Dohányföldek

// Tudom, hogy legutóbb is én írtam, de most van bőven lereagálni való és az előző dolog nagyjából le lett zárva, ezért gondoltam visszatérhetünk a sorrendhez. Na meg fogalmam sincs mikor tudnék legközelebb írni //

A tervünk - na jó ne túlozzunk: Toua terve - bevált, ami azt jelenti, hogy szegényebb vagyok két füstbombával, akarom mondani némi chakrahasználat után - egyébként a közelmúltban már szükség volt hasonlóra így majdnem száz százalék az esély rá, hogy egyikünk sincs "maxon" - eljutottunk a barlangba.
Én magam a már bizonyos szinten megismert, ám közel sem elviselhető sötétséget véltem felfedezni, valószínűleg Toua is. Mindenesetre nekem ebből talán annyi előnyöm származik, hogy nekem már csak kilencvenkilencszer kell itt végigmennem, hogy meglegyen a száz, Toua eggyel le van maradva. Muhahaha vezetek! Habár hozzá kell tennem: jelen helyzetben a versengés annyira nem tűnik fontosnak, így priorítása a túlélésé alá csökkent.
Minden bizonnyal valamikor az én általam elhelyezett robbanójegyzetek mellett is elhaladtunk, ám be kell vallanom ez egyáltalán nem érdekelt. Sokkal jobban el voltam azzal foglalva, hogy ne essek el és halkan menjek. Nos, azon vitatkozhatnánk melyik próbálkozásom volt sikeresebb... Na jó, egyértelműen az utóbbi.
Ekkor - isteni csoda - halovány fénysugárra talált enyhén sajgó szempárom, de a happy end még nem teljes! Ahogy megyek tovább a fény erősödik. Bizonyos események folytán kunait rántok és Touával az oldalamon berontok. A világosság bántja a szemem, de mivel a fényhez "szoktattam" pár másodpercig, így még mindig elég rossz, de már majdnem kevésbé rossz. De ez már túl sok elmélkedés, térjünk a lényegre.
A helyiségben egy nő van, aki valószínűleg kunoichi, a fegyverekből, sebesüléséből - habár ezek még nem mérvadók - és a párducból ítélve, mert most már szent meggyőződésem van és punktum! A nő egyszerűen wakizashit húz elő, ám nem mozdítja sebesült lábát. Hátunk mögül - csak hogy teljes legyen az öröm - morgás zaja üti meg a fülem. Első dolgom - jól belém nevelték - hogy a lehető legbiztonságosabb pozíciót vegyem fel, tehát hátam a falnak vetve, távol a nőtől és párductól, már amennyire a szoba méretei engedik. Amint ezt egy a lehetőségek szerinti ugrással, vagy pár gyors lépéssel megteszem, hirtelen ötlettől vezérelve, akár meg is szólalhatnék:
- Üdv! - Csak ennyi jön ki a torkomon és a fogaskerekek keményen dolgoznak, hogy mit is kellene tenni ilyen helyzetben - Csak nyugalom! Fogja vissza az állatkát és beszéljük meg!
Bolond vagyok?! Miért akarom én megbeszélni? Hiszen egyértelmű a helyzet, ez a nő illegállisan tartózkodik itt, tehát... mit is kellene tenni? Mint kiderült diplomatikusságom legtehetségesebb részét vetettem be az előbb, talán tudatlanul, de hogy lesz-e eredménye... Mindenesetre védekezem ha arra szorít a szükség, de az ütőkártyámat is bevetem, ha a nő agresszívoskodna: figyelmeztetem, hogy bármikor berobbanthatom az egyetlen kijáratot - vagyok annyira fanatikus, hogy megtegyem, habár ez nem szerepel terveim között, mert még vannak dolgok, amiket el kell rendeznem. Azaz, ez csupán fenyegetés....
Természetesen nem csak tőlem függenek a dolgok. És mindeme dolgok függvényében, a valóságos történések talán közeliek, talán távoliak az én elképzeléseimhez.

// Rikudou-sennin //

( Az előző postban lévő vásárlás: (Robbanó jegyzet) 10x100 ryou , (Villanó bomba) 5x300 ryou, (Kunai) 12x150 ryou, ( Shuriken) 2x100 ryou. Összegezve: (10x100) 1000 + (5x300) 1500 + ( 12X150) 1800 + (2x100) 200 = 4500 ryou. ) - Jó kis mateklecke volt ez így "reggelre"  ( Ezeket ferlírtam , de amíg Atsumi meg nem érkezik és át nem adja, addig nem használom, pénz levonva )
( Nos, mint észrevettem a felszereléseim nem igazán vannak úgy elosztva, hogy a használatban lévő tekercseimben minden elférjen, ezért ezt még megszerkesztem és a következő postomban közlöm ^^ ) - A Híradásnak vége  

Régóta vendégeskedik már Omonál, ám alaposan lebecsülte annak gazdagságát. Hiszen a szolgálólány szavaiból az jön ki, hogy gyakorlatilag az egész ország Omo kezében van. Mert ha minden dohányföld az övé, akkor mi nem Omoé egy olyan országban, mely az élvezeti cikkek termeléséből él... Ez újra megerősíti azon megállapításában, hogyha majd megunta jelenlegi lakhelyét és költözni akar, akkor azt mindenképpen Omo fejével a zsákjában kell megtennie, mert ugye, ha ilyen gazdag, akkor az már nem csak a Bingo könyvet, meg néhány fejvadászt jelent mint Kirigakurénél, ahol Sei nincs kiemelt listán, a többi szököttel van egy tömegben, hanem egyedül rá koncentrálódna ennek a vagyonos embernek a figyelme és dühe. Az pedig sok és képzett fejvadászokat jelent. Igaz, Sei élvezettel gyilkolná halomra őket, de egyszer Ő is elfárad. Még elfáradna...
Pár hónapja éli már ezt az egyszerű emberi életet és tetszik neki, élvezi... Hogy még meddig az kérdéses, de életében ez egy idő által bomló burok, s noha már omladozik, de még tart. Mókásnak tartja, hogy részt vehet Omo kisded játékaiban. Ez az újabb küldetés is... Keresse meg őket és ha élnek még, ha holtak már értesítse a házigazdát... Na persze. Jól fog szórakozni a parasztokkal az már bizony. Omo sem panaszkodhat, ha egy kicsit ösztökélve vannak nem igaz? Bár egy ember mennyire képes földet művelni csontok nélkül?
Röviden elmélázik a kérdésen, azután vállat von. Az már nem az Ő problémája lesz, ráadásul nem valószínű, hogy egy ember - ha életben marad - a földművelés miatt aggódik, amikor éppen megfosztják a csontjaitól. Egy-két áldozat mindig kell, hogy motiváljuk a szolgák seregét. Viszont az adószedőkkel is törődnie kell, hisz Ők vannak elmaradva.
Bár mi lenne - mélázik - ha már holtan találna egy-egy ilyen paraszttábort? Vagy Omonak elég ennyit tudnia... Ő pedig jót szórakozna. Bárhogy is: Ez egy jó nap lesz!
Úgy döntött a falutól inkább távolodik, az a biztosabb, hisz komoly vérdíj van a fején, legalábbis házigazdája ezt állítja, és egy shinobi faluban csak van pár tökösebb pénzvadász. Elgondolkodott, vajon a lányt nem kapják el? Á, ugyan. Emiatt nem kell aggódni, hiszen valami titkos képességről beszélt, amelyet Seinek még mindg nem sikerült kiderítenie, hogy micsoda. Vajon mi lehet Atsumi igazából? A lány megtudja védeni magát, de legalábbis jól fut. Tehetséges szolga, ezért is tartotta meg. A másik ok, pedig hogy Atsumi tudatta előszőr vele a jó hírt: Háború van a Tea Országában, és Ő robantotta ki. Azt is mondják, hogy csupán egyik részese volt, de ez badarság, egyértelműen az Ő műve az egész. Hiába, tudat alatt is folyamatosan törekedik a dicső káoszra. És jól is jött így ki a dolog, mert a fejpénze valószínűleg nőtt, de kinek van ideje embereket felkutatni egy háborúban? És így, hogy a világ meg van osztva, van ideje fejlődni, ami pedig fontos, mert nehéz lesz visszaszereznie régi erejét!
Poros az út, száraz a levegő. Néha egy-egy szekér döcög el mellette. Csendesen délies az idő. Megérkezett. Balra tőle füst száll felfelé, pár kisebb házikó foglalja el a láthatárt. Jobbra egy fa építmény, valószínűleg egy raktár. Oda megy előszőr, hisz ki tudja mi van bennt. Omo azt mondta gyanús a helyzet, ezért inkább felméri a terepet mielőtt az emberekkel foglalkozna...
Még szerencse, hogy füldművelési területen van, hisz nagy a szárazság ma és a növényeket biztosan öntözik, vagy öntözték hajnalban, ami viszont, azt jelenti a föld nedves, csupán ha szüksége lenne a ködre... Menet közben, a raktár felé, ellenőrzi is, mennyire nedves a föld a növények alatt.

Sei csak áll ott rezzenetlen arccal, kezét hátamögé emelve, mert katanája markolatán nyugtatja. Az idegen olyan, mintha valamiféle kábítószer hatása alatt állna. Sok ilyen van errefelé. Szemhéja lustán járkál le, vagy éppen fel, s azt is ritkán. De ez csak mellékes megállapítás, ami esetleg hasznos lehet, ám Sei agyában a kevésbé fontos infomrációk felé söpri ezt. A betolakodó kisugárzása az ami aggasztja. Az a chakra olyan mintha... Nem, fogalma sincs milyen, ilyesmivel egyszerűen nem találkozott. Bármi történjék is, ezt ki kell szednie a fiúból mielőtt megöli. Az alak megszólal, mondata újabb kérdéseket vet fel, de erről később.
Az idegen, vagyis ez a Mirubi pontosan úgy reagált ahogy Sei előre sejtette. Tehát az előbbi kis kisérlete nem hozott váratlan eredményt. Az idegen életunt. Ezt a lassú mozdulatokból és a kinézetből állapítja meg. Öntelt. Hiszen a fenyegetésre még csak nem is reagált érdemben, ráadásul ostoba módon szabadjára engedi chakráját. Valószínűleg ez a bahatoló el van telve a saját képességeivel és lenéz másokat. Ez az előbbi reakciójából, mely Sei apró lélektani kisérletére volt válasz, tisztán leszűrhető. Igaz, más dolgok is megállapíthatok ennyiből melyek valamelyest ellentmondásba kerülnek az előzőekkel.
Amit Mirubi mondott, már ha ez az igazi neve, hiszen Sei is álnevet használt, bár igaz ha tényleg annyira öntelt, mint az meg lett állapítva, akkor könnyen lehet, hogy nem törődik az álcázással. S ezt bizony az a tény is erősíti, hogy lépteit sem nagyon halkította le. Tehát amit mondott, az már önmagában érdekes. Olyan, mintha nem tudná kinek a birtokára tévedt, vagy azt, hogy egyáltalán hol van. S mintha nem számítanának neki az események. Talán félelmetesnek hiszi magát? Sei szívesen elmosolyodna erre a gondolatra, de nem teszi, hanem semmitmondó ábrázattal bámul tovább az idegenre.
Ekkor kiderül, hogy nem csak kettesben vannak. Egy nagyobbfajta macska jelenik meg Mirubi mellett, léptei alig halhatóak. Úgy látszik az állatnak több esze van mint a gazdájának, hiszen halkan jár. Sei az istenek ura volt - s saját elgondolása szerint még mindig az - talán ez a pillanat is azt bizonyítja, hogy mennyire mások felett áll? Azért mert hatalmas, még ugyanúgy kihasználja a képességeit, nem hagyja hogy a megvetés és gúny, vagy mint az idegen esetében az önteltség odáig juttassák hogy amatőr hibákat vétsen. Nevetni tudna az újabb felismeréstől, hogy mennyire is felette áll a földi halandóknak.
Úgy döntött kiélvezi a helyzetet és szembesíti ezt a Mirubit, hogy mennyire is rosszul gondolkozik és tele van téveszmékkel. S hogy Sei ezt honnan tudja? Az idegen öntelt, s önteltségében azt hiszi, hogy elég a látszata is az erőnek, vagy a fenyegetésnek. S őrült módon ezáltal kiereszti chakráját. Ez végzetes hiba, mert így Sei könnyedén belelát a fiú lelkébe. Hiszen ért az emberekhez, oly sokat játszott már velük, hogy ez törvényszerű ismeret.
- Akár téged is kereshetlek, ha tudod hogy hol vagy és azt, hogy miért pont itt vagy.
Fogalmazása könnyedén félreértelmezhető és ennek az az oka, hogy még több információt kiszedjen az ifjúból. Mert zavarja, hogy Mirubi olyan öntelt vele szemben. Mélységesen zavarja és sérti. Ezért a sárba akarja tiporni. Meg akarja törni a lelkét, hogy megmutassa neki Ő, azaz Sei mennyivel is felsőbbrendűbb nála. S ha a lelkét megtörte a testét már gyerekjáték lesz. Azután felszögeli a Pajta falára kivülről, hogy jelt adjon: az Istencsászárnál nincs hatalmasabb. De nem fogja elsietni a dolgot. Kiélvezi, alaposan...

// Nos előszőr is szeretném leszögezni, hogy ez Sei tehát nem ellened szól mindaz, amit gondol, hanem egyszerűen Ő ilyen. Tudom nem könnyiti meg a dolgodat, de mint mondtam Ő ilyen. Igaz nem hinném, hogy ezt neked túlzottan magyaráznom kellene, bár már az előző posztom végén is gondolkodtam rajta, hogy leírom ezt, hogy biztosra menjek. Tehát nem az a célom, hogy megsértselek, hanem Sei egyszerűen csak Sei //

// Rendben, ahogy gondolod. Engem nem zavar, így könnyebben tudok tévedni Sei fejével, ami érdekes jelenetekhez vezethet  //

Sei szavai nem voltak eredménytelenek. Magában már elkezdett ujjongani, hiszen a kedvenc részei közelednek. Mirubi első mondatában már elkezdett viszakozni, ami jó, mert minél bionytalanabbá válik most ellenfele a szavak használatát illetően és minél óvatosabban kezeli a kijelentéseit, annál nagyobb lesz Sei öröme, amikor teljesen kigáncsolja mindazt, amit ez a Mirubi hitt vagy gondolt. A Kami úgy véli mindenki másnál jobban tudja, hogyan kell megtörni egy ember lelkét. Valóban így volna? Nos, a játék vége felé úgy is kiderül, hogy szakértelme elégséges-e ahhoz, hogy legjobbnak minősüljön. Bár... nem sokat számít. Ha Ő magát tartja a legjobbnak, akkor az úgy is van. Ki cáfolhatná meg ebben Seit? Egyáltalán meg lehetne-e ingatni Sei igazát bármivel kapcsolatban? Nem. Hiába az érvek, Sei csak a sajátjait fogadja el, mert mint mondja: Ki tudhatná jobban nálam? És ez mindent elmond... Noha Sei lelkében mindig ott van a bizonytalanság ami ahelyett, hogy visszahúzná még segíti is - mert hiába indul el az egyik írányba, mindig fel van rá készülve, hogy a másik útra lépjen. Ez a rugalmasság teszi Őt azzá, aki. És ez a rugalmasság nem csak a lelkében, de testében is jelen van, hiszen a fizikai képességeivel különösen elégedett. Mindig is a sebessége volt legnagyobb fegyvere - elméje mellett. Legalábbis Ő így tartja, az meg hogy mások erről hogyan vélekednek annyit sem számít neki mint halottnak a jó hír.
De nem lehet mindig ilyen. Mert amikor bele megy egy olyan játékba, mint a mostani - mely eddigi véleménye szerint csak a szórakozását szolgálja - akkor hogy megalázza, sőt mi több porba sújtsa ellenfelének minden gondolatát, ahhoz magáévá kell tennie az áldozatból kinyert minden információt - legyen az eszme, vagy kósza gondolat. S így hogy beleéli magát áldozata szerepébe, majd darabokra tépi mindazt ami fontos volt az alanynak - a reményeit, eszméit, tömören minden gondolatát - Sei nem egyszerűen csak felhőtlenül szórakozik, hanem többé válik. Egy-egy ilyen eset után képességei nem csak csiszolódnak, tapasztalata is nő. Azonfelül - még ha öntudatlanul is, ez Sei lényének az igazi lényege, mely rugalmasságából ered - azokat az elemeket, melyeket az áldozatban fedezett fel és "átélt" beleépíti jellemébe, így erősítve azt. S az eddigi kisérletei az emberekkel, melyekben meg akarta törni azok lelkét csak gyermeteg próbálkozások voltak ehhez a mostani kihíváshoz képest - nem kevésbé érzi így azért, mert Mirubiban valami rejtélyes fenyegetés található és azért mert a múltat mindig egyszerűbbnek, könnyebbnek látjuk a jelen kihívásainál. Seiben Iszonytató lánggal ég a boldogság mámora, ahogy Mirubit nézi és minden porcikájával azon dolgozik, hogy össze törje ellenfelét. Megalázni, felülemelkedni rajta, azután méltán nevezheti magát istennek, nem igaz?
Mialatt ellenfele, vagy nevezzük nevén, Mirubi leugrott a gerendáról Sei fejében átfutott a gondolat, hogy itt az idő egy támadásra. A betolakodó sokkal sebezhetőbb és még ha fel is van készülve egy támadásra, akkor sem tehet sokat, ha Sei kihasználja sebességét és karja, kardja erejét. De nem mozdult. Egyrészt nem felejtette el miféle fenyegető chakra árad ellenfeléből, amit akár azért is "tarthat" felfedve, hogy bármikor goyrsan be tudja vetni, bár Seinek fogalma sincs mire lehet képes ezzel, az is lehet, hogy egyszerű trükkről van szó, valamiféle gyenge genjutsu ami ezt érezteti és Sei nem fedezte fel - erre a gondolatra mozdulatlanul chakrájára koncentrál és megpróbálkozik egy Genjutsu Kaiial, nem valószínű, hogy lesz változás, de egy próbát megér. Másrészt viszont ha most megtámadja, megöli Mirubit, akkor nem tudja befejezni a játékát, amit elkezdett. És akkor hova lenne a szórakozás?
Talán ez valami találóskérdés? Akire szüksége lehet... Sok mindenre utalhatott ezzel. És hogy egy Gondolkodóba futott volna bele... Ki ez az alak? Sei fejében - noha nem előszőr - átfut, hogy Mirubi önteltsége talán nem teljesen megalapozattlan. Azután eszébe jutnak a betolakodó eddigi tettei, amik nagyrészét hibának titulálja Sei, s ezért elveti az előbbi gondolatot egy kis időre. Majd ha több dolgot tud meg, akkor pontosabb ítéletet mond.
- Mégis milyen emberre van szükséged? - kérdezi, hangneme zord, némi kapzsiságot cseppent bele - Olyan ember vagyok, akire mindenkinek szüksége van. -  Hangja, mint az előzőekben, most is gyorsan megváltozott és utolsó mondatát már nagyzolva mondta.
Mostanra biztosan feltünt Mirubinak, hogy Sei gyorsan váltogatja az arcait. Ebből sok mindent leszűrhet, de éppen ez a lényeg. Ha nem adunk semmit az ellenfél kezébe, akkor hol az izgalom? Nagyobb dicsőség úgy győzni, hogy a másik fél is játszott. Márpedig nem csak a nagyobb dicsőség számára a lényeg, hanem a jobb szórakozás is. Az mondjuk tüske a nyelvében, hogy embernek nevezte magát, de mégsem mondhatta, hogy Ő valójában az istenek császára. Az emberek meglepően ostobán reagálnak az ilyen horderejű igazságokra. Azt még Seinek is meg kell hagynia, hogy ez a Mirubi érdekes alak. A szavak amiket használ és amiket mögé társít azok különböznek az eddigi játszótársaitól. Talán, ha újra a trónján ülne, akkor ezt a Mirubit majom gyanánt egy ketrecben a trónja mellé helyezné, hogy szórakoztassa. Bár hiba volna ilyen jutalomban részesítenie egy embert... Viszont a gondolat már majdnem kacagásra késztette. De csak majdnem.




// Az utolsó bekezdést olvasva kicsit örülök, hogy Mirubi nem gondolatolvasó. Valószínűleg a nagyszerű Sei vigyora lehervadna. xD //