Dohányföldek

Sai Pént. Ápr. 13 2012, 11:09

Füst országa dohánytermesztéséről nevezetes a leginkább. Az ország jó részét dohánynövény termesztésével hasznosítják. Így ilyen termelésre fogott földek szerte az országban megtalálhatók, a ninja falu közelétől kezdve a határvidékekig.

**Hazame Karou** Vas. Ápr. 15 2012, 14:32

A főkapun be, a folyosón tovább, ajtónál megáll, kop-kop és benyit. Ezzel a jól összefoglaló mondattal lehetne a legjobban ábrázolni a türelmetlenségemmel fütött rohamomat a kis szobáig. Az ajtó gyorsan nyílt és kit sikerült megpillantanom először? Na? Hát persze, hogy a magát kényelembe helyező senseit. Hát ez... ez már sok volt!
A fejem elkezdett vörösödni és dühösen rámutattam a senseire. Habár nem szeretek kiabálni, de most valami ilyesmire készűltem, egészen addig, amíg meg nem pillantottam a mellette űlő embert. Ebben a pillanatban, mintha valami rámparancsolt volna és a fejem színe visszaváltott a normálisra. Na, persze nem a tisztelet miatt...
Mit keres ez itt? Úgy tudtam nem nagyon szokott küldetéseket kiosztani, vagy legalábbis nem személyesen... Felismertem a fickót, pedig eddig csak egyszer láttam. A falu vezetője. Olyan mint máshol a kage. De azok akik magukat Kagénak nevezik, azért mégiscsak mások... Őket szeretik az emberek, de ezt itt... Nem is értem, hogy-hogy nem a testőrei körében van éppen valami elrejtett és füsttel teli szobában.
Egyszer láttam ezt a férfit, de az arcképe beleégett az emlékezetembe. Gyűlölöm... Én gyűlölöm...
Habár dühös voltam és a gyűlölettel keveredett harag, könnyen meggondolatlanná tehet, de valami - talán a józan eszem, ha van ilyen - megálljt parancsolt hirtelen a dühömnek.
A sensei felé vádlóan kinyújtott kezemet leengedtem és arrébb álltam az ajtóból, hogy társam is beljebb jöhessen. Nekidőltem a falnak és zsebre tettem a kezem. Tíz-tizenöt másodperc telhetett el a belépésem óta. Ekkor a sensei megszólalt:
- Végre hogy megérkeztetek, azt hittem, ma már össze sem szeditek magatokat, és kinn öregedek meg!
Ashige - a falu vezetője - elmosolyodott. Gondolom nem emlékszik arra az incidensre, mert sok hasonlóval kell törődnie meg már sok év telt el, de az agyam ezt a mosolyt nem kedvesnek fogta fel.
- A falu közeli dohányföldekről érkezett a hír, hogy egy vadon kószáló párduc garázdálkodik a földeken, rettegésben tartva a földműveseket. Szeretném, ha utánanéznétek, és ha lehet, be is fognátok az állatot.
Eldünyögtem egy "meglesz"-t, majd kimentem az ajtón és szótlanul elindultam. Nem tudtam, hogy Toua követ-e vagy sem, sőt azt sem láttam, hogy a sensei így tesz-e, de nem is érdekelt. Néhány kérdést fel kellett volna tennem, mert fogalmam sem volt melyik írányba is kell menni, mert azok a "közeli" dohányföldek bármelyik írányban lehetnek. De igazából semmi sem érdekelt. A palotán kivül megálltam és vártam, majd csendben követtem a többieket a megfelelő írányba. Talpam alatt gyorsan vagy lassan fogy az út, az a többiek tempójától függ. Gondolataimat megpróbáltam elterelni a küldetés esetleges nehézségeire - amiből lássuk be elég sok akad...

**Sakaki Toua** Vas. Ápr. 15 2012, 17:20

Touát nem viselte meg a várakozás elvégre amúgy is késve érkezett, na meg az ő hobbija a fejből való kibámulás volt. Így hogy ezt tisztáztuk, szépen csendbe követte társát egészen be az eligazító irodába, ahol a mester várt rájuk. Ez akár lehetett volna meglepetés is, ám mivel a sensei nem közölte hogy pontosan hol fog várni rájuk, így egyedül magukat okolhatták, amiért fölöslegesen időztek kint. Na de ez van a kiömlött tej fölött fölösleges pityeregni, helyette fel kell nyalni. Hősünk, mint az elmúlt percekben most is néma csendben figyelt főként feladatukra, amelytől enyhén szólva felcsillant a szeme. Na nem ám azért, mert párducok ritkán mászkálnak errefelé vagy inkább soha, hanem mert milyen jó lenne egy ilyet befogni és megtartani. Talán ha sikerül a küldetés és szépen kéri, akkor megtarthatja, de addig is el kell végezni a feladatot. Végül egy meghajlást követően, ismét Karou nyomába eredt. A hely, ahová igyekeztek a közeli dohányföldek egyike volt, és mint dohánybolt örökös ismerte a terepet, így rögtön a legközelebbi felé vette az irányt elvégre közeliről, és nem távoliról van szó.
~ Párduc, egy jó kis párduc. Milyen jó lenne egy akkora cica. ~ Áradozott magában miközben lábai szépen felemésztették a métereket.

Sai Hétf. Ápr. 23 2012, 22:46

//Meghalok xD Toua, a reakciódról tökre eszembe jutott egy anime egy általam favorizált jelenete xD//

A dohánytermesztő terület valóban közel volt, alig egy óra rendesen sétálva, hát akkor egy ninjának főleg nem távolság, így hamar megérkeztetek. Már vártak benneteket. Nem voltak sokan, nagyjából a földek tulajdonosai lehettek, akiknek egy része inkább rémült, más része inkább felháborodott volt. A félelem egyértelmű, senki sem boldog, ha párduc rohangál a "hátsó kertben", a düh is érthető volt, a növényeket ugyanis letörte az állat testével itt-ott, és ha akkorára nőne a növény, bizony tökre gabonakör feelingetek lehetne.
A falusiaktól megtudjátok, hogy két napja bukkant fel először, s tegnap éjszaka már szemtanú is volt - előtte való nap még csak a nyomairól árulkodott a vetemény -, s kis híján megölt egy embert, akit most kórházban ápolnak, mert a cicus majdnem leharapta a fél kezét - nem valami barátságos teremtés, na.
Más furcsa nyomokra a falusiak nem bukkantak, de tény, annyira nem is profi nyomolvasók, na meg az egyszerű emberi lábnyomok el is tűnhetnek a többi, falusiak által hátrahagyottak között, így nem tudni, a párduc egyedül császkál vagy esetleg van gazdája is. A kapott információk alapjűn valahogy neki kellene esnetek a nyomozásnak.

**Hazame Karou** Hétf. Ápr. 30 2012, 13:38

Az út alatt sikerült elvonatkoztatnom arról, amire jobb nem emlékezni, így a küldetés vette át a főszerepet. Egy óránál nem tarthatott tovább az utunk, s ebből következik, hogy hamar meg is érkeztünk. Nem túl nagy tömeg gyűlt össze a fogadásunkra, de azért mégis csak vártak minket. Megtudtuk, hogy eddig egy ember sérült meg komolyabban és a párduc tényleg létezik.
Valójában semmi lényeges információt nem kaptunk, csupán egy-két olyat, amin talán el lehet indulni, de hogy előre vagy hátra az jó kérdés.
Mivel én nem bővelkedem az észben - nem mintha ostoba lennék - ezért úgy döntöttem a fölösleges szálak, lényegtelen összekapcsolgatását, majd ráhagyom Touára. Én pedig elindulok körülnézni. Természetesen Toua is jönnie kellene, mert egyedül egy párduccal nem szivesen vívnék meg, de inkább Ő fárassza az agyát mint én.
- Van egy ötletem - kezdtem - Menjünk és nézzünk körül a földeken nyomok után. Aztán pedig majd eldöntjük, hogyan haladunk tovább, mert jelenleg semmi lényegeset nem tudunk, csupán annyit, hogy létezik az állat...
Ha beleegyezik az egyik gazdát megkérem, hogy mutassa meg hol látták a párduct és terveim szerint onnan indítjuk ki a nyomozást.

**Sakaki Toua** Kedd Május 01 2012, 11:13

Könnyed kis séta volt az út, mester látszólag sehol vagy csak képesség felmérést tart éppen, bárhogy is, Toua megszokott áradozó tekintettel és ezúttal némi csillogással a szemeiben falta a métereket. Megérkezésükkor látszott, hogy a tett helyszínét a dühös termesztők saját testükkel zárták le, elvégre pont erre a két shinobi palántára vártak vagy, ha nem is rájuk, de némileg komolyabb erősítésre. Dühös ugyanakkor biztos forrásból megtudták az állat két napja tűnt fel, sőt látták is így biztos nem valami illúzióval és szándékos rongálással van dolguk. Na persze ha mindez nem lenne elég, a cicus nem igazán tűri az idegeneket, ami Toua érdeklődését még inkább felkeltette. Elvégre nem mindennap szelídíthet meg egy ilyen vadállatot az ember és teheti aranyos kis házi kedvenccé, aki parancsra karokat harap le. Ám amíg a srác saját álomvilágában volt elveszve társa már a problémán gondolkodott, hogy végül egyetlen ötletével kizökkentse csapattársát az álmodozásból. A másik világban járó srác, mindössze szófoszlányokat fogott el füleivel mikor visszatért a földre, ám szerencséjére a lényeget felfogta. Irány nyomokat keresni.
- Rendben menjünk! - szokatlan lelkesedés áradt hangjából sőt, ha nem lett volna elég, még négykézlábra is vetette magát, hogy a földet szagolva induljon nyomokat keresni.

Sai Szer. Május 02 2012, 18:04

Természetesen senseietek is veletek tartott a faluig, de ott rátok bízta a feladatot, próbálgassátok csak magatok. Arra jutottatok, hogy itt is érdemes mindent a kályhától, azaz a legelejétől kezdeni, s ki-ki a sajátos módján ért a "tett" helyszínére. A föld tulajdonosa mutogatta nektek, hogy először hol fedezték fel a az állat nyomait, majd másnap hol támadta meg a társukat, s végül elmondta, mire figyeljetek, miközben járkáltok az ültetvényen, nehogy ti is kárt okozzatok, s ha erre odafigyeltek, hát senki nem lesz rátok dühös, és egy növény sem sérül majd meg.
Amit megtudtatok, az idegenvezetővel bejárva a terepet, hogy a párduc kelet felől érkezett, ami viszont érdekes lehetett, hogy nem közvetlenül az ültetvény szélétől kezdett kárt okozni, hanem körülbelül két méterrel beljebbről. Vajon odaugrott? Ha igen, vajon miért? A másik terepnél egyértelműen látszott, hogy az állat lesben állhatott egy ideje, mintha vadászna, és várná, hogy a vad elég közel merészkedjen, mivel egy helyen a testének lenyomata mélyen és tisztán a földbe "ágyazódott", mintha ott sok időt töltött volna, s még a frissen kelő gaz sem tudott tegnap óta felegyenesedni, olyannyira lenyomta a nehéz test súlya. Az "összecsapás helyén viszonylag kis körben volt letaposva a dohánynövény, az állat nem próbálta meg arrébb vonszolni zsákmányát. Vércseppek, -foltok ugyan voltak szanaszéjjel, hiszen azért mégsem hagyta magát az illető, mert nem kívánt vacsi lenni, de az, hogy simán nagyobb felfordulást is csinálhatott volna az állat, és valószínűleg, ha komolyabban gondolja, nem menekül meg az illető ennyivel, felkeltheti a gyanút, hogy miért viselkedett úgy az állat, ahogy, főleg, hogy a titeket túráztató férfi beszédéből kiderült, hogy a megtámadott először nyugat felé akart menekülni futva, de az állat elkapta, és nem engedte, míg mikor sikerült a keze súlyos roncsolásával kiszabadulnia, és szinte az ellenkező irányba futnia, az állat már nem mutatott vehemenciát, elengedte, s aztán eltűnt az éjszakában.

**Hazame Karou** Kedd Május 08 2012, 15:22

Toua-chan egy "rendben menjünk"-el beleegyezett a tervembe. Háhá én lettem a főnök! Vagy nem? Mindegy...
Az ültetvényes, akit megkértem elmagyarázta hogyan és hova lépjünk ahhoz, hogy ne tegyünk kárt a termésben. Tényleg féltheti azt a dohányt, ha ennyire figyel ezekre a dolgokra, bár ez azért nem meglepő, elvégre ebből él!
Az állatka kelet felől érkezett és mint megtudtuk érdekességként nem a termőföld szélén kezdődnek a nyomai, hanem néhány méterrel beljebbről, ami azért elég fura már alaphangon is. Vagy az is lehet, hogy ez egy ilyen kerge párduc és bakkecskének képzeli magát, ezen okból folyamatosan ugrál!
Az idegen vezető bácsi (vagy emberke, ahogy tetszik) megmutatta hol támadta meg a párduc azt az embert, aki most a korházban van. Annyit mondott még, hogy az állat egy idő után nem követte a férfit, viszont az nem engedte, hogy nyugat felé fusson...
A küldetés kezdett igazán feldobni és azt hiszem ez jó dolognak is mondható. Átgondolva a dolgokat fel kell tennem egy-két kérdést túráztatónak, s ha jobban átgondolom azokat, akkor talán nem olyan nyersek, de én mindig is a tettek embere voltam, nem pedig a szavaké:
- Kivel kerültek összetűzésbe? Megfenyegette magukat valaki? Okoztak károkat valakiknek? Riválisok?
Szavaim tömörek, modortalanok, akadékoskodók, de legfőbbképpen sokatmondóak és szükségesek. A válasz lényeges és ezután azt hiszem az irány sem megkérdőjelezhető: megyünk nyugatra!
Toua fejében vajon most mi járhat? Jó lenne tudni, de ez így izgalmasabb! Én fogok jobban teljesíteni ezen a küldetésen és akkor ezt a versenyt Én nyerem!

**Sakaki Toua** Kedd Május 08 2012, 16:11

Toua mit sem törődve azzal, hogy bolondnak nézik továbbra is négykézláb mászott csapattársa, na meg a termelő után a földet szagolva. Ahogy egyre közelebb értek úgy vált egyre érezhetőbbé az állat szaga, persze talán egy kisebb szőrcsomó nagyobb segítségére lett volna, azonban ez mellékes volt. Magát kutyának képzelő hősünk a tett helyszínére érve ismét kiegyenesedett és némi terepszemlét tartott, miközben figyelmesen hallgatta a gazda történetét. Kezdetben egyetlen információ sem tűnt lényegesnek, végül azonban mégis csak akadt egy. A leendő háziállat nem hagyta, hogy a játéka nyugatra menjen. Na de vajon miért? Lehet, hogy szimplán szórakozott az áldozattal, de az is lehet, hogy van ott valami. A kelet kevésbé tűnt lényegesnek hisz itt szóba jöhet az is, hogy ráunt a játékra a cicus, na meg ha meg akarta volna ölni a falusit, azt már az elején megtette volna. Toua szerette volna az állatkát, ám valami bűzlött neki. Ahogy a dolgok álltak nem volt kétséges, hogy az állat idomított elvégre egy éhes vadon élő példány nem viselkedne így, hisz, még ha szórakozik is az étellel, akkor is levadássza, persze az erősítés megérkezése más tészta, ám ez a tény kétségtelen. Valaki állt a támadás mögött, na de vajon miért és kicsoda? Karba tett kézzel agyalt a dolgokon miközben arra is várt, hogy társa befejezze a fölösleges kihallgatást. A srác számára ugyan is nyílt titok volt, hogy a termesztők néha versenyeznek egymással, de csak a termény árulásakor, annyira senki se alacsonyodna le, hogy más terményét megrongálja. Kezdett itt összeállni egy összeesküvés elmélet, ám még korai bármit is mondani.

Sai Kedd Május 15 2012, 20:45

A két genin végighallgatta az információkat és ez alapján döntött a hogyan továbbról, ki-ki saját stílusában. Ebben bizony, bár tény, egyébként is, kiütközött a két genin közti különbség. Egy azonban mindkettejük számára világos volt: valami van Nyugaton.
A titeket kísérő férfi válaszolgatni igyekezett Karounak, egész készségesnek is tűnt, de a válaszai nem voltak túl informatívak.
- Tudja, itt mindenki vitatkozik mindenkivel, de csak mint egy nagy család, komoly ellenségünk nincs, legalább is nem tudok róla, senki nem fenyegetett meg senkit szokatlanul. Károkat meg csak a természet képes okozni a túl sok vagy a túl kevés esővel, kártevőkkel, emberi erővel sokáig tartana, ráadásul tudja, fiam, aki egész életében dohánynövényekkel foglalkozott, annak nincs szíve bántani ezeket a tüneményes növényeket. - Igen, határozottan tüneményesnek nevezte a férfi a növényeket...
Az itteniek inkább tűntek olyasvalakiknek, akik kényszerűségből, hogy mindenki megélhessen, inkább segítik egymást, vagy minimum békében hagyják a másikat, nem pedig károkat okoznak. Valahogy nem illett az ilyesmi hozzájuk, mind egyszerű parasztembernek tűnt, akinek kezét kérgesre cserzi a mindennapos kétkezi munka, s sötétebbre festi bőrük a nap.
Így hát két hősünk a mondottaknak megfelelő odafigyeléssel indult meg az ültetvényesben nyugat felé, hátha találnak valamit arrafelé, mielőtt leszaladnának a térképről véletlen. Az elmúlt napokban nem esett az eső, így jó eséllyel még, ha vannak, jól láthatók a nyomok, persze csak ha nyitva tartják rendesen a szemük a fiatalok. Nyomok fura mód mégsem voltak, mármint konkrét lábnyomok, vagy bármi egyéb, s errefelé a növényeket sem pusztították le, talán ezért nem is jöttek tovább erre a termesztők sem. Amit viszont ők nem vettek észre, az a vér volt. Nem sok, de néhány növény levelén fel lehetett fedezni. Egyébként a terep pedig kissé, ha lehet, túlzottan is rendezett volt, ráadásul az ültetvény után, nyugat felé tovább haladva rögtön egy erdő következett...

//Ha bementek, írjátok fel, mire készültök fel, mi mindennel számoltok, mi bukkanhat fel szerintetek rátok leselkedve//

**Hazame Karou** Kedd Május 22 2012, 19:50

Kérdéseim modorát a férfi mintha észre sem vette volna, bő válaszba kezdett:
- Tudja, itt mindenki vitatkozik mindenkivel, de csak mint egy nagy család, komoly ellenségünk nincs, legalább is nem tudok róla, senki nem fenyegetett meg senkit szokatlanul. Károkat meg csak a természet képes okozni a túl sok vagy a túl kevés esővel, kártevőkkel, emberi erővel sokáig tartana, ráadásul tudja, fiam, aki egész életében dohánynövényekkel foglalkozott, annak nincs szíve bántani ezeket a tüneményes növényeket.
Nem is nagyon gondoltam, hogy más ültetvényesek cselekedtek volna így, egyrészt mert honnan szereznének egy ilyen állatot, másrészt meg azért, amit a férfi elmondott. Én inkább egy be nem fizetett védelmi pénz, vagy személyes bosszúra gondolok az alvilágtól, merthogy ebben az országban az a legnagyobb úr. A rendfentartók kislétszámúak és tisztességtelenek az esetek nagy részében, éppen ezért hívják a füst országát bűnparadicsomnak. Ha nem így lenne akkor Ashige sem lehetne Kemurigakure no sato vezetője!
De okosabbnak látom tovább nem firtatni a dolgot. Az írány adott, már csak el kell rajta indulni...
Nagy rá az esély, hogy a párduc errefelé lesz így hát nem árt felkészülni néhány dologra. Fegyvert nem valószínű, hogy lesz esély előhúzni egy párduccal szemben, ezért már most be kell készíteni mindet - mert ugye el kell fogni, de ha esetleg elpusztulna, hát inkább Ő mint én!
A bal kezembe három shurikent rejtek és kicsit beljebb húzom a púlóverem ujjában. A katanámat - ami a hátamon van - meglazítom a hüvelyében, hogy ne akadjon meg és a jobb kezembe egy füstbombát, valamint egy kunait rejtek. Természetesen ezeket nem szorongatom, vagy ilyesmi, hanem kényelmesen fogom és megpróbálom minél jobban rejteni.
A terület eléggé száraznak is mondható, ami valószínüleg az eső hiányát jelzi. A fura az egészben, hogy az ültetvény még csak le sincs taposva, viszont itt-ott vérfoltok látszódnak. Aprók, de attól még vérfoltok...
Az ültetvény után egy erdő következett.
- Én azt mondom menjünk be! - mondom Touának a szokásos módon, azaz mondhatni ez egyszerű megjegyzés, mert elindulok befelé.
Több eshetőség is adott, ezért lassan haladok. Figyelni ugyan figyelek, de mivel nem lehet mindent észrevenni, ezért nem viszem túlzásba inkább elmémben lejátszom az eshetőségeket és az azokra való reakcióimat. Ha mozgást érzékelek, akkor rögtön megállok és abban az esetben, ha az nem ellenem irányul, akkor lejjebb gugolok és feszülten figyelek. Ha ellenem írányul, akkor a shurikeneket eldobom a megfelelő írányba és a kunaitőrrel védekezek, miközben felmérem, honnan jön az ellenség, ezek után lehetőség szerint használom a füstbombát egy kawarimit létrehozva eltejtőzök az egyik bokorban, közben pedig a füstből, füstklónokat hozok létre.
Természetesen nem csak a párduc, hanem emberek is rám - ha Toua követ, akkor ránk - támadhatnak, ezért van esély arra, hogy a kawarimi után ellenfelem nem szagolja ki hol is vagyok. Abban az esetben, ha a párduc az ellenfél, akkor nem is kawarimizek, csak a klónokat hozom létre, hogy azért legalább a szemeit megzavarjam...

**Sakaki Toua** Szer. Május 23 2012, 17:57

Az elhatározás és spekulálás ezen a ponton nem vitt előbbre így - mivel társa még mindig rendőröset játszott - maradt az unalom. Helyéről nem mozdulva nézett bele a nagyvilágba csak ezúttal nem céltalanul. Remélte, hogy az óriás macska felbukkan valahol, és jó barátok lesznek, míg világ a világ. Persze ez nem így történt de fantáziának se volt utolsó. Eközben - míg ő maga el volt merülve az elméjében - társa befejezte traccspartit. Kész öröm mámor volt, hogy ismét mozoghat. Elvégre nincs idő álmodozni, meg kell szerezni a cicust, még ha a küldetés nem is erről szólt. Nos ideje volt hát elindulni abba az irányba, melyről úgy érezték, rejt valamit. Bár saját kis összeesküvés elmélete rossz érzéssel töltötte el. Egyrészt mi van, ha nincs erre semmi, és míg ők itt vannak, egy nagyobb vérengzés veszi kezdetét, vagy ha az nem is, akkor jelenleg épp egy oltári marhaságot csinálnak. Kényelmetlen gondolatok voltak ezek, mégis, nem tűnt logikusnak az, hogy van itt valami, elvégre egy állatról van szó, aki játszadozott az ételével. Nehéz lett volna kifejteni és nem is akarta Karout megzavarni ezzel. Úgy érezte jobb, ha most nem zökkenti ki a srácot. Szépen nyugodt tempóban követte és alig észrevehetően elejtett egy füstbombát, amit övtáskájából halászott elő. Mielőtt a füst nagy feltűnést keltett volna egy klónt csinált a levegőbe szabaduló anyagból. Remélte a fiú nem csap patáliát és nem is ad hangot a dolognak ha észreveszi, amit ugyebár nem nehéz megtenni. Mire elérték az erdőt az igazi Toua már a lombkoronákban rejtőzött és társával a klónja tartott. Egyrészt nem volna szerencsés, ha mindkettőjükből uzsonna lenne, másrészt, így jobban megtudja figyelni a területet. Mivel ezzel akciózott a vérfoltokat nem vette észre, ám feltehetőleg nem tanúsított volna nekik akkora jelentőséget kivéve, ha megint eszébe jutott volna a kis összeesküvés elmélete. Ezek után adott volt egy erdő, két srác és egy ellenfél plusz még kitudja hány. Nagyon nem lehetett mit kezdeni a ténnyel, így olyan dologgal próbálkozott be, amire még nem volt szüksége. Egyik kezével egy tigris pecsétet formálva igyekezett felerősíteni a hallókáit. Ezek után, ha csak kis mértékben is, de sikerül a művelet, a nehezebb lépteket vagy az állat zihálást is meghallhatja, ami akár egy közeli fa tetejéről is érkezhet, hisz a macskák tudnak fára mászni.

Sai Vas. Jún. 03 2012, 21:03

//Ezer bocsánat a késésért ._."//

Körültekintően haladtatok beljebb az erdőben, ki több, ki kevesebb reményt fűzött ahhoz, hogy találtok valamit. Ennek ellenére, ha már be kellett jönni, nem akartatok felkészületlennek tűnni. Ugyan Toua füstbombás produkciója kissé hangosabb volt, fel is röppent pár madár, végül semmi nem mozdult láthatóan, ami gondot okozhatott volna. Így tovább követtétek óvatosan a vérnyomokat,míg egy nagyobb tisztásra nem értetek. A tisztás közepén egyértelműen táborhely nyomait fedezhettétek fel, amelyet két nappal ezelőtt még használtak, mert a fű java része még nem egyenesedett fel azokon a helyeken, ahol feltételezhetően hosszabb ideig súly lapította lefelé, valamint egy folton - a tűzhely maradványainak közelében - nagyobb vértócsa gyűlt egybe, bár tény, nem volt halálos mennyiség. innen viszont jó eséllyel a vérnyom nem fog folytatódni, így inkább lábnyomokat keresgéltetek, s valóban találtatok némi nyomot, ami tovább vezetett egy kicsit beljebb levő barlangig. Kérdés, bementek-e vagy sem.

**Hazame Karou** Vas. Júl. 01 2012, 16:46

Figyelmesen haladtam az erdőben. Toua csinált valamit, még mielőtt bejöttünk volna, de nem figyeltem rá, nehogy elveszítsem a vérnyomokat. Lassan és csendesen nyomultam előre a fák uralta területen. A merre tovább-ot a vöröslő foltok mutatták, elég intenzíven.
Bizonyos idő elteltével egy tisztást pillantok meg. Feszült csend az erdő zajait leszámítva. Érdekes…
Kilépek a fák nyújtotta védelemből. Egy táborhely nyomait fedezem fel egyből a tűzrakóhely megpillantásával. Alaposabb vizsgálatok után sikerül rájönnöm, hogy három, vagy esetleg négy naposnál nem lehet öregebb a tábor, mert a fű sok helyen még nem egyenesedett ki. Van egy nagyobb vértócsa is nem messze a tűzrakóhelytől. Máshol vérnyomok nem találhatóak. Körülnézek még itt-ott, de nincs semmi érdemleges. Lábnyomokat ugyan találok, itt közvetlenül már semmi többet nem sikerül felfedeznem. Más lehetőség nem lévén követem a lábnyomokat. Egy barlang szájához vezetnek. Ez nem jó… Nem szeretem a barlangokat, veszély leselkedhet odabent.
A Toua klónnak, amiről én ugyan nem tudom, hogy klón – és még csak sejteni se sejtem, mert az igazi is úgy mozog néha mint egy üresfejű klón, valamint nem ismerem olyan régóta -, elmutogatok valamit, amiből hitem szerint arra következtet, hogy én bemegyek, Ő pedig maradjon kint és fedezzen, meg nézzen szét. Természetesen ezt mind biztos nem fogja megérteni a kézmozdulataimból, de hát a tervezésből nekem ennyi elég is. Hogy Toua mit fog tenni azt nem tudom, de remélem valami olyasmit, amivel megmentheti az életem, ha szorulna a hurok. És persze jó lenne, ha tartaná a barlang száját, hogy ha kell, akkor ki bírjak menekülni. Természetesen mindezt már meg sem próbálom kézi kommunikáció gyanánt elmutogatni…
Lassan és lapulva indulok el. Nagyjából azok a tényezők számítanak, amiket az erdőbe bemenetkor döntöttem el. Ha hangokat észlelek, akkor azonnal meglapulok és hallgatózok, de jelenleg a menekülést helyezem előnybe. Legalábbis egy bizonyos pontig, mert terveim szerint a bejárattól húsz-harminc méterre elhelyezek négy robbanójegyzetet a lehetőségek szerint rejtve. Ez lenne az én kis védelmi rendszerem. És ha már védelmi rendszernél járok: az esetleges csapdákra nagyon figyelek, persze ez még nem életbiztosítás ezért a füstbombát visszacsúsztatom a zsebembe a katanám tokjával, vizsgálódom, ha valami gyanúsat észlelek…

// Gomen a hatalmas késésért... Kicsit magamhoz képest is szét vagyok csúszva... //

**Sakaki Toua** Szer. Júl. 04 2012, 07:55

Egyértelmű volt, hogy Karout felcsigázta ez a kis nyomozósdi. Toua azonban már más tészta volt. Ő csendben követte a társát, na meg a klónja majd mikor a tisztásra érve ez nem volt lehetséges kúszva, mászva de mindenképpen oly módon közlekedett, hogy a lehető legkisebb feltűnést keltse. Menet közben ő is megpihent a "kicsit sem feltűnő" táborhelynél majd tovább állt. Gondolta lehetett itt bárki ám nem csak bárki, hanem akárki és akármi. Azonban az agyában lévő kerekek ismét munkába álltak. A kedves kiscica ebbe az irányba nem engedte a falusit, így vagy véletlenről van szó és csak egy kis piknik volt itt, vagy pedig annak gazdája nyalogatta saját vagy más sebeit. Egyelőre azt sem lehetett tudni mi a szándéka az illetőnek hisz akár egy kis gyógyszerért is küldhette szeretett állatkáját, amire a fiú olyannyira vágyott. Persze a falusiak betojtak és ezért pár emberből eledel lett.
~ Ostoba emberek. ~
Persze mindez csupán a találgatás kategóriába esett így több gondolat nem is szövődött róla. Útjuk jobban mondva Toua útja folytatódott némi lemaradással majd figyelte, hogy társa mit alkot. Némi mutogatás után eltűnt a barlangban, ahová persze a maszkos füst klón követte. Az eredeti és egyetlen verzió a szikla képződményen kívül maradt. Hátát a falnak vetette, jobbjába egy kunait markolt bármilyen támadás esetére. Ám mivel nem volt ostoba olykor felfelé is tekintett nem csak előre nehogy véletlen fentről jöjjön az égi áldás. Terve a következő volt. Figyel egy darabig, hogy nem bukkan e fel senki majd tíz perc elteltével, megindul társa után a barlangba, vagy ha éppen egy velőtrázó halálsikolyt hallat a srác. Sajnos tisztában volt azzal is, hogy ha van itt olyan, aki ártani akar nekik, akkor az megvárja, amíg ő is besétál a "csapdába" és akkor már teljesen mindegy mit tesz.

Sai Pént. Júl. 13 2012, 19:13

Karou és a klón-Toua eltűntek a barlang gyomrában, míg az igazi Toua egyelőre kinn várakozó álláspontra helyezte magát. A másodpercek múlásával egyre nőtt mindenkiben a feszültség, de történni nem akaródzott semmi. Sem kinn, a barlang környékén, sem odabenn, így Karou elhelyezhette a kis jegyzeteit a bejárat környékén, ahogy előre eltervezte.
Az egész olyan idillinek hatott, minden a tervek szerint, az ember akár érezhette úgy is, igazából azért megy minden ilyen gördülékenyen, mert tök felesleges az egész felhajtás, nincs itt semmi, és majd kijut a két alak a másik oldalon, nyomvesztetten. De azért ennyire mégsem alakult egyszerűen a szituáció, mert mikor már a kinti fény elvesztette hatását, és a sötétség lepte be a klónt és Karout, halvány derengés kélt a barlangon belülről. Nem tűztől jött, mert inkább kékes fényű volt, mégis felkelthette az érdeklődésetek, ahogy az az árny is, amely megmozdulva hömpölygött elétek, s torkából mély morgás kélt, betöltve a barlang folyosóját.
A hang körülbelül fél perc késéssel gurult ki a barlang száján, elérve Toua fülét.
Kérdés nem maradt, a tettes állatkával álltok szemben.

**Hazame Karou** Szer. Aug. 01 2012, 22:14

Minden a terveim szerint alakul és mélyen bent járunk már a barlangban, ahol a sötét miatt, csak a hallásunkra és szaglásunkra, valamint a jó öreg tapintásra támaszkodhatunk leginkább. A látás nehézségei miatt a szemeim az út elején fájnak egy kicsit, de nem sokkal később kezdenek hozzászokni a bent uralkodó viszonyokhoz, ami előnyös fordulat, ha egy éjjel is jól látó - de méginkább jól szagló - vadállattal van dolgom.
Mély, torokból jövő állati morgásra leszek figyelmes, ez nagyjából egyértelművé teszi a helyzetet. Nincs helye ostobáskodásnak. Gyorsan pecséteket formálok és a lehetőségek szerint létrehozok a barlang előtti farönköket felhasználva egy kawarimit, így remélve a túlélést. Hazai pályán elég hatásos gyilkos ez az állat...
Egyenlőre az állatka és a klón-Toua reakcióját várom, elvégre nem tudom, hogy Ő nem az igazi, de mindenesetre lassan hátrálok, hátha sikerül kicsit kijjebb csalogatni a lényt.

**Sakaki Toua** Csüt. Aug. 02 2012, 20:17

Az általában bámuló fiú kezdett igazi idegronccsá válni. Nem tetszett neki a helyzet. Normális esetben teljes lelki nyugalommal állt volna kint egy barlang előtt míg csapattársa a barlang csodáit fedezi fel de nem most. Bárhol, bárhonnan és bármikor támadhattak ez pedig elég jó ok volt arra, hogy most ne merüljön el saját kis világában. A percek teltek múltak mikor végre megtörtént az aminek meg kellett történnie. Morgó hang bucskázott kifelé a barlangból és egyértelmű volt ez nem emberé. Ez elég volt számára ahhoz, hogy kétségek ébredjenek benne. Menjen be társáért és kapja el a cicát vagy maradjon itt és majd elkapja akkor amikor az állat már jóllakott? Egyik se volt rossz megoldás mindenesetre feloldotta a klónját mindössze azért, hogy később ne vádolják cserbenhagyással. Már ha megtennék. Alig hogy ezt megtette, Karou gyakorlatilag a semmiből jelent meg. Nem mondhatni, hogy ez meglepte Touát bárhogy, is jobbnak látta ha hátrál és ezt társával is közölte.
- Szerintem jobban járunk, ha nem vagyunk a bejáratnál amikor a cicus kiugrik. Aztán próbáld nem megölni nekem szükségem van rá.
Azért ugrálás közben sem tétlenkedett. Menet közben elővett két kunait meg két robbanójegyzetet melyeket az előbb említett fegyverek markolatára tekert. Nem állt szándékában végezni az állattal, viszont a robbanás még ha csak egy pillanatra is, de megbéníthatja.

Sai Kedd Aug. 14 2012, 23:58

A klón Toua megszűnt létezni, amely az állatot nem lenyugtatta, inkább mintha felzaklatta volna, így Karounak nem kell különösebben megfeszülnie, hogy az állat feltüzelt állapotban kövesse. Tény, az egész nem kimondottan követésnek tűnik, mint inkább üldözésnek, és Karou csalogatása is inkább a menekülés fogalmát súrolja, de ez részletkérdés.
Toua odakinn már igen türelmetlen volt, néha az óvatosság azt jelenti, hogy az ember kimarad a buli egy részéből, de most nem kell annyira aggódnia, erről nem sok szó esik, tekintve, hogy ha már Toua nem ment személyesen a buliba, hát az jön hozzá expressz sebességgel. A fiú azonnal elő is készült, hogy cselekedjen, azonban a párduc, amint lehetősége nyílt, márpedig eddig is könnyedén megtehette volna, hogy lecsapja Karout esetleg, csak épp a barlang nem volt elég magas ahhoz, amit kiérve már meglépett mégis az állat, azaz hatalmas ívben ugorva egyenesen Karoura vetette magát, fogait csattogtatva, két hatalmasnak tetsző tappancsával lefogva Karou két kezét, aki hassal érkezett a földre, és a hátát mutatta az állatnak "lelkesen". Ilyen helyzetben nem biztos, hogy a robbanócetlik megoldást nyújthatnak.

**Hazame Karou** Szomb. Aug. 18 2012, 15:07

A klón Toua megszünt létezni, ami ugyan kicsit meglepett, de törődni nem értem rá, mert a tervemben szereplő "hátrálás" a menekülök az életemért nevű fogalom felső határait is súrolta. Az elején, amikor megpróbáltam létrehozni a kawarimit, nem jött össze, de számítottam is erre, mert ugye egy barlang belsejében voltam és számításaim szerint ki is értem a megfelelő hatósugárból, természetesen ehhez az információhoz nem áltam le számolgatni, csupán a szófordulat...
Már-már kezdtem elhinni, hogy gyorsabb vagyok, mint az állatka, de persze, ez is naivitásomat mutatja, talán ha alkalmaztam volna a shunshint, de ezt nem tettem meg, ezért nincsen "HA" !
Kiérve a barlangból az állat a hátamnak ugrott, ezzel a földre lökve személyemet, és a mancsaival még a kezeim mozgatását is megnehezíti. Fogait csattogtatva, érezteti velem, hogy milyen is a szorult helyzet...
Bármelyik pilanatban elharaphatja a nyakamat és mivel én ezt nem akarom, ezért nagyon hamar ki kell eszelnem valamit. Nem halhatok itt meg, mert bizonyítanom kell, nekik és magamnak!
Touára számíthatok, ebben biztos vagyok, de attól még nem bízhatom rá az életemet, különben is, ha Ő megment, akkor én fogom elveszíteni a versenyt, vagy legalábbis az egyiket a sok közül. Na nem, ezt azért már mégsem!
Néhány másodperccel a földre lökődésem után testemet hagyom elernyedni, s egy olyan trükkel próbálkozok, ami kézpecsétek nélkül nem biztos, hogy megy, de jobb kipróbálni, mint feladni. Megpróbálkozok egy E szintű technikával, ami talán sikerülni fog, ha nem irányítom kézpecsétekkel a chakrmámat, hanem úgy ahogy van, megpróbálom felszabadítani és így létrehozni a Henge no jutsut. Tudom ez kockázatos lépés, de ebben a helyzetben szorít az idő, tehát nem elmélkedhetek, azt egyébként sem szeretem.
Ha összejön a technika, akkor egy egyméter hetven centi hosszú, rücskös, faággá változok, és ezzel talán át bírom verni az állatot, vagy legalább a szemeit és így néhány pillanatra megzavarom. A szagomat nem tudom elfedni és a technika erősfizikai, vagy chakrabehatásra megszűnik, de egy próbát megér, mást nagyon úgyse tudok tenni... habár ez nem teljesen igaz, de ez már részletkérdés...

**Sakaki Toua** Csüt. Aug. 23 2012, 11:04

Karou őrült módjára sprintel ki a sötét csapdából majd mikor megjelent Toua figyelmeztette, nem ártana elhúzni innen. Amíg a fiú megfogadta saját tanácsát Karounak nem maradt erre ideje. A nagy cicus váratlanul leterítette csapattársát, amikor előugrott a barlang rejtekéből. Hidegvérű maszkosunk egy pár pillanat erejéig teljesen lefagyott. Na persze nem az idegességtől, pusztán eme fenséges állat szépségétől. Most, hogy testközelből is láthatta, még jobban megacélozta azon elhatározását miszerint meg kell kaparintania. Hogy se az állatban, se a geninben ne okozzon maradandó károsodást, elrakta a fegyvereit, lendületet vett és páros lábbal igyekezett lerúgni a macskát Karouról. Főként mivel úgy tűnt a fiú feladja a küzdelmet és akkor egy másodperc is elég ahhoz, hogy a pompás fenevad átharapja a torkát.

Sai Pént. Aug. 31 2012, 11:08

//Előre is bocsánat, ez amolyan, "ahh, ezt muszáj!" jellegű akció volt xD//

Karou, hogy szabadulhasson, ráadásul önerőből, szorult helyzetéből, először is a lehető leghamarabb igyekezett megnyugtatni és gondolatban összeszedni magát, s olyasmire vetemedett, amely jó eséllyel normál helyzetben senkinek sem sikerülne, de hála a felfokozott életösztöneinek, kivételesen sikerrel járt, amikor a Henge no jutsut kézjelek nélkül kívánta megformázni, s helyre kis faágacska lett belőle.
Közben persze Toua sem tétlenkedett, és egy komolyabb rúgással kívánta elhessegetni az állatot, aki, mivel mégis csak egy egyszerű párducról van szó, már későn érzékelte a ninja gyors mozdulatait, így bekapva a rúgást, arrébb taszíttatott. Toua azonban a földetérést még úgy számolta ki előzőleg gondolatban - persze az egész műveletet ösztönösen végezve el -, hogy az egyenletben Karou még emberként szerepelt, így elegánsan "landolt" a faággá vált Karou egyik ágán - ki tudja, milyen testrésze volt az egyébként, vagy melyik része - amelyre majd a fiú technikája meg fog szűnni.
Közben persze a párduc sem lesz passzív hirtelenjében, azonnal felpattanva vicsorog a másik kettőre, ugrásra készen, csak arra várva, hogy ellenfelei mozduljanak, és elpattanjon a várakozás húrja.

**Hazame Karou** Kedd Nov. 27 2012, 18:41

// Nos, előszőr is bocsánatot szeretnék kérni, nem kicsit, nagyot Smile

Az okokat nem sorolnám fel, de persze szíves örömest elmagyarázom a dolgot pm-ben //

Kockáztattam és ez bejött, ami meglepő és mindemellett nagyszerű is. Ólomsúllyal telnek a gyilkos pillanatok, miközben Toua ádázan elrugaszkodik az életemért és sikerül is neki egy erőteljes rúgást bevinnie, majd lezuhan a kis farönk egyik ágára. Erre egy füstgomolyag jelenik meg és volt faág, nincs faág, helyette egy Karou bal kar van.
- Áúúú!
Beletelt néhány másodpercbe mire rájöttem mi is történt. A fura helyzetet megpróbálva megszüntetni heves rángatózásba kezdtem, hogy kiszabadítsam Toua ülepe alól a kezemet, mindezt kérdéses sikerrel. Persze túl sok adrenalin volt már bennem ahhoz, hogy szépen megkérjem szálljon le róla, na meg ahhoz is, hogy megfeledkezzek pöttyös barátunkról. Tehát egyszerre két dolgot, sőt hármat kezdtem el csinálni: a kézkirángatást, másik kézzel kunai előhúzást, valamint körbekémlelést. Nos ezek a dolgok nem igazán illenek össze tehát, mindenből totális katasztrófa lett. A rángatózás miatt az agyamba eljutott képek elmosódottak voltak, a kunai tört nem igazán sikerült előhúzni, valamint a szabadulás is híú ábránd maradt. Innenstől tehát Touán múlik, hogy mit teszünk. Ha kiszabadulok, akkor minél előbb megpróbálok biztonságba, egy fa tetejére húzódni, ami jelen ellenfelünk ellen annyira mégsem biztonságos, de ez már mellékes, mert onnan egy-két shuriken, vagy kunai biztos jobb belátásra térítené, vagy hát ki tudja...?

**Sakaki Toua** Pént. Dec. 07 2012, 21:16

A srác gondolkodás nélkül, halált lealázó bátorság teljes hiányában rúgta oldalba a kis szőrös mocsadékot, akit annyira szeretett volna magának. Noha ez egyre inkább hiú ábrándnak tűnt, ettől függetlenül ez nem akadályozta abban, hogy a nagyobb jó érdekében megmentse barátja életét. Bár lassan már ő se tudta, hogy mit akar. A becsapódás során, gyönyörű fenékre érkezést mutatott be, mely során Karou kissé megszenvedte az átalakulása miatt. Elvégre egy fadarab nem mozdul, és mivel nem akarta megtörni az illúziót vagy éppen nem tudta, hogy Toua mire készül, maradt ahogy volt. Ezek után persze a karja megsínylette a dolgot, és éppen nagy erőkkel készült kirángatni az említett végtagot a genin hátsója alól. Bár szófukar barátunk némiképp röstellte a dolgot, nem kért bocsánatot, helyette felpattant, a gallérjánál fogva megragadta csapattársát, és igyekezett minél messzebb kerülni a cicustól. Eközben szabadon maradt kezével, megpróbált előhalászni egy kunait, hogy jól hozzávághassa pamacskához. Ami vagy sikerül vagy nem, lévén nem tudni az állat milyen gyorsan reagál.

// Ha Karou engedi akkor ráncigálás lesz, illetve minden egyéb függ attól, hogy a nagymacs miként reagál. //

Sai Vas. Dec. 16 2012, 23:44

A párduc "végignézhette" a kis szerencsétlenkedéseteket, bár tény, neki is fel kellett addig tápászkodnia, de mindenesetre külső szemlélőként bizonyosan jót derülhetett volna bárki az egész jeleneten, belülről már kevésbé tűnt viccesnek, főleg nem akkor, mikor a barlang felé mozdulva kicsit, hogy távolabb kerüljetek a nagymacskától, az hirtelen közétek és a barlang közé vágott igencsak tiszteletre méltó méretű ugrással, s míg Toua megragadva Karout mozgásra bírta, most irányt váltott, a macskához vágva a kunait, amelyet az mancsaival félrecsapott ugyan, de ettől függetlenül mancsán egy igen kellemetlen és felbőszítően fájó sebet okozott. Arra számíthattatok, hogy ezután a felbőszült óriáscicus felbőszülve ered a nyomotokba, és ez egy ideig igaznak is volt mondható, de ahogy a tisztásról visszább jutottatok pár lépéssel a sűrű erdőbe, lelassított, majd megállt, szemmel tartva benneteket, mintha nem akarna messzebb kerülni a barlangtól.

Ajánlott tartalom

Dohányföldek

Dohányföldek

Re: Dohányföldek

Re: Dohányföldek

Re: Dohányföldek

Re: Dohányföldek

Re: Dohányföldek

Re: Dohányföldek

Re: Dohányföldek

Re: Dohányföldek

Re: Dohányföldek

Re: Dohányföldek

Re: Dohányföldek

Re: Dohányföldek

Re: Dohányföldek

Re: Dohányföldek

Re: Dohányföldek

Re: Dohányföldek

Re: Dohányföldek

Re: Dohányföldek

Re: Dohányföldek

Re: Dohányföldek

Re: Dohányföldek

Re: Dohányföldek

Re: Dohányföldek

Re: Dohányföldek

Re: Dohányföldek