Yori vs. Yagami... Ki tud jobbat

PvP résztvevői: Yori és Yagami
PvP témája: vicc párbaj
Helyszín: a sarki kis kocsma
 
 
// Előzmény.
Yagamival régóta barátok vagyunk, és mivel hosszú ideig nem tudtuk látogatni az oldalt, így sok mindenből ki maradtunk, ha jól tudom neki még TJP-je sincs, szóval ez az összecsapás inkább a szavakat részesíti előnyben. Jó szórakozást//
 
Szakadt az eső. Hideg borongós idő volt, és jobb dolgom híján a közeli sarki kis kocsmát vettem célba. Igyekeztem, hogy ne ázzak el teljesen míg odaérek mert ha mindenem vizes lesz nem lesz kedvem csinálni semmit. Az időjáráshoz képest viszonylag hamar odaértem, és be is mentem a védett helyre. Orromat megcsapta a dohos cigaretta szag, és a kellemes alkohol pára.
~Hmm... jó helyen vagyok.~ Gondoltam, majd helyet foglaltam egy üres asztalnál.
~ Oké itt vagyok.. Már ez is nagy eredmény, hiszen amikor elindultam nem hittem volna, hogy ide jutok. Lényegében annyira el sem áztam szóval még a kedvem is jó. De mit kéne itt csinálni?? Rúgjak be egyedül? Azt azért már nem, reméljük csak csatlakozik hozzám valaki.~ Mélyettem bele a gondolataimba.
 - Kocsmáros!!! Hamar gyorsan egy üveg bort két pohárral. - kiáltottam a pult mögött serénykedő csaposnak.
-  Kettőt? De hát egyedül vagy.
-  Nem beszél vissza, hozzad amit kértem, majd lesz társaságom ne félj!

// Figyelmeztetés. Semmi bajom nincs a más nemi identitásúakkal, amennyiben ez a poszt sértene bárkit, úgy módosításra kerül. //


~ Azta... háh ez jó volt Yori, látom te nem bíztad a véletlenre és rögtön keményen indítasz. ~ Elmélkedtem magamban, és igyekeztem visszatartani a nevezést.
~ Azt hiszem 1-0 oda... na de várjál csak... háháhá, ezt kapd ki öreg. ~ Mikor már majdnem elkezdtem a következő viccemet mesélni a hátsó asztaloknál egy férfi olyan szinten felnevetett, hogy majdnem összecsináltam magam.
- Ha ez a Zs kategóriás ezeréves vicc tetszett ott a hátul ülő fiatal embernek, akkor most tessen kapaszkodni, mert most jön csak a java. - mondtam magabiztosságomtól ittasan, vagy a bortól, ki tudja, ugyanis míg Yorit hallgattam valahogyan eltűnt az üvegből a maradék bor. Mondjuk mit is várunk az alkohol párolog. Szóval, az illem úgy kívánja miután elmondom a magamét, kikérem a következő kört, és ha Yori szemfüles talán jut neki is.
- Akkor hol is tartottam, ja meg van. Három homoszexuális férfi beszélget, ki mi lenne, ha választhatna. Mondja az első:  
>Ooo hát én virág lennék, mert az olyan szép. Egész nap ragyognék a napsugarakban és várnám, hogy a kis zümik beporozzanak.
Mire a másik.
> Jaj, hát én zümi lennék és egész nap szállnék virágról, virágra beporoznám a kis bibécskéket, jaj annyira jó lenne. És te mi lennél? Kérdi a harmadikat.
> Ooo, én mentőautó.
> Mentőautó? Kérdi a másik kettő
> Igen, csak képzeld el, hátul teljesen kitárnak beléd tolnak egy egész manust, és úgy mész végig a városon, hogy Viuviuviu...- mondtam és közben szirénázó hangot adtam ki, és az ujjammal köröztem a levegőbe.
- Te vagy fater....

Nagyságom sikerének fényében pompáztam, és ennek örömére tölteni akartam magamnak egy pohár bort. Persze csak akartam, hiszen míg én a népet szórakoztattam Yagami megitta az egészet. Nem mondtam neki semmit, mert úgy se lett volna semmi értelme. Ismerjük egymást azért régóta, így tudtam, hogy a következő köröket már kikérte. Szerencsére nem volt időm mérgelődni azon, hogy a torkom olyan száraz, mint a sivatag. Show must go on! Yagami folytatta, mondhatni lecsapta a labdát amit fel dobtam neki. Lecsapta? Meglátjuk, hiszen rám került a sor. 
- Már kezd alakulni Yagami, még pár hosszú év és el jutsz az én szintemre. Na figyelj. - mondtam neki majd miután észrevettem, hogy a Yagami álltál rendelt ital megérkezett gyorsan ittam belőle. Torkomat megköszörültem, majd bele kezdtem. 
- Az amerikai, a francia, és a roma férfi beszélgetnek. Mondja az amerikai:
(Erős amerikai akcentussal.) 
> Az én Marym, ha fel ül a lóra, akkor leér róla a lába. De nem azét mert olyan kicsi a ló, hanem mert az én Marymnek olyan szép gyönyörű hosszú combja van.
Mondja a francia:
( Erős francia akcentussal.) 
> Az én Evamnak ha meg fogom a derekát akkor összeérnek az ujjaim. De nem azért mert akkora hatalmas nagy kezem van, az én Evamnak olyan karcsú a dereka.
Megszólal a roma. 
> Há mondanék én is valamit. Reggelente mikó megyek a munkába rácsapok az asszony seggire, és az addig remeg míg haza nem érek a munkából. Ez nem azé van mer az asszonynak akkora sege van, hanem azért mert olyan keveset dolgozok.
Fejeztem be a viccemet, majd újra az üveg aljára néztem. 
- Te Yagami azért itt egy találós kérdés. Hogy hívták az első görög istent?


// Jó pont Yagami, hogy a HetiHetesből hoztál egy viccet, de láthatod, nekem is van onnan //

~ Ezt nem hiszem el... nem elég, hogy csípőből reagál minden poénomra, de még egy találós kérdést is feltesz... ez már teljesen másik szint. Fejlődnöm kell... ~ Már majdnem magamba roskadtam, és kezdett eluralkodni rajtam a féltékenység, egyszerűen kevésnek éreztem magam Yori tudásához. Míg hallgattam, hogy a kocsma közönsége a hasát fogva nevet, újabbnál újabb köröket rendeltem, és vártam az isteni szikrát. Ha már isten...
~ Mi lehet a válasz a kérdésére? Első görög isten??? Kronosz? Vagy Zeusz? Mindegy is inkább találtam ki mi lesz a következő.... ~
Sajnos a bor jobban fogyott, mint ahogy az ihlet jött. Nem tudtam Yori kérdésére a választ, és hirtelen reagálni sem tudtam a viccére. Törtem a fejem, de minél jobban gondolkodtam azon milyen viccet mondjak a repertoáromból annál kevesebb jutott eszembe azokból, amik elég jók lennének Yori ellen. A második üveg bor után kezdett kaparni a torkom.
~ Meg van!!! ~
- Yori! Nem tudom a kérdésedre a választ, de most kapaszkodj, mert olyan rekeszizom gyulladást fogsz kapni, hogy reggelig itt leszünk. Szóval. Öreg férfi vitatkozik a cerkával, mert az nem akar már felállni. - mondtam, majd átváltottam öreges hangra.
> Na ide figyelj! Együtt születtünk, ott voltál velem. Együtt nőtünk fel, ott voltál velem. Együtt vesztettünk el a szüzességünket, ott voltál velem. Együtt házasodtunk, háromszor, ott voltál velem. Na nehogy már hamarabb haljál meg mint én!!!
Fejeztem be a nyertes viccemet. Halva a közönséget dagadni kezdett a mellem, hogy megcsináltam. Végre Yori fölé emelkedtem. Nyertem...!?

Kérdésemre választ nem kaptam, de kézzel tapintható volt a feszültség, ami Yagamiból áradt.
~ Meg fogtam!! Nem tud mit kezdeni velem, ez már a zsebemben van. ~ gondoltam, majd mikor megláttam, hogy fiatal ellenfelem sorra üríti ki az üvegeket, egyre magabiztosabb lettem, már éreztem  az ingyen fogyasztáson nektárjának az ízét. Hirtelen át értékelődött bennem a folytatás, tudva azt, hogy Yagami nem lesz képes jobbat mondani, mint én, újra kellett gondolnom, hogy másnap mit fogok csinálni, hiszen ha már más fizeti az italozásomat, akkor a másnap nagyon hosszú lesz. Kortyolgattam az italom, élveztem a sikert, mikor Yagami megszólalt.
~ Emeli a szintet... akkor nincs mit tenni, teljesen megalázó vereséget kell mérnem a fiúra~
- Ez jó volt.. de egy ilyenem van nekem is, és ezzel véged. Az meg van, hogy egy öreg bemegy a biztosítóhoz.
Át váltottam a hangon én is öregemberesre.
> Jó jó jónapot kívánok, sze szeretnek életbiztosítást kötni.
> Jó napot, hány évesnek tetszik lenni?
> 103!
> Mennyi? És ebben a korban maga életbiztosítást szeretne? Jöjjön vissza holnap.
> A a a holnap nem jó, holnap van apám születésnapja.
> Az apjáé??? Hány éves az apja?
> 132.
> Izé tudja ezt meg kell beszélnem a főnökömmel, jöjjön vissza jövő héten.
> Á az nem jó, jövő heten lesz az öreg apám esküvője.
> Hány éves a maga öreg apja?
>169.
> És ebben a korban még képes meg házasodni???
> Hát ő nem akar, de a szülei erőltetik.
~ Budumci... game over Yagami.~ gondoltam, majd kegyelem döfésként meg válaszoltam az előbb feltett kérdésem.
-Amúgy Prototípusz.
 
// Yagamival egyeztetünk és ennyit gondoltunk erre a komoly PvP-re. Az esetleg megoldható lenne, hogy a tényleges “közönség” döntsön a győztes kilétéről? //

Következzen a fordulat, billenjen el a mérleg, mozduljunk el a 0:0-ról, azaz Yori Vs. Yagami 2.0.




Téma: Shaolin Leszámolás -  Shokugeki no Gundan – azaz a konyha Istenei összecsapnak.
Helyszín: Egy nagyon modern és felszerelt konyha


~ Milyen nap van? Hol vagyok?~ tértem magamhoz egy Yagamival való italozós este után. Végig néztem magamon, és nem nagyon tetszett a látvány. Gyűrött ruhadarabok, alkohol szagú lehelet, brr borzasztó. Mondjuk, minek iszik, aki nem bírja? Igyekeztem visszaemlékezni arra, hogy mi is történt előző este. Addig megvoltak az emlék foszlányok, hogy Yagamival iszogattam, és egy véresen komoly szócsatába kezdtünk, aminek végül is nem lett győztese. ~ Már tudom!!!~ jött a felismerés pillanata. Azért ittam le magam az asztal alá, mert zavart, hogy nem sikerült hazai pályán lenyomni Yagamit. ~ De a következő összecsapásunk…. csak és kizárólag az én győzelmemmel zárulhat!!~ futottak át fejemben a gondolatok, mikor egy frissítő zuhanyhoz készültem elő. Miután újra embernek éreztem magam, elindultam, hogy felkeressem Yagamit, aki ha jól sejtem még mindig a kocsmában van, vagy valahol a környékén. Pontos célom még nem volt, csak azt tudtam, ha újra látom a kis suhancot, akkor én választok párbaj nemet, és erre ő nem mondhat nemet. Ahogy közelebb értem az esti italozás tetthelyéhez, már messziről megpillantottam Yagamit.
- Yagami!!! Kihívlak egy Shaolin Leszámolásra. Felteszem az én Ezeréves Laposüvegemet, a Te Négyszögletű Kerek Flaskádért. A feladat egy főzőverseny, más megkötés nincs, minden eszköz használata megengedett. Gongi Tampai!!!


// Bocsi a gyenge kezdésért, de ígérem a folytatás jobb lesz  //

Ahogyan azt vártam, Yagami hozta a formáját, így miután a leszámolásunk helyére kerültünk azonnal bele is kezdett a feladatba, de azért ügyelt arra, hogy oda szúrjon nekem egy csípős megjegyzést. Tudtam, hogy a mögöttes tartalom az volt, hogy most én választottam a párbajnemet, így ha legyőzz akkor a saját terepemen arathat győzelmet fölöttem. Miközben a kötényemet kötöttem fel tudtam, hogy nem következhet be az, hogy hazai pályán veszítsek. Bekötöttem a kötényt, és elővettem egy zöld vágódeszkát. Át néztem a túloldalra és láttam, hogy Yagami is az előkészítés fázisnál tart. ~ Nagyon magabiztosnak nézem... vajon mit fog készíteni? ~ gondoltam, de közben a kezem nem állt le.  Magamhoz vettem tíz darab közepes méretű chilli paprikát, és elkezdtem ketté vágni őket. A csumájukat és a magokat eltávolítottam belőlük, és kivágtam az ereket. Nagyobb darabokra vágtam és miután ezzel meg voltam lemértem a megtisztított súlyukat. ~ 14 dkg... akkor még kell 8 dkg, hogy jó legyen. ~ ment a matek fejben, és magam elé vettem egy kápia paprikát. Ugyan azt a művelet sort hajtottam végre, mint előtte a chillikkel, és miután nagyobb darabokra vágtam hozzá adtam a mérlegen levő chillikhez. ~ Ez az, ez pont 22 deka ~ örültem magamban, ám nem voltam elég körültekintő és belső boldogságom egy kis mosollyal az arcomra ült. Nem törődtem azzal, hogy e kósza mosoly túlzott önbizalomról árulkodhat, folytattam a munkát. Egy mérő pohárban kimértem fél deci vizet, majd a paprikákkal együtt a turmixgépbe öntöttem. A paprikákhoz és a vízhez hozzáadtam egy tasak 3:1-ben zselésítőt, majd az egészet összeturmixoltam. Miközben a paprika krémem készülőben volt, elővettem egy gyorsforralót és kimértem 4 dl vizet. Hozzáadtam egy kis kanál sót, 35 dkg cukrot és négy evőkanál ecetet, majd az egészet feltettem a tűzhelyre forrni. Szépen lassan elkezdett gyöngyözni mire a paprika krémem összeállt. Nem vártam sokat, a forrásban levő emulzióhoz adtam a krémet, majd maximumra állítottam a tűzhelyet. Forralás közben a keletkezett többlet habot, amit nem főt el, szűrő kanál segítségével leszedtem. Alig öt perc alatt elkészült a chilli zselém, és gyorsan egy kerámia tálba öntöttem, hogy hamarabb megdermedjen. Furcsa volt így csinálni, mivel otthon ezt befőttes üvegbe szoktam rakni csak úgy, mint a gyümölcslekvárokat. Míg vártam, hogy a zselé dermedjen, az ételem fő elemét a borjú fehérpecsenyét kezdtem előkészíteni. A zöld vágódeszkát pirosra cseréltem, elővettem a legjobb santoku késem, és bele kezdtem a hús hártyáinak eltávolításba. Igyekeztem nem át nézni Yagami oldalára, de a kíváncsiságom eluralkodott felettem, befejeztem a hús formázását, megfogták a fenőacélomat, és Yagami felé fordultam. Elkezdtem fenni a késem és úgy beszéltem Yagamihoz. - Nem szeretném ha csalódást okoznál nekem! Ne feledd minden módszer megengedett, nincsen semmilyen korlátozás. - mondtam, majd hátat fordítottam neki, leraktam a mostanra piszkosul éles kést a kezemből, elővettem egy kisebb kést a fiókból, megfordultam, és a Yagami oldalán lévő tűzhely gázvezetéke felé dobtam. ~ Na ha nem vigyázol akkor most lesz egy kis pukk meg egy kis láng...~ gondoltam, majd mint aki jól végezte dolgát folytattam a munkát.

~Nézzük... lila káposzta, meg van, alma, meg van, répa, meg van. Elméletileg akkor kezdhetem is...~ vettem sorra az alapanyagokat amiket előkészítettem a remek művem megállításához. Már majdnem meg voltam minden zöldség tisztításával, mikor tekintetem Yori pultjában felé tévedt. ~ Ezért választotta ezt a feladatot... ~ gondoltam mikor láttam, hogy milyen profin és otthonosan mozog a konyhában, használja az eszközöket, és tudja, hogy mit csinál. Mondjuk azt sem tett jót az önbizalmamban, hogy minden fontosabb résznél egy mosoly ült az arcára, ezzel támasztva alá a feladatbeli erő különbséget. ~ Bízd csak el magad Yori, de ha meg tudod mit készítek bánni fogod a napot amikor először tanítottál főzni...~ ezen gondolatom után arcomra ülő mosoly nem a magabiztosságomat, hanem a teljes dominanciámat tükrözte, ugyanis az étel amivel legyőzhetem Yorit nem más, mint az első saját maga által megálmodott mestermű. ~ Most megtudod milyen az amikor visszanyal a fagyi.~ A megtisztított lila káposztát elkezdtem vékony csíkokra vágni, majd egy kevés cukorral és sóval ízesített ecetes salátalében marináltam. Míg a káposzta egy kicsit savanyodik a répákra helyeztem a hangsúlyt. Persze egyik szememmel a káposztákat figyeltem, ugyanis nem szerettem volna ha teljesen összeesnének a cél az volt, hogy ress legyen. Miután meg pucoltam a répákat kivettem a káposztákat a marináló léből és egy külön tányérra helyeztem őket.  A meg pucolt répákat először lapokra, majd gyufaszál vastagságúra ( Julienne-re) vágtam. Nagyon jól haladtam az étel alkotó elemeivel, a káposzta készen volt, a répa is elő lett készítve. Folyamatos és gyors munkavégzést vártam el magamtól és ennek következménye képpen egy perce sem álltam le. Egy keverőtálba kevés mustárt, ecetet, sót és zúzott borsot raktam, majd egy habverő segítségével elkészítettem a dresszinget. Alig, hogy elkészültem vele Yori szúrós tekintettére lettem figyelmes. Eléggé fenyegető volt, ahogy kés fenés közben néz engem, majd megszólalt. ~ Szerinted nem tudom, hogy minden megengedett?? Ezért csinálom a Te specialitásodat... ~ gondoltam magamban, majd mire észbe kaptam egy felém száguldó konyhakésre lettem figyelmes. Igazából nem is felém szállt, sokkal inkább a tűzhely gázcsővét célozta. Tudtam, hogy baj lesz, így habozás nélkül a kés útjába tettem a jobb kezemet. Ahogy az várható volt a kés bele állt a kezembe, de nagy kárt nem okozott benne, hiszen egykor ez a kéz egy harci báb keze volt, így egy ilyen gyenge próbálkozás nem okozott problémát. - Yori ez aljas volt, de ha így akarsz játszani akkor legyen!! Remélem a legjobb ételedet fogod elkészíteni ami méltó ellenfele lehet a mesterművednek. Igen, arra gondolok!- mondtam majd kihúztam a kést a kezemből. A biztonság kedvéért magam mellé helyeztem a bábomat rejtő tekercset, és folytattam a munkát. A folyamatban a következő a hús előkészítés volt. Yori receptje kacsamellel készíti, ezért én is azzal fogom csinálni. - Yori itt egy új szabály ötlet! Aki hamarabb készen lesz az hátráltathatja a másikat... semmi nincs tiltva!- mondtam, majd elővettem egy serpenyőt amiben a húst fogom elkészíteni. ~ Jól állok, és ha ilyen tempóban sikerül haladnom hamarabb készen leszek mint ő és akkor megbánja, hogy ilyen piti trükkökkel próbált megzavarni. ~