Shikotou Sei

Elsajátítandó Jutsu: Junsui Kai ( 230, A )
Időbeli Elhelyezés: A Mirubival való találkozás után.
Rikudou Sennin Engedélyével! Bár ez már nem mostani, viszont elméletileg még meg van a levél!

Sei egyedül üldögél a kopár pusztaság valamelyik zugában. Ez a föld elméletileg Omo tulajdona, de ha mégsem, a Szőke hajú fiút akkor sem zavarja, hogy pontosan kié. Kezében egy tekercset tart, azt amelyiket nemrég szerzett Kemurigakurében. Három érdekes és tetszetős jutsu leírása olvasható rajta, ám Seit most csak az egyik fogta meg igazán. Hiszen ezért van itt, egymagában. A Jutsu neve: Junsui Kai. Sei ugyan jobban ért az emberekhez, mint a technikák elméleti részéhez, de a tekercs információi és a saját elképzelése alapján, azon az állásponton van, hogy a Jutsu önmagában annyiból áll, hogy a testén egy chakrával dúsított, vizes állagú szirupot kell létrehoznia. Gyakorlatilag sarat, csak föld helyett chakrával kell sűrítenie az anyagot. Nem tűnik lehetetlennek, bár túlzottan egyszerűnek sem. Persze egyértelmű, hogy Sei felsőbbrendűségének köszönhetően sokkal gyorsabban elsajátítja majd, mintha valaki más állna a feladat előtt, de azért még így is kérdéses, hogy mennyi időbe telik majd.
Sei felsóhajtott, összetekerte a jutsu leírását tartalmazó tekercset, visszacsúsztatta zsebébe. Újból felsóhajtott. Olyan dolog ez, mely a fejlődését segíti, de mégis nehéz elviselnie a dolgot, hogy Neki, ki egykor olyan nagy volt… Ó, hosszú történet ez, sokkal hosszabb annál, hogy most kedve volna újra végiggondolni. Ám de a nagy Sei lelkébe újfent harag cseppen, ha eszébe jut, még csak a történéseknek sora, mely ama hosszú történetet alkotja. Motivációi eddig sem voltak kérdésesek, most pedig csak megnövekedett elszántsága. Ideje, hogy saját stílusa és kedve szerint gondolja végig a dolgokat, úgy, ahogy az hozzá méltó, tőle megszokható. A technikához nem szükségesek kézpecsétek, bár fel lehet használni őket a koncentráció elősegítéséhez. Első lépésként fel kell szabadítania a chakráját, a tenketsu pontjain keresztül ki kell áramoltatnia, majd pedig a chakrát elemi manipulálva vizet kell létrehoznia. Igen ám, de ezt a vizet sűrűre kell alkotnia. Gyakorlatilag egyfajta nedves chakramasszára van szükség. Persze mindez tömör és lényegre törő magyarázat, de Seinek nem is kell több, Ő ebből a saját maga felállított tézisből fog kiindulni és győzedelmeskedni. Legalábbis számításai szerint így kell történnie. Márpedig ha Sei így akarja, akkor annak meg kell lennie.
Nem is húzza sokáig az időt, nekikezd az első próbálkozásnak. Elhatározta, hogy elsőnek a jobb keze tenyerében próbálja létrehozni a technikát. Felszabadítja chakráját, jobb keze tenyerének tenketsuján ki is áramoltatja azt. Eddig ez könnyű, egyáltalán nem bonyolult. Sei számára úgy megy, mint a karikacsapás. Azonban itt kezd nehezedni, bonyolódni a dolog. A Chakra kiáramoltatása folyamatos, viszont nem engedi azt el, csak úgy, a semmibe. Hiszen az nem volna más, mint értelmetlen pazarlás. És ezt nem koronázná a siker érdeme. A chakra láthatatlan, de Sei érzi a sajátját. Beborítja vele a tenyerét. Bal kezét arcához emeli, a Tigris pecsét felét megalkotja, hogy megkönnyítse a chakra irányítását. A jobb kezének tenyerén, felhalmozódott egy kisebb mennyiségű chakra, annak megkezdi az elemi manipulálását, s lassan víz kezd el „termelődni”. Ez a művelet közel sem egyszerű, de mivel lehetetlen sem, ezért sikerül Seinek. Mint ahogy már korábban is megtette már néhányszor ezt a dolgot. Felmerül az ifjúban egy gondolat, miszerint ha eleinte természetes vizet használna és nem neki kellene létrehoznia azt, akkor sokkalta könnyebb dolga lenne. Elvégre más víz technikák esetében is az vesz el nagy mennyiségű figyelmet és chakrát, ha vizet a használónak kell megalkotnia, ahelyett, hogy már alapvetően rendelkezésére állna. Ebből a gondolatmenetből Seinek újabb ötletei támadtak, hogy mégis mennyi felhasználási lehetőség rejlik ebben a jutsuban. De ezeket agya egyik sarkába száműzi, majd később foglalkozik velük, amikor majd jobban ért a technikához. Visszatérve Sei tenyeréhez, abban néhány csepp víz van, melyeken megcsillan a nap fénye. Ahogy Sei egyre több csepp vizet teremt, egy kisebb, mondhatni miniatűr tócsa jelenik meg a tenyerében. Ennek örömére egy teljesen új műveletbe kezd, próbálja a chakrája segítségével változtatni a víz sűrűségét. Ezzel elkísérletezget egy darabig, hiszen elsősorban azt kell kitalálnia, hogy pontosan milyen a megfelelő sűrűség, amelyet a tekercs ír. Az ragadós, amellyel könnyedén lehet páncélt és fegyvert is alkotni. Egy-két óra gyorsan elreppen, mire Sei befejezi és lesöpri tenyeréből azt a ragacsos valamit. Feláll és kinyújtóztatja elgémberedett végtagjait. Fura, de nem érez türelmetlenséget. Ez a fajta tanulás nem nyűgözte le, hiszen a gyors eredményekhez szokott, s talán éppen ezért nem is sürgeti a dolgot, mert rájött, hogy teljesen fölösleges volna. Gondol egyet és visszaindul a szállására. Elég messze van…
Másnap egy bambuszerdőben múlatja az időt. Eldöntötte, hogy ma ideje folytatni a jutsu elsajátítását. Tenyerében újra létrehozza a tegnapi ragacsos anyagot, igaz még most sincs túlzottan megelégedve annak az állagával, bár azt is hozzá kell tenni, hogy a mostani jelentősebb előrehaladásnak számít, mint a legelső, vagy a második próbálkozás.  Chakrafelszabadítás, tenketsukon való kiáramoltatás, elemi manipuláció és chakrával sűrítés. Nagyjából ebből a négy pontból áll mindaz a műveletsor, amit Sei elvégez. Erre a tervre építi fel a jutsu elsajátításának és létrehozásának összes fázisát. Az első része sikeres, elvégre a szükséges anyagot több-kevesebb sikerrel már megalkotta, ami azt jelenti, hogy ezen túl nincs más dolga, mint minél nagyobb részben kiterjeszteni azt a testfelületén. Természetesen ezzel a technika támadóműveletét még nem tapasztalná ki, mint ahogy azt sem mondhatná, hogy ismeri a jutsu minden csínját-bínját… Azonban a dolgoknak az a része csak az idővel lesz meg, illetve a továbbiakban fog rá sor kerülni.
Ennek a ragadós és sűrű anyagnak még az is elég nagy előnye, hogy közel átlátszó, ami viszont azt jelenti, hogy nehezen észrevehető. Seinek nem szabad elfelejtenie a későbbiek során kipróbálni, hogy pontosan milyen védelmet is nyújt a jutsu. Hiszen fontos tudnia, hogy milyen támadások elől nem szükséges kitérnie, amikor beborítja ez az anyag. Ahogy telnek a pecek, múlnak az órák Sei folyamatosan, mondhatni rohamtempóban fejlődik. Egyre nagyobb testfelületet képes beborítani eme ragadós védelemmel. Az ifjú lángoló izgalommal folytatja a kísérletezgetést, még gyomrának korgása sem tudja eltántorítani. Egyfajta új kihívást talált a feladatban, olyat, amilyet eddig még nem ismert, vagy csak egyszerűen elnyomta a gondolatát annak, hogy létezik ilyesmi.
Harmadnap egy tó partján gyakorol, a helyet bambuszfák veszik körül és sehol egy teremtett lélek. Éppen megfelelő terület, Seinek több sem kell, folytatja azt, amit előző nap elkezdett. Előző nap elérte, hogy testfelületének ötven százalékát beterítse ezzel a chakrával teremtett anyaggal.  Ennyi egyelőre elég, a többi majd a rutinnal jönni fog. Most egy teljesen más dologgal kezd el foglalkozni. A tekercsben az állt, hogy ezt a technikát, mely gyakorlatilag nem más mint a ragadós anyag létrehozása és formázása, ki is lehet lőni, apró korongok formájában, melyek lassítják, vagy helyhez kötik az ellenséget. Ez hasznos dolog, már csak azért is mert Seinek vannak ellenségei, méghozzá sokan. Nem mintha ez túlzottan nagy probléma volna, hiszen nagy örömet jelent számára, amikor legyőzheti őket.
Sei jobb kezén megteremtette ezt az anyagot s több próbálkozás után sikerült kisebb részeket elválasztania a nagy egésztől. Fölösleges volna kifejteni, vagy leírni azt a nem kevés próbálkozást, amíg rájött, hogy lőheti ki chakrája segítségével ezeket a korongokat. Sei precíz, mindig is az volt. Egy bambuszra célozva gyakorolt… A kilövés nagyjából annyiból áll, hogy egy adag chakrát gyűjt az előzőekben megformált korong alá és egy kisebb „robbanás”-t hoz létre. Persze ez egyáltalán nem tényleges robbanás, azonban nehéz rá olyan szót találni, amely jobban leírja azt, ami ténylegesen történik. A Szőke Hajú Fiú újabb dolgot próbál ki. Beugrik a vízbe és ott már magát a vizet sűríti chakrájával. Persze nem nagyszabású mértékben, csak éppen annyira, hogy Őt körülvegye. Néhány próbálkozás után rájön, hogy első gondolata helyes volt: ha nem neki kell létrehoznia magát a vizet is, akkor sokkalta egyszerűbb megalkotni magát a ragacsos anyagot. S ennek az anyagnak a vassal szembeni ellenállását az ifjú Kami egy kunai tőrrel próbálja ki, méghozzá úgy, hogy a saját megsebzésén munkálkodik. Többször Seihez ragad a fegyver, s ez elégedettséggel tölti el, mert nem sérült meg. Azt kell mondani, hogy jó munkát végzett, bár merőben másféleképpen tanult, mint az eddigiek során, ebből pedig az következik, hogy nem csak egy dolgot tanult. Amikor az ifjú felpillant az égre, ajkára a káröröm mosolya jő, tudván, hogy most közelebb került a céljához, ellenségei vesztére. Igaz, a jutsu még kihívásokat jelent a számára, de idővel változni fog ez is.
A Chakra felszabadítása, irányítása, kiáramoltatása, elemi manipulálása és sűrítése nagy feladatokat gördített az elmúlt három napban Sei elé. Viszont a fiú nem adta fel – nem mintha akár képes volna ilyesmire, hiszen Ő a Nagy Sei – és teljesítette a célkitűzéseit. Ez is csak azt jelenti, sőt mi több… nem csak jelenti, hanem ékesen bizonyítja, hogy Sei ugyanaz, mint a száműzetése előtt, csak nagyságrendekkel gyengébb… Bár igyekszik javítani a mérlegen, mint ahogy most is tette.

Név: Suiton: Iwashi/Sei no nigiri no jutsu // Víz elem: Sei/Élet Szorítása
Szint: B
Chakraszint: 300
Típus: Suiton - Ninjutsu
Kézpecsétek: Majom, Kos, Sárkány
Leírás:
Három kézpecsét után a shinobi chakrája használatával formázni képes a Ködöt. Méghozzá olyan módon, hogy a benne lévő áldozatot, vagy áldozatokat erős gúzsba kösse. A Technikánál fontos, hogy az áldozat körül maga a Köd keményedik meg és fonja körbe, Tehát védekezni elég nehéz ellene. Illetve ami még fontos, hogy a Jutsu létrehozójának érzékelnie kell az ellenfelét, különben elég nehezen tudná elkapni ezzel a Jutsuval. Ez némileg hátrány is lehetne, azonban a Muon Satsujinos Képzés elegendő, hogy kiküszöbölje ezt a problémát. Hogy mennyi áldozatot képes fogva tartani, az csak a használótól függ, azonban minél több felé osztja a figyelmét, annál inkább lankad a koncentráció. Magas szinten könnyedén képes az ember akár két tucat ellenfelet is gond nélkül gúzsba kötni. Alacsonyabb szinten azonban alaposan leredukálódik ez a szám. A Jutsunak kétfajta létrehozása ismert. Az egyik, amikor különfajta nyúlványokat, amolyan csápokat hoznak létre a ködből és ezzel fogják el az áldozatot. Vagy amikor egyszerűen csak az áldozat körül megkeményedik a köd, egyfajta burkot létrehozva. Mindkettő módszer hasznos és vannak előnyeik. Illetve hátrányaik a másikkal való összehasonlításban. Ami megállapítható: Sei szorítása alapos. Azonban nagyon fontos, hogy mindenképpen szükség van a techikához ködre, párára. Gyakorlatilag vízrészecskékre a levegőben. Minél sűrűbb a vízrészecskék jelenléte a levegőben, annál erősebb a technika. Tehát gyakorlatilag az emberi lélegzetből is létre lehet hozni, azonban ez rásegítés nélkül nem lesz elég egy ember rögzítéséhez - értem ezalatt az anyag szaporítását és sűrítését.
 
Izzadtságtól átázott a kimonója. Miért van az, hogy ezen az átkozott helyen már ilyen korán tombol a hőség? Megfordul a gyékényen. Szeméből végleg kiment az álom. Igaz, nem a hőség miatt. Már régóta egy gondolat tombol a fejében és nem hagyja nyugodni.  Túl gyakran fordul elő, hogy nem képes harcképtelenné tenni az ellenségét. De ha valahogy sikerülne véghezvinni az ötletét, akkor… nos, igen. Nem lehetetlen. Igazából már látott is ilyet, csak azt füsttel vitték véghez. Ő nem képes manipulálni a füstöt és nem is vágyik rá, elvégre az nem az Ő eleme. Száraz és marja a torkot, hiába rejt el, akadályoz is. De a köd, ó, igen. A köd tökéletes, hűs, elfed mindent, amit kell és Sei régi jó barátja. Leveti átázott kimonoját, Atsumi nem ébred fel a zajra. Csak az ágyékkötője van rajta, de túl meleg van ahhoz, hogy bármi mást felvegyen. Mégis… adnia kell arra, hogyan néz ki, különben oda a hírneve, az pedig különösen fontos! Dühös beletörődéssel felveszi Yukatáját, majd Katanájával az oldalán elviharzik a kis épületből. Nem Omo háza felé veszi az irányt, noha a kert kifejezetten alkalmas az elmélkedésre és az edzésre. Siet, elvégre elméje háborog. Van egy másik hely a környéken, ami kedvére lehet. Nem kell sokat mennie, bár a szálláshelye eltűnik a láthatáron, mire megérkezik. Yukatájából máris csavarni lehetne az izzadtságot, mégsem törődik most ezzel. Egy cél lebeg a szeme előtt, minél hamarabb elérni a tavat. A dohánylevelek szagától már rosszul van, bűzük az orrába ette magát… Örömmel konstatálja, hogy a kis tavacska ott van, a fák hűsétől övezve. Kedves szívének ez a hely, örömmel tölti hát itt az idejét. Későn döbben rá, hogy nincs egyedül! Csillapodnia kell, nem vette idejében észre az idegent. Fiatal férfi az zsákkal a kezében. Tolvaj, vagy munkás? Igazából… egyre megy. Hiba volt megzavarnia Őt, Omot amúgy sem érdekli, ha kiszórakozza magát egy-két szolgán. Különben pedig… Ő Omo vendége, azt tesz, amit akar. Két vágással elintézi és ádázul nézi a férfi haláltusáját. Beletörli a kardot. Itt az ideje, hogy figyelme újra a lényegre irányuljon. Belemártja lábát a hűs tóba és arcán vidám mosoly terül szét. Tudja, hogy mit akar, ez nem is kérdés. De hogyan, miképpen kezdjen hozzá?
Terve, hogy valamiképpen a ködöt megszilárdítja, amivel elfogja ellenségeit. Azután már könnyedén elbánhat velük, hiszen nem jelentenek majd gondot. Az lesz a legjobb, ha előbb megteremti a ködöt, igen, ezzel érdemes elkezdeni.
 - Kirigakure no Jutsu!
Szavai és a keze által alkotott pecsétek után a tó felszíne megremeg. A chakrájának köszönhetően a víz gyors párolgásba kezd és sűrű, átható köd jön létre. Enyhet adó hűvöse megdobogtatja Sei szívét, akinek örömittas mosolya most már egész arcán szétterül! Magában elsőként végiggondolja a műveletet. Ha több chakrából hozza létre a jutsut, azzal nem ér majd célt, csak a köd lesz nagyobb kiterjedésű. Más eszközhöz kell folyamodnia… Valamiképpen a ködöt kell rákényszeríteni, hogy sűrűbb legyen, illetve, hogy megkeményedjen. Ez nem lesz egyszerű, sőt… De az Ő kvalításaival nem is lehetetlen. Nem hallott még ilyen technikáról, tehát ha sikerül neki, akkor az az Ő titkos jutsuja lesz. Bár ez most annyiban hátrány, hogy így kifejleszteni is nehezebb… habár… az alapok ott vannak a fejében, az elmélet pedig átemelhető. Milyen kár, hogy nem ismeri azt a másik technikát, így a pontos működésének elméletét sem tudja. Ám az ötlet jó és idő mint a tenger. Megformálja a Majom kézpecsétet, aminek hatására Tenketsu pontjain kiáramlik a chakra, Kos pecsét, chakrája elvegyül a ködben. Időközben a vízpára lecsapódik homlokára és izzadtsággal vegyül. Eddig jó, hogyan folytassa? Chakrája segítségével összesűríti a köd részeit… és megszakad a koncentrációja. Karjait teste mellé engedi. Túl sok az ötlet a fejében, túl sok a gondolat. Ha nem koncentrál eléggé, akkor nem is fog sikerülni.
Majom! Chakrája átjárja a ködöt, megnöveli annak sűrűségét. Kos! A vízből újabb adag párát választ ki, így nem esik össze burjánzó teremtménye. Terebélyesedik alkotása és sűrűbb, mint valaha. Sárkány! A ködben nyúlványok jelennek meg, melybe összepréselte az elkanászodó ködrészecskéket. Apró kötelek, könyörtelen indák. Habár nincs kit behálózzanak, Sei érzi, hogy képes mozgatni őket. Egyelőre lassan és aprólékosan, de… a koncentráció megszakad és a siker tovatűnik, akár az álom. Ledobja átizzadt Yukatáját a földre. Mélyet sóhajt, majd örömmel szívja be a párát izzó tüdejébe. Abban biztos volt, hogy kitalálja miképpen kell megalkotnia ezt a csapdát, de azt nem hitte volna, hogy ilyen gyorsan ennyire komoly sikert ér el. Talán… nem számolt valamivel? Bár jóllehet, a jutsu önmagában nem bonyolult, de semmiféle segítséget nem kapott, mindenre magának kellett rájönnie… Igaz, ez egész életében így volt, ezért komoly ellenérv nem lehet. Talán alábecsülte magát az utóbbi időszakban? Előfordulhat, még, ha valószerűtlen is. Olyan érzése van, mintha valamire nem gondolt volna és ez kifejezetten aggasztja. Ha egy élesebb helyzetben hagy valamit figyelmen kívül, arra komolyabban is ráfázhat. Le kell hűtenie magát, mert még a ködön belül is túl nagy a hőség…
Hangosan csobban a vízben. Hagyja, hogy fokozatosan elsüllyedjen, miután apró buborékok formájában elhagyja testét a levegő. Nem olyan mély a tó, hamar az aljára ér. Sikamlós a talaj, mégis elfekszik rakta teljes mellszélességben. Sötét van, nem jut el idáig a nap halovány fénye sem. A teste oxigént kíván, szinte már sikoltozik érte. Sei mégis rezzenetlen és vár. Karjai maguktól és az életösztöntől vezérelve mozdulnának, de nem engedi meg magának a gyengeséget, fegyelmezi végtagjait. Egy pillanatra elszédül, nem maradhat tovább… Karjaival a magasba löki a testét és hamarosan felbukkan a felszínen. Tüdeje fájdalmas kapzsisággal szívja be a víz párát, de az nem elégíti ki vágyát. Sei feloszlatja a ködöt és a hűs levegő hamar megtölti megkínzott tüdejét. Most is bebizonyosodott, hogy a teste egy állat, amit irányítania kell. Nem engedhet a gyengeségnek, különben sosem jut oda vissza, ahová való. Abba a magasságba, ami megilleti Őt. Újra rendeznie kell gondolatait, lelke háborgását meg kell szüntetnie. Ez könnyedén sikerül neki, mert a víz alatt elcsendesítette elméje zaját. Tekintetével körbepásztázza a területet, a hulla után kutat! Amint meglátja, érte megy és a vízbe vonszolja. A vörös vér beszennyezi a tó tükrét, Sei mosolya őszinte.
 - Kirigakure no Jutsu!
A köd körbeöleli az úszó halottat és elfedi szégyenét. Sei keze mozgásba lendül. Majom! Chakrával nem spórol, tenketsu pontjai ontják magukból hatalmának kulcsát. Kos! Sei szinte már megborzong, amikor a köd sűrűbb lesz, mint eddig bármikor. Itt, hatalma teremtményének szélén elemében van, hangulata és öröme határtalan. Még a hőség sem szegi kedvét. Sárkány! A köd sűrűsödik, nyúlványok, kötelek alakulnak ki benne. Az Ő akaratára megragadják a testet, körbeölelik és győzelemittasan elindul a magasba… Sei hangosan felnyög, térdre rogy. Hova, miért siet ennyire? A halott hangos csobbanással visszacsattan a vízbe. Túlzásba esett, lassabban kell megpróbálnia.
Van ideje, mégis sürgeti magát. Megszokás. Ha az embernek úgy kell élnie, mint Seinek, akkor meghal. Sei nagyszerűsége abban csúcsosodik ki, hogy életben maradt, noha lehetőségei és életkörülményei ezt gyakran nem indokolták. Nem csoda, ha ezek után rohamosan fejlődni akar – avagy visszanyerni a régi, száműzetés előtti hatalmát, de persze ez másik téma. Majom! Kos! Sárkány! A köd ádáz harca a vízen ringatózó hullával. Sei izmai megfeszülnek, teste görcsbe rándul az erőfeszítéstől. Sikerülnie kell! Ez egy olyan lépés lenne, amellyel hatalmas mértékű ugrást tehetne előre. Itt az ideje, hogy újra bizonyítsa: Őt nem lehet megállítani, sem élőnek, sem holtnak. Könyörtelen próba ez, az élet nagy kihívása. Ám a kérdés mindig ugyanaz: küzdesz, vagy feladod? Ő nem adhatja fel. Sosem tette, most sem fogja. A ködből épült láncok körbefonják a halottat. Legjobb az egészben, hogy ellensége, ha élne sem érzékelné az Ő jelenlétét. A hulla lassan emelkedni kezd a szorító ködkötelek tömegében. Sei keze még mindig a Sárkány pecsét formájában feszül. Izzad, jobban, mint máskor. Akaratereje megfeszül… és a technika kitart. Sei lassan leengedi a kezét a jutsu azonban még mindig tartja a hullát. Komótosan lépdel a víz felszínén, miközben a halott gúzsba kötve lebeg a ködben. Sei rámosolyog, halk szavakat intéz hozzá:
 - Halott vagy és most újra meghaltál!
Szavai után elengedi a technikát, hangos csobbanás jelzi a halott vízbe érkezését. Sei kihúzza a vízből, majd a dohánylevelek alá veti. Peckes léptekkel sétál vissza a ködbe. Köteleket, láncokat már képes létrehozni a ködből, de ezzel még nincs vége. Van ennek egy hatékonyabb alkalmazása is. Ehhez azonban kevés lesz a hulla, saját magán gyakorol. Leguggol a víz közepén. Ujjai táncba kezdenek: Majom, Kos, Sárkány. Tenketsujain kiáramlik a chakrája, megsűrűsödik a köd – mely már így is átláthatatlan – majd átcsoportosítja, hogy személye körül is „szilárdabb” legyen. Elsőre nem az lett az eredmény, amit várt. Ez eddig rendben is van. A második csalódás azonban már érzékenyen érinti. Talán újra kellene gondolnia a dolgot? Elvégre az első verzió, amikor a köddel „megkötözi” áldozatát, hatásos. De ha az áldozat körül egyszerűen megkeményedik a köd, az még eredményesebb lehet. És adott esetben Sei ezt akár védekezésként is használhatja, ha arra lenne szükség. De mindenképpen valamiféle formát kell adnia a dolognak. Kupola alak nem lenne elég hatásos, az ember körvonalára kell apellálnia. Igen, így sikerülhet!  
Az újabb próbálkozás során nem egyszerűen körbefogni akarta önmagát, hanem egyenesen körbefonni, hogy jóformán mozdulni se tudjon. Természetesen ez már nagyobb kihívás és el is tart egy darabig, amíg ráérez az ízére, ám ez így van rendjén. Még mindig zakatol a lelke és sietteti magát, de a feladat nem lehetetlen, hiszen az elmélet és a gyakorlat sem számít bonyolultnak. Összességében nézve a délután vége felé elégedett aznapi teljesítményével. Amikor botorkálva megkeresi Yukatáját, látja, hogy a halott testet már kikezdte a nap és valami dögevő madár is. Ő erre elvigyorodik. Sei él, az ismeretlen halott. Ez nem valamiféle ördöngösség miatt van így, hanem a természet rendje által. Azonban ahhoz, hogy ez a továbbiakban is így maradjon, Seinek ugyanolyan keményen kell majd dolgoznia, mint aznap.
Szálláshelye ajtaján belépve meglátja az ételt a földön és Atsumit, amint éppen a saját adagját eszi. Seit valamiért mindig elfogja a gyanú, hogy mérget kevert bele és csak azután eszik, hogy Atsumi már mindenbe belekóstolt. Farkaséhes, de ez most sem lesz másképpen. Hiába a szép naplemente, hiába az éhség és a fáradtság, van, ami nem változik. Az Ő ébersége és gyanakvása ilyen dolog. És az, hogy életben van, szintén ilyen dolog. Hogy az ellensége hullanak, már megint csak ilyen dolog. Ádáz vigyorát Atsumi talán félreérti, de nem számít, mert Ő most nagyon elégedett magával, még ha ez veszélyes érzés is.

Suiton: Mizu Kamikiri
Egy igen sokoldalú technika, mely kivételes chakrakontrollt igényel. A használó ennél a technikánál a lábaival idézi elõ a víz elemû chakrát. Megfelelő mennyiséget felépítve lábával dobbant, és ez által tud egy gyors, pengeéles hullámélt létrehozni, mely képes darabokra vágni az ellenfelet. Továbbá a shinobi képes a hullámot meglovagolva rendkívül gyorsan haladni elõre.
Magyar név: Víz elem: Vízisten szeletelő
Típus: Támadó
Besorolás: B szintű
Chakraszint: 350
 

Éppen olyan nap ez, mint bármelyik másik. Az ifjú titán öröme nem csekély, elvégre eredményei Őt igazolják. Olyan lehetőségek állnak rendelkezésére, amikre egészen mostanáig nem is számított. A csillaga felemelkedőben van és ez egy olyan teljesítmény, amelyre joggal lehet büszke, még úgy is, ha tudja, hogy milyen magasra kell visszaküzdenie magát. Ritkán aggodalmaskodik, most pedig ilyenfajta érzületnek a leghalványabb nyoma sincsen. Ahogy jobbra néz, meglátja Atsumit. Ez a lány… különös. Nagyon különös. Sei közelebb sétál hozzá, miközben léptei nyomán nesz sem hallatszik. Korán van, a lány alszik. Sei hosszan nézi, őrjítő kíváncsiság szorítja a keblét. Vajon… vajon mi lehet a lány titkos, eddig elő nem törő betegsége? Ráadásul… hogyan titkolhatja még a mai napig? Érthetetlen. Sei előbb, vagy utóbb úgy is rájön, ám jobb szeretné inkább előbb. Halkan felsóhajt. Észreveszi, hogy olyan közel hajolt a lány arcához, hogy lélegzete arrébb sodorta a hosszú, selymes barna hajat. Atsumi légzése még mindig egyenletes, Sei nem egészen érti miért, de kezével egy tincset arrébb simít a lány füléről…
Ekkor felpattannak a hatalmas szemek. A pillanat egy tört részéig egymásra néznek, Sei keze még mindig a lány fülénél van, miközben mutató ujja a hajába csúsztatva pihen. Egy pillanatra teljesen ledermed, majd a felismeréstől, hogy képes volt habozni, egy újabb pillanatra megfagy. Más ember magyarázkodna, vagy kitalálna valamit. Az is lehet, hogy zavarát durva szavakkal álcázná, így elrejtve, hogy meglepték, hogy elfedje, valamit nem előre eltervezetten csinált. Ám Ő nem ilyen. Eltelik a harmadik másodperc, Atsumi feljebb húzza magán a takarót. Sei még közelebb hajol, orra már a lány bőrét súrolja. Álcáznia kell zavarát, ezt tudja. Más esetben ezt úgy oldaná meg, hogy megöl minden szemtanút és akkor a meglepettség híre sem terjedhet tovább. Most azonban még közelebb hajol, ajkai a lány füléhez érnek. Kezei tovább csúsznak a hajban, megérintik a forró fejbőrt. Játékos mozdulattal tovább csúsztatja a kezét. Atsumi most már biztosan nem érti a helyzetet. Sei sem, de így újra helyzeti előnybe került. Kijavította az előbbi hibáját, mert azzal, hogy zavarba hozta a lányt, van esélye rá, hogy irányítsa a történéseket és úgy állítsa be a helyzetet, hogy a lány azt higgye, tévedett, amikor Sei arcán pillanatnyi pírt és zavarodottságot látott.
- Atsumi… - Hangja halk, szelíd – Hát íly’ óvatlanul őrzöd az álmomat?
Igen. Igen. Igen. Sei megint nyert. Valószínűleg eljött az a pont, amikor teljesen összezavarta a lányt és Atsumi tényleg elhiszi, hogy Sei csak az éberségét ellenőrizte. Ha valóban így van, akkor az azt jelenti, hogy az Ő becsületén most sem esett csorba. Nem mintha ez előfordulhatna, elvégre Ő tökéletes… vagy legalábbis egykoron az volt. Ám az ilyesmit nem feledi el senki, még ha erőszakosan manifesztálódásra kényszerítették is.
A pillanat varázsa elmúlt, szavait kimondta. Kihúzza haját a lány hajából, fejét felemeli és a magasba emelkedik. Még vet egy utolsó pillantást a lányra, majd belül elégedetten mosolyogva megfordul és kisétál a szálláshelyéről. A győzelemnek ára van, de ma vállalta a kockázatot. Méltán elégedett önmagával. Azonban… a helyzet közel sem ilyen egyszerű. Ma egy győzelmet már elért, rendben van. Viszont le kell vezetnie az elmúlt napok feszültségét. Ezt pedig úgy a legkönnyebb megtenni, ha megtérít néhány embert. Ha meggyőzi Őket, hogy Sei a hatalmas és sikolyaik, rettegő, kínlódó szemükben a felismerés elzavarják majd kétségeit. Igen, valóban. Ez a legjobb módszer. Ráadásul még… élvezi is.
Az úton nem jár senkit, mégis porfellegek uralják. Ilyen szempontból jobban kedvelte Kirigakurét. Hűs, nedves helyek. Szíve vágyódik ezek után. A Füst országa termőföldjeinek ez a része a legkevésbé sem hűs. Száraz és forró. A termény száránál fekszik, kellemes időtöltést remélve. Egy ideje már hallja a lovak nyihogását és a szekerek zörejét. Régóta vár már arra, hogy közeledjen valami. Most végre megtörténik. Éppen itt volt az ideje. Órákkal ezelőtt előkészítette tervéhez szükséges eszközeit, csapdáit. Kawarimijét létrehozza maga mellett, egy zsák rizst használva, amit nem is olyan régen kobzott el valami ostobától, akinek a hullája egyébként nem messze bűzölög. A Kawarimi peckesen kisétál az útra, békésen álldogál, kezével kardja markolatát szorongatva. Sei most már ugrásra készen rejtőzik, miközben figyel. Két szekér közeledik, mind a kettőt négy ló húzza. Összesen tizenegy embert számol, akik közül legalább négy fegyveres. Amolyan rouninok lehetnek. Számon tartja őket, de nem aggódik miattuk. Másik három valószínűleg a tulajdonosi kör, elvégre békésen, jámboran pöffeszkednek a nagyobbik szekér hátulján. Három valamiféle szolga lehet, ők hajtják a kocsikat. Az utolsó pedig… nos, az is valami szolgaféleség, az első szekér baján ücsörög, rongyos ruhában. Mintha könyvet olvasna… ha tud olvasni, akkor biztos valami titkár lehet. Sei már a gondolatra is megvetően kiköp, hogy van aki ilyesmivel keresse a kenyerét. A szamurájok többször felszólítják a Kawarimit, hogy álljon arrébb az útból. Természetesen az nem válaszol, csak mogorván bámul rájuk, miközben peckesen elállja az utat. Az egyik rounin kardot ránt, erre a kawarimi megenged magának egy mosolyt. Azonban nem mosolyoghat sokáig… A férfi, aki a könyvet olvassa, megmozdul. Nem mint holmi lomha könyvelő. Mozdulatai dinamikusak, mint egy képzett ninjának. A lovak elé ugrik. Sei nem figyel arra, amit mond. Sokkal inkább a mozdulatait nézi. Egy pillanat műve az egész. A férfi dobbant egyet, mire a talajból gyilkos vízsugár tör elő. Olyan, mintha egy eddig rejtett áradatnak adott volna írányt. Nem a kawarimit célozza, hanem az igazi Seit. Ő csak reflexeinek és a Dainamikku Akushon adta sebességnek köszönheti, hogy sikerült kitérnie.
- Ilyen ócska trükkel riogatsz, fiú? Nem elég zsíros ez a zsákmány, menj, amíg teheted! – A férfi hangja mély, borostás arcán sok a barázda.
Seit lenyűgözte az előbbi csapás. Erős, kemény technika. Ha nem elég gyors, most halott lenne. Azonban az, hogy ismer egy erőteljes technikát, még nem menti meg a férfit, amiért elszúrta Őseisége játékát.
A harc nem tart soká, mert mint kiderült a férfi inkább tapasztalt, mint erős. Sei ádáz és ravasz trükkjeinek, előkészített csapdáinak nem tudott hatásosan ellenszegülni… A vége az lett, ami lenni szokott: az égő romok között, Sei más vérétől maszatosan, ellenségei fejével a porban, vidáman kacag. Kardja most szelte le az utolsó fejet. Sorba rendezi mindet, csinos kört formálva. Mielőtt levágta őket, mindegyik szemében ott volt a szikra. A rettegés apró csillogása, mely rendületlenül megjelenik, ha Sei azt kívánja.
A tóban, amelyben örömét leli, most azon gondolkozik, hogy mégis, miféle technika lehetett, amit a férfi használt. Mintha valami olyasmi motyogott volna, hogy Mizu Kamikiri. Érdekes név, bár Seit ez nem hozza lázba. Sokkal inkább a jutsu és annak hatása.
Ha jól értelmezi a dolgot, a férfi a föld alatt alkotott vizet, majd pedig azt irányította Sei felé. Ez önmagában még nem is hangzik bonyolultnak, sőt, valóban nem az. A nehézség minden bizonnyal abból adódik, hogy az a rejtett, föld alól előtörő hullám ölni tudjon. Hogy éles legyen, akár egy penge. Sei elmélete szerint, ehhez inkább gyorsaság, mint a víz tényleges formázása szükséges, elvégre ilyen sebességnél ez utóbbi nem volna lehetséges, vagy csak nagyon kevesen lennének képesek rá. Ő nem aggódik a saját képességei miatt, de azzal tisztában van, hogy fizikai teste jelenlegi szintjén, erre talán még nem lenne képes. Így viszont, hogy a jutsunál a gyorsaságra helyezi a hangsúlyt, minden esélye megvan rá, hogy kiismerje ezt a technikát és hatásosan használja. Tanár, vagy segítő nélkül sokkal nehezebb dolga van, pláne, hogy egyetlen egyszer látta magát a jutsut. Noha ez az akadály nem állhat eredményesen az útjába.
Sei olyan ember, akinek a fejében tervek sokasága kering. Ravasz és könyörtelen. Máris felállította a tervet arra, hogyan fogja megtanulni ezt a technikát. Első fázisként, a tavat használja, hogy létrehozza a hullámélt, amelynek nem kell gyorsnak, vagy erősnek lennie, mert itt még ez nem szempont. Ha kellően elégedett ezzel, akkor jön a második fázis, ahol a gyilkos sebességet kell elérnie. Ez nehéz lesz, előre látja, de a jövő akadályai Őt nem tántorítják el semmitől sem. A harmadik verzió, amikor nem a tavat használja, hanem annak föl alatti nyúlványait. Így képes lesz a föld alól előrángatni a gyilkos áradatot. A legvégső fázis pedig, amikor olyan helyen hozza létre a jutsut, ahol nincsen víz. A saját chakrájából kell teremtenie elsődleges elemét, ez lesz a legfárasztóbb, legkimerítőbb rész.
A nap már lemenőben van. Sei viszont nem fog aludni menni egy ilyen apróság miatt. Kitalálja, hogyan működik a technika, és meg tanulja használni. Ilyen célok mellett, Őt s sötétség sem kergetheti haza. Felszabadítja chakráját. Élvezi, hogy hatalma kering a testében. Szemben áll a tóval, mely még vöröslik a belemosott vértől. Jobb talpán lévő tenketsu pontjaiba vezeti chakráját, dobbant egyet és abban a pillanatban kiengedi energiáit. A víz, ezen erő hatására, uralma alá kerül. Nagy hullámot vet, majd szertefoszlik és a vízfelszínen nyoma sem marad, hogy Shikotou Sei az előbb hullámot keltett. Megenged magának egy félmosolyt. Nem várt azonnali sikert, ezért hát csalódottsága sem lehet őszinte. Megismétli az előző műveletet, miközben figyel arra, hogy chakrájával precízebben bánjon. Konkrétabb, hasznosabb formát ad a víznek, mely csinos kis karikaként száguld végig a tó felszínén. Ez már jobb próbálkozás volt, de közel sem elégedett vele. Chakrája rohamosan fogy, Sei nem spórol vele, tekintetében nincs helye gyengeségnek.  Az újabb hullám él már ideális formát ölt, azonban oly lassú, hogy a féllábú mókus is hamarabb elrohan, mint hogy elérné. Ám a gyakorlás ezen részén nem is volt cél a sebesség, inkább csak a megfelelő forma elérése. Most, hogy ez viszonylag sikeresnek mondható, tesz még egy próbát.
Ez nem tartott sokáig, noha sokat kivett a fiúból, aki egy rövidebb ütközet után nem volt teljes chakrakészleten. Természetesen ez nem olyasmi, ami fájdalmasan érinti Seit, elvégre türelmes, ha önmagáról van szó. Eljött tervének következő része, ahol a hullám élnek gyilkos sebességet kell adnia. Ezt kétféleképpen lesz képes megtenni. Azzal kezdi, hogy Ő maga is gyorsabban mozgósítja chakráját, majd pedig gyorsabban irányítja. A másik pedig, hogy hozzá kell szoknia, hogy nem vesződik sokat a megfelelő forma megtartásával, mert nem pazarolhat rá időt. Ha ezt a két tényezőt sikerül elérnie, akkor terve ezen fázisa is tökéletesen sikeredik majd. Noha addig még akár… órák is eltelhetnek.
Az előbbi elmélet alapján Sei keserves gyakorlásba kezdett, ahol a siker lassan jön, akár a munka gyümölcse. Chakrája lendületes mozgást generál, azonban nehéz ráérezni az ízére, még ha Róla is van szó. Kifejezetten bonyolult technika, a szokatlan létrehozási mód nem véletlen. Néha, amikor edz, eszébe jutnak apja ütései. Nem sokkal később pedig eszébe jut, ahogyan megölte és kivéreztette a férfit. Ilyenkor mindig széles és elégedett vigyor terül el az arcán. Bosszúja jogos volt, kegyetlen és őszinte. Erre a gondolatra a hullám él úgy száguld végig a tó felszínén, akár egy gyilkos pöröly. Hatalmas reccsenés hallatszik és  a fa, mely eddig büszkén állt, most több darabban fekszik, mintha egy haragos isten sújtott volna le rá. Bár… ha szigorúan vesszük… így is történt.
A nap már órákkal ezelőtt elhagyta az eget és a sötétség oly’ domináns, hogy szinte teljesen ellehetetleníti a gyakorlást. Ráadásul Sei chakrakészlete rohamosan megcsappant. Hátrébb lép és önelégülten elhelyezkedik a dohánylevelek takarásában. Álma éber, olyan emberé, aki hozzászokott, hogy keveset alszik és azt sem mélyen. Többször felébred az éjszakai szél által keltett rezdülésekre. Az ilyen alvás nem kifejezetten pihentető, de emlékezteti rá, hogy miken kellett keresztül mennie. A dohány levelekből áradó bűz ingerli az orrát, nem képes megszokni ezt az undorító szagot. Háta alatt a göröngyök elsimulnak, ahogyan próbálja minél kényelmesebbé tenni ezt a helyet. Izzadtsága porral vegyül és a homok felragad a testére. Alig négy órát alszik és azt sem élvezi, amikor felébred, szemei karikásak, fáradtak. Érzi testében a fáradtságot, a gyengeséget. Haragja fellángol. Ha a teste el akarja árulni, akarata akkor is erősebb és kitartóbb. A test egy állat, nem parancsol neki.
Felemelkedik a földről, megfeszíti sajgó izmait. Körbenéz. Hajnal van még, a madarak is most ébredeznek. Lendületes ugrással veti bele magát a hűvös tóba, hogy lemossa magát. Ám ez nem tart sokáig. Itt az ideje, hogy folytassa, amit elkezdett. Arrébb megy, megáll egy kicsit távolabb a tótól. Tudja, hogy a föld alatt ott van a víz. Felszabadítja chakráját és a föld alá vezeti. Dobbant egyet a lábával, majd a föld alól mint valami apró gejzír, egy víz oszlop tőr elő. ez kevés, nagyon kevés. Újra!
Minden egyes porcikája tiltakozik a további gyakorlás ellen, ám Sei tántoríthatatlan és nem enged a gyengeség hívásának. Chakrája leáramlik a föld alá. Ugyanazt kell elérnie, amit a tó felszínén már sikeresen összehozott. Az egyetlen különbség, hogy itt a föld alól fog előtörni a víz. Shikotou Seinek ez gyerekjáték, vagy az kellene, hogy legyen. Acélos tekintete megfeszül, ajkait összeszorítja. Nincs olyan hatalom, amely képes lenne megtörni az akaratát! Egy kis fáradtság, kialvatlanság pedig végképp nem fogja ezt összehozni! Dobbant a jobb lábával, chakrája segítségének hála a víz valósággal kirobban a föld alól. A föld megreped és a hullám él komoly pusztítást hoz létre a terményben. Nem, ez még mindig nem elég. Nagy pusztítást okozott, de lassú volt. Túl lassú…!
Tulajdonképpen az is lehet, hogy fel sem fogja, mennyi idő telt el. Gyomra korog, szeme már-már lecsukódik. A nap magasan csüng az égen, mire Sei arcán elégedett mosoly terül el. Miután dobbantott a lábával, felszabadított chakrája a vizet irányítva olyan pusztítást okozott, amit öröm volt nézni. Kezeit a magasba emeli, hatalmasat ásít, majd megrázza a fejét. Ha ez megint összejön, akkor majd pihenhet. Figyelmét nehéz összeszednie. Erősen kell koncentrálnia. Viszont sikerülni fog, mert nagyon sokat dolgozott érte. A felszabadított chakra leáramlik a föld alá. Igen, érzi a vizet, tudja, hogy ott csobog, békésen, jámboran. Kezével megformálja a tigris pecsétet, hogy segítse a koncentrálást. Jobb lábát felemeli, majd lecsapja, mélyen letaposva a földet. Erre a mozdulatra chakrája megindul, a víz előzúdul a föld alól és könyörtelen sebességgel, megállíthatatlanul robog előre. A terményben hatalmas kárt okozott, na de érdekli is őt a parasztok munkája… mosolya őszinte, arcán vidámság ragyog. Ismét megmártózik a tóban, majd elindul hazafelé. Fáradt, de elégedett és ez azt jelenti, hogy megérte. Igen. Jó érzés.