Hazukage Inu bővítménye

**Hazukage Inu** Vas. Dec. 25 2011, 18:15

Kéthónapos bővítmény

Úgy döntöttem, hogy egy kis friss levegő nekem sem árt, magyarán vándorlásra adtam a fejemet a nagybátyámmal, így a Raikagetól való elkéredzkedés után bejártuk a fél országot, illetve annak gyéren lakott területeit, ahol nyugodtan edzhetett engem.
- Lusta vagy… - jelentette ki, miközben én egy fának dőlve relaxáltam, illetve próbáltam aludni, de csak nem hagyott. – Így aztán nem fogod sokra vinni.
- Már így is előbbre vagyok, mint néhány volt osztálytársam, de oké. – lassan feltápászkodtam és leporoltam a nadrágomat és kézjeleket formáltam. – Ha kitalálod, hogy melyikünk az igazi, akkor folytatjuk. Kage Bunshin no Jutsu!
Vigyorogtam egy sort és egy gyors helycsere után beállt az énhármas, ami gondolkodóba ejthette nagybátyámat, aki kétszer rálehelt az öklére és egy hatalmasat behúzott nekem. Mármint az igazi nekem, aki ettől bemutatott egy szép hátraesést, a két klón meg egy puffanás kíséretében eltűnt.
- Ez mégis mire volt jó?! – fájós államat tapogattam és közben ismételten felálltam a földről. – Majdnem eltörted az állkapcsomat!
- Meg is érdemelted volna. – szúrt le, aztán jól mellbe bökött. – Te is jókor éled a lázadó korszakodat, így 21 évesen.
Megvontam a vállamat, mert újabban állandó jelleggel ez megy, mindig csak letol és…
- Töketlen. – már megint, a vége az lesz, hogy egyszer én húzok be neki egyet, bár meggondolandó, hogy megéri-e vele kikezdeni. – Csak tudnám, hogy hova tűnt a harci kedved.
- Ki tudja. – vontam meg a vállamat és kitértem egy ismételt jobbegyenes elől. – Lassulsz, öreg.
Egy kis kajánkodást én is megengedhetek magamnak, vagy mi a fene, különben is, az idegeimre megy már ezzel a mi történt veled dumával. Néha konkréten úgy beszél rólam és a csendes gondolkodásaimról, mint egy nagy zsák bűzölgő szemétről. A másik meg az, hogy miért nem voltam már jó ideje küldetésen, a válasz erre speciel nagyon is egyszerű. Nem volt kedvem valami retardált megbízónak ugrálni, hogy aztán egész úton engem cseszegessen és a végén még én kapok, ha esetleg felrúgtam. Egyszerűen elegem lett a világból és a világban élőkből, amilyen hülyék itt vannak… Borzasztó.
- Mit szólnál egy kis pusztakezes harchoz? – vigyorodott el végül, én meg felhúztam az egyik szemöldökömet. – Vagy talán beijedtél?
- Én?! Beijedni?! – akkorát ordítottam, hogy egy pár galamb lendületesen arrébbállt. – Nem is tudom, hogy múltkor kinek gyulladt meg a gatyája.
- Az véletlen volt és azóta én már elvertem egy pár rosszarcot, amíg te otthon depresszióztál úgy, hogy már csak ablak mellett lehetett téged elviselni.
- Anyád! – morogtam és közben megropogtattam az ökleimet. – Gyere és akkor majd meglátjuk…
- Ne szidd a nagyanyád, mert ilyen állapotban még ő is elverne. – ez most direkt cukkol engem? A szemét, úgy elverem, hogy úgy kell a darabjait hazavinni. Hát, ez utóbbi nem igazán vált be, mert én lettem igencsak elverve és kezdtem érezni a több hónapos lazsálás következményeit, ami eltunyulással járt elsősorban. Nagyszerű, még olyan testrészem is fáj, amiről eddig nem is tudtam, holnapra meg lesz egy gyönyörű kék monoklim. Meg egy bordarepedés, de azért nem röhögnek ki a következő faluban. Várj, a fogaim megvannak még? Meg, jó…
- Na látod, erről beszéltem. – megcsóválta a fejét, majd rám nézett. – És most ül, nem mozdul és fülel.
- Meddig fogod még ezt elsütögetni? Kezd eléggé unalmassá váln… AU! – mi a fene van ma? Verjük ronggyá Inut nap? Képes volt fejbe vágni, mint anno geninkoromban. – Ezt most miért?!
- Mert feleslegesen jár a szád és idegesít az állandó nyavalygásod. Figyelj és tanulj, legalább ragad rád valami. – jó, okké, befogtam, figyelek… most jó? – A mázlink vagy nemmázlink az, hogy mindketten szél eleműek vagyunk, így valamit tudok is a fejedbe verni, hiába nem akarja uraságod. Tehát, amit most megtanítok neked az nem lesz más, mint a Fuuton: Daitoppa. Tudsz valamit erről a technikáról?
- Igen, cirka egy fél éve ezzel építettél bele valamilyen nagy és kemény tárgyba.
- Kezdetnek nem is rossz. – biccentett egyet, majd belekezdett a magyarázásba. – Ha már úgyis ilyen jó helyen vagyunk, akkor egy kis bemutató közben elmagyarázom neked a dolog lényegét. Végülis ahogyan azt már te is mondtad, a lényege az, hogy valakit arrébb tegyünk. Vagy valamit, ez éppenséggel helyzetfüggő. C rangú technika, tehát véleményem szerint neked nem okozhat akkora problémát, ha meg mégis, akkor tévedtem, te pedig béna vagy. *jah, köszi!* Szóval, készen vagy? Mert akkor mutatom, te pedig ámulhatsz és bámulhatsz, aztán meg te jössz.
Egy aprót biccentettem, de ez pont elég volt neki ahhoz, hogy belekezdjen. Chakrakontroll, eddig okés, aztán egy kis kézmozdulat, de miért én vagyok már megint a célpont? Szadista vén majma! Gurulás közben ilyen gondolataim voltak, aztán egy ugrás kíséretében talpra szökkentem és meg is álltam. Hú, de kinyírom egyszer ezt az embert, ha addig élek is… Dühösen visszasomfordáltam elé, ő meg kétpofára vigyorgott. A marhája, esküszöm, hogy nem normális.
- Na? – mit na, majd én mindjárt megmutatom neked, de akkor aztán bajban leszel. Bukta lett a dolog, mert valamilyen megmagyarázhatatlan okból ez nem akart nekem összejönni, lehetséges, hogy csak elszálltam magamtól, de ez nem volt az elkövetkezendő egy hétben túlzottan meglepő, mert saját hülyeségemből csak nem tudtam összehozni a dolgot, aztán egyszer csak jól begurultam és összejött. Magam sem tudom, hogy hogyan, de végülis összehoztam a technikát, ami a meglepetés erejével hatott rá, vagyis hátraesett. Na szép és erre röhögve áll fel és csak porolja a ruháját. Ezek után csak úgy, gyakorlás jelleggel egymás ellen használtuk ezt a technikát, talán azt próbálgattuk, hogy melyikünk tud nagyobbat hátraesni? Ez végülis egy ideig szórakoztató, aztán meg egy kissé frusztráló, mert már nem tudsz úgy esni, hogy ne fájjon. Elégedetten mentünk vissza a szálláshelyünkre, ami egy közeli kis falucskában volt, távol mindentől. Némi közvilágítás azért akadt, így nem estünk orra minden második kőben, vagy éppen egymásban a szűk utcában, ahol éppen voltunk, aztán egyszer csak kitört az egyik ház ablaka.
- Hát ez meg? – néztem az előttünk levő kis kupac üvegszilánkra, aztán az ablakra, ahonnan női ordibálás szűrődött ki, majd valahol kivágódott egy ajtó és az ordibálás erősödött. Nagybátyám a főutca felé bökött a fejével, én meg követtem őt, aztán kiértünk az utcára, ahol két igen dühös nő éppen azon volt, hogy kárt tegyen a másikban. Értetlenül néztünk egymásra, majd odaugrottunk és szétválasztottuk a két verekedőt, majd észrevettük, hogy egy ikerpárral van dolgunk, teljesen egyforma arc, hajviselet és ruha. Miután Shuka kapott egy rúgást érzékenyebb régiókba, én meg a sípcsontomra, gondoltam rendezem a helyzetet, amíg nagybátyám levegőhöz jut.
- Szóval hölgyeim, mi a vita tárgya? – kérdeztem, miközben hátrahúztam már találatot kapott bal lábamat.
- Ez a szemét a férjemmel kavar!
- Mert ő ugyanezt csinálja az enyémmel!
A nagy ordibálásra cirka a fél utca kijött a házából, hogy megnézze, mi folyik itt és a férjek is beálltak az ajtóba. Na nehogy már! Körülbelül ennyit bírtam kinyögni, amikor megláttam az ikreket, merthogy azok is ikrek voltak. Ez valami ritka defektes falu lehet, vagy csak ők azok.
- Szóval, foglaljuk össze… - mondtam a röhögéssel küszködve. – Összetévesztették a férjeiket, vagy ők önöket?
És igazam lett, hát még ilyet! A veszekedést úgy oldottuk meg, hogy végre levegőhöz jutott nagybátyám azt tanácsolta, hogy vagy kössenek magukra szalagot, vagy pedig öltözzenek másképpen, mert így elkerülhetik az ehhez hasonló félreértéseket, mi meg mehettünk nyugodtan tovább és megfogadtuk, hogy amint itt végzünk, megyünk is tovább. Bár egy jó darabig erre még nem került sor, mert másnap egy jó adag por köpködése után megismerkedhettem a Daitoppa kissé továbbfejlesztett változatával.
- Három szót mondok neked. Fuuton: Mugen Sajin Daitoppa! – kezdte el a magyarázatot Shuka, de aztán el is hallgatott.
- Ez négy volt…
- Nem baj, lényegtelen. Szóval, ez egy kissé nehezebb technika, B szintű, de ha az előző sikerült, akkor egy idő után ez is fog, legalábbis remélem, mert a tegnapi után minél előbb szeretnék innen távozni, még mielőtt komolyabb bajom is esik. – elhúzta a száját és összecsapta a tenyerét, hogy hajrá, lehet gyakorolni.
Gyakorlás, gyakorlás és rengeteg por. Ha eddig nem voltam asztmás, akkor most már biztosan az leszek egy idő után. Bár akkor velem együtt a nagybátyám is, mert együtt szívtuk a port több mint egy hétig. Siettetett úgy rendesen, mert nap, mint nap összetalálkoztunk az ikrekkel és ez őt valamilyen okból nagyon zavarta. Nem is értem, hogy valójában, bár azért egy-két kaján vigyort megért a dolog, visszagondolva arra az arckifejezésre, ami valószínűleg örökre beleégett a retinámba. És akkor ezek után nekem mondja azt, hogy töketlen vagyok. Másfél hét után továbbálltunk, hogy egy másik helyet keressünk magunknak, ami egy útszéli fürdő képében találtatott meg. Nem volt valami biztató, bár csak én néztem így a dolgokat.
- Most komolyan itt akarsz megszállni?
- Valami ellenvetés?
- Nincs! – védekezően felemeltem a kezemet, nehogy valami következménye legyen a dolognak, vagyis éppen fejbe verjen, felrúgjon, vagy valami hasonló jótett.
Kivettünk egy szobát és kipróbáltuk a fürdőrészt, ahol csúnya meglepetés ért azzal, hogy koedukált fürdő. Még jó, hogy a fürdőruha viselése kötelező, mert rajtunk kívül egy darab férfi sem volt, csak egy kupac öreg és felettébb dagadt hölgy, akik minden alkalmat kihasználtak a flörtölésre. Ezt érdekes módon a nagybátyám csak egy mosollyal leszerelt mindenkit, én meg egész nap előlük rohangáltam. Jó program, de ilyenkor visszasírtam a múlt heti edzést, pedig az aztán nem volt semmi, de még port nyelni is jobb. Persze a fogadós is rajtam röhögött, amikor egy szál gatyában rohantam el előtte egy csoport korosodó hölgyemény elől.
- Na, rendezzük le gyorsan az ittlétet, mert kezdek komolyan félni. – egy réten álltunk egy folyó mellett, én meg a hátam mögé pillantgattam, méghozzá elég sűrűn.
- Kazegaeshi! Képes vagy vele kivédeni és a saját javadra fordítani a szél elemű jutsukat. Hasznos kis fegyver.
Volt, ami inspiráljon, mert egyszerűen nem akartam itt maradni, úgyhogy állandóan gyakorlatozgattam.
- Még egyszer! – kiáltottam a tó partjáról át a nagybátyámnak, aki felkészült egy újabb támadásra. Támadás, gyerünk és fürdés! Már három napja állandó jelleggel ez ment, már azon se csodálkoztam volna, hogyha úszóhártyáim nőnek. Tényleg, az úszóhártyás ninja lecsap, hogyha így folytatom, márpedig folytatom, mert most ilyen jött rám.
- Szóval akkor eddig három. – jegyezte meg Shuka és lesüllyedt a víz alá.
- Bejön még egy negyedik is és akkor én nyerem a fogadást. – kaján vigyorral csusszantam lentebb a vízben és közben azt a női csoportot kezdtem el bámulni, akik nem olvasták el a koedukált és a fürdőruha kötelező kiírást. Rendes fickók lévén egyszerűen volt bennünk annyi hülyeség, hogy nem szóltunk és ezt nem is bántuk meg, vagy majd később megfogjuk, de nem most. A megbánás nem is váratott sokáig magára, hiszen egyszer csak az egyik élesebb szemű leányzó kiszúrt minket és a helyzet hirtelen megváltozott. Fél másodpercnyi időnk volt, hogy felfogjuk a helyzetet és kigondoljuk a menekülési útvonalat, mert igencsak hamar szükségünk volt rá. El lettünk mondva mindennek, kezdve a perverz disznóval egészen a nyomdafestéket nem tűrő dolgokig. Szép kis pihenés, a recepciónál álló hapsi meg csak röhög. Nagybátyámnál itt szakadt el a cérna és egy hatalmasat bemosott neki, aminek az lett a következménye, hogy ki lettünk rúgva a fogadóból. Esőben és sötétben mentünk tovább az erdőben.
- Nagyszerű. – morogtam sötéten, amikor másnap reggel egy fáról ugrottam le. – Én megmondtam, hogy az a fogadó minden csak nem jó ötlet.
- A semminél jobb volt. Na, gyerünk és folytassuk! – mondta és elkezdett számolni az ujjain. – Ez eddig 3 volt ugye? Akkor még egyet és utána megyünk haza.
Szépen magamban pezsgőt bontottam és ünnepeltem, mert már untam ezt az egész utazásosdit.
- Mit szólnál egy kis kempingezéshez?
- Talán nem tudod, hogy merre vagyunk? – néztem rá sandán, mire ő megvonta a vállát.
- Is, de már nem maradt pénzünk.
Istenem, miért büntetsz ezzel az emberrel? Amikor otthon van, akkor komoly ember tud lenni, de amikor csak ketten vagyunk, akkor hülyébb a sokévi átlagnál.
- Szóval akkor az utolsó legyen a Fuuton: Kamikaze. A másodlagos elemed amúgy is a tűz, úgyhogy ez neked nem lehet hátrány. Na, nem mintha az összes eddigi dolog ártott volna, de… áhh, inkább kezdjük!
És végül azt vettem észre, hogy Kumogakure felé vettük az utunkat és én már majd kiugrottam a bőrömből, egyrészt, mert már hiányzott a falu, másrészt meg ha még egy napot a nagybátyámmal kell töltenem én esküszöm megőrülök. A falu kapujában kinyújtóztam és elkezdtem sprintelni befelé.
- Te meg hová mész!?
- A Raikagehoz! – ordítottam vissza és elvigyorodtam.
- Na, mi van, csak nem küldetés?
- Inkább az, mint még egy ilyen út veled! – kiáltottam vissza és most ott tartok, hogy a Raikage palotája előtt állva nézegetem a fejpántomat, amit felkötök és elindulok befelé.

A négy megtanult jutsu:
- Fuuton: Daitoppa
- Fuuton: Mugen Sajin Daitoppa
- Kazegaeshi
- Fuuton: Kamikaze

Hinata Kedd Dec. 27 2011, 09:39

Olvastam és tetszett. Én élveztem amit írtál, a pár beszédeket és a bizonyos helyzeteket. Jól meg formáltad az njk-t szerintem. A célnak pont meg felelő.......stb.... Még sok dicsérést lehetne írni de nem írok mert elbízod magad.

Jutsuk megtanulása felőlem rendben van.
Ráadás: ( Jutsuk miatt kevesebb ) 18 ch
+ 1500 Ryu

Hazukage Inu bővítménye

Hazukage Inu bővítménye

Re: Hazukage Inu bővítménye