-=Az Aréna=-

Hatake Kakashi(Inaktív) Csüt. Júl. 26 2012, 16:36

Az utolsó vizsga helyszíne, egy hatalmas nézőtérrel ellátott, kör alakú stadion. Maga a küzdőtér sima föld talajú, a széleken fákkal és bokrokkal ellátva.

**Shiren** Hétf. Júl. 30 2012, 15:23

Teltek múltak a napok és a hetek. Majd a hónapok és az évek. Mirubi szépen lassan megöregedett és elporladt. Persze ez majd csak később fog megtörténni remélhetőleg. De az is lehet, hogy a sor és Mirubi akarata majd megállítja ezt a folyamatot és mint előtte oly sokan, több száz évig fog élni. De addig még sok sok dolog áll előtte. Legelső akadály és egyben bizonyítási lehetősége, valamint szintfelmérő eseménye a Chuunin Vizsga utolsó fordulója. A múltkor az a pasas, nagyon meglepődött, hogy csak ennyien értek be a célba. Feltehetően csak Mirubit és a csapatát idézték be a célba. Az a Kopasz, hogy tudta őket így átejteni? Valószínűleg egyikőjük sem gondolta volna, hogy végig egy Vizsgáztató volt a csapattársuk. Nah de kár is ezen gondolkodni a lényeg, hogy bekerült a Fináléba!
Szép kis hónapot tudhat maga mögött. Megtudta, hogy igazából nem az akit évek óta tudott magáról, hogy az. Habár ez cseppet sem zavarta. A valódi neve Kenshiro! Visszamenőleg felvehetné ezt a nevet, de ez veszélyes lehet és sok értelme nem is lenne. A Chuunin vizsga után bizonyítania kell a világnak, hogy a Kenshirók igen is sokat érnek. Nehogy félreértse valaki! Nem a klán miatt teszi ezt, csupán a rendszer ellen szeretne tenni. Meg akarja mutatni magát a világnak és ezt a klánon keresztül tudja megtenni. De az első fázisa ennek, a Chuunin vizsga. Ha nem is nyeri meg, de legalább hírnevet szerez. Ahogy megérkezett, hozta magával a teljes felszerelését a táskában, a csuklóján és a zsebeiben. Nem hagyott semmit otthon. Kitudja, hogy az a Kunoichi aki ellen harcolnia kell milyen fortélyokat tartogat számára. Ahogy belépett az Aréna azon részére, ahol nekik kell tartózkodni, elfogta a félelem. Vagy talán nem is az, hanem sokkal inkább az izgatottság. Izgult, hogy vajon sikerül-e neki megfelelnie? Nah ezek az érzelem ingadozások amikről már sokat hallani. Pár perccel ezelőtt még nem érdekelte semmi és csak magáért akart harcolni. De most meg meg akar felelni?! Ez nem a legegészségesebb dolog ugyebár? Úgy tűnik, hogy Ő érkezett elsőnek a helyszínre. Persze minden bizonnyal itt vannak a vizsgabiztosok is és a nézők serege. Valahol a nézőtéren ott van Mirubi Nagyapja és Ifu is a macska. Habár alkalmazhatná a harcban a macskáját, de nem lenne értelme, hiszen nem igazán tud semmi jelentősebb technikát. Csak hátráltatná Mirubit és ha az ellenség kezei közé kerül, akkor meg is halhat. Nem jó ilyenekkel játszani.

**Itanashi** Szer. Aug. 01 2012, 17:48

- Hmm. Újra itt vagyok. - Hosszú volt az út, bár a karaván igen gyorsan idehozott. Egy hónapja már, hogy elmentem innen és most újra itt vagyok. Egy hónap nem sok idő, mégis úgy éreztem, változtam. Erősebb lettem, fejlődtem, reméltem, hogy nem fogok csalódást okozni. Abba belehaltam volna. De leginkább abban reménykedtem, hogy nem most fog előtörni belőlem Ő. Abból semmi jó sem sülhet ki, ha Ő előjön, újra. Hisz olyan rég nem tört elő belőlem, kezdtem már elfelejteni. De a lényeg, hogy ismét itt vagyok a vizsga központban, pontosabban az aréna előtt. Minden felszerelésem ott volt rajtam, katana-m az oldalamon, naginata-m a hátamon, valamint a tekercsek a hátamra erősítve. Azzal beléptem a kapun. Kissé izgultam, hisz ellenfelemről semmit se tudtam, nem ismertem, nem tudtam, mire képes. Már fejemben voltak a harc első lépései. Lábam kissé megremegett, mikor beléptem. Szerencsére időben érkeztem, nem késtem el, de még meg kell keresnem a gyülekezőhelyet. Hát lássuk csak, merre is. Azzal elindultam a számomra megfelelőnek vélt irányba, előttem nem sokkal sétált egy konohai, reméltem, ő is arra tart.

**Kenshiro Karu** Szer. Aug. 01 2012, 19:09

Egy hónap telt el és én megint itt vagyok a Chuunin vizsga utolsó próbatételének helyszínén. Eleinte nem is igazán akartam felfogni, hogy tovább jutottam és bent vagyok a legjobb nyolc között de mégis így alakult! Minden esetre szerettem volna ha minden probléma nélkül sikerül lezavarni a felkészülési időt ehelyett pedig megtudtam, hogy a tűz a másodlagos elemem és megtanultam egy nagyon erős és pusztító tűz technikát egy olyan embertől akit enyhén csak pszichopatának neveznék. Végül is az elvárásaimhoz képest nem is alakult olyan rosszul ez az utóbbi egy hónap. És most megint itt a vizsgán.
Besétáltam az arénába ahol már ott voltak egy páran ez jelezte, hogy nem én voltam az első de nem is késtem el. Örültem mert pont azok az emberek voltak ott akikkel befejeztem az első fordulót, de most mintha valami megváltozott volna. Ifun egy érdekes címer volt egy nagyon hasonló címer az enyémhez. Felvettem a ballonkabátomat, majd hátat fordítottam neki, hogy lássa a kenshiro jelzést teljesen nyugodt szívvel. Így legalább tudtam, hogy a vizsgán nem vagyok egyedül. Vajon az ellenfelem mire lehet képes gondolkoztam el magamban!

**Kitori Musato** Szer. Aug. 01 2012, 22:03

Lassan baktatva az úton, néhány emberke útmutatását követve, megérkeztem az arénának épített monstrumhoz, ahol majd küzdenem kell, azzal a bizonyos D. Sendoval. Érdekes egy hónap volt számomra ez az előző, de talán mindent megtettem, amit lehetett, vagy éppenséggel mégsem... Az majd a vizsga második fordulójában kiderül, de lényeg a lényeg jobb vagyok, mint egy hónapja és ez főleg nekem és kis részben az ANBU srácnak köszönhető. Ellenfelem minden bizonnyal erős, de reményeim szerint a következő ellenségébe beletörik a bicskája, vagy legalábbis számomra ez lenne előnyős, mert már szeretnék nagyon Chunnin rangon létezni, mert ugyebár, az már mégiscsak egy másik szint...
Megállíthatatlanul lépdelek a kapu felé, ahol megállítanak, majd egy gyors bemutatkozás után örömmel köszöntenek és elmagyarázzák merre kell mennem. Én szó nélkül követem az utasítást, még magamban viccelődni sincs kedvem. A feszültség érezhető körülöttem, s távolról talán látható már a bukás fátyola, vagy a győzelem mámorító felhője, ami belengi az aurámat. Az utóbbinak jobban örülnék, de ki tudja mit hoz a jövő...

**Shirogane Shiro** Pént. Aug. 03 2012, 00:00

Amikor végigjutottam az első fordulón, az egy hónap olyan hosszú időnek tűnt, de igazából alig hogy feleszméltem, máris elmúlt, s azon vettem észre magam, hogy semmi érdemlegeset sem csináltam. Jutsut tanulhattam volna, talán, de fogalmam sincs, lett volna-e értelme - minden bizonnyal igen, mert annyival is többet tudok, még ha esetleg a mostani fordulóban nem is hasznosítom - de valahogy elmaradt.
Helyette sokat gondolkodtam, gyakorolgattam, rendbeszedtem a fegyvereim, megéleztem mindent, letakarítottam, beolajoztam, pakolgattam, órákat töltöttem azzal, hogy úgy helyezzem el őket, hogy minden a lehető legkényelmesebben és leggyorsabban kézre essen, aztán kitaláltam, milyen ruhát kellene magamra öltenem, hogy ne akadályozzon annyira, mint a kommersz fekete szoknyám, de végül úgy döntöttem, marad a megszokás, mert szeretem, és mert ez segített át az első fordulón is, s a végére olyannyira belelovaltam magam ebbe a gondolatba, hogy kabalává avanzsálódott. Aztán kimentem Akihiko sírjához, rendbetettem, és imádkoztam, többször is. Kocogtam minden reggel, és próbáltam erősíteni minden este, gyakorolgattam a vízen járást is. Már jobban ment, mint anno a küldetésen, de még mindig nem hiszem, hogy százszázalékos, mindenesetre jól elvoltam vele, és le is fárasztottam magam.
Ma reggel már csak arra volt gondom, hogy rendesen végigjárjam a reggeli szertartásokat, amiket minden ember jó eséllyel elvégez, feltűztem a hajamba a szalagomat, felszereltem magam a fegyvereimmel, és egy közepes szélességű mosolyt ültetve az arcomra, idáig jöttem, az Arénáig. Kinn kicsit megálok még, felnézek az épületre. Ma mindenki engem fog nézni egy rövid ideig. Jó eséllyel leszerepelek, és nem fogják érteni, mit keresek a nyolc ember között, mégsem vagyok elkeseredett. A senseit megleptem, ennyi már bőven elég. A többinél csak az számít, hogy megtegyek mindent. Nem akarok félni, nem akarom, hogy nagyon fájjon - bár ez elkerülhetetlen, azt hiszem - és nem akarom, hogy kinevessenek, mikor kilépek. Összesúghatnak a hátam mögött, hogy kiestem, hogy elbuktam, de ne legyen képes a legrosszindulatúbb se azt mondani, hogy nevetséges és szánalmas voltam. Ez a célom, és ezért Akihikoval karöltve mindent elkövetünk majd. Azt akarom, hogy ismerjék el, derekasan küzdöttem, és ezzel magamnak is bizonyítani akarok, hogy ha igazán szeretném, lehet belőlem jó kunoichi, ahogy azt álmodtuk mindig is Akihikoval. Ha ezt a megerősítést itt megkapom, az nekem bőven elég. Mert akkor talán tudok magamba valami olyasmit építeni, amely eddig hiányzott, valami olyasmit, ami közel áll az önbizalomhoz, amiből nekem egy csipetnyi sem adatott.
Az épület impozáns méretekkel rendelkező falairól visszakúszik tekintetem a bejáratra. A sorsom ezen vezet keresztül. Összébb vonom a szemöldököm, arcom komollyá válik. Ideje rálépnem a nekem kijelölt ösvényre, és a lehető legjobban teljesíteni.

**Aono Takefumi** Vas. Aug. 05 2012, 13:07

Mint az őrült ki letépte láncát, vágtatott Take-chan Kumogakurén át. Javíthatatlan afro hajú hősünk szokás szerint késésben volt. Először lekéste az országba tartó hajót így kénytelen volt két napot várni egy újabbra. Mivel ezekkel a járművekkel előzőleg sem volt szerencséje direkt előbb indult útnak. Pánikra tehát nem volt ok, de aztán rossz és kedvenc szokása már felébresztette benne ezt az érzést. Bár ebben én annyira nem vagyok biztos. Hisz ugyan elaludt kumoi szállásán és tényleg sprintelt, mint az őrült. Nem foglalkozott azzal a tudattal, hogy ha elkésik, akár ki is zárhatják. De akkor miért futott? Talán benne volt a kumisz és az erdő szélére ment, ám ez nem túl valószínű. Végül azonban minden a helyére került. A legkisebb veríték és fáradság nélkül - ami tényleg meglepő volt, leszámítva, ha visszatekintünk a múltbéli eseményekre - rontott be az aréna részvevőinek várótermébe. Ha kicsivel gyorsabban megy, még az is megeshetett volna, hogy szó szerint ajtóstul ront a házba. Körbetekintett és gyakorlatilag mindenki ott volt, aki számított, plusz a csapattársai, akikről tudta, ők aztán nem késnének el. Elvégre a lelkes újoncok égnek a bizonyítási vágytól. Hát még ők. Azonban akadt itt egy kis bökkenő. Egyik komorabb volt, mint a másik. Vagy ha nem is komor, de feszült. Lényegében egyre ment jelen helyzetben. Ám mivel Takefumi az Takefumi volt gyakorlatilag minden helyzetben jól feltankolta magát levegővel és elkiáltotta magát mit sem törődve azzal, hogy akár bolondnak vagy egyébnek nézik. Annyi baj legyen, majd meglepődnek, amikor kő kövön nem marad. Hisz a bolondokat senki se veszi komolyan.
- Miru-chan, Kito-chan Niyo nevére mondom le tudjátok őket nyomni!
Azzal karba tette a kezét és megszokott napszemüveges fejjel és széles vigyorral tekintett barátaira, akik vagy viszonozták, vagy vörös fejjel bámultak másfelé mondván nem ismerjük ezt az őrültet.

Hatake Kakashi(Inaktív) Szer. Aug. 08 2012, 14:58

Mikor mindannyian összegyűltetek, vagyis csak hatan mert két versenyzőtársatok hollétéről nem volt információtok, egy magas szigorú arcú Kumogakurei Jounin lépett elő. -A nevem Chimaru, én leszek a bíró és a vizsgáztató egyben. Kai társatok sajnos sérülést szenvedett edzés közben és kórházba került, míg a másik kölyökről fogalmunk sincs... Mindegy, hatan maradtatok és a közönséget ki kell szolgálni, elvárom hogy helyettük is keményen küzdötök majd. Így a sorsolásban is változás történt, majd elmondok mindent de induljunk!- Utasított titeket, mire mindenki követte őt ki a küzdőtérre, ahol megpillantottátok a tömeget. Az aréna tele volt shinobikkal, civilekkel. A páholyban a Hokage, a Raikage és Kusagakure vezetője foglalt helyet. Meghajlással üdvözöltétek elöljáróitokat és a kilátogatott embereket, majd a Raikage állt fel és kezdett bele rövid beszédébe. -Nagy öröm nekem hogy köszönthetem a szövetség legerősebb Geninjeit, akik a nap végére Chuuniná emelkedhetnek! Harcoljatok keményen de okosan! Ne feledjétek figyelünk titeket és veletek vagyunk. A közönségnek meg jó szórakozást kívánok. Kezdődjék a végső harc!- Szavait tapsvihar követte, majd minden szem a kijelzőre tapad, mely kidobta a megváltozott sorsolás első párosítását.

K. Karu - A. Takefumi

-A kettő aki látta a nevét lépjen előre. Minden jutsu és fegyver megengedett. Aki eszméletét veszti, harcképtelenné válik vagy feladja az vesztett. Természetesen a küzdőteret nem lehet elhagyni a küzdelem alatt. A többiek menjenek fel a várakozó erkélyre.-Magyarázta Chimaru, majd miután a két kiválasztott előlépett megadta a kezdéshez a jelet.

// Nem fogok hetekig tartóharcot vezetni, úgy taktikázzatok. A kezdés joga azé aki előbb ír, vagy boltoljátok le. A többiek írhatnak közben, de nem kötelező. Viszont még mindig kalandban vannak, máshová nem mehetnek. Ügyeljetek az írásra! //

**Kenshiro Karu** Szer. Aug. 08 2012, 19:03

Nem kis meglepetésre van olyan aki elszúrta a felkészülést és időközben megsérült... Ám ez fel borítja az egész menetrendet gondoltam magamban miközben megkaptuk az utasítást, hogy a nézőket elégítsük ki kellő képen azok helyett a társak helyett is akik ma nem tudnak jelen lenni.
Tehát ez az egész csak egy nagy show műsor lenne? Akkor meg mi a fenét keresek én itt valójában? Most már nem számít mert tovább jutottam az első fordulón és végig akarom csinálni...
Amint kiléptünk a hatalmas arénába a szívem egyet kihagyott amikor megpillantottam a felmorajló tömeget. Tudtam, hogy sokan lesznek de azt nem tudtam, hogy ennyien! Miután üdvözöltük a vezetőket és a nézőket a kijelzőre pillantottam és újabb hideg zuhany ért hiszen én kezdtem egy Takefumi nevű shinobival. Kiléptem a sorból és körbe pillantottam kerestem a srácot akiről pár század másodpercel később kiderült, hogy nem egy egyszerű srác hanem legalább öt évvel idősebb nálam. Hiszen ebben a korban már legalább chuuninnak kéne lennie... Ezen kívül napszemüveget viselt és afro sérója volt.
Remélem ez a srác annyira nem lesz titokzatos mint előző ellenfelem!
A többieket utasították, hogy menjenek fel egy emelvényre ahonnan figyelhetik az eseményeket aztán miután mindenki elpályázott megadták a jelet...
Ebben a pillanatban lelassult az idő számomra vagy lehet, hogy csak túl nagy adrenalin fröccsöt kapott a szívem minden esetre azonnal elhajítottam egy shurikent ellenfelem felé, de mielőtt odaérhetett volna egy gyors kézpecsét sorozat majd kimondtam halkan a jutsu nevét is: Shuriken Kagebushin no Jutsu!
Nagyjából olyan 25 shurikent hozok létre mert nem szeretnék elfáradni egyből az elején de kíváncsi vagyok hogyan védi ki illetve mozdul el előle a konohai túlkoros!

**Aono Takefumi** Szer. Aug. 08 2012, 19:32

Végül elérkezett a várva várt pillanat. Takefumi csak a második menetben kerül sorra így alig várta, hogy lássa miként teljesít Mirubi. Az előzőleg elhangzott biztató ordibálása után nem sokkal jelent meg egy Chimaru nevezetű férfi, aki a vizsgát felügyeli. Mint ahogy tőle megtudták létszámuk némiképp leredukálódott különféle okok miatt. Azonban mivel az idő szorított és az elesett harcostársakra nem lehetett várni annak ellenére se, hogy éltek, rendületlenül megindultak a küzdőtér felé. A lelátón gyakorlatilag mindenki ott volt aki számított, majd mikor Take-chan látta, hogy a többiek sűrűn hajbókolnak, ő is gyorsan követte példájukat. Neki mindegy volt kinek milyen címe van, egyszerűen nem értette, minek ezért a hajlongani. Viszont mivel megtette, így nem nyomott a latba semmit. A raikage mint az első forduló végén most is előlépett és előadta kis beszédét, amit nem néztek ki belőle. A genin arra gyanakodott valaki teljesen más írta neki a szöveget, de ez most mindegy is volt. Befejezvén a dumát mindenki tekintete, még a séró báróé is a monitorra szegeződött lévén, a megváltozott körülményeknek, új csata sorrend dukál. A betűk csak hamar megálltak és a két harcoló fél nem volt más, mint ő maga, meg valaki más. A többieket utasították a távozásra, így végül csak megtudta ki az a valaki, aki nem akárki. Az illető nagyjából vele egyidős lehetett és elvetemülten ősz haja mellett az ábrázata is az volt. Take-chan még egyszer utoljára megigazította alkarvédőjét és felvett egy védelmi állást. Látószervei teljes mértékben rátapadtak ellenfele minden porcikájára. És akkor a bíró elindította a küzdelmet. Karu előkapott egy shurikent és el is dobta azt, ahogy kell.
~ A jó öreg megelőző taktika. Ehhez kicsit több kéne. ~
Alig hogy sikerült végiggondolnia a shurikenek megsokszorozták magukat. Mivel a Takefumi nem akarta letesztelni, hogy igaziak e vagy sem, könnyedén az égbe szökkent a fegyverek elől. Már ha sikerült összehoznia ezt az egyszerű bravúrt. És ha igen, mert miért ne, akkor jobb lába rögtön magasba is lendült, hogy egy gyors becsapódást követően némi arculatváltozást eszközöljön az aréna padlóján, na meg ellenfelében. A tsuuten kyakkunak elég kevés dolog tudott ellenállni és a föld nem tartozott közéjük. Hát még az emberek.
Jelenlegi előnye egyedül sebessége és közelharci tapasztalata lehetett. Az erejét meg már nem is érdemes említeni.

Hatake Kakashi(Inaktív) Szer. Aug. 08 2012, 20:06

Karu sikeresen hozta létre a Ninjutsut azonban Takefumi egy szép mozdulattal kerülte ki a sok de nem egy széles sugárban érkező shurikeneket. Ezután Taijutsut vetett be, amit a páholyban helyett foglalt Hokage is szeretettel alkalmazott csatákban. Bár a földet szépen megdolgozta az aréna közepén Karu csak hátrazökkent kicsit kitérés közben, majd sértetlenül állt fel gyorsan. A küzdelem ígéretesen kezdődött, amit a nézők ujjongva a Kagék pedig érdeklődve figyeltek.

// Az aréna közepén egy kisebb de nem szabályos, kráter keletkezett.
Karu: Chakra 94%, Sértetlen
Take: Chakra: 95%, Sértetlen //

**Kenshiro Karu** Szer. Aug. 08 2012, 21:24

Az utóbbi évek edzései és fáradozásai vajon ennyit értek volna, hogy idáig jutottam el? Futott át egy pillanatra az agyamon a gondolat amikor láttam ezt az elsöprő erőt amivel ellenfelem pillanatok alatt átrendezte a terepet.
Tehát vigyáznom kell a lábával! Ha egy ilyen erősségű rúgás eltalál akkor azt nem biztos, hogy túl élem főleg hogy ripityára törné a csontjaimat... Hát így állunk, ha ilyen szintű taijutsut ismer akkor valószínűleg nem egy kezdővel van dolgom. Távolról nem fogom tudni megverni. Figyelnem kell ezenkívül arra is, hogy ne nagyon tudjon ütést vagy rúgást bevinni, viszont talán még a saját hasznomra is tudom fordítani...
A gyors gondolatmenet után támadásba lendültem és a dokuzetsu konbo sebességét használva igyekeztem Takefumi háta mögé kerülni és így mivel nem láthat olyan sebességgel mozgok elvileg meg tudom lepni... A háta mögül támadok rá olyan 7-10 méter távolságból ismét csak egy Shuriken Kagebushin no jutsuval ezúttal nagyobb szórásban igyekszem létrehozni a fegyvereket de csak 15 darabot... Vigyáznom kell a chakrámra! Ha nem jön be és esetleg védekezésbe csapna át a dolog ugyanúgy a dokuzetsu konbo sebességével igyekszem kimozdulni a támadása elöl mivel a testem már megszokta ezt a terhelést nem okozhat problémát a technika használata...

**Aono Takefumi** Szer. Aug. 08 2012, 22:47

A támadás ugyan nem talált azonban abban korántsem lehetünk biztosak, hogy szellemi megrázkódtatást nem okozott egy bizonyos fokig. Egy harcban, még ha nem is élet-halál küzdelem, egy kis megingás is veszélyes lehet. Ám ez esetben úgy tűnt a félelem elmaradt. Take-chan gyorsan egyenesbe került a becsapódás után majd mikor már rohamra készült ellenfele nagyobb sebességre kapcsolt. Karu egyedül azzal nem számolt, hogy Takefumi fel volt készülve az ilyen fokú gyorsaságra illetve még ennél is jobbra, lévén tapasztalt ütlegelő edzőpartnere volt. Arcán széles vigyor terült el, holott nem volt egy harci fanatikus, azonban ezt a kis testmozgást most különösen élvezte. Egy gyors hátraarcot követően észrevette, hogy Karu stratégiája változatlan. Feltehetőleg felismerte a fiú erejében rejtőző veszélyeket és igyekezett karnyújtáson kívül maradni. Ám ahogy a mondás is szól " Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez". Így mikor meglátta az ismételten repülő kunait ahelyett, hogy fölöslegesen megint ugrálni kezdett volna egy ősrégi trükkhöz folyamodott. Testében pillanatok alatt felhalmozta a chakrát, majd ugyan azzal a lendülettel szabadjára engedte. Ennek eredménye a hirtelen helyváltoztatást lett melyet a shunshin no jutsu szponzorainak köszönhetünk. Természetesen mindez nem biztos, hogy ilyen szépen létre is jött. Fontos az időzítés mely megvolt, ám kitudja, lehet, hogy a shurikenek gyorsabbak voltak és nem tudott kitérni elég gyorsan oldalra. Bárhogy is, ha ép és sértetlen, akkor semmi nem akadályozza meg, hogy az aréna faláról elrugaszkodva, nagy távolságot letudva, próbáljon meg bemosni ellenfelének.

Hatake Kakashi(Inaktív) Szer. Aug. 08 2012, 23:22

Karu kezdeményezett ismételten, stratégiát ugyan nem változtatott de próbált egy kis csavart belevinni, ami majdnem eredményes volt, mivel ezúttal szélesebb sugárban és sokkal gyorsabban hajtotta végre a Shuriken Kage no Bunshint. Igen ám de Take sem volt az aki csak úgy hagyja magát megöletni ügyes kitérésének hála csak ruhájának az ujját szakította el az egyik dobófegyver. Ez egy divattervezőt talán zavart volna de a Genin mit sem törődve támadott leamortizálva az aréna egyik fiatal fáját, ami Karu mögött helyezkedett el. A Kusagakurei kitért sikeresen de mindketten kezdtek a hevesség csapdájába esni. No meg ha nem figyeltetek volna a kidőlő fa alá is, amely közétek csapódott válaszvonalként. -Ha így folytatják, újíthatjuk fel az egész arénát. És ez még csak az első harc...- Súgta a Raikage fülébe az egyik testőre. A közönség viszont nem volt elégedetlen továbbra sem.

// Karu: Chakra: 84%, Sértetlen
Take: Chakra: 91%, Varrónőhöz kell majd mennie a meccs után. //

**Kenshiro Karu** Pént. Aug. 10 2012, 19:14

Tudtam, hogy a következő lépésekben taktikát kell váltanom. Sikerült felmérni, hogy ellenfelem észjárása is gyors és harctéri tapasztalata is van bőven ahoz, hogy ezeket a kis gyenge trükköket ne vegye be. Nézzük mi maradt még a tarsolyomban amivel támadni tudnék... A terep viszonyok sajnos nem kedveznek nekem, de azért valamit mégis csak meg lehetne próbálni gondoltam magamban, majd eszembe jutott a saját jutsum ami egy jó védekező technika, de az első fordulóban is ezt használtam és akkor is bejött. Kis chakra mennyiséget igényel ebben a formában a jutsui kivitelezése így nem veszítek sok chakrát.
Koncentráltam majd a három gyors kézjel... suiton: mizu jubiva no jutsu. Mormogtam magamban majd a talajvizet hívtam felszínre. Ezután ha sikerrel jártam jöhet a második lépés. Szintén egy nem nagy chakra igényű technikát alkalmazok és létrehozok két vízklónt majd ha ezzel is megvagyok támadásba lendülünk és Rohamozunk Takefumi felé!

**Aono Takefumi** Pént. Aug. 10 2012, 21:53

A terep Takefumi vessünk véget gyorsan a küzdelemnek filozófiája miatt rohamosan pusztult. Bár még csak kisebb károk keletkeztek, egy fa így is életet vesztette. Ugyan minden támadás mellé ment, nem adta fel. Egy pillanat erejéig farkasszemet néztek egymással majd Karu gyors pecsétformálásba kezdett. Take-chan csak saját ugró képességére számíthatott ismét, melyet kihasználva igyekezett lehetőleg a jutsu teljes aktiválása előtt hátra ugrani. Ha sikerül megmenekülhet, kivétel, ha ellenfele a tűz elem mestere vagy használója és egyenesen megpörköli. Elvégre így vajmi kevés esélye van kitérni, kivéve akkor, ha időben földet ér és el tud rugaszkodni. Az egyetlen, amiben reménykedhetett, hogy nem arról van szó amire ő gondol.
Siker esetén taktikája a következő régi ám hatásos technikán alapul. Földet érve a föld, mert mi más, behódol ninja tudományának és megnyílik alatta, mire ő maga eltűnik a felszín alatt. Ha sikerül kiügyeskednie a dolgokat és ellenfele nem mozog sokat, akkor képes pontosan bemérni helyzetét és levadászni. Lefejezni ugyan nem akarja, de attól még berántja nyakig a szarba. Jobban mondva a földbe.

// Sajnos ennyire futotta. //

Hatake Kakashi(Inaktív) Szomb. Aug. 11 2012, 15:11

Karu sikeresen létrehozta mindkét technikát nem spórolva a chakrájával, míg Takefumi is jól hátrált ki a közvetlen támadás elől. A Vízklónok ugyan rohamoztak de a konohai eltűnt a föld alatt és próbálta bemérni ellenfele helyzetét, aki számított egy föld alatti támadásra, így csak megzavarni sikerült, levadászni nem. Takefumi miután előjött a sikertelen roham után, a két klón haragjával nézett szembe, akiket egy lenyűgöző lefejező rúgással hatástalanított. A két Genin sok kártyát előhúzott már a paklijából, a végjáték kezdődött meg a küzdelemben, amit a nézők továbbra is lelkesen figyeltek, sőt elkezdtek szurkolni is.

// Karu: Chakra: 70%, Sértetlen
Take: Chakra: 85%, Sértetlen //

**Kenshiro Karu** Szomb. Aug. 11 2012, 16:19

Bár úgy érzem még van chakrám, de avval tisztában voltam, hogy nagyjából egy szinten vagyunk ezzel a sráccal. Neki is van már harctéri tapasztalata mint nekem és nem hátrál meg az olyasmi megoldásoktól, hogy egy fél arénát leromboljon. Most azonban egy olyan ötlettel kellett előrukkolnom amire nem számítana senki talán még jó magam sem...
Nem is hittem volna, hogy az általam lefektetett szabályokat ebben a küzdelemben át fogom hágni, de muszáj volt csinálni most már valami őrültséget... Bár azt gondoltam nem fogok a közelébe menni most mégis megkockáztatom. Ha sikerrel járok megnyerhetem, ha elbukom legalább tudom, hogy megtettem minden tőlem telhetőt.
Az első technika amit alkalmazok a Dokuzetsu Konbo // A Haragos Nyelv Kombinációja és ha sikerült a technikát kellő képen végrehajtani akkor Takefumi becsapódása után még a levegőből utána küldök egy Katon: Karyuu Endant, hogy végképp befejezzem a meccset.
Ha ez a megoldás nem sikerül és Takefumi visszatámad egy shusin no jutsu segítségével kitérek és egy Katon: Karyuu Endannal támadok rá a lehető legközelebbről!

**Aono Takefumi** Szomb. Aug. 11 2012, 18:29

Afro barátunk még idejében tért ki a sajtszeletelő vízsugarak elől és túrta fel a földet, hogy onnan hatástalanítsa ellenfelét. Sajnos akármennyit ennyit ásott, menetelt előre a sötétben pusztán a föld rezgéseit követve, nem járt sikerrel. Mivel az egész kommandózás fölöslegessé vált kénytelen volt feljönni a felszínre, ahol az erőviszonyok némiképp megváltoztak. Karuból ugyan is többé nem egy, hanem három volt. Ötletek híján és a gyors megoldás híve ként a rúgó ördög egyszerre kaszálta le a felé tartó klónokat. A két melléktermék azon nyomban visszatért eredeti folyékony halmazállapotába. Ez a kis közjáték nem hagyta, hogy megzavarja koncentrációját, így gyorsan számításba vette a lehetőségeket. Fegyvereket már fölösleges pazarolnia, és ha felelőtlenül rohamoz, egyszerűen eltáncolnak előle. Minden papíron és nem harctéren szerzett tudását összeszedte és azokból kovácsolt tervet. Ha teste még nem elég gyors, hogy elkapja ellenfelét pusztán a chakrája segítségével kellett gyorsabbá válnia. Ha veszélybe kerül, mindössze azt kell elérnie, hogy ő maga mégse sérüljön meg. Az idő szorított és biztos, hogy nincs ideje arra, hogy szépen nyugodt tempóban kivitelezzen mindent. Olyan fába vágta a fejszéjét jelen esetben, amivel még nem próbálkozott. Pusztán egyetlen egy pecsétet formált, amellyel chakráját arra utasította, hogy kapcsolatot teremtsen a halott fával. Az elmúlt időben kontrollja fejlődött annyit, hogy elméletben képes legyen ennek kivitelezésére ám, hogy sikerül e, azt nem tudta. A taijutsu harcosának, pedig nem maradt sok kártya a kezében. Ideje volt, hogy bevesse idáig mindössze egyszer használt technikáját, melyet Konoha titkos taijutsujaként is ismertek. A fájdalom ezer éve hasít majd ellenfelébe, ha ezúttal sikerrel jár. Szemtől szembe futni kezdett vele, kihasználva edzésének gyümölcsét, melytől lábai nem csak olyanok lettek, mint egy acél pöröly, hanem mint a cikázó villám is. Mindössze azt kellett megakadályoznia, hogy pecsétet használjon. Azonban ha mást tervez kétségtelen, hogy egy frontális ütközés komoly következményekkel járhat, de nem feltétlen a koros genin számára, ha pusztán az erőt szemléljük. Bárhogy is, itt most az fog dönteni, ki a gyorsabb, ki miként készült fel és milyen az általuk választott technika útja.
Nehéz megmondani mit hoz a jövő, és ha társai itt lennének vele valószínűleg nem így cselekedne, de most csak saját magára számíthat.

// Nézzük lesz e közúti baleset vagy netán más történik. Very Happy

//

Hatake Kakashi(Inaktív) Szomb. Aug. 11 2012, 19:20

A közúti balesetnek ha nem is klasszikus de mindenképpen fájdalmas változata következett be. Karu létrehozta az első Jutsuját, ami a vállát masszírozta meg nem túl gyengéden Takefuminak. Azonban a konohai Genin maimum a lendületéből vesztett kicsit és telibe találta ellenfelét, majd hátraugrott és fájdalmasan esett a földre. Karu is padlót fogott, valamint forgott vele a világ rendesen. Chimaru és a közönség feszülten nézte, hogy ki úszta meg kettejük közül az összecsapást. Az biztos hogy a győzelemhez meg kell kísérelni a talpra állást.

// Karu: Chakra: 57%, erős szédülés, erős mellkasi fájdalom
Take: Chakra: 78%, erős szédülés, erősen sérült bal váll //

**Shiren** Szomb. Aug. 11 2012, 20:55

// Elméletileg közbe lehet írni, ha nem akkor elnézést :S Szükségét éreztem a megfelelő játékélményért. Xd//

Egyik esemény követi a másikat. Persze nem azok a jó kis meglepő dolgok, hanem a megdöbbentő csúf igazságok. Mirubi már ment volna oda Karuhoz, hogy kérdőre vonja, még is mit jelentsen az, hogy Ő a kabátja hátán hordja a Kenshiro klán jelképét? Talán megölt egy tagot és elvette tőle? Vagy talán van akkora mázlijuk, hogy a Vizsgán két Kenshiro leszármazott is részt vesz? Ráadásul olyan, akivel már ismeretséget kötött, ha nem is közeli de alapszinten. Ez nem lehet véletlen! Mint mondtam, már ment volna oda Karuhoz, de egy ismerős hang megzavarta benne. Takefumi! Csak zavartan tekintett maga mögé, ahol ott állt a régi stílusú, Afro Hajú Take-chan. Csak mosolygott egyet, majd intett. Nem akart cikisebbnél cikisebb helyzetbe kerülni. Így is éppen elég gonddal kell szembenéznie. Habár valahol foglalkoztatta a dolog, hogy még is csak oda kellene menni, de hát nem lehetett, hiszen egy férfi szakította félbe a még ki nem forrt cselekedeteket. Mint kiderült, két résztvevő nem jelent meg, így át kell szervezni a harcokat.
~ Talán nem kell lánnyal harcolnom! *Neked aztán furcsa gondolataid vannak tudod-e? Barom! *Ne kezd megint! Takarodj a fejemből! ~
Küzdött a démonaival, miközben kiléptek a küzdőtérre. Sűrűn hajbókoltak mindenki előtt. De vajon, hol a Kazekage? Rá volt kíváncsi leginkább Mirubi, hiszen sokat hallott róla. A Hokage unalmas volt és a Raikage is. De most nem volt ideje ezzel foglalkozni, mivel elterelte a figyelmét a hatalmas nézőtér.
~ Ennyi embert! *Lássunk egy sztriptízt! Barom! ~
Ez a hang egyre idegesítőbb. Elmondásai szerint, Mirubi része Ő is. De akkor mi az a Sztriptíz? Az áhítattól a fiú, már nem is figyelt az olyannyira zavaró és újonnan "beszerzett" hangra. Mindig is ekkora közönség előtt akart bizonyítani. De nem tehette. Egyenlőre... Take-chan és Karu fognak küzdeni. A többiek addig felballagtak a nekik kialakított helyre, ahol jól belátják a terepet. Persze Mirubi biztos volt Takefumi győzelmében, de ahogy Ő ismeri, fel fogja adni amint nagyobb erőt kell majd belefektetnie Karu kilapításába. Természetesen a Kenshiro jelent viselő fiút sem hagyhatta figyelmen kívül. Próbálta eldönteni, hogy még is honnan tehetett szert a kabátra. Eddig 40%-ra saccolta annak a lehetőségét, hogy Karu egy Kenshiro leszármazott legyen.

*

Ahogy telt az idő, úgy lettek a dolgok érdekesebbnél érdekesek. Az esélyek kiegyenlítettek voltak. Az egyik Genin közelharcban míg a másik távolban volt jó. Persze egy találta Take-chantól és Karu halott. Ez nem vitás. Ahogy kezdték felfedni a technikákat és taktikákat úgy kezdett nőni annak az esélye, hogy Karu vér szerinti Kenshiro. 60%! De történt valami ami felkeltette mindenki figyelmét! Mind a ketten a földön feküdtek és úgy tűnt Mirubi számára, hogy patthelyzet alakult ki. Nincs mese, biztatnia kell!
- Gyerünk Take-chan! Te vagy a jobb! Tépd le az arcát! Kelj fel!
~ Ez a beszéd! Tépd le az arcát! Barom! ~
És lenyugodott. Ő meg tett minden ami tőle tellett. Persze, ez nem volt valami sok, de most csak ezt tehette. Itt most már csak az dönthet, hogy kinek nagyobb az akaratereje!

*

**Kenshiro Karu** Vas. Aug. 12 2012, 10:37

Az első dolog amit éreztem az ütközésünk után az egy erős mellkasi fájdalom volt. A szememet erőltettem így végül sikerült kinyitni. Iszonyú szédelgés kerített hatalmába és vele együtt kegyetlen hányinger is, de a fájdalom erősebb volt ezeknél így egy picit még kínlódtam a földön aztán megkezdtem azt a nehéz hadműveletet, hogy lábamra álljak és felmérjem a terepet illetve az ellenfelet.
Miközben a testemmel harcoltam emlékek szaladtak át az agyamon, de olyan furcsa kuszasággal mint ha egy rossz rémálomban lennék...
Azt nagyjából sikerült felmérnem, hogy a még nem fogyott el nagyjából a felénél járhatok. Aztán bele gondoltam, hogy mi is történt valójában. Egymásnak rohantunk és végül drámai módon taijutsut alkalmazva ütköztünk is. Illetve én taijutsut használtam. Most azonban kisebb gondom is nagyobb annál, hogy a múlton rágódjak. Meg kell tudnom mi történt az afroval csak ez a fránya mellkasi fájdalom múlna már el.
A chakra kontrollom már van olyan jó, hogy ebben az esetben is segítségül tudjam hívni a chakrámat... Így tehát áramoltattam egy kicsit a lábamba, hogy valamivel könnyebben álljak lábra hátha így sikerül!
Hallottam valami üvöltést talán biztatás vagy hasonló, de nem törődtem vele. Ránéztem az ellenfelemre és realizáltam, hogy nem vagyok egyedül a nagy fájdalmakkal!
Ha esetleg Take rám támad akkor egy Katon Karyuu Endannal próbálok ellentámadást intézni, de csak ha rám támad!

**Aono Takefumi** Vas. Aug. 12 2012, 13:32

A shinobi világ hosszú történelme alatt feltehetőleg már jó ideje nem látott olyan eseményt melyben két shinobi teljes sebességgel rohan a másiknak, míg fejükben csak ellenfelük felülmúlása a cél. Take-chan látván az eseményeket nem tudott időben kitérni, míg ellenfele egy részleges csapást képes volt bevinni neki. Az ütközéstől mindketten némiképp hátrább repültek és ki-ki a maga gondjával küszködött a földön fekve.
~ Urgh... lefényképezte valaki azt a marhát, aki átgázolt rajtam? Azt hiszem, hányni fogok. ~
Komoly küzdelem indult meg magában a gyomortartalom visszatartása és a forgó világ lecsillapítása miatt. Minél inkább egyenletesebben lélegzett, annál kevésbé volt rosszul. Úgy érezte ennyi éppen elég ahhoz, hogy felkeljen, ám mikor ülőhelyzetbe tornázta magát és karjai segítettek neki a megtámasztásban, a bal vállába irdatlan nagy fájdalom nyilallt.
~ Hogy az a rohadt... ~
Épp kezével megtapogatta sérült testrészét, de minden érintés olyan volt mintha forró vassal égetnék.
~ Hát ennek se veszem már sok hasznát. Ha ez a srác egy kicsivel az én erőm közelében járna, valószínűleg az ízületeim feladták volna küzdelmet, és most erjedten himbálhatnám. ~
Vett egy mély levegőt és Karura pillantott, aki még mindig azon volt, hogy talpra küzdje magát.
~ Nem tudom, hogy mennyire sérült meg és kitudja, lehet hogy, nyerhetnék. Erősebb vagyok fizikai szinten, de ez még kevés. Nem hiszem, hogy olyan helyzetben kéne kockáztatnom, amelyben nem az életem a tét. Amúgy is túl hosszú ideje tart már ez a vizsga, én meg unom. Nincs értelme elveszítenem egy karomat puszta felelőtlenségből. A harctéren megfontolnám a folytatást, hátha felül tudok kerekedni, vagy netán elfutnék, de itt. Tényleg semmi értelme nem volna. ~
Ép kezével ellökte magát a földről, míg balja ernyedten, de nem megsemmisülten csüngött a teste mellett. A fű geninje jelenleg is azon volt, hogy felálljon, ám tekintetében látszott, hogy bármire képes, ha megtámadják. Take-chan a határozott pillantásra egy mosollyal felelt, míg jobbja az égbe emelkedett.
- Feladom! És ha lehet, küldene valaki egy orvost? Piszkosul fáj a vállam.

Hatake Kakashi(Inaktív) Hétf. Aug. 13 2012, 21:35

Bár Takefuminak sikerült előbb feltápászkodnia a földről, mégis feladta a küzdelmet, amit döbbenten dolgoztak fel a nézők és a Kagék. A Hokage kicsit csóválta a fejét, míg Kusagakure vezetője elmosolyodott. -Ez valami konohai vonás lehet. Mindenesetre jól harcolt a fiú és okosan döntött, hogy a sérült vállával nem folytatta a meccset.- Mondta a Raikage. -Persze a Karu nevű is jó volt, hogy így eltalálta az ellenfelét, de kicsit hebrencs módon támadott.- Elemezte a két teljesítményt, miközben Chimaru kihirdette a győztest, valamint a beérkező orvosi stáb elvitte Takefumit kivizsgálni és adtak egy kenőcsöt Karu mellkasi fájdalmára. Az aréna már tapssal jutalmazta a két levonuló harcost. Az élet azonban nem állt meg, itt az ideje a következő csatának. A monitoron ismét két név jelent meg.

K. Mirubi-S. Shiro

**Shiren** Kedd Aug. 14 2012, 11:54

Take-chan és Karu is felállt, igy a harc folytatódott. Valószínűleg a biztatás elérte célját. De valami történt. Takefumi keze a levegőben! Feladta a harcot. Ez a közönségre is befolyással volt. Pár pillanattal később a két lesérült Genin lemászott a "pályáról" teret adva a következő két harcoló félnek. Természetesen Mirubi még nem akart jönni, hiszen minél később vesz részt a harcokban, annál többet tudhat meg az ellenfelek technikáiról és annál több tapasztalatot tud gyűjteni. Persze erre Ő még egy kicsit sem gondolt. Egyszerűen azért akart utoljára maradni, hogy elérje a kellő hatást, és az utolsó meccsel olyat mutasson a nézők hadának, amit még nem láttak. Persze az a bizonyos utolsó meccs sem lett volna az utolsó, csupán az elődöntő utolsója vagy mi. Így aztán izgatottan várta a következő harcot. A kijelző fénye felvillan. Mindenki lélegzetvisszafojtva figyeli a képernyőt. Mirubinak így tűnhetett, ugyanis Ő pontosan így tett. Végre a nevek is megjelentek. Kauru Mirubi Vs. Shirogane Shiro. Ez olyan pillanat volt, amit ugyebár szinte már mindenki átélt egyszer. Ezzel az ellenféllel a látványos harc puszta fogalma is elszállt. Természetesen ezt csak Mirubi gondolta így. Aztán lehet, hogy mégsem? Reménykedett benne, hogy nem egy lánnyal kell majd küzdenie. Ráadásul egy olyan kislánnyal aki nem lehet több mint 12 éves. De ilyen fiatalon eljutni ennyire messzire? Mirubi egyedül Shiro képességeivel nincs tisztában a vizsgázók közül. Mindenki más technikáiról és gondolkodásáról van fogalma kivéve a kislányt. Nincs más hátra, a csöppnyi csalódás után lehajtott szemekkel és zsebre dugott kézzel sétált lefelé a lépcsőn, egyenesen a küzdőtérre. Szíve szerint azonnal leugrott volna és "sztárolt" volna, de nem tette. Ez így menő. Csak nyugodtan lesétált. Közben gondolkodott.
~ Vajon ez a lány is olyan mint Niyo-sensei? Körülbelül Ő is ekkora lehet. Ha olyan, akkor nekem végem! Valami menőt kellene kitalálni a harc befejezésére. A feladást már ellőtte Takefumi! *Te Barom! Nehogy kitaláld, hogy feladod! Szégyent hozol rám is! *Ostoba... Mint említettem nem adom fel mert az csak majmolás lenne. Helyette valami olyat kellene kitalálni, amivel demonstrálom az erőmet de elnyerem az emberek szimpátiáját is. *Csak pörköld meg és kész! Barom! ~
Leért a lépcsőn. Még az árnyékban állt, de már a nézők fele kivehette az árnyak közül is, hogy miféle pufi gyerek fog most küzdeni. Szerencsére Take-chan hagyott egy kis ajándékot számára. Igaz, nem sokat segít de megteszi. Az a kis kráterecske még szolgálhatja Mirubi győzelmét. Ahogy a többi fácska is az Arénában. De hol van az ellenfél?

Ajánlott tartalom

-=Az Aréna=-

-=Az Aréna=-

Re: -=Az Aréna=-

Re: -=Az Aréna=-

Re: -=Az Aréna=-

Re: -=Az Aréna=-

Re: -=Az Aréna=-

Re: -=Az Aréna=-

Re: -=Az Aréna=-

Re: -=Az Aréna=-

Re: -=Az Aréna=-

Re: -=Az Aréna=-

Re: -=Az Aréna=-

Re: -=Az Aréna=-

Re: -=Az Aréna=-

Re: -=Az Aréna=-

Re: -=Az Aréna=-

Re: -=Az Aréna=-

Re: -=Az Aréna=-

Re: -=Az Aréna=-

Re: -=Az Aréna=-

Re: -=Az Aréna=-

Re: -=Az Aréna=-

Re: -=Az Aréna=-

Re: -=Az Aréna=-

Re: -=Az Aréna=-

Re: -=Az Aréna=-