A hegyvidék bejáratai

Innen indítják majd a versenyzőket útnak az első vizsgák, egymástól elkülönítve. Tulajdonképpen majdnem a gyülekezőpontnál van.

A fegyverek leadása után sikeresen adminisztráltak, most már véglegesen a vizsgára. Ekkor Darui szólt hozzánk, hogy a vizsgáztatók minden egyes tagot külön-külön kapun indítják el, majd sorban állítottak minket egy-egy kapuhoz. Egy férfi jött, majd vezényelt el a 9. kapuhoz. Végig azon törtem a fejem, vajon mi fog rám várni a kapu másik oldalán, hogy az eddig látott geninekkel nem találkozom többet a vizsga ezen szakaszán? A kapu elé álltam, kezeimet leráztam, majd ökleimet ropogtattam. Vállaimmal is köröztem egyet, majd egy nyakropogtatással fejeztem be a felkészülésem. Nem tudtam, mi fog rám várni, de készen álltam, jöjjön bármi velem szembe. A fegyvereim, főleg a tekercsem nélkül sebezhetőbb vagyok, de így is lesz pár hasznos technika a tarsolyomba.
- Na, lássuk, mire vállalkoztunk - mondtam magamban. Pár perc maradt a nyitásig, mert elég sok embert kellett elvezetni a számtalan kapu felé.

Miután leadta mindenki a holmiját az összes ninjának akik ott voltak mutattak egy kaput ahol majd elkezdhetik a versenyt.
- Ez lesz a te kapud. Itt kell várnod addig amíg meg nem nyitjuk a kapukat ami nagyából fél óra elteltével lesz. Addig maradjál a kapunál.
- Értettem!
Majd el is ment én meg ott maradtam a kapuval szemben. Nem volt mit tenni leültem és vártam a kezdést.
"Ahj nem igaz, hogy még várnunk kell fél órát..." - gondoltam magamban, de legalább nem nehezedett rám semmi súly ekkor esett csak le, hogy nem lesz nálam semmi eszköz amivel megtudnám védeni magamat kivéve a pusztakezes harccal esetleg. "Talán az is elég lesz. Addig legalább lesz időm kitervelni valami stratégiát." - előkaptam a térképet és végig néztem, hogy mekkora lehet kb. a táv és hogy esetlegesen honnan a legjobb megközelíteni a túl oldalt, hogy kizárjam az esetleges támadásokat. "Térképpel azért csak könnyebb, de ha részletesebb lenne akkor jobb lenne. Na nem baj. Majd ki igazodok rajta valahogy."

A kis fának dőlve álldogáltam és várakoztam. Mindeközben a sorok szép lassan egyre kisebbek lettek, majd szinte teljesen eltüntek. Ahogy figyeltem néhány helyen volt több kisebb balhé, de a "lázadó" genineket gyorsan "leverték". Magyarul a fegyvereik el lettek szedve, ebből következik, hogy nem tudnak semmit becsempészni.
Az egyik ismeretlen megszólalt és közölte az instrukciókat. A beszéde végén elmosolyodott és elnézést kért, ami mégjobban letörte a lelkesedésem. Se fegyverek, se remény és esélyes veszély... De a lényeg, hogy sietnem kell egy kapuhoz.
Három vagy talán négy sikertelen próbálkozás után találtam is egy üresen álló zárt "porfogót".
Szóval... át kell jutnom ezen a hegységrendszeren élve. Erre van egy napom. Nem hangzik túl jól... Most jut eszembe! Én kaptam egy térképet a pultnál.
A gondolaton felbuzdulva előkaptam a kis papírdarabot, ami talán a túlélésem záloga...
Őő... izé... Merre van észak? Hogy kell ezt használni? Egyáltalán mik azok a csíkok és a félkörök mindenhol?
Hát igen. Van térkép, de használni is tudni kellene. Egyszer régen már használtam ilyet, de arra ugye emlékezni sem ártana.
Fél órát kaptunk a nyitásig. Én ez alatt a fél óra alatt sikeresen kitapasztaltam, hogy merre van észak, valamint sikerült felidéznem néhány dolgot a térképekkel kapcsolatosan...
A kardomnak több hasznát venném... kezdek félni.

// Szerkesztve: Take-channak köszönhetően rájöttem, hogy Daruit keverem Samuival -_-' Take-chan még egy thanks //

Amint a vizsga vezetői közölték, hogy mi a helyzet mindenki elfoglalt egy bejáratot. Én is odabattyogtam az egyik kapuhoz és csöndben vártam. Levettem magamról a piros kabátomat. Így talán könnyebb lesz mozogni, és annyi embernek sem fogok szemet szúrni. Kíváncsi vagyok már vajon mi lesz most. A következő 24 órát a szabadban fogjuk tölteni és a térkép lesz az egyetlen segédeszközünk.
Vajon hány embernek sikerül átjutni az első megmérettetésen? Szerencsére nekem nem okoz gondot a térképek. Amikor még úton voltunk Kurayamival sokszor volt olyan helyzet, hogy csak egy térképre és a józan ítélő képességünkre hagyatkozhattunk. Minden esetre azért az utolsó másodpercekben tanulmányozom még a kis papír fecnit ami az útitársam lesz a következő egy napban. Aztán sorra veszem azokat a jutsukat amiket így is tudok használni fegyverek nélkül. A terep megnehezíti a dolgomat, de Mosukénak köszönhetően nem lesz gond a víz hiánnyal.
Amikor felpillantottam egy pillanatra az egyik kijáratnál megpillantottam a másik Kusagakurei shinobit. Észrevettem már korábban is, de most végig mértem a srácot. Vállasabb nálam, de fiatalabb arcúnak tűnik. Kellemetlen lesz ha éppen vele kerülök szembe.
Visszafordulok a bejárat felé és várom, hogy mikor kapjuk meg a jelzést az indulásra... Most már teljesen elkapott a vizsga drukk... Kezdjünk végre és had mutassam meg én is mit tudok!

Az egyik chunin megmutatta a helyemet, melyet el is foglaltam. Felnéztem a baljóslatú kapura, mely mögött a jövőm felé vezető út helyezkedett el. A szó szoros értelmében. Kinyitottam a térképet, majd tanulmányozni kezdtem. Még jó, hogy annak idején foglalkoztam térképnézegetéssel. Egy ninjának mindenre felkészültnek kell lennie... mondom ezt úgy, hogy ezt rólam aligha lehet elmondani. Eléggé kiszolgáltatott vagyok a természetnek a következő 24 órában, kissé át kell mennem erdőlakóba. De ez vele jár. Ha ezt kell tenni, hát ezt kell tenni, nincs mese. A térképet nézve viszont szembesültem vele, hogy eléggé változatos terep elé nézek. Már csak a különböző színek is jelezték nekem, hogy nem csak egy adott terepen kell majd átmennünk. Nofene, úgy tűnik, ez tényleg veszélyes játéknak ígérkezik.

Egyelőre arra a részletre koncentráltam, amelyet először fogok elérni. Számomra ezt egy adott szín, illetve a hozzá tartozó vonalak együttese jelentette. A továbbiakat nézni igazából csak futólag kell ilyenkor, arra kell koncentrálni, illetve azt memorizálni, amely közvetlenül előttem van. Miután nagyjából letudtam a dolgot, elraktam a térképet, jó mélyre a zsebembe, hogy véletlenül se essen ki belőle. Utána csak mereven néztem előre, ahogy vártam az indulási parancsot.

// Shirogane Shiro //

A fél óra várakozás lassan telt, a vizsgafelügyelők sem nagyon tudtak, vagy akartak veled kommunikálni. Végül azonban egy hangos dudaszó jelezte, hogy ki lehet nyitni a kapukat és beengedni a Genineket eddigi életük egyik legnagyobb megpróbáltatására. A szürke ruhások fél másodperc alatt leszerelték a lakatot, majd kinyitották a kaput és intettek, hogy mehetsz. -Sok sikert! Próbálj meg időben végezni. - Mondta az egyik nem túl lelkesen, mire te csak bólintani tudtál. Még hogy időben, egyáltalán nem is garantált a sikeres vizsga, vagy a testi épséged megőrzése, de ez a mondat legalább ráébresztett, hogy az idővel is versenyezned kell, hiszen alig egy napod van a hegyszakaszon való átjutásra. Most már minden élesben megy.

// Nireiko Kai //

Te személy szerint jól elvoltál a fél óra várakozás alatt, egész jól kitapasztaltad a terepet felhasználva térképolvasó képességeidet. Észrevetted, hogy a közelben, található egy erdőség még az emelkedők közt, ahol biztosan találhatsz némi alapanyagot és élelemet. Az idő miatt azonban nem érdemes nagyon sokáig ott tartózkodnod, hiszen nem lesz lehetőséged a lassabb hegyvidékes szakasz teljesítésére, és akkor még nem beszéltünk az éjszakázásról. Elmélkedésedből egy dudaszó ébresztett fel, ami jelezte a kezdést. A felügyelők kinyitották a kaput neked és sok szerencsét kívántak. Te megköszönted és beléptél a terepre, hogy elkezd a vizsga első részét.

// Kitori Musato //

Te is a térkép tanulmányozásába kezdtél bele, de sajnos nem nagy értettél ezekhez a papír darabokhoz. Annyit azért kilogikáztál, hogy a közelben egy erdőség található, és arra kell indulnod. Mivel a fák látszódtak is nem volt nehéz kitalálni merre is található. Mivel többet már nem tudtál készülni, így kicsit türelmetlenül ugyan de megvártad míg a duda megszólalt és a két Chuunin kinyitotta neked a bejáratot, te pedig magabiztosan beléptél és tetted meg az első lépéseket, a sikeres vizsga felé.

// Írjatok az Erdőségbe! //

// Kakashi, Kai //

A fiú bemutatkozott: Kainak hívják. A feltevéseimre elővette a térképét és elkezdte nézegetni, majd egy kerülőt ajánlot. Nekem ez ellen nem volt semmi ellenvetésem, ami akár azt is jelentheti, hogy beleegyeztem.
Felkerekedtünk és elindultunk a kerülő úton.
Mekkora szerencse, hogy sikerült ideiglenes csapatot alkotnunk! Ahogy elnézem Ő tudja használni a térképet, legalábbis jobban, mint én. Habár egy-két dolgot az előző vizslatásnál - a kapuknál - sikerült felismernem, de ez édeskevés. Remek ez azt jelenti, hogy megvan a csapat térképésze! És milyen jó nevet találtam ki... vagy lehet már előttem is kitalálták a "térképész" szót? Nem baj, ez akkor is az én ötletem...
Viszonylag gyorsan haladtunk, ami egészen jó dolog és nem is történt semmi különös. Ez a kerülő út tényleg jó ötlet volt Kai részéről.
Mentünk és mentünk. Meg kell hagyni elég unalmas volt, de legalább haladtunk valamit, vagyis inkább elég sokat... A környezet lassan változott, majd amikor a nap evickélt lefelé a horizont alá, akkor elértünk egy hegyvidékes részt.
A franc... pont ilyenkor kell estelednie. Akkor most hogyan tovább? Pedig eddig egészen jól haladtunk. Este hegyet mászni nem a legjobb dolog, habár ha használunk chakrát, akkor kicsit biztonságosabb, de ez csekély védelem a heggyel szemben...
- Mit gondolsz? Tovább menjünk, vagy lepihenjünk? - kérdezem, miközben közelebb megyek a sziklás részhez - Akármi legyen is, mindenképpen tűzet kell csinálnunk valahogy!
Megkopogtattam az egyik sziklát, majd megszólaltam:
- Én összeszedek egy kevéske fát...
Elindultam és maximum két esetleg háromszáz méterre távolodok el fáért. Amennyit csak tudok összeszedek - a szárazabbakat előnyben részesítem -, majd visszamegyek oda ahol Kai van ( már ha még ott van).
Remélem a srác tud tűzet gyújtani chakrával, mert ha nem akkor az úgy macerás lesz...
Ezek után megkérdezem Kaitól, hogy képes-e esetleg lángokat varázsolni. Ha nem akkor én próbálkozok vele a fák összecsiszolásával.

// Bocsánat, elírtam! A barlangokhoz írjatok Kai, Shiro. Musato postja már maradhat itt. (Kakashi) //