Kirigakure Fegyháza

Jiraiya Hétf. Júl. 30 2012, 12:57

Ide zárják Kirigakure által elfogott bűnözőket, árulókat, a Bingo könyvben szereplőket. A Víz Országától messze, 10-20 kilométerre egy szigeten helyezkedik el. Kívülről, egy fallal körülvett hatalmas toronynak tűnik csupán, viszont a toronyból lefele vezető lépcsők, egy földalatti alagút rendszerbe vezetnek, ahol minden nyirkos és hideg. Itt vannak a cellák. Az összes shinobi nemzet közül, ennek a Fegyháznak a biztonsága a legjobb. Innen megszökni, majdhogynem lehetetlen.

**Dokujaku Tano** Szer. Aug. 01 2012, 22:32

Mire a hajó kikötött, engem is felébresztettek, s bár tudtam még nem ért véget a küldetés, meglepődtem azon, hogy a tárgyalást azonnal végrehajtják, ahol nekem és a társaimnak is ott kell lennem. Kicsit feszélyezett a dolog, legfőképp, mert fáradt voltam, és mert ismét ellenfeleim és a bűnösök szemeibe kellett nézzek. Ez sosem okozott gondot, aki bűnös az bűnhődjön, a Dokujaku nevelés kiölt belőlem minden fajta érzelmet, ami az ítélőképességemet gátolhatná, legfőképp idegenek felé.
A Mizukage még most, éjszaka is gyönyörű volt, s ahogy eleredt az eső, szinte körbeölelték őt az aláhulló esőcseppek, de gyorsan elhajtottam eme képeket a fejemből, hiszen koncentrálnom kellett a beszédemre. Eldöntöttem, hogy teljesen őszinte leszek, bár nem vagyok tudatában a Kirigakurei törvényhozásban, aki hazája ellen bűnt követ el, lakolnia kell.
Az irodába érve fokozódott a hangulat, s bár a szemüveges fickó átadta a papírra vetett kihallgatásokat, az én történetem lehet a döntő. A Mizukage felszólított, én reflexszerűen meghajoltam, s előrébb álltam társaimtól.
- Üdvözlöm az egybegyűlteket, tiszteletem Mizukage sama. - Kezdtem a beszédet az illem megtartásával, majd megköszörülve a torkom, s egy pillanatnyi ideig összeszedve a gondolataimat a dolgok közepébe vágtam.
- Dokujaku Tano vagyok, Kirigakurei Genin, a Dokujaku ház shinobija, s hazám védelmezője. A Tegnapi napon egy küldetésre szólítottak fel, ami a jelenlévő Jokki úr raktárának kirablásáról szólt. Pártatlanul kezdtem meg a nyomozást, bár minden lehetőséget felvetettem magamban, s a hajóúton egyre jobban az a gyanúm támadt, hogy Jokki úr, ha nem is bűnös, titkol valamit. A lábán lévő seb volt az első gyanús dolog, s bár megkérdeztem erről Daiki urat, nem vontam le hirtelen következtetéseket. Jokki egészen furán viselkedett, többször hangoztatta, hogyha nem derítjük ki mi történt, Kirigakure sok pénzt fog neki fizetni, és nem titkoltan mutatott félrevezethető gesztusokat, ennek örömének kimutatására. Daiki szerint hang nélkül nem lehetett bemenni, pedig az ablak be volt törve. A raktárhoz érve, Maru kutyájának köszönhetően a törött ablak egyik épp szilánkján vérnyomot találtunk, de nem szóltam erről Jokki úrnak, viszont kikérdezve a munkásokat, az egyikük elárulta ezt a tényt, és ekkor a nemes út furcsán reagált a hírre. Itt kezdtem el stratégiámat tervezgetni, miközben Jokki úrnak folyamatosan azt a benyomást keltettem, hogy az általa említett "első számú gyanúsított" Shii lehet a tettes, ezért Gato úrral az őrizetünkben, ami megint csak furcsa volt, elmentünk a raktárához. Maru kutyáját útnak eresztettem, hogy szaglássza meg Shii úr holmijait, nem-e egyezik Jokki úr raktárában talált szagokéval, de nem reagált, így bizonyossá vált, hogy Shii ártatlan, és igen kedves volt velünk, pedig aggódnia, és tiltakoznia kellett volna, pláne, hogy nem rendelkeztünk házkutatási paranccsal. Szerencsére Gato kívül maradt, így levelek formájában tájékozódtunk, eddigre pedig Liomei is visszaért Jokki úr szerződéseivel. Shii úr adott nekem egy diktafont, melyre rögzítettem Jokki úr és testőrei vallomását, miközben velük küzdöttem. Egy tolvajnak adtak ki magam, míg Gato úr Marut üldözte, ki felvette Shii úr alakját. Megfenyegettem, hogyha nem ad a Kirigakure-tól zsákmányolt pénzből elégetem a szerződést, hiszen Jokki úr elárulta, ez az egy példány létezik, melyet én lemásoltattam.
Csata vette kezdetét, hiszen elég gyorsan lebuktam, de a diktafon remélhetőleg mindent felvett. - Magyaráztam, majd magam tettem bele személyesen a Mizukage kezébe.
- Daiki úr a küldetésem során nem hazudott nekem, nem próbált meg átverni, sőt burkoltam célzott, hogy mindig legyek éber. Miután lefegyvereztem Gato urat, Daiki úr hárította Jokki ellen intézett támadásomat, majd feladva magát őrizetbe vette egykori kenyéradóját. Én az óvatosság kedvéért lekötöztettem vele Jokki urat, és megsebesítettem egy idegbénító nyílvesszővel a nemest, de a testőr nem csinált semmi gyanúsat, nyugodtan ücsörgött, míg odaért az erősítés. Azt állította, hogy mindent bevall a tárgyaláson, mert ellenezte egy ideje Jokki úr tevékenységeit, de ez is rajta van a szalagon. - Mutattam a Mizukage sama kezében lévő diktafonra.
- Ha a vallomásom mellé meghallgatják a véleményemet is, lenne egyből három. - Mondtam, majd vártam, míg a Mizukage sama bólint, enélkül nem kezdek bele saját észrevételeim tagolásába.
- Az első, hogy kerüljön átírásra a Kokkai szigeti raktárházak bérlésének szerződése, a hasonló ügyek elkerülése érdekében. A második, hogy Shii úr együttműködésének hálájaként adjuk át neki Jokki úr egykori raktárházát, természetesen miután azt részletesen átvizsgálták. A harmadik pedig, hogy alaposan vizsgálják és faggassák ki az ott állomásozó Shinobikat, Daiki úr szerint, közülük többen benne voltak Jokki úr tevékenységeiben. Ennyi, esetleg lenne még kérdése Mizukage Sama? Készséggel válaszolok. - Mondtam tisztelettudóan meghajolva a hölgy előtt.

Jiraiya Pént. Aug. 03 2012, 11:57

A Mizukage szigorú tekintettel állt mindenki előtt. Még is csak Ő a Mizukage-sama akitől tartani kell és tiszteletben kell tartani, még akkor is ha egy nő az. Végighallgatta a beszédedet és közben olvasta a szemüveg fickó által átnyújtott lapot is. Néha-néha szúró pillantásokat vetett Daiki és Jokki felé. Természetesen miután bólintott és elmondtad a saját véleményedet, meghallgatta a hangfelvételt ami Téged igazolt, és persze Daiki úr készséges együttműködését. Pillanatnyi csend állt be. Még a kemény, ablak nélküli kőfalak ellenére is hallani lehetett az eső kopogását, amit a Mizukage tört meg.
- Úgy vélem, hogy az ügyet, ezennel megoldottuk! - A hangja lágy volt és elnyúlt. Baljóslatú - A három bűnöst bezárjuk, és a Nemes raktárát teljesen kipakoljuk! A bérlési szerződést érvénytelenítjük. A szigeten állomásozó összes shinobit kivizsgálni! - Azzal a foglyokat elvitték és most már csak a csapatod tagjai maradtak itt. Láttad, hogy Daiki rád szegezi tekintetét és mint ha mosolyognak - Dokujaku Tano! A küldetésedért a jutalmat majd elküldjük, ahogy a többi csapattársadnak is! Shii úrnak pedig majd egy elismerő levelet küldünk. Mind a három bűnös hat év letöltendőt kap! - A Mizukage odalépett hozzád, majd egy csókot nyomott a homlokodra. Ugyan így tett Liomeinél és Marunál is. (Vagy amelyik nem a kutya XD) - Leléphetsz kis shinobi!
Mondta kedves hangon, majd mind a hárman elindultatok lefelé a lépcsőn. Még láttátok a három bűnöst, amint leviszik őket a lépcsőn.
- Yare Mizukage-sama! Én nem kapok csókot?!
A sensei szavait is nagyon jól hallottátok, ahogy azt is, hogy pár pillanattal később egy pofon csattan és a sensei gurul lefelé a lépcsőn. Szép is volt ez a nap. A hajó már vár titeket, vissza visz a Kikötőbe. Végül is, jól végződött ez a Küldetés is!

// Gratulálok a Küldetésért kaptál 2000 ryo-t és gazdagodtál 20 ch-val. A kalandot ezúttal Lezárom, ha szeretnél még valamit, akkor azt Pm-ben. Azért egy záró postot dobj majd ^^ //

**Dokujaku Tano** Pént. Aug. 03 2012, 14:16

A történtek elmesélése után, csend állt be a teremben, én lopva a bűnösökre pillantottam, és láttam, ahogy Daiki mosolyog. Elszégyelltem magam, bár tudtam, hogy csupán őszinte voltam, valamilyen szinten a beszédem védte őt, és a gúnyos mosoly ennek tudható be. Ellágyultam volna? Én? Egy Dokujaku ninja?
Végül a Mizukage ítéletet hirdet, és habár Jokkira nézve nem igen tartom jogosnak a hat évet, a másik két samurainak talán elég lesz gondolkodni, főleg, hogy Gato lábán örökké ott lesz a Dokujaku büntetésének nyoma.
Megkaptuk a kitüntetést, egy-egy dicséret formájában, és még ígért egyéb jutalmat is, mint majd megfogunk kapni. Érdekelt mi lesz az a jutalom, de amikor odalépett hozzám, és egy csókot nyomott a homlokomra, azt hittem elszállok. Minek jutalom, amikor a Mizukage édes puha ajkai a homlokomat érintik? Egy darabig biztos nem mosom meg.
Végre hazaindulhatunk, lassan huszonnégy órája nem aludtam, csak a hajón, míg ideértünk, de az sem volt valami hosszú. Jót fog tenni egy kis pihenés, remélem másnap nem hívnak küldetésre. Kialszom magam, és indulhatok edzeni, hiszen kicsit bánt, hogy Daiki ilyen könnyen hárította a technikámat, ez azt jelenti, hogy sokat kell még fejlődjek.
Megköszöntem társaimnak a segítséget, a mesteremnek pedig intettem, majd elindultam hazafelé.

//Off: Köszönöm a mesélést! //

**Akemura Senshi** Szomb. Márc. 23 2013, 22:49

//Kakuzu//

Útja során szép lassan megérkezik a kijelölt helyre, ahol barátja már várja. Heves integetéssel köszönti Senshit az öreg, de hamar megváltozik tekintete, mikor arca bezöldül a gyors köszöntő mozdulatoktól. Akemura mindent lát, és mikor ezt megtekinti úgy véli, hogy a neheze még csak most fog jönni.
~ Vajon akkor is ilyen boldog lesz, ha megtudja mi történt?~
- Örülök, hogy megjöttél! Bár ahogy elnézem... – Teszi fel az első mondatot, mely után egy kicsit hatásszünetet tart, sőt mi több, hevesen a gyerek mögé tekint kereső szemekkel, mint amikor a tarisznyáját kereste, melyben a pénz volt, de hirtelen nem talál semmit.
- Nem találtál embereket. Talán jobb is így. Ugyan is úgy tűnik, hogy az összes pénzünk rá fog menni a hajóra. Remélem, nem fizettél senkinek előre!- Jelenti ki a jó hírt, vagyis pontosabban a számára jónak vélt hírt, mikor hirtelen felszólal egy ismerős hang. Senshi már majdnem megnyikkan hogy mesterének beszámoljon a dolgokról, de ezt a második páciens szakítja félbe, még pedig nem más, mint Nagato.
- Hogy mi!? – Ordít fel, ami nemhogy a kis genint, hanem még Sanmeit is meglepi, sőt ő olyannyira megrémül, hogy össze is húzza magát.
~ És vele kell utaznom?~ Jelenti ki gondolatában, mikor látja a megrémült kirigakurei ninját. A helyzeten már csak az ront, hogy a hirtelen mozdulatoktól ismét előjön a hányingere. a kis tanuló hamar hátrafordul, hogy megmagyarázhassa az illetőnek a dolgot, aki ekkor már sarkon fordul és megindul visszafelé.
- Remek, 1 kilőve.- Jelenti ki fáradt tekintettel arra gondolván, hogy még pedig teljes erejét beleadta az egészbe, s lám ez az illető 1 másodperc alatt elrontja azt, viszont nincs idő a sajnálkozásra, hisz ekkor megtekinti az első célpontot, aki mint a találkozáskor is, épp olyan részegen érkezik meg a társaságba, és jelenti ki a tényeket.
- Aszondta nekem egy takaros asszonyság, hogy egy kölyköt meg valami fickót keressek. Hán néztem én, de csak ti vagytok így kettő az egyben. Szóval, hol van az a három nővér? – A gyerek örömmel látja, hogy tervének ezen szakasza is bevált, de még mielőtt bármit is mondana, hamar eszébe jut az a pár másodperc ami az imént zajlott le, ezért hamar Himurára tekint. Száját szélesre húzza, míg fogát összeszorítja, és kezével az álla alatt himbálózva jelez, hogy egy szót se szóljon. Mestere elsőnek kérdőn tekint rá, de aztán lesik neki a tantusz.
- A három hölgy nem tart velünk az úton, de ahová megyünk, ott ugyan úgy akadnak majd remek asszonyok.- Jelenti ki nagy barátsággal, és menti meg a helyzetet az öreg jounin.
- Az más, az más. És a piával hogy állunk?- Kérdez rá Naruki, ám bár úgy látszik most beszélnek először, már látni rajtuk, hogy biza lesz egy jó témájuk, mégpedig a pia. Senshi a legkevésbé se sejti, hogy hogy sikerült az illetőre női alakban hatni, hisz ő még nem tudja mi az ami mozgatja a férfiakat, de ennek ellenére nem tűnődik sokat ezen... Vagyis pontosabban az izgatottságtól nem is képes ezen tűnődni, hisz fél, hogy ez se jön össze, vagy hogy a kedves barátja ismét elszólja magát.
- Ha kikötöttünk lesz bőségesen.- Szólal fel ismét Sanmei.
- Remek, remek. No kérem, melyik fa veszedelemmel utazunk? Ha nincs más, szeretném megnézni, mégis mit kell elvezetnem. Mert biza, a jó Narukinál nincs jobb kormányos a Víz országában.- Jelenti ki az alkoholista nagy önbecsléssel a másik két jelenlévőnek, melyre a gyerek már egy mukkot sem szól. ennek ellenére gondolataiban kérdőre vonja azt a pár szót ami a tehetségére utal. Ez a gondolat természetesen nem tart sokáig, mikor megérkezik az a szó, hogy veszedelem. Mivel nem tudja, hogy mestere mit tevékenykedett, kissé aggódik azon, hogy mit szedett össze, de legfőképp mégis az zavarja, hogy az öreg játékán vesztett 100 Ryout, na meg hogy társa azt mondta, hogy a teljes összegre szükség van. Hamar megered a víz a homlokáról, mikor ezen gondolatokon végig fut. Természetesen ez nem is csoda.
- Csak menjen lejjebb, és a dokk végén megtalálja az Arany Kardhalat.- Adja az első utasítást Hiruma Narukinak, aki egy percet se habozván megindul a bizonyos „Arany Kardhal” fedélzetére. Az a tény, hogy a kormányos már megvan megnyugtatja a gyermeket, viszont mikor a senseire tekint... hát kissé se nyugodt.
- Én nem tudom, kiknek ígértél még valamit, de nagy gondban leszünk. A Mizukage leszedi a fejemet, ha még több pénzt kérek tőle. Brrr, biztosra veszem, hogy a fizetésemből fogja levonni az emberek árát.- Természetesen a mondanivalójának eleje elvárható volt, sőt felkészülve jött, de mikor a rangidős monologizálni kezd, kissé sem tetszik a gyereknek. Természetesen egy szót se szól, mivel tudja, hogy hazugságainak hála még nagyobb slamasztikában vannak, ennek ellenére még azt nem tudja, hogy sikerül-e az öregnek minimum 2 embert találnia. Eközben kissé idegesen járkál fel alá a jounin, akin ezen pillanatokban erős gondolkodás jelei látszanak egy kis idegességgel fűszerezve, majd pár perc múlva megáll, a gyerek felé fordul és így szól miután kissé sem jó jelt sugalló nyugodt tekintettel megfogja a jobb vállát a kisfiúnak.
- Senshi...- Kezd bele a mondanivalójába.
- Ha netán jön még valaki, akkor csak gyertek a dokk végébe. Az utolsó hajó a mienk. Nekem most meg kell akadályoznom, hogy ez a Naruki fickó beszéljen a hajó tulajával, vagy netán megtudja az úti célt. Nem volna jó, ha elsüllyesztene minket félúton. Egy dolgot azonban ne feledj. Számítok rád! Látom, hogy becsületes kölyök vagy. Szóval a te béredből lesz kifizetve a legénység. Narukit talán megússzuk annyival, hogy kap némi piát. Bárhogy is, de ketten nem tudunk elvezetni egy hajót. Hajrá!- Jelenti ki „bizalommal” a gyerek fele a tényt, mely kissé sem esik jól neki, sőt a dicséretek ellenére az a tény, hogy ő neki kell majd kifizetnie a béréből az embereket még jobban nem deírti jó kedvre, de mire felemlíthetni a küldetésre szánt pénz titokzatos eltűnését, addigra a másik fél már el is húzott a helyszínről, ezért csak morcosan ennyit mond magának.
- Remek.- Tekintetén ekkor a legkevésbé se lehet örömöt kivenni, bár ez nem is csoda, tekintve azt, hogy úgy látszik ő fog rászívni az egészre, de ekkor betoppan pár ismeretlen személy.
- A hirdetésre jöttünk.- Jelenti ki az egyik. Ekkor Senshi feléjük fordul, álcázott mosollyal az arcán. Két illetőt tekint meg, ami úgy tűnik tökéletesen megfelel. Az egyik egy kb akkora termetű alak, mint a genin, míg a másik még az Sanmeinél is magasabb. Mindkettőn látszik, hogy már régóta dolgoznak a kikötőben, hisz a ruházatuk kissé szakadt, és itt-ott koszosak. Természetesen a legkisebb áll Akemura előtt, aki kis szemkontaktus után fel is szólal.
- Hé te kölyök! Ez az a hely, ahol munkásokat keresnek?- Szólal fel kissé sem a legkedvesebb hangnemen, bár a gyerek még ekkor is a szemét nézi ami épp oly kék, mint az övé.
- Nem hallottad? Mondtam valamit!- Ordít rá ismét, amire ő is feleszmél.
- Hello. Senshi vagyok. Igen, mi vagyunk azok. A hajót megtaláljátok a kikötőben arra.- Jelenti ki kissé remegő hangnemen, miközben arra mutat, amerre a hajó található.
- Remek. És mennyi a bérünk?- Kérdez rá ismét a legkisebb, majd jobbra fordul, és köp egyet. Arca kissé gyanússá válik, mikor meglátja annak formáját. természetesen hirtelen inkább ügyet se vet az egészre, és inkább a válaszra koncentrál.
- A bérről a hajó kapitányával beszéljetek! Himura Sanmei Néven keressetek rá az Arany Kardhal fedélzetén, amit a legutolsó hajón találtok meg.- Tekintete kissé sem a legeredetibb. Arcán a mosoly kiválóan látszik, hogy erőltetett, bár kinek is lenne jó kedve, ha másikat a saját fizetéséből kell kifizetni. Bár az illetők még be se mutatkoznak, de már megindulnak a fedélzetre, ahol hamar megtalálják a másik két illetőt, na de beszéljünk inkább erről a híres „Arany Kardhalról”. Természetesen amit legelsőnek megpillant mindenki az nem más, mint a sok foltozás, bár amilyen kis méretű hajóról van szó, nem is lenne csoda, hogyha az egészet csak a foltozások tartanák össze, viszont ezzel nincs vége. A felszereltsége igen csekély, és mikor a vitorlát lebontják, látni, hogy az is csak éppen hogy megfelelő állapotban van. A rakodó térbe már le se mernek menni, hisz már ez is ép elég. Mikor megpillantják a kapitányt, hamar odamegy hozzá a másik két illető, akik beszélgetésbe kezdenek, amit valamiért a kis geninnek a legkevésbé sincs kedve meghallgatni. Egy kis idő után meg is indulnak mind ahányan vannak kis kalandjukra a fegyház irányába. A nagyobb szerzet hamar beveti magát a vitorla és egyéb eszközök kezelésében, míg a másik lenéz a rakodó térbe. Sanmei Narukit foglalja le a kormány mellett, így szinte mindenki megvan. Amikor a kis termetű illető lemegy, Akemura úgy dönt, hogy követi őt, és megnézi, hogy az illető mit csinál, aki amint leért körbenéz, hogy van-e valaki, de senkit se lát meg köszönhetően a kisgyerek gyors reakciójának, aki ekkor már az egyik hordó mögé bújt el. Némán figyeli, ahogy az illető a raktér üres részén leül, majd kibontja kendőjét, amit a fején visel. Mikor kibomlik a kendője, alóla hosszú világos barna haj szökik ki. A kis geninnek hamar leesik a helyzet, hogy ez az illető miért volt számára fura. Nem is csoda, hisz ez az illető nem fiú, hanem lány. A meglepődöttségtől nem figyelvén megbotlik az egyik lyukban, és kiesik a hordó mögül, mire a lány hirtelen felpattan, és a nadrágjából egy kést ránt elő. Ez a kés nem más, mint egy tantó, ráadásul nagyon hasonlít Senshiére, mindössze a színe más, illetve jól láthatóan az ő fegyverén sűrű kaparás nyomok vehetők észre, mintha le akartak volna róla kaparni valamit.
- Te vagy az?!- Ordít fel a lány immáron a saját hangján, mikor meglátja a fiút, aki miután feltápászkodik, megsimogatja seggét és így szól.
- Ne haragudj. Nem akartalak zavarni.- Hangján őszinteség hallatszik, míg tekintetén gyengédség jelei látszanak. kezével szintúgy jelez eközben, hogy nem akar semmit, mire a lány gondol egyet, lehunyja szemét, majd visszateszi a fegyverét a nadrágjába.
- Mégis miféle perverz alak vagy te, hogy leskelődsz a lányok után?- Kérdez rá a kis kirigakurei tanuló ninjára, aki egyszerűen válaszol.
- Senshi. Akemura Senshi vagyok, ahogy az elején is említettem.-
- Én Naomi vagyok...- Jelenti ki kissé barátságosabban, majd vesz egy mély levegőt, és folytatja.
- Akit velem láttál, ő nem más mint az útitársam és egyben az őröm. Kaito az ő neve. Már régóta szökésbe vagyunk a családom elől. Én a Mitsuki család legfiatalabb lánya vagyok.- Jelenti ki, amire a kis genin csodálkozva tekint.
- Miért szöktél meg?- Teszi fel a kérdést kíváncsian.
- A nővéreim miatt. Mivel apám meghalt, így anyám, én és két nővérem maradt, akik hevesen versenyezni kezdtek a családi vagyonért. Apám hagyott egy levelet, miszerint az örökös én vagyok, de mikor ez kiderült, anyámat megölték, és engem is meg akartak. Ezért szöktem meg, na meg hogy megbízható embereket keressek, akik segítenek a nővéreimmel szemben.-
Meséli el a történteket Mitsuki, majd Senshi ismét kérdezősködni kezd.
- És Kaito?- tesi fel a kérdést.
- Miután megszöktem Kaitót küldték utánam, hogy megtaláljon, de amikor megtalált nem vitt vissza. Azóta is engem védelmez. Rendes illetőnek tűnsz, de ha bárkinek is egy szót mersz szólni az egészről, vagy arról, hogy én lány vagyok, akkor ígérem kibelezlek!- Jelenti ki morcosan, amire a kis genin csak bólint egyet ezzel jelezvén ígéretét. Miután a lány felveszi ismét kendőjét, kijönnek. A víz hevesen csapkod, de a hajó jól bírja. Hosszú idő múlva a messzeségben megpillantanak valamit, még pedig nem mást, mint egy szigetet.

Kakuzu (Inaktív) Szomb. Márc. 30 2013, 18:31

A foltozott, toldozott roncshalmaz elegánsan, olykor meg, megremegve siklott a nyílt tengeren. Sanmei mindent elkövetett annak érdekében, hogy ne a halakkal keljen ma aludnotok és ami időközben veled történt, nos, nem feltétlenül kell bárkinek tudnia róla. Ahogy felfelé lépkedtek a lépcsőn, a távolban felsejlik a börtön sziget körvonala, melyen egyetlen épület, a zord börtön torony foglal helyet. Alig pár méterre tőletek fel is hangzik a jounin hangja.
- Jó hogy előkerültetek Senshi! Emberek, hamarosan kikötünk, készítsétek elő ezt a rozoga tákolmányt a megérkezéshez!
Úgy tűnt, a kis csapat akiket a vénember küldött értik a dolgukat. A legnagyobb áldás és szerencse mégis csak az általad talált kormányos személyében mutatkozott meg, aki egy karcolás nélkül vitte be a sziget egyetlen kikötőjébe a hajót.
Horgony a vízben, vitorlák behúzva, részeg kapitányunk pedig mindenkit felsorakoztat veled együtt.
- Jól van emberek, szerencsésen megérkeztünk úti célunkhoz, amiről nem mondanék semmi különlegeset. Jövünk és megyünk. Ha szerencsénk van, nem lesz semmi gond. Senshi - itt rád mutat -, én és az a másik kölyök, - itt pedig a fiúnak álcázott hölgyeményre bök -, bemegyünk, elvégezzük amit kell és már itt sem vagyunk. Naruki, a piát visszafelé hozzuk neked, és talán találunk egy-két nőt is.
Az eligazítás véget ért, a hátramaradt úriember pedig leengedte a padlót, amin lesétálhattatok a stégre. Fogadóbizottság nem akadt, de ez nem is volt túl meglepő. A férfi vezetésével a hosszú lépcsősor felé vettétek az irányt, mely egyenesen a toronyhoz vezetett.

**Akemura Senshi** Szomb. Ápr. 06 2013, 10:51

Miután Senshi megtudja hogy kik is valójában az öreg által küldött munkások, beleegyezik, hogy száját alap állásba helyezi, és egy szót se fog kiszólni. Miután ez megtörténik, úgy döntenek, hogy felmennek a fedélzetre, ahol a hajó többi utazója, na meg a „kapitány” már vár rájuk. A csodabárka mondhatni csodásan szeli a vizet, mely egy részegtől elég nagy teljesítmény, bár néha néha felsikolt, de ahhoz képest nem is rossz. Akemura jól viseli a víz himbálását, ami nem is csoda, hisz ha hányingere is lenne, akkor se tudna már mit kiadni magából, ennek ellenére a mestere is hasonlóképp van, legalábbis ő úgy látja, mikor rátekint. Naomi nem törődvén semmivel hamar beáll a munkába, és segít útitársának a hajó munkáiban. Természetesen a kis genin is megpróbál segédkezni, bár mivel még tapasztalatlan, és most van elsőnek ilyen csodabárkán, ezért mondhatni nem éppen bizonyul a legjobb erőforrásnak. Munkálataiban itt ott hibák észlelhetők, amiért a kisebb tengerész le is szólja, de ennek ellenére sikerül megpillantaniuk a bűvös Börtön szigetét. A messziségben egy hatalmas toronyt pillantanak meg, mely ahogy közelednek, úgy tisztul ki.
- Jó hogy előkerültetek Senshi! Emberek, hamarosan kikötünk, készítsétek elő ezt a rozoga tákolmányt a megérkezéshez!- Jelenti ki hirtelen Sanmei mikor meglátja a kis genint és a másik illetőt, amire a gyerek egy egyszerű „Igenis kapitány!” mondattal válaszol, majd követi az utasításokat, amiket Mitsuki mond neki. Hamar meg is érkeznek a kijelölt helyszínre, ami arról biztosítja őket, hogy a senseinek sikerült a részeg Narukit féken tartania. Mikor megérkezünk hamar le is horgonyzunk, majd az öreg jounin mindenkit felsorakoztat.
- Jól van emberek, szerencsésen megérkeztünk úti célunkhoz, amiről nem mondanék semmi különlegeset. Jövünk és megyünk. Ha szerencsénk van, nem lesz semmi gond. Senshi,- Ekkor rámutat a gyerekre, aki megpróbál rezdületlenül figyelni az rangidősre- én és az a másik kölyök- Ekkor a lányra is rámutat- bemegyünk, elvégezzük amit kell és már itt sem vagyunk. Naruki, a piát visszafelé hozzuk neked, és talán találunk egy-két nőt is.- Jelenti ki majd levetik a deszkát, és megindulnak a partra. A fegyház ajtajánál senki se vár rájuk, amit kissé furcsák a gyermek, de ezt nem említi meg, ehelyett inkább követi a többieket. Szemével körbenéz, és megpróbálja felmérni a terepet út közben. Mielőtt belépnének ezt állapítja meg.
~ Úgy látszik ez a sziget nem túl nagy és elég nehézkes megszökni róla a tenger vize miatt. Nem is csoda hogy úgy nevezik hogy Börtön sziget. Ha jól nézem, fedezékekben bőven van választék. Jó kis búvóhely lenne, ha történne valami.~ Jelenti ki magában, ekkor megérkeznek a torony ajtajához. A hosszú lépcsősor felfrissíti az amúgy se lusta gyereket, így ennek köszönhetően, na meg az erős pia szag hiányának köszönhetően kissé frissebbnek érzi magát, mint eddig. Ezt az érzést sajna nem teljesen tudja kiélvezni, hisz akik előtte mennek még rendelkeznek ezen jellegzetes szagokkal. A lány olykor olykor hátra tekint, hogy lássa, Senshi követi-e őket. Sanmei nem vár sokáig, ezért hamar kinyitja az ajtót, majd megindul tovább, mintha kívülről ismerné ezt a helyet, vagy legalábbis a kisfiú így állapítja meg. Miután beléptek, zord és hideg környezet fogadja őket. Az az igazi tornyokra jellemző hangulat van jelen a börtön komorságával ötvözve. Az első helyiség nem más, mint egy „fogadó szoba”. Itt az élet már jobban megmutatkozik, hisz pillantást vethetnek 1-2 emberre, aki arra járkál. Főképp Kirigakurei egyenruhás embereket lehet észrevenni, akik valószínűleg a börtön őrei. Mikor megérkezünk a mester hamar meg is állít egy őrt, majd beszélgetni kezd vele. Az őr valószínűleg útmutatást ad Sanmeinek, aki a szóváltás után megindul egy adott irányba. 2 másik ember is velük tart az út során, akik elkísérik őket egészen a toronyig, majd onnan egészen fel a cella ajtajáig.
- Ki ez az alak, és miért került ebbe a toronyba?- teszi fel a kérdést, bár vagy kap rá választ, vagy nem, minden esetre semmiképp se fog másképp cselekedni. Az ajtó kinyitása előtt a kapitány még megbeszél valamit az egyik őrrel, majd azután betekintést nyernek a cellába, ahova ez az alak van elzárva.
- Kensei, érted jöttek.- Jelenti ki az őr az illetőnek, aki ekkor a torony egyik sarkában bambul ki a fejéből. Miután meghallja az őr hangját, szép lassan rátekint a jövevényekre, és szépen lassan végigméri őket. Mikor rátekint Senshire kissé megáll, mintha elgondolkodna valamin, ekkor a gyerek kissé megrezzen, de megpróbálja ezt nem kimutatni, ennek ellenére szája kissé lekonyul.
~ Ő lenne az az illető, aki lemészárolt egy egész falut?~ Teszi fel a kérdést magában, bár választ nem vár, mégis tekintete megakad a másik illetőén. Erre Naomi is felfigyel.

Kakuzu (Inaktív) Vas. Ápr. 14 2013, 15:46

A hírhedt Kensei, hideg tekintet, higgadt, közönyös arc. Noha hírhedt, mégse hallottál róla idáig. Érdekes, de ez nem is fontos. Azért jöttetek, hogy végső útjára kísérjétek a férfit, hogy saját életével fizetve vezekeljen a megannyi kioltott életért. Az őr, leakaszt az övéről egy kulcskarikát, végül pedig a megfelelő kulcs segítségével feltárja az ajtót. Hisz hogyan is működhetne még. Ahogy feltárul a cella ajtaja, jobban megfigyelheted a rabot. Piszkos, ezüstös haja a vállára omlik, arca kissé beesett, de nem beteges, kezeit, lábait a falhoz láncolták, noha kapott némi mozgási szabadságot. Míg leveszik a bilincset róla, ruhaujja feltűrődik és megpillanthatsz egy tetováláshoz hasonló valamit. Ha jobban megnézed, észrevehető, hogy folytatódik a ruhája alatt is. Sanmei tekintetét se kerüli el az érdeklődésed, netán csak csodálkozásod ezen a mészároson.
- Ryuuga Kensei, ahogy kedves kalauzunk elmondta, egy hidegvérű gyilkos. Senki se tudja honnan jött, ki képezte ki vagy hogy miért tette azt, amit tett. Mindenesetre igen veszélyes. A pecsét amit a karján láthattál, behálózza az egész testét és azonnal áramütés éri, ha megpróbál chakrát használni. Még megbénítva is tíz képzett shinobi kellett a megfékezéséhez.
Sanmei hangja hideg, arcán az egyértelmű undor jele. Mire végez a beszéddel, az őr kitessékeli a cellájából a férfit és maga előtt hajtva elindul vele lefelé. Mivel ti vagytok a futárok, kénytelenek vagytok követni. Idő közben rövidebb karcperecekre cserélték le a rab amúgy se díszes viseletét, biztos ami biztos alapon. Küldetésetek sikeréhez máris egy lépéssel közelebb jártok. Nincs más dolgotok, mint kijelentkezni a "portán", felszállni a hajóra és irány a hóhérhoz. De az élet nem ilyen egyszerű.
Alig hogy kísérőtök, a rabbal egyetemben belép a portára, halálsikoly kúszik a fületekbe kérlelhetetlenül. A hang egyenesen elölről jön. Kensei leszúrta az asztala mögött ücsörgő férfit, míg aki titeket kísérgetett fel s le, egy szájából kilövellő vízhullám kíséretében, nekiesik Sanmeinek. Csak te és a lány vagytok egy őrült pszichopatával szemben, kinek kezén és lábain láncok vannak, kezében pedig mindössze egy véres kunai árválkodik, mégis mennyi esélyetek van a győzelemre, ha tíz képzett shinobi kellett a megállításához? Időtök nincs különösebben, mert a férfi rátok veti magát.

**Akemura Senshi** Szomb. Ápr. 27 2013, 00:12

A szemkontaktus kissé megbénítja a gyereket, mely a Kenshei nevezetű illetővel zajlik ezen pillanatokban. Mondhatni a látványtól a vér is megáll az ereiben. Ezüstös haj, hideg tekintet, és talán még a róla hallott hírek. Ezek azok amik félelemre késztetik a gyereket. A szemkontaktus természetesen csak addig tart, amíg ki nem billentik belőle. Az őr nem habozik sokat, így hamar hozzálát a munkájához, és megszabadítja a rabot a bilincseitől, ekkor Senshi észrevesz valami tetováláshoz hasonló dolgot dolgot az illetőn, pontosabban egy bizonyos részét, ami feltételezhetően a ruha alatt folytatódik. A kis bámészkodás, és méregetés közben a gyerek megállapítja azt is, hogy a fogoly nem a legtisztább, illetve a hajának méretéből, hogy már jó ideje itt lehet. A vizsgálódást Sanmei szakítja félbe, vélhetőleg a lehető legjobbkor.
- Ryuuga Kensei, ahogy kedves kalauzunk elmondta, egy hidegvérű gyilkos. Senki se tudja honnan jött, ki képezte ki vagy hogy miért tette azt, amit tett. Mindenesetre igen veszélyes. A pecsét amit a karján láthattál, behálózza az egész testét és azonnal áramütés éri, ha megpróbál chakrát használni. Még megbénítva is tíz képzett shinobi kellett a megfékezéséhez.- Jelenti ki a mester. Ez az információ kissé több mindent nyújt a genin számára, mint az eddig hallottak, de még ez után is csak újra és újra elcsodálkozik. A tudat, hogy egy ilyen illetővel van dolguk kissé sem nyugtatja meg. Ennek ellenére igyekszik félelmét elrejteni tekintetén, ami viszont a jobb karjának remegésén mutatkozik meg. Természetesen kezét a háta mögé rejti. Shanmei hangja rideg, bár arcát a gyerek nem látja, de a hangsúly mindent elárul.
~ Mégis hogy tudott a Kazekage egy ilyen feladatot kiosztani egy Geninre, meg egy részeges Chouninra?~ Gondolja hirtelen magában, majd hirtelen erőt vesz a feladat komolyságát látván, és mesterét felértékelve próbálja meg kételyeit elnyomni. Eközben az őr letessékeli a rabot, aki úgy látszik szót fogad a segítőkész barátunknak, és elindul lefelé. Akemura még egy kicsit vár, hogy erőt gyűjtsön, majd megindul a többiek után lefele, ahol aztán leérnek a földszintre. Itt a rab új bilincset kap, bár a feladat legjava még csak most fog következni, miután kijelentkeznek a portán. Ezzel Senshi is tisztában van, legalábbis azt hiszi, viszont a helyzet hamar megváltozik, amint megérkeznek a portára. hangos sikoly csapja meg a kis genin fülét. Ez a hang előröl jön, méghozzá a portáról. Fura dolgok történnek néhány másodperc alatt. A gyerek szeme elé a következő képek kerülnek, melyeket gyorsan lereagál. Amit elsőnek megpillant az nem más, mint hogy a rab leszúrta egyik újonnan szerzett áldozatát kiszabadulván őrségéből.
~ De hol az őr?~ Teszi fel a kérdést miután látja az esetet. Kissé megrémül a látványon, de ami még jobban összezavarja, az nem más, mint az újonnan szerzett barátnak vélt börtönőr hirtelen csapatváltása. A hirtelen oldalcsere során rátámad Shanmeire, akinek választások hiányában nincs más döntése, mint hogy lefoglalja magát a rá támadó személlyel. Ekkor viszont Ryuuga felügyelet nélkül marad, ami a lehető legkevésbé hiányzik a csapatnak. Mivel a csapat vezetője harcol, így csak ketten maradtak a rabbal szembe, aki híréből tekintve játszva lever egy genint, és egy fiúnak öltözött lányt. Akemura nem habozik, és egyből előrántja hőn szeretett családi fegyverét (tanto), és megpróbál minél hamarabb végrehajtani egy jutsut. Ez a jutsu nem más mint a Bunshin no jutsu (Klón technika), mellyel 2 klónt szándékozna létrehozni, akikkel a célja ellenfele megzavarása lenne. Az 1. klón elsőnek megpróbál minél közelebb jutni a rabhoz, és ha netalántán sikerülne neki, akkor megpróbál testhelyzettől függően vagy az arcát, vagy bármely más gyengébbnek vélhető pontján megütni hogy a célpont a figyelmét rá fordítsa, eközben Senshi és a 2. klón helyet cserélnének, hogy a figyelmét vesztett ellenséget így tévesszék meg, majd mind a ketten kezükben a tantoval egyszerre rontanának neki Kenseinek. Az eredeti Akemura az ellenfelük szemszögéből a bal oldalról próbálja meg frontálisan megközelíteni célpontját. Célja ellenfele ruhájának, pontosabban nadrágjának megvágása. Reményei szerint ha sikerül jól megvágnia az illető nadrágját, akkor az lecsúszik róla, így még ha pillanatokra is, de sikerül újabb időt nyerni, eközben ő az áldozat mögé kerülhet, és ezt az előnyt kihasználva ejthet egy vágást ellenfelén. Természetesen megpróbál felkészülni tervének sikertelenségére is, így miközben helyet cserél, illetve nekifut ellenfelének, megpróbál a lehető legmegfelelőbb tárgyat kiválasztani, amivel helyet tud majd cserélni ha a szükség úgy adódik.

Kakuzu (Inaktív) Szomb. Május 18 2013, 16:10

A férfi minden erejével száguld felétek, ám neked éppen hogy sikerül megőrizned lélekjelenléted az események viharában. A két klónt szép elgondolással sikerül létrehoznod, kár, hogy ellenfeled azelőtt átgázol a szellemi testeken mielőtt bármit tehetnének. Hidegvérű gyilkossal állsz szemben, mégis volt lélekerőd egy gyors mentőötlet eszkábálására is. Mikor a hideg acél a testedbe fúródna, egy pukkanás kíséretében eltűnsz és a legközelebbi asztal jelenik meg a helyeden. A csel bejött, Kensei pedig vadul tekint körbe, és csak idő kérdése, hogy kiszúrja új lelőhelyedet, mely nem más, mint a halott őr pultja. Talán ha egy perced van arra, hogy épkézláb ötlettel állj elő vagy még annyi se. Azonban amíg te helyet cseréltél az asztallal, a kis hercegnő ugyan erre nem volt képes. Hogy vajon téged vesz e elő, vagy a lányt, nos, ezt nem tudhatod.

// Sanmeire egy ideig még nem számíthatsz, ez nagyjából két kört jelent. Az ellenfeled nem kispályás, így a győzelmi esélyek igen csak elenyészőek. Meghalni nem halhatsz meg, mindenesetre írj úgy, hogy ez ne is történhessen meg. //

**Akemura Senshi** Szomb. Május 25 2013, 18:12

Senshi tökéletesen hozza létre a klónokat, bár azok nem érnek sokat, mikor látja, hogy ellenfele nemesi egyszerűséggel átgázol rajtuk. A puszta szerencsének és persze a hirtelen észrevett asztalnak köszönhetően még épp hogy sikerül neki egy helycserét végeznie, ami megkönnyebbülésként érinti, de balszerencséjére nincs sok ideje. Mikor megtekinti ellenfelét aki keresni kezdi, elbújik a hulla mögé, hogy újabb tervet farigcsáljon.Az adrenalin szintje egyre csak növekszik és növekszik a heves csata folytán, de balszerencséjére a halállal szembeni félelme is hasonlóképp nő.
~ Mit tegyek? A klónok meg se rezzentik! Nehezebb dió mint gondoltam, de most még sincs időm itt gondolkodni. Naomi is veszélyben van! Mégis mit tudnák tenni? Nyugalom Senshi, gondold végig a dolgot, és használd ki az előnyöket, de mégis mit? Várjunk csak. Ha ez a személy keres az azt jelenti hogy nem tudja hol vagyok,azaz... Nem lát! Megvan!~ Ugrik be hirtelen egy újabb ötlet. A következő pillanatban a gyerek megpróbálna még 2 klónt létrehozni, melyeket a következő elgondolással akarná használni.
Klón 1.
Az első utánzat megindulna lehetőleg észrevétlenül az ellenfél bal oldalán, és ha sikerülne egy megfelelő búvóhelyhez eljutni, akkor nemesi egyszerűséggel felfedné magát az ellenfél előtt egy támadást szimulálva. A klón célja felfedni magát kensei előtt, hogy az azt higgye, hogy ő az igazi, és megtámadja.

Klón 2.
A másik klón a másik oldalról próbálná meg szintúgy osonva megközelíteni egy másik búvóhelyet a nagy harc közepette, majd megvárná az első klónt. Amint az első klón felfedi magát ő is akcióba lépne. Első célja a lányt biztonságos helyre vezényelni. elsőnek megszólítaná Naomit, hogy a lány felfigyeljen rá, majd ha még nem bukott volna le, akkor felszólítaná, hogy vonuljon fedezékbe. Ha ez netalántán sikerülne, akkor a klón teljesítvén első célját rátérne a második fejezetre. Ha Akemura terve nem jönne össze tökéletesen, akkor felfedné magát, és megpróbálná elterelni a célpont figyelmét amíg a kirigakure no Jutsu be nem válik. Amint a jutsu létrejönne, ő a lehető leghamarabb megpróbálna gazdája helyére beállni, vagy legalábbis közel ahhoz hogy a támadó őt támadja meg.

Amíg a klónok akcióznak Senshi felkészülne a következőkre. Elsőnek is elővenne két kunait, majd elővenné a dróthuzalát, melynek a két végét rákötné a két kunaira, ezután elővenne egy füstbombát, és amint kellő alkalom nyílna arra, hogy ellenfele figyelmetlenségét kihasználhassa, azonnal elhajítaná az egyik kunait lehetőleg Kensei mellett, majd rögtön ahogy elhajította megindulna ellenfele másik oldala felé ügyelve hogy a célponton kívül senki se kerüljön a dróthuzal útjába, és amint átjutna ellenfele mellett megpróbálná a másik kunait az első irányárával keresztezve elhajítani. Reménysége szerint célja nem más, mint a dróthuzal segítségével lekötni ellenfelét. Ha a terv nem jönne össze, akkor lépne életbe a 2. klón, akinek ha sikerül elterelni a figyelmet, akkor a kis szőke genin megpróbálna Kirigakure no Jutsu segítségével ködöt ereszteni, majd amilyen gyorsan csak tud fedezékbe bújna. Ha netalántán nem sikerülne elbújnia, vagy még a jutsu végrehajtása előtt megtámadnák, akkor megpróbálna gyorsan helyet cserélni az asztallal ismét, majd azután folytatni a tervet.

**Ago** Szer. Márc. 08 2017, 13:24

~~// Amaken Yoshimitsu - Cellapatkányok //~~

A mindent elnyelő feketeség lágyan hívogató melegsége ölelt téged körbe, miközben a tested valahol a világban sodródott az eseményekkel. Hogy pontosan mi is történt veled azon a hajón az igazán rejtélyes, elvégre tudatodnál voltál egészen addig, míg a Kirigakurei hajó be nem futott mellétek a vízen. Utána már csak a sötétségre emlékszel.
Órák vagy tán hetek telhettek, el mire képek úsztak be a szemed elé, ahogyan erőlködve próbálod a szemhéjadat felnyitni, hogy körbekémlelhess ismét a világban. Ez a művelet valahogyan reggelente sokkal egyszerűbbnek tűnik, mint most. Agyad enyhén bódult, és így te magad sem eszmélsz fel túl korán, hogy talán veszély les rád. De az idő jó hatással van a szervezetedre, és pár perc alatt eléggé kitisztul a kép arról, hogy mégis hol vagy, ki is vagy, és hogyan is kerülsz egy kihallgató szobába. Nos igen, ez a tény egyből megingathatatlanul igazzá vált, amikor a kezeidet próbálnád mozgatni, és nem sikerül, mert egy erős vas székhez vannak rögzítve. Ahogyan a lábaid is. Igazán kellemetlen pozíció en nem de bár? A félhomályos teremben, amiben „elszállásoltak” rajtad kívül nincs senki, és egyetlen másik bútorzat, egy rozzant karosszék figyel csak rád üresen. Úgy látszik a fogvatatóidnak nincs nagyon ínyükre, hogy siessenek, és kihallgassanak, vagy elengedjenek téged, mert úgy két-három órán át egy lélek nem sok, annyi sem lézeng a nehéz vasalt faajtód előtt.

Hosszú és unalmas várakozással töltött órák után, nehéz csizmák dübörgését hallod az ajtó túlvégéről, és nem éppen negédes férfi hangját, aki hangosan fújtatva közelít a cellád irányába. Miután elég közel ért, már ki is tudod venni, hogy miről is beszélget az őt követőkkel:
~~- … akkor majd a csizmám megoldja. Senki sem szokott elég mélyen aludni, amikor a kis drágám az arcába csókol egy fémeset! Hehe!~~
Kuncog rekedtes hangon az ember, majd szinte ezzel egyidejűleg fémes csörgést hallasz, melyet a zár kattanása követ, és az ajtó kitárul, beengedve a vakító fényt kintről, egy nem éppen barátságos úriember kíséretében.
~~- Ti várjatok kint…~~
~~Utasítja a követőit, akik behúzzák utána az ajtót, és ismét elreteszelik azt. Csak ketten maradtatok a kis sötét szobában.~~
~~Kopasz magas, és sebhelyes arcú egyént üdvözölhettél újdonsült lakhelyeden. Hosszú barna kabátja szinte már a földet súrolta, kezén halkan nyekergett a bőrkesztyű.~~
- Áh, de kár hogy felkeltél… szerettem volna egy kicsit kinyújtóztatni a lábamat. De sebaj, lesz még rá lehetőségem, úgy érzem. Persze ha jól viselkedsz kutya létedre, akkor nem kell majd bántanom téged.
A széket magához húzza és leül veled szembe, és mélyen belefúrja a tekintetét a tiedbe. A pillantása arról árulkodik, hogy nem egy embert, hanem egy bábot lát helyetted, akivel kedvére játszadozhat. Nem is vesz téged emberszámba.
- Tudod-e miért vagy itt? Már hogyne tudnád, hiszen bűnt követtél el, amikor felszálltál arra az átkozott hajóra! De tudod, mi sem vagyunk éppen balfaszok, hogy ne tudjuk, melyik hajó segíti az ellenséget. No de neked bogárkám, most van egy sokkal fontosabb dolgod, mintsem elmeséld az egész életed a születésedtől a szüzességed elvesztéséig. Nem-nem. Most másról fogsz duruzsolni. Először is, ki volt a megbízó, ki volt a kapitány, és mi volt a feladatotok?!
A hangja itt megkeményedett, és érződött rajta, hogy ha rossz választ hall, akkor szívesen beveti a fent említett lábnyújtóztató technikát.

Uzumaki Kushina Kedd Jún. 20 2017, 18:04

[Hazukage Kurono]

Csipp-csepp...

A plafonról mélybe hulló vízcseppek monoton és repetitív hangja töri csak meg a nyomasztó némaság uralmát. Az éppen landoló vízcsöpp még visszhangzik egy pillanatra – ez a pillanat épp oly hosszú, hogy szinte suttogó, sziszegő hangokat hallhat fiatal főhősünk, majd pedig ismét a megmeredő vízfelszín nyugalmát megzavaró csepp érkezte zengi be az apró cellát. Az őrület első, vagy talán épp sokadik jele lehet ez talán?
Csipp-csepp – sírják a falak, melyek közé szorítva van a fiatal férfi. Ha akarna, talán fel tudna állni, de felegyenesedni már semmiképpen: az alacsony mennyezet, az egymáshoz szűkös közelségben épített, ázott falak nem éppen a komfortérzet biztosítása végett vannak itt. Egyértelmű, hogy vagy a foglyok mielőbbi megtörésére, vagy pedig azok mielőbbi elpusztítására van mindez kialakítva, talán épp emiatt nem is látták értelmét megbéklyózni Kuronot. Az okuk, ami azt illeti, jogos: erről a helyről kijutni virtuálisan lehetetlen – az elitek őrzik, elitek építették. Mindössze azzal nem számoltak, hogy egy ekkora volumenű háború valamennyi elitre igényt tart majd, sem pedig arra, hogy az ellenfél igényt tarthat Kirigakuréra, vagy legalábbis annak pusztulására.
A plafonról éppen lehulló csepp még megcsillan a gyengén, utolsókat pislákoló láng halovány fényében, viszont a pocsolyát érő csilingelő hangja elmarad, helyébe valami egészen más áll:
Bamm!
A távolról, magasból érkező becsapódásszerű robaj az egész épületkomplexumot megrengeti, Kurono hajába vakolat hullik következtében. A falból, melynek eddig a hátát vetette, most hirtelen nem sugároz az az energia, amit leginkább aktív méhkas zúgásaként lehet jellemezni; mintha a falakat átitató chakraáramlás a robaj hatására megszűnt volna – a falak némán hallgatnak, amivel éles ellentétben áll a több szinttel fentebbről érkező omladozó hanghatás. Úgy tűnik azonban, hogy az omlás eléri az elveszett shinobi celláját is, ugyanis az a fal, amin az egyedüli ki-és bejárat található, hangos reccsenéssel reped meg és rogy meg. Mindössze a strapabíró vaskeretes vasajtó tartja meg a plusz súlyt, viszont az behorpadva deformálódik. Vészes nyikorgás és csikorgás közepette pattan le az egyik lemez, aminek következtében – a plusz súlyhatás nyomán – maga az ajtó is meghajlik, így akár némi izommunkával ki is lehet azt feszíteni.

//Először még csak egy bemelegítő posztot szeretnék: reflektáljon a karaktered arra, miért és hogyan került fogságba. A karaktered hetekig raboskodott, írd le, milyennek élte meg, plusz azt, miként reagál a jelenlegi helyzetre, mi fut át a tudatán, stb – így megismerem az írási stílusod, valamint a karakteredet is. Erről lehet bőven írni, de alapvetően rád van bízva a dolog.[/justify]

**Hazukage Kurono** Kedd Jún. 20 2017, 20:54

[Khusina-sama]

Egy ablaktalan hűs cella, melynek hőmérséklete egy idő után, már Yukigakure havas gleccserein lévő hőmérséklethez hasonlítanak. Benne a sötétség nem csupán a látszati sötétség, a szívbe bújik és ott megragad. Teljesen mindegy kivoltál előtte, mindegy mit tettél amiért ide kerültél, a lényeg, hogy megtörsz, összerogysz és nem leszel más egy idő után csak egy élő test, melynek a lelke elkárhozott. Ebben a bizonyos cellában hősünk Hazukage Kurono csücsül, hátát és fejét a falnak vetve, lefogyva és kifáradva, elernyedve. Fehér köpenye, már lassan sötétszürkében pompázik a cella porától. Ereje sincs már felállni, és amúgy is értelmetlen lenne, az alacsony plafon miatt, és állva lenni sokkal több energiát emészt fel, mint egy helyben ülni, az meg amúgy is kényelmesebb pozíció. Hősünk számára már megszűnt az idő és a tér, már azt sem tudja mióta lehet a négy fal között, de annyi biztos, hogy a több hetes intervallum is már egy évnek érezhető ebben a kietlen magányban mely körül öleli Kuronot. ~ Hana...~ Az imádott istennő, aki oly sötét, de még is ő jelenti a fényt a számára. ~ Kígyók..~ Talán ezen gondolatok annyira nem is megmagyarázhatatlanok, ha az ember már több hete fogságban van. Hősünk szeme csukva és csupán képek ugranak be elméjébe, melyek szépen lassan egy történetet alkotnak. Egy történetet, melyben a rejtett szerelem előbukkan, és melyben el is veszik tőle, de hogy ez melyik történet azt hamarosan megtudjuk. Kurono meggyötörtségében, fáradtságában és magányában felhúzza lábait, melyet karjaival körbe ölel, amolyan fogást biztosítva lábainak, hogy ne csússzanak lejjebb a csúszós, nedves kövön, majd fejét térdeire helyezi és szépen lassan elalszik, és kezdetét veszi a már megszokott gondolat rohamok, a képek, az álmok és a történet melyet már vártunk.

Egy kietlen sivatag, hát igen mi más lenne, mint Shungakure kietlen sivataga, de ebben a kietlenségben is van egy szépség. Egy oázis, mely annak a bizonyos újra találkozás helyszíne. Egy vörös szempár amely rá szegeződik, és egy gyengéd érintés, amit soha sem fog elfeledni. Úrnője, istennője és egyben szerelme érintése, ami lágyan végigsimul mellkasán. -Fordulj el.- A szeret hang, még mindig itt van a fejében és azok a hangok is melyek elárulták, hogy a nő vetkőzik, majd a víz hangja amibe lágyan elmerül. Kurono se volt akkor rest. Levetkőzött Hana előtt és ő is a vízbe vetette magát. Érzi még amit akkor érzett, azt a perverz vágyat, azt ahogy dúltak a hormonok, és a hogy a szíve egyre hevesebben vert, ahogyan közeledett Hana felé. Kár, hogy akkor Hana fekete pengéje szakította félbe az útját. Hát igen Hana nem az a könnyen kapható nő, főleg ha valaki olyan puikutya módra viselkedne, mint akkor Kurono tette, de amikor kiment a vízből. Kurono szeme előtt még teljes a kép. Hana meztelen teste, a formás idomok és keblek. Nagy kár, hogy akkor felöltözött, de nem maradhatták soká egy helyben. Kuronot is üldözték akkor és Hana fején is magas a vérdíj, így elindultak együtt Otogakureba, de sajnos útjuk nem volt akadály mentes.... -Hanaaa!- a nőt szeme előtt kapta be a hatalmas kígyó....-Hana már megérkezett hozzám. Beszédem van vele, de ne aggódj nem esik bántódása ha azt teszed amit mondok neked...Mit szólsz?- Az undorító kigyó utánzat, Kabuto, hangja. Még tisztán Kurono fejében van. -Meg kell szerezned nekem valamit... egy kulcsot Inazami hagyatékához...- Kurono bármit megtesz, hogy kiszabadítsa Hanát és talán mondhatni az a bizonyos történet itt kezdődött el...

~Hát ha már így lelepleződtünk, akkor betörünk.~ -Raiso: Ikadzuchi no Utage! Hangzik a technika neve, majd ahogyan Kurono a Raikenhez ér szeretet kardpárosához egyikéhez, úgy a hatalmas villámok a kardból végig vágtáznak a földön megbontva az velük szembe lévő triót. -Rajta!- Kiáltja el magát az Otogakurei hármasnak, akik a jelre kibújtak a kígyóikkal, de mielőtt támadhattak volna a kígyók eltűntek, a három előhalott pedig lassan bomlásnak indult. -Sajnálom Kurono-kun. Kabuto feloldotta a technikát, de...- Go-nak ideje se volt elmondani, amit akart, mivel teste szétfoszlott, ahogyan az a tiltott technika elvesztette hatását. Kurono pedig egyedül maradt, a három Bishamonos fickó ellen...

-Raiton: Raien! Kurono feltűnő villám labda technikája cafatokra szaggatta az utolsó vörös maszkos fickót a kettőből, de az utolsó a vezetőjük, a fehér maszkos alak még talpon volt, és alig vesztett erejéből. Kurono térdre rogyott és Raikenjén támaszkodik. Testét körüljárják a cikázó villámok. Igen ez a Raiton no Yorot technikája, a harmadik Raikage technikája, aminek kivitelezésére ő maga egyedül jött rá, és tanulta meg csupán abból, hogy kiismerte a villám elem minden csínját-bínját. - Mond meg hol van Inazami! - Kiáltja Kurono, majd utolsó erejével rohamot indít a fehér maszkos fickó ellen. A Raiken páros másik felét is előhúzza a hátáról és úgy támad. A két penge körül csak úgy cikáznak a fehér villámok. A hangja már már hasonlít a chidori hangjára, ami ezer madár csicsergésére emlékeztet. Kurono jobb kezével kezdene és a forgás lendületét tovább vinné egy második csapásra a másik kezével. Ebben a fehér maszkos fickó játszi könnyedséggel akadályozza meg. Ahogy Kurono csapásra emelte jobb kezét, a fehér maszkos fickó előtte terem és elkapja a jobb kezét, aztán pedig megragadja a torkát. Kanashibari. Hősünk moccanni sem bír a paralazáció hatására. - Én vagyok Inazami.- Veszi le a maszkot a férfi. Kurono szemében a harag kiteljesedni látszik. Hana elmesélte mit tett Kirigakure a klánjával, a Fujishima klánnal. Elmesélte, hogy mindezt Inazami tette, azért, mert terve volt megzabolázni az exclawok erejét. Inazami egy egyszerű ütéssel akkor erőt fejtett ki Kuronora, hogy Kurono a sziklába csapódott....

~Hol vagyok?~ Ébred fel hősünk. A becsapódástól elájult, de nem telhetett el sok idő, mivel a sebei még frissek, még érzi a fájdalmat, főleg hogy a Raiton no Yoroi is megszűnt és vége a stimulációnak. Csupán négy falat lát és sötétséget, egy két beszélgető hangot hall kintről. Egyértelmű fogságba esett. ~ Hol lehetek? A bishamon bázisán? Vagy Kirigakurenak adtak?~ Lassan a beszélgető hangok is elnémulnak, Kurono pedig egyedül marad. Felméri a kis helységet, ami annyira kicsi, hogy felegyenesedni sem tud, és érezhető, hogy a fal charával van átitatva. ~Tegyünk egy kisebb próbát. ~ Gondolja magában, majd kézpecséteket formál... -Raiton: Kyuuden no Jutsu.- , de semmi. -Ahh ahogy gondoltam. Hatástalan bármilyen ninjutsu. A chakrámat is elfojtva érzem.- Jegyzi meg magának, majd leül a jobb hátsó sarokba, hátát és fejét a falnak veti, és csak "Csipp-Csepp" hallgatja az idegesítő vízcseppek csöpögését. Napok telnek el magányban, Kurono csak akkor találkozik emberekkel mikor egy kevés ételt kap az őröktől, de ez alapján az időt sem tudja felmérni, úgy érzi mindig változó időben kapja az ételt, de aztán lehet, hogy nem. Az idő az ami a legkevésbé lett érdekes a számára. ~Hana. Vajon jól vagy? ~ Most, hogy Kabuto nem kapta meg amit akart, valószínűleg kínzásnak veti alá Hanát, és a legfájóbb, hogy Kurono nem tud semmit tenni ellene. ~Vajon te mit érzel irántam? ~ Hana a találkozásukkor nem mondta ki egyértelműen, hogy mit is érez Kurono iránt. ~ Lehet csak élvezted volna a helyzetet? Csak egy játék lennék? ~ Fordulnak meg az egyre kétségbeesettebb gondolatok a fejében, talán a cella teszi, hogy ilyen negatívan áll a dolgokhoz, de egyszerűen nem tud máshogy gondolni. ~ Sajnálom. Sajnálom, hogy magadra hagytalak. ~ Kurono szemeiben könnyek jelennek meg, amik lassan végig folynak fiatal arcán, lemosva azt a sok port, ami a párnap alatt felgyűlt az arcán, és némi tisztaságot hagyva maguk után. Kurono megtörli szemét. ~Hazukage könnyek, Talán ezért szeretnek minket a sárkányok. Tisztelik, hogy nem rejtjük érzelmeinket leplek alá. Őszinték vagyunk és megvédjük a "fajtársainkat", a hozzánk közel állókat.~ Arcán mosoly jelenik meg. Mindig is ő volt a család fekete báránya, de ő is Hazukage és ugyan úgy az érzelmei vezetik az útján, és mindig is az érzések adtak neki elég erőt a harcokhoz, hogy van miért küzdenie és nem adhatja fel, mint ahogy most nem. ~Nem törhetek meg. Azzal elveszítem Hanát, elveszítem az életem. Ki kell jutnom innen. ~ De hogyan? Talán meg kell várni a megfelelő pillanatot? A lényeg, hogy Kurono nem hagyja megtörni magát, és igen nem olyan könnyű mondani. A több hét alatt többször volt úgy, hogy feladja, nem bírja tovább, de Hanába vetett érzései erőt adnak neki, hogy harcoljon ez ellen. Tehát háta és feje a falnak támaszkodva és úgy ül a csella jobb sarkában, és hallgatja a megszokott ritmust, Csipp-Csepp..

Bamm! ~Meghaltam? Nem. Még élek? ~ Kurono érzi, ahogyan beremeg az épület, és a becsapódás szerű hangra mely egyértelműen arra utal, hogy az épületet baleset érte. Vagy netán megtámadták? Ezt egy helyben ülve Kurono sem tudja meg. ~ Itt az idő.~ A falnak támaszkodva feltápászkodik a földről. ~ Jövök Hana. ~ Kurono hajába vakolat hullik, és hirtelen hiány érzés kapta el. Nem érzi azt az aktív méhkas érzést a falból, teljesen elnémultak a falak, már nem nyújtanak társaságot a számára. Fentről viszont omlás vagy éppenséggel omlások hangja hallatszik, ami egyre lentebb érkezik, mikor is Kurono egyik fala megrogyik és pont az, amelyikre leginkább szüksége van. A fal először a terhelés hatására megreped, majd lerogyik, és csupán az a vaskeretes ajtó tartja, de a következő pillanatban megpattan az ajtón a lemez és amaz eldeformálódik. -Van isten!- Kiált fel Kurono hangosan, majd egyből neki feszül az ajtónak, hogy minden erejével megpróbálja kifeszíteni azt, ha sikerül akkor csak óvatosan bújik ki. Megpróbálja felmérni a helyzetet. Vannak egy ott ahova ő kiérkezik, egyáltalán hova érkezik, ott van e a közelben a felszerelése és legfőképpen a Raiken páros, ami nélkül egy tapodtat sem mozdul.

Uzumaki Kushina Szer. Jún. 21 2017, 16:12

[Hazukage Kurono]

A repedések morajlása vészesen közeledni tűnik – vagy csak folyamatos visszhangjuk tréfálja meg a fiatal shinobi érzékszerveit?
A vasajtón mindenesetre megfelelő fogást talál ahhoz, hogy nem kevés erőlködés árán ugyan, de kihasználja az eldeformálódott lemez adta lehetőségeket. Ujjai karmokká feszülnek, öklei kifehérednek az erőlködése nyomán, s csak most érzi igazán éheztetésének eredményét; a táplálék és a folyadék visszatartása, valamint a szűk helyiségben történő raboskodás nyomai a hirtelen és erőlködő mozzanatok nyomán bukkannak csak fel igazán – érezheti, hogy egy pillanatra megfordul vele a világ, amint a szemei mögött lüktető fájdalmat kezd ez érezni; vagy ez talán az adrenalin volna, a szívének heves zakatolása, nem pedig a dehidratáció közvetlen következménye?
A vaskeretes ajtó nem kevés rángatással végül nyikorogva, csikorogva enged magán, de épp csak egy apró rést; még jó is talán, hogy nem a felhizlalást választották fogvatartói, hiszen akkor talán ki se fért volna. A távozásának finalizmusát jelezvén a vaskeret elengedi magát, melynek következtében a felső tartóoszlop hangos dörrenéssel omlik be, mely egy pillanat erejéig meg is siketíti.

Kirigakure Fegyháza Bc81147e205f7a3288fd10d6452b0084

A cellából kiérve mozdulatlannak tűnő világ fogadja az ifjú Kuronot – úgy tűnik, sehol senki. Mindössze a vakolat és a por hullik a plafonról, valamint a szórványosan elhelyezett gyertyák lángja remeg csupán, melyek fénye egy rövid pillanatig képes el is vakítani a fiatal shinobit.
A némaság pillanata azonban gyorsan elillan: a falakról leváló kavicsok zörejének hangja éri el őt először, majd pedig a folyosó távolabbi részeiből érkező fémes rázkódás; mintha valakik a rácsaikat rángatnák.
Kurono vagy elindulhat a hanghatások irányába, vagy pedig megindulhat a másik irányba, ami az előzővel ellentétes irányba vinné el. Ebből az irányból hangokat nem hallhat, viszont a mennyezetről szaporán hullik a por és a törmelék.
Fegyvertárnak, lefoglalt eszközök és fegyverek raktárának viszont jelenleg még csak nyoma sincs.

**Hazukage Kurono** Szer. Jún. 21 2017, 23:10

Az ajtónak neki feszülve hősünk sikeresen kifeszítette azt, de megerőltetőbbnek tűnt ez az aprócska feladat is, mert az egy shinobi számára. Az éheztetésnek megvolt az eredménye. Amint Kurono kijutott a mögötte lévő épületszerkezet hangos robajjal omlik össze. Kurono fülét befogva és meggörnyedve fordít hátat az omlásnak, nehogy a kipattanó törmelékek megsértsék őt. Előző harcában így is sok sebet ejtett. ~Csak kerülj a kezem közé. Megöllek te mocskos testlopkodó parazita. ~ Fut át a gondolat fején, és igen egyértelműen Inazamira gondol, arra az elvetemült mocskos alakra, aki nem csupán az exclawok erejét akarja megzabolázni, de év tizedeken át saját unokái születésekor a chakrájával elfoglalta a csecsemő testét, és elhitette egész Kirigakureval, hogy a családja hatalmas chakrával születik. Undorító, hogy védtelen csecsemőket ejt áldozatául azzal a förtelmes technikájával. Az omlás után hősünket a némaság fogadja, néhol gyertyák lángja pislákol, középkori és fantasy képet varázsolva az amúgy semmilyen börtönnek. Törmelékek tömkelege hever ott, ahonnan Kurono szabadult, és csendet is csupán a plafonról hulló vakolat ritmustalan hangja töri meg, de várjunk csak. Van itt még valami?
~ Mi lehet ez a hang? ~ A távoli hang, ahogy közeledik Kurono felé, úgy válik egyre érthetőbbé. ~ Mások is vannak még itt. ~ De nem őrök lehetnek. A reszkető rácsok hangjai, ahogy kétségbe esett rabok rázzák, valószínűleg Kurononak címezve. Talán meghallották a vasajtó feszegetését, ahogyan kipattant a lemez, vagy más egyéb úton módon. ~Ki tudja kik lehetnek ott fogva tartva. ~ Néma gondolkodás. Mi a helyes és mi a nem? ~Szívtelen lennék, ha ott hagynám őket?~ Fut át az agyán a gondolat. Akár a Bishamon, akár Kirigakure tartja fogva, az biztos, hogy itt olyan ninjákat őrizhetnek, mint Kurono, de nem biztos, hogy mind olyan is. Hősünk nem mindig véres fenevad. Bosszút áll, ha becsülete vagy érzelmei ezt kívánják, de alapvetően segít másokon, de itt az a kérdés, ha segít a rabokon azzal kinek segít. ~ Lehet csak kiengedném az ördögöt a ketrecéből.~ Hát igen. Vajon olyan ülnek ott bent, mint Kurono. Akik nem mindig csak gyilkolnak, csupán egy jobb élet reményében álltak be elveszett ninjának és a sors úgy hozta, hogy itt kötöttek ki. Másrészről viszont, lehetnek örűlt gyilkosok, kikről ha leveszik a láncot azonnali vérengzésbe kezdenek, és olyanok lelik benne halálukat akik meg se érdemlik, de...~ De mi van, ha bennük van a csibész becsület? ~ Vajon viszonozzák Kurono segítségét? -Ahh a fenébe is.-
Mondja halkan magában, majd az összes eddigi gondolatát elvetve elindul a hangod irányába...~ Nem hagyhatom itt meghalni őket. Rájuk omolhat az egész épület. ~...persze csak óvatosan. Talán nem ez az elvárható viselkedés egy elveszett ninjától. Az ember azt várná tőlük, hogy ész nélkül gyilkolnak és csupán a pénz és a hatalom érdekli őket, ami valószínűleg a legtöbb esetben is így van, de az biztos, hogy a kivétel erősíti a szabályt. Ez a kivétel pedig Kurono maga. Ahogy most is igyekszik a bajba jutottak megmentésére.

Uzumaki Kushina Csüt. Jún. 22 2017, 16:35

[Kurono]

A fiatal shinobi óvatos léptei alatt apró kavicsok tucatjai repednek, törnek és karistolják a mocskos kőpadlót. Mikor az épületkomplexumot újabb dörrenés rázza meg, az emberi erőn túli mozdulat újabb hullám törmeléket zúdít az útjára induló főhősünkre; szerencséje azonban még kitart, hiszen a nagyobb, emberi méretű kövek és oszlopok a helyükön maradnak, viszont az aláhulló porfüggönyön keresztül mindössze hunyorogva és szaporán pislogva képes átlátni. A látási viszonyokon a helyenként kialvó, esetenként kioltott gyertyafény hiánya sem segít – a helyzete nem éppen rózsás, hiszen fizikailag le van gyengülve, de most még csak az érzékszerveire sem támaszkodhat teljes megnyugvással.

Kirigakure Fegyháza 6a613d4cae1c5cae0b92aa992981c4bd

A hallása viszont nem csal; valóban emberek rázzák a rácsukat, de nem minden ajtónál. Van, ahonnan csupán egy kéz nyúl ki a fémrácsok között, viszont a kézhez tartozó többi testrész sziklatörmelék áldozatává vált. Másutt kaparják ugyan a törmeléket, mely mögé szorultak, viszont egyértelműen látszik a fiatal Kurono számára, hogy onnan kiút már nincs.
Három rácsos ajtó mögött viszont igenis elérhető távolságban húzódnak meg személyek: az első rácsos ajtó mögött egy nő található, méghozzá igencsak kevés testrészét takaró ruházatban, amit egyértelműen megviselt a hosszú itt-tartózkodása, valamint az embertelen környezet. Haja helyenként hosszúra nőtt, míg másutt mintha rövidebbre tépkedhette volna. Körmei hosszúra élesre nőtten kopogtatják a rácsok fémjét.
– Nocsak, nocsak, micsoda Szépség egy ilyen csúfos helyen... – Hangja rekedtes, talán alkoholtól vagy dohányterméktől, vagy éppen a bezártság némaságától.
Fejét jobbra fordítva egy földön guggoló alakot pillanthat meg: ruhái elefántbőrként lógnak testén, az arca pedig kifejezetten rágcsálóra emlékeztetheti a fiatal shinobit. Nagy fülei elállnak elnyújtott koponyájától, orra apró, s mintha szaporán járna, szemei kiguvadnak medrükből, metszőfogai kikandikálnak ajkai közül. A fiatal shinobi tekintetét magán érezve guggoló testtartását megtartva mászik közelebb a rácsokhoz, kaparva a kőpadlót.
Amennyiben távolabb lépked, egy sötét és néma cellához ér, viszont ha jobban megnézi annak belsejét, láthatja, amint egy férfi kimért nyugalommal lótuszülésben várja sorsának elkövetkező pillanatait, még ha azok az utolsók is ezen a világon. Az arcán mintha valami maszkféleség volna, ami a beszédet akadályozza. Ugyan mindeddig csukott szemmel várakozott, most, hogy érzi Kurono jelenlétét, a fiatal férfit szemléli.
Három személy, három rácsozott ajtó, melyek közül mindet képes a puszta kezeivel és esetleg az aktuális rab segítségével kívülről kifeszíteni, a kérdés már csak az, hogy kit vagy kiket szabadít ki, kiket hagy hátra.

**Hazukage Kurono** Csüt. Jún. 29 2017, 15:16

~ Mintha Sungakure sivatagában lennék, egy homokvihar közepén, csak szél nélkül. ~ Gondolja magában Kurono, miközben kezét maga elé emelve közlekedik, ezzel védve magát némileg a portól és a kisebb felé pattanó törmelékektől. Az épületet rengető erő, már már ijesztő, hisz az emberben azt az érzetet kelti, hogy az egész épület bármikor a fejére eshet, de sajnos jelenhelyzetben ez így is van, és gondolkozni sincs sok idő, csupán haladni és sodródni az események kifürkészhetetlen szálain. Tovább haladva Kurono szemét, a rácsok mögül kikandikáló karok díszes sora tarkítja, melyekhez valószínűleg élő felsőtest már nem tartozik, mivel a törmelékek szét zúzták őket. Másutt még próbálják kiszabadítani magukat a törmelékek fogsága alól, de sajnos mind hiába. ~ Milyen kínos. ~ Hát igen az. Éveket raboskodtak ezen a szégyentelen helyen, kínzások, éheztetések és más-más brutális megpróbáltatásokon mentek keresztül, és már a gyors halálban várták a megváltást ,de nem. Utolsó pillanataikban is rettegésben kell meghalniuk, de a legrosszabb, hogy a sors még eléjük dobja a hamis reményt, ami még rosszabbá teszi ezt a hosszú halált. Ki tudja? Talán az épület nem dől össze, de akkor sem tudnak kijutni. Tovább szomjazva és éhezve élik meg ezt a hosszadalmas halált. Kurono sajnálja őket, de nem tehet semmit értük, viszont igen is vannak még akik a hasznára lehetnek, hisz az egyik rács mögül igen is egy női hang szólal meg. Kurono nem válaszol csupán szemügyre veszi a nőt. Tépett haj, alig takarja itt-ott valami a nő fontosabb részeit, vagy talán még azt se, de az egyértelmű hogy nem százas a hölgyemény. -Szolgálj engem, és kiszabadulhatsz innen.- Mondja szemeiben komorság ül, és határozottság nem szándékozik itt hagyni a nőt, de ha az nem hagyj rá más választást akkor megteszi. Ha a nő szolgálatába áll, akkor kifeszítené ugyan úgy az ajtót, esetleg a nő még rá is segíthet Kurononak, de utána nem vesztegetné az időt, tovább is lépne a rágcsáló fejűhöz. ~ Istenem elég gyatra csapat. ~ Hát mit lehet tenni, mit nem... - Szolgálj engem patkány képű és jobb jövőd lehet, mint amit eltudsz képzelni...- közli a metszőfogasnak ugyan olyan határozottan, mint a nőnek, ha itt (is) a megfelelő választ kapja, akkor őt is kiszabadítaná a fogság alól és immáron tovább bővülve lépnének tovább a harmadik cellához. Kurono tekintete össze találkozik a lótusz ülésben ülő maszkos fickó tekintetével. ~ Elég meleg a fickó. ~ Kurono szemében ugyan úgy a határozottság. Egy két percig szemez még a fickóval, és próbál kiszűrni bármilyen információt a nézéséből a reakcióiról, de hát tőle hiába kérdezne válaszolni se bírna. - Szedjétek ki onnan. - Parancsolná meg a másik kettőnek, amennyiben vele tartottak, ha nem akkor ő egyedül szabadítja ki az ipsét, meghatározva ezzel a végső létszámot. -Hazukage Kurono vagyok. Egyenlőre elég ennyit tudnotok. Most pedig keressük meg a fegyver raktárat, majd elpusztítjuk ezt a helyet. - Mondja el a rövid távú terveit azoknak akik vele tartottak, majd tovább is indul/indulnak.

//Úgy érzem megalakul az új Taka Xd //

Uzumaki Kushina Vas. Júl. 02 2017, 14:40

[Kurono]

A nő bal szemöldöke az egekbe szökken, majd pedig hatalmas vigyorral az arcán nyalja végig az egyik koszos rácsot. – Szolgállak én nagyon szívesen. – Kezeivel ráfeszít a rabságát szimbolizáló fémekre, majd pedig Kurono segítségével tolóerőt fejt ki. A plafonról további törmelék hullása jutalmazza műveletüket, de végül a vas feladja és meghajolva enged utat a nőnek. – Hívjon csak Sayának, Kurono-úrfi. – Szarkasztikus intonálása után a patkányképű felé biccent. – Az ott viszont nem beszél. – A rágcsálót idéző férfi az „az” megnevezés hallatán vicsorogva fújtat, talán inkább mint egy macska, mintsem egy patkány.
A megvető megnevezés ellenére a nő segít Kurononak kiszabadítani a vézna férfit, aki meggörnyedve, karjaival lépteire rásegítve, helyenként négykézláb közlekedve kúszik ki a folyosóra, megtartva a kellő távolságot a két alaktól, mint egy patkány, ami fél a nála nagyobb élőlényektől.
A meditáló férfi hosszas pillanatokig tartja a szemkontaktust Kuronoval, majd pedig kimérten egyenesedik ki; ekkor láthatja a fiatal shinobi csak, hogy ez az alak valójában egy hegyomlás. Hárman közös erővel feszítik ki a rácsokat, hogy a csapat minden tagjával megindulhasson a gyéren világított folyosón arra, ahonnan további hangok hallatszódnak.
Közeledve a hangok kiáltásokká formálódnak, majd pedig koherens szavakká állnak össze – a folyosó végére elérve pedig vizuális effekt is párosul a hanghatásokhoz: méretes belső térbe érkeznek, melynek a legfelső pontja felé migrálva haladnak az ellenséges elemek, miközben a terem középső szintjéről cipelnek tárgyakat – sőt, fegyvereket.
Úgy tűnik, a tágas, ámbár csupasz falak középső részén található a fő épülettörzs, melyet gerendák és oszlopok, valamint lépcsősorok és kiugrók, de mintha helyiségekbe nyíló ajtók is tarkítanának.

Kirigakure Fegyháza Cb4105314b2d9a3d2dfa081d96ac01dc

Az épület gyomrát tekintetével átjárva megállapítható, hogy három út járható számukra: az egyik a gerendákon és oszlopokon való fölfelé futás, ami következtében a legtöbb idegen elem felfigyelhet rájuk. A második, hogy némi kerüléssel ugyan, de a lépcsősorokon kommandózva haladnak fölfelé, ahol egy-egy kiugró ponton végezniük kell egy-egy személlyel. A harmadik megoldás, ami valójában a legnagyobb kerülővel jár, de talán a legkisebb feltűnéssel az az, hogy a falon haladnak felfelé és onnan próbálnak átugrani a megfelelő szintre.
– Na és most mi legyen, Szépfiú? – Kérdezi a nő, miközben a falnak lapulva méri fel a helyzetet.

//Itt utat kell választanod, plusz ha van kérdésed a karakterekhez, mondjuk a képességükkel kapcsolatban, itt van lehetőséged feltenni és tervet kovácsolni. Plusz ha a karaktered gondolja, megvizsgálhatja a férfi maszkját.

**Hazukage Kurono** Kedd Júl. 04 2017, 16:32

Minden lehetséges szövetségest kiszabadítva a csapat a tovább halad a folyosón. ~Mik lehetnek ezek a hangok? ~ Teszi fel magának a kérdést hősünk, viszont tovább haladva a válasz a kérdésre egyre inkább kezd megformálódni, a helységbe érve pedig egyértelművé válni. Sok ellen, és sok fegyver ami hasznukra lehet a kiszabadulásban, de jelenleg Kurono legfőbb célja nem az, hogy megszökjön innen, hanem az, hogy megtalálja a Raiken párost, mert anélkül, mint említve lett egy tapodtat sem hajlandó mozdulni. ~Merre lehet?~ Szemeivel az épülettörzset vizsgálja hátha valamelyik cipekedő ellenél meglátja kardját,de felméri az előtte álló kihívásokat is. ~Sok lehetséges opció van. ~ Vizsgálja körbe az épület részt. ~Ha a gerendákon és oszlopokon futnánk fölfelé...~ Méri fel a szerkezetet. ~...Ott nagyon észrevehetőek vagyunk. Végezni tudnánk mindenkivel, de mindenki elég meggyötört lehet.~ Továbbá Kurono is éhes és hiába a több hetes fekvés, fáradt és megtört a raboskodástól. ~Fussunk fel a falakon? Az meg túl nagy kerülő lenne, és onnan nem tudunk bemenni egy helységbe sem. Mi van ha itt van a fegyver raktár?~ Szemeivel a lépcső sorokat fürkészi és az egy-egy ellent akit esetlegesen meg kell ölni. Ő nem az a gyilkolásszó elveszett ninja. Fölöslegesen sosem ontott vért, de ha muszáj megteszi, és úgy tűnik ezt most sem kerülheti el. Kurono hátra fordul társaihoz, majd végig méri őket. -Mielőtt neki kezdenénk bármilyen akciónak tudom kell mire vagytok képesek. - Itt leginkább a maszkosra néz. Látja, hogy egy robusztus batár állat, de a meditációs tevékenységéből és a maszkból ítélve lehetnek még rejtett képességei, és ezt szeretné nem csak nála, de mindenki másnál kiaknázni. Miután végig hallgatta mindenki mondandóját ismét övé lesz a szó. -Rendben. - Hangja kimért és egyenes.... ~Az istenit, hogy el kell játszanom a nagy vezetőt. ~ Sohasem volt az a vezető típus, de itt most egyértelműen ő az, ő diktálja az iramot, és senki sem fog addig innen kimenni, amíg meg nem találják az ő híres neves kardpárosát. -Mint mondtam a lépcsősorokon fogunk felfelé haladni.- Fordul oda a patkány képű felé. -Elég gyávának tűnsz, de szerintem lopakodni is jól tudsz. Te fogsz elől menni és felméred előttünk valamelyest az utat, ha ellenfelet látsz elbújsz és jelzel nekünk.- Nem érdekli ha a rágcsáló nem akarja, akkor is úgy lesz ahogy ő mondja. Ő fél a legjobban a harctól így nem is fog esztelenül belemenni. -Saya..- Fordul oda nőhöz. -...Vérengző, sexi nőnek tűnsz. Te mész a patkány képű után, de valamennyivel lemaradva tőle. Ha a kis négykézláb mászó jelez, akkor te kiugrasz a rejtekedből és likvidálod a delikvens.- ~Atya úr isten. Ezt már lassan élvezem. ~ Jegyzi meg magában. -Saya után én megyek. Ha ketten vannak, vagy úgy látom, hogy más észre vette Sayát akkor őt én likvidálom...- Hangja továbbra is kimért és határozott. -Saya ha végeztél azonnal újra elrejtőzöl. Én is ugyan így teszek. Utána ugyan ezzel a felállással haladunk tovább.- Aztán a hegyomlás felé fordul. -Te (vagy ha már Kurono tudja akkor a nevén hívja) te jössz leghátul és hátulról fedezel minket, illetve ugyan így beállsz a gyilkolási sorrendbe ha hárman vannak.- Aztán pár lépéssel előrébb lép. -Fontos, ha háromnál több embert van és így nem tudunk velük egyszerre végezni, akkor megállunk és más tervet találunk ki. Illetve figyeljétek a Raikent, aki észre veszi azonnal megáll és int a többieknek. Az ajtóknál megállunk és benézünk mindenhova...- Vissza fordul az embereihez. -Nem megyünk el a Raiken páros nélkül.- Szemeiben látszik a határozottság és ugyan ez mondható el a hangjáról is. Kurono int az embereinek, majd a megbeszélt sorrendben és taktikával indulnak a kommandó útra a lépcsőkön felfelé.

Uzumaki Kushina Pént. Júl. 14 2017, 11:06

[Kurono]

Kénytelen vagy szembesülni azzal, hogy sem a patkányképű nem beszél – bár már tudhatja Sayától, hogy nem is beszél –, sem pedig a maszkos alak, bár ő legalább a maszk miatt képtelen rá, nem pedig egyéb defektus miatt. Mivel korábban nem vizsgáltad meg a maszkját, így annak mibenléte, funkciójának titka rejtve marad előtted. Egyedül Saya tud válaszolni, ezáltal információval szolgálni: – Nos, szépfiú, én magam a genjutsuban volnék jártas. – Kacsint a Villámharcosra.
A fiatal shinobi tervét mindannyinak bólintással nyugtázzák, még a patkányképű is, tehát legalább annyi megnyugvása lehet főhősünknek, hogy ha beszélni nem is képes, legalább az emberi szót érti. A csapat felveszi a felvázolt felállást, viszont indulás előtt még rákérdez a nő: – Mi ez a Raiken páros ami ennyire fontos neked? Egyáltalán hogy néz ki? – A kérdés jogos, hiszen paraméterek megadása nélkül ők maguk sem tudják, hogy egész pontosan mit is keresnek, mire kell figyelniük.
Kurono válaszát és parancsát követően megindulnak a lépcsősoron felfelé; a lépcsősoron hátborzongató érzés söpör végig, ami egyenesen a kövek belsejéből árad. Itt és ekkor érezheti főhősünk, hogy elkezdődött a játék, mely életre-halálra megy. Eddig akár még kényelmes is lehetett számára a börtöncellában való semmittevés, viszont sorsa a tettek mezejére terelődött. Csontjaiban érezheti amint az adrenalin rezonanciába lép képzett, ámbár a több hetes semmittevés következtében elcsigázott izmaival, s azok szinte készen állnak az ösztönszerű mozgásra, mozdulatok kivitelezésére.
Az első fordulót zökkenőmentesen meghódítják, mivel az üres. A második viszont már nem ennyire szerencsés; a patkányképű előre haladva kaparássza a falat, mint ahogyan a patkányok apró lábai is karmolászni szokták az útjukba álló objektumokat, ekként jelezve az előttük lévő akadályt. Saya ekkor felzárkózik hozzá, viszont pont ebben a pillanatban fagyhat meg a vér Kuronoban; vajon lebuktak? Esetleg vége a rejtett minőségnek?
Ekkor ugyanis egy másik alak is kilép a fáklyák fényébe, így máris ketten vannak; a patkányképű viszont nem habozik: csontos könyökével az első alak gégéjét célozza meg, ezáltal ellopva tőle a hangformázás lehetőségét, valamint megfosztva őt a levegővétel lehetőségétől. A második alaknak az első mozdulatából fennmaradt lendületét felhasználva borul neki. Jobbjának tenyerét rátapasztja az ellenfél arcára, elfojtva annak kiáltását, majd pedig szintén ezzel a lendülettel vágja a férfi koponyáját a kőfalnak.
Még mielőtt a másik alak ismét magához térhetne, Saya már körbe is fonta karjaival a férfi nyakát és fejét, majd pedig egy határozott rántással eltöri a nyakát. Karjaiban dajkálja a fejet, s óvatosan, szinte hang nélkül ereszti le a földre a testet, elrejtve azt a fal árnyékában.
A következő lépcsőfordulón viszont a reccsenést hallva, ami szinte visszhangzik az üres falak között, felfülel a következő őr. Az osztag tagjai még árnyékban állnak, még nem fedezték fel őket, de ehhez csak másodpercek szükségesek...

**Hazukage Kurono** Szer. Júl. 26 2017, 15:46

Saya válaszol is hősünknek és, mint kiderült a genjutsuban jártas a hölgyemény. ~ Hát akkor nem álmodoznék rólad. ~ Jegyzi meg magában Kurono, majd felfigyel Saya jogos kérdésére. -Ohh igen. - Mosolyodik el Kurono a tarkóját vakargatva.
-Egy kard páros, nem hagyományos katana vagy ilyesmi. Egyenes kétélű pengék. Az egyik pengéje fekete, míg a másiké fehért,de kissé zöldesnek is tűnhet. Teljesen ártalmatlanok. - Mondja mosolyogva. - Csak a szívemhez nőttek.- Jegyzi meg a végére, kissé humorosan, majd elkezdődik a kitervelt akció. A lépcsősorokhoz érve Kuronot kirázza a hideg és bőr kissé libabőrős lesz az őt átható érzéstől. Szíve gyorsabban ver, és agya is jobban bepörög az izgága gondolatoktól. A hév, az érzés, mely minden shinobi és kunoichit magába kerít. A bevetés kezdetének érzése, ami felcsigáz mindenkit. Teste ösztönszerűen cselekszik és haladnak rejtekről rejtekre a lépcsősorokig, ahol az első fordulót zökkenő mentesen veszik, viszont továbbra sincs nyoma a Raiken párosnak. A második fordulónál viszont, már akadályba ütköznek, és a patkány képű a falat kaparászva jelzi az előttük lévő akadályt. ~ Legalább érti a feladatát. ~ Jegyzi meg Kurono magában, és várja, hogy terve zökkenő mentesen haladjon. Felkészült, hogy ha akcióba kell lendülnie és kíváncsian figyeli az eseményeket a fal árnyékából. Saya felzárkózik a rágcsálóhoz, de ekkor még egy őr lép ki a sötét homályból egyenest a fáklyák fényébe. ~Lebuktunk? ~ Agya végtelen forgásba kezd, cselekvések ezrei fordulnak meg a fejében, de ilyenek benne voltak a tervben szóval támadásra készen áll, hátha esetlegesen egy harmadik személy is felbukkan. ~ Indulj már Saya. ~ Kurono meglepetésére a rágcsáló ugrik ki elsőnek és precíz, ámbár szintúgy a fickóhoz illő harcmodorral esik neki az első egyénnek, könyökével a gégéjét ütve, majd a másik feje landol végül a kőfalba. ~ Csodálatos. ~ Mosolyodik el Kurono, mikor Saya is körbe fonja az ébredező őr fejét megadva neki a végső kegyelemes kivégzést. A következő lépcsőfordulónál viszont áll még valaki, aki felfigyel a mészárlás halk reccsenéseire, ami csak úgy visszhangzik az üres falak között. ~ A fenébe. ~ A terve megborult bár csak részben, viszont ez az őr a harmadik egyén, és ez már Kurono dolga. ~ Én jövök. ~ Határozza el magát, majd akcióba lendül. ~ Gyorsan. ~ Jegyzi meg magában, majd egy fél tigris pecsétet formál. ~ Ha jól gondolom, akkor a chakra blokkoló hatásnak csak cellán belül kellett érvényesnek lennie. Itt már nem lép életbe. ~ Következtetései reméli helyesek és használná a Rai Shunshin no jutsu, ami a sima Shunshin villám elemmel való ötvözése, ami a legkedvezőbb elemi ötvözés ehez a technikához, hisz a használója olyan gyors lehet akár a villám és ez alól Kurono sem lehet kivétel. Egyenesen az őr elé kerül és öklébe vezeti a villám elemű chakráját, ami immáron egy bokszkesztyűt formál. Ez Kumogakure második alapvető ninjutsuja a Raiton: Raiken. Az őr esetleges meglepődöttségét kihasználva az őr szívét célozza, ami az áramütés hatására egyből megállhat ezzel elvéve ártatlan kis életét. Ha elmúlt a további veszély, akkor int a többieknek és átnézik az őrök felszerelését, egy pár kunai és shuriken esetlegesen robbanójegyzetek, füstbombák, drótok, mind mind jól jönnének a jelen helyzetben. Amennyiben továbbra is fenn áll bármilyen veszély lehetősége, akkor vissza húzódnak a fal árnyékába, illetve ha egy negyedik ellen van, akkor azt a maszkos fickónak kell a terv szerint is rendeznie.

Uzumaki Kushina Csüt. Aug. 03 2017, 23:22

[Kurono]

– Te most kajakra egy kardpárosért dobnád el az életed, sőt, a miénket? Miért cserébe segítenénk neked a kard visszaszerzésében? És azért hülyének ne nézz, légy oly' kedves!– Förmed rá a fiatal shinobira társaságuk egyetlen nőnemű tagja, még mielőtt megindulna ténylegesen a bevetés érdemi része.
Ami, valljuk be, egy igazi katyvasz – úgy tűnik, Kurono alábecsülte a patkányképű shinobit, de talán még sosem hallotta a mondást, hogy ne ítélj külső alapján, bár talán az alábecsülés még mindig biztonságosabb, mint az ellenkezője. Jelen pillanatban nem érezteti magát a negatív következmény, így hát igencsak szerencsésnek mondható, hogy a patkányképű shinobi vezette a sort, akit a genjutsuban jártas Saya követett, szintén fizikai támadással – itt talán már gyanúsnak kellett volna lennie, hisz mindösszesen Saya az egyetlen, akinek a képességeiről bármit tudhat, de ez az információ már elég lehetett volna ahhoz, hogy az egyébként genjutsuban jártas, hosszú raboskodás után leharcolt fizikai állapotú kunoichi fizikai támadása egyáltalán nem rendhagyó.
Ezek a felfedezések azonban túl későn történnek: egész pontosan akkor, mikor chakrát próbálna használni. A feltételezése, a gondolata, hogy a chakrablokkoló hatásnak csak a cellán belül kellett érvényesnek lennie nem előzte meg egy legalább alapfokú ismeretgyűjtés: valóban, a cellában ténylegesen érvényes volt a chakrablokkoló, melyet a folyamatosan rongálódó, megrepedező és beomló kövek, leszakadó mennyezet meggyengített, majd teljesen fel is oldott, azonban ez a rész még ép. Érdemes lehet továbbá megjegyezni, hogy a rabok szállításánál, főleg, ha tömegekről van szó, nem igazán ildomos a chakrablokkoló bilincsek alkalmazása: itt csakis a shinobivilág legsimlisebb, legádázabb, legkegyetlenebb alakjai vannak, ami evidens, hiszen a börtön minősítése is fegyház.
Így viszont a tervezett gyorsaság elmarad; helyette a teste egyszerű gyorsaságával mozog, miután ráeszmél, hogy a chakrafelszabadítás műveletét sikertelenség fogadja; a teste csak ezen tény tudatosulásával tud mozgásba lendülni, így némileg elkésve:
– Kiszabadultak a rabok!!! – Hangzik fel a csatakiáltás a Kurono elé érő őr szájából. A hang szinte ezerszer visszhangzik, így hát nem is csoda, hogy hirtelen minden szempár feléjük szegeződik: lebuktak.
Kurono még eldöntheti, egész pontosan milyen sorsot is szán az őrnek most, hogy a chakraművészet eszköze nem szerepel a listán. A férfi övén viszont megcsillan egy teli shuriken tok, a hátán pedig mintha egy katana lenne tokjában, de ebből a szögből nem tud főhősünk többet megállapítani.
Ami a mozgásuk irányát illeti: haladhatnak felfelé a lépcsőn, tovább folytatva eredeti útjukat, vagy pedig elindulhatnak arra, ahonnan ez az őr is megjelent, ugyanis a beszögellés egy szűk járatra nyílik, de setleg megindulhatnak visszafelé is, egész konkrétan a beomlott és omladozó rész fele, amiről Kurono már tudhatja, hogy ott tudja használni a chakráját – mindenesetre valamerre azonnal el kellene majd mozdulniuk, ugyanis 30 másodpercen belül egy embernagyságú tűzgolyó csapódik be pont oda, ahol ők állnak.
Mindeközben egy tucat shinobi indul meg az irányukba, de ekkora távolságból (kb. 20-25 méter) ilyen látási viszonyokban nemigazán tud róluk mit leszűrni. A fejük fölött mozgó alakokból ítélve viszont a raktárrészt kipakoló emberek mozgása jóval felgyorsult.
A kérdés már csak az, merre lép Kurono.

**Hazukage Kurono** Csüt. Júl. 26 2018, 13:33

-Őőő igen. - Mondom Sayának még az akció érdemi része előtt. -De ha segítesz odakint a tengerparton meghálálom. - Mosolyodom el, egyértelmű arckifejezésem egyértelműen elárulják perverz gondolataim.
Aztán megkezdődött a bevetés és valljuk meg igen szarul sült el a dolog. Persze mindenki elvégezte a dolgát, mindenki, kivéve Kurono. ~ Baka!~ Jegyzem meg magamba. -Kiszabadultak a rabok!- Hangzik el a felkiáltás, de Kurono már nem tudja befogni az ipse száját. - Én inkább futottam volna. - Mosolyodom el amolyan gonosztevő módra, majd egy egyszerű, hirtelen "sita" mozdulattal töröm el drága barátunk kiálló kis ádámcsutkáját. -Ezeket elveszem. - Mondom sietősen, majd a térdre rogyó ürgéről letépem a shuriken tartó tokot, és bal kézzel kihúzom a katanát. - Áááá!- Jó színész módjára kiabálok, mint ha eltalált volna és felgyulladnék, de persze elrugaszkodom el a tűzgolyó elől az utolsó pillanatban és a szűk járatba beugorva a falhoz tapadok, egy pillanatnyi hatásszünetet hagyva a támadóknak, hogy had bízzanak a sikerükben. A kövek nagyon jól végig vezetik a felettük lévő födém rezgéseit, amire Kurono is felfigyel. ~ Hohó. Ott nagyon pakoltok valamit. ~ Nem is vesztegetem az időmet felfedve magam kiugrom a fal mögül, és ha jött valaki, aki pont előttem volt hát az istenek nyugasztalják, mert annak annyi, helybe félbe is vágom. Csak hát az a baj, hogy ezek, mint a nyulak valószínűleg úgy kufircolják át az éjszakát annyian vannak, de hát Kirigakure fegyházától mást nem is lehet elvárni. Tovább nyomulok előre. - Na jöttök? - Kérdezek vissza bohókás hangnemben a többiekre, akik valószínűleg vagy fedezékbe húzódtak, vagy már el is tűntek, vagy jobb esetben már Kurono előtt akcióba lendültek. Felfelé haladva kitudja hányan jönnek, de akik elég messze vannak és van időm a frissen zsákmányolt shurikenekért nyúlni, akkor annak a torkába hajítok 1-2-őt, hogy megakadályozzam abban, hogy az esetleges még percekkel ezelőtti frissen megivott szaké a gyomorba jutva megártson embereinknek. ~Remélem még az utóíze finom volt. ~ Jegyzem meg magamba, ha a shuriken találatot ér.
Amennyiben ez az opció nem szerepel az áldozatok kivégzésének listáján úgy marad a hóhér szerep és levágnék mindenkit aki az utamba áll fizikálisan. Esetlegesen gyomor műtét, agyműtét és végtag leválasztás vállalok és ezek szerepelhetek a kuncsaftok igényei között. Ezek megválasztását az előrehaladási szándék és a kuncsaftok mozgása határozza meg. Egyéb igényeket a bajtársaim látnak el. Azt hozzá tenném, hogy a végtag leválasztáshoz jár egy bungu jumping is a mélybe a korlát nélküli lépcső lehetőségeit élvezve amolyan plusz szolgáltatásként. Sajnos ilyenkor van annyi hiba lehetőség a dologban, hogy hajlamos vagyok elbambulni, ami most is bökkenő lehet, ha belegondolok, hogy Sayának miképpen fogom ledolgozni a tartozásom a homokban. Lehet egy törülköző nem ártana, mert nem szeretek homokos lyukba ki-be járni. Sajnos a felém érkező technikák ügyében nem tudok sok mindent tenni a chakrám nélkül, és ha lenne rá időm el is küldenék mindenkit érte melegebb éghajlatra, de hát erre nincs időm. Na szóval ha valami jutsu érkezik, akkor azt köszönöm nem kérem, és a falhoz lapulva megvárnám amíg elhalad az égi áldás, akár csak egy vihar esetében. Ha látom és észreveszem, hogy huu baszki ez sajnos akkor is elér, akkor mint a félős kisgyerek levetem magam és a lépcsőbe kapaszkodom, mint aki a pincébe bújik a hurrikán elől, majd felhúzva magam levágok párat azok közül akik időközben a helyemre pályáztak és nyomulok tovább feljebb a lépcsőn, mert már csorog a nyálam a kardjaimért.

**Hyuuga Shakaku** Hétf. Okt. 29 2018, 20:15

//A kalandot KM-ként átveszem.//

Kurono terve, mely szerint kardot ragad és nyers erővel indul meg ellenfeleivel szemben, kivágva magát a kellemetlen, sőt, egyenesen életveszélyes szituációból – legalábbis pusztán abból kiindulva, hogy chakrát nem tud használni jelenleg, illetve az ellenség többszörös túlerőben van, folyamatosan dobálva feléjük a különböző életkioltó tényezőket -, igencsak különös reakciót vált ki a „csapatból”. Saya, aki a kompánia szószólója is lehetne, nem is csoda, hogy értelmezhetetlen, artikulálatlan ordítással veti magát be a járatba.
Kurono mindebből csupán az első pár másodpercet hallhatja, ugyanis a következő pillanatban - mikor ő már felfelé tartva szedné gyors egymásutánban az élesen recézett, kidolgozatlan lépcsőfokokat – kerülgeti az irányába elhajított dobófegyvereket: sikeresen kerül el három shurikent, valamint eredményesen hárít két kunait, amit egyértelműen azzal a célzattal indítottak el, hogy bizony torkon találják majd vele főhősünket. Ezen támadások kivédéséhez chakrahasználat nem volt szükséges, itt elég a puszta fizikai képzettség, illetve a reflex, amik a hosszú raboskodás után is jelen vannak a fiatal shinobiban. A hosszú évek gyakorlata azonban nem tudja teljesen elsimítani a fizikai leharcoltságát, amit a börtönéletnek köszönhet, elvégre ez nem éppen egy rehabilitációs központ, ahogyan az sem éppen könnyít a helyzetén, hogy fölfelé kell harcolnia, illetve hárítania és haladnia is egyszerre.
Azonban a fizikai készségek, képességek csak ennyiben tudnak neki segíteni, illetve ennyiben tudnak a számára védelmet jelenteni: a dobófegyver hárítható pengeéllel, a tűzgolyó viszont nem - chakra nélkül nem.
- Te baromarcú, ezt ugye te sem gondoltad komolyan?! – Hallja még Saya rikácsolását az előző lépcsőfordulóról, aztán a következő pillanatban csak annyit érzékelhet, hogy a nő szavai visszhangozva kolompolnak a fejében. Nem, ez nem genjutsu, nem illúzió által okozott téves hanghatás, hanem a fejsérülése által okozott képzet.
Hogy milyen fejsérülés?
Amilyen gyorsan vetette be magát a közelharci feltörekvésbe, olyan gyorsan kapja be az egyik legelső távolsági technikát: egy ilyen nyílt terepen, ahol a fedezék ritka, mint a fehér holló, bizony ez sajnos elkerülhetetlen és egyben evidencia is. Amikor az ellenség tisztában van azzal, hogy a kitörni szándékozó rab nem képes chakrát használni, és kizárólag a közelharci tusa az esélye az életben maradásra, úgy az ellenség miért is lépne a közelébe, mikor a magasból szórhatja reá a pusztítás legkülönbözőbb módját? Miért rántana kardot és legyintene felé, ha a biztonságosnak mondható távolból indíthatja útnak a tüzet, vagy akár más elemi poklot, szétzilálva és eltiporva a fiatal rabot?
Nem csoda hát, hogy az egyik első tűztechnika, ami nem különös, sem hatalmas, sem erős, - mégis chakraképződmény! - ami betalál. Egyedüli szerencsére Kurononak, hogy nem közvetlenül a saját testét éri, nem a fejét viszi le, sem pedig a mellkasának a közepébe éget lyukat, de még csak nem is lábait, karjait marja feketére. Pedig közel volt, nagyon közel.
Talán az istenek óvják a fiatal shinobit, ugyanis mindösszesen a közeli falba csapódik, egyenesen a kőzet és a tartógerendába, ami ott van vészjóslóan közel Kurono fejéhez, mert jól tette, hogy meglapult – bármennyire is balgaság, hiszen nincs hol megbújni, nincs mi, ami mögött menedéket találna -, mivel csupán ez az, ami megmenti életét.
A tűzgolyó viszont bünteti, ahogy talán az istenek is makacs büszkeségét, ugyanis annak ellenére, hogy nem őt éri közvetlenül a becsapódás, a tűzképződmény olyan lendülettel ér céltalan céljába, hogy mind a tartógerenda fája, mind pedig a kő csipkézett része lepattan, letöredezik, kirobban a helyéről, és egyfajta szilánkhalmazként, repeszként indul útjára, eltalálva a tűztechnika szánt recipiensét. Ez a repeszáradat viszont még mindig jobb, mint a tűztechnika maga, a repeszek okozta seb még gyógyítható, az elégett koponya és agyvelő nem pótolható.
A repeszek ugyanis telibe kapják Kuronot: érzi, amint a törmelék arcának jobb oldalát áttépik, megszaggatják, mintha murván húznák őt végig tehetetlen állapotban. Szájüregét elönti a vér, amit gyorsan ki kell köpnie, hogy levegőt tudjon venni, és a színtiszta vérköpetben szikla, illetve famaradványokat is láthat. Jobb szeme csodával határos módon menekül meg a csapástól, de a szemöldöke felett mély seb keletkezik, és az abból eredő vért gyorsan törölnie kell, nehogy a szemébe folyva elvakítsa őt. A füle cseng először, aztán fokozatosan tér vissza a hallása. A hallása, és egyben térérzékelése is: ahogyan a feje fölött cikáznak a villámok – amik nem is villámok, csupán a fáklyák fénye csillan meg a fémeken különös és vészjósló módon -, zúdulnak a lángok, és még ki tudja, mi, ő érezheti, hogy valami, vagy legalábbis valaki a bokáját megrántva lehúzza őt több lépcsőfokkal is.
Először azt hiheti, hogy ellenség, vagy valami lidérc, azonban láthatja, hogy a patkányképű az, aki próbálja biztonságba húzni – de itt ilyen hely nincs, ezt is hangsúlyozza a fejük fölötti falról lepattanó fémtárgyak tucatja.
Így, a lépcsősoron heverve tényleg érezheti a felettük lévő shinobi hadtest mozgolódását, visszafelé pillantva pedig Sayát láthatja, amint behúzódik a járatba, amin keresztül előttük termett az ellenfél, akit még sikeresen kivont a forgalomból Kurono. A nő guggolva integet valaki felé – de nem Kurono felé, épp ellenkezőleg. Ekkor érezheti Kurono, amint a léptek zaja, a léptek dörgése nem csak felülről érkezik, hanem az alsó szekcióból is: a lépcsőn fölfelé haladva közel tíz rab jelenik meg, különféle állapotban, de innen Kurono nem látja őket pontosan. Csak azt, hogy abba a járatba ugrálnak be, egyenesen vetődnek, ahol Saya is meghúzza magát.
Mindeközben a több szinttel felettük lévő központi őrterem felől – ahonnan pakolják ki a felszerelést – a mélybe vetett kábelek megfeszülnek, és elkezdenek a mélyből felhúzni valami rakományszerűséget, de innen Kurono nem láthatja, hogy mi az.
Melyik irányba lép tovább a fiatal shinobi?

//Fizikai állapot: 81% - fejsérülés, halláskárosodás, szédülés, vérző sebek a fej jobboldalán, zúzdások a test többi részén a lépcsőfokokon való elterülés végett,
Chakra: blokkolva,
Felszerelés: nála van még 10 shuriken, 1 katana.

Ajánlott tartalom

Kirigakure Fegyháza

Kirigakure Fegyháza

Re: Kirigakure Fegyháza

Re: Kirigakure Fegyháza

Re: Kirigakure Fegyháza

Re: Kirigakure Fegyháza

Re: Kirigakure Fegyháza

Re: Kirigakure Fegyháza

Re: Kirigakure Fegyháza

Re: Kirigakure Fegyháza

Re: Kirigakure Fegyháza

Re: Kirigakure Fegyháza

Re: Kirigakure Fegyháza

Re: Kirigakure Fegyháza

Re: Kirigakure Fegyháza

Re: Kirigakure Fegyháza

Re: Kirigakure Fegyháza

Re: Kirigakure Fegyháza

Re: Kirigakure Fegyháza

Re: Kirigakure Fegyháza

Re: Kirigakure Fegyháza

Re: Kirigakure Fegyháza

Re: Kirigakure Fegyháza

Re: Kirigakure Fegyháza

Re: Kirigakure Fegyháza

Re: Kirigakure Fegyháza

Re: Kirigakure Fegyháza