Re: Shimagawa-tó

**Raion Tensei** Hétf. Jún. 24 2013, 13:41

~Megilletődött, úgy néz ki az erőfitogtatás bejött, gondoltam hogy nemmeri kipróbálni az erejét....valahogy rá kell vennem a küzdésre.~
- Jól van hát Kumogakurében tudok egy helyet ahol ezt könnyen megoldják és 1-2 nap alatt megcsinálják a rendelésünket. Remélem elég izmos a karod, mert nehéz fegyverzetet kapsz tőlem!
Raion szavai közepette a védelme szó szerint a földre hullt, majd a chakra kiszivárgása is vissza maradt. Bár szereti mutatni hatalmát, sose lenne képes olyasvalaki ellen fordítani erelyét akit megkedvelt. Úgy tűnik a Ronin nagyhatással van hősünkre, hiszen már 4 nap telt el, de még mindig életben van a Tensei kölyök mellett. Pillanatok alatt összepakolta a cuccait, majd korgó gyomorral közölte az utasításokat.
- Kumogakurébe megyünk, amíg megrendelem a kardot, te ezzel a pénzel *Átnyújt 5000 ryot* szépen vegyél nekünk ebédet, mire oda érünk biztosan megéhezünk, szóval ne sajnáld a pénzt.
Raion össze szedte mindenét, és Gonzával a jobbkezén elindultak Kumogakure rejtekbe.

/hozzám nem illő módón kicsit kevés lett a reag xd...szóval én a fegyverest veszem célba, te pedig írj a Ramen Bódéba. az 5000 Ryot pedig írd fel az adatlapodra ^^/

**Hazame Karou** Szer. Jún. 25 2014, 15:12

// Pein //

Meglepődtem. Yoshino habozott, látszólag belső harcot vívott. Eleinte arra gondoltam, hogy megsértettem a kérdéssel. Persze nem is maga a kérdés lett volna sértő, hanem amire írányul. Sokan nem szeretik, ha szóba hozzák személyes szégyenüket. S azt, hogy nem tudta megvédeni barátját, úgy hiszem Yoshino szégyenként fogja fel. Talán az is, bár mint a történetéből kiderült csapdába csalták őket. A Kérdés csak az, hogy vajon Ashige keze benne van-e a dologban? Illetve volt még egy nagyon érdekes abban, amit mondott... Pontosan nem is mondta ki, csak utalt rá. Úgy tűnik az új Hokage nem nyerte el mindenkinek a feltétlen szimpátiáját. Hallottam Tsunadéről történeteket és azokból az derült ki, hogy Igazi Konohai. Barátságos, kedves, bajtársias, de rettenthetetlen. Csodás lehet egy ilyen Vezető. Sajnos nekünk még nem jutott ehhez hasonló. Talán sosem fog ilyen ember vezérelni minket, Kemurigakureieket. Megmaradunk a Bűnöző Zsarnokok szolgáinak. Persze nem Ashige lesz a főnök a jövőben, mert Őt meg fogom ölni. De a helyére valószínűleg valami hasonló ember jön. És ez a nagy probléma.
- Yoshino-san! Mindenképpen utána járok a dolognak, talán ha munkalehetőség íránt érdeklődnék, akkor jobban körül tudnék nézni ebben a rizsmanufaktúrában. Azt hiszem ez jó ürügy volna. Hol találkozhatunk legközelebb, avagy milyen formában tudom értesíteni a fejleményekről?
Amennyiben sikerül dűlőre jutni a kapcsolattartás kérdésében, elköszönök és célírányosan elindulok a Shimagawa Tóhoz. Legelőszőr csak körülnézek, hogy hol van egyáltalán ez a "Rizsmanufaktúra". Nem kérdezősködék, sokkal inkább remélem hogy a kinézetéből kitalálom melyik épület az amelyiket keresem. Eszembe jut a múltkori edzésem a tónál. Toua és Furi-sensei alaposan megizzasztottak, de sikerült fejlesztenem a chakrakontorollomat. Most egészen más ügyből kifolyólag jöttem. Egyelőre csak felmérem a terepet. S ha a helyszín nekem kedvez, akkor kialakíthatom a stratégiámat. Elmosolyodok a gondolatra, hogy a saját országom lakossága után kémkedek egy külföldi megbízónak. Aztán eszembe jut, hogy mindezt azért, mert Konoha lakosságát jobban tisztelem, mint az egész Füst Országáét. Ha a Levelek közé születek sokkal boldogabb az életem. De nem oda születtem. Így maradt a maró gyűlölet és megvetés országom züllesztői és kirablói ellen. Tehát majdnem minden Füst Országi lakos ellen. Csak kevesek elég bátrak és okosak ahhoz, hogy elnyerjék tiszteletemet. Bárcsak ezek a kevesek vezetnék az országot!

Pein Hétf. Jún. 30 2014, 14:38

A tó feltűnően nagy volt, élővilága szegényes, vize nem túl bizalomgerjesztő, mégis fürödtek benne néhányan. Szenvtelenül tekintettél rájuk, hidegen hagyott a jelenlétük. Valamilyen épületet kerestél, amely a „rizsmanufaktúrá”-hoz tartozhatott vagy egyszerűen csak valamit, ami majd segíthet elindulnod. Jártál már párszor erre, jól ismerted a tó környezetét is: a szántóföldeket, a dohány- és rizsültetvényeket. Evidensnek tűnt, hogy talán a rizsültetvényeknél kellene keresgélned, végül mégis a már éppen betakarításra váró dohánynövények mellett botlottál bele egy nagyobbacska, vörös zsindelyes házikóba. Maga a ház és a környezete is hátborzongatóan lakatlannak tűnt, már-már figyelmeztetett arra, hogy semmi keresnivalód errefelé. Te mégis habozás nélkül sétáltál oda az egyszerű, rozsdás vasajtóhoz, és gyors kopogás után le is nyomtad a kilincsét. Félelemre egyelőre nemigen volt okod, hiszen Yoshino végül megígérte, hogy bár a távolból, de rajtad tartja a szemét – így nincs szükség következő találkozó megbeszélésére se. Meg persze már egy tervvel is előálltál, amely nem is volt éppen légből kapott.
A vörös zsindelyes épületbe lépve kicsit meglepődhettél: teljesen ugyanúgy festett, mint egy átlagos lakóház. Takaros kis konyha, hálószoba, igényesen díszített, freskókkal teli nappali tárult a szemed elé. De időd nem igazán volt a bámészkodásra, mert egy középkorú, bajszos shinobi pattant eléd. Nem támadott rád, megvárta, amíg elmondod neki, hogy munkát keresel, csak ezért jöttél. Látta rajtad a fejpántot, szóval nem tekintett potenciális ellenségnek. Persze azért teljesen ostoba sem volt.
– Ki küldött és miért? – sandított rád. – Hallani szeretném a jelszót.

//Van néhány lehetőséged:
1. Kitalálod a jelszót vagy legalább erős célzást teszel rá, hogy tudod. Ez esetben galiba nélkül továbbmehetsz.
2. Kimagyarázod magad. Az első két kérdésre frappánsan válaszolsz, ezért továbbenged, de figyelni fognak téged.
3. A shinobira támadsz, és kiiktatod. Mivel egyedül van, és nem képzettebb nálad, jó eséllyel sikerrel jársz. Viszont nem tudhatod, hogy milyen egyéb biztonsági intézkedésekkel találkozol még, és mikor veszik észre a behatolást.//

**Hazame Karou** Szomb. Júl. 05 2014, 17:53

// Pein //

Régebbi emlékeken merengtem, miközben éppen a Shimagawa-tó környékét jártam. Ám az emlékeimet hamar félre kellett dobnom. Némi kutatás után találtam egy házat, mely mellett betakarításra váró dohánynövények voltak. Érdekes. Minimum azt vártam volna, hogy Rizs "telep" mellett legyen. A Ház és környezete lakatlannak tűnik, de talán mégis ez az a hely, amit keresek. Más nemigen lehet. Visszafogtam a lélegzetem, miközben a kilincsre tettem a kezem, kopogás után. Yoshino azt mondta, a távolból megfigyel. Ha egy ANBU van a nyomomban kevésbé kell aggódnom. Természetesen nem magamat féltem, hanem Satsumit. Egy szót sem szóltam neki arról, hogy mit csinálok. Ha esetleg itt hagynám a fogam, akkor nagyon elszomorodna, sőt.. Megvonom a vállam. Erős lány, kibírná. Lenyomom a kilincset.
Odabent középkorú, bajszos shinobi fogad. Megkérdezi, hogy ki küldött és miért, valamint egy jelszót is hallani akart. Nem kell hozzá sok ész, hogy ha azt mondom, hogy Yoshino a Konohai ANBU küldött, akkor hamar végem lenne. Persze nem is mondanám ezt. Megpróbálok bamba, sőt kissé bárgyú tekintettel rámeredni - nem lesz nehéz.
- Egy barátom küldött, aki tartozott nekem egy szívességgel. Mivel munkára volt szükségem, azt mondta itt az idő, hogy kiegyenlítse a számlát. - A zsebembe nyúlok és előhúzom a nyakláncot - Úgy tájékoztatott elég lesz ezt felmutatnom, hogy munkát kapjak itt...
Igazából fogalmam sincs miről beszélek, az ötlet hirtelen jött, tehát könnyedén bele is bukhatok. Próbálom tartani a bárgyú arcot, nem nehéz, noha az izgalom lángol lelkemben. A haláltól nem félek, de mivel még nem szívesen ölelném magamhoz, ezért fel vagyok rá készülve, hogy ez a férfi rám támad, vagy akár mások is megjelenhetnek - akár mögüllem is. Fülelek, ahogy tudok, de figyelmem nagy részét az előttem álló férfira összpontosítom. Úgy vélem, hogy az előttem álló ninja tisztában van mit jelent errefelé egy szívesség - remélhetőleg nem is nagyon fog kérdezősködni a továbbiakban. Ha meg mégis... Nos, valamit majd csak kitalálok. Felmerül bennem a kétség, hogy a hazudozás nem valami nagy erény - de fegyelmezett, harcos énem hamar eloszlatja erkölcsös valóm eme kételyeit, most ez a helyes taktika, s naív dolog volna feltételezni, hogy az itteniek becsületesek. Hazug embert megtéveszteni pedig talán nem is olyan nagy bűn - gondolom. Vagy ha mégis, most akkor sem számít. Úgy vélem, jól cselekszem.

Pein Hétf. Júl. 07 2014, 12:49

A bárgyú arc technikája bejött. A veled szemben álló shinobi nem volt éppen intelligens típus, így az elveszett arckifejezésed rokonszenvet keltett benne. A válaszod nem teljesen felelt meg a követelményeknek, de a nyaklánc felmutatása, valamint a számla kiegyenlítésének említése elégségesnek bizonyultak. E két utóbbi szócska elég gyakori lehetett arrafelé, mert amikor a férfi meghallotta őket, unottan, mi több, megértően bólogatni kezdett.
Ő valószínűleg nem tudott arról, hogy pár héttel ezelőtt a „manufaktúra” elveszített néhány nyakláncot. De ne feledd! Ha ő nem is, később a felettesei még rájöhetnek a turpisságra.
A férfi már-már szívélyesen tessékelt beljebb. A házacska egyik hátulsó szobájához mentetek, ahonnan egy kamra nyílt. Nyilván ez volt a fél-titkos manufaktúra lejárata.
– Odalent majd eligazítanak. Nekem itt kell maradnom – mondta.
A kamra valójában egy földalatti alagút volt, amely lefelé vezetett. Fáklyákkal volt kivilágítva, még csak ki se volt kövezve. A végén egy nagy tölgyfaajtó emelkedett, amelyet szerencsédre nyitva találtál. Előtte közvetlenül egy újabb őrbe botlottál, aki még azelőtt megszólított, hogy körbenézhettél volna.
– Nyaklánc? Nyaklánc rendben… Nyaklánc rendben – ismételte szórakozottan. A kis ékszernek talán több funkciója is volt, mint gondoltad. – Új fiú vagy, igaz? A második szektor a tiéd, ott hátul!
És láss csodát: a földalatti bunker tényleg egy „rizsmanufaktúra” volt! Rajtad kívül még legalább 10 ember szorgoskodott odalent, mindegyikük shinobi. Különféle eszközök segítségével tisztították meg a rizst, mások áztatták, gőzölték, végül pedig valamilyen porral szórták be, az erjedésre kész anyagot pedig hordókba töltötték. Téged a hordók mellé küldtek, a bunker másik végébe. Valószínűleg a „porozás” lett volna a te feladatod. De tényleg ennyi lenne? Szakékészítés, rizstisztítás? Mi ez az egész?

**Hazame Karou** Szomb. Júl. 12 2014, 15:40

Úgy tűnik sikerem van. A Középkorú férfi meglepően segítőkésznek mutatkozik. Ez meglepő, nem árt megjegyezni. Viszont ezzel együtt sem tudok szabadulni a kétségtől, hogy csak megjátsza magát. Elvégre nem mondtam el a jelszót. És ez azt a problémás gondolatot sejteti, hogy megvárta, amíg "két tűz közé" kerülök, tehát nem tudok kijutni. Sokkal könnyebb volna így nekik elkapniuk, mintha a Férfi egyből rámvetette volna magát. És ha elfognak valószínűleg tudják a módját hogyan okozzanak fájdalmat. A Haláltól sosem féltem, de a kínzás... Az egy teljesen másjellegű dolog. Arra nem lehet felkészülni. Egy harcban a sebekre fel lehet, a fájdalmat el lehet nyomni, de amikor kifeszítenek valahova és gyakorlottan "adagolják" a kínt... Nem szabad hagynom, hogy elfogjanak, inkább magam végzek magammal. De egyelőre úgy tűnik nincs probléma. Egy kamrába vezetnek, ahol egyedül maradok, mert az őrnek vissza kell mennie. Földalatti, kövezetlen alagútba botlok. Fáklyák világítják meg. Egy ilyen helyen fel kellene torlódnia a füstnek, lehet erre néhány kémény, mert itt nem áll a szürkés "pára". Vastag tölgyfaajtó zárja el az alagút végét, kinyitom és átlépek rajta.
Egy fickó szórakozottan beszél és kéri a nyakláncot. Megmutatom neki. Amikor megállapítja, hogy új fiú vagyok én bólintok, de közben felrémlik bennem, hogy a Hengét alkalmazva kellett volna bejönnöm. Most már mindegy, de legközelebb jobb lesz komolyabban felkészülni.
A Földalatti bunkerban mindenféle vicc nélkül egy Rizsmanufaktúra üzemel. Körülbelül tíz shinobi szorgoskodik. Én magam is oda megyek, ahová írányítottak. Körbenézek. Könnyen lehet, hogy valakik csak erre az üzemre akarták hárítani a Konohai delegáció megtámadását. Ez még el is képzelhető, hiszen ha mindenkit elhurcoltak, kivéve az ájult Yoshinót, aki ott feküdt öntudatlanul, akkor mi a fenéért hagyták ott a nyakláncokat? Most rémlik fel bennem előszőr, hogy talán vakvágányra futottam, de nem. Akárhogy is történt, itt tudom kideríteni. Ha tényleg csak az üzemre akarják terelni a gyanút, akkor meg kell tudnom hogyan szerezték meg a nyakláncaikat.
Ám ez az üzem elég sok kételyt ébreszt bennem. Egyrészt: miért a földalatt van? Másrészt: ha szívesség magyarázatával csak úgy beengednek valakit, akkor miért kell ilyen ellenőrzést kiépíteni? Ez magyarázható talán azzal, hogy ha tényleg loptak el a nyakláncokból, akkor mégegyszer nem akarja ezt átélni az üzem. De ez így akkor sem kerek. Továbbá itt miért mindenki shinobi? Ez sem igazán stimmel... Egyelőre nem sokat tehetek. Utána érdeklődök, hogy pontosan mit is kell csinálnom és elkezdek dolgozni. Hátha elkapok egy izgalmasabb beszélgetést, vagy megfigyelek valami olyasmit, ami még gyanúsabbá és érthetetlenebbé teszi ezt az egészet. Az aggaszt, hogy Yoshino kint vár rám. Nem tudom, hogy milyen hosszú a munkaidő, de ha mire az enyém végetér és addig nem történik semmi, akkor egyszerűen kiballagok. Úgy könnyebb lesz kijutni, mintha harcolnom kellene. Remélem Yoshino nem kezd meggondolatlan cselekedetbe. Amennyiben végigdolgozom a kijelölt időt és nem tudok, vagy figyelek meg semmi érdemlegeset, akkor egy másik tervet kell kitalálni. De abban az esetben talán elfoghatnánk valakit. Igen, nem volna rossz ötlet, de még dolgozni kell rajta. Különben is még az sem biztos, hogy leleplezetlen maradok...

Pein Szer. Júl. 16 2014, 13:35

Semmi furcsa, semmi gyanús. A manufaktúrában pontosan ugyanúgy zajlott a munka, mint minden más hasonló helyen. A dolgozók még a vártnál is kevesebbet beszéltek egymás között. Mindannyijuk a munkába temetkezett, sanyarú képpel rakosgatták az árut és töltögették a hordókat. Olyan volt ez, mint az adósrabszolgaság – vagy legalábbis erre gondolhattál, mert shinobik robotoltak körülötted, holott nekik nem ez lett volna a dolguk. Igen, talán ez volt az egyetlen furcsaság: egy háború kellős közepén járunk, a falvad mégis nindzsákat dolgoztat ahelyett, hogy bevetné őket? Bár, talán ez annyira nem is meglepő. Kemurigakurének mindig is megvoltak a maga módszerei.
A munkaidő végeztével megszólított egy hozzád hasonlóan fiatal shinobi, talán az Akadémiáról ismerted is őt.
– Kitől kaptad a nyakláncod? – kérdezte. – Meddig kell viselned? Nekem már szerencsére csak két napig kell itt szívnom…
Érdekes egy kérdés volt ez, sok továbbit vetett fel. Talán nem ártott volna jobban kikérdezni a fiút, ha már ő maga sétált oda hozzád. Lehet, hogy elfogni se kell ahhoz, hogy beszéljen, bár az biztos, hogy valamilyen biztonságosabb helyre kellene mennetek. Persze egy ANBU-val az oldaladon bármit megtehetsz. Nem feledkezhetsz meg Yoshino jelenlétéről.

//Egy tervet várok. Mindent tégy úgy, ahogy jónak látod! Smile

Nem kell attól tartanod, hogy lebuknál. Ha eddig nem voltál gyanús, kifelé se leszel az.//

**Hazame Karou** Pént. Aug. 15 2014, 00:13

Tény, ami tény a dolgok alakulása érdekes, bár a meglepő jelző is illik a helyzetre. Mindenki robotol, a munkába temetkeznek és alig beszélnek. Ez eddig még nem volna sem baj, sem pedig túlzottan érdemleges, csak hát mégis. Mindannyian shinobik vagyunk. Talán valami titkos szervezet közepébe cseppentem volna, amit maga Ashige alapított. Mert ha igen, akkor bizony a helyzetem nem túl vidám. Egy fiú a munkaidő végén elég beszédessé válik és olyan dolgokat mond, amik sok információt tartogatnak, de legalábbis lerántanak néhány leplet. A probléma az, hogy minden lerántott lepel alatt több letakart titok és kérdés rejtőzik. Bár azért egy-két válasz is akad.
- Egy... ismerősömtől kaptam - mondom s mivel nem is hazugság, ezért jobban is érzem magam. Mert ugyan igaz, hogy egy harcosank kell a ravaszság is, de jobb szeretem nélkülözni, egyszerűen meg vagyok nélküle úgy általában, bár ez most nem az a nap... - Még nem tudom pontosan, hogy meddig kell hordanom, de egy darabig még szükséges.
Ezután komor képpel elindulok kifelé. A fiú ismerős volt, talán már láttam valahol. Nem lenne meglepő, kis falu ez...
Ha sikeresen kijutok, akkor odakint megkérdezem a fiútól - úgy mintha a kíváncsiságom nem lappangana, hanem csak hirtelen megjött volna, egyik pillanatról a másikra -, hogy Ő miért kapta a nyakláncot. Amennyiben szerencsém van jól felel és nem kuszálja méginkább össze a szálakat. Ha nem mutatkozik bőbeszédűnek, akkor visszafogottan érdeklődöm. Amennyiben így sem sikerül elég infót kiszedni belőle... nos, akkor Yoshino segítségére lesz szükségem. Nem hinném, hogy nagy lenne kettőnk között az erőkülönbség, de az ANBU-val az oldalamon biztosan nem kozkáztatom, hogy a fiú esetleg elmeneküljön...

Pein Pént. Aug. 29 2014, 20:58

//Bocsánat, csak nemrég vettem észre a posztod.//

– Egy ismerőstől? – kacagott a fiú. – Kedves egy ismerősöd van, mit ne mondjak! Méghozzá határozatlan időre? Ejj-ejj… Jobb, ha nem tudom, miért vagy adós és kinek.

Furcsa ábrázattal végigmért téged, majd vállat vont, és veled együtt távozott. Különösebb bonyodalom nélkül hagytátok el a rizsmanufaktúrát. A férfi, akivel belépésedkor találkoztál, még kedvesen el is köszönt tőletek. Úgy tűnt, nincsenek igazán felkészülve a hozzád hasonló, hívatlan vendégekre. Bár lehet, hogy nincs is szükségük ennél hatékonyabb biztonsági rendszerre.
A fiú a kint feltett kérdésedre is hasonló gördülékenységgel, cseppnyi gyanakodás nélkül felelt:
– Az egyik megbízómtól kaptam, a nevét inkább nem említeném meg. Nem vagyok itt régóta, mert csak egy kisebb „magánküldetést” buktam el… de tudod, hogy van ez: okoztam némi kárt. Persze az kicsit meglepett, hogy a manufaktúrába osztottak be. – Lesütötte a szemét. – A legtehetségtelenebbek közé… Pedig „shinobi-ügyletekre” is használhattak volna, ha már adós lettem.
Miután befejezte a mondókáját, nem kérdezett vissza, egyszerűen elköszönt, és el is rohant a falu irányába. Biztosan volt valami dolga, mert egyébként amolyan levakarhatatlan típusnak tűnt, aki legalább napnyugtáig melletted maradt volna, ha megteheti.
Yoshino nem váratott magára.
– Mit tudtál meg? – ugrott eléd az egyik fa árnyékából, épp, amikor keresni kezdted volna. – Meglepően jól beszivárogtál. Nehéz dolgod volt?

**Hazame Karou** Vas. Szept. 07 2014, 19:32

Lényegében a dolgok állása nem is annyira hihetetlen. Már asrác legelső szavaiból is könnyedén kikövetkeztethető volt, hogy milyen hely is ez pontosan, a mostani elbeszélése, pontosabban megnyilvánulása pedig már elég erősen körbeírta. Igaz, lehet, hogy tévedek, de ez az eshetőség mindig fenn áll. A Srác hamar lelép, talán valami dolga lehet, nem nagyon zavar. Hamarosan megjelenik Yoshino, Konoha ANBU-ja. Állítása szerint meglepően jól beszivárogtam. Nos, ha azt tenném, amit igazán akarok, akkor erre a kijelentésemre lángoló büszkeséggel háborodnék fel... De ez most nem az az alkalom, amikor hagyom, hogy büszkeségem elterelje figyelmem a helyzetről. Mert hiába: eszem józanabbik fele tényleg meg van lepődve, hogy ilyen egyszerű volt bejutni.
- Nos, nem volt valami nehéz bejutni. Nyílván azért, mert mint kiderült, ez valamiféle Adósok Börtöne lehet, vagy hasonló... Úgy tűnik,hogy innen az emberek jobb szeretni kijutni, mint be. Egyébíránt semmi mást nem sikerült megtudnom. Ha információhoz akarunk jutni, akkor nem az adósok között leljük meg azt szerintem, bár a mai nap után meglepő volna ha a továbbiakban nem jelennék meg itt. Talán a következő napokban sikerül megtudnom itt valamit, mondjuk túlzottan nem hiszem...
Az ANBU-ra tekintek. Hátha van valamiféle ötlete, bár túlzottan nem reménykedek benne. GYakorlatilag kiderült mi is ez a hely, bár hogy ki, vagy kik üzemeltetik az további rejtély, mint ahogy az is, hogy mi köze a másik Konohai ANBU elfogásához.

Pein Szomb. Szept. 20 2014, 18:23

– Szóval adósok börtöne? – esett gondolkodóba Yoshino. – Akkor a nyaklánc testesítheti meg magát az adósságot, ez evidens. Ezek szerint a támadóink is mind adósok lehettek? Érdekes fejlemény. De akkor ők miért nem voltak itt? Máris szabadultak? Nem hiszem. Olyan képzett shinobikat nem dolgoztatnának itt.
Yoshino egyelőre nem várt válaszokat, csak átgondolta a helyzetet.
– Valahogy elő kellene csalnunk a rizsmanufaktúra felett álló szervet, mert egyértelmű, hogy van ilyen. Hiszen nem minden adós kerül ide. Valahogy meg kellene tudnunk, hogy hol máshol használatos még a félhold alakú nyaklánc… – magyarázta. – Rizsmanufaktúra, adósok… Valami ötlet, hol keresgélhetnénk tovább? Ha nincs, radikálisabb eszközökhöz kell nyúlnunk, de ahhoz már, tudom, nem kérhetem, hogy az arcodat add… Ha történik valami a legalsó szinttel, beleremeg az összes többi, nincs igazam?
Yoshino csalafintán elmosolyodott. Nyilván volt néhány ötlete, mit tehetne, ha már egyszer a rizsmanufaktúrában nem igazán lenne ellenfele. Elhivatott volt és mindenre elszánt, pedig csak épphogy derítettél ki valamit… hiába, mégis csak közelebb került az áhított célhoz, és felcsillant a remény.

**Hazame Karou** Csüt. Okt. 16 2014, 11:16

Habár töröm a fejem, de tényleg, nem jut eszembe semmi. Most bánom egy kicsit, hogy inkább a tettek, mint az ész embere vagyok, de ezen változtatni nem lehet s túlzottan nem is áll szándékomban. Az ötlet, mely előrevinné ügyünket, bizony, arra várok most, mégsem jön. Zavaros ez az egész, bár sejtem honnan indul ki a dolog, hiszen nagyon is állami szervezetnek tűnik. Ki más engedhetne meg ilyet magának? Hülye kérdés, vannak páran, de mégis, Ashigének biztosan köze van hozzá. Igaz, ez már-már a rögeszmém, így könnyen lehet, hogy alaposan melélövök a feltételzéssel.
- Valóban, nyílván a jobbakat másféle munkára bírják rá, ide csak a legtehetségtelenebb shinobik kerülnek, legalábbis ezt mondta a fiú, akivel kijöttem. Mindenesetre nem egy barátságos hely, viszont ha kivallatnánk az Őrt... Igaz, az könnyen kellemetlen helyzetbe hozna engem, tekintve, hogy alapvetően nem a megszokott módon jutottam be... Egy ilyen akció után, talán átvizsgálnák az embereket, jobban utánuk néznének. De ezt a kockázatot, azt hiszem, vállalhatom - mondom, de most nem egészen vagyok biztos magamban, hiszen ha hamarosan végeznek velem, akkor hogyan tudnám megölni Ashigét? Bár inkább pozitív maradok, az jobban kedvemre van.
Túl sok a titok, túl sok a kérdés, még több a rejtély. Nehéz nyomozni egy ilyen szervezet, vagy akármicsoda után, főleg úgy, hogy kevés a nyom. De Yoshino meglengetett egy lehetőséget, ami végül is nem hangzik olyan rosszul, csak a célpontja kérdéses.
- Mire gondolsz pontosan a Radikálisabb módszerek alatt? Illetve van ötleted, hogy ki legyen a célpontjuk? - kérdezem, talán fölöslegesen, hiszen ha nem tévedek, akkor sejtem mire gondol, bár azért jobb biztosra menni, elvégre most van rá lehetőség, hogy megbizonyosodjak az elméletem helyessége felől.

Pein Csüt. Okt. 23 2014, 11:28

– Hm… nem is tudom – somolygott Yoshino. – Ismerek egy-két technikát, amelyek akár ezt az egész kócerájt eltüntetnék a föld színéről. Az biztosan hatásos lenne. Idecsődítene jó pár „fontosabb” embert, nem? Vagy iktassuk ki a műszakvezetőket és az őröket? Esetleg fogjuk el őket? Minél kisebbet kockáztatunk, annál kevésbé valószínű, hogy sikerrel járunk.
Yoshino ekkor az övtáskájába nyúlt, és egy maszkot húzott elő belőle, amit hamar a kezedbe nyomott.
– Lehet, hogy már régebben oda kellett volna ezt adnom, de jobb később, mint soha. Ajándék azért, amiért segítesz nekem. Ez egy valódi ANBU-maszk, ne kérdezd, honnan szereztem. Remélem, a hasznodra válik még valamikor… akár a mostani keresgélés alatt is.
A maszk így néz ki:

Másnap minden olyan, amilyennek lennie kell. Egy nyakláncotok van csak, de Yoshino eléggé ügyes ahhoz, hogy anélkül is beosonjon utánad a manufaktúrába. Az őr már nem fog különösebben faggatni, és semmilyen hátráltató tényezőbe nem botlotok.
Az eddigiek alapján tervezd meg, mit fogtok tenni, Yoshinót is számításba véve! (Az ANBU képvisel akkora erőt, hogy baj esetén is épp bőrrel megússzátok.)

**Hazame Karou** Hétf. Okt. 27 2014, 03:05

Yoshino szavai bizony megfontolandóak és van is bennük igazság. Van is egy-kettő terv a fejemben, bár egyik sem tetszik túlságosan. Vegyük sorjában a dolgokat: van egy őr házban, egy az alagút végén és legalább tíz ember volt még a munkaterületen. Ha pesszimista vagyok, akkor azt mondom, hogy tizenöt shinobival kellene elbánnunk, amennyiben az egyik őrültebb ötletemet akarjuk véghezvinni. Azt nem tudom, hogy Yoshino mire képes, de az én erőmet meghaladja, még akkor is ha ide csak a legtehetségtelenebb ninjákat küldik dolgozni. Különben is, nem tudom hogy az őrök - még ha egyikük nem is tűnt inteligensnek - milyen szintet képviselnek. Ha szerencsénk van, akkor is tíz-tízenkét genin és egy chuunin a felállás velünk szemben, legalábbis ezt látom valószínűnek. Ezen még gondolkoznom kell.
Megköszönöm a maszkot, majd búcsút intek az ANBU-nak. Találkozót beszéltünk meg másnapra, addig van lehetőségem ötletelni. Hogy folytassam a megkezdett gondolatmenetet, egyébként sem szívesen ölök Kemurigakurei ninját, hiszen még is honfitársak lennénk, vagy mi a szösz. Kivéve persze, ha Ashige talpnyalóiról van szó, nos azokat örömmel küldeném a másvilágra. Ám a bökkenő, hogy a számok egyértelműsítik: az esélyek nem megfelelőek, lehetőség szerint kerülnünk kell a harcot! Nem vagyok az a kifejezetten nagy gondolkodó típus, de a bemegyünk és leverünk mindenkit terv ellen elég sok érv szól. Ám van néhány másik lehetőség is.
Másnap az előre megjelölt helyen vártam Yoshinot. Úgy vélem, hogy a tervem, amelyet közel sem tartok elég jónak, nagyjából megvan.
- Jó reggelt! - köszöntöm - Vágjunk is a közepébe! Be kell jutnunk, Te lehetőség szerint rejtőzz el. Én megpróbálom még kivallatni azt a srácot, akivel tegnap is beszélgettem, hátha elszólja magát, vagy a reakciójából kiderül valami. Ha nem jön össze, akkor jelzek és véletlenül fel kellene robbantanod egy cetlit, vagy valami más módszert alkalmazni, rád bízom. A lényeg, hogy sűrgősen távozni kelljen a helyről omlásveszély miatt. Közben az egyik őr véletlenül eltűnhetne, mi pedig kivallathatnánk. Vagy egyszerűen rajta üssünk az épületen? A legelső őr aligha tudna időben és úgy egyáltalán jelezni a többieknek, hiszen egy egész alagút és két ajtó választja el őket egymástól. Talán a fickó tudhat valamit. Ha pedig mégsem, akkor berobbantjuk az alagutat és ezzel bezárjuk a munkásokat. Előbb utóbb csak megjelenik egy magasabb rangú. Utóbbi esetben akár én magam is beragadhatnék a munkások közé, hátha bezárva több információhoz jutok.
Nem szoktam ennyit beszélni, de elfogott az izgalom és - talán hibázok, de - valamiért ösztönösen megbízok a Konohai ANBU-ban. A Végső döntést rá bízom. Ha a legeslegelső tervet választja, akkor a fiúból úgy próbálok meg információt kicsalni, hogy a beszélgetésünk közben megemlítem nem is olyan rossz itt melózni, én például inkább ezt választottam, mint az emberrablósdit. Úgy hallottam valami nagy halat kaptak el, azoktól pedig jobb távol maradni.
Persze ez megint csak újabb lebukási lehetőség, de ha már amúgy is kockáztattam azzal, hogy bejöttem ide, akkor miért ne próbálnék közelebb jutni a válaszokhoz? Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy melyik tervet választja az ANBU, esetleg ő maga áll elő eggyel? Ki tudja, hiszen mégiscsak jobban ismeri a saját lehetőségeit mint én ez pedig ugye azzal párosulva, hogy kettőnk közül ő az erősebb, tapasztaltabb, nos mindenképpen azt eredményezi, hogy övé a vezetői szerep - pláne, hogy még a megbízó is Ő maga...

Pein Hétf. Nov. 03 2014, 21:54

//+5 chakra//

Jól elemezted a helyzetet, és több tervet is felállítottál. A közvetlen rajtaütés ellen valóban rengeteg érv szólt. Persze, Yoshino könnyen beszélt, ő bármikor hazamehetett, nem itt élt, még csak nem is a közelben; nem ismerte őt itt igazán senki. Nem járhattál el ilyen felelőtlenül még akkor se, ha bíztál az ANBU képességeiben. Ez egy kitűnő felismerés volt.
– Jó reggelt! – köszöntött jókedvűen Yoshino. – Te aztán kialudtad magad! Választani se tudok. De talán legyen az első.
Egyetértően bólintott, te pedig hozzákezdtél az A-terv végrehajtásához. Nem követett, de eltökélt pillantásával remekül a tudtodra adta, hogy nincs miért aggódnod: be fog jutni. Téged ugyanaz a pacák üdvözölt, mint előző nap is. Ez alkalommal nem kért jelszót, csak dörmögött valamit magában, amikor felmutattad neki a nyakláncot. Biztosan megjegyezte az arcodat.
Az odabenti őr is ugyanilyen unott volt. Jól látszott, hogy ez a rizsmanufaktúra nem több annál, ami. Semmi titok, semmi csel.
A tegnapi fiú is ott volt, és persze nem is haboztál őt megszólítani. Balszerencsédre aznap nem volt éppen beszédes kedvében. Jobbra-balra tekintgetett, folyton a homlokát ráncolta, és próbált egyszerűen csak a munkára figyelni. Talán tegnap ejtette a barátnője? Annyira sietett haza…
Bumm. Reccs. A kisebb robbanássorozatba az egész pincehelyiség beleremegett. A plafon megrepedezett, potyogni kezdett róla a vakolat, egy fa tartóoszlop pedig kettétört. Ez persze még nem volt elég ahhoz, hogy rátok omoljon minden, ami felettetek van, de ahhoz bőségesen, hogy a terv ne fusson vakvágányra.
Az unott, de kissé szórakozott műszakvezető félálmából felriadva, szinte rikácsolva terelt ki titeket a rizsmanufaktúrából. „Még a végén az én hibám lesz, ha valaki megdöglik itt. Lóduljatok!” Az szemmel láthatóan nem igazán érdekelte, hogy mi válthatta ki a robbanásokat.
Mivel a szektorod a helyiség belsejében volt, az utolsók között távoztál a teremből. Lassan lépkedtél, nem volt hova sietned. Még a belső őr is elviharzott melletted. Persze akár meg is ragadhattad volna az alkalmat, és el is kaphattad volna, de ekkor Yoshino hirtelen mögötted termett, és megérintette a vállad.
– Megvagyunk. Nem kell sietni. Van egy olyan érzésem, hogy a felszíni shinobi finomabb falat. Ő még biztosan ott van.
És így is lett. Minden remekül ment, akár a karikacsapás. Amikor felértetek, az őr egyedül üldögélt a házban. A szegény párát Yoshino még azelőtt elhallgattatta, mielőtt egyáltalán megpillanthatta volna őt. Valamiféle elektromos kisülésre emlékeztető, kábító technikát használt.
– Majd az erdőben kihallgatjuk, hamarosan magához tér. Ott talán biztonságosabb. Egyelőre ne akarjunk mással találkozni!
Yoshino felkapta az őrt a vállára, de alig lépte át a rizsmanufaktúra küszöbét, két maszkos alakba botlott. Jól láthatóan a manufaktúrába tartottak. ANBU-maszkot viseltek, de nem volt rajtuk a szokásos egyenruha. Mindketten kunait ragadtak, és megcélozták vele Yoshinót, aki még egy súlyosabbnak mondható emberrel a hátán is könnyen hárította azokat. Ekkor a két maszkos kézpecséteket formált, és a földre csapva egyszerre elkiáltotta magát:
– Denpō Sekka // Távoli Villám

//Téged még nem látnak, kicsit lemaradtál Yoshinótól. Használd ki, tervezz, gondolkodj!//

**Hazame Karou** Szer. Nov. 05 2014, 11:56

Hamar el lett döntve, hogy mit csinálunk. Szívem szerint én, továbbra is inkább az egyenes utat járnám, azonban kénytelen vagyok belátni, hogy jelen helyzetben amit teszünk, az a jobb megoldások közé tartozik, noha sunyiskodás, amit szintén nem kedvelek túlzottan. Ennek ellenére shinobi vagyok, tehát néha nekem is alkalmaznom kell az aljas módszereket. És ha nem elvi, hanem taktikus szempontból nézem, akkor bizony tekinthetek a dologra úgy, mint valami jó hadicselre, s ezáltal én magam is kissé megnyugodhatok.
Megpróbáltam újfent kiszedni valamit a tegnapi srácból, azonban Ő félreérthetetlenül az idegesség jeleit mutatta minden egyes próbálkozásomnál. Ez érdekes, tegnap még nem így viselkedett. Van pár tippem, hogy mi lehet az oka, de teljesen fölösleges lenne megemlíteni ezeket a tippeket, elvégre álljon bárhogy is a helyzet, az eseményeket már nem tudom megállítani.
Konoha ANBU-ja színre is "lépett", bár előtte végrehajtotta a betervezett robbanásokat. Minden úgy ment, mint a karikacsapás. Yoshino is feltűnt, így már ketten sétáltunk fölfelé. Mint kiderült, Yoshino elkábította a fenti Őrt, ami bizony elég jó dolog, tekintve, hogy így megvan kit fogunk kihallgatni. Igaz, enyhén szólva is problémába ütköztünk. Arcomon az eddigiek alapján jogosan terült szét az a bizonyos széles mosoly, ám Yoshino éppen hogy átlépte a küszöböt, két maszkos emberbe botlott, akik egy-egy kunaiial támadtak rá. Majd valamiféle technika létrehozásába kezdtek. Ez baj. Nos, fogalmam sincs, hogyan kerülhettek ide ezek az emberek, bár ami annak a fiúnak az idegességét illeti... Az ilyen helyeken könnyen lehetnek besúgók, közel sem volna meglepő. De nem is számít, hogy kik ezek és hogyan kerültek ide. Ezt még ráérünk kideríteni. Sokkal fontosabb, hogy hogyan szabadulunk meg tőlük. Ha ezek volnának azok a bizonyos magasabb rangú emberek, akik idecsalogatása jó tervnek tűnt, akkor van egy olyan tippem, hogy nálam mind a ketten erősebbek.
Hátizsákomból előveszem a Yoshinotól kapott ANBU maszkot, felveszem. Mindezekután kézpecsétekbe kezdek és létrehozom az Utsusemi no Jutsut. A hangomat próbálom minél inkább szétszórni. Fogalmam sincs, hogy az a két alak milyen technikát akar bevetni.
- Ez az ember megölt valakit a Klánunkból. Ha a Vérbosszúnkba avatkoztok, Ti is meghaltok!
Gyenge próbálkozás, de talán az Utsusemi no jutsu segítségének köszönhetően sikerül elhitetnem, hogy többen vagyunk. Ha mást nem is értem el, magamat mindenképpen lebuktattam, de az, hogy felfedeznek, amúgy is csak idő kérdése volt. Viszont Yoshino miatt egyelőre elméletileg nem nagyon láthatnak. Kunai tőreimre gyorsan robbanójegyzeteket csavarok és várom a fejleményeket. Tőlem egyelőre csak az előbbi gyenge próbálkozás tellett. Elvégre minden Yoshinotól függ, Ő az ajtóban áll, ha kiütik, akkor arra kell reagálnom, de ha nem, akkor viszont nem vagyunk olyan rossz helyzetben. Mivel a ház ablaktalan ( úgy emlékszem ezt írtad) ezért egyedül az ajtó van mint kijárat. Ez előnyös, hiszen ha Yoshinoval valami történne, akkor is be kell jönniük, hogy engem elkapjanak, márpedig így csak egy ajtónyi helyet kell védenem.
Igen, lehet, hogy okosabb lett volna nem felfedni magam és miután Yoshino-t kiütötték követni őket, de az megint csak macerás lett volna, ráadásul sokkalta nehezebb. Nem valószínű, hogy az én szintemen képes lettem volna rá.

Pein Szomb. Nov. 15 2014, 13:05

Szerencsére Yoshinót azért nem lehetett ennyivel megetetni. Ismerte már a technikát. Esze ágában se volt megvárni, amíg a föld alól egyszer csak előtörnek az ellenség villámai, és addig sokkolják őt, amíg össze nem esik.
Amint a két férfi a földre csapott, ő rögtön félre is ugrott, és addig futott, amíg kellő távolságra nem került a két maszkos alaktól. Ekkor a túszul ejtett férfit leemelte a válláról, és az egyik fa törzsének támasztotta. De hogy volt erre ideje és lehetősége? Neked és az Utsusemi no Jutsunak köszönhetően! Noha igaz, a jutsuddal nem éppen azt a hatást érted el, amit akartál: a két maszkos sajnos tudta, hogy ketten vagytok, de legalább a hangodat sikerült annyira szétszórnod, hogy kellően összezavarodjanak, és ne jöjjenek rá egyből, hol vagy pontosan.
Persze ők se voltak tehetetlenek, és némi fejvakarás után szét is váltak. Az egyik megindult Yoshino felé, és egy újabb villám elemű technikával próbálkozott az ANBU ellen, míg a másik téged próbált megtalálni. Azt tudta, hogy valahol a ház környékén vagy a közeli dohánymezőben rejtőzhetsz, de talán éppen azért, mert túlságosan is egyértelmű lett volna, arra már nem jött rá egyhamar, hogy valójában közvetlenül Yoshino nyomában voltál. Persze ettől függetlenül még nem volt sok időd: a férfi körülbelül húsz másodperc múlva talált rád, és szemmel láthatóan ugyanannak a villám elemű technikának a bevetésére készült, amit az imént már láthattál. Nem volt könnyű a dolgod, de volt némi gondolkodási időd (az említett húsz másodperc), amibe akár egy kisebb csapda felállítása is belefért.

**Hazame Karou** Vas. Nov. 30 2014, 15:55

A helyzet jobban alakult, mint vártam. Bár a villámtechnikájuk durvának tűnt, olyasfélének, aminek nem szívesen volnék áldozata, de Yoshino sikeresen elkerülte. Ez jó, sőt több, mint amennyiben reménykedtem. Miközben éppen a kunai tőreimre csavarom a robbanójegyzeteket, látom, amint az ellenségeink szét válnak. Az egyik Yoshino után megy - legalábbis feltételezem - míg a másik minden valószínűség szerint engem keres. Nos, ez már problémás. De van egy ötletem. Az Őr székéből létrehozok egy Kawarimit. Majd egy-egy robbanócetlivel felszerelt kunait dobok az ajtó egy-egy oldalába. Talajmagasságban és úgy, hogy a két ajtófélfa némileg takarja őket. Így ha ellenségem belép, akkor gyakorlatilag a két oldalról jövő robbanás elég hamar végez vele. Abban az esetben, ha az ajtón méltóztatik bejönni. Én és Kawarimim a túlsó oldalon állunk, hátunkat a falnak vetve. Így tökéletesen lát az, aki belép az ajtón és figyelme ránk koncentrálódik. Én kardot rántok, Kawarimim is kirántja illúziópengéjét. Hatásosabb a látvány.

Tehát elméletileg minden adva van ahhoz, hogy elintézzem a belépő ellenséget. S ha mégsem sikerülne, Kawarimimnek köszönhetően nem fogja egyből tudni, hogy melyik az igazi Én. Ha belép, egyből robbantok, remélhetőleg ezzel végleg elintézve a kellemetlen vendéget. Mivel azonban én magam is ismerek klóntechnikákat, badarság volna feltételezni, hogy az ellenségem nem. Márpedig, ha egy klónt küld maga előtt, akkor azzal elszúrja a csapdámat. Ezt nem tudom megakadályozni, viszont remélem nem így lesz. Mindenesetre a robbantás után, hogy jobban átlássam a helyzetet és megzavarjam a - még talán élő - ellenséget, a keletkező füstből Kemuri bunshinokat hozok létre.
Ha minden terveim szerint alakul, akkor várok pár másodpercet, hogy meggyőződjek róla tényleg sikerrel jártam. Ezek után körülnézek odakint, lehetőség szerint úgy, hogy ne hívjam fel magamra a figyelmet. Bár ez egy ilyen robbantás után nem tűnik túl kivitelezhetőnek...
Ha valami nem stimmel, azt úgy is hamar megtudom a robbantás utáni pár másodperces várakozás alatt, hiszen ellenségem nyílván rögtön támadásba lendül, kihasználva, hogy elméletileg meglephet. Mindenesetre most koncentrálnom kell, elvégre valószínűleg ellenségeim erősebbek. Éppen ezért nincs sok dobásom, amiket elszúrhatnék.

Pein Szomb. Dec. 27 2014, 21:06

Ismét jó tervvel álltál elő. Röpke húsz másodperc alatt csapdát állítottál, méghozzá egy kawaramit is létrehoztál – ami bizony sose hátrány. Az elővigyázatosság indokolt volt, hiszen a villám technika szintjéből okkal feltételezhetted, hogy az ellenség talán nem csak erőben, hanem stratégiában is feletted áll.
Amikor a shinobi a házhoz ért, különösebb óvatosság nélkül sétált oda az ajtóhoz. Úgy érezhette, hogy sarokba szorított; az egyetlen másolatot látva valószínűleg jócskán lebecsülte a képességeidet. Lassú mozgásából ítélve úgy tűnhetett, nyert ügyed van. És nyertél is, bár a győzelem nem volt teljes…
Mikor megkezdted a robbanójegyzetek aktiválását, még láttad, ahogy kétes mosoly ül ki a férfi arcára, és gyorsan feléd indul, de aztán váratlan dolog történt: vele együtt te magad is a földre rogytál. A keletkező portól és füsttől nem láttad, mi lett a shinobival; csak azt érezted, ahogyan elektromosság járja át a tested.

Tíz perc elteltével a tóparton ébredtél, sajgott mindened. Yoshino feléd helyezte karjait, és valamilyen medikus ninjutsut vetett be rajtad. Ha balra pillantottál, láthattad, hogy a rizsmanufaktúra ajtaja és a környező részek beomlottak. A „túsz”, és a Yoshinóra támadó raiton-használó magatehetetlenül feküdtek a földön, tőled nem távol.
– A tiédnek nyoma veszett, talán egy raiton klón volt – szólt Yoshino. – De kár lenne ezen bánkódni, hiszen már úgyis tudnak rólunk… Valami ötlet, hol lehetne ezt a kettőt biztonságban kikérdezni?

**Hazame Karou** Kedd Jan. 06 2015, 11:09

// Pein - Két Robbanójegyzet, Két Kunai levonva //

Mint ahogy azt már előre belekalkuláltam a helyzetbe, egy klón lépett be az épületbe. Azonban egy olyan típusú, amelyről eddig még csak hallani sem hallottam. Így persze nem is számíthattam rá, ami azt is jelenti, hogy védekezni sem tudtam ellene. Persze a klón milyenségéről Yoshino tájékoztatott, ami nem meglepő, mert megfelelő ismeretek nélkül nem jöttem volna rá.
Az épület állapta eléggé romos, ami viszont azt jelenti, hogy nem kedveltek meg a kis manufaktúra üzemeltetői. Elvégre tönkrezúztuk az üzemüket, ráadásul az egyik emberük is el lett kalapálva. Ellenben ami probléma, hogy a másik nem. Nyílvánvalóan megszökött és ebből csak arra tudok következtetni, hogy elment informálni a feletteseit. És ennek tudatában kifejezetten egyetértek Yoshinoval: egy másik helyen kell kikérdeznünk a foglyainkat. Na igen, de hol? Kifejezetten jó kérdés és v olna is egy hely, de... Az otthonom elég romos és rejtett, hogy ott ki lehessen kérdezni bárkit is. Azonban az fölösleges kockázatot jelentene, amivel nem is törődnék olyannyira, ha csak rólam lenne szó. Mivel viszont Katsumit is veszélyeztetném... Tartozom annyival mostohaszüleim emlékének, hogy nem kockáztatom a lányuk életét. Ezért más helyet kell keresnünk. Momentán két lehetőség jutott eszembe.
- Elvihetjük őket a Zsiványházba. Ott tartják a Pitiáner bűnözöket. Az őrség nem a legeszesebb és eléggé képzetlenek is. Azonban rejtett hely és nyugodtan használhatjuk a cellákat. Némi kenőpénzért biztosan, bár ami azt illeti, lehet, hogy a fejpántom megmutatása is elég lesz. Persze azért nem árt, ha eltakarjuk az arcunkat. Azok az őrök bárkitől elfogadnak némi kenőpénzt, legalábbis ezt pletykálják. A Másik lehetőség, hogy kibéreljük Muro hajóját és kihajózunk velük a nyílt vízre. Ott nem valószínű, hogy keresnének. Muroról annyit tudok, hogy beszari alak, de viszonylag diszkrét, pláne, ha fizetnek neki. Viszont a foglyokat észrevétlenül kell felcsempésznünk a hajóra. Elég sok kétes alak mozog az épületben, ami a Dokk mellett van.
A Zsiványház, vagy az Elhagyatott Dokk. Nem a legjobb választékok, de ezek vannak. Elmondtam, amit tudok, Yoshinoé a döntés.

**Masaru Ibuka** Hétf. Szept. 28 2015, 08:30

Elindultunk visszafele a senseihez, fáradt voltam az úton folyamatosan korgott a gyomrom, már nagyon éhes voltam és elegem volt. Főleg akkor amikor megláttam, hogy a sensei boldogan a fának dőlve falatozik valami kaját. Közben valamiféle vízi fociról rizsázott de nem nagyon figyeltem rá. Néha elcsépeltem néhány szót, de nem nagyon értettem, hogy mit akar. Máson járt az eszem, milyen jó lenne most otthon feküdni, pihenni és közben az ágyban betolni valami finom kaját.
- Hmm vízen járás? Hallottam már róla, úgy tudom ez is hasonló mint a függőleges felületen való megmaradás - gondoltam végig magamba.
Közben a mester elrejtette a kaját, megfordult a fejembe, hogy el kéne tőle csempészni, teli hassal sokkal jobban teljesítenék az edzésen. Közben elindultunk a patak felé, valószínűleg itt fogunk gyakorolni, út közben végig a sensei zsebét figyeltem vártam a kellő pillanatot, hogy mikor csórhatom el tőle. Dehogy a franc vinné el, soha nem jött el az a pillanat, nem is volt bennem sok bátorság, mi lesz ha lebukok? Mit fog gondolni rólam a sensei? Elegem lett az egészből szó nélkül megfordultam és úgy döntöttem, hogy elmegyek kajálni majd később csatlakozom hozzájuk. Nem is néztem hátra, nem tudom, hogy hogyan reagáltak rá de mindegy is majd utánuk megyek, éhesen úgy sem tudnám végrehajtani az edzést. Volt a közelben egy jó kis kiszolgáló gondoltam oda benézek gyors bedobok valamit és már megyek is. Útközbe esett a könyvtár, támadt egy jó kis ötletem biztos, hogy van vízen járásról szóló könyv. Már szinte mindenről írtak egy könyvet, ezért úgy gondoltam, hogy bemegyek kikölcsönzök egyet és az úton és kajálás közben olvasgatok. Valami biztos ragad belőle, valamit hátha tanulok és így aztán könnyeben végre tudom hajtani a feladatott. Bementem találtam is róla egy jó kis könyvet beleolvasgattam nem volt időm elolvasni az egészet az elejétől ezért csak a fontosabb részeket próbáltam kiszedni belőle. Chakra kontroll irányítása és formálása ez szükséges hozzá ahogyan a többi jutsuhoz is. Azt is megtudtam, hogy a vízen járás nehezebb mint a függőleges terepen való megmaradás hisz ahhoz, hogy pl. sikerüljön a fára mászás pontosan kiszámított chakrát kell használni és a megfelelő pontra kell koncentrálni. De mivel a fa szilárd így ott csak arra kellet figyelni, hogy megtapadjak rajta. A vízen járás viszont azért nehezebb mert itt nem csupán előhívni és fent tartani kell a chakrát de állandóan ki kell bocsátani azt a talpamból és emelet egyensúlyba is kell maradni mert különben bele esem a vízebe. Röviden ennyit tanultam belőle, vagyis csak akkor fogok fent maradni a vízen ha a chakra irányításom megfelelően finom. Ennyi elég is lesz, olvasgatás közben be is kajáltam úgy, hogy vissza is indulok a patakhoz ahol valószínűleg már edzenek a többiek. Remélem, hogy a sensei megérti, hogy miért is jöttem el. Na majd meglássuk.

Namikaze Minato Szomb. Okt. 03 2015, 12:53

A csapatnak nem igazán tűnt fel, az, hogy már nem is vagy a közelükben. Bár ez Soro-ról nem biztos, hogy elmondható. Éhesen valóban nem a legcélszerűbb edzeni, de az, hogy egy ilyen élvezeti dolog miatt ellenszegülj a sensei-nek nem biztos, hogy jó döntés volt. Persze az evés létszükség, de ha egy étkezés kimarad, a szervezet nem áll le. Miközben étkezdét kerestél belefutottál a könyvtárba, ahol hasznos információkat leltél a technikáról, amit a sensei akar megtanítani nektek. Visszafele menet megállhatsz egy bármiféle kifőzdénél, hogy az éhséged csillapítsd, de utána jobb, ha visszasietsz elvégre, nem lehet tudni hogyan is fognak reagálni az eltűnésedre.
Amikor megérkeztél Mai éppen egy sor kézpecséten ügyködött, egy gyakorlóbábu előtt, miközben Ao éppen kimászott a vízből bőrigázva. Soro nem volt sehol legalább is eddig. De mivel hogy te nem láttad, az nem jelentette azt, hogy nem is volt a közelben. Pontosabban a hátad mögött volt, de olyan halkan került oda, hogy csak akkor vetted észre, amikor már a grabancodat fogta, és egy elegáns mozdulattal belehajított a vízbe.
Nem szólt semmit, csak felült egy fa vastagabb ágára, és villámló tekintettel meredt rád. Ao fetrengett a röhögéstől, Mai pedig még csak oda sem figyelt szimplán folytatta a gyakorlást.

**Masaru Ibuka** Szomb. Okt. 03 2015, 14:04

Amilyen gyorsan csak tudtam vissza értem a patakhoz ahol edzetek a többiek, a sensei nem láttam sehol lehet, hogy épp engem keres? Na majd mindjárt meg kérdezem a többieket. Ao épp a vízből mászott ki és idegesnek látszott valószínűleg sokadjára próbálkozott már a vízen járással. Mai valami mást csinált, fogalmam sem volt, hogy mit csinál de edzés szempontjából biztos hasznos volt. Épp megakartam kérdezni Mai-től, hogy hol van a sensei amikor hirtelen valaki felkapott és elhajított. Csurom víz lettem, hisz pont a patakba hajítottak, felnéztem és akkor láttam, hogy a sensei az. A szemében látszott, hogy menyire mérges volt. Majd felült, egy fára gondoltam, hogy mérges lesz rám, őszintén szólva nem nagyon izgatott. Oda mentem hozzá és elmagyaráztam neki, hogy miért mentem el meg kellet, hogy értse éhesen nem lehet edzeni ha a legjobb formámat akarom hozni akkor azt nem lehet kajásan megoldani. A könyves részről pedig nem szólok neki hadd lepődjön csak meg, hogy én már miket tudok.

Namikaze Minato Vas. Okt. 25 2015, 19:41

//Elnézést a késésért >< kapsz a "türelmedért" egy kis vigaszdíjat +5 ch formájában ^^ Viszont: Ha valamit meg akarsz vagy el akarsz magyarázni akkor írd is le miképp teszed azt. Nem fogom tudni kitalálni a te gondoltaidat azzal kapcsolatban hogy miképp magyarázol el bármit is Very Happy

//

- No, mutasd mit tudsz!
Szólalt meg végre Soro hosszú szünet után. Még mindig a fán kuporgott onnan tekintett le rád.
- Ao te pedig ne nevess, elvégre még mindig nem megy a technika. De nézd majd meg Ibukát, aki elvégre bizonyára azért nem tisztelt meg minket társaságával, mert ez ő bizonyára tökéletesen képes csinálni.
Soro hangjában nem is kevés gúny tükröződött. Ez bizonyára az ő módszere a szabályszegőkkel kapcsolatban.
- Node persze, ha nem megy neki, akkor nyugodtan nevethetsz rajta Ao. De persze ez nem fog bekövetkezni igaz?
Fordul ismét irányodba és ezzel a tekintettel jelzi neked, hogy itt az ideje bemutatót tartani nagyszabású, de csak könyvekből ismert tudásodból.

// A technikát persze nem tudod végrehajtani, így vállalni kell a következményeket. Sajnos a képességek nagy része nem tanulható meg véglegesen könyvekből. //

**Masaru Ibuka** Hétf. Okt. 26 2015, 12:28

A sensei gúnyolódott rajtam valószínűleg most már én leszek a fekete bárány a csapatban. Ősszintén szólva hidegen hagy. Nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam, nem fogok az emberek kedvébe járni azért, hogy szeressenek. Magamat fogom adni mindenkinek és ha én megéhezek és nem bírom tovább akkor elfogok menni. Egyedül is képes leszek megtanulni ezeket a justukat. Közelebb mentem a tóhoz, kinézetre nagyon hidegnek nézett ki, ránéztem Ao-ra csak úgy vacogott. Gondoltam ha nem sikerül akkor én is így járok és mivel nem olvastam el csak nagyjából a könyvet ezért nagy a valószínűsége, hogy nem fog elsőre sikerülni. Úgy, hogy úgy döntöttem, hogy levettem a ruháimat ne. hogy vizesek legyenek jobb félni mint megijedni. Gyors még fejben átfutottam azokat a dolgokat amiket olvastam.
- Na nézzük csak a vízen járáshoz ugye nem elég annyi, hogy csak előhívom és fent tartom a chakrámat hanem itt már állandóan ki kell bocsátani azt a talpamból és közben egyensúlyban kell maradni. - mondtam ezt többször halkan el magamba.
Azért mondtam el többször, hogy megtudjam jegyezni és, hogy ne felejtsem el. Na nézzük hajrá, neki kezdtem előhívtam és fent tartottam a chakrám ez sikerült is hisz ezt már eddig is tudtam. Most jön a neheze állandóan ki kell bocsátani a talpamból és közben egyensúlyban kell, hogy maradjak.
- EZ AZ SIKERÜLT - ordítottam fel.
Azt hittem, hogy megcsináltam azt hittem, hogy nekem már elsőre ment is. Majd hirtelen elvesztettem az egyensúlyom és bele estem a vízbe.
- Ezt nem hiszem el mindent úgy csináltam ahogyan kell, még is mit rontottam el? - kérdeztem saját magamtól
Kiszálltam a vízből csurom víz voltam és fáztam is, hidegebb volt mint ahogy elképzeltem.
Ránéztem a senseire és csak vártam és vártam, hogy jöjjön oda hozzám és szidjon le. Valószínűleg ő biztos volt benne, hogy nem fog sikerülni és így, hogy igaza lett már azon gondolkozhat, hogy milyen büntetést szabjon ki rám.

Ajánlott tartalom