Shinto - Yoru

**Yoru** Csüt. Dec. 10 2015, 11:41

Shinto és Yoru megjelentek a Kage hivatala előtt. Shinto meglepően szótlan volt, Yoru úgy gondolta biztos átgondolja a jelentésében leírtakat. Érezhető a férfi feszültsége így genin nem is nagyon feszegette a kommunikáció határait. Mindketten kezükben tartottak egy-egy tekercset, és Yoru többször is rá-rápillantott Shintóéra, majd komoly tekintettel akceptálta, hogy abban is látszik a szintbeli különbség, hogy míg ő egy átlagos fehér tekercsen írta a jelentést, addig Shintó egy jócskán nagyobb barna tekercsen adja be a kötelező papírformát.
Percek teltek el majd egy hivatalnok nyitott ajtót és szólította őket. A szoba tele volt tekercsekkel és a hivatalnokon kívül a kage helyettese valamint egy Anbu maszkos férfi volt a helyiségben.
~ A Róka? Biztos Ő is jelentést tett. ~A fiú senseie mögött lépett be így amikor az köszönt Ő is meghajolt majd mikor a maszkos férfi tekintetével összetalálkozott az övé, annak irányába is fejet hajtott.
A jelentés tekercseit a hivatalnoknak kellett átadniuk, majd a Hokage helyettese pár szóban összefoglaltatta a történteket Shintoval. Yoru türelmesen kissé megszeppenve hallgatta az elbeszélést.
- Van hozzáfűzni valója?- Szólalt meg a férfi és komoly tekintettel fürkészni kezdte Yorut.
- Jelentem nincs. – Vágta rá Yoru és biccentett.
- Rendben. Akarui leléphet.
- Értettem. – A fiú még a senseire pillantott, aki mintha csak némán suttogna annyit tett hozzá hogy, „menj majd megkereslek”. És egy biccentéssel le is zárta a társalgást.
Yoru határozott léptekkel indult meg az ajtó felé és távozott. A folyosón ahogy csukta be az ajtót fordulás közben egy másik hivatalnokkal összeütközve és azt fellökve kisseb felfordulást okozott. A férfi „ háborús jelentések” feliratú nagy fekete tekercseket hozott, rajtuk különböző rejtekek pecsétjeivel. Gyors segítségnyújtás után fürge léptekkel távozott a genin az épületből és vette az irányt a Ichiraku Ramen Bar felé. Ám mikor oda ért látta, hogy teltház van. Így végül egy hírtelen irányváltással a BBQ Yashiki lett a cél.
~ Nos akkor előételnek felfalok egy lovat, aztán a főfogás egy víziló lesz. Desszertnek pedig egy kage-hegy méretű fagyi kelyhet tolok be az etetőmbe. ~ Gondolatai az étkezés körül cikáztak és így gyorsan feledte a korábbi feszültségeket.
Az étterem körül már messziről érezhető finom fűszeres sült illat terjengett. Yorut a mesébe illő illatok mint lány kezek csalogatták a bejárat felé. A fiú hangosan köszönt belépés után, és tekintve h még bőven ebéd előtt járt az idő, a fogadó tér és az éttermi rész is üres volt. A konyha és a bár közé foglalt helyet, és mikor a felszolgáló hölgy mosolyogva kérdezte mit szeretne fogyasztani, Yoru nagyot nyelve sorolni kezdte a nem éppen diétás vágyait.
A hölgy kis türelmet kért és magára hagyta a fiatal férfit, hogy annak rendelését a konyhán leadhassa. Yoru miután a lányka az asztalához hozta az italt amit kért, kortyolt egyet és szemét lecsukva szimatolta a konyhából kilibbenő illatokat, így töltötte a várakozással teli perceket amíg az ebéd meg nem érkezett és neki nem látott.

http://media-cdn.tripadvisor.com/media/photo-s/06/df/74/1b/fire-restaurant.jpg

**Kenshiro Karu** Szer. Dec. 23 2015, 15:33

A Hokage helyettesénél tett jelentés gyors volt és a formalitásoknak megfelelően zajlott. gyorsan elmehettél azonban a senseied még a szobában maradt. Feltehetőleg tőle egy részletesebb és pontosabb beszámolót várnak de neked már az is elég volt, hogy végre túl vagytok ezeken a dolgokon. A küldetéseknek talán ezt a részét kedvelted a legkevésbé. Tudtad, hogy Shinto úgy is meg fog találni ha szüksége lesz rád ezért feltételezted, hogy talán maradt még egy szabad napotok. Így egy étterem felé vetted az irányt ahol rendeltél is és miközben a felszolgáló lány sürgött forgott te már a konyhából kiszűrődő illatokra koncentráltál.
Az ebéded elég gyorsan kész is lett és neki is állhattál elfogyasztani. Miután fizettél és már befejezted az étkezést hirtelen az utcafrontról megpillantottad senseiedet aki baljós pillantásokat vetett feléd. Ebből két dolog következhetett vagy veled van baj vagy valami nagyon aggasztó híre lehet ami talán elrontja ezt a jó napot.
- Yoru sajnos nem késlekedhetünk. Azt gondoltam, hogy ma még pihenünk egyet és megbeszéljük mi volt a küldetésen ám erre sajnos most nem lesz lehetőségünk. Arra kérlek, hogy menj haza és szedd össze a cuccaidat mert azonnal indulnunk kell. Nagyjából 1 óra múlva találkozzunk a kapunál. Ismét be kell vetnünk magunkat az erdőbe és meg kell találnunk egy honfitársunkat aki valószínűleg az ellenség kezén van. Erre a küldetésre azonban nem egyedül megyünk kapni fogunk egy medikus chuunin segítőt is. Szeretném ha megadnád a lánynak a kellő tiszteletet, bár nem hiszem, hogy gond lenne ezzel de gondoltam előre szólok öcsi. - A kezdeti komolyságból átváltott a megszokott laza Shintora.
Egy szempillantás alatt fel is szívódott senseied neked pedig szedni kell a sátorfádat ha oda akarsz érni időben a kapuhoz. De vajon ki lehet ez a titokzatos új csapattárs?

// Bocsánat a nagy késésért csak nagyon karácsony van... //

**Yoru** Szomb. Jan. 02 2016, 13:47

Shinto tömörebben fogalmazott mint szokott de a szavai súlyosak és meggyőzőek voltak. Így amint eltűnt, Yoru kutya futtában indult haza. A felszerelésére még a házi por sem szállhatott rá, hiszen nincs egy napja sem hogy otthon van úgyhogy felkapta a felszereléseit, majd a hiányzó kunaiokat drótokat pótolta a szekrényből.
~ Már csak étel kell és egyebek. ~ Gondolta és rohanva csapta be maga mögött az ajtót hogy száguldhasson a piac felé. Ott az árusoktól beszerzett két napra elegendő ételt, pár gyógynövényes rágótablettát, és teafüvet.
~ Meg is van minden és még bőven időben vagyok. Szóval csak higgadtan. ~ Nyugtatta magát hiszen tudta, hogy a vártnál jóval korábban ér majd a kapuhoz. Léptei szaporák de nem sietősek, még az utolsó standnál vett egy zacskó aszalt gyümölcsöt és egy kocka csokoládét.
Percekkel később a kapuhoz ér, ballján a kis őrszoba, az ajtaja még mindig csak nyomokban fellelhető, Yorut megrázza a hideg egy pillanatra de gyorsan el is hessegeti a negatív gondolatokat. Lépései andalgó tempóra váltanak miközben a kapu hatalmas íve alatt átsétál, és a kapun kívül megállva nézelődni kezd. A koraesti szél finoman lengedezi be a környéket szeme az úton távolodó kordélyon pihen ahogy az ringva távolodik .

// Dobj egy PPMet ha írhatok, és szerintem az már mehetne a kapuhoz, vagy ki tudja,. Az új lányra nem véletlen nem reagáltam, Yoru sokkot kap ha nőkről van szó. //

**Kenshiro Karu** Csüt. Jan. 07 2016, 01:12

Nagyjából sikerült is gyorsan végezned az "előkészületekkel". Shinto érvei olyan erősek voltak, hogy megkérdőjelezni nem lehetett őket... Egy bajtársatok az ellenség kezére került és most valószínűleg sikerült kideríteni, hogy merre is tarthatják fogva. Azt valószínűleg te sem akarod megtudni, hogy milyen módszerekkel de valahogy csak sikerült rábírni a madárkát, hogy csiripeljen. Az árusoknál is gyorsan végeztél és minden a helyére került csupán egy dolgot nem tudtál még hova tenni. Vajon ki lehet ez a rejtélyes új csapat társ akit mellétek rendeltek. Az előző küldetésből kiindulva valószínűleg szanitéc lehetett, és talán az egyik utolsó mozdítható a faluban hiszen most minden medikus ninját a frontra vezényelnek. A háborús helyzet kezd egyre komolyabbra fordulni. A hang nyílt támadásával állást foglalt a hatalmasok játszmájában, ahol éppen a kirigakurei szövetség állt nyerésre. Azonban konohának van valamilye amiről az ellenség álmodni sem mer. Egy bijuu, pontosabban kettő de ez most nem számít csupán talán csak a hatalmi helyzet szempontjából. Ha viszont ilyen erejű shinobik róják konoha utcáit akkor miért a magadfajta genineknek kell elmenni egy ilyen nehézségű küldetésre... Jogosan merülhet fel benned a kérdés! A te szempontodból ez azonban ez egy hatalmas megtiszteltetés hiszen a falu vezetősége valószínűleg láthat benned potenciált, legalábbis a logika ezt engedheti következtetni.
Amint már a kapunál jársz észreveszel valakit aki az egyik oldalról figyel. A kunoichi pár évvel idősebb lehet nálad és hitai atéját a homlokán hordja és így néz ki. Pontosan téged néz miközben közelít.
- Szia a nevem Anko! Te bizonyára Yoru lehetsz. - Majd kezet nyújt neked és közben barátságosan rád mosolyog. Alacsonyabb nálad, de nem olyan sokkal, viszont bátran néz a szemedbe... A sensei még sehol tehát a pillanat tiétek. talán ki kéne használnod és összebarátkozni az új csapattársaddal, vagy legalább megismerni kicsit. A küldetés sikerességének szempontjából fontos lehet!

// Maradjunk még itt nyugodtan. Te pedig vedd át az újévi ajándékodat. Csevegő topicban találod! Szerintem abszolult megérdemelt! //

**Yoru** Csüt. Jan. 07 2016, 11:20

A pár pillanatnyi réveteg bambulás után Yoru hatodik érzéke aktivizálja magát, és perifériájában észrevesz egy alakot. A kissé elkényelmesedett arcizmok melyeket a semmibe bámulás lenyugtatott, hírtelen helyükre álltak és szúrós tekintettel fordult a felé közeledő immár körvonalazódott kunoichi.
~ Egy lány? Ráadásul ide jön? ~Yoru aki egyébként általában gyors észjárású most teljesen belassulva kapargatta az értelem felszínét. ~És ninja? Ő lehet az a medikus akit a sensei említett?~Mire ez a kérdéssor megfogalmazódott benne addigra a lány már oda is ért hozzá, és kezet nyújtva bemutatkozott, arcán őszinte mosoly íve rajzolódott, a fejpántján átbukó apró tincsek kacéran tekeredtek a köztük elszaladó szellőben mely szélesre tárt kapu miatt kissé erősebben süvített.
A reakció fáziskésése Yoru részéről még talán csak a komikus határát súrolta és nem lépett át a kellemetlen zónába amikor is a fiú végre megszólalt.
- I- igen Anko vagyok örvendek!- És lapát keze kicsapódott a vastag pokróc alól hogy a lány hozzá képest apró kezét megfogja és kissé gépiesen megrázza. Yorunak fel sem tűnt, hogy a lány nevét ismételte, teljesen meg volt győződve róla hogy bemutatkozott, arcán bárgyú mosoly szerű kifejezés kanyarodott, és folytatta.
- Tessék. – Másik keze is előtűnik és a köpeny alól és a korábban vett apró kis bonbonszerű csokit a lány kezébe teszi amit addig fogva tartott kézfogásában. A kis csoki a lány kezében landol, mikor a fiú kezei vissza is húzódnak a szövet takarásába, vállait ekkor felemelve nyakát kissé behúzva szeme vonaláig „elbújik” a köpeny magas gallérja mögé.
/Ha Anko lereagálja a a fiú névtévesztését, akkor Yoru fülig vörös lesz és még a kapucnit is felcsapja a fejére, hogy ne is látszódjon, ha nem akkor Yorunak talán sosem fog leesni, mekkorát bakizott, legalább is eggyenlőre./
- És… sok küldetésed volt már? – Kérdezi félszegen, szemeivel a lányt végigmérve.

// PÁNIK! PÁNIK! PÁNIK! Nem tudok női karakterrel kommunikálni //
// Nem találtam a Csevegőben amit meg kellett volna lelnem.. kis segítséget kérnék pl: egy link formájában//

**Kenshiro Karu** Kedd Jan. 12 2016, 18:59

A viselkedésed minden kérdést kizáróan botrányos, de úgy látszik, hogy ez a lányt nem hatja meg. Kicsit zavarodottan mosolyog rád amikor elismétled a nevét és aztán egy pillanatra ő is eltekint a távolba. Úgy látszik nem kíván tovább a zavaroddal foglalkozni. Vonásai megkeményednek amikor a következő mondatot szegezi neked?
- Ha megkérdezhetem tudnál nekem egy kis felvilágosítást adni a teljes küldetésről? Amikor mellétek rendeltek csupán annyi információt kaptam, hogy egy honfitársunkat kell megtalálni és kiszabadítani az ellenség markából. Tekintettel arra, hogy a senseied még nincs itt így téged kérdezlek, hogy mit tudunk eddig az "ellenségről"? Kikkel állunk szemben?
Válaszodtól függetlenül a lány hagy pár másodpercet és akár válaszolsz akár nem így folytatja...
- Én lényegében egy medikus vagyok viszont rendelkezem taijutsu és ninjutsu ismeretekkel is így remélem, hogy a csapat hasznára tudok lenni valamilyen téren? Megkérdezhetem, hogy te milyen rangban vagy? Esetleg specializálódtál már valamilyen irányba?
Miközben a lánnyal beszélgetsz a távolban feltűnik Shinto árnyalakja, de nem mozdul, nem közeledik felétek. Mintha még valamilyen ügyet intézne, de az alakjából már felismered a férfit. Rajtad múlik, hogy hosszú magyarázatot adsz a lánynak vagy inkább rövidre zárod a beszélgetést és meghagyod a magyarázatot Shintonak. Azonban lehet, hogy itt lenne az ideje elkezdeni kiépíteni a kapcsolataidat szóval lehet nem árt összebarátkozni ezzel a lánnyal ha már akkora szerencséd volt, hogy egy medikus chuuninnal találkozhatsz háborús időkben. Szinte mind a fronton vannak, a labda a te térfeleden pattog, kérdés élsz-e vele.

**Yoru** Kedd Jan. 12 2016, 22:10

Anko nem reagálja le Yoru bénázását, sőt mintha idegesítené a fiú viselkedése. Arcának apró vonásai kisimulnak, szemeivel szigorúan tekint a fiúra miközben kérdéseit szegezi neki. Yoru látva a fiatal nő határozottságát, és szavainak keménységét, egyből összekapja magát és ahogy jó „katonához” illik lényegre törően és gyorsan válaszol.
- Természetesen, bár a lényege tényleg csak ennyi. Volt egy felderítő megfigyelő küldetésünk, ami egy kisebb erdőirtás után abban csúcsosodott ki, hogy amott egy áruló megpróbált elhallgattatni. – Fejével a kis helység felé bök ahol korábban Shinto ártalmatlanná tette a támadót. Mám már folytatta is.
- A sensei helyén kezelte az illetőt, és felteszem a tőle „kapott” információk alapján indul a kis felmentő csapatunk. Az ellenfélről igazából sokat nem tudok mondani, tekintve hogy nem vagyok túl tapasztalt, így megítélni sem tudom Őt vagy inkább Őket.
Yoru gyorsan végiggondolta, hogy igazából tényleg nem tud többet mondani, és ez kissé ijesztő. Ezt a lélegzetvételnyi időt kihasználva Anko frappánsan és tömören összefoglalta, hogy ki is Ő. Yoru a taijutsu ismeretek résznél kissé felhúzta a szemöldökét mely inkább értetlen és meglepett reakció volt mintsem rosszalló vagy gúnyos. Így mikor lány befejezte az összegzést és ismét kérdést tett fel Yorunak a fiú még lelkesebben és kissé magabiztosabban válaszolt.
- Én egészen biztos vagyok benne, mindig is nagy csodálója voltam az medikusoknak, különösen a katonai kelcserek leleményességét és gyors döntéshozó képességét irigyeltem. Gyerekként odahaza Sunagakure-ben sokat láttam őket gyakorolni, illetve sok járt hozzánk gyógynövényekért. De az rég volt. – Yoru hogy terelje a témát gyorsan folytatja miközben szeme megakad senseie alakján aki távolabb valakivel diskurál.
- Kérdésedre válaszolva Genin vagyok, sőt igazából friss végzős. Úgy fest a háború okozta emberhiány miatt az ilyen „kis” kezdőkre is számolnak. – Yoru elmosolyodik, de már folytatja is. – Az igazat megvallva amit az akadémián tanultunk alap technikákat azokkal nincs gondom, és a taijutsu talán az erőségem. Bár honnan tudhatnám miben vagyok jó ha nem kóstolok bele kicsit mindenbe. Nem?
A fiú ismét a távolabb társalgó Shintora tekint, majd vissza Ankora akivel ha ismét felveszi a szemkontaktust próbálja neki jelezni, hogy a sensei ott van a távolban.
//ha megtörténik ha nem, Yoru lelkesen fűzi hozzá a korábbiakhoz.//
-De azt hiszem lassan minden kérdésünkre választ kapunk Anko-chan.

**Kenshiro Karu** Vas. Jan. 24 2016, 21:08

Válaszodat hallgatva a lány ajka egy pillanatra félmosolyra húzódik, majd megállapítja még azelőtt, hogy a sensei hallótávolságon belül érkezett volna...
- Shinto sensei itt van, nem sokára ide ér, azt hiszem igazad van tőle majd kaphatunk egy kicsit talán részletesebb tájékoztatást. Annak pedig szerintem örülnöd kéne, hogy frissen végzett genin létedre egy ilyen küldetéssel bíztak meg. Tehát akkor te Sunagakuréból származol? Érdekes, tehát akkor most feltehetőleg plusz motiváció lehet, hogy sunagakure elesett... Sajnálom ne haragúdj csupán szeretnék összefüggéseket keresni még ott is ahol amúgy nem kéne. Ez egy ilyen rossz tulajdonságom de már dolgozom rajta. Mellesleg Yorunak hívnak ugye? Mert az én nevemen mutatkoztál be. - Azzal a lány rád mosolyog majd Shinto irányába fordul aki éppen akkor ér oda hozzátok.
- Áh tehát itt is vagytok. Sajnálom a kis késést, de akadt egy kis elintézni valóm mielőtt indulunk. Viszont mostantól teljes gázra kapcsolunk és mivel tudom Yoru, hogy te nem vagy nyápic kislány és bírod a keményebb meneteket is ezért Anko tőled is ezt várom el. Utoljára amikor együtt voltunk küldetésen még genin voltál. Egyébként gratulálok a chuunin kinevezésedhez. Szép teljesítmény ez és lehet, hogy most nagyobb hasznát vesszük a képességednek mintha a fronton lennél.
Shinto közben biccent egyet a kapuőrnek és kisétál a kapun kívülre. Ha körbenézel akkor látod, hogy megkétszerezték az őrséget és most nem úgy henyélnek ahogy szoktak. Miközben kisétáltok konohából és beveszitek magatokat az erdőbe Shinto részletezi a küldetést tőmondatokban.
- Nos a feladatunk megtalálni és élve hazahozni egy konohai honfitársunkat. A tartózkodási helyéről csupán annyit tudunk, hogy a kihalt erdőség és a határvidék közelében egy barlangban vannak. Mivel pontos helyet nem tudtunk kiszedni a fogolyból itt jön képbe Anko aki a küldetésünk kulcsfigurája. Jelentős ellenállásra kell számítanunk és szeretném ha ezt most nagyon komolyan vennétek. Yoru számítok a leleményességedre és a gyors probléma megoldó képességedre. Anko neked pedig számítok a fegyelmedre és minden irigylésre méltó shinobi tehetségedre! Gyerünk srácok van valaki akit meg kell mentenünk nem lazsálhatunk!
Azzal Shinto futásnak eredt és így mutatja nektek az utat. Ha kérdésed van azt valószínűleg később kell majd feltenned.

// Bocsi a késésért! Jöhet megint a post a kihalt erdőséghez ahol az előző kalandot játszottuk. Sajnos a munka miatt február is eléggé akadozós lesz de igyekszem! Márciustól már beindulok Very Happy

//

**Fujikage Kizashi** Kedd Júl. 12 2016, 16:57

Terumi Mei

Egy hét telt el azóta az eset óta. Mint utóbb kiderült a fiú sérülése korántsem volt olyan súlyos mint amennyire fájt neki, így ez alatt a kis idő alatt a seb nagy része már el is tűnt. Persze ettől függetlenül még legalább hónapokig tudott volna az ágyban pihenni, hogy a nem létező sebei is beforrjanak, azonban a sors ezt nem adta meg neki ugyanis levelek kapott a senseitől. Az utasításai érthetőek voltak és tiszták. El kellett hagynia a kellemes kórházi ágyat és újra végig kell szenvedni egy kalandot egy másik senseijel. Igazából talán egy kicsit sajnálta hogy nem a régi senseijel lesz együtt, persze ezt magának holtáig nem fogja beismerni. Azt azonban biztosan megjegyezte, hogy ha folyton váltogatják a csapatvezetőket nem sok esély van rá, hogy valamirevaló csapatmunka fog kialakulni a kis osztagban, ami igencsak hátrányt jelent. Fogalma sem volt róla, hogy Hiroshi is vele tart-e, mindenesetre az eset óta nem sokat látta sem őt, sem a senseit. Inkább csak a szülei látogatták, akik büszkék voltak a fiúkra valamilyen érthetetlen módon. Apja napokig áradozott, hogy milyen dicső is, ha egy ninja megszerzi az első sebesülését, hisz ezzel bizonyítja hogy ádáz küzdelemben vett részt egy küldetés alatt. Persze Kizashi nem mondta el mi is történt valójában, nem azért mert szégyellte, hanem mert nem érdekelte hogy a szülei mit hisznek.

Most viszont már útban van a BBQ Yashikibe, ahova rendelték. Komótosan, lassan teszi meg a métereket, ügyelve rá, hogy minél több időt tököljön el, s így minél többet tudjon késni. Végül sajnos elérte az épületet, s belépve oda, mindenféle szó, vagy keresgetés nélkül leült egy sarki asztalhoz, gondolván, ha keresi az új sensei, ott majd megtalálja, de az biztos, hogy ő nem keres senkit. Makacs fiú, nem kétséges, azonban ezúttal nem próbált elaludni az asztalnál. Mi tagadás, egy hétig volt ágyhoz láncolva, és legyen bármennyire is lusta egy ember, ennyi semmittevés után mégiscsak kívánkozik egy kis "izgalomra". Persze ezen izgalom jelei nem látszottak Kizashin, inkább csak érezte, hogy hiányzik valami az életéből. Persze magában azt mondhatta, hogy a még több lustaság, és pihenés, de valójában teljesen másról volt szó. Talán egyszer saját magának is feltűnik, hogy mindent foghat a pihenés hiányára, de az űr, ami az életében van, soha nem fog megszűnni.

//Váltás E/3-ba... Kicsit kísérletezgetek, hogy hogyan lenne érdemes írni... //

Terumi Mei Hétf. Júl. 18 2016, 14:41

/ Ennyi kísérletezgetés elég is volt, maradjon az E/1, az jobban illik a karakterhez Very Happy

- Persze, csak ha neked is könnyebb. ^^ /

Bizony, az egy heti kórházi koszt és a semmittevés gyökeresen meg tudja változtatni az embert. Gondoljunk csak arra, hogy nem csak az izmaink veszítik el az erejüket, de mind a fizikai, mind a lelki erőnk elhagy minket, ha túl sokáig kell egy helyben maradni. Sokan panaszt tettek már arra, hogy hiába pihennek olyan sokat, csak fáradtabbak lettek, mint akkor, amikor egyáltalán nem is aludtak. Végülis, ami eleinte jól esik, hogy szinte lesik minden kívánságunkat, ágyba hordják az étkeinket egy idő után kezd zavaró lenni, és már azt kívánod, hogy bárcsak vége lenne mindennek.
Most kaptál egy lehetőséget, hogy újra bevesd magad a ninja élet rejtelmeibe, így a sensei levelét olvasva máris indultál az említett helyszínre, a BBQ Yashikibe.
Ahogy beléptél, egy kisebb tömeget vélsz felfedezni, de egyik sem néz ki úgy, mintha az új, ideiglenes sensei lenne, mivel mindenki körülbelül annyi idős, mint te vagy fiatalabb. A sarokban ücsörögve még csak nem is nézel szét, hogy kit is kellene keresned, de nem is kell, elvégre nem vársz sokáig, amikor megjelenik a fronton egy fiatal nő. Bár nem látod, hiszen éppen háttal ülsz neki, hamarosan a karjait érezheted a nyakad körül.
- Kizashi-kuuun! - noha nem látni rajta, hogy ennyire életvidám a karaktere, mégis van valami a kisugárzásában. Talán most más lesz a már megszokott szigor helyett, amit előző senseijedtől kaphattál meg. A fiatal nő haja lapockáig ért, félig kontyban felfogva, s világos, már-már vattacukorkéken csillogott. Arcát aranysárga szempár tarkította, mintha csak egy macska szempárja tekintene vissza rád. Öltözete nem volt megszokott, de hát ki tudja, hogy miféle szokások jöttek itt össze az utóbbi években. Idővel elengedett, s leült veled szemben.
- A nővérek nem túloztak, amikor azt mondták, hogy egy jóképű fiatalembert kell majd tanítanom. Azt hiszem, most irigykednek, de ne mond el nekik - beszéde nyugodt volt, s egyáltalán nem idegesítő. Rádmosolygott, majd lassacskán kihozták azt a nagydarab húst is felszeletelve, amit rendelt.
- Ááá, kaja! Biztosan éhes vagy - nem kell sokáig várni, amikor végül előkészíti a húsokat a sütéshez. - Azt hallottam, hogy még nem tudod az első elemed, szóval első feladatunk lesz, hogy ezt megtudakoljuk. Amint kiderül, tanítok is neked valamit. Saki azt mondta, hogy nem bizonyítottál neki a harctéren, pedig tudja jól, hogy nagyon elmés kis srác vagy te - kacsint feléd.
- Oh, még be is kellene mutatkoznom! Nagi vagyok - nyújtja a kezét, s ha elfogadod, megrázza gyengéden, ha pedig nem, akkor vállat von és folytatja a sütögetést.

/ Adatlapodra ráférne már egy kis módosítás Very Happy

/

**Fujikage Kizashi** Kedd Júl. 19 2016, 19:36

//Adatlap módosítva//

Félek. Rettenetesen félek. Furcsa ez az érzés, még nem igazán volt részem benne, egészen mostanáig. A félelem, hogy elveszítem a nyugodt hétköznapjaimat egyszerűen felemészti a maradék józan eszemet is. Mindig is úgy gondoltam hogy a halálfélelem a legerősebb, de mivel már volt részem benne az előző küldetésen, büszkén állíthatom hogy ehhez képest az lócitrom. Mikor érzed, hogy a gondosan kitervelt jövődet valaki egyszerűen csak szétrombolja, a kellemes nyugodt napjaidat elveszi, helyette pedig megdob néhány agyrákot keltő küldetéssel. Hjaj, el sem merem képzelni milyen bűnt követhettem el előző életemben, hogy most ezt a büntetést kapom...

Nem kellett sokáig várnom, sajnos, míg valaki fel nem tűnt és a nevemen nem szólított. Őszintén szólva, azért ültem háttal mindennek, a sarokba, hátha nem keltek majd feltűnést és meg sem találnak, de hát már ismerem a szerencsémet. Ami viszont meglepett az a nyakamba zuhogó undorító színű hajtömeg volt, aminek kihulló darabjai bizonyára rendesen beleakadtak a kabátomba. Bár azért meg kell hagyni, egy lány, vagy inkább nő ilyen közel még nem igazán járt hozzám... Mi tagadás, igencsak kellemes illata volt annak a hajnak, még akkor is, ha a lehető legundorítóbb színbe tündökölt amibe haj csak tündökölni tud. Viszont amit egyből le tudtam szűrni, hogy egy életvidám, dolgos sensei, és egy lusta semmittevő tanítvány semmilyen dimenzióban nem fog jól kijönni egymással. Ráadásul már előre látom, hogy ez a mocsok még többet fog beszélni mint az előző.
Még egy pár másodpercig szorongatta a nyakam az ebadta, mintha csak az életet akarná kinyomni belőlem, majd leült velem szembe, mindenféle kérdezés nélkül, amit egyszerűen nem tudtam szó nélkül hagyni.
- Hogyne, persze! Nyugodtan leülhet! - Mondom szarkasztikusan, utalva rá, hogy ismeretlen emberek nem szoktak csak úgy leülni más ismeretlenek asztalához, mindenféle szó nélkül.. Mármint úgy tudom az a szokás, hogy előtte engedélyt kérünk a hely beöltésére, nem?
A dicsérete a külső megjelenésemre jól esett ugyan, de mit ne mondja, üres szavak ezek, amiket bárki mondhat, csak azért hogy "Bejöjjön" a másik embernek. Most komolyan, ilyen gyenge dicséretekkel akar manipulálni? Mily naiv nő...

Közben megjön egy nagy adag sült húsocska, amire nem igazán fáj most a fogam. Igazán sok időt töltöttem a kórházban semmitevéssel, és a szervezet akkor kíván ételt, ha előtte jól megdolgoztatják... Nincs testmozgás, nincs étvágy. Kellemetlen...
- Saki-sensei élete egyik legnagyobb félreismerését követte el, mikor rólam alkotott véleményt. - mondtam, reagálva az új sensei mondandójára, majd kinyújtotta a kezét.
Bár nem találtam semmi indokot rá, hogy ne fogjak vele kezet, valahogy úgy éreztem, hogy ha megteszem, veszítek. Fogalmam sincs miért éreztem így, elvégre nem játszunk semmilyen játékot... Vagy talán azért érzem ezt, mert ha most kezet fogok vele, sikerrel jár a manipulációban? Akkor talán az ő kezére fogok játszani? Hjaj... Érzem, ha most kezet fogok vele, akkor azt fogja látni, hogy ellágyultam előtte. De jó.. Ha így játszunk manipulálósat, akkor így játszunk... Remélem hamar rájön hogy rossz emberrel kezdett ki.
- Ön is igazán gyönyörű Nagi-sensei. - kezdek bele, eddig még sosem hallatott flörtölő hangommal és mosolyommal, amit ha most látnék, két hétig megállás nélkül lennék rosszul. Nem azért mert rosszul néz ki, mert jól néz ki, csak nem szívesen látom magamat ilyen alacsony szintre süllyedve. - Főleg a haja! Igazán szép ez a színárnyalat. - Fejezem be majd kezet rázok vele. A mosoly még mindig az arcomon van, ami egyébként igencsak megnyerő!

Terumi Mei Kedd Aug. 02 2016, 22:26

/Helyes

/

- Nem mondhatjuk azt Saki-senseiről, hogy félreismert téged, egyszerűen többet lát az emberekben, mint ők maguk - léteznek azok az emberek, akik csak a jót szeretnék látni a másikban, még akkor is, ha tudják, hogy hajlandó a rosszra; vagy mi magunk nem vagyunk képesek felfogni, hogy jók vagyunk valamiben, többre vagyunk hivatottak annál, mint amit tudunk magunkról, és ezt csakis egy másik személy látja meg... no meg van az az eset is, amikor többet tesz hozzánk, de valóban semmi alapja nincs. Saki-sensei viszont biztosan látott valamit Kizashiban, hogy ilyen véleménnyel legyen róla.
Nagi jóízűen enni kezd, ahogy megsülnek a falatok, és neked is nyújt át, ha enni akarsz, ha nem, mivel úgy véli, az elkövetkezendőkben szükséged lesz egy kis energiára.
- Tudom, hogy a kórházban eltöltött idő megviselt, de ha kiderítjük a chakrád természetét, és elő akarjuk hívni, akkor lehetséges, hogy nem ártana enned... nem tudjuk ugyanis, hogy ami rád vár, az tele lesz mozgással... vagy éppen az ellenkezője - felkészít az eseményekre, bár jó tudni, hogy akármilyen is lesz a chakrád, meg kell dolgoznod majd érte, hogy tudd használni. Nagi komoly arcot ölt magára, amint flörtölésbe kezdesz. Lehet, hogy félreértetted őt... no igen, ezt a helyzetet bárki félreérthette volna, és azt hinné, hogy ő flörtölni próbál mindenkivel.
- Nem azért vagyunk itt, Kizashi-kun, hogy megvitassuk egymás bájait, komoly feladatunk van! - ezt kimondva szinte észre sem vetted, de minden egyes hús, amit eddig rendelt és megsütött, a hasában végezte. Felállt az asztaltól, majd feléd nézett és ellenkező irányba biccentett, hogy kövesd őt. Amint így teszel, mesélni kezd.
- Nem tudom, mennyit hallottál a chakra természetéről és az elméleti részről. Ha nem tudod az elméletet, akkor nem tudod majd ezt átültetni gyakorlatba... enélkül egyáltalán nem is tudsz nekikezdeni. Ahhoz, hogy felszabadítsuk benned a chakrát, testi és lelki edzésekre is szükséged lesz - nem akar most nagyon belemenni a részletekbe, inkább hallani akarja tőled, hogy mennyit tudsz minderről, és ha kérdésed van, azokat megválaszolja.
Közben megérkeztek arra a területre, ahol Nagi a chakrád szeretné majd "tanulmányozni".

Elővesz egy papírt, amit felmutat.
- Ez egy chakrapapír. Annyi a dolgod, hogy belevezeted a chakrádat, amire a papír majd reagál. Szélre kettévágódik; ha villám, összegyűrődik; ha tűz, elég; ha víz, nedves lesz; és ha föld, akkor szétmorzsolódik - a chakrapapírt végül a kezedbe adja, s csípőjére teszi a kezét, várva az eredményt.
- Hajrá - talán félreismerted azzal, hogy azt hitted, egy olyan senseit kaptál, aki végig bombázni fog a bókjaival... bár még nem tudhatod. Úgy tűnik, a feladatait komolyan veszi.

/ Következő reagot ide kérem: Kiképzőterepek
A hsz addig tartson, amíg belevezeted a papírba a chakrádat. Várd az eredményt, amit Mejjci mond meg Very Happy

Szerencse, hogy még nem a csokilikőr hatása alatt mesélek. Razz

/

**Tsuuzoku Tomoe** Vas. Szept. 24 2017, 01:25

Sosem volt még ilyen életszerű és valóságos álmom. Szinte érzem a jobb kézfejemen az égési fájdalmakat, azonban fizikai, látható jelei nincsenek. Megmagyarázni sem bírnám, hogy mégis milyen technikát használtam ami ezt a hatást váltotta ki. Bár ha jobban belegondolok, álom volt. Egy álomban pedig… bármi lehetséges. Akár az is, hogy az ember lángoló ütésekkel támadjon. De akkor miért érzem a valóságban is a fájdalmat? Ez igazából most részlet kérdés, hisz ami jelenleg igazán fontos, az nem más mint a vizsga eredménye. Vajon jó az, amit én megoldásnak vélek? Mivel most már lassan lejár az idő, így kicsit nyugodtabban vetek pillantást társaimra. Balra eltekintve azt látom, hogy Nora oda lép a tükör elé és átkarolja azt. Arcán széles mosolyt fedezek fel, legalábbis annak egy részét, hisz a sálja takarja, de most mintha kissé lejjebb lenne húzva a szokottnál. Jobbra pedig Kato az, aki a kunaiját dobálgatja, közben pedig hangosan nevet. A látvány még engem is mosolyra derít, hisz elég viccesen fest. Mindhármunk tükre épségben van, legalábbis remélem, hogy Katonak nem csúszik ki a kezéből a kunai addig, amíg a sensei ide nem ér.

    A semmiből terem mögénk, majd magához szólít minket Kaito-sensei. Oda sétálunk hát, Ő pedig felénk nyújtja ökölbe szorított kezét. A látvány igencsak ismerős. Egyből az álmom ugrik be, az ahogy képmásom ugyan ilyen pózban állt velem szemben. Egy kisebb mosolyra meresztem ajkam, majd a srácokkal majdnem egy időben magam is oda érintem a saját öklöm. Alig pár pillanatig tart ez a póz, azonban mégis olyan mintha percekig így állnánk. Az egész testem átjárja hirtelen egy érzés. Most már tényleg, hivatalosan is egy csapatot alkotunk mi négyen. Ezt a sensei egy mondattal alá is támasztja, mely még inkább tovább erősíti bennem ezt a kellemesnek mondható érzést, mely valamilyen szinten melegséggel tölt el. Sikeresen teljesítettük végül az összes próbát, ennél fogva nyugodtan fellélegezhetünk. Semmi sem állíthat meg minket abban, hogy geninek legyünk.

    Követve a sensei bevetjük magunkat a város. Jobbra balra kanyarogva a már üresedni kezdő utcákon, egyre kacinfátosabban haladunk előre. Végül elérjük utunkat, amely nem más mint a falu egyik nagyobb étterme, a “BBQ Yashiki”. Hallottam már erről a helyről. Eléggé drága, de az ételei is igencsak finomak. Már éppen a tárcám keresésébe kezdenék, amikor is a Sensei kijelenti, hogy a vendégei vagyunk. Befáradunk a helységbe, ahol sietve asztalt kérünk, végül pedig megkapjuk az étlapokat. Nekem egyszerűen fogalmam sincs, hogy itt melyik étel micsoda, így csak rábökök az egyikre mondván, hogy azt kérem. Két tényezőt vettem csak számításba a választáskor, a képet, mellyel illusztrálták az ételt, valamint az árát, hogy lehetőleg ne a legdrágábbat válasszam ki. Az étel, vagy hát sokkal inkább menü, a közepes árkategóriába tartozik. Mikor kihozzák a rendeléseket csak kérdőn nézek a senseire, hogy most akkor mégis mi van. Remélhetőleg elmagyarázza a sensei, hogy az itteni dolgokat miként kell elfogyasztani, ha meg nem… nos akkor megpróbálom ellesni tőle.

    A sensei most jóval többet mond magáról, mint az Akadémián tette. Még az okát is megmondja, ami egy teljesen logikus indok, így érthető a cselekvése. Azonban most sem beszél perceken át, sietve át is adja a szót, hogy mi is meséljünk magunkról bővebben. Kihasználva az alkalmat, szinte azonnal kérdezésbe kezdek, hisz ha már itt vagyunk, akkor miért ne ismerjük meg egymást.
-Mondja csak Sensei, maga rendszeresen jár ide?
A választ követően két társam is kérdezősködésbe kezd. Mindhárman igencsak izgatottak vagyunk, ami nem csoda, hisz életünk hatalmas forduló pontot készül venni. Mindhárman a lehető legtöbb dolgot szeretnénk megtudni a senseitől, valamint minnél többet átadni neki magunkból. Az elkövetkezendő éveket vele fogjuk tölteni nap mint nap, ezért nem árt egymás alapos ismerete.

   Hosszas órákon keresztül csak eszünk, iszunk és beszélgetünk. Teljesen gondtalanul száll el az idő. Teljesen elfeledvén a próbákat és azok gyötrelmeit, pusztán csak átadom magam annak a melegségnek, amit már a kő arcoknál is éreztem. Felhőtlen mosoly uralja arcomat végig. Kérdés kérdést követ, melyeket felváltva teszünk fel. Néha-néha talán még a sensei is kérdezget, valamint a kérdéseinkre is válaszol remélhetőleg. Az én kérdéseim közt főképp olyanok szerepelnek, mint a sensei elemi hova tartozása, a képességei, stb. Kérdezgettem még a falu Jouninjairól, a falu helyzetéről, a háború állásáról. Röviden mindenről, amit engem érdekelhet. Azonban ez a beszélgetős délután hamar elillan, így kissé szomorkása, de mégis boldogan lépünk ki a BBQ-ból. Kint nem mást pillantok meg, mint régi osztálytársam, Ayumi-chant, aki mindig elfordult ha ránéztem. Oldalán pedig az az Inuzuka hölgy állt, aki segített nekem és Jinseinek. Oda is lépek, hogy üdvözöljem őket, amikor is az Inuzuka hölgy a segítségemet kéri.
-Persze, hogy segítek! Bármiben! Hisz maga is segített nekem, mikor a barátom haldoklott. Az a legkevesebb, hogy a tőlem telhető legjobb módon próbálok eleget tenni a kérésének, legyen az bármi. Kérem mondja, miben lehetek a segítségére.

Válaszolom neki lelkesen. Mint ahogy mondottam, ez a legkevesebb, hisz hatalmas segítséget nyújtott anno, melyet nem hagyhatok viszonzatlanul.

**Uchiha Kagami** Vas. Szept. 24 2017, 02:42

/Tomoe/

A kis ismerkedős nap hamar lezajlott, és megtudhattatok egymásról ezt-azt... sőt, kifejezetten sok mindent. A sensei-ről kiderült, hogy szinte minden héten kétszer is jár ide, már jól ismeri a tulajt is, továbbá egész... sok mindent mesélt magáról. Azonban, mint minden nap, ez is véget ért, s alkonyba fordult már az idő, amikor elköszöntetek egymástól. Mielőtt azonban hazaindulhattál volna, az Inuzuka hölgy és Ayumi-chan fogadtak téged, előbbi pedig meg is kért téged valamire, amire rögvest igent is mondtál. A hölgy elmosolyodott, és intett, hogy kövessétek őt. - Nos, arra kérnélek titeket, hogy hozzatok nekem néhányat ezekből - kezdett bele és átadott nektek egy illusztrált listát, amelyen különböző gyógynövényeket láthattatok - A falu melletti erdőségekben nő mindegyikből, de sajnos én nem érek rá, mert egész este műteni fogom az egyik ebet. A Holdvirágról annyit, hogy csak ma este tudjátok leszedni, ugyanis teliholdkor sarjad ki, viszont másnapra már a hatóanyag nem akkora koncentrátumú benne, amekkorára szükség lenne. Vigyázzatok magatokra!

Ezzel el is köszönt tőletek, s ott maradtál a pirulós Ayumival, aki se szó, se beszéd, elindult kifele az erdőségekbe. Láthatólag hamar le akarta tudni ezt a kis "küldetést", és menni vissza az otthon melegébe. Fejpántja neki is ott csillogott a fején, visszaverte a hold egyre erősebb fényét. Az erdő most is olyan volt, mint mindig... ijesztő, de nem számotokra. Nektek, shinobiknak sokszor az erdő volt a második otthonotok, annyi időt töltöttetek ott két állomás között, hogy a hatalmas fákat már régi jó barátként üdvözöltétek. Másoknak ezek csak egyszerű fák voltak, nektek út és menedék is egyben. Kisvártatva Ayumi-chan végre megszólított téged. - Hogy ment a próba, Tomoe-kun? - kérdezte, és most furcsa módon nem volt elpirulva, amikor rád nézett, mintha csak... túllendült volna valamin, vagy fel tudta volna dolgozni az érzéseit. Ha te rákérdeztél arra, hogy velük mi volt, akkor felderült arccal kezdett el mesélni. - Nekünk egy próbát kellett kiállnunk, Yama-sensei kitett minket egy barlangba és két napig magunknak kellett vadászunk, bogyókat szednünk... egy szóval, túl kellett élnünk az erdőben, bizonyítanunk kellett, hogy tudunk csapatban is ilyet csinálni, nem csak egyedül. Utána elvitt minket enni az Ichiraku Ramenbe, annyira finom Miso-rament ettem, Tomoe-kun, azt nem is tudod elképzelni! Egyszer el kell menned majd oda, nem hiába az a legeslegjobb étterem egész Konohában!

És így folyt tovább a kis este, gyűjtögetéssel és beszélgetéssel. Ayumi-chan kifejezetten közlékeny volt, szinte be nem állt a szája. Úgy nézett ki, végre feloldódott, és egyre többet tudtál meg róla. - Mindkét szülőm shinobi, de csak anyu van kint a fronton, apu ide van beosztva őrszolgálatba, miután lesérült a Villám Országában. Remélem anyu hamar hazajön, nagyon rég láttam már. A te papád is shinobi, ugye? Ő is kint van a fronton? Aggódsz érte? - Ezer és ezer kérdés hagyta el a száját, s úgy tűnt, kezdtetek jól összebarátkozni, persze csak rajtad múlott az egész, hogy miként reagálod le a dolgokat vele kapcsolatban. Az este hamar eltelt, a hold már rég fent volt, és nemsokára beleakadtatok a Holdvirágba is. A kékes növény épp kihajtott, Ayumi-chan pedig mosolyogva tapsolt egyet. Most vehetted észre, hogy mennyire szép is ez a leányzó, a maga kis angyalarcával és nagy szemeivel, melyek folyamatosan pásztázták a környezetet. - Ugye, milyen gyönyörű? - kérdezte, majd leszakított egyet és feléd nyújtotta. - Tudod, Tomoe-kun, amióta csak megláttalak, azóta... szóval... én téged... - eddig jutott a mondandójában, ugyanis egy hatalmas reccsenést hallottatok mind a ketten. Vajon mi lehetett? Gondolkodhattál a dolgokon, készenlétbe helyezhetted magad... azonban nemsokára minden elsötétült előtted.

//A következő posztodat IDE kattintva, az erdőségekbe kérem. Ennek a lereagálását tartalmazza, továbbá egy kicsit szabad kezet kapsz az Ayumival való eszmecserédbe, egy-két mondat erejéig adhatsz néhány szót az NJK szájába. Addig írd, amíg Tomoe el nem veszti az eszméletét//

Ajánlott tartalom

BBQ Yashiki

Shinto - Yoru

Re: BBQ Yashiki

Re: BBQ Yashiki

Re: BBQ Yashiki

Re: BBQ Yashiki

Re: BBQ Yashiki

Re: BBQ Yashiki

Re: BBQ Yashiki

Re: BBQ Yashiki

Re: BBQ Yashiki

Re: BBQ Yashiki

Re: BBQ Yashiki

Re: BBQ Yashiki

Re: BBQ Yashiki

Re: BBQ Yashiki