Re: Meleg vizű forrás

**Kenshiro Izuna** Vas. Okt. 09 2016, 18:05

A hölgy minden várakozásomat felülmúlva, túlontúl pozitívan reagált a kérdésemre. Olyannyira lelkes lett, hogy ez csak egy dolgot jelenthet. Biztosan Ő is szereti a hasát! Könnyedén ugrott fel a vízből, és az öltözőre mutatva magával invitált. Eközben megpillantottam alakját, ami hát... Eléggé... Rendben volt. E-egész jó volt. Jó-jó, tökéletes volt. De hát azért volt benne pár éve biztosan. Az enyém kizárólag csak azért nem ilyen, mert még nem vagyok olyan idős!

- Ez a beszéd! - lelkendeznék vele együtt, majd egy pillanatra sem elgondolkozva azon, hogy veszélyes lehet egy alig pár perce megismert személlyel elkóborolni, már épp felpattantam volna. Ám hirtelen megragadta a kezem és kirángatott a vízből, majd az öltözőben találtam magam. Megkerestem a kosaramat, amiben a ruháimat hagytam. Bár nem is értem, hogy ki jöhetett be és túrta össze a tartalmát. Tisztán emlékszem, hogy én rendezetten hagytam itt őket! Miközben a gyűrött ruhadarabjaim igazgattam és próbáltam felráncigálni magamra, nem volt hiány a lelkesítő és önbizalom növelő beszédből sem. Igazán jól esett pont tőle hallani ezeket és természetesen el is hittem mindent, amivel illetett. De azért a szám nem is olyan nagy. Csak ha valaki megérdemli.

Nem kellett sokáig győzködnie, hogy vele tartsak az általa ismert helyre. A gyaloglást egy cseppet sem bántam. Végre nem otthon ültem, és még társaságom is volt. Utunk nem volt csendes, Ame végig szóval tartott. Ugyan Ő ezt nem tudhatta, de elég kínos témákat érintett.

- A szüleim... - halkulnék el és tartanék szünetet, mikor eszembe jutnának. Még mindig rejtett célom, hogy elmenjek és meglátogassam őket, de még nem tehetem. - A szüleim messze vannak. A nővéremmel jöttem el. - felelném a megszokottól eltérő, észrevehetően búskomorabb hangszínben. Ezután rákérdezett az akadémiai éveimre. Tehát látszik rajtam, hogy egy kunoichi vagyok? Biztosan olyan jó a testfelépítésem! Mindig mondja nekem mindenki, hogy ne egyek annyit, erre tessék! Végre valaki, aki felismeri a tehetségemet és az adottságaimat és a... És a karomon lévő sebemet.

- Az akadémia könnyen ment. Egész jó voltam, ami a ninjutsut és a taijutsut illeti. A genjutsuval pedig még a napokban is akadtak problémáim. - simítanék végig sebhelyemen, amit én okoztam magamnak, majd később még egy ajándék kunai is belerepült. Igyekeztem nem visszagondolni az erdőben történtekre, de akár egy látomás, úgy vetítődött le előttem újra. Ahogy a férfi felrobban szemeim előtt. Láthatóan lassabban szedtem a lábamat és a tekintetem előre meredt közben.

Szerencsére nem volt elég időm arra, hogy túlságosan elmerengjek, mert egyrészt hamarosan megérkeztünk az étterembe, másrészt éhes is voltam. Egy négy fős asztalnál foglaltunk helyet és Ame csupán egy intéssel közölte a pincérek egyikének a rendelési szándékát. Valóban gyakran járhat ide. Így már bizonyára bízhatok az ízlésében is. Míg én elég sok mindent elárultam magamról, addig róla aligha tudok valamit. Úgy tűnt, mintha elmélázott volna, miközben ujját a pohár ívén simította végig. Azt hiszem nem lehet belőle probléma, ha én is kíváncsiskodom kicsit.

- Mondd csak Ame, Te is kunoichi vagy? - tenném fel a számomra talán legjobban érdekfeszítő kérdést. Bár azért egy "Szereted a palacsintát?" is eszembe jutott, de mindent szépen sorjában.

Hatake Kakashi Szer. Okt. 12 2016, 22:18

// Átveszem Takashi meséléseit. Meg Dante meséléseit is. Vagy a kettő ugyanaz? Hm. //

A szüleiddel kapcsolatos kérdésre adott válaszod után egy kissé megvakarta fejét beszélőpartnered, érezte hogy nem a legkellemesebb kérdést tette föl. Még szerencse, hogy volt más téma is. Apropó, amint megemlítetted a genjutsu szót, a nő egy kecses mosolyt ejtett el, mintha csak neki is gondjai lettek volna a genjutsuval kisebb korában. Lehet egy rokonlélekre leltél? Hm. Talán.
Miután megérkeztetek az étterembe a beszélgetés természetesen folytatódott tovább.
- Igen, az vagyok. Noha nekem nem ment olyan könnyen az akadémia mint neked, Izuna. - Kezdett ismét játszogatni poharával. - Mindenki kedves volt velem, innen nézve szép élmény volt. Tényleg szép élmény volt... - Nézett rá gyűrűjére. - ... De Ame drága nem jeleskedett se taijutsuban, se ninjutsuban, genjutsuban, nos, abban meg végképp nem. Bár ezt te is biztosan átérzed. - Mosolygott rád őszintén. - De! - Tette fel mutató ujját egy határozott tekintet keretében. - Ma már mind ezen területeken jeleskedem. A nin, tai, szintemet kimagaslóra fejlesztettem, míg a legnagyobb gyengeségemet a genjutsu ágazatát mesteri szintre képeztem! Hát nem szuper? Csak elég határozottság és akaraterő kell mindenhez! Ha elég elszánt valaki, talán még a csillagokat is elérheti. Talán még... - Itt az étel érkezése zavarta meg a beszélgetést. - Úúú! Együnk!
A hatalmas tányéron szinte mindennek volt helye. Volt rajta marhahús, pulyka, kacsa, és hal is, emellett zöldségek, három fajta rizs, enyhe, pikáns savanyúság, plusz pár maki sushi, gyömbérrel és egy kialakított részen egy adag wasabival és szója szósszal. Ilyen tányért kevés ember láthatott, az egyszer biztos.
Ha elkezdesz enni, ha nem, 5 perc elteltével figyelmesek lesztek egy komikus látványra. Az egyik szakács egy húsvágó bárd lengetésével kerget egy pici, bolyhos, fehér nyuszit egészen addig míg bele nem ugrik az öledbe és nem kezd el az arcodba nyuffogni. Szemei úgy csillognak rád, mintha csak beszélni akarna hozzád, és talán akar is. A szakács beér titeket, majd lihegve felteszi a kérdést:
- Elnézést hölgyeim. Visszakérhetném?
Meleg vizű forrás - Page 3 200_s

( A kép csak illusztráció. Vagy mégsem?)

**Kenshiro Izuna** Pént. Okt. 14 2016, 22:07

// Szerintem nem ugyanaz, ezért a kaland végén mindkettőjüktől várom a jutalmat. ◉‿◉ //

Amaya a kérdésemre válaszolva láthatóan visszamerengett a múltjára. Arcán egy mosoly ékeskedett, miközben elpanaszolta nekem a szép, de számára annál nehezebb akadémiai éveit. Az enyémre visszagondolva Ő talán annyival volt szerencsésebb, hogy sokan szerették. Nekem pedig csak az az idióta Mamoru jutott... Oh igen, Mamoru. Milyen rég láttam. Na nem mintha hiányozna, vagy ilyesmik! Csak érdekel, hogy van és hogy eszébe jutok-e. Mármint i-izé, kit érdekel? Amúgy is folyton csak megkeserítette az életemet! El sem köszöntem tőle, amikor kitettem a lábam otthonról. Talán így volt a legjobb.

Hamar elhessegettem a gondolataimat, és teljes figyelmemet Ame történetének szenteltem. Mindig is tudtam, hogy az emberi akaraterő csodákra képes. Mekkora kihívás már minden nap kikelni az ágyból, nem igaz? Bár azt hiszem, hogy Ő valamivel eredményesebb dolgokat tudhat magáénak puszta akaraterejével. Kíváncsi vagyok, én pár év múlva milyen szinteket fogok súrolni. Arra meg annál inkább, hogy milyen ízeket rejt ez a tányér. Ennyiféle ételt talán még soha nem láttam egy rakáson.

- Nem kell kétszer mondani! Jó étvágyat! - lelkendeznék és neki is látnék a jobbnál jobb étkek elfogyasztásának. Mutató ujjammal féloldalasan megnyomva arcomat tűnődnék és vizsgálnám meg az előttem lévő választékot. Húsok, halak, sushi, köretek. Azt hiszem felvetésem nem volt rossz, miszerint megbízhatok Ame ízlésében. Habár ezek közül bizonyára nem kóstoltam még párat, de bizalomgerjesztőnek tűnnek. Valami furcsa zöld izé is ott volt a tányér szélén. Gondolom azért van, mert bele kell tunkolni a kaját. Legalábbis remélem. Megfognék egy sushit és bőségesen bevonnám vele, majd könnyelműen a számba dobnám és le is nyelném alig egy-két rágás után. Az élményt aligha mondhatnám kellemesnek, ami a nyelőcsövemet és a szájüregemet átjárta. Mintha kicsi ördögök táncolnának a számban! Segítség! Ez lenne a vég?

- VIZET! VIZEEET! - kérlelném fojtott hangon, kikerekedett szemekkel és kapnék oda torkomhoz. Ha lecsillapodik ez az érzet, akkor azt hiszem messziről kerülni fogom még a gondolatát is, hogy bármit is belemártsak.

- Volt valaki, akivel edzettél? - érdeklődtem meg nem túl esztétikusan evés közben. - Aki motivál, akinek bizonyítani szeretnél. Nekem ilyen személy a nővérem. Csak most távol van otthonról. Hiányzik. - vallanám meg Amenek és magamnak is egyben.

Beszélgetésünk közben egy kisebb robajra lettem figyelmes. Amint odakaptam a fejemet, egy szakács rontott ki a konyháról és egy bárdot lengetve kergetett egy aprócska, fehér nyuszit. Szívszaggató másodpercek voltak ezek, és lélegzetvisszafojtva bámultam a jelenetet egészen addig, míg az apróság az ölemben nem keresett menedéket. Ragyogó szemekkel néztem a bolyhos kisállatot és Ő is nagy szemekkel tekintett vissza rám. Felemelném ölemből óvatosan, két kézzel megtartva és egy hatalmasat mosolyognék rá, ő pedig megmozgatná aprócska orrát.

- Hogy te milyen édes vagy! - lelkendeznék, majd magamhoz húznám és a mellkasomhoz tartanám a nyuszit. Ekkor a boldog pillanatokat a szakács értelmetlen kérdése törte meg, miszerint vissza akarja kapni az állatot.

- Nem, uram. - felelném neki tisztán s érthetően. - Megtartom, és majd alszik az ágyamban! - tartanék egy kis szünetet és döbbentség ülne ki az arcomra - É-é-és remélem, hogy a tányéromon nem a barátai nyugszanak! - pánikolnék a gondolatától, hogy egykoron ők is ilyen fürge tapsifülesek lehettek.

Hatake Kakashi Hétf. Okt. 17 2016, 19:43

// Megvalósítható, természetesen engedélylevonás keretében. tongue

//

A szakács felé intézett szavaid hallatán Ame bólintott egyet örömittasan. Bizonyára gyermekded magatartásod és kisugárzásod derítette jó kedvre, aztán ki tudja, lehet szeret éttermi állatokat menteni.
- Rendben kisasszony, akkor én vissza is térek a munkálataimhoz. - Hajolt meg az éttermi dolgozó, figyelmen kívül hagyva a reményeidet, hogy nem a kis tapsifüles famíliája hever a széles tányérodon. Amint magatokra hagytak a kunoichi átnyúlt az asztalon, hogy megsimogathassa bolyhosságát az újonnan szerzett négylábúnak.
- Mi legyen a neve?
Amint megkapná válaszát, akár nem, folytatná ételét. Minden bizonnyal te is így fogsz tenni, ettől függetlenül viszont a kis tappancsos bele fog pofátlankodni a tányérodba. Orrát fel-alá mozgatva hevesen szívná be a párolt zöldségek és rizs illatát, majd amint nem bírna magával elkezdené rágcsálni őket hangos csámcsogás és ropogtatások közepette.
- Van étvágya. - Nyújt át egy kis salátát partnered. Amint befejeztétek az ételt(ami kifejezetten gyors lenne, így, hogy már hárman is vagytok) Ame megtörli száját illedelmesen, majd jelez, hogy várd meg kint. Megvárná míg kimész, majd beszédbe elegyedne egy öltönyös férfival aki épp hátulról jönne ki. Az ablakon keresztül látnád - akár fél szemmel is - hogy a nő egy egész szép adag pénzt nyújt át a férfinak, amit ő egy illedelmes meghajlással köszön meg. Amint végezne már jönne is ki hozzád, nyílegyenesen mutatva az utca túlsó végében.
- Támadt egy jó ötletem Izuna, kövess! - Csillogna ismét szempárja. Nem kellene sokáig követned és egy üres kiképzőterepen találnád magad. Ame reflexszerűen elkezdene nyújtani, mintha csak bemutatóra készülne. - Azt mondtad gondba vagy a genjutsukkal. Ha nem tudod, hogy kell őket feloldani én szívesen segítek! - Itt egy kis szünetet tartana a nyuszira nézve. - Őt tessékeld csak le egy farönkre, elvégre megmentetted az életét, csak nem szökik már el. - Ezután lemenne spárgába mintha csak egy reggeli nyújtózkodás volna. E látvány láttán ha lennének férfiak a környéken tuti csorgatnák a nyálukat, még szerencse, hogy csak te lennél ott. - Kezdhetnénk azzal hogy a fej... Hm. Hol a fejpántod Izuna? - Kérdezné felpattanva a spárgából, mit sem törődve a külvilággal.

**Kenshiro Izuna** Kedd Okt. 18 2016, 20:26

// MIIIIIII ;﹏; //

A szakács meglepően könnyen dolgozta fel a válaszomat, s mintha csak parancs lenne, úgy adta át nekem a nyulat. Nem is tudtam, hogy ez így működik! Gyakrabban is alkalmazhatnám ezt. Majd még kipróbálom.

- Köszönöm szépen! - ujjongtam, miközben az ölemben nyugvó nyuszit figyeltem. - Hééé, várjunk csak! U-ugye nem? - borzongok bele a gondolatba, mert a feltett kérdésemre nem érkezett válasz, ahogyan erre sem. Ám nem tudtam teljesen ennek szentelni a figyelmem, mert az apróság teljesen lenyűgözött. Ahogyan Amet is, aki az asztal felett átnyúlva simizte meg a nyulacskát, majd megérdeklődte a nevét. Elgondolkoznék, miközben a távolba merengve állam hüvelyk és mutatóujjam közé fognám. Hmm, mondjuk Shiro vagy Yuki, elvégre fehér. Habár az nem is lenne olyan egyedi. Valami különlegeset érdemelne. Megvan!

- Suzu. - felelném büszkén mosolyogva, amiért a szerintem legmegfelelőbb nevet sikerült kiválasztanom. Bár az étellel ezentúl volt kivetnivalóm. Ugyan folytattam az evést, de a húsok elfogyasztása nélkül. Amaya szintén nekilátott a falatozásnak. Ami meglepetésként ért, hogy Suzunak kíváncsiskodva járt az orrocskája a tányérom felé. Amikor elkezdte majszolgatni a zöldségeket, először elolvadva néztem, mennyire édesen, na meg hangosan lakmározik. Ame meg is jegyezte, milyen jó étvágya van és átnyújtott neki egy salátalevelet. Ez eddig rendben van, de...

- Neeee, Suzu! - ragadtam meg, majd takartam el a szemeit kétségbeesetten. - Nem láthatod így a barátaidat! V-vagy a családodat! - tartottam vissza az éhes kisállatot, mert eszembe jutottak a tányéron szereplő, ismeretlen eredetű húsok. Az evőeszközömmel a szalvétámra lökdöstem a húsokat, kellően messze a nyuszi szemei elől, majd újra szabadjára engedtem őt. Míg ő a zöldségeket ette, addig én a rizseket és a sushit majszoltam. Na persze már anélkül a zöld izé nélkül.

Amint befejeztük az étkezést, Ame megtörölte a száját, majd távozásra intett engem. Suzut a karomban tartva indultam ki az étterem elé, és bár a húsokhoz nem nyúltam, így is eléggé megtömtem a hasam. Eközben világoszöld szemeim Amayát egy öltönyös férfival csípték el, akinek épp egy köteg ryo landolt a markában. A férfi meghajolt, majd Ame kijött hozzám. Jézusom, ennyi lenne az ára? Előkapnám a táskámat, várva az érkezésére.

- Mennyivel tartozom? - kérdezném a nőt kotorászva az erszényemben. Ha azt mondaná, semmivel, akkor hálásan megköszönném az ételt. Ha meg tudom fizetni az összeget, természetesen megfizetem. Ha pedig nem, hát... Az bizony kellemetlen. Miután letudtuk az anyagiakat, a hölgy az utca túlsó felére mutatott és lelkesen invitált magával. Az étterem látogatásunk is elég jól sült el, miért ne tarthatnék vele a továbbiakban? Az álcám amúgy is tökéletes, biztosan azt hiszik, még alszok. Rövid sétálás után egy elhagyatott kiképzőterepen találtam magam. Mikor megérkeztünk, Ame nem zavartatva magát nyújtásba kezdett. Eközben ismertette a tervét, miszerint megtanítaná nekem, hogyan küzdjem le a genjutsukat.

- Ha valamire, akkor erre biztosan szükségem van. Köszönöm! - mondanám, majd automatikusan karomhoz nyúlnék, amin a múlt lelkileg még beforratlan sebe díszeleg. Ezután tanácsára letettem Suzut egy fatönkre, és a galléros felsőmet levéve magamról a nyulacskára terítettem. - El ne tűnj itt nekem! - simogatnám meg a buksiját, majd csatlakoznék a nyújtógyakorlathoz. Magabiztosan tenném egyre távolabb egymástól a lábaim, mígnem sikeresen a földre ereszkednék spárga pozícióba. Igen ám, de ez nem egy olyan gyakorlat, amit olyan gyakran végzek el és a lábam megrándult.

- ÁÁÁ! - kiáltanék fel, majd felszisszennék. - Azt hiszem, elkélne egy kis segítség. - nyújtanám a kezeim kínosan, fájdalomtól eltorzult fejjel Ame felé, jelezve, hogy bizony nem tudok magamtól felkelni egy jó darabig, hacsak nem segít nekem. - A fejpántomat... Nem viselem. - mondanám egyszerűen, remélhetőleg elkerülve a további kérdezősködést. Nem biztos hogy jó fényt vetne rám, ha megtudná, hogy szökött vagyok. Azt mégsem mondhatom, hogy: "A fejpántom épp mosásban van"...

Hatake Kakashi Szomb. Okt. 22 2016, 22:13

A nyuszi kifizetésére való vágyakozásod reakció hiányában elmaradt, révén, hogy a kunoichi még csak válaszra sem méltatta kérdésed. Az azután következő eseményeket bolyhos kis nyuszid csillogó szemekkel figyelte, mintha élvezte is volna a látottakat. A látottak között a nyújtás is szerepelt, amikor is ugyan Ame előrelépett feléd és karjáról levett kék szíjú fejpántját eléd helyezte.
- Akkor az enyémet használjuk. Mellesleg megértelek, nekem is rontotta a gyönyörű imidzsem az az otromba fejpánt. Nos, akkor... - Ekkor is történt ugyan, hogy meghúztad csöpp kis lábad, kiváltva egy igen csak kérdőn néző tekintetet a kunoichiből. - ...Felsegítelek. Pont ahogy azt elterveztem. - Így is tett, lágy kacsóival, anyai gondoskodással segített fel, végig ügyelve arra, hogy minél kevesebb fájdalmat okozzon neked. Ezután egy kedélyes mosollyal és egy buksi simivel ajándékozott meg.
A mosoly egy hirtelen rémületben ért véget amint megpillantott valamit mögötted. Ame kifejezésétől akarva-akaratlanul is hátra fordultál, és láttad, hogy a drága Suzu igen csak gyors tempóban elsasszézott valamerre. Bizonyára egy újabb vágóhídra, vagy egy újabb saláta/répa tömeg közepébe. Ki tudja? Mindenesetre az előtted elhelyezkedő hölgy zavartan elkezdte vakargatni a fejét.
- Ehhh, biztos visszajön Izuna. A nyuszik már csak ilyenek! Mindig elmennek... - A mondat végénél lehajtotta fejét és maga elé motyogva fojtatta. - A nyuszik mindig szexelni mennek. Ezt még sem mondhatom neki... Nem-nem. - Majd felcsillant tekintettel folytatta tovább, immáron hangosan. - ...Inni! A nyuszik nagyon sokat isznak. Hagyjad csak, hadd menjen. Hehe. Meg-meg egyébként is tudok egy technikát amivel se perc alatt vissza tudjuk szerezni, netalántán, ha túl messzire bóklászna! Egyet se félj!
Amint lenyugodnál és elfogadnád a kunoichi szavait kifújná magát és leülne eléd lótusz ülésbe, úgy hogy a fejpánt köztetek legyen.
- Khm. Fújd ki szépen magad, jobb, ha nyugodtan kezdesz neki, hidd el. - Lehunyná szemeit, majd hirtelen kipattintaná őket, mintha csak egy vekker ébresztette volna föl. - Nos. Mesélj el mindent amit tudsz a genjutsuról és hogy szerinted, hogy kéne hatástalanítani. - Ha helyeseket felelnél, ha nem, Ame figyelne rád, majd amint befejeznéd széttárná karjait és folytatná. - A chakra a lényeg. A chakraban van az élet, a halál, talán a chakra maga az élet és maga a halál. A chakra folyamatosan áramlik, változik, különbözik, mégis egy és azonos minden emberben. Ezt sokan jóra használják, még többen pedig rosszra... És ott vannak a genjutsu specialisták. Ők valami teljesen másra használják, megtévesztésre. A megtévesztés valakinek rossz, valakinek pedig a boldogság alap pillére. Izuna a falu is változik... - Mutatna rá a vörös szíjú fejpántjára. ...Az emberei is változnak, a gondolataik a faluról, a honfitársairól. Az időjárás is változik, mégis visszatér egy azonos pontra. Te is változol, de visszafogsz térni valahova, ebben biztos vagyok. Nézz körül, mi változik még Izuna? Mi változott meg ennyi csekély pillanat után? - Nézne rád különös tekintettel, mintha csak egy mentor felügyelné régóta nem látott tanítványát.

**Kenshiro Izuna** Hétf. Okt. 24 2016, 19:27

A fejpánt hiánya nem kavarta fel különösebben a vörös hajú hölgyet. Könnyedén vette le sajátját, majd nyújtotta elém, ám a kis magánakcióm a tökéletes spárga végrehajtását illetően kudarcba fulladt, így kénytelen volt két lábra állítani egy furcsálló tekintettel kísérve. Kezei szépen lassan vették le húzódó lábaimról a terhet, majd mikor már biztosan álltam, egy kedves mosollyal simogatta meg a kobakom. Ám valami miatt pillanatok alatt tágra nyitotta kékeszöld szemeit, arca pedig eltorzult. Ilyenkor természetes reakció, hogy az ember hátrafordul, puszta kíváncsiságból. Persze én is így tettem, de másodpercek törtrésze alatt változott el arcmimikám, amint az éppen elugráló Suzut megpillantottam. Szemeim még a kereknél is kerekebbek voltak és eltátottam a szám.

- SUZUUUUUUU! - kiáltottam fájdalommal átszőtt hangon a messzeségbe, és kezem a menekülése irányába nyújtottam. Amaya a feje búbját vakargatva igyekezett valami épkézláb magyarázattal előállni, miközben maga elé dünnyögött valamit, és szerinte vizet keresgél az én szeretett nyulacskám. Ilyen rossz gazdája vagyok? Még az alapvető igényeit sem tudom kielégíteni? Zavartan forgattam fejem vízforrás után kutatva, de nem jártam sikerrel. Könnyek szöktek szemembe és ismét elkiáltottam magam. - D-de hát itt nincsen víz! Suzu, gyere vissza! Majd én sírok neked vizet! Amennyit csak akarsz! - próbálnám győzködni a kiskedvencem, miközben a szemhéjaim erőltetve préselném össze, hogy minél gyorsabban folyjanak a könnyeim. Mindhiába. A nyulacska nem tért vissza. Ame szavai sovány vigasznak bizonyultak Suzu hiánya mellett, de igyekeztem megnyugodni, hátha tényleg van nyúlfogó technikája. Ugye? Tuti.

Lecsillapodván Ame leült elém, és bár nem kérte, hogy csatlakozzak, leültem vele szembe. A fejpántját közénk helyezte, majd feltett egy kérdést, ami hát... Számomra elég kényes, fogalmazzunk úgy.

- A genjutsu... I-izé. Az érzékszerveinkre ható manipuláció. A hatástalanítása pedig... - tartanék egy kis szünetet és nyelnék egyet - Fizikai fájdalom okozásával lehetséges, bizonyos esetekben, bár nem a legjobb megoldás. - sütném le szemeim - Valamint úgy tudom, egy technika is létezik erre, amit egyelőre nem ismerek. - néznék el oldalra - Emellett valakinek a külső segítségével lehet megszökni belőle. - fejezném be mondandóm büszkén, amiért az általam vélt összes tudást felsoroltam. Lám-lám, valamire mégis jó volt az akadémia. Mondjuk a legutóbb is ezt mondtam, hehe... he.

Ame széttárta karjait, majd belekezdett a saját magyarázatába. De-de nem is mondtam rosszat! Húzott szájjal hallgattam, ahogy a saját verzióját tálalja.

- Hogy mi változott? Öhm, nincs itt Suzu. - ráncolnám a homlokom és keseregnék lebiggyesztett szájjal. Vagy nem ez volt a kérdés?

Hatake Kakashi Szomb. Okt. 29 2016, 22:42

- Nem éppen. - Rázta meg fejét kicsit rosszallóan a nő. - A fejpántom színe megváltozott. Jól figyelj, kicsi Izu, a harctéren nem bánnak veled ilyen kesztyűs kézzel. Áh, olyan vagy mint én kiskoromban! Haha! Legalább is ezt tekintve... - Nézett rád immáron derült kedvvel. Nagyon is úgy tűnt, hogy egyáltalán nem tud haragudni rád. - ...Khm, szóval! A genjutsu a chakrádon, chakraáramlatodon keresztül befolyásolja az érzékszerveidet. Az idegeid serkentése fájdalom okozással legtöbbször hatásos, ám ritkán a legjobb módszer. - Pillantott rá a sebedre, mintha csak mindenről tudna.
- Gyengébb genjutsuknál nincsenek nagyon nagy eltérések a valóságtól, lásd a színek váltakozása, egy-egy tárgy máshová tétele, eltüntetése. Azonban a fejlettebbeknél akár rosszullétet, fájdalmat lehet okozni, míg végezetül halált is. Vajon melyik genjutsumba kerültél? Haha! - Nevetett fel Ame kissé morbid humorán. Rácsapott a térdére majd mutató ujját felemelve újabb magyarázásba kezdett.
- Na de, na de! Mivel valaki, jelen esetben én, befolyásolja a chakraáramlatodat, teszem hozzá mesteri szinten hm-hm... - Vakarta meg orrát diadal ittasan. - Mi a teendő? Egy összezavart áramlatot visszaállítani bonyolult és egyáltalán nem járható út. Így hát el kell zárni! A feladatod az lesz, hogy megszüntesd a chakraáramlatodat, ezáltal a kis illúziómat is. Ha sikerrel jársz, tudni fogod, ebben biztos vagyok. Nos, magyarázhatnék még, de ez olyasmi mint a jó ételek megtalálása. Saját magadnak kell felfedezni! Sok sikert! - Mondatának végét egy bájos mosoly zárta, amiből érezhetted, hogy egyre jobban kezd felszabadulni melletted a nő. Bizonyára boldog perceket szereztél eddig számára, noha csak nem rég bukkantatok egymásra.

// A tanulás része innentől már a tiéd! ^^ Kérnék egy hosszabbacska posztot(nem sokkal), ahol pár alkalommal nem jársz sikerrel(részleges feloldás, csak szimplán belezavarodsz, ilyesmik), majd egyszar csak heuréka és sikerül a feloldani az átkot, khm, akarom mondani a genjutsut. Mivel nem vagy már kezdő geninke ezért nem kell túlspilázni. Sok sikert! //

**Kenshiro Izuna** Szer. Nov. 16 2016, 22:13

Fejpánt? Ja, hogy ez itt előttem. Hát ez eddig rendben van, de attól még nem lesz itt Suzu! Még egy ember, aki indokolatlanul kicsinek hív. Nem vagyok kislány! Egy kelletlen fintor ült ki arcomra, ahogy Ame szavait hallgattam. Ráadásul még úgy is néz rám, mintha pontosan tudná, hogy honnan van a sérülésem! Mintha mellékelve lenne a sebem mellé hogy: "Nézd, egy genjutsuból akartam kiszabadulni, csak ledöftem magam." és még alá is lenne írva. Jó, lehet hogy az az aláírás majd sokat fog érni évek múlva, de a híresség még nem állna rám készen. A viccelődésén csupán elnevettem magam. Nem gondolhatta komolyan. Meg hát engem nem olyan egyszerű ám eltenni láb alól.

- Te befolyásolod a chakrakontrollom?! - kérdeztem sértetten. - Hát még hogy mi a teendő! Megkérlek, hogy fejezd be! - jelentettem ki egyértelműen és néztem rá szúrós szemekkel. Ez a pillanatnyi harag hirtelen el is illant, amint a jó és az étel szavak egymás mellett lettek megemlítve. Hát miért nem ezzel kezdte?

Na azt mondja hogy, akkor zárjuk el azt a chakraáramlatot. Kenshiro Izuna vagyok, chakraszerelő. Az első dolgom, hogy öhm... Izé. Elzárom a chakrát. Igazából mindig is tudtam, hogy ez a - jobb esetben - kékes energiasűrítmény csörgedezik egy külön hálózaton a testemben. Vannak ezek a pontok, amiken keresztül felszínre jut a chakra. T-tenketsu pontok? Ezek felelősek a chakra továbbításáért. Na most ha elzárom - azaz leáll a keringetése a chakrámnak - akkor ugye nem halok meg? Ha csak egy pillanatra, abból nem lehet bajom. Ez olyan, mint amikor az ember visszafojtja a lélegzetét. Hiába nem jut levegőhöz, még kihúzza nélküle egy darabig. Ez is pont olyan. U-ugye?

Na akkor próbáljuk meg kilőni az összes pontot egyszerre, hogy leálljon az illúzió. Kábán magam elé meredve testemre kalandozott a figyelmem. Igyekeztem kizárni a külvilágot. Minden csak viszonylagosnak érződött, s szinte hallottam a hálózatomban csörgedező chakrát. Épp ez volt a baj. Minek csörgedezik, ha nem akarom, hogy csörgedezzen? Erősen próbálkoztam, ekkor mintha egy pillanatra megingott volna a folyamat. Reménytől fűtve pillantottam le a köztünk lévő fejpántra.

- Ugye eredetileg is vörös volt? - kérdezném csalódottan Amayát, de ezt inkább csak egy költői kérdésnek szánnám, mintsem komolynak.

Egy sóhaj keretében ismét nekiugranék az áramlás megszakításának, ahogy azt még három további alkalommal is megtettem. Mindezt sikertelenül, végül rájöttem, hogy nem is a nyakamtól lefelé elhelyezkedő részeket manipulálja éppen, hiszen csak képi változás történt. Túl sok mindent akartam egyszerre. Elég lenne egyetlen pont kiiktatása. Ez esetben a látószervemet zavarta össze, pusztán egy színváltozással, ami alig észrevehető. Én sem vettem észre. Nyilván csak a Suzu elvesztése miatti fokozott állapotom következménye volt, semmi más. Akkor nincs más dolgom, mint a fejben lévő pontokba nem eljuttatni a chakrát. Elmélyednék magamban lehunyt szemekkel és a testemre fókuszálnék. Megpróbálkoznék a chakra kitereléséről, úgymond felmentésétől egy fejben található pontban, majd kinyíló szemeim büszkén keresnék a végeredményt.

Amit láttam, azt egy elégedett mosollyal nyugtáztam. Kék, kétségtelenül. Azt hittem, hogy egy darabig még nem sikerül majd feloldanom, de hát hamar megmutatta a vörös színét. V-vörös?! De hát... De. Az előbb én... Én láttam, hogy kék volt! Arcomról a mosoly rögvest tovatűnt. Mégis mi ez? Hunyorogva hajoltam közel a pánthoz, hogy meggyőződjek, valóban piros maradt.

Azt tudom csak elképzelni, hogy nem elég időre szakadt fel az áramlás és a genjutsu folyamatossága miatt ismét behatás történt a chakrahálózatomba. Egy elszánt tekintet keretében újra nekikezdtem a próbálkozásnak. Ezúttal hosszabb ideig zároltam a tenketsu pontot, majd a látvány nem okozott csalódást.

- KÉK! - kiáltottam fel örömömben egy egy perces gyanús bámulás után, hogy nem változik-e vissza a szín, egy pofisajgatóan széles vigyorral a képemen. Elismerést követelő pillantást vetnék Amere és várnám a dicséretét.

Hatake Kakashi Csüt. Nov. 17 2016, 21:40

Ame jókat derült rajtad és gyermeki bájadon. És ki ne derülne? Aki megismer téged előbb, vagy utóbb úgyis jobb kedvre derül, ha akarja, ha nem. Amikor megkérted jelenlévő mentorod, hogy legyen oly szíves és fejezze be a chakrád manipulálását egy pillanatra, akkor hirtelen egy tőle idegen hang hagyta el a száját. Röffentett egyet, ó de még milyet.
- S-sajnálom! *röff* Ez csak ritkán jön elő! *röff* Haha! *röff*
Egy kis idő után alább hagyott a kunoichi kifakadása, ami után újból koncentrálni tudtál. Ahogy telt az idő meglepő precizitással ragadtad meg a lényeget. Még Ame is látta rajtad, hogy ez a technika bizony a szinted alatt van jócskán. Újbóli kérdésedre csak egy félmosolyt adakozott irányodba, úgy látszódott vissza akarta fogni magát. Talán rájött, hogy az instant röfögés sokat ronthat a specialista imidzséből.
Csekély időn belül ráéreztél a nyitjára és a kezdetleges genjutsut úgy oldottad fel mint a sicc. Az előtted lévő fejpánt visszaváltozott eredeti színére amire Ame elégedetten kezdett el tapsolni.
- Nagyon ügyes! - Pattant fel és simogatta meg fejed búbját, majd a pár másodperces jutalom után el is fordította a fejed egy kicsit. Amit láttál az Shizu volt, ahogy a kis kijelölt helyén csücsült, mit sem sejtve. Bizonyára Ame genjutsuja az ő jelenlétét is befolyásolta.
- Csak nem hitted volna hogy itt hagy téged?
Ahogy a kezeid közé fogod, Suzu értetlenül tekint rád, nem értve, hogy mégis miért reagálsz úgy ahogy. Nyilván ő fel se fogta, hogy eltüntették a szemed elől. Rögtön ezután Ame alkarjára egy sólyom száll ami egy cetlit hordoz. Ezt elolvasva végigsimítja vállad majd halkan, lágyan szól hozzád.
- Örülök hogy megismertelek Izuna. Ha szokásod fürdeni akkor megtalálsz ugyanott! Szia! - Ezzel a lendülettel füstté is vált a nő, nem hagyva mást maga mögött csak kérdéseket és egy hasznos technikát, no meg Suzut. Hát nem aranyos?

// A jutalmad +9 Ch és a nyufid. Csak így tovább! //

Ajánlott tartalom