Kirigakure Fegyháza

A történtek elmesélése után, csend állt be a teremben, én lopva a bűnösökre pillantottam, és láttam, ahogy Daiki mosolyog. Elszégyelltem magam, bár tudtam, hogy csupán őszinte voltam, valamilyen szinten a beszédem védte őt, és a gúnyos mosoly ennek tudható be. Ellágyultam volna? Én? Egy Dokujaku ninja?
Végül a Mizukage ítéletet hirdet, és habár Jokkira nézve nem igen tartom jogosnak a hat évet, a másik két samurainak talán elég lesz gondolkodni, főleg, hogy Gato lábán örökké ott lesz a Dokujaku büntetésének nyoma.
Megkaptuk a kitüntetést, egy-egy dicséret formájában, és még ígért egyéb jutalmat is, mint majd megfogunk kapni. Érdekelt mi lesz az a jutalom, de amikor odalépett hozzám, és egy csókot nyomott a homlokomra, azt hittem elszállok. Minek jutalom, amikor a Mizukage édes puha ajkai a homlokomat érintik? Egy darabig biztos nem mosom meg.
Végre hazaindulhatunk, lassan huszonnégy órája nem aludtam, csak a hajón, míg ideértünk, de az sem volt valami hosszú. Jót fog tenni egy kis pihenés, remélem másnap nem hívnak küldetésre. Kialszom magam, és indulhatok edzeni, hiszen kicsit bánt, hogy Daiki ilyen könnyen hárította a technikámat, ez azt jelenti, hogy sokat kell még fejlődjek.
Megköszöntem társaimnak a segítséget, a mesteremnek pedig intettem, majd elindultam hazafelé.

//Off: Köszönöm a mesélést! //

//Kakuzu//

Útja során szép lassan megérkezik a kijelölt helyre, ahol barátja már várja. Heves integetéssel köszönti Senshit az öreg, de hamar megváltozik tekintete, mikor arca bezöldül a gyors köszöntő mozdulatoktól. Akemura mindent lát, és mikor ezt megtekinti úgy véli, hogy a neheze még csak most fog jönni.
~ Vajon akkor is ilyen boldog lesz, ha megtudja mi történt?~
- Örülök, hogy megjöttél! Bár ahogy elnézem... – Teszi fel az első mondatot, mely után egy kicsit hatásszünetet tart, sőt mi több, hevesen a gyerek mögé tekint kereső szemekkel, mint amikor a tarisznyáját kereste, melyben a pénz volt, de hirtelen nem talál semmit.
- Nem találtál embereket. Talán jobb is így. Ugyan is úgy tűnik, hogy az összes pénzünk rá fog menni a hajóra. Remélem, nem fizettél senkinek előre!- Jelenti ki a jó hírt, vagyis pontosabban a számára jónak vélt hírt, mikor hirtelen felszólal egy ismerős hang. Senshi már majdnem megnyikkan hogy mesterének beszámoljon a dolgokról, de ezt a második páciens szakítja félbe, még pedig nem más, mint Nagato.
- Hogy mi!? – Ordít fel, ami nemhogy a kis genint, hanem még Sanmeit is meglepi, sőt ő olyannyira megrémül, hogy össze is húzza magát.
~ És vele kell utaznom?~ Jelenti ki gondolatában, mikor látja a megrémült kirigakurei ninját. A helyzeten már csak az ront, hogy a hirtelen mozdulatoktól ismét előjön a hányingere. a kis tanuló hamar hátrafordul, hogy megmagyarázhassa az illetőnek a dolgot, aki ekkor már sarkon fordul és megindul visszafelé.
- Remek, 1 kilőve.- Jelenti ki fáradt tekintettel arra gondolván, hogy még pedig teljes erejét beleadta az egészbe, s lám ez az illető 1 másodperc alatt elrontja azt, viszont nincs idő a sajnálkozásra, hisz ekkor megtekinti az első célpontot, aki mint a találkozáskor is, épp olyan részegen érkezik meg a társaságba, és jelenti ki a tényeket.
- Aszondta nekem egy takaros asszonyság, hogy egy kölyköt meg valami fickót keressek. Hán néztem én, de csak ti vagytok így kettő az egyben. Szóval, hol van az a három nővér? – A gyerek örömmel látja, hogy tervének ezen szakasza is bevált, de még mielőtt bármit is mondana, hamar eszébe jut az a pár másodperc ami az imént zajlott le, ezért hamar Himurára tekint. Száját szélesre húzza, míg fogát összeszorítja, és kezével az álla alatt himbálózva jelez, hogy egy szót se szóljon. Mestere elsőnek kérdőn tekint rá, de aztán lesik neki a tantusz.
- A három hölgy nem tart velünk az úton, de ahová megyünk, ott ugyan úgy akadnak majd remek asszonyok.- Jelenti ki nagy barátsággal, és menti meg a helyzetet az öreg jounin.
- Az más, az más. És a piával hogy állunk?- Kérdez rá Naruki, ám bár úgy látszik most beszélnek először, már látni rajtuk, hogy biza lesz egy jó témájuk, mégpedig a pia. Senshi a legkevésbé se sejti, hogy hogy sikerült az illetőre női alakban hatni, hisz ő még nem tudja mi az ami mozgatja a férfiakat, de ennek ellenére nem tűnődik sokat ezen... Vagyis pontosabban az izgatottságtól nem is képes ezen tűnődni, hisz fél, hogy ez se jön össze, vagy hogy a kedves barátja ismét elszólja magát.
- Ha kikötöttünk lesz bőségesen.- Szólal fel ismét Sanmei.
- Remek, remek. No kérem, melyik fa veszedelemmel utazunk? Ha nincs más, szeretném megnézni, mégis mit kell elvezetnem. Mert biza, a jó Narukinál nincs jobb kormányos a Víz országában.- Jelenti ki az alkoholista nagy önbecsléssel a másik két jelenlévőnek, melyre a gyerek már egy mukkot sem szól. ennek ellenére gondolataiban kérdőre vonja azt a pár szót ami a tehetségére utal. Ez a gondolat természetesen nem tart sokáig, mikor megérkezik az a szó, hogy veszedelem. Mivel nem tudja, hogy mestere mit tevékenykedett, kissé aggódik azon, hogy mit szedett össze, de legfőképp mégis az zavarja, hogy az öreg játékán vesztett 100 Ryout, na meg hogy társa azt mondta, hogy a teljes összegre szükség van. Hamar megered a víz a homlokáról, mikor ezen gondolatokon végig fut. Természetesen ez nem is csoda.
- Csak menjen lejjebb, és a dokk végén megtalálja az Arany Kardhalat.- Adja az első utasítást Hiruma Narukinak, aki egy percet se habozván megindul a bizonyos „Arany Kardhal” fedélzetére. Az a tény, hogy a kormányos már megvan megnyugtatja a gyermeket, viszont mikor a senseire tekint... hát kissé se nyugodt.
- Én nem tudom, kiknek ígértél még valamit, de nagy gondban leszünk. A Mizukage leszedi a fejemet, ha még több pénzt kérek tőle. Brrr, biztosra veszem, hogy a fizetésemből fogja levonni az emberek árát.- Természetesen a mondanivalójának eleje elvárható volt, sőt felkészülve jött, de mikor a rangidős monologizálni kezd, kissé sem tetszik a gyereknek. Természetesen egy szót se szól, mivel tudja, hogy hazugságainak hála még nagyobb slamasztikában vannak, ennek ellenére még azt nem tudja, hogy sikerül-e az öregnek minimum 2 embert találnia. Eközben kissé idegesen járkál fel alá a jounin, akin ezen pillanatokban erős gondolkodás jelei látszanak egy kis idegességgel fűszerezve, majd pár perc múlva megáll, a gyerek felé fordul és így szól miután kissé sem jó jelt sugalló nyugodt tekintettel megfogja a jobb vállát a kisfiúnak.
- Senshi...- Kezd bele a mondanivalójába.
- Ha netán jön még valaki, akkor csak gyertek a dokk végébe. Az utolsó hajó a mienk. Nekem most meg kell akadályoznom, hogy ez a Naruki fickó beszéljen a hajó tulajával, vagy netán megtudja az úti célt. Nem volna jó, ha elsüllyesztene minket félúton. Egy dolgot azonban ne feledj. Számítok rád! Látom, hogy becsületes kölyök vagy. Szóval a te béredből lesz kifizetve a legénység. Narukit talán megússzuk annyival, hogy kap némi piát. Bárhogy is, de ketten nem tudunk elvezetni egy hajót. Hajrá!- Jelenti ki „bizalommal” a gyerek fele a tényt, mely kissé sem esik jól neki, sőt a dicséretek ellenére az a tény, hogy ő neki kell majd kifizetnie a béréből az embereket még jobban nem deírti jó kedvre, de mire felemlíthetni a küldetésre szánt pénz titokzatos eltűnését, addigra a másik fél már el is húzott a helyszínről, ezért csak morcosan ennyit mond magának.
- Remek.- Tekintetén ekkor a legkevésbé se lehet örömöt kivenni, bár ez nem is csoda, tekintve azt, hogy úgy látszik ő fog rászívni az egészre, de ekkor betoppan pár ismeretlen személy.
- A hirdetésre jöttünk.- Jelenti ki az egyik. Ekkor Senshi feléjük fordul, álcázott mosollyal az arcán. Két illetőt tekint meg, ami úgy tűnik tökéletesen megfelel. Az egyik egy kb akkora termetű alak, mint a genin, míg a másik még az Sanmeinél is magasabb. Mindkettőn látszik, hogy már régóta dolgoznak a kikötőben, hisz a ruházatuk kissé szakadt, és itt-ott koszosak. Természetesen a legkisebb áll Akemura előtt, aki kis szemkontaktus után fel is szólal.
- Hé te kölyök! Ez az a hely, ahol munkásokat keresnek?- Szólal fel kissé sem a legkedvesebb hangnemen, bár a gyerek még ekkor is a szemét nézi ami épp oly kék, mint az övé.
- Nem hallottad? Mondtam valamit!- Ordít rá ismét, amire ő is feleszmél.
- Hello. Senshi vagyok. Igen, mi vagyunk azok. A hajót megtaláljátok a kikötőben arra.- Jelenti ki kissé remegő hangnemen, miközben arra mutat, amerre a hajó található.
- Remek. És mennyi a bérünk?- Kérdez rá ismét a legkisebb, majd jobbra fordul, és köp egyet. Arca kissé gyanússá válik, mikor meglátja annak formáját. természetesen hirtelen inkább ügyet se vet az egészre, és inkább a válaszra koncentrál.
- A bérről a hajó kapitányával beszéljetek! Himura Sanmei Néven keressetek rá az Arany Kardhal fedélzetén, amit a legutolsó hajón találtok meg.- Tekintete kissé sem a legeredetibb. Arcán a mosoly kiválóan látszik, hogy erőltetett, bár kinek is lenne jó kedve, ha másikat a saját fizetéséből kell kifizetni. Bár az illetők még be se mutatkoznak, de már megindulnak a fedélzetre, ahol hamar megtalálják a másik két illetőt, na de beszéljünk inkább erről a híres „Arany Kardhalról”. Természetesen amit legelsőnek megpillant mindenki az nem más, mint a sok foltozás, bár amilyen kis méretű hajóról van szó, nem is lenne csoda, hogyha az egészet csak a foltozások tartanák össze, viszont ezzel nincs vége. A felszereltsége igen csekély, és mikor a vitorlát lebontják, látni, hogy az is csak éppen hogy megfelelő állapotban van. A rakodó térbe már le se mernek menni, hisz már ez is ép elég. Mikor megpillantják a kapitányt, hamar odamegy hozzá a másik két illető, akik beszélgetésbe kezdenek, amit valamiért a kis geninnek a legkevésbé sincs kedve meghallgatni. Egy kis idő után meg is indulnak mind ahányan vannak kis kalandjukra a fegyház irányába. A nagyobb szerzet hamar beveti magát a vitorla és egyéb eszközök kezelésében, míg a másik lenéz a rakodó térbe. Sanmei Narukit foglalja le a kormány mellett, így szinte mindenki megvan. Amikor a kis termetű illető lemegy, Akemura úgy dönt, hogy követi őt, és megnézi, hogy az illető mit csinál, aki amint leért körbenéz, hogy van-e valaki, de senkit se lát meg köszönhetően a kisgyerek gyors reakciójának, aki ekkor már az egyik hordó mögé bújt el. Némán figyeli, ahogy az illető a raktér üres részén leül, majd kibontja kendőjét, amit a fején visel. Mikor kibomlik a kendője, alóla hosszú világos barna haj szökik ki. A kis geninnek hamar leesik a helyzet, hogy ez az illető miért volt számára fura. Nem is csoda, hisz ez az illető nem fiú, hanem lány. A meglepődöttségtől nem figyelvén megbotlik az egyik lyukban, és kiesik a hordó mögül, mire a lány hirtelen felpattan, és a nadrágjából egy kést ránt elő. Ez a kés nem más, mint egy tantó, ráadásul nagyon hasonlít Senshiére, mindössze a színe más, illetve jól láthatóan az ő fegyverén sűrű kaparás nyomok vehetők észre, mintha le akartak volna róla kaparni valamit.
- Te vagy az?!- Ordít fel a lány immáron a saját hangján, mikor meglátja a fiút, aki miután feltápászkodik, megsimogatja seggét és így szól.
- Ne haragudj. Nem akartalak zavarni.- Hangján őszinteség hallatszik, míg tekintetén gyengédség jelei látszanak. kezével szintúgy jelez eközben, hogy nem akar semmit, mire a lány gondol egyet, lehunyja szemét, majd visszateszi a fegyverét a nadrágjába.
- Mégis miféle perverz alak vagy te, hogy leskelődsz a lányok után?- Kérdez rá a kis kirigakurei tanuló ninjára, aki egyszerűen válaszol.
- Senshi. Akemura Senshi vagyok, ahogy az elején is említettem.-
- Én Naomi vagyok...- Jelenti ki kissé barátságosabban, majd vesz egy mély levegőt, és folytatja.
- Akit velem láttál, ő nem más mint az útitársam és egyben az őröm. Kaito az ő neve. Már régóta szökésbe vagyunk a családom elől. Én a Mitsuki család legfiatalabb lánya vagyok.- Jelenti ki, amire a kis genin csodálkozva tekint.
- Miért szöktél meg?- Teszi fel a kérdést kíváncsian.
- A nővéreim miatt. Mivel apám meghalt, így anyám, én és két nővérem maradt, akik hevesen versenyezni kezdtek a családi vagyonért. Apám hagyott egy levelet, miszerint az örökös én vagyok, de mikor ez kiderült, anyámat megölték, és engem is meg akartak. Ezért szöktem meg, na meg hogy megbízható embereket keressek, akik segítenek a nővéreimmel szemben.-
Meséli el a történteket Mitsuki, majd Senshi ismét kérdezősködni kezd.
- És Kaito?- tesi fel a kérdést.
- Miután megszöktem Kaitót küldték utánam, hogy megtaláljon, de amikor megtalált nem vitt vissza. Azóta is engem védelmez. Rendes illetőnek tűnsz, de ha bárkinek is egy szót mersz szólni az egészről, vagy arról, hogy én lány vagyok, akkor ígérem kibelezlek!- Jelenti ki morcosan, amire a kis genin csak bólint egyet ezzel jelezvén ígéretét. Miután a lány felveszi ismét kendőjét, kijönnek. A víz hevesen csapkod, de a hajó jól bírja. Hosszú idő múlva a messzeségben megpillantanak valamit, még pedig nem mást, mint egy szigetet.

Miután Senshi megtudja hogy kik is valójában az öreg által küldött munkások, beleegyezik, hogy száját alap állásba helyezi, és egy szót se fog kiszólni. Miután ez megtörténik, úgy döntenek, hogy felmennek a fedélzetre, ahol a hajó többi utazója, na meg a „kapitány” már vár rájuk. A csodabárka mondhatni csodásan szeli a vizet, mely egy részegtől elég nagy teljesítmény, bár néha néha felsikolt, de ahhoz képest nem is rossz. Akemura jól viseli a víz himbálását, ami nem is csoda, hisz ha hányingere is lenne, akkor se tudna már mit kiadni magából, ennek ellenére a mestere is hasonlóképp van, legalábbis ő úgy látja, mikor rátekint. Naomi nem törődvén semmivel hamar beáll a munkába, és segít útitársának a hajó munkáiban. Természetesen a kis genin is megpróbál segédkezni, bár mivel még tapasztalatlan, és most van elsőnek ilyen csodabárkán, ezért mondhatni nem éppen bizonyul a legjobb erőforrásnak. Munkálataiban itt ott hibák észlelhetők, amiért a kisebb tengerész le is szólja, de ennek ellenére sikerül megpillantaniuk a bűvös Börtön szigetét. A messziségben egy hatalmas toronyt pillantanak meg, mely ahogy közelednek, úgy tisztul ki.
- Jó hogy előkerültetek Senshi! Emberek, hamarosan kikötünk, készítsétek elő ezt a rozoga tákolmányt a megérkezéshez!- Jelenti ki hirtelen Sanmei mikor meglátja a kis genint és a másik illetőt, amire a gyerek egy egyszerű „Igenis kapitány!” mondattal válaszol, majd követi az utasításokat, amiket Mitsuki mond neki. Hamar meg is érkeznek a kijelölt helyszínre, ami arról biztosítja őket, hogy a senseinek sikerült a részeg Narukit féken tartania. Mikor megérkezünk hamar le is horgonyzunk, majd az öreg jounin mindenkit felsorakoztat.
- Jól van emberek, szerencsésen megérkeztünk úti célunkhoz, amiről nem mondanék semmi különlegeset. Jövünk és megyünk. Ha szerencsénk van, nem lesz semmi gond. Senshi,- Ekkor rámutat a gyerekre, aki megpróbál rezdületlenül figyelni az rangidősre- én és az a másik kölyök- Ekkor a lányra is rámutat- bemegyünk, elvégezzük amit kell és már itt sem vagyunk. Naruki, a piát visszafelé hozzuk neked, és talán találunk egy-két nőt is.- Jelenti ki majd levetik a deszkát, és megindulnak a partra. A fegyház ajtajánál senki se vár rájuk, amit kissé furcsák a gyermek, de ezt nem említi meg, ehelyett inkább követi a többieket. Szemével körbenéz, és megpróbálja felmérni a terepet út közben. Mielőtt belépnének ezt állapítja meg.
~ Úgy látszik ez a sziget nem túl nagy és elég nehézkes megszökni róla a tenger vize miatt. Nem is csoda hogy úgy nevezik hogy Börtön sziget. Ha jól nézem, fedezékekben bőven van választék. Jó kis búvóhely lenne, ha történne valami.~ Jelenti ki magában, ekkor megérkeznek a torony ajtajához. A hosszú lépcsősor felfrissíti az amúgy se lusta gyereket, így ennek köszönhetően, na meg az erős pia szag hiányának köszönhetően kissé frissebbnek érzi magát, mint eddig. Ezt az érzést sajna nem teljesen tudja kiélvezni, hisz akik előtte mennek még rendelkeznek ezen jellegzetes szagokkal. A lány olykor olykor hátra tekint, hogy lássa, Senshi követi-e őket. Sanmei nem vár sokáig, ezért hamar kinyitja az ajtót, majd megindul tovább, mintha kívülről ismerné ezt a helyet, vagy legalábbis a kisfiú így állapítja meg. Miután beléptek, zord és hideg környezet fogadja őket. Az az igazi tornyokra jellemző hangulat van jelen a börtön komorságával ötvözve. Az első helyiség nem más, mint egy „fogadó szoba”. Itt az élet már jobban megmutatkozik, hisz pillantást vethetnek 1-2 emberre, aki arra járkál. Főképp Kirigakurei egyenruhás embereket lehet észrevenni, akik valószínűleg a börtön őrei. Mikor megérkezünk a mester hamar meg is állít egy őrt, majd beszélgetni kezd vele. Az őr valószínűleg útmutatást ad Sanmeinek, aki a szóváltás után megindul egy adott irányba. 2 másik ember is velük tart az út során, akik elkísérik őket egészen a toronyig, majd onnan egészen fel a cella ajtajáig.
- Ki ez az alak, és miért került ebbe a toronyba?- teszi fel a kérdést, bár vagy kap rá választ, vagy nem, minden esetre semmiképp se fog másképp cselekedni. Az ajtó kinyitása előtt a kapitány még megbeszél valamit az egyik őrrel, majd azután betekintést nyernek a cellába, ahova ez az alak van elzárva.
- Kensei, érted jöttek.- Jelenti ki az őr az illetőnek, aki ekkor a torony egyik sarkában bambul ki a fejéből. Miután meghallja az őr hangját, szép lassan rátekint a jövevényekre, és szépen lassan végigméri őket. Mikor rátekint Senshire kissé megáll, mintha elgondolkodna valamin, ekkor a gyerek kissé megrezzen, de megpróbálja ezt nem kimutatni, ennek ellenére szája kissé lekonyul.
~ Ő lenne az az illető, aki lemészárolt egy egész falut?~ Teszi fel a kérdést magában, bár választ nem vár, mégis tekintete megakad a másik illetőén. Erre Naomi is felfigyel.

A szemkontaktus kissé megbénítja a gyereket, mely a Kenshei nevezetű illetővel zajlik ezen pillanatokban. Mondhatni a látványtól a vér is megáll az ereiben. Ezüstös haj, hideg tekintet, és talán még a róla hallott hírek. Ezek azok amik félelemre késztetik a gyereket. A szemkontaktus természetesen csak addig tart, amíg ki nem billentik belőle. Az őr nem habozik sokat, így hamar hozzálát a munkájához, és megszabadítja a rabot a bilincseitől, ekkor Senshi észrevesz valami tetováláshoz hasonló dolgot dolgot az illetőn, pontosabban egy bizonyos részét, ami feltételezhetően a ruha alatt folytatódik. A kis bámészkodás, és méregetés közben a gyerek megállapítja azt is, hogy a fogoly nem a legtisztább, illetve a hajának méretéből, hogy már jó ideje itt lehet. A vizsgálódást Sanmei szakítja félbe, vélhetőleg a lehető legjobbkor.
- Ryuuga Kensei, ahogy kedves kalauzunk elmondta, egy hidegvérű gyilkos. Senki se tudja honnan jött, ki képezte ki vagy hogy miért tette azt, amit tett. Mindenesetre igen veszélyes. A pecsét amit a karján láthattál, behálózza az egész testét és azonnal áramütés éri, ha megpróbál chakrát használni. Még megbénítva is tíz képzett shinobi kellett a megfékezéséhez.- Jelenti ki a mester. Ez az információ kissé több mindent nyújt a genin számára, mint az eddig hallottak, de még ez után is csak újra és újra elcsodálkozik. A tudat, hogy egy ilyen illetővel van dolguk kissé sem nyugtatja meg. Ennek ellenére igyekszik félelmét elrejteni tekintetén, ami viszont a jobb karjának remegésén mutatkozik meg. Természetesen kezét a háta mögé rejti. Shanmei hangja rideg, bár arcát a gyerek nem látja, de a hangsúly mindent elárul.
~ Mégis hogy tudott a Kazekage egy ilyen feladatot kiosztani egy Geninre, meg egy részeges Chouninra?~ Gondolja hirtelen magában, majd hirtelen erőt vesz a feladat komolyságát látván, és mesterét felértékelve próbálja meg kételyeit elnyomni. Eközben az őr letessékeli a rabot, aki úgy látszik szót fogad a segítőkész barátunknak, és elindul lefelé. Akemura még egy kicsit vár, hogy erőt gyűjtsön, majd megindul a többiek után lefele, ahol aztán leérnek a földszintre. Itt a rab új bilincset kap, bár a feladat legjava még csak most fog következni, miután kijelentkeznek a portán. Ezzel Senshi is tisztában van, legalábbis azt hiszi, viszont a helyzet hamar megváltozik, amint megérkeznek a portára. hangos sikoly csapja meg a kis genin fülét. Ez a hang előröl jön, méghozzá a portáról. Fura dolgok történnek néhány másodperc alatt. A gyerek szeme elé a következő képek kerülnek, melyeket gyorsan lereagál. Amit elsőnek megpillant az nem más, mint hogy a rab leszúrta egyik újonnan szerzett áldozatát kiszabadulván őrségéből.
~ De hol az őr?~ Teszi fel a kérdést miután látja az esetet. Kissé megrémül a látványon, de ami még jobban összezavarja, az nem más, mint az újonnan szerzett barátnak vélt börtönőr hirtelen csapatváltása. A hirtelen oldalcsere során rátámad Shanmeire, akinek választások hiányában nincs más döntése, mint hogy lefoglalja magát a rá támadó személlyel. Ekkor viszont Ryuuga felügyelet nélkül marad, ami a lehető legkevésbé hiányzik a csapatnak. Mivel a csapat vezetője harcol, így csak ketten maradtak a rabbal szembe, aki híréből tekintve játszva lever egy genint, és egy fiúnak öltözött lányt. Akemura nem habozik, és egyből előrántja hőn szeretett családi fegyverét (tanto), és megpróbál minél hamarabb végrehajtani egy jutsut. Ez a jutsu nem más mint a Bunshin no jutsu (Klón technika), mellyel 2 klónt szándékozna létrehozni, akikkel a célja ellenfele megzavarása lenne. Az 1. klón elsőnek megpróbál minél közelebb jutni a rabhoz, és ha netalántán sikerülne neki, akkor megpróbál testhelyzettől függően vagy az arcát, vagy bármely más gyengébbnek vélhető pontján megütni hogy a célpont a figyelmét rá fordítsa, eközben Senshi és a 2. klón helyet cserélnének, hogy a figyelmét vesztett ellenséget így tévesszék meg, majd mind a ketten kezükben a tantoval egyszerre rontanának neki Kenseinek. Az eredeti Akemura az ellenfelük szemszögéből a bal oldalról próbálja meg frontálisan megközelíteni célpontját. Célja ellenfele ruhájának, pontosabban nadrágjának megvágása. Reményei szerint ha sikerül jól megvágnia az illető nadrágját, akkor az lecsúszik róla, így még ha pillanatokra is, de sikerül újabb időt nyerni, eközben ő az áldozat mögé kerülhet, és ezt az előnyt kihasználva ejthet egy vágást ellenfelén. Természetesen megpróbál felkészülni tervének sikertelenségére is, így miközben helyet cserél, illetve nekifut ellenfelének, megpróbál a lehető legmegfelelőbb tárgyat kiválasztani, amivel helyet tud majd cserélni ha a szükség úgy adódik.

Senshi tökéletesen hozza létre a klónokat, bár azok nem érnek sokat, mikor látja, hogy ellenfele nemesi egyszerűséggel átgázol rajtuk. A puszta szerencsének és persze a hirtelen észrevett asztalnak köszönhetően még épp hogy sikerül neki egy helycserét végeznie, ami megkönnyebbülésként érinti, de balszerencséjére nincs sok ideje. Mikor megtekinti ellenfelét aki keresni kezdi, elbújik a hulla mögé, hogy újabb tervet farigcsáljon.Az adrenalin szintje egyre csak növekszik és növekszik a heves csata folytán, de balszerencséjére a halállal szembeni félelme is hasonlóképp nő.
~ Mit tegyek? A klónok meg se rezzentik! Nehezebb dió mint gondoltam, de most még sincs időm itt gondolkodni. Naomi is veszélyben van! Mégis mit tudnák tenni? Nyugalom Senshi, gondold végig a dolgot, és használd ki az előnyöket, de mégis mit? Várjunk csak. Ha ez a személy keres az azt jelenti hogy nem tudja hol vagyok,azaz... Nem lát! Megvan!~ Ugrik be hirtelen egy újabb ötlet. A következő pillanatban a gyerek megpróbálna még 2 klónt létrehozni, melyeket a következő elgondolással akarná használni.
Klón 1.
Az első utánzat megindulna lehetőleg észrevétlenül az ellenfél bal oldalán, és ha sikerülne egy megfelelő búvóhelyhez eljutni, akkor nemesi egyszerűséggel felfedné magát az ellenfél előtt egy támadást szimulálva. A klón célja felfedni magát kensei előtt, hogy az azt higgye, hogy ő az igazi, és megtámadja.

Klón 2.
A másik klón a másik oldalról próbálná meg szintúgy osonva megközelíteni egy másik búvóhelyet a nagy harc közepette, majd megvárná az első klónt. Amint az első klón felfedi magát ő is akcióba lépne. Első célja a lányt biztonságos helyre vezényelni. elsőnek megszólítaná Naomit, hogy a lány felfigyeljen rá, majd ha még nem bukott volna le, akkor felszólítaná, hogy vonuljon fedezékbe. Ha ez netalántán sikerülne, akkor a klón teljesítvén első célját rátérne a második fejezetre. Ha Akemura terve nem jönne össze tökéletesen, akkor felfedné magát, és megpróbálná elterelni a célpont figyelmét amíg a kirigakure no Jutsu be nem válik. Amint a jutsu létrejönne, ő a lehető leghamarabb megpróbálna gazdája helyére beállni, vagy legalábbis közel ahhoz hogy a támadó őt támadja meg.

Amíg a klónok akcióznak Senshi felkészülne a következőkre. Elsőnek is elővenne két kunait, majd elővenné a dróthuzalát, melynek a két végét rákötné a két kunaira, ezután elővenne egy füstbombát, és amint kellő alkalom nyílna arra, hogy ellenfele figyelmetlenségét kihasználhassa, azonnal elhajítaná az egyik kunait lehetőleg Kensei mellett, majd rögtön ahogy elhajította megindulna ellenfele másik oldala felé ügyelve hogy a célponton kívül senki se kerüljön a dróthuzal útjába, és amint átjutna ellenfele mellett megpróbálná a másik kunait az első irányárával keresztezve elhajítani. Reménysége szerint célja nem más, mint a dróthuzal segítségével lekötni ellenfelét. Ha a terv nem jönne össze, akkor lépne életbe a 2. klón, akinek ha sikerül elterelni a figyelmet, akkor a kis szőke genin megpróbálna Kirigakure no Jutsu segítségével ködöt ereszteni, majd amilyen gyorsan csak tud fedezékbe bújna. Ha netalántán nem sikerülne elbújnia, vagy még a jutsu végrehajtása előtt megtámadnák, akkor megpróbálna gyorsan helyet cserélni az asztallal ismét, majd azután folytatni a tervet.