Hegyvidék
4 posters
1 / 1 oldal
Hegyvidék
Akamaru Szer. Ápr. 29 2020, 14:17
A Tűz országának hegyláncai, mely jó rejtekhelyül szolgál a banditáknak, csavargóknak vagy akár elveszett ninjáknak is. Ki tudja, hogy egyes barlangok, járatok miket rejtenek.
Akamaru- Játékos
- Specializálódás : Megjelölés
Tartózkodási hely : Kiba fején
Adatlap
Szint: B
Rang: Ninjuu
Chakraszint: Wau!
Re: Hegyvidék
Misage Kedd Május 05 2020, 00:32
// Akamaru //
~ Lám-lám, csak nem olyan hülye, mint amilyennek látszik. Ha jól számolom, már vagy két kört mentünk, mióta elkezdtem követni.
Miközben tervemhez hűen követtem a támadómat, azért azt el kellett ismernem, hogy legalább annyi esze volt, hogy ne vezessen el a táborukhoz. Annyi viszont már nem volt benne, hogy belegondoljon: hogy nem sikerülhet utolérnem, ha az orvtámadását úgy kerültem ki, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva? Kicsit még én is meglepődtem, hogy ismételten milyen jól megvédett a hagane mamori no jutsu. Lehet, hogy nem kéne töbet használnom harcokban, mert túl könnyűvé teszi őket? Elvégre a sérülések az egyik legszebb testékszer.
Természetesen eszemben sem volt felhagyni az egyik kedvenc közelharci technikám használatával, de valamivel el kellett ütni az időt, amíg szépen lassan lemaradtam az orvgyilkostól, és ezek a gondolatok kellőképp lefoglaltak hozzá. Meglepően hosszú időbe telt, amíg sikerült tökéletesen eljátszanom, hogy elvesztettem az üldözött vad nyomát, és aktív hajszáról átválthattam észrevétlen követésre. Ezt már magasan a fák koronájának közelében, de szigorúan a törzsükhöz közeli közlekedéssel oldottam meg. Az átlag ember nem néz felfelé, és ha mégis megtenné, akkor a lombok és ágak sűrűje eléggé eltakart ahhoz, hogy ne láthassanak meg. Egyedül a jelek hagyásához hagytam el a fák koronájának biztonságát, de nem aggódtam túlságosan: szinte biztosra vettem, hogy aki ennyire béna, az már a győzelmi mámortól megrészegülten nem fog minden apró reccsenésre - amit mellékesen amúgy sem tőlem hallana - ugrani.
Lopakodás közben még Chisumi arckifejezését is látni véltem magam előtt, amit akkor vághatott, mikor csak hűlt helyemet találta a megbeszélt találkozóhelyen. Ajkaim mosolyra húzódtak az elképzelt jelenet hatására. Az egyetlen cseppnyi megbánás, ami motoszkált bennem annak szólt, hogy nem élőben láthattam a minden bizonnyal megbotránkozott és dühös arckifejezést. De hiába, ebben a szakmában ha nem vagy rugalmas, akkor vagy téged koncolnak fel, vagy a társaidat.
~ Nem szabad begyöpösödött vénlánynak lenni főnökasszony! Azzal nem lehet megoldani a küldetést. - eldöntöttem, hogy ha megpróbálná leordítani a fejemet találkozás után, akkor ezzel a két röpke mondatocskával fogok reagálni. Aztán az első ütést még engedélyezem is. Anélkül nem lenne fair a harc. Persze kivételt képeznek a koronaékszereimet megcélzó támadások. Az után ha nem én koncolom fel, akkor az asszony megteszi helyettem. De addig azért ne jussunk.
Végül sikerült elérnünk a támadóm bázisáig. Többen voltak, mint hittem. Kapásból hat őrt számoltam meg, és akkor még biztos voltak páran a sátrakban is.
~ És megvan a bajba jutott hercegnő is. Ez eddig könnyen ment. - ajkaimba harapva szemléltem a környezetet, és egyre nagyobb és nagyobb erővel küzdöttem a rajtam elhatalmasodó harci vággyal. Ha nem lett volna ott a fogoly, túsz, vagy hívjuk aminek akarjuk nőszemély, akkor egy pillanattal sem gondolkodtam volna tovább, hanem egyből bevetettem volna magam a harcba. Ha a korábbi harcosok, vagy a támadóm szintjén vannak, akkor valószínűleg legalább kettőt, de az is lehet, hogy akár hármat is sikerült volna leszednem, mielőtt egyáltalán észrevesznek. Főleg ha sikerült volna egyesével becsalnom őket az erdőbe, és utána hangtalanul kivégezni. Rettentő nagy örömmel megtettem volna. De biztos, hogy abban a pillanatba nem csak a banditákkal végzek, hanem közvetetten vagy a tússzal, vagy a csapattársaimmal is.
~ Nem, ide finomabb módszer kell. - bal kezemmel fogtam le a vérszomjtól remegő jobbomat, miközben vadul jártattam az agyam. Pallérozott elmém bonyolultabb játszmákba is futott már, és mindig sikerrel oldotta meg őket - még akkor is, ha az a siker csupán egy hajszálon múlt.
Egyelőre a visszavonulás mellett döntöttem, de egy pillanatig sem lettem volna hajlandó semmittevéssel tölteni az időt, amíg társaim ideérnek. Első körben visszamennék az utolsó fához, amin jelet hagytam - nem messze a tábortól, de látótávolságon kívül - és a többi jel alatt több vízszintes vágást és egy X-et is ejtenék, reménykedve benne, hogy ennyiből felfogják: itt kell találkoznunk. Ha ez sikerült, akkor:
Amennyiben reális az állat henge (elvégre az animében Naruto változott már át fuuma shurikenné és Akamaruvá, de még rasen shurikenné is):
Henge no jutsu segítségével egy egyszerű mókus alakját öltöm magamra, melyből ezernyi rohángál szerte az erdőben. Ebben az alakban még mindig a fák koronájának kihasználásával egészen a bázisukhoz legközelebb helyezkedő fákig rohanok, és minden lehetséges irányból megpróbálom felmérni a terepet, az ellenségek felszerelését, a farönkhöz kötözött lány állapotát, valamint ha sikerül bepillantást nyernem valamelyikbe, akkor a sátrak belsejét is. A lényeg, hogy bármilyen használható információt összeszedjek, amit csak lehetséges.
Amennyiben az állat henge nem jön össze:
Ismételten aktiválom a shikyaku no jutsut, és kiélezett hallással felvértezve megpróbálok olyan közel kerülni a sátrakhoz, amennyire azt az erdő takarásában lehetséges. Amint olyan közel értem, amennyire csak lehet, felturbózott szemeimmel megpróbálok minden érdekes részletet megfigyelni, ha pedig ez már nem megy tovább, akkor teljesen elbújok, és fülelek egy darabig, hátha hallok valami érdekeset.
Mindkét eset:
Bármi történjen is, metaforikusan, vagy nagyon is valósan, de az egyik szememet mindig a túszon tartom. Elvégre mégsem hagyhatom, hogy kinyírják. Amennyiben nem muszáj, nem csinálok semmit, ami a túsz halálát eredményezheti, de ha elhatároznák, hogy meg akarják ölni - elvégre már tudják, hogy ninják vannak a nyomukban -, akkor azt nem hagyhatom annyiban. Abban az esetben, ha ez megtörténne, elhajítom a két fuuma shurikenemet az egymáshoz legközelebb álló banditák felé, shunshinnal az önjelölt hóhér közelébe kerülök, és kíméletlenül meggyilkolom halálos érintésemmel. Aztán a társait is. A foglyot középpontban tartva csillag alakzatban kezdek mozogni a shunshinnal, a tábor nagy részét lefedve, csak támadásra állva meg, amit a kazekami no tacchival oldok meg. Ha támadás ér, szokás szerűen a hagane mamori no jutsuval kerülöm ki.
Miután így-vagy úgy információt gyűjtöttem:
~ Oké, egyelőre ennél többre nem megyek. Ideje visszamenni a találkahelyre. - ezzel a gondolattal, ha még korábban nem tettem meg, visszaváltozok eredeti alakomba, ha hengét használtam, és aktiválom a shikyaku no jutsut, ha még eddig nem volt, hogy halljam a túsz esetleges sikoltozását, ha addig próbálnák kivégezni, ameddig várakoznom kell. Ha ezt meghallom, automatikusan a fentebb vázolt tervet léptetem érvénybe. Amennyiben ilyen nem következik be, a sokszorosan megjelölt fához megyek, és várok a társaimra, ha eddig még nem érkeztek volna meg. Ha már megérkeztek, vagy ha végre méltóztatnak megjelenni, akkor tőlem szokatlan komolysággal, küldetés módban intek nekik.
- Van egy túszuk. - ezzel az egy mondattal minden valószínűség szerint elejét veszem minden lehetséges vitának. Amennyiben ez nem lenne elég, a ninjatom előhúzása az lesz. Mikor mindenki a megfelelő komolysággal áll a dologhoz, gyorsan vázolom nekik a helyzetet, összefoglalva a korábban gyűjtött információkat is.
- Mivel túsz is van, nem akartam egyedül támadni, mert nem biztos, hogy a felfordulásban képes lennék megvédeni. Ha pedig mégis sikerrel járnék, akkor sem tudnék foglyot ejteni, ami elég sajnálatos. Épp ezért a javaslatom, hogy ezúttal is egy koordinált támadást hajtsunk végre, több oldalról. Ha kell, szívesen magamra vonom a sima bakák figyelmét. Valaki biztosítsa a túszt, valaki pedig kapcsolja le a helyi nagykutyát. Közben akit lehet, ne megöljünk, hanem csak üssünk ki, hogy bőven legyen vallatnivaló. Valami kis vezető szinte biztosan van, nagy eséllyel az egyik sátorban (amennyiben megfigyelés közben mást tapasztalnék, akkor értelem szerűen behelyettesíteni), mert oda ment jelenteni a frissen visszatért fickó, akit követtem, de messze nem biztos, hogy ott lesz még, vagy hogy könnyen meg tudjuk különböztetni a többitől. - ez ugyan csak sejtés volt, de már egy ideje fontosnak tartottam bízni az ösztöneimben.
Ugyan nem akartam korábban magamra vállalni a vezető szerepet, de ezúttal én rendelkeztem a legtöbb információval, így valószínűleg használhatóbb tervet tudtam összedobni a másik kettőnél. Nagy levegőt vettem, vártam a választ, és komoly arcomon végre ismét megjelent egy vérszomjas vigyor.
~ Itt az idő ölni.
~ Lám-lám, csak nem olyan hülye, mint amilyennek látszik. Ha jól számolom, már vagy két kört mentünk, mióta elkezdtem követni.
Miközben tervemhez hűen követtem a támadómat, azért azt el kellett ismernem, hogy legalább annyi esze volt, hogy ne vezessen el a táborukhoz. Annyi viszont már nem volt benne, hogy belegondoljon: hogy nem sikerülhet utolérnem, ha az orvtámadását úgy kerültem ki, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva? Kicsit még én is meglepődtem, hogy ismételten milyen jól megvédett a hagane mamori no jutsu. Lehet, hogy nem kéne töbet használnom harcokban, mert túl könnyűvé teszi őket? Elvégre a sérülések az egyik legszebb testékszer.
Természetesen eszemben sem volt felhagyni az egyik kedvenc közelharci technikám használatával, de valamivel el kellett ütni az időt, amíg szépen lassan lemaradtam az orvgyilkostól, és ezek a gondolatok kellőképp lefoglaltak hozzá. Meglepően hosszú időbe telt, amíg sikerült tökéletesen eljátszanom, hogy elvesztettem az üldözött vad nyomát, és aktív hajszáról átválthattam észrevétlen követésre. Ezt már magasan a fák koronájának közelében, de szigorúan a törzsükhöz közeli közlekedéssel oldottam meg. Az átlag ember nem néz felfelé, és ha mégis megtenné, akkor a lombok és ágak sűrűje eléggé eltakart ahhoz, hogy ne láthassanak meg. Egyedül a jelek hagyásához hagytam el a fák koronájának biztonságát, de nem aggódtam túlságosan: szinte biztosra vettem, hogy aki ennyire béna, az már a győzelmi mámortól megrészegülten nem fog minden apró reccsenésre - amit mellékesen amúgy sem tőlem hallana - ugrani.
Lopakodás közben még Chisumi arckifejezését is látni véltem magam előtt, amit akkor vághatott, mikor csak hűlt helyemet találta a megbeszélt találkozóhelyen. Ajkaim mosolyra húzódtak az elképzelt jelenet hatására. Az egyetlen cseppnyi megbánás, ami motoszkált bennem annak szólt, hogy nem élőben láthattam a minden bizonnyal megbotránkozott és dühös arckifejezést. De hiába, ebben a szakmában ha nem vagy rugalmas, akkor vagy téged koncolnak fel, vagy a társaidat.
~ Nem szabad begyöpösödött vénlánynak lenni főnökasszony! Azzal nem lehet megoldani a küldetést. - eldöntöttem, hogy ha megpróbálná leordítani a fejemet találkozás után, akkor ezzel a két röpke mondatocskával fogok reagálni. Aztán az első ütést még engedélyezem is. Anélkül nem lenne fair a harc. Persze kivételt képeznek a koronaékszereimet megcélzó támadások. Az után ha nem én koncolom fel, akkor az asszony megteszi helyettem. De addig azért ne jussunk.
Végül sikerült elérnünk a támadóm bázisáig. Többen voltak, mint hittem. Kapásból hat őrt számoltam meg, és akkor még biztos voltak páran a sátrakban is.
~ És megvan a bajba jutott hercegnő is. Ez eddig könnyen ment. - ajkaimba harapva szemléltem a környezetet, és egyre nagyobb és nagyobb erővel küzdöttem a rajtam elhatalmasodó harci vággyal. Ha nem lett volna ott a fogoly, túsz, vagy hívjuk aminek akarjuk nőszemély, akkor egy pillanattal sem gondolkodtam volna tovább, hanem egyből bevetettem volna magam a harcba. Ha a korábbi harcosok, vagy a támadóm szintjén vannak, akkor valószínűleg legalább kettőt, de az is lehet, hogy akár hármat is sikerült volna leszednem, mielőtt egyáltalán észrevesznek. Főleg ha sikerült volna egyesével becsalnom őket az erdőbe, és utána hangtalanul kivégezni. Rettentő nagy örömmel megtettem volna. De biztos, hogy abban a pillanatba nem csak a banditákkal végzek, hanem közvetetten vagy a tússzal, vagy a csapattársaimmal is.
~ Nem, ide finomabb módszer kell. - bal kezemmel fogtam le a vérszomjtól remegő jobbomat, miközben vadul jártattam az agyam. Pallérozott elmém bonyolultabb játszmákba is futott már, és mindig sikerrel oldotta meg őket - még akkor is, ha az a siker csupán egy hajszálon múlt.
Egyelőre a visszavonulás mellett döntöttem, de egy pillanatig sem lettem volna hajlandó semmittevéssel tölteni az időt, amíg társaim ideérnek. Első körben visszamennék az utolsó fához, amin jelet hagytam - nem messze a tábortól, de látótávolságon kívül - és a többi jel alatt több vízszintes vágást és egy X-et is ejtenék, reménykedve benne, hogy ennyiből felfogják: itt kell találkoznunk. Ha ez sikerült, akkor:
Amennyiben reális az állat henge (elvégre az animében Naruto változott már át fuuma shurikenné és Akamaruvá, de még rasen shurikenné is):
Henge no jutsu segítségével egy egyszerű mókus alakját öltöm magamra, melyből ezernyi rohángál szerte az erdőben. Ebben az alakban még mindig a fák koronájának kihasználásával egészen a bázisukhoz legközelebb helyezkedő fákig rohanok, és minden lehetséges irányból megpróbálom felmérni a terepet, az ellenségek felszerelését, a farönkhöz kötözött lány állapotát, valamint ha sikerül bepillantást nyernem valamelyikbe, akkor a sátrak belsejét is. A lényeg, hogy bármilyen használható információt összeszedjek, amit csak lehetséges.
Amennyiben az állat henge nem jön össze:
Ismételten aktiválom a shikyaku no jutsut, és kiélezett hallással felvértezve megpróbálok olyan közel kerülni a sátrakhoz, amennyire azt az erdő takarásában lehetséges. Amint olyan közel értem, amennyire csak lehet, felturbózott szemeimmel megpróbálok minden érdekes részletet megfigyelni, ha pedig ez már nem megy tovább, akkor teljesen elbújok, és fülelek egy darabig, hátha hallok valami érdekeset.
Mindkét eset:
Bármi történjen is, metaforikusan, vagy nagyon is valósan, de az egyik szememet mindig a túszon tartom. Elvégre mégsem hagyhatom, hogy kinyírják. Amennyiben nem muszáj, nem csinálok semmit, ami a túsz halálát eredményezheti, de ha elhatároznák, hogy meg akarják ölni - elvégre már tudják, hogy ninják vannak a nyomukban -, akkor azt nem hagyhatom annyiban. Abban az esetben, ha ez megtörténne, elhajítom a két fuuma shurikenemet az egymáshoz legközelebb álló banditák felé, shunshinnal az önjelölt hóhér közelébe kerülök, és kíméletlenül meggyilkolom halálos érintésemmel. Aztán a társait is. A foglyot középpontban tartva csillag alakzatban kezdek mozogni a shunshinnal, a tábor nagy részét lefedve, csak támadásra állva meg, amit a kazekami no tacchival oldok meg. Ha támadás ér, szokás szerűen a hagane mamori no jutsuval kerülöm ki.
Miután így-vagy úgy információt gyűjtöttem:
~ Oké, egyelőre ennél többre nem megyek. Ideje visszamenni a találkahelyre. - ezzel a gondolattal, ha még korábban nem tettem meg, visszaváltozok eredeti alakomba, ha hengét használtam, és aktiválom a shikyaku no jutsut, ha még eddig nem volt, hogy halljam a túsz esetleges sikoltozását, ha addig próbálnák kivégezni, ameddig várakoznom kell. Ha ezt meghallom, automatikusan a fentebb vázolt tervet léptetem érvénybe. Amennyiben ilyen nem következik be, a sokszorosan megjelölt fához megyek, és várok a társaimra, ha eddig még nem érkeztek volna meg. Ha már megérkeztek, vagy ha végre méltóztatnak megjelenni, akkor tőlem szokatlan komolysággal, küldetés módban intek nekik.
- Van egy túszuk. - ezzel az egy mondattal minden valószínűség szerint elejét veszem minden lehetséges vitának. Amennyiben ez nem lenne elég, a ninjatom előhúzása az lesz. Mikor mindenki a megfelelő komolysággal áll a dologhoz, gyorsan vázolom nekik a helyzetet, összefoglalva a korábban gyűjtött információkat is.
- Mivel túsz is van, nem akartam egyedül támadni, mert nem biztos, hogy a felfordulásban képes lennék megvédeni. Ha pedig mégis sikerrel járnék, akkor sem tudnék foglyot ejteni, ami elég sajnálatos. Épp ezért a javaslatom, hogy ezúttal is egy koordinált támadást hajtsunk végre, több oldalról. Ha kell, szívesen magamra vonom a sima bakák figyelmét. Valaki biztosítsa a túszt, valaki pedig kapcsolja le a helyi nagykutyát. Közben akit lehet, ne megöljünk, hanem csak üssünk ki, hogy bőven legyen vallatnivaló. Valami kis vezető szinte biztosan van, nagy eséllyel az egyik sátorban (amennyiben megfigyelés közben mást tapasztalnék, akkor értelem szerűen behelyettesíteni), mert oda ment jelenteni a frissen visszatért fickó, akit követtem, de messze nem biztos, hogy ott lesz még, vagy hogy könnyen meg tudjuk különböztetni a többitől. - ez ugyan csak sejtés volt, de már egy ideje fontosnak tartottam bízni az ösztöneimben.
Ugyan nem akartam korábban magamra vállalni a vezető szerepet, de ezúttal én rendelkeztem a legtöbb információval, így valószínűleg használhatóbb tervet tudtam összedobni a másik kettőnél. Nagy levegőt vettem, vártam a választ, és komoly arcomon végre ismét megjelent egy vérszomjas vigyor.
~ Itt az idő ölni.
Misage- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1214
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 300 (B)
Erő : 150 (C) - Súlyok nélkül: 300 (B)
Gyorsaság : 500 (A) - Súlyok nélkül: 800 (S)
Ügyesség/Reflex : 764 (A)
Pusztakezes Harc : 300 (B)
Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 734
Re: Hegyvidék
Akamaru Hétf. Jún. 08 2020, 13:25
Misage még éppen időben indult vissza az utolsó fához, ahol jelet hagyott. A bandita, aki közelített felé, ugyanis pont fél perccel később állt meg rejteke előtt, de szerencséjére nem vette észre a shinobit. A férfi könnyített magán, majd elfordította fejét balra, aztán jobbra, végül pedig visszaindul a táborukhoz. Misage ezután kémkedésre adta a fejét a támadás indítás helyett. Chisumi talán nem koncolja fel emiatt a döntése miatt, csupán akkor, ha kudarcot vall. Ezt viszont nem tudhatja meg, ugyanis lépésről-lépésre haladt előre a fiú.
A mókus alakját könnyedén felvette a shinobi. Egyszerű, közönséges állat volt, mely az erdő lakosságát gazdagítja. Ezért, ha le is bukna, hogy ott van, valószínűleg senki nem gyanakodna rá, hogy valójában kit is rejt az alak. Ágról-ágra, lombkoronák rejtekéből lombkoronák rejtekébe haladva fedezte fel a terepet és mérte fel ellenségeit Misage, gondosan ügyelve arra, hogy a fiatal lány mindig a látóterében maradjon. Bár ez néha kivitelezhetetlen volt, mégis megkönnyebbülhetett, mikor visszapillantott, hiszen semmi baja nem esett a fogolynak. Látszólag nem akarják bántani még. A Genin az alábbi információkra tett szert a kémlelés során:
– Hat fő van a sátorokon kívül (ezt eddig is tudta), két három-három fős csoportba verbuválódva.
– Minden bandita arca takarva van, kilétüket fedve
– Három fő hátán katana van, kettőnél ugyanez a fegyver az oldalán díszeleg, egy pedig fegyvertelen
– Mind a két sátorban négy-négy fő van még pluszban, kiknek arca szintén takarva van, fegyverzetük katanákból áll.
– Az „A” sátorban ketten szemüket pihentetik, egy személy fegyverét élezi, egy pedig éppen visszatért (az a bandita, aki könnyített magán)
– A „B” sátorban (ez lesz az, amelyikbe az orvgyilkos bement) egy rátermettebb férfi ült a sátor végében, vele szemben a bandita térdelt, ki visszatért az imént, másik két személy pedig a főnöknek látszó oldalain ültek. A fegyverek itt is katanak voltak, kivéve a főnökét: az övét nem tudta szemügyre venni Misage
Az utolsó információ szerzés azért maradt félbe, mert a fogoly felé közeledett az egyik bandita. Egy kulacs volt a kezében, csak az volt a kérdés, hogy mi volt a kulacsban. Vészesen kattogtak a fogaskerekek, hogy mit lépjen Misage, mert nagy kockázatot vállalt volna, ha felfedi kilétét. Azonban a bandita némi megnyugvást adhatott cselekedetével: egy másik kulacsot csatolt le oldaláról, és annak tartalmát itatta meg a fiatal lánnyal. Ha a mókus Misage még figyelt, megtudhatta a hangfoszlányból, hogy víz volt az, melyet a bandita erősített meg.
[…]
Chisumi és Jio a megjelölt fánál várakoztak. A nyomok sikeresen idevezették őket és rejtőzködve várták, hogy felderítő társuk visszatérjen. A frissen visszaváltozott mókus Misage, az eddigi jellemétől szokatlan komolysággal állt csapattársai színe elé. Legalábbis az unokatesók ezt az arcát még nem látták a fiúnak, így Chisumi már nyitotta is volna a száját, hogy leordítsa Misage-t. Ám még időben sikerült a másiknak belefojtani a szavakat, így a lány csak némán hallgatta a felderítés eredményét.
– Ez nagyon nem jó.
– Kedves tőled, hogy nem csináltál vérfürdőt –szúrta oda a lány Misage-nak. – Mindazonáltal szép munka volt a felderítés. Csináljuk úgy, ahogy te vázoltad a tervet. Jio, te keresd meg a nagydarabot a sátorban, és tedd ártalmatlanná. Én megyek, kiszabadítom a lányt, elhozom biztonságos távolságba és megyek vissza segíteni nektek. Misage, várjuk a je… VIGYÁZZATOK! –Chisumi kiáltására Jio azonnal oldalra ugrott, még ő maga a magasba. Misage is sikeresen kikerülte a csapat felé száguldó tűzgolyót, mely a tábor felől érkezett. Ha a kis csapat feleszmélt, észrevehette, hogy hat bandita van dolguk. Lebuktak. Misage, ha figyelt, akkor még éppen kiszúrhatta azt, hogy az egyikük leereszti a karját a kézpecsétet követően. A tag a főnöki sátorban ült. Ez a támadás jóval megnehezíti a mentőakciót, és ezt a csapat is nagyon jól tudta. Chisumi a két fiúra pillantott, jelezve azt, hogy tartja a terve, miszerint kiszabadítja a lányt. Jio bólintott, és már rontott is előre, ahogyan azt egy tanknak kell. A lány szorosan követte, csak az utolsó pillanatban változtatott irányt. Már csak Misage maradt hátra… de felé egy újabb tűzgolyó tartott, mely pirosra süti, ha nem védekezik.
//Sajnálom, hogy ennyit kellett várnod. Késésem miatt felajánlok neked 20 ch-t vagy 20 elosztható tjp-t vagy egy maximum C szintű technikát. Kérlek a következő posztod elején tüntesd fel, hogy melyikre esett a választásod//
A mókus alakját könnyedén felvette a shinobi. Egyszerű, közönséges állat volt, mely az erdő lakosságát gazdagítja. Ezért, ha le is bukna, hogy ott van, valószínűleg senki nem gyanakodna rá, hogy valójában kit is rejt az alak. Ágról-ágra, lombkoronák rejtekéből lombkoronák rejtekébe haladva fedezte fel a terepet és mérte fel ellenségeit Misage, gondosan ügyelve arra, hogy a fiatal lány mindig a látóterében maradjon. Bár ez néha kivitelezhetetlen volt, mégis megkönnyebbülhetett, mikor visszapillantott, hiszen semmi baja nem esett a fogolynak. Látszólag nem akarják bántani még. A Genin az alábbi információkra tett szert a kémlelés során:
– Hat fő van a sátorokon kívül (ezt eddig is tudta), két három-három fős csoportba verbuválódva.
– Minden bandita arca takarva van, kilétüket fedve
– Három fő hátán katana van, kettőnél ugyanez a fegyver az oldalán díszeleg, egy pedig fegyvertelen
– Mind a két sátorban négy-négy fő van még pluszban, kiknek arca szintén takarva van, fegyverzetük katanákból áll.
– Az „A” sátorban ketten szemüket pihentetik, egy személy fegyverét élezi, egy pedig éppen visszatért (az a bandita, aki könnyített magán)
– A „B” sátorban (ez lesz az, amelyikbe az orvgyilkos bement) egy rátermettebb férfi ült a sátor végében, vele szemben a bandita térdelt, ki visszatért az imént, másik két személy pedig a főnöknek látszó oldalain ültek. A fegyverek itt is katanak voltak, kivéve a főnökét: az övét nem tudta szemügyre venni Misage
Az utolsó információ szerzés azért maradt félbe, mert a fogoly felé közeledett az egyik bandita. Egy kulacs volt a kezében, csak az volt a kérdés, hogy mi volt a kulacsban. Vészesen kattogtak a fogaskerekek, hogy mit lépjen Misage, mert nagy kockázatot vállalt volna, ha felfedi kilétét. Azonban a bandita némi megnyugvást adhatott cselekedetével: egy másik kulacsot csatolt le oldaláról, és annak tartalmát itatta meg a fiatal lánnyal. Ha a mókus Misage még figyelt, megtudhatta a hangfoszlányból, hogy víz volt az, melyet a bandita erősített meg.
[…]
Chisumi és Jio a megjelölt fánál várakoztak. A nyomok sikeresen idevezették őket és rejtőzködve várták, hogy felderítő társuk visszatérjen. A frissen visszaváltozott mókus Misage, az eddigi jellemétől szokatlan komolysággal állt csapattársai színe elé. Legalábbis az unokatesók ezt az arcát még nem látták a fiúnak, így Chisumi már nyitotta is volna a száját, hogy leordítsa Misage-t. Ám még időben sikerült a másiknak belefojtani a szavakat, így a lány csak némán hallgatta a felderítés eredményét.
– Ez nagyon nem jó.
– Kedves tőled, hogy nem csináltál vérfürdőt –szúrta oda a lány Misage-nak. – Mindazonáltal szép munka volt a felderítés. Csináljuk úgy, ahogy te vázoltad a tervet. Jio, te keresd meg a nagydarabot a sátorban, és tedd ártalmatlanná. Én megyek, kiszabadítom a lányt, elhozom biztonságos távolságba és megyek vissza segíteni nektek. Misage, várjuk a je… VIGYÁZZATOK! –Chisumi kiáltására Jio azonnal oldalra ugrott, még ő maga a magasba. Misage is sikeresen kikerülte a csapat felé száguldó tűzgolyót, mely a tábor felől érkezett. Ha a kis csapat feleszmélt, észrevehette, hogy hat bandita van dolguk. Lebuktak. Misage, ha figyelt, akkor még éppen kiszúrhatta azt, hogy az egyikük leereszti a karját a kézpecsétet követően. A tag a főnöki sátorban ült. Ez a támadás jóval megnehezíti a mentőakciót, és ezt a csapat is nagyon jól tudta. Chisumi a két fiúra pillantott, jelezve azt, hogy tartja a terve, miszerint kiszabadítja a lányt. Jio bólintott, és már rontott is előre, ahogyan azt egy tanknak kell. A lány szorosan követte, csak az utolsó pillanatban változtatott irányt. Már csak Misage maradt hátra… de felé egy újabb tűzgolyó tartott, mely pirosra süti, ha nem védekezik.
//Sajnálom, hogy ennyit kellett várnod. Késésem miatt felajánlok neked 20 ch-t vagy 20 elosztható tjp-t vagy egy maximum C szintű technikát. Kérlek a következő posztod elején tüntesd fel, hogy melyikre esett a választásod//
Akamaru- Játékos
- Specializálódás : Megjelölés
Tartózkodási hely : Kiba fején
Adatlap
Szint: B
Rang: Ninjuu
Chakraszint: Wau!
Re: Hegyvidék
Misage Pént. Jún. 12 2020, 01:41
// Akamaru
Nehéz döntés volt, és majdnem a TJP-t választottam, de aztán rájöttem, hogy karakterépítési szempontból nem árt, ha megvan ez a jutsu, tanulást írni hozzá pedig idegesítő lenne, annyira favágó egyszerűségű. Tehát a választott jutsu:
Raikou Kenka // Villámló Penge Készítés
Ez a technika egy igen elegáns módja a fegyverek tárolásának. A ninja itt saját magát pecsételi meg a megfelelő szimbólummal, így összeköti magát a felhasználható fegyverekkel. A kellő chakrával a pecséteket megérintve az elzárt fegyverek egyből ott alakulnak vissza, ahol megérintették őket; például kézzel megérintve gyakorlatilag a kézbe.
Chakraszint: 125
Besorolás: D //
~ Nem, nem ölheted meg! Már rég elmúlt a szülinapod, nem járhat mindig ajándék! - szinte erővel kellett visszafognom magam, hogy ne vegyem el a korábbi rejtekhelyemhez érkező bandita életét, miközben az csövelt. Milyen ronda halál lett volna, ha hugyozás közben döglik meg! De azt még én is méltóságomon alúlinak éreztem volna. Talán pont ez volt a végső löket, aminek köszönthetően inkább szinte láthatatlanul arrébb álltam. A tekintetemet természetesen le nem vettem volna róla, mert az ellenséget szituációtól függetlenül mindig szemmel kell tartani, de koncentrációm mondhatni már máshol járt. Gond nélkül visszatértem az utolsó fához, amin jel volt, és elhelyeztem rajta az újabbakat, amik még egy fogyatékos pandát is megfelelően tájékoztattak volna a kijelölt teendőjéről - a várakozásról. Reméltem, hogy a két társamnak is elég lesz ennyi, mert pandának ugyan nem tűntek, de fogyatékosnak még könnyedén elmehettek. Főleg Jio. Ő azért volt minőségi shinobi, mert be lehetett lökni, hogy nagy méreténél fogva felfogja a támadásokat. És hogy miért vagyok ilyen gonosz vele? Hát komolyan annyira nem ismertek még, hogy ezt a kérdést fel kell tennetek? Azért, mert valami nem tetszik benne. Talán az, hogy ott próbál lustálkodni, ahol én nem tehetem - ez pedig módfelett idegesítő egy tulajdonság. De ugorjunk vissza a történésekhez, mert igazán nem mindennapi esemény történt: a henge no jutsu misztikus erejét felhasználva átváltoztam egy cuki mókussá. Igen, én, egy cuki mókussá. Mentségemre szóljon, hogy ez volt az egyik legjobb álca ebben a környezetben, annak ellenére, hogy cuki. Ha valaki véletlenül észre is venne, mókusokat szinte határtalan mennyiségben lehet látni az erdőben, így csak a legparanoidabb ellenfélnek fordulhatna egyáltalán meg a fejében, hogy az igazából nem is egy kis állat, hanem egy álcázott shinobi. Ilyennel pedig ninja pályafutásom pár éve alatt még nem találkoztam. Persze bármi előfordulhat, de ha a világ összes "bármi megtörténhet" esetére megpróbálnék valami vésztervet kreálni, akkor én is a feleslegesen paranoid ninják egyikévé avanzsálódnék.
~ Bár agytornának nem is lenne rossz minden szitura gyártani egy tervet. Lehet, hogy ezt is be kéne vennem a napi rutinomba, elképzelt szituációk felhasználásával, hogy gyorsabban tudjak ilyen helyzetben minőségi tervet kiagyalni?
Ez minden esetre még a jövő zenéje volt, most először annyi információt kellett gyűjteni, amennyit csak képes voltam. Hatalmas mértékben megkönnyíti majd a terv kiötlését, és segít elkerülni a nyilvánvaló baromságokat, amiket a kelleténél jóval több küldetésen sikerül elkövetnem. És mivel valahogy neki kellett állni ennek az infónak az összegyűjtéséhez, ezért apró mókus lábaimat a legteljesebb mértékben kihasználva végigugráltam a faágakon, és jó alaposan felmértem a banditák táborát.
~ Mit ne mondjak, ezek jól belakták magukat. - miközben nézelődtem, egyre inkább kezdett elhatalmasodni rajtam valami kellemetlen érzés. Láthatóan nem eléggé lakták be magukat. A maszkot vajon a fogoly miatt hordhatták még a táboron belül is?
~ És ez még nem is lenne akkora gáz, mert legalább egyértelműen jelzi, hogy egyelőre nem akarják megölni a lányt. De hogy lehet, hogy van köztük, aki még a táborban sem hordja a fegyverét? Nem tetszik ez nekem. Lehetséges, hogy...nem, nem lehet shinobi. Már megint többet látok a dolgokba, mint amennyi ténylegesen van bennük. - ugyan nem akartam rossz következtetésekre jutni abból, ami lehetett egy szimpla lustaság is, de vérem pezsegni kezdett a shinobik elleni harc gondolatára. Embert ölni túl könnyű. De a shinobi már nem teljesen ember; valami afölötti szinten van. Egy jobb ninja a természet elemi erőinek is képes parancsolni és olyan képességekkel rendelkezik, amikről egy átlag mezei ember még csak álmodni sem mer.
Kis gondoatmenetemnek egy potenciális hóhér vetett véget. Az egész aprócska testem támadásra készen megfeszült. Aztán elernyedt, mikor előkerült a vizeskulacs. Az itatóember sosem fogja megtudni, hogy mily' vészesen közel került a halálhoz. Ha alig egy másodperccel később veszi le övéről a kis szállítmányát, akkor már a henge feloldását követően egy shunshinnal ott is termettem volna mögötte, hogy gyilkos érintésemmel kiloccsantsam az agyát. De egyelőre szerencséje volt, ezért még várnia kell egy kicsit erre.
~ Ennyi elég lesz a felderítésből. Ha tovább várakoznék, az már nagyrészt időpocsékolás lenne - több infót úgyse nagyon tudnék gyűjteni. - miután ezt így szépen eldöntöttem, továbbra is mókus formámat fenntartva indultam vissza a találkahelyhez. A hengét egészen addig fent is tartottam, amíg ki nem kerültem a táborbeliek látósugarából, ekkor pedig azt feloldva technikát váltottam és immáron a shikyaku no jutsut használva folytattam az utamat. Mondhatni feladtam az álcát a sokkal fejletteb érzékszervekért cserébe. Ugyanakkor még én is megtapsoltam volna azt, aki ezen állapotomban képes lett volna követni - tekintve, hogy közelről még a szívveréseket is képes voltam hallani. De elég az öntömjénezésből! Na jó, még nem teljesen. Mikor kezdtem közelíteni a találkahelyhez, ismét teljes lopakodó üzemmódba váltottam, és minden érzékszervemet a maximumon járatva figyeltem, mert itt lehet a legbiztosabban csapdát állítani. Abba pedig nem óhajtottam belesétálni. Épp ezen okból csak akkor csatlakoztam a többiekhez, mikor már teljesen biztos voltam benne, hogy nincsenek ellenségek a közelben - a tábort leszámítva természetesen. Ugye milyen óvatos vagyok? Ez sem mindennapos.
Chisumi látható örömmel várt rám, és már épp nyitotta volna a száját, hogy megvallja, mennyire hiányoztam neki - nagyjából, mint lufiárusnak a nyílzápor -, de sajnos le kellett intenem. Első a küldetés, utána jön csak a szórakozás. Nem gyakran alkalmaztam ugyan ezt a világnézetet, mert általában nem volt szükséges - szórakozva is megoldottuk a legtöbb küldetést -, de a túszhelyzet a megszokottnál több komolyságot kívánt. Ez újdonsült társaimnak akár furcsának is tűnhetett, mert ők nem találkoztak még a küldetésorientált énemmel. Egyszerűen túl nagy energiabefektetés lenne mindig fent tartani.
Mivel végre mind együtt voltunk, lassan indulhatott a tényleges cselekvés - no nem mintha a korábbi felderítésem haszontalan lett volna. Ó, koránt sem! Mint már mondtam, javította az esélyeket, és emellett volt egy olyan aprócska előnye, hogy általa mondhatni láthatatlan kényszerrel manipulálhattam a csapatvezetőt, hogy nekem tetsző tervet adjon, és abban olyan szerepem legyen, amiért megéri részt venni benne. Nem, továbbra sem akarok csapatvezető lenni - noha ezt az eddigi viselkedésünk nem is mutatja. Csak szeretem az izgalmas részeket legalább részben megtartani magamnak, és ehhez nem árt, ha elérem, hogy a tényleges vezető úgy fütyüljön, ahogy én akarom. Épp ezen okból a felderítésem eredményeit nem csak magukban vázoltam fel, de egy terv vázlatot is adtam mellé. Amíg az alapokat megtartja, addig nem izgatott, hogy mit hoz ki belőle. Mert ha az általam javasolt hármas felosztást alkalmazza, akkor borítékolható volt, hogy én kapom a legjobb helyet. El kell magyaráznom, hogy miért, mi? Na jó, de figyelj: A túsz a legfontosabb. Ebből kiindulva Chisumi saját maga fogja kihozni az ellenségek közül; mivel a legtöbb ember - shinobik is - magukat tartják a legjobb megoldásnak a legfontosabb munkára, ezért szinte biztos, hogy ő megy a túszért. De még ha ő véletlenül az átlag emberétől eltérő gondolatsémát követne is, akkor is felmerül az, hogy az én harci képességeimet és sebességemet maximum részben ismeri - valamint már szegtem parancsot, szóval éppenséggel túl megbízhatónak sem tarthat -, Jioét viszont csapattársaként eléggé, ezért Jio-t fogja a nehezebb feladatra küldeni - neki kell lefoglalnia a vezért, és így kiesik a választható emberek köréből. Ennek következtében enyém lesz a bulis feladat. Legalább tíz ellenfélre számítottam, ami pont elég lett volna egy jó kis bemelegítéshez. Főleg, hogy ölni sokkal könnyebb, mint foglyot ejteni. Erre viszont volt egy jó ötletem, amit egyelőre nem akartam ellőni. Fő a meglepetés.
- Első a küldetés, a szórakozás pedig csak másodlagos. Ráérek megölni őket a vallatás után is. - válaszoltam Chisuminak és hideg vigyorra húztam a számat. Nem lennék a saját ellenségem, az egyszer biztos.
~ Bingó! - a főnökasszony ráharapott a csalira, és pont azt a szerepet bízta rám, amire vártam. Látjátok? Könnyű. Csak egy picit tanulmányozni kell az emberi elme rejtelmeit - amit elég nagy mértékben megtettem, mikor kénytelen voltam felcsapni barátnőm önjelölt pszichológusának. Már épp a szereposztás végén jártunk, mikor névleges vezetőnk figyelmeztetését meghallva szinte reflexből vetettem félre magam. Nem sokon múlt, hogy a tűzgolyó elhúzott mellettem.
~ Franc! Hogy ütöttek rajtunk? Nem követhettek, annál jobban figyeltem. És hallanom is kellett volna őket! Vagy ennyire lefoglalta volna a figyelmet a terv, meg a nagyképű örömködés a pozíciómban? Jobban figyelj oda te barom! - kis belső közjátékom után gyorsan felmértem a helyzetet és gyilkos vigyorra húztam a számat ~ Mindegy, így legalább ő jöttek hozzánk. És mivel shinobi is van köztük, az átlag selejtre nem kell vigyázni. - Tekintetemmel Chisumit kerestem, hogy hogy reagálja le ezt a helyzetet, de - meglepő módon - az okos döntést hozta. Az viszont azt jelentette, hogy vagy utánuk megyek és megpróbálom lefoglalni a táborban levőket, vagy kezdek valamit ezzel a shinobival meg a töltelékekkel, hogy ne kaphassák hátba a táborban lévőket.
~ Nehéz döntés. Ilyenkor jönne jól egy kuchiyose. De ha az nincs, akkor használjunk valami mást!
Az elsődleges prioritásom természetesen a következő katon jutsu kikerülése volt, mert anélkül nagyjából annyira lennék hasznos, mint egy sült csirke. Meg egyes nem bizonyított források szerint az ízem is olyan lenne. Erre a feladatra technikák garmadája állt rendelkezésemre, de én kivételes módon tudom szeretni az egyszerűséget, ezért maradtam a shunshinnál. Azzal próbáltam meg az egyik sima bandita közelébe, de a támadási távolságán kívülre kerülni, hogy a shinobi ne tudja a jutsuját használni a társa megsütése nélkül, és ezzel nyerjek magamnak egy pillanatnyi időt. Csupán a másodperc tört részére van szükségem, hogy két ujjamat a számba kapva, chakrámat pedig fülembe és torkomba vezetve emberi fül számára hallhatatlan parancsot adjak ki. A parancs egyszerű, és ha vannak denevérek a környéken, akkor mind meg fogja érteni. (Kōnōri Seichū // Denevér Irányítás)
"A hang forrásának egy kilométeres környékén támadjatok meg minden maszkos embert!"
Miután ezt megtettem, kihasználom, hogy úgyis közel vagyok az egyik banditához és a minden bizonnyal megindított támadást megpróbálom a hagane mamorival kikerülni, és belépni az ellenfél közelébe, hogy érintésemmel elvághassam a combjában és a hasában az izmot. Ennél több nem is kell, félbevágott hasizommal nincs olyan ember, aki bármennyi erőt képes lenne kifejteni. Ha ez megvan, akkor ismételten megnövelt sebességgel megközelítem a shinobit, én megpróbálok közelharcba bocsátkozni vele. Mivel katanája is van, ezért a közelharc ebben az esetben nagyon közelit jelent, ahol a katanának már átléptük az optimális használatához szükséges minimális távolságát. Ellene szintén halálos érintésem és a hagane mamori no jutsu elegyét vetem be, de az ellene való harcban az elsődleges célpontom vagy átvágni a vállizületeit a bennük lévő finom izmokkal együtt, épphogy csak le nem vágva az egész karját, vagy ténylegesen le is vágni az egyik kezét, hogy ne alkothasson kézjeleket a jutsukhoz. Ebben az utóbbi esetben próbálok csuklóhoz minél közelebb vágni, hogy bőven legyen a karjában izom, ami összeszükülhet és elállíthatja a vérzést - ugyanis ez a test természetes reakciója végtagvesztés esetén. Vagy valami hasonló. Minden esetre bekötözni is könnyebb, és nem kell félni, hogy esetleg elvérzik, amíg harcolok. A végcélom a vele történő harc során természetesen mind a négy végtagjának használhatatlanná tétele, és végül egy jól irányzott tarkóütéssel a kiütése. Mivel azonban nincs egyedül, folyamatosan váltogatva, hogy egy, kettő, vagy három csapás után kimenekülök a tömeg szélére shunshinnal és onnan visszafordulva módszeresen megpróbálok mozgásképtelenné tenni mindenkit, aki az utamba kerül, amíg elérem a shinobit. Közben amennyire lehet, figyelek az esetleges támadásokra és megpróbálok kitérni előlük a hagane mamori no jutsuval. Nem épp rózsás a helyzetem, de bőven lehetne rosszabb is - ezt még egyedül meg tudom oldani, ha nagyon muszáj, csak épp kellemes nem lesz. Ha pedig megérkeznek a denevérek, akkor még könnyebb dolgom lesz. Arra természetesen nem számítok, hogy megnyerik helyettem a harcot, de a megtámadott banditák igencsak el lesznek foglalva a bőregerek elhessegetésével, és aközben könnyebb kiütni őket mind nekem, mint a társaimnak. Amennyiben pedig sikerül elintéznem a banditákat, vagy nyílik egy kicsit hosszabb lehetőségem, megváltoztatom a denevéreknek adott parancsot, és célpontnak ezúttal részletesen leírom a banditák egyenruháját, feladatnak pedig a szemeik kikaparását adom meg.
Misage- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1214
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 300 (B)
Erő : 150 (C) - Súlyok nélkül: 300 (B)
Gyorsaság : 500 (A) - Súlyok nélkül: 800 (S)
Ügyesség/Reflex : 764 (A)
Pusztakezes Harc : 300 (B)
Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 734
Re: Hegyvidék
Akamaru Szomb. Júl. 04 2020, 11:28
//A technikát felírhatod//
A kis csapatra rajtaütöttek! Hogy ez miként történhetett meg? Nos, ennek kilétét egyelőre homály fedi és a mentőakcióra igyekezett hármasnak ez a legkisebb gondja a jelen pillanatban. A feléjük irányult tűzgolyót sikeresen kikerülték és a tervet tartva, az unokatestvérek meg is indultak a tábor felé, MIsage-ra hagyva a takarítást. Neki egy újabb felmelegítő pillanattól kellett megszabadulnia, amit hajszál híján, de sikerült kikerülnie. Csúnya halál lett volna, ha megsül. Talán még Chisumi is elejtett volna egy könnycseppet, miután az égő testen megsütötte mályvacukrát.
A két unokatesó eltűnt a fák mögött, egyenesen a táborba vetve magukat. Előtte azonban adtak segítséget harmadik társuknak: mind a ketten kiiktattak két-két banditát menet közben. Így Misage-nak már csak egy banditával és a shinobival kellett szembenéznie, ezzel elvéve a harc élvezetét. De talán a táborban majd levághat több embert, ha igyekszik kisemmizni az itteni ellenfeleit. Hogy ez milyen hatással volt rá, azt csak ő maga tudhatta. A belsőharcát viszont nem várta meg az ellenfél. Az egyszerű maszkos bandita már indult is volna meg felé, de a fiú hirtelen megjelenése megtántorította. Ez bőven elég volt ahhoz, hogy ártalmatlanná tegyék és összeesve a földre terüljön. Misage-nak viszont a füttyhöz nem volt elég ideje: a shinobi azonnal előtte termett és egy jól irányzott ütést indított meg felé. Technikájának hála, Misage ki tudta kerülni a támadást, de ezzel ő maga nem tudta megalkotni a tervét, így a denevérek segítsége nélkül kellett megküzdenie ellenfelével. Amit viszont észrevehetett, hogy támadója tenyere körül kékes aura pulzált. Nem jelenthetett jót, és elég képzett ellenfélre adhatott okot. Ezt az is bizonyítja, hogy Misage támadásai, gyorsasága és precizitása ellenére nem igazán találták helyüket. A shinobi mintha olvasta volna minden lépését, csak úgy könnyedén kerülte ki az ütéseket. Ellentámadásba viszont nem lendült. Biztos távolságba ugrott Misage-tól és csak gúnyos kacajt hallatott. Idegesíteni akarta a másikat. A kacagás után egy újabb tűzgolyót küldött a másik irányába, és ha ezt meg akarta volna akadályozni Misage, akkor szintén csak elugrált előle és úgy támadott a másikra. Valami nem stimmelt, ezt a másik is sejtette. Egy rutin feladathoz egy túl nehéz volt, biztosan volt valami csavar az egészben. Ám hogy még nehezebb legyen Misage dolga, kezdte érezni, hogy a fáradság az átlagnál gyorsabban kerekedik felül rajta. Túl sok chakra használat? Talán.
A kis csapatra rajtaütöttek! Hogy ez miként történhetett meg? Nos, ennek kilétét egyelőre homály fedi és a mentőakcióra igyekezett hármasnak ez a legkisebb gondja a jelen pillanatban. A feléjük irányult tűzgolyót sikeresen kikerülték és a tervet tartva, az unokatestvérek meg is indultak a tábor felé, MIsage-ra hagyva a takarítást. Neki egy újabb felmelegítő pillanattól kellett megszabadulnia, amit hajszál híján, de sikerült kikerülnie. Csúnya halál lett volna, ha megsül. Talán még Chisumi is elejtett volna egy könnycseppet, miután az égő testen megsütötte mályvacukrát.
A két unokatesó eltűnt a fák mögött, egyenesen a táborba vetve magukat. Előtte azonban adtak segítséget harmadik társuknak: mind a ketten kiiktattak két-két banditát menet közben. Így Misage-nak már csak egy banditával és a shinobival kellett szembenéznie, ezzel elvéve a harc élvezetét. De talán a táborban majd levághat több embert, ha igyekszik kisemmizni az itteni ellenfeleit. Hogy ez milyen hatással volt rá, azt csak ő maga tudhatta. A belsőharcát viszont nem várta meg az ellenfél. Az egyszerű maszkos bandita már indult is volna meg felé, de a fiú hirtelen megjelenése megtántorította. Ez bőven elég volt ahhoz, hogy ártalmatlanná tegyék és összeesve a földre terüljön. Misage-nak viszont a füttyhöz nem volt elég ideje: a shinobi azonnal előtte termett és egy jól irányzott ütést indított meg felé. Technikájának hála, Misage ki tudta kerülni a támadást, de ezzel ő maga nem tudta megalkotni a tervét, így a denevérek segítsége nélkül kellett megküzdenie ellenfelével. Amit viszont észrevehetett, hogy támadója tenyere körül kékes aura pulzált. Nem jelenthetett jót, és elég képzett ellenfélre adhatott okot. Ezt az is bizonyítja, hogy Misage támadásai, gyorsasága és precizitása ellenére nem igazán találták helyüket. A shinobi mintha olvasta volna minden lépését, csak úgy könnyedén kerülte ki az ütéseket. Ellentámadásba viszont nem lendült. Biztos távolságba ugrott Misage-tól és csak gúnyos kacajt hallatott. Idegesíteni akarta a másikat. A kacagás után egy újabb tűzgolyót küldött a másik irányába, és ha ezt meg akarta volna akadályozni Misage, akkor szintén csak elugrált előle és úgy támadott a másikra. Valami nem stimmelt, ezt a másik is sejtette. Egy rutin feladathoz egy túl nehéz volt, biztosan volt valami csavar az egészben. Ám hogy még nehezebb legyen Misage dolga, kezdte érezni, hogy a fáradság az átlagnál gyorsabban kerekedik felül rajta. Túl sok chakra használat? Talán.
Akamaru- Játékos
- Specializálódás : Megjelölés
Tartózkodási hely : Kiba fején
Adatlap
Szint: B
Rang: Ninjuu
Chakraszint: Wau!
Re: Hegyvidék
Hyuuga Kagura Szomb. Szept. 02 2023, 17:17
//Köszönöm ^^//
Miután mindenki elvégezte a számára fontos teendőket, a szedett-vedett, ám biztosan jól átgondolt csapat útnak indulhat és ahogy sejtette -amitől tartott is-, neki kellett feldobnia egy témát, ami nehéz volt, mert nem egészen a saját szórakoztatására tette ugyanakkor valóban hasznosnak szánta kérdéseit, így természetellenesnek sem tűnhettek. Junko az elvárt fesztelenséggel válaszolt, bár nem tért ki mindenre, ami Kagurát érdekelte, ő pedig nem akarta további kérdésekkel nyaggatni. Még a végén megharagszik.
Yasuo hű marad magához, ahogy a csapatvezetőtől is számítani lehetett rá, hogy nem hagyja annyiban a dolgot.
- Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy azért béreltek fel alacsonyabb rangú ninjákat mert nem akarták hogy valami kitudódjon - elmélkedik aztán hirtelen félrekapja a tekintetét. - De ha daimyoukról van szó, talán jobb lenne inkább nem firtatni - mondja pironkodva.
Közben elérték a hegyvidékeket, de nem csodálhatták meg a természet vad szépségét -nem mintha ezt tervezte volna-, mert most Junko hozott szóba valamit, ami helyénvalónak is tűnt.
- Tudsz tökéletes kört rajzolni? - kérdezi a bemutatkozást követően, ami után rá kerül a sor.
- Én teljesen haszontalannak tartom magam - vonja meg a vállát kocogás közben, de tudja, hogy a feljebbvalójának ennél több információra lesz szüksége a csapat megfelelő koordinálásának érdekében. - De Hyuuga vagyok, ami gondolom tudod, mit jelent. Elsődleges elemem a tűz és képes vagyok három percig visszatartani a lélegzetemet, ami biztos jól jön majd... valamire, ha van ott fürdő is. Tudok szájról olvasni is.
Ha további dolgokra a vezetőjük nem kíváncsi, Kagura kíváncsi tekintetét Yasuora helyezi.
Miután mindenki elvégezte a számára fontos teendőket, a szedett-vedett, ám biztosan jól átgondolt csapat útnak indulhat és ahogy sejtette -amitől tartott is-, neki kellett feldobnia egy témát, ami nehéz volt, mert nem egészen a saját szórakoztatására tette ugyanakkor valóban hasznosnak szánta kérdéseit, így természetellenesnek sem tűnhettek. Junko az elvárt fesztelenséggel válaszolt, bár nem tért ki mindenre, ami Kagurát érdekelte, ő pedig nem akarta további kérdésekkel nyaggatni. Még a végén megharagszik.
Yasuo hű marad magához, ahogy a csapatvezetőtől is számítani lehetett rá, hogy nem hagyja annyiban a dolgot.
- Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy azért béreltek fel alacsonyabb rangú ninjákat mert nem akarták hogy valami kitudódjon - elmélkedik aztán hirtelen félrekapja a tekintetét. - De ha daimyoukról van szó, talán jobb lenne inkább nem firtatni - mondja pironkodva.
Közben elérték a hegyvidékeket, de nem csodálhatták meg a természet vad szépségét -nem mintha ezt tervezte volna-, mert most Junko hozott szóba valamit, ami helyénvalónak is tűnt.
- Tudsz tökéletes kört rajzolni? - kérdezi a bemutatkozást követően, ami után rá kerül a sor.
- Én teljesen haszontalannak tartom magam - vonja meg a vállát kocogás közben, de tudja, hogy a feljebbvalójának ennél több információra lesz szüksége a csapat megfelelő koordinálásának érdekében. - De Hyuuga vagyok, ami gondolom tudod, mit jelent. Elsődleges elemem a tűz és képes vagyok három percig visszatartani a lélegzetemet, ami biztos jól jön majd... valamire, ha van ott fürdő is. Tudok szájról olvasni is.
Ha további dolgokra a vezetőjük nem kíváncsi, Kagura kíváncsi tekintetét Yasuora helyezi.
Hyuuga Kagura- Inaktív
- Elosztott Taijutsu Pontok : 260
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 154
Erő : 115
Gyorsaság : 196
Ügyesség/Reflex : 167
Pusztakezes Harc : 178
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 241
Re: Hegyvidék
Umino Iruka Szomb. Szept. 16 2023, 22:56
// Hyuuga Kagura //
Utazásotok során természetesen küldetésetek tárgya a rejtélyes levél lett az egyik beszéd téma, és mivel keveset tudtok róla leginkább csak saját hirtelen jött spekulációkat osztottatok meg egymással.
- Addig nincs baj, amíg csak magunk között ötletelünk, abból probléma nem lehet. Ami pedig a teóriádat illeti, azért nem tudom ezt elképzelni, mert ha olyan fontos volna a tartalma nálatok képzettebb shinobikat választottak volna, vagy legalább egy összeszokottabb csapatot. Remélem nem veszitek sértésnek, amit mondtam.
Kis idő elteltével ismerkedésbe megy át a beszélgetésetek, amit Junko kezdeményez, és amint befejezi várja is az esetleges kérdéseiteket.
- Tökéletes kört? Nem foglalkoztam vele eddig, hogy tökéletes kört rajzoljak, de kis odafigyeléssel biztos sikerülne. De be kell vallanom nem ilyen kérdésre számítottam.
Miután megkaptad válaszodat, te folytattad a bemutatkozást, ami elég kemény önértékeléssel kezdődött.
- Ugyan már, ne légy túl szigorú magadhoz! – szól hátra Junko biztatóan
Mondandód többi része már jobbra sikerült, még ha a klánod kekkei genkai képességéről elég ködösen is fogalmaztál a jelen lévők jól tudták a Byakuganról beszélsz.
- Szóval három percig és úgy véled ez jól fog jönni a fürdőben? Csak nem azt tervezed, hogy beveted magad a női fürdőbe, hogy megless a vízben, amíg mezítelen vagyok? - hangja játékos a válasza közben, közben hátra tekint rád - Fiatal vagy még hozzám! – majd cukkolásként hátraküld egy puszit válla fölött
- Most te jössz Yasuo! Nem maradsz ki a jóból.
- Röviden harcmániás vagyok! A kenjutsu az erősségem, ha harcra kerül a sor szeretek a legerősebb ellenféllel küzdeni. Nemrég felébresztettem az első elemem a raitont. Ha úgy látom elég erős ellenfél lennél megküzdenél velem valamikor Yasuo? Természetesen a sensei kihívását is szívesen elfogadom. De byakugan használó ellen még nem álltam ki sosem.
Ez sem valami sok információ róla, de talán egész nap nem hallottad ennyit beszélni a fiút.
Utazásotok lassan nehezedni kezd, amikor a lapos terület emelkedni kezd, dombbal kezdődik, de a távolban látszódnak hegyek is, akad köztük ami úgy hat mint egy szürke fal, a sziklás meredek oldalai miatt, de vannak szépen zöldellő erdős nem túl hirtelen emelkedő része is, a hegyvonulatnak. Amin egy átlagember is könnyedén át tud kelni, hegymászó tudás és tapasztalat nélkül. Mielőtt még azonban nekimennétek, valamelyik útszakasznak pihenőt tartotok egy füves dombtetőn. Dél már néhány órája elmúlt, és mivel még azóta nem álltatok meg, hogy elindultatok volna a faluból végre tudtatok ebédelni, még ha kicsit későn is.
A rövid pihenő után folytattátok az utazást a hegyre, lassan egyre meredekebbé vált az út, de egy lovas kocsi még így is ki tudott volna menni rajta lassú tempóval és gyakori pihenőkkel a kanyaroknál. Utazásotok a nap második felében nagyrészt egy erdőben telt, tempótok maradt a kocogás, amit egészen sötétedésig tartottatok is. Ekkor a hegy felénél járhattatok, legalábbis Junko szerint, tájékozódni a fák lobjaitól nehéz lett volna így csak saccolni lehetett arról hol vagytok, de legalább nem kellett azon tanakodnotok honnan gyűjtsetek tűzifát.
Utazásotok során természetesen küldetésetek tárgya a rejtélyes levél lett az egyik beszéd téma, és mivel keveset tudtok róla leginkább csak saját hirtelen jött spekulációkat osztottatok meg egymással.
- Addig nincs baj, amíg csak magunk között ötletelünk, abból probléma nem lehet. Ami pedig a teóriádat illeti, azért nem tudom ezt elképzelni, mert ha olyan fontos volna a tartalma nálatok képzettebb shinobikat választottak volna, vagy legalább egy összeszokottabb csapatot. Remélem nem veszitek sértésnek, amit mondtam.
Kis idő elteltével ismerkedésbe megy át a beszélgetésetek, amit Junko kezdeményez, és amint befejezi várja is az esetleges kérdéseiteket.
- Tökéletes kört? Nem foglalkoztam vele eddig, hogy tökéletes kört rajzoljak, de kis odafigyeléssel biztos sikerülne. De be kell vallanom nem ilyen kérdésre számítottam.
Miután megkaptad válaszodat, te folytattad a bemutatkozást, ami elég kemény önértékeléssel kezdődött.
- Ugyan már, ne légy túl szigorú magadhoz! – szól hátra Junko biztatóan
Mondandód többi része már jobbra sikerült, még ha a klánod kekkei genkai képességéről elég ködösen is fogalmaztál a jelen lévők jól tudták a Byakuganról beszélsz.
- Szóval három percig és úgy véled ez jól fog jönni a fürdőben? Csak nem azt tervezed, hogy beveted magad a női fürdőbe, hogy megless a vízben, amíg mezítelen vagyok? - hangja játékos a válasza közben, közben hátra tekint rád - Fiatal vagy még hozzám! – majd cukkolásként hátraküld egy puszit válla fölött
- Most te jössz Yasuo! Nem maradsz ki a jóból.
- Röviden harcmániás vagyok! A kenjutsu az erősségem, ha harcra kerül a sor szeretek a legerősebb ellenféllel küzdeni. Nemrég felébresztettem az első elemem a raitont. Ha úgy látom elég erős ellenfél lennél megküzdenél velem valamikor Yasuo? Természetesen a sensei kihívását is szívesen elfogadom. De byakugan használó ellen még nem álltam ki sosem.
Ez sem valami sok információ róla, de talán egész nap nem hallottad ennyit beszélni a fiút.
Utazásotok lassan nehezedni kezd, amikor a lapos terület emelkedni kezd, dombbal kezdődik, de a távolban látszódnak hegyek is, akad köztük ami úgy hat mint egy szürke fal, a sziklás meredek oldalai miatt, de vannak szépen zöldellő erdős nem túl hirtelen emelkedő része is, a hegyvonulatnak. Amin egy átlagember is könnyedén át tud kelni, hegymászó tudás és tapasztalat nélkül. Mielőtt még azonban nekimennétek, valamelyik útszakasznak pihenőt tartotok egy füves dombtetőn. Dél már néhány órája elmúlt, és mivel még azóta nem álltatok meg, hogy elindultatok volna a faluból végre tudtatok ebédelni, még ha kicsit későn is.
A rövid pihenő után folytattátok az utazást a hegyre, lassan egyre meredekebbé vált az út, de egy lovas kocsi még így is ki tudott volna menni rajta lassú tempóval és gyakori pihenőkkel a kanyaroknál. Utazásotok a nap második felében nagyrészt egy erdőben telt, tempótok maradt a kocogás, amit egészen sötétedésig tartottatok is. Ekkor a hegy felénél járhattatok, legalábbis Junko szerint, tájékozódni a fák lobjaitól nehéz lett volna így csak saccolni lehetett arról hol vagytok, de legalább nem kellett azon tanakodnotok honnan gyűjtsetek tűzifát.
_________________
Mesélések:
Yamanaka Inako (átmenetileg fagyasztva)
Djuka Ryusuke (átmenetileg fagyasztva)
Minovara Hitoshi - átvéve
Nakahara Saki - átvéve
Kagemare Kuzomi
Umino Iruka- Adminisztrátor
Adatlap
Szint: A
Rang: Akadémiai Tanár
Chakraszint: Mindenre IS elég
Re: Hegyvidék
Hyuuga Kagura Vas. Szept. 17 2023, 10:22
Már mikor kimondta az utolsó szót, tudta, hogy rosszul fejezte ki magát, ám további gondolatait a küldetésről inkább megtartotta magának. Továbbra sem tetszett neki a gondolat, hogy daimyouk magánügyeit kibeszélik; valószínűleg túl jólnevelt volt ehhez. Ha ez kitudódna, akár még fel is köthetnék őket a piszmogásukért. Nem mintha ettől félt volna...
Kérdése, úgy érzi, meglepte a nőt, ám szándékosan tett fel nem szokványos kérdést; több oka is volt, amik közül az egyik legjelentősebb hogy sokat elmond valamiről, milyen reakciót ad egy váratlan helyzetben. Egy shinobitól persze elvárható, hogy jelesre vizsgázzon az ilyen teszteken, a nő ezt olyan könnyedséggel tette, hogy Kagura benntartott levegőjének halk kifújásával mutatta ki megnyugvását - még ha a többiek nem is tudhatták, minek szólt ez a sóhaj.
Junko kedves szavaira halványan elmosolyodik, ám a megváltást nem ez fogja meghozni számára; túl régen beivódott tudatába, jellemébe, viselkedésébe ez a gondolat és valószínűleg csak akkor fog ez megváltozni ha képes lesz magának bizonyítani. Az pedig nem a szavaknál kezdődik.
- Nem, ne... - hebegi a csapatvezető kacérkodására fülig vörösödve, aztán gyorsan összeszedi magát. - Fiatal vagyok, de elég érett, hogy ne tegyek ilyet - köszörüli meg a torkát tüntetően, továbbra is kipirosodott arccal.
Yasuo kijelentése sem okoz túlzott meglepetést; gyakran a legcsöndesebbeknek vannak a leghangosabb gondolataik, ráadásul valószínűleg túlságosan rá van fókuszálva a harcra ahhoz, hogy az egyéb dolgok örömet okozzanak neki - akár még unalmasnak is hathat számára ez a küldetés.
- A kihívást elfogadom, ha méltónak találtatok rá és ha a senseinek sincs ellenvetése - fogalmazza meg óvatosan -, a küldetés végén.
Lassan megérkeznek az első megállóhoz, ahol Kagura magára vállalja a tűzifagyűjtést és a második őrséget -ami általában a legrosszabb-, hogy összeszedje közben a gondolatait. Ha tüzet raknak, térdet a szájához húzva készülődik fel kimondani azt, amin már jó ideje rágja magát, ám ez a korábbiak fényében akár rosszul is kiveheti magát.
- Havalakikoszosnakérzimagátvannálamdézsanyugodtanhasználhatja - hadarja el egy szuszra, lesütve a szemét.
Kérdése, úgy érzi, meglepte a nőt, ám szándékosan tett fel nem szokványos kérdést; több oka is volt, amik közül az egyik legjelentősebb hogy sokat elmond valamiről, milyen reakciót ad egy váratlan helyzetben. Egy shinobitól persze elvárható, hogy jelesre vizsgázzon az ilyen teszteken, a nő ezt olyan könnyedséggel tette, hogy Kagura benntartott levegőjének halk kifújásával mutatta ki megnyugvását - még ha a többiek nem is tudhatták, minek szólt ez a sóhaj.
Junko kedves szavaira halványan elmosolyodik, ám a megváltást nem ez fogja meghozni számára; túl régen beivódott tudatába, jellemébe, viselkedésébe ez a gondolat és valószínűleg csak akkor fog ez megváltozni ha képes lesz magának bizonyítani. Az pedig nem a szavaknál kezdődik.
- Nem, ne... - hebegi a csapatvezető kacérkodására fülig vörösödve, aztán gyorsan összeszedi magát. - Fiatal vagyok, de elég érett, hogy ne tegyek ilyet - köszörüli meg a torkát tüntetően, továbbra is kipirosodott arccal.
Yasuo kijelentése sem okoz túlzott meglepetést; gyakran a legcsöndesebbeknek vannak a leghangosabb gondolataik, ráadásul valószínűleg túlságosan rá van fókuszálva a harcra ahhoz, hogy az egyéb dolgok örömet okozzanak neki - akár még unalmasnak is hathat számára ez a küldetés.
- A kihívást elfogadom, ha méltónak találtatok rá és ha a senseinek sincs ellenvetése - fogalmazza meg óvatosan -, a küldetés végén.
Lassan megérkeznek az első megállóhoz, ahol Kagura magára vállalja a tűzifagyűjtést és a második őrséget -ami általában a legrosszabb-, hogy összeszedje közben a gondolatait. Ha tüzet raknak, térdet a szájához húzva készülődik fel kimondani azt, amin már jó ideje rágja magát, ám ez a korábbiak fényében akár rosszul is kiveheti magát.
- Havalakikoszosnakérzimagátvannálamdézsanyugodtanhasználhatja - hadarja el egy szuszra, lesütve a szemét.
Hyuuga Kagura- Inaktív
- Elosztott Taijutsu Pontok : 260
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 154
Erő : 115
Gyorsaság : 196
Ügyesség/Reflex : 167
Pusztakezes Harc : 178
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 241
Re: Hegyvidék
Umino Iruka Kedd Okt. 03 2023, 21:46
// Hyuuga Kagura //
Bemutatkozásod közben a nő talált egy fogást rajtad amit, nem volt rest kihasználni. Revansot vett rajtad a tökéletes kör kérdésért, és meg is nyerte a csatát. Igaz hebegve-habogva próbálkoztál javítani, hogy a csapat tagjai ne perverz kukkolónak tituláljanak. De valószínűleg a kunoichi sem vette komolyan a dolgot, ha pedig csapattársadra nézel, akkor azt látod, hogy kicsit kuncog magában.
Társad bemutatkozásában a kihívás lehetőségét látszólag örömmel vetted, és fogadtad is el egyszerre, annak ellenére, hogy Yasuo egyenlőre csak fel akarja mérni képességeid.
A táborhely kijelölése után önként jelentkezel gallygyűjtésre, amibe a csapat többi tagja hálásan beleegyezik. Pár perc alatt tele is szeded a kezeid, mivel az erdő tele letört gallyakkal. Némelyiket állatok tettek, némelyiket erősebb szél tört le a kiszáradt törzsről. A tábortűz meggyújtása után Junko egy tekercset vett elő hátizsákjából, majd széttekerve a földre helyezte. Ráhelyezte egyik tenyerét majd némi chakra felhasználásával előhívta a tekercsben tárolt eszközöket, egy puffanás és pár pillanatnyi sűrű porfelhő után egy háromlábú állvány és egy teáskanna féleséget pihent a tekercsen. Utóbbi tárgyat vízzel megtöltve a tűz fölé lógatta az állvány segítségével. Rövid idő elteltével a víz forrni kezdett, mire a nő három dobozos instant ráment vett elő, öntött rájuk a vízből és pár perc elteltével már elvezhettétek is a meleg leveseteket.
Ahogy telt az idő eszedbe jutott a fürdődézsa, ami el van zárva egy tekercsben nálad is, gyorsan meg is osztottad ezt a többiekkel is, annyira gyorsan, hogy szüntet nélkül hadartad el az egészet, ami nem is csoda a korábbi beszélgetés után. Már az is bátorságra vall, hogy egyáltalán felmered hozni. Természetesen a kunoichi nem hagyhatta annyiban.
- Kagura köszönöm a felajánlást de nem élnék vele. Te aztán tényleg látni akarsz engem ruha nélkül, mi? Bármit megtennél érte, ahogy látom, de sajnos nem engedhetem neked. - Majd ezt követően lassan széthúzza taktikai mellénye cipzárját, és hasonló tempóban is veszi le magáról. Ruházatának felső részét a testhez simuló ninja ruházat fedi. Mivel nincs rajta a mellény kerek idomai most jól szemügyre vehetőek. - Érd be ennyivel!
Ezt követően kacéran rád kacsint, csak hogy tovább cukkoljon.
Hálózsákjaitokat háromszög alakban helyeztétek le a tűz körül annak másfél méteres sugarában. Az első őrséget, ami kilenckor kezdődik Yasuo kapta, amit gond nélkül át is ad neked három órával később, neked szintén ennyi ideig kell betöltened a posztot. Amikor szétnézel látod, hogy a tűz táplálására szánt kupac megnőtt, őrködés közben társad gyűjtögetett még. Nem lehetett neki felróni mert, elég unalmas őrségben volt neked is részed. Az éjjeli állatok neszeit hamar megszoktad, az erdő széle, ami pedig tele volt ágakkal pár méternyire volt csak a tábortól, így a srác nem hagyta el őrhelyét sem.
// Postod addig írd, hogy felébreszted a senseied. //
Bemutatkozásod közben a nő talált egy fogást rajtad amit, nem volt rest kihasználni. Revansot vett rajtad a tökéletes kör kérdésért, és meg is nyerte a csatát. Igaz hebegve-habogva próbálkoztál javítani, hogy a csapat tagjai ne perverz kukkolónak tituláljanak. De valószínűleg a kunoichi sem vette komolyan a dolgot, ha pedig csapattársadra nézel, akkor azt látod, hogy kicsit kuncog magában.
Társad bemutatkozásában a kihívás lehetőségét látszólag örömmel vetted, és fogadtad is el egyszerre, annak ellenére, hogy Yasuo egyenlőre csak fel akarja mérni képességeid.
A táborhely kijelölése után önként jelentkezel gallygyűjtésre, amibe a csapat többi tagja hálásan beleegyezik. Pár perc alatt tele is szeded a kezeid, mivel az erdő tele letört gallyakkal. Némelyiket állatok tettek, némelyiket erősebb szél tört le a kiszáradt törzsről. A tábortűz meggyújtása után Junko egy tekercset vett elő hátizsákjából, majd széttekerve a földre helyezte. Ráhelyezte egyik tenyerét majd némi chakra felhasználásával előhívta a tekercsben tárolt eszközöket, egy puffanás és pár pillanatnyi sűrű porfelhő után egy háromlábú állvány és egy teáskanna féleséget pihent a tekercsen. Utóbbi tárgyat vízzel megtöltve a tűz fölé lógatta az állvány segítségével. Rövid idő elteltével a víz forrni kezdett, mire a nő három dobozos instant ráment vett elő, öntött rájuk a vízből és pár perc elteltével már elvezhettétek is a meleg leveseteket.
Ahogy telt az idő eszedbe jutott a fürdődézsa, ami el van zárva egy tekercsben nálad is, gyorsan meg is osztottad ezt a többiekkel is, annyira gyorsan, hogy szüntet nélkül hadartad el az egészet, ami nem is csoda a korábbi beszélgetés után. Már az is bátorságra vall, hogy egyáltalán felmered hozni. Természetesen a kunoichi nem hagyhatta annyiban.
- Kagura köszönöm a felajánlást de nem élnék vele. Te aztán tényleg látni akarsz engem ruha nélkül, mi? Bármit megtennél érte, ahogy látom, de sajnos nem engedhetem neked. - Majd ezt követően lassan széthúzza taktikai mellénye cipzárját, és hasonló tempóban is veszi le magáról. Ruházatának felső részét a testhez simuló ninja ruházat fedi. Mivel nincs rajta a mellény kerek idomai most jól szemügyre vehetőek. - Érd be ennyivel!
Ezt követően kacéran rád kacsint, csak hogy tovább cukkoljon.
Hálózsákjaitokat háromszög alakban helyeztétek le a tűz körül annak másfél méteres sugarában. Az első őrséget, ami kilenckor kezdődik Yasuo kapta, amit gond nélkül át is ad neked három órával később, neked szintén ennyi ideig kell betöltened a posztot. Amikor szétnézel látod, hogy a tűz táplálására szánt kupac megnőtt, őrködés közben társad gyűjtögetett még. Nem lehetett neki felróni mert, elég unalmas őrségben volt neked is részed. Az éjjeli állatok neszeit hamar megszoktad, az erdő széle, ami pedig tele volt ágakkal pár méternyire volt csak a tábortól, így a srác nem hagyta el őrhelyét sem.
// Postod addig írd, hogy felébreszted a senseied. //
_________________
Mesélések:
Yamanaka Inako (átmenetileg fagyasztva)
Djuka Ryusuke (átmenetileg fagyasztva)
Minovara Hitoshi - átvéve
Nakahara Saki - átvéve
Kagemare Kuzomi
Umino Iruka- Adminisztrátor
Adatlap
Szint: A
Rang: Akadémiai Tanár
Chakraszint: Mindenre IS elég
Re: Hegyvidék
Hyuuga Kagura Csüt. Okt. 19 2023, 19:15
//Meghalt a laptopom T_T//
Yasuoból sikerült érzelmet kicsikarni, így Kagura személyes küldetése sikeresnek volt nevezhető, akár haza is mehet, még ha amúgy nem is ezért küldték és ő volt a nevetség tárgya. Persze ő sem vette túl komolyan a dolgot, mégis próbálta menteni a menthetőt.
A tábortűzhöz való keresgélés némileg lehűtötte a kedélyeket, ám hamarosan újra felhoz egy kényes témát amire nem várt reakciót kapott válaszul. A kisebb "bemutatót" követően egy lassú, ám egyenletes csusszanással helyet foglal és lehunyja a szemét. - Jóéjszakát.
Még egy darabig figyeli ritmustalanul lüktető szívét, ám hamarosan elnyomja az álom és végre megszabadulhat a kényelmetlen helyzettől.
Az őrség átvételekor kínosan ügyel arra, hogy mindent tökéletesen hajtson végre, a Byakuganja használata nélkül - kivéve, ha Junko külön kéri, hogy használja. Ágakat is a környék szemlélése közben gyűjts csak, ám arra is figyel, hogy folyamatosan legyen elég.
Lassan odavánszorog a sensei hálózsákjához, mikor eljön az őrségváltás ideje és azon tűnődik, vajon hogy lenne illendő felkelteni.
- Sensei - szól halkan, ám ha erre nem ébred fel, gyengéden megböki az arcát; abból is sok mindent le lehet szűrni, hogy erre hogy reagál. - Sensei.
Yasuoból sikerült érzelmet kicsikarni, így Kagura személyes küldetése sikeresnek volt nevezhető, akár haza is mehet, még ha amúgy nem is ezért küldték és ő volt a nevetség tárgya. Persze ő sem vette túl komolyan a dolgot, mégis próbálta menteni a menthetőt.
A tábortűzhöz való keresgélés némileg lehűtötte a kedélyeket, ám hamarosan újra felhoz egy kényes témát amire nem várt reakciót kapott válaszul. A kisebb "bemutatót" követően egy lassú, ám egyenletes csusszanással helyet foglal és lehunyja a szemét. - Jóéjszakát.
Még egy darabig figyeli ritmustalanul lüktető szívét, ám hamarosan elnyomja az álom és végre megszabadulhat a kényelmetlen helyzettől.
Az őrség átvételekor kínosan ügyel arra, hogy mindent tökéletesen hajtson végre, a Byakuganja használata nélkül - kivéve, ha Junko külön kéri, hogy használja. Ágakat is a környék szemlélése közben gyűjts csak, ám arra is figyel, hogy folyamatosan legyen elég.
Lassan odavánszorog a sensei hálózsákjához, mikor eljön az őrségváltás ideje és azon tűnődik, vajon hogy lenne illendő felkelteni.
- Sensei - szól halkan, ám ha erre nem ébred fel, gyengéden megböki az arcát; abból is sok mindent le lehet szűrni, hogy erre hogy reagál. - Sensei.
Hyuuga Kagura- Inaktív
- Elosztott Taijutsu Pontok : 260
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 154
Erő : 115
Gyorsaság : 196
Ügyesség/Reflex : 167
Pusztakezes Harc : 178
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 241
Re: Hegyvidék
Umino Iruka Kedd Nov. 07 2023, 23:33
// Hyuuga Kagura //
Az esti őrszolgálatod eseménytelenül zajlott akárcsak Yasuonak, akitől átvetted a szerepet. De az ilyen őrködésekben az a jó minél inkább unalmas, elvégre ez azt jelenti semmi veszélyforrás a környéken. Az idő haladtával te is gyűjtesz némi rőzsét, hogy pótold amit a tűzre dobtál. De amint közeledett az újabb őrségváltás ideje azon kezdtél gondolkozni vajon, hogyan lenne illendő felkelteni felettesedet. Végül csak közelebb mész hozzá és kezdésnek csak nevén szólítod. A békésen alvó nő szemei szinte azonnal kinyílnak, amit kiejted szádon a nevét. Akár azt is lehetne feltételezni, hogy egy ideje már fenn volt és tettette az alvást, de van valami sokkal valószínűbb, ami pedig nem más, mint a képzettség. A ninjaként eltöltött idő alatt elsajátíthatta az éberalvás művészetét, és kifinomult érzékei csak tovább segítik abban, hogy akár a legkisebb neszre is felkeljen. Mivel a kunoichi már fent volt te nyugodtan fekhettél vissza, hogy pár órát ismét alvással tölthess.
Reggel a korai órákban keltetek, a nap már legalább egy órája felkelhetett. A levegőben furcsa módon friss kávé illata terjengett, ahogy felültél megláttál a tábortűznél egy háromlábú grillrácsot, azon pedig egy kotyogós kávéfőzőt. Úgy tűnik nem csak te készülsz fel kellő képen a hosszabb utazásokra.
- Jó reggelt fiatalok! Mivel jól őrködtetek és nem hagytátok kialudni a tüzet sem, gondoltam megleplek titeket egy kis reggeli kávéval. Remélem mindketten kértek, ott vannak a bögrék - biccent arcával hálózsákja irányába, ahol három fémbögre pihen a füvön, mellette pedig egy kis doboz kockacukor, a keserű főzet édesítésére - vegyetek nyugodtan!
Miután megittátok a kávét és ettetek, tábort bontottatok arra pedig különösen ügyeltetek, hogy a tábortüzet úgy oltsátok ki, hogy az ne tudjon új erőre kapni és természeti katasztrófát okozzon, a környék lángra lobbantásával.
Ninja tempótokkal a hegytetőt elérni nem volt nehéz, alig több mint két órába telt. A kilátás a csúcsról gyönyörű volt, zöld mezők és valamivel sötétebb árnyalatú erdők tárultak a szemetek elé, a távolban pedig újabb hegyek magasodtak melyeknek ormai szürkésen, már-már majdnem bele olvadtak az égboltba. Végállomásotok Otafuku Gai pedig pont az egyik ilyen hegynél volt, amit ha jó tempóban haladtok éjszakára el is értek. A lejtmenet nem csak könnyebb volt, de valamivel gyorsabb is, mint a fölfelé. Leérve a hegy lábához megálltatok és ettetek is, mivel Junko elmondása szerint több megállót már nem szeretne beiktatni a célállomásig.
Már javában a délutánban jártatok, amikor egy erdőbe érve Junko hirtelen megálljt jelzett kezével.
- Hallgassátok!
Parancsol rátok a kunoichi, és ha jól füleltek akkor a távolból halk szavakat lehet kivenni:
- Utoljára mondom, el a kocsitól vagy meghaltok!
- Előttünk banditák, akik valószínűleg éppen egy kocsit tartóztatnak fel! Ugyan nem a küldetésünk része, de nem hagyhatjuk magára a bajba jutottakat, és a bűnözőket sem hagyhatjuk elfutni!
- Na, végre némi izgalom!
Válaszol Yasou mosollyal a száján látszólag nincs baja a segítségnyújtással, vagy csak szimplán küzdeni akar, nem törődve a civilekkel.
Az esti őrszolgálatod eseménytelenül zajlott akárcsak Yasuonak, akitől átvetted a szerepet. De az ilyen őrködésekben az a jó minél inkább unalmas, elvégre ez azt jelenti semmi veszélyforrás a környéken. Az idő haladtával te is gyűjtesz némi rőzsét, hogy pótold amit a tűzre dobtál. De amint közeledett az újabb őrségváltás ideje azon kezdtél gondolkozni vajon, hogyan lenne illendő felkelteni felettesedet. Végül csak közelebb mész hozzá és kezdésnek csak nevén szólítod. A békésen alvó nő szemei szinte azonnal kinyílnak, amit kiejted szádon a nevét. Akár azt is lehetne feltételezni, hogy egy ideje már fenn volt és tettette az alvást, de van valami sokkal valószínűbb, ami pedig nem más, mint a képzettség. A ninjaként eltöltött idő alatt elsajátíthatta az éberalvás művészetét, és kifinomult érzékei csak tovább segítik abban, hogy akár a legkisebb neszre is felkeljen. Mivel a kunoichi már fent volt te nyugodtan fekhettél vissza, hogy pár órát ismét alvással tölthess.
Reggel a korai órákban keltetek, a nap már legalább egy órája felkelhetett. A levegőben furcsa módon friss kávé illata terjengett, ahogy felültél megláttál a tábortűznél egy háromlábú grillrácsot, azon pedig egy kotyogós kávéfőzőt. Úgy tűnik nem csak te készülsz fel kellő képen a hosszabb utazásokra.
- Jó reggelt fiatalok! Mivel jól őrködtetek és nem hagytátok kialudni a tüzet sem, gondoltam megleplek titeket egy kis reggeli kávéval. Remélem mindketten kértek, ott vannak a bögrék - biccent arcával hálózsákja irányába, ahol három fémbögre pihen a füvön, mellette pedig egy kis doboz kockacukor, a keserű főzet édesítésére - vegyetek nyugodtan!
Miután megittátok a kávét és ettetek, tábort bontottatok arra pedig különösen ügyeltetek, hogy a tábortüzet úgy oltsátok ki, hogy az ne tudjon új erőre kapni és természeti katasztrófát okozzon, a környék lángra lobbantásával.
Ninja tempótokkal a hegytetőt elérni nem volt nehéz, alig több mint két órába telt. A kilátás a csúcsról gyönyörű volt, zöld mezők és valamivel sötétebb árnyalatú erdők tárultak a szemetek elé, a távolban pedig újabb hegyek magasodtak melyeknek ormai szürkésen, már-már majdnem bele olvadtak az égboltba. Végállomásotok Otafuku Gai pedig pont az egyik ilyen hegynél volt, amit ha jó tempóban haladtok éjszakára el is értek. A lejtmenet nem csak könnyebb volt, de valamivel gyorsabb is, mint a fölfelé. Leérve a hegy lábához megálltatok és ettetek is, mivel Junko elmondása szerint több megállót már nem szeretne beiktatni a célállomásig.
Már javában a délutánban jártatok, amikor egy erdőbe érve Junko hirtelen megálljt jelzett kezével.
- Hallgassátok!
Parancsol rátok a kunoichi, és ha jól füleltek akkor a távolból halk szavakat lehet kivenni:
- Utoljára mondom, el a kocsitól vagy meghaltok!
- Előttünk banditák, akik valószínűleg éppen egy kocsit tartóztatnak fel! Ugyan nem a küldetésünk része, de nem hagyhatjuk magára a bajba jutottakat, és a bűnözőket sem hagyhatjuk elfutni!
- Na, végre némi izgalom!
Válaszol Yasou mosollyal a száján látszólag nincs baja a segítségnyújtással, vagy csak szimplán küzdeni akar, nem törődve a civilekkel.
_________________
Mesélések:
Yamanaka Inako (átmenetileg fagyasztva)
Djuka Ryusuke (átmenetileg fagyasztva)
Minovara Hitoshi - átvéve
Nakahara Saki - átvéve
Kagemare Kuzomi
Umino Iruka- Adminisztrátor
Adatlap
Szint: A
Rang: Akadémiai Tanár
Chakraszint: Mindenre IS elég
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.