Hana Fujishima Bővítménye

2008 - November

Ez a rész nem játszódott le, csak bevetésképpen foglalom össze itt néhány mondatban, hogy mi is történhetett Hana-val az előtörténetem vége és Játék kezdette között, vagyis a Fórumkaland I. idején.
//Remélem nem gond//

Csupán egy kisebb küldetés volt. Egyszerű, precíz és gyors lefolyású. Pont olyan amit, a képzettebb geninek is képesek lettek volna megoldani. De a Raikage máshogy gondolta. „Kockázatos és egyben meggondolatlanság lenne egy tapasztalatlanabb csapatott odaküldeni” mondta Kumogakre vezetője, mikor megbízta Hana-t a felderítéssel. Igen a felderítéssel. Felderítés a Rizsföldek Országának határán. Tiszta és szokványos feladat és mégis kötelező. Az országok harca mindig is zajlott kisebb szünetekkel, néha nagyobbakkal… de pont ezért kell óvatosnak lenni. Sosem lehet tudni, melyik barát és ellenség forral titokban tervet és tör a hatalomra. Ép ezért kell szemmel tartanod az ellenséget, de még jobban a barátot.
Csak egy sima küldetés volt, és ezalatt Kumogakure szinte teljesen elpusztult. A fél falú romokba hevert, shinobik tömkelege volt hallott, mikor visszatért Hana a faluba. Gyűlölet..nem…harag… talán egy kicsit…keserűség…mértékkel. Barátok, ismerősök haltak meg a harcban. De nem volt idő gyászolni őket, ezekben a baljós időkben ugyanis felszínre törnek az olyanok, akiknek csak ilyenkor van halvány reményük céljaik megvalósítására.
És Hana kezére egy kis papírmadárka szállt.

Az elátkozott Madár

Mesélő: Kunoichi
Résztvevők: Hamacho Yoshitaro

A Villám Országa :: Kumogakure - A Felhők Közt Rejtőző Falu :: Ramenbódé

"A határvidéken több falu jelezte, hogy állataik elhullanak, megmagyarázhatatlan okokból. A hatalmas pusztítás nyomán a szegénység elharapódzott, ezért az ügy kivizsgálása fontos lenne.
Társad az útra Hamacho Yoshitaro és Yorina L.(NJK)- utóbbi már a helyszínen tartózkodik.
Keresd meg Yoshit, ás indulj útnak, mielőbb.
Segítséged köszönjük"
Volt olvasható a kis papírmadár belsejében. Egy küldetés, egy újabb küldetés de ezúttal nem értelmetlen, vagyis inkább Hana azt érezte, hogy nem az. A falút ért támadás óta, a Villámok földjén eluralkodott a szegénység, annak ellenére, hogy járványokat sikerült megfékeznie a városnak. És most mégis úgy látszott, hogy egy újabb járvány van kitörőben a határon. És ez mindent megváltoztatni látszott.
Hamacho Yoshitaro pedig az ostrom egyik hőse volt, aki a Raikage mellett harcolva győzte le az Uchihakat. Talán erős túlzás lehetett a szóbeszéd ami a falúban jár róla, de ez mégis megkönnyítette Hana dolgát. Könnyebb volt megtalálni a fiút mint gondolta. Bár igazat megvalva nem esett nehezére, hiszen feltűnő jelenség és nem csak a külsejében. Hatalmas porfelhő jelezte a kis futását a falun keresztül a megidézett társával és mesterével egyetemben. Még ha nem is ő lett volna akkor is elgondolkodtató mi is történik az utcán, de mivel pont Hana mellett iramodott el az utcán, így igencsak egyértelmű volt.
Követte a fiút a Ramenbodéhoz, miközben a szemközti ház tetején helyet foglalva várta a megfelelő pillanatot…nem… inkább a megfelelő alkalmat, hogy megzavarja a fiú mindennapi életét. A kis papírmadárral játszott, hajtogatta, majd kinyitotta, újra átolvasta az üzenetet, memorizálta a adatokat, a koordinátákat, miközben a Yoshi ép a megérdemelt ebédjét falatozta. Néha az eget kémlelte, pont mint kiskorában amikor a felhőket nézegette apja mellől. Így teletek a percek, miközben Yoshi vígan tömte a bendőjét a bódéban. Lassan pedig a kis papírmadarat is megkapta az szelek szárnyán. Pont ugyan olyant mint amit Hana is szorongatott a kis kezében. A lassan feltámadó szélben, azonban egy másik tárgy is repült. Egy éles tárgy, mely ép a kis papírmadarat ragasztotta a tetőcseréphez. A kunai gazdája pedig Yoshi volt, aki észrevette Hana-t. Nem meglepő, hiszen a lány nem álcázta a jelenlétét eddig sem, nyugodtan sétált le percekkel ezelőtt a kis papírmadárért a tető aljára, majd hajtogatta vissza ugyanolyan alakúra mint ahogy megkapta. De észrevette a fiú… és ez fordítva is igaz volt. Hana is leleplezte a fiú mozdulatait, a rejtett kézjeleit, olyan átlátszó volt az egész mint egy kis bújócska két gyerek közt. Percekkel később pedig visszakerült a kés eredeti tulajdonosához. De ezúttal a fiú és a lány már szemben álltak egymással a földön. És igazat megvallva nem a legidillibb találkozás volt, amit a világ látott. Hana nem leplezve modorát, parancsolgatott és semmibe véve a fiú szavait talán egy kicsit le is nézte őt. De hamarosan úgyis minden megváltozott. Hiszen elindultak a küldetésre. A sebes lábú Yoshi mintha újra versenyezve a gepárdáll rohant mint a feltámadó szél Kumogakure felé, magával hozva a zord időjárást. Hana pedig? Elegánsan távozva követte új csapatársát.

A Villám Országa :: Kumogakure - A Felhők Közt Rejtőző Falu :: Kumogakure Fõkapuja

Kumo főkapuja romokban hevert, hát igaz a támadás maradványai még jó sokáig meglátszanak majd a városban, de ez egyáltalán nem hervasztotta le Hana-t, úgyis lehetne mondani, hogy nem törököt vele. Ő shinobi, a város katonája volt, nem mutathatta a gyengeség legkisebb jelét sem. A Shunsin no jutsu segítségével pedig lassan oda is ért a főkapuhoz, ahol már Yoshi várta. De az előttük lévő út nehéz lesz. A térkép szerint, könnyedén keresztüljuthatnak egy hágó segítségével az őket célirányuktól elválasztó hegységen, majd egy holdbéli kietlen tájon átgázolva érik el céljuk végpontját két nap múlva. De persze miért menne minden olyan könnyen? A hegységet sűrű köd lepte el a kíváncsi szemek elől, ahogy a feltámadt viharos szél, egyre csak közelebb sodorta az esőfelhőket a városhoz. Hát ki mondta hogy könnyű lesz. Csupán pár szót váltattak a fiúval, majd nekilódult a két chuunin a hegységnek. De hogy mi vár ott rájuk, az megjósolni sem tudták.

A Villám Országa :: Határvidék 1. 2. 3.

Sivár terület, ahol a madarak sem csiripelnek, ahol öreg fák nyögnek az idő vasfoga alatt, miközben a vihar csak egyre közeledetett. Egyre közelebb a viharhoz és egyre közelebb a hegységhez. A táj pedig egyre magasodót, akkor már néhány helyen magasodtak fák a sziklák között, miközben a magas fűben haladt a két chuunin. A magas fűben, melyben talán már évek óta nem haladt egy lélek sem. vagy mégis? Hiszen a távolban egy fekete varjú és egy fehér ruhás alak kőrvonala bontakozik. A madár szemürege sötét lyuk mint maga a pokol. És egyre közelebb-közelebb jutottak hozzá, mígnem már csak néhány lépés választotta el őket. „Hát itt vagytok? Sejtettem, hogy jöttök, de úgy egy órával később vártalak titeket.” mondta a férfi és ezzel Yoshi-ban azt a feltételezést gerlyeztete, hogy ő a társuk. De a Yoshina női néz nem? De Yoshi szavai annyira elültették Hana figyelmét, hogy csupán veszélyben érezte magát. És milyen igaza is volt. A férfinem titkolta a jelenlétét. Nyíltan fejtette ki, hogy megölte a Yoshinát és hogy Hana-ra fáj a foga. De minek… miért…? Majd megtudjuk, de a férfi bebizonyította, hogy gyorsasága meghaladja Yoshi-ét és még Hana-ét is. Megragadta a Hana kezét és kicsavarta, míg szeretett varjúja Yoshi-val játszadozott el.
De a csata-t nem percekben mérik. Hana egy ügyes mozdulattal vág vissza a férfinak –megtalálod a 1. részben-. De nagy hátránya is van a sikeres szabadulásnak. Ball vállában egy ínszalag elszakad a szabadulás közben és ez még nagy bajba fogja sodorni Hana-t. A fájdalom megzavarta a koncentrációban, és a férfi egy tűzgyűrűbe zárta a lányt, amiből nem folt menekvés. De nem bántotta, tervei voltak vele, amit fel is fedett. „Most mindjárt kiderül... az egész állathullást azért szerveztem, hogy elküldjenek téged hozzám... Igen, persze hogy tudtam, hogy te jössz meg az az idegesítő kölyök... És most eljöttél hozzám, már csak a lelked kell adnod, hogy megszerezzem, ami kell nekem, és feltörhessem a pecséteket, amik engem korlátoznak...” fedte fel a tervét a férfi, hát nem kellett sokat kérdezgetni. De a túl nagy száj, esélyt is adott Hana-nak. A férfi túl sokat beszélt és felfedte a pozícióját. És meg is kapta a jutalmát érte. Két shuriken szelte át a tűzkört és a levegőt és ált pontosan a férfi fejébe. Meghalt… vagyis meghalt volna akárki, de ő nem. Sértetlen maradt… a sebei összehúzódtak…halhatatlan volt. Közben azonban szerepet cseréltek a játékosok. Yoshi-t ugyanis túl veszélyesnek találta szeretett madárkájának a férfi, így hana-ra küldte a csőrőst, míg ő a fiúval foglalkozott. Mekkora hiba volt. A madár gyors volt, könyörtelen…de Hana ellen megúszta a halálát. Csupán egyik lábba bánja meggondolatlan támadását. De valami történt, a tűkör elvékonyodott és a magassága is csökkent. Most már lehetséges a menekülés. Méghozzá egy gepárdon. Yoshi kis megidézett kedvence ugyanis í semmiből bukkan fel a tűzkörben, hogy segítsen Hana-nak. Másodpercekkel később pedig már a férfi mögött terveli ki tervét a gepárdal. Minden kész… most vége lesz a harcnak, a férfi körül van véve. Yoshi alulról vágja át a férfi gyomrát, miközben kedvenc kis gepárdja a férfi lábát marcangolta. Hana pedig a férfi egyik kezén keresztül, egészen a férfi tüdejéig hasítja a férfit. A küzdelemnek vége volt. Csupán egy halvány árny repült még az égen és szállt le a testre. A kis varjú. És minden megváltozott. Bár a férfiban vér helyett valamilyen fekete trutyi volt, most ez mozgatja meg az újabb rugókat. A férfi feláll és sértetlen, a sebei begyógyultak, a keze is visszanőtt. És ekkor Hana előtt minden elsötétült, ahogy ellepték a lángok.
Vízcseppek csöppenésére ébredt Hana és cseppkövek látványa fogadja. Egy barlang… most ott kellett szembenéznie a férfival, fegyverei nélkül, melyek hiánya igencsak lenge mozgást kölcsönzött a lánynak. De a férfi a férfi is ott volt és nem adott esélyt a lánynak. De fájdalmat azt igen. Sérült kezénél fogva emelte a magasba, ahogy rápróbálta erőltetni, hogy adja neki a lelkét. Milyen ostoba, majd szépen kéri és oda is adja neki Hana a lelkét. De lehet ki mondta hogy szépen kérte. Hana egy gyors ellentámadással próbált újra szabadulni, de ezúttal nem sikerült és megtapasztalta a férfi öklét is. Nem volt más esély mint a csel és a hazudozás, an meg persze az időhúzás. Amig Yoshi ide nem talál. De a fehérruhás férfinak, úgy látszott nagyon sürgős volt, egyre erőszakosabb és figyelmetlenebb lett. Aminek meg is lett az eredménye. Egy gyorsan csavarás, emelés, dobás, majd egy fogás. És a férfi nyaka köré csavarodtak Hana lábai. De túl egyszerű lett volna így győzni és ezzel Hana ugyanabba a hibába esett mint a férfi pillanatokkal a történtek elöt. Egy tökéletes kombinációval befejezni a csatát, de a nem mindig megy minden simán. Az a fránya szakadás kiteljesedett, hála a megerőltetésnek, a ráncigálásnak és az ütéseknek és már teljesen hasztalan. Nem mozog, csak halvány zsibbadás járta át. És erre a férfi… újra megmutatja milyen gyors, de csupán egy halvány vágásra telik tőle, de elég az ha mérgezett a tőr. És a méreg azonnal hat. Hana még látta ahogy a férfi valahogy meghall előtte, látta Yoshit is, de utána csupán a sötétség és az emlékek.

A Villám Országa :: Kumogakure - A Felhők Közt Rejtőző Falu :: Kórház

Emlékek a múltjáról, az apjáról, a bátyjáról. Egy emlék amikor az erdőben kergette a falevelek, amikor nézegette a felhőket. Amikor boldog volt. És az éjszaka, mikor minden rémálommá vált. apja halála, a bátyja holteste. Az az éjszaka. És csupán a halvány fény, mely magába szippantja és az hang melyet hallot, amely a sejtelmet és a félelmet hozta szívére, amely idegen és mégis ismerős volt. Egy hang…egy női hang. Nem sokkal később pedig ellepte a mindent beborító fényesség.
Magához tért a korházban. Egy ápoló azonnal segített neki –vizet adót neki, ahogy az ellenméreg már dolgozott a testében, mintha csak lázas lenne, de ugyanakkor mintha minden pillanatban valami apró tűkkel szurkálnák az egész testét. Nagyon kellemetlen érzés volt Hana számára. De akkor nem nagyon érdekelte semmit, csupán a női hang körül jártak a gondolatai. De egyvalami ki tudott nyögni. Egy köszönömöt Yoshi számára. A fiú pedig mit válaszolt… ~Nem tesz semmit~ , majd pedig elhívta egy Ramenre, amire Hana reflexből válaszolta hogy igen. Utána viszonylag nyugodtan telt az idő, egyedül a belépő orvos diagnózisa és az új Raikage levele, némi pénzmaggal karöltve, hozott változást a két chuunin-ra.
Majd fél óra múlva felöltöztek - nem együtt- és elindultak a Ramenbódéhoz hogy kipihenhessék a fáradalmakat, a sérüléseket és miden mást.

A szerelem napja

Résztvevők: Hamacho Yoshitaro

A Villám Országa :: Kumogakure - A Felhők Közt Rejtőző Falu :: Ramenbódé 1. 2.

Némán sétáltak végig az utcán. Egy szó, csupán ennyit beszéltek egymással. A ramenbódéhoz érve, azonban Hana-t meglepetés érte. Már a legelején és nem ez volt ez első ezen a napon. Yoshi nagyon jó viszonyban volt a pultos, láthatólag nem ez volt az első esemény hogy itt ebédelt. Lassan pedig beszélgetésbe is elegyedtek egymással. De nem úgy ahogy akarták. Yoshi érzékeny részre tévedt… Hana múltjára. A kunichi pedig nem akarta fiú órára kötni az egészet, sőt inkább semmit, ezért inkább elhagyta a bódét, de fiú a maga módján útját állta. Átkarolta Hana-t és olyant mondott, mint amit már régen hallott. „Én várlak...”. Ez pedig meglágyította Hana szívét. Most már rejtve ugyan de boldogan ment vissza a bódéba az ebéd befejezése véget. „De ha még egyszer megpróbálod az előbbit, eltöröm a kezed.” nyögte oda neki, mint egy figyelmeztetés jellegűen. Az ebéd közben pedig megtudtak egyemet a másik múltjáról is. De főleg Yoshi-érol. A klánját ért támadásokról és néhány dolgot a gyerekkoráról. Hana pedig?... Megosztotta vele a filozófiájáról. „…az összes nagyobb klán sorsa megegyezik…az összes klán sorsa ugyan az hogy elpusztuljanak” Szerencsére Yoshit is eszmét cserélt Hana-val, majd a chuunin fizetett az ebéd után. Sőt egyre figyelmesebb is lett. Míg végül kibökte:
-Hana-chan! Eljönnél velem a Rankai Enkyuu-hoz?
Hana pedig a vállsérülése ellenére belément. Egyre többet érzet a fiú iránt, a egy megmagyarázhatatlan érzést, amit eddig még sohasem. És mi nem lehetne romantikusabb, mint egy futóverseny a hegyig. De ki lesz a győztes?

A Villám Országa :: Kumogakure - A Felhők Közt Rejtőző Falu :: Rankai-Enkyuu

Yoshi győzött. De nem karnyújtási hosszal. Annyi ideje is volt, hogy pihenjen egyet. De Hana megjelenése újra felcsigázta a helyzetet. Hiszen elég érdekes helyzetben jelent, ami a fiúnak igencsak tetszhetett. De ami utána következett, az volt számára a tetőpont.
A hegy tetején lévő öreg fához vezette Hana Yoshi-t és elmondta azt amit annakidején még az apja mondott neki. „..s majd ha megtalálod azt az embert aki halálom után mosolyra tud fakasztani akkor ennél a fánál add neki a szíved!” És akkor úgy érezte megtalálta ezt az embert és rájött a megmagyarázhatatlan érzés tudtára. Ez a szerelem..? Minden tökéletes volt, minden adva volt hogy megtörténje…de valaki…valami közbeszólt.
Egy gonosz árny, mely Hana szívébe furakodott és a lelkét mardosta. Egy belső hang, mely a régi kegyetlen Hana-t akarta látni. De nem… az a már a múlté. Legyenek akármilyen ígéretek is a múltban. De gonosz aurája, az igásság, amit már elfeledett a lány a felszínre tőrt és ájultan csuklott össze a fiú kezei közt.

A Villám Országa :: Kumogakure - A Felhők Közt Rejtőző Falu :: A Hamacho-klán birtoka

Yoshi hazavitte magához a lányt és aggódott érte, ahogy Hana a belső démonaival küzdött. De lassan visszatért az életbe. De sírt. Nem tudta miért, nem érezte hogy kell neki, de sírt. Nem tudta abbahagyni. Lassan a pedig a fiú is mellébújt, hogy megnyugtassa a remegő lányt. A könnyek pedig abbamaradtka. És Hana örömmel bújt a fiúhoz és aludt el a karjai közt. Azóta az éjszaka óta először aludt nyugodtan és gyermekiesen.
Reggel pedig boldogan ébredet, alig emlékezett a tegnapi estére, a gonoszra mely benne él, a szavai. Csupán az átható boldogság járta át. És ennek tetejébe…a válla is rendbe jött. Minden tökéletesen volt. Elköszönt a fiútól, aki ép akkor ébredet fel, mikor Hana távozni akart és a gyengéd módján rávette a kunoichit, hogy tartson vele egy séta erejére. összeszedelőzködve már majdnem elindulta, mikor Hana találkozott azzal a nővel , akinek Yoshi az életét köszönheti.
Érdekes találkozás volt. Hana meghajolt az asszony előtt, aki fia babusgatása után, már rögtön az esküvőt tervezgette. De Hana nem sokáig hallgathatta a terveket. Yoshi egy gyors mozdulttal elslisszant a lakásból Han-val együtt és bocsánatkérése után végül elindultak a sétájukra.

2008 - December

Sajnos ebben a hónapban, mind Yoshi, mind Kunoichi némileg inaktívabbak voltak a kelleténél, ezért a kaland, illetve a jutsu tanulás is lassabban ment.

A Villám Országa :: Kumogakure – A Felhők közt Rejtőző Falu :: Utcák 8.

A Szerelem napja folytatása, de Yoshi inaktivitása miatt lett így vége!

A sétájukra mely úgy alakult, ahogy Hana előre tervezte. Bár igazat megvallva, ezt lehetne szokványosnak is nevezni nem? Az ember elképzel valamit előre, eltervezi egy pillanat alatt az egész napját, precízen... szinte már úgy, hogy bele sem gondol, hogy mi történik ha... hiszen az úgysem történhet meg, NEM? És Hana is ebbe a hibába belecsúszva kezdte el ezt a napot. Yoshi-ba vígan belekarolva, lágyan a vállára helyezve a fejét, mint vidám szerelmes pár sétáltak végig az utcán. Hana-t aki rég óta nem látta, igencsak meglepődhetett. A mindig mogorva és néha már szadista, mindenkit lenéző kunoichi most igazán boldog volt. Mosolyogott és ami ennél is furcsább volt kedves volt mindenkivel. Minden tökéletes lett volna, ha mellette sétáló fiú is ennyire élvezte volna a helyzetet. De nem… Yoshi, mintha ép a régi Hana-t utánozta volna, csendes és csüggedt volt, már azt is lehetne mondai, hogy szomorkás. És hiába minden igyekezete Hana-nak, a fiú mélyen a múltba veszett. A múltja melyet eddig csak részlegesen osztott meg a lánnyal.
És hírtelen a semmiből, mint egy légfuvallat, vagy mint egy varázsfuvola hangja, mely éppen elkápráztatja a nézőközönséget és bénulttá teszi a csodálatos hangjával… úgy idézte meg Hana-t az a hang, amelyet már régen halott, amelyet szinte már el feledett. A hangot, amely idegessé tette és egyben meg is félemlítette. Egy női hangot a tömegből, amely elvonta szerelme mellől, mely akkor mindennél fontosabb volt és csak az számított. Semmi, de semmi más.

A régi társ visszatért! Az edzések napja.

Mesélő: Kunoichi , Namikaze Minato

A Villám Országa :: Ninja Akadémia :: 2. számú gyakorló terep 1.2.3.

De az ismeretlen hang, amely mégis olyan volt mint egy régen nem látott testvér hangja, az a hang úgy tűnt el a semmiben, pont mint a vándorló madarak, melyek a dermesztő hideg elől menekülve vándorolnak egy másik világba. Egyik nap még csodálod a szépségüket, a másik nap pedig csak a hűlt helyüket találod a vízen. De ha odafigyelsz, ha tudod, hogy mit keres, akkor láthatod az égen repülő ludakat, ahogy lassan eltakarja őket a horizont. Azt a csodálatos pillantatott, ahogy eltűnnek a messzeségben. Hana is csupán ennyit látott. Egy árnyat, amely az akadémia ajtaján suhan ép be.
Az árnyat, mely éppen olyan gyors, mint a nyest, mely ép az áldozatát cserkészi be. Lassú, óvatos és villámgyors. Egy pillantat alatt tűnt el az akadémiai áradat sűrűjében. De ha ő az árny, mely minden baj okozója, akkor Hana a kopó, mely akár a szakadékba is követi áldozatát. Egy apró kis ajtó, a virágos réten egy kis út és elzárt terület. Pont mint egy krimiben, vagy egy thrillerben mikor a nyomozó a sorozatgyilkost követi.
És a pillanat mikor meglátja azt aki felzaklatta a lelkét. Az arc, melyet halottnak hitt, a hang melyet el is felejtett már. És a személy, ki olyan közel ált hozzá.
Yumi Mudou a lány, akivel annyit átéltek geninként, aki barátnője volt még a bajban is. Akit az Uchihák támadása után halottnak hit. A lány aki a családja után a legközelebb ált hozzá. És a kunoichi aki nem emlékszik rá. De miért hogy? És a válasz ily egyszerű. Az Uchihák támadása alatti balesett, a kóma… minden olyan egyszerű és mégis bonyolult. A név melyet ismer, de az arc melyet elfelejtett. A múlt melyet ismer, és a jelen mely csak töredék a múlt árnyékában. És a személy ki mindent tud és elmond neki.
Hana mindent elmondott Yumi-nak az Uchihák támadásáról, ami azután történt és mindent megalgatott, amit a lány mondott. De Yumi arca mindent elárult. Társuk a sensei-uk halála, Hana előző balesete és az a súly mely a lány szívét nyomta. A tehetetlenség és a magány érzése.
De mos talán minden más lesz, hiszen egy arc a sok közül újra ismert és talán az üresség is megszűnik majd lassacskán Yumi-ban. De az áldozatok melyeket ők és a többi elhunyt shinobi hozott előttük megtanították a két lányt valamire. Hogy akik fontosak azokat meg kell védelmezniük, mert sohasem lehetnek egyedül. És erre már Hana is rájött, mióta találkozott Yoshi-val és most Yumi is visszatért a múltból. Most már csak egy cél kell neki, már csak egy cél lebeg Hana szeme előtt. Hogy ezeket az apró csodákat megvédje az élete árán is. És ahhoz hogy felnőjön ehhez a feladathoz, erősebbé kell válnia. És Yumi, Hana azon része, mely eddig gyengévé tette, a rész, melyet mindig alábecsült és megtagadott. Ő azt a technikát alkalmazza, melyet Hana talán sosem fog. Genjutsu. Yumi erősége és igazi ereje.
És miért vannak barátok. Nem csak azért, hogy ne legyél egyedül, hanem mert számíthatsz rájuk a legnehezebb pillanatokban is. És most itt, Hana számíthat Yumi-ra, aki Hana kérése nélkül hozta fel, hogy megtanítja a lányt, egy olyan technikára, mely hasznára válhat a lánynak.
Genjutsu Kai. Egy apró kis jutsu, mely a legalkalmasabb a genjutsu ellen. És a lényege… hogy egy pillanatra megállítsuk a testünk chakraáramlását és így kikerüljünk az illúzió hatása alól. De mi lehet az illúzió melynek Hana az áldozatává fog válni. Egy szörnyű látomás… egy fájdalmas emlék… nem, nem egy vakító tűzgolyó, mely lassan hámúvá égetné a kunichit, ahogy leszáll az égből. De arra még van idő, Hana összpontosít, de nem megy… az illúzió tudatta, hogy nem a fájdalom a szörnyű, hanem a tudat, hogy a tűzgömb illúzió… ez félemlíti meg Hana-t. De a félelem nem számít, ha legyőzhető. Csak egy pillanatra, csak egy apró pillanatra kell megállítani és jutsu semmivé válik. De a perzselés, a lángok mellege és az hang, mely még mindig ott csenget Hana fülében. Yumi hangja, ahogy lekiabálja a fejét mikor csukott szemmel nem mert szembenézni az illúzióval. De most vége. A félelem a múlté, ahogy a genjutsu is. A technika tökéletes lett.
De a tudat, hogy segített neki Yumi, nem hagyta békén Hana-t. Kíváncsi volt, hogy Yumi mennyit fejlődött közelharcban, abban technikai stílusban, melyben mindig is olyan gyenge volt. Így a lány egyáltalán nem kervtelve, egy ninjutsu-t-genjutsut nélkülöző „barátságos” mérkőzésbe kezdett Yumi-val.
Yumi még az akadémián megtanult alappózt felvéve -a karjait keresztben védik őt nyakmagasságban, miközben berogyasztja kicsit a lábait, hogy így könnyebben tudjon mozogni, a súlypontját is valahová középre helyezi, tehát így egyenlően osztja el súlyát, s mindenközben bal lába kicsit előrébb rakja- várja Hana támadását, amire nem is kell sokat várnia. A kunoichi egy villámgyors mozdulattal – dinamikus akció- próbálja meglepni a lányt, ahogy előre eltervezve leakarja fegyverezni és mindeközben el is gáncsolni. De az ével változnak és a Yumi is ügyesebb lett. Ugyanazt a technikát alkalmazva hárítja a láncreakciót és támad vissza pillanatokkal később. Gyorsabb lett, tapasztaltabb és okosabb közelharcban, de ez még mindig kevés Hana ellen, aki a sérült keze ellen írányúlló támadást egy jó seggberúgással köszöni meg.
Fejlődött, de nem annyit, hogy ellenfél legyen, ezért a kunoichi (Hana) emelve a tétet egy ninjutsu párharca szólítja fel Yumit. És pont az ideje, hogy bemutassa egy újabb technikáját. Kanashibari // Paralizáló technika, amely félelemmel tölti meg Yumi szívét és mindeközben meg is dermeszti őt. De mire megy ki az egész a valóságban? Arra, hogy a kunoichi rájöjjön, hogy a Kai, az ujjónnal tanult technika is semleges-e a jutsu-ra. És a válasz? Igen… a chakramegállítás is hasztalan.
De egy apró légnyomás és a kötelek már meg szorultak. MI, mi történt… hát Hana feloldotta a jutsut és Yumi ellentámadást szervezett. Hana arca porba hull, ahogy a kötél megszorul rajta. De szépen kell szabadulni egy ilyen akadálytól. És a kötelek egy perc alatt lazulnak, meg ahogy egy akadémia technikát alkalmazva – kötelekből szabaduló technika- szabad lesz.
De nincs más utána… hiszen a régi társat szólítja a kötelesség és egy pillanat alatt tűnik el Hana elöl, akinek csak annyit mond:
-Noos...Tudod, a munka...Majd találkozunk!
De a régi arc melyet annyira szeret most ott van előtte, ott volt eddig is, de nem vette észre. Yoshi újra ott van az egyedül álldogáló kunoichi előtt. És Hana teste lassan egyre közelebb kerül a fiúhoz….

2009 - Január

Kétségek melyek a szívemet nyomják

Résztvevők: Hamacho Yoshitaro , Hiien Ranaku

[color=Orange]A Villám Országa :: Ninja Akadémia :: 2. számú gyakorló terep 3.

Érdekes és fárasztó nap volt annyi szent és olyan sok minden történt, ami egy évtizedben egyszer történik meg az emberrel. Vagy mégsem? Hiszen ma már olyan gyorsan telnek a napok és annyi a furcsasággal lehet találkozni, ami meglepi és egyben megrettenti az embereket. Hisz annyi meglepetést hozz az élet, hogy az első kijelentésem szinte nevetségesnek tűnhet. És még nem volt vége a napnak.
Egy gonosz árny került egyre közelebb a lányhoz, de a jövő még sötétségbe burkolózót azon a napon. Hana élvezte a fiú minden egyes kedves szavát és a minden szerelmes tapintását. Élvezte a csókot amelyet a fiú lehelt az ajkára és attól a pillanattól kezdett el minden megváltozni. Megjelent a férfi, aki ugyanolyan volt mind Hana. Nem…ő még talán rosszabb is volt nála, hiszen ő már tudtában volt annak a valaminek, amelyet Hana látott alig két hónapja , mikor halálközzeli állapotban feküdt a korházi ágyon… vagy csak oda tartott ép Yoshi hátán. Hát ez örök titok marad. Hiien hangja – mivel így hívták e gonosz „rokon árnyat”- és viselkedése szinte sugallta, pontosabban árrasztota magából az ellenszenvet. Hiszen nem érdekelte a szerelmes pár, ő pont arra ment ki, hogy tönkre tegye a tökéletes pillantott. De hát mit lehetne tenni, ismerte Yoshi-t, társa volt még a régi időkben és még a mai napig jó barátja. De barátság ide-oda, Hana ellenszenvét nyerte csak el, ami lassan oda vezet majd, ahova ez az út tart.
Azonban Yoshi terve, hogy vásárolnak némi fegyvert a közeli kereskedésben, persze nem mással, hanem a szerelmével, vagyis Hana-val, sajnos kútba esett. Miért is, hát a régi szépidők felemlegetése miatt, de még az indulás előtt történt valami, valami mely nagyon fontos ahhoz, hogy a jövőt megértétek. Azzal a kardal kezdődött minden. Egy csodálatosan megmunkált és egyensúlyú katana, mely ahogy Hana kezébe került olyan bizsergést okozott a lányon, melyet előtte semmi más. De hogyan került azokba az édes kis kezekbe? Véletlenül Nem! Hiien kitervelte az egészet és bár terve nem vált be, hiszen a kunoichi eltitkolta ezt a kellemes érzést, a gonosz agytekervényei tovább pörögtek.
Lassan pedig el is indultak megebédelni, hiszen bár a nap már magasan járt, ez a fontos étkezés valahogy kimaradt ezen a csodának hamarosan már nem mondható napon. És lassan elindultak azon az úton, mely az igaság és a fájdalom ösvénye.

A Villám Országa :: Kumogakure - A Felhők Közt Rejtőző Falu :: Ramenbódé 2.

Az út lassú és unalmas volt. Szinte egy szó sem hagyta el a kis társaság szájait. Nem volt mit mondaniuk? Nos ezt az azért nem mondanám, nagyobb a valószínűsége, hogy inkább a a lány jelenléte miatt nem kezdek nosztalgiázni a fiuk. De ami késik az nem múlik, szokták mondani, nem? Hiszen Hiien, amint odaértek a bódéhoz, rögtön rendelt két sake-t, illetve szinte parancsba adta, hogy mindenki azt rendel amit akar.
Hát mit ne mondjak, Yoshi szemrebbenés nélkül itta volna meg, annak ellenére, hogy kiskorú és mellesleg a barátnője is itt van mellette. De őt nem érdekelte, talán mert mérges volt Hana-ra? Lehetséges, bár nem hinném, hiszen az a kis szorítás, melyet a lány adott Yoshi-nak még a gyakorló terepen, az egyik talán vétlen kijelentéséért nem volt annyira komoly. Annak ellenére, hogy a fiú-nak majdnem eltörtek az ujjai.
De nem itta meg. Nem azért, mert észrevette magát, nem azért mert nem akarta a lány kínos helyzetbe hozni azzal, hogy esetleg lerészegedik előtte. Hanem Hiien kijelentésén. Hiszen a legnagyobb meglepetésre rákérdezett a kardnál vélt bizsergésre és ezen felül nem kertelve jelentette ki Hana-nak, hogy őhozzá hasonlóan a lány is egy jutsetsu. Bár a kunoichi sosem halotta ezt a kijelentést, hamar megtudta mit jelent. Gyilkolásra kárhoztatott? … farok nélküli démonok… ezek a jutsetsuk, vagyis azokat nevezik annak, akibe egy ilyen démon van zárva már évszázadok óta és vér által öröklődik a családtagok között. De nem ez volt a legnagyobb sok a lánynak, hanem Yoshi arckifejezése, ami elég volt ahhoz, hogy eltitkoljon mindent előle.
De ekkor az ifjú Hamachi olyant tesz, ami nem vall rá. Megüti a gonosz-ság és kellemetlenség megtestesítőjét, aki nemhogy a székről, de a bódéból is kirepül. Míg azonban a fiuk kint beszélgetnek, Hana már a jövőt tervezgeti és minden elrendez úgy, hogy neki a legjobb legyen és hogy abban a pillanatban születő terve tökéletes legyen. Egy apró folt a ruhán… csupán ennyi és Yoshi mellett terem. Milyen volt? Hát ramenlé folt, hiszen ezt rendelte Hiien számlájára és ezt hozták ki neki, míg Hiien célozgatott a jutsetsu témáról. De az már elmúlt és láthatólag Hiien nem akar küzdeni. Hamar ott hagyja a kis szerelmespárt, de ekkor Hana kezd el furcsán viselkedni. Először csábítja el a fiút, ahogy a foltra fogja próbál időt nyerni, illetve elvonni Yoshit az utcákról. És a terv bevált. Yoshi elcsábulva rohan a szerelemdombra, ahogy azt hiszi, hogy Hana hazaindult. De milyen naiv. Csak most jön az a rész, amikor Hiien megismeri Hana igazi arcát.

A Villám Országa :: Kumogakure - A Felhők Közt Rejtőző Falu :: Utcák 9.


Hana egy fa árnyékában várta meg, míg szerelme eléggé távol lesz már tőle ahhoz, hogy nemhogy halja és lássa, de még meg ha visszafordul, akkor se találja őket ott, hiszen az egész csak öt perc lesz.
Hiien nyugodtan sétált az utcán, csupán egy halvány szellő és egy gyengéd kéz a vállán jelezte számára, hogy a kunoichi mögötte van. A kellemetlen beszélgetés mi utána következett sokk részben érdekes volt és ez mellet tanulságos, hiszen Hana sokkminden kiszedett a fiúból, ami sajnálatosan több kérdést tett fel benne, de miden olyanokat ami akkor nem voltak fontosak. De ami még ennél is rosszabb volt, hogy a Hiien szavai olyan tartalmaztak, olyan igaságot, ami túlmutatót egy olyan emberen, aki csak rosszat akar a másoknak. Igaságot, ami egy pillanatra felnyitotta Hana szemét és eltöprengett a múlton. De végül be kelet látnia, hogy lehet a fiúnak igaza, most még túl korai, hogy kiderüljön róla az igaság és megfenyegetette a fiút. Megfenyegette és ez lesz az oka mindannak, ami hamarosan bekövetkezik.
Otthagyta a fiút abban a hitben, hogy minden rendben lesz és Yoshi sosem tudja meg az igazat. ÉS így visszagondolja, milyen naiv is volt akkor.

A Villám Országa :: Kumogakure - A Felhők Közt Rejtőző Falu :: Rankai-Enkyuu

Hana visszatért ahhoz a helyhez, ahol bevallotta Yoshi-nak, hogy szereti, ez volt az első hely ahol megcsókolta és most ez lenne az hely ahol bevallja neki a legnagyobb titkát. Hát nem! Hana-nak tovább kellett játszania a szerepét, hogy a fiú még csak ne is sejtse annak lehetőségét, hogy Hana egy jutsetsu. Bár mekkora hibát követett el, azt ő maga sem tudta, hiszen Yoshitaro már mindent tudott és csak Hana beismerését várta, de megkapni már nem kapta. A kunoichi ugyan bevallotta, hogy miután elváltak beszélt Hiien-nel, de az egész csak arra ment ki, hogy Yoshi-t minél messzebb tudja attól az embertől. És ehhez a végletekig képes volt elmenni, hazudott érte még magának a szerelmének is és végkép eldöntötte, hogy másnap megöli a fiút, ha elhagyja a falut, ha nem. De ez az éjszaka másról szolt. Csak Hana-ról és Yoshi-ról, ahogy összeölelkeztek ott a szent fa alatt és ahogy együtt töltöttek egy kellemest órát, ahogy a kíváncsi szemek elöl elrejtette őket a hamarosan beköszönő sötétség.

// az itt történt események PM-ben zajlottak le//

Alig egy órával később elköszönt a fiútól, úgy mintha akkor beszélne vele utoljára, és akkor már felkészült lelkiekben is, hogy másnap kegyelem nélkül fog végezni a fiúval. Bár azt még ő sem tudta, hogy ő vagy a benne élő szörnyeteg akarja-e ezt tenni.

Viszlát boldog szép napok!

Mesélő: Namikaze Minato , Deidar
Résztvevők: Hamacho Yoshitaro , Hiien Ranaku , Minahori Semsoru , Usake Hiachi

A Villám Országa :: Kumogakure - A Felhők Közt Rejtőző Falu :: Hana Fujishima Háza 1. 2.

Egy nehéz nap fáradalmait kelet kipihennie és ehhez mindent bevetett amint hazaért. A meleg fürdő, a késő este elfogyasztott meleg leves és a puha ágy teljesen ellazíthatták volna, de hát nem ez történt. Tizenkét óra alvás sem volt elég arra, hogy kipihenje magát, pontosabban a teste kipihent volt, de az elméje ugyanolyan fáradt mint előző este. A reggeli hideg zuhany és a tea megtették hatásukat ugyan, de valami nem stimmelt, bárha ezt a lány nem is látta.
Az apjától kapott is bonsai fa, amelyet oly nagy becsben tartott tönkre ment, nagy valószínűséggel még az este folyamán törhetett össze egy felkavaró szellő, vagy egy kis álatka ténykedése miatt. Ez olyan érzést keltet volna mindenkiben, hogy legkisebb valószínűséggel is sírni kezd, de a kunoichi nem tette ezt, hanem félresöpörve addig ütötte a kis fa gyakorló bábut, míg azt a saját vére vörösre nem festette. Na nem a idegesség miatt tette ezt, hanem mert élvezte a fájdalmat.
És csak ezután kezdődőt az igazi nap. A semmiből Koroko Mikoto –Hana legidősebb bátyjának legjobb barátja- jelent meg, akit a lány hosszú ideje nem látott. De nem lelte örömét benne, hiszen csak így késleltette a tervét, de egy belső sugallatnak engedelmeskedve úgy döntött kihasználja a fiút. Az összes színészi vénáját bevetve vette rá a jounint, hogy tanítson neki egy távolsági jutsut. És nem kellett sokat kérlelnie. A fiú elmagyarázta a Kage Shuriken no Jutsu lényegét. És a kunoichi elkezdett próbálkozni. A fa, és épület és a környező virágok bánták, míg Hana rájött a Fuuma shuriken használatára, majd legvégül a saját kis fejecskéje is bajba került, amikor már a kérsz jutsut gyakorolta. De valljuk be nem esett nehezére egy ilyen színtű jutsu megtanulása. A hosszú idő ellenére, amit a lány érzet közben, a jutsu-t alig egy óra leforgása alatt sikerült megtanulnia.
Azonban a Kotoro gyors odébbállásának köszönhetően a két fuuma shuriken Hana birtokában maradt és még nagy hasznát veheti a következő órákban. És amint összeszedte a felszerelését, elindult, hogy megtalálja Hiien-t. De előtte még meg kellett győződnie valamiről.

A Villám Országa :: Ninja Akadémia :: 2. számú gyakorló terep 4. 5.

Yoshi-t akarta biztonságban tudni, pontosabban hogy nehogy útban legyen neki, mikor véghezviszi a tevét. És mivel otthon nem találta, bár azért az anyuci jövőbeli terveit hallgatva ő is elálmodozott egy pillanatra, jól tudta hol is találja szerelmét. Pont mint tegnap. A kettes kiképzőterepen.
És csakugyan, ott ült egyedül egy padon és a kunoichi jól tudta, hogy őérte tesz mindent. Meglepte a fiút a jelenlétével és nagy örömére elmondott neki egy titkot. Pont jókor jött minden, de bár ne így kellene történnie. Hiszen pont ezen a napon, pont kilenc éve maradt két tagja csupán a Fujishima klánnak. És ennek az eseménynek az emlékére akart Hana gyertyát gyújtani a villám templomban. Pontosabban oda akarta küldeni a fiút, hogy nehogy útban legyen neki, és míg ő és kicsit várakoztatja addig sikeresen megöli Hiient. És igen lenne kifogása is, hogy mért nem együtt mennek. Hana meglátogatja egyedül a szülei sírját, de ez ezúttal elmarad.
A múlt már csak emlék és ezen a napon a jövőt védelmezi a lány.

A Villám Országa :: Kumogakure - A Felhők Közt Rejtőző Falu :: Kumogakure Fõkapuja 3.


De csak egyféleképpen tudta kideríteni, hogy Hiien a faluban van még. A főkapu őrségén át, hiszen minden belépő és kilépő személyről tudniuk kell és ha a fiú valóban elhagyta a falut, ott biztos talál rá nyomokat. De azt is jól tudta, hogy ha hallgatott rá a vándorninja és már odébbállt, akkor viszonylag nagy előnyre tett szert, de nem számít támadásra sem, hiszen azt hiszi, hogy a kunoichi futni hagyja, amint elhagyta a falut. De ennél még rosszabb lenne az, ha maradt, ugyanis akkor nagyobb az esélye, hogy lebukik és ezen felül szemtanúi is maradnának az esetnek és így végkép nehéz lenne eltakarítani az ügyet. De ez nem számít, hiszen a cél a lényeg, hogy Hiien eltűnjön.
És ahogy odaért az örökhöz, a hangnem amivel beszélt egyre jobban hasonlított arra az emberre aki régen volt. Talán igen, hiszen akkor csak a cél volt fontos és most is csak ez igaz. De itt talált ott a lány. Semmit, pontosabban talált, egy rossz hírt. Hiien a falúban maradt, abban a falúban, melyben Yoshi jelenleg is sétál. Nehéz és bonyolult feladat elé állítva ezzel Hana-t a sors. De hát nem úgy ismeretes eme kis nőszemély, mint aki feladja, ezért a fiú nyomát követti. Az egész falut átfésüli, hogy a nyomára bukkanjon, de lassan egyre világosabbá válik a tény, hogy nagyon nagy az esélye annak, hogy mások is megsérülnek….

2009 – Február

Viszlát boldog szép napok!

A Villám Országa :: Kumogakure - A Felhők Közt Rejtőző Falu :: A villámok istenének temploma 1. 2.


Hej ha tudta volna szegény lány milyen nap elé is néz, talán soha nem kell fel, vagy máshogy tervezi el az egész napját, de hát ha előre látnánk a jövőt, akkor nem lenne semmi érdekes az életben. Ép ezért, Hana nagyon is örült, mikor rálelt agy nyomra, mely Hiien-hez vezetheti, bár akkor még nem tudta, mit is eszelt ki a kis „rokon”.
Kumogakure egyik legszentebb helyszínén találkoznak majd, milyen nagyszerű. Egy elzárt terület melyen soha senki sem gondolná, hogy egy holtest fekszik, akár hetek is eltelhetnek mire észreveszik, hogy valami büdösödik eme sírokkal fedett ligetben. De ez nem volt igaz ebben a pillanatban. A lány minden terve borulni látszott, ahogy belépett a fákkal övezett területre. Eme helyre küldte szerelmét, hogy elzárja a kinti eseményektől, de most úgy látszik, pont azon a helyen találkoznak ahol megakarta őt védeni.
A hosszú út, mely a templomig vezetett egy pillanat alatt ért véget. Nem mintha fordítva szokott volna lenni? Az út hosszú és az idő megáll közben? Hát most fordítva történt. El akarta kerülni azt, hogy ott lássa őket egymás mellett, de amit hosszú útnak hitt, egy pillanat alatt véget ért. És meglátta őket. Egymás mellet álltak és beszélgettek. És a lány megrökönyödött. Lebénult, ahogy a legrosszabb rémálma vált valóra. A két fiú beszélgetett és bár nem halotta a szavaikat, valahogy legbelül sejtette, hogy min is tanakodnak. Egy lépést tett, amire felfigyeltek. És Hiien szavai bebizonyították, hogy mindent tud róla fiú. A fiú akit szeret, akit megakart védeni és aki elöl minden elakart titkolni. Vége volt, itt nem lehet többet hazudni, olyan beszélgetés vehette volna kezdettét, mely a kunoichi-nek megalázó és szenvedéssel teli pillanatokat hozott volna. De Hiien terve romba döntötte békés utat. És innentől a harc elkezdődőt.
Egy nyílvessző, erősebb és gyorsabb mind az átlagos, halk és szélsebes de nem annyira, hogy keresztülhatoljon a lány lábán. Megakadt még a csont előtt, de mégis egy ilyen sérülés még egy chuunint és fél térdre roggyaszt. Még ép szerencse, hiszen a következő ép a feje fölött hasítja ketté a levegőt. De ez add esélyt a lánynak, hiszen ezzel lelepleződött a férfi rejtekhelye és ezen felül még Hiien terve is. Na jó, ha valaki nem értené elmagyarázom.
Az egész egy ügyesen kivitelezett csapda volt. Hiien nagy valószínűséggel már korábban találkozott Yoshi-val és kiderítette, hol találkoznak, majd bérgyilkosokat küldött oda, akik elrejtőztek, majd megérkezet Yoshi, később Hiien is. Eközben pedig a gyilkosok csendben pihentek, míg a lány meg nem érkezik. Majd ahogy megjelent, a bérgyilkos harcképtelené próbálják tenni. De innen jön csak a fordulat, melyet Hana, de még a gyilkosok és főleg Yoshi sem tudott, egyedül Hiien. Méghozzá, hogy a lányban lakozó démont könnyedén elő lehet csábítani, ha a jutsetsu súlyosan megsérül, vagy éppen halálán van. És ez volt a célja, hogy Yoshi ellőtt mutassa be a lány igazi arcát.
És most éppen ez a helyzet állt elő. De egy kunoichi sosem adja könnyen magát. Könnyű volt kiszámolni a lányba fúródott nyílvesszőből a támadó távolságát – … a seb mélységből…- illetve a becsapódás szögéből az arányt is. Bár voltak ismeretlen tényezők, ilyen helyzetben nem lehet tétovázni. Három Shuriken szelte át a levegőt és tartott a bokrok felé, melyben Semsoru bújt meg. Nem lehetett volna válaszolni egy támadásra egy egyszerű férfitól. A nyílpuska csak egyszer lő és utána után kell tölteni. De nem ez történt ekkor. Három nyílvessző állta útját a shurikenek-nek, sőt tovább is haladtak Hana felé, akinek a sérülése ellenére még egy tigrisbukfencet is végre kelet hajtania. És bár ez nem lehet a tervben, ép Yoshival nézett farkasszemet a megérkezéskor. A fájdalom átjárta a testét, ahogy jobb keze rátapadt a sebre és talán pont ez volt a szerencséje is. Ugyanis a „rokona” egy ANBU tecnikát alkalmazott, ami igencsak meglepte őt. Főleg azért, mert eme technikát ő is ismerte. És jól tudta az ellenszerét is. Na de nem húzom tovább az időt, a jutsu a Kanashibari (Paralizáció) technika volt, ami a közelség miatt és a szemkontaktus miatt nem lehetett kivédeni. A lány teste megbénult és félelem lepte el. De mivel már említetem, hogy a kunoichi is ismeri ezt a technikát, könnyedén ki is tudott jutni belőle. A sebben lévő keze, pontosan hüvelykujja eltűnt a sebben, ami a hatalmas fájdalom mellet elég volt arra, hogy a jutsut is megtörje.
D nem várt melléhatások is előjöttek. A történtek a sok fájdalom és az érzelmek, amik Hana-ban összegyűltek előhozták vagyis inkább kiszabadították démont. A fájdalom alábbhagyott, ahogy megjelentek az első tüneteke is. De ezenfelül olyan állapotba került, hogy még mozogni sem volt képes. És ekkor egy kis érzelgős rész következett. Bár Hiien egyfolytában győzködte a lányt, hogyan is védekezzen az Exlaw erejével szemben, ezek a hangok valahogy a távolból szűrődtek a lányhoz. Csupán a fiú képének remegése, mely a hányingert hozta a lányra és a démon szavait halotta. A szavakat, melyek olyan igaságokat fedtek fel, melyek teljesen megváltozatták a lányt. A múlt és a jelen összeforrt és minden értelmet nyert. A démon mindig a lánnyal volt. Mikor elvesztette a nagynénjét, mikor a bátyja megakarta ölni, mikor határozottnak és kegyetlennek kellett lennie. Mindig ott volt vele és most segíteni akart neki. Milyen kecsegető ajánlat és milyen erő melyet ajánl. Sokan képtelenek ellenállni egy ilyen lehetőségnek. És most Hana is képtelen volt. De ő sem tudta, hogy milyen erőt szabadít el ezzel a tettével.
Milyen ironikus nem? Ahogy Hiien befejezte nyálas kis beszédjét, Hana csupán néhány szót volt képes kinyögni „Értem…mindig velem voltál…segítettél nekem…akkor most is segíts, hogy befejezzük, amit elkezdtük.” és Hiien ellenfele onnantól az exlaw volt. Nem tétovázott, nem beszélt, csak támadott. A fiú előtt termet (Dainamikku Akushon // Dinamikus Akció) majd egy rúgást indított Hiien felé (Konoha Senpuu // Levél Forgószél), aki csak a jelenlétének és a füstbombáján köszönheti, hogy nem ütötték ki már az első percben. A füst lassan eloszlott és a jelek egyre ijesztőbbek és láthatóbbak voltak. Vörös szemek és fekete szaruhártya. Pont mintha egy démon állna előttük. Igen előttük, hiszen ezzel véget vetett a többiek harcának is. Yoshi harcának aki a lányt védelmezte a két bérgyilkossal szemben és a bérgyilkosok harcát, akik talán már jobbnak látták ha odébbállnak mielőtt meghalnak. Hiien ekkor talán már megbánta, hogy ebbe a terve kezdett, de késő volt. Jól tudta, hogy most az egyetlen esélye ha visszahozza Hana-t a való világba, de ezzel a bandában egyedül Yoshi volt mellette. És a démon is úgy döntött, hogy ideje beszélgetni.

De térjünk el egy másik helyre, hol Hana először találkozott a démonnal szemtől szembe. Furcsa hely volt ahova került. Egy sík fehér homokkal övezett síkság, ahol az ég és a föld összenőtt? Nem lehet megfogalmazni azt a helyet, de az érzést, ahogy az Exlaw először megjelent igen. Ugyanaz az érzés kerítette hatalmába mind a szerelem dombon néhány napja, vagy mikor a halálán volt. Ugyanaz a baljós és dermesztő érzés. És ahogy a démon megérette Hana-val, hogy mit akar, nos az volt a legfélelmetesebb. Sokan azt hiszik, hogy az exlawok lelketlen szörnyek, de ez nem igaz. Éreznek és gondolkodnak, bár máshogy mint mi, nem olyan behatóan, de ez most lényegtelen. Ahogy Hana a démon markában volt, nem kapott levegőt és a levegőben lógott megértette miért éli ezt át. A démon úgy érezte, hogy a lány elárulta a szerelem miatt, ezért olyasvalaki a célpontja, aki fontos neki, fontosabb mindennél.

Visszatérve a való világba, úgy látszik ugyanaz a helyzet játszódott le. A démoni Hana kissé magyarázott mielőtt támadott volna és ha odafigyeltek a résztvevők rájöhettek, hogy a démonok nem olyanok, mind ahogy hitték, vagyis ez az egy más. És ahogy a katanája elhagyta a hüvelyét, mészárlás elkezdődőt.

2009 – Március

Viszlát boldog szép napok!

Minden mozdulata gyors és pontos volt, de az ellenfelei is felkészültek a csatára. A hozzá legközelebb álló férfi, aki születésekor a Hiien nevet kapta a szüleitől -de miért az örök rejtély marad- volt az első célpontja. Szinte alig lekövethető mozdulattal termet ellenfele előtt, akinek elméletben reagálni sem kellet volna. De nem így történt, hiszen ez a fiú ugyan olyan volt mind Hana, egy jutsestu és ő már régebb óta élt ez a teherrel, mind a kicsi hölgy. Jól tudta, milyen erős és gyors lehet az ellenfél és fel is készült. A kawarimi no jutsu ideális választás volt számára hogy megmeneküljön, de ezzel csöppet sem lassította le az ellenfelét. A farönk azzal a lendülettel ahogy megjelent el is tűnt, vagyis inkább repült az egyik bérgyilkos felé, aki volt olyan bátor, hogy túl közel merészkedett hozzá.
De nem ez volt a fontos, hanem amit Yoshi csinált. Nem ijedt meg a lánytól és vakmerősen, talán az egyik legerősebb taijutsu tecnikájával, vagy inkább ninjutsu? Nos a legpontosabb megfogalmazás a kettő közt lenn, na de hagyjuk. Ép ott tartottam, hogy az egyik egyedi technikájával támadt a Hana-ra, de nem úgy sült el minden ahogy kellett volna, hiszen a technikája a visszájára fordult és talán egy kicsit őt is megsebesítette, de hogy messzire röpítette a lánytól az biztos. De éppen ezért esélye maradt, hogy egy újabb tervét vesse be. Nem tudom, hogyan is, de egy villámgyors mozdulattal a kunoichi háta a fának csapódott, ahogy erős zsinegek vágták a bőrét és a kis csapat egy kis időre felélegethetett.

A lány eközben olyan helyen találta magát, amelyet eddig még álmában sem látott. Egy hófehér tájon, melyet talán homok, vagy éppen hó borított. Nos igen erre Hana sem jött rá, mi is lehet, de arra igen hol is lehet. Azon a helyen, ahol a benne élő exlaw él és figyeli őt. De hol lehet a démon? Nos ő is hamarosan megjelent és kisebb beszélgetésbe kezdett a lánnyal. Fény derült mindenre, hogyan halt meg a bátyja, a bátyja és hogyan és miért is történt minden eddig, ami a lány életét eddig nehezítette. De mégis, akármilyen békés is volt hangulat, valami mégis nyugattalanította a démon-t. Ahogy a lány bánt vele, hiszen eddig minden az ő akarata szerint történt, és most, hogy a nagy szerelem megjelent, a kis tervei kezdtek romba dőlni. És ezt egy enyhe kis gesztussal a lány tudtára is adta. Egy fájdalmas és agresszívebb gesztussal, és csak az események ritka véletlenének köszönhette, hogy nem fulladt meg a démon hihetetlen erejű szorításától. De ahogy a földön feküdt fény derült a démon sötét tikára. A célpontjára, az elsődleges célpontjára, aki nem más volt Yoshi.

Eközben pedig a démon által irányított Hana éppen a célpontjára támadt. Ahogy lassan lehulltak róla a drótok és újra csupán a célpontjaira kellett koncentrálnia, a kis gonosz terve beérni látszott. Nem rontott ezúttal a sokszoros túlerőre. Okosan szét akarta őket választani, ezért egy apró és gyors mozdulattal már rá is jöhettek az ellenfelek, hogy mi is történik. Nos de aki nem jött rá, annak elmondom. Két kuani, rajtuk két-két robbanó cetli, mely a két kis csoport: Yoshi és a klónok – melyet néhány pillanattal korábban hozott még létre- illetve a kis áruló banda Hiien és a bérgyilkosok volta. A robbanás elsöprő erejű volt és csupán szerencse kérdése, hogy senki sem sérült meg. De ahogy a sunyi démon egy fa ágán lebzselt, pont azon a helyen, ahol Yoshi tűnt fel pillanatokkal késöbb a robbanás okozta füstből. Véletlen lett volna? Nem hiszem, ez is a kis terve volt, és a Hamachot csak a klónjai védték meg a shurikenek rohamától, de nem volt békés pillanat utána sem. Bár a rövid idő alatt nem tudhatta kiszámolni, hol is bujkált a lány, erre szüksége sem volt. Egy erős rúgás kíséretében meg is érkezett és bár a dinamikus belépő csődöt mondott Hana-nak, ami utána történt ledöbbentette Yoshi-t és a közben megjelenő Hiien-t is –talán aggódót volna a barátjáért?-.
De kanyarodjunk vissza egy másik helyre, ahol fontos dolgok történtek közben és igazából ezen cselekmények halmaza vezetett oda, amin a két fiú meglepődött. Na de sorjában. Hana már kapott levegőt egy ideje és némán nézett körül a tájon. Csend honolt, melyet Megumi – az exlaw neve- tört meg. Újabb kérdések és válaszok születtek. És Hana-ban végleg bebizonyosodott Hiien szavai. Egy démonban nem lehet megbízni. De mi esélye lehetne ellen neki. Semmi, de meg kell próbálnia, ha nem próbálná Yoshi biztos meghalna. De minden vágás azzal a mesterien elkészítet katanával csődöt mondott. Az egész ugy nézett ki, mintha a lány nem lenne teljesen és talán ez egy kicsit igaz is lehetett. A levegő egyre nehezebb volt, ahogy a friss vér csöppent a homokra vagy hóra. Hana vére, ahogy az exlaw egy egyszerű ütéssel eltörte a lány néhány bordáját. De ez kevés volt ahhoz, hogy megtörje a lányt, de az újabb ütés és rúgás végül térdre kényszeríttette a kunoichit. Láttása halovány volt. Légzése szapora, ahogy levegőt sem tudott venni, de ilyenkor az ember már nem adhatja fel. Utolsó erejét is összeszedte ahogy egyetlen villámgyors és pontos szúrással átdöfte a démon szívét. Hát igen, erre még ő sem számított, hogy ennyi erő lakozhat még az áldozatában. De jól is tudta, hogy ezzel fel is élte a tartalékjait és végignézte ahogy a gazdateste lelke összeesik előtte. Nem volt halott, habár a kard átdöfte a szívét. Hát nem is csoda, egy exlaw hogyan is halhatna meg mikor már halott. Egy lágy mozdulattal rántotta ki a szíve helyéről, talán egykoron neki is lehetet, több száz éve egy másik világban, de az már réges-rég volt. Keze nem remegett és egy lagymatag szúrással bevégezte. Rájött, hogy nem most van itt az ideje, hogy átvegye a lány felett az uralmat. Még nem jött el az idő, még nem elég erős, még nem elégé érett. Még nem érezte át az igazi szenvedést, de most már tudja milyen sors vár rá. Mindenki gyűlölni fogja ami, vadásznak majd rá és eljön majd az idő, mikor mindenki ellene fordul. Az lesz az a pillanat, mikor eljött az idő. És a lány csak nézte saját magát a feje mellett közvetlenül kiálló pengén. Csak nézte, ahogy lassan visszatért valóságba.

Ahogy felébredt a két fiúval nézett farkasszemet. Nem tudott megszólalni, csak örült, halkan és magában. Örült, hogy Yoshi él és mégis félt, attól amit az exlaw mondott. Valóban ez lenne a jövője. A magány. Bele gondolni sem mert ebbe, ahogy lassan lecsukódtak a szemei. Túl gyenge volt ahhoz, hogy akármit is csináljon. Könnyes szemmel arcán mosollyal aludt el Yoshi karjaiban. Jól tudta, mikor felébred egy új világ várja.


Hu ház hol is kezdjem, talán szépen sorjában kéne haladni, hogy mindenki előtt világos legyen, hogyan is történtek ezek az események. Nos akkor kezdjük az a elején, pontosabban ott ahol abbahagytam a mesélést.
Hosszú hetek teltek el, mire Hana felépült a sérüléseiből, amelyek nem is testiek hanem inkább szellemiek voltak. Szörnyű két hét, mely során bezározott korházi szobájába és az orvosi mellett senki sem látta. Se a barátai, se a szerelme. Bár gyakran mondták neki a nővérek, hogy egy fess fiatalember naponta érdeklődik felőle és minden egyes alkalommal virágokkal halmozná el a kunoichit. Hát igen Yoshi nem tudott sokáig haragudni szerelmére, aki bár becsapta mégis valahogy jót akart neki. És a fiú meglátta az igásságot a hazugságok mögött. De Hana nem akarta látni… nem ez nem jó kifejezés, mindennél jobban akarta látni, de nem mert a szemébe nézni. Félt hogy a démon igazat modnott és szerelme is máshogy nézne rá. Ezt nem akarta semmiképp, így mikor elhagyta a korházat végre, teljesen titokban tette. Egyedül kezelőorvosa és az egyik nővér tudta csak azon időpontot, mikor eljött a nagy nap.
Egy hét is eltelhetett az otthoni lábadozással, de erre már csupán a testi gyógyulás miatt volt szükség. Bár a sebbe már begyógyult, állóképességét és testi erejét vissza kellett szereznie, és erre egy egész hete volt. Egy egész hete volt kitalálni mihez is kezd és lassan napról napra rájött. El kell hagynia a falut minden áron, bár nem örökre egy kis időre biztos. Le kelet csillapodnia a kedélyeknek, hiszen hamar elterjedt a híre, hogy egy jutsetsu lakik a városban és ez sok emberben félelmet keltett vagy éppen felébresztette őket az igaságra, megtudták mi is az jutsetsu.
De hagyjuk ezt, ott tartottam, hogy három hét telhetett el a harc óta és Hana készen állt az utazásra. De várt rá két igencsak kellemetlen beszélgetés. Először a Raikage, utána pedig Yoshi a szerelmes fiú, akinek Hana a szívét adta. De menjük sorjában, hiszen gondolom ennyi nem elég ahhoz, hogy tisztában lássátok a dolgokat. A Raikage-val való beszélgetés egy kulcsmomentum volt, hiszen mindkép kel a falú vezetőjének az engedélye egy ilyen hosszabb kimaradás esetén. Pont mintha a fiatal gyerek az apjától kéretőzne el az esti bulira nem? Na jó folytatom. A beszélgetés sokk mindent tartalmazott és lassan meggyőzte a kagét is. Így lesz a legjobb. A kunoichinek meg kell tanulnia irányítani az exlawot, még ha erre csupán minimálisan képes is. De persze ennyivel Raikage nem érte be. Kíváncsi volt hogy a lány merre indul, hol akarja megtanulni ezeket, a sokak által titkolt dolgot, de ami ennél is fontosabb, de már személyesebb is volt, hogy mi lesz Yoshi-val. Az első-re nem tudott válaszolni a lány, de a második egy pillanat alatt adta magát, bár nem szavakkal hiszen megjelent az említett férfi.
Olyan boldog és mégis kellemetlen pillanat volt ez, melyre sokan nem is számítanának. A két chuunin csak nézte egymást hosszú percekig és bár nem szólaltak meg, ez elárult mindent. Szavak nélkül is tudták mire gondol a másik és mit akarhatta szíve legmélyén. Bár ha belegondolok ez az érzés maga a szerelem. De ami ennél is fontosabb momentum az Yoshi tekintette volt. Semmit sem változott a majdnem egy hónap után, csupán megviseltebb és boldogabb volt, mind eddig bármikor. És csak tetézte de egyben el is szomorította a lány az a tény, hogy elhagyja a falút. Hát igen, a Raikage jól tudta, hogy jelen pillanatban az a legcélratörőbb, hogy elengedi a lányt, hiszen ha nem tenné, akkor is elmenne és akkor olyan következmények is bekövetkezhetnének, amikbe még belegondolni sem mert. ÉS egyben azt is akarta, hogy Yoshi boldog legyen, még ha egy kis ideig szenvedni is a lány hiánya miatt.
De menük tovább, hiszen ezen a pillanatról órákig lehetne még mesélni. De haladjunk tovább. A két szerelmes békés és szerelemben gazdag órákat töltött el az éteremben, ahogy lassan kezdett beesttelenedni. A hosszú idő úgy repült el, mind a délre szálló madarak és a beszélgetés felhőtlen és boldog perceket teremtett a két fiatalnak, még ha egy kis időre is. De lassan eljött a búcsúzás ideje, de valahogy nem ment. Hana nem akart elköszöni a fiútól. Talán utoljára hozzá akart bújni, csókolni és teljes erejéből magához szorítani akarta őt egész éjszakára. És bár tudta, hogy ezzel megnehezíti a saját indulását, nem tudott ellenállni a fiú mosolyának. Hevesen csókolta meg, még hevesebben rángatta le a ruháit mikor hazaértek –Hanahoz- és egy felejthetetlen éjszakát töltöttek együtt újra. Talán az utolsót, de ekkor még nem érthette meg a lány mit is rejt számára a jövő. Korán kelt fel, csendben pakolta össze a cuccait és a magányos felébredő fiút, egyedül a lány illata és szerelmes leve várta. Elment hosszú időre és még el sem búcsúzott tőle, de talán így volt a legjobb. Boldogok voltak tegnap és a búcsúzkodás csak még nehezebbé tette volna a helyzetet. Így volt a legjobb és ahogy a fiú a levelet olvasta, a kunoichi már messze járt, de szívét otthagyta a fiú kezében.

Néma és kínkeserves idők jöttek. A lány szíve szerint visszatért volna Kumogakure-ba, de nem tehette még nem. De az elveszettség érzése valahogy teljesen átjárta. Nem tudta, hogy mihez kezdjen és kihez forduljon. Az egyetlen kézzelfogható ember Hiien volt, bár ővele akart utoljára találkozni, tudván múltkor is jó nagy csetepaté kerekedett mikor ők ketten találkoztak. De talán most máshogy alakulnak a dolgok. Csak ebben bízott, ahogy egyre közelebb ért célpontjához. A helyhez ahova tartott, Konohagakure-hez.
Igen a Levelek közt rejtőző faluban találhatta volna meg azt a személyt, aki segíthetett volna neki mindabban amire vágyott. De mindig máshogy alakulnak dolgok, ahogy eltervezzük. Nos így szól a mondás és szegény kunoichire ez újra igaz is volt. Bár a Konohagakure Kumogakure szövetségese, a kettőjük közti viszony nem mindig volt békés. És ez megérződött azon, ahogy néhány shinobi vele bánt. De ez ne csoda, hiszen mind öltözködésre és viselkedésre eltért attól, amit szövetségesénél várta. És most neki kelet alkalmazkodnia. Nagy bánatára más ruhában kellet járnia, hogy ne bámulják meg és próbált hasonlítani a neki idegleniesen otthont adó falú emberei.

Ekkori kinézett: >>Katt<<

Néhány napja volt csupán még a faluban és ez idő alatt nyomát se lelte annak akire „vadászott”. A Hokage szerencséjére nem akadályozta a munkáját, de hát a valóságot sem tudta. A falú vezetője úgy tudta, hogy a kumoi kunoichi megfigyelés miatt érkezett a faluba, hogy ezzel a szövetséget erősítse a két nemzet és a két falú között. – még papírja is volt a Raikage-től-. De ahogy telt az idő, úgy látszott csődöt mondani a terve. Egy hét és semmi. Még a hírét sem halotta fiúnak. De ennyi idő bőven elég volt ahhoz, hogy rászánja magát egy olyan hely meglátogatására, melyet még sohasem látott. Meglátogatta Imoni sírját.
A nagynénje volt, anyja helyet anyja, a nő aki felnevelte és mégsem látogatta meg még soha ezt helyet. És akkor ott ált a sír előtt. A sír előtt melyen a már szinte lefeledett név volt olvasható. Nem törtek rá az emlékek. Alig volt néhány dolog, amire abból az időből emlékezett. De igazából nem is akart emlékezni semmire. Csak némán gyászolt, mikor eszébe jutott egy pillanat. Egy apró kis pillanat. Egy férfiről, akinek még gyerekkorában mutatta be a nénikéje. Fekete haja volt és olyan szemöldöke, melyet világ addig a pillanatig nem látott. És olyan taijutsu tudása, mely mellett még a Fujishima klán leghíresebb tagjai sem birtokoltak. A férfi, aki a MaitoGai nevet viselte.
És a lány nem nagyon tűnődött azon, hogy mit is csináljon. Ha valóban igaz volt, hogy ez a férfi egy zseni a taijutsu technikán belül, akkor megvan az az ereje, hogy megállítsa a jutsestut, ha esetleg előtörne Hana-ból, és ez mellett olyan technikákat tanulhat meg, melyekhez viszonyítva mostani tudása gyermeteg. De nem ronthatott volna csak úgy a férfira. Nem. Ilyen esetekben diplomatikusnak kell lenni, és akkor Hana az is volt. Újabb látogatása és beszélgetése a Hokage-val csupán egy témáról szólt, mégpedig, hogyan is lehetne Gai tanítványa. De erre választ nem találtak akkor, de feltételeket szabtak. Ha Gai belemegy ebbe, akkor elhárul minden akadály mely a kunoichi elé ált, de ha nemleges a válasz… nos az magáét beszél és szerintem mindenki kitudja találni. És napok csak úgy peregtek, ahogy a zsenire várt. ÉS három nap múlva meg is érkezett a küldetéséről a férfi, aki talán a jövőt rejtheti a lánynak. De még ekkor is óvatos volt, éppen ezért egy kisebb ürügy révén hívta találkozóra az Ichikaru-ba a férfit, aki kis tűnődés után igent is mondott. De vajon az ingyen étel kecsegtető látványa miatt fogadta volna el? Nem, inkább az miatt a tény miatt, hogy Hana Imoni távoli rokona volt. És ahogy ott ültek a dobéban és a múltról, Imoni-ról beszélgettek a kunoichi ügyes fondorlatának köszönhetően elterelte a taijutsu-ra és tanításra a beszélgetés témáját. De jobban valószínű, hogy a férfi tudta mire megy ki ez az egész és csak hagyta magát sodorni az árral. Nos nem tudom, de az biztos a híres shinobi kis gondolkodás után belement a viszonyba – a sensei tanítvány -, de csak egy feltétellel. Hana mielőtt elhagyná a falut kiáll Lee ellen és mindent belead. És hát ennek nem lehetet ellenállni.
Nehéz, fárasztó idők jöttek a lánynak, de minden egyes izzadságcseppért megküzdött és Gai nem kivételezett vele. A többiektől kicsit odébb Lee-vel együtt edzette és ekkor világosult meg benne, hogy mennyire le van maradva a konohai taijutsu használok mögött. De most itt volt az ideje, hogy behozza ezt a lemaradást. Napról napra, hétről hétre egyre keményebben edzett és egy kicsit eszébe jutatta azokat az időket, mikor még ő is fiatal és nagyravágyó volt. Ő milyen rég is volt. Már betöltötte a tizennyolcadik életévét és mégsem tanult semmit sem az életről. De most, hogy jó tanárra akadt mindent út adott volt számára. Már egy hónapja edzett a két férfival kisebb megszakítássokkal karöltve –a küldetésekre nem kísérte el őket- , de ezen idők alatt is csak edzett. Egyre erősebb volt fizikailag és egyre gyorsabb, de ami ennél is fontosabb egyre kitartóbb. És ezt értékelte mindkét mesterre. Lee szabadidejében különböző taijutsu mozdulatokra tanította. Nézzük párat ezekből:

A Konoha Gouriki Senpuu (Óriás Levél forgószél) volt az első, melyet elsajátított a fiútól. Az alapja-t már jó tíz éve gyakorolta, de mégsem fordult meg a fejében, hogy kifejlesszen vagy megtanuljon ennél erősebb rúgással taijutsu mozdulatot. Na jó talán a dinamikus belépő volt ennél erősebb, de az alapjaiban más fajta technika. De amennyire lelkes volt ennél a technikánál, olyannyira nehezen tanulta meg. Nem volt gond az egyensúllyal, a gyorsasággal sem, hiszen azt lehet fejleszteni, egyedül a lábbak tartása okozott némi fejtörést a lánynak, így plusz edzéseket beiktatva alig másfél hét alatt tanulta meg a technikát. És mennyi nehézség árán.

Konoha Shoufuu (Levél Feltámadó Szél) azon technikák egyike volt, mely igazán megmozgatta a kicsi kunoichi izmait és izületeit. De a vártnál könnyebben el is sajátította ezt a bonyolult technikát. Hála ruganyosságának, nem okozott neki fejtörést a jutsu alapelve, de újra a lábtartással gyűlt meg a baja, de ezzel már a gyorsaság és az erő is híján volt a kelleténél. De Gai sensei már tudta ennek az ellenszerét és lassan a lány tudat nélkül azon irányba terelte mind annak idején kedvenc tanítványát.

A Kage Buyou (Táncoló levél árnyék) volt az utolsó technika melyet Lee-től tanult meg. Ez a jutsu semmi kihívást nem tartogatott a lánynak. Egyedül az eszét kellett használni és az ítélőképességét az adott helyzetben. Ez pedig nem eset nehezére. De ekkor is még olyan hiányosságok ütötték fel fejét melyeket csak egyetlen egy technika tudott ellensúlyozni és három hónap edzés után Gai elég felkészültnek tartotta a kunoichi,t hogy megpróbálkozzon ezzel a technikával. Csak reménykedett, hogy elérheti Lee szintjét.

De ejtsünk pár szót a többiekről is, vagyis hogyan viszonyultak a többiek és a két „mester” Hana-hoz. Nos ez rész igen rövid lesz, de tudnotok kell, hogy értsétek a jövőben történt eseményeket. Gai sensei-ről már esett szó. Imonit látta Hana-ban, bárha külsőre nem is hasonlítottak, belsőben majdnem olyan volt a lány, mind a nagynénje. Magabiztos, erőszakos, eltökélt és aranyos ha jobban megismeri valaki. Lee barátilag nagyon szerette Hana-t, nemhiába foglakozott vele olyan sokat. Egy kicsit mintha önmagát is látta volna benne, csak egykoron ő sokkalta bénább volt a lánynál. De mégis tisztelte, hogy a tehetsége ellenére is, teljes szívből azon dolgozik, hogy egyre erősebbé váljon. TenTen nem nagyon foglakozott az új jövevényben. Egyszer próbált meg vele beszélgetni, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy rájöjjön, a kultúra a viselkedés és amúgy mindenben különböznek. De Neji teljesen más volt, ő átlátott Hana-na, bár nem tudta mit, de érezte hogy titkol valami sötét titkot éppen ezért ha a közelében volt mindig figyelte, persze ha az ideje engedte. De most, hogy ennyi mindent megtudtuk róluk, folytassuk a történetet.
Gai rávezette a lányra arra az útra, mely a lotusz technikákhoz szükséges, de az már nem rajta múlt, hogy képes is lesz-e megtanulni. Na de haladjunk sorban, hiszen nincs értelme még a későbbi eseményekkel foglalkozni. Az elmúlt három hónap kiváló alkalom volt mesternek és tanítványnak egyaránt. Míg Hana testileg és mentálisan is fejlődött, addig Gai rájött mik a lány gyengéi és határai. És ezek fényében könnyedén kimerte jelenteni, hogy reális esély van arra, hogy a kunoichi elsajátítsa ezt a tiltott technikát. De sok veszélyt rejtett magában a jövő és ezt a jounin is a lány szemébe mondta „Van rá reális esély hogy elsajátisd a lótusz technikát, de nem csak elszántság kérdése ez, hanem a tehetségéé is. Hogy nekem Hana. Sikerülni fog!” És a lány hitt a férfinak. Mindent kétszer olyan erős hévvel, erővel és elszántsággal művelt mind eddig szokott. És bár jó úton haladt a célja felé, a teste nem bírta ezt az igénybevételt. Gyakran ájulásig edzette magát, vagy ami ennél is rosszabb volt korházba került –összesen kétszer kezelték kimerültséggel-. De nem adta fel. Most már nem adhatta fel. A lótusz technika alapját kínkeservesen gyakorolta nap mind nap és ez mellett fejlesztette az összes taijutsu technikáját. Egyre gyorsabb lett, erősebb és pontosabb. Kezdett túlnőni azon a szinten, melyet elvártak egy Fujishima-tól.
Újabb három hónap telt el, mire elmondhatta magáról. Megtanultam! Igen Hana elsajátította az elsődleges lótuszt, és magát a lótusz technikát, sőt tovább is lépett erről a szintről méghozzá önállóan. Képes volt megnyitni az első két kaput és úgy érezte mindent megtanult amit lehetett. De volt még valami amit a jounin-tól akart kérni. Igazából ez volt az oka annak, hogy vele edzett az elmúlt fél évben és akkor megmondta neki az igazat. Elárulta mi is lakozik benne és kérte a segítségét, hogy tanítsa meg neki, hogyan irányítsa az exlawot. De a válasz nem az volt, amire számított

„ Amit kérsz az lehetetlen, csupán egy módja van annak hogy irányítani tudjad a démont…. Erősebbé kell válnod nála, de nem idegleniesen, hanem minden egyes napon, minden egyes percben éreznie kell, hogy te irányítasz. Sohasem remeghet meg a lábad, sohasem érezhetsz dühöt vagy éppen kételyt magadban, mert akkor meginog az erőd. Légy olyan erős és gyönyörű mind én és akkor nem lesz gond HAHA…” é

És ezek a szavak igazak voltak. Rájött, hogyan is irányíthatná, vagyis inkább irányítsa a démont. De az ígéretét megszegte. Nem állt ki Lee ellen. De nem is volt rá szükség. Az idő csak úgy pergett és Hana-nak vissza kelet térnie a falujába, de épphogy kilépett Konohagakure kapuján, egy árny szegődött a nyomába és lassan utol is érte.

A por elült lassan és csupán a fájdalmas nyöszörgés visszahangzott végig a fákon. A nagy csendben szinte lehetet hallani, ahogy a vércseppek a földre hulltak. És maga látvány olyan szörnyű volt, hogy arról beszélni is nehéz. Pedig milyen jól is kezdődőt az a nap. Hana két napja hagyta el Konohagakure-t és egyre közelebb ért a céljához. Egyre közelebb volt Kirigakure-hez. Hogy mit keresett arra? Nos erre is volt egy ésszerű magyarázat, mégpedig az, ami az első napon fogadta. Egy Kirigakure vadász ninja aki egy szökött és veszélyes bűnöző nyomában járt. Egy veszélyes bűnöző akinek a neve Hien Fujishima. Nos ennél nem is kellett több szegény lánynak, hogy útját a rideg, hideg és egyáltalán nem kedves Ködrejteki falu felé vegye. De nem ez volt az olyan szép nap oka. Hanem a cél, vagyis akiért a faluba igyekezett. Az egyedüli rokona, a bátyja, a fiú aki talán szerette de ellenségesen sohasem viselkedett vele. Hien, aki egy erdős kis részen lepte meg a lányt és a beszélgetés mely kettőjük közt lezajlott mindent összekuszált.
Fény derült olyan dolgokra, mely talán igazak volta, akár nem felzaklatták a lányt. Hien elmondta, hogyan vette rá öcsét, hogy végezzen bolond apjukkal, a szolgákkal és végül kegyetlenül az akkor még pici Hana-val. Elmondta hogyan akarta újraszervezni a klánt, mik voltak a sötét elképzelései és mik a céljai. Egy klán, a Fujishima klán, mely nem Kumogakure-t szolgálja hanem irányítja. A klán, mely naggyá és vérszomjassá teszi a falut és a klán ,melynek neve hallatán rettegni fognak. Milyen ideális jövő kép. És milyen gyermeki felfogás. De ezek a szavak egyáltalán nem vallottak arra a fiúra, akit Hana fiatalon megismert. De ami rátette az i-re a pontot, az a vérdíj volt. A vérdíj, melyet Kumogakure ajánlott fel annak, aki megöli Hana-t. És a vérdíjat maga a Raikage ajánlotta fel a szerencsés embernek. És ami nem sikerült tíz éve, az most megvalósulni látszott. Hien végezhet családja utolsó tagjával az utolsó kapoccsal ami múlthoz köti és egyben előreléphet másik célja felé, ami Kumogakure-hez hajtja. De nem számolt valamivel, hogy Hana-ban az exlaw vére sokkarta erősebb, mind eddig bármelyik Fujsihima-ban. És ez a rengeteg igásság, a múlt és jelen, a gonosz tervek, a szörnyeteg rokonok rávilágították Hana-t arra mit a démon mondott neki. Nem bízhatsz senkiben, mindenki az ellenséged lesz, gyűlölni fognak és megakarnak ölni. Most mindegyik egyszerre valósult meg és Hana esztelenül és dühtől vegyítve támadt rá a bátyjára. Így pedig a győzelem karnyújtásnyira lett a gonosz bátytól.
Egyetlen egy csapás volt a harc. Milyen meglepő nem? Hana egyetlen kardcsapástól elveszette a harcot. Hien erősebb volt mind valaha. Ereje meghallatta a Raikage hatalmát is és egyáltalán nem volt neki ellenfele a fiatal kunoichi. Egy egyszerű szúrás volt, egy egyszerű szúrás mely villámgyors és hihetetlenül pontos. A szúrás mely a lány jobb mellkasát érte, átszúrta a tüdőt és mind kés a vajon úgy hatolt át a lányon is. És Hana még csak a mozdulatot sem látta. Ott térdelt bátyja előtt ahogy akadozott a légzése és egyetlenül vad számot dobolt a szíve. Legyőzték és várta a halált. De a démon közbeszólt. Ellentétben azzal ami egy fél éve történt most hihetetlenül gyorsan és szótlanul tört rá a lányra. Nem érdekelte a lány sérülése, nem érdekelte hogy Hana meghalhat akár, csak a báty vérét akarta látni.
Kitépte magából a kardot és egy villámgyors mozdulttal a közeli fába építette a férfit, ahogy kezei egyre erősebben szorították Hien nyakát. A fa minden erejét bevetette hogy ellenálljon a külső behatolásnak, de lassan kelet engednie a fizika törvénynek. Egy hirtelen pillanatban egyszerűen kettétört, majd az amúgy is sérült férfi több métert repülve ezúttal egy hatalmas sziklának csapódott. Egy ilyen ütközés során darabokra kelet volna törnie a csontjainak, de most bemutatta, hogy miért nevezik őt S színtű bűnözőnek. Mind egy kígyó úgy hámozta le magáról a régi bőrét, ahogy kezében megjelentek az igazi fegyverei. A Kuroikama (lsd: a bővítmény vége) volt, az exlaw ősrégi és egyben legendás kardjai. Sokan csak a puszta látványtól megdermednek, de a démon úgy fogadta kardot mind egy régi barátot. Az egyik penge meglendült, ahogy egyre hangosabb zenébe kezdett a férfi kezében. Az egész olyan volt mind egy parittya melyet belengetnek, de nem, ez sokkal gyorsabb volt, sokkal veszélyesebb. A penge eltűnt, ahogy csupán a körvonalait lehetett látni, majd egyszer csak eltűnt a férfi kezéből (Kuroikama Tenno no Mai). A támadás gyors volt, de megakadt útközben. Nem egy fában, nem egy kőben, hanem a démon kezében. Nem is csoda, hiszen ez az ő fegyvere volt valamikor, több száz ember halálát okozták együtt . Hana egy gyors és erős mozdulattal szerezte meg a kardot és most fordított helyett ált elő. Nála volt a fegyver és ez azt jelentette, hogy minden erejét összeszedte. A tetoválások lassan beborították az egész testét, ahogy egy villámgyors mozdulattal támadott. A por csak lassan ült el, ahogy a fák, a sziklát ketté fogtak vágva, mind ha egy kés vaj módjára nyeste volna meg őket. De Hien sem adta fel, egy utolsó támadásba fektette minden erejét. Egymással szemben álltak, de nem mozdultak. A tetoválások eltűntek lányról, ahogy farkasszemet nézett a bátyjával. Csak egy szó hagyta el Hien száját, élete utolsó szavai szavai „Most már a tiéd” halotta a lány, ahogy törzse lassan kétfelé esett és sohasem ejtette ki többet szavakat a száján. De Hana is megsérült méghozzá súlyosan. Három kardot ált ki belőle, ahogy ball keze is szilánkokra tört. Nem tudta milyen támadást intézett ellene a férfi, de csak az exlaw élhete túl egy ilyen halálos technikát. És ez volt Hana-naka szerencséje.
Elájult és lidérces utazásba kezdett. A múltban és a jelenben járt, ahogy elvesztette az időérzékét. Beszélgetett a bátyjával, az apjával az anyjával és a nagynénjével is. Gyakran a lelke legmélyén járt, hogy megértette Megumi (az exlaw) érzéseit és szándékait és megpróbálta viszonozni azt a törődést, amit tőle kapott. Megtanulta kezelni a Kuroikama-t, megértette a lényegét, hogyan is tudja használni az igazi erejét, hogyan tudja a hátrányait az ellenséggel szemben is felhasználni, hogyan leplezheti le a gyengéit. Néha víziók tűntek fel neki, egy nőről, gyermekekről és olyan helyekről, melyeken még sohasem járt. De mindegyik megegyezett egy dologban, mindegyiknél fájdalmat és szenvedést érzett, elmosódót hangokat melyek hozzá szolnak. És egy nap az egyik vízió örökre megmaradt. És akkor jött rá, mi is történt. Hetek teltek el, ahogy élet és halál között lebegett. A kereskedők akik rátaláltak megmentették és eltemették a férfit is, akit vele találtak. Nem érdekelte őket mi történt, önzetlenül segítettek neki, ami nagyon is ritka a mai világban. De a végső választ nem tőle kapta meg, a hanem egy olyan embertől akinek az életét köszönheti. Ez a férfi volt Ijana Rizu, a Tenger országának Daimyou-ja. A férfi, aki titokban a karavánnal haladt személyi testőrségével és aki elsőre felismerte a Hana-ban élő erőt. Amíg pedig vissza nem tértek a Tenger országába, éjjeleket beszélgettek végig ők ketten minden olyan dologról ami lehetséges. Ez pedig olyan behatást tette lányra, hogy szándékait félredobva az uralkodó mellett maradt és bár sérüléseiből még hónapokig tartott felgyógyulnia, ez nem okozott neki gondot neki. Megismert új embereket, akikkel szemben mogorva volt és visszautasító, de lassan megértette őket. Az Okami nevű szervezet tagja lett, a szervezetté mely a Tenger országának vezetőjét szolgálja. És amint teljesen felépült a kunoichi és visszanyerte az igazi erejét, a szervezett meg is kapta az első igazán fontos feladatát.


Az Okami megkapta az első feladatát, mely fontos volt a Daimyou-nak ugyan, de semennyire nem volt hálás feladat. Ijana a saját családja lemészárlását adta parancsba. Nem, ez nem volt igaz a közvélemény felé, a pontos megfogalmazás a felségárulók kivégzése volt, de az Okami átlátott ezen. Valójában az egész Rizu család veszélyt jelentett a fiatal Daimyou-ra, éppen ezért kelet pusztulniuk. A terv pedig készen ált és csak az Okamin múlott mi is lesz a végeredmény.

Ashura-ra, Kamitora-ra és Hana-ra hárult a könnyebb feladat, ők egyenes a bejárati ajtón törtek a családra. De nem volt erőszak, még nem. Ahogy Ashura felolvasta az Ijana által kiállított parancsot a nemzetség tagjainak rá kelet jönnie mire megy ki a játék és rá is jöttek rövid idő alatt. Nem az volt a cél egyenlőre, hogy mindenkit lemészároljanak, még nem jött el az ideje. A fő feladat Hiro-ra és Untaki-ra várt, aki robbanócímkékkel és robbanóanyagokkal szinte aláaknázták az épületet. De a nemesek mindig olyan gyorsan felkapják a vizet. Az őrségre támaszkodva próbálták magukat védeni, de harc… he harc? Inkább mészárlásnak nevezném, de mindegy az örök bukása után könnyedén menekülőre fogták a férfiak és innentől igazán nevetségesen könnyű volt a ninják dolga. Könnyű kivéve Hana-é, aki egy személyes feladatott hajtott végre. A szervezet tagjaitól elszakadva egy rejtett földalatti járatba hatolt be, egy úgynevezett pánik szoba, mely a nőknek és a gyerekeknek tartottak fel. Hát igen a kunoichire várt a legrosszabb feladat, az utódkor és a nők kivégzése. És ő végre is hajtotta, megölt mindenkit, minden nőt és gyereket. Tényleg olyanná vált mind a benne élő exlaw, könyörtelené. Ez az éjszaka nem okozott semmi egyéb kihívást nekik, a többi tag Hiro-val és Untaki-val kiegészülve minden férfi és őrt lemészároltak és együtt nézték végig, ahogy a levegőbe repül a régi kor palotája.

A öt tag igazi kiváltságban részesült. Ők lettek az Okami szervezet vezetői és egy olyan kiváltságban is részesültek, amely igen keveseknek adatott meg. Helyet kaptak abba a tanácsba, mely a Tenger országának az ügyeit intézi. De kaptak még ennél is többet, egyéb kis várost, ahol az okami tevékenykedett és Hana szolgálataiért egy igazán meglepő feladatott is kapott, ő lett a Daimyou testőrségének a vezetője. És ahogy teltek a hónapok az Okami egyre nagyobb hatalomra tett szert. Titkos tanácskozásokat tartottak, ahogy a vezetők egyre csak szövögették kis tervüket. Ez a terv pedig a Tenger országának az irányítása volt. Lassan Hana-t is megkörnyékezték a tervükkel, de csak óvatosan, hiszen ő volt az egyetlen, aki tényleg hűséges volt az urához. De őt is ellehetet csábítani és el is csábult a hatalom láttán. Csupán egyetlen egyvalami gátolta meg az év végén attól a szervezetett, hogy ők legyenek az ország tényleges urai. A hadsereg, mely Ijana-hoz volt hűséges. Éppen ezért egy veszélyese és kockázatos tervet eszeltek ki.

Az a nap is úgy kezdődött mind a többi. De hamar rémálommá vált. Megszólaltak a harangok és mindenki tudta, idegen hatoltak be a császári palotába és annak környékére. Hana azonnal a palotába sietett és végig Ijana mellett tartózkodott. És hamarosan meg is érkeztek a bérgyilkosok. Kirigakurei bérgyilkosok voltak, shinobik, pont mind Hana és nem egyedül voltak ott. Három ninja nézett farkasszemet a kunoichivel. A testőri gárda meghalt, az okami többi tagja jelenleg is harcolt, így Hana-ra várt a feladat. Megölni azt a három férfit. Nem tétováztak sokat, hiszen az ország ura megfutamodott, miközben testőre feltartoztatta a behatolókat. Nehéz harc volt, de mégis ahogy Ijana kellően biztonságban volt a harcok zaja elült. Fényt derült az igazi titokra.
A Kirigakurei ninjákat az Okami fogadta fel, ők engedték hogy ennyire előre jussanak és ők engedték meg hogy a hadsereg és a testőri gárda felét kivégezzék. Hogy miért? Roppant egyszerű, a hadsereg fejei nem bíztak az Okami-val, míg a testőri gárda inkább Ijana-t szolgálta míg Hana-t. De most, hogy drasztikusan megcsappant a létszámuk a hiányt az Okami fogja betölteni és ezzel minden akadály elhárul a szervezett előtt. De már nem volt szükség a felbérelt ninja-kra. Éppen ezért Hana megmutatta az igazi erejét. Saját kezűleg, a puszta kezével ölte meg a három ninját, kegyelem nélkül, az irgalom jelét sem mutatva. Porrá törte a három genin csontjait, ahogy hasonló események zajlottak le a város több területén is. Az okami győzött és elnyerte Ijana teljes bizalmát is. Tagjai tiszti rangot kaptak a hadseregben, ahogy lassan az összes helyen már csak a szervezet tagjai voltak. Az új testőri gárdát pedig Hana válogatta össze olyan emberekből akik őhozzá hűek és hamarosan eljön majd az idő, mikor az Okami célja napvilágot lát.

De nem minden megy úgy ahogy az ember eltervezi, és Hana-t újra megvicceli majd hamarosan a sors, de ezt még egy nagyon is fontos esemény előzte meg. Pontosabban nem egy esemény, hanem események sorozatta. A Kuroikama (a Fujishimák legendás fegyvere, amit Hien-től vett el a harcuk során és melynek a forgatását maga az exlaw tanította meg a lánynak), melynek használata rengeteg verijtéket rejtett Hana számára. Bár a fegyver forgatása alapból sem volt könnyű, végül hónapok megfeszítet munkája eredményeképpen - valójában attól a naptól hogy felgyógyult és csatlakozott az okamihoz tanulta és gyakorolta a használatát és egy évvel később is csak nevetséges szinten volt képes használni a fegyvert- lassan elmondhatta magáról, elkezdte megérteni, min is alapszik a kard ereje. Bőszen gyakorolta a forgatását , miközben nem hátrált meg semmilyen feladat elöl amelyet Ijana bízott rá. Gyorsan telt az idő, a napok csak szaladtak ahogy hetek váltogatták egymást míg végül az évszakok is kicserélődtek egy idő után. Hosszú idő telt el azóta a nap óta, hogy először a kezeibe vette a kardot és szinte sehol nem tartott.


Új év, új remények, szokták mondani. De ezek a remények a semmibe szálltak az év közepén, de előtte várt Hana-ra egy váratlan találkozás. Egy találkozás egy férfival aki mindent elárult neki és innentől minden más fénybe került. Minden világossá vált. Egy férfi, aki a múltból érkezett, aki mindent tudott a lányról a családjáról, az átokról és Fujishimák-ról és mindent Hien-ről.

Kora reggel volt, szinte csak a madarak csicsergését lehetet hallani, miközben a kunoichi felébredt a hófehér ágyán. Nem tudta, mi ébresztete fel, de valahogy rossz érzése volt. Egy ismerős érzés. És csakugyan, ahogy oldalra nézett meglátta őt, hosszú haj, éjfekete szemek és köntös, olyan volt, mintha egy démon lenne szobában hiszen az aurája szinte áthatotta szobát és bemocskolta a fehér falakat. Nem volt kiabálás se csetepaté. A lány tudta, hogy ha bántani akarná már régen megette volna, ezért csupán csendben néztek egymásra. „Megnőttél” törte meg a csendet a férfi, ahogy meg sem várva a lány válaszát közölte vele a tényeket „ De ne haragudj, hogy csak így rád törtem, de későre járunk, kicsúsztunk az időből. Hien letesztelt és a vizsgád sikeres volt, de… sajnálom, hogy így kelet történnie, arra nem számítottam, hogy ilyen erős benned a démon” kis hatásszünet következett ahogy az alábbi szavakat mondta „Hamarosan sötét idők jönnek, idők melyek téged is megváltoztatnak és az én feladatom, hogy megtanítsam neked használni az erőd. Megtanítom ha kéred ha nem, mert megtanítottam apádnak is, ahogy Hien-nek szintén. Az pedig csak rajtad áll, hogy mennyire hagyatkozol rá…” Igazából ennyi elég volt Hana-nak. A férfi tanítványa lett, ámbár akárhányszor kérdezte ki ő, hogy milyen idős, hogy mit csinált és hogyan tanította a rokonait, mindig csak ennyit halott „Majd megtudod”. És telt az idő, a hónapok, ahogy a férfi segítségével a Kuroikama forgatása leegyszerűsödött és ennél még tovább is lépett. Megtanulta használni a Kuroikama no mai-t (saját jutsu). Egész erdőket tett egyenlővé a földel a technika tanulása közben, több száz katona halála tapadta kezéhez míg tökéletesítette a jutsut, de ez nem érdekelte. Érezte, ahogy erősebbé válik és ahogy egyre jobban megérti és irányítani tudja az exlawot is. És eltelt négy hónap, így visszagondolva mintha csak egy nap lett volna. És ennyi idő alatt semmit sem tudod meg Hana a férfitől. Még s nevét sem ismerte, ahogy lassan eljött a nap, a búcsúzás napja. Akkor értette csak meg, hogy ki is a férfi. Az alábbi szavak mindent világossá tettek számára:

- Mindent megtanultál amit lehetet. Erősebb vagy apádnál, Hien-nél és ha így folytatod még nálam is. Valóban igazai Fujishima vagy….
- Köszönöm, de áruld el, ki vagy te? Mért segítesz neked és honnan tudsz ennyit rólam?
- Nos azt hittem erre magadtól jössz rá, de legyen. Rokonok vagyunk, tanítottam nagyapádat, apádat és a bátyádat is, ismerem a Fujishimák történetét mert átértem… nem inkább én írtam. Figyelem a következő nemzedéket, de belefáradtam, már csak békére vágyok és a halálra. Viszlát te lány, légy elég erős, hogy megésd Megumit és irányítsd, mert egy nap őhozzá rád a halált, de az csak rajtad múlik majd milyen nap is lesz az….

Szavai a messzeségbe szálltak, ahogy távoldott a lánytól. Akkor értette meg csak a kunoichi ki is volt a férfi. Aki vele volt hónapokon át és tanította őt. Shoami Fujishima, a klán… nem a férfi a klánból aki a valaha élt legnagyobb kardforgató hírében ált és aki egy nap szó nélkül eltünt. Megértette Hana mit is mondott a bátyja. „Most már a tiéd”. Rájött, nem a kardról beszélt, hanem a sorsról, a Fujishimák sorsáról. Most már tiéd a feladat, a feladat hogy megváltoztasd klánunk átkozott sorsát. Megértette ennyi idő után, Hien igasága valóban létezett, egy új nappalt akart a klánnak és ezért sötétségbe kelet vonszolnia magát. Megérette és felválta, és Hana-ra hagyta a sorsát. Mostantól ez volt a lány sorsa is. És akkor elhatározta beteljesíteni bátyja álmát, a saját álmát és Shoami-ét is. Egy új nappalt hoz el a klánjának.

Egy hét telet el és megjelentek az árnyak, melyeket Shoami jósolt a kunoichinek. Egy hihetetlen támadás mely elsöpörte az Okamit és a tenger országa haderejét. Olyan volt mind a hurrikán és egy ember harcra. Hiába próbál ellenállni egy egyszerű halandó a természet erejének vagy megfutamodik vagy meghal. És akkor ez közül a kettő cselekmény között lehetet választani. Az okami megvédte a Daimyou-t, de az országot nem volt képes. A Mangetsu harcosai sorra szorították vissza az Okami-val megerősített hadsereget és az Okami-nak gyorsan kellett döntenie. Vagy feladják a várost és megmenekülnek, vagy maradnak és meghalnak. Nem volt választás, menekülni kelet és innentől a régi ellenség volt a szövetséges. Ijana és az Okami Kirigakure-hoz fordul, aki némi habozás után, persze jó szándéka jeléül segítséget nyújtott az uralkodnak. De ezt már Han nem akarta megvárni, elhagyta a szervezett egy kis időre és rendbe akarta hozni a múltat. Visszatért Kumogakure-ba és ezzel élette legnagyobb hibáját követte el.

Rövid út volt és boldogsággal teli. Bár az igazat megvallva a vége igencsak elkeserítő véget ért az utazás. Na de ne húzzuk az időt, el is mesélem mi történt. Történt vala, hogy Hana még be sem tett a lábát Kumogakure-ba, máris egy kisebb díszfogatatásban részesült, méghozzá olyanban amint senkinek nem kívánunk. Négy ANBU tiszt várta azzal a felkéréssel, hogy azonnali hatállyal beszélni akar vele a Raikage és ez nem tűr ellentmondást. Mit is csinálhatott volna szegén lány. Elfogadta a meghívást és amit ott kapott nem maradt szárazon. A Raikage és az ANBU vezetője megvádolta a Tenger országában elkövetett bűncselekményekkel, melyet a kunoichi nem is titkolt el. Nos ez volt az ami meglepte a jelenlévőket, akik valami cselre számította, vagy minimum arra, hogy a lány tagadni fogja a történteket, de nem így történt. Így pedig nem volt más választása a vezetőnek. Hana börtönbe került.
Sötét helység, nyirkos falak és semmilyen látogató egy ideig. Milyen idilli kis visszatérés, de egy hét múlva megjelent az a személy, akié miatt vissza tér a lány. Yoshi, aki örömmel látta őt, de valahogy más volt az arca. Na jó megöregedett, kicsit hosszabb lett a haja, mélyebb a hangja és amúgy komolyabbá is vált, de nem erről volt szó. tekintette változott meg, valahogy nem úgy nézett a lányra mint régen és ezt a kunoichi észre is vette. Ahogy ott beszélgettek egy ideig rá kelet döbbennie a valóságra. Más világot élnek most már, egy olyant melynek nincs helye a szerelemnek, vagyis inkább annak nem, mely kettőjük közt zajlott. Yoshi utolsó válasza pedig teljesen felhergelte Hana-t „ Értem, ezek szerint megérdemelted hogy itt vagy, sajnálom de nem segíthetek. Már nem” mondta ezt a fiú azok után, hogy a lány neki is bevalta, hogy milyen gaztetteket is tett az Okami-ban. És ekkor történt, hogy elszakadt a cérna. A lány kitört a börtönből, megölte az őröket, a fogvatartóit, azokat akik az útjába álltak, de hát ez nem is volt nehéz, főleg azután, hogy visszaszerezte a fegyvereit is. ÉS mi várta, mikor kilépett a szabadra. Csicsergő madarak, nevető gyerekek? Nem, Yoshi várta Katana-val a kezében. De nem küzdöttek meg. Ők nem. Hana képtelen lett volna bántani a fiút, még azok után is ahogy cserbenhagyta. Ő nem bántotta, de Megumi igen. Hana megszegve a magának tett ígéretet szabadjára engedte a démont és most, hogy a Kuroikama is a kezében volt, veszélyes ellenfélből szinte legyőzhetetlenné lépett elő. És erre Yoshi is hamar rájött.
A lány támadásai lassan felőrölték a védekezését, miközben még a legendás Hamacho vér sem tudta felvenni a démon sebességét. Nem, ez így nem helyes, ugyanolyan gyorsak voltak, de volt egy lényeges különbség. Hana mozdulata kiszámíthatatlanok voltak. És ez hosszú távon megette a hatását. Akármilyen technikát is vetet be a fiú, az mind szerte foszlott a lány kardjain, ahogy egy idő után a kunoichin alig néhány vágás éktelenkedett csupán, míg a fiú teste agyon volt vagdosva. Félholtan hevert a földön, ahogy kérően nézett a lányra. De ez a nézés sem hatotta meg. A katana lesújtott és csak egyvalami tudta megakadályozni.
Koroko Mikoto (a Januári bővítményben feltűnő jounin, aki szerelmes Hana-ba és már gyerekóra óta ismeri is) kardja, mely megakadályozta, hogy Raikage rokona meghaljon. A fiú még sohasem látta így Hana-t, de nem ez volt a legnagyobb problémája. Kardja pengéje megrepedt a hatalmas suhintástól, mely Yoshit célozta és már csak idő kérdése volt, hogy mikor törik kettő. Arca ideges volt, ahogy az indák lassan behálózták a lányt, úgy hogy mozogni sem tudjon. Yumi Mudou (Hana genin társa, az egyetlen ki még élt) éppen időben érkezett, és genjutsu-ja hatására fellélegezhetett a két férfi. Egy pillanatra. A kard újra meglendült és Koroko mosolygó arccal előredőlt. Halott volt, ahogy a kar majdnem kettévágta. De a következő célpont ezúttal nem Yoshi volt. Yumi riadt arccal fogta fel mi a helyzet, de késő volt. A kard mintha egy shuriken elenne, úgy hasította át a levegőt és hasította ketté a lány szó szerint.
Hana ellenfél nélkül maradt, de nem sokáig. A hatalmas harc felkeltette egy nálánál erősebb figyelmét is. Az új ellenfele a Raikage volt. Szőke haja és testalkata és amúgy egész lényében nagyon hasonlított Yoshi-ra, de mekkora is volt a különbség. Az ég elborul, ahogy a két shinobi szembe nézett egymással. Villámok cikáztak az égen, ahogy csupán egy hasított a földbe. Felégetve maga körül mindent, elpusztittva a környező házakat. Egyesek szerint akkor egy sárkány támadta földre. A holtestek elégtek és hírmondója sem maradt annak, hogy harc dúlt akkor ott.


Hónapok telte el azóta, hogy Hana és a Raikage szembe néztek egymással. És csak a szerencsének volt köszönhető, hogy Hana túlélte a találkozást Kumogakure legerősebb shinobijával. Négy kapu és még az exlaw gyorsasága is kelet hozzá, hogy csak égési sérülésekkel ússza meg a harcot.
Azóta visszatért az Okamihoz, a tenger országába. Igen az Okami és Kirigakure visszaszerezték a Tenger országát és kis időre béke köszöntött a szervezetre. Ez volt az edzések és az újjáépítések ideje. Az okami új bázisa, egy hatalmas erődítmény, nem inkább egy palota vagy egy kisebb várost rakott ki. A kereskedelem fellendült, ahogy az ország és az Okami nem veszítette el jó viszonyát Kirigakure-val. Sok minden történt ebben az időben, de csak két lényeges dolgot említenék meg.

Egy küldetés során akadt össze egy fiatal shinobival a hullámok országában. Egy shinobival, akinek a neve Hitsugaya Haruke volt. Az értelmes fiút nem kelet gyöszködni, hogy ne harcoljon. Felismerte, hogy Hana erősebb nála és önként utat is engedett volna kunoichinek, ha a lány nem kéri meg őt valamire. Maradjon vele és ha seggit neki, erőssé teszi. Így lett egy kis időre a fiú Hana tanítványa. De nem tartott sokká ez a viszony. Hana küldetése (amiért az országban járt) sikertelen lett és magára hagyta a fiút az Okami-nál.

Visszatért hát az idegen országba, hogy befejezze a feladatát, de egy nem várt találkozás várt ott rá. Yoshi, aki nem harcolni akart. A fiú rájött, hogy a lány még mindig életben van és maga mögött hagyva az országát, Hana után eredt. Hosszú időnek kelet eltelnie, mire rátalált újra a szerelmére, de megérte. Bevallotta a lánynak, mit érez és milyen hibát is követet el azzal, hogy hagyta, hogy elmenjen. Újra fellángolt szerelem és egy forró éjszakát követően meggyeztek. Havonta két napot töltene együtt, de mikor kitört a háború minden megváltozott.

Az Okami Kirigakure támogatta, míg Yoshi Kumogaakure-hoz volt hű. Éppen ezér Hana szerelmet választotta. Elhatározta, hogy titokban információkat küld Yoshi segítségével a hazájának és ez a terve egyenlőre jónak tűnik.
Na de nem csak ennyi történt ebben az évben. Meg kell említeni egy jutsut, melyet a mai napig Hana nem sajátított el rendesen. Ez a Kagura Shingan // Kagura Harmadik Szeme. Akármilyen jó is a lány chakrakontrolja, mégsem volt képes elsajátítani ezt a jutsut rendesen. Nemhogy kilométereken belül, de egy száz méteres körben képes csak érzékelni az ellenfelet, de ez mondjuk elég is neki. Közelharcban nincs többre szükség, de azért ez nem igaz. Keményen edz a jutsura, és bár ez eredmény nem látszik, ő bizakodik továbbra is. Sikerülni fog.


Új megjelenés: >>Katt<<

A háború kitört teljesen, de ebből az Okami nem sokk mindent vett észre eddig. Nyugodtan nyüjtik az erejüket, ahogy titokban Kirigakure-nak segítenek. De Mi történt közben Hana-val?

Továbbra is szállítja a titkos információkat Kumogakure-nak és edz. Edz, hogy erősebbé váljon és hogy megvédhesse Yoshit. Éppen ezért tanulta meg a Raikou Kenka // Villámló Penge Készítés és a Soushuriken no Jutsu // Shuriken Manipulációs Technika-t.

Raikou Kenka // Villámló Penge Készítés nem eset nehezére, hiszen a megfelelő szimbólumok tetoválása után (kezek) csupán az idézést kelet megtanulnia, ami nem nagyon különbözött a szimpla tekercsírástól. Csupán a koordinációs edzést kelet gyakorolnia. Vagyis hogyan milyen szögben, hogyan képes használni a jutsut. Igazából néhány hetet vett csak igénybe a jutsu.

Soushuriken no Jutsu // Shuriken Manipulációs már kicsit nehezebb dió volt. Igazából Kage Shuriken nagyszerű kiegészítése ez a jutsu, így ennek gyakorlása szinte lételem volt a lány számára. KB. egy hónap gyakorlás után értette meg a jutsu lényegét, méghozzá az időzítést. Innentől, pedig nem eset nehezére senkinek kitalálnia, hogy milyen rövid idő alatt elsajátította a jutsut.


Jutsuk amiket megtanultam (sorrendben):

1.
Óriás Levél forgószél // Konoha Gouriki Senpuu (kész)
Szint: C
Pont: 10
Chakraszint: 150

2.
Konoha Shoufuu // Levél Feltámadó Szél kész
Szint: C
Pont: 20
Chakraszint: 150

3.
Táncoló levél árnyék // Kage Buyou
Szint:D
Pont: 10
Chakraszint: 160

4.
Hachimon - Nyolc Kapu
Szint: S
Pont:80 (Moderátori engedély szükséges= az engedélyt Naruto adta. Azt mondta, ah eléggé szépen kijátszom nincs akadálya J)
Chakraszint: 350


5.
Első Lotusz // Omote Renge
Szint: B
Pont: 35
Chakraszint: 190


6.
Kuroikama no Mai // Fekete Sarlók tánca (Saját jutsu elfogadva Dei)
Színt: A
Pont: 35 pont
Chakraszint: 310

7.
Kagura Shingan // Kagura Haramadik Szeme
Szint: A
Pont: 45
Chakraszint: 310

8.
Raikou Kenka // Villámló Penge Készítés
Szint: C
Pont: 25
Chakraszint: 160

9.
Soushuriken no Jutsu // Shuriken Manipulációs Technika
Szint: B
Pont: 25
Chakraszint: 240

Új avatrképem: (Ha nem gond, berakom saját magamnak ;D
http://kepfeltoltes.hu/090323/Hana02_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

2009 – Április

//Nos ebben a hónapban sajnálatos módon, nem történt semmi érdekes, mert időm nagy részét a mesélés rakta ki, de azért egy kisebb kaland még így is összejött//

Fuubaku Houjin

Mesélő: Zetsu&Yoropiko

A Tenger Országa :: Okami bázis :: Egyes számú kiképzőterep 1..2.

Nos öt telt el azóta, hogy Hana elhagyta Kumogakuret. Öt év mely szenvedést, örömet, de kalandokat mindenkép tartogatott neki. Megannyi jutsut ismert meg és olyan ellenfeleket, kiket az ember még a legrosszabb ellenségének sem akar. De a hosszú út barátokat is rejtett a kunoichinek és egy ilyen ember Tenin Kisha , aki Hana oktatója lett és kinek a lány oly sok mindent köszönhet.
Már korán reggel a kiképzőterepen várta az öreg tanított, aki szokásához híven késett. De egye fene, hiszen egy pillanatra pihenhetett az első osztag parancsnoka, végre kissé átadhatta magát a szabadság érzésének, melyet már olyan régen érzett. És mi lehetne jobb, vagyis alkalmasabb hely erre, mind egy közeli fa árnyéka. Kis idő, de mégis olyan nyugis volt. De mind égből a mennykőcsapás, úgy lépett színre a kiképző és éppen ezért a kunoichi-nek visszakellet változnia a régi énjévé, vagy inkább újra olyanak kellett mutatnia magát, ahogy a többiek megismerték? Akárhogy is, a jounin tanító, egy újabb jutsuval lepte meg a lányt és lássuk, hogyan is tanulta meg ezt a magas szintű csapdatechnikát.

//A jutsu-t Zetsu engedélyével egy postban tanultam meg, így nem írnám le, hanem egyszerűen bemásolom a postott, nem szép dolog, de ennél jobban leríni nincs értelem// A jounin tanító mikor kijelentette, hogy ma duplán tanítja Hana kisasszonyt, teljesen lázba hozta a lányt, bár ezt szokásosan nem lehetet rajta észrevenni. De legbelül, hogyan is a zakatolt a szíve.. Uram isten kész csoda, hogy nem kapott szívrohamot. Ahogy pedig lassan közölte Tenin-dono, hogy is mi is lesz a mai első technika, nos az a pillanat igencsak meglepte a lányt. Egyáltalán nem várta, hogy ez fog történi, vagyis inkább hogy ilyen jutsut fog a mai napon megtanulni. ~ Egy magas fokú csapdatechnika mi? ~ nevetett magában, ahogy feltette magának a kérdést. Hát bizony megvolt annak már jó néhány éve, hogy hasonló technikát alkalmazott, na jó mit hazudok, még geninként próbálkozott kezdetleges csapdák készítésével, de azok mind inkább a megtévesztésre és meglepetés okozására szolgáltak. De ezúttal egy valóban erős és minden bizonnyal nehéz technika birtokába juthat. Szóval nem szabad bénának és nem oda nem értőnek tűnnie. Ahogy Kisha-san ismertette a jutsu-t mind szóban mind rajz formájában egyre biztosabb volt, hogy a jutsu alapelve könnyű de a végrehajtása irtó nehéz. A kézjeleket, melyeket a férfi elmutogatott gyorsan a kunoichiinek könnyűek voltak, nem kellett megismételnie, de hát valljuk be, néhány kézjel megjegyzése egy jouninak nem akadály. Hana egy kis gondolkodott még a halottakon, ahogy felelt a férfi kérdésére: - Az alapelv nem valami nehéz… -kezdett bele, ahogy a férfi szemeibe nézett-… de gondolom a kivitelezés már nem lesz ilyen egyszerű. Nem elég, hogy pontosan meg kell határoznom, hogy a robbanó cetliket hova helyezem , hiszem a túl messze kerülnek egymástól a robbanás erejét veszti, azonban a ha túl közel, akkor könnyen észrevehetővé válik. – kezdet bele a hangos gondolkodásba, ahogy egy kis ideig a férfit nézte, majd vissza tekintet a rajzra. – Illetve a használata is csak kétféleképpen lehetséges, a könnyebb módja, ha egy előre elkészített gondos csapdáról beszélünk, de ha harc közben kellene alkalmaznom mindenkép időre van szükségem… de… talán nincs is, ha elég gyors vagyok, néhány mozdulattal képes leszek elhelyezni a címkéket és ez nagyon is nagy meglepetést okozna az ellenfelemnek. – tűnődött a felhasználásán, ahogy egy kicsit elmosolyodott, de észbe kapva visszanézett a férfira. – Azonban először meg kéne tanulnom alapfokon használni.. nem Tenin-dono? –kérdezte a férfitól, ahogy előhúzott négy robbanójegyzettet az övtáskájától és szemügyre vette őket. ~A robbanó címkéket a chakránk által kell aktivizálni, azonban ezúttal nem csak egyre kell koncentrálnom. Összesen még darab robbanócímke, ha nem egyszerre robbannak fel, az mindenkép előnyt add az ellenfélnek, de ha még egyszerre robbannak is az nem jelent egyértelmű győzelmet, de előnyt mindenkép.~ gondolja végig a többi érvét és észrevételét, ahogy a jounin férfihoz fordul és megszólal: - Próbáljuk ki először alapszinten, gondosan előkészítve….- mondja a férfinak észrevételként, ahogy kiválaszt két viszonylag messzebb álló fát –hogy az újonnan érkezett okami tagokat ne zavarja, vagy inkább ők ne zavarják Hana-t?-. Ahogy lassan átnézi a helyet, amelyet kiválasztott előzőleg, arra a következtetésre jut, hogy nagyon is jók lesznek ezek az adottságok. Lassan elhelyezi a cetliket is a fákon, ahogy hátrébb lép és az előbb tanult kézjeleket alkalmazva megpróbálja létrehozni a csapdát. Hát mit is mondjak, hatalmas kudarc volt az első próbálkozás. Hana nem jól keverte a chakráját, vagyis inkább nem a megfelelő módon alkalmazta, így csupán két robbanócímke robban fent elsőre, de talán szerencse ez, hiszen a fáknak a robbanás miatt nem lett nagyobb bajuk. Vagyis még egy alkalom erejéig még fel lehetett használni őket. Hana újra elhelyezte a robbanó jegyzeteket a két fán, melyek még állták a sarat az első robbanás után, de hogy a következőt nem fogják túlélni, nos az száz százalékra vehető. Ezúttal azonban a kunoichi nem kapkodta el a lépéseket és ezt Tenin-dono is észrevette és a maszka alatt lágyan mosolygott. Hana jobban odafigyelt a chakrakontrolnál mind az előző alkalomnál, jobban koncentrál és meglett az eredménye, bár hogyne lett volna, aki olyan jutsut tud alkalmazni mint Karagure harmadik szeme, melyhez közismerten tökéletes chakrakontrol szükséges, bár igaz, hogy az a jutsu még mindig nem nagyon ment a lánynak, szinte csupán a közeli helyeket tudta felderíteni 100% pontossággal és nagyon is úgy látszott, hogy ennél tovább képtelen haladnia, de… inkább ne menjünk bele, most nem ennek van itt az ideje. Hanem hogy a robbanás sikeres volt, a négy jegyzett egyszerre robbant fel, de a robbanás nem volt olyan elsöprő, mind azt a lány előzőleg várta. ~Túl messzire helyeztem el egymástól a jegyzeteket…~ döbbent rá a hibájára a kunoichi, de talán meglepő, de a lány tanító jounin is azonnal reagált a történtekre. Hát ilyen jószívű lenne a férfi? - Túl messze helyezted a jegyzeteket egymástól…- mondta ki azokat a szavakat, amelyekre Hana is az imént jött rá-… bár igaz, ha túl közel rakod egymáshoz őket a robbanás elsöprőbb lesz, de könnyebben észrevehető is, de ha az ellenfél nem számít rá ez a tény elhanyagolható… - kezdett bele a jó tíz perccel ezelőtti, a lány által vett szavak reagálásra-… de igen, ha túl messze rakod őket egymástól nehezebben észrevehető a csapda, de a robbanás is a felére vagy éppen még jobban megfeleződhet. A legjobb tehát ha a környezeti viszonyokhoz viszonyítasz. De vedd figyelembe az ellenfeled figyelmetlenségét, a gyorsaságát vagy éppen az intelligenciáját. Ezek mind számítanak egy csapdánál. Ezt jól jegyezd meg Hana-chan…- fejezte be a férfi a mondandóját, ahogy a lány kezébe helyezett még négy robbanó cetlit. - Rendben. -köszönte meg a kiképzőnek az észrevételeket és ezúttal egy nem szimmetrikus helyet választott a gyakorlás célpontjául. Szakszerűen és immár egy kicsit gyorsabban helyezte el a jegyzeteket a fákon, miközben jobban ügyelt ezúttal a távolságokon és az elhelyezésen is. Számításba vette az előbb elhangzott szavakat is, ahogy immár közelebb helyezte egymáshoz a jegyzeteket és még jobban ügyelt az elhelyezésükre is. Majd újra odébb ált és az adott kézjelek elmutatása után aktiválta a csapdarendszert. A robbanás elsöprő volt. A fákat szó szerint szétrobbantotta apró darabokra, ahogy a kunoichi-nek el kellett takarnia még az arcát is. ~A francba… -gondolta- túl közel helyeztem őket egymástól, de tényleg igazat mondott, ha valaki bekap egy ilyen robbanást meghal…~ ahogy lassan elült a füst és a por, a lány már négy újabb jegyzettel felfegyverkezve kezdett bele az újabb gyakorlatba. Egy kissé odébb az előző robbanási területtől biggyesztette fel a fákra a jegyzeteket, és persze nem kellene mondanom, de távolabb helyezte őket mind az előbb, de közelebb mind a az első és a második próbálkozásnál. Újra hátrébb lépett, ahogy koncentrált, aktivizálta charáját, kieresztette a kelő mennyiséget és elmutogatta a jeleket. A robbanás tökéletes volt. Még a jounint is meglepte, hogy ilyen könnyen eltudta a kunichi sajátítani z alapját a jutsunak, de jól tudta azt is, hogy még messze van attól a szinttől, hogy harc közben is használni tudja. - Nagyszerű…- mondta a tanító jounin, ahogy a lány mellé lépett.-… de még nem messze a legjobb, harc közben alkalmazni gondolom sejted szinte lehethetetlen vagy nagyszerű képességekkel kell rendelkezned. Fel ismerned a helyet, a távolságot, az ellenfeled haladási irányát…- mondta a mondatait a férfi, ahogy a lány közbeszólt. - Ne oktass ki…- mondta a lány hidegen-… én is jól tudom, hogy mikre kell figyelni egy harc közben. Ezeket melyeket az előbb felsoroltál, nem lehet megtanulni, meg kell tapasztalni, ezért is nevezik harci tapasztalatnak…- mondta a kunoichi, ahogy a férfira nézett megszólalt újra-… nos akkor mi lenne a következő jutsu amit beígértél?- kérdezte a lány, ahogy nem foglalkozott a mellettük egyre nagyobb zajt csapó két fiúval. Technika tanulása elfogadva. Itachi

A Tea Országa

Nehezen de, de rövid időn belül megtanulta a lány a jutsut, de beígért másodikra már nem maradt idő. Egy szolga, egy szolga kezében tekercsel, egy szolga kezében tekercsel paranccsal az elméjében. Nagyon nem jó és milyen igaz. A harmadik osztag kapitánya –a harmadik osztag fele a levelek kézbesítésért- küldetésen van, és egy kapitányon kívül másra nem hajlandó az öreg Ijana bízni a tekercset. Milyen kellemetlen dolog, de nincs mit tenni. A parancs az parancs, így pedig Hana szedve a cókmókját faképnél hagyta a futárt, a kiképzőt és irányt a tea országába vette, azzal a tudattal, hogy ez a kiruccanás bár egyszerű ugyan, de annyira ép elég, hogy felboríthassa a lány terveit.

A Tenger Országa :: Haha-sziget // Kikötõ Város

Hát ez a küldetés is elkezdődőt. Félelem a késétől, a kis segítség és a kapkodás meglátszott a lányon és talán még az idegesség egy apró jele is feltűnt rajta. Igen idegesség, ideges volt, mert neki kelet végrehajtania egy kézbesítést, ami valljuk be nem az ő hatáskörébe tartozik. Na de mindegy ha már ezt a feladatott kapta. Na de haladjunk is. Az út hosszúnak egyáltalán nem volt mondható, alig egy óra a kikötőig, fél óra bepakodás és egy nap az út. Szimpla ügy, bár a kunoichi nem éppen a barátságos és a gyermeki énjét hozta magával. Az egynapos úton egész végig a szobájában, pontosabban a kabinjában tartózkodott és csak este jött ki levegőzni. És így az út hihetetlenül gyorsan eltelt.
Ahogy pedig megérkeztek a Tea országába, a lány azt hitte csak néhány óra lesz az egész. Jaj mekkorát tévedett, bár azért az a néhány óra, mely a plusz időt jelentette neki, nem annyira nagy kihívás. Sietve indult el a helytartó, vagy az ország vezetőjének szálása felé és csak remélte, hogy gyorsan végez.

A Tea Országa :: Degarashi és környéke :: Kikötő

A kikötőből pedig a lány gyorsan elindult. Sietet és nem érdekelt volna semmi, ha akkor nem érzi meg. Több chakrajelenlét a faluban. AZ erejük alapján pedig jócskán chuunin rangú ninják. Hana-nak bár nem ellenfelek, de maga a sokaságuk gondolkodásba ejtette a kunoichit. Ha csak szimpla jelenlét, akkor is veszélyt jelentenek, de ha éppen az őhozzá hasonlókat keresik, akkor a baj nagyon is nagy. Ugyanis Hana nem akarta felfedni magát, nem akarta elárulni egyik ellenséges országnak sem, hogy ő merre tartózkodik. De akkor is, valahogy nyugtalan lett és kapkodott. Meggondolatlanul azt választotta, hogy kideríti mi történik és egy közeli teázóba vet az útját, ahol az egyik ilyen chakrajelenlét volt érzékelhető. És ahogy belépett az épületbe, nos akkor vált bonyolulttá minden.

A Tea Országa :: Degarashi és környéke :: Reimei Hoshi teaház

Belépett a kunoichi a teaházba és helyet foglalt a pultnál, de mindez csak a színjáték része volt. Felmérte a terepet és a legjobb hely a pultnak minősült, ahonnét az egész helyet belátta. Nem vett észre furcsa alakokat, de ez nem jelentett semmit. Meg kellett bizonyosodnia, hogy nem tévedett és ezt abban a pillanatban ki is derítette, mikor megkapta a kért teát. Mivel kiváló chakraérzékelő, ilyen távolságból el sem tudta volna téveszteni a shinobi-t és nem zavartatva magát helyet foglalt mellette.
A beszélgetés csak kis ideig tartott. A fiú kezdeti szemtelensége hamar alábbhagyott, mikor Hana közölte vele, ha így folytatja igencsak pórul járhat. Talán enne vagy a felismerésnek köszönheti a fiú, hogy nem szemtelenedett el jobban és kissé visszafogta magát. Akárhogy is a beszélgetésük igencsak tanulságos lett. A kezdeti tapogatózás után, mely arra ment ki, hogy vajon a fiú Konohai kém-e, a kunoichinek rá kelet jönnie, hogy a fiú vagy egy elveszett ninja aki rendkívül sokat tud az okamiról, mely igencsak furcsa volt, hiszen ez egy titkolt, de legalábbis is nem egy ismert szervezett volt. Vagy pedig a fiú egy kém, akit Konoha küldött, hogy vizsgálja meg az Okami helyi tevékenységét és pont ezért tud olyan sokat a szervezetről. De mindezen érzések, gondolatok akkor értek el a tetőpontra, mikor a fiú bejelentette, hogy ő is az Okami tagjává akar válni. Ez volt a vége a beszélgetésnek. Hana ugyan meglepődött a kérésen, de ezzel csapdába is csalhatja a fiút, ez mellett pedig fény derülhet az igaságra is. Nos végül abban maradtak, hogy este a kikötőben találkoznak ,ahol eldől, hogy vajon a fiú, akinek a neve Ishida volt, az Okami teljes értékű tagjává válhat-e.

Nos ami ezután történt, igazából nem lényeges, bár meg kell említenem. Hana kézbesítette a levet a főúri rezidenciára, bár az épületbe nem lépet be. Egy titkár vett át a levelet és a kunoichi kérdések nélkül távozott is. Szerencséje volt talán, vagy nem akarták elkapni, ki tudja de semmilyen ellenséggel nem találkozott a városbeli utjai során. És ahogy visszatért a szálásra, vagyis a hajóra, már csak a közelgő naplementét kelet megvárnia és az új tagot, akinek ezen az estén lesz a vizsgája.

A Tea Országa :: Degarashi és környéke :: Kikötő
A Tenger Országa :: Haha-sziget // Kikötõ Város

Hana így végül megvárta a laplementét és az új tag fel is bukkant. A vizsga melyen átkellett verekednie magát veszélyes és kétesélyes volt. Na de lássuk mi is történt azon a korai éjszakán. Ahogy Ishida fellépett a hajóra, a kapitány megkötözött testére lett figyelmes, ahogy Hana felette ál és mosolyogva üdvözölte a jövendőbeli okami tagot. Hana közölte vele, hogy a férfi áruló és titokban konohának jelent és beavatásként az ő –vagyis Ishida- feladatta, hogy elégtételt vegyen. Ishida végül nem tette meg, ami Hana egyik legrosszabb gyanúját támasztotta alá. Ishida csak egy kém lehet. Ha ugyanis nem kém, kegyetlenül ki kelet volna végeznie a kapitányt, azonban ha Konohai ninja akkor ezt nem fogja megtenni, mert ellentmondana a meggyőződésével. A fiú rosszul választott, de Hana ezúttal a szívére és nem az eszére hallgatott. Megbocsátott Ishidának és egy újabb esélyt adott neki, mégpedig mind az Okami új tagjaként.
Végül a visszaút is röviden eltelt és a kunoichi újra a szobájába vagyis a kabinjába zárkózott. Egész éjszaka a levelet írta, mellyel Iajan-samanak ajánlja a fiút, de tudta a fő döntést úgyis az okami alapítója fogja meghozni. A hajó pedig egy nap múlva virradóra kikötött a tenger országába. Egy nap mínuszban volt Hana ezért sietnie kelet.

[url=http://narutohunepisode3.proboards.com/index.cgi?board=okamibase&action=display&thread=2151
]A Tenger Országa :: Okami bázis :: Hana Fujishima szobája[/url]

Hana végigsietet újra a jól ismert erdőségen, hazaért az Okami bázisra és besietett a szobája. Uram isten egy nap mínusz, nos ez nem valami jó hír. Egy napja elkellett volna indulni a havonta szokásos útjára és most késében volt. Még ha ma el is indult, akkor is kétséges, hogy időben odaért, de mégis egy nap kiesik, mert naplemente előtt még nem indulhat el. Vagyis egy újabb napot veszít. De sebaj, addig minimum tud készülődni. De mit is csinált? Lezuhanyzott, kiszépítette magát, összepakolta a cuccait, majd hunyt egyet. Bélkés és ápolt akart lennie, mikor végre találkozik Yoshi-val, akit már bő egy hónapja nem látott. Igen, havonta találkoznak, hamarosan már egy éve és eddig sohasem kérdezte tőle senki, hogy hova megy és mit csinál. De mégis, minden egyes alaklommal sötétben indult útnak, hogy elrejtse a nyomait a kíváncsi tekintetek elöl. És ez a nép, késés ide vagy oda, nem változott. Ahogy pedig felébredt és indult is, a legnagyobb csendben, senki sem vette észre mikro elhagyta az épületet és remélte, sohasem jönnek rá, hova is ment újra.

A Tenger Országa :: Haha-sziget // Kikötõ Város

Ilyen gyorsan még sohasem tette meg az utat és ilyen izgatott még talán soha életében nem volt. Majdnem két napot veszített és csak remélte, hogy a szerelme megvárja. Alig fél óra alatt tette meg utat és a hajóskapitány, akivel ezen a napon érkezett vissza tea országába, már türelmetlenül várta. Azonnal útnak indultak, a legnagyobb sietség mellett, és a kunoichi csak remélni, tudta, hogy időben odaérnek a Hullámok országába.

2009 – Május

Viszlát egy másik életben

Mesélő: Hamacho Yoshitaro

Hullámok Földje :: Kis Erdei menedék

Hana végre elért a Tenger országába és hála a kitűnő hajóskapitánya még időben is érkezett. Ahogy a hatalmas hajó lehorgonyzott a part egyik veszélyesebb részén, mely a „A törött Hullámok kikötője” nevet viselte, csupán egy apró kis párbeszédre volt ideje, a nagyon is siető kunoichinek. Egy apró kis beszéd, hogy holnap délután Hana már utazik is haza és ne felejtsék itt.
Csak ennyi volt és a kapitány összeszedve a hajóját már indult is tovább, hogy áruit jó pénzért értékesítse egy közeli városban. És Hana is útnak indult a közeli erdő felé, nem sietve kényelmes tempóban, hogy ne okozzon feltűnést és mért is kelet volna sietnie? Negyed óra sétán nem múlik semmi. És ez a negyed óra is olyan könnyedséggel sétált el, hogy azon a lány már mégsem lepődött. Egy pillanat alatt ért akis házikóhoz, mely az erőd mélyén pihent. Izgult, ahogyan benyitott és remélte, hogy a szerelme már ott várja. Csalódnia kellett, egyedül volt, és előbb érkezett. Lassan teltek az órák és az unalom ,mely ránehezedett a kunoichire már szó szerint zavarta. Így pedig ne lehetet mit csinálni elütötte az időt. Kitakarított, fát hozott be, teát főzött és ezek után a nehéz munka, után ,ami valljuk be egy kunoichit nem izzaszd meg, elégedetten várta a kanapéba heveredve Yoshit. Várt és várt és várt és ahogy a nap lenyugodott, úgy nyugodtak le az ő szemei is és aludt el békésen a fotelben.
És az álom olyannyira kerítette hatalmába a lányt, hogy fel sem ébredt, hogy az a személy akit egész nap annyira várt megérkezett. A sötétség leple alatt érkezett és olyan csendben mint egy betörő. Még a tapasztalt kunoicihi sem ébredt fel arra, ahogyan mellé heveredett és egy csókot nyomott az arcára. Na de ez volt az a pillanat amikor végre felébredt Hana is, és reflexből, a tudtán kívűl csapta volna le a fiút. Csak egy millimétereken múlott, hogy észbekapott Hana és ezzel megúszta Yoshi is a pofont. És eztán megható pillantok következtek. Hana könnyes szemmel bújt a fiúhoz és a könnyek az öröm könnyei voltak. A szerelme eljött hozzá, nem felejtette el és ez mindennél többet jelentett számára. És ezt csókokkal hálálta meg neki, ahogyan percekig le sem szálltak egymás ajkairól. De a fiú nem csak magát hozta el Hana-nak, hanem meglepetéseket is tartogatott neki.
Kitalálta a meleg étel hordás legjobb formáját, hiszen egy tekercsből többnapos és mégis meleg ételt varázsolt a szoba asztalára. Sima és húsos ramen volt a vacsora. –Hana a húsos rament vacsorázta- De a vacsora meglepetéseket is tartogatott ekkor, hiszen a Yoshi olyan titkokba avatta be a lányt, amiről álmodni sem mert. A háború terhe már az öt ország nyakán lógót, akik mind próbálták a szövetségükhöz megnyerni a kisebb országokat. De Yoshi nem erről beszélt a lánnyal, hanem az előzményről. Miért és hogyan robbant ki a háború. Ki is miért támadta meg Iwagakure-t, mert mindenki sejtette, hogy Konoha sohasem tenne ilyen meggondolatlanságot és Yoshi szavai ezt a tényt alá is támasztották. A Kumogakurei ANBU ugyanis olyan információl birtokába jutott, hogy a támadást valójában az Akatsuki művelte és ennek a fényében a két szerelemes elcsendesedett. Némán Nézték egymást, ahogyan befejezték a vacsorát.
Lassan pedig letelepedtek a kanapéra, ahol a már megmelegített tea várta őket és újra csak ketten voltak ezen a világon. Csókok váltották egymást, ahogyan Hana elfeledkezett egy pillanatra az élet nehézségeiről és végre nyugodt és nőies lehetett. Élvezte minden percét ezeknek az óráknak és ahogy Hana a fiú ölébe ült és elkezdte levetkőztetni csókjai közepette a film megszakadt. ---PM-ben zajlottak tovább az események ---
Másnap mikor Hana felébredt már hült helye volt a fiúnak. Szó szerint fázott a fiú nélkül a kunochi, ahogyan nem volt szomorú. Mindig így válnak el és ezt már kezdte megszokni. De nem pihenhetett, hiszen úgy vélte élete mától megváltozik. A háború már pillantok kérdése és tudja, hogy Yoshi élete azon része, melyet maga mögött kell hagynia. Tudta, ez volt az utolsó pillanat mikor szerelmesként és barátként találkozott a fiúval. Tudta már mi az ö végzete, mit adott neki a bátyja. A reményt, hogy egy nap a klánja felébred. És egyetlen hely volt Hana számára, ahol ezt a tervét véghezvihette. Elhatározta, hogy visszatér Kirigakure-ba és rendbe hozza azt amit az ősei elhibáztak. És miután lezuhanyzott és elindult vissza a kikötőbe, nem sejtette, hogy az a város, amelybe tart már a nyomában van.

Az állóm és cél egy helyen: Kirigakure

Mesélő: Kunoichi

A Víz Országa :: Határvidék 1.2.

A hajó megvárta Hana-t és néhány napos út után el is érte a Víz országának határát. Szerencséje volt, hiszen nem kelet rejtőzködnie, vagy titkolnia a kilétét. Az okami tagja volt, ami Kirigakure szövetségese, így pedig egyedül a városba való belépéskor kel neki külön engedély. De mégis, furcsa érzése volt az egész út alatt. Olyan, mintha követnék és milyen igaza is volt. Öt kirigakurei shinobi követte a Hullámok országa óta. És egy nap után végre majdnem elérte a célhelyet. Meglátta Kirigakure tornyait és megérzet az öt követő ellenfeleket is. (Kagura harmadik szeme). Először nem vett komolyan őket, nem hitte, hogy őt követik, pedig ez a valóság, az igásság volt. És csakhamar Hana is rájött, hogy az ellenség körbe akarja venni őt. Két ember elé próbált kerülni hogy ezzel elzárják az utat Kirigakure felé, míg hátulról három ellenfél közelítette meg őket. Az erélyük alapján pedig csak egy volt aki veszélyt jelenthetett rá nézve. Mégis, nem engedte meg magának azt a luxust, hogy hibázzon. Nem akart menekülni és harcolni sem, de éppen ezért nem engedhette meg magának azt sem, hogy csapdába csalják. Éppen ezért a legnagyobb chakrával rendelkező személy felé vette az arányt és még a találkozás előtt kiválasztott magának egy útvonalat melyre menekülhet és mellesleg egy csapdát (Fuubaku Houjin jutusval) is felállított, ahogyan nem foglakozott azzal az ezernyi szúnyoggal mely igencsak szívni akarta az ő vérét és mellesleg az ellenség egyik tagjának a jutsuja lehetett.
Nem kellett sokat várnia és Kirigakure meg is jelent. Egy nagydarab, izmos férfi, aki egy tapasztalt vadászkopóra hasonlott. Egy igazi égimeszelõ, széles vállal és hatalmas a mellkassal és még annál is szálkásabb kinézettel. A haja feketés amolyan szélfútta állapotban meredezet szerteszét. És a fiatalos kinézett ellenére is idõsebbnek tűnt, mint a többiek. A szeme hideg és tompa, a viselkedése pedig nyugodt és meglehetõsen hûvös volt, pont olyan mind Hana. Ő volt, mind később kiderült, Tokuya. A másik aki még megmutatta magát egy kunoichi volt. Viszonylag magas, atletikus testfelépítés, vékony mégis szálkás, az izmai jól kidolgozottak és mégis nagyon nõies az ellenfél. Barna haja copfba volt fogva, hogy ne zavarja, ékszerként csak egy rózsa alakú fülbevalót hordott és ruházata pedig egy térdig érõ fekete térdnadrágból és egy vörös ujjatlan kapcsos fölsőből állt. Ez a csini kis kunoichi volt Ahiko.
Így nézett ki az ellenség és az akció csak ugy pörgött, bár harc az sajnos nem volt. Egyedül a kis kunoichi próbálkozott egy kihivással és ehhez még gesztusosan egy kunai-t is hajított Hana lábai elé. És a kis morcos kunoichi, vagyis Hana mit csinált? Ráijesztett a lányra és ezalatt ezt szó szerint értem. Ahiko ugyanis, becsúszót Hana csapdájába, hiszen állta a lány szúrós tekintetét és csakhamar eluralkodott rajta a félelem. Hát igen paralizáló technika még a legelszántabb embert is megfélemlítette. De ekkor egy újabb rejtély tűnt fel. A szúnyogok, melyekről már korábban szóltam körbevették a lányt. Vagyis ő idézte meg őket, vagy egy bogárhasználó? Nos erre egyenlőre nem derült fény, de a morcos kis maci, alias Tokuya is szóba elegyedett és lassan a Kirigakurei ninják számára is fény derül, hogy Hana mért is van itt és hova is tart. A válasz Kirigakure és infok szállítása volt. Persze a letelepedési szándékot nem közölte velük. De ekkor jött az igazi meglepetés, hiszen a vezérnek hit Tokuya mögött megjelent egy kicsiny kis fiú, aki alig lehetet tizenhat éves és chakrája alapján chuunin volt. De ennek ellenére mindenki tisztelte és a szövege alapján ő lehetet ennek a kis csapatnak a vezére is. A neve Ruken volt és csakhamar kiszedte a lányból a nevét is és még ennél többet tett. Elvitte Hana-t Kirigakure-ba, de tett mást is ezen kívűl. Felmutatta a titkát. Egy medált, mely elnyomja a használója chakráját és biztosan a védelem miatt ez a medál csakhamar a kunoichire is került. És a kis csapat elindult a közeli falu felé, persze a két elülső ninja Ri-sen és Fyung-al kiegészülve.

Kirigakure - A Ködben Rejtőző Falu :: Kirigakure kapu

És a csapat, most már Hana-val kiegészülve el is érte Kirigakure Kapuját. Ez a rövid idő, mely alatt a kunoichi chakrája egy geninével egyezett meg, hiszen a medál elzárta előle a maradékot, kissé megerőltette magát, de volt ideje azon gondolkodnia, ki is ez a Ruken és milyen erős is. Na de ahogy elérték a kaput, voltak érdekes dolgok utána. Az örök és a város lakói. Mind összesúktak, hogy Ruken levette a medált és egy ketten még azt is mondták, hogy Hana esetleg Ruken jegyese, mert viseli medált. Na ezek eléggé felhúzták a lányt, de hallgatott és mikor kérdezett is valamit, fiatal kis zseni elcsendesítette. Így ballagtak végig a sivár utcákon, mely igencsak tetszett Hana-nak, hisz a kihalt utcák, ridegség mindenhol. Pont olyan környezett, melyben a kunoichi igazán jól érzi magát. És végre valahára elérték a Mizukage palotáját is.

Kirigakure - A Ködben Rejtőző Falu :: A Mizukage Palota

De hát a bejutás már nem volt annyira egyszerű, bár azt is meg kell valami, hogy nem is volt nehéz. Csak egyszerűen leegyszerűsítve kínos. Hana-nak nem volt az elég, hogy a medál lelassította és a chakrája szintjét lejjebb vitte, nem volt elég az öt őr, még azt is el kelet viselni Kirigakure-től, hogy bilincsbe verjék. És mindezt Ahiko-tól kelet eltűrnie, akit bár többször leszóltak, Hana-val mégsem tudott kijönni. Az út során is gyakran szópárbajba keveredtek és egyenlőre Hana-nak állt a bála, de ezzel a kunoichi beérte őt. De nem volt mit tenni és az utolsó Fujishima-t úgy vitték a Mizukage elé, mind egy körözött bűnözött, ami igaz is volt, de ezt most hagyjuk.
És végre valahára ott álhatott Hana, ahol egykoron az ősei, ahol megalkották Kirigakure-t és ahol egykoron halálraítélték a klánját. És most, jól hatvan évvel később azért volt a kunoichi, hogy rendbe hozza a múlt hibáit. Hogy beteljesítse a bátyának az álmát, a neki tett ígéretét, hogy a Fujsihima klán újra nagy lesz és visszanyerheti méltó helyét a nagyvilágban. És ahogy ott állt a Mizukage előtt végre elmondhatta, miért is van itt.
Egy hír és egy kérés miatt. Igen egy hír és egy kérés, hiszen Hana jól kigondolta azt a tervét, hogyan is adja elő magát a Kage-nak. De haladjunk sorban, hogy is történtek az események. Hana először a hírt közölte a kage-val, ami nem más volt, mind amit Yoshi-tól tudott meg néhány napja. Hogy az Iwagakurei támadás mögött, nem Konoha áll, hanem az Akatsuki és bár nem tudta, hogy a Mizukage is birtokában van-e ennek az információnak, de egy próbálkozást mindenkép megért. És csakugyan, a Kage végre megmutatta az arcát is és a legnagyobb megdöbbenésre egy fiatal –alig idősebb Hana-nal- vörös hajú fiatalember volt, aki egyből kiküldte a többi shinobit, egedül Ruken maradt a teremben Hana-val. És bár eddig nem sok mondatott mondott a falú vezetője, nagy lassan megeredt a nyelve, bár csak azután, hogy Ruken megmagyarázta Hana-nak, hogy a háború miért is jó dolog. És való igaz, a felsorolt okok nagyon is igazak voltak de a negatív okokat valahogy kifelejtették a mondandójukból. Na és visszajutottunk oda, ahonnét elkezdtük, hogy a Kage nyelve is megeredt.
Igen bátornak és ostobának tartotta Hana-t, hogy visszatért a faluba a faluba, méghozzá úgy, hogy még a kilétét sem titkolta el. Valóban, igaza volt, de a kunoichi már az elején nem akarta titkolni, hogy egy Fujishima, még annak ellenére is, hogy a mai napig halálos ítélet van minden kántagon. De ez van. Hana nem akarta eltitkolni hogy ki, mert ezzel az ígéretét vette volna semmibe. Na de azért megérezte most már a klánja miatt ellenszenvet is. Hiszen még mindig nem mondta el mi is az a kérés, és ahogyan a kage arra kényszeríttette a lányt, hogy egy közeli asztallappal nézzen farkasszemet, miközben félreérthető pózban, éppen a hajánál fogva mutatta meg neki, hogy miért is ő a Kage és mért ő a falú legerősebb harcosa. És Hana nyelve is megeredt ekkor már. Elmondta, hogy leakar telepedni a falúban, hogy helyrehozza az ősei hibáját és a klánját újra felvirágoztatassa. És a végére annyira elérzékenyült a lány, hogy még könnyeket is hullajtott. Lehet ennek volt köszönhető, lehet, hogy csodaszép szemeinek ki tudja, de végül a Kage csak ennyit mondot neki. Ha teljesítti a küldetést, melynek ő vezetője, akkor elfogadja a kérését. És Hana abban a tudatban léphetet ki a teremből, hogy nincs más választása. Vagy sikerrel jár, vagy pedig álma beteljesületlen marad.
Odakint vártak rá a többiek és a Kage parancsának engedelmeskedve a küldetés részvevőit Hana választhatta ki. Így Hana, Ruken, Tokuya és Ahiko nekiindult, hogy elkapjanak egy veszélyes gazembert, akit Hozuki Suigetsu-nak hívnak.

2009 – Június - Julius

Hozuki Suigetsu

Mesélő: Kunoichi

A Víz Országa :: Kirigakure - A Ködben Rejtőző Falu :: Kirigakure kapu 2.

Hana közölte az őt eddig kísérő személyekkel, hogy kik azok a szerencsés kiválasztottak, aki erre a küldetésre vele tarthatnak. Ri-sen és Fyung szerencsére békében elköszöntek, így a kis csapat megtudhatta mi is a küldetés. Ahogyan a dosszié végigjárt a tagok között, Hana a reakciókat nézte és igazából Tokuya kivételével nem vett senkin észre semmi olyan utaló jelet, hogy titkolna semmit. De ezzel még nem foglalkozott a lány. A csapat szétszéledt és egy óra haladék időt kaptak, hogy összeszedjék a cókmókjukat és a főkapunál találkozzanak.
Hana és Ruken a Raktárban felszerelkeztek és semmi kitérő nélkül lassan a megjelölt hely felé haladtak. Az időt pedig beszélgetéssel töltötték és Ruken-re lassan visszakerült a medál is, aminek Hana nagyon is örült. Újra könnyűnek találta a testét és örömmel vette tudómásul, hogy a teste újra a helyes sebességgel mozog. Bár a beszélgetés nem végig tartott, de annyi kiderült, hogy a falusi lányok nem nagyon szeretik Hana-t és ez mellett Hana a medált biztosan látni fogja még, hiszen hordania kell a falúban egy kisebb ideig még.
Ahogyan pedig visszatértek a főkapuhoz, már mindenki ott volt ás fény derült arra is, miért nem szeretik Hana-t a falusi lányok. a medál miatt, melyet elméletben csak Ruken jegyese hordhatna. Na de nem kellett attól félnie a kunoichinek, hogy elvan jegyezve, hiszen Ruken bár egy aranyos fiú volt, Hana-hoz nagyon is fiatal. De minimum láthatta, ahogyan Ruken leosztotta Ahiko-t az okoskodásáért. Mondjuk meg ráfért már a kiscsajra, de Ruken szavai kissé meghatották akkor a is a lányt. „Lehet, hogy te nem látod benne azt a lehetõséget, mint én a falunk számára. Erõs kunoichi, aki még a falunk dicsõségére válhat… s nem a falu az elsõ?” mondta Ruken-san Hana-tról. És most már a kunoichinek ehhez az elváráshoz is fel kelet nőnie. De most már csapatvezetőként kellett viselkednie és éppen ezért meg kellett ismernie a társait.
Mindenki bemutatkozott és ismerete a tudását is, bár nem a részleteket, hiszen egy shinobi sohasem fedi fel a titkait. Tokuya Suiton beállítottságot közölt magáról és csak sejtetni lehet, hogy azt a bazi nagy kardot használja elsődleges fegyvereként. Ahiko szintén Suiton elemű volt és mellesleg mind később megtudta Hana, bogarak van szövetségben. De Ruken okozta a legnagyobb meglepetést a Katon- Doton beállítottsággal. És ennyi elég is volt kezdésnek, bár a kunoichi megjegyezte, hogy egy napot szentelnek egy kis gyakorlásnak, hiszen össze kell szokniuk. Ja majdnem elfelejtettem! Hana is közölte, hogy tud hasonlóan a társaihoz. És ennyi elég is volt elindultak.

A Víz Országa :: Határvidék 2.3.

Egyre közelebb és közelebb kerültek a célszemélyhez, ahogyan az eső is rázendített és teljesen átáztatta a csapat tagjai-t és szinte megfagyasztotta az ereiket. De ez egy shinobi számára mellékes, de ahogyan az éj kezdett leszállni muszáj volt egy pihenőhelyet keresni ,mely könnyen védhető, nem annyira észrevehető és mellesleg nem ázik be. Hiszen valljuk be, azért elég kellemetlen lenne ha valaki éjjel rájuk törne, figyelő ide vagy oda. Ahogyan pedig elfoglaltak, szerencsére egy üres barlangot Hana vállalta magára az egész éjszakás megfigyelést vagyis inkább nevezzük őrködésnek. De még ezelőtt közölte Ruken-nel az elképzelését arról, hogyan is lesznek osztva kutatás során, bár egyenlőre a részleteket nem közölte erről az elképzeléséről. És a legnagyobb meglepetés akkor várta, mikor reggel Ruken-san beszélt vele.
Az egész éjszakát igazából avval töltötte, hogy figyelte a környéket és chakrája segítségével megpróbálta meghatározni az esetleges ellenség jelenlétét. Persze ha van ilyen, hiszen még mindig a saját országukban vannak, de úgymond sohasem árt az óvatosság. Nos szóval ott tartottam, hogy reggel Ruken-san felkereste Hana-t és felajánlotta, hogy bizony ő megtanítja a lányt egy két elkapásra alkalmas jutsura.
Ayatsuito no Jutsu bemutatása könnyedén sikerült Ruken-nek és az átlendülés egyik ágról a másikra Hana-nak is. De ezután jött a neheze. Elkapni és lekötözni Ruken-sant, aki egy magas fa tetején várta Hana-t. A kunoichi nem is váratta a fiút és gyorsan haladva és gyakorolva a drótcsévélő technikát feljutott a tetejére, ahol is egy ügyes trükkel. Azon az ágon ahol a fiú ált, éppen ellenkező oldalán termet Hana, és a fa törzsére szegezve a drótot átlendül a túloldalára, ahol is Ruken volt. De Ruken ekkor lerendült egy szinttel lejjebb és annyira megzavarta a lányt, hogy majdnem leesett, de helyett inkább csak ót lógott Ruken felett. És jöhetett a második menet. A közöttük lévő faág felé esett, ahol bevetett két füstbombát, hogy megtévessze a fiú-t, majd pedig egy leeső vastagabb faággal kényszerítette arra a fiút, hogy meneküljön. Ami a füst miatt be is vált, hiszen ez meglepte a kis zsenibogyót. De ekkor még nem volt vége. Han több taijutsu mozdulatán is túljutott a fiú és ez nem tetszett a lánynak, főleg azután, hogy a fiú közölte, gyorsabb nála és emiatt van előnyben. Na és a harmadik menetben minden eldőlt. A fiú felhergelte Hana-t aki használva az első kaput, már gyorsaságban egyenlített, sőt még talán gyorsabb is volt a fiúnál. Előgte az ágról és megpróbálta gyorsan követni a mozgását is, de ez nem sikerült neki már. A fiú is kapcsolt és megelőzte a tervével. A levegőben találkoztak és mikor összeérkeztek egyszerűen lezuhantak a talajra, ahol Hana elharapta a nyelvét is, illetve az esésé miatt nagyon is fájt egy két csontja, de ez legyen a legkevesebb. Ruken most már tényleg komolyabban veszi, hiszen gyorsan próbálja megkötözni az alatt lévő lányt, aki így azonban előnybe kerül. Miért? Mert Ruken kapkod immár és Hana olyan nyugodt mind a víz. Egy ügyes mozdulattal hátralöki a fiú és a lábával a földre szorítja, ahogyan az egyik kezét megcsavarja. Na de ekkor kissé gonosz dolog történik. Ruken ököllel Hana arcába csap de szerencsére ez elenyésző sérülése, főleg egy taijutsu harcosnak. Hana rátekeri vagyis inkább rákötözi az egyik kötelet a fiú kezére és mire az észbe kap, már egy fához van vágva és meg is van kötözve. Hana győzött, bár azért az arca fájt.
És jöhetett a másik jutsu, melyet Ruken bemutatott egy pillanat alatt és Hana egy drótrengetegben találta magát ,ahonnét mozdulni sem tudod, bár most azért szerencséje is volt, hiszen Ruken nem annyira szorosan bénította mega lány mozgását. És Hana-nak parancsba adta, gyakoroljon.
//Ezt a technikát egy postban tanultam meg, amit ide bemásoltam://

Ahogyan a kötelek lehullnak a fiúról a lány elmosolyodik, hiszen a fiú is ismeri azon technikák egyikét, melyek ahhoz szükségesek, hogy a szorult helyzetekből kihúzzák a sértett felet, vagyis egy kötélből szabaduló technikát mutatott volna be Ruken. Ki tudja, hiszen Hana nem kérdezi meg, de ahogyan kissé új ruhájában ott feszit a fiú előtt, bár nem tétlenül, hiszen éppen a katanajátá csatolja fel a derekára, de ennek ellenére figyel a fiúra is. ~Szóval egy továbbfejlesztett változatta? Nahát, ez még izgalmasabb lesz, mind az előbb gondoltam.~gondolja, ahogyan végignézi a fiú mozdulatait, nézi, hogy mi a jutsu titka és reméli, hogy nem csak időpocsékolás az egész. ~Értem…~ mondja magában, ahogyan Ruken befejezve a jutsut egy kiúttat hagy csak a lánynak és ecseteli, hogy mik is a jutsu hátrányai. - Azért én sem vagyok ostoba Ruken-san… mondja sóhajtva, ahogyan a fiú újra beemozik és egy könyvet elővéve elkezd olvasni és ebben egy időben a kunoichi körbe néz. Megszemléli, hogyan is rögzítette a drótokat a fához, hogyan is vannak elosztva és a legfontosabb milyen hosszú drótot használt a fiú. ~A rögzítése egyszerű átkötés esetleg kitámasztás… értem, minél bonyolultabban oldjuk meg, annál több idő az elkészítése, és a harcban az idő élet, a lehető legegyszerűbb mód és mégis a leghatékonyabb. Az ellenfél kissé megzavarodik és ez elég lehet ahhoz, hogy a kis zavart az előnyömre használjam fel. Ez a jutsu valóban nem volt időpocsékolás.~ - Ruken-san…- szólítja mega fiút aki csak félig figyel rá, hiszen továbbra is a könyvet búja-… remélem nem gond ha felhasználok némi drótot a tiédből. - közli Ruken-nek a tervét aki csak megvonja a vállát, nem nagyon érdekli mi is történik. Hana pedig ezt igennek veszi. Már rájött mi is a jutsu lényege és most kíváncsi, hogy valóban igaz-e a megállapítása. Kezében egy kunai villan és a kötelek lehullnak körülötte. De a kunai nem a lány kezében van, hanem a közeli fa ágán és a kunoichi érdeklődve néz körül. ~Szóval ez a titok. Muszáj egy biztos alap és egy végső kitámasztás, hogy a drót feszes legyen, ha nincs meg az egyik akkor értelmetlen a technika. Ahol a kunai-om van, ott volt a végpont, ahol az utolsó erős rögzítés történt és a kiinduló pont ezek szerint ahonnét Ruken elkezdte…~ elemzi a látottakat, ahogyan bár ennek nincs sok köze a jutsu kivitelezésében, a megtanulásához elengedhetetlen, hiszen minden egyes látott esemény fontos. És a lány ahogyan még gondolkodik, felcsavarja a drótot. ~Vagyis a két rögzítési pont között a drót által leírt távolság egyenlő a drót hosszával, de az elosztás is nagyon fontos. Ha nem egyenletes az elosztás az ellenfél körül, könnyedén le is másolhatja a jutsut és a saját technikámat is bevetheti ellenem onnantól. De nem csak ez a lényeg , még mindig hanem az elosztás szimmetrikus vonala. ha szimmetrikus akkor a mozdulataim ismétlődőek és ezt kihasználhatják ellenem, más szóval muszáj aszimmetrikusan elosztanom a drótot, de mégis nem hagyhatok ki üres részt sem. ~ és abban a pillanatban a drótot végig felcsavarta. - Akkor nézzük gyakorlatban…- mondja halkan, ahogyan egyenlőre csak azt nézi, hogy hogyan is kellene mozognia. Nem használ drótot egyenlőre , hanem a számára legideálisabb útvonalon elemzi a pillantok alatt kitalált tervét. Szóval hogyan is mozogna, hol lenének a rögzítési pontok, ahogyan nézi közben a távolságot, elosztást és az aszimmetrikus jeleget is. Ahogyan pedig végez az ide oda ugrálással és nézelődéssel visszatér a kiindulási pontra. ~Egy két dolog változik, de így jó lesz…~ gondolja, ahogyan egy pillanat alatt rögzíti a kunai a földhöz, majd hihetetlen gyorsasággal az előbb használt útvonalon rögzíti a drótot, ugyan néhány esemény változott az előbbihez képest, de körülbelül egy tíz másodperc alatt végez is. És ót áll a csapda szélén, ahogyan egy gyors mozdulattal beugrik a közepébe. ~Nem jó…~ gondolja, ahogyan végignéz a látottakon. ~Túl sok a rész és a távolság, sokkal közelebb kellene elhelyezni egy két drótot és az elosztás is lehetne jobb, de elsőre nem is rossz.~ dicséri kissé magát, ahogyan összeszedi a drótot az előzően látott módon, és még mindig azon elmélkedik, hogyan is lenne a legideálisabb. Ahogyan pedig egy pillanat múlva újra elkezdi, a gyorsaság nem változik, de az előbbi hibák orvosolásra találnak és ahogyan a jutsu létrejön a kunoichi kissé kifújja magát. ~Már majdnem jó…~ gondolja, ahogyan újra próbálkozik. A feltekert drót a kezében van már és le is guggolt hogy egy pillanat alatt rögzítse a talajhoz. ~Most már muszáj sikerülnie…~ gondolja, ahogyan ellöki magát a földről. Kívülről alig lehet látni a mozdulatokat, de Hana nagyon is tudja hogy mit csinál. Ahogy megfordul egy fán minden egyes mozdulata precíz és gyors és nem telik bele tíz másodperc és a zsinegek rögzítve vannak, aszimmetrikusak és feszesek és a közepén éppen Ruken-san van, aki némám olvas. Nem tud menekülni semmilyen irányba sem és Hana az egyik fa ágáról csodálja meg a mesterművét. ~Most már jó lesz…~ gondolja, ahogyan eloldozza az utolsó rögzítést és a drótok a földre hullnak. - Megjöttek…- mondja halkan, ahogyan megérzi a két társuk chakráját a közelben és egy pillanat alatt a fiú mellett terem, ahogyan a két használt kunai-at visszahelyezi az övtáskájába.–Ha kell a drót szedd össze, Ruken-san …- mondja, halkan, ahogyan a fiú mellett várja a megfelelő irányba nézve a barátságtalan kunoichi-t és az öreg shinobit, akik az egész éjjelt átaludták. [i]// Írányítotam Ruken-t remélem nem gond...//

És ahogyan társak is megérkeztek a reggeli szunyókálás után a csapat szedte is a cókmókját és elindultak a hosszú útra a Hullámok földjére.

Hullámok Földje :: Határvidék 1.2.

Néhány nap telt ezóta, hogy edzettek Ruken-sanal. És el is érték a szigeteket. Az út hosszú és fárasztó volt, így ameddig kipihente magát a csapat Hana ismeretet a tervet. A két fős csapatokat és hogyan is történik majd a felderítés. Egy csapat egy sziget, és szigeteket mindig egymás mellettinek kell hogy legyenek a rádiókapcsolat miatt. Nos és ennek a ténynek a fényében nem is volt kérdés. A csapat szétoszolt és elkezdték a felderítést, nem is sejtve, hogy ez a küldetés milyen könnyű és mégis milyen nehéz is lesz.
Hana és Ahiko nem sokat haladt előre, mikor is megzavarta őket valami. Valami, mely tudott az exlawról, nem volt chakrája és félelmetesen gyermeki gonoszág sugárzott belőle. Egy kisgyerek, aki a két kunoichi útjába állt. De milyen Kisgyerek! Nem volt chakrája és felzavarta az exlawot is. Még jó, hogy Hana gyorsan kapcsolt és kiderítette mi is folyik itt. egy szelem, akinek ez a sziget a területe. Hát rossz előjel, de mivel ez egy kockázatos hely volt, ideje volt továbbállni és ezzel a szelem haragja is nőt és mikor megmutatta a szolgáját, fény derült a küldetés céljára.
Na de menjünk sorban, éppen hogy elhagyták a szelemet, máris akadály, vagyis egy jutsu akadályozta a továbbhaladást, egy jutsu melynek használója jó 50 ,méterre volt tőlük és gyorsan haladt feléjük. És mikor odaért a végcél jelent meg. Hozuki Suigetsu volt az és ekkor kezdődött el az igazi harc.
A kis párbeszéd mely lezajlott az első találkozáskor nem árult el semmit a két harcoló félről, sőt igazából még párbeszédnek sem lehetett mondani, hiszen a fiú megdicsérte a lányok szépségét és ezt Hana megköszönte viszont. De nem is kellett a bájcsevej, hiszen egyből le lehetett szűrni a helyzetből hogy a fehérhajú csávó a kis szellemlány szolgája valamilyen módon biztosan. De ez mellékes volt még akkor, ahogyan a rossz dolgok egyre csak gyűltek és gyűltek a két lány hátára. A fiú egyenlőre előkészített valamit és azt a két robbanójegyzetes kunai-t sem éri tudja megakadályozni, mellyel Hana próbálta lassítani vagy megzavarni. És a hogyan a drága kis kunoichi gyűjti az ellenfeléről az információkat, úgy kerülnek egyre csak nagyobb bajba. Ahiko rádiója csődőtt mondott a fehér zajtól eltekintve nem vesz semmit és még ha ez nem lenne elég Suigetsu is támad, bárha értelmetlenül is, hiszen Hana felkészült a drága kis vízlövedékeire, melyek éppen alulról és több irányból próbálják öt megsebezni. De mindhiába, hiszen egy ügyes mozdulattal a közben hátrébb vonult vagyis egyel följebb lévő Ahiko előtt terem és a saját rádióját adja a drága kunoichinek, mely ugyancsak süket. És míg a kunoichi társa megpróbálja a bogarait felhasználni, hogy értesítsék Ruken-éket, addig Hana foglalja le az ellenfelet. Gyors mozdulattal terem ellőtte és rúgja fejbe a Konoha senpuu-vel, de mindhiába, hiszen „Sui” megmutatja néhány újabb kepeségét. Teste vízzé alakul, vagyis pontosabban csak a feje, majd a jobb keze, mely megdagadt közben hatalmasra, elkapja a lány bokáját és ahogyan megcsóválja őt a levegőben dobja vissza oda, ahonnét jött. Semmi sérülés mindkét oldalról. És jön a második menet.
Hana kissé összebeszélve Ahiko-val egy ügyes csellel próbálja meglepni a fiút. A főhös kunoichi újabb kunai-okkal támad, miközben hátrafelé rugaszkodik el a fiú közelsége miatt, de ezúttal nem robbanójegyzetek, hanem füstbombák függnek a késen. Még szerencse hogy közben Ahiko vízklónjai lefoglalták így nem tudta támadni Hana-t, de a füstbombák egy pillanat múlva úgyis elrejtik Hana-t aki elbújik a fák között és most Ahiko-n a sor hogy lefoglalja az ellenfelet. A füst takarásában lévő ellenfelét támadja a Suiton: Suikoudan no Jutsu-val azonban az ellenség helyet csak a levegőt hasítja ketté. Suigetsu sehol, de nyugalom egy pillanat múlva máris megmutatta magát és Ahiko-t vízbörtönbe zárta, miközben felvette újra az alakját. De a kis lánynak is volt meglepetése, hiszen nem mások jönnek felmentő seregnek, mind a drága bogarai. Bogarak melyek robbannak és hol máshol, mind ott ahol Hana parancsba adta neki. Suigetsu fejét támadják , hiszen Hana azon véleménye, hogy az ellenfele csak olyankor végtelen és sebezhető. Nos nagyot tévedett, hiszen hiába támadta hátba a Raiton: Raiken-el, a jutsuja átszaladt a férfi testén, bár nem csak őt hanem a két lányt is jól megrázta, még ha nem is annyira, mind magát az ellenséget.
Vége a második menetnek és az állás döntetlen. Kissé fura frizurával ugyan, de a két kunoichi egyenlőre tartja magát és az ellenség már nem olyan vidám mind eddig. De van ennél rosszabb is, hiszen Suigetsu eltűnt és ahogyan Hana kideríti hol is van, nos ez a tény megrémiszti őt. Az egész kis tó alattuk maga Suigetsu. Hana megrémült ettől a tudattól és feladná, ha nem kiabálják le a fejét. Hogy ki? Hát Megami, a benne lévő exlaw téríti észhez a lányt, aki rádöbben, hogy ha most feladja akkor nem jobb mind egy patkány. Miért edzett akkor eddig, miért vállalta magára bátyja álmát, miért engedte hogy Shoami sensei belé helyezhesse a bizalmát, hova tart akkor ha megriad az elé álló akadályoktól. És ahogyan Hana felemelkedik és megjelenik egy pillanat múlva a Kuroikama a kezében a harc új irányt vesz.

2009 – Augusztus

Hozuki Suigetsu

Mesélő: Kunoichi

Hullámok Földje :: Határvidék 2.3.

Nem volt pihenés és megállás sem innentől a harcban és arra hamarosan Suigetsu is rájött, hogy Hana veszélyes ellenfél is tud lenni. És erre akkor jött rá, mikor egy sárkányt eresztett a lányra, hogy az széttépje őt. Sárkány, mely vízből és chakrából állt, ereje pusztítóbb volt mind azt a Hana várta, de nem tévedett egyetlen egy mozdulatban sem. Kivárt és a lehető legutolsó pillanatban ugrott el a pusztító áradat elől és utána ő támadott. A kuroikama megpördült a kezében és gyönyörű táncot lejtett egy pillanatra, de olyan nagy kár hogy alig látta valaki, hogy megdicsérje. Szélesebben egyenes és pusztító csapás vágta ketté a vízi bestiát, ahogyan az darabjaira hullót szét és egy újabb fegyver és ellenség tűnt fel.
Vagy nem is új? Nem ám, ámbár most már szilárd állapotban vette fel a harcot a lánnyal Suigetsu és megakarta torolni a sárkány elestét és mellesleg egy egyszerű támadással felnyársalnia lányt. Kezében egy vízből készült kard (Mizukuri no Yaiba), arcán elszánt kifejezés és a támadás? Alulról indított vágás, mely megakadt Hana másik kardjában és itt mutatkozott meg Hana igazi tudománya, a kardforgatás. Mert a lány együtt élt ezzel a képességgel és az öröksége miatt szinte kisgyerekkorától mesteri kardforgató volt és mára már ezt a szót is túlszárnyalta. Eggyé vált azzal a kardal, melyet a bátyjától kapott. Kihasználta az ellenfél csapását és megpördülve a tengelye körül mellkason rúgta a fiút ahogyan a kezében megjelent kardja párja is. De még nem volt vége a harcnak. Mindketten egyre csak zuhantak a víz felé és csak egy támadásra volt már idő. Hana mindet megtett, elhajította a fegyverét, mely végigszántotta a fiú vállát, aki egy pillanattal később egyé vált újra a vízzel.
És a hogyan Hana is megérkezett a víz felszínére, a harc újabb fordulatot vett. A víz újra megelevenedett a lány alatt és a mélybe rántotta. Nem volt képes lélegezni és alig mozogni. A víz valahogy nehéz volt és égre mélyebbre húzta a lányt. Az előtörő emlékeke a véget jelentik, a múlt emléke az az érzés, mely jelzi, a halálraítélt reméli, hogy valaki emlékezni fog rá. De Hana-ra nem tört rá ez az emlék. Az öreg Shoami sensei szavai jutottak eszébe, aki a kardforgatás igazi művészetét tanította neki és a harc alapjainak legjavát. És az öreg bohókás öreg tanácsa most jól jött a lánynak. Minden erejét összeszedve, saját magát is kínozva, szinte szadista módon a víz alatt hajtotta végre a Raiton: Raiken (Villám Elem – Villámököl) technikát és ahogyan a villámok körbetáncolták vizet minden elsötétült.
Ki tudta mennyi idő telhet el, de fura állom zavarta a lányt, állom mely semmi jóval nem kecsegtette és előhozta a régmúlt emlékeket, melytől a lány szabadulni akart.

(Ez rész fontos dolgokat tartalmaz, ezért bemásoltam, mivel későbbi történéseket előre vetít ha minden igaz…) Hana egy furcsa helyen találta magát, egy kis hegyen talán? Nem, egy hegy tetején, egy kicsiny kis réten melyet fák vettek körbe és a tisztán közepén egy fehér fa, egy fa mely annyira ismerős volt neki. Nem tudta honnét, de mégis olyan érzése volt, hogy már járt itt. Talán egy másik életben? Nem, biztosra vette, hogy ezt a helyet már látta ebben az életében. És miközben némán állt ott sötét felhők gyülekeztek. - Már tudom…- mosolyodott el, ahogyan kicsit csalódott magában, hogy gondolkodnia kellett azon hol is van. Talán egy kicsit szégyellte is magát, de ez legyen a legkevesebb most. Lassú léptekkel sétált a fához, ahogyan fehér kezét végighúzta annak tükörsima kérgén. – Semmit sem változott az évek alatt…- mondta mosolyogva, ahogyan arcára egy vízcsepp csöppent hihetetlen sebességgel. Ahogyan végigfolyt bájos arcán egy pillanatra azt a látványt nyújtotta hogy sír, vagy talán azt is tette, hiszen ez a hely a múltjának egyik legemlékezetesebb és talán egy egyik sorspontja volt. A hely ,ahol Yoshi-val a szerelme kiteljesedett és ahogy visszaemlékezik arra a napra, fejét lehajtva borítják be az esőcseppek mind a lányt és a környezetét. Talán Hana könnyei a múlt miatt. Szívébe égett az a nap és amit mondott „A kulcs a szívemhez itt van a kezemben és ezt most neked adom… „ - … igen ezek a szavak voltak és nem volt időm elmondani Yoshi, nem volt időm elmondani....- mondta, miközben keze ökölbe szorult, de akkor meghallotta, meghallotta azokat a szavakat melyeket nem tudott elmondani az utolsó találkozásukkor. Melyeket talán nem mert elmondani, nehogy véget érjen az az álom melyben élt. - Visszaveszem a kulcsot, és lelkem mélyére temetem, mert nincs szükségem olyan hasznavehetetlen dolgokra mind a szerelem, nincs szükségem a gyengeségre, az akaratgyenge emberekre, a céljaim tiszták és aki az utamba áll a meghal, ahogyan most te is…- halotta szavakat saját magától, ahogyan lábai öntudatlanul mozdulatlak. Keze végig simítototta a fát, ahogyan megláttam. Meglátta saját magát, ahogyan a valaha szeretett férfi felett áll és a katanája éppen lesújtani készül a több helyből vérző fiúra. A lángok olyan illúziót keltettek a távolban mind a felkelő nap sugarai, ahogyan a füst messziről és jól látható volt. A kard pedig ennek fényében lesújtani készült, ahogyan a kunoichi teste magától mozdult volna, de ledermedt. Ledermedt attól, ahogyan saját magával nézett farkasszemet, ahogyan a kard kettéhasította a levegőt és a fiú vére beterített mindkét lányt. - Ez a sorsod Hana és nem kerülheted meg, ezt nem… és a lány körvonalai lassan elhalványultak, miközben a hangokat halott a messzeségben, hangokat melyek róla beszéltek, hangokat kiknek a hangjai ismerősök voltak. És a ahogyan látta saját magát átváltozni azzá aki benne élt még utolsóként látta Kumogakurté égni, a Rankai-Enkyuu –ot beborító lángokat, és a kard izzó alakját mely megölte a férfit akit valaha szeretett és ki tudja talán még mindig szeret. Látta a melléből kiálló kardját és tudta Hamacho Yoshitaro hallod.

És mire felébredt a társai hangja és a fájdalom fogatta, na meg a lehető legszörnyűbb hír. Suigetsu megszökött valahogyan és a nyomát üthetik annyi szent. Nem volt választása senkinek sem, vissza kelet térni Kirigakure-ba.

(Ez a rész egy jutsu tanulás, mely nem számít bele a bővítménybe, de nem akarom, hogy esetleg eltűnjön ha esetleg újra költözne az oldal…)

A Víz Országa :: Kirigakure - A Ködben Rejtőző Falu :: Fáradt ninja étterem 1.2.

(Ösz-vísz két post, egy-egy oldalon….)
Hana immáron hogy visszatért a falúba, csak egy nap választotta el, hogy új geninjeit megismerje. A hozzájuk tartozó dokumentumokat, melyeket tartalmazott a geninek részletes leírása, életük eseménye, illetve különböző tanácsok a chuunin tanítóktól a diákokról, szóval minden olyan fontos írat megvolt ahhoz, hogy az ember valamennyire megismerhesse őket. Ahogyan pedig betért Hana az egyik vendéglőbe, melyben már néhányszor volt eddig, nem várt esemény volt kibontakozóban.
Elolvasta az iratokat egy csésze tea mellet, ahogyan az egyik pillanatban megjelent a három genin palánta is és teljesen tudatlanul, a kunoichi kihallgatta őket és az elhangzottak alapján véleményt formált róluk, mely igen tágas és zegzugos volt még, arra éppen elég, hogy azt lehessen mondani, valamennyire kiismerte őket.

Seimitsu Kazuya // Előtörténet //Adatlap
_ vezető személy a csapatban, kissé forrófejű de eszes diák, nyugodt és megfontolt is tud lenni

Gouhara Mei // Előtörténet // Adatlap
_ lobbanékony, energiában és büszkeségben gazdag és emelet beképzelt és nagyszájú is

Moeru Sora // Előtörténet // Adatlap
_csendes, érdekes vagy unalmas alak, ennél több ne derült ki…

2009 – Szeptember

Hárómból kettő marad

Résztvevők: Seimitsu Kazuya , Gouhara Mei , Moeru Sora

A Víz Országa :: Kirigakure - A Ködben Rejtőző Falu :: Kirigakure levéltára

Na ez is elkezdődött. Az a lány, aki mindig mogorva sőt szadista volt, kapott három kis díszpintyet, hogy az ő rakoncátlan szárnyai alatt tanulják meg mindazt, ami egyet jelent azzal a szóval, hogy Shinobi. És negyed óra késéssel, reggel hat óra, tizenöt perckor pedig kezdetét is vette a szórakozás.
Hana végül is késve ért a találka helyszínére, de ki akar sietni a csípős hidegben, mely korán reggel áthatotta Kirigakure ködös utcáit. Korán kezdődött a nap, de milyen jó vége lesz, vagyis Hana-nak, mert a kis nebulóknak bizony ez maga lesz a pokol. És bizony a kunoichi a rosszabb énjét mutatta meg. Mogorva és rezzenéstelen arccal vázolta fel, hogy mire kell számítaniuk a gyereknek, akik csendben ültek és halhattak egy ideig. Mert hát egy jounin lány, kinek keze a katana markolatán van, nem éppen bizalomgerjesztő látvány. De az sem, ahogyan Mei beszélt válaszképpen. Nagyképűen visszaválaszolt és szó szerint ki lehetet venni a szavaiból, hogy nem engedi meg Hana-nak hogy irányítgassa és bizony ennek megvolt a hátulütője is.
Hana egyszerűen lerúgta a kicsi genint és rálépve mellkasára egyszerűen végezhetett volna vele. Összetörve a bordáit, összeroncsolva a belső szervezi lassú és shinobihoz nem méltó halál várt volna rá, de az egy mási történet, hiszen a kunoichi nem akarta megölni a lányt. De azért a katana is előszökkent a tokjából és egy harmadik tag nyakához szegeződött. Sora védeni akarta a lányt egy kuani-al, de nem jött össze neki a mozdulat. Nem tudta leplezni a mozdulatait és ezt a kunoichi meg is mondta neki, sőt többet is mondott. Kiderült, hogy ez a nap nehéz lesz, mert ami következni fog, az semmi sem lesz ahhoz képest ami most történt. De végül is csillapodtak a kedélyek és Hana lelépett szegény genin mellkasáról és közölte az első akadályt, az első próbát a három közül, melyek elé fogja állítani a fiatalokat.
Versenyfútás a Új Kiképző terepig a Ninja akadémián! Az első elnyel, míg az utolsó hárányal indul a következő próbán. És a geninek el is kezdték a próbát.

Víz Országa :: Ninja Akadémia :: Új Kiképző terep 1.2.3.

A három csibész azonban nem követte vakon a parancsott és megegyezve egymással egyszerre értek a célba, amin hát Hana meglepődött kissé, de viccesnek találta. De nem volt idő a szavak fecsérlésére. Egyből neki is által a másodi próbának.
Hana elhagyva azon kis fa ágát, ahonnét osztott az észt gyorsan elmondta mi is a teszt célja és a büntetés az első kör megoldása miatt. A katana-t melyet Mei elér szúrt a földbe meg kell szerezniük ez volt a cél és a büntetés? Hogy a senseiük, vagyis Hana nem fogja vissza magát, bár ezt egyenlőre nem nagyon mutatta meg nekik. A két fiút elrettentette ugyan két shurikenel, Mei nem hátrált még annak ellenére sem, hogy a kunoichi majdnem a két szem közé bokszolt. nem ijedt meg és nem nagyon engedelmeskedett a tanácsnak sem. Támadott. Leguggolt és kilőttem magát Hana felé, aki boszorkányos ügyességgel kerülte el a támadást. A ninja to-ra tenyerelve ellökte magát a földről és egy félkört leírva azon a helyen pottyant le a földre, ahol egy pillanattal korában még Mei ált és szegény lány pedig a földet nyalta végig és a levegőt ütötte ketté. És Hana kissé cukkolta is genineket. hiszen Kazuya ott maradt ellőtte de nem csinált semmii, Sora pedig elbújt valahova, méghozzá helyesen. De a kicsi kunoichi vérszemet kapott.
Egy rúgást indított Hana felé de elkésett. A jounin megelőzte őt és egy chakrával enyhén vegyített ütést mért a Mei gyomorszájára aki négyet is bukfencezett a porban míg megállt. Egy kő felvágta a homlokát, de Hana biztat és okít szavai erőt öntöttek bele. De közben nagyon is távol sétált a kardtól és Kazuya ezt kihasználta. De ezzel csak Hana csapdájába esett, aki szándékosan alakította így a helyzetet, hogy a fiúkat is bevenni végre a tesztbe. Kazuya két shurikene azonban lágyan, mind a levélszirom volt elkapható, de a helyzet bonyolódott és hamarosan izzasztó helyzetek következtek. Mei közben támadott, hiszen Hana Kazuya-val volt elfoglalva. Hana lebukott így Kazuya és Mei belesétált a csapdájába, hiszen mikor eltávolodott a kardtól éppen a két genin közé sétált. így Mei shurikenjei Kazuya-t támadták egy pillanattal később. De a kunichi nem tudta végignézni, hogyan is cselekszi a fiú genin, hiszen Mai a kardért rohant és Hana z utolsó pillanatban tudott csak közbe lépni. A kard nyelére ugrott, mely majdnem elhagyta már a talajt és egy felülről indított rúgással Mei-t padlóra is küldte, bár azért a lány még védekezni tudott. De ezt a helyzetet kihasználta még Kazuya is, hiszen sikeresen túlélte a shurikeneket és oldalról Hana-t akarta eltrafálni, de sikertelenül. A lány elhajolt és hátravágódva elegánsan talpra érkezett és ezzel a második feladat le is zárult.
És egyben a próba is. Hana ellátta a sérült genineket, főleg Mei-t és elemezte a mai napot is.

„Mint mondtam a mai nap három próba elé állítódtalak titeket és ennek most vége. Mind a három próbát teljesítettétek. – közölte veletek a hírt. De ti csak kettőről tudtok…- Az első próba az volt, ahogyan megjelentem ellőttetek. Szándékosan rideg és érzéketlen, sőt kegyetlen voltam. ÉS ennek a próbának a lelki erő megmutatása volt a célja. Az erőnek, hogy nem roppantok-e össze a nagy súlyok alatt. Ha ugyanis egy shinobi félénk, sőt meghunyászkodik, elmenekül csak azért, mert az ellensége komoran néz rá, vagy rájön, hogy erősebb nála, aki cserbenhagyja ezzel a társait vagy saját ostobasága miatt veszélyezteti őket, nem való geninek. Mert a geninek alapelve nemcsak a tanulás, a kepeséggel fejlesztése, hanem a csapatmunka teljes körül megtanulása. Ez volt a teszt második része, a verseny, mely igazságtalan volt. Csak az első nyert, a többi veszít, az középső pedig semmit sem kap. És ti az helyet, hogy félredobva a csapatmunkát igyekeztetek volna a győzelem elérésére, a csapatmunkát választottátok. – kissé elhalhatott, ahogyan szemetekbe nézett. – És helyesen. A csapat egyetlen egy tagja sem emelheti magát a csapattársai a csapatmunka fölé. Ti egyelőek vagytok, erő vagy tudás különbségek ellenére is. És el is érkeztük a harmadik próbához. Ahol a képeségeiteket, a tudásotokra, a bátorságotokat mértem fel. ÉS Sora híján mind megfeleltek ezen ténynek is.”

És bizony, Sora nem avatkozott közbe, ezért megbukott. És ki lett rakva a csapatból. (Elhagyta az oldalt személyes okokból). De ezzel még nem volt vége a mai napnak, hiszen Ruken-san jelent meg és csak ennyit mondott.
- Kitört a háború… Mizukage-sama összehívatta a falú legjobb jouninjait a hét karforgatóval egyetemben.
És ennek nem lehetet nemet mondai. Hana elbúcsúzót a fiataloktól és várta a háború borzalma.

2009 – Október_November

A fa ellem

Mesélő: Haruno Sakura

A Víz Országa :: Kirigakure - A Ködben Rejtőző Falu :: A Mizukage Palota 2.

Hana éppen megkapta a kis gyerkőceit, azonnal fontos teendők elé állították. Ez nem volt rend! Főleg, azok azután amit ez a nő mondott neki. Azért adta alá a genineket, hogy Hana-ban lévő sötétséget megtörje és végre olyanná varázsolja, alakítsa amilyen valójában. De mikor végre valahára kezdte a nő megérteni a lényegét egy bonyolult veszélyes küldetésre küldi, melynek kimenetele semikép sem biztosított és mellesleg mind kiderült az ember akit meg kell ölnie, Konohagakure-i. Egy férfi aki Konoha legendás vérvonalát birtokolja, a Mokuton elemet! A küldetés pedig alig ismert. Ami biztos volt, hogy a férfi, név szerint Shinto Shun Kumogakure utazik, hogy ott diplomáciai kapcsolatokat frissítsen és egyéb ismeretlen küldetést hajtson végre. Ismert volt még, hogy hajóval kell útra és a kikötő a Hullámok földjén van. És a feladata, hogy mikor visszatér, Hana várjon rá és végezzen vele. Ennyi volt a küldetés ismertetése és kiderült belőle, hogy ez nem lesz egy hétköznapi küldetés.

A Víz Országa :: Kikötõ 15.16.

Elindult hát a Víz országának legnagyobb kikötőjébe! És volt annyira könnyelmű, hogy lekéste a hajót. Bár azért valljuk be, nagyon szoros volt. Sőt, mondhatni hajszálon múlt, hiszen mikor megékezett még ott horgonyzott, csak hát a megfelelő papírok nélkül nem tudta kikérni, hogy melyik is az a hajó és addig hátráltatták, míg a hajó vitorlát bontott és elment. De ez nem hátráltatta a lányt. Utána futott, igaz a víz felszínén, mely elégé érdekes volt egy két öreg halásznak, de hagyjuk. Gyorsan utolérte a hajót és felugorva rá tisztázta a helyzetet, ki is ő, ki a kapitány, miért ment el a hajó és ami fontos, mennyire titkos a küldetés. Még a kapitány sem volt teljesen beavatva, de egy fiatal nőtöl ez elvárható volt, hiszen ki halott már fiatal női kapitányról? Nos akkor Hana. A hajó pedig útra kelt és egyre közelebb hozta a szigetvilágot.
De ez az út nagyon érdekesen alakult. Megami nagyon aktívnak mutatkozott, talán a lehetőség miatt és ez zavarta a lányt, na meg persze a hajó azon utasait, akik látták a magában beszélő lányt. De amit a démon mondott nagyon is igaz volt. Hana egyre jobban nem hasonlított az egykori önmagára, melyet a démon önagysága annyira szeretett. Egyre érzelgősebb volt a lány, sőt mondhatni egyre jobban nem hallgatott rá. Nem tetet amit ő akart és kihagyta őt minden jóból, hogy őt idézzem. És ez nem tetszett neki. De ez az utazás még csak akkor kezdődött.
A hajó közel a célhoz bajba került. Hatalmas viharba keveredett és egy villámnak köszönhetően ki is gyulladt. Hana pedig éppen kéznél volt. Shinobi kepeségeinek hála, segíthetett volna a legénységen és ha a régi énje lett volna akkor ott, valószínűleg nem is segít, de mind mondtam, mára megváltozott. Segített, a démon legnagyobb sajnálatára és elvágva az árbocok köteleit az égő vásznak a vízbe hullódtak, ahogyan a legénység is. A hajón éppen jókor csapott ágy egy hullám és megtisztította a fedélzetet. A legénységet, a kapitányt, sőt majdnem Hana-t is a tengerbe száműzte. És a lány újból válaszhatott a két énje közül. És méghozzá ismét a jót! Megmentette a legénységet, bár akit tudott és a viharból is könnyedén kisegítette a hajó kapitányát, a hajót és annak legénységét. Sok ártatlan életet megmentve ezzel. De amikor ő visszahúzódott a hátérbe és elült a vihar mindenki a kapitányt éljenezte, nem őt. De ez így volt rendjén és aki egyedül neki volt hálás, az a fiatal kapitány volt. És akkor Megami közbeszólt.
Eddig csak tűrt, de akkor megmutatta Hana-nak, hogy ki az úr. Átakarta venni a teste felett az uralmat, d e a lány ellenállt neki és ezzel komoly fájdalmat eresztve útjára. Nagy nehezen a szobájába zárta magát és megtudta a kunoichi mi a különbség a gondoskodó démon és a bosszúálló démon között. Eddig sohasem érezte azt, hogy Megami ennyire agresszív lett volna, segített a lányom mikor kellett, de mostanában mivel a kunoichi jó útra tért, nem értettek egyet. Akkor pedig megmutatta valójában ki az úr. Rávilágította Hana-t, hogy mennyivel tartozik neki és mellesleg, hogy mik a valódi céljai, hogy miért ment Kirigakure-ba, miért tette azt amit tett. És bár ezt a lány sem felejtette el, a véleménye változott. Elakarta pusztítani Kirigakure-t, bosszút akart állni a klánjáért, de ahogyan egyre több napot töltött ott, egyre jobban otthonának tekintette azt a helyet és kezdett megváltozni. De az utolsó pillanatban egy pap mentette meg. Elűzve a démont és a magára maradt lány megértett! nem tudja hol a helye a világban. Üresnek érzet magát, célok nélkül élt immáron. És egy új célt keresett, hogy ne csak azért éljen, hogy kordában tartsa a benne élő exlaw-ot.

Hullámok Földje :: Határvidék 3.4.

A hajó kikötött és a nőnek szembesüli ekelett a háború árnyoldalával. A helyszint jól ismerte már, sokat megfordult itt, de amíg régen szerettel fogadták az utazott, most már ferde szemmel néztek rá. Hiába kérdezősködött a lány, nem kapott semmire sem választ. Nem érzékelte a férfi chakráját a környéken, ami kettőt jelentett. Vagy még nem érkezett meg, vagy pedig továbbállt. De mondhatni, aki keres az talál. Hana rálelt egy iszákos vénemberre, aki jó pénzért hajlandó volt neki segíteni. ÉS Hana felfogadta az alakot. feladatául tűzte ki, hogy nézzen körül, hogy a Kumogekure-ből érkezző hajó megjött-e. a válasz nem volt, majd pedig egy újabb megbízást kapott Ha megjött, akkor szóljon a lánynak. Hana pedig békésen elülve a gyerekeket nézte a várakozás közben és eltöprengett, hogyha Yoshi-val maradt, vajon ők is összetudtak volna hozni egy ilyen gyönyörűséget. Egészen estig kellett várnia a nőnek, mire megkapta a választ. A hajó már fél útón kikötött és Hana majdnem kitekerte a férfi nyakát. Így immáron megzsarolva, sőt megfélemlítve elzavarta, hogy derítse ki, hogy hol van a keresendő férfi. Nos akárhogyan is csinálta, gyorsan megjött az eredmény. Nem messze, egy szirt tetején. És talán könnyelműen megkímélte a férfit és a megállapodásnak köszönhetően kifizette.
Kis út után pedig rá is lelt a helyre, és a férfi a chakrája alapján ott volt, ahol annak lenni kellett. Hana azonban nem aprózta el a helyzetet. Tudta, hogy a helyet lehetséges módon veszélyes megközelíteni és mellesleg semmi értelme addig támadni, míg az ellenfele ébren van. Így megpihenve a közeli erdőben várt,míg el nem alszik a férfi. Várt, egészen reggelig. És a férfi még akkor is ébren volt. Valami nem stimmelt. Így jobbnak látta, ha odébb ál és előre elkészítet csapdával várja a férfit, de elkésett. Már ő volt a férfi csapdájában. Az egész erdő az ő műve volt és tudott a lányról. Menekülni nem volt értelme, meglett küzdeni a férfival.
És ez lehet, hogy Hana utolsó küzdelme volt. Szerette Konohát és most mégis gyengítenie kellett az erején, a feladata volt, hogy megölje ezt a férfit. És kisebb traccsparti után cselekedett is. Egy shunsin no justuval kombinált támadást inditott. A kardnak ketté kelet volna vágnia az ellenséget, de ez nem jött be. Valamiféle ninjutsu védekezést használt, mely egyértelműen a KG képességén alapult, sőt ezután azonnal támadott és egyetlen csapással küldte padlóra kunoichi-t. Eltörte a csuklóját, majd fölhöz vágva a tehetetlen lányt kificamította a vállát és eltörte a kezét több helyen, majd nemes egyszerűséggel lerúgta a szirtről. Hana a habok közé veszett és elvesztve az eszméletét, biztos volt benne, hogy ezek voltak élete utolsó percei.

2009 – December_Január_Február (2010)

A szerelem ösvénye a sötétségbe vezett...

Résztvevők;: Hamacho Yoshitaro , Yamato Kameko

Hullámok Földje :: Kis Erdei menedék 1.2.3.4.5.6.7.

Hana egy ismerős helyen ébredt, olyan helyen, melyet már nagyon régen látott. A illatok, és a hely melegsége mit sem változott és ez a nosztalgikus érzés derítette fel a lányt és egyben ébresztette rá, hogy az álomnak hitt, valóságosabb volt, mind azt valaha is képzelte. Minden porcikája fájt, ahogyan még a levegőt venni is alig volt képes. De élt és mind később megtudta, nem csupán a szerencsének köszönhette a drágalátos életét. Megmentett őt valaki, valakik, régi ismerősök, kiket elakart felejteni, de a múlt emléke sohasem szűnik meg és abban a pillanatban valóságosabb volt, mind valaha. Fujishima Shoami, Hana egykori mesterre ült a hintaszékben és nagyokat pöfékelve ősz bajsza alatt mesélte el a lánynak, hogyan talált rá és mekkora szerencséje is volt. Shoami megszegve ígéretét visszatért és ez később még rengeteg bonyodalmat és szenvedést hoz majd rá, de ez még a jövő meséje.
Még valaki ugyanis volt a szobában, egy ismeretlen alak, de a chakrája mit sem változott. Egyből tudta a kunoichi ki rejtőzik azon maszk alatt és ahogyan lehullt a lepel, úgy ölelték át egymást a szeretet férfival. Hamacho Yoshitaró és Hana Fujsihima újra egy helyen volt. Akárhogyan is elakart szakadni a lány a múltól, sohasem volt rá képes, akárhányszor elmondta magának, hogy vége, mindig örült az újabb szeretettel teli ölelésnek, mellet a Yoshi-tól kapott. Milyen vicces! Pont ezen a helyen váltak el újra és most ugyanott találkoznak. És azon szavaknál jobban, nem lehet megmagyarázni azon érzéseket, melyeket akkor érzett:
Egyre tisztul minden, egyre világosabb a táj ellődtem…]És ezt neked köszönhetem, mindig akkor bukkansz fel, mikor szükségem van rád, mikor senki sem tehet értem semmit csak te. Te vagy az én hősöm, az ember akire midig is vágytam, az ember akinek a szívem kulcsát adtam…Köszönöm Yoshi, köszönöm hogy vagy nekem… – simult a férfihoz, ahogyan élete egyik legfontosabb döntését hozta meg, azon a napon az elsőt.

„color=Yellow]Végre… minden sötétség után felkel a nap. Eddig azt hittem, hogy megvédem őt, megvédek mindenkit akit szerettem azzal az egy tettemmel, hogy olyanná válok, amivé váltam az idők folyamán. Kegyetlenné, mogorvává, ilyesztővé és legbelül szenvedtem ettől a ténytől, de most, most már tisztán tudom, miért élek még mindig, megtaláltam a ninja utamat. Nem akarok már mást, nem akarok a saját fejem után menni, a saját céljaimért élni, egyszerűen csak egyet akarok. Megvédeni mindenkit aki fontos nekem! Ez az én ninja utam most már tudom. Köszönöm neked Yoshi, köszönöm, hogy képes voltál felnyitni a szememet és bíztál bennem mindig is, hogy a szereteted sosem enyhült irántam. Helyesen döntöttem, mikor neked adtam a kulcsot… [/color]”

És ahogyan újra ölelhették és csókolhatták egymást, Hana lassan elindult azon ösvény felé, mely teljesen más irányt mutatott, mind a meghozott döntése, de hogy melyik utat fogja választani majd, az még rejtély, annyi biztos, hogy ez a shinobi lét két ellenkező útját ismerhette meg és ez volt az első ösvény, melyen elindulhatott.

És ahogyan a villám csap le, úgy robbant be az a személy, aki mindent megváltoztatott. Fél év telt el azóta, hogy Hana és Yoshi ugyanezen a helyen beszélgettek és azok a szavak nem tűntek el a semmibe. Akkor Yoshi elmondta Hana-nak, hogy az egész háború mögött az Akatsuki áll. És most, megjelent, nem, három megjelent közöttük és Yoshitaro egyedül szállt velük szembe. Hana nem volt olyan állapotban, hogy segítsen neki és az öreg mesterrel együtt tűntek el és távolodtak el minél messzebbre attól a helytől.
Hana hallani sem akart Yoshi esetleges vereségéről és olyannyira belelovalta magát abba, hogy semmi baj nem lesz, hogy szem elől vesztette a fiút. Bár jó kilométerek választották el őket, Hana mindvégig szemmel tartotta a shinobi fiút a harmadik szemével, de egy régi ismerős szavai mindent felborítottak és olyan titkok törtek a felszínre, melyek mélyen gyökereztek.

- Valóban? ….- hangzott fel egy ismerős és démonikus hang. – Valóban csak ennyire lennél képes? Csak ennyire? A szerelmed érted küzd és te elbújsz csak azért mert gyenge vagy? Így elmenekülsz mind egy gyerek és magára hagyod a drága Yoshit? Nahát Hana-cahn ez még tőled is kegyetlenség! – játszadozott a lány érzésivel Megami. – De eláruljak valami fontosat! Valamit, mely megváltoztat mindent? Elmondjam az igásságot? –hangja sejtelmes volt, miközben a kunoichi ledermedt.
Jól ismerte a démont, az ő módszereit és azt is nagyon jól tudta, hogy az elsődleges módszerre a démonnak a hazugság. Nem szólalt meg, nem válaszolt a démon kérdéseire, csupán némán bámult maga elé, miközben csak vegetált.
- Na jó! Elmondom ha ennyire kíváncsi vagy rá! – szólalt meg kisvártatva- Te csak egy gyerek vagy! Egy gyerek, aki a körülötte lévő világot csak fehérben vagy éppen feketében akarja látja! Elhiszel mindent, óvsz mindenkit és csak akkor vagy képes végre valahára cselekedni, ha valaki noszogat, ha valaki megadja azt a kezdő lökést! Hahahaha….- Hana meg sem mozdult, próbált nem figyelni a démon szavaira- … éppen ezért nem látod a körülötted lévő világ igazi arcát. Te azon a véleményen vagy, hogy aki gonoszságot csinál az gonosz, aki megment másokat az jó. És az olyanok mind te, csupán elkárhozottak? Tudom, hogy élvezted, mikor megkellett ölni azokat a gyerekeket! Más nem látta, de én igen! Tudom, hogy a legszebb álmod volt ,mikor a bátyád koponyáját kettéhasítottuk. Tudom hogy milyen vagy, milyen az igazi éned, az melyet bezárva tartasz a szíved mélyén! De ha már nosztalgiázunk, essen szó Yoshitaro-ról is! – ez az volt az utolsó csepp Hana poharában.
- FOGD BE! – kiáltotta fájdalmasan- Hazudsz! Én nem vagyok olyan! Egyszerűen …. egyszerűen a helyemet kerestem a világban és rád hallgattam! Rossz döntés volt, most már egyűt kell élnem vele… de Yoshit ne keverd bele! Ő az egyetlen aki képes belőlem kihózni az igazi énem! Ő az egyetlen aki mellett az igazi arcom mutathatom! – kiabálta hangosan, torka szakad tából.
- Ugyan kedvesem, én nem mondtam neked semmit! – Hana ledermedt, apró kis pupillái tágra nyíltak eme szavak hallatán! – Akkor az te voltál, nem én! A te igazi és utánozhatatlan éned! Azt hiszed hogy Yoshi az aki megmutatja ki is vagy valójában? Nem, ő csak azt mutatja meg, mikor vagy gyenge és sebezhető. Amikor vele vagy azt hiszed hogy az álarcodat, melyre annyira odafigyelsz, végre valahára félredobhatod, de ez hazugság. Magadnak is hazudsz drága… igazán csak akkor vagy ébren mikor vér tapad a kezedhez! Yoshi szeret téged? Ugyan, ő kihasznál. Mit kaptál tőle ha? Csókokat, egy-két légyottot, melyet akármelyik férfitől megkaphatnál akire rákacsintasz! vagy talán… várj…várj… hogyan mondtad? „Odaadtad neki a szíved kulcsát?” Igen ezt mondtad, a Fujsihimák sorsát. Hahahah…- Hana nem értett semmit sem, éppen ezért remeget. apró kis szája megmozdult ,ahogyan halkan, erőtlenül szólalt meg.
- A Fujsihima-k sorsa? – kérdezte vissza…
- Ohhh… igen! Azok a drága szavak! Apád mondta neked nem igaz? És szerinted ő kitől halotta? Az apjától és ő az ő apjától és egészen vissza a kezdetekig. Ez a szólás a klánunk alapelve! A klánunk melyet én és Youranki Fusjihima hozott létre! És tudott mit jelent? A fujishimák életének a célját! – és amit ezután mondott, az volt Hana számára az utolsó olyan szó melyet még úgy halhatott végig, hogy látta a kék égboltot maga fölött. – A Fujishimák születésűkkor elveszik anyjuk életét, megtagadják azt amik és vágyakoznak a körülöttük lévő világra. Szeretetre vágynak és csak szenvedést tudnak adni cserébe! És mikor felnőnek rálelnek arra, akit képesek szeretni és ez az érzést viszonzásra is talál. Ezt nevezik annak, hogy „Valakinek odaadja egy Fujishima szíve kulcsát! De tudod mit jelent valójában? Azt, hogy akinek odaadjuk, annak csak szenvedést fogunk adni, nem szeretett! Aki belénk szeret az szenvedni fog attól ami teszünk, mígnem egy nap te tulajdon kezedben leheli ki a lelkét. Átélte minden egyes Fujsihima ezt. Az apád aki elvesztette a szerelmét miattad, a bátyád aki mindet feláldozott azért hogy ezt a sorsot megváltoztassa de nem volt rá képes. Még Shoami is megölte a bátyját csak azért mert féltékeny volt rá. Minden Fujishima útja ugyanaz! És tudod, hogy miért éppen ezek a szavak? Mert az ember, akinek ezt a kulcsot odaadjuk, az-az ember lesz az, aki a legnagyobb sötétségbe taszít majd minket!

És Hana ott ráébredt arra, amit lehet hogy sohasem kellett volna megtudnia. Ez volt az a pillanat, mely kettétörte azt a tükröt, melyen keresztül mindig a jő bőbe tekintett. Meghalt az a remény, melyben hitt. Yoshi chakrája megszűnt, eltűnt és ő annyira elvolt foglalva saját démonaival, hogy semmi másra nem volt képes figyelni. Megörülve, a démon erejének egy kis részének hála dobta el a sérüléseket, gyógyultak be egy pillanat alatt és indult el, hogy megtudja az igásságot, hogy újra szembe nézzen Yoshi-val és választ kapjon egy fontos kérdésre. De útját állták, megjelent élete legnehezebb ellenfele.

//Bocsánat, hogy ennyi bemásolás található meg benne, de úgy gondoltam így sokkal jobban vissza tudom adni azt, ami történt, mintha egyszerűen leírnám! //

A borzok úra

Mesélő: Hoshigaki Kisame

Résztvevők;: Gorobei Wakayama , Sojokaze Gin

A fekete bőrű, Kumogakure shinobi állta útját, egy olyan shinobi, mely egy jól ismert falúból származott és egy olyan shinobi akit még életében nem látott és a kettőjük közti harc nem csak a puszta erő harca volt, hanem az akarat, a célok és a jó-gonosz csatája. Egy isten és egy halandó tusája. A férfi barátságosan fogadta a lányt, elé állt és nem kezét előre emelve, már messziről jól láthatóan próbálta megállásra kényszeríteni a lányt. Éppen rosszkor! Hana sietett, ahogyan egy elágazás elején állt és nem tudta eldönteni, merre is induljon tovább. Látni akarat Yoshi-t, tudni akarta mi van vele, éppen ezért nem habozott, keresztülpróbálta vágni magát azon, aki az útjába mert állni.
Hana egy gyors és látványos mozdulattal változtatott irányt, ahogyan nem az előtte álló férfit, hanem sokkal följebb egy láthatatlan ellenfelet akart levágni. Az eredeti Gorobei-t. Azt, amelyik meglapulva próbálta hátba támadni a lányt és elterelésnek küldte a klónját jól látható helyre és békésen, hogy foglalja őt le. De a terve megbukott. Hana előrántotta a derekára kötőt ninja-to-ját és keresztülvágta őt. Keresztülvágta a klónt,m mely egy gyors mozdulattal termett ott és védte az eredeti shinobit. De nem füst, hanem varjakká vált, ahogyan azok körbevették a őt, zavarva a látását és hallásást. De hogyan volt rá képes, hogy a láthatatlan ellenfelét támadja és, hogy keresztüllásson a fiú tervén. A Kagura Shingan, a harmadik szem technika, egy olyan technika, amit csak chakraérzékelők használnak. És ez a technika mentette meg a kunoichit, hogy elbukjon. Érzékelte, hogy a férfi mögé kerül és mozgósítja a chakra-ját. Nem is kelet több. Kivágódott az ellenkező irányba, és ezzel megúszta a felcsapó villámokat, melyek egy gömbök formázva égették hamuvá a csapdába esett varjakat. (Raiton: Kaminari Shibari ) De a harc egy pillanatra sem állt meg. Hana nem engedte meg az ellenfelének és magának sem, hogy egy pillanatra is pihenjen. Sokkal sürgetőbb dolga volt, nem engedhette, hogy feltartoztassák és az időt húzzák. Gyorsan akart végezni az ellenfelével. Ahogyan megvette a lábát újra támadott. Gorobei gyáván, újra a láthatatlanság alá vonta magát, ostobán, hiszen a kunoichi pontosan tudta, hogy hol tanyázik a támadója. De a férfi előnyben volt. Kivárt az utolsó pillanatig és csak akkor támadott. De még így is túl lassú volt, nem tudta átverni Hana-t. A feltörő villámok telibe kapták láthatóan a lányt (Raiton: Kangekiha ), azonban nem egy égett kunoichi zuhant a mélybe, hanem csak egy farönk (Kawarimi no jutsu). Hana Gorobei fölé került és bár az előbbi támadás megzavarta a látását, nagyon nagy előnybe került. A felülről indított csapás azonban megakadt és Hana csak túl későn látta, hogy hogyan. Biztosra vette, hogy sikerül neki ez a csapás. Felülről indított négyerejű támadás, csak elugrani lehet előle, máshogyan kivédeni elméletben lehetetlen, de akkor, megtudta, hogy lehetséges. Gorobei, két keze között tartotta a pengét, ahogyan vér folyt a lány kezeire, az ellenfele vére. Hana nem hitt szemének egy ilyen csapást csak egy kiváló taijutsu mester képes kivédeni egy ilyen mozdulattal még Hana sem lenen képes rá, főleg, hogy nem látja ellőre a támadást. De ez a férfi, Gorobei, kivédte és egyből támadott is. Újabb villámnyalábbók csaptak fel (Raiton: Hiraishin ) és ezúttal a kunoichi lassú volt. Két keze bánta, hogy nem tudta elengedni időben a kardot. A csapás elérte őt és lebénított a kezeit, ahogyan a kardjától is megkellet válnia. Túlságosan nagy előnyre tett szert Gorobei és egyre kilátástalanabb lett Hana helyzete.
De néha hátrányból is lehet fordítani és a legkilátástalanabb helyzetben jön a segítség, az isteni szikra, vagy fordul meg minden egyes harc folyamán a szerencse. Ez is egy ilyen pillanat volt. Gorobei nem támadott azonnal, ostobán megpróbálta megbeszélni a kialakult helyzetet a kunoichi-vel és ezzel nagyon nagy előnyhöz juttatta őt. Hana rájött, hogy hozzá hasonlóan a fiú is chakraérzékelő, ez volt az egyetlen egy logikus megoldás arra, hogy volt képes kivédeni azt a támadást. Nem látta és mégis védte, vagyis jól tudta, hogy Hana hol van. És a beszélgetés rövidsége lég volt, ahhoz, hogy az élet is visszatérjen a lány kezeibe.
A beszélgetésük pedig zátonyra fordult. A fiú is a lány is hajthatatlan volt. Más nem, csakis az ökleik voltak képesek beszélni egymás ellen, hiszen a szavak akkor egyáltalán semmit nem értek. A Kumogakure ishinobi egy borzot idézett meg, egy nagyobb fajtát, testét páncél borította és egy Naginata-val küzdött. Kellemetlen eszköz, de Hana sem az a fajta aki hagyja magát. De ami ennél nagyobb baj volt, hogy ezzel a színes bőrű ellenfele, mindvégig képes volt háttérben maradni, a harc következő részeiben is.
A borz átüldözte a lányt a fél erdőn, ahogyan az minden egyes pillanatban sikeres tért ki a rá egyre vadabbul támadó állat csapásai elől (Hagane mamori no jutsu // Acél védelem ). És lassan azokba a béna kezekbe teljesen visszatért az erő. De sérülés nélkül nem múltak el a tétlen pillanatok. Egy mély seb éktelenkedett a Kunovitsi combján, de ami ennél is elkeserítőbb volt, mármint a borznak, hogy a lány kezeiben megjelent a Kuroikama. És abban a pillanatban eldőlt a küzdelem. A borz támadott és a kard vad táncba kezdett(Kuroikama Tenno no Mai ). És a villámgyors shurikenkard első csapását ugyan sikeresen elkerüli az állat, a másodikat már nem. Hana megrántotta a láncot és a fegyver irányt változtatva darálta be a Naginata-t és szántotta fel a borz mellkasát, darabjaira törve annak páncélját. Vére keveredett a földel és a levegővel, ahogyan a földre hanyatlott. Hana azonban megkímélte az életét, hiszen ennél fontosabb dolga volt. Az állat jó felé űzte őt, sokkal közelebb volt a céljához, mind gondolta.
Nagyon sietett és türelmetlen volt. És ez megmentette az életét. Megnyitotta az első kaput, hogy gyorsabbá váljon és ezzel kerülte el Gorobei támadását. A semmiből lecsapó villámnyaláb hatalmas krátert hagyott maga után. (Ikazuchi Hakai ). És ezzel egy időben két újabb chakraforrástűntt fel. Egyre kilátástalanabb volt a helyzet, de láthatólag vártak és nem támadtak. Tartották mind a hárman a megfelelő távolságot. Talán esélyt adtak Hana-nak, hogy megtudja, azt, ami eddig zavarta, hogy mi történt Yoshi-val.

Egy istennő Ereje

//Ez a rész megint belet másolva, mert a történet szempontjából jobban képes visszaadni a történteket, mintha összefoglalnám, pár sorban! //

Ahogyan elérte azt a kis házikót, nem talált semmit. A kisebb csetepaté helye meglátszott ugyan, de semmi komoly, semmi kráter, olyan tiszta volt minden, mind mikor itt gyakorolt régen. És ami ennél is rosszabb volt, nem találta ott Yoshi-t. ~ Szóval elvitték! De hogyan?...~ ugrott le az egyik ágról, ahogyan megvizsgálta a helyet. A fűben, a porban látta, hogy valaki feküdt ott, de nem látta sehol annak jelét, hogy elcipelték volna, húzták volna a földön! Vagyis máskép vitték el! ~A semmiből tűntek fel! Vagyis ők is valamiféle tér-idő technikát használtak! Úgy találtak ránk és vitték el innen később őt. Ezért nem éreztem meg, hogy történt valami vele. Nem hiszem el, nem hiszem el, az a köpeny biztosan az Akatsuki-é volt, sohasem felejtem el azokat a mintákat! És a jelek szerint tudom is hogy miért! De ha erről értesül a Raikage…~ hadarta magában, ahogyan kezdett újra felfokozott állapotba kerülni, de ez nem félelem, hanem düh volt.
- A ku*va életbe! Ha ezt tudom … ha ezt tudom, melletted maradok! Megvédtelek volna! Miért kell mindig nagymenőt játszanod Yoshi? - kiabálta.

~Tudod én megmondtam! Akinek a Szíved kulcsát adod arra csak szenvedés vár! Ha most nem ismert volna téged, akkor sohasem kerül ebbe a helyzetbe, nem kellett volna megvédenie, nem lett volna itt! Az ellenfeleinek nehezebb feladatta lett volna és lehet, hogy elbuknak, ha ez máshol történik! De ő itt volt melletted! Téged védet! Hát nem csodás a szerelmi kötelék…~ jelent meg a démon! És ezt Gorobei is érezhette, egy pontban, két chakrajel. ~Mit gondolsz? Hol keresd őt, hol állj neki, ha? Annyira kíváncsi vagyok mit találsz ki!~
- Sehol! – közölte vele ~Mi?~ - Sehol!- válaszolt neki újból. ~ De miért? Mi ez a nagy változás, ez a dac, nem ilyen vagy te!~ kérdezte vissza, immáron sejtelmes kiejtéssel- Azt mondtad, hogy arra, akit szeretek csak szenvedés vár, igaz? Hogy valójában, ez a rideg és visszautasító maszk az én igazi arcom, igaz? Nos… lehet, hogy igazad volt. Annyi éven át harcoltam ellened, annyi éven át hajszoltam a minél nagyobb hatalmat, csak azért, hogy megtartassam az emberi mivoltomat és ez idő alatt csak szenvedést okoztam mindenkinek akivel találkoztam, de legbelül én szenvedtem a legjobban! Féltem saját magamtól, az aki vagyok! Mindent megtettem hogy eltitkoljam, mindenre hajlandó voltam, hogy legyőzzelek téged! És miért? Hogy elveszítsem az egyetlen embert, aki valaha közel állt hozzám? – mondta a semmibe, de akinek szánta az nagyon is hallotta. – Ma reggel elhatároztam, hogy egyetlen célom lesz, hogy megvédjek mindenkit akik fontosak nekem! Ezt határoztam el, ezt választottam a ninja utamnak. De… tudod ezzel hazudtam saját magamnak is. - ~Valóban?~ kérdezte egyre boldogabb hanglejtéssel Megami, hiszen láthatólag minden az ő terve alapján alakult- Igen! Harcoltam az ellen aki mindig velem volt, megvédett! Hittem, hogy egy nap normális életet élhettek, de a sorozatos sikertelenségek miatt szenvedtem, és lassan téged kezdtelek hibáztatni miatta! Pedig nem te vagy a hibás Megami! Hanem én! Az én valódi énem, mely olyan mind te. Még magamnak sem mertem bevallani, de igazad volt. Élveztem … élveztem, hogy olyan lehetek mind te! Gondtalanul, felhőtlenül és szenvedés nélkül élhettem azokban a pillanatokban. És most, hogy eltűnt az utolsó akadály előlem, Hamacho Yoshitaro, az egyetlen ember, aki miatt megakartam változni minden áron, most valahogy boldog vagyok és tisztán látok már mindent. Kinyíltak a szemeim…
~És mihez akarsz kezdeni? Hazamész és éled tovább a vágyaidat, ábrándozol tovább? Vagy végre valahára olyanná válasz, amilyen vagy! Válaszolj nyíltan! Most!~ utasította a démon.
- Tisztán látom, hogy mi az én életem. Megöltem anyámat a születésemkor, megöltem aki felnevelt, megöltem a bátyámat, az apámat, megöltem a barátaimat, a mesteremet. Már csak egyetlen egy dolog van vissza, megölni azt aki szeret és így istennővé váljak! (Utalás arra, hogy az Exlawot Megami-nak hívják, mely Istennőt jelent!) Így végre képes leszek mindarra amiért megszülettem. A klánom valaha élt legerősebb tagjaként halhatatlanná teszem a Fujishima nevet! És eltörlöm mindazokat, aki az utamba merészelnek állni!- fordult meg, abba za irányba ahol Gorobei ült a két társával. ~Hahaha… akkor tesztelt le ezt az elszántságod rajta! Mutasd meg, milyen erős is a Fujishima klánt! ~

ÉS a két ellenfél újra találkozott. De mennyi minden változott azóta. Hana eddig csak azért küzdött, hogy minél előbb elgördítse a Yoshi és saját maga közötti akadályt. De most, hogy ezt letudta és újra farkasszemet nézett a Kumogakurei shinobival, mondhatni egy kicserélt Hana volt jelen. A kunoichi célja már az volt, hogy összetörje a férfi mindent önbecsülését, minden önérzetét és jövőbe vetett hitét. Megakarta mutatni, hogy a Fujishima klán milyen erős, megakarta mutatni a férfinak és Kumogakure-nak, hogy lássák mindazt, ami várt rájuk.
És egyben Hana láthatta azokat az új chakraforásokat is. Egy fiatalabb férfit és egy öregembert. Azonban nem rögtön ugrottak egymásnak. A kunoichi megakarta kérdezni a férfi nevét, hogy ezzel tudjon mit írni annak sírkövére, de a nemleges válasz és a férfi nagyzoló és fenyegető szavai közepette megelégelte az eseményeket alakulását. Ez a két shinobi sohasem lesz képes az öklükön kívül mással beszélgetni, sohasem fogják megérteni egymást szavakkal, bár Hana sohasem akarta megérteni Gorobei-t, most már csak megakarta ölni.
Félbeszakította őt és egy gyors mozdulattal termet előtte. Kezei között érezte már a férfi nyakát, szinte már hallotta a gége roppanását, de abban a pillanatban megmutatkozott a túlerő. A semmiből elevenedett meg a föld és hegyes földtüskék akadályozták meg a kunoichi-t abban, hogy a hóhéra legyen a férfinak. Hana még éppen időben húzta vissza a kezét és ezzel elkerült egy súlyos sérülését, de az ellenség csapdájába került. A semmiből mérgező füst kezdett terjedni a területen, a két új alak tökéletes dolgozott össze és a kunoichi nagyon nagy bajba került. De nem akkorába, miből nem lett volna képes kitörni. A csapda doton elemű volt, erre egyből rájött, így pedig akaratlanul is előnybe került az ellenfeleivel szemben. Hatalmas robabnás közepette menekült el, (Raiton: Raiken // Villám Elem – Villámököl) ahogyan az ellenkező irányban kikerült a füst területe alól is. Azonban a méreg mellékhatásai éreztették magukat, egy kicsit, mely tünetek egy pillanat alatt tűntek el. ÉS Megami , tanításai közül az egyik legfontosabbra figyelmeztette a lányt.

~Ne totojázz, ha a lehető legkisebb esélyt is látott rá, akkor támadj azonnal, a leggyorsabban, a legnagyobb hévvel. Ne adj helyzeti előnyt az ellenfelednek, de légy előtte mindig egy lépéssel, végez vele gyorsan és ami a legfontosabb a testedet soha ne sajnáld…~

ÉS a füst egyre jobban terjedt szét a környéken, Hana-nak cselekednie kellett és abban a pillanatban, hogy bemérte az ellenfelei pontos helyzetét, kezeiben megjelent a Kurikama, de nem kezdtek táncba. Egy villámgyors Shunsin no jutsuval termest a füstöt okádó shinobi mellettt ahogyan egy villámgyors mozdulattal próbálta levágni a fejét. De nem csak ennyivel kecsegtet a helyzet, ennél jobban felkészült a kunoichi.
Ez a technika Kuroikama no Mai // Fekete Sarlók tánc-nak az egyik alapelve volt a kiszámíthatatlanság. Hiszen az egyik kard egyik kard a férfi nyakához szegeződött, ahogyan az negyvenöt fokos szöget zárt (a kard hátrafelé áll és az egyik visszafelé hajló kasza nyomódott a férfi nyakához) Így mondhatni Hana félig a férfi mögött állt, ahogyan a másik kaszát a férfi háta mögé tartotta, élét a férfi derekához majdnem hogy érintve. Ezzel azt akarta elérni, hogy az ne vegyen tudomást róla, ne is tudja, hogy ott van. A mozdulat, melyet csinál pedig egyszerű. A férfi nyakához szorított kardot megrántotta maga felé, ezzel pedig szó szerint megpróbálta levágni a férfi fejét. De a másik kard nemhiába van jelen. Ugyanis ha a férfi megpróbált volna hátraugrani, akkor egyből beleugrik a másik kardba, ha azonban csak elhajol, akkor a másikat előretolva a férfi derekánál szó szerint átdöfte volna annak testét. Se előre, se hátra, se oldalra, révén, hogy a penge hajlított, így oldalról is pengébe szaladna, a másik oldalon pedig kard és Hana várná. Egy tökéletes mesteri technika kivitelezése és a férfi, mégis túljárt a lány eszén.
Egyszerűen füsté vállt, ahogyan a kunochi annyira megdöbbent, hogy egy pillanatra védtelen maradt. Képtelenség volt reagálni ez ellen a technika, csak egy hasonló képességű harcos vehette fel ezen a téren a harcot a lánnyal, de ami ennél is zavaróbb volt, hogy a chakrajele is eltűnt, vagyis egy klón lett volna? Hamarosan kiderült ,hiszen a másik alak sem volt rest és kunoichi örülhetett az öt ért támadásnak. Hiszen a bekapott rúgás, bár fájdalmas volt, végül is folytatta a füstből, ezzel ő pedig újra levegőtt vehetett.
És az ellenfél is, aki feloldotta a füstből kiérve a henge no jutsuját. Egy újabb borz jelent meg a lány ellőtt. És ezzel világossá vált mindent. A szaglásuk miatt voltak képesek meghatározni a lány hollétét és így volt képes kikerülni a halálos csapás elől az imént a társának, feloldott az idézést. Ami annyit jelentett, hogy már csak egy borz volt hátra. De A kis csevej, melyben a borz közölte, hogy Gorobei sosem veszít és hogy adja fel a kunoichi, csak amolyan felesleg pampogás volt, bár annyi kiderült, hogy bizony a sötét arcú shinobi neve Gorobei.
És a csata kettőjük között egy pillanatig sem tartott, bár annál vadabb és hevesebb, sőt meglepőbb volt. Hana egy gyors modzulatal termedt a lény ellőt, ahogyan annak torkába vágta a kardját, de a vér helyett nemmás, mind sár kezdett csak ömleni a sebből, majd a borz a közelséget kihasználva egyszerűen fogjul akarta ejteni a kunoichit, de mindhiába. Elengedve a kardja egyik részét, még időben ugrott ki a két, őt körülölelni akaró kar közül, ahogyan a levegőben volt még, mikor áramot vezetett a kardjába. Egy pillanat alatt jött rá, hogy az ellenfele doton technikát használ és ezt ki is használta. A borz nem bírta jól a támadást, révén, hogy a testében volt még az egyik kard. A borz megvonaglott, majd lefolyva omlott össze. A kettőjük közti harc ennyi volt, de a borz mégis elért valamit. A Kuroikama-ba annyira belegabalyodott, hogy teljesen körülháloszta őt és egyben kirántotta a kardot a lány kezei közül. De oly mindegy, vesztett. És abban a pillanatban, feltűnt egy újabb chakrajel, egy jól ismert. Gorobei végre megmutatta magát.
És azonnal támadott. A villámlabdák úgy tűntek fel a két shinobi kezében, mind mások kezében a kések. Egymásba ütközve szikrázó robbanások közpete pusztították el egymást, ahogy ugyanazt a technikát használták mind a ketten, hogy megsemmisítették egymást. De Gorobei terve más volt ezzel. Míg Hana elvolt foglalva az ellenfelével, addig a borz feloldotta az idézést, magával víve a kardot. És Gorobei utolsó mozdulatával szó szerint megmutatta az igazi erejét. A puszta kezével nyelte el az utolsó labdát, ezzel biztosítva a lányt, arról, hogy ő egy villámmester. Rájött, hogy az ellenfele az elejétől fogva átverte. A borzokat csak elterelésként használta, nem azért, mert közelharcban gyenge volt. Nem... azért, hogy felmérje a lány képességeit és hogy mikor mindent megmutott, végre ő kerüljön teljesen előnybe. Bár abba tévedett, hogy ő maga teljesen észrevétlen maradt. Hana is megtudott egy-mást róla és most végre az utolsó technikájukat mutathatták meg egymásnak. A Suiken Kempon a Hachinom ellen. A lehető legritkább technikák egymás ellen. Egy történelmi pillanat. ÉS a harc haarosan véget is ért. Az utolsó szavakat intézték egymásnak, ahogyan Gorobei lerészegedett és Hana is bevetette a legerősebb technikáját. Megnyítot két kaput és nem állt meg ennél. De nem hagyhatta azt sem, hogy az ellenfele őt támadja akármikor. Megbénította, csak azzal, hogy a fiú a szemébe bámult. (Paralizáció // Kanashibari ) És ahogyan az ötödik kapu és a Gorobei félelme is elmúlt a két shinobi összecsapott utoljára.
A Kumogakure shinobi már elégé részeg volt, éppen ezért egyáltalán nem vette komolyan, vagy éppen tettet hogy nem veszi komolyan az ellenfelét. Ki tudja, egy ilyen technikánál semmi sem biztos és ezt a kunoichi is tudta, éppen ezért, egyetlen egy támadást indított elenne, egy mindent elsöprő technikát. Amikor Gorobei utoljára emelte a szájához az nedűt, Hana akcióba lendült. ÉS megmutatkozott az erő és a kiszámíthatatlanság közötti különbség. Gorobei villámgyorsan engedte el az üveget és zárta össze maga ellőt a karjait, így tompítva a lány rúgását, mely alulról érte volna a fejét. De a gyorsaság kevés volt az erőhöz. A rúgás ennek ellenére is magasba lőtte a fiút, ahogyan a kunoichi egy pillanat alatt jelent meg mögötte, de a bekötözni és ezzel együtt mozgásképtelenné tenni nem tudta. A fekete shinobi megragadta a fáslikat és táncot lejtett velük. Egy esélyt elpackázott a lány és lehet, hogy ez megpecsételi a harc kimenetelét? Nem!
Ahogyan leértek a földre, ott folytatták ahol abbahagyták. Gorobei a fáslikat kihasználva megpróbálta bekötözni a lányt, de képtelen volt rá. Hana gyorsaságának hála mindig időben kerülte ki a cseleket és láthatólag patthelyzet alakult ki a harcban, egészen addig, míg köze nem kerültek egymáshoz. Ekkor ugyanis megmutatkozott Hana gyorsaság és ereje. Egy jól irányzott ütést mért a fiú mellkasára, és ahogyan ez megvetette a lábát, Hana újra próbálkozott a technikájával. Magasba repítette a fiút, ahogyan sikeresen meg is kötözte, majd fejel lefelé ördögi zuhanásba kezdtek a föld felé. De itt megszakadt a harc. Kiderült ,mit jelent az, ha valaki csak a közelharcban jó és nincs ninjutsuja. Gorobei körül felcsaptak a villámok és Hana még időben tudta elkerülni a halálos villámcsapásokat. És mind a két shinobi a földbe csapódót.
Hana sértetlenül úszta meg a harcot, de Gorobei belső sérülései, törött bordái és a becsapódás okozta sérülései komolyak voltak. Hosszú és néma percek teltek el, ahogyan magukhoz tértek a küzdő felek és nem a béke köszöntött rajuk. Gorobei utolsó erejével megpróbálkozott az apjától örökölt technikájával. Hana homlokán megjelent a jel és shinobi által dobott kunai pontosan haladta célja felé. És mindez azután, hogy Hana már azt hitte, hogy győzött. EL sem hitte, hogy ez a férfi még mindig képes mozogni. Bekapta Hana legerősebb taijutsu fogását és még életben van, sőt képes támadni is. Abban a pillanatban a kétségbeesés kerítette hatalmába a lányt és ez elég volt Megami-nak. A démon előtört és harc hamarosan véget is ért.
Megállította Megami a kunait és a fiú utolsó technikája is csődöt mondott. A harc láthatólag véget ért, de a Kumogakurei zseni nem adta könnyebb magát, még ekkor sem. Néhány kézjel és egy villám alapú tekercs. Gorobei legerősebb technikáját sütötte el. A Gain beterítette a környéket és egy újabb kis nap gyúlt fel egy pillanatra. De még így is lassú volt. Megami már régen mögötte volt, a lány sérülései és az ereje visszatért, teljesen felfrissült volt. És az összeeső Goorbei utolsó csele egyben meghozta neki a győzelmét. Utolsó idézése, egy hatalmas borz lett az istennő végzete. Hiába használta volna Megami a fiú kardját támadásba és fiú eszméleten testét védekezésre, a a Borz nem közelharcban vagy éppen injutsban volt jó, hanem éppen genjutsuban. Megami csapdába esett és, ahogyan elterült a földön, azt látta maga ellőt, amit a belső kis világában zajlódott le.

Belső világ:

Hana közben lelke legeldugottabb sarkába süllyedt, oda, ahol eddig nem sokszor járt, de eddig mindig visszatért. A homo körbelengte a lányt, ahogyan az némán nézett körül, nézte a sötét eget, majd a kavargó örvényből előlépő Megami-t aki semmi sem változott. Vörös haját csavargatta, ahogyan barátságosan köszöntötte Hana-t.
- Jaj.. ez olyan nosztalgikus érzés! Emlékszel az első alkalomra? Akkor elengedtelek mert még fiatal voltál, de tudod, hogy most ezt nem tehetem meg. Erős lettél, gyönyörű… és szükségem van rád… szükségem van a testedre… eljött az idő, hogy újjászülessek Hana!- kacagott fel, ahogyan egyre örültebb arcot kezdett vágni. Azonban Hana, nyugodtan nézte őt, nem ijedt meg. Már nem.
- Nevetséges… még van néhány elintéznivalóm, tervek, célok, melyeket el kell érnem. Te is jól tudod, hogy addig nem halhatok meg! – közölte a démonnal- De igazad van! Emlékszem arra a napra, akkor még azért küzdöttem, hogy megvédjek mindenkit, főleg Yoshi-t, de annak világnak vége. Akkor még gyenge voltam, ostoba, egy gerek. De mára felnőttem. Idebent, te is csak annyira vagy erős, mind én. Szóval, gyerünk! – kezével megragadta a derekára kötött katana markolatát- Megmutatom neked, hol a helyed! – kiáltott rá, ahogyan a harc kezdetét vette.
A démon csak felnevetett Hana reakcióján. Hangja körbezengte a végtelen teret és megült a környéken. Még pillanatok múlva is hallani lehetet, miközben arcán, hatalmas és gúnyos mosollyal közölte Hana-val, azt a tényt, mely valós és igazi volt és egyben szégyen a számára.
- Mondd csak még is hogy akarsz győzni.. még a kardomra sem voltál képes vigyázni!!
Igaz volt, Megami szent kardja eltűnt, Hana legfőbb fegyverének holléte immáron tisztázatlan volt. A kard mely valaha a démoné, majd később a Fusjishima családé volt, immáron teljesen a homályba került, újabb gondot okozva mind a Hana-nak, mind a testében lakozó ősi szörnyetegnek. –
- Ugyan… - szólalt meg a lány- … nem te tanítottál, hogy egy fegyver csak annyira erős, mind aki forgatja? Mit számít egy kard?- kérdezte vissza, az egykori tanítás valódiságát. Hát igen, Hana-nak igazán volt már néhány mesterre az idők folyamán, de a lehető legtöbbet a benne lakozó démontól tanulta. Mondhatni, ő volt a legfőbb mesterre.
Gúnyos válasz volt és a démon, Megami is érezte, hogy a szavak, csak az időt húzzák. Tudta, hogyha megöli a lányt ezen a világon, a lelkében, senki sem lesz képes megállítani őt, és végre beteljesült az álma, a célja, melyre évszázadik várt. Visszatérhet az élők világába, abban a testben, mely a sors neki rendelt.
- Akkor kezdjük vége el…- közölte vidám hangon, és teste megmozdult.
Szemmel követhetetlen volt a mozdulat. Egy szempillantás, egy tizedmásodperc alatt termett Hana ellőt. Vörös szemeivel belebámult Hana zöld szemébe, vörös hajzuhataga, mind egy ezernyi kígyó lengte körül a kunoichi arcát, és a keze olyan volt, mind egy áldozatára lecsapó ragadozó. De most a ragadozó lassú volt. Jobb keze elsiklott a lány felett, aki ügyesen és villámgyorsan hajolt el a nyakát megragadni induló kéz elől, ahogyan abban a pillanatban nyerő helyzetben is volt. Kirántotta a kardját tokjából, és nem a fény, hanem a kiloccsanó vér csillant meg rajta. Egy villámgyors oldalirányú vágás, mely Megami oldalát érte. És a démon elmosolyodott.
- Lassú…
Egy villámgyors oldalirányú vágás, mely Megami oldalát érte. És a démon elmosolyodott.
- Lassú… - közölte a lánnyal, hiszen a vágás, immáron ténylegesen kijelenthető volt. Nem talált. A démon a kezeit ráfonta a kard pengéjére, ahogyan a kezéből dőlt a vér. De nem zavarta, a látvány és a fájdalmas érzés, még jobban felzabolázta és megőrjítette őt. És eközben Hana-nak, egy pillanat erejéig, beugrott a múlt. Mikor minden áron megakarta védeni Yoshi-t attól, hogy rájöjjön ki is ő, és így visszagondolva, nagyon ostobán, minden akkori erkölcsét és szabályát félredobva, próbálta megölni a titkok őrét. Na de nem ez volt ami eszébe ötlött, hanem az a látvány, mikor először került ide, erre a helyre, és az első csapás, mely akkor Megami-t érte. Tiszta találata a lány mellére és a kard akkor meg sem sebezte őt. Most azonban már más volt a helyzet. Hana akkor akarat gyenge volt. A lelek inkább egy gyereké, mind agy felnőtte. És ez a vágás is bizonyította, míg akkor félt a démon erejétől, immáron az irányítása alá akarja vonni.
Ostoba...- közli a lány a démonnal, ahogyan a kardot kiinduló pontként használva felugrott, nem magasra, csak annyira, hogy a lábát a magasra emelve, egy felülről indított, lefelé ható rúgással indítson, d e legnagyobb megdöbbenésre, a démon nem ellenkezett. A rúgás betalált és Megami a földre vágódott. Úgy feküdt a homokban, mind egy sóbálvány, nem mozdult, nem lélegzett, olyan volt egy halott tetem.
- ~Ez trükk lenne?~ gondolta Hana, ahogyan a lábával megfordított a démon testét. És az meredten a fekete eget nézte. - Szóval csak elkapott téged is... egy bénító genjutsu! Úgy látszik a kinti események hatással vannak erre a világra is, de az én lelkem, még mindig masszív és megingathatatlan...- nézett körbe, ahogyan a katana-t a démon feje fölé helyzet lágyan.- Még nem lehet a tiéd a testem...- közölte vele, ahogyan a kard megmozdult és a démon fejébe állt. Megami meredten nézte az eget, ahogyan teste homokká változott és a szél feltámadt. Körüllengte a kunoichit, ahogyan az csendben figyelte az eseményeket és behunyta a szemét.

A sötétt múlt és a viharos jövő

.

Mesélő: Hoshigaki Kisame

[color:b0a5=Orange2]A Víz Országa :: Kirigakure - A Ködben Rejtőző Falu :: Kórház

Hana pedig magához tért egy sötét és viharos éjszakán, Kirigakure Kórházában. Hetek teltek el azuóta, hogy a hullámok földjén elhagyta szerelmét és olyan útra lépett, melyről nem volt visszaút. Hetek, azóta, hogy összecsapott Gorobei-el és most bizony, abban a kórházi ágyban fekve tudhatta meg az igasságot mindenmről, arról, aki a hátréből írányította eddig a szálakat.

- Szóval itt fog véget érni minden, ahol az egész elkezdődött? - szólalt meg halkan, ahogyan az újabb villám megvilágította a szobát és Hana nem volt egyedül. - Te is itt születtél, itt nőttél fel, benned is megvolt a lehetőség, csupán az akarat hiányzott. Nem mertél a falúra támadni és csak a bátyádat merted megölni...- közölte az alakkal halkan, ahogyan továbbra is csak a plafont nézte. -... és most engem akarsz felhasználni, hogy amire te nem voltál képes, azt én tegyen meg, én álljak bosszút a klánunkért!- szemeivel az alakra nézett, ahogyan az újra nyúló világosság egy pillanatra láthatóvá tette az alak arcát. Shoami Fujishima arcát, az öreg és barátságos, bajuszos férfit arcát.
- Nem teljesen, az én erőm, a klánunk ereje sem lett volna elég ahhoz, amitt a szívem akart, még a bátyámmé sem, pedig ő volt az elsők közt, akik a hét kardforgatója simel éltettek. De te valóban felnőttél...- lépett egyet a lány felé- … bár nem akartam, hogy ne ilyen fiatalon és gyengén keljen vállalnod ezt a sorsot, egy kicsit még élheted volna tovább a megszokott világodat, de Megami mindent elmondott neked ha jól gondolom...- állt az ágy sarkához a férfi.
- Igen... és tudom, hogy mindenkit becsaptál, már a kezdetek óta...- nézte a férfit Hana- … elhitetted Kirigakure-val, hogy a Fujsihima klán lázadása a bátyád ötlete volt, és azzal a tetteddel, a falú hőseként távozhattál, eljátszva a szégyent és a bűntudatot, hogy te járod csak az igaz utat már csak a klánunkból...- sóhajtott fel, ahogyan újra felnézett a képzeletbeli egére- … majd Hiien...-szólalt meg kisvártatva a kunoichi- … te voltál aki arra útra terelte őt! Hogy megölje az apánkat, engem és hogy utána a testvéremmel is végezzen... elhiteted vele, hogy ő lesz az, aki megváltja a klánunkat és ezzel a tetteddel csak az volt a célod, hogy engem felkészíts. Őt tanítottad, de csak annyira, hogy én megölhessem őt, majd tanítottál engem, elhiteted velem, hogy van remény és csak azért, hogy mikor rájövök az igásságra, a lehető legnagyobb mélységbe zuhanjak...- csukta be a szemeit- De a terved csődöt mondott. Az a sötétség, melybe beleakartál hajszolni a kezdetek óta ott van a szívemben, csak rákellet jönnöm, hogy mi az odavezető út. Jó tanár voltál sensei, de Megami nálad is jobb...- fordította oldalra a fejét, ahogyan a férfira nézett- … és most azért vagy itt hogy megölj!- nézte a férfit, aki lekapcsolta a katana-jat az oldaláról.
- Nem!- hajtotta le a fejét- A tervem nagyszerűen bevált... olyan vagy, amilyennek kellett lened... - a katanat lassan a szomszédos ágyra rakta- Csak azért elfogod pusztítani Kirigakure-t, mert arra vágysz... elfogsz pusztítani magad körül mindent, mert a démon arra vágyik és ezzel eléred a halhatatlanságod... - fordult meg, ahogyan távolodott minden egyes lépéssel a lánytól- … és én segítek neked, mert a cél szentesíti az eszközt...- ért az ablak elé- Két hét múlva a A szent vizek templománál találkozunk...- szólt a lányhoz, ahogyan nyílt az ajtó és valaki felkapcsolt a lámpát, de Shoami-t nem lelték már ott, csak a hagyatékát...

De innentől az események kissé felgyorsultak. A Mizukage látni akarta Hana-t, és ezért nemmást, mind a hét kardforgató egyikét, Chojuro -t küldte el. És bár a kis vita érdekes dolgokat hozott a felszínre, hogy a fiú nem írja a meztelen női test látványát, hogy a hátán viselt kard erős és, hogy Shoami-tól kapott kardot, a Fehér fényű démont, még ő is ismeri. De nem történt már semmi meglepő. A fiú elkísérte a kunoichit a Mizukage-hoz, akinek jelentést tett, majd megbeszélve a dolgokat, távozott. Otthont pedig egy régi barátja levele várta. Hiien Ranaku meghalt és a kunoichi-re hagyta a kardját, a kardját, melyet csak egy jutsetsu tud forgatni, a kardot, mely reagál az exlaw chakrájára. És Hana egyre jobban haladta célja felé, mind valaha.

2010 – Március

Az út kezdette

Résztvevők;: Hikari , Seimitsu Kazuya

Víz Országa :: Kirigakure no sato :: Kiképzőterepek 1.2.3.

//Figyelem a történet eleje nem játszódott le! (első bekezdés)//

Hana szinte ott folytatta ahol abbahagyta. Miután elküldték arra a küldetésre csak a baj volt mindennel, egyre zűrösebbek lettek a dolgok, de minden megérte. Hana új célt kapott és nekiállhatott a céljai elérésének. De ő is jól tudta, hogy ez nehéz és fárasztó dolog lesz. Éppen ezért amint kikerült a kórházból nekilátott a tervezésnek és szerencséjére még a Mizukage is sikeresen adta alá a lovat, hiszen megbízta egy komoly feladattal. Hozzon létre egy olyan szervezettet, mely nem köthető Kirigakure-heznyíltann, de képes elvégezni olyan feladatokat is, melyhez a falúalapbóll nem adhatja a nevét. És ezen cél megvalósításához teljesen szabad kezet kapott. Így amint megtudta, hogy Hazukage Kurono a falú felé tart, megbízta Ruken-t, hogy tesztelje le, egykori Okami-s társát, hogy alkalmas-e egy ilyen lényeges tervhez. És eközben Hana is cselekedett, hiszen a Kage belegyezésével volt tanítványát, Seimitsu Kazuya-t és egy fiatal de tapasztaltabb genin lényt, Hikari-t is, belekeverte a dologba, hiszen attól a naptól, ők voltak a tanítványai. És a történet itt kezdődik.
Már előre tudatta a két genin-nel, hogy várja őket az kiképzőterepen és ahogyan megérkeztek, egyből le is zárta a terepet, nehogy akárki is zavarja őket. És nem sokat várattak egymásra, nem fecsegtek sokat, hanem egy régi eseményt játszottak újra, vagyis Hana-nak ez a teszt játék volt. Ugyanazon feladat, mellyel először tesztelte a Kazuya-t és Mei-t! Egy földbe döfött kard megszerzése és ez melett szinte nem is szúrt senkinek szemet, amit mondott. Az a néhány szócska. „ A személyes kérésemre vagytok itt.... olyan genineket akartam, akik képzettek, szófogadók és ugyanúgy küzdenek értem, mind Kirigakure-ért!” És a teszt hamar elkezdődött.

Amint Hana megadta a jelet a kezdésre, a két genin villámgyorsan reagált, méghozzá ügyesen. Hikari azonnal a Kirigakure non jutsu alkalmazva fedte be köddel a környéket, ahogyan a lehető legnagyobb csendben beszélték meg a tervüket, ahogyan Hana néhány szóval próbálta hergelni őket, de sikertelenül. Eddig bizony jelesre vizsgáztak. Bár Hana mindvégig szemmel tartotta őket a Kagure Shingan (Kagure harmadik szeme)-nal. És csakhamar rászánták magukat a támadásra. Hikari és az egyik vízklónja szemből támadott, ahogyan a köd elkezdett feloszlani és bár elsőre azt hihetnénk, hogy a kunoichi chakrája kezdett fogyatkozni, valójában okosan oldotta fel, nehogy csapdába sétáljanak, ne pazarolja a chakráját és mellesleg, hogy tisztább legyen a célpont.
Az osztályzat már csak négyes, kisebb- ostobább hibák és esély Hana-nak, oda a meglepetés ereje. És ezt Hana is kimondta, okította a tanítványait. „Nem tanította meg nektek az akadémia, hogy hogyan cselekszik egy shinobi? Ha nem tudjátok akkor elmondom! Lapulj meg! Leplezd a jelenléted, elemezd ki az ellenfeledet és mikor nem figyelj, mikor lankad a figyelme akkor támad meg. Hátulról, egyetlen egy csapással végez vele, ne adj neki esélyt, ne kegyelmez neki, hiszen csakis a feladat elérése a cél és az, aki a feladat és közéd áll, azt az akadályt gördítsd félre minden erőddel!” És Hana támadott is. Egy pillanat alatt termett a két klón mögött, ahogyan esélyt is adott nekik, hogy védekezzenek és ahogyan az egyik klón eltűnt és a második kapta csak az ütés egyértelművé vált, hogy csak egyik volt a klón. Az eredeti keze pedig már majdnem megragadta a kard markolatát, ahogyan a jounin kunoichi keze rá nem szorult a fejére és repítette hátra. Oda az első esély, és a dobás ereje elég volt ahhoz, hogy Kazuya visszaváltózón, hiszen eddig ő volt második klón, Hikari alakját felvéve.

Az osztályzat pedig már csak hármas. A tervük megbukott és Hana-nak csalódnia kellett, ahogyan tanítványait a csapatmunka lényegére is rápróbálta világítani, hiszen eddig csak Kazuya kockáztatott, Hikari nem. „Hogy valaki vállalja veszélyes részt, míg a másik lustálkodik? Nem! A csapatmunka lényege egymás segítése, minden formában! Ha erősebb az ellenfél mind ti, dolgozzatok szorosan össze, hogy védjétek egymás hátát, mert a távolság csak a károtokra megy máskülönben. A társatokat egyedül hagyni és hagyni, hogy egyedül harcoljon, akár csellel, akár a saját erejéből, csak akkor érdemes, ha az ellenfeletek is a ti szinteteken van! Máskülönben csupán a küldetés sikerét kockáztatjátok! Egy shinobi szívében sohase legyen gőg, vagy éppen becsvágy, mert azok akik ilyen tettekkel élnek, gyorsan halnak. Értitek már, mi a csapatmunka, vagy a testeteknek mutassam meg?” De Kazuya nem nagyon értette meg a lényegét annak amit Hana mondott. Ő azt hitte, hogy lazsálásnak nézi Hikarit tettét, pedig nagyon i jól tudta, hogy nem azt csinálja, csak hát nemes egyszerűséggel semmi értelme nem volt ennek a tervnek. Sokkal több eséllyel támadtak volna, hogyha ketten jönnek és nem taktikáznak ennyit. ÉS volt egy apró kis mozdulat is közben, hiszen Hana egy kunai kést vágott a semmibe, pontosabban pontosan oda, hol Hikari óvatosan meghúzta magát, pont arra a fára, pont arra az ágra, pont a fejje mellé.

Az osztályzat pedig elérte a kettes szintet, mikor Kazuya újfent a ködöt használta és ezzel igazából el is szúrta az utolsó lehetőségét. Azt hitte, hogy újból eljátszhatja ugyanazt a tervet, de ezúttal Hana is közbeavatkozott. Egy gyors mozdulattal termet Kazuya eldőlt ahogyan erősen gyomorszájba vágta és a köd feloszlott és Hikari is előkerült, aki közben csatlakozni akart a társához. „Távolságot tartani csak azonos szintű harcosok ellen érdemes.. és úgy látszik közöttük ég és föld a különbség... Reagálni sem tudtál a csapásom ellen, annak ellenére, hogy visszafogtam magam! Hogy miért? Mert a ködre bíztad magad, azt hitted, hogy megvéd tőlem, hogy elrejt előlem! És ezt csakis abból a következtetésből vontad le, hogy hagytam az előbb, hogy hozzáérj a kardhoz! Megadtam a lehetőséget, hogy felmérd a képességeimet, adtam időt, hogy kidolgozzatok valami tervet! ÉS ez a próba abban a pillanatban megbukott, hogy másodszor is a ködhőz fordultál! Csalódást okozatok nekem! És most ennek köszönhető, hogy itt fekszel ellőtem! De most... most csak rajtatok áll, hogy a mi beszélünk, vagy az ökleitek fognak beszélni helyettünk!” És hiába a szó, a másik utat választották, vagyis csak Hikari, hiszen Kazuya lényegében ki volt ütve, a földön kapkodott levegő után. Hikari terve azonban csődöt mondott. Ahogyan előkapta a füstbombát, Hana elkapta a kezét, ahogyan ő is ugyanazt kapta mind Kazuya, bár nála azért gyengébb ütést ugyanoda. De ő nem eshetett össze, nem tudott, hiszen a jounin fogta a kezét, egészen addig, míg ki nem vette onnan a bombákat és zsebre rakta. És amint mind a két genin a földön volt, Hana véget vetett a tesztnek.

Az osztályzat a végével pedig ötös. Hana szavaiból pedig minden lényeges dolog és lényegtelen dolog napvilágra jött. „Tévedtem! Nem okoztatok csalódást, hiszen úgy reagáltatok minden egyes tettemre és szavamra ahogyan azt előre vártam.. És így a tesztnek ezennel véget is vettek, megtudtam amit akartam! Gyűlöltök engem? Gyűlöltök amiért ilyen voltam? Válaszoljatok egyenesen, nem lesz semmi büntetés a válasz miatt..” ez volt az utolsó kérdése, a teszt egyik legfontosabb kérdésre. És a válaszok alapján egyértetűen nem volt a válasz. " akit gyűlölsz, annak a közelsége is bántó, ingerlő! Akit meggyűlöl az ember, legyen akármilyen közeli vagy távoli, annak a szíve sohasem lesz képes elérni a másikat! Így pedig egy csapatban sem fognak megférni! Nem fognak bízni egymásban, nem fogják megértenie egymást és ez,nagyban, sőt katasztrofálisan rontja a csapatmorált és a csapatmunkát. Ha pedig ez így alakul, akkor éles helyzetben egyenlő lehet a bukással! Így gondolom már rájöttetek, hogy ha a válasz igen lett volna, annak a személynek nem lett volna helye ebben a csapatban. A gyűlölet pedig a haragból születik és kint és szenvedést von maga után... Ezeket a szavakat tartsátok észben, hiszen a harag és a gyűlölet mindennapos dolog lesz az életekben. Háború van! És az én feladatom hogy felkészítselek tieteket az előttetek álló küzdelemre. Ez a teszt arra szolgált, hogy rájöttetek, hogy mi a különbség a ti és egy jounin szintje között, hogy mennyire gyengék vagytok és hova fejlődhetjek!" közölte veletek a teszt igazi lényegét, bár erre már rájöhetettek volna korában is, hiszen ő mondta az első szavainál, hogy „… olyan genineket akartam, akik képzettek, szófogadók és ugyanúgy küzdenek értem, mind Kirigakure-ért!” szóval ha tudta, hogy képzettek vagytok, akkor semmi értelme sem lett volna, hogy felmérje a képességeiteket. Nem anyáskodni fogok feletettek! Én vagyok ennek a csapatnak a parancsnoka és ti vagytok a katonák! Nem tűrőm, hogy megkérdőjelezzétek a parancsaimat, de nem várom el azt sem, hogy ostobán eldobjátok az életeteket. Bennetek láttam a legnagyobb potenciállt arra, hogy valaha túlszárnyaljatok engem! Ennek megfelően pedig nőjetek fel a feladathoz, váljatok felnöté és járjátok azt az utat, amelyiket akarjátok és én támogatlak majd titeket, míg Kirigakure vagy ellenem nem fordúltók! Álljatok fel!” hiszen már mindenki rendbe jött. Bár a zúzódások még sokáig megmaradnak, de ez legyen a legkevesebb. Hiszen Hana elhívta őket ebédelni, ami furcsa lehet, de mégis érdekes dolgok jöttek ott is a felszínre.

Víz Országa :: Kirigakure no sato :: Fáradt ninja étterem 2

Hana rákérdezett arra amire kellett. Hogy mondjanak valamit magukról a geninek és a hallót szavak alapján újabb meglepetés sem született. Kazuya ugyanazt mondta, mind annak idején, vagyis semmit sem változott. Míg Hikari a múltjáról nem akart beszélni olyan sokat, révén, az ott történtek elégé érzékenyen érintik. És bár Hana ismerte a történteket nem nagyon zaklatta őt. Inkább fontosabb kérdéseket vett fel. „De a tény az tény … háború van! Ha valaki mást mond az vagy hazudok, vagy éppenséggel magának sem meri bevallani, nemhogy másoknak. A shinobi világban uralkodó ellentétek és a hatalomért folytatott örökös civakodásnak köszönhetjük, hogy egy újabb nemzedék nő fel majd háború hatása alatt. És a harcszíntér nem gyereknek való! A háborúban nincs helye kegyelemnek, lustaságnak, vagy éppen figyelmetlenségnek, mert ott, akkor, abban a pillanatban nem lesz második esély. Az ellenfeleitek megpróbálnak majd megölni titeket és ti is őket! És nem azért, mert szeretitek, vagy gyűlölitek őket, nem azért hogy sikerrel teljesítsétek a küldetést, nem azért, hogy megvédjétek a falút, a bajtársaitokat... mert ezek a szavak, ezek az eszmék, az az elhatározás, mellyel megindokoljátok majd a tetteiteket, arra mennek majd ki, hogy enyhíteni próbáljátok azt az állandó öntudatod és önvádat, hogy megöltetek egy másik embert, nemmás mind önhittség. Egy harcban nem azért küzdetek, amiben hisztek, nem azokért akit szeretettek, hanem csakis saját magatokért! Azért harcoltok, mert életben akartok maradni! Mert az ember már csak ilyen! Harcoltok az álmaitokért, a szilárdan elhatározott céljaitokért és az azokhoz való út csakis a győzelmen keresztül vezet. Ha vesztettek meghaltok és odalesz minden amiért addig küzdöttél. Ezt azért mondtam el nektek, hogy tudjátok, miért edzünk majd éjel-nappal, a következő két hónapban!” És valóba, már másnap elindultak és ami azután történt, az már egy más történet.

A víz temploma, mikor a sorsok összefonodnak

(2 hónapos bővítmény)

A néhány napos utazás pedig talán még közelebb hozta egymáshoz a csapat tagjait, még ha nem is családias volt a hangulat, révén, hogy Hana mindennek lehetett nevezni, csak nem éppen egy szerető anyának. De a csapat egymáshoz való viszonya, az egymás megszokása és a zárt hely közelebb hozta őket egymáshoz. Bár ami az elzárt és titkos templom környékén történt az elkövetkező két hónapban, az igazán próbára tette ezeket a kapcsolatokat.
Na de haladjunk sorjában. Ahogyan megérkeztek, ahogyan azt előre tudta Hana, Shoami már várta őt, de ebben nem volt semmi meglepő, révén, hogy ez így volt megbeszélve. A volt mesterre azonban meglepődött, hogy nem a kunoichi nem egyedül jött, de rögtön átlátta a helyzetet, így nem volt semmi ellenvetése. És míg az első ott töltött nap éjszakáján a geninek aludtak, Hana és Shoami beszélgetése a komor jövőt vázolta fel.

- Szóval mihez akarsz kezdeni? -kérdezte Hana-tól az öreg Fujishima.
- Azt te már te jól tudod...- felelte neki- … de a helyzetet tekintve, a mostani szintemen esélyem sincs a Mizukage ellen! – fejtette ki egyszerűn az aggodalmát- Ha őt le is győzném, a falú akkor is tovább élne... az egész falút elpusztítani önerőmből nem vagyok képes.
- Azért kellenek ezek a gyerekek?- kérdezte tőle kisvártatva, ahogyan végigdőlt a székén és kérdően nézett Hana-ra
- Nem teljesen! -nézett a becsukott ajtóra- Ők ketten a legjobb geninek, olyanok, akikben hatalmas lehetőséget látok és olyanok, akiket könnyedén ráfogok venni, hogy kövessenek. - mosolyodott el- De ha nem is így alakul, még korántsem értem el a tervem kiteljesedését. - nevetett fel- Révén, hogy a Mizukage a kezembe adta a győzelmem kulcsát. -Arcára széles és gúnyos mosoly ült ki- Parancsba adat, hogy hozza létre egy csapatott és ezzel olyan szövetségeket köthetek, melyekre eddig nem is számítottam. Ha sikerrel járok, akkor az Kirigakure végét fogja jelenteni! Sőt nem csak az övét, hanem az összes faluét... - és bár Hana nem mondott részleteket a terveiről, ez a néhány szó, melyet idéztem, a hosszú beszélgetésükből, talán elárulja, hogy milyen események is kezdtek kibontakozni.

Másnap, harmadnap, negyednap, egy egész héten, sőt két héten keresztül pedig nem tellett el úgy nap, hogy Kazuya és Hikari sajgó testrészekkel nem tért volna haza és nem esett volna egyből ágynak. Révén, hogy a lehető legnagyobb erőre próbálta őket megtanítani. Nem erős technikákra, nem villámgyors és bonyolult mozdulatokra, hanem a shinobi legfőbb erejére. Nem mást adott nekik mind tapasztalatot. És ez két hét elég volt arra is, hogy megmutassa a két geninek az ő erejét, a saját erejét, sőt tanuljon ő is valamit a geninjei-től. Révén, hogy ő nem volt tözsgyökeres Kirigakure-i, a geninek alap kiképzéseit sem sajátítottaaaa el, de ezhetekkkk alatt, csak a genineket figyelve megtanulta a Muon Satsujin Jutsu // A Néma Gyilkolás Technikája alapjait, olyannyira, mintha mindig is ismerte volna ezt a technikát. De igazából, a harmadik héten kezdték csak el az igazi tanulást.
Hikari-t Hana tanította, méghozzá taijutsu és ninjutsu fogásokra, míg Kazuya-t az öreg Shoami végezte, és mondhatjuk, hogy akkor a fiúnak volt szerencsésebb dolga, hiszen az öreg nem volt annyira szadista, mind a Kirigakurei kunoichi. De Hikari ezzel közelebb került a mesteréhez. És az egyik nap, talán a negyedik hétben, Hana egy érdekes mondatott mondott a tanítványának, egy beszélgetés során.
~Ahogyan gondoltam. Te ugyanolyan vagy, mind én régen. Az én gyerekorom is nehéz és keserű volt, de én is mindet odaadtam volna Kumogakure-ért, az életemet is kockára tettem volna, vagy éppen dobtam volna el, hogy megőrizzem a békéjét. De így visszagondolva ostoba gyerek voltam. Tanulj a hibámból! Ne dobd el az életedet parancsra, vagy éppen egy ostoba ember miatt, ne dobd el egy falú miatt, egy barát miatt, egy szerető szív miatt, mert életed csak egy van!~
És lassan nem csak a geninek, hanem Hana is fejlődött. Hosszú estéket töltött azzal, hogy fejlessze a taijutsu képességeit! Éppen ennek volt köszönhető, hogy a még Gai sensei-től egyszer látott mozdulatot, a múlt emlékeiből kihalászva ugyan, de sikerült elsajátítania. Egy egyszerű taijutsu mozdulat ugyan, de annál hatásosabb, bár a pontos mozgáskoordinációs fejlesztést elég nehéz volt elsajátítania. Nem találta még az ő tehetségével és tudásával is a megfelelő ritmust, túl lassúnak ítélte a mozdulatait és nagyon nehezen érzett rá a lényegre. A pontos, precíz és erős mozdulatra, mellyel sikeresen képes kirúgni az ellenfele alól a lábait és padlóra küldeni őt. (Konoha Reppuu // Levél Erőszakos Szél)

És míg a geninjeivel továbbra is keményen de igazságosan bánt és tanította őket a shinobik életére és fejlesztette a képességeiket tovább hogy az elkövetkező harcokban nagyobb hasznukat vegye és mellesleg az ő segítségére is legyenek. De mit is értek azon, hogy fejlesztette a képességeiket? Nos nemmást, hogy minden álló nap, kemény harcot kellett vívniuk Hana-val. Harcot, melyben éles fegyverekkel és technikákkal, egyáltalán nem visszafogva magukat harcoltak. Egy ilyen állandó nap, négy részből állt. Reggeli – edzés- ebéd- edzés- vacsora- hiszen, egy shinobi-nak a megfelelő tápláltság elsődleges, főleg hogy elég sok erő kellett ennyi edzéshez is. És mindezek ellenére, képes volt megtanulni Shoami-tól egy olyan technikát, mely hihetetlenül precíz és egyben Hana stílusához a lehető legjobban is illett.

Egy Raiton technika, melyhez sok chakra, kitűnő chakrafókusz, nagy sebesség és jó reflexek kellenek. Nem, nem a chidori, de vele megegyező ha nem erősebb technika. A Rariatto // Villámló Eke Forró Kard. És ezt a shinobi világ egyik legjobb villámmesterre, Shoami Fujishima tanította meg a lánynak, annak a kunoichinek, aki állítása szerint a lehető legjobban hasonlít rá. De nem hazudok, ha azt mondom, hogy eme technikát egy hónapba tellett neki. Többek között annak köszönhető , hogy csak éjjel gyakorolta, fáradt volt, hiszen azért egy napi edzés után, az ember mért ne lenne az, illetve, hogy Hana nem éppen egy jó Raiton használó volt, hiszen a ninjutsu-.ját elhanyagolta az elmúlt években, de a Gorobei-el vívott harcában rájött, hogy csak taijutsu-val nem érheti el a céljait. Hosszú napok, sőt hetek alatt, tanulta meg annnyi raiton chakrát egy helybe koncentrálni, úgy, hogy ő ne sérüljön, illetve, hogy nem elég csak koncentrálnia chakrát, hanem a formai manipulációt használva az alakját is változtatni tudja. Hitetlenül nehéz volt már az áramoltatás is, hiszen a csakrakoncentráció olyan nagy volt, hogy egy apró hiba, és Hana keze is sérül és többek közt ennek köszönhető hogy lényegében nem egész éjszakát sem tudott edzeni, a chakrája elég lett volna ugyan, jócskán felére csökkent a nap végére, így pedig fele annyi időt tudott csak rá szánni. És kitérve a manipulációra. Hát igen, mit mondhatnék mást, mind sokk sokk gyakorlás és sok izzadás, de sikerrel vett akadály.
És lassan eljött a búcsu ideje. Tovább nem lehett maradni, hiszen lejárt a Mizukage által adott idő, így pedig vissza kelett térniük Kirigakure-ba. De az utolsó éjszakán Hana egy érdekes mondatott és feladatott adott Shoami-nak.

- Megkérlek egy szívességre! -közölte vele- Keresd meg az Akatsuki rejtekhelyét és lépj velük kapcsolatba, ajáld fel nekik, hogy üzletet akarok felük kötni és hozd el nekem a válaszukat...
- Mért nem mondott el, mit tervezel? -kérdezte vissza az öreg
- Még korai! És jobb ha csak én tudom!


Összes pontom: 60
Az összeset Jutsu tanulásra akarom fordítani! Vagyis nem kell a jounin szinthez felajánlott 25 ch szint! Az alábbi technikákat tanultam meg a bővítményben! Illetve a Muon Satsujin Jutsu // A Néma Gyilkolás Technikája ingyenes, mivel csatlakoztam Kirigakure-hez!

Konoha Reppuu // Levél Erőszakos Szél
Ez lényegében egy rendkívül gyors és intenzív gáncsolás, azonnal a földre teríthetjük vele az ellenfelet, mégpedig úgy hogy egy alacsony pörgő rúgással kirúgjuk mindkét lábát.
Szint: D
Pont: 10
Chakraszint: 95

Muon Satsujin Jutsu // A Néma Gyilkolás Technikája
Kirigakure sajátos taijutsuja, lehetővé teszi a használója számára, hogy hang nélkül közelítse meg az áldozatát anélkül hogy az észrevenné és úgy támadjon rá. Végezzen vele!
Szint: D
Pont: Alapképesség Kirigakure shinobiknak
Chakraszint: -
Megkötés: Csak Kirigakure Shinobiknak!

Rariatto // Villámló Eke Forró Kard

A ninja az ökle köré gyűjti az elektromos chakrát, és egy bika szarvához hasonlatossá formálja azt. Eztán ezekkel a szarvakkal ront az ellenfélnek, melyek képesek teljesen felszakítani a húst, ha célba érnek. Rendkívül pusztító erejű támadás.
Típus: Támadó
Besorolás: A rangú
Pontok: 50
Chakraszint: 370
Használója: Kirabi

Kéthavit köszönettel elfogadtam, illetve:

+24 chakraszint
+3000 ryo

Össz: 734 chakraszint

2010 – Május_Június_Július

Az út Takumi no Sato-ba!

Mesélő: Konan
Résztvevők;: Hikari , Seimitsu Kazuya , Fumetsu Yuma

Víz Országa :: Kirigakure no sato :: Mizukage Palota 1.2

Hana-t, Hikari-t és Kazuya-t hívatta a Mizukage. És hát nem volt kérdés, hogy mit is akar tőlük. Nemrég tértek vissza a kemény és tanuslágos, 2 hónapos edzésből, így pedig érthető volt, hogy Mei miért is küldené őket küldetésre. Hitte, sőt tudta, hogy sokat fejlődtek a geninek és hát ennyi idő elég ahhoz is, hogy kialakuljon a csapatmunka is. Ez igaz is volt! De a csapat tagjain érződött, hogy elfáradtak. Alig egy-két napja tértek vissza az edzésből, és máris feladat állt ellőttük. Hana-nak sokat kellett várnia a genienkre, de amikor végre megérkeztek, kisit sem beszélgetve indultak meg a falú vezetőjének irodája felé. Késésben voltak. De szerencséjükre leszúrást nem, hanem csak egy küldetés kaptak, ami első látásra meghallatta a geninek szintjét, vagyis Hana ezt gondolta.

„A fegyverkészítők egy üzenetet közvetítettek minden egyes falu számára, miszerint egy nagy erővel és hatalommal bíró fegyvert készítettek és azt el szeretnék adni valamelyik shinobi nemzetnek. Tudomásunk szerint az a fegyver olyan erővel bír, hogy annak a falunak a javára billentheti a shinobi háborút aki magáénak tudja!”

Ez volt a feladat alapja és a lényege? Nos Chihaya, egy fiatal Kirigakure-i diplomata élkísérése Takumi no Sato-ba. És ezzen hír alapján Hana már tudta, hogy nehéz lesz ez a küldetés. De túl sok volt az ismeretlen tényező, ezért amint kiléptek az irodából, fontos információk leltek napvilágot, melyek hát könnyítették a feladatott.

1.A feladat az lesz, hogy megóvják Chihaya a támadásoktól. A támadásra egészen pontosan a Mizukage épületétől Takumi no Sato-ig lehet számítani, vagyis az ellenséges falvaknak rengeteg lehetőségük lesz!

2.Amint elértük Takumi no Sato területét egy csepp vér sem hullhat, mert azon ország kizáratja magát a tárgyalásokból!

Ezek voltak a legfontosabb szabályok, de mégis Hana gondolatai már ekkor a kard körül forogtak. Eltervezte hogy megszerzi vagy magának, vagy pedig elpusztítja. Túl veszélyes volt ahhoz, hogy más ember birtokolja. Nos ez lehet, hogy nagyzolás, de szerinte csakis ő használhatja ki a teljes erejét majd és ha valóban ilyen nagy felhajtást tesznek miatta, akkor olyan erővel fog bírni, mely ellen veszélyes lesz szembeszállni. De ennek ellenére egyenlőre a feladatra kellett koncentrálnia. És némi megbeszélés után arra jutottak, hogy a Karom országán keresztül fogják megközelíteni Takumi no Sato-t. És amint a geninek összeszedelőzködtek, elindultak a küldetésre, mely nagy meglepetéseket tartogat még nekik.

Víz Országa :: Kikötőváros 1.2.3.4

Elindultak, de hála a nagykövet kisasszonynak, elég lassú és kényelmes tempóban érték el a kikötött. Bár útközben Kazuya és Hikari nagyon is feszült volt, ami kicsit furcsa volt. De egy hasonló küldetés során majdnem meghaltak egyszer szóval érthető volt annak ellenére is, hogy akkor nem Hana volt velük. És hiába intette őket Hana nyugalomra semmit sem ért el vele, ezért végül is hagyva őket csak elérték a kikötővárost és ekkor újra megviccelte a soros Hana-t. A hajó ismét itt hagyta őket és ez már zavaró volt Hana-nak. Eddig mindig ezt történt vele és már unta. De most nem vártak következő hajóra. Hana parancsba adta Kazuya-nak, hogy a kiskövetett vigye, míg Hikari mindhármuk cuccát. Jó kis edzés volt annyi zent. Annyira elkéstek, hogy két órába telet utolérni a hajót. És ahogyan felugrottak rá, nos Hana-t ismét váratlan meglepetés érte.
A hajó kapitányát már ismerte, megmentette az életét egyszer. (A 2009_októberi küldetés során történt) A női kapitány pedig örömmel üdvözölte őt, ahogyan Hana szóvá tette azt, hogy miért hagyták őt ott megint. Nos a válasz pedig egyszerű volt. A hajó sok nemest vitt, így nem volt ideje várakozni rá. Sőt ami ennél is rosszabb volt, egy nemes annyit fizetett neki, hogy a hajó mégsem tesz kitérőt a Karom országába. Na de a régi ismeretség ekkor jó jött. A kapitány belegyezett, hogy megközelítve a partokat, úgymond kidobja őket a célhelyen és ez jó dolog volt. De ahogyan Hana ezután saját magával volt elfoglalva, addig a gyerkőcök is kalandba keveredtek, sőt! Utána mekkorába.

~Megami! Kérdezni szeretnék valami?~ nézte csendben a tengert továbbra is, senki nem vette észre, hogy olyan lett, mintha kikapcsolták volna, pedig lényegében nem hallott semmit sem a külvilágból, olyan volt, mintha egy teljesen más helyen járna ~Mit?~ kérdezte vissza a démon, akinek felcsigázta az érdeklődését a démon. ~Shoami szerint, képesé válhatok arra, hogy egy teljesen új szinten használjam fel az erődet, pont mind annak idején az ő testvére tette! Akkor azt hittem, hogy csak a Kuroikama-ra nézve mondta ezt, de rájöttem, hogy ez nem így van! Valami másra gondolt...~ közölte az aggodalmát, hiszen lényegében Hana csak kétféleképpen használta ki benne lévő démont. Az egyik a kenjutsu és a kardokhoz való természetes és vele született tehetsége volt, míg a másik mikor átadta neki az irányítást és olyan szintre került, mellyel szembenézni már mindenkinek komoly problémát jelentene. De Shoami a templomnál töltött időt nemcsak Kazuya edzésére fordította, hanem a templom rejtekében lévő ősi titkokra is próbálta rávezetni a lányt, de hogy nyíltan miért nem mondta el neki az igásságot, az a lehető legnagyobb kérdés. ~ Oh igen! Egy ősi Fujishima technikára, mely a klánodon belül is annyira tiltott volt, hogy lényegében még beszélni is tiltott volt róla. Seiryoku lázadása után pedig még Kirigakure is megpróbálta a technikát teljesen elzárni és kitörölni a történelemből.~ a történelem egyik sötét foltja pedig újra napvilágot kezdett látni. Shoami volt mára az egyetlen ember, aki látta azt a technikát és átélte annak az erejét. ~ Seiryoku volt Shoami bátyja! Az az ember majdnemhogy erősebb volt a Mizukage-nál is. Milyen erőt attál a kezébe, hogy ennyire próbálják leplezni?~ kérdezte vissza, mire válasz végre valahára napvilágot látott. ~Csupán egy istennő erejét!~mosolyodott el Hana is, ahogyan oldalra fordult és immáron teljes figyelmét erre a világra szentelhette. Tudta, hogy még Megami sem fog többet elárulni most és ő ennyiben hagyta ezt.

A beszélgetés pedig később még fontos lesz! De most csak semmitevő fecsegés volt. Ahogyan rászólt a geninnekre is, hogy haggyák abba a bájcsevejt és a játszadozást. A szálasukra mentek, ahogyan Hana nem is törődött ezután a történtekkel. Láthatólag nem, bár egész végig szemmel tartotta a gyerekeket, ahogyan ők megpróbáltak felszabadítani egy egész rabszolga csapatott, akik az egyik nemes szolgálatában álltak. Kislányokat és nőket, akiknek teljesíteniük kelet uruk minden óhaját. Na de amikor eljött az idő, Hana rájuk szólt. Nem tehették azt amit akartak, mert a küldetés fontosabb volt! Ott kelet hagyniuk őket mert a jounin ezt parancsolta nekik, ahogyan elérve a helyet, napszálltakor állomásuk utolsó helyszínét elérve megérkeztek a Karom országába.

Független területek :: Karom Országa - Sárkány csúcs 1.2

De amint megérkeztek, valami furcsaság történt, melyet Hana, mind a csapat vezetője derített fel, ahogyan Kazuya-ra bízta a csapatott, hogy várják be. És ekkor Hana végignézhetett egy igen érdekes csevejt!
Yume és egy chuunin között, aki érdekes dolgokat osztott meg a fiúval. ~Megmentettem apád életét és ő segített nekem! Megfizette a legjobb tanárokat, fizette a felszerelésemet, közbenjárt a Mizukage.nál, hogy kivételeznek velem! És mikor chuunin lettem, elvárta tőlem, hogy azért a sok háláért, melyet neki köszönhettem, teljesítsem a mocskos kis megbízásait! Gyilkoságok másik cégek vezetői ellen, megvesztegetések, fontos személyek elrablása! Olyan mocskos melók melyeket csak eltudsz képzelni,és mikor betelet a pohár nálam.. hehehehe... elküldött téged shinobi-nak, hogy majd egykor te is a segítségére legyél! De én nem hagyom ezt! Megöllek és mindent elveszek attól az embertől!” ezek voltak a nő szavai, ahogyan egy megmérgezte a fiút egy kunai- al, de végül is megkímélve őt a szenvedéstől végezni akart vele. Hana végignézte szemrebbenés nélkül az eseményeket, a fiú, hogyan is küzd az életéért. ÉS az utols percben avatkozott csak közbe! Hogy miért? Nos úgy látta, hogy ez a fiú, az elszántsága, még a hasznára válhat!

Iriai magasba emelte a kunai kést, ahogyan utolsó, egyben halálos támadását akarta intézni Yume ellen. Hana aki már körülbelül jó egy perce, körülbelül a Kawarimi óta figyelte az eseményeket, erre az utolsó pillanatra döntötte csak el, hogy közbeavatkozik. Hogy miért? Azt ő maga sem tudta! Egyszerűen úgy érezte, hogy nem engedheti, hogy ez a genin meghaljon most itt, meglátott valami olyant a fiúban, melyben tetszett neki. Éppen ezért, ahogyan Iriai a magasba emelte a kést és lesújtani készült, Hana termet közöttük. Egy villámgyors mozdulat volt csak, ahogyan a derekára kötött ninja-to megvillant a hold fényében. Egy oldal írányú erős vágással, majdnemhogy kettévágta a másik kunoichit a hasánál, aki első pillanatra fel sem fogta, hogy mi történik. Bár chuunin volt, nem számított arra, hogy támadás éri, annyira koncentrált a fiúra, hogy nem törődött semmi mással. Ez lett a végzete is. A földre esett, ahogyan a vér egyre nagyobb tócsát rajzolt a földön körülötte.
Hana lassan megfordult, ahogyan lenézett a mögötte fekvő geninre. A fiú-nak még mindig sípolt és fájt a feje, de tudta mi zajlik körülötte. Tudta, hogy megmenekült, de ahogyan Hana keze megszorult a kard markolatán és a következő pillanatban a fiú vállába szúrta úgy, hogy abból patakokban kezdett folyni a vér, egyszerűen semmit sem érthetett a helyzetből. Hana azonban kirántotta kardot belőle, ahogyan letörölve a pengéről a vért visszarakta a tokjába a kardot.
Lásd el a sebedet kölyök! -parancsolt rá a jounin- A nagyobb seb kimossa a mérget, de ha nem sietsz elvérzel! Ha eddig életben maradtál és küzdöttél ne most add fel! - fordult el, ahogyan egyszerűen semmivé vált és eltűnt a genin szeme elől.

Hana pedig visszatérve a csapathoz, immáron kényelmes tempóban érték el a következő kikötött, ahogyan napestig kellett várniuk az indulásra. De ami ennél is érdekesebb volt, hogy a fiú, még sebesülten is követte őket, ahogyan a tengerparton újra találkoztak.

- Szép a tenger igaz? Életemben most látom másodszor... Mondtam ezt a butaságot a fiú.
- Igen! -válaszolta a fiúnak, ahogyan a sebbére nézett. A kötés át volt ázva, de nem volt vészes. Hana szándékosan csak akkora sebet ejtett a fiún, amibe nem halhatott bele és mellesleg súlyos vagy éppen maradandó sérülést sem szerezhetett. De ez nem az miatt volt, mert ő maga ilyen, hanem azért mert célja volt a fiúval. - Örülök, hogy jól vagy!, így talán könnyebb lesz elviselned a maradék időt! -közölte a fiúval, ahogyan a tengerre nézett- Tudod az élet, olyan mind a tenger, csodaszép és hullámzó! Mindig van alpja és teteje, de állandó és megunhatatlan! De elég egy apró festék és máris más szinüvé lehet varázsolni, de hogy te milyennek látod a színét, a mintáját az rajtad áll! -közölte a fiúval
- Már nem érzek fájdalmat és a seb is gyógyulgat. Eme szavak után lehajtottam a fejét- - Mond miért nem hagytál a sorsomra, miért nem hagytál meghalni? Kicsit furcsa kérdés ez, egy ép eszű ember biztos nem mondana ilyet- Szerintem tudtad, hogy utánad fogok menni sebesülten, de akkor miért? Hisz én így csak gondot okozok csak neked...
- Valóban így gondolod? -kérdezte vissza- Szerinted hátrány nekem, ha egy olyan fiú van mellettem, aki sebesülten ered egy olyan lány után aki megmentette őt, méghozzá abban a tudatban, hogy nem tud róla semmit! - vetette a fiú szemére, ahogyan mosolygott,- Ha valóban így gondolod, akkor ostoba vagy! -nézett vissza a tengerre- Egy shinobi-nak sem hátrány az, ami benned van! Az az elszántság és elhatározás melyet láttam most, meggyőzött, hogy valóban helyes dolog volt megmenteni téged! - hunyta le a szemeit, ahogyan az aurája megváltozott és a mosolya eltűnt, olyan volt megint, ahogyan a két geninje megismerte- Hallottam amit az a chuunin mondott! De ne törődj vele! Ha csak azon jár az eszed, ha csak arra tudsz gondolni, hogy az apád esetleg milyen ember nem leszel képes más mire, ahogyan az az érzés elfog rohasztani és olyanná válsz mind az a lány! -állt fel, ahogyan lenézett Yume-ra, de most már komoly volt- Ne fele kölyök, hogy shinobi vagy! Az életed során gyakran fogsz majd hasonló fájó és erkölcstelen dolgokkal találkozni, de csak rajtad áll, hogy elbírod e azok súlyát, vagy összeroppansz alatta. - nézett a tengerre, ahogyan nap már lemenőben volt- „Kerülj akármilyen helyzetbe, az elhatározás a célod felé sohase inogjon meg! Viseld el a fájdalmat, a gyülöletet, a szenvedést, mert ezek tesznek egyre erősebbé az életedben! Lehet, hogy fognak az életben olyanok lennie, akik segítenek elviselni ezt az érzést, de ha te magad nem bírod, akkor semmit nem fogsz elérni ebben az életben!” … ezt mondta a mesterem egykoron. -mondta neked, ahogyan nap egy aranyló csíkban volt már csak jelen.
- Tudod az apám mindég is óvott engem és nagy szeretettel bánt velem és ezért nem tudom elhinni, hogy olyanokat tenne mint amit a nő mondott. Az, hogy az apám milyen szeretettel táplál engem az is mutatja, hogy egy fegyvert készíttetett a legkiválóbb fegyverkészítőkkel, valami Takumo Sato-ba. Épp oda tartottunk Iriai-val amikor megőrült és egyszerűen rám támadt. - Yume... ejtettem ki az álmot jelentő szavacskát- Fumetsu Yume vagyok. Örülök, hogy találkoztunk kisasszony.
Az én nevem Hana Fujishima! - mondta ő is a nevét, ahogyan visszanézett a tengerre. Néma pillanatok következtek, ahogyan a közelben lévő hajón egyre nagyobb lett a készülődés. Hana abba az irányba nézett, ahogyan jól tudta, van még ideje, éppen ezért szólt újra a gyerekhez, Yume-hez, de a hangja és a szavai nem olyanok voltak mind eddig. - A kard egy kétélű fegyver! -szolt hozzá- Megvédhetsz vele akárkit, de ugyanakkor el is veheted vele az életét! Attól függ hogyan is használód! - nézett rá ismét, ahogyan megfordult és mellé sétálva megragadta az ott fekvő táskáját. Nem is táska, hanem egy tok volt, egy nagyobb tok, ahogyan felemelve tisztán láttad, hogy kettő nagyobb katana van benne. Eddig nem volt a hátán, de mikor megmentette a fiú igen. Furcsa is lehetett eddig, hogy valami hiányzik róla. - Egy fegyver arra való hogy használjuk! Ha az apád tényleg törődött volna veled, sohasem lettél volna shinobi, nem csináltatott volna fegyvert neked, mert ahogyan megtud védelmezni, ugyancsak mégis tud ölni! Ne bízz senkiben kölyök! Túlságosan naiv vagy még ahhoz, hogy átlásd a felnőttek szándékait! -indult el a hajó felé, ahogyan a két genin is követte, akik a távolban üldögéltek és vigyáztak a kiskövetre, de mikor ezt meglátták, követték őt. - Gyere! -kiáltott rá Hana- Ha valóban Takumi no Sato-ba indultál velünk jöhetsz!

A hajó elindult, ahogyan másnapra meg is érkeznek Takumi no Sato-ba, ahol eme kalandok csak tovább fognak bonyolodni!

+20 chakraszint

Összesen 754 chakraszint

2010 – Agusztus – Szeptember

Egy régi út maradéka...

Résztvevők;: Hikari , Seimitsu Kazuya , Fumetsu Yuma , Hamacho Yoshitaro , Unazaki Tessa

Kívülálló nemzetek :: A Fegyverkészítők Szövetsége :: Hoppou Takumi no Sato :: Fürdő- és kereskedelmi falu 3.4.5.6.7.8.9

A Kirigakure-i csapat Hana vezetésével végre valahára, bár elég hosszú úton, de biztonságban teljesítette a feladatát. Bár + egy fő csatlakozott hozzájuk, Yume, de ez sem okozott nagy gondot nekik. Éppen hogy beértek a falúba, annak bejáratánál díszes őrség fogdata őket, akik minden egyes beérkező embert lecsekkoltak, illetve személyes holmikat is átkutatták. Ahogyan megláttak a csapatott csakhamar nagy zúgolódás támadt, ahogyan abban a pillanatban, hogy odaértetek az ellenőrzéshez, megjelent egy fekete Kimonot viselő nő, akinél egy rakat irat volt. Megigazította a szemüvegét, ahogyan odasietett hozzájuk.
- Üdvözlöm Kirigakure küldöttségét! -köszöntötte a csapatott nagy formalitással, ahogyan azonnal közölt velük, néhány újabb szabályt. -Önök érkeztek utoljára, de mindezek mellett, szeretném önöket továbbra is arra kérni, hogy semmilyen atrocitás, illetve erőszakos cselekmény ne történjen Takumi no sato területén. A nagykövetek védelmét pedig immáron mi látjuk el...- jelent meg két nagydarab őr, akik ezután fognak a követre vigyázni- … önök pedig nem vehetnek részt a tárgyalásokon! Az elkerített területre tilos mindenfajta belépés, csakis engedéllyel, őrizet mellett beszélhetnek akármelyik falú követével. Remélem jól fogják magukat érezni és békés pihenést kívánok önöknek! -intett az öröknek, hogy kísérjék el kiskövetet, ahogyan a csapat, Hana vezetésével egyszerűen bemehettek, mindenfajta ellenőrzés nélkül.

Az út pedig csak egyenesen haladt, ahogyan Hana-ban furcsa érzése támadt. Nem is érzés, hanem a képessége miatt érzett jelenlét volt ez. Nem egy másik jutsetsut érzett, hanem mást! Egy nagyon is ismerős chakrát, Hamacho Yoshitaro-ét. A fürdő bejáratánál pedig találkoztak is. Yoshi előre engedett mindenkit, ahogyan a függönyt tartotta és ezt Hana is kihasználta. Egy szó nélkül lépett tovább, ahogyan a fiúnak csak a mosolya járt. Azonban a geninek nem vállalták a fürdött és továbbálltak a városba nézelődni, ezzel téve tökéletessé minden eseményt. A recepción pedig Hana és Yoshi végre szóba is álltak egymással.
- Üdvözlöm Kirigakure követségét!- hajolt meg udvariasan a hölgy előtt. -Remélem a viszálykodást félre tesszük, amíg a tárgyalásoknak folynak és barátként fogunk ma megpihenni egymás mellett.- mondta egy kedves mosollyal, majd kezet nyújtott neki.
- Ameddig nem sérti meg Kumogakure az egyezményt, nem fognak felszínre törni a régi ellentétek, erről biztosíthatom!- nyújtott ő kezet a fiúnak, ahogyan elvette tőle titokban a papírt, melyet Yoshi a kezében tartott- Azonban a faluink közötti ellentét miatt, sohasem leszünk barátok! -mosolygott a fiúra, ahogyan otthagyta őt és átsétált az öltözőbe. A papírt pedig csak az öltözőben olvasta el, és nem titok, csak ennyi állt rajta.


Ami lényegében annyit jelentett, hogy öt perc múlva, a legnagyobb titokban, a hármas medencében. És Hana csakhamar ott is volt, egyből odament, ami nem volt annyira feltűnő. Yoshi pedig őt perc múlva meg is jelent. Szinte odasunnyogott Han-hoz, ahogyan nem éppen kellemes fogadtatásban volt része. Yoshi magasba emelte őt, ahogyan elsütött egy hozzá képest egyáltalán nem szokatlan poént! Azonban ekkor váratlan dolog érte. Hana ugyan gyengéden, de hasba térdelte, ami elég kellemetlen és a fiú számára váratlan és egyben fájdalmas esemény volt. Pont annyira, hogy elengedje őt és visszazuhant a vízbe. Még szerencse, hogy nem volt magasan. A kisebb placcsanás jól halható volt, ahogyan Hana a víz alá bukott egy kis pillanatra, majd onnan kiemelkedve nézett a fiúra, aki még mindig a hasát fájdalmat, sőt egy kicsit meg is rökönyödött a fájdalomtól. Hana kezei megmozdultak, ahogyan abban a pillanatban átölelte a fiút és magához szorította. Arcát a fiú arca mellé nyomta, ahogyan lassan és halkan megszólalt.
- Te idióta! Soha többé ne add a nagymenő!Megértetted? -kérdezte a férfitól, ahogyan eszébe juthat, hogyan is váltak el a lánnyal. Az erdőben, ahol az Akatsuki elkapta őt, ahogyan arra kérte Hana-t, hogy meneküljön el, míg ő felveszi a harcot az ellenséggel. Persze azt nem tudhatta, mi történt utána.

Yoshi is hasonlóan reagált, ahogyan bocsánatot kért az eseményekért és szerelmes szavakat suttogott a kunoichi fülébe. Az évek alatt semmit sem változott közöttük, ahogyan ezek a percek mégis különösek és sorsfordítóak voltak. Hana mindent bevallot arról, ami azután történt az erdőben és igazából még többet is, elmondta a terve alapjait és az igazságot, még ha az igazi esemény nem is kezdődött el.

- Yoshi...- mondta ki a fiú nevét halkan és erőtlenül. Ez pedig sohasem volt rá jellemző-... én sohasem térhetek vissza Kumogakure-ba! -közölte a fiúval nyíltan – Amikor elrabolt az Akatsuki, amikor énmiattam kerültél veszélybe, akkor egyszerűen mérges voltam rád, de sokkal inkább magamra. - nézett a fiú szemébe- Mióta találkoztam veled, amikor először megcsókoltalak, azóta te vagy számomra az egyetlen kapocs ahhoz, hogy a bennem lévő démonnal szembeszálljak, hogy megpróbáljam elnyomni őt. Te vagy az egyetlen ember, akiért megpróbálok mindent félredobni! Akiért mindent megtettem! - egy könnycsepp gördült végig az arcán- Megöltem volna Hiien-t, hogy te ne tud meg, mi rejlik bennem, hogy boldog maradjál! Képes voltam saját magamat kínózni, azzal hogy távol tartottalak magamtól!- mosolyodott el- De úgy látszik igaz amit mondanak! -lépett közelebb a fiúhoz, de csak egy fél lépésnyit – Gyakran a sors elrendel olyasmit, melyet nem tudunk megváltoztatni! Az én sorsom abban a pillanatban elkezdődött, mikor megszülettem és...- lépett elé, ahogyan megsimította az arcát- … abban a pillanatban értelmet nyert, mikor neked adtam a szívem kulcsát! -csúszott le a keze a férfi mellkasához, pontosan megállapodva a fiú szíve felett. Hana érezte a fiú szívverését, ahogyan az felgyorsult- Amikor eltűntél dühös voltam és kétségbeesett. Megszegtem a neked és a Kumogakure-nak tett egyezségünket! - bújt hozzád, ahogyan ezúttal már a fülét tapasztotta a szíve fölé //megj.: Hana amikor a gyilkosságok után találkozott veled az ötéves bővítményben, megegyeztettek, hogy Hana információk szivárogtatt ki a Tenger és a víz országáról, cserébe, ha Kumogakure nem üldözi őt //- Akkor értem jött egy Kumogakure jounin, akit felindulásból megöltem! Megszegtem az egyezséget! Megöltem egy Kumogakurei shinobit, nem feleltem a Raikage hívásának, és nem tettem semmi olyat, mely az egyezségünket segítette volna. Elárultam Kumogakure-t, de legfőkébb téged! - nézett fel //Megj.: Hana úgy tudja, hogy megölte Gorobei-t a csatájukban! Azt nem tudja, hogy ez nem így van és túlélte!// - Bocsás meg nekem, hogy csakis fájdalmat vagyok képes okozni neked!

Yoshi szavai ugyan kisebb megnyugvást sugalltak közben, de mégis ő is érezte, hogy események lassan és előre nem láthatólag kezdenek csak alakulni, és ha a megoldás olyan messze is van, hogy annak lehetőségét sem látni, mégis úgy gondolta, hogy sikerülhet újra egyenesbe hozni mindent. Testük lassan összeforrt, ahogyan lágyan, és mégis olyan érzéssel, mintha ez lenne az utolsó csók kettőjük között. A szavai pedig csak alátámasztották ezt.

- Egyszer ez is véget fog érni! Egyszer véget fog érni ez a kietlenség és kilátástalanság! Egyszer majd minden csak fehér vagy fekete lesz! És én akkor is ott leszek ellőtted!

A Kumogakure junin pedig ismét azt érezhette, hogy Hana túl pesszimista és ezt meg is mondta neki. Próbálta arra sarkalni őt, hogy álljon jobban a világhoz, mert így sohasem lesz jövőve, nem lesz jövőjük. És hiába gondolta ezt Hana másképpen, hiszen neki már volt jövője, voltak céljai, melyet elakart élni, és az egyik éppen itt volt a kezeit között. De abban a pillanatban másra vágyott és ezt meg mondta szerelmének.
- Kívánlak! Úgy mind eddig soha! -dadogta a férfinak, ahogyan szája le sem akart tapadni a fiú arcáról.

//!!!Az ezután történt események pm-ben zajlottak le!!! //

... és egy új út kezdette...

Hana pedig a szeretett férfi karjaiban pihenhetett, ahogyan az már a nap másik feléről gondolkodott. Az estéről, arról, hogyha kilépnek az ajtón, mit is fognak tenni. Azonban az események ezzel bezárólag teljesen más fordulatot vettek.
- Köszönök mindent! -suttogta halkan a Kumogakure-i jounin-nak.- Köszönöm, hogy megértetetted velem, mi a szeretett, a törődés, hogy életem egy gyönyörű és békés korszakát neked köszönhetem...- nyitotta ki a szemeit, ahogyan a férfi szemébe nézett- ...Köszönöm mindent amit nekem adtál! -mosolyodott el, ahogyan a kezét a fiú szíve fölé helyezte, érezte ahogyan a fiú szíve még mindig hevesen ver- De céljaink már más utakon járnak Yoshitaro-kun! Én már felhagytam a béke kutatásával! És abban a világban melyre vágyok, neked már nincs hely! - az aranyos és barátságos mosolya egy pillanat alatt változott gúnyos vigyorrá, ahogyan Hana kisugárzása megváltozott és Yoshi is érezhette, hogy az a szándék, mely a lányból árad, gyilkos. - A szívem kulcsát a szíveddel együtt fogom kitépni a testedből és a kezemben tartani!- érezte a férfi a nyomást a mellkasán.

Yoshi azonban villámgyorsan reagált. Szemei egy pillanatra kitágultak, ahogy Hana keze tényleg a szívén volt és egy pillanatra már azt hitte, végleg pánikba esik, mikor előjött a Shinobi belőle. Szemeiből egy pillanat alatt eltűnt az életkedv s csak az üres tekintetek nézték a nőt. A férfi egy pillanat alatt magához ölelte őt, de ez nem volt hétköznapi ölelés; oly szorosan magához nyomta kedvesét, hogy az már kezdett igencsak fájdalmas lenni a kezének, mely épp Yoshi mellkasán feküdt. A Jounin nem hagyta abba a szorítást, sőt csak még inkább magához nyomta és elmosolyodott. Belátta, hogy kedvese arra az útra lépett, melytől mindig menteni akarta őt.

- Ugye tudod...hogy most tényleg nagy fájdalmat okozol nekem?...- tette fel a költői kérdést Yoshi.
Valóban?- kérdezte a fiútól- Szerinted ez az igazi fájdalom?- kérdezte újfent a fiútól, ahogyan mélyen a szemébe nézett- Én is átéltem ezt tudod! - hunyta le azokat az apró kis szemeit- Amikor elhagytalak legelőször, mikor megöltem utána a bátyámat, mikor elpusztítottam mindent ami fontos volt nekem, eldobva az emberségemet is közben...- tekintette újra rád vetült- … és az önvádból, mely enyhülést hozott volna, te mindig kiráncigáltál és új reményt adtál! -mintha egy apró könnycseppet láttál volna megjelenni a kunoichi szemében, jelezvén, hogy valahol legbelül, a szavai mögött, talán valamilyen érzelem is jelen van- Ösztönöztél, hogy legyőzzem, hogy túl nöjjem azt ami bennem lakozik! Elhitetted velem, hogy más is lehetek, hogy békében élhettek, de ezzel, akaratodon kívül is, de ártottál nekem!- hangjából düh hallatszott legelőször- Elutasítottam azt ami vagyok és az akartam lenni, amilyennek te látni szerettél volna. Egy álomvilágban éltem, de mára felébredtem! - keze, mely eddig nyomta a mellkasodat, egyenesen a medence szélének, a rajtad lévő nyomás egyszerre csak megszűnt. - Fontos vagy nekem még mindig...- jegyezte meg halkan- … ezért most nem őlek meg! -Nézett fel rád- De mindent megtettem érted, ezért kérlek te is tégy meg valamit nekem! - helyezte a homlokát a mellkasodra- Maradj életben! ... Erősödj meg! … Gyűlölj, vagy szeress … és csak arra kérlek, hogy amikor legközelebb találkozunk, ölj meg, vagy engedd, hogy én öljelek meg téged! Mert mindent elfogok pusztítani, hogy istennővé váljak! -nézett fel rád örült mosollyal, ahogyan az ölelés még mindig nem gyengült, hiába mocorgott.
- Tudod az én életem sem volt fenékig tejfel...Mikor még csak elkezdtem az akadémiát volt egy nagy családom, nagyszüleim, unokatestvéreim, rokonaim...Boldog voltam, de jött az a mészárlás, amit...azok...az Uchiha-k intéztek és az édesanyámon és nagybátyám kívül nem maradt senkim. A gyűlölet gyökeret vert a szívemben és akárhányszor találkoztam egy Uchiha-val életem során...Elborította az agyamat a düh, a gyülölet, a gyilkolás...De aztán Hiu-sensei mesélt a Ninja Világ Átkáról. A gyülölet, mely csak egyre több ellenséget toborozz. Az illető megöli a másikat, mire egy barátja megöli őt, majd annak a barátja öli meg a másikat és az egész klánját...Akkor rájöttem, mi is a valódi célom. Meg fogom törni ezt az istenverte átkot és békét hozok a világba, még ha bele is halok. Mert hiszem, hogy egy nap megértik egymást az emberek...- szólt még szívéből a fiú, majd egy fülig érő vigyorral kedvesére nézett.- Lehet, hogy ez egy gyerekes álom, de én ebben hiszek.- tette még hozzá. - Emlékszel te, mennyi mindenen mentünk át? Mikor harcoltunk a parazita ember ellen...aztán a Rankai-Enykuu-nál...és nem oly rég az az Akatsuki-s incidens...Annyi erőfeszítés volt mindenben és ezt te mégis...csak úgy eldobod magadtól, mintha csak egy darab Ryou lenne...Már meg ne haragudj, de az ilyen ember szánalmas és gyenge...- vonta össze haragosan a szemöldökét.
- Egy korszak mindenkiben véget ér Yoshi! - nézett a fiú szemeibe – Én már felhagytam azzal a reménnyel, hogy boldog lehetek veled, vagy akárkivel! Túl sok minden történt ahhoz hogy egyszerűen békében tudjak élni. Minden shinobi-nak más az útja és mindenkinek magának meg kell megtalálnia a saját útját. Én akkor jöttem rá a sajátomra, mikor hittem hogy meghaltál! És akkor először láttam minden tisztán, előítéletek nélkül, minden csak fekete és fehér volt és hihetetlenül boldog voltam!- mosolyodott el- Igen! Ahhoz, hogy újra átéljem azt az érzést, neked megkel halnod! - hajtotta a mellkasodra a fejét- Minden okkal történik ebben életben és meglehet, hogy a mi történetünket már születésünkor megírták!
- Lehetséges volna-e a benned lévő...személlyel... beszélni?- kérdezte ártatlanul egy mosollyal.
- Mit? -kérdezte a fiútól, ahogyan az feltette neki azt a kérdést, ami teljesen meglepte. Hana nem számított arra, hogy Yoshi a démonnal is akar majd beszélni, de nem is ez, hanem inkább az zavarta, hogy mit akarhat tőle kérdezni. - Nem! -válaszolta a férfinak-Nem adhatok most neki esélyt arra, hogy eluralkodjon felettem! Se a hely, sem az idő nem alkalmas erre!- jelentette ki, ezzel pedig tudtad, hogy csakis azért nem most akar megölni,. mert őneki is kell a kard, miért mindenki itt van és ezért képes félretenni még ezt is- De ne aggódj, amikor legközelebb találkozunk, biztos lesz esélyed arra, hogy megkérdezd tőle azt amit akartál, persze ha nem szed darabokra! - simogatta meg a férfi mellkasát az egyik újával. - Nos elengedsz, végre vagy itt akarod tölteni velem az egész estét?- kérdezte kacér mosollyal az arcán!
- Ohohhóó...Szóval a NAGY Fujishima Hana is tart valamitől...Köszönöm az infót.- vigyorodott el, majd ezúttal a bejárat felé tekintet. Érzett ott valamit, ahogyan Hana ezt pontosabban tudta. Érezte az idmeretlen chakra jelenlétét egy kisebb ideje, ami azt jelentett, hogy az alak, aki rejtőzködött, figyelte őket és a társalgásuk egy kisebb részét is halhatta tisztán.-Óh, hát eredetileg azt terveztem, hogy elmehetnénk vacsorázni, de ugye ez ugrott - hála neked.- nézett rá szúrós szemmel, majd a vigyorból mosoly lett.- Na mindegy, de legalább szingli vagyok.-tartott egy kis hatásszünetet. -Fő az optimistaság! fejezte be a mondandóját, ahogy kezei lassan lecsúsztak a lány derekáról.
- Ne hazudj! -mondta a kunoichi- Te is tudod, hogy képes vagyok a chakra érzékelésére, így pedig arra is, hogy tudjam mikor hazudsz! -szája széles és gúnyos mosolyra húzódott- A testedet és a mozdulataid irányítani tudod, de a chakrádat nem, ha hazudsz, az hatással van a chakrád áramlására is. Apró kis különbség ugyan, de egy ilyen helyzetben könnyedén megtudom állapítani, hogy az amit az előbb mondtál, nemmás mind hazugság! - közölte veled nyíltan- Azt mondod, hogy megfogsz ölni, hogy elfelejtesz és új életet kezdesz, de ez nem igaz! A szavaid mögött nem az igazság van Yoshi-kun! Mást becsaphatsz vele, akár saját magadat is, de engem nem! - nézett téged, ahogyan kiléptél a fürdőből és elindultál kifelé. Majd ahogyan Hana meghallotta a szavaidat, ő is kikecmeregett a forrásból és maga köré csavarva a törülközött közeledett a neki háttal álló Kumogakure-i shinobi felé.

- Hát te mit keresel itt, kedves...Hogy is hívnak téged?- tette fel a kérdést.[/color]
Kezét felemelte, ahogyan nyitott tenyérrel csapott a férfi tarkójára, ahogyan az hatalmasat csattant, mely visszhangot verve hatalmasat szólt.
- Menj inkább tovább! -kiáltott rá Hana- Ne leskelődj, te már így is elég perverz vagy, ezt majd én elintézem! -parancsolt rá, ahogyan ő is a lányra és a mellette lévő fiúra nézett és elmosolyodott.
- Itatatataaaa...- simogatta szegény férfi a tarkóját.- Ahogy óhajtja, hölgyem.- mondta, majd kezével határozottan, mégis finoman belecsípet a Kunoichi fenekébe. Egy jót kuncogva tovább is áll, majd egyszerűen kinyújtotta a lányra a nyelvét, miközben egy halk "blöööööö" hang hagyta el a száját, a gyerekes viselkedés mellett a tekintette teljesen más volt.
- Kushieda Tessa... - válaszolt a lány.
~Végül is, az egy férfi tekintette volt!~ gondolta, ahogyan lenézett Tessa-ra, ahogyan megigazította magán a ruhát és barátságosan intett neki.
- Ne is figyelj rá! -mosolygott a lányra- De ami itt történt remélem kettőnk között marad! - nézett váratlanul szigorú tekintettel, ahogyan elindult ő is az öltöző felé- Mert tudod a patkányokra előszerettel vadászik a kígyó, és ezen erdők nagyon veszélyesek tudnak lenni! - figyelmeztette a lányt virágnyelven, ahogyan egy pillanat alatt öltözött át, majd vette újra magához a fegyvereit. Furcsa is volt a számára, hogy nem hordta őket, de ahogyan a keze végigcsúszott rajtuk, valahogyan örömöt és megnyugvást érzett.

Egy szó nélkül sétált el a kint álló Yoshi mellett, aki ha figyelte a nőt, észrevehet valami furcsát! A kunoichi hátán két kard volt, ami nem volt meglepő, de az egyik kard szemet szúrhatott neki. Felismerhette, ha odafigyelt, felismerhette Hien kardját, mely különös érzéseket válthatott ki belőle. De hát ki tudja, lehet, hogy szemet sem szúrt neki.
Hana pedig a város utcáin sétálva, nem céltalanul bolyongott, nagyon is jól tudta merre halad, ahogyan váratlanul tehette rá kezét az egyik, városban sétáló gyerek vállára. Yume érthetetlenül nézett rá, ahogyan a kunoichi nyíltan közölte a fiúval.
- Ideje menni! -közölte a fiúval, ahogyan számára nem okozott gondot a másik két genin megtalálása sem, na meg a szálláshely is akadt bőven, azonban a legnagyobb sajnálatukra, a kunoichi parancsba adat, hogy egyikőjük sem mehet sehova, és amikor közölte Yume-val, hogy hova mennek, ő is megnyugodhatott, hogy sikeresen befog jutni Takumi no Sato-ba.

Nem is sokall később, talán két-három nap telhetett el (mivel azért tárgyalnak az emberek, egy nap alatt nem intézik el gyerekek!), mikor megkapták a hírt és összeszedelődzködve elindultak a céljuk felé.

Mit tudok mondani a legaktívabb és legirodalmasabb játékosunknak? Díjazom, ahogyan a hatalmas történeted mellé még azt is előreviszed, ami egyre élőbbé teszi a fórumot a játékosoknak. Te magad láttál bele a karakterrel egy csapat kinevelésébe. Remélem ez olyan dolgokat szül majd, amiket lehetetlen lesz elfelejteni.

+26 chakraszint

Összesen 780 chakraszint

2010 – Október – November

Tervek hálójában...

Résztvevők;: Hikari , Seimitsu Kazuya , Fumetsu Yuma , Hyuuga Aikan ,

Kívülálló nemzetek :: A Fegyverkészítők Szövetsége :: Hoppou Takumi no Sato 1.2.3.4.

Hana a geninekel békésen vonult a falú másik főbejáratához. Az út innen szinte egyenes vezetett a közeli Takumi no Sato-ba. Az sem lepte meg Hana-t, hogy a bejáratnál ezúttal minden egyes felszerelésüket átnézték, na nem az miatt, mert azt hitték, hogy lopnak vagy éppen csempésznek valamit, hanem, hogy tisztában legyenek azon fegyverekkel, melyeket egy ilyen alkalomkor a követek védelmezői maguknál fognak tartani, ezzel mérve fel a veszélyességi fokot. Főleg Hana esetében húzták, vagyis inkább ráncolták össze a szemöldöküket, amikor a hátán lévő fegyvereket vizslattak. Nagyon nem tetszett nekik ami láttak, de azt is tudták, hogy elvenni nincs joguk, illetve a Kirigakure-i kunoichi ezt nem is nagyon hagyta volna. De az örök korántsem voltak annyira szemfülesek, mind amilyennek hitték magukat. A fásli alatt elrejtett pecsétben elzárt fegyverekről tudomásuk sem volt.
De nemsokára egy érdekes beszélgetés játszódott le, melyet Hana már korában megérzett, pontosabban azt az embert, akivel a beszélgetés fog lezajlani. Egy chakrát, hatalmas chakrát, melyet eddig észre sem vett és ahogyan Aiken belépett a közeli mezejébe és a tekintetük egy pillanatra összetalálkozott, Hana először az itt tartózkodás alatt, kicsit tartott attól, hogy valaki ilyen erővel a közelében van. Nem félt Aiken-től, de érezte, hogy egy ilyen szintű ellenfél veszélyt hordoz magában. Éppen ezért figyelmeztette a genineket is, hogy figyeljenek oda.
– Hé! Te ott! Lány! Fekete hajú lány! Fáslikkal a kezeden, a sok törpével körülvéve! - mutatott egy macskát a csapatra- – Adj kölcsön egy kis pénzt! - és ezt volt az a találkozás, ahol minden elkezdődött.

És Hana egyből felismerte a nőt. Az Okami testörparancsnokaként elég jó hozzáforrása volt, a körözött személyeket jegyző Biingo könyvhöz, tudnia kelet kik támadhatják meg a védendő főurat, így pedig eme lány, aki a legmagasabb besorolásban volt, egyszerűen nem lehetett elfeledni. Mindenki ellőt leplezte le, ahogyan egyszerűen a feszültség érezhető volt. De ez a felismerés fordítva is igaz volt és bár Aiken számon kérte rajtuk, hogy miért csak tízmillióra taksálják az ő fejét, egyben azonban feszültség egy pillanat alatt szűnt meg.
- Csak vicceltem! -közölte a lánnyal nevetve- Semmi kedvem ilyen közel a célhoz megszegni Takumi no satot törvényeit! Még a te fejed sem ér annyit!- rakta le a kezeit, ahogyan közelebb lépett a lányhoz- Azonban valóban megkelenne beszélnünk ezt a félreértés! - arcán a korábbi mosoly maradéka ült ki, ami inkább gúnyos volt, mind barátságos- Sohasem szerettem magam után hagyni egyértelmű nyomokat, nem most kelenne elkezdeni, te nem igy gondolod? -tegezte le a lányt, mivel hát... egykorúak voltak, nem kellett itt magázniuk egymást, bár közelségben sem álltak, mégsem használták a kifejezéseket, bár egymás nevét sem mondták még ki eddig.
A közöttük lévő beszélgetés pedig kezdett érdekessé válni, hiszen Aikenek tetszett a lány viselkedése és a mentalitása. Talán éppen ezért fogadta el a meghívást a közeli, első ránézésre a legkulturáltabb éterembe, mely egy egyszintes, teljesen zárt épület eggyütes volt és elég drága is ahhoz, hogy csak a tehetősebb emberek járjanak oda, ami ugyebár egyben jelentette azt is, hogy a csőcselék nem lesz jelen.
- Már mondtam ugyan, de nem gondoltam, hogy egy körözött bűnöző akad az utamba! -használta újra azt a szót- És a jelek szerint, csak nem arra vágysz, ami miatt mi is itt vagyunk! Bár a híresztelések szerint, nem valami szép, egy olyan lányhoz mind te, nem igazán fog ilenni! -kicsit nagyon is nem mondott ki részleteket, mert akárki halhatta őket.
– Drágám, ugyan minek kellene nekem egy olyan ócskavas? Nincs rá szükségem. Nem kell. Nem függök semmilyen tárgytól. Sem én, sem az, amire képes vagyok. Ha nem ékszer, akkor semmilyen csecsebecse nem érdekel. – Ismét kortyolt egyet a szójatejből, cicásan megnyalta a felső ajkát, majd pedig folytatta: – És különben sem vagyok bűnöző. Ha belegondolsz, nincs köztünk olyan nagy különbség. Ölünk, elveszünk és magunkévá teszünk. Mint ahogy a legtöbb shinobi. Úúúúgyhogy! Igazán nagy szívességet tennél vele nekem, ha nem szögeznéd nekem ezt a jelzőt, mert a végén még én is elkezdelek úgy hívni mások előtt, aminek nem bizti-biztos, hogy örülnél.- Kacsintott a lányra, majd pedig kiitta a csésze tartalmát és hátradőlt ültében - – Nem érdekel engem semmi, amit ezen a lepratelepen nyújthatnak. Köhöm… bocsesz. Ehöm, szóval… Várj-várj, elfelejtettem, mit akartam mondani! Múúúúh – kapargatta a kobakját egy pár percig, mire eszébe ötlött a dolog tárgya. – Teháááát. Érdektelen egy hölgyemény vagyok eme játékboltmentes tájon, azonban van valami, ami már érdekelne. És nem, kivételesen nem a cukorkabolt kifosztása, még csak nem is egy folyó megrekesztése plüssmacikkal. Bár az is jó móka, tény és való, főleg akkor, ha ezzel kárt okozhatok valamelyik shinobi nemzetnek, de… ami most engem több értelemben is lázba hoz, az a kihívás. Elérni azt, hogy csattanjon az ostor, de a bilincs ne kattanjon. Ami azt illeti, szeretnék most azonnal kifosztani egy játékboltot, bármi is legyen az, amit majd kölcsönveszek. Gondolom, meglátom, és aztán tudni fogom, hogy azt akarom. Hmmm… igen, mindig így megy. Nooos, mivel te már talán valamivel informáltabb és tájékozottabb vagy errefelé, esetleg ajánlhatnál egy kellőképpen színvonalas áruházat. Naaa? Mit szólsz? -és abban a pillanatban megfogalmazodott a terv Hana agyában.

- Kihívás?- kérdezte, ahogyan halkan nevetni kezdett- Te aztán tényleg egy örült nőszemély vagy! -mosolygott, ahogyan az asztalra könyökölt- Szóval neked nem elég nagy kihívás, hogy az összes nagy nemzet szeme láttára lopod el azt a kardot, melyre annyira vágynak? Nevetségessé téve őket? - kérdezte tőle- De ez így nem teljesen igaz! Ellopni nem elég! Ha csak ellopod, az gyerekjáték, de az erejét felhasználva pusztítani az az igazi művészet nem igaz! Segíts nekem! -mosolya egyre szélesebb lett- Lopd el azt a kardot nekem és a szemed láttára fog Kirigakure összeomlani és porrá lenni! -démoni mosoly, ahogyan ezen szavak, ha ugyebár a geninek jelen vannak, mindent megváltoztattak.Nakuci kiitta az utolsó cseppet is a csészéjéből. Letette a csészét az asztalra – pontosabban szólva: élére állította azt és megpörgette, fejjel lefelé. Körbe és körbe, majd pedig kezdett veszteni a lendületéből, de nem állt meg. Nem volt rá ideje. Naka ugyanis rácsapott a bal tenyerével, megszüntetve hirtelen a tárgy lassuló mozgását.
– Nyeheheeeee, még szép, hogy őrült vagyok! – Vigyorgott egy őrült vigyorával és tekintetével. – Máskülönben unalmas lenne az életem. Ellopni meg… hüüüümmm, cuki egy ötletnek tűnik. És bár személy szerint Konoha összeomlásának jobban örülnék, szerintem Kiri pusztulásán is jót röhögnék. Bwuhahahaaaa! Persze csak akkor, ha tüzeskedhetek is majd egy kicsit. Már ha egyáltalán meghívsz a bulira. Mert ha nem, akkor bizony nagyon-nagyon durci leszek ááááám. –elégedett fejed vágott közben - Ó, egyébként, bajtárs. Hívj nyugodtan Nakának, ahogyan mindenki más is. Bár már hívhatnál Naka-channak is, azt is szeretjük.

A következő szavait Kazuya-hoz szóltak, megpróbálta kikezdeni a Kirigakurei genin-t, nem sok sikerrel, mert Hana közbelépett. És megtudták a jelenlévők, hogy miért is teszi.

- Hagyd békén! -szolt a lányhoz, ahogyan hátradőlt és a kezeit összefonta a mellei ellőt- Ez a kölyök hűséges hozzám, a végletekig! Semmi kétségem afelől, hogy ezen érzései csak annak a maradványai, melyekre kezdenek ráérezni, hogy milyen hazugságok is!- közölt egy elég körmönfont mondatott- Nem igaz Kazuya? -nézett fel a fiúra- Ha az ellenségednek hinnél, már megpróbáltál volna megölni, ilyenkor, mikor a legsebezhetőbb vagyok, de hogy nem tetted azt jelenti, hogy kezdesz megbékélni azzal, hogy az élet tele van hazugságokkal! - nézett lassan Naka-ra is, ahogyan barátságosan elmosolyodott- Nem gondolod Naka-chan? -kérdezte tőle, de olyan hanglejtéssel, mintha azt nem egy vele egyenrangú nőtől, hanem egy kislánytól kérdezné- Végül is a történel hazugságok sorozata, megtévesztések és árulások örök folyama! Mert a történelmet nem sors, hanem mi írjuk! - arcára Aiken-hez hasonló arc ült ki, olyan jégkirálynős, melyet már régen hordott és olyan egyszerűen mondta ki ezeket a szavakat, mintha az természetes lenne- Kirigakure elbukik vagy így, vagy úgy! És én nem bosszút állok mindazért, amit elkövettek ellenem, nem elégtételt veszek a sérelmekért, egyszerűen eltörlöm azt amit az a rendszer képvisel! Eltörlöm Kirigakure-t aki leláncolta a sas-t, mert fél attól, hogy szabadon szárnyalhat és Kumogakure-t, aki megfosztja mindent erejétől! És ez csak a kezdett lesz Naka-chan! Ezt elhiheted nekem!

Azonban a beszélgetés ezek után kissé ellaposodott. Nem inkább másfelé kanyarodott. Aiken a fiú-t kicsit sem hagyta békén, bár most már a mondandóját Hana-nak szegezte, de továbbra is Kazuya-ról és a tettekről, a világról volt. Egyszerü fecsegés volt ez, időhúzás, ahogyan a végére csak előkerült az, ami a lehető legfontosabb volt.

– Na de térjünk csak vissza a tárgyra!Mikor is kellene nekem surrangatnom és meglovasítani egy bizonyos fegyverecskét?- ez volt a lehető legjobb kérdés.
- A fegyvert most őrzik a legjobban, mivel hogy az összes shinobi oda tart. Nem lepődnék meg, hogyha az őrségen kívül valamilyen gátjutsuval is őriznék! Csak időpocsékolás lenne akkor próbálkozni! Azonban teljesen más a helyzet, mikor a fegyvert átadják a választott személynek! -kezdte el letekerni a jobb kezéről a fáslit, ahogyan Aiken láthatta a kezén lévő tetoválást, melyet megérintve kisebb pukkanás hatására egy fejpánt termett Hana kezében, melyet nem volt rest Aiken elé dobni, az asztalra- Ez Kumogakurei fejpánt, az én volt fejpántom! -közölte a nővel- Ha eljön az idő, ezzel a homlokodon próbáld megszerezni a fegyvert. Ha eljössz nyiltá válik, hogy Kumogakure megpróbálja megszerezni kardot ami egyértelmű esélyt add nekem! Rátámadok a Kumogakure-i ninjákra, és lehet, hogy nemcsak én! A kavarodást kihasználva pedig könnyedén eltudsz majd szökni! Ne foglalkozz semmivel! Szökj meg és menj a fegyverrel az Agyar országának legnagyobb kikötőjébe! Megfoglak találni, azon ne aggódj! - ez volt a terv, ez volt Hana terve és bár Aiken közölt bár ismét felesleges mondatott, melynek lényege nagyon nem volt, de ehhez már Hana hozzászokott. Helyette azonban a kunoichi kérdése volt a legfontosabb.
– Mondd csak, miért akarod ennyire ezt a fegyvert? – szegezte neki Hanának a közvetlen kérdést, nem köntörfalazott, nem látta értelmét.– Ha valóban ilyen erős ez a micsoda, akkor nagy felelősséggel is jár a birtoklása. Honnan veszed, hogy nem próbálná meg átvenni fölötted az uralmat a hatalomvágy?
- Látni, hogy nem tudsz semmit a fegyverekről! - arcán, még ült a halvány mosoly- A fegyverek csak eszközök, nem többek és nem kevesebbek! Egy fegyver csak annyira erős, mind aki forgatja! És énnálam jobban senki sem lehet képes felhasználni azt a fegyvert! - komolyabb ábrázatra váltott egy pillanat alatt- De hogy hogyan is csinálod, kikkel szövetkezel, mit csinálsz a siker érdekében, engem egyáltalán nem foglalkoztat. De amúgy...- állt fel az asztaltól- … honnan veszed, hogy nem azért keresem a minél nagyobb erőt, mert hatalomra vágyok?- kérdezte váratlanul a nőtől, ahogyan a zsebébe nyúlt és némi aprót vett ellő, mely fedezte mind a megítt összeget, mind a borravalót a csapósnak és Naka elé az asztallapra rakta – Tudod akik valami erősebb dolog után kutatnak, önkénytelenül is nagyobb hatalomra tesznek szert! - lépett mellé, ahogyan kifelé indult már- Erő, a hatalom és a korlátok nélkül élet. Ezen vágyak miatt, születnek meg az uralkodok és előbb- utobb...- indult meg a kijárat felé- … az istenek! - mosolyodott el, ahogyan Aiken is tudhatta, hogy Hana sem százas.

És Hana, Kazuya, Hikari és Yume elindultak. Elhagyták a falút és egyre közelebb kerültek Takumi no Sato-hoz, azonban egy váratlan párbeszéd mindent felborított, Hana váratlanul megállt és szembefordult a geninekkel. Kezeit összefonta a mellei ellőt, ahogyan rájuk nézett, bár nem nagyon le, révén, egy fél fejjel lehetett csak nagyobb náluk, nem többel.
- Hamarosan elérjük Takumi no Sato-t. - közölte velük higgadtan és eddig a pillanatig Kazuya-nak esélye sem volt valamit kieszelni, vagy ha ki is eszelte azt végrehajtani- De ellőtte ... - rakta kezét a ninja to-ra mely a derekán lógott - … ha akarod értesítsd Kirigakure-t vagy a többi csapatott ... Kazuya! -szólt váratlanul a fiúhoz- Menj nyugodtan és mond el nekik amit tudsz! Nem foglak visszatartani! -közölte a fiúval váratlanul, ahogyan Hana elmosolyodott- Se téged, se a többieket! Mert mostantól nem Kirigakure-t szolgáljátok, hanem engem! Ha velem jöttök, többé nincs visszaút! Nem térhettek haza többé! - közölte velük erélyesen – Hogy megszerezzük-e a fegyvert vagy nem az lényegtelen! Nem számít! Mert vele, vagy nélküle, de elpusztítjuk Kirigakure-t! Ha velem tartotok, nem kedves szavakat, vagy éppen egyetértést várok el, hanem hogy csak szolgáljatok. Cserébe pedig megszűnnek a szabályok és eltűnnek az akadályok! - tartotta feléjük a kezét – Kövessetek és láthatjátok egy új világ születését! - arcán démoni mosoly ült, ahogyan elsőként Hikari mozdult és állt Hana mellé. De Yume nem, a genin kifakadt és összeomlott.
- Az thittem te más vagy! - Kiáltot rá a nőre, ahogyan immár a könnyek is előbújtak és kecsesen csorogtak végig az arcán. - Azt hittem, hogy te különbözöl Iriaitól, de most már látom, hogy te sem vagy jobb mint ő... Pedig én kezdtem bízni benned... Megmentetted az életemet! Kiáltotta rá torka szakadtából - Miért? Akkor miért mentettél meg, ha te sem vagy jobb mint ő? Miért tetted? Dobálta ide oda a szavakat, ahogyan egy gyors mozdulattal elfordult a nőtől, majd pedig futásnak eredt.
- Azt mondtad, hogy te nem fogsz megállítani senkit, aki nem ért egyet a terveddel - itt hátra néztem a nőre a vállam felett. - De... ez nem jelenti azt, hogy ÉN nem fogok megállítani senkit sem, aki így tesz.- mondta Kazuya és a fiú után eredt, a tekintett pedig mindent elárult.
- De jól van ez így? Hiszen...- nézett értetlenül a távolban futó gyerek, vagyis Yume felé, akit körülbelül ekkor érhet utol Kazuya, hála a fürge test technikának.
- Teljes mértékben! - szakította félbe a lányt- Megmentettem ugyan azt a fiút, de azt egy szóval sem mondtam neki, hogy kövessen, vagy hogy bízzon bennem! Ő mégis megtette! Érdekes nem? -nézett vissza egy pillanatra – Lényegében elárulták őt, most pedig az életére tőrnek megint! És ha mindezt túléli, akkor is felfog keresni engem és visszatér hozzám!- mosolyodott el- Mert egyszerűen elfogja hinni, nem ráfog jönni arra, amit mondtam neki!

Tudod az élet, olyan mind a tenger, csodaszép és hullámzó! Mindig van alapja és teteje, de állandó és megunhatatlan! De elég egy apró festék és máris más szinűvé lehet varázsolni, de hogy te milyennek látod a színét, a mintáját az rajtad áll!

És minden Hana terve szerint alakult. Kazuya eltünt ahogyan Hikari és Hana továbbindultak. A cél már nem volt valami közel, de ez jelen pillanatban egyáltalán nem számított. Kazuya, Yume után ment, a szavai alapján megölni őt, de ez nem volt igaz és Hana is tudta! Attól a pillanattól fogva, hogy elment a Kirigakure genin, Hana mindig megtudta állapítani, hogy hol is van. A Kagure shingan-nal ez gyerekjáték volt, főleg most, hiszen békésen koncentrálhatott rá. Ezt egy harcban nem lett volna képes kivitelezni, de most igen.
Hana tudta, hogy Yume nemhogy nem halt meg, de Kazuya elengedte, azt is tudta, hogy a genin visszament a falúba és hogy ott mit csinál és kiket keres fel! Hogy honnan? Ne felejtsük el, mit is csinált a falúban a csapat, a geninek nem mehettek sehova, ahogyan Hana kis időkre eltűnt. Mit csinált volna? Nézelődött? Nem, feltérképezte a terepet, az ellenséges csapatok chakráját, annak nagyságát! Így pedig könnyedén képes volt már megállapítani, hogy Kazuya kikkel lép kapcsolatba és kikkel nem. Bár azért el kellett ismerni, hogy ez nagyon nehéz feladat ilyen távolságból, sőt rengeteg chakrába is került, de szükséges volt. Hana tervéhez mindenképpen.
Mi a baj?- kérdezte váratlanul Hikari-tól, aki mellette szótlanul bandukolt, azt sem vette talán észre, hogy a mellette sétáló jounin csak lecsukott szemmel sétál, mintha kikapcsolták volna. - Csak nem a terv zavar?- kérdezte tőle komoran -Nem kell aggódnod, minden rendben és neked nem esik semmi bántódásod. -hangja mintha kedvesebbé változott volna. -Lehet, hogy úgy tűnik, hogy Kazuya-ban jobban megbízok, de ezt már szerintem tudod, hogy hazugság! Enged közel magadhoz a barátod és még jobban az ellenséget! - mosolyodott el- Kazuya egy gyerek, aki hű Kiirgakure-hez, ezt elárulta a tekintette és most a tettei. - sétált tovább – Éppen ezért van rád szükségem! Tebenned valóban megbízok, hasonló a múltunk és összeköt minket az a tudat, amit Kirigakure tett a klánjainkkal. Talán mi vagyunk az utolsók a saját vérvonalunkból és mégis azt szolgáljuk, aki létrehozta ezt. Egyértelmű, hogy a bosszú a megfelelő érzelem. Azonban nem szabad elkapkodni semmit sem. A tervem hamarosan beérik és neked nagyon is fontos helyed van benne! - állt meg, ahogyan szembefordult a geninel, és emelte le a derekáról a ninja-to-ját, a és a lánynak nyújtotta. - Legyen ez a bizalmam jele. Fogd a tiéd mostantól, egy kard mindent elárul arról, aki forgatja és neked megtanítottam, hogy hogyan kell. A súlya és a nagysága pontosan megfelel neked egyenlőre! Ajándék, vedd el! -mosolygott a geninre.
-Köszönöm – mondta, ahogyan Hikari feltűzte az oldalára az ajándék kardot
Megbízok benned és ez nagy kincs! -vette le a tekintetét a lányról, ahogyan elindultak, vagyis Hana mindenképp, de Hikari-t ismerve ő is követni fogja. - Rajtad kívül, csak két emberben bízok meg az egész világon! Fontos vagy számomra, hiszen te fogod védeni a hátam, az életemet bízom rád és remélem felkészültél erre a teherre?- kérdezte tőle, de mielőtt a lány azt hihetné, hogy valóban képes lesz-e erre, Hana már folytatja is- A te feladatod lesz, hogy szemmel tartsd Kazuya-t! Figyeld őt, használd ki, hogy hogy a csapatársa vagy, használd ki, hogy kunoichi vagy! Férkőz a bizalmába, hitesd el vele, hogy csak azért által az oldalamra, mert megakarsz akadályozni a terveimben és hogy szövetségesként számíthat rád. Törd ketté a falat, melyet maga köré emelt, jöj rá mit tervez és hogyan, sőt mikor. És mikor eljön az idő és megpróbálkozik megölni engem...- arcára széles vigyor ült ki- … öld meg! -sétáltat tovább.
Kazuya nem ostoba. Ha nem játszom a szerepem elég élethűen át fog látni a terven. Emellett nem állíthatok be hozzá üres kézzel. Kell valamilyen információ, ami elég fontos volt ahhoz, hogy távozásra bírjon… például egy helyszín, vagy időpont... – mondta végül – de persze magamtól is kitalálhatok egyet – mosolyodtam el, ahogyan rájött, hogy csak azért fontos hana számára. Ha egyáltalán valóban az, hiszen Kazuya-t is felhasználja és mikor már nem kell neki, akkor félredobja és ezt érezte magán is, valahol legbelül.
Meglesz rá az indok ne aggódj! -nézett a lányra- Miután ez egész tárgyalás lezajlott, visszatérünk Kirigakure-ba és Kazuya önszántából fog velünk tartani, onnantól pedig csak közeledned kell csak hozzá! - adta a hírt a lánynak, de ekkor már rájöhetett, hogy valami nem stimmel. Hana korábban azt mondta, hogy nem térnek vissza a falúba, most meg azt, hogy igen? Akkor mikor hazudott, mikor Kazuya is jelen volt, vagy most neked? Érdekes dolog, de ennyivel nem érte be a jounin kunoichi. - Megszerezzük a lehető legerősebb fegyvert és hősként térünk vissza a faluba! Egy ilyen rejteket ugyanis könnyebb belülről szétbomlasztani, mind kívülről. Ha emberek bíznak bennem, ha elhiszik, hogy mindent azért csinálók, hogy az a falú érdekeit és előrehaladását szolgálja, akkor szemet fognak hunynak olyan dolgok felett is, melyeket máskülönben észrevennének. Nem akarják majd elhinni, hogy árthatok nekik, vagy ha épen tudják is, de nem foglalkoznak majd vele. Ilyenek ők, ilyenek az emberek. -értek közben egyre közelebb a falhoz, már elég jól lehet látni- Kirigakure-ban már számos emberem van jelen és Mizukage is engem segít az ostobaságával. Szinte már túl könnyű minden, de ennek ellenére, óvatosnak kell lenem. Ezért bíztam rád Kazuya-t, hiszem ha kell te megállítod és megvéded az álmunkat!
És mi van akkor, ha a fegyvert nem sikerül megszerezned, és a terv balul sül el. Akkor Kirigakure figyelme rád fog helyeződni. - kérdezte és mondta ki egyben az észrevételét.
color=indigo]Ez nem fog megtörténni. [/color]-tekintette, pontosabban komorabbak lettek- Az hogy Yume csatlakozott hozzánk és követ engem, majd a tervem elhangzása után elrohan és visszatér a falúba felháborodva és meggyötörve, hogy Kazuya elárul engem az utolsó pillanatban és értesíti a többi nemzetett mire készülünk, már az, hogy ti velem jöttetek erre a küldetésre, mind a tervem része volt a kezdetek óta! - sétált tovább gúnyos mosollyal, ahogyan ez túl grandiózusnak tűnt. És ez leírt az arcodról. - Gondolj csak bele, elég lettem volna én is, mégis ti ketten is velem tartottak, majd megmentettem egy gyereket, akit nem is ismertem és könnyedén elnyertem a bizalmát, majd fogom magam és mindent elmondok nektek a terveimről, mikor tudom, hogyan gondolkodtok és hogyan álltok még Kirigakure-hez. Egy ilyen lépést csak egy ostoba követett volna el, vagy egy olyan ...- szája gúnyosan elmosolyodott- … akinek terve van mindennel. Elmondtam a tervemet, hogy Yume eltünjön, mert jelen pillanatban csak hátráltatna, ezzel esélyt adtam Kazuya-nak is, hogy itt elindulhasson és megtehesse a kis terve felé a lépéseket. De arra nem jött rá, hogy azok a tervek nem a sajátjai, hanem az enyémek. -lassan már a kaput is lehetett látni- A falvak most értesülnek mi fog történni, felkészülnek, de teljes mértékben nem bíznak majd Kazuya-ban és ez természetes! Amikor pedig eljön az idő és Aiken megjelenik a tervem beérik. Nem teszek semmit, ők fognak cselekedni és ezzel megszegik a törvényt, mert rám is rám fognak támadni az információk miatt és nekem szükséges lesz megvédeni magamat. - állt meg, ahogyan hátranézett- És vörös hajú kunoichi az aduászom a tervemben, mert ő lesz az indok és a kifogás is... -nézett előre, a föléjük magasodó falra- ... és ez a tervem, hogy mikor hazaérünk, hősök lehessünk és az igazán lényeges dolgok csak akkor kezdődnek majd el!
És bizol Aiken-ben?- kérdezte és mondta ki egyben az észrevételét.
- Nem! Csak benned és Shoami-senpai-ban bízok meg feltétlenül! -nézett Hikari-ra- Mi hárman nagyon hasonlítunk, ezért is vagytok velem és ezért avatlak be a titkaimba is. Aiken csak egy eszköz a kezemben, egy értékes eszköz, amiért mindent csináltam! Sikerült feltüzelnem, mikor fogadóban beszélgettünk! Ő egy kislány, aki azt csinálja amit akar, de éppen ezért ha felvázolnak neki egy olyan eshetőséget, mely a kedvére való és látja benne a fantáziát, nem lesz képes megállni és megteszi amit kérnek tőle! Elmondtam azt amit hallani akartak, és szándékosan megosztottam Kazuya-val is akkor. Ő azt hiszi, hogy arra készülök amit hallot, de korántsem áll közel az a valóság attól, amire vágyok!- nézett a lányra- Elpusztítani Kirigakure-t, felhasználni a fegyvert erre, sötétségbe borítani a világot? Erre nem vágyok egyáltalán! Engem már nem érdekel ez a világ! Egyszerűen arra vágyok, hogy olyan magasságokba emelkedhessek, mely túltesz az emberekén, a shinobikén és az istenekén is! És ehhez Kirigakure csak egy teszt, hogy lemérhessen az erőmet! - mosolyodott el- Így már tudod, hogy engem nem érdekel az a fegyver! Egy fegyverre támaszkodni gyengeség, hiszen egy fegyver csak annyira erős, mind az aki birtokolja! Nincs szükségem arra, amiért idejöttünk, nekem másra fáj a fogam, olyan fegyverre mely túltesz sok tekintettben rajtam és az, csak egy embernek van meg jelenleg. Aiken-ek!

Értek az út végére, ahogyan rákanyarodva a másik útra, valami furcsára lettek figyelmesek! Távolból is jól kivehető hatalmas betört kapu maradványai és egyéb nyalánkságok. Kisebb tűznyelvek, köd és füst, mely szinte onnan is jól látható volt ahol álltak és a kaland hamarosan a tetőfokára fog érni.

//A legtöbb érsz a postokból lett átmásolva! Tudom-tudom, de úgy gondolom, így adja át a legjobban az eseményeket, sokkal jobb így olvasni, mintha egyszerűen csak összefoglalnám a részleteket! //

A szokásos aktivitásod mellett belefér!

+15 chakraszint

Összesen 795 chakraszint

2013 – Február

Az igazság ajtaja...

Résztvevők;: Hikari , Hyuuga Aikan , Hyuuga Aikan

Kívülálló nemzetek :: A Fegyverkészítők Szövetsége :: Hoppou Takumi no Sato :: Fogadónegyed 3.4.5.6.

Lassan az út végére értek, ahogyan valami furcsára lettek figyelmesek! Távolból is jól kivehető, hatalmas betört kapu maradványai, kisebb tűznyelvek, köd és füst, mely onnan is jól látható volt ahol álltak.
- Nahát ez a lány aztán tudja, hogyan kell felhajtást művelni, de...- csukta be a szemeit, ahogyan felmérte a helyzetet annyira, amennyire tudta- ... ez nem az ő műve. - hangja komoly lett, ahogyan Aiken chakráját nem vélte felfedezni a közelben. - Készülj fel! - parancsolt rá Hikari-ra, miközben lassú léptekkel közeledtek csak az eseményekhez.
Betört kapu látványa, a pusztulás apró jele, mely lehet, hogy hamarosan egyre nagyobb lesz, ahogyan a harcok hangja és a látványa még abban a pillanatban is felvillant, a nem is olyan távoli ködben. De ha ez lett volna az indok, hogy Hana miért is állt meg, akkor hazudnék. Ő nem az a fajta volt, aki megijedt az ilyentől, látott ő már sokkal rosszabbat és véresebbet is. Nem, Hana az előtte landoló fiatalon kunoichi miatt lassított és állt meg. Lenézett a lányra, aki az arca kissé tükrözte azt az ütést, vagy rúgást melyet kapott, de a lényeg, a becsapott csapás nyomot hagyott rajta, ha nem is nagyot és nem is annyira észrevehetőt. Majd ahogyan a férfi is elősétált a ködből, akinek ez köszönhető volt, az arcára kiülő mosoly, a szavai és a közben kibontakozó események. Nos az jól látható mosolyt csalt a Kirigakure kunoichi arcára.
- Heh...csak nem a híres-neves Hana Fujishima?...Kezd érdekessé válni a dolog! – hangzottak fel büszke szavai, ahogyan a köd lassan elült és a közeli falak romjain az ismeretlen alak kitűnő másai jelentek meg, teljesen körbevéve a Kirigakure-i küldöttséget.
- Szóval ismersz engem? -kérdezte tőle- Én azonban még életemben nem láttalak vagy hallottam rólad! -szavai és ahogyan mondta, lenézőek voltak, jól láthatóan nem vette komolyan a férfit. - Ez nekem lelombozó! Vagyis ez a helyzet!- nézett az egyre jobban észrevehető házak tetején látható alakokra, akik ugyan úgy néztek ki, mind az a bizonyos alak. - Ma nincs kedvem harcolni, nem áll szándékomban megölni téged! -lépett közelebb a férfihoz, ahogyan a lába a földön fekvő Zou mellett foglalt helyet- Mi lenne ha átengednél és foglalkoznál ezekkel itt!- mutatott a földön fekvő lányra- Megölheted őket, megkínozhatod, felszeletelheted vagy megerőszakolhatod, csinálj vele amit akarsz, nem érdekel! De engem eressz át azonnal, vagy nem éred meg a mai estét! - hangja fenyegető vált, jobban mind eddig akármikor, ahogyan a szavai mögött egy apró kis tett bújt meg.
- [color=greenHát ha tudnád hogy ki vagyok akkor rosszul csinálnám a dolgom, nem is én vagyok a lényeg - majd ismét kuncogott egyet a te "ajánlatodon", majd sóhajtott egyet - Olyan apróságok mint a gyilkolás, az erőszak, a kínzás, mind olyan dolgok amiket a gyengék tesznek, értelmetlenül nem gyilkolok. Azonban abban van valami, ha egy hozzád hasonló gyöngyszemet törlök el a föld színéről. Túl sokat képzelsz magadról Hana Fujishima, túl sokat... [/color]- hát igen, Hana nem számított más válaszra, ha úgy vesszük, egyik része sem lepte meg nagyon őt, és nem sértette meg a kicsi kis szívét. Ő csak ilyen volt, jelen pillanatban előnyben érezte magát, nem volt ideges, ilyenkor pedig könnyedén képes gondolkozni, ahogyan lenéz szinte mindenkit. De ezen időt, melyet a férfi a szavaira pazarolt, rájött a chakraérzékelő képessége miatt, hogy a férfival együtt csak tízen vannak ellene. Ez pedig hihetetlenül jó arány volt.
A férfi azonban láthatólag nem igazán akart közelharci bonyodalomba bontakozni a két Kirigakure-i kunoichi-vel. Így pedig gyorsan hátrapattanva az egyik lerombolt ház még álló falának tetejére ülve békésen hagyott teret a klónoknak. Ő maga pedig csak a néző szerepét akarta magára eröltetni.
- A klónokat rád hagyom! - közölte nyugodtan Hikari-val, ahogyan lenézett a fiatal kunoichire- Egy chuunin szintjén állsz, szóval adj bele mindent. Ha erre sem vagy képes, akkor hogyan várjam el tőled azt amire kértelek, nem igaz? - mosolygott rá, ahogyan ebben egy időben aktivizálták magukat a klónok, ugyan csak kettő, ahogyan az egyik egy katana-val, míg a másik szinte genin szinten támadott dobófegyverekkel.
~Felpróbálnak tartoztatni minket és egy helyben tartani vagy pozícióba helyezni! Akárhogyan is! Az nyer, aki először támad...~ nyúlt egy villámgyors mozdulattal a combjára erősített shurikentokhoz és körülbelül, három- négy shuriken-t elővéve célozta meg azokat a repülő fegyvereket, melyek felé tartottak, hogy ezzel azért segítsen valamit a tanítványának, de nem többet. Az elég ahhoz, hogy a legtöbbet eltérítse, míg a többi semlegesítésére elég már a genin tapasztalata
Ő maga pedig a Dainamikku Akushon // Dinamikus Akció segítségével egy pillanat alatt küzdötte le a távolságot kettőjük között, ahogyan egy jól irányzott rúgást indított meg a férfi felé. De csak a fal maradékot tudta még jobban lebontani, nem többet. A Kunoichi támadása talán csak egy ütemmel volt lassabb ahhoz, hogy sikertelen legyen, vagy éppen fordítva, a férfi kapcsolt gyorsabban egy ütemmel és ezért sikerült elkerülnie a Hana támadását. Elég közel volt, de nem elégé ,ahogyan a rúgás csak a fala egyik részét kapta telibe lebontva azt.
~Gyors!~ jött rá, ahogyan a férfi lefelé zuhant, miközben kézjeleket alkotva nyitotta ki a száját. ~Chakrát gyűjt össze...~ döbbent rá, de nem csak a látottaktól. A harmadik szem aktív volt, így érezte, ahogyan a férfi chakrája aktiválódik. Ez lényegében Hana egyik különleges fogása volt. Sok chakra érzékelővel ellentétben ő nem nagy területen használta a technikát, hanem éppen ellenkezőleg. Egy rövid sugarú körben csupán, hogy időben érzékelni tudjon minden támadást és trükköt ami a közelében történik és emelet az, hogy a gyorsasága miatt elég ügyes is volt ahhoz, hogy ezt elkerülje, csak még jobbá tette a technikát. ~Ez nem jó! Felismerem azokat a kézjeleket...~
A füst gyorsan köteledet felé a férfi szájából, ahogyan ezt technikát már nem először látta. Azonnal vett egy mély levegőt, ahogyan hátrapillantott egy pillanatra, hogy lássa mi a helyzet a tanítványával. De hogy ezt csak azért tette, hogy lássa, nem támadják-e hátba vagy éppen izgult volna tanítványa miatt? Nos nem derült ki, bár a felé igyekvő két klón miatt, egy tizedmásodpercig tétovázott. ~Körbe akarnak fogni! De én sem ma kezdtem az ipart!~ alkotta meg az egykezes tigris pecsétet, hogy megtalálhassa a férfit (Kagura Shingan), mivel tudta merre zuhant és a füst is hiába zavarta a lányt a látásban. Villámgyorsan kézjeleket alkotott ahogyan a villámchakra körülvette a kezét, majd ezen chakrát manipulálva lassan egy bika két szarva kezdet kialakulni az ökle körül,. ~Már mondtam, hogy az nyer, aki először támad! A klónokkal értelmetlen foglalkozni! Ha őt legyőzöm máris győztem! ~
- Rariatto // Villámló Eke Forró Kard!- kiáltotta el magát, ahogyan a férfi után vetette magát.
A férfi gyors volt, nagyon is, és hogyan Hana meglátta immáron a valós reakcióit, egyből tudta, hogy tapasztaltabb is nála. Egy egyszerű helycserével verte át őt, miközben előre tudta, hogy mit is fog csinálni, hogy nem fog a klónokkal leállni harcolni, hogy egyszerűbb ha a valódi testet támadja, még annak tudatában is, hogy esetleg körbetudják majd venni,hogy hátba támadhatják őt.
A föld felrepedt és egy kisebb környéken még a fű is megperzselődött a raiton technika miatt, ahogyan az egyik fadarab egy apró kis vágást ejtett a kunoichi arcán, miközben apró darabokra szakadt és mind egy kézigránát repeszei borították be a környéket. ~Az a kis szemét! ~ állt fel a földről, miközben semmilyen képességét sem kelet használnia, hogy megtalálja a férfit. Egyből látta őt, még a zavaró ködön keresztül is, ahogyan a tanítványa nyakához szegezi a kunai kését és nyíltan kijelenti, hogy itt a vége.
- Vége van, Hana Fujishima – de abban a pillanatban a köd felé kapta a tekintetét. ~Ez vicces...~ mosolyodott el a kép láttán, ahogyan a keze ráfonódott volna a derekán logó ninja-to-ra, de nem talált ott semmit. Keze csak a levegőt szelte keresztül, ahogyan a szemei elkerekedtek és eszébe jutott, hogy nem is olyan régen a bizalma jeléül éppen annak a kunoichinek adta oda, aki most olyan nagy bajban volt. ~... ez nem lehet...~ tágultak ki a szemei, ahogyan a férfi tekintetét követve meglátta azt az embert, akit már régóta várt a Kirigakure-i kunoichi.
- Yoshi...- nézett a férfi meglepő tekintettel, de mégsem volt meglepődve, inkább azon lepődött meg, hogy újra, talán egy pillanatra megnyugvást érzett, ahogyan meglátta a férfit.
- Csak nem a híres-neves leszármazott...Úgy érzem innentől itt nincs rám szükség, további szép napot! - azzal az árnyékklónok eltűntek, és a köd is elkezdett felemelkedni a falakon belül. Észbe sem tudtak kapni, mire az ismeretlen férfi eltűnt és csak a két csapat marad a helyszínen.
- Végre itt vagy. - nézett szembe a férfival, ahogyan barátságos mosoly ült ki az arcára, ahogyan egy pillanatra, mintha megnyugodott volna és lehunyta a szemét. ~Köszönöm. Ha nem léptél most volna közbe, ha nem tűntél volna fel mind mindig, valószínűleg Hikari-val nem foglalkozva próbáltam volna megölni a férfi-t. Ezért hálás lehetek neked, mindig tudod mikor kell mellettem lenned.~ nyitotta ki a szemeit, ahogyan Hikari-ra nézett.- Menj odébb és maradj ki a harcból! Ha a közelembe kerülsz, téged is megfoglak ölni! -lépett közelebb Yoshi felé, fenyegetően és magabiztosan. - Emlékszel mit mondtam legutóbb, amikor legközelebb találkozunk, megöllek! -arcára gúnyos vigyorrá változott a barátságos mosoly- És úgy látszik Kazuya-kun megtette a kötelességét, hiszen itt vagy!
- Srácok...Tudom, hogy nem akartok cserben hagyni, de...már mondtam, hogy Ő az én felelősségem! Mellesleg nem tudnék teljes erőmből harcolni, ha titeket is védenem kellene...Ám de egy feladatot adnék: hozzatok segítséget! Legyen az falubeli vagy szövetséges Ninja, csak... -tartott egy kis szünetet, majd hátranézett a társaira.- Menjetek! Ez parancs!- szigorított az arcán, majd csak elmosolyodott és visszafordult a szerelméhez és egyre jobban szorítja a kezében lévő dárdát. -Hát ez lenne? Ez itt a... "vég"? Mondd...miért csinálod ezt? Mit nyersz ezzel?- tette fel a kérdéseit, miközben belenézett a kunoichi szemei és nem azt a magabiztosságot és gyilkos szándékot látta volna benne, mind addig, hanem csak szomorúságot.
- Még mindig nem érted? -Hana lehajtotta egy pillanatra a fejét, ahogyan halkan, de megpróbálta visszatartani a nevetését- Elegem van már abból, hogy mindig kirántasz engem a sötétségből, hogy mindig egy halvány reménység mutat nekem! - lassan nézett fel a férfira, arcán széles és ördögi mosollyal- Mit tudsz te a szánalmaz érzéseiden kívül ha? Veszítettél-e valaha olyasvalakit, akit mindennél jobban szerettél?! Mond, mit tettél volna, ha olyan életet kellene élned mind nekem?! Ha a megnyugvást csak az jelentené, hogy elmerülhetsz és végre nem kell törődnöd a múlttal, a jelennel, a jövővel, nem kell megfelelned, nem kell megvédened senkit! Egyszerűen csak azzá válsz aki legbelül vagy. Gondok nélkül, érzelmek nélkül! -lépett közelebb – Ha ennyire kíváncsi vagy, újra elmondom! Ezért akarlak megölni, hogy elvágjam az utolsó szálat, mely visszatart! - arca lassan újra visszanyerte azt a rezzenéstelen nyugodt arcot, mind amilyent mindig is szokott mutatni. - De miért kérdezősködsz még mindig? Miért akarsz még mindig megmenteni, annak ellenére, amit mondtam és tudod, hogy tenni fogok!
- -Te emlékszel mit mondtam neked..."akkor"?- hajtotta le a fejét. -Megvédem az én egyetlen virágomat...mindenféle csúszómászótól...Megígértem neked...- És Yoshi válassza, az a pár szó, egy pillanatra újabb érzelmeket szült a kunoichi arcára. Meglepődött arc, ahogyan azok az apró szemek kitágulnak, értetlenség zavarodottság, ahogy egy pillanat egy apró könnycsepp is végiggördült a lány arcán, de ahogyan a kitörő energia is megjelent Yoshi oldalán, Hana-ba is úgy tért vissza a nyugalom, ahogyan a mellette elsuhanó, egy pillanatra megjelenő dárda, mely szinte a földel tette egyenlővé a kunoichi mögött lévő házat, meg sem változott. A kunoichi szeme lassan az arcára tévedt, ahogyan egy halvány csík jelent meg a szeme alatt, ahogyan egy pillanat alatt az apró seb vérezni kezdett, széles vörös csíkot húzva a lány bal oldalára.
- És ha kell, magam töröm el az összes végtagodat, hogy megvédhesselek ÖNMAGADTÓL és a DÉMONTÓL!!! - kiáltotta el magát a fiú.
- Értem! -mosolyodott el ismét- Nem kell téged ösztökélni, ennek örülök! Pedig azt hittem, ki kell majd nyírnom az egyik kölyköd, hogy komolyan vegyél!- nyúlt a hátán lévő kardhoz, egy Tachi-hoz, ahogyan előhúzva. Yoshi egyből látta, hogy az a kard miért ilyen ismerős neki. Hiien Ranaku kardja, de hogy került Hana-hoz? Merült fel benne a kérdés. - Nem várakoztatlak meg szerelmem! Ma lesz az utolsó nap, mikor egymásra nézünk!
A kard pengéjén csak egy pillanatra villant meg a távoli tüzek aranyló csillogása, ahogyan a jobb kezében tartva behúzva a mellkasa elé, hogy erőt és lendületet vehessen a szúráshoz. Csak egy pillanat volt, de mégis valahogy furcsa. Talán a Taichi miatt lehetett, mivel ez a kard mégis csak jobban megmunkált, nagyobb és íveltebb a pengéje és egyben nehezebb is, mind amihez a kunoichi szokott. Hát igen, Hana inkább elsődleges fegyverének tartotta a Ninja-to mind ezt a kardot hiszen túl nagy, túl díszesés túl nehéz ahhoz a harcstílushoz mind amit ő szokott használni, de mivel az a kedvenc kard, mely a derekán szokott lenni, abban a pillanatban Hikari-nál volt, aki már a parancsnak engedelmeskedve odébb is állt, nyitott teret hagyva a két felnőttnek.
De talán nem ez volt a hibája a támadásnak, hanem az az egyetlen kis megtorpanás, ahogyan Hana levegőt vett és elindította a szúrást. Tisztán látta az ellenfelét, a szerelmét, ahogyan a kard csak a fiú feletti levegőt szúrta keresztül és ez meglepte a kunoichit. A szeme követte a fiú mozdulatát, ahogyan a Kumogakure férfi lábba abban a pillanatban el is találta a kunoichi kézfejét.
~Ha, el is felejtettem, hogy milyen gyors!~ mosolyodott volna el, ahogyan a teste már újra mozdult és kihasználta a a rúgás okozta oldalirányú erőt. Megpördült a tengelye körül, ahogyan a másik kezét a kard markolatára rakva immáron egy alulról indított ellencsapással vágott vissza, méghozzá nem egy egykezes, hanem egy kézkezes mozdulattal. És ugyanaz történt, mind az imént, csupán a levegő hasonlíthatatlan érzete, ahogyan kard átvágja és nem akad meg semmiben. ~Ezt nem hiszem el, kétszer hibáztam és még el sem találtam! De...~ nézte a fiút, ahogyan jó távol kerültek most egymástól. ~...mégis megkarcoltam!~ a penge egy egyszerű mozdulattal már nem a teste felé, hanem kifelé nézett, ahogyan mind a két keze erősen markolta, készen arra, hogy ha esély adódik rá, egy szemvillanás alatt kettévágja a jounin-t. ~ Nem vehetem le róla a szememet, még ezzel a sebességgel is csak ugyanolyan jó vagyok ő. Azonban ha tovább megyek, lestrapálom magam is. De... ő alapból nagyobb chakrával rendelkezik mind én és vele ellentétben én már megvívtam egy rövid harcot. Nem játszhatok vele, mind tetem akkor Gorobei-el mert előnybe fog kerülni. Gyorsan kell vele végeznem, de szeretném kiélvezni is ezt a pillanatot. ~ mosolyodott el immáron. Yoshi leolvashatta arról az arcról, hogy a szeret kunoichi-je milyen boldog.
- Elismerem, hogy ellened, a bevált trükkjeimmel nem megyek sokra!- keze megfeszült a kardon- Így a legegyszerűbb, ha csak nyers erővel küzdők meg ellened! - lábba is egy kicsit mozdult csak meg.
- Heh...- hajtotta le egy kicsit a fejét Yoshi, miközben vigyorogva belenyúlt a zsebébe. -Lásd a titkos Jutsu-mat!- mondta ki nyíltan, ahogyan Hana újra elrugaszkodott.
Hana nem tudta, mi is a terve a jounin fiúnak, de ő is gyorsan reagált. A zsebeiből két apró kis füstbombát kapott elé, maga elé dobva őket, abban a tévhitben élve, hogy ez majd megállítja a kunoichit. De mindhiába. Hana berobbant a füstbe és kettészelte azt amit ott talált. Yoshi értetlen arccal nézett rá, ahogyan a csapása kettévágta őt, de Hana sem örülhetett sokáig. A férfi teste abban a pillanatban villámmá alakult, amit a Raiton Bushin-nak köszönhetően kissé megrázó élményben részesítette a Kirigakure-i shinobit. De az eredeti sem úszta meg sérülés nélkül. Alig volt ideje a klónt létrehozni, így a csapás őt is elérte, de újra csak a speciális chakrája mentette meg az életét. De ezúttal vissza is támadott. Hiszen már a levegőben úszott, ahogyan az ujjai végén megjelentek az apró kis villámgömbök és mintha csak egy kis játékszer lenne, úgy kezdet dobálni a kunoichire. Hana pedig nem tehetett mást, mind egy közeli sziklafal mögé bújjon.
Hana jól érezte, hogy a nyílt terepen maradni ilyen technika után, őrültség. Bár erre a következtetésre csakis azután jött rá, hogy a haja és bizony a lábba bánta, még ha nem is olyan mértékben, de mégis kisebb égig sérüléseket szerezve. Ahogyan befordult az egyik szikla mögé, még hallotta az annak nekizuhanó apró kis villámgömböket. ~ Csak ennyit tudnál? Ne okoz csalódást!~ mosolygott, ahogyan nekidőlt a falnak és egy fél tigrispecsétet formázva végig nyomon követte Yoshi chakráját (Kagura Shingan), ahogyan az arcára nem gonosz vagy örült, hanem inkább boldog és megbékélt mosoly ült ki. ~Milyen régen volt már, mikor először találkoztunk. Emlékszem a ház tetején ülve néztem le rád és nem tartottalak sokra, lenéztelek, még akkor is, ha sokkal erősebb voltál már akkor nálam. Ezt mindig is szerettem benned, hogy annak ellenére, hogy az istenek milyen erővel áldottak meg, mindig kedves maradtál és mindig megpróbáltál nekem örömet és boldogságot adni. ~ azonban Yoshi megmozdult és tisztán hallotta a hatalmas robajt, ahogyan a sulyok belehasítottak a földbe, összetörve és felrepesztve azt. ~Milyen lenyűgöző chakra! Nem olyan rideg mind az enyém, hanem melegebb és békésebb...~ mosolygott, ahogyan egy pillanat alatt elveszítette Yoshi chakrájának a helyzetét. De a szemei és a tettei mit sem változtak, továbbra is ott állt a falnak dőlve, ahogyan behunyt szemekkel mosolygott. Egy másik világban volt, a lelke mélyén.

- Mit csinálsz! Ez egy harc! - kiáltott rá Megami, ahogyan Yoshi összezavaró technikájával próbálkozott, de látva, hogy szerelme nem is reagál, nagy valószínűséggel nem támadja meg, de ha igen, akkor is olyan lesz neki, mintha ha csak egy próbabábura támadna, már mozogna Hana teste, az arca mit sem változna és nem reagálna semmire. - Ne ábrándoz, ha meghalsz, akkor...
- Akkor mi van? -kérdezte hangosan magától- Honnan tudod, hogy nem ez volt az én valódi célom, hogy annak az embernek a kezétől halljak meg aki szeretek! - mondta halkan és továbbra is mosolyogva.
- Miket beszélsz és álmod! Hogy bosszút állj a klánodért, hogy megöld a Mizukage-t, néma sikolyba és őrületbe kergesd ezt a világot? Minden elfelejtettél? -kérdezte idegesen.
- Nem, de nem tudom, hogy ez valóban az én akaratom-e. Mindig is volt egy célom, amit mások raktak rám. Megtalálni a bátyámat, majd bosszút állni a régvolt klánomért! Ezeket mind mások akarták és én csak azonosulni tudtam velük, de azóta a nap óta, egyszer sem tudtam Yoshi-n kívül másra gondolni és az, hogy most itt harcolok vele, az nem az én, hanem a te akaratod! - jelent meg mögötte egy ajtó, a homok végtelen homoksivatag közepén, mely lassan elkezdett kinyilni.
- Ez mi? -kérdezte meglepődve Megami.
- Ez? Ez azon érzések, melyeket elnyomtam idági és elzártam magamban. Azok, melyeket még magamnak sem mertem bevallani. -Mosolygott.
- Akkor most miért? -dadogta, ahogyan hátrálni kezdett. - Miért most döntöttél úgy,. hogy nem kellek már neked többé!
- Miért? Mert az a férfi miatt jött létre, ameddig őt nem ismertem a sötétségben éltem, de ő megmutatta nekem a fényt és lassan beborított vele. Ő pont olyan mind a chakrája és az ajtón túl, én is olyan vagyok mind ő...- nyílt ki az ajtó, ahogyan a világ megváltozott és a homokból lassan virágok és fű kezdett nőni, beborítva a lelke mélyét, ahogyan a sötét éjjel, nappalra változott. - Most már nincs szükségem rád. sokat köszönhetek neked, de soha többé nem lehetsz erősebb nálam ,mert te csupán sötétségből és gyűlőletből vagy, melynél erősebb a fény és a szeretett. - nyitotta ki a szemeit, ahogyan Yoshi-val nézett farkasszemet.

- Bocssás meg!- mondta neki – Te vagy a legfontosabb nekem ,akármit is mondok, vagy akármit is cselekszek majd. Mindent érted tettem eddig, de mostantól az önző céljaimért harcolok. - tekerte le a kezeiről a kötést- Azért harcolok, hogy egy nap majd láthassam az az álmot, melyre vágytam. Felejtsd el amit eddig mondtam, mert mind hazugság volt. -tekerte le mindkét kezéről a kötést- Hazugság, melyet a bennem rejlő démon, a múlt a keserűsége és olyan sötét árnyak mutattak meg, melyek veszélyt hoznak majd mindenre. Ők takarták el előlem az igazságot. Yoshi! Kirigakure már az otthonom és ezért már nem érdekel a bosszú, a világ, vagy éppen a tökéletesség. Csupán egy valami érdekel! És mindent megfogok tenni hogy valóra is váltsam. - idézte meg a kezeibe az Ikerkardokat- A családom a múltbeli dicsőségének záloga...- arcára bánatos mosoly ült ki, ahogyan lassan felnézett Yoshi-ra és arca lassan komor lett. - Szeretlek még mindig, de Kirigakure érdekében most az ellenségem vagy. Ha eljön az idő és kitör a háború, akkor pedig tényleg ellenségek leszünk a harcszíntéren. - emelte fel az egyik kardot Yoshira- Én eddig a sötétségben éltem, ahova mások taszítottak, de te mindig kirángattál belőle és most...- állt meg egy pillanatra- … újra sikerült, szavak nélkül, csak tettekkel megmutatni a helyes irányt. Ezt mindig szerettem benned. De eljött az idő, hogy visszaadjam mindazt, amit neked köszönhetek. Ne harcoljunk többé és együtt állítsuk majd meg azt a vérrontást, mely hamarosan kezdetét veszi.
Hana szemei csak egy pillanatra remegtek meg, ahogyan Yoshi határozott mozdulattal elindul felé, félrecsapva a puszta kezével a sarkokat. A kezei már üresek voltak, a Hamacho klán kardja a fiú mögött a földön hevert némán és szótlanul, ahogyan átkarolta a szeretett nőt és Hana sem tiltakozott. Boldog volt, hogy minden rendben van, ennek a férfinak, a szeretett férfinak hála. Megmutatta neki a helyes utat és végre túllépett a démonon, a benne lévő és lappangó érzések kavalkádján, melyet nem saját maga teremtett, hanem a démon.
Azt akarta, hogy Hana olyan legyen mind ő. Hogy olyan utat járjon be, amely neki a legkedvezőbb. Sötétségbe próbálta taszítani Hana-t, ahogyan a bosszú iránti vágya és az az elhatározás, hogy túlnöjön rajta, lassan tényleg arra az útra terelték, ahonnét nem lett volna visszaút. Még régebben mondta neki Megami, hogy volt egy férfi, Shoami bátyja, aki legfőbb riválisa és az a személy akire a legjobban felnézett és szeretett az öreg, sikerült egyedüliként legyőznie a saját magában lévő démont és felülkerekednie rajta, sőt kihasználnia annak teljes erejét, ami mindenképp páratlan képességekre vallott. Azonban Hana, nem tudta még most sem, hogy miért mondta el ezt akkor neki, de ahogyan a férfi átölelte, ahogyan a szájuk összeért, rájött.
~Hogyan is tudtam volna megölni őt...~ eredtek el a könnyei, ahogyan olyan boldog volt, mind addig sohasem~ … mindent okosan kiterveltél, azt hitted, hogy majd minden áron arra fogom a választ keresni, túlgázolva mindenen és mindenkin, ahogyan elhitetted velem, hogy csak akkor tudom valóra váltani az álmom, ha az utolsó szálat, a szeretett férfit is megölöm.~ nézett fel a férfira, ahogyan kinyitotta a szemét.
-Ne csináljuk...- kapkodott levegő után Yoshi- ...ezt még egyszer...- nyögte ki fájdalmasan, ahogyan Hana lágyan megsimította a férfi arcát.
- Rendben! -bólintott mosolyogva. ~ Még hogy az a Fujsihimák sorsa, hogy sötétségben éljenek, ahogyan ha valakibe beleszeretnek és odaadják neki a szívük kulcsát, onnantól az lesz a sorsuk, hogy annak férfinak csak fájdalmat okozzanak és végül megölve őt, visszavegyék a nekik adott kulcsot. ~ bujt hozzá a férfihoz, ahogyan az olyan szavakat mondott, melyek megtöltötték Hana-t, azon érzésekkel, melyekre mindig is vágyott.
- Hana...- engedett egy kicsit a szorításából Ysoshi, miközben mélyen Hana szemébe nézet és elmosolyodik. -...Még mindig az a gyönyörű virág vagy, akit aznap megismertem...- bókolt neki, majd kuncog egyet, ahogyan Hana-nak patakokban folytak a könnyei és az arcát a férfiba temette és megszorítva annak a tarkóját, úgy szorította magához, mind aki sohasem akarja többé elengedni.
- Olyan ostoba voltam...- szipogta- ...Mindig csak mögöttem jártam, az árnyékodban éltem, miközben csak te lebegtél a szemem ellőt. Minden megakartam tenni, hogy te biztonságban légy, hogy ne keljen látnod, ahogyan saját magamban vívódok. - szorította meg még erősebben a fiút- Azt akartam, hogy gyűlölj, hogy megvess, hogy könnyebb legyen a dolgom, de a te érzéseid sohasem változtak meg. És annyira örülök, hogy ilyen vagy. Ha te nem lennél ...- szorítás abbamaradt egy pillanatra, ahogyan Yoshi azt hitte, hogy a szerelme felnéz rá, de nem ez történt. - … már egy hervadt virág lennék!

És a fiú megérezte, hogy hogy a karjaiban tartó nő, már nem ugyanaz mind akivel korábban beszélt. Érezte ugyanazt a rideg és számító, pusztító chakrát, melyben minden vágya, hogy sötétségbe taszítsa Hana-t. Mozdulni akart, de nem tudott. Hana jobb keze még mindig rajta volt és érezte, ahogyan a démon chakrája átjárja a testét. (Paralizáló technika). Hana nem nézett fel, miközben hátulról lesújtott a még mindig kezében tartott sarlóval. Nem mélyen, nem halálosan hatolt a férfi hátába, de a fájdalomnak hála teljesen kizökkent a bénultságból és gyorsan reagált. Szó szerint az addig lányt tartó kezei megfeszültek és magához akarta rántani a lányt, de ekkor megérezte az újabb szúrást. A hasában, egy jól ismerős érzés, ahogyan egy kunai hatol az ember testébe. És a Kumogakure jounin tudta, hogy a démon megakarja ölni őt ezúttal. Ellökte magától a kunoichit, ahogyan minden erejét összeszedve sikeresen kerülte el a másik ikerkard oldalirányú suhintását, mely ha elérte volna, akkor már fej nélkül állna Hana-val szemben.
A gyorsaságának hála, még sikerrel és elég messze került a lánytól, de a hátában lévő kard a mozgás miatt, végigszántotta a fél hátát, de a fájdalom semmi sem volt akkor. Nem látta annak arcát. Hosszú haja az arcába bomlott, de látta a földre hulló könnycseppeket még. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy mindez színjáték volt, de az nem lehet, az a Hana akit ismert, nem tehette ezt.

Hana fájdalmat érzett a semmiből, ahogyan kinyitotta a szemét. A táj kezdett visszaváltozni ellőtte, ahogyan a szél újra megalkotta ellőtte a démoni nő alakját, akinek a kardja éppen Hana-ból állt ki. Tisztán látta a kardot és ahogyan lassan megjelenik az azt fogó kar, a test, és a vörös hajú boszorkány arca, ahogyan az arcán egy széles mosoly ül.
- Hogyan? -dadogta, ahogyan Megami még beljebb akarta tolni a kardot a lány testébe, de ebben megakadályozta a fegyver pengéjére szoruló Hana keze. -Hogyan lehetsz még mindig itt?
- Te ostoba! Tényleg azt hitted, hogy azért mondtam el neked mindazt, hogy Yoshi ellen küldjelek? - nevetett fel- Milyen naiv kislány! Ha akarnám átvehetném feletted az uralmat erővel, de akkor az újjászületésem nem lenne teljes. A lelkedet megölném és csak az enyém létezne, de így... - arcára még szelesebb mosoly ült ki - … így valóban eggyé válhatok veled! Mind a ketten ismerjük már egymás igaz lelkét! Ameddig titkoltad előlem, addig nem jöhetett el ez a pillanat, de most már elhárult az utolsó akadály is! Eggyé válok lassan veled és újjászületek! -nevetett hangosan, ahogyan ott álltak, Hana lelke mélyén, szemben egymással,ahogyan a világ is kettévált. A virágos és napos, és poros sötétre, ahogyan a jó és a gonosz nézett farkasszemet egymással odabent.

- MI a baj? Ilyen meglepő látni, ahogyan Hana lassan elhervad előtted? -kérdezte Hana Yoshitól, ahogyan felnézett rá és a fiú tisztán látta a démoni mosoly mögül rá néző vörös szemeket. - Én is köszönöm Yoshi, hogy létezel! - mosolygott még mindig, ahogyan elindult felé- Neked hála, érhettem el ezt a pillanatot. Eggyé válok Hana-val, eltörlöm az ő nevetséges érzéseit és elpusztítok mindent ami olyan fontos neki. - állt meg, ahogyan Yoshi megpróbált felállni. A fájdalom lassan kezdett eluralkodni rajta, de valami más erőt adott neki. - Most megöllek és Hana elveszíti az utolsó, ehhez a világhoz kötődő szálát. Nem lesz már miért élnie és én győzök! Ohhh.... milyen hasznos is voltál! -nevetett fel hangosan, ahogyan eltűnt Yoshi szeme elől és a fiatal Hamacho hiába próbált elugrani, ezúttal már a fájdalom győzött. Érezte, ahogyan a nyakához szegeződik a fekete penge, hátulról pont úgy, ahogyan a parasztok szokták a fűcsomót levágni. Yoshi pedig csak térdelt a porban, mögötte Hana-val aki csak arra készült, hogy úgy vággja le a fejét, mind a parasztok a buzakalászt - A szívem sajog bele, hogy az a lány tényleg megpróbálkozott legyőzni a valódi érzéseivel, melyet irántad érez.De vajon milyen érzés lesz Yoshi? - Hajolt előre- Hogy az a nő öl meg, akit annyira szeretsz ! -nyalta végig a fiú arcát, ahogyan a mozdulat megállt. A kard lassan eltávolodott a férfi nyakától. - Miért? Pont most, amikor ... - hallatod Hana fájdalmat hangját, ahogyan a kard lecsúszott rólad és egy halk puffanás közepette nem hallottál semmit sem. Lassan fordult meg a tekintetted, ahogyan Hana-t pillantottad meg. A földön, ahogyan körülötte véres volt a talaj és egy sötét ruhás férfi állt mögötte, ő szorongatta azt a kardot, mely lesújtott a lányra. Egyből tudtad ki ő, már láttad őt. - Shoami! meggyeztünk....
Minden olyan volt mind a mesében, mikor a királykisasszony végre rátalál a békére és úgy érzi, hogy már semmi sem állhat az útjába. És akkor,mind derül égből a váratlan villámcsapás csap le a fő gonosz és rabolja és börtönzi be a kis teremtést, méghozzá újra. De ez a jelen pillanatban megosztott. Hiszen maga a végtelen teremtés a gonosz és a megjelenő fő gonosz lehet, hogy nem is annyira gonosz, mind azt az olvasó várná és a jó, a kiskirály? Nos, lehet, hogy ő megmaradt a régi szerepénél még, de ez a világ még feltáratlan titkot rejt. És Hana legnagyobb titka egy pillanattal korában derült ki. De az ami következni fog majd, sokkal több egy titoknál, vagy éppen sorsnál. Ezzel veszi kezdetét a végzete. De hogy az mit is jelent és rejteget? Még a jövő kérdése....

-Téged...ismerlek...- nyögte ki Yoshi, miközben próbált végre két lábra állni, de sikertelenül. A keze rezdülése azonban mindent titkát feltárta az öreg ellen, aki a kezét kinyújtva felé, egy egyszerű gesztussal zárta le az eseményláncolatát, mielőtt a kumogakurei fiú meggondolatlanságot tett volna.
- Arra nincs semmi szükséged...- mosolyodott el barátságosan- … nem az ellenséged vagyok,... -engedte le a kezét. - ...de ugyanakkor a szövetségesed sem.- nézett vissza Hana-ra, aki a földön feküdt és az alatt vöröslő föld egyre nagyobb teret nyert. - Nézd magadra. Ezért szenvedtem annyit veled, hogy végül az övé legyél. -vette egy mély levegőt, majd lassan benyúlt a fekete kabátja alá és szép lassan előhúzott egy apró kék kis tekercset, ahogyan visszanézett Yoshira- Tessék! - hajította oda neki, de a jounin nem nyúlt érte. A tekercs kisebb pufanással gurult a lábai elé, ahogyan élénkék színe egy halvánnyal elsötétedett. A fiú lenézett rá értetlenül. - Az a tekercs majd segít neked ha újra akarod látni az unokámat. A benne lévő pecséttechnika egy egyszerű fordított idézést tartalmaz, melyet csak egyszer használhatsz majd fel. A készítésekor beleszőtten Hana chakrájának egy részét is és úgy állítottam be, hogy ha felhasználod, azonnal hozzáteleportálj. - fordult el immáron végérvényesen és hajolt le a még mindig földön fekvő, de még mindig eszméleténél lévő lányhoz.
- Meg...egyez...tünk...- próbálta meg felemelni a kezét a lány, de sikertelenül. Shoami csak az arcát nézet, szótlanul és bambán, ahogyan váratlanul felsóhajtott.
- És? -kérdezte tőle- Ha választanom kell az unokám és a veled kötött alkum között, szerinted melyiket választom? -kérdezte tőle – Te csak egy démon vagy, aki már csak az árnyéka egykori önmagának. – hajolt közelebb hozzá, úgy, hogy csak ő hallja a szavait- És én megadom Hana-nak a lehetőséget ha ilyen ostoba volt, hogy legyőzzön téged. Azt mondtad, hogy eggyé válsz vele mert megismertétek egymást?- vigyorodott el- Szerintem rólad semmit sem tud, de én felnyitom a szemeit. Megtudja hogy ki is vagy te valójában... Fujishima Megami...- Hana szemei elkerekedtek ahogyan meghallotta ezeket a szavakat és egy pillanatra félelem ült ki azokba a démoni szemeibe. - Na menjünk! Eljött az idő... ha így folytatód még a végén elvérzel itt nekem! -karolt bele a lány védtelen testébe, ahogyan a hona alá vette és még egy utolsó pillantást vetett a tekercset már szorongató Yoshi-ra. - Ha tanácsolhatom egy hónapnyi idő elég lesz. Akkor használd fel. De hogy mit találsz azt már nem tudom, vagy a szerelmedet aki megtalálta a teljes békéjét, vagy a démont aki a halálod akarja. Akárhogyan is alakulnak az események készülj fel, mert az esőfelhők már gyülekeznek és a pusztítás szaga terjeng a levegőben. -. Emelte fel a másik kezét, ahogyan egy egykezes tigris pecsétet formált meg. - És ha még egy tanácsot adhatok, vigyáz azzal a vörös démonnal...- tűnt el, ahogyan csak füst maradt körülötte.

Eltűnt, Hana-val együtt és otthagytál a helyet. A romokat, Yoshi-t aki még soha nem lehetett ennyire tanácstalan. Aiken-t akinek a Hana-val kötött érdekkapcsolata megszakadt, de ugyanakkor azt sem lehetett tudni, hogy valóban ez volt az utolsó találkozásuk-e. Hikari-t aki eltűnt a forgatagban és mindenki-t akihez köze volt. Mindenkit maga mögött hagyott, de csak azért, hogy lehessen jövője, még ha azt nem tudta, hogy milyen is lesz.

(Bocsánat, de újra ehhez a bemásolást kell olvasni, de ilyen hosszú átvezetést máshogy nem lehet élvezni! Természetesen ez nem Ch-ra megy ki, hanem egy jó történet kezelés miatt! Hogyan minden eggyes fontosabb esemény dokumentálva legyen Máskülönben most vettem észre, hogy a Zetsu által küldetésért adott ch, nem lett jóváírva. Íme a link hozzá=Katt ide, már panaszképpen közlöm, mert rajtam is mullot, hogy idáig váratott magára ezt a post. )