Hazukage Ishida

Ha lesz még befejezés, vedd úgy, hogy nem szóltam, egyéb esetben a chakraszintbe és tanulásra költöttek egyenlegét és a megtanult jutsukat vezesd fel majd kérlek, hogy megmaradjon az utókornak.

A Kard Hangja

A küldetés magától lezárult és nyakamban maradt egy csomó fölös idő, mi mással tölthetné a szabad idejét egy shinobi ha nem azzal, hogy edzene és tanulna. Nem régiben elsajátítottam egy Kenjutsu technikát pontosabban a Gitou nevű technikát, és hát miért állnék le egynél ha folytathatom is. Felkerestem a tanáromat, akit megtaláltam ugyanabban a kocsmában ahol először találkoztunk. Hosszabb huzavona után rávettem, hogy tanítson meg egy újabb technikát. Még egy pofa sör után el is indultunk hozzám, hogy megtanítsa nekem a Kenjutsu:Első osztály(Shudou) nevű jutsut. Lényege, hogy a kezem eggyé válik a karommal és így képtelenség, hogy elejtsem, vagy kiverjék a kezemből. Az edzés kemény volt és fárasztó rengeteg chakrám emésztette fel, de végül sikeresnek bizonyult. Az edzés lényege az volt, hogy addig kellett harcolnom a mesterem ellen amíg, nem sikerült kiviteleznem a jutsut. Nem vette fél vállról, megállás nélkül indította a támadásokat és nem viccelt amikor már majdnem a halál kapujában voltam. Nagyon kemény módszerei végül is beváltak, de nem akarok rájönni, mi lett volna ha nem sikerül bevetnem a jutsut. Valószínűleg lemondhattam volna egy hétről, mert kómában feküdtem volna az ágyat nyomva. Még így is másfél napig aludtam. Mire magamhoz tértem a mesterem a kertben várt, és a kis kerti tó mellet ült. Odasétáltam és megköszöntem neki mindent, meghívtam ebédre, majd hosszas beszélgetésbe kezdtünk a kardokról és, hogy minden szerepet játszik a világban, még egy fű szál is. Elköszönésként annyit tett hozzá, hogy elutazik egy időre és mire visszatér reméli, hogy meghallom a "Kard Hangja"-t. Nem voltam biztos benne mit akar, de valószínűleg, hogy még nem ismerem eléggé a kardom.

Hát ezért... öhhh... többet nem kapsz:

+ 10 ch színt

Összesen: 365 ch színt

Hát ezért még mindig ennyi jár:

+ 10 ch színt

Összesen: 375 ch színt

Fordult a kocka

Miután bevetettem a Tsuuga-t félig meddig sikerrel jártam. Az ellenfelem nem sikerült eltalálnom, de a kardot megszereztem. A shinobi félre ugrott így könnyedén megszereztem a kardot, amit aztán az egyik társamhoz hajítottam, aki ez időközben kimenekült a házból, így a kard a földön koppant. A másik társam tudta a dolgát, a kardot felkapva kifelé vette az irányt. Amint kiért zaj hallatszód ott az emeletről. A Tsuuga kissé megtisztította a légteret, de nem eléggé, Kagerouval összemunkált támadásunk visszaverése után kint voltunk képtelenek folytatni a csatát. Egyből beugrott, hogy mivel szabad területen vagyunk elég hely van segítséget hívni mivel én főleg közelharci támadásokat végzek, a mostani ellenfelünk ellen pedig távolsági jutsuk kellenének. Nincs mit tenni...ideje segítséget hívnom...
-Kagerou van egy tervem. Csak támadjunk összhangban...
Azt tervezem, hogy amint félre ugrik Kagerou támadása elől, nekem bőven lesz időm megidézni Godan-t a Hazukage klán egy sárkányát, akinek segítségével könnyen végezhetünk a tolvajjal. Ha kivédte Kagerou támadását és felém veszi az irányt, hogy meggátolja az idézést, a Fuuton: Reppusho // Szél elem: Erős Szélvihar Tenyér jutsuval távolra hajítanám és utána kezdenék az idézésnek. Amint neki látok a füstfelhőből egy igen csak nagy darab sárkány jelenik meg és a parancsom után a Katon: Karyuu Endan jutsuval megpörkölné az ellenfelet, ha kitér még a levegőbe megpróbálnám elcsípni egy Tsuuga-val az remélhetőleg eltalálja, amennyiben azt is kivédi minden bizonnyal Kagerou elkapja a fickót és nyertünk is. Godan megjelenése a következő kép nézne ki.
-Ishida...remek úgy is rég edzettünk.-mondaná Godan
-Most nem edzeni hívtalak, hanem a segítséged kérni...azt a fickót kéne elintézned használd az egyik jutsud a többit bízd ránk...ja és vigyázz a kardjával, a jelek szerint az én kardomnál is erősebb, lehet, hogy még a te bőröd is átvágja...na mindent bele.
És ezután kezdeném az akciót amennyiben Kagerounak nincs ellenvetése.

Hali!

Mint oly sok embert tőled is kérem, hogy a bővítmény végére írd be az aktuális ch szinted illetve a játékterek linkjét. +5 ch-át adok ezért a bővítményért. Kicsit rövid, tudom, hogy lassan halad a küldetésed, de lehet azért hosszabb megfogalmazást is kreálni.

Masmaune műhelye
Tűz országa/Erdőségek
Jelenlegi ch szint:397

Egy harcban gazdag küldetést tudtam magam után amit még egy igen nagy megtiszteltetés dobott meg. Miután mindenki elhagyta Masamune uraság birtokát én maradtam, Masamune kérésére. Nem köntörfalazott azon nyomban bele vágott a közepébe. Megkért, hogy maradjak ott egy darabig. Kissé elcsodálkoztam, bár valamilyen mértékben megértettem, hisz most nagy megrázkódtatáson mehet át, ugyanis elárulták és kis híján elvesztette becses életét. Eleinte nemet akartam mondani, de a végén arra jutottam, hogy igent mondok. Nem tudtam kimondani azt a bizonyos igen szócskát, mert már jött a következő mondat, mely szerint;mivel a tanítványát elvesztette, szeretné átadni tudását, hogy az ne tűnjön el némán a semmibe. Ez a dolog, hogy én kardot készítsek nem tetszett igazán, ugyanis ahhoz, hogy beletanuljak a nemes kardok elkészítéséhez igazán sok idő kell, és rengeteg tapasztalatot kell szereznem. Én világot akarok bejárni és minél több mindent akarok megismerni. És ezen gondolat utolsó része döbbentett rá, hogy ha megtanulom a kardkészítést akkor ezzel is gyarapítom ismereteim bő listáját. Örömmel ismertem el mesteremnek és feleltem igennel válaszára, ami azt takarta, hogy maradok és eltanulom tőle tudása egy részét, melyet megoszt velem. Úgy gondolom, hogy örült hisz nem lesz magányos addig amíg testőröket nem szerez. Nem tudhatom mit érzett, vagy gondolt, de szívem szerint arra szavaznék, hogy boldogság bújt meg arca komoly vonalai között. Lekísért egy pincébe ahol krokodilok csattogó állkapcsa törte meg a csendet, amitől kirázott a hideg. Nem féltem, és most se félek bevallani, hogy izgultam mi fog kisülni ebből. Mintha csak egy 5 éves figyelné apja szavait amikor az mesél neki lefekvés előtt, úgy hallgattam végig Masamune mondanivalóját a krokodilokról. Masamune azon módszert vallotta jónak, mi szerint a kard akkor lesz hosszú életű ha a krokodil fogai nem hasítják ketté egy harapással. Lenyűgözött a mester találékonysága és a mérhetetlen lelkesedés végett azon nyomba neki akartam állni. Hogy ne tűnjek gyerekesnek nem mutattam ki, hogy alig várom a tanulást, hanem inkább megbújtam egy komor ám mégis boldog maszk látszata mögött. 3hosszú hónapom vette igénybe a kardkészítés művészetének elsajátítása, és még így is csak, mondhatni, az alapokat tanultam meg. Mesterem egy csodás rituálé keretei között nyújtotta át nekem munkám gyümölcsét, mely két kard volt, egy wakizashi és egy katana. Büszke voltam magamra és reménykedtem őt is büszkeség tölti el, hogy mi mindent tanított meg nekem. El kellett mennem, már túl régóta tartózkodtam ott és ezt ő is így gondolta. Reméltem még összehoz minket a sors, de ez már a jövő története. Nem sok ideig ültem otthon tétlenül várva, hogy történjen valami vagy, hogy legyen egy izgalmakkal teli balhé a közelben, felkerekedtem és neki vágtam Konoha közeli erdejének mélységébe. Egy a sárkányok klánján belüli tag mesélt nekem egy Konohától nem messze élő sárkányról aki egy kihunytnak hitt vulkán belsejében él. Neve Rejhu és a tűz a kedvenc szórakozása. Futsu nevű társam (tigris) nélkül nem is képzelhettem volna el ezt a hosszú utat. Nem törődtem vele, hogy mit rejthet az erdő csak haladtam egyre mélyebbre és mélyebbre. Lassan hegyek bukkantak elő és bennem felgyúlt a remény szikrája. Ám a többszöri mászás mondhatni kiölte belőlem a reményt. Ruhám nem kis szakadásokat szerzett a hegyek meghódítása alatt és lelkem is lassan összetört azt gondolva, hogy nem fogom megtalálni amit keresek. Előre haladva egy madárt néztem repkedni amikor egy hegy törte meg a látványt. Morgás hallatszott, és kén szag érződött. Ekkor éreztem úgy, hogy most még a hokage-t is legyőzném akkora erőre kaptam a boldogságtól. Neki vágtam a hegynek és megcéloztam a belsejét. A morgás és a szag egyre erősebbnek bizonyult és ennél már csak a mérhetetlen hő volt rosszabb. Futsu viszonylag jól viselte engem már nagyon nyomasztott. Nem igazán mondanám, hogy néztem a lábam elé, mert egyszer sikeresen orra buktam a rossz látás viszonyok miatt. A tekintetem magam elé szegeződött és egy árnyék bukkant elő a homályban. Egy igencsak marcona hang szólított fel, hogy nyomós érvvel indokoljam mi járatban vagyok különben könnyen fűbe haraphatok. Ekkor mutatkoztam be és részleteztem célom már csak arra várok, hogy ő erre mit mond.

Rövid, de legalább minden benne van.

+12 chakraszint

Összesen 409 chakraszint

Tűz országa/Erdőségek
Hang országa/Erdőségek
Jelenlegi ch szint:409

Előzetes röviden:A klánomhoz állítok pár sárkányt és az első akivel megpróbálkozok Rejhu egy tűz típusú sárkány aki Konoha egyik vulkánjában található. Hosszas keresés után meg is találtam a megfelelő hegyet, és benne rá is bukkantam a sárkányra, aki jó indokot várt tőlem, hogy miért zargatom. Elmeséltem neki, hogy a klánomhoz szeretném csatlakoztatni és vártam mit felel.

Folytatás: A sárkánynak, azaz Rejhunak nem igazán tetszett az ötlet, hogy megidézhetem őt bármikor. Heves felindulással vágta nekem, hogy mi van ha épp alszik és akkor idézem meg. Megfenyegetett, hogy előbb én halok meg mint az ellenség. Hangja és beszéd típusa igencsak lenéző volt ami, nagyon is zavart engem. Lehajolt és méregetni kezdett tekintete ránk összpontosult, mire Futsu egyszer csak eltüsszentette magát amire eddig még nem volt példa, valószínűleg a levegőben szállingózó hamu késztette orrát ilyesmire, ami érthető is volt hisz egy kialudt vulkán belsejében vagyunk éppen. Tekintetemről leolvasható volt, hogy ezt nem vártam főleg nem pont abban a pillanatban, de ami megtörtént azon már nem lehet változtatni. A tüsszentésre Rejhu sajátos módon reagált bár nekem se tetszene ha valaki az arcomba prüszköl miközben felmérem az erejét. Felemelte fejét csak úgy vitt volna magával a szél amit keltette, majd hatalmas kezét felénk csapta, pontosabban ránk. Nem volt idő reagálni hisz ez a reakció igencsak váratlanul ért, de szerencsére nem akart megölni csak ránk ijesztett. Karmai közt kaptunk menedéket, nehogy összenyomjon minket. Majd azt felelte nekem, hogy lássuk mit tudsz, ha oké vagyok akkor csatlakozik, ha meg nem akkor tökéletes vacsora leszek Futsuval együtt. Ekkor lehajtottam fejem elnevettem magam halkan, majd felemeltem fejem komolyra fordítva a dolgot és válaszoltam, hogy reméltem nem kell megküzdeni nehogy bárki is megsérüljön. Majd egy gyors nyitó támadással felszaladtam a lábán és az érzékeny részek felé vettem az irányt amit ő láthatóan nem vett jó néven. Farka egy pillanat alatt jelent meg a semmiből és vágott falhoz. El is feledkeztem, hogy lehetséges van farka is amit szint úgy tud fegyverként használni mint a jutsuit és karmait egyaránt. Miután kaptam egy repülési leckét földre zuhantam, de köhögni sem volt időm, mert a leendő barátom nem igazán hagyott időt rá. Meglepett egy Karyoudannal amire gyors reagálás kép bevetettem a Kombinációs Transzformáció jutsut ,majd egyből a Garougat ami a Tsuuga egy hatalmasabb verziója. A Konbi Henge no Jutsu összeolvasztott engem és Futsut egy harmadik testbe ami a mi esetünkbe körülbelül 10-12-szer nagyobb mint egy ember. Majd egy fura logika alapján azt hittem a forgás közben generált tornádó erősségű szél lepattintja a tűz golyót, ám ez csak félig meddig jött össze. Szereztem kisebb nagyobb középfokú égési sérüléseket, sajnos Futsu is. ám eltaláltam a Garougaval és sikerült fellöknöm is, miközben kissé átformáltam a helyet ami nem volt elég nagy, hogy ketten küzdjünk benne. Mikor rágyorsítottam, hogy a fejét veszem célba várt egy darabig ami kissé fura is volt, majd mikor elég közel voltam újabb Karyoudannal lepett meg, mert csak arra várt, hogy minél közelebb vagyok a fejéhez annál nehezebb kikerülnöm a tűzgolyókat főleg, hogy minél nagyobb annál könnyebb eltalálni. Ekkor egy gyors gondolat menetet követve hatalmas puffanás jelezte a jutsu végét és a füstből kettőnk hatalmas sebességgel jelent meg és a sárkány fejét vettük célba ez a Gatsuuga volt amivel Rejhu halántékát akartuk eltalálni, mert az is lehet, hogy akkor elájul vagy netán szédülni kezd ami nekem csak jó, mert könnyebben megtudom támadni, de abban az esetben rossz, hogy rám eshet és akkor nem biztos, hogy élve hagyom el a helyet. Ez az ötlet azonban nem aratott osztatlan sikert ugyanis Futsu megsérült és kezdtek rosszra fordulni a dolgok. Én eltaláltam a fülét, de ezzel nem mentem sokra, csak még dühösebb lett. Mivel Futsut most nem tudom csapattársként használni úgy próbálok el helyezkedni, hogy Futsunak nehogy baja essék. A bevethető technikáim is jócskán megcsappantak, most, hogy nincs társam akit használhatnék a jutsukhoz, technikákhoz. A drága jó sárkány nem aggya könnyen magát még két új jutsut is villant jelezve tapasztaltságát amik a Katon: Goenka meg a Katon: Goenkyu. Szóval a helyzet, hogy mindenfele repkednek a gömbök és egy kettő fel is robban, szóval nem túl rózsás az állásom. A taktikám, hogy robbanó cetlivel ellátott kunaial felrobbantom ami nagyon közel kerül hozzám. Kerülgetem a gömböket és amelyiket nem sikerülne biztosan abba belehajítok egy robbanócetlivel ellátott kunait és felrobbantom így a robbanás felrobbantja a tűzgolyót ha netán pedig egy sima nem fel robbanós tűzgolyó akkor egyszerűen csak elenyészik a robbanás által és nem jelent rám veszélyt. Kerülgetés közben próbálok közelebb jutni Rejhuhoz és a két tőrömet elővéve sebet ejteni rajta. A tűz golyók elől sikerült kitérnem, majd az utolsót a robbanócetlis ötlettel hatástalanítottam, de nem ez volt a lényeg. Rejhu igencsak eszes volt és szinte mindenhol égett egy egy megmaradt tűzgolyó maradvány a hőmérséklet pedig olyan volt mintha beültem volna egy mikrohullámos sütőbe. Félve vettem észre, hogy időközben Futsu elé kerültem és nincs már hova elterelnem róla a figyelmet. A sárkány farkával egy nagyobb szikla tömeget zúzott le a falból és a leheletével felforrósítva feltüzelte azt ami igencsak nagy sebességgel haladt felém. Nem ugorhattam félre, mert akkor Futsu valószínűleg meghal amit nem tudnék elviselni. Robbanásokkal lassítottam a törmeléket ami sikeresnek bizonyult. A levegő hatalmas erővel csapott felém és a füst belepte egy pillanat tört része alatt a helyet. Ez csak annyit jelentett, hogy ha eltalál a törmelék Futsu és én menten szörnyet halunk. Az öröm nem tartott sokáig, mert a sárkány egy pillanat alatt rám helyezte lábát azaz rám lépett és nem volt mit tenni akkora súly alatt. Már csak a csoda segíthetett ami egy rég nem látott barát formájában jelent meg. A sárkány rám nézett és gyengének nevezett amikor egyszer csak Hanah(egy sárkány) hátán Kurono repült be. Testét pikkelyek borították és jócskán férfiasabb lett legutolsó találkozásunkhoz képest. Kurono megpróbált kiszabadítani, de alig tudtam mi történik, mert Rejhu lába alatt a nyomás miatt már alig kaptam levegőt és olykor olykor elvesztettem pár pillanatra az eszméletem. Nem volt tudomásom mi történik, mert mikor magamnál voltam se tudtam felfogni a gyorsan történő dolgokat. Ami tiszta volt számomra, hogy Hanah rávetette magát Rejhur és én kiszabadultam a lába alól. Futsu mellett voltam biztonságba és láttam, hogy Kurono teszi a dolgát, és egy hatalmas erejűnek látszó jutsut vet be. Nem cicóztam segítenem kellett, de nem akartam, hogy miattam bárki is megsérüljön csak, mert én is bizonyítani akarok. Egy Tsuugaval megpróbáltam eltalálni a fejét, hogy figyelem elterelésként Kurono bevigye a technikát. Sikerült is a terv, fejbe kólintottam Rejhut és Kurono telibe találta a villám elemű technikájával. Kissé feleslegesnek éreztem magam, mert Kurono vitte be a végső ütést, de azt mondta nekem, hogy nélkülem nem ment volna és ez azért jól is esett. Rég nem láttam és örömmel látom, hogy igencsak drasztikusan megerősödött. Kissé zavar, hogy valószínűleg erősebb mint én, de ezt majd egyensúlyozom az elkövetkezendő edzésekkel. Kurono elővette a tekercset ahova Rejhu letette a kézjelét és így már közénk is tartozott. Kurono igencsak erőt sugározóan nézett ki azzal a hatalmas tekercsel hátán, majd azt is elmondta, hogy a testvére vagyok. Nem volt fura hisz nem tudtam a valódi családomról semmit és mivel nekem csak Futsu maradt meg az idő során nagyon is örültem neki, hogy lett egy testvérem. Kifele menet elköszöntem Rejhutól, majd fontolgatni kezdtem Kurono ajánlatát miszerint csatlakozzak egy Bishamon nevű szervezethez. Elfogadtam a dolgot, majd utunk kezdetét vette mostantól hármasban a Hang országa felé ahol szövetséget kötni készültünk egy hírhedt ninjával. Lassan meg is érkeztünk a Hang országának hatalmas erdeibe és gyalog folytattuk az utat, hogy ne keltsünk feltűnést. Kurono arra kért meséljek az elmúlt időkről, hogy mi történt velem, mire én elmeséltem a Fű országbéli kardkészítővel kapcsolatos kalandom. Majd visszadobtam a labdát, hogy vele mi történt az elmúlt idők során. Közben pedig haladtunk előre, hogy találkozzunk KABUTOVAL.