Hana Futakuchi

**Hana Futakuchi** Szomb. Jún. 09 2012, 23:56

~ Név: Hana Futakuchi
~ Nem: Nő
~ Kor: 17
~ Születési dátum: 1995. 03. 19.
~ Kaszt: Genin - Elveszett ninja
~ Ország/Város: Gyakran változó, eredetileg Konoha
~ Fegyverek/Felszerelés:
- 1 doboz energiatabletta
- 1 elsősegély készlet
- 10 db robbanó jegyzet
- 5 db shuriken
- 5 db kunai
- egy tekercs
~ Jellem: Csöndes, megértő, segítőkész, hallgatag. Némileg talán még félénknek is nevezhető, könnyű megbántani. Hidegvérű, csak nehezen lehet kihozni a sodrából. Keveset beszél, megfontolt, kissé elmélyülő személyiség. Magányos jellem, bár nagyon szeret társaságban lenni. Könnyen alakít ki kapcsolatokat, nehezen zárja le őket. Érzelmei lassan alakulnak ki, de tartósak. Jelenleg legközelebb hozzá egy vörös kölyökmacska áll, aki a Boku névre hallgat.
~ Öltözködés: Kedveli a nőies ruhákat, de leggyakrabban kimonoban látható. Szereti a vörös, rózsaszín, fehér, fekete, zöld, kék, lila színeket.
~ Arcvonások: Kissé hosszúkás. Bőre hófehér, haja hosszú és vörös, szemei nagyok és zöldek.
~ Testalkat: 169 cm, 52 kg. Vékony, törékenynek látszó alkattal rendelkezik, a kellő helyeken elég szép domborulatokkal.

~ Előtörténet:

Hosszas gyötrődés, velőtrázó és szívszaggató sikolyok után egy csapzott, vörös üstökkel megáldott nő egy utolsó nyomás után megláthatta vértől és magzatvíztől mocskos gyermekét, aki vágyainak megfelelően kislány volt. Boldogan ölelte mellére a csecsemőt és nézte, ahogyan szopni kezd majd mosolyogva nyújtotta a mellette álló férfinak, akinek hatalmas, szinte már bántóan zöld szemei mintha némi meghatottságtól ragyogtak volna olyan fényesen. Idilli kép volt ez, szinte elbűvölő és magával ragadó. Az immár teljes családdá avanzsálódó pár körül halkan tevékenykedett a szülésnél segédkező orvos.
Valóban, boldog családba született Hana, szülei mindent megadtak neki, s felcseperedvén csodálattal szemlélte apját, aki egy erős shinobi volt. Már akkor elhatározta, hogy ő is a ninják útját járj majd, amikor először tért haza a játékból, ahol csúfolták őt gyengesége és lassúsága miatt. Céljától az sem tántoríthatta el, hogy anyja betegesen féltette és szabályszerűen megtiltotta neki ninjává válását. Hana makacsságát apjától örökölte, így végül felkerült a pont az i-re, és a kislányt beíratták a Ninja akadémiára. A bizonytalan, magába zárkózó kislány pedig boldogan kezdte el tanulmányait az akadémián. Az elméleti dolgok néha nehézséget okoztak neki, de mégis megtanulta őket, s idővel a szívéhez nőttek a stratégiai dolgok is, ugyanúgy, mint a kikövetkeztetések. Az alapvető jutsukat fáradhatatlanul tanulta, s saját magát egyáltalán nem kímélve edzette testét, hogy utolérje a többieket. Hajnalban kelt, hogy még az iskola előtt fusson és tornázzon, majd egy forró fürdő és kiadós reggeli után kissé fáradtan, de mindig időben jelent meg az órákon. Szerette a Senseit, aki rengeteg bölcsességet próbált velük megtanítani, de ők többnyire lázadtak ellene, s néhány rosszcsont még meg is szökött az órákról. Mindenesetre mulattató percek voltak számukra az így eltelt órák. A vizsgán gyomra görcsbe volt rándulva, s idegesen markolászta fekete ruhájának szélét egészen addig, míg sorra nem került. Kissé tartott az eredménytől, de, mint kiderült feleslegesen. Az alakváltás és a klóntechnika volt a feladata, mait könnyűszerrel be is mutatott, majd büszkén mosolyogva hagyta el a termet. Furcsa érzés égett egész belsőjében: ilyen a siker, amit ennyire nehéz megszerezni? Büszkén ragadta magához a fejpántját és kötötte a homlokára, majd szaladt barátaihoz.
Anyja óvó szeretete nélkül nem lett volna olyan boldog élete, mint amilyen volt, bár az időközben megöregedett Mei kegyetlenül megnehezítette lánya életét, főképp azután, hogy Gama halálhírét kapták. Anyja beleőrült apja elvesztésébe és abba, hogy még el sem temettetheti szeretett férjét. Napról napra kiabálva parancsolta gyerekének, hogy hagyja abba tanulmányait, s tanuljon mást, de Hana nem tágított. Geninként a hármas csapat tagja lett Kai-al és Makoto-val. Mesterük egy hosszú, ezüstszínű hajjal megáldott férfi, Dai volt, s első közös küldetésük egy egyszerű testőrködés volt egy esküvőn. A feleség előző párja egy veszélyes alak volt, aki feltehetően ninjákat fogadott a nagy nap meghiúsítására. S így is volt.. bár elég kiakasztónak látszott az egész banzáj, végül nagyobb problémák nélkül kezelték a helyzetet, és még az esküvői tortából is kaptak. Az első után jött a második, harmadik, negyedik küldetés, s szinte véget nem érőnek tűnt az egész. Ahogyan telt az idő és Hanán kezdett látszódni, hogy tulajdonképpen ő egy lány, megjelentek a csapaton belül a konfliktusok is. Mindkét fiú imponálni akart neki, versengeni kezdtek, s bár Hana szíve Kai felé húzott, erről mélyen hallgatott, mert nem akarta megbántani a bátyjának számító Makotot. Ki gondolta volna, hogy a felnőtté válás ösvényén haladva ilyen problémákat kell megoldania egy lánynak?
Dai sensei segítségével rájött, hogy ő leginkább víz elem beállítottságú, így elkezdett arra koncentrálni, hogy különféle víz elemhez kapcsolódó jutsukat megtanuljon. Persze ez nem ment olyan könnyen, és hosszú, szenvedéssel és kemény edzéssel eltöltött hetek és hónapok után elkezdett magának kifejleszteni egy technikát. Úgy tűnt, egyfajta tehetsége is volt a dologhoz, mintha a vérébe ivódott volna a technika. Közben persze sorra jöttek a küldetések, ahol akarva-akaratlan, de egyre közelebb kerültek egymással Kai-al, ami már Makotonak is szemet szúrt. Kinek ne szúrt volna szemet az, ha folyton zavarba jőve rohangálnak el egymás mellől?
Néha elgondolkozott azon, hogy mi fűzi őt még Konohához: hiszen anyja jóformán már kiirtotta belőle a szeretet, a csapattársaival egyre kellemetlenebb lett a helyzet, s belül furcsán üresnek érezte magát. Annyira idegennek tűnt az egész falu apja halála óta, s a néha, pillanatokig fellobbanó érzelmeken kívül semmit sem érzett. Tartott tőle, rossz ninja lett, mert néha azzal a gondolattal is eljátszott, megvédené-e a falut.
Küldetéseik faluról falura, országról országra szólították őket, s Hana növekvő ereje kezdte felülmúlni a körülrajongott fiúkét is. Időközben fény derült a lány kiléte körüli néhány titokra: anyja egy Uzumaki volt, akit apja menekített ki a klán elpusztulásakor. Bár anyja tartózkodott a ninjává válástól, számos dolgot tudott, melyet megtanított lányának. Emellett idejének jelentős részét- amit nem evéssel, alvással, fürdéssel, egyéb szükséglet kielégítésével vagy küldetéssel töltött-, jutsuk tanulásának szentelte. Víz eleműeket, persze.
Ahogy telt az idő, Hana egyre inkább elidegenedett az őt körülvevőktől. Nem volt ennek különösebb oka, legalábbis olyan, ami tudatosodott volna benne, nem volt. Időközben szert tett egy ismerősre: Naga elég érdekes srác volt, gyűlölte a falut, mert a szüleit hagyták meghalni, akik ninják voltak, és fogságba estek, mikor még a fiuk kicsi volt. Naga el akarta pusztítani az egész falut, nyom nélkül eltörölni, vagy legalábbis valamennyi kárt okozni neki. Hana nem tudta, mivel érdemelte ki a srác bizalmát, de jobbnak látta nem firtatni, mert még a végén azt az egyetlen embert is elvesztené, akihez sem utálat, sem szeretet nem köti. Folyton együtt mászkáltak, s néhol szerencsére még küldetésre is együtt mentek. Ami egyáltalán nem nyerte el a tetszését Hana barátjának, Kainak. Furcsa módon nem érzett a fiú iránt lángoló szerelmet, egyszerűen csak mohó, kapzsi, emberi módon birtokolni akarta. A magáénak akarta tudni, mentesen mindenféle aggodalom alól. Nem akarta magát megerőltetni túlzottan az érzelmeivel, sem azok rabjává nem akart válni, mert egy shinobit az érzelmei csak hátráltatnak. A shinobi csak egy katona, aki akkor a legjobb, ha érzelemmentes, olyan, mint egy üres báb. Kiváló úton haladt afelé, hogy ezt elérje. Közönyös volt, azt is érzelemmentesen nézte már végig, ahogy egy küldetésen megölik Nagát. Néhány héttel később, mikor Sunagakuréból jött haza egy küldetésről, kapta a hírt, hogy Makoto megmérgezte Kait, aki meghalt. Olyan meseszerűnek tűnt neki az egész, úgy érezte, valami rossz vicc áldozata. Mi az, hogy nem képesek közömbösíteni egy idióta, szellemi fogyatékos majom által kevert mérget? Egészen egyszerűen határozta el, hogy meg fogja ölni Makotot. Tervét mindenféle bűntudat nélkül valósíthatta volna meg, de Makoto addigra már elhagyta a falut, ő pedig minden maradási vágyát elvesztette. Undorodott a falutól, ami képtelen volt megvédeni egy harcosát, aki még csak nem is volt küldetésen. Nem fog szolgálni egy ilyen nemzetet...
Konoha elhagyása semmiféle terhet nem jelentett számára: anyja megölte benne az érzelmeket, akik ide kötötték, már halottak voltak, s a falu, amit eddig védett, elárulta. Gyűlölte. Vagy talán csak csalódott volt? Nem merült el mélyebben a témában, céljai voltak. Erősödni akart, erőt, hatalmat akart magának. Gyilkolni akart, megmutatni Dai senseinek, hogy ha kiolt egy életet, teljes lesz- olyan, amilyennek egy shinobinak lennie kell.
Miután elhagyta a falut, némileg honvágyat kezdett érezni, nevetséges megcáfolásaként annak, ami miatt eljött. Mindezt azonban letudta annyival, hogy elmúlik. Idejét arra használta, hogy technikáját fejlessze, mely a Hyoton volt. S hogy erre hogyan volt képes? Apja egy árva gyermek volt, akinek a szüleit lemészárolták a Víz országában, parancsra. Nagyszülei rendelkeztek a képességgel, akárcsak apja, akit Konohába sodort az élet, még csecsemőként, és itt nevelték fel. Így pedig örökölte ő is a vérvonalat, mely egykor oly elterjedt volt...
Nem lépett be semmiféle szövetkezethez, bár próbálták beszervezni, ő nem hajtott fejet sehol sem. Egyszerűen akkor dolgozott és annak, akinek kedve tartotta, majd idejét a jutsui fejlesztésének szentelte. S hogy vissza akar-e térni Konohába? Nem. Talán majd akkor, ha Makoto levágott fejét kezében viheti és a falu elé dobja, hogy megmutassa, mi lett volna a dolguk.
Hana számára nem volt elég az, hogy képességeit s test erejét folyamatosan fejlesztette, többet akart. Még a bosszúnál is. Meg akarta tapasztalni, milyen az, amikor tombol valaki. Vagy amikor gyilkol.. Mohón vetette bele magát az életbe, amelyet magának választott, hiszen akkor még úgy gondolta, csak így tud majd bosszút állni. Ha megismerik majd a nevét. Vérbe fagyva, darabokban hagyta maga mögött a hullákat, miután egy-egy shinobival akadt össze, aki útját állta. A vér látványa megrészegítette: belefeledkezve gyilkolt egy darabig, nem tébolyodottan, csak olyan megfizették módon. S közben egyre közelebb került ahhoz, hogy Makotot is megölhesse. Nem félt attól, hogy elárulják, hiszen sosem mondta el valódi céljait és mindig úgy cselekedett, hogy ne lehessen rájönni, ki után nyomoz. Külsejéből adódóan egész könnyen megszerezte azokat az információkat, amikre szüksége volt, csupán egy-egy klónra volt szüksége hozzá. S végül elérkezett a nagy nap is: hosszú évek munkájára végre felkerült a korona, amint szemben állt egykori szerettének gyilkosával. Makotoval hosszas, bonyodalmas harc után örök búcsút vetettek egymástól, s a súlyos sebeivel küszködő Hana elégedetten figyelte, hogyan eszik ellensége levágott fejét a halak a vízben. Innentől számára véget ért egy út.. egy újat kellett keresnie. De mivel már épp elég fontos embert ölt meg, s döntött romba olyan helyeket, melyeket nem kellett volna, lassan hajlani kezdett afelé, hogy valahol elrejtőzzön, vagy beálljon egy erős, jövővel is rendelkező szervezetbe.

Hinata Vas. Jún. 10 2012, 12:33

Tetszett a történet igaz van benne néhány dolog amit furcsálltam de ügyesen megoldatod a dolgokat benne.
Viszont van egy kis bökkenő. Chuunint nem indíthatsz csak genint kérlek ehhez tartva módosíts pár dolgot. Illetve meg lehet pályázni de menetét már meg beszéltük.
Következő Sai-t mint fegyvert kezdés ként senki nem birtokolhat. Ha még is akarnál rögtön oldalra írt első posztodban írd meg, hogy vetél pár darabot. ( 2-3 db )
illetve Kunai és Shurikenböl is kezdésként 5-5 darabot lehet birtokolni amit szintén meg kelene vásárolnod ha akarod a 10 db-ot.

Ha mind ezt javítottad akkor Írhatod az adatlapot és sipirc játszani!

Az apró hibák ellenére jó volt az előtörténet nekem tetszett ezért:

120 CH -rol indulhatsz

3500 Ryu

Valamint egy kis ajándék: Mizu Bunshin no Jutsu ( Ninjutsukon belül víz elemnél megtalálod a leírását. )

Hana Futakuchi

Hana Futakuchi

Re: Hana Futakuchi