Sziklák, emelkedők

A hegy legkeményebb szakasza, amin mindenkinek át kell jutnia.

Djuka Sendo írta:Az újonnan szerzett tag megindult, miután felvilágosította csapatunkat a többiek helyzetéről. Lassan kezdetét fogja venni a hegymászás, amiről mindenki tudta, nem fog egy egyszerű feladat lenni, amit el lehet kerülni. Ekkor Oto a fákon ugrálva indult el a barlangtól, mi pedig követtük őt. Lassan kezdtem megbízni a srácban, és kezdtem elhinni mindazt, amit mond, de még most se bíztam meg teljesen meg benne. Elértünk az első emelkedőhöz. Ha kikerülünk az első körből, és átmegyünk, akkor fogok hinni Oto-nak, bár nem tudom, hol tudna itt csapdába ejteni, reméltem, ki fog minket vezetni. Fáról fára ugráltunk, mindégig néztem a srácot, de nem tudtam rájönni, mi a trükkje. Tényleg ilyen elesett lenne, hogy segítségre van szüksége? Ezek a gondolatok kavarodtak végig a fejemben, miközben egyre közelebb kerültünk a következő megmérettetésig.
A hegy lábához értünk, ekkor felvetette Oto, hogy ő és Ifu akar középen menni.
- Akkor én leszek az, aki hátulról fogja védeni a csapatot. Karu, mész elől? -kérdeztem országbeli társam. A többieket is néztem, és vártam, hogy Karu elinduljon a hegynek.

A többiek jól elvoltak miközben én a gondolataimmal voltam elfoglalva! Csak követtem a többieket Oto mutatta az utat mögötte a töretlen konohai Ifuval... Valamiért Sendon még észleltem, hogy kétségei vannak. De én sem bíztam ám ennyire a vak szerencsémben, ugyanis sosem volt ilyen kedves hozzám...
Amikor odaértünk az emelkedőhöz már láttam, hogy a többiek kitaláltak egy amúgy teljesen idióta felállást ami sehogy sem volt jó!
- Még mielőtt beleélnétek magatokat ezekbe a gyerekes megoldásokba gondoljatok csak bele milyen hátrányai vannak annak, hogy ha egy oszlopban megyünk négyen... - istenem ezek az emberek értenek semmit sem a stratégiához? Hát persze, hogy nem mert még gyerekek... Egyikük sem lehet 15-nél idősebb szerintem. - Nézzétek úgy kéne mennünk mindenféle képpen, hogy Oto és én megyünk elöl. Azért mert Oto szenzor én pedig nálatok jobb térkép olvasási kézségekkel rendelkezem ez már bebizonyosodott... Tehát mi tudjuk merre kell menni... Ti pedig lesztek Ifu és Sendo ketten a hátvédek és így nem is egy oszlopba megyünk. Oto amúgy is megérzi, ha ellenség van a közelben elvileg szóval nincs nagyon félnivalónk. Elbújni nem nagyon tudnak előlünk!
Remélem megfelel nekik ez a felállás és elindulhatunk végre, mert szeretném már magam mögött tudni ezt a fránya vadont, és a kabátom is hiányzik már nagyon...


// Elnézést kérünk, hogy rossz helyre írtunk így talán könnyítek egy kicsit! //

Karu hiába jött javaslatával, azt a többiek nem fogadták el, így az ifjú shinobinak szembesülnie kellett vele hogy ezúttal nem ő játssza a főnök szerepét. Ahogy elindultak, ha egyesek morogva is, az Otokaze által megálmodott formációban, a hegyszakasz percről percre meredekebb lett és a végén már tényleg mászásról beszélhettünk. Ugyan a chakrája használatával ezt mindenki próbálta könnyíteni de túlzott pazarlást erre senki sem engedhetett meg magának. Aztán egy idő után nagyjából a táv felénél, mikor már a lejtő következett volna a Homok ninja megtorpant. Pár másodpercig mozdulatlanná vált majd mikor már minden szempár rá szegeződött megszólalt. -Egy shinobi chakráját érzékelem nagyon közel. Nem túl erős de lassan halad a mi útvonalunkon. Az a baj hogy a többi úton erősebb ellenfelek is vannak általában kettesével. Vagyis vagy velük vagy ezzel az eggyel mindenképpen találkoznunk kell. Talán ha látja hogy négyen is vagyunk, akkor félreáll és haladhatunk tovább.- Mondta, miközben megvakarta kopasz kobakját és rátok nézett várva a javaslatokat.

A hegyoldalon el is indultunk. Láttam mindenkin, ahogy már szinte várja, mikor fogja a másikat lelökni, és a csapat ellen fordulni, de nagy meglepetésemre nem történt ilyen. Egyetlen furcsa dolog történt, mikor Oto a mászás közben hirtelen csak megállt. Fejét vakargatta, miközben felvázolta nekünk a helyzetet. Oldalt egy erősebb csapat megy, előttünk pedig egy személy. Na, pont ez kellett, mikor már belenyugodtam abba, hogy harc nélkül beérünk, és minden erőnkkel koncentrálhatunk a második feladatra. Ekkor a konohai fiú bevetette a vadállat stílus technikáját, melytől külseje megváltozott, négykézláb ereszkedett, és szimatolni kezdett a levegőben. hagytam a fiút kibontakozni, majd rákérdezek nála
- Mit érzel? - a válaszától függően fogunk valószínűleg továbbmászni, hisz ha nem egy erős ellenféllel van dolgunk, márpedig négyen vagyunk, akkor tovább mászunk, és vagy félreáll, vagy a Lefejező technikát alkalmazva megyünk tovább. Minden a két fiú érzékelésein múlik.

Végül fel jutottunk a hegyre és közeledtünk az emelkedőhöz, amikor a kis kopasz hirtelen megállt, és közölte, hogy egy shinobit érzékel aki előttünk azon az útvonalon halad amit mi is választottunk magunknak. Hát, hogy őszinte legyek nekem nincs kedvem megütközni tapasztaltabb geninekkel, mert a második fordulóra szeretném inkább megtartani a chakrámat... A másik opció, hogy ennek az egynek megyünk neki, vagy félre áll az utunkból.
Nem hiszem, hogy egyedül belekötne négy emberbe, de fő a biztonság... A chakrámat használva kipuhatoltam a talajban a vizet, illetve igyekeztem megkeresni a talaj vizet. Remélem találok valamilyen forrást ahonnan tudok meríteni vészhelyzet esetére.
Ifu a konohai genin egy számomra még csak történetekből hallott vadállat jutsut alkalmazta. Hm érdekes fiú szerintem benne is több van mint amennyit mutat.
- Mi lenne, ha mennénk tovább ezen az úton? Ha valóban egyedül van az illető nem hiszem, hogy bele fog kötni négyünkbe!
A javaslat tétel után inkább visszahúzódtam a háttérbe és figyeltem az eseményeket!

// Abban az esetben ha megtámadnak minket valahonnan hirtelen Karu a saját technikáját alkalmazná védelemre! //

Mirubi technikája bevált és sikeresen érezte meg az ellenfélél közelségét. Furcsa szaga volt, amit sem állat sem pedig növény nem áraszthat magából, valamint elég lassan haladt és egyedül. Mikor társa megkérdezte mit érez ő megerősítette Otokaze állítását, valóban egy emberről van szó és valóban az utatokban áll. A fiatal sunagakurei csak bólintott Karu javaslatára. -Egyetértek. Nem várhatjuk meg míg letér az útról vagy magára vonz még több embert. El kell mennünk mellette vagy kiiktatni. Mivel észrevétlenül nem tudunk elosonni, így mindenképpen kontaktust kell teremtenünk vele.- Magyarázta amit már ti is pontosan tudtatok. Átkapcsoltatok tehát lopakodó üzemmódba és úgy közelítettétek meg a célpontot, akit nemsokára meg is pillantottatok. Egy viszonylag magas, kék ruhás, barna hajú fiúról volt szó. A döntés már csak a tiétek, hogy mikor csaptok le rá.

A két fiú próbálta a lehető legtöbbet megtudni ismeretlen ellenfelünkről. Mindketten biztosak voltak benne, hogy egyetlen személy van előttünk, és hogy nem fog elmenni, nekünk kell rajta átmenni. Lassan még jobban a sziklához tapadtunk, majd megfigyelve a területet meg is pillantottuk a célszemélyt. magas, barna hajú, kék ruhás fiú volt. Megállítottam Karu-t, aki szinte mellettem volt.
- Én el tudom gyorsan kapni a srácot, viszont ha gond van, segíts - fordultam felé, majd halkan odasúgtam felé. Tudtam, hogy a két érzékelő is hallotta, amit mondtam, tehát értelme sem volt hangosan kijelentenem.
Ha társaim beleegyeztek abba, hogy gyorsan, hatásosan lerendezzem a fiút, akkor használva a Lefejező technikát a mászó fiú alá megyek, és nyakig a föld alá rántom. Nem akartam sok időt elpazarolni, hogy lelökjük, vagy megsérüljünk, egy gyors húzás, és mehetünk is tovább. Kivételesen jól jött a hegyoldal, mivel menekülni nem nagyon tud, és ha most elindulok, nem is nagyon fog észrevenni, a meglepetés teljes erejéből támadhatom. A fiúk bólintására vártam, de lélekben már elindultam a föld alá.

Végül is eljött az első forduló eddigi talán legizgalmasabb része. Otonak igaza volt ezt Ifu is bebizonyította. Így tehát elindultunk becserkészni azt a szegény shinobit aki sajnos az utunkban áll ezért el kell intéznünk minél gyorsabban, mert az idő sürget. Sendo felajánlotta, hogy elintézi a srácot egy lefejezővel és így meg se kell ölnünk. Bár őszinte leszek nekem nem kenyerem ezen a vizsgán gyilkolni főleg nem az első fordulóban, mert rájönnének a többiek, hogy ez milyen könnyedén megy is nekem valójában és gyanakodnának.
Amikor elértük a fiút így elég viharvertnek tűnt első ránézésre, de megtanultam már, hogy senkit sem szabad lebecsülni. Végig mértem a többieket! Mindenkinek az arcán valamiféle nyugtalanság lett úrrá, vagy csak az adrenalinjuk szabadult el. Sendo megkért, hogy támogassam, ha a fiú esetleg kivédi a lefejezőt, én pedig csak bólintottam egykedvűen.
Egészen addig a pillanatig nem csigázott fel a dolog amíg közelebb nem lopóztunk. A fejvadászat során sokszor kellett becserkésznem embereket, de most valahogy megint hatalmába kerített az az érzés, hogy mi fogjuk eldönteni ennek a fiúnak a jövőjét azzal, hogy most kiejtjük-e a vizsgáról avagy sem! Ez az érzés egyfajta önbizalmat kölcsönzött nekem. Nem tudom hogy fog reagálni Sendo támadására, de valamiért úgy érzem ettől függ számomra ez az egész vizsga!

Sendo akciója logikusnak tűnt, így Otokaze is szó nélkül beleegyezett az ismeretlen srác gyors likvidálásába. Mirubi félelme felesleges volt, hiszen Sendo egy nem halálos de annál praktikusabb technikával próbálta meg hatástalanítani a kék ruhást. Bár az ötlet nem volt rossz a fiú a jutsu utolsó pillanatába felfigyel valahogy a közelgő veszélyre és elrántotta a lábát. Ezután futni kezdett, de a legnagyobb tapasztalattal rendelkező Karu egy ugrással előtte termett és kirúgta a lábát. A kék ruhás mikor föleszmélt már az egész csapat körbeállta. -Gyerünk eszméletlenné kell tennünk vagy eltörni a lábát, hogy ne tudjon követni. Karu fejezd be, amit elkezdtél és menjünk fejezzük be a vizsgát.-Mondta karba tett kézzel Otokaze, mire a kék ruhás rémülten nézett a kusagakurei shinobira. -Ne! Kérlek! A nevem Vakai! A-a-apám nagyon gazdag ember, az egyik leghatalmasabb kereskedő a hazámban. Ha segítetek eljutni nekem a célig, nagyon sok pénz ütheti a markotokat! Kérlek..- Könyörgött szinte Vakai, mire Otokaze csak felnevetett. -Nevetséges, nem érünk erre rá.- Mondta komolyan csak úgy eldobva a meggazdagodás esélyét.

A technikát el is kezdtem, miután társaim is jónak látták, ám az utolsó pillanatban megérezte a fiú, ahogy a föld alól közeledem, és elrántotta a lábát. A kezem kitört a föld alól, de nem érte el célját. A fiú a hegy oldalán futni kezdett, ám Karu elé ugrott, majd a egy egyszerű gánccsal a földre küldte a fiút. Mire felkelt mind a négyen körbeálltuk. A fiú ekkor könyörögni kezdett az életéért, hogy segítsünk neki, hisz az apja gazdag, és nem kis pénz ütheti a markunkat. Na ezt nem szerettem az emberekben. Azt hitték, hogy pénzzel megoldanak mindent. Itt az idő, hogy egy kis leckére tanítsuk ezt a fiút. Újonnan érkezett társunk siettetett minket, furcsa volt, az eddig meghúzódó fiú egyre több parancsot ad. Karu-ra szólt, hogy fejezze be, melyre fél füllel figyeltem csak. Engem a fiú érdekelt. Talpamba a chakra-t koncentráltam, majd a fiút megpróbáltam a vállánál fogva felemelni. Ha fel tudom, akkor így szólok hozzá
- Ide figyelj. Ez a vizsga a túlélésről szól, nem arról, hogy mennyi pénzed van. A pénznek itt semmi értéke sincs. Csupán taktika. - mondom neki, miközben a vállánál fogva tartom. - Ahogy a társunk mondta, nincs erre időnk. - szólnék hozzá igen komor arccal. Társaim reakciójától függhet a srác élete. Ha valamelyikük megfog, hátráltat, leteszem a fiút, viszont ha egyikük sem avatkozik bele, netalán jogosnak tartják az érveimet, miszerint egy vizsgán nem a pénz számít, a fiút ledobom a hegy oldaláról.

Kenshiro Karu... Futott át az agyamon újra és újra miközben Sendo megpróbálta elkapni a fiút. Azután már csak a másodpercek tört részeinek fogtam fel az eseményeket. A srác elmozdult Sendo technikája elől. Mintha egy gép cselekedett volna nem is én: Kenshiro Karu... hangzottak fel újra elmémben az öreg szavai. Mikor már körbeálltuk az illetőt Sendo és Ifu faggatózni kezdtek, de azt hiszem Ifunak sikerült leállítania Sendot...
- Nem kell nekünk fölöslegesen ellenségeket gyártani. - Ezzel a mozdulattal eltaszítom a fiút a földre, és egy rúgással eltöröm a jobb lábát a combjánál aztán pedig leütöm, hogy ne üvöltözzön a fájdalomtól! - Otokazenak igaza van... Gyorsan le kell rendeznünk ezt a részét a vizsgának, nincs időnk ilyesmikre!
Bár a meggazdagodás reménye nekem is sokat mondott egy pillanatra, de aztán rájöttem, hogy most már biztos exisztenciával rendelkezem kusagakuréban!
Ránéztem Otora...
- Mutasd az utat és siessünk... nincs vesztegetni való időnk!

Karu támadását a fiú könnyedén hárítja majd a földre vágja a fiút keményen. Mirubi és Sendo erre harci alakzatot vesznek fel, majd a harmadik társuk is hamar felpattan az esés után és csatlakozik. A kék ruhás mosolyogva áll majd megszólal. -Erre semmi szükség. A első vizsga számotokra befejeződött ha Otokaze san is beleegyezik ebbe.- Erre mindhárman az alacsony kopasz srácra néztetek, aki láthatóan felszabadultabban és vidámabban lépett a kék ruhás mellé. Most már teljesen nem értettétek mi is folyik itt. -Beépített feladat. A legtöbb vizsgázó akire ráleltünk kapott egyet. Nagyon sokan buktak bele, de ti jól kezeltétek a helyzetet. Nem bíztatok bennem csak a képességeim miatt fogadtatok el útitársnak és még így is mindig szemmel tartottatok és persze egymást is. - Itt Mirubira tekintett a vizsgáztató, mint derült ki.- Aztán jól vettétek a terepet is és persze az itt lévő utolsó akadályt is legyőztétek.- Fejezte be Otokaze. -Bocs hogy hazudtam, valójában vizsgáztató vagyok és persze Chuunin már pár éve. De a lényeg hogy átmentetek méghozzá időben. Ideje jelentkeznetek a vizsgaközpontban. Katamaru megtennéd? - Nézett rá a kék ruhásra. - Már szóltam a központnak. a Fiúkat mindjárt odaidézik. Eddig meglepően kevesen mentek át szóval legyetek büszkék magatokra..- Mire betudta volna fejezni a mondatát a Chuunin, ti már egy fordított idézésnek hála a vizsgaközpont Kapujánál teremtettek, még mindig teljesen összezavarodva, de legalább sikeresen.

// Vizsgaközpont //