Shikotou Sei

Yo!
ELFOGADVA!

+11 ch
+ nunchaku és tanto.
Csak így tovább! Jó ez a kari.

Ezen a reggelen, ugyanúgy ahogy eddig számtalan másikon, Seiről kövér cseppekben folyt a verejték. A nap első sugarai szállásának teraszán találták meg, miközben erősen koncentrált a fizikai edzésre. Már vagy egy órája csinálja, mert csinálnia kell, hiszen ha elpuhul, akkor vége. Ha nem edzi kőkeményre izmait, akkor akár most el is vághatná a saját torkát. Komoly céljai vannak. Legádázabb ellenségei pedig hihetetlen erővel rendelkeznek. Seinek nincs ideje rá, hogy ne ragadja meg az alkalmat, amikor teste készen áll az edzésre.
Egy reggelivel és két órával később Sei Kemurigakure felé vette az irányt. Van ott némi elszámolnivalója egy nővel. Még az egyik küldetésén, amit Omo számára teljesített, akkor találkozott vele. Pillanatokra látták egymást, de a nő tekintete és pimaszsága az egeket verte, valamilyen oknál fogva a végletekig magára vonta a Kami gyűlöletét. Olyan szinten irritálta a szőke hajú fiút, hogy arcképe elméjébe égett és nem is tűnik el onnan, egészen addig, amíg el nem kapja azt a… nőt. Sei ádáz arccal méregeti a napot, mely olyan nagy forrósággal perzseli a tájat és Őt. Kedvenc öltözékét vette magára, bőr ruhájában csak úgy feszülnek az izmai. Sei szereti ezt az érzést. Olyan, mintha minden pillanatban fel lenne készülve arra, hogy kihasználja fizikai képességeit. Végül is ez igaz, nem csak hasonlat. Az út poros, a táj kihalt. Mégis inkább letér róla, tesz egy kerülőt, hogy az erdőn keresztül közelíthesse meg Kemurigakurét. Így időt veszít, de kevesebbet kockáztat. Az erdő faluhoz közelebbi részén a Henge no jutsut alkalmazza.  Egy, még a Tea Országában látott ember kinézetét ölti magára. Látszólag zöldes kimonóban van. A kapun könnyedén bejut, az ellenőrzés nem túl részletes. Na meg, ha feltartóztatnák, akkor elég lenne megemlítenie Omo nevét és mindjárt készségesebbek lennének az Őrök. De ezt nem akarja, mert akkor Omo megtudná, hogy valaki az emberei közül a faluban használta a nevét. Ezek után nem lenne nehéz kideríteni, hogy Sei volt az. Persze ezzel semmi probléma, ám most személyes ügy miatt jött. Nem szeretné, ha valaki beleszólna. Nincs rosszabb annál, mint amikor valaki akadályozni próbálja a kis játékaiban.
Miután bejutott, a nyomornegyedek felé veszi az irányt. Ha esetleg valaki követné, akkor ott biztosan elveszíti a nyomát. Másrészt pedig, úgy is ott van dolga. Nem lesz egyszerű megtalálni azt a nőt, akit keres. Nagyon nem lesz egyszerű, hiszen itt rengeteg az ember, s a kosz sokakat hasonlóvá „varázsol”. De azért nem is lehetetlen. Azon a környéken keresgél, ahol legelőször találkozott vele.  Másfél óra keresés alatt kétszer hiszi azt, hogy kiszúrta áldozatát, de mind a kétszer bakot lőtt. Magától értetődően ez a két hasonló ember csak még inkább fokozza megvetését a keresett nő íránt. Igazság szerint nem is maga a Nő irritálta annyira, hanem az a fajta pimaszság, amely Sei személye felé áradt. Elviselhetetlen! Ez akkor és most – az emlékeiben – csak még jobban kiemeli helyzetét, ami ugyan nem rossz, de mégsem elég ahhoz, hogy akár elviselni is könnyű legyen. Hiszen noha Omo embereinek egy része megtanult félni tőle, de azért nem mindegyik, s amelyik felismerte, hogy jobb Sei útjából kotródni, az sem feltétlenül teljesíti a parancsait. Sőt, egyáltalán nem. Omot talán mulattatja a dolog, de az Ő – azaz Sei – idegeit csak borzolja, ingerli az ilyesmi. Ne felejtse el, hogy amikor eljön az ideje még ezért is bosszút kell állnia. Méghozzá véres és kegyetlen bosszút. De még nem jött el az ideje, úgyhogy Seinek ezzel még várnia kell. Ő türelmes, de már így is sokat várt. Nem számít, ma nem!  Megtorolja a sértést, ami a múltban esett vele és ez mára elég lesz, ez erre a napra lehűti a forrongó vérét. De holnap… Igen, talán holnap, vagy azután sort kerít a többi sértés megbosszulására. Ám Sei módszerei egyszerűek lesznek. Véresek, de egyszerűek.
Egy sikátor sötétségébe követ hangtalanul valakit, aki emlékeztet arra, akit keres. Sei fáradt, noha látszólag csak gyalogolt. De a Henge no jutsut elég sok ideje tartja fenn ahhoz, hogy azt lehessen állítani: chakrája nagy részét már elhasználta. Ma ez is csak ingerli. Hogy csak ennyit bír. Persze ha az akaratán múlna… de nem, ez az átkozott test, amibe száműzték! Folyamatosan növeli a tűrőképességét, de a chakra egy idő után kifogy belőle. Ennek már csak a gondolata is dühítő… de ez van. Sajnos a fejlődése nem olyan sebességű, mint amit elvárna. Kár ezen keseregni, hiszen Ő sok mindent megtesz, de látszólag ennyi sem elég, pedig nem lustálkodik. Ha a nő, akit követ, az akit keresett, akkor ezt az újabb felgyülemlett haragot is rajta tölti le. Érezze csak, hogy Sei mennyivel felsőbbrendű…
Az üldözött észre sem veszi, hogy a nyomában járnak. Nem meglepő: Sei csendes mint az árnyék, lassan mozog, alakja szinte kivehetetlen. Persze, ha nem használt volna el máris ennyi chakrát, akkor még inkább „láthatatlan volna”, de ezen már nem lehet segíteni. A sikátorba egy kósza fénycsóva vetül be, amely megvilágítja az üldözött arcát, aki éppen megfordult. Ő az! Ha fehér fogai nem árulnák el, akkor most széles vigyort eresztene el, ám mivel azokat könnyebben meglátják, ezért arca rezzenetlen maszk. Seiben tombol az elégedettség: a nő látszólag nem vette észre, hogy követik, mert miután hátranézett kinyit egy addig szinte láthatatlan ajtót és belép rajta. A Szőke fiút meglepi az esély, hogy áldozata valami rosszban sántikálhat, de egyúttal izgalommal is tölti el. Azon túl, hogy jól fog szórakozni, még más dolgokra is fényt deríthet. Jól hangzik!
A rejtett ajtó mellé lép, bekukucskál egy vékony résen, de nem lát semmit. Talán gyertya éghet benn. Kinn a sikátorban koromsötét van. A Nő rosszul zárta el az ajtót, a fény megvilágítja. Sei már tudja, hogy áldozata minimum bolond, hogy hibázhatott ekkorát? Ő a falhoz lapul és hallgatozik, hátha megüti valami érdekes a fülét. Vagy legalább azt megtudná mennyien vannak bent.
- Az a… pénzt … ezért. – Talán egy férfi hangja? Csak néhány szót értett tisztán - … voltál, holnap… üzletet.
Ilyen és ehhez hasonló értelmet nem nyerő, ám annál érdekesebb hangfoszlányok szűrődnek ki. Valószínűleg ketten vannak, állapítja meg az ifjú, vagy esetleg hárman. Biztosan nem tudja, nagyon nem is aggódik emiatt. Egy valamit tudott leszűrni a hangokból: van egy értékes akármi a teremben, ráadásul áldozata is ott tartózkodik. Kezd érdekessé válni a helyzet, főleg, amikor lépteket hall. Sietve elrejtőzik. A rejtett helyiségből egy gyanakvó képű, araszos vállú férfi lép ki, sokszor körbenéz, majd határozott léptekkel tovább áll. Ha a Nő lett volna, akkor Sei megpróbálja elkapni. Ám ez az ember egyáltalán nem érdekelte. Nincs dolga vele. Megvárja, amíg eltűnik a sarkon, azután vár még egy kicsit. Remélhetőleg a férfi nem vitte magával azt az érékes tárgyat, bár már késő ezen gondolkodni. Ugyan megjegyezte az arcának néhány vonását, de az kevés lesz ahhoz, hogy megtalálja. Az üldözött nő esete más, hiszen az ő képe beleégett Sei elméjébe. Sosem felejti el annak az arcát, akit meg akar ölni. Odabentről rekedt dudorászás szűrődik ki. Bárki legyen is odabent, Sei már rég elkönyvelte bolondnak. Határozottan, erőteljesen félrerántja az ajtót. Egy gyertya ég az egész szobában, bár az kisebb mint a Fiú gondolta. Mint egy kamra, akkora. Abból is a kisebb méret. Egyvalaki van odabenn, az áldozata. Most már nem rejti el mosolyát, kivillantja fehér fogait. Persze a Nő nem tudhatja ki Ő, azt sem, hogy miért jött. Ijedten, mégis visszataszítóan tenné is már fel az első kérdést, amikor Sei alakja elmosódik és egy ütés csattan. A nő ájultan esik össze, miközben Ő már fordul is meg, hogy helyére tegye rendesen a bejáratot. Egy kis asztal, azon pedig egy tekercs. Ennyi a terem felszerelése. Elég szegényes, de hát kit érdekel. A Tekercsért nyúl. Eszébe jut, hogy ez még akár veszélyes is lehet. Ezért inkább a Nő kezével nyitja ki, de a papír nem rejtett semmilyen csapdát. Ennek tudatában a Fiú megvizsgálja a gyertyafénynél. Szeme elkerekedik.  Értékes zsákmányt szerzett.
Noha alapvetően azt tervezte, hogy megkínozza a nőt, ehelyett most mást fog tenni. A Társa bármikor visszatérhet, még akár az üzletpartnerével is. Nem szívesen állna le most túlerővel szemben harcolni, hiszen chakrakészlete igencsak hiányos, az elmúlt időszaknak köszönhetően. A Tekercset elrakja. Kis bánattal, hogy ilyen gyorsan kell végeznie, de annál nagyobb elégtétellel vágja át a nő torkát. Majd úgy megy, ahogy jön, noha a bejárandó utat korrigálja, nehogy könnyen kiismerjék a azokat a helyeket, amelyeken közlekedni szokott. Minél kevesebb összefüggést tudnak leszűrni róla, annál jobb. Elmosolyodik. Tudta, hogy ez egy jó nap lesz, ám ezt nem, hogy ennyire.
 
// Nem tudom, hogy ez pályázatnak számít-e, ezért ide a Kalandok közé rakom. Mivel Rikudou engedélyt adott egy magasabb szintű technika, a Junsui Kai élményekben való elsajátításához, ezért támadt ez az ötletem, hogy kihasználom az amúgy is tervezett gyilkosságot egy ilyen tekercsszerzéshez. A Tekercsen – amennyiben az ellenőrző staff is rábólint – három technika van. Azért ezt a tekercses megoldást választottam, hogy egyrészt ne mindig Hanagawától tanuljon az ifjú, másrészt annak az NJK-nak az élményekben való felhasználására Riku-tól nem is kértem engedélyt. Persze ez még nem maga a tanulás, az ez után érkezik majd.
A Tekercsben lévő technikák:
- Junsui Kai
- Suiton: Daibaka no Jutsu
- Suiton: Suitenhoufutsu
( Mind a három víz elemű. )  //