Akari Tenshi

Borongós, őszi idő volt. 2 hete voltam Kirigakureban, amikor egy üzenet érkezett hozzám.
Kedves Tenshi!
Megtaláltuk a tökéletes csapatot a számodra. Holnap reggel 8-ra gyere a Mizukage irodájába. Ott mindent megtudsz.
A levél nem volt túl bőbeszédű, de legalább lesz csapatom. Most este 8 van.~ Nézzük, az este további részében mit csináljunk? ~ Elővettem a fegyvereimet és elkezdtem őket tisztítani és élesíteni egy korábban talált kővel. Ezzel körülbelül egy óra ment el. Miután végeztem vele elmentem zuhanyozni, majd fogtam a rajzfüzetemet és elkezdtem rajzolgatni. Egy véres jelentet sikerült összehoznom. Nagybátyámat rajzoltam le, ahogy épp egy villám jutsut használ 2 anbu ellen, miközben az egyik halálosan megsebzi. A következő képen én álltam a 2 anbu fejével a kezemben. Elkezdtem egy harmadik képet is felskiccelni, naplemente volt, a fényeket vörösnek terveztem, de erre már nem volt időm, mert elaludtam. Reggel 7-kor keltem. Egy kis szépítkezés után elindultam a Mizukage irodájába. Ott egy nálam picit magasabb vörös hajú lány és egy velem egy magas, fekete hajú srác állt. A lány hajában szőke, a srácnak vörös és fehér csíkok voltak a hajában. Hamarosan a mesterünk is megérkezett. Magas, izmos pasi volt bozontos ezüstszínű hajjal, 2 arany csíkkal. Mizukage bemutatott mindenkit. A lányt Etsunak, a fiút Ikumának, a mestert Kotoyának hívták.
- Lelépni!
Miután mind a hárman kimentünk a mester egy rétre vezetet minket, majd mondta, hogy üljünk le.
- Konichiwa! A nevem Kotoya. Taijutsu, víz és villám elemmel bírok. Emellett értek a genjutsukhoz. Mostantól pedig a ti mesteretek vagyok. Szeretnék mindenkitől egy rövid bemutatkozást hallani.
- Etsunak hívnak. Még nem tudom az elememet. Genjutsura és kenjutsura szeretnék specializálódni.
- Gozaimas! A nevem Akari Tenshi. Genjutsut szeretnék tanulni. A családomba mindenki szenzor ninja, ezzel is szeretnék foglalkozni. Célom, hogy egyszer én is vadász ninja lehessek, mivel a családomba mindenki az volt.
- Ikuma vagyok. Igazából nincsen célom és azt se értem mért lettem ninja. Minimális szinten értek a föld jutsukhoz és az állathasználathoz. Van egy Go nevű vadászkutyám.
Miután mindenki bemutatkozott a mester elmondta, hogy délután egy közös edzésen veszünk részt, addig készüljünk fel és ne együnk ebédet. Aztán intett, hogy mehetünk.
- 2-re gyertek vissza ide minden cuccotokkal..
Én haza mentem, hogy minden cuccomat előkészítsem a délutáni edzésre. A hátralévő 3 óra készüléssel és egy kevés ebéd bemajszolásával telt. Az ebédem összesen 3 db sushi volt. Délután 2-re odaértem. Mester és 2 társam is hamarosan megérkezett.
- Itt van 2 csengő. A feladatotok annyi, hogy megszerezzétek őket. Ha nem sikerül, akkor mindannyian visszakerültük az akadémiára. Akinek nem lesz sötétedésre csengője azt kikötöm egy fához.
- Tehát valaki biztos, hogy a fához lesz kötve? – Kérdeztük egyszerre.
- Igen.
Épp kaptam volna elő az egyik ninjatom, mire mesterem jelezte, hogy még nem kezdődött el.
- 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1 start!
Parancsszóra mindannyian elbújtunk. Én egy bokorba, Etsu fölöttem a fára, míg Ikamu keresztbe előttem egy fa mögé bújt. Mester csak állt. Mielőtt még bármi történhetett volna kivettem az egyik Fuuma shurikent és az Árnyék shuriken technikával felturbózva a mester felé hajítottam. Az elsőt Kotoya sensei szimplán átugrotta, viszont a második betalált. Vagyis csak azt hittem, ugyanis ahol az előbb ő állt most két fél fatönk volt. ~Francba! Kawarimi no jutsu, hogy erre nem gondoltam. ~ Közben Ikuma egy számomra ismeretlen stílusban támadt a senseire. Sensei először meglepődött, de aztán mosolyra húzod ott a szája. Hirtelen eltűnt a szemünk elől. Viszont Ikuma ennek ellenére is megtalálta. ~ Akkor próbálkozzunk így. ~ Elővettem a vizes fiolákat és kiöntöttem tartalmukat a földre. ~ Kirigakure no jutsu. ~ A tájat köd borította be a jutsu alkalmazása nyomán. Megpróbáltam kitalálni a hangok alapján, hogy mesterem merre található. amikor sikerült megsejtenem alkalmaztam a néma gyilkolás technikáját mester mellé léptem és elcsentem a csengőket. Miután Ikumát megtaláltam odaadtam neki a csengőt, majd feloldottam a jutsut. Mesternek felmutattuk a csengőket, aki megtapsolt, majd a másik lány keresésére indult. Amikor megtalálta odajött mellénk, és ahogy ígérte kikötötte a fához, a lány némán tűrte, mert a ködtől sokkos állapotba került, és mint utólag kiderült a mester már a legelején genjutsut bocsátott rá. Mester kettőnket megdicsért, majd meghívott egy uzsonnára. Mi megköszöntük és aztán hazamentünk. A 3 társunk nem tudom mikor szabadult ki, de a siker felejtette is velem azt, hogy segíteni kéne rajta.

Hát Üdv!
Először is az lenne a kérdésem, hogy hogyan lehet csapatod, ha Elveszett ninja vagy?
Nem Kirigakurei shinobi vagy, így nem is lehet ott csapatod. Persze csak legálisan nem lehet. Kellene egy pályázat, amely során szépen hivatalos Kirigakurei polgár és feladatot teljesítő shinobi lehetsz. ^^ Így a Kalandot el kell hogy utasítsam. Találj ki valami mást, vagy hanyagold és írj egy pályázatot.

Nos úgy vagyok Kirigakurei, hogy a családom eleve onnan származik, csak kémként lettek küldve Konohába, ahonnan elszöktem.
A családom csak a klán egy kis része volt (előtörimben benne van, hogy a klán összes saját jutsuja örökre elveszett, amikor szöktem Konohából). Konohában számítok eltüntnek Kiriben vártak már. Ettől függetlenül a rangom elveszett.

Hmm érdekes. De viszont így már okéééés.
Akkor ELFOGADOM a Kalandocskát, viszont ez a csengős dolog már eléggé elcsépelt. Legközelebb majd valami mást találj ki XD Ha lesz legközelebb...
+ 8 ch-val gazdagodtál.

Megj.: A Kirigakure no Jutsu alapszinten (genin) csak kis területet tud lefedni teljes hatással. Tehát maximum 5-6 métert. Ha ennél nagyobb, akkor a technika hatása csökken. Persze ahogy fejlődsz a technikában, a hatása és a kiterjedése is egyre jobb lesz. Csak úgy megjegyzés képen mondtam ^^

Randevú Shouval, aminek a végén ájultan esek össze
Elhelyezés: A küldetés végétől egyből
Megkaptam a pénzt és eszembe jutott, hogy Shounak megígértem egy randit. Nem is húztam az időt, hogy letegyem a felszerelésem otthon, hanem egyből a keresésére indultam. Rövid keresgélés után a falusiakat kérdeztem meg, hogy nem láttak –e egy srácot, aki hasonlít a leírásomhoz. De nem sikerült kiszednem sok választ, nem hiába a civilek mindig is rossz szemmel néztek a shinobikra. Aztán mikor már majdnem feladtam, amikor egy ismerős hang kiáltotta a nevem. Megfordultam és a keresett srác állt az utca túloldalán és futva közeledett felém.
- Szia! – Integettem neki.
Oda ért hozzám, majd megfogta a kezem és egyből a parkba ráncigált. Leültünk egy padra és beszélgetni kezdtünk. Nem nagyon tudtam, hogy mit kéne csinálnom. Aztán egy olyan ötlettel állt elő, aminek nem tudtam ellen állni. Egy kellemes kis étterembe vitt. Komolyan éhes voltam, így elég sokat ettem. Egy adag ramen, aztán egy hatalmas adag főétel, végül jó pár sushi. Shou meg alig evett valamit, mert nem erre készült. Ezt csak unaloműzésnek gondolta. Mikor a számlát kihozták a fiúnak leesett az álla. Mivel nem volt nála elég pénz, nekem kellett kisegítenem. A nap további részét együtt töltöttük, de én nem tudtam rávenni magam, hogy megfogjam a kezét. Sétáltunk a parkba, beszélgettünk, megmentettünk egy macskát, elkaptunk egy kóbor kutyát és egyéb kisebb dolgokban is segítettünk. A macska mentés volt a nap legviccesebb élménye. Egy kölyök macska felmászott egy fára, viszont lemászni már nem tudott. Véletlenül jártunk arra. Mivel a cica gazdája még tanuló volt, így nem tudott a fára mászni, Shou pedig egy kereskedő fia volt, aki annak ellenére, hogy a fiában megtalálható a chakra, a ninjákkal szembeni ellenszenvből nem íratta be az akadémiára, nekem kellett felmásznom a fára. A cicust leadtam a gazdájának, majd felálltam, hogy leugorjak, de arra nem számítottam, hogy az ág most fogja feladni és alattam szakad le. Szerencsére Shou elég gyors volt, így elkapott. Egy puszival köszöntem meg neki a segítséget. A következő dolog a kutya kölyök elkapása volt. Ez is érdekesre sikeredett. Véletlenül a kiképzőterep közelébe jártunk, amikor hallottuk, hogy néhány srác egy nevet kiabált. Megkérdeztük, hogy kit keresnek. Tőlük tudtam meg, hogy egy elcsavargó blökit keresnek. Ismét egy fára kellett felmásznom, hogy lássam merre is lehet az eb. Meg is találtam. Elküldtem az egyik fiút, hogy hozzon egy darab húst és valami anyagot. Az volt a tervem, hogy a Kakuremino no Jutsu// A Láthatatlanság Köpenye akadémián tanult technikával megközelítem. Mikor visszaértek a kért dolgokkal. El is kezdtem a tervem. Be is jött az ötlet, de nem úgy ahogy gondoltam, ugyanis a jutsu csak a rejtőzködésre használható, de arra nem volt kitalálva, hogy a szagokat is eltüntesse. Amikor elég közel értem a kutyáho z a szél az orrához vitte a hús szagát és magától odajött hozzám. Napközben nagyon jól el voltunk, viszont este el kellett válnunk. Hazafelé menet egy sikátorban egyik pillanatról a másikra elsötétült minden. Nem tudom mennyi ideig voltam ájult, de amikor felkeltem egy kis fejfájáson kívül nem volt semmi bajom, de a hely, ahova kerültem egy korházi szobához hasonlított. Eddig nem is volt baj, de amint kinéztem az ablakon egy számomra ismeretlen helyre kerültem.

//szeretnék engedélyt kérni a folytatásra//

Csak a felét olvastam el, mivel találtam benne egy nagyon nagy és egy kisebb hibát.

Kicsi: Kamera nincs a Naruto világában. Chakravevő headset van, de kamera nincs.

Nagy: Jelenleg a Ninja Világ a IV. Nagy ninjaháború kitörésétől tart. A különböző nagyhatalmak szövetséget kötöttek. (Konoha & Kumogakure & Sunagakure Vs. Kirigakure & Iwagakure & Otogakure) Ez a két nagy hatalmi szövetség. Kérlek azt, hogy az ellenséges területekről szereztek engedéllyel shinobikat azt javítsd, hiszen még a Chunin vizsgák is külön zajlanak. Kérlek a történetben javítsd ki ezeket. Kirigakure szervezésével csak Kirigakure szövetségesei vegyenek részt ^^

Elvileg átírtam az összeset (bár ez nem Kiri szervezése volt, hanem Hó országáé, de mindegy )

17. születésnap, avagy a beavatás
időben elhelyezés: A tanulás után

Hosszú hetekig tanultam, hogy a chakraérzékelő technikámat fejlesszem, mind távolságban, mind pontosságban. Amikor végeztünk végre engedett volna a tanár pihenni, csak arról a kis részletről feledkezett be, hogy ma van a születésnapom, vagyis ma fognak beavatni a családi titkokba. Már nagyjából tudtam őket, de ma leszek a család teljes jogú tagja. Mivel a tanárom jelentette, hogy keményen dolgoztam az elmúlt időben, így a beavatást egy nappal eltolták, hiszen annak ellenére, hogy a családomról elterjedtek a brutális módszerek, családon belűl mégis csak elnézőbbek voltunk egymással, ha olyan dologról volt szó. Persze más esetben valószínű, hogy nem kegyelmeztek volna nekem, de most elnézték, hiszen edzettem. Másnap már korán keltem, hiszen az izgalomtól nem is tudtam volna aludni, hogy mi lesz velem. Sötétedéskor összegyűlt a család és közösen kimentünk az elrejtett rétre, ahol a család sámánja várt minket, aki csak ilyen alkalmakkor volt hajlandó társulni a családhoz. Vele volt a családi állatunk, egy hatalmas kobra, aki mint egy kiscica összetekeredve az öreg ölében feküdt. És elkezdődött.
- Üdvözletem Tenshi kisasszony. Készen állsz a beavatásra?
Megszeppenten néztem körbe, de senki nem mutatta, hogy érdekelné a néma könyörgésem. Rájöttem, hogy magamban bízhatok csak, így felvettem a családra jellemző pókerarcot és úgy válaszoltam.
- Igen.
- Rendben, akkor kezdhetjük is.
Rengeteg feladatot kellett végrehajtanom, hol az üggyeségemet tették próbára, hol a technikai repertóárom, végül pedig a taktikai képességeimet és a logikai gondolkodásomat. Amikor pedig végeztünk, akkor az este hátralévő részét meditálva egy föld elemű rokon kiemelt oszlop tetjén kellett töltenem. ~Meg tudod csinálni. Meg kell tennem.~ A sámán valami technikával ez idő alatt elemezte a jellememet. A reggel lassan akart eljönni, de végül világosodni kezdett. Hajnali 5 órakor szólt, hogy most akkor lejöhetek. Lemásztam, majd meghajolva vártam az ítéletet.
- Az első körben átmentél. A következő kör egy harc lesz, a család teljes jogú tagjai közül, egy általad kiválasztott ellenfél ellen. Nem a győzelem számít, hanem, hogy használd a fejed. Mintha a chuunin vizsgán lennél. Úgy menj az ellenfelednek, mintha meg akarnád ölni, hiszen az életben is így lesz. Fél órát gondolkozhatsz és te választod ki a nálad lévő felszerelésedet.
~Fél óra igen kevés, hogy összeszedjem a gondolataimat és kiválasszak egy ellenfelet.~ Végül letelt a gondolkodási idő és én választottam. A legfiatalabb rokonomat választottam, aki már átesett ezen. A felszerelésem pedig a következő volt:

1. széles övtáska:
6 kunai (méreggel bekenve), 10 shuriken, fiola víz, 3 robbanó cetli
2. széles övtáska:
1-1 üveg energia/plazmatabletta
egyéb:
2 fuuma shuriken (háton), 2 ninjato (háton), 1 tanto (övben), kirigakure fejpánt (nyakban)

Kiáltunk a rét közepére, majd felmértem a helyzetem. Pechemre a tesóm is víz elemű volt és ahogy körbenéztem a helyzet tökéletes volt egyes elemi jutsuk használatára. Amint a bíró jelt adott és a bátyám két vízklónt hozott létre, amiket én a ninjatoimmal elintéztem. Shunsin no jutsuval a fák közé futottam, hogy kitaláljak valami tervet, de a tesóm egyből pecsételésbe kezdet, majd fura érzésem támadt. Először nem tudtam, hogy az ellenfelem a Illúzió: Köd // Suzu: Kiri nevű genjutsut használta, hiszen az egész területet köd borította el, ami az általam ismert köd jutsu is lehetne. A genjutsura akkor jöttem rá, mikor látomások kezdtek kínozni. Ekkor rájöttem, hogy ennek a technikának már egyszer áldozata lettem, így egyből összetettem a kezem és a tigris pecsétet formáztam, majd elkiáltottam magam: kai. A technika hirtelen megszűnt, de a bátyám már várt két klónnal. Nem tudhattam, hogy milyen, de azt láttam, hogy hatalmas mennyiségű víz van körülötte és hosszú pecsétsorozatot mutat el. Próbáltam memorizálni, de körülbelül a 8 után elvesztettem a fonalat, így a saját tervemre kezdtem koncentrálni. Én s pecséteket formáltam, majd létrejött a köd, amit akartam. Ezután a néma gyilkolás technikáját használtam és oldalról próbáltam a jelenleg védtelen ellenfelem megközelíteni. Éppen elindultam, amikor Suiton: Suiryuudan no Jutsu// Víz Elem – Vízsárkány Jutsu technika csapódott be mellettem. Szerencsére nem esett bajom, bár a víz által eltőrt ágak közül az egyik eltalálta a karom és megsebezte és ráadásul még a köd is eltünt, hiszen a vízroham elég nagy huzatot generált, így a szél elfujta a ködöt. Ellenfelem a két klónt felém küldte. Mivel nem ismertem a technikát, amit használni készült, így simán felkészültem a klónok likvidálására. Láttam, hogy a bíró le akarja állítani a meccset, így gyorsan használtam a kawarimi no jutsut, így a robbáanás, amit a Suiton: Mizu Bunshin Daibakuha//Víz elem: Nagy Vízklón robbanás technika okozott elkerült, viszont arra nem számítottam, hogy az ellenfelem erre is készült, ugyanis ahogy megérkeztem egyből a Suiton: Suitenhoufutsu// Víz elem: Ég és víz konvergencia technika csapdájába kerültem. Ellenfelem kézpecséteket mutogatott el, majd elkezdett felé közeledni a buborék és ő is elindult felém. A bíró ekkor álította le a harcot.
Köszönjük. Ennyi. Eleget láttunk. A döntéshozók összeülnek és eldöntik a lány sorsát.
Nem tudtam, hogy ez most jót vagy rosszat jelent, így nem is aggódtam. ~Meg lesz, nyugi, mert ha nem, akkor én tekerem ki a nyakad. És mégis hogy tervezted?~ Nem tudom mennyi időt ülhettek, de éreztem, hogy a chakrám eléggé kimerült, viszont ellenfelemen ez nem látszott. Nem is várhat mást az ember egy képzett Akari tagtól. Remélhetőleg én is erre az útra léphetek. Sötétedni kezdett, mikor a döntőbírák előléptek és drámai hangon közölték a döntést.
- A döntésünk pedig: - 5 perc szünet – Akari Tenshi kisasszony mostantól a klán teljes jogú tagja.
- Nagyon szépen köszönöm. - Tudtam, hogy a klánnak nem szokása kimutatni a lelkesedését, így én se kezdtem el örömködni.
A családom persze egyből odarohant hozzám és mindenki kezet fogott velem. Miután ezzel kész voltunk a sámán még egy utolsó mondatot szólt.
Most pedig megkapja a klán titkos pecsétjét, ami három dolgot hívatott elvégezni. Első, hogy képtelen legyen a klán titkos ügyeiről bármikor beszélni, míg a másik, hogy jelezze a klánhoz tartozást, harmadik, hogy ezáltal bármikor képes a felhelyező megállapítani a pecsételt helyét..
Ekkor a sámán kézpecsételésbe kezdett, majd kinyitotta a számat és rányomta a kezét. Egyáltalán nem éreztem semmit, de tudtam, hogy a klán titkairól nem fogok tudni beszélni. Ekkor egy másik egyén jött oda, aki ismét pecsételésbe kezdett, majd a bal vállamra nyomta a kezét, ahol megjelent a klán jele, a kör közepén ágaskodó pápaszemes kobra. Ezzel a család teljes jogú tagjává váltam. A sámán elvonult a kobrája, mint az öleb, pedig követte. Nagyszüleim körbevezettek az épületen ahova eddig nem léphettem be, még a laboratóriumot is megmutatták és beavattak a családi titkokba, majd egy egész estét ünneplés után fáradtan feküdt le mindenki.

Egy ismeretlen ismerős megjelenése
időben elhelyezés: „Menekülés a Hullámokból” kaland után a találkozás előtt
cél: egy njk megismerése

Adatlap
Név: Akari Taishi
nem: férfi
kor: 32 éves


szint: S
Specialítás: Víz elem, genjutsu

Rang: Jounin (elveszett)
elem: Víz

kinézet

Jellem:
Fiatal korában igen leleményes és okos gyerek volt, barátai körében inkább a tanácsadó volt, mint a valódi cselekvő. Szeretett mindent csinálni, nem volt olyan küldetést, amit bármilyen okból visszadobott volna, de ritka is volt a bukás, amit nem tudott elviselni. 16 évesen jounin, viszont valami megváltoztatta, onnantól kezdve visszafordíthatatlanul megváltozott, az eddig energiagombóc, sokkal inkább kezdte szeretni a nyugalmat. Egyetlen dolog, ami megmaradt az a tanácsadás, az Akari klán küldetésszerzéséért lett felelős, aki mindig mindenről tud.

Felszerelés: (nem mindent visz magával
2 ninjato, 1 katana (harc esetén ritkán)
1 jumi + nyílak (vadászathoz)
1 jo, 2 sai (állandóan nála van)
övtáska: 2 kunai, 3 shuriken, 5 senbon, néhány tekercs és pár füstbomba, amiben kábító füst van

Előtörténet röviden:
32 éve született Kirigakuréban. Jelleme már fiatalon megmutatkozott, ugyan előbb eltudta volna végezni az akadémiát, de ő maradni akart, így 12 évesen letette a vizsgáját és genninné vált. Ő is ott kezdte ahol mindenki más, kutyasétáltatás, macska fogás, kerti munka stb, de ahogy lassan fejlődött úgy kapott komolyabb küldetéseket, majd elindult az első chuunin vizsgáján, amit ugyan nem elsőként, de teljesítette és megkapta a rangjot. 2 év után a falu látta benne a potenciált és egy jounin rangú küldetést kapott, hogy bizonyítsa rátermett a továbblépésre, amit sikerrel teljesített. Ugyanebben az évben valami történt, ami megváltoztatta őt. Ezután a klánja tanácsadójává vált, majd 19 évesen elhagyta azt. Ez egy időben a klánban hagyomány volt, de utána sokáig ilyen nem történt, egészen Tenshi családjának „árulásáig”, aminek már ismerjük a történetét. Tenshi is elhagyta a klánját, amiről a fiú egyből tudomást szerez, így a Holdból való elutazástól egészen a Hullámok országáig követte. Itt fonódik majd össze a két történet.

A fiú feladata Tenshi életében: Mivel eddig is tanácsadó volt, így csak ilyen szinten tartja a lánnyal a kapcsolatot, esetleg tanít neki, de küldetésre maga már régen nem hajlandó menni. Tehát a feladata a tanácsadás és a tanítás lesz.


A történet a férfi szemszögéből a Hold országától

A családommal tartom a kapcsolatot, de rajtuk kívül senki nem tudja, hogy élek, hiszen az utolsó küldetésen, amit a falu kötelékében meghaltam, legalábbis erről tudnak, de jó ez így, nem kívánom vissza a faluba, sokkal jobb szabadon és nincsenek társaim, akiket féltenem kéne és nem is osztanak be alám idióta gennineket, akiknek minden vágya, hogy valamikor nagy ninják legyenek, amikor még az első komolyabb küldetésüket sem élik túl 60%ban. Most valami Tenshi nevű lányt kellett megkeresnem, hogy kövessem és ha szüksége van rám, akkor kimentsem. Egy Akari sosem fogad el segítséget másoktól és nincs is szüksége rá, bár azért néha mindenkinek szüksége van rá, de amíg nem kérik, addig nem tudsz senkinek sem tudsz. ~Ismét egy idióta Akari, aki követi a hagyományt.~ A Hold országában a Tábort, ahonnan én is vásároltam már magamnak egy háziasszonyt és egy kisebb hajót, sikeresen felszámolta. Nem igazán érdekelt a dolog, hiszen nincs benne érdekeltségem és az az idióta Báró is megérdemelte a sorsát, hiszen mégis csak egy őrült volt, aki nem számíthatott rá, hogy elismerik, sokkal inkább még az emberei is a halálát kivánják. Én nem tehettem meg, hiszen akkor kiderülne, hogy élek, amit nem kockáztathatok. A lány már megismerte a belső sötétjét, de nem tudhatja, hogy követem, még nincs itt az ideje a találkozásnak, így valahogy tudatom vele, hogy a Démonok országába van, amit keres, de előtte még a mérgekkel való ismeretét is bővíti, majd begyűjti az első adag mérgét, sajnos az elmarad, ami fontos lett volna a számára, de majd valahogy úgyis megoldom, így a kontinensre utazik. Ott összefut a nagybátyjával, aki elrontja a tervem, ilyenkor legszívesebben végeznék azzal az emberrel, akivel már évekkel ez elött kellett volna, amikor a lánnya elhitette, hogy meghalt, és a Hullámok országába küldi valami miatt, ahol viszont átveri és nem küld semmit, de mit is várhatnék egy olyan jellemtelen embertől, mint ő. Képtelen lekötni magát, még a saját családját is átveri. Egyetlen ember, aki tudta, hogy él én vagyok, de az is csak egy véletlen volt, hiszen a bolondja éppen az egyik üzletemet akarta megakadályozni néhány szökött shinobival. Sikerült neki, de valahogy megszöktem és nem tudta meg, hogy rokont akadályozott meg valamiben. Szerencsére nem volt fontos, de azért az a pár ezer ryu veszteség igen csak rosszul esett. Lassan itt lesz az ideje a dolognak, de még várok, hogy összefussak a lánnyal, még nincs rá felkészülve. A találkozó idejét egy szervezet átverése hozza közelebb, mint terveztem, de ahogy mondani szokták: Ember tervez, kami végez, ami most is igaz volt. Tenshi nem tudhatja, hogy a szervezet most csak teszteli és ha nem akarja azt a pecsétet, amit ők használnak, akkor hamarosan meg kell mutatnom magam, márpedig a menekülése közben, mielőtt újra eltűnik a szem elől. A feladatra, hogy lopjon el a falu vezetőjének fiát három napot kap, viszont azt nem látja, hogy is láthatná, hogy továbbra is a teszt része. Az első két napot a terep felmérésére és tervezésre szánja, ezzel is közelebb kerülve a véghez. Nem nagyon értem, hogy mit kell ezen rágódni. Régen nekem egyszer elég volt megnézni a terepet majd bemenni, elvégezni a dolgot, majd elhagyni a terepet, romlik a kiképzés a klánba vagy csak a lány reménytelen eset, bár nem élte volna túl a Tábor kalandot, ha valóban annyira szerencsétlen lenne. Nem csoda, hiszen az Akari klán tagság mellett egy másik klán tagja is volt. Egyetlen jó ötlete az éjszakai behatolás volt, bár hülyeség volt otthagyni a haldokló őrt, még akkor is, ha az a megbízó volt, ugyanis annak a hangja felkeltheti valami kíváncsi civil figyelmét és szólhat a helyi rendőrségnek, ami rövid úton börtönbe vezetett volna, ha a férfi nem lép le. Végre lassan kezd rájönni, hogy az egész csak átverés, hiszen a ház csak díszlet, de az őr mondata, hogy a család nyaralni van, ez igen csak fel is húzta, de ez jót tesz neki. Amikor haragosan közli a megbízóval a tényállást, az csak röhög, hiszen az egész az ő terve volt. Ekkor jött az erősítés, hogy feltegyék azt az átkozott pecsétet, de szerencsére a lány kivágja magát, ami bizonyítja, hogy végre egy családtag, aki normálisan lett képezve és ezzel pozitívan csalódtam a családban, hiszen az elmúlt években kevés ilyenhez volt szerencsém, a legtöbben meghaltak, mielőtt megmutattam magam, így viszont egy víz sárkány elől kénytelen menekülni. Valahogy sikerült elhagynia a falut, majd menekülni kezd. Az erdőbe veszi az irányt, majd fut, ahogy a lába bírja. Lassan én is mozgásba lendülök, hogy megadjam neki a következő feladatot. Nem akartam letámadni, így elővettem egy füstbombát a zsebemből és a lába elé dobtam. Ugyan valahogy sikerült elugrania a füstből és elmenekült, de nem jutott messze, hiszen a gáz már az első pillanatban a szervezetébe jutott, így 5 perc után ájultan esett össze.
Néhány óra múlva felébredt a barlangomba nem messze a Hullámok országának határától a Gőz országában. Igen, azért választottam ezt a területet, mert innen nincs messze Yukigakure, ahova gyakran mentem át lustálkodni és csajozni, de ez nem számít. Ahogy felkelt a hölgy, egyből nyugalomra intettem, bár nagyon mozogni sem tud, hiszen lekötöztem, nem azért, mert veszélyt rám, hanem azért, hogy biztos, hogy meghallgasson. Igaz a füst miatt még kába, de hamarosan már érteni fogja amit mondok.
Nyugi! Barát vagyok. A nevem Taishi.
Akari Taishi? - Csodálkozik, mint aki hallott rólam. - A családi történetekben sokat hallottam rólad, viszont a szökésed utántól nem nagyon tudok rólad semmit. - Legalább ez kiderült.
Igen, de nem ez a lényeg. A család úgy döntött, hogy legyek a tanácsadód, ezért így is fogok tenni, viszont ki kell ábrándítsalak, nem azért vagyok itt, hogy a küldetés alatt megmentsem a bőröd, hanem azért, hogy tanáccsal lássalak el. Lesz alkalom, hogy veled megyek, de nem sűrűn.
Elmondtam a lényeget és elmondom, hogy mit várjon tőlem, de egyenlőre a másik, anyai ágról hallgatok, és azt is közöltem, hogy nem azért vagyok, hogy a küldetésen én is részt vegyek, bár néha én is megyek, de ne számítson rá sűrűn.
Mielőtt elfelejtem. Itt megtalálsz, emellett a hajómat, amit a Fagy és Villám határán bármikor megtalálod, felajánlom neked, mint egy bázis. Mostantól te mondod meg, hova menjen, viszont majd szükségem lenne 300ezer ryura, mint letét.
Pénzem annyi nincs, de ha megengeded, hogy részletbe fizessem, akkor a nálam lévő pénzt, mint első részletet odaadom.
Rendben, de csak mert családtag vagy. Itt az első feladatom. Menj be Yukiba és ott találkozni fogsz egy Mirubi nevű sráccal. Onnan tudni fogsz mindent. Aztán ajánlom a Fű országát, ugyanis Iwagakure meg fogja támadni és ha részt veszel, akkor a falu könnyebben visszavesz.
A terv meg volt, már csak rajta múlik, hogy sikerül-e. Mivel egyenlőre nem tudom, hogy mi lesz vele, ha nem is én, de egy segítőmet, igen nekem olyan is van, hiszen van egy- két jó akaróm és még én is csinálok néha küldetést, mégha a legtöbb már nem kihívás, hiszen a víz elem és a genjutsu mindig kéznél van, de azért a tai jutsu is jól szokott jönni vagy hogy a szervezetem már immunissá vált a legtöbb méreg ellen.

Egy hamis emlék, avagy hazugság lenne az életem?
Időben elhelyezés: Útban a frontra, Taishival való találkozás után
apa - http://www.pageresource.com/wallpapers/wallpaper/the-night-chaser-anime-cat-cool-ears-hunter-john-doe_433904.jpg
anya - http://namie.kepeslap.com/images/16756/anime4.jpg
//Tiltásom ma járt le (2013.11.27-2014.02.27.)

Taishi egy fontos dolgot akart velem közölni, mielőtt elküld a frontra és ehhez egy közeli barlangba vonultunk félre az esetleges figyelő szemektől. Ugyan nem éreztem senkit a közelben, de lehet, hogy tudnak a dologról, hogy szenzorok vagyunk, így muszáj volt kételkedni, bár az sem segített, hogy Taishi a hosszú meneküléssel töltött évek alatt eléggé paranoiás lett. Az időjárás sem volt ellene, hogy egy barlangba bújjunk, ugyanis az eső is esni kezdett. Elég komoly lehetett a helyzet, amit elmondani akart, ugyanis elég komoly arcot vágott. Egy mély levegőt vett és felém fordult.
- Ülj le! Hosszú lesz amit mondani akarok.
Újabb levegőt vesz, majd elkezdi.
- Az emlékeid egy része hamis. A szüleid és a nagybáttyád a te védelmedben ültették be, bár a nagybáttyád oldaláról nem vagyok ebben biztos hogy baráti volt a szándéka. Ez nem módosít azon, aki vagy, akivé lettél, te továbbra is Akari vagy. A családban, akire úgy emlékszel, hogy velük nőttél fel, sosem létezett. A nagybátyád, az egyetlen valódi rokonod, akit abból a korból ismersz, intézte a dolgot. A te egy jóval nagyobb terv egy része vagy, amit Kirigakure kezdett el évekkel ezelőtt. Az Akari klán hatalmas, de a család legtöbb tagja nem tudja, hogy ő hozzánk tartozik, ez és az a tény, hogy kiemelkedő genjutsu használók vagyunk, tette lehetővé, hogy a terv megvalósuljon. A klán nagy része szerteszét van a Víz szövetségének országaiban. A legtöbbjük tökéletes bérgyilkossá vált, vagy valamikor azzá válik, ugyanis az életük teljesen hamis és úgy van kitalálva, hogy érzéketlenné válljanak, így válva tökéletes gyilkossá és shinobivá. A te eseted a kevés kivételek egyike. Te más miatt lettél úgy irányítva ahogy. Amikor nem rég a nagybáttyád felfedte magát a lebukás közel volt, de szerencsére nem lett belőle baj. A szüleid valójában továbbra is élnek, bár jelenleg most egy titkos és számomra is ismeretlen helyen tartózkodnak, ahol küldetést teljesítenek. Bonyolult az egész jobb, ha megmutatom.
Nem igazán értem az utolsó mondatot, de gondoltam úgyis mindjárt kiderül. Kézpecséteket mutat, de amikor várom, hogy valami velem történne, a barlang bejáratát zárja el egy vízburok. Nem tudom, hogy ez minek kellett, de ő tudja valószínűleg csak védelemre van szüksége, hiszen ebben a világban nem tudni, hogy ki tör ránk vagy ki akarja, hogy ne tudjam meg azt, amit mutatni készül.
- Készülj! Kezdem.
Újabb pecséteket mutatott, majd egy érdekes hangott hallottam, mintha két fém tárgyat húztak volna el egymáson, majd elájultam. Tökéletesen sötét helyen ébredtem, mellettem Taishi állt és beszélt.
- Remélem elég erős vagy, hogy lásd azt amit mutatni akarok. Erős lesz, de legyél felkészülve, mert ez megváltoztatja az életed. Az egész ott kezdődött, hogy a szüleid ott hagytak a nagybátyádnál, aki még korábban ért oda, mint Víz országából szökött shinobi, pedig erről szó nem volt, de mindegy. Kezdődjön!
Az egész elég furcsa volt, mert amint kimondta az utolsó szót újra elsötétült minden, majd egyszer csak a születésem helyén találtam magam a szüleim és taishi társaságában. Érdekes volt a látvány, hiszen tudomásom szerint Konoha korházában születtem, de ez a hely nem hogy kórházra, még egy laboratóriumra sem hasonlított. Taishi mellettem állt és kommentálta az eseményeket.
- A nagybáttyád ismered, de ők a szüleid. A férfi az apád, ez az egyetlen alkalom, amikor láttam az arcát. Anyukád az, aki éppen ott az ágyban fekszik.
Fura volt megismerni a szüleimet és főleg furcsa volt őket huszonévesen látni, mellettük az éppen tinédzserkorból kilépő, mégis anbu maszkot viselő Taishit. Tudtam, hogy fiatalon lett az, de hogy már a születésem pillanatában az volt, nem hittem volna.
- Szüleid nagy hírű harcosok voltak, apád már 14 évesen anbu volt, 16 évesen pedig kapitánnyá nevezték ki, én is tőle tanultam mindent amit tudok, bár shoogiban sosem vert el, ő inkább az erőt részesítette előnyben, míg anyukád megtalálta a középutat. Nem fogod elhinni, de valójában másod unokatestvérek vagyunk apáddal anyai ágon, ugyanis a nagyszüleink összesen négyen voltak testvérek. Ő volt az idősebb, mindig báttyámként tekintettem rá. Ő lett előbb anbu és mikor megkapta a kapitányi rangot engem is bevett a szervezetbe.
Ekkor megszülettem, el kell ismernem még magamnak is, mindenféle álszerénység nélkül: Aranyos baba voltam.
- A szüleid már ekkor tudták, hogy a célod nem az lesz, hogy egy falut szolgálva te is kövesd a családi hagyományokat és egy névtelen gyilkosként tűnj el a semmibe, hanem neked feladatod van ebben a klánban, mert nagy dolgokra vagy hivatott.
- Amúgy ez hol történt?
- A család egyik, a Tűz országának határától nem messze a Gőz országában található laboratóriumában és raktárában, eléggé megközelíthetetlen helyen, megfelelő víz elemi jutsu nélkül nem is találod meg, de egyenlőre nem állsz készen arra a tudásra, ami ott található és a chakrád is kevés a technika elsajátításához.
Ekkor ugrott a kép. 8 éves lehettem, amikor arra emlékszem, hogy beirattak az akadémiára, de a történetben erről szó sem volt, hanem a nagybáttyám és a szüleim képeztek otthon a genjutsu és az orvosi technikák alapjaira, mind amellett megtanították azt az elméleti anyagot, amit 12 éves korukig az akadémiára járok megtanultak. A gennin vizsgát viszont legalább letettem. Az első komolyabb küldetésen is pont úgy történt, ahogy emlékeztem, hiszen akkor nem volt senki a közelembe, de nem is befolyásolta volna a további előmenetelem, annyi viszont szemet szúrt, hogy eddig számomra ismeretlen technikát használtak, amire rá is kérdeztem Taishinál, aki egyből mondta is a technika nevét: Yuushutshu Suirou no Jutsu // Kibugyannó vízbörtön technika és megígérte, hogy megtanítja nekem, amint végeztünk az emlékeimmel. Jött a chuunin vizsga, ami majdnem megfelelt a valóságnak, annyi eltéréssel, hogy igazából megkaptam a rangot, de szüleim közbenjárásának köszönhetően nem tüntettek ki. Nem tudtam, hogy ennek mi értelme, de Taishi egyből látta rajtam a kérdést és meg is válaszolta.
- A szüleid nem akarták, hogy elköteleződj a falunak azzal, hogy magasabb rangba állítanak, amit viszont nem áruklhattak el a falunak, így azzal intézték el a dolgot, hogy hiába sikerült teljesítened a feladatokat még túl fiatal és felkészületlen vagy a rangra, még a család öregjei nem látnak eléggé felkészültnek a rangra, ami persze nem volt igaz.
Aztán jött az öcsém elvesztése, aki igazából sosem született meg az is csak egy hamis emlék volt ugyanis kellett valaki, aki megadja a végső lökést Konoha gyülöletéhez vezető úton és ez jó ürügy volt rá, hogy egy szeretett testvér legyen az, hiszen Konoha elvette tőlem az anyám és az apám is, ami igazából csak ismét egy hazugság volt a család részéről. A szökésünk valójában sikeres volt, hiszen a falu nem sejtette meg és senki nem támadott meg minket, a nagybáttyám eljátszott halála volt végül a legutolsó lépés a terv kezdetében, aminek most én vagyok a véghez vivője, azóta minden emlékem a sajátom, de az utam teljességgel eltervezett.

Most már elmúlt a tiltásom biztosan, így amennyiben lehetséges az utolsó kalandot szeretném ismét beadni.