoros elesés elleni küzdelemből egy felém száguldó labda "tépett" ki. A labdát sikeresen elkaptam, de meg is fizettem az árát. Újra fürödtem, immár nagyon-nagyon sokadszor....
Mire a labdával a kezemben nagy nehezen sikerült újra felküzdenem magam a víz felszinére a sensei egy hosszabb monológba kezdett bele:
- A gyakorlat lényegét megfogtátok, de mit ér valami, ha nem megy tökéletesen? Ha eljuttok arra a szintre, hogy képesek vagytok már arra koncentrálni, hogy fingassátok meg a másikat, hazamehettek. A feladat szerintem egyértelmű, a labdát passzolgassátok, amint valaki kezébe kerül a labda, mondania kell egy szót, ami azzal a betűvel kezdődik, amellyel a másik által mondott korábbi szó végződött, természetesen mindezt úgy, hogy közben megpróbáltok a vízfelszínen maradni.
Szóval újabb feladat. Nem tünik egyszerűnek bizonyos dolgok ismerete mellett, de megoldható. A labdával a kezemben töketlenkedtem és abban reményledtem, hogy fennt bírok, majd maradni... Ez nem véletlenül volt csak remény...
- Füst! - kiáltottam ezt a rendkivüli módon fantázia hiányában kitalált szót.
Amint elkiáltottam magam hátraestem. Tanulság: nem szabad kiabálni!
Rejtélyes okoknál fogva sikerült, újra "szilárd" talajként használnom a vízet. A kezem hátralendítettem és felkészültem a dobásra. Előre lendítés és a labda alig hagyta el a kezemet el is estem. Természetesen a labda harminc centinél nem jutott tovább, ezért én kicsit csal... khmmm... megkönnyítve a dolgomat megfogtam a labdát és eldobtam Toua felé, majd megpróbáltam magam feltornázni a felszínre. Ez megint sikerült, számomra érthetetlen okból. A lélegzetem már elég hangos volt és éreztem a végtagjaimban, hogy kezd elfogyni a chakrám, de veszíteni akkor sem fogok, legalább a vízzel szemben ne...!
A lényeg, hogy tovább kell bírnom mint Toua! Ez nem verseny vagy ilyesmi csupán önfejlesztő gyakorlat és ösztönzés arra, hogy jobb legyek. Márpedig ez egészséges dolog, legalábbis szerintem.

// Nos, nem hazudtam, ez tényleg nem lett hosszú, amolyan átlagos méret, mármint az a rész amiben a sensei szövege nincs benne... na de mindegy is... Te hány postra gondoltál pontosan? Csak azért mert írnék egy bővítményt Karouval és azt terveztem, hogy ott fejezem be, hogy innen hazamentünk. Persze ez nem sürgetés, csak amolyan kérdés féleség... //

Toua még élettel teli teste könnyedén lebegett a tó felszínén. A víz kezdetben csak az arcát lepte el más testrészeivel egyetemben, mígnem egy a hátán kialakult kisebb nyomásra szinte egész lénye átadta magát a mélységnek. Szerencséjére száját már a pofára esés pillanatában becsukta, így most nem kellett szájába erőszakoló víztömeggel foglalkoznia, lévén az utat nem talált magának. Orra azonban még szabad volt így ember létére a helyzetre közel sem lehetett ráaggatni hogy "Mint hal a vízben..." Ám ahogy az ismeretlen súlyfelesleg megszűnt a genin képes volt a felszínre törni, aminek pillanatában sikeresen realizálta tanáruk játszotta vele ezt a közel sem humoros tréfát. A srác némi köhögés, szó szerinti fikázás és levegő vétel után leszűrte, bizony ez a jounin egy érdekes fickó. Elvégre hol máshol van ilyen tanár, aki kemény szeretettel tanítja meg a rábízott gyerekeket, hogy a shinobi élet bizony nem fenékig tejfel, és bármikor a sötét mélybe ránthat, amikor szemünk utoljára lecsukódik. Most viszont a játéké az idő vagy inkább a játékos edzésé? Növelni a koncentrációt, míg az ember két felé osztja tudatát vagy inkább három felé, hisz nem csak a chakrára és a labdára kell ügyelni, hanem hogy a megfelelő szót is mondjunk, ami személytől függően változó, hogy mily gyorsan villan az agyába. Na de haladjunk tovább az eseményekkel. Karou barátunk ugyanis éppen hátast dobott, míg Toua minden erejéből azon volt, hogy ismét talpra küzdje magát a víztükrön. Időigényes és szokatlan, na meg extra energiát igényelt ám hála kidolgozott elméletének még egy időre elegendő chakrája maradt így akár még egyszer kétszer vissza is eshetett a vízbe. Csapattársa, aki szintén talpra vergődött elhajította a labdát miközben a füst szót kiáltotta. Mindez azonban nem zavarta meg a másik genin koncentrációját elvégre ő azon volt, hogy elkapja a labdát, majd nyugodtan visszadobja miközben ráérősen választ egy szót. Igen ám csakhogy a labda nem jutott el a célponthoz és közben a labda dobója is a vízben kötött ki. Ám a játék itt közel sem ért véget, mert Karou a labda után vetette magát, és már továbbította is. A kis játékszer alacsonyan szállt, amit Toua igyekezett is elkapni de kicsúszott a kezei közül, és amikor utána nyúlt teljesen megfeledkezett arról, hogy éppen a vízen áll. Na bumm. Ismét arccal előre csapódott a tóba. Az ázott ninja növendék energiát spórolva kiment a partra, majd onnan sétált vissza vízre ezzel is energiát spórolva meg, lévén már kezd kifogyni, és nem tudja meddig tart az a „még egy darabig elég mennyiség”. Mindenesetre teljes nyugalommal elsétált a labdáért és megszerezve egyik kezéből a másikba kezdte dobálni. Hogy miért? Mert elfelejtette hogy mi volt Karou szava. Ám ahogy agyalni kezdett csakhamar bevillant neki.
~ Füst… hmm… ~
- Tégla!
És már lépett is előre hogy egy szép lendületet vigyen a dobásba, ám a kontroll kicsúszott mondhatni a talpa alól lévén állni és sétálni tanult meg idáig. Az erős dobásból minden lett csak nem az amire számított, míg a repülő labda szépen könnyed ívvel közeledett csapattársa felé.

A vízen állni nem véletlenül komoly chakrakontroll fejlesztő gyakorlat. Igencsak bonyolult egy magamfajta, majdnem teljesen friss genin számára.
Immár megint a vízen imbolyogva vártam a labdát, amit Toua egy Tégla felkiáltás után elhajított. Ez szép és jó, csakhogy az látszólag nem fog eljönni addig, ameddig kellene. Egy egyszerű mosoly jelent meg az ajkaimon. Ez az! A versenyben - amit én találtam ki és az elmémben játszódik - én vezetek - mert ugye a labda nem jött el egészen odáig ahol én állok, persze az nem jutott eszembe, hogy az előbb én nagyobbat bénáztam...
Reflexből elugrottam volna a labdáért, csak hát ez azért mégsem szárazföld. A próbálkozásom eredménye mégis sikeresnek tűnt az első másodpercben, de sajnos nem is tartott tovább a siker. Amit én sikeres elrugaszkodásnak hittem az valójában egy igen érdekes megcsúszás volt. Sebaj... labdát így is elkaptam, miután érte úsztam...
Kisebb csata után a vízzel megint én kerekedtem felül. Most is nehezen, de a győzelem akkor is az enyém lett... egy kis ideig. A dobás következett. Egy szót kiabáltam, ami a szabálynak megfelelő, majd meglendítettem a karomat és elhajítottam a labdát. Közben pedig dobtam egy hátast, de a labda teljes erővel közeledett Toua felé.
Újra felküzdöttem magam a víz felszínére és vártam a közeledő labdát. Most okosan és lassan előre lépkedtem - meglepő módon esés nélkül, de ami késik, nem múlik (!) - felvettem a vízen úszó labdát és erősen imbolyogva a lehajlás miatt fél percig csak vártam, hogy stabilizáljam magam a víz felszínén.
A megfelelő szót elkiáltva meglendült a kezem és a labda víz fölötti röppályára állt. Én pedig a hátraesés közben megpróbáltam kitámasztani magam lábammal, ami néhány pillanatig sikerült is, de a bizonyos pillanatok után a chakrakontrollom nem volt már megfelelő és egyszerűen elsüllyedtem.
Nagy nehezen megint feltornáztam magam az őselem felszínére és a felém érkező labdát sikeresen elkapva újból elindultam lefelé, de szerencsémre még időben reagáltam és meg bírtam tartani az egyensúlyomat.
Húúú, ez nem sokon múlt. Viszont remélem, most már nem fogok olyan túl sokat fürdeni, mert kezdek nagyon fáradni és elég bonyolult felküzdeni magam.
Kéz meglendítése és a labda már repül is én meg zuhanok hátrafelé. A lábammal most is megpróbálok egy gyors kitámasztást, ami megint nem volt elég, de azért még egy utolsó csapás a vízre, hogy azért mégis sikerül valahogy fent maradni…
A játék folytatódott a chakrám mennyisége pedig egyre jobban csökkent. Ellencselekedetként szerencsére az egyensúlyom folyamatosan javult, sőt sikerült egyre jobban mozognom a víz felszínén. Néha-néha még arra is sikerült figyelnem, hogy – a sensei szavaival élve – megfingassam Touát.
Játszadoztunk egy darabig, majd amikor a sensei már úgy gondolta, hogy ennyi elég akkor közölte, hogy: a Falu vezetőjének palotája előtt várjuk. Azután eltünt.
Én nehézkesen, de kivonszoltam magam a partra és a cuccaimat magamra öltve, félholtan a fáradtságtól, elindultam haza. Ez az elindulás inkább a földön való kúszással egyenlő, mint tényleges elindulással…


// Touával lebeszélve az összefoglaló post a játékról. Magyarul egy olyan, amivel gyorsabban lezárjuk ezt a kis játékot. //

Raion és Gonza egy füstfelhőből bukkantak elő. Majd Hősünk lekapta táskáját és a földre helyezte. És egyenesen Gonza elé vonult. 
- A Shinobik amikor Geninné vállnak a chakra kontrollal kezdik minden tanulásukat. Hiszen ha kontrolálod a chakrádat, képes vagy formálni. Sok színben láthatjuk ahogy a shinobi saját chakráját pajzs, vagy támadásra használja. Így van ez a kenjutsunál is. Amikor a kard, és a forgatója eggyé vállnak. Ezt hívják az első művészetnek. Mielőtt mesterelé viszlek, felkészítlek, hisz nem fog kesztyűs kézzel bánni veled. Felkészülhetsz a legrosszabbra. Na már most figyelj.
Raion elővette táskájából két karmát amit hidegvérű gyilkoláshoz használ, és felillesztette a kezére. 
- Sokféle módon tudjuk elérni hogy a chakra kellő helyre menjen.  Példának okául sok ninjutsu a kézen áramoltatva halad. 
Raion kinyújtotta a kezét, és láthatóan kézfejébe irányította a chakrát. Ami felvette a karmok formáját, és megnyújtották a hosszát.
- Némelyik shinobi a chakráját nyújtva hosszabb és erősebb karddá fejleszti. De magasabb chakra kontrolt fenn tartani elég nehéz, amit most látsz az én technikám. Egyszerű chakra áramoltatás. 
Raion befejezte a koncentrálást és elrakta karmait, majd kézjeleket formált: Madár, Kígyó, Tigris, Ökör, Nyúl, Vadkan, Madár, Tigris, Kutya, Tigris.
- Raiton: Raiken!
Raion keze ököl formát vett fel, majd az ökle láthatóan felvette a villám elemet, amivel sokkal erőteljesebb, és pusztítóbb az ütése.
- Ez egy C osztályú technika. Alapjában nem egy ütős technika, és falukat sem lehet pusztítani vele, viszont közelharcban igen praktikus. Mint mondtam, minden azon dől el hogy tudod a chakrád irányítani, gondolom neked senki nem tanította meg. 
Raiton feloldotta a jutsut, és leült egy fa árnyékába, ahol egy fű szálat a szájába kapott és kiadta az utolsó parancsot.
- Lényeg: Tartsd szorosan a kardod, keress összhangot, és próbáld meg minden szellemi energiádat bele irányítani. Ha sikerül, láthatóan és érezhetően erősebb lesz a vágásod.

/Megkövezlek ha 6-7 sorban elsajátítod  minimálisan egy 30 soros reagot várok el, ahol keményen koncentrálsz. Ha kell írd körbe a tájat vagy hogy mi megy végig benned, esetleg ösztönzés képp nosztalgiázz a kis lelkecskédben, hogy elő törjön a szunnyadó tehetséged. Rád bízom. /

Gonza meglepődve hallgatta végig Raion magyarázatát és nézte végig a demonstrációját, de közben nem sokat értett az egészből.
- Csakrakontroll....energia áramoltatás...fogadjuk be a kozmikus erőt....blablabla...hókuszpókusz.....parasztvakítás. Hát ezek a dolgok nagyon nem az én stílusom. De hát megpróbálom...hátha összejön belőle valami. - mondta kételkedően Gonza.
~ Nem elég, hogy 3 napra kifektet, máris rögtön edzés. Hová siet ez? Ráadásul olyat akar velem begyakoroltatni, amihez fingom sincs. Basszus..... miért csinálom ezt? És még a tetejében, ott heverészik a fa alatt, mint valami munkafelügyelő góré, aki ellenőrzi az újonc munkásokat. Hogy akadna fel a torkán az a fűszál!~ miután magában kimérgelődött, letette a fegyvereit, kivéve a katanáját, majd leült lótuszülésbe és becsukta a szemét, elkezdett meditálni és egyben visszaemlékezni nagyapja tanításaira, szabadjára engedte elméjét és el kezdett visszatekinteni az emlékei között.
 
Emlékeiben nagyapját látta, akivel éppen a havas és szeles hegynek a tetején edz. A nagyapja így szólt hozzá:
- Gonza, a kardvívás lényege, a távolságosztás, a jó időzítés, az összpontosítás és, hogy megtaláld a harmóniát a kardod és magad között. A kard a karod meghosszabbított része. A kard váljon eggyé a szamuráj lelkével és testével. Áramoltasd a testedben lévő energiát, ami benned, pontosabban a hasadban és annak környékén összpontosul, ezt a belső energiát kell áramoltatni az egész testedben, majd végig átvezetned a kardodba. Ügyelj a helyes légzésre is!- és miután a nagyapja a magyarázatot abbahagyta vett egy mély levegőt, egy pillanatra becsukta a szemét, majd azt ismét kinyitotta, kivonta a kardját, aminek a pengéjét kékes színű energianyaláb (csakra) vonta körbe, majd a másodperc tört része alatt egy nagy darab sziklát húszfelé darabolt, az egész csak egy villanásnak tűnt.
 
Miután a visszaemlékezés megtörtént, Gonza elgondolkozott.
~ Szóval lehetséges, hogy amiről Raion beszélt az lényegében ugyanaz, mint amit nagyapám, anno magyarázott nekem? Értem már tehát, a nagyapám által említett úgynevezett "belső erő", az ugyan az, mint a Raion által említett csakra. Oké, megértettem, hogy mi van, viszont ilyet még nem csináltam. De már tudom a módját! Most már csak csomó idő és rengeteg gyakorlás kell hozzá! Gyerünk!~
A nyugalmi állapotban lévő Gonza hirtelen kinyitotta a szemét, meredten nézett maga elé, kirántotta a kardját, majd felállt, a kard szinte előbb volt kirepülve a levegőben, mint ahogy felállt, a kardot elkapta, egyszer villámgyorsan megpörgette, majd a másik kezét is ráhelyezte a markolatra és két kézzel a magasba emelte, alapállást felvette, összpontosított majd a közelében álló fa törzsére csapást mért. De semmi nem történt, a kard éle belemélyült a fa törzsébe, Gonza kirángatta valahogy, majd újra megpróbálta, ekkor már jobban összpontosított, de megint semmi és megint semmi, és utána sem történt semmi. De Gonza egy kitartóan gyakorló szorgalmas ember volt, hozzá volt szokva a kemény edzésekhez, hiszen gyerekkorában is nehezen boldogult, mert tehetsége nem volt, viszont szorgalma az hatalmas. Gonza neki állt megint összpontosítani, ügyelt a helyes légzésre, és mikor érezte, hogy menni fog, akkor sem történt semmi extra, csupán egy picivel mélyebben állt bele a penge a fába. Gonza ismét neki esett, nem kapkodott, nyugodtan csinálta, nem volt a kapkodás híve és sietni is utált. Próbálta újból és újból, de semmi, aztán megint..és megint semmi, de Gonza tudta, hogy ez ezzel jár, jól ismerte magát, nem volt türelmetlen, nem panaszkodott egyáltalán, nem morgolódott, nem káromkodott, szótlanul végig ugyanolyan arckifejezéssel, folytatta a gyakorlatot tovább és tovább, eközben már eltelt két-három óra, de ő folytatta így is. Fáradt volt már, le volt izzadva, ki volt vörösödve, lihegett, de folytatta, de még így sem történt semmi. Egyszer csak kicsit megállt, becsukta a szemét, lassan emelte fel a kardját, még egyszer átfuttatta nagyapja szavait a gondolataiban, majd ismét lesújtott, ekkor már a kard pengéjének az egy negyedét körül vonta a csakra, és lényegesen mélyebbre vágott az igen vastag törzsű fába, a törzs majdnem egyharmadát átvágta.
~ Ez lesz az! Jó lesz! ~ Kicsit elmosolyodott, majd újból neki esett, miután nehezen kiszedte onnan a kardját, majd újból és újból, de a kardnak még mindig csak a negyedén futott át a csakra. Ezután ismét megpróbálta, ekkor hirtelen félig vágta be a fának a törzsét, immár a kardnak a nagyobbik részét is körbe vonta a csakra. De Gonzanak muszáj volt pihenőt tartania. Fél órán át lótuszülésben csukott szemmel pihent, majd többször is átfuttatta az agyán a dolgokat, neki állt nagyon erősen koncentrálni. 30 perc után ismét neki esett a gyakorlásnak, még nyugodtabban kezdte el, összpontosított, majd lesújtott a kardjával, a fa törzsének csaknem háromnegyede át lett vágva, a kard élének már kicsivel több, mint a fele volt csakrával körbevonva. Gonza tovább folytatta, de sok ideig nem jutott tovább, teltek az órák, ő pedig ahogy gyakorolt folyamatosan többet tapasztalt, érezte, hogy kicsikével jobban megy, mint az előbb, lassan kezdte megérteni, hogy mi az, hogy eggyé válni a karddal. Többszöri próbálkozás, után mikor már ereje alig maradt ketté szelte a fa vastag törzsét, a fa kidőlt, majd Gonza érezte, hogy lassan teljesen sikerül neki futott egy két ember méretét is kitevő sziklának majd azt is félbe szelte, a csakra már teljesen körbevonta a kardpengét. Ekkor Gonza apró kis mosollyal abbahagyta, térdre zuhant, egyik kezével a kardjára támaszkodott, kapkodott levegő után, teste igen gyenge volt, mindkét alkarja le volt horzsolva, haja összekócolódott, arca poros volt és izzadt, kikészült. Körbe nézett és látta, hogy sötét van, az égen ragyognak a csillagok, a telihold fénye megvilágította a kidőlt fát, enyhén fújt a szél is. Gonza levegő után kapkodva, nyögve annyit mondott halkan:
- Na végre...

Pihe puha szellő libbent miközben Raion azt látta társa mély álomba merült. Majd felállt és bosszankodó kezdőként csapott le a fára. ~Francba hát ennek aztán magyarázhatok....~Nézte ahogyan Gonza törekszik, és meglátott valamit....


~.....Raion öcskös, gyere, tanítok neked egy ninjutsut! *Megyek már bátyus.* Szóval, ez lesz az első jutsu amit az akadémián is sokszor átismételtek és ez nemmás mint....~


Raion elmélkedését egy erősnek vélhető félre sikerült chakra hullám törte meg, amit Gonza okozott /szólalt fel a Naruto kedvenc zenéééje *.*/ a lelkes fiatal egyre jobban és jobban tudta koncentrálni az erejét egyenesen a kardjába, bár nekifutásnak csak ennyi jött ki, Raion tudta, hogy megfogja csinálni. Ahogy múlt az idő, és a naplemente is eljött egyre nagyobb és nagyobb lökés hullámokat mutatott be Gonza, amit Hősünk mosollyal fogott fel.
- Így tovább, estére sikerül, Gonza 
Mosolyodott el majd felnézett az égboltra, ahol az első csillag már kibújt, a madarak szálltak fel, s alá a messzi távolban fény törések törték meg az éjszakát, láthatóan előkészületek a háború napjára. És egy pillantást megtörő időpontban, Raion érezte Gonza erejét.~A srác megcsinálta, hihetetlen. Sikerült neki. De-de mitcsinál? Letérdel...ohh itt akar nekem kifeküdni?~Hangzott el a kiképzés befejezése, és ahogy a Ronin sikeresen elsajátította az első kiképzést, a Tensei kölyök szeme felcsillant, és tudta innentől kezdve a hold és a csillagok se állítják meg. 
- Nagyszerű. Tessék itt egy energia szelet, hip hop erőre kapsz, de a fáradtságot nem űzi el, pihenned kell. Sőt gyakorlatilag az amit most bemutattál mind szép és jó, de ha megint megpróbálnád belehalnál. Kigondolta volna hogy ilyen nehéz lesz igaz? De ne feledd Gonza, ez csak a kezdet. Még nagyon hosszú és ígéretes út vár rád, fiatal Ronin. 
Raion egy pillanat alatt elő kapart a semmiből egy kempingnek nevezhető éjszakára ellátó szerkezetet, és tüzet rakott. 
- Foglalj helyet, ma itt éjszakázunk, holnap pedig egy chakra érzékeny kardot veszünk neked. Megérdemled, én álom! Az a katana amit ma végig gyepáltál nem sok küzdelmet bírna már ki, az ilyet nem erre találták ki, és mégse küzdhetsz az oldalamon egy gyenge fegyverrel. Kell neked valami....valami amivel nem csak egy fát tudsz átvágni. De most pihenj. 
Raion hátra dőlt és szokásához híven tetsz alvást mutatott be, amiben mások azt hiszik alszik, ő az elméjében újra, és  újra lejátssza eddigi életét, hisz a múltba menekült mindig, hogy lássa bátyját. 



/Remek, megilletődtem a reagtól szép volt, bár sok volt a szó ismétlés, de végül a végeredmény meglett. Mint fogadott mestered, kijátszottad a chakra kontrollt. Innentől csak nehezebb jön ! a történetünk kicsit be lassul a fegyver vásárlás után, hisz még az NJK nem lett elfogadva. De majd megnyújtjuk a sztorinkat /

- Ezt a kardot, ne becsüld alá! Ez az apám kardja, semmi baja nincsen. A mi klánunk nem a bolha piacon szerzi be a fegyvereit. Ez még ezer csatát kibír. És akkor még a legerősebb fegyveremet, be sem vetettem. - mondta Gonza lihegve, majd kivette az energia szeletet Raion kezéből, megette tényleg feltöltődött egy kicsit.
- Tudod Raion, engem nem tudsz meglepni, olyannal, hogy "még nehezebb feladat lesz". Én egy erős klánba születtem, de semmi tehetségem nem volt, tényleg semmi. A végletekig kellett mindig hajszolnom magamat, hogy valamit is elérjek. A kemény munka és a szorgalom, az egész eddigi életemet végig kísérte, furán hangzik, de már hozzászoktam. Egyébként anno, nagyapám ugyanezt egyszer már elkezdte nekem tanítani, csak akkor még kiskölyök voltam és nem értettem belőle semmit. De most sikerült. Ezt részben neked is köszönhetem, ezért elnézem azt, hogy alkalmaztad rajtam a szemtechnikádat. 
Gonza kezébe vette a lándzsáját elmosolyodott, majd el kezdte nézni a csillagokat, hosszú haját enyhén lengette a  szellő. ~ Nagyapa hiányzol. De egyszer még látjuk egymást! ~