Meleg vizű forrás

Egy szép meleg vizű forrás a kiképzőterepektől nem messze délre.

*csöng az ébresztő*Kinyomom. Reggel van és viszonylag kipihentem magam, de azért van egy-két kivetnivaló az állapotomban,kinézetemben. Fülemben, még azért ott csengtek a jounin szavai, hogy a vizenjárás nehezebb lesz mint a fáramászás. Egy nehéz feladat elött állok megint... Miért minden ilyen nehéz, miért nem lehet könnyen, csak úgy megtanulni dolgokat, bár mondjuk legalább van benne kihívás, ez viszonylag boldogít. Csináltam magamnak egy tojásrántottát, amit gyorsan meg is ettem és mivel nem pakoltam ki a táskámból csak felkaptam a hátamra és már indultam is dél fele a forráshoz. Nem akartam el késni,mert az eddig megismert nyugodt jounint, nem akartam felidegesíteni, azzal hogy kések, hamár elvállalt engem, akkor megteszek mindent, hogy megtartsa ezt a kedélyállapotát. Melegvizű forrás, rég nem voltam ott, még utoljára kiskoromban, mikor anyám egyszer elvitt, de sajnos nem nagyon emlékszem rá, de most legalább újra felfedezhetem. De várjunk, ha vízenjárás lesz és meleg, szinte forró a víz, ez azt jelenti, hogymegint fájni fog, mert ugyse fog sikerülni elsőre és belefogok esni... A fenébe, ez nem túl jó hír, szóval mindent meg kell tennem, hogy elsőre sikerüljön, vagy megkérem a sensei, hogy hagy kezdhessek egy pocsolyán, vagy valami, végülis az majdnem ugyen az. Bár inkább nem szólok neki, követem az utasításait, mivel eddig is beválltak és elég gyorsan megtanultam a fáramászást és még ebédet is kaptam tőle. ~Tényleg ebéd~jutott eszembe és fordultam vissza a boltba, ami mellett elmentem. Bementem, vettem egy már készen lévő ebédet, de eszembe jutott tanárom és neki is vettem egyet, hogy megháláljam a tegnapi kedveségét. Kifizettem és kiléptem a boltból, elraktam a tárcámat és futásnak eredtem, mert sok időt vesztegettem el a boltban. Ezzel meglesz a bemelegítésem és talán felkellek a rohanástól. Mikor odaértem, megálltam, lihegtem egy gyors kört és nyugodtan besétáltam a fürdő területére. Tanárom már ott állt és várt rám.
-Remélem nem késtem sokat sensei? De késésemért cserébe most én hoztam ebédet, ha megfelel?- kérdeztem.

Miután megérkeztem mesterem, üdvözölt és mondta, hogy vegyem le a cuccomat és egy polcra mutatott, ahova berakhattam ruháimat.. Miután levetkőztem alsóneműig, bementünk a medencéhez. Nagyon kellemes volt, az a meleg, ami áradt ki a forró forrásból. Majd mondta, hogy három napig leszünk itt és ennyi időm van megtanulni a technikát. Elmondta továbbá, hogy hogyan forgassam a lábam alatt a chakrámat a vízen. Aztán kedvesen kijelentette, hogy nem ehetek, ha nem érek oda időben az étkezésekre… Ez egy kicsit fájt, de beletörődtem és bólintottam rá egyet, hogy megértettem. Miután befejezte mondandóját beült a medencébe pihenni. Eldöntöttem, hogy mivel reggeli az már megvolt és ebédem is van, kihagyom a déli étkezést és egész délelőtt és délután gyakorolni, edzeni fogok, hogy rájöjjek, hogyan kell fenn maradni a vízen, aztán lesz még két napom tökéletesíteni, mikor majd be kell mutatnom a harmadik napon senseimnek. Bár nem hiszem, hogy olyan könnyen menne, mint tanáromnak, hogy csak így besétálok a medence közepére és visszasétálni.
Először is bementem a medencébe, hogy megszokjam a forró vizet. Elég forró volt, de így már legalább nem fogja leégetni a bőröm ha beleesnék. Kiszálltam a vízből és a medence szélére álltam. Koncentráltam a chakrámat a lábamba és ráléptem a vízre, persze azonnal beleestem fejjel előre. Ez arra emlékeztetett, mikor kiskoromban ezt játszottam, hogy tudok a vízen járni és mindig beleestem,csak ez most nem játék, hanem edzés, így komolyan vettem. Második próbálkozásnál, már rájöttem, miután kimásztam a vízből, hogy ez nem olyan mint a fáramászás, hogy neki kell futnom, vagy nyugodtan sétálhatok, itt meg kell találnom azt a pontot, mikor rálépek a vízre és normális szinten tudom áramoltatni a chakrámat a vízbe és megmaradok a tetején, ahogy kavarom magam alatt ezt a forró vizet. Amit igazából most kezdek megérezni, mikor kiszállok a medencéből, hogy mennyivel hidegebb van itt kint. Szóval kiálltam a medence szélére és ráléptem a víz tetejére és elkezdtem koncentrálni a chakrámat a lábamba és mintha éreztem volna a víz forgását a talpamnál, így kicsivel kevesebb chakra mennyiséget koncentráltam a lábamba, mikor úgy éreztem, hogy jó lesz, belépem a másik végtagommal és egy nagyot zúgtam a víz alá. Kimásztam és elkezdtem gondolkodni, hogy mitől lehetet, de egyszerűen semmi értelmes magyarázatot nem találtam arra, hogy most miért merültem a víz alá, mikor legalább az egyik lábamnak, fent kellet volna maradnia, de nem… Nem adtam fel és tovább próbálkoztam, ugyanazzal a chakra mennyiséggel, de mindig elmerültem. Már lassan kezdtem, úgy érezni, hogy egy hal vagyok, és folyton kiugrálok a partra. Mikor utoljára másztam ki, elhatároztam, hogy eszek valamit, mert rá néztem az órára és 1 óra volt. Elmentem a táskámért és azt az instant ételt, amit vettem a boltban, gyorsan befaltam, hogy legyen időm meditálni, mert az múltkor is sikerült a famászásnál, és remélem, rájövök valamire. Szóval leültem a medence közelébe és meditálni kezdtem…
~Megvan~ örvendeztem magamban, a nagy felfedezésnek. Rájöttem, hogy kevés chakrát koncentráltam a lábamba és ezért nem maradtam fent a vízen. Felálltam odasétáltam a medence széléhez, megint, koncentráltam a chakrámat és ráléptem a bal lábammal a vízre, majd a másikkal is, de sajnos éreztem, hogy kezdek merülni. Viszont hirtelen megálltam, úgy mellmagaságban, ami egy hatalmas előre lépés volt számomra, azért mert a víz kb. olyan mélységű volt én, talán egy kicsivel mélyebb. Sajnos, hiába örültem annak, hogy kicsit fen maradtam a vízben, a koncentrációm alább hagyott, és elsüllyedtem a meleg vízben. Nagyon örültem ennek a felfedezésnek, hogy több chakrát koncentrálnom a lábamba és megvan, szinte. Kimásztam a vízből és folytattam a gyakorlást.
Délután öt óra felé járt az idő, mikor kint feküdtem a medence szélén a kimerültségtől. Nem haladtam semmit, ugyanúgy a vízben állok, mondjuk most már derékig, ami haladás, de nem nekem. Teljesen máshogy terveztem ezt a napot és nem jött össze, ezen most egy minimálisan felhúztam magam, hogy ilyen nehéz ez a feladat. Nem tudom azt se, hogy hogyan jutottam el derékig, lehet több chakrát vittem a lábamba, vagy jobban keringettem. Egy viszont biztosan tudok, hulla fáradt vagyok, kifogytam a chakrából. Majd ott fekvő helyemben el is aludtam…
Arra keltem fel, hogy korgott a hasam az éhínségtől, ránéztem az órára, ami a bejárat felett, volt és azt hittem a szívem megáll, mikor észrevettem mennyi az idő, nyolc óra lesz tíz perc múlva. Felpattantam azonnal, berohantam a köntösömért, amit kaptunk a szállótól és rohantam az ebédlő fele, ahol mesterem már megint várt rám, az egyik asztalnál. Mikor odaértem hozzá, megint elnézést kértem késésemért és megkérdeztem milyen napja volt?!

Elég csendesen töltötük el a vacsorát, nem sokat beszéltünk, nem akart beszélni és én nem akartam erőltetni, elég volt nekem, hogy kellő biztonságban éreztem magam mellette és jó senseinek is bizonyult. Mikor végeztünk csak annyit mondott, mikor kifelé tartott, hogy gyorsabban. Ezt nem tudtam hova tenni, így nem is gondolkodtam rajta, mert nagyon fáradt volt az egésznapi edzéstől és a laktató vacsorától, így miután végeztem, azonnal szobámba mentem és egyszerűen bealudtam állva, de felkeltem, mikor ledőltem a földre, de ott tovább aludtam.
Másnap reggel, már éreztem magamban az erőt, mikor lenyomtam az ébresztőt hét órakor, hogy gondolkodjak a tanácsona, amit tegnap hozzám vágot senseim... Készülödtem közben folyamatosan töprengtem. Majd elmentem reggelizni, ettem, de olyan voltam mint egy zombi, mert nem szólaltam meg és csak rutin tevékenységeket végeztem, amihez nem kellet agy. Reggeli után, kimentem a vízhez és lültem mellette és meditálni kezdtem, hátha rájövök... De sajnos elaludtam, nem is tudom, hogy lehetet ez, hogy elszundikáltam, nem szokott ilyen lenni. Lehet a levegő tette, meg a víz, de azt hiszem rájöttem. Felkeltem és odasétáltam a medence széléhez és ráléptem és gyorsan a másikkal is és nagyon gyorsan forgattam a chakrámat a lábamnál, a combomig kinn voltam a vízből. Nagyon boldog voltam, de utánna elsüllyedtem, mert elvesztettem a koncentrációmat. Ezt így folytattam ebédig, de nem jutottam előrébb, mert még visszasüllyedtem derékig is és ez nem túl jó, meg folyamatosan csökkent a chakrám. Ebédkor jelzett az óra, vagyis fél órával elötte, mert nem akartam elkésni és még el is kellet készülnöm. Így besétáltam a szobámba és visszaestem ugyanabba a transzba, ami megbabonázott reggel, hogy nekem rá kell jönnöm, hogy mi az a gyorsabban. Felöltöztem és elindultam az ebédlőbe, ott megebédeltünk, ismételten csendben, majd újra elváltak útjaink, mert én ebéd után rögtön kimentem a medencéhez és meditálni kezdtem, hogy megemészthessem az ebédet és hátha rájövök a titok nyitjára.
Kb. egy órával később azt hiszem rájöttem. Felálltam és hátrébb lépkedtem a medencétől és elgondolkoztam, hogy miért vetettem el a nekifutás ötletét. Hiszen a famászásnál is neki kellett futnom. És itt jön be a segítség, a gyorsabban, neki kell futnom de gyorsabban.~Milyen egyszerű~örültem magamban. Majd nekifutottam elég nagy sebességel és azzal az erővel át is futottam a medencén, ennek örültem, meg nem is. Örültem mert tudtam a vizen járni, viszont nem örültem annak, hogy nem tudtam megmaradni a vízen. Folyamatosan váltogattam a tempót, mikor végre megtaláltam azt a közepes sebbeséget, ami egy gyors sprint, ezzel megvolt a gyorsasság és megtudtam állni a medence közepén, és mivel sokat gyakoroltam, hogy nagyábból fenn maradjak a vizen, így bokáig tudtam a vizen állni. Este felé, már nagyon elfáradtam és már vacsoraidő is volt. Gyorsan összeszedtem a cuccaimat és elindultam étkezni senseimmel. Elég korán értem oda, mert nem láttam mesterem és ez mégjobban felvidított. Aztán észrevettem őt egy másik asztalnál és rájöttem, hogy rossza asztalhoz ültem le. Odaültem mellé és eldicsekedtem, hogy meddig jutottam...

Miután elmeséltem mesteremnek edzésem sikeres előre menetét, meglepődtem, mikor leteremtette a fejem, hogy nem futkároznom kell, hanem megállnom a vizen. Ezen egy kicsit felhúztam magam és már visszaakrtam szólni neki, hogy én is tudom, hogy nem átfutni kell, de tiszteletem jeléül nem tettem, meg persze féltem is tőle. Vacsora végeztével, enseim felállt és elment, de elötte, megint nekem dobott egy egy szavas segítséget "többet". Ez megint egy olyan segítség, amit nem tudok hova rakni, nem tudom mit kezdjek vele, így eleresztettem a fülem mellett.
Másnap reggelinél mondta, hogy holnap reggel be kell mutatnom, mennyit ért az edzés számomra, mennyit haladtam tegnap óta. Szóval reggeli után neki is álltam az edzésnek, sajnos a tegnapi egy szavas segítség, nem tudott rendesen elhaladni a fülem mellett és folyamatosan lüktetett a fejemben, hogy többet. Kiálltam a medence szélére és koncentráltam a chakrámat a lábamba és ráléptem a vízre. Sajnos megint besüllyedtem a vízbe a térdemig, ezért ki is húztam a lábam a meleg forrásból. Már nagyon untam a meleg vizet. Mindig is szerettem, mert megnyugtatott, de a harmadik napi edzés után, legalább már százszor voltam a medencében kezdtem egy kicsit unni. De akkor sem érdekelt, mert csak az edzéssel törödtem. Egy pár méterrel hátrébb álltam a medencétől, kicsit neki futottam és már a medence közepén voltam és haladtam tovább, mintha nem is én irányítottam volna a testem, de valahogy ráparancsoltam és megálltam. Térdig a vizben álltam, ekkor elkezdtem koncentrálni a chakrámat a lábamba és elkezdtem forgatni gyorsabban. Mikor úgy éreztem, hogy elértem a megfelelő szintet, próbáltam lépni egyet. Nagy meglepetésemre sikerült lépnem, mellette csak a bokámig süllyedtem el. Hihetetlenül boldog voltam, nem hittem volna, hogy elérem ezt a szintet, de nem hagytam félbe az edzést, most jön a másik láb. Óvatosan felemeltem a másik lábam, de ekkor beborultam a medencébe. Boldogan másztam kifele a vízből. Bár mondjuk el is fáradtam benne, de nem szabad feladnom, mert még tökéletes szintre kéne felfejlesztenem. Elterveztem, hogy ma nem megyek ebédelni és egész napomat itt töltöm edzéssel. Bementem az ebédlőbe és ott próbáltam ebédet kérni, de nem akartak adni. Egy óra győzködés után sikerült rávennem őket, hogy az én ebédemet csomagolják el és elviszem majd. Miután ezzel is végeztem, indultam vissza a medencéhez,hogy folytasam a gyakorlást. Egész jól haladtam, már csak bokáig süllyedtem el, de valamiért még mindig nem volt tökéletes. 11 óra körül elmentem az ebédemért a konyhához. Ott egy csúnya nézéssel át is adták nekem. Nem értem miért ilyen gonoszak velem, hiszen én is vendég vagyok és a vendég a legfontosabb. Visszabatyogtam a vízhez, kerestem magamnak egy fát és ott eleszegettem az ebédemet. Majd egy pihentető ebéd utáni meditálásba kezdtem, hiszen megtanultam, hogy telihassal nem lehet vízbe menni. Minimum egy óráig meditáltam, mikor végre úgy éreztem készen állok a feladatra. Felkeltem a fa árnyékából, nyújtozkodtam, hogy ne legyek olyan merev, majd bemelegítés után rögtön neki indultam a víznek. Sikeresen megint átfutottam, de ami boldogított, hogy tudtam a vizen futni, úgy hogy nem sülyedtem el. Ez fellelkesített,így folytattam, de most próbáltam úgy ahogy mondta mesterem, hogy még több chakrát viszek a lábamba és gyorsabban forgattom a chakrámat. Kb. két lépésnyire megálltam a víztől, majd kis elrugaszkodással megintultam a víz felé, ahol sikeresen megálltam fél lábbal a vízen a másik valamiért elsüllyedt a bokámig. Az elsüllyedt lábamat kivettem a vízből és újra megpróbáltam rárakni a vízre. hát több-kevesebb sikerrel fenn maradtam a vízen, de sajnos éreztem, hogy egy kicsit még mindig lemegyek a víz alá...
A nap hátralevő részében egész végig edzettem, egyszer kétszer pihentem is, ami igazából annyi volt, hogy a medence mellett feküdtem a fáradságtól, mert nagyon lefárasztott ez az edzés. Vacsoráig még egyszer kétszer megpróbáltam és már szinte tökéletes volt. Örülni sajnos nem tudtam neki, mert mennem kellet vacsorára, emellett hulafáradt voltam és majd kilyukadt a hasam az éhségtől. Szerencsémre időben toppantam be az ebédlőbe. Mesterem persze már ott várt engem. Leültem az asztalhoz és azonnal neki láttam az ételnek. Nem szóltam mesteremhez, mert folyamatosan tömtem a fejem az ízletes étekkel, ami szinte életmentő volt számomra. Mikor már úgy éreztem, tudok beszélni mesteremmel, csak annyit tudtam kinyögni, hogy holnap mikor mutassam be a technikát?! Majd megvárva a választ, megköszöntem a vacsorát és mentem fel a szobámba aludni, hogy kipihenjem magam a bemutatóra. Miközben mentem fölfele, eldöntöttem, hogy a bemutatás elött még egyszer kétszer megpróbálom, hogy biztosan menjen és ne essek bele a vízbe. Így nyugodt szívvel mentem aludni...

// Jól összehoztam a sensei és a kard nevét XD Eskü nem direkt. //

Youri-sensei nagyon is ott volt, ahol a találkát megbeszéltétek. Nem volt dühös, vagy türelmetlen, csupán ült az egyik kanapén és egy könyvet olvasott. Amikor befutottál, a recepciós nagyot nézett, hogy egy ilyen kisfiú egy ekkora fegyverrel szaladgál. Youri-sensei csak felpillantott a könyvből, majd becsukta. Szépen lassan felállt, majd meghajolt.
- Üdv Kawa-sama! Az édesapád adott nekem némi pénzt a "lazító" edzésre, szóval már nem kell fizetni. Mindent kifizettem.
A recepciós nő, csak bólogatott.
- Ha készen vagy, akkor indulhatunk is befelé.
Indult meg az ajtó felé, ahol egy igencsak szemrevaló, bikinis kisasszony adta át a törölközőket. Youri-sensei el is vette az egyiket, majd a vállára csapta. Megállt a folyosón, ami elválasztotta a női és a férfi fürdőt, majd benyitott az ajtón. Csak úgy áramlott ki a gőz a szűk kis helységbe.
- Chh... Pedig még csak az öltözőben vagyunk.
Mondta magában Youri, majd intett neked, hogy erre kell menni, majd eltűnt a ködnek mondható meleg gőzben. Mire Te beértél, már csak a teljesen meztelen Yourit láthattad. Gyorsan egy törölköző tekert maga köré, majd kinyitotta a nagy üvegajtót. Csak úgy nyikorgott, csikorgott. Látszik, hogy sűrűn van használva.
- Ha készen vagy, akkor erre Kawa-sama.
Mondta, majd becsukta azt a fránya ajtót, ami ugyan olyan félelmetes hanggal csukódott be. Mire te beértél, Youri már javában a vízen volt. Vízen? Hogy lehet az? Állt a víz tetején, a vízipókokat megszégyenítő ügyességgel.
- Kawa-sama! Ma ezt fogod megtanulni. Hozuki-samának köszönhetően, kibéreltem az egész férfirészleget, szóval gyakorolhatunk egész-álló-nap.
Szinte már gúnyos mosoly ült ki az arcára, ahogy ezt kimondta.
- Nos, ez a feladat, egészen egyszerű, habár sokkalta nehezebb mint a fára mászás. Az egész gyakorlat lényege, hogy a chakrádat folyamatosan áramoltasd kifelé a talpadból. Próbáld szétteríteni a víz tetején. Ha túl sok a chakra, akkor az egész víz összevissza fog csobogni és beleesel a vízbe. Amíg nem sikerül ezt a gyakorlatot véghezvinned, addig egy technikát sem taníthatok neked. Ha napnyugta előtt végzel vele, akkor talán, egy érdekes jutsut is mutathatod.
Kacsintott rád Youri, majd ledobta magáról a törölközőt és belecsobbant a vízbe. Csak az orra látszott ki belőle, hogy levegőt is kapjon. Most rajtad áll miden.


// Egy kb 40 soros postot kérek a technika megtanulásával kapcsolatban. Ha nincs sok ötleted, akkor írj egy rövidebb postot és kérdezd a senseit. Teljen az idő nyugodtan. Aztán csak el ne menjen a napocska //

Reggel, miután felkeltem, felöltöztem és elvégeztem a reggeli teendőimet, indultam lefele reggelizni. Szép csöndben elfogyasztottuk reggelinket mesteremmel, majd étkezésünk befejeztével indultam ki a medencéhez gyakorolni, hogy tökéletesítsem a vizenjárást. Volt még, úgy kb. másfél órám, hogy megtanuljam rendesen, így mindent beleadtam. A mai nap valahogy több gőz volt a medencénél, mint szokot lenni, de nem zavartattam magam, inkább a gyakorlással foglalkoztam. Odaálltam a medence széléhez, majd hátrébb léptem két lépést, kis lendületet vettem és már a vizen is sétáltam. Próbáltam lassitani a tempón, de a sétálásnál lassaban egyelőre nem ment. Harmadik, vagy a negyedik próbálkozás után már megtudtam állni a vizen, de viszont nagyon kellet koncentrálnom a chakrámat, hogy ne süllyedjek el. Fokozatosan tudtam csökkenteni a koncentrációmat, hogy ne merüljek el. Kimentem a partra, hogy megnézzem mennyi az idő és kicsit megijedtem, mikor láttam, hogy kereken tíz van és már bent kéne lennem a medence közepén. Megfordultam és már futottam is a medencéhez és rá a vízre. Könnyen tudtam már szaladni a vizen, de a megállással lesznek majd bajok, meg mellette meg is kell keresnem mesteremet, valahol a medence közepén a nagy gőzben.
Lelassítottam a tempót sétálásra, hogy jobban észre tudjam venni és megtudjak majd állni. Szerencsémre, vmi nagynak ütköztem neki, amitől hátra estem a vizen. Felnéztem és senseim állt ott, gyorsan felpatantam és szembe álltam vele. Valljuk be még halványan koncentráltam a chakrámat, hogy meg tudjak állni, de gyakorlásokkal, majd kiküszöbölöm ezt. Felnéztem mesteremre és vártam a reakciót, kitűnő tanítomtól.

A jounin megdöbbenve nyugtázta diákja sikerét, majd elégedetten megveregette a fiú vállát. -Rendben gratulálok elsajátítottad a technikát. Most már hazatérhetünk. Miután összepakoltál várlak a bejáratnál.- A hazafele vezető úton a mester csöndben sétált diákja mellett és kitartóan pöfögött. Pipája füstje folyamatosan szállt fel az égre. A városba visszaérve a mester elbúcsúzott tanítványától. -A technikát már elsajátítottad. Gyakorolj és fejlődj. Tanulj és kiváló shinobi válik majd belőled. Minden jót kívánok neked, a legközelebbi találkozásunkig.- Majd hátralépett a mögötte hömpölygő tömegbe és nyomtalanul eltűnt.
/Gratulálok. Jutalmad a vízen járás és + 5 ch. Vezesd fel én is felírom neked./

<<Sena>>
//Nem gond, de ez a post szerintem tökéletes volt, én rosszabbakat is tudok alkotni kezdő post gyanánt! xD//

Arra adtad a fejed, hogy megmártózol egy kis meleg vízben, így a közeli meleg vizű forrást vetted igénybe. A kis fürdőben nem sok embert láttál, az öltözőben is egyedül voltál, és lehet feltételezni, hogy pont jó időben jöttél, mikor még nincsen tömegnyomor. A férfi oldalt ugyan nem láthattad, de onnan mint ha azért jönnének hangok, ezek szerint ott vannak egy páran, ha nem is sokan. Mindig nagyon kellemes, és megnyugtató tud lenni egy ilyen fürdő. Persze azért nem is tanácsos nagyon sokáig a meleg vízben maradni, az egy dolog, hogy felviszi az ember vérnyomását, de ha túlzásba is viszi az illető, akkor el is ájulhat. Egyelőre amiatt nem kell agódnod, csak bemászol a vízbe, és élvezed ezt a csodás pillanatot.
Élvezed... Hmm...
Nem biztos, hogy egy folyamatos kapargászós, kopogós zaj annyira csodás lenne. Mert hát bizony az jön a női, és férfi fürdőt elválasztó faltól. Na, csak nem valaki kukkolna? Ugyan már, ki lehetne képes ilyen szemérmetlen dologra, ráadásul nap közben? Nem kell sokat várnod, hogy meg tud, ki is képes ilyesmire...
Egy alak ugrik fel a fal tetejére, még jó, hogy törülköző van alul rajta, különben látni is lehetne a... khm... De az idegen nem zavartatja magát, csak téged bámul a fal tetejéről - csak úgy mellékesen olyan 6 méter magas lehet a fal - egy nagyon is perverz vigyorral az arcán.
- Hmm... nem rossz... nem rossz... - ám a férfi egy kicsit mint ha csalódott is lenne, mert ugye nem sok látszik belőled, csak a nyakad, és mellednek a felső része. - Ahjj... nem tudnál csak egy picit fel állni? - ez a csávó aztán nem semmi, van bőr a képén még ilyet kérni, egyáltalán nem törődik azzal, hogy milyen perverz dolgot is csinál most. Ilyenkor a lányok általában már ledobták volna a fejét egy téglával, hogy: "Takarodj innen te undorító perverz!"

//Elnézést a késésért, későn is vettem észre, hogy írtál. ^^"//

A férfi még mindig csak téged bámul, úgy tűnik nagyon tetszik neki a látvány, csak hát ugye észre nem venné, hogy már réges régen felfedezték őt. A kérését természetesen nem teljesíted, és helyette csak lemerülsz a víz alá, s létrehozol egy klónt magadról. Igen ám, csak hogy a sima Bunshin no Jutsu egy képet vetít ki, nem is valódi klónt hoz létre. Így már a leskelődő perverz is simán észrevehette, hogy nem jöttél fel a víz alól, ha nem helyette lent maradtál, és ugye elkezdtél kiúszni a forrásból.
Készülvén a dologra, meg akart állítani, így leugrik a fal tetejéről, majd a medence széléhez megy, hogy téged várjon, mikor kibukkansz a vízből. Lehet, hogy mégis csak agyafurtabb kicsit ez a fickó?
Amint előbukkansz a vízből, ő cask egy kaján vigyorral fogad, s lejebb hajol hozzád, egészen közel, hogy szinte csak néhány centi választja el az arcotokat egymástól.
- Nem is tudtam, hogy kunoichi vagy… Hmm… - suttogja hallkan az arcodba, de most a vigyor az ajkain megváltozik, mint ha inkább most gúnyos lenne. - Tudod én is shinobi vagyok... – távolodik most már el az arcodtól, és felvesz egy feszítős pózt, hogy jól megmutathassa a bicepszeit. – Ráadásul erős is... Mutathatok pár trükköt, de cserébe te is mutass nekem valami szépet. – jön rá újra a perverz vigyorgás. – Na áll az alkú csinibaba? – hajol megint közel. Nahát, most kaptál egy ajánlatot, ki tudja, hogy mit is tudna tanítani neked ez a perverz, talán hogy lehet titokban észrevétlenül leskelődni. Várjunk... Abban nem valami jó, mert most is észrevették ugyebár. Ám talán van valami jó technika a birtokában, vagy ismeret, amit nem ártana, ha megszereznél, egy próbát megérhet.

// Emlékeim szerint a Kirigakure technika volt. Ha nem szólj. Vízen járás elsajátítva. //


Youri sensei miután Te elmerültél a meleg és kellemes vízben, Ő felállt. Mármint, a lábaival... Igaz, jó sokáig szenvedtél, de ennyi idő elég volt ahhoz, hogy a sensei kiáztassa magát.
- Most figyelj Kawa! Vedd alaposan szemügyre a párát ami betölti a teret. Ha ez megvan, akkor egyre ki és öltözz fel. Én kint megvárlak. Keresnünk kell egy száraz, de vízzel ellátott helyet.
Mondta, majd kilépett a vízből, feltekerte magára a törülközőjét és kiment. Valószínűleg felvette a ruháját és a folyosón vár.

~ Miután utána mentél ~

Youri sensei valóban ott állt kint a folyosón, teljes harci díszben, ami nem volt más mint az inge, a fekete nadrágja és az a fekete, bőrből készült köpeny. Intett neked, hogy kövesd, majd elindult a szűk és párás folyosón. Két percbe tellett míg eligazodtatok a terepen, végül egy sóbarlang szerű helyre értetek, ahol a falakról folyt lefelé a sós víz.