Takada Hana

Május

A mai nap volt annak a napja hogy találkozzam a csapattársammal, és a sensei-el. Igyekeztem is hogy odaérjek, és akkor láttam meg a csapattársamat. Egy sötét fekete napszemüveges, kb. korombeli fiút láttam meg. Azt hogy valóban ő volt csak onnan tudtam miután, én is odamentem és rákérdeztem. Ő is bemutatkozott utánam. Oyoki-nak hívják. Egy kicsit beszélgettünk, mikor ő kihívott egy barátságos harcra, hogy felmérjük egymás képességeit. Meglepődtem ezen, de félig örültem is neki. Nem akartam pocsékolni az időt ezért beleegyeztem, és egyenesen felé rohantam. Ekkor azonnal hátrafordult, és elkezdett rohanni egy fa felé. Amíg ő a hátát mutatta felém létrehoztam egy bunshint, majd az igazi testemmel nagy ívbe kezdtem el kerülni egy shushin no jutsut-val. E közben a klónommal tovább futottam Oyoki felé, aki elért a fához, majd felugrott rá, és felém fordult. Én a klónnal utána ugrottam, és az igazi testemmel pár másodperccel később hátulról támadtam. Éppen próbáltam neki bemosni egyet, mikor észrevette, és ellentámadásba lendült. A két ököl sebesen haladt egymásnak, mikor valaki megállította őket. Nem volt időm megfigyelni az illetőt, mert elrántotta kezem, mint Oyokiét is. Így már az arcunk haladt egymás irányába, és össze is ütköztek. Ekkor mintha még nem lenne elég kínos, Oyoki talán csak zavarában, vagy tényleg ki akarta használni a helyzetet, és mivel az arcunk egymást érte nem esett nehezére megcsókolni. Meg is tette, majd zavarodottan hajolt hátra tőlem. Én magam is borzasztóan összezavarodtam, és egymást követték a kérdések a fejemben ~ Ki ez a fickó? Miért csinálta? És Oyoki miért csókolt meg? ~ mivel már teljesen elvesztettem a fonalat, megráztam a fejem hogy magamhoz térjek. Ekkor eszembe jutott hogy a titokzatos személy, vagyis a tettes, aki még mindig mellettünk kuporog. Megnéztem, és egy barna hajú férfi állt ott. Bemutatkozott. Kiderült ő a sensei-ünk. Hamiru Munsu. Megkérdezte miért lettünk ninják...... és ha ezzel végeztünk, kérdezhetünk tőle egyet-egyet. Oyoki egyből letegezte és a kelleténél többet kérdezősködött. Erre a sensei bedühödött, és egy öklöst nyomott a fejére, és alaposan leszidta. Erre Oyoki közölte hogy a tiszteletet csak annak adja ki aki előtte is rászolgált. És Munsu-sensei-ben ettől csak még jobban nőtt a harag. Ezért lenyomott Oyokinak még egy öklöst. És ismét leszidta. Oyoki erre egy feladattal látta el Munsu-senseit. Mégpedig: egy 400 méteres szakadékon kellene leereszkedni, egy 300 méteres kötél, és egy kunai segítségével, ami csak a kötél elvágására alkalmas. A szakadék felénél egy pihenő áll rendelkezésére. Hogyan jut le úgy hogy nem használhat chakrát, nem zuhanhat, eshet, vagy ugorhat le. Ezen én is elgondolkoztam, de láthatólag a sensei nem, mivel egyből leszidta, és azt mondta, hogy mégis mit várjon Hyuuga-tól. ~Ezen elakadtam, hogy miért akarta eltitkolni? Hát ezért van a szemüveg.~ A sensei folytatta. Azt monda, hogy a leereszkedés egyszerű. Ott is használná Sando-t. Vele bármekkora szakadékba leereszkedik, és bármekkora hegyet felaprítanak, és akármekkora tengert kettészelnek. Ekkor hívta a nevet, és egy lány jelent meg a kabátja mögül. A szám tárig nyitva volt a meglepődéstől. Mégis hogyan került ide a semmiből ez a lány? És ekkor Oyoki szokásosan szónokolni kezdett, hogy a feladat megoldása nem helyes, és a kettőjük csapatmunkája semmit sem ér, stb.... Erre Munsu sensei mérgesen pótvizsgát hirdetett ki nekünk. És ha nem sikerül visszaküld az akadémiára. Elővett egy csengőt, és ismertette a szabályokat. Mégpedig, hogy 8 óra áll a rendelkezésünkre, hogy a csengőt megszerezzük, és akinek nem jut csengő, megy vissza az akadémiára.....

És még mindig kérjük a bővítmény végére az addigi chakraszintet és a kapott jutalomchakraszintet, ha van, mivel addig ugye nem írjátok be azt az adatlapra, amíg itt nem adjuk hozzátok bővítményellenőrzéskor!

Jelenlegi chakraszint: 100
Kapott jutalmak, jutalomchakraszintek: nincs

+15 chakraszint

Összesen 115 chakraszint

....Oyoki hirtelen eltűnt a szemem elől, de nem, is zavartattam magam miatta. A fejem egy terven törtem hogy hogyan sikerülhetne megkaparintani a csengőt. A sensei nem mozdult, és akkor tudtam hogy nekem is cselekednem kell valamit. De akkor láttam Oyoki Fuma shuriken-je a sensei felé repül. Munsu-sensei kezét felemelte, amivel egy fél tigris kézpecsétet mutatott, mire mindkét Shuriken más-más oldalra kitértek s a földbe szúródtak. Ekkor hirtelen nagy robbanás, és füstfelhő lepte be azt a helyet ahol a sensei állt. Mihelyst a füst kezdett oszladozni, láttam hogy érintetlenül áll ugyanott. Ekkor én pár shurikent hajítottam felé, futás körben. Amire ismét felmutatta azt a furcsa fél tigris kézjelet, mire a Shuriken-ek újra eltérültek Oyoki irányába, majd én egy kunai- val támadtam a levegőből. Hirtelen oldalra csapta a kezem amiben a kunai volt, és a másik kezével pedig a hasamra rakta a kezét, és kimondta a: "Miraton: Mirayaku"-t majd én magam repültem az ellenkező irányba, és pont Oyoki-ra estem. ~Áu, fene! Mégis hogyan lehet rátámadni, hagy egyszerűen mindent visszaver? Nem baj. Próbáljuk meg még egyszer.~és közben lemásztam Oyokiról, majd egy Shunshin-nal férkőztem a sensei közelébe. Elővettem egy füstbombát, amit sikeresen a sensei elé dobtam. Létrehoztam egy klónt, amivel nyomban a füstbe vetettem magam. Hallottam hogy a klónnak annyi, és ekkor és magam felülről akartam a füstben lévő senseire támadni, de valami megvágta a karom. Egy szembon volt, s mikor elkaptam a fejem hogy megnézzem mi okozta hirtelen meglepetést, még több száz suhant el mellettem, a füstfelhőbe. Valószínűleg Oyoki volt. Hangos kiáltás csapta meg a fülem, s ezt a karomra csapódott néhány csepp vér követte. A füst feloszlott, s vérfagyasztó látvány tárult elém. A sensei testét ellepte a tűk, és halk hangon mondta"Megöltétek a saját mestereteket, ezért Konoha bűnözőkké nyílvánit titeket és örök életetekre ezzel a gondolattal fogtok felkelni vagy lefeküdni..."~Mi? Ennyi? Ő a tanítónk ennyi nem lehet elég hogy.....~ ekkor a test repedezni kezdett, és darabokra tört. A szilánkok elsuhantak mellettem, és Oyoki-ra tapadtak ahol ismét megszilárdultak. Én pedig éreztem hogy hirtelen valami megragadja lábam, és mire odakaptam volna fejem, lehúzott a föld alá. Éppen csak a fejem látszott ki. Kapálództam volna, a földben ez nem ment olyan egyszerűen. Ekkor láttam hogy Munsu-sensei feltűnt Oyoki mellett teljesen érintetlenül, egy apró karcolás nélkül. Azt mondta vesztett, ugyanis a csengő nálam van. Mikor sikerült kimásznom a föld alól, megdöbbentem láttam hogy a csengő valóban a csuklómon fityegett. A sensei tovább folytatta:''Vagy mondani szeretnél valamit, Hana-chan? Nyugodtan vele mehetsz az Akadémiára, vagy leszel velem és nagy Kunoichi-vá teszlek.'' ~De hát a csengőt nem én szereztem meg. Valószínűleg akkor akaszthatta rám mikor lehúzott a föld alá. De miért? Talán mert arra számít hogy, vagy hazudok Oyoki előtt, vagy beismerem hogy nem én szereztem meg a csengőt ezért megyek én is vissza Oyoki-val az akadémiára, mivel nem szereztem meg. De mi van akkor a hazudok? Talán ki kéne próbálni....~ de végül egy kis tétovázás után elmondtam hogy nem az enyém a csengő. Oyoki erre pedig eléggé felbőszített. Gyakorlatilag azt mondta hogy őt ez nem érdekli, a csengőt pedig nyugodtan visszavehetem. Erre a sensei kijelentette hogy megbuktunk. A nem megfelelő csapatmunkáért, meg ilyesmi. Erre kiakadtam.
- Óh, igen a csapatmunka! Igen! Csakhogy ahhoz kellene egy normális csapattárs! Rád tényleg nem érdemes önfeláldozást pazarolni Oyoki! Ugyanis te vagy az egyik legidegesítőbb, és legönzőbb ember akit ismerek!-Ő pedig ugyanazzal a nyugodtsággal vágott vissza. Ekkor még dühösebb lettem, de a sensei még inkább. Már egyenest rá akart rontani mikor Sando lefogta.Ekkor Munsu-sensei eldöntötte hogy, ma Sando fogja tanítani Oyoki-t, a sensei pedig engem. S egy közeli fához sétált. ~Fura hogy egy csapatban vagyunk,...elvileg. De mégis most külön tanulunk. Ennek ellenére nagyon is örülök neki.~
- De az előbb még nem arról volt szó hogy megbuktunk?-tettem fel a kérdést a sensei-nek.


Jelenlegi chakraszint:115
Kapott jutalmak, jutalomchakraszintek: nincs

Erre kapsz nálam... hmmm...

+ 10 ch színtett

Összesen 125 chakraszint

Július - Augusztus

Kellemesen jó idő volt. A szél néha-néha végigsüvített a kiképzőterepek nyugati részén, ahol én a épp a fára mászás rejtelmeibe vetettem magam.~ Na, akkor először összpontosítani a chakrára...., majd egy bizonyos mennyiségűt a lábba vezetni.... Rendben, akkor próbáljuk ki~ Természetesen elsőre nem sikerült. Pár métert haladtam, és amikor éreztem hogy nem sikerül, egy vastag, ferde csíkot húztam a fa törzsén vízszintesen. ~Nem jó. Próbáljuk meg újra.~ Futottam, míg el nem értem a fát. Talán tovább mint az először, de nem sokkal.~ Nem olyan könnyű mint gondoltam, de nem lesz gond. Elvégre egy ilyen kis akadályon nem akadhatok fent.~ Így hát, próbálkoztam sokadjára is, míg a fa oldala össze vissza nem lett kaszabolva. Viszont már egészen előre haladtam. De akkor negáltam, mert a hátam mögött a kis csetepaté felől, amit Oyoki, és Sando között folyt, a sensei letorkolását hallottam. Emellett közölte hogy holnap mi lesz, és elment. Nem láttam értelmét hogy tovább maradjak, mert a nap már lenyugvóra járt.
- Hát, akkor viszlát.- köszöntem el a csapattársamtól, majd hátat fordítottam, és meg sem álltam hazáig. Eleinte nem akartam lefeküdni, de ahhoz sem volt kedvem , hogy kimenjek gyakorolni, mert ahhoz túl fáradt voltam. Fel-re mászkáltam a lakásban, mígnem csak rávettem magam hogy aludjak.

Mikor felébredtem, elég kómás állapotban voltam. Gyakorlatilag már ébren voltam, de az agyam le volt blokkolva. Beletelt néhány percbe míg magamhoz tértem. ~A francba! Nekem muszáj mindig mindenhol elkésnem? Kellett nekem olyan későn lefeküdni.~ Gyorsan előkészültem, amit az is megkönnyebbített hogy egy db kunai, és 2 db surikennél több nem lehetett nálam a "szabály" szerint. Ki a házból, és egyenesen a megbeszélt hely irányába. Ma egy kicsit talán melegebb volt az idő, nem annyira forróság hogy akadályozzon. Mikor odaértem észrevettem hogy a sensei még nincs is itt. A csapattársam viszont már javában bemelegített. Vártam, és közben gondolkoztam hogy mi lehet az a feladat amire a sensei azt a megjegyzést tette hogy "fölösleges megreggelizni hiszen valószínűleg úgy is kihányjunk." Alig telt el pár perc, és a figyelmem elterelte hogy a levelek kezdtek egymásba fonódni, és megjelent Sando.
-Oh, persze, persze.- mondtam unottan rá. Beleegyezve hogy nem lesz semmi veszek.~ De hát ki tudja, mégegy ilyen tökfejt...~Ekkor előlépett a sensei is, és káromkodással kezdte.~Ezen én már meg sem lepődök.~
-Jó reggelt.- s ismertette a mai programot. ~Virágot kell szedni? Még ha ez tényleg egy nagyon "ritka" növény is mi lehet benne olyan nehéz? Úgy is megtudom.~
-Nos, akkor. Mehetünk?

Jelenlegi chakraszint: 125
Kapott jutalmak, jutalomchakraszintek: +5

Hát ez két hónapra nagyon kevés!

Erre kapsz nálam... hmmm...

+ 5 ch színtett a bővítményre
+ 5 ch szint a jutalomchakraszintek

Összesen 135 chakraszint