BBQ Yashiki

( Take - Miru duó)

Mivel mindenki beleegyezett a dologba - főleg a meghívásos részbe -, ezért nagyban útnak is indultunk. Aono barátom mutatta az utat, mi pedig követtük. Nem sokárra egy szép étteremhez érkeztünk ahonnan csábító illatok száguldottak felénk, azzal a gonosz szándékkal, hogy megfosszanak a zöld papírok hatalmas súlyától...
Bementünk az étterembe, ahol ki néztem egy ablak melletti asztalt.
- Nézzétek, az ott üres - mondtam.
Válaszra nem várva elindultam és leültem az ablak mellé. Kényelmes párnázott fotel és szék kombinációjára sikerült lepottyantanom magam. Az asztalon egy beízzított, ám teljesen tiszta mini grill volt, amolyan japános kiszerelésben. A kis asztal négy férőhelyes és valószínűleg, ezért van négy étlap. Felkaptam az egyiket és elkezdtem válogatni.
Felnyújtottam a kezem, majd az ide siető pincérhez intéztem a szavaim:
- Yo! Én kérnék egy adag zöld teát és előételnek egy kis adag Miso levest. Főételként pedig tintahalat fogyasztanék.
A pincér bőszen írkált. Ha ti is rendeltek, akkor az után kezdek bele a következőkbe:
- Mirubi, ha jól emlékszem mondani akartál valamit. Nos, hallgatlak. - mondtam.
A teát - a ti esetleges italrendelésetekkel együtt - néhány perc múlva kihozták. Elkezdtem iszogatni a kissé még forró teát és közben vártam a fejleményeket.

( Holnap nem tudom garantálni a postolást, de megpróbálkozom vele. Egyet mindenképpen meg fogok írni, ha törik, ha szakad, de nem biztos, hogy tudok, majd többet is. )

// Most nem sietünk sehova //

Hát igen. Mirubi nem kommentálta Take-chan beszédét, így tehát nála a téma lezárult. Egyre csak a kaja járt a fiú eszébe, meg persze, hogy meg lettek hívva. Meg is érkeztek a Teke-chan által ismert helyre. Mirubi még nem járt itt, sőt még a híréről sem hallott ennek az étteremnek. De megtetszett neki. Az ínycsiklandó illatok szinte nyalogatták az érzékszerveit. Kitori előre ment, és helyet foglalt rögtön egy ablak mellett. Mirubi letérdel Kitorival szemben egy kényelmes pihe-puha szivacs vagy párna vagy szövet darabra. Furcsán nézett ki, nem lehetett megállapítani, hogy mi is az. Jött a pincér is szerencsére rögtön. Kitori leadta a rendelést, így most Mirubi következet.
- Én egy pohár meleg vizet kérek, és és és és éééééss egy adag bárányszeletet kérek.
Megvárta Takefumi rendelését is, majd Kitorihoz fordult.
- Nos igen. Kérdezni is akartam valamit. Jah, hogy honnan is van ez a sok pénz. Mit dolgozik a családod? Csak nem valami jó kis illegális dolgot művelnek? Nekem elmondhatod.
Megvárta, Kitori esetleges válaszát, majd Take-chan hoz intézett egy kérdést.
- Az előbbi harcunkban, fákat döntöttél ki! Hogy tettél szert ekkora erőre?

Takefumi válasza tökéletesen megértette Mirubival ezt a szörnyű nagy és ijesztő erőt. Ha egyszer is eltalálta volna komolyan, akkor meg is halhatott volna. De ami volt elmúlt, és csak "játszadozás" volt.
- Gondoltam, hogy nem vagytok maffia család. De az érdekes, hogy egy fegyverboltotok van. Majd egyszer elnézek hozzátok.
Mondta Kitorinak, majd ismét Take-chan tűnt érdekesnek. Kinyújtotta a lábait és megkapta a húsát és a sörét. Időközben Mirubi is megkapta a rendelését. Nem volt a húson semmi extra fűszer csak maga a finom zamatos hús. Rátette a húsokat a vele szemben lévő grillsütőre, és elkezdte gondosan forgatni és jól átsütni.
- Hát most hogy mondod Kito... Jött valamilyen levél, de még nem néztem meg. Egy aranyozott pecsét volt rajta. Pont úgy, mint amikor megkaptam az értesítőt, hogy Genin lettem. Vagy is hogy nem lettem genin. De aztán mégis. Szóval mind egy. A technikával kapcsolatban... Nem, nem az volt. Ezt a technikát már régen megtanultam. A tekercsben, egy sokkal veszedelmesebb jutsu lakozik. Nehéz volt megtanulni, de kijelenthetem, hogy sikerrel jártam. És ti? Milyen technikát kaptatok?
A válaszokat megvárta, közben pedig belekortyolt a meleg vízbe. Nem volt túlságosan felemelő érzés, de igyekezett diétázni. A vízből lötykölt egy kicsit a sülő húsdarabokra, majd megfordította őket. Gyönyörű aranybarna színük volt. Szinte már hívogatta. De még várt vele. Meg ellett várnia, hogy minden része átsüljön.
- Mit gondoltok? Szerintetek a sensei megbízik bennünk annyira, hogy benevezett a Chunnin Vizsgára? Egyáltalán, hogy fog lezajlani?

A húsok szépen megsültek akár csak az utánuk felrakott zöldségek. A legjobb döntése az volt, ha elfogyasztja azt, amit idáig csinált így tovább tarthat a lakoma is. Evőpálcikájával lekapkodta a grillről az elkészült ételt majd egytől egyig a tányérján landoltak, persze mohósága nagyobb volt így egy hús és hagymakarika villám gyorsan egymást követve landoltak a szájában. A beszélgetés eközben szépen folyt tovább a maga medrében Take-chan nem éppen kedvelt témája az edzés irányába. A falatokat alaposan megrágva felkészült arra, hogy ő maga is bekapcsolódjon, elvégre az ő véleményére is számítottak.
- Ne is említsd nekem azt a levelet. Hála neki egy borzalmas hetem volt miatta. Fu-chan elráncigált egy három napos edzésre, amitől két napig alig tudtam mozdulni majd előkerült egykori tanárom is, aki a jóakaratát próbálta rám sózni. Persze nem ismeritek őket, de lényegében a régi csapatom tagjai. Amúgy is ehhez az egész eseményhez nem sok kedvem van. Kétszer hasaltam el azon a vizsgán és már akkor sem érdekelt a dolog. Viszont talán veletek jó buli lesz. Kenterbe verjük őket és meglátjuk az eredményt. A cím nem izgat, viszont nem unaloműzésnek nem lesz rossz. Persze aludni még mindig jobban szeretek azonban nem táncolhatok vissza, ha már beneveztek. Rá kéne állnom egy pozitív gondolkodásra de nem sok kedvem van hozzá. Helyette betörök pár orrot, hogy csökkentsem a feszültségemet, mivel valaki megint a megkérdezésem nélkül cselekedett az ügyemben. Azt pedig garantálom neked Mirubi, hogy drága szadista mesterünk áll az egész hátterében elvégre alája tartozunk és ő dönt erről az egészről.
Remekül értett a srác ahhoz hogyan spannolja fel magát így nem tudta megállni, hogy ne dobáljon még több ételt a rácsra és tömjön újabb kész husit magába.
- Mindegy igyunk arra, hogy jól fogunk szórakozni és megmutatjuk, nem hiába szenvedtünk idáig. – azzal megöltötte poharát a rendelt söröcskével és az égbe emelte, készen egy kis koccintásra.

*csinng rinngg*
Koccantak össze a poharak. Mirubi egy jó nagyot kortyolt a már már langyon vizébe, ami hmm olyan vízízű volt. Kipakolta a megsült bárányszeleteket a tányérjára, és pálcikával elkezdte szépen lassan bekapdosni. Nagyon éhes volt már, de még sem habzsolta be ezeket az ínycsiklandozó falatokat. Úriember módjára viselkedett. Habár ennek semmi jelentősége nem volt, ugyan is körülöttük szinte senki nem volt és a csapattársai előtt nem kell szégyenkeznie. De hát Ő Mirubi.
- Hát éppenséggel elmehetünk. Nincs semmi dolgom. Take-chan Te jössz?
Megvárta míg Takefumi válaszol, majd ismételten bekapdosott néhány szelet husit.
- Hát, hogy ha valóban a Boszorkány nevetett be minket, az megmagyarázna mindent. A gyorsan véget érő küldetést, a technikákat és a szabadidőt. Remélem szétszedjük őket. Habár most háborúban állunk. Nem hiszem, hogy Konohai shinobikon kívül lenne más genin is a vizsgán. Talán, Sunagakurei geninek lehetnek még. Azokról úgy hallottam, hogy legtöbbjük bábhasználó. A Kazekage, pedig egy volt jinchuuriki. Feltételezem, hogy a félelmetes szörnyekről hallottatok már nem? Én a ninja történelemből buktam. Aztán most már kívülről fújom az egészet. Nem valami érdekes.
Azzal bekapdosott még egy pár hisi-husit és megitta a már kihűlt vizét.

Isteni érzés volt az omlós hús a csípős paprika és a hagyma együttes íze. Persze egy jó ramennel nem ért fel legalábbis az ár terén elvégre itt enni egy jót nem volt olcsó mulatság. A csípőst vegyítve a sörrel pedig, valami isteni elegyet kaptunk, így el lehet mondani Take-chan teljesen elégedett volt a felhozatallal. Beszélgetésük folyt tovább a saját medrében és bár a saját technikájáról nem adott meg semmilyen infót társai sejthették nem valószínű, hogy egyáltalán kinyitotta, a technikákat rejtő gurigát. Száját szerette volna evésre használni és hát mi értelme van kertelni, így is tett, és figyelmét a sütögetésre és az elkészült végtermék elfogyasztásának szentelte. Miután szép lassan mindent elpusztított három üveg sörrel egyetemben ideje volt az indulásnak.
- Ezt most kihagynám srácok. Ha már mindenképpen vizsgáznom kell, szeretnék a legjobb formámban lenni, amihez nem árt annyi pihenés amennyi lehetséges. Még szerencse hogy abban profi vagyok.
Innentől kezdve, ha történik további beszélgetés, illetve netán még maradnak ő is így tesz, ám ha mennek, akkor egy
– „A vizsgán találkozunk!” – elköszönéssel hagyja ott a csapatot miután kimentek az étteremből.

NYYYYYAaaaaaaaaa HOL a husim? Sült husit ide nekem de gyorsan!
Kicsi belső énem össze dörzsöli két pici tenyerét. Majd gonosz éhes tekintettel már rá is veti magát az illat felhőre ami az éteremből vagy miből szivárgott ki. Kopp-kopp helyet csak úgy benyitok nem érdekel engem, ha ép zárnak én most enni akarok. Na de ki is lépet be hát Matsuko néhány kivételes személynek Matsu vagy Hime chan. Fekete csizmák halkan koppannak minden egyes lépésnél mit megteszek. Egy fehér ruhát viselek. Vállaimat kicsit szabadon hagyja. Mély dekoltázsa van és szűk dereka egy szó mint száz kiemeli az alakom és ki hangsúlyozza a dolgokat. Tűz vörös hajam szabadon van most mi a hátam közepéig ér. Zöld szemeimmel körbenézek egy szabad asztalt vagy bármi mást keresve. Találok is egy nem túl félre eső helyet amit később meg is közelitek talán. Most viszont először valami italt szeretnék fogyasztani.

// Kito, Matsu, Take //

Hát igen. Ez a mai nap nagyon érdekesre sikeredett. Először pihi, aztán harc és most egy jó kis ebéd. Minden teljesen tökéletes volt. Semmi izgalom, semmi kötelesség. Csak a színtiszta lazítás.
- Hát, jó lenne egy kicsit pihenni a vizsga előtt, de addig még van idő. Remélem, nem kell majd veled megküzdenem Take. Akkor mindent bele fogok majd adni, mert a végén még kilapítasz.
Ebben a pillanatban, egy nő "rontott" be a boltba. De nem volt akármilyen nő. Vörös, hosszú haja volt. A csizmája, szinte ritmusra kopogott a parkettán. Körbenézett a vadító zöld szemeivel, majd leült egy pár asztallal a kis csapattól. Talán észre sem vette őket. Ugyan mér is venné. Ki kíváncsi három ilyen hétköznapi geninre. Már amennyire külsőleg hétköznapiak voltak. A nőn látszott, hogy nem kiskorú. De még a 30-at nem töltötte be. Mirubi nagy nőcsábász, így megakadt a szeme az igen csak feltűnő "jelenségen". Próbálta nem feltűnően fürkészni a kihívóan öltözött Matsukot.
- Kértek még valamit vagy hívhatom a pincért?
- Öhh izé nem köszönöm.
Mondta Mirubi, majd bekapta az utolsó darab husikát. A pálcikájával a sutőrácsot birizgálta csak úgy minden ok nélkül. Kitori meglökdöste a lábát, majd megszólalt.
- ...Mit szólnál egy chunnin vizsga előtti próbához? Meg mered szólítani az újonnan belépett nőt? Egy kis bátorságpróba...
Mirubi kicsit elpirult, majd egy gyors pillantást vetett a nőre. Gyorsan vissza is vonszolta tekintetét a tányérjára, nehogy túlságosan is feltűnő legyen.
- De itt? Most? De hát most jött csak meg... Én nem hiszem, hogy megcsinálom... De szó mi szó...
*Halkra fogta a figurát.*
- ...Elég jól néz ki. Nyio-sensei semmi hozzá képest. De vajon? Milyen a jelleme? Ma egy gonosz felnőtt, akkor megszívtuk. És láthatóan idősebb nálunk. Mondjuk Take! Hozzád pont jó! Nah valaki?
Hát Mirubi mindig is szégyenlős volt. Tetszett neki a lány vagy inkább nő, de akkor sem mert odamenni. De talán egy némi kis bátorítás és kedvet kap. Talán.

Take, Take, Take és megint Take. Szegény srác minél több időt töltött a meleg grill mellett annál jobban fejébe szállt az elfogyasztott alkohol. Nem volt egy nagy ivó így hamar elfeküdt az asztalon és bámult ki a fejéből hallgatva barátait tekintetét pedig, környezetére tapasztotta.
- Ennyi elég volt Kitori. Köszönöm a meghívást.
Semmi energikusság vagy lazaság, ami néha megszokható volt. Kitudja milyen okoknál fogva, de úgy látszott minél többet ivott annál inkább úriember lett már amennyire a tudatánál tudott maradni. Fáradtan, mint az átlag nagy része egy idegbeteg állat volt viszont az ital mindenkire máshogy hat és ő nála ez valamiért pozitív irányba történik.
Társainál a téma csak hamar az új vörös hajú hölgyeményre terelődött, akiről lerítt nem hiába érkezett egyedül. Persze rengeteg ok és összefüggés állhat a dolog mögött, de hősünk amolyan aura olvasó volt vagy csak jó megfigyelő, aki kiszúrta a bajos egyéneket. Mirubi na meg Kitori bátortalanságuk lévén átdobták a stafétát a legkorosabb geninnek, aki alkoholos mámorban pozitív személyiséggel mutatott egy okét a csapat felé majd feltápászkodott az asztaltól és egyenesen a társai által kiszemelt hölgy felé. Agya üres volt, mint a hűtő amióta nagyapja távol volt arról nem is beszélve, hogy a szája ordított arról, hogy hagymát fogyasztott. Bár ez a legkevésbé sem zavarta talán a hús és a paprika, na meg a sör elnyomták annak a pár karikának a szagát vagy épp illatát, hisz ki-ki hogy viszonyul hozzá. Na de elég a fölösleges szóból hisz hajas barátunk elérte célját lássuk a sör mennyire befolyásolta modorát.
- Szép napot hölgyem. – hajol meg jó mélyen, hogy lassan már a szandálját is megfejelhetné. – Kedves társaim szeretnék önt meghívni egy italra vagy kettőre. Ha érdekli az ajánlat, én odavezetem, hacsak el nem alszok állva.
Take-chan enyhén szólva dülöngött és tényleg félő volt hogy tudata elhomályosul, ami lássuk be egy asztalon kidőlve, sokkalta előnyösebb lett volna.

-Szép nap.. Talán most már egy kicsit szebb talán.
Végig mérem a fiút vagy is ifjú férfit hisz lassan abba a korba fog érni.
- És miért nem ülsz te ide hozzám, hogy a társaid akik félnek egy nőtől csak irigykedjenek főleg amikor....
Felállok és meg fogom a fiú kezét. A fülébe suttogok egy rövid mondatot.
- Ha azt akarod velük elhitetni mekkora kedvence vagy a nőknek én benne vagyok kicsi shinobi.
Immár elhajolva tőle szólalok meg hangosan.
- Ha már ilyen szépen meghívtál veled tartok.

Mirubi nem mert odamenni a lányhoz. Take-chan meg eldöntötte, hogy siet mielőtt még valaki lecsapna a csajra, ezért felállt és odament a lányhoz.
- Hmmm... Take-chan nem teketóriázott - mondtam halkan Mirubinak.
Figyeltem mit lép a lány, mert ahogy láttam Aono barátom mondott neki valamit.
A reakció igen meglepő volt. A lány közelhajolt Takéhoz és súgott neki valamit. Take-chan vajon mit talált ki? Ez érdekes lesz.
Elindultak felénk én meg csak vártam. Gyorsan rá pillantottam Miru-chanra, majd egy mosollyal visszafordultam.
A dolgok érdekesen alakultak. Én meg már azt hittem, hogy unatkozni fogok, de ezek szerint nem... Vicces lesz a következő néhány óra az biztos.



// Gomenasai a rövidségért //

Take nem teketóriázott. Csak odament az igen csak gyönyörű testi adottságokkal megáldott-zavarában Kitorira pillantott. Majd vissza a támolygó Takéra és a nőre.
- Ha már ilyen szépen meghívtál veled tartok.
- Mi a?!
Fakadt ki Mirubi hangosan, felállva az asztaltól.
- Előbb még nem is volt pénze! Ez érdekes!
~ Ne hogy már részegen jobban csajozzon mint én józanul. Mondjuk tény, hogy mindig is béna voltam a nőkhöz, de hogy egy ilyen Takefumiféle fickó jobban bejöjjön nekik, azt nem hiszem el! ~
Ekkor kimászott a helyéről, és felvette a "kesztyűt".
- Hát akkor most én is beszállok.
Súgta oda Kitorinak, majd a "turbékoló gerlepár" felé vette az irányt. Szépen lassan megállt az asztaluk mellett, majd a nem éppen szomjas Take-chanra nézett. Elmosolyodott, majd a nőhöz fordult.
- Jó napot hölgyem! A nevem Mirubi!
A tekintete kicsit lejjebb csúszott, mint kellett volna. Egészen pontosan a nő dekoltázsával szemezett.

- Oh nézd már, de cuki! Még beszélni is tud, talán akar tőlem valamit.
A fiú mellé állok és magamhoz szorítva meg vakarom kobakját. Igaz közben nagyon közel kerül melleimhez. Jól össze kócolom haját nagy barackot is adva a végén.
- Cöh shinobicska túl nagy falat vagyok neked nem gondolod.
Most az arcom valahogy ördögien kedves volt, szemeimben pedig ott izzót valami sejtelmes kihívó tűz. Tánc kezdetét vette, és kihasználva adottságaim majd úgy játszom fiukkal mint macska az egerekkel. Ki tudja mi fog még ebből kisülni?
Kicsit legyezgetem magam és mély levegőt veszek.
- Úgy kiszáradtam és olyan meleg van. Jó esne valami hideg frissítő. Aki pont eltalálja a kedvenc italom az kap egy puszit.
Egy ilyen fiúnak talán ez ép elég ösztönző erő. figyelmem viszont harmadik felé fordítom majd fogom magam és leülök mellé.
- Én itt várok fiúk, de ha nem sietek talán még ez a férfi teljesen elcsábít.

A dögös nagy bögyös... ööö... zééé... néni, jól összekócolta Mirubi haját, és még barackot is kapott. Mirubi ezt nagyon nem szerette. Csajozni próbál, és erre gyerekként kezelik. Nem tudom mire számított. Majd egy felnőtt lefog állni vele flörtölni? Ugyan. Hová gondol ez a kölyök!?
- Úgy kiszáradtam és olyan meleg van. Jó esne valami hideg frissítő. Aki pont eltalálja a kedvenc italom az kap egy puszit.
~ Hmm ez érdekesnek hangzik! ~
Take-chan aki nem volt teljesen tisztában azzal, hogy hol is van és hogy mit is csinál, botladozva távozott. Mirubi látta elhaladni az ablak előtt és hát nem volt éppen szép látvány.
- Az én nevem Kitoriremélem a beosztottjaim nem voltak túl mogorvák önnel.Mirubi keríts valami pincért...Tudod éppen egy veszélyes küldetésből jöttünk vissza. Na, de ez nem is érdekes. Inkább arra kérnélek, hogy mesélj magadról egy kicsit.
Mirubinak azok a szép erek amik egyébként nem látszottak a homlokán, most kidagadtak.
~ Beosztottak! Grrrrr! ~
Hát igen egy kicsit túl lőtt a célon csapattársa, de legalább tudja mi kell a nőnek.
- Szórakozni akarsz? Hát akkor jó!
Mirubi odament a csaposhoz, majd rendelt minden italból egyet-egyet. És mindent Kitori és Matsuko asztalához címezte, azzal a mondattal, hogy " Mindent a fiú fizet". Miután ez megvolt, odament a nőhöz és Kitorihoz.
- Mester! Ital megrendelve mindjárt hozzák.
Mondta nyájas hangon.
- De nekem most mennem kell, elő kell készítenem a fürdőt, hogy eltudja lazítani a lábát a lábgomba fertőtlenítéshez! Örültem hölgyem!
Mondta gyorsan lehadarva majd elfutott. Nagy mosoly volt az arcán, és nagy elégedettség töltötte el. Így ment haza szépen gyorsan sprintelve, hogy Kitori utol ne érje.

// nekem is mennem kell. Kitori bocsi Matsu a vizsga után folytathatjuk valahol //

( Gomenasai, hogy nem várlak meg Matsuko a postolással, de lépnem kell a vizsgára)

Mirubi érdekes módon jó alkalmazott módjára megtette amit mondtam. Közben pedig Takefumi barátom gyorsan dobbantott a helyről.
Mirubi visszajött és egy érdekes mondattal jelezte, hogy megvan a dolog, majd ő is lelépett.
Szótlanul ültem a lány mellett, amikor is egy pincér megérkezett és két tálca itallal "szúrta" ki a szemem.
- Ez mi? - kérdeztem.
- A barátja azt mondta ezeket ön rendelte...
- Értem...
A pincér letette a tálcákat és lelépett.
- Hát... nekem is mennem kell... - mondtam a lánynak.
Elővettem egy köteg zöldhasút és letettem az asztalra. Ez mind az előző kis üzletemért van, de remélem elég lesz a számlára.
Felkaptam egy pohár málnaszörpöt. Megittam, majd egy gyors és lendületes ugrással távoztam az ablakon.
Mivel kedves csapattársamat már sehol sem láttam, ezért hazamentem, ahol el kellett magyaráznom a pénz relytélyes eltünését...

( Jól van Miru-chan Majd a vizsgán találkozunk... :P)

/Zej/

Zej bele egyezett a Konohai setaba es evesbe. Gyors elltottak a tuzet, es ell is indultak. Ez ido alatt Zej kifejtette hogy szerinte mi lenne a vilagbeke eleresenek egyik modja, hogy nincs penz, mindenki azt csinalja amit szeretne es igy tovabb.
-Nem tudom, szerintem biznyos dolgok ertekesebbek, mint hogy csere kereskedelemmel legyen. Peldaul csinalok neked egy ruhat ami jo meleg es tobb evig ki birja. Te peddig csinalsz nekem egy steaket. Most az a steak gyorsan ell fog fogyni, par ora mulva megint ehes leszek, es inkabb kernek a kabatert mondjuk ot sertest, amivel en kihuzom a telet hogy nem halok ehen, te peddig nem fagysz halalra. Ez eddig oke is lenne, de mi van ha neked olyasmi kell amit en nem tudok megszerezni. Mondjuk valami ritka noveny vagy fegyver. Szoval ha belegondolsz a penz, mint elkepzeles nem lenne rossz otlet. Lenne! De sajnos mindenert irrelevans arakat kernek a kereskedok. De mindegy is. - fejezte be kis beszedet Hiro. Lassan elertek Konoha hatarat. Az ellenorzo ponton egyszeru volt at jutni. Mivel Hiro az elmult evekben nem igazan mutatott fel semmi vilagra szolo tettet, ezert nem valszinu hogy az orseget szolgalo ninja eszre venne valami gyanusat a fiun. Ahogy mendegeltek az utcan Zej elmeselte hogy egy uj technikan dolgozik ami megmutatna az embereknek az O vilagnezetett. Ehez persze szorosan kapcsolodna az a noveny amit a cigibe sodort. Kozben persze erdeklodott Hiro tervezett vissza terese irant Iwagakureba.
-Hat igazabol ezt meg nem tudom. Majd ha odaig jutok akkor remelem tudni fogom, hogy igen, ez volt az. Elore segitettem Iwagakure ugyet a vilagban, csokentettem ellenfelei befolyasat az XY tersegben, es a hasonlo dolgok. - magyarazta mar keves lelkesedessel. Az igazsag tavolabb sem alhatna attol amit mondott. Az O terveiben a "hos tett" az az hogy vegez a Tsuhikageval es egy puccsal atveszi az iranyitast.
-Hogy harcoljunk egyet? - kerdezte egy kis meglepodotsegel a hangjaban.
-Hat en benne vagyok. De azert azt elmondanam hogy nem vagyok egy nagy kardforgato muvesz. - mondta. Vegre elertek egy ettermet. Bementek, leultek es Hiro elkezdte tanulmanyozni az etlapott. Kezdesnek rendelt maganak es az uj ismerosenek egy kor szaket.