Yagami Takeda

Név: Yagami Takeda
Ország: először Sunagakura, majd Kusagakure
Rang: Genin
Kor: 16
Nem:
Felszerelések: 1db Harci báb a neve: Sün [harinezumi]
1db Katana
5db Füstbomba
10 db Robbanó jegyzet
5-5 kunai, shuriken
Széles övtáska
(Chakra) Tekercs, és Tinta
A báb leírása: Első ránézésere semmi extre tulajdonságot nem lehet észre venni rajta. Úgy nézki, mint egy gyakorló báb kezdő bábhasználóknak, ám nem a külső a lényeg. Sün egész testébe titkos rekeszek és nyilások vannak, amelyek helyet adnak számos fegyvernek.
Fej: A fej részben helyett kap 5db füstbomba mejd a kellő pillanatban kioldva menekülsére, de ellentámadásra is tökéletes.
Nyak: A nyak részben helyett kap egy (Chakra) tekercs, amely bármikor jól jöhet.
Karok: Sün egyik legfontosabb harci ereje a karjaiban, pontosabban az ujjaiban rejlik. Támadáskor az utolsó ujjpercek felnyílnak és bénító méreggel ellátott senbonokat lőnek ki.
Test: A test tölti be a védekező funkciót. Ha a használó bajba kerül, a báb teste kettényílik menedék adva a használónak és hosszú senbon szerű pengék állnak ki a hátából. ( Erről kapta a báb a nevét).
Lábak: egyenlőre még kihasználatlan terület.


Kinézet: Kb. 175cm magas, vékony, ám erős test. Fekete tűsi haj, karikás szemek.

Jellem: Sok megrázkódtatás érte, a szülők elvesztése és még sok más (bővebben az előtörténetben) ezért komoly, komor, jól megfontolt és nem ismer kegyelmet, ha kell kegyetlen.

Előtörténet:
Születésemkor még minden más volt. A szüleim boldog házasságban éltek,az istenek egy egészséges gyermekkel áldották meg őket, és a családi vállalkozás is jól üzemelt. Nem tudom mi történhetett. Évekig boldogságban éltünk Sunagakure egyik csendes környékén. Nem történt velünk semmi izgalmas. Apám Suichiro Takeda ritkán volt mellettünk mivel ő üzemeltette a családi vállalkozásunkat. A családomnak fegyver üzlete volt, ahol apám volt a fegyverkészítő. Apám Takumi no Satoból érdekezett, hogy saját boltot nyisson de mivel hű volt a fegyverkészítők szövetségéhez, ezért minden eszközt, alapanyagot és felszerelést Takumi no Satoból szerzett be. ezért is kellett havonta legalább 2x ellátogatni a szülőfalujába. Míg apám utón volt, vagy dolgozott, anyám nevelt, Noyaa Takeda. Anyám a születésem előtt bábhasználó ninja volt, ám félre tette ninja életét, és minden szabadidejét rám áldozta. Gyermekkoromban sokat játszottam anyám régebbi bábjaival. Körölbelül 5-6 éves lehettem amikor eldöntöttem, hogy én is anyám nyomdokaiba szeretnék lépni és híres bábhasználó ninja szeretnék lenni. Persze egy 6 éves gyerek minden akar lenni, de semmit nem tesz érte, csak mondja mondja mondja… Anyám büszke volt arra, hogy én őt akarom követni, ám apám nem örült neki. Egyszer sem hallottam őket veszekedni, azon az egy hatalmas vitán kívül aminek sajnos fültanúja voltam. Apám fel volt háborodva, hogy az ő fia ne játszadozzon holmi bánukkal, hanem tanulja ki a fegyverkészítés mesterségét, és majd ha eljön az ideje vegye át a boltot. Anyám erre úgy érvelt, hogy ha többet töltött volna velem, akkor talán az ő elképzelése állt volna közelebb hozzám. apám beletörödött az épp érvekbe, ám nem adta fel. Elhatározta, hogy az ő fia már pedig fegyverkészítő lesz. 10 éves lehettem amikor eljött az idő, hogy ninjává váljak. A szüleim beirattak az akadémiára, ahol magam korabeli gyerekekkel tettem meg az első lépést afelé, hogy egykor híres ninják legyünk. Az akadémiát néha szerettem, néha nem. A dolgok történelmi háttere nem fogott meg, viszont a gyakorlati, és elméleti jutsu illetve fegyver használat nagyon is izgatta a fantáziám. Sokszor előfordult, hogy tanulás után megkértem édesanyám, hogy mutassa meg, hogyan kell használni egy harci bábot éles helyzetben. Persze ez az éles helyzet az volt, hogy az udvarunkon egymástól távol állva és gyakoroltam a kunai, és shuriken használatot, édesanyám pedig hárította a „támadásokat.” Többszöri délutáni foglalkozás után éreztem, hogy nekem is bábhasználónak kell lenne. Megkértem anyámat, hogy segítsen nekem abban, hogy egyszer nagy bábhsználóvá válljak. Anyám könnyekig hatódott amikor ezt meghallotta, és azonnal keresni kezdett valamit. Pór óra múlva egy alig 150-160 centiméteres kopott régi bábbal tért vissza. Kérdésemre azt válaszolta, hogy ez volt az ő első saját készítésű bábja, és arra várt, hogy mikor adhatja oda a gyerekének. Ennek a bábnak nem volt neve, és eléggé kezdetleges is volt. De anyámmal nagyon lelkesek voltunk, és minden közös pillanatunkat a báb feljavítására fordítottuk. Anyám elmondta, hogy lehet könnyen erős és használható bábokat készíteni, és körülbelülre elmagyarázta a használatukat is, de ilyenkor mindig a mondata végére tette azt, hogy: … de majd ha nagyobb leszek… Ekkor még nem tudtam, hogy arra gondolt, hogy veszélyes dolog a bábok használat, mivel ha valaki rosszul bánik velük, az ellentétes hatást érhetik el. Ezért is nem erőszakoskodtam, hogy már pedig én már holnap használni akarom a bábomat. Persze megtehettem volna, de sok értelme nem lett volna, hiszen az akadémián is csak az alap jutsukat tanultuk.
Az idő lassan elszállt. 12 éves korom előtt, már tudatosan készültem arra, hogyha sikerül a genin vizsgám, akkor anyámtól ajándékba kapom azt a bábot amit éveken át bütyköltünk együtt. Apám ígéretet tett, hogyha sikeresen levizsgázom, és már genin ként végeztem feladatokat, akkor magával visz a szülő falujába, és megmutatja honnan indult az ő pályája. Mind a két ígéret kecsegtető volt, ezért a vizsga előtt minden időmet a tanulásra fordítottam. Fel váltva gyakoroltam a vizsgán előfordólható jutsukat, int például a Henge no jutsu, vagy a Bunshin no jutsu. Egyik ilyen gyakorlásom során sikerült a szüleimet megijesztenem, mikor a Henge no jutsut használva átalakítottam magam egy a lakásban fekvő bábra, és amikor a szüleim beléptek a házba eljátszottam, hogy megszállta valami azt a bábot. Nem lepődtek meg mivel életük folyamán sok furcsa dologgal találkoztak, igazából az lepte meg őket, hogy már ilyen jól használom az alap jutsukat.
Amikor eljött a vizsga ideje, nem ment minden úgy ahogy szerettem volna. Elaludtam, mivel egész este tanultam és gyakoroltam. Gyors öltözés után rohantam az akadémiára, és szerencsére a megnyitó végére értem oda, és reménykedtem benne, hogy senki sem vette észre a kis késésemet.

Vizsga:
Az ajtó előtt álltunk és vártunk, hogy a nevünket mondják, és bemenjünk és megszerezzük a fej pántunkat. Ebben az időben még azt gondoltam, hogy a ninja a fej pánt miatt ninja, de idővel rá kellett jönnöm, hogy a ninja a tettei miatt lesz ninja.
Kinyílott az ajtó és a nevemet mondták. Beléptem és 6 szúrós szempár figyelte minden léptem. Köszöntem, majd illően visszaköszöntek, elmondták, hogy mi a feladatom, és megjegyezték, hogy most legyek pontos. Nem értettem, hogy értik, csak akkor esett le amikor a vizsga elnök ránézett az órára. Tudtam, hogy az eddigi legjobb formámat kell hoznom.A papír amin a feladatom volt éppen előttem hevert az asztalon. 2 jutsu neve szerepelt rajta. Az egyik a Henge no jutsu volt, a másik pedig a Bunshin no jutsu. Miután összeszedtem minden tudásom, elkezdtem higgadt fejjel gondolkodni, és végre hajtottam a feladatom. a következő kép már az volt, hogy a kezembe kaptam a fejpántomat és papírom már ninjának hívhattam magam, de mélyen a szívemben még éreztem, hogy még nem vagyok igazi ninja amíg a tetteim azt nem mutatják.

Geninként:
A vizsga után boldogan tértem haza, büszke voltam a fejpántomra amit kaptam, és a szüleim is hasonlóan örültek neki. A vizsga utáni nap már is beosztottak egy csapatba, ahol 2 idősebb Genin mellé kerültem. Név szerint: Niosuke Taito, és Genki Taru. Mind a ketten közel álltak már ahhoz, hogy részt vehesenek a Chuunin vizsgán, de valami még hiányzott belőlük. vagyis a Senseink Nagato Orochi mindig ezt mondta nekik. Mivel én még „friss húsnak” számítottam, ezért úgy éreztem, hogy csak púp vagyok a hátukon, mivel miattam újra alap küldetéseket kellett csinálniuk. Ám ennek köszönhetően, hogy én voltam a legfiatalabb és legtapasztalatlanabb roham tempóban tanultam mellettük. Mind a ketten már elég jól tudták kontrolálni a chakrájukat és már képesek voltak a vízen járni, és a falon futni. Ekkor nekem ezek hatalmas dolgok voltak, mivel én még csak a klón jutsunál és egyéb E szintű jutsuknál jártam. Szerencsémre csak én gondoltam azt, hogy a csapatom terhére vagyok. A fiúk és a sensei is nagyon segítőkészek voltak, és mivel csak én voltam képzetlen, mind a hárman segítettek. Több olyan edzésen is részt vettem ahhol a reakcióidőmet javítottuk úgy, hogy a feladatom az volt, hogy a senseit kellett megtámadnom, úgy, hogy közben a csapattársaim védték őt. Niosuke egy magasabb pontról támadott kunaikkal, és shurikenekkel, Genki pedig a tantojával támadt rám. Az edzés célja az volt, hogy megtanuljam hárítani a távoli támadásokat, és közben a közelharcra is figyeljek. Persze elsőre csúnya vége lett és a senseinek kellett közbe avatkozni, mert különben már nem élnék, mivel a fiúk elragadtatták magukat és valós szituációban képzelték magukat. Több hetees gyakorlás után, és persze otthoni edzés után, sikerült a fiúkon átjutnom, és a sensei elé jutnom. Ekkor a sensei közölte, hogy ez sikerült és, hogy holnap egy új dolgot kezdünk el. Másnap a megbeszélt helyen és időben megjelentünk mind a hárman és egy kicsi késéssel a sensei is. elvitt minket a sivetagban egy oázishoz, ahol az volt a feladatunk, hogy megkellett tanulnunk a vizen járni. Vagyis ez az én feladatom volt, mivel a fiúk már tudtak, nekik megkellett tanulniuk a vízen járva harcolni, és jutsukat használni. Amíg a fiúk próbálkoztak, (mivel nem ment nekik olyan jól, mert nem tudták még egyszerre több helyre koncentrálni a chakrájukat így mindig a vízba estek) addig a sensei elmagyarázta, hogy hogyan tudom a lábamba koncentrálni a chakrám, és hogyan tudom ezt az állapotot tartani. Több napon keresztül, minimális pihenéssel gyakaroltam, és már víz undorom volt annyiszor vizes lettem, de nem adtam fel. A többiek is hajtották magukat, addig ameddig össze nem jött nekik a rájuk kiszabott feladat teljesítése. Ekkor egy kicsit letörtem, de nem adtam fel. Az egyik pillanatban a sensei megszólalt, hogy, Niosuke, és Genki hazamehetnek, de én addig nem mehetek haza ameddig nem sikerül. Közölte, hogyha kell akkor ő képes hetekig, vagy akár hónapokig is várni amíg nem sikerül. Ezt egy picit megalázónak véltem, hogy ilyen keveset gondol rólam, és minden erőmet és ügyességemet beleadva a lábamba koncentráltam a chakrám és ráléptem a vízre… szerencsére este már otthon vacsoráztam. A hosszú edzés miatt a senseitől kaptunk pár nap pihenőt. Ezt a pár napot anyám táraságában töltöttem otthon és a rég nem látott báb bütykölésével töltöttük, közben anyám mesélt arról a jutsuról, amellyel a bábokat lehet mozgatni. Ez a jutsu nem volt má, mint a Kugutsu no Jutsu. Hiába könyörögtem anyámnak, hogy tanítson meg rá, azt mondta, még nem elég jó a chakra kontrolom. Ekkor közöltem vele, hogy már képes vagyok a lábamba irányítani a chakrám, és tudok a vizen járni. Ekkor fel csillant a szeme, és egy kézjel után chakrafonalak jelentek meg az ujjai végénél és rácsatlakoztak a báb testrészeire. Ilyen közelről és ilyen lassan soha nem láttam még ezt a jutsut. Faggattam anyám, hogy, hogy csinálja de azt mondta mindig, már láttad, sajátisd el magadtól, ez a jutsu egyénileg változik, lehet, hogy ahogy én használom ez neked nem jó, alakítsd saját stílusidra. Ekkor kaptam meg végérvényesen a bábot, amelynek a neve Sün lett a hátából előhúzható tüskék miatt.
A körülbelül 1 hetes pihenünk után újult erővel tértem vissza a csapathoz. Sokat változtam ez alatt a hét alatt. Külső változás is végbe ment, mivel egy báb volt a hátamon, amit anyámtól kaptam. Sensei tudta, hogy anyámtól van, de a fiúk meglepődve nézték, hogy mit keres nálam egy harci báb. Nem hitték el, hogy képes vagyok irányítani, és valamilyen szinten igazuk is volt. Irányítani nem tudtam, de már annyit elértem az egész napos gyakorlások után, hogy képes voltam a bábhoz csatolni a chakrafonalaimat, és megtudtam már tartani. Mozogni nem tudott, de legalább nem dőlt el. Azzal, hogy megmutattam, hogy meddig jutottam 1 hét leforgása alatt a többiek már kezdek teljes értékű tag ként tekinteni rám. Ebben az időszakban nem küldtek minket küldetésre így tudtuk fejleszteni a képességeinket. Senseink segítségével megtanultam közelharcban használni Sün-t, és anyám segítségével megtanultam aktiválni a fegyverkioldó zárakat.
14 éves lehettem amikor az első igazi nagy küldetésünket kaptuk. Nagato sensei közölte velünk, hogy egy borítékot kell elszállítanunk Konohába. Nem volt nagy feladat, de nekünk ez is nagy volt. Az indulás előtt még sikerült találkoznom apámmal is aki egy különleges ajándékkal várt engem. Tudni kell apámról, hogy már letett arról, hogy én valaha is a fegyverkereskedésben fogok dolgozni, és azóta a munkáért él, ezért is lepett meg, hogy ajándékkal fogadott. A kezembe adott egy kb. 120cm-es bambusz hengert. Még mielőtt levettem volna a tetejéről a kupakot, közölte, hogy ez az ő nagy műve. Ekkor már nem bírtam tovább és levettem a tetejét, és hirtelen kicsúszott belőle egy katana. Kicsit elérzékenyültem, hogy ilyen ajándékot kaptam. Megfogtam, és megköszöntem apámnak. Apám csak annyit mondott, hogy okosan használjam. Miután megtörtént otthon a búcsúzkodás elindultunk életünk első küldetésére, ami már nem csak a falu határain belül van, hanem már komolyabb méreteket ölt. Konohába az út zökkenő mentesen ment. Már szinte unalmas volt, hogy csak monoton mentünk és mentünk. Út közben a srácokkal a szinten tartás miatt néha megálltunk és kicsit edzettünk. Ez abból állt, hogy egy fa tövébe lepakoltunk és pár bemelegítő fekvőtámasz, és guggolás után, mind a hárman egy-egy fához álltunk és versenyeztünk a fa tetejéig. Út közben többször is megcsináltuk ezt, úgy sem volt jobb dolgunk. Konoha elé érve Nagato sensei előre ment, és a jelzésére mi is bementünk a faluba. Furcsa volt, hogy itt az utcákon nincs homok, és egyéb hiányosságokat is találtam Sunagakuréhez képest. Nagato sensei leadta a borítékot és egy kis szusszanás után el is indultunk haza. Kicsit mind a hárman reménykedtünk benne, hogy visszaúton történni fog valami. Igazunk lett. Konoha mellett az erdőben haladtunk amikor egy robbanó jegyzetes kunai száguldott felénk. Nagato sensei hárította, ám ez egy kombinált támadás volt ugyanis a robbanás füstjét kihasználva egy lila köd jelent meg. Nagato sensei utolsó pillanatában ránk kiabált, hogy meneküljünk, mert ez méreg füst. Ám miután senseink összeesett, brutálisan megindult bennünk az adrenalin termelődés, és a füstöt kihasználva és a tanultak alapján menedékbe húzodtunk. Miután a füst leülepedett, két gázmaszkos férfi jelent meg.
- Áh, ez csak egy Sunagakurei ninja. Mit kezdünk ezzel?
- Nem tudom, de gyorsan találjuk ki, mert az altatóm nem tart sokáig.
Hallotuk a beszélgetésük, és úgy döntöttünk, hogy életünk árrán is megvédjük Nagato sensit. Hamar előálltunk egy tervel. Elég kezdetleges volt, mivel egyikünknek sem volt még ennyire durva harctéri tapasztalata. A terv alapja az elterelés volt. Sün-t használva nekem kellett elterelnem a 2 ninja figyelmét úgy, hogy egy Henge no jutsuval a magam képére formálom, és egy dühös gyenge genin képét tükrözve támadok a 2 ninja ellen. Valószínű volt, hogy elkapja őket a nevetőgörcs, hogy mit is akar egy ilyen kis mitugrász ellenük, és ezt a pillanatot kihasználva Genki, és Niosuke hátulról támadják a ninjákat. Volt B tervünk is, ám nem szerettük volna, hogy az következzen be. A B terv szerint az eredeti elgondolásunk nem sikerült, és Genkiék is fogságba estek. Itt rám került a mentő angyal szerep, hogy Sünnel együtt mentsük meg őket. Ez abból állt volna, hogy a báb támadásnak indul, és könnyű szerrel kiiktatatja magát, így a 2 ninja abban a hitban lenne, hogy végeztek mindenkivel. Ám, ha sikerülne Sün-t elég közel vinnem ahhoz, hogy amikor nem figyelnek akkor lesből leszúrjam őket, akkor a kezdeti pánikot kihasználva menekültünk volna el. De ez csak a B terv volt, nem szerettük volna, hogy ez következzen be. Előkészültünk az eredeti tervünkhöz. Genki és Nio ovatósan próbáltak a ninják mögé kerülni amíg én használtam a Henge no jutsut. Miután minden befejeződött, jöhetett az akció.
- Me.me…megállni! – kiáltott rájuk az átformált Sün, hogy hogy egy gyenge geninnek nézet ki, kezében kunai, és remeget keze lába. A 2 ninja a várt módon reagált és nevetésben törtek ki.
- Mi van kölyök?! Ilyen fiatalon unod már az életed? Na húzz innen!! – mondta az egyik, mert a másik még mindig az alatt a sok alatt állt, hogy egy ilyen gyerek eléjük mer állni. A háttérben Genki és Nio várták a jó pillanatot. Amikor úgy látták, hogy a két ninja el van foglalva azzal, hogy kitalálják mit kezdjenek velem, támadásba lendültek. Fejenként 2-2 robbanócetlis kunait dobtak az ellenség felé, majd próbáltak közelharci technikákat alkalmazni, mert tudták, hogy nincs olyan fejlett jutsujuk, ami képes lenne fel venni a támadó álltal ismert jutsukkal a versenyt. Nagy harc kezdődött, ám nem mi álltunk nyerésre. Nem tudtam egyhelyben állni, és nézni, hogy a barátaimat péppé verik, és, hogy akár meg is halhatnak. Felrugva az eddigi terveket Sünnel támadásba lendültünk. Úgy irányítottam, hogy az egyik támadó mögé kerüljön, ha jól láttam akkor pont Nio ellenfele mögé sikerült juttatnom. A következő pillanatban használtam az egyik rejtet képességét, és a szájából egy füstbombát lőttem ki. A füstöt kihasználva Genki megalkotott egy klónt, aminek az volt a feladata, hogy a másik támadót elterelje míg mi hárman próbáljuk fel venni a harcot az első ellenfél ellen. Ez a kis improvizáció sikerült, Genki ellenfele bekapta a csalit, és követte a klónt, így mostmár három az egy ellen harcoltunk tovább. Szerencsére anyámmal jól felszereltük Sünt-t ezért a karjaiba, vagyis az utolsó ujjperceiben lévő bénító méregnek köszönhetően mozgásképtelenné tettem az ellenfelünket, Genki és Niosuke pedig megkötözték, hogy ne szabaduljon el. Szerencsénkre a másik ninja még nem jött rá a trükkre, ezért gyorsan megfogtuk a senseit, és egy bokorba húztuk. Még nem tért magához, ezért Genki vigyázott rá, Niosuke pedig a bénult ninját figyelte. A tervem az volt, hogy Sünt most a támadó ninja alakjára formálom, és ahol az előbb harcoltunk oda helyezem és beállítom úgy mintha meghalt volna. Meg is tettem minden előkészületet, és a másik férfi is visszatért. Elég dühös volt, és amikor meglátta a földön fekvő társát, az égre nézett és övölteni kezdett. Ezt kihasználva megmozdítottam sün kezét és egy bénító méreggel ellátott senbont lőttem a nyakába.
Pár óra múlva Nagato sensei magához tért. Azonnal érdeklődött, hogy mi is történt, mi pedig csak a két bénult ninjára mutattunk. Nagato sensei nagyon büszke volt ránk, és üzent Konohának, hogy két bűnözőt fogtunk az erdejükben. Miután visszatértünk a faluba, elmeséltem a szüleimnek, hogy mi történt velünk, nagyon meglepődtek, de büszkék voltak rám ők is. Apám szeme felcsillant és közölte, hogy pakoljak össze több napra való cuccot, mert elvisz magával a szülőfalujába. Ezt nem hittem volna soha, hogy megérem azt, hogy apám magával vigyen. Kapkodtam össze a cuccomat és toporzékoltam az ajtóban, hogy siessünk.

Az út, a tragédia, egy új élet:
Bár ne siettetem volna apám…
Mikor elindultunk minden rendben volt, még anyám is velünk jött, mert úgy volt vele, hogy egy kis mozgás neki sem árt. Az oda fele út nem volt izgalommal teli, csak annyira, hogy új tájakat láttam. Hamar elértük a falut, ahonnan apám származik és az alapanyagokat is innen szokta beszerezni. A falu mélyen a villám országban volt, így a táj elég eltérő volt az otthoni tájhoz képest. Igazából a táj nem volt fontos, hiszen nem a táj miatt utaztunk ide, hanem, hogy megismerkedjek apám múltjával, és a fegyverkészítéssel. Miután minden fontos dolgot beszereztünk, és minden alapanyagot összeszedtünk az első közös munkánkhoz, elindultunk haza felé, hogy minél hamarabb elkezdhessünk dolgozni. Amikor már készen álltunk az induláshoz, apám még egy utolsó pillantást vetett a falura, majd elindultunk haza. Kürölbelül 50 percnyi séta után apám gyanúsan kezdett viselkedni, gyorsított a tempóján, és 2-3 lépésenként a háta mögé nézett. Éreztem, hogy valami nem stimmel. elkezdtem félni, mert megrémített apám viselkedése. A legrosszabbat remélve a bábomat fedő tekercs végét megfogtam, hogyha bármi és történne felkészült legyek. Jól tettem, hogy előre gondolkodtam, mert mire újra apámra néztem, ő már anyámat védte egy ellene irányuló támadással szemben. Apám kivédte a kunaikat amiket anyám felé dobtak, közben anyám előhúzott egy tekercset a táskájából és és egy harci és egy védekező bábot idézet elő belőle. Hirtelen megálltunk, és körbe vettek engem. Látszott a rémület az arcukon. Nem tudtam mit de valamit biztosan éreztek. Elkezdtem koncentrálni, elővettem én is a bábom, és jeleztem, hogy készen állok. A szüleim nem értek rá velem foglalkozni, de látszott rajtuk, hogy igazából engem védelmeznek. Hirtelen 6 ninja jelent meg körülöttünk. Miután a 6 sötét alak körbe vett minket, egy újabb ninja jelent meg. Más kisugárzása volt mint a többinek. Úgy tűnt, ő a vezérük. A vezér apám felé lépett és próbálta megszólítani, de apám kardot rántott és megvágta az illetőt. A többi ninja támadt volna, de a főnökük visszatartotta őket.
- Ez fájt… Nem akartunk támadólag fellépni, de ha nem értenek a szép szóból akkor a fiúk bánja meg. A nevem Tenzo, ők pedig az embereim. Nem akarunk titeket bántani csupán egy kérésünk lenne. – mondta a vezér. Apám nem tette le a fegyvert, hanem karddal a kezében hallgatta tovább a férfit.
- Szóval, ha jól láttam akkor ti Takumiból jöttetek ki, szóval fegyverkészítők vagytok, vagy ha nem akkor pénzesek, hiszen itt mindennek komoly ára van. Bár elnézve a kardot a kezedben, és a zsákot a hátadon szerintem ti fegyverkészítők vagytok. Szóval ide minden fegyverrel és eszközzel, na meg persze az össze pénzt is kérjük, vagy ez lesz az utolsó napotok. – mondta, majd hátra lépett az emberei mögé és várta apám válaszát.
Apám ránézett anyámra, a pillantásából anyám már tudta, hogy támadni fognak de nem sok eséllyel 2 a 7 ellen plusz még itt vagyok én is aki még nem túl tapasztalt harcos, így csak púp lennék a szüleim hátán ebben a nehéz pillanatban. De nem akartam csak állni és nézni, ahogy a szüleim az életüket kockáztatják, ezért én is léptem. Amikor a szüleim felugrottak a bábom mögé bújtam és néztem mit tesznek. Apám a Tenzo nevű illetőre támadt, anyám pedig a Tenzot védő ninjákat foglalta le a bábjaival. Apám sikeres támadást vitt be Tenzonak, aki egy hatalmas nyögés után felém ugrott és próbált lefogni. Sün-t használva hárítottam a támadását, ám az emberei lefogtak, kést fogtak a nyakamhoz a bábomat meg eldobták és darabokra szedték. A szüleim megtorpantak és le tették a fegyvert. Tenzo ismét felajánlotta újra az előzőket. Minden fegyverünk eszközünk és pénzünk kellett nekik, és akkor élve megúszhatjuk. Legbelül éreztem, hogyha én nem vagyok itt a szüleim megúszták volna az incidenst. Apám letette a fegyverét, így védtelenné vált. anyám is visszazárta a tekercseibe a bábjait, majd felemelte a kezét, és könyörgött azért, hogy ne bántsanak. Tenzo apám felé lépett, és szentségelni kezdett, hogy amit apám tett vele az nagyon is fájt neki. Valamilyen szinten meg is tudom érteni, hiszen a kezén is ejtett egy vágást, és az arcán is egy méretes heg fog majd keletkezni. Tenzo felvette apám kardját, a feje fölé emelte és apám felé fordult. Anyám kiabált, hogy ne tegyen vele semmit, ám ekkor ez egyik ninja leütötte anyámat. Nem ájult el, csak a földre zuhant, és nagyon szenvedet. Tenzo ekkor lendített egyet a kardon és lesújtott volna apámra, ám ekkor egy kicsit lazult az engem tartó ninják keze, így képes voltam chkarafonalakat képezni és a kardhoz csatolni, így megtudtam gátolni azt, hogy apámat megölje, ám ezt a sikeres mentőakciót egy nem éppen jó folytatás követte. Tenzo előhúzott egy másik kardot, és egy suhintással levágta a chakrafonalakat képező kezemet. Hatalmas üvöltés után elájultam a fájdalomtól. A következő emlékem az, hogy anyám térdel felettem, és éppen az egyik harcibábjának a kezét csatolja hozzám. Megkérdeztem volna, hogy mit csinál, ám nem jött ki hang a torkomon. Anyám valószínű a mövelet vége felé közölte, hogy minden erejét belekellett adnia ebbe a jutsuba, hogy megmentse a karom. Megtudtam, hogy apám sikeresen végzett a ninjákkal, ám Tenzo elmenekült, de nem ment üres kézzel. Megölte apám, és elvette a kardját. Miután anyám ezt elmondta a táskámba rakta a tekercseit homlokon csókolt és meghalt. ekkor egy hatalmas övöltés hagyta el a torkom : NEEEEEEEEEEEEEEEEE!!!!

Új élet, új hely
A Takumi no Sato-i eset után visszatértem a házunkba. A fegyverboltunkból minden fegyvert tekercsbe zártam, és a házzal és minden emlékemmel együtt felgyújtottam. Eltűntem, és bíztam benne, hogy elfelejtenek. Új élet reményében a családi vagyonból letelepedtem a Rejtett Fű faluban. Itt találkoztam először a bambusszal élőben. eddig csak tanultam róla, ám életben sokkal jobb, mint a könyvekben. A bambusz adottságai tökéletesek a bábkészítéshez. Erős anyagú ám mégis könnyű. Miután sikeresen beköltöztem új lakásomba, anyám tekercseit vettem elő, és előidéztem belöle a bábom darabjait. Anyámtól tanulva a bambuszt használtam Sün összerakására, apámtól tanultak alapján pedig felturbóztam rejtett fegyverekkel. Szerencsémre mindenhol vannak pénzért megvásárolható emberek így sikerült szereznem Fű ninja fejpántot, és hamis személy azonosságot. Így lettem Yagami Takedából, Yagami.

Jelen:
16 éves vagyok, Fű ninja. Élet célom Tenzo elkapása és megölése. Semmi más nem jöhet számításba csak a Tenzo halála, ezért a célért vállalnám azt is, hogy a tettemért körözött ninjává válok, de a célom eléréséért bármit. Ezalatt a 2 év alatt sokat komolyodtam illetve komorodtam. Nincsenek barátaim, nem vagyok csapatban. Szinte életem sincs, csak a bosszú éltet. Sikeresen elsajátítottam anyám bábjainak a használatát, és több újítást is véghez vittem rajtuk. Anyám végső hagyatéka a jobb kezem is átesett egy kisebb átalakításon. Mivel anyám az egyik bábjának a kezét használta ezért fel volt szerelve fegyverekkel. Hüvelyk ujjamból dróthuzalt tudtam kihúzni, a többi ujjamban pedig mérgezett senbonok vannak. Mivel az egész alkaromat levágta az a szemét, könyökig műkezem van. Az alkaromban egy rejtett rekesz található amibe belefér kb 2 kunai vagy 3 shuriken, vagy egyéb más dolog.
Mivel a Fű faluban nem mindennapi látvány, hogy egy ninja bábot használ, ezért amióta a fű faluban élek, úgy teszek, mintha fegyverspecialista lennél, és úgy irányítom a fegyvereket, hogy chakrafonalakat kötök hozzájuk. Eddig minden sikeresen ment, ám attól tartok, hogy feltűnést kelthetek azzal, hogy 2 év alatt semmilyen küldetésen nem vettem részt.

Üdv!

Az előtörténeted nem lett rossz, bár sok helyen van elgépelés erre a jövőben figyelj oda. Kezdő chakraszint 120. Jutsuk: az alapok +Kugutsu no Jutsu. Pénz: 6000 Ryo.
Készíts adatlapot és elkezdhetsz játszani nyugodtan.