Re: Dohányföldek

**Shikotou Sei** Vas. Jún. 08 2014, 16:30

// Azt azért tudod, hogy ha az Amegami eléri célját, akkor azzal gyakorlatilag kinyírjuk a gundant? xDD //

Igazából majdhogynem hihetetlen, hogy eddig nem tűnt fel neki a dolog. Most viszont annál kegyetlenebbül csapott le rá a felismerés. Az eddigi rövid szóváltás alatt Mirubi többször is kihangsúlyozta, hogy Szerinte Seiben több van, mint amennyit mutat magából. Persze azt a Kami is tudja, hogy ehhez a megállapításhoz nem kell sok ész, hiszen Seinél nincs briliánsabb lény a világegyetemben, ezt tudjuk, Ő is tudja, De... Az újabb mondat, amely elhagyta a Betolakodó száját... Újra öntelt volt, igaz, érződik, ám nem ez volt benne a fontos. Azt mutatta meg Seinek, hogy Mirubit igazából nem Ő rángatta bele ebbe a kis játékba, hanem - nagyrészt - önszántából lépett bele. Ez növeli a kihívást.
Ám itt megszületik egy kérdés, melyre Ő több választ is tudna adni, ám azt nem tudja melyik eset az igaz. Ez a bizonyos kérdés egy okot keres. S ennek az oknak az okozata az, amit a vele szemben álló fiú, Mirubi, percek óta harsog. Történetesen, hogy több van Seiben, mint az látszódik. Mi célja lehet ezzel? Túl sokszor ismételte meg ahhoz - még ha mindig más formában is - hogy ne egyértelmű jelzés legyen. Talán Mirubi fél és így próbál menekülni? Nem lehet teljesen kizárni a lehetőséget, de az ifjú önhittségére tekintettel - még ha Mirubi többször is bizonyította már, pontosabban elárulta a viselkedésével, szavaival, hogy bizony nincs híjján az észnek - ez nem valószínű. De akkor mit akar ezzel üzenni? Vagy csak ez az Ő módszere a "játékban" maradásra? Seiben felmerül még ez-az a dologgal kapcsolatban, viszont azok rendes végiggondolására nincsen idő, mert a betolakodó folytatja.
Mirubi következő szavai kétes érzelmeket váltanak ki a szőke hajú fiúból, ezeket mégis csak a bennső énje éli meg, arcvonásaira nem ülnek ki. Az első mondatokat legbelül kineveti, fölösleges szócséplésnek érzi. Hiszen Sei mindenkinél jobban tudja miért lettek teremtve az emberek. Nem is lehetne ez másképp, hiszen Ő maga teremtette Őket. Persze régen, nagyon régen. És eme test korlátai - melybe száműzték az áruló istenek - nem engedik neki, hogy pontosan visszaemlékezzen a miértre, ám azt biztosan tudja, hogy nyomós oka volt rá. Még hogy olyan világot akar, amit az érdemesek uralnak? Ezen csak nevetni lehet. Egy valakinek van joga uralkodni és az Ő, Sei. Persze ezt nem fogja csak úgy bárki orrára kötni... "Akik nem érdemesek arra, hogy éljenek"... Ez a mondat fogta meg leginkább Seit. Talán felhasználhatná ezt a Mirubit az Istenek elleni leszámolását illetően. Mindig jól jönnek csatlósok. Bár az utolsó része a Betolakodó mondandójának nem igazán volt ínyére. Nem tudja kilogikázni, hogy miért is kéne bárkivel felosztania azt ami az övé? ÉS, ugyebár eredeti rangjánál fogva minden az övé. Persze előtte még bosszút kell állnia és vissza kell szereznie régi erejét. Az istenek sokan vannak és - bár ezt csak szomoúan tudja belátni - szövetségesekre van szüksége ellenük. Viszont ahhoz, hogy az istenek ellen vonulhasson előbb talán tényleg nem ártana elfoglalni a világot. Viszont szórakoztatta a játék és nem szívesen engedné el prédáját. Előbb jobban meg kell ismernie mindent, ami Mirubi lényege. Mert lehet, hogy ez csak egyszerű trükk. Bár nem valószínű, az eddigi ismeretei alapján a Betolakodó nem az a visszafogott, megfontolt figura. Igaz, van rá lehetőség - még ha elenyésző mértékben is - hogy Sei téved. De emiatt nem aggódik. Természetesen Mirubi már bizonyította hogy okos, viszont minden jel arra mutat, hogy a megérzéseire hagyatkozott, amikor Seinek el kezdett beszélni erről az egészről - már ha nem csak trükközik, de ugye éppen ez az érvelés az, ami cáfolja ezt a lehetőséget. És ez Seinél is ott van. A megérzések fontosak. Mirubinál még az ismert önhittség is ezt bizonyítja, hogy gyakran a megfontoltság mellőzése miatt, inkább a saját megérzéseiben, tehát önmagában bízik. És ez tetszik Seinek, hiszen - noha nyílvánvalóan senki sincs, aki képes lenne megközelíteni Sei lényének felsőbbrendűségét - Ő maga is hasonló. És ha hasonlítanak, akkor mind a ketten veszélyesek. Seinek veszélyes társakra van szüksége. Ámbátor neki inkább szolgákra, mint társakra van szüksége, de az alakoskodás miért lenne akadály?
- Azt mondod többen vagytok. - most nem gúnyolódik, teljesen komolyan mondja - Bevallom Te is érdekes egy figura vagy. Sok mindent ki lehet a tetteidből, vagy akár a szavaidból olvasni, ám nem fedsz fel mindent magadból. Miért bíznék benned?
Sei jól tudja és abban is biztos, hogy Mirubi is tisztában van vele hogy az utolsó kérdés teljesen fölösleges. Mert Seinek nincs szüksége bizalomra, talán csak egy minimálisra. Mert ha elkezd megbízni másokban, akkor elveszti kétkedését és ezáltal azt a rugalmasságot, ami Őt azzá teszi, aki. Ha Mirubi másképp vélekedik, vagy nem érzi az utolsó kérdésben azt amit Sei sugall vele, akkor nem is hasonlítanak annyira. Márpedig mi más lenne az utolsó kérdés, mint egy kisérlet, hogy még többet felfedjen a vele szemben álló fiúból?

Jiraiya Kedd Jún. 24 2014, 12:02

// Hát...

//

Mirubi csak állt ott, miközben macskája egykedvűen mosakodott a szalmával borított kőkemény talajon. Sei szavai most komolyak és talán egyenesnek tűnőek voltak. Habár a fiú arcáról nem sok minden olvasható le, azt Sei is tudta, hogy ez a Mirubi megkörnyékezte őt és maga mellett akarja tudni. Persze Sei csak mosolyoghat a halandók ezen próbálkozásain, de talán még haszna is származhat belőle. A kérdésekre és a kijelentésekre hamar jött a válasz.
- Többen. Csupa olyan személy, akik hasznot húznak a Szervezetem céljaiból. Érdekből, vagy puszta elvakultságból követnek engem és a Szervezet Eszméit. Vagy csak segítségemre vannak, hogy majd azt valamikor viszonozzam. Így a bizalom értelmét veszíti. Rég megtanultam már, hogy a Shinobi létben a bizalomnak nincs helye. Csak magadra számíthatsz és másokon áttaposva lehetsz csak valaki. Nem kérek bizalmat, csak kölcsönös együttműködést... - itt szünetet tartott - Hűségesnek lenni és hasznot húzni valamiből, nem ugyanaz mint Bizalommal lenni valaki vagy valami iránt és ezáltal másoktól, vagy mástól függeni.
Fejezte be mondókáját a fiú, majd a macskájára nézett, aki fülét hegyezte és hatalmas, fekete pupilláival meredt kifelé. Mirubi is arra bámult, el Sei mellett. Ekkora pedig már Sei is hallotta a szapora léptek zaját és a levegőkapkodást. Felismerte a hangot, aminek pár másodperc múlva a tulajdonosa is megérkezett. Atsumi toppant be porosan, izzadtan. Megállt az ajtóban, majd levegőt kapkodva, hirtelen kiegyenesedett, majd két kézben előrenyújtotta a papírba csomagolt dobozt, ami madzagokkal volt lekötözve, majd kissé nehézkesen szólalt meg.
- Sei-sama! Meghoztam amit kértél! Siettem ahogy csak tudtam!
Szólalt meg finom, kislányos hangján. A fiú macskája megijedt a lánytól, így gazdája mögé bújt. Mirubin azonban nem látszott sem meglepődés, sem pedig lenézés. Ugyanolyan semmit mondó tekintettel meredt a lányra és Seire, ahogy egészen idáig.

**Shikotou Sei** Kedd Júl. 01 2014, 12:03

Alapvetően érdekes az, amit a vele szemben álló macskás fiú mond. Adott egy erőcsoportusolás ami a világot akarja maga alá gyűrni. Jól hangzik. Azonban... Nem szabad figyelmen kivül hagynia a tényt, hogy fogalma sincs hallott-e már erről a csoportról. Ha igen, akkor máris új információkkal rendelkezik, de ha nem, akkor az rámutathat arra a tényre, hogy a srác túloz. Ott van Omo, nagy hatalma van, talán még azzal az Ashigéével is vetekszik, akit a parasztok rettegve emlegetnek. De Sei nehezen tudná írányítani. Viszont ha Mirubi szervezet is elég erős - mint ahogy állítja - akkor Sei ebből csak hasznot húzhat. Felvállalja, hogy közvetítőszerepet játszik a két fél között, segíti mindkét oldal közös fejlődését, majd amikor egymás nyakának ugranak - mert nem fognak sokáig békében ülni, ebben biztos - a győztes és vesztes oldal érzelmeit kihasználva szolgájává teszi őket és megindul az istenek, vagy a világ ellen. Attól függően mennyire fogja erősnek érezni magát. Ez jó terv. Bár közben majd gyakran félre kell tennie büszkeségét és némileg szolgaian kell majd viselkednie... Megvetés és düh támad benne erre a gondolatra, de elfogadja. Sei nem az az ember aki néhány érzelem miatt tönkreteszi a nagy lehetőségét, amivel vissza akar kapaszkodni az Őt megillető magasságokba.
- A Bizalom sosem veszíti értelmét! - hangja komoly - Mert éppen az az értelme, hogy amikor megszakad megzavarja az embereket. Aki ezt észreveszi és kihasználja, az jogosult az uralkodásra. És az képes is uralkodni.
Szavai nem teljesen tükrözik gondolatait, mert szerinte, csak Ő képes uralkodni, de ezt megint csak nem fogja Mirubi tudtára adni. Ekkor a fiú és macskája a messzeségbe réved, végül Sei is meghallja a szapora lépteket és a zihálást. Atsumi sikeresen Mirubi tudtára adja, hogy ki is valójában az előtte álló fiú. Remek! Így Mirubi nem csak Sei igazi nevét, de az álnevét is tudja. De mostmár nem számít. Bár hatásos lett volna, ha Sei maga fedi fel kilétét - igaz, ezt egyáltalán nem tervezte. Atsumi jelenétére oda sem figyel, továbbra is a vele szemben álló fiúra mered, keze a válla fölött még mindig katajája markolatát fogja. A felé nyújtott tárggyal nem foglalkozik, remélhetőleg Atsumi ebből megérti, hogy Sei bizony nem fogja cipelni.
- Mi a szervezet neve? Talán már hallottam róla...
Ugyan nem mutatja, de kapzsin várja az új információt. Ha hallott már róla, akkor könnyedén előnyös helyzetbe kerülhet. De nem valószínű, mert noha Mirubi azt állítja többen vannak, Ő mégis csak egy embert lát itt, bár ez talán a betolakodó önteltsége. Mindegy, addig úgy sem fogja elhinni teljesen a Mirubi által mondottakat, amíg nem látja a saját szemével hogy igaz. Ha pedig hazudtak neki, akkor vérét veszi a fiúnak. Egyszerű az egész, gondolja hányavetin.

Jiraiya Csüt. Júl. 10 2014, 14:17

A Sei előtt álló fiút, láthatóan nem lepi meg és nem is igazán érdekli, hogy miért szólította ez a lányt Kazurait, Sei néven. Az viszont igen, hogy ki ez a lány és mit akar. Persze a helyzetből és a lány tetteiből teljesen kiolvasható, hogy alázattal viselkedik a fiú iránt. Ez pedig csak jól jön Mirubi számára, hiszen így nem is egy, hanem két embert szervezhet be maga mellé. Sei szavaira ez a bizonyos Mirubi csak egy fél mosolyt enged, amivel tetszését fejezte ki. Persze egyáltalán nem volt szándékában, de kedvére való volt a fiú viselkedése és a gondolkodása. Legalábbis az, amit felé mutat. Az, hogy mi zajlik benne és mit gondol valójában arra Mirubi nem is gondol és nem is akar foglalkozni. Számára csak az a fontos, hogy egy ilyen ember megnyerjen a Szervezetének.
- Ame no Ekibiogami, vagy nevezheted egyszerűen Amegaminak.
Mondta, majd karját macskája felé nyújtotta, aki hatalmas testével és karmaival bele kapaszkodott Mirubi ruhájába és úgy mászott a karjai közé.
- Ekibiogami egy volt azok közül az Istenek közül, akit a hiedelem szerint a feljebbvalói küldtek a földre, hogy uralja azt. Ő volt a Fertőzések és a Járványok Istene. A járványok szimbolizálják a szervezetünket. Azt a dögvészt, amely rászabadul majd a Világra és az Emberiséget teljesen felőrli, hogy majd uralkodhassunk!
Mondta, majd egy kezében tartva hatalmas macskáját, elővett övtáskájából valamit. Egy fejpánt, amit Sei felé dob.
- Ez az Amegami jelképe. Ha csatlakoznál, akkor hagyd magadnál. Ha nem, akkor add vissza...
Ahogy Sei végignéz a fejpánton, láthatja a szimbólumot: Lefelé fordított Háromszög benne egy Szemmel.

**Shikotou Sei** Vas. Júl. 13 2014, 17:58

Ame no Ekibiogami... Hmm, nem, még sosem hallott róla. Sajnos ebből nem tudott meg semmi újat. Tehát akár az is lehet, pontosabban továbbra is fenn áll az a lehetőség, hogy a vele szemben álló alak lódít és a szervezete nem is létezik. Akárhogy is, érdekes egy figura, azt meg kell hagyni. Kétségkivül nagyobb esemény volt ez a rövid kis eszmecsere, mint ahogy azt egyelőre Sei és Mirubi gondolnák. Kétségkívül... A hatalmas macska felmászik gazdájára, miközben az beszél. Sei figyelmesen hallgatja, szinte már tudomást sem véve a mellette toporgó Atsumiról.
Amit Mirubi mond neki, az nem csak egyszerűen érdekli, hanem egyenesen felcsigázza. Ame no Ekibiogami, az az istenség, akit a fejlebbvalói küldtek a földre, hogy uralja azt. A feljebbvalói... Sajnos Sei nem igazán emlékszik a száműzetésére és az az előtti időkre, hiszen az emberi test börtönébe van zárva, de ezt akkor sem hagyhatja figyelmen kivül. Ame no Ekibiogami... a járványok és betegségek istene. Igen, Seinek kedve volna egy ilyen Imperátort küldeni a földre, hogy uralkodjon az Ő nevében. Tehát lehetséges-e, hogy Ekibiogami-t még annak idején Ő maga bízta meg a feladattal, hogy uralkodjon a földön? S ha igen... Akkor talán a föld ura, aki Sei nevében sújtja az emberi fajt mindenféle csúfsággal... Talán ez az Ekibiogami még hűséges hozzá... Lehetséges. Lehetséges, hiszen továbbra is azt a feladatot látja el, amit akkor régen kapott. És ilyen parancsot ki más, ha nem Ő adhatott neki? És ha ez igaz, akkor Mirubi vajon nem Ekibiogami prófétája, akit a megsegítésére küldött?
Ekkor egy újabb gondolat támad benne, mely erősebb minden más elméleténél. Szinte már felismeréssel határos az ereje. Ha Ekibiogami hűséges maradt Hozzá, akkor valószínűleg az áruló istenek ugyanazt tették vele, mint Seiiel. Ebben az esetben, vajon nem Mirubi volna maga Ame no Ekibiogami? Ha ez igaz - márpedig miért ne lenne az? - akkor valószínűleg a vele szemben álló fiú sem emlékszik arra, hogy mi történt születése előtt, a nagy Száműzetés idején. De akkor is...
Sei új fényben látja a dolgokat és legfőbbképpen Mirubit. Ez a találkozás sorsszerű! Ez a Világmindenség visszahódításának első lépése! De nem mondhatja még ezt el Mirubinak, mert egyelőre jobban meg kell ismernie. Majd a megfelelő időben elárulja neki ezt az... Igazságot!
A Vele szemben álló macskás fiú egy fejpántot hajít Sei felé. Egy igencsak érdekes fejpántot. Sei látványosan elmosolyodik a fiú szavaira. Ha nem akarna csatlakozni Sei, akkor adja vissza... Mindketten tudják, hogy ezek után az vérfürdőt jelentene. A Kami zsebre teszi a Hitai-atét.
- Ő itt Atsumi - mutat a lányra - Az én nevem Shikotou Sei!
Egyrészt, ezzel nem csak hogy bizonyos értelemben lekötelezi Mirubit, hanem egy nagyon fontos gesztust is végrehajtott. A Fejpántot látva Sei már nem kételkedik a Szervezet létezésében.
- Ugye tudod, hogy ez nem egy véletlen találkozás volt? - kérdi a fiú mélán, mintha mit sem jelentenének a szavai - Elintézem Omo-nál, hogy ne üldözzön titeket a fél ország.
Igaz, kissé talán eltúlozta Omo hatalmát, de ez is csak egy újabb gesztus, egy igencsak nagy gesztus. Ráadásul, kiváncsi, vajon Mirubi mennyit tudhat Omo-ról, ha egyáltalán tud róla valamit. Elméletileg ennek a szervezetnek Mirubi az alapítója és vezére, azt Sei nem tudja, hogy Mirubi mit vall a becsületről, de ha a Tartozásról szóló elveik egyeznek - mint ahogy sok mindenben hasonlítanak - akkor a Vele szemben álló fiú máris hálás lehet Neki, sőt lekötelezett. Mindenesetre ezzel több mint valószínű, hogy Sei elintézte: máris fontos láncszeme ennek a szervezetnek. A Kami leveszi kardja markolatáról a kezét. Vajon a macskás fiú ezekre mit reagál? Vannak sejtései, de ez még egy utolsó próba, hogy vajon félreismerte-e az emberét...

// Seitől a szokásos hirtelen megvilágosodás, csak hogy kuszábbak legyenek a szálak. Kicsit olyan mint anno, amikor megvilágosodott, hogy Ő az Istenek Ura. Very Happy

//

Jiraiya Kedd Júl. 15 2014, 16:58

// Tetszik ez a következtetés dolog. Jó kis fordulat Very Happy

//

Tehát Sei elfogadta a felkérést a Szervezetbe és mostantól az Ame no Ekibiogami újdonsült tagja. Amint a fiú elteszi a fejpántot, Mirubi szája mosolyra húzódik, ami az elégedettséget jelenti. Persze már várható volt, hogy a fiú csatlakozik hozzájuk, de mégis... Mirubi örült, hogy ennyivel is közelebb került a céljához, még akkor is, ha nem tudja, hogy mire is képes még a fiú... Ez pedig nem teljesen jó dolog. Akik eddig a szervezet tagjaivá váltak, mind megmutatták előtte, hogy mennyire is erősek. Egyedül Raion volt az, aki akár egy pillantással térdre kényszeríthette volna Mirubit és így nem volt kérdéses az ereje, de mégis eddig benne bízik meg legjobban a fiú, még akkor is, ha ennek jelét sem adja. Amint Sei bemutatkozik ezúttal igazi névvel és a lányt is bemutatja, Mirubi behúzza övtáskája cipzárját. Igazából egyáltalán nem érdekli, hogy hogyan hívják a két jelenlévőt. Őt csak az érdekelte, hogy vére elegendő embert gyűjtsön ahhoz, hogy útnak indítsa a szervezetét. Most pedig Seivel, végre megtörtént ez a dolog. Elegen lettek ahhoz, hogy felvegyék a harcot és nekikezdjenek a munkálatoknak. De előbb le kell tesztelnie a fiút.
- Abban biztos vagyok, hogy nem véletlen volt...
Mondta, majd megindult Sei felé, de persze nem pontosan az Ő irányába, hanem jól láthatóan az ajtót célozva meg.
- Nem hallottam még erről az Omoról. Tudtommal Ashige Kemurigakure vezetője. Nála pedig nem hiszem, hogy akkora befolyással lennél. Habár, lehet, hogy többre vagy képes mint ami látszik.
Mondta Mirubi, majd elsétált a fiú mellett. (persze csak ha hagyja)
- Látom szereztél magadnak egy szolgát.
Nézett Atsumira, aki kissé megrezzent, amikor a fiú célzottan ránézett és lehajtotta a fejét, még mindig tartva maga előtt a csomagot.
- Valójában miért jöttél ide? Gondolom nem egy benső hang súgta, hogy erre kell jönnöd.
Mondta komolyan a fiú, miközben kilépett a szabad levegőre.

**Shikotou Sei** Hétf. Aug. 04 2014, 13:14

Állítása szerint Mirubi még nem hallott Omoról. Ez mindenképpen hasznos, hiszen így teljes mértékben Seié a feladat, hogy megismertesse Omoval az előtte álló fiút. Méghozzá nem is akárhogyan kell bemutatnia, hanem Sei saját szája íze szerint, ezáltal is közelebb kerülve a céljaihoz... Omo hasznos számára, Mirubi is az lehet... Ráadásul, ha mindkettejüket tudná manipulálni, igen, az még több jóval kecsegtetne Sei számára, bár azért vannak ennél fontosabb dolgok is. Mindenesetre nem szabad elvetni a lehetőséget.
A Fiú elsétál mellette, látszólag a Pajtából kifelé igyekszik. Vajon mire készül?
- Nem vagy túl tájékozott a helyi erőcsoportosulásokról - jegyzi meg Sei a mellette elsétáló Mirubinak - Bár annyiban igazad van, hogy Ashige Kemurigakure vezetője.
Igaz, Ő maga sem a legtájékozottabb ember az itteni erőviszonyokat illetően, de azért feltűnt számára ez-az, amióta itt él. És különben sem kell Mirubi orrára kötnie, hogy ismeretei nem feltétlenül bővebbek, mint a mellette elsétáló fiúé. Elég ha azt sejteti, hogy sokat tud, az már önmagában fontossá teszi, bár azért nem árt az óvatosság. A Fiú következő megjegyzését figyelmen kivül hagyja, hiszen az nem is igazán kérdés, mint megjegyzés. Egyébként sem látja értelmét válaszolni olyan dologra, ami ilyen szinten egyértelmű. Bár igaz, ami igaz Atsumi talán ennyire azért nincs tisztában a helyzettel, talán még maga Sei is kételkedik néha, hogy Atsumi társ, vagy szolga, esetleg tanítvány? Nehéz kérdés, de ezen nem most fog vívódni és magában legszívesebben szolgának titulálja a lányt.
Sei megfordul és Ő maga is elindul kifelé a Pajtából. Atsuminak egy pillantással jelzi, hogy maradjon és álljon félre az útból. Nem tudja, hogy mire készül Mirubi, de Atsumi jelenleg még jobb, ha kimarad belőle. Sok mindent kell tisztáznia a lánnyal, például a hűségét is meg kell vizsgálnia. Bár eddig egészen engedelmesnek tűnt. Viszont Sei nem az az ember, aki ennyivel megelégszik. Ő nem tartaná viccesnek, ha álmában gyilkolják meg. Igaz, ha Ő teszi ezt másokkal, azt kifejezetten humoros dolognak tartja.
- Nem, valóban nem egy belső hang súgta. Mondjuk úgy, hogy rendellenességet tapasztaltak errefelé én pedig azért jöttem, hogy... megszüntessem... - Sei gonosz mosolya arcvonásaival kiegészülve még akár lehengerlő is lehetne. Bár Mirubi valószínűleg nem az a fajta ember, aki sokat törődik az ilyesmivel.

Jiraiya Kedd Aug. 12 2014, 14:21

Tehát a fiú még bizonytalan és nem csak Mirubiban, de még Atsumiban sem bízik. Hát persze... Kiben is lehetne megbízni a mai világban? Senkiben... Talán a lányban, de még az sem biztos, ugyanis nem mutatta meg Seinek, hogy mennyire hűséges és mennyire tart ki a fiú mellett. Lehetséges lenne, hogy hiába, hogy alázattal viselkedik a fiú iránt, nem állna mellette egy veszélyesnek mondott helyzetben. Persze mi az ami Sei számára veszélyes. Nehéz lehet egy Istennek a földön járva elvegyülni a halandókkal... A fiú macskájával tehát kisétált a pajtából, Sei pedig utána, vagyis pontosabban mellé sétált. Nem mozdul egyik sem csak álltak és mező másik oldalán lévő kiépített "falucskát" nézték. Nem mondható sem falunak, sem településnek, sem pedig semmilyen más dolognak. Egy kiépített tér a munkások számára. Persze odébb nyilván található néhány kisebb-nagyobb település ahol már boltok is és szállás helyek is vannak. Ez amolyan kitelepített munkásság errefelé.
- Valóban nem tudok sokat az itteni erőviszonyokról. Viszont nekem, vagyis már nekünk szükségünk lenne rá. Az Ame no Ekibiogami jelenleg még nem ismert és a Háború ideje alatt az is marad. Utána pedig elkezdhetünk mozgolódni, de ahhoz ismeretekre és pénzre lesz szükségünk. A terv már készen áll arra, hogy miképpen akarom végre hajtani a terveinket, de ezt majd csak később osztom meg a tagokkal. Itt akarom kiépíteni a bázisunkat. Az előkészületek már megkezdődtek, így ez már végleges megoldás.
Mondta a fiú, majd megindult a főút felé amin Sei is közlekedett. Tehát egy rozoga, vékony földút a dohánymező közepén.
- Tehát akkor az itt dúló járvány miatt jöttél. Annak már vége. Egy kirendelt Orvossal együtt én is segítettem a betegeken. Persze meg volt rá az okom és elhiheted, hogy nem a szívjóság vezérelt.
Miközben Sei és Mirubi menetelt előre, Atsumi jó pár méter távolságot tartott. Nem akart Sei lába alatt lenni, de nem is akarta szem elől veszíteni őt, így messziről követte őket.

**Shikotou Sei** Csüt. Szept. 25 2014, 11:24

// Most mondhatnám, hogy hopsz, kicsit csúsztam a poszttal...xD De nem volna igaz, mert sokat késtem vele. //

Nos, a fiú igencsak elgondolkozik újdonsült "barátjának" ( Sei esetében ezt a szót sem használtam még xD) szavain. Úgy jött ide, hogy nem sokat tud az országról, Kemurigakuréról és a viszonyokról. Ráadásul a bázisát is itt akarja berendezni. Ez erősen sántít, hiszen akkor Sei félreismerte Mirubit és a fiú ostoba, vagy pedig - amit sokkal valószínűbbnek, sőt a másik lehetőséggel összemérve szinte biztosnak vél - hogy a macskás srác tudatában van valaminek... valaminek, ami arra késztette, hogy ide építse ki a bázisát, úgyis, hogy a viszonyok ismeretlenek a számára. Hízelgő a gondolat, hogy mindez azért van, mert Mirubi valójában tényleg Ame no Ekibiogami és tudat alatt Sei, az Istenek egykori Urának tiszteletére emeli itt a főhadiszállását... Bármennyire is mámorító a dolog, azt még Seinek is el kell ismernie, hogy ez nem a valószínű forgatókönyv... De akkor vajon mit tudhat Mirubi, ami miatt ide építi az egészszervezetét? Néhány kósza pletyka miatt tenné, vagy komolyabb információ van nála? Nos, néha a legegyszerűbb információszerzés, ha lehengerlően leplezetlen kíváncsisággal rákérdezünk. És Sei tudja ezt. Hiszen az ilyen kérdések megzavarják az embereket egy olyan beszélgetésben, ahol nem kevésszer talányokban fogalmaznak.
- Miért választottad ezt a vidéket Szervezeted kialakítására?
Akár választ kap, akár nem, később hozzáteszi:
- Vannak információim a vidékről, de talán nem ez a megfelelő alkalom, hogy ezeket megosszam veled. - Mirubi következő szavaira csak annyit mond: - Megvetem az orvosokat.
Persze, hogy miért mondta ezt, nos az szövevényes, de jelen helyzetben nem is olyan fontos. Ami lényeges, hogy vajon mi Mirubi célja, miért indult el a kis település felé?

Jiraiya Csüt. Okt. 30 2014, 19:11

A két "Istenség" lassan és nyugodtan menetelt előre. Úgy tűnik, hogy egyikőjük sem szomjazik a másik vérére és hajlandóak együtt működni a másikkal. Az itteni helyzet ismerete természetesen Mirubi javára válik, hiszen ezzel akár Sei segítségére is lehet, viszont Mirubinak is szüksége van további információkra, amiket pedig Seitől kaphat meg a legegyszerűbben. Sei kérdésére Mirubi nem lepődött meg, hiszen egy jövőbeli tagnak joga van tudni, hogy Mirubi miért éppen ezt a területet választotta. Ennek viszont, sokkal egyszerűbb oka van, mint azt bárki is gondolná.
- A Szervezet természetesen nem csak egy vidéken fog működni. Terveink messzire nyúlnak, így úgy döntöttem, hogy a legkorruptabb Országban akarom elindítani az Amegamit. A bázisunk itt fog kiépülni és innen fogunk kezdeni mindent, egészen az alapoktól. Először a Füst Országát kell megszállnunk és az irányításunk alá vonnunk és csak utána terjeszkedhetünk. Ahhoz pedig, hogy egy ilyen terv valóra váljon egy olyan ország kellett, ami nem szűkölködik bűnözők terén...
Talán a kifejtése kissé hosszúra sikeredet annak ellenére, hogy egy mondatot akart rá szánni, de Sei így megtudhatta, hogy a fiú miért ezt az Országot választotta. Természetesen nem lehet biztos mindenben, így az már csak rajta múlik, hogy mit hisz el mindebből.
- Akkor, amint végeztél a vidék felderítésével, talán megoszthatnál velem némi információt. Természetesen, kérhetsz tőlem valamit cserébe.
Mondta Mirubi, majd arcára egy csöppnyi mosoly ült ki, amit hamar eltakarított onnan.
- Az Orvosokat Én is, de ahogy már mondtam, alapos okom volt a segítésre. Mindennél többre tartom azt, ha valaki tud valami olyat, ami a hasznomra válik, így mondhatni, hogy az információszerzés a hobbim. Az Orvosi képességeimet sem mostanában szereztem. Habár...
Ekkor a hangja elhalkult, majd megállt és a tenyerét bámulta, mintha most először látna olyat...
- Most már talán nem is tudom őket használni.
A hangja még csendesebb volt, de Sei annak ellenére, hallotta amit mondott... A fiú azonban hamar feleszmélt és újra szólt.
- Tehát? Akkor körül akarsz nézni errefelé?
Tette fel a kérdés Mirubi. Most már egészen a kiépített terület közelében voltatok, ahol éppen szünet volt és a munkások az ebédjüket, vagy éppen annak maradékát fogyasztották.

**Shikotou Sei** Kedd Nov. 04 2014, 12:32

Az Első kérdésnek közel sem volt valami nagy jelentősége, így mondhatni Sei a válasszal sem törődött sokat. Amolyan rutin kérdés volt, aminek semmi más célja nincs, mint hogy megtudja, mit gondol a dologról Mirubi. Seinek nincs oka kételkedni a fiú szavában, elvégre a magyarázat teljesen logikus és mint az már meg lett említve, ez a kérdés egyáltalán nem volt lényeges. Bár annyi bizonyos, hogy ezek szerint van itt egy bázis és az Amegaminak eddig mindössze ez az egy bázisa van. Azért ezt jó tudni, még ha eddig sem volt titok, akkor is.
- Nincs akadálya, ám mint mondtam, erre egy alkalmasabb hely és időpont megfelelőbb lenne. Mondjuk, amikor nem csak elmondom, hanem be is mutatom, mindazt, amit a helyről tudok. De persze, ha sürgős...
Sei cinkos vigyorral jelezte Mirubinak, ennek a rejtélyes, mégis - évek óta az egyetlen - rokonszenves embernek, hogy ha a fiú ragaszkodik hozzá, akkor küldetése teljesítése után hajlandó mesélni a Füst Országának általa eddig ismert helyzetéről. Érdekes a szó, hogy Rokonszenves. Kettejük esetében ez közel sem a leghétköznapibb értelemben vehető, hanem nagyon is szélsőséges eset ez... Sei biztos benne, hogy ha mondaná, akkor Mirubi megértené. Természetesen nem fogja mondani, elvégre nem szokása kiteríteni mások előtt a lapjait, amíg nem jött el az ideje. Atsumi némán, a dobozzal a kezében követi őket. A lány kellemetlen helyzetben van, de Sei élvezi a kétségbeesett arcot.
Mirubi mintha egy pillanatra elgyengült volna, megfeledkezett a helyzetről és kiadott magáról egy titkot. Egyik belső aggodalmát. Persze hamar feleszmélt, de azért lényeges információ volt, mint ahogy a megnyílvánulás is. Ha nem csak színjáték volt, akkor meglepő, hogy Mirubi ennyire elengedte magát Sei társaságában. Talán Ő is érzi azt, ami közös bennük? Amióta találkoztak, Sei biztos benne, hogy valami összeköti őket. Azt még nem egészen érti, hogy mi, de előbb utóbb rá fog jönni. Ha pedig Mirubi csak színészkedett... Nos ebben az esetben meg kell jegyezni, hogy ügyes trükk volt és bizony alaposan feladta a leckét Seinek, hiszen számtalan gondolat csírázik ebből az eseményből. Túlzottan is egyértelmű megnyílvánulás volt. De vajon valódi, vagy hamis? Nehéz eldönteni, bár Sei bízik magában és abban, hogy tudja melyik a valós állítás.
- Óh, nem csak körülnézni. - Sei újabb vigyort enged meg magának - Atsumi! Menj haza, ott várj meg.
Miután kiadta a parancsot, Sei gyorsít a tempón, tervei szerint, ha nem észlel semmi szokatlant, akkor az egyik épület tetejére megy fel, méghozzá remélhetőleg észrevétlenül. Ez attól függ, hogy a munkásoknak mekkora rálátása lehetett a közeledő trióra. Ha ahhoz elég volt, hogy észrevegyék, akkor egyszerűen csak a közelükbe sétál.
Bárhogy is, ha észrevétlenül feljutott az egyik ház tetejére, akkor kövekkel kezdi dobálni a munkásokat. Egyrészt mert örömét leli benne, másrészt azért, hogy észrevegyék.
Ha egyszerűen csak besétált, akkor nem szólal meg, csak várja, hogy üdvözöljék. Ha nem teszik meg... Nos, arra visszatérünk később.

Jiraiya Hétf. Nov. 10 2014, 20:01

// Jó lesz ha majd Mirubival játszunk és nem csak lemesélem őt Very Happy

//

Mirubi csak néhány szót reagált Sei hosszabb mondatára.
- Ahogy akarod... Én ráérek.
A Szavak valóban igaznak hatottak, így Sei tovább ment gondolataiban, egészen addig, hogy hazaküldje Atsumit. Láthatóan, Mirubi kíváncsiságát felkeltette a lány és az, ahogy Sei bánik vele, ugyanis minden egyes mozdulatot és reakciót figyelemmel követett. Természetesen nem leplezte kíváncsiságát, így Sei semmilyen hátsó szándékot nem láthatott benne, ha csak nem akart bele látni... A lány minden esetre meghajolt Sei előtt. Nem igazán tudta, hogy most meghajoljon Mirubi előtt is, vagy mit tegyen, így inkább a meghajlás után Mirubira nézett, majd vissza Sei-re. Ez után pedig szedte a lábait és a lehető leggyorsabban hazasietett. Sei ezután pedig tette a dolgát, ha még nem felejtette el, hogy Omo milyen feladatot is bízott rá. Lehet, hogy nem tűnt fel a fiúnak, de Mirubi már többször is célzott arra, hogy szeretné tudni, hogy miért is van itt Sei, de nem kérdezett rá egyértelműen. Hogy miért? Nos azt a fiú nem tudja, de talán nem is lényeg, hogy a macskás fiúcska miért is viselkedik úgy ahogy. Sei felsietett a háztetőre és képességei miatt a munkások nem vették észre, csak akkor, amikor az egyik felnézett teli pofával és ijedtében leesett a széknek használt tuskóról.
Mindenki egy nagy körben ült, aminek a közepén egy tűzhely volt, de a férfin kívül senki nem vette észre Seit, aki ijedten mutogatott a háztető felé.
- Nipja! Omu küplte!
Társai nem igazán tudták kivenni a kajamaradékot köpködő szavaiból, hogy mit is akar a férfi, ám nem is kellett sok, hogy abba az irányba forduljanak, amerre a férfi mutogatott. Mindenki szemében látszott a félelem és bár nem tudni, hogy Mirubi fejében mi járt, amikor látta újdonsült Ame no Ekibiogami tagját felfutni a tetőre, de ha most rá néz Sei, egyértelműen látszik rajta a csodálkozása, amit a munkások reakciója váltott ki.
- Ilyen híres lennél errefelé?
Tette fel a kérdés a fiú, mire minden munkás lenyelte, vagy kiköpte az éppen csócsált falatot, majd felsorakozva felálltak a tűz előtt. A legnagyobb tekintélynek örvendő szólalt meg.
- Elnézést uram, éppen az ebédünket fogyasztottuk! Ön Omo-sama embere ugyebár?
Tette fel a kérdést. Ahogy Sei végignéz a tömegen, láthatja, hogy majdnem mind ugyanúgy néznek ki: Rövid hajúak, koszosak, büdösek és igénytelenek...

// Megjegyzés: Mirubi balra lent a házikó mellett áll //

**Shikotou Sei** Szer. Nov. 12 2014, 13:19

// Egyetértek. Very Happy

//

Seinek tetszett a látvány, egóját kielégítette, amint a Férfi meglátva Őt remegve esett le a székről - persze Sei ilyen távolságból nem láthatta, hogy remeg, vagy sem, de tetszik neki a gondolat - s az még inkább növelte örömét, hogy a csőcselék felsorakozott a tűz előtt természetesen az Ő tiszteletére. Persze Sei tudja, hogy ez a félelemmel vegyes tisztelet inkább Omo személyének, mint a szőke hajú fiúnak szól, de azért élvezi. Mirubi kérdésére nem válaszolt, csak felé fordult és megengedett magának egy mosolyt. Ó, de ez a mosoly, nem csak valami kétséges kérkedés volt - azért kétséges, mert egy mosolyból egyértelműen leszűrni bármit is, nos nem egyszerű - hanem egyben jelzés, hogy igen, a műsornak még nincs vége. Miközben Mirubi felé fordította fejét, tekintete egy pillanatra át fut a Macskás Fiú fölött, s Atsumira pillant, amint egyedül ballag az úton. Hiába, Sei szereti ezt a lányt. Persze nem úgy, mint valami egyenrangú felet, hanem mint gazda a rabszolgát, akivel kedvére kérkedhet. Ráadásul eddig hasznosnak is bizonyult. Bár az a titok, mely a múltjában lappang... az még aggasztja a fiút. De Mirubi azt mondta, hogy orvosi képességekkel rendelkezik. Talán ha Sei megkérné, hogy vizsgálja meg a lányt... de nem, ahhoz fel kellene fednie ezt a titkot, s akkor oda az imázs. Ezen még gondolkodnia kell.
Tehát Sei ott ül az épület tetején és agya egyik zugába rejti az előbbi gondolatokat, hogy egy másikat vegyen elő, amin rágódhat. Érdekes a dolog, nagyon érdekes. Ilyen tisztelettel, rettegéssel fogadják Omo küldöttét, de az adót elfelejtik elküldeni. Omo mindössze annyit mondott, hogy nézzen utána mi a helyzet. De Sei miért elégedne meg ennyivel, ha közben kedvére szórakozhat? Itt valami nem kerek. Noha Sei az épület tetejének peremén ül, bal kezét készenlétben tartja, hogy ha kell, akkor ellökje magát. Könnyen lehet, hogy ellenség rejtőzik az épületben. Különben miért fogták volna vissza az adót ezek a munkások, ha ennyire félnek Omo haragjától? Talán elrabolták tőlük? A Fiú Mirubira sandít, majd a felsorakozott munkásokra. Kell lennie valaminek a háttérben, ez már csak bizonyos. De mi az a valami? Csend van. Már vagy Tíz másodperc eltelt azóta, hogy a paraszt szavakat intézett hozzá. Annyi bizonyos, hogy a szószóló pórul fog járni, amiért Seit sértegette, de persze mindennek eljön az ideje. Sei fülel, kattanásra számit, mint mikor fém csapódik fába, hogy azután robbanjon a cetli. De semmi ilyesmi nem történik, legalábbis egyelőre. Csak feltételezné az aggasztó gonolatokat? Pusztán Paranoia lenne? Nem, bíznia kell a megérzéseiben, hiszen mindeddig azok tartották életben. Ez pedig azt jelenti, hogy azzal számol, hogy az épületben, amelyen ül legalább egy ellenség van. Aki valószínűleg shinobi és egy másik Yakuza vezértől jött, hogy megszerezze a munkások rendszeres adóját gazdájának. Ez logikus, de mégsem stimmel egészen. Vannak részletek, amik... Sei felsóhajt.
- Ha mégegyszer megsértesz söpredék, akkor megetetem veled a legféltettebb testrészedet. Én Omo Vendége - Sei hangja nyugodt, kellemes, s egyáltalán nem hangos, de a Vendége szót különösen megnyomja - vagyok, nem holmi szolga, mint Te. Válaszokat akarok, s ha rosszul válaszolsz... - Sei nem rontja el kuncogással a félelmes hangnemet - Nos, egy rossz válasz egy halál, a második rossz válasz már egy kínhalált jelent és így tovább... és így tovább... Értesz, söpredék?
Határozottságával, félelmet nem ismerő hangsúllyával nem csak a munkásokat akarja válaszra ösztönözni, hanem némileg rá akar játszani arra, amit Mirubi eddig gondolhat róla. Noha Seinek közel sincs nagy híre - hiszen vigyázott, hogy a kiléte rejtély maradjon - de Mirubi eddig bizony minden okkal hiheti azt, hogy Sei rettegett. S egy kis imponálás - persze mindenféle ferde gondolat nélkül, azok távol állnak Seitől - mindig jól jöhet, pláne ha Mirubi tényleg egy erős szervezetet vezet. Mindenesetre, tudva, hogy Mirubi nem rég járt itt, azért lehetőség szerint figyelemmel kiséri a Macskás fiú helyzetét és tevékenységét, persze nem teljesen a szemével, hiszen a szemének figyelmét a munkásokra és a környező házaknak szenteli, hanem a fülével és az egyéb érzékeivel, mint a Muon Satsujinnál. Bár az kissé aggasztó, hogy egyszerre túl sok helyre kell figyelnie, túl sokra. Talán mégis hiba volt hazaküldeni Atsumit? Most már késő, Sei megfeszül és felkészül a gyors helyzetváltoztatásra. Valami nagyon nem stimmel ezen a helyen és mint már el lett mondva: túl sok mindenre kellene egyszerre figyelnie. Nincsen egészen ínyére a helyzet, pedig jól tudna szórakozni.

Jiraiya Hétf. Dec. 01 2014, 18:31

A munkások egy emberként rezzentek össze Sei szavaitól és nyeldestek nagyokat. Főleg az, aki szószólóként állt a sor - Sei szemszögéből - bal oldalán, hiszen a fiú voltaképpen neki címezte ezeket. A legfélelmetesebb az pedig az volt, hogy nem is volt vele tiszteletlen, hanem csak úgy fogalmazott, hogy bármi már is leszűrhető volt az ártatlan kérdésből. Éppen ezért, mindenkit kivert a víz és minden testrészük remegett, elvégre Omo híre igencsak rettegett. Bár, az is lehet, hogy valami turpisság van erre felé... Nem lehet tudni semmit, de az biztos, hogy Omo emberei itt nincsenek. Ha itt lennének, akkor ezek a munkások most is dolgoznának... A munkások bólintottak és a "vezetőjük" leszegett fejjel hajolt meg és maradt úgy, hogy kifejezze hódolatát a fiúnak.
- Természetesen! Ahogy kívánja Uram!
Mondta remegő hanggal a lehető legalázatosabban. Mirubi elmosolyodott, majd Seire pillantott, miközben Ifu lekuporodott a meleg fűbe. Ha Sei körbenéz, akkor körülbelül 10 épületet lát, amik fából és szalmából vannak. Az ablakokba néhol egy-egy arc látható, ám nem jelentenek veszélyt, ugyanis gyerekek és nők szemei, akik ilyen helyzetekben nem mutatkoznak, vagy csak nem mernek. A szemükből és az arckifejezéseikből látszik, hogy nem veszélyesek... Mirubi nem tudni, hogy mit gondol, de az biztos, hogy érdeklődve figyeli odalentről az eseményeket.

**Shikotou Sei** Hétf. Dec. 08 2014, 14:19

A Csürhe - Seinek nem kellett sokat gondolkoznia ezen az elnevezésen - szószólója megalázkodó koreográfiával és hanggal próbál Seitől bocsánatot kérni. Sei arca közönyös, momentán nem hatja meg ahogy a férfi hajbókol neki, bár a lelke mélyén élvezi a jelenetet. Az az ember fél, ez egyértelmű. Ez pedig azt jelenti, hogy nem bízik abban, hogy valaki megmenti, ha esetleg Sei éppen a fejét akarná venni. Talán nincs is idegen hatalom a közelben? Még az előbbi elmélet ismeretében is hiba volna ezt feltételezni, de persze minden hamarosan kiderül.
- Nem mozdulhatsz a helyedről, de hívj elő mindenkit az épületekből. Körbe fogok nézni, akit bent találok, megölöm. - Sei hangja hideg - Kábé három percet kapnak, hogy előjöjjenek. Mindeközben elkezdhetsz mesélni, hogy mégis miért nem dolgoztok éppen és hogy hol is vannak Omo emberei.
Sei kíváncsi, tényleg érdekli a dolog, azonban az ösztönei azt súgják, hogy könnyen bolondot csinálhatnak belőle, amit viszont nem értékelne túl pozitívan... Éppen ezért feszülten várja, hogy teljesítsék a parancsát.
Meleg van ma és ennek nem örül. A Föld felszáradt, víz, vagy annak a nyoma nehezen található, ami pedig azt jelenti, hogy ha kedvelt víz elemű trükkjéhez akar folyamodni, akkor a szokásosnál sokkal nagyobb mennyiségű chakrát kell felhasználnia. És ez nem tölti el túlzottan örömmel. Nagyon nem.
Valószínűleg teljesítik a parancsát és hamar felsorakoznak előtte, viszont ha mindezt túl lassan teszik, akkor Sei nem rest lábon dobni egy-két embert Shurikennel, noszogatás céljából. Maximum három embert, bár, hogy gyerek, nő vagy férfi, az nem igazán számít. A Lényeg, hogy mozogjanak. És mindeközben Sei arra számít, hogy egy ismeretlen, elrejtőzött shinobi meglepetésszerűen rá támad. Mert lennie kell itt egynek, hiszen a legvalószínűbb oka annak, hogy miért nem fizették az adót, az nem más, mint egy rivális Yakuza szabotázsa. Erre pedig a Ninják a legalkalmasabbak. A Férfi monológja is nagyon érdekli, abból sok mindent megtudhat.
Abban az esetben, ha nem követik az utasításait, nos az egy másik történet, de nem sok jóra számíthatnak a munkások és családjaik.

Jiraiya Szer. Dec. 17 2014, 18:59

// Nem írok hosszan, hogy haladjunk a dologgal Smile

//

Látszott, hogy mindenki fél és mindenki attól tart, hogy Omo jobb keze ökölbe szorul, hogy elvegye azt, ami az övé. Nem tudni, hogy mi történt errefelé, de az emberek reakciója sok mindenből eredhet. Talán valóban Omo személyétől félnek és már tudják, hogy mi vár rájuk, hogyha Ő követet küld, vagy az is lehet, hogy rossz fát tettek a tűzre... Nah, de ez még most kevésbé lényeg, így Sei azonnal kiadja az utasításokat és kiparancsol mindenkit a házból. A férfi természetesen bólint és azonnal hangos kiáltásokba kezd, hogy "mindenki azonnal jöjjön elő, ez Omo-sama vendégének az utasítása". Erre természetesen az összes asszony a lehető legnagyobb gyorsasággal felkapta gyermekét és kikászálódtak a házakból. Összesen 10 felnőtt nő és 4 fiatal gyermek. Mindannyian jól látható helyre álltak, de ügyeltek arra, hogy közel a munkásokhoz. Feltehetően több családról van szó. Amint ez megtörtént és az asszonyok szépen felálltak a gyerekeket szorongatva maguk előtt, a sokat zaklatott munkás bátortalan hanggal mesélni kezdett.
- Jelenleg a pihenő időnket tartjuk. Az utolsó kiadott parancsokat teljesítjük, de nem tudjuk, hogy mitévők legyünk, ugyanis nemsokára végzünk vele, de Omo-sama Kirendeltjei eltűntek a környékről. Lehetséges, hogy a nemrég pusztító járványnak lettek áldozatai.
Mondta a férfi, majd amint befejezte, egy másik szólalt fel izgatottan, hadarva a szöveget. Kétségbeesett arckifejezése minden pénzt megért.
- Mi csak egy kis munkás csoport vagyunk, akik itt élnek. A nagyobb termőföldek és a munkásoknak kialakított faluk odébb vannak.
Nézett az út Észak felé menő részére, amin Sei nemrégiben el is indult, ám megállt ezen a környéken. A munkás tudta, hogy nem lett volna szabad megszólalnia, ám úgy tűnt, kikívánkozott belőle az, amit megosztott Seivel, de látva a fiú arcát, - ami talán nem csak Omo tekintélye miatt, hanem Sei kisugárzása miatt is félelmetesen ijesztő volt - azonnal megdermedt, izzadni kezdett és elvörösödött... Félt a következményektől.

**Shikotou Sei** Pént. Dec. 19 2014, 12:17

// Számomra amúgy sem fontos, hogy ódákat zengj, mert a lényeget úgyis mindig leírod, tehát nincs okom panaszra ^^ //

Tartanak tőle, ez nyílvánvaló. Talán olyannyira, hogy a férfi át sem gondolja mit is beszél. "Mindenki azonnal jöjjön elő, ez Omo-sama vendégének az utasítása". Már csak ezért is meg kellene ölnie a férfit. Meg is fogja, efelől már kétsége sincs. A Továbbiakban egy halott emberrel beszélget. Pedig Sei igazán nem várt el sokat, de ha egyszer gúnyolódik valaki ebben a helyzetben, akkor annak megvannak a következményei. Elvégre elég lett volna egy "Azonnal mindenki jöjjön elő" is, nem kellett volna olyan idétlenül folytatni. Vagy ha nagyon akarja, tegye hozzá, hogy ez a parancs. Mindenesetre Sei merev arcán Gúnyos mosoly jelenik meg. Hát tényleg nincs itt senki, aki parancsolna? Ez azt jelenti, hogy nem kell visszafognia magát. Most Ő az úr. Más helyzetben óvatosabbnak kellene lennie, elvégre szökött shinobi és nem is olyan rossz Omonál vendégeskedni. Azonban annak is megvan a határa, hogy mi az, amit még hajlandó lenyelni. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ez a munkás megszívta. Rosszkor volt rossz helyen.
A Szószóló belefog a szövegbe, miközben asszonyok és néhány gyerek mászik elő az épületekből. Nem sok újat tud meg, vagy olyasmit, aminek hasznát venné. Talán meg kellene kérdeznie Mirubit, hogy mit tud erről a helyről. Ekkor felszólal egy másik, rettegő alak. Persze máshol vannak, mi? Sei vigyora még szélesebb lesz. Lábát behajlítja, elrugaszkodik, majd egy erőteljes ugrással a második felszólaló előtt terem. Minél gyorsabban és pontosabban jön össze a mutatvány, annál látványosabb, hatásosabb.
- Persze, húzzam el a belem inkább oda, mi? - Kérdezi a fickót, miközben közel hajol hozzá. - Jobb ötletem van. Fogod magad és elfutsz Omohoz. Elmondasz neki mindent és embereket kérsz tőle. Mond, hogy én küldtelek. Sűrgesd meg a dolgot, mert ha két órán belül nem érsz vissza legalább három emberrel, akkor itt csak holtakat találsz. És hosszú az út...
Sei ezzel le is tudta a beszélgetést. Ellép a srác mellől, aki valószínűleg gyorsan meg is lódul. Azzal a bizonyos szószólóval közli, hogy engedély nélkül senki nem mozdulhat el a helyéről, majd komótosan Mirubihoz sétál.
- Ha elmondod mit tudsz erről a helyről és arról, ami itt történt, akkor cserébe... - Sei elgondolkozik, ránéz Mirubira. - Cserébe amíg itt vagyunk nyogodtan ágyba viheted a nőket... - Újra belenéz Mirubi szemébe, amin látszódik, hogy valami nem egészen stimmel - vagy a kisfiúkat, amelyikre gusztusod van. Engem nem érdekel, nem is akarok róla tudni. Vagy ha amolyan orvosféle vagy, aki szereti a hullákat, akkor kaphatsz tőlem egyet. Nekem információk kellenek, de megnevezheted az árat.
Remélhetőleg sikerül megegyeznie Mirubival. De akárhogy is is történjék, a beszélgetés után mindenképpen átvizsgálja a tíz épületet. Ha talál valakit bent, azt megöli egy-két kérdés után.
Ha az épületekben nem talál semmi érdekeset és az alku után - szerintem a következő kör futhat két szálon - nem kap semmi olyan információt, amivel sokkal előrébb lenne, akkor odamegy a nőkhöz, elkapja az egyik kisgyereket és közli az anyukával, hogy lassú tűzön süti meg, ha nem mondja el, hogy hova tűntek Omo emberei. Sei kedveli az ilyesmit. Lelki terror a nőnek, foizikai a kisgyereknek. Persze mindeközben figyel, nem-e akad egy Hősködő típus a férfiak között, mert ha bárki ellenszegül neki, nos Sei nem szeretné sokáig eltűrni. Igaz, ez gyors halált jelent ennek az esetleges hősnek, de néha olyan döntéseket kell hozni, amit máskor nem hozna meg. Elvégre aki Seinek ellenszegül, annak szenvednie kellene.

//Bocsi, de ezt nem hagyhattam ki xD //

Jiraiya Szer. Dec. 31 2014, 12:59

// Semmi gond! Megmosolyogtatott rendesen Very Happy

//

Sei kissé forrófejű, de igencsak vág az esze. Bár talán kissé paranoiás, ha úgy vesszük. Az asszonyok átkarolva gyermekeiket álltak zaklatottan, remegő testtel. Mindenki tudta, hogy mi van akkor, hogyha Omo egy embere jár erre, de talán Sei a legfélelmetesebb és legdurvább mind közül. Bár ahogy Sei is mondta, Ő inkább Omo Vendége és nem holmi "szolga," vagy "ember." Ez utóbbit a szó minden értelmében lehet érteni...
Sei tehát megkapta az információt attól a bizonyos munkástól, ám nem megy vele sokra. Annyit viszont megtudott, hogy talán a járvány áldozataivá váltak. Mintha Omo és Mirubi is említett volna ilyesmit, így lehet is benne valami. Ám Sei, mielőtt további kérdezősködésbe fogna, egy igencsak látványos mutatvánnyal, a civilek számára követhetetlen sebességgel, már teleportációnak tűnő gyorsasággal jelent meg az engedély nélkül felszólaló és talán a legzaklatottabb férfi előtt. A megjelenésre a nők és a gyerekek hátrahőköltek, míg a munkások egy "Áááá-t" hallatva léptek kicsivel odébb, ki jobbra ki balra, ám megtartották a fegyelmezett sort, ugyanis nem akartak úgy járni mint társuk. Sei szavaira a férfi elvörösödött, verejtékezni kezdett. Nem tudott értelmes szavakat kinyögni, így csak bólogatott hevesen. Miután Sei befejezte a feladat "ismertetését" a férfi, - aki sokkal inkább a legfiatalabb tagnak tűnt a munkások közül - csak úgy kavarva fel maga után a port, elhúzta a csíkot némi botladozások közepette. A levegő megfagyott Sei és az emberek között. Egyedül Mirubi nézte az eseményeket teljesen higgadtan. Még a macskája is kikerekedett szemekkel húzódott a fiú lábához... Sei ekkor Mirubihoz sétált és megszólította. Mirubi a szavak hallatán kissé összeráncolta a homlokát, ám ahogy Sei fokozta az élvezetek halmozását, a fiú kissé elmosolyodott... Nem tudni, hogy mi járhat a fejében. Vagy mégis? Lehet, hogy Sei az, aki pontosan tudja?
- Más körülmények között szükségem lenne néhány kölyökre, de most nem tudom hova tenni őket... Az Amegami számára fontos a tagok egyéni céljainak segítése, elvégre a végén, úgyis minden érdek a Szervezetet erősíti. Szóval a későbbi információkért cserébe elmondok neked mindent amit Én tudok.
Mondta a fiú, majd megvárva Sei válaszát, vagy reakcióját, belekezd.
- Igaz lehet amit mondanak. Az itteni járvány sokak életébe került, de leginkább azokat érintette, akik a földeken dolgoztak. Idegrendszeri bénulással, magas lázzal és ájulással járt. Ha ezek közül csak az egyik tünet jelenik meg, akkor is kiszolgáltatott helyzetbe kerülhettek és az itt dolgozók, könnyen ölhették meg őket. Ha viszont csak egyszerűen magukra hagyták őket, akkor is biztos a haláluk... Odébb valóban van egy falu a munkások számára. Fogadókkal, Kocsmákkal, Lakóházakkal és minden szükségessel ami egy ilyen település igazgatásához kell. Oda csoportosultak a Behajtók és valószínűleg onnan jöttek ide is ellenőrizni. Ezek itt csak a jelentéktelen felesleg, akiket a megmaradt kisebb földterületek megmunkálására telepítettek ide...
Mondta Mirubi.

// Ha kérdeznél még valamit Mirubitól, akkor tedd fel a kérdést, majd a válasz után átvizsgálhatod a házakat. Odabent nem találsz senkit és semmit //

**Shikotou Sei** Szomb. Jan. 10 2015, 15:33

A feladat rémunalmas lenne alapvetően, de lévén, hogy Seiről van szó... miközben Mirubi felé battyog, olyan gondolatok ötlődnek fel benne, amik igazán kiváncsivá teszik. Illetve némileg türemetlenné. Elvégre Sei szeret, sőt imád szórakozni, viszont a legjobb mulatságot mindig saját magának kell szolgáltatnia. Márpedig ha erről van szó, akkor nincs nagyobb öröm az emberek kinzásánál, s arra különösen büszke, amikor a fájdalom generálását egy csepp vér nélkül éri el. Tehát amikor lelkileg gyötri áldozatait. Ez a nehezebb, de a szórakoztatóbb is. Ő már biztos benne, hogy a falusiak minden parancsát köveni fogják, majdnem mindet... Mirubi válasza új gyanút ébreszt benne, de nem törődik ezzel. Egyelőre nem. Nem köszöni meg a fiúnak mindazt, amit mondott, mert fölösleges volna. Tudja, hogy ennek még meg kell fizetnie az árát. Vagy meg kell ölnie Mirubit, hogy ezt ne kelljen fizetnie. De a macskás fiú... érdekes, ráadásul a sejtések, ami Sei fejében megfogalmazódtak vele kapcsolatban... Nem, egyelőre semmiképpen sem ölné meg Őt, és tisztában van vele, vagy legalábbis úgy gondolja, hogy ez kölcsönös. Mirubi... talán még sosem érzett ilyesfajta, szimpátiát, hasonlóságot... Biccent a fiú felé, majd lassan, komótosan körbejárja a házakat. Mind a tízet. Arra számít, hogy az elküldött férfi két órán belül visszaér, mégha a tüdejét ki is kell köpnie ezért. Bár azt nem nagyin hiszi, hogy Omo emberei túlzásba vinnék a futást. Sőt valószínűleg nem nagyon fognak sietne. Megbánják persze, de most nem ez a fontos. Nem talált senkit és semmit az épületekben, így hát visszasétál a lakókhoz. Most veszi kezdetét a móka. Az volt a terve, hogy az egyik gyereket tűzbe veti, hátha többet megtud. De fölösleges volna. Vicces, de fölösleges... Jobb ötlete van!
- Te és Te! - mutat két férfira - Gyújtsátok fel azt és azt a házat - mutat arra a kettőre, amelyikben szerinte e legtöbben lakhattak. - Mire leégnek a barátocskánknak vissze kell érnie Omo embereivel, mert ha nem...
Nem hinné, hogy be kell fejeznie. Biztos benne, hogy teljesítik a parancsát, ezt biztosan. Ha nem, akkor az fájni fog nekik, de csekély az ellenszegülés esélye. Nyílván elég rossz lehet nekik, hogy velük gyújtatják fel a saját házaikat, de Sei csak mosolyog ezen. Ha ég a két épület - mert így vagy úgy, de égni fog - Sei közli a többi férfival, hogyha a tűz átterjed a dohányföldekre, akkor mindannyian meghalnak. És engedélyt ad nekik, hogy körbeállják az égő házakat. Ekkor körbejárja a nőket és gyerekeket. Tíz év körülieket választ, a nemük nem számít. Valószínűleg mind rettegnek, de olyanokat keres, akiknek a szemében van némi kíváncsiság is. Ha nem talál ilyet, akkor is választ két gyereket, csak akkor merőben más célokra.
- Ezt a kettőt magammal viszem, ha engedetlenek lesztek, lassú kínhalált halnak. Remélem sejtitek, hogy el tudom nyújtani szenvedéseiket... de még profitálhattok is ebből, ha jól szolgálnak. Ne feledjétek, hogy magamnak és nem Omonak viszem el őket.
Ha az elküldött férfi visszaér a megadott időben Omo embereivel, akkor a csatlósokat megbízza az itteniek felügyeletével, mikőzben Ő és a két választott gyerek Mirubi felé veszik az írányt. Azután ideje továbbállni a nagyobb falu felé. Seinek tervei vannak, ideje lezárni az adóügyeket.

// Majd a két választott gyerekről kérhetnék leírást? Viselkedés, meg ilyenek. Ha megfelelőek, akkor fontos volna. ^^ //

Jiraiya Hétf. Jan. 19 2015, 17:22

Egyre feszültebb a hangulat, de ahogy telik az idő és az ide telepített munkások látják, hogy Sei nem talál semmi belekötni valót a házakban, egyre inkább megnyugodnak, ám ekkor a fiú valami olyan megmagyarázhatatlan dolgot kér tőlük, amire újra mindenki szíve egyre hevesebben kezdett verni. A két férfi azonban zokszó nélkül tett azt, amit Sei parancsolt nekik és a két legnagyobb házat gyújtották fel, amire Sei természetesen rámutatott. A felgyújtásban először szerencsétlenkedtek, ám miután megtalálták az igencsak rossz minőségű napraforgó olajos hordót, néhány rongyot megragadva bekenték velük a házak falát és felgyújtották azokat. Többen némán siratni kezdték az otthonukat, ami talán enyhe túlzás is volt a részükről, ugyanis az ide telepített családok sokkal rosszabb körülmények között élnek, mint a városi pórnép. Annyi a pozitívum, hogy itt mindig béke van... Vagyis, hát a mai napot mérlegelve inkább csak többé-kevésbé...
Sei szavaira a férfiak folyamatosan körbejárják az égési területet és nem csak a földet, hanem a fákat is védik, hiszen ha a fák lángra kapnak, akkor nagy valószínűséggel a Dohányföld is, valamint az egyéb termőterületek is. Az idő csak telik és a házak égnek. Sei körbejárja a gyerekeket és az asszonyokat. Úgy érezhették magukat, mint amikor a Cápa köröz a prédája körül. Egyre csak arra vártak, hogy vajon elmegy, vagy könyörtelenül lecsap rájuk. A fiatal gyermekek három fiú és egy lány volt. Mindannyian nyolc és tizenegy éves kor körül lehettek. Furcsa módon, a három fiú anyjuk ölelő karjai között álltak és elhúzódtak mindig abból az irányból, ahonnan éppen Sei közelített. Mindhárman remegtek a félelemtől, egyik sem mert ránézni a fiúra. Nem úgy, ahogy a kislány. Barna hajjal, hófehér bőrrel, pufók arccal és világító kék szemekkel követte gyermeki ártatlansággal a gyilkolásra kész Cápát. Szemében és arcán, valamint a viselkedésén nem látszott a félelem, sokkal inkább a kíváncsiság és az érdeklődés. Kissé hasonlított Atsumi ártatlanságára, habár egy ilyen csöppségnél ez még inkább érződik. Anyja tenyerével takarta a kislány szemét, néha-néha megszorítva annak kezét. Bizonyosan úgy vélte, hogy ezzel provokálja majd Seit a lány, így nem lenne jó, ha folyamatosan őt nézné, de a kislány csak nem hagyta magát és már-már berögzülten követte Seit. Láthatóan nem tartott a fiútól, így Sei őt és egy másik, sötétebb bőrű, remegő fiút ragadott el anyjától. A fiú és a lány anyja, sírva adta át lányát, miközben a többi anya erőszakkal hámozta le az anyák ujjait a gyerekekéről. A fiú ordított, visított, ám az anyja csendre intette és súgott valamit a fülébe. Sei jól hallotta, hogy nyugtató szavak voltak, így ezzel nincs probléma. Ám a kislány, továbbra is érdeklődő tekintettel, ám változatlan arccal, akárcsak egy báb, nézett a fiúra. A fiú taknya s nyála egybefolyt, ám elnyomta magában a sírást. A kislány arca azonban még ezek után is változatlan volt...
Ekkor idő előtt, hatalmas robajjal érkezett meg az elküldött férfi, aki kisebb szívrohamot kapva vetette le magát a földre Sei elé. Kicsit kifújta magát, majd továbbra is fáradtan, fújtatva szólt.
- Sei-sama! Omo küldöttsége azonnal megérkezik! Három embert küldött a szolgálatodra, de beletelik némi időbe, hogy ideérjenek. Maximum még tíz perc!
Mondta a férfi, majd néhány pillantást vetve az égő házakra amik már a végüket járták, valamint az asszonyok kétségbeesett tekintetére...

**Shikotou Sei** Csüt. Jan. 22 2015, 11:19

Sei kiválasztotta a gyerekeket. Egy fiú és egy lány. Igazság szerint a fiú természetes félelme jobban tetszik neki, az kezelhetőbb, formálhatóbbá teszi. Viszont a kislány kiváncsi, rendületlen, de értetlen pillantása kissé feszélyezi Sei-t. Ha a Lány jellemét sikerül megfelelően formálni, akkor nincsen probléma, de ha nem... Akkor ez a lány még sok gondot okozhat. Persze sok hasznot is húzhat belőle Sei. Maga mellé veszi őket és jó hangosan, hogy az anyák is hallják, közli velük a következőket:

- Ezentúl a szolgáim vagytok, megtesztek mindent, amit mondok, ha nem, akkor meghaltok.
Pillanatokkal később, hangos robajjal befut a küldönc. "Sei-sama!". Ő nem emlékszik rá, hogy bemutatkozott volna, ami csak annyit jelenthet, hogy Omonak eljárt a szája. Vagy valamelyik emberének. Nem tetszik neki a dolog, nagyon nem. Egy pillantással nyugtázza a küldönc további mondandóját. Tehát még tíz perc! Mégis mit csináljon ennyi idő alatt. Több élvezetet nem nagyon találna a parasztok kínzásában, már így is eléggé rettegnek tőle, ami persze jó, de csökkenti a játék lehetőségeit. Fenyegetéseivel ellentétben most nem fog nekiállni, hogy megkínozzon valakit. Sei nem hagyja figyelmen kivül a dolgot, hogy Omo talán üzenetet küld neki az egyik emberével. Márpedig jobb, ha ezt sem Mirubi, sem pedig a falusiak nem hallják, talán még csökkene a fiú imázsa. Ezért, amikor a zsoldosok feltűnnek a láthatáron, Sei türelmetlenül eléjük lépdel és közli velük, hogy a felügyeletükre bízza a falut. Ha azoknak nincs semmi mondandója, akkor megindul a nagyobb település felé, ahol valószínűleg megtalálhatóak az eltűnt adószedők. Vagy legalábbis ezt mondták neki. Majd kiderül.

Jiraiya Szer. Feb. 04 2015, 15:34

Sei kijelentésére a két anya egyszerre tört ki sírva és már rohantak volna oda gyermekeikhez, ám a többi szülő sikeresen lefogta őket. Az apák odarohantak feleségeikhez és együtt sírtak, miközben végignézték, ahogy gyermeküket elveszik tőlük. Ám a kislány anyjához, egy férfi sem ment oda, így valószínűleg az apa nincs itt. Egy kis várakozási idő után megérkezett a küldött csapat. Három, jól megtermett, nehéz fegyveres férfi jelent meg a láthatáron. Sei elébük sietett, majd elmondta a történetet, a csapat vezetője pedig elmondta, hogy Omo most már tud mindenről, ami itt folyik, vagyis arról, amit a küldönc látott és azt kéri Seitől, hogy mihamarabb derítsen fényt az ügyre, és végezzen ki minden olyan személyt, akinek köze van az emberei eltűnéséhez. Ha nem leli meg ezeket az embereket, akkor szerezzen meg minden lehetséges információt és térjen vissza két héten belül. Ezután a csapat megindult, hogy felügyelje a társaságot, Sei pedig Északnak vette az irányt a szolgálatába állított gyerekekkel, ám elhaladt Mirubi mellett, akiről már messziről látszik, hogy mondani akar valamit.
- Nos, úgy tűnik, hogy itt nem leled meg amit keresel. Nekem jelenleg nincs több dolgom, szóval ha gondolod, veled tarthatok. Kíváncsi lennék, hogy mire vagy képes munka közben...
Nézett végig a Sei mögött kullogó gyerekeken, miközben a lány felé egy kisebb mosolyt ejtett, a síró fiúra pedig megvetéssel tekintett...

// Ha a válaszodra elég annyit reagálnia Mirubinak, hogy akkor megy veled, vagy elköszön, akkor utána folytasd az utat Északnak és írj Karite no Satoba. Ha beszélgetésről lenne szó, akkor maradj itt //

**Areno Shinichi** Szomb. Május 28 2016, 01:14

/Zauki/

Hátrahagyom a köpenyem foszlányait a fa tövében, aminél megálltam pihenni, mert mostanra már amúgy sem takar szinte semmit. Nem maradt más ruhám felülre, csak az a régi, szakadozott hálós felső, a nadrágom is elég szakadt, és a szandálom is látott már jobb napokat. Megsínylette az utat a Szél országából a Füst országába, még ha nem is volt több egy szűk hétnél, és ebből két napot egy cirkuszi karavánnal sikerült megtennem azért cserébe, hogy védelmet biztosítottam nekik, mint zsoldos. Ha nem lenne ez az ócska kard, amin már tucatnyi karcolás és néhány kisebb csorba is található, akkor nem tudom, hogyan tudnék megélni. Legalábbis anélkül, hogy elárulom, hogy shinobi vagyok.
Besétálok a dohánymezőre, közben a beleszagolok a levegőbe, mert ez a legközelebbi dolog, amit az utóbbi egy hétben éreztem egy cigihez. Nem maradt semmi pénzem, az elmúlt egy hetet ezért a közeli erdőben kellett töltenem a saját magam által szerzett ételen, a cigarettáról pedig nem is álmodhattam. Nem is fogok a következő hétben, ha a fickó végül nem jelenik meg itt, mert akkor visszamegyek a Szél országába, ugyanabba a kikötőbe, keresek munkát egy hajón, és elfelejtem ezt a három hetet, amit valakinek fizettem egy viccért. Bár nem tudom, mi haszna lenne egy shinobinak, hogy ilyet tegyen egy másikkal. Itt lesz. Lehet, hogy megöl vagy megkínoz, de itt lesz, ennyire rossz humorérzéke senkinek nincs. Ez a vicc már a Felhő zenei jó ízléséhez lenne mérhető.
Megállok nagyjából a dohányföld közepén, azután előkotrom a táskámból Suhinát, hozzácsatlakoztatok öt chakrafonalat a jobb kezemről, és gyengéden leejtem. Egy a hátra, kettő a lábakra, kettő a szárnyakra. A mozgása így korántsem olyan élethű, mint egy igazi verébé, és valljuk be, a kunai fejjel nem is tűnik túl verébszerűnek még úgy sem, hogy beugráltatom a növények közé. Őszintén szólva nem tudom, hogy élnek-e itt verebek, vagy hogy egyáltalán van-e olyan madár, aki erre szokott vadászni, de nem számítok rá, hogy át tudom verni a fickót. Ez csak egy kevésbé közvetlen módja annak, hogy jelezzem neki, nem bízok benne a legkevésbé sem. Azon kívül, hogy kék szeme van, semmit nem tudok róla.

**Hasegawa Zauki** Kedd Május 31 2016, 18:35

//Shinichi//

Már erősen kezdett sötétedni érkezésed perceiben, látásod nem igazán volt tökéletes, ha nagy távokról beszélünk. Bábodat elővigyázatosan készítetted elő, és megpróbáltál felkészülni arra, ami itt várni fog. Ám senki nem tűnt fel, kezdted kicsit magad átverve érezni. Sokszor van így az emberrel, főleg mikor ismeretlen környezetben van, ahova egy ismeretlen küldte, hogy találkozzon egy ismeretlennel. Túl sok tényező van az egyenletben, hogy nyugodt maradhasson egy ember. Ekkor még nem beszéltünk az ismeretlen ismeretlenekről. Hogy kínzás vár-e, halál, munka lehetőség, esetleg átverés.. nehéz lenne megmondani ezeket, hiszen semmit nem tudtál a célodról, csak egy idegen irányítására idejöttél. Mindenesetre legalább a dohánymező kicsit emlékeztethetett a cigaretta ízére, a lágy füstös aromákra, melyek már igen régen járták át szádat és tüdőd. Bár lehet, hogy ez igazából csak rontott a helyzeten és még jobban emlékeztetett arra hogy mennyi ideje is volt már. Nem sok időd kellett azonban áldoznod már a várakozásra. Már ugyan besötétedett, mégsem volt olyan mértékű a fény hiány, hogy ne lásd az árnyakból lassan kirajzolódó alakot. Bábodat okosan készítetted elő, pont jó helyzetben voltál egy esetleges támadás megindításához. Embered egyszerűen mégis eltűnt szemed elől. Egyik pillanatról a másikra, mintha csak egy képzeleted által létrehozott illúzió lett volna, legalábbis ezt gondolhattad, míg hátad mögül egy férfi hangja szólt feléd.
- Mi történik, ha két penge összeér?-
Az elhangzott kérdés ismerős dolgokat ébreszthet benned, ám előfordulhat, hogy meglepődött állapotodban, kicsit késve reagálsz csak.

// Üdv!
Akkor elméletben az én kalandrészem végére is értünk és innentől Jira fog átvenni, Ő fog ténylegesen bekapcsolni a szervezetbe, vagy ha mást szán neked...akkor azt Very Happy

Mindenesetre köszönöm a lehetőséget, élmény volt mesélni neked, további sok sikert a kalandhoz. ^^
Amit javasolnék: A papír titkának megfejtéséért szerintem megérdemelne majd +2 cht.
Illetve -6 ryo a leves Razz

Még egyszer további jó játékot! Smile

//

Jiraiya Csüt. Jún. 16 2016, 13:35

// Shinichi: Akkor én veszlek át! Várom a válaszod és chakra felírva! //

Ajánlott tartalom