Hiro Oyama

/Bocsi ha kicsit uncsi lett, de megint bele kell jönnöm az írásba.../

-Készen van már?
-Majdnem, még pár perc! Sajnos kezd fogyni a fekete festék, de pont elég lesz!
A szoba csendjét csak a tetováló tű sercegése törte meg. Egy fekete galamb profilból, karmai között egy kunai kés. Ezt tetováltatta Hiro a bal alkarjára.
-Na jólvan, készen vagyunk. Pár napig gyógynövényekből készült kenőccsel kell kenegetni, hogy gyorsabban begyógyuljon.
-Rendben, köszönöm. Itt a pénz amiben meg egyeztünk. - És át adott Hiro 50 ryou-t a mesternek.
-És most merre lesz az út?
-Van egy kis elintézni valóm Iwagakure-ban... - mondta Hiro, fejére húzta a kapucniját, és kilépett az épületből az esőbe.
Az utóbbi pár hónapot csendesen, visszavonultan töltötte a Tea országában, egy kis tenger melletti faluban. Azonban pár napja kapott egy levelet. Természetesen az álnevére címezve.
 
Kedves Yakomoto!
Fontos kérésem lenne tőled! Pár napja betörtek a család ősi temetkezési szentélyébe, és el lopták az egyik ősi Budha szobrunkat. Tudom hogy nem vagy vallásos, de csak hozzád tudok fordulni! A helyi szervek persze nem tőrödnek az egésszel. Szörnyű ami itt megy! Mióta Sunagakuret ostromolják a seregek, a közbiztonság nem ér semmit.
Várom a jelentkezésedet.
 
Üdvözöl
Miko
 
Miko, Hiro egy régi barátja, még Iwagakurébol. Ő volt az egyetlen aki ki ált mellette, amikor elhagyta a falut. Sajnos senki sem hitt Hironak, így életfogytiglani börtönre lett, ítélve, de nem várta meg az eredményt, és még az ítélet kihirdetése előtt meg szökött.
A Tea országából az út Iwagakuréig 1 hónap volt. Ez idő alatt vándor papnak álcázta magát. Találkozott egy kisebb (5 fős) pap csoporttal akik a kő sivatagba indultak meditálni és elvonulni a külvilágtól. Velük jutott el Iwagakuréig. Mivel a ninják nagy része külhonban volt, ezért könnyű volt át jutni az őrségen. Megkereste a barátja házát.
Miko, egy 25 év körüli lány volt, érzelmileg nem közömbös Hiro iránt. A haja barna, és lófarokban hordta. Egy fejjel alacsonyabb mint Hiro, halvány barna szeme van, és kedves hangja.
-Jaj de örülők hogy itt vagy megint. - mondta a lány, és át ölelte a fiút. - Sajnos a szüleim azt hiszik, hogy jogtalanul ölted meg azt a medikus ninját, és a falu árulójának tartanak. De szerintem igazad volt! Nem volt más választásod.
Hiro ugyanis azért került bajba, mert egy medikus ninját megölt, aki megpróbált elmenekülni a csata sűrűjéböl, és ezzel négy ninját küldött volna a biztos halálba. A fiú megölte egy eldobott kunai-al, hogy meg tudja szerezni a felszerelését, és ezzel megmentse a társait. Persze a faluban rögtön az terjedt el, hogy önös érdekekből tette azt, amit tett.
-Én is örülök hogy látlak. De nem tudok sokáig maradni. Gyorsan mond ell mi történt, aztán már megyek is tovább. Nem ígérek semmit, de amit tudok meg teszek.
-A lényeg az az, hogy a szobor, ami a családi sírboltban volt, egy kisebb vagyont ér. És a hatóságokra nem lehet számítani. Ezért fordultam hozzád! Szerintem Kushida volt. Már rég óta meg akarta venni, mert szerinte még száz éve, az ő családjától loptuk el. Persze ez hazugság! Elmennél hozzá?
-Persze utána nézek. De nem ígérek semmit. Ha meglátom hogy van a házában egy ilyen, elhozom, megnézed, ha nem az akkor vissza viszem. - ezzel befejezte Hiro a mondandóját, sarkon fordult, és elhagyta a házat.
Ismerte Kushidát. A városi tanács tagja, pénzes férfi. Életen túl, de halál előtti férfi, de ettől még veszélyes ellenfél lehet. Persze Ő tuti nem fog harcolni, sokkal inkább a testőrsége.
Amikor Hiro elérte a házat elcsodálkozott. Tudta hogy gazdag, de régebben nem volt ilyen fény űző háza. Kb. negyven méter magas lehetett, több emeletes palota. A telek körül három méteres beton fal emelkedett. A bejutáshoz komoly elszántág kellet, de még így se biztos hogy bejut.
Tudta hogy gyakran járnak Kushidához papok, ezért várt egyet. Pár nap után mikor végre megérkezett, elkábította, meg kötözte, és fel vette az alakját. Csak a friss tetkója sajnos látszott. Annyi baj legyen gondolta, azzal ell indult a főbejárat felé.
-Áj, ki vagy? - kérdezte az egyik biztonsági ember.
-A társaim nem tudtak el jönni, betegség miatt, most nekem kellet jönnöm.
-És mi az a cucc a karodon? - kérdezte egy másik őr.
-Ez a béke és a háború szimbóluma. A béke erősebb a harcoknál. - válaszolta a fiú higgadtan.
-Jólvan, majd a bentiek közül valaki elkísér.
A kertben szépen ápolt fű fogadta Hirot. Középen egy szökőkút volt, mellette kertészek dolgoztak. Lassan ment le a nap is, így egyre kevesebb lelkesedéssel gondozták a növényeket. Inkább csak ültek, és beszélgettek.
-Az az új szerzeménye. Nekem gyanús hogy honnan jutott hozzá. - mondta az egyik kertész, de mikor meg látta a papot, rögtön befejezte mondandó valóját, és kapával neki állt szöszmötölni.
Amikor elért a házhoz az egyik őr megalította és megmotozta, hogy nem-e hord magánál valami fegyvert. Természetesen most csak a terepet méri fel, nem pedig ölni jött. Ezután bevezették a házba, a főnökhöz.
A ház nagyon tágas volt. Mindenhol dísztányérok és kardok sorakoztak a falakon, polcokon. A legtöbb gyertyatartó, kilincs, korlát arany vagy ezüst bevonattal volt el látva.
-Rendben van, bemehet. – mondta az egyik ajtó előtt álló őr, és betesékelte a szerzetest egy sötétt, gyertya fényel megvillágitott szobába. Az ágyon egy kicsi, öreg, kopasz férfi feküdt.
-Áááh, atyám! Végre megérkezett. Kérem, üljön le, üljön le! – és egy párnára mutatott a földön.
-Úgy érzem hogy hamarosan el jönn értem a halál angyala, de nem szeretnék úgy el menni, hogy nem gyóntam meg a bűneimet.
-Hát, hogyha gondolja, felőlem kezdhetjük. – mondta Hiro, majd a szerzetestől lopott ruhában talált füstölők közül meg gyújtott párat és a szoba különböző pontjain helyezte el azokat.
Ameddig Kushida beszélt és beszélt, a fiú a lépések zajait hallgatta, probálta kifigyelni hogy pontosan hány őr van a házban, milyen gyakran váltogatják egymást meg egyébb rutinokat.
Lassan már három órája volt ott, amikor végre el mehetett. Úgy gondolta, hogy valahogy még vissza kellene jönnie nézelődni, ha máshogy nem egy kertész képében, amikor észre vette, hogy a falakon négy-őt méterenként egy-egy, sárányokat ábrázoló festmény vagy kárpit van. Ezzel már lehetne mihez kezdeni.
Másnap keresett a ház körül egy elhagyatottabb helyett. Hajnalban néhány sziklát körbe pakolt, hogy elrejtse vele a búvóhelyét, majd a  Sárkány kémlelő techinával három napig figyelte az épületben zajló eseményeket, őrség váltás, szolgák napi rutinjait, stb… Ezek alapján úgy érezte hogy hajnalban, három-négy óra között a legjobb behatolni az épületbe. Olyankor már az őrök is csak óránként váltják egymást, és azok is fáradtak, a személyzet alszik vagy részeg mámorban van.
Az első akadály a falon való bejutás. Ezt egy egyszerű, a Doton: Shinjou Zanshu no Jutsu // Föld elem: Lefejező jutsu-val megoldotta. Majd hangtalanul eljutott az épületig. Ott ismét a Sárkánykémkedő technikával körül nézett az épületben, majd bement. A chakráját a lábába irányítva felmászott a plafonra, ott pedig négykézláb ment végig a folyosón. Mivel sötét volt, az alatta lévő őrök semmit nem vettek észre.
A harmadik emeleten egy kis egyszemélyes szentélyben talált rá a szoborra, amit keresett. Mikor lemászott a tetőről, a fa padló egy hatalmasat reccsent. Remélte, hogy senki sem hallotta meg, de a folyosókról nem hallott semmi mozgást. Megfogta a szobrot, de az a kezében el kezdett izzani, és meg égette a tenyerét. Ijedtében eldobta azt és hatalmas puffanással, csörömpöléssel a padlóra esett. Szerencsétlen Buddhának letört a feje. Erre persze az őrök is felfigyeltek, majd hamarosan léptek zaja törte meg a csendet. Valószínűleg azt hitték, hogy valami leesett az egyik polcról, nem is siettek a helyszínre. De Hiro most csapdába esett. Mikor feltűnt az első árnyék az ajtó élőt, a fiú át rúgta a bambusz ajtót és ettől a mögötte álló férfi hanyatt esett, de nyomban fel is állt.
-RIADÓ! RIADÓ! BEHATOLÓ! – kiáltotta. Ez után minden lámpa felkapcsolódott és a csendes éjszakát nagy nyüzsgés törte meg.
-Doton: Kootetsu Karada // Föld elem: Acél bőr – alkalmazta Hiro egy gyors kézmozdulat után. Gyors felkapta a szobor két darabját, majd elkezdett rohanni.
-Állitsátok meg! föld elemet használ! Nem szabad kijutnia az épületből! Ki tudja, milyen föld technikákat ismer! – kiáltozott az egyik őr, és a folyosó lassan megtelt az őrséggel. A felé repülő kunaiokat és shurikeneket vagy kitéréssel, vagy a szikla keménységű karjával védte ki.
Sikerült lejutnia a második emeletre, amikor tíz őr ált előtte teljes fegyverzetben. Az egyik már épp kézjeleket kezdett mutogatni, amikor Hiro rákiáltott.
-OKÉ, OKÉ! ELÉG! Itt van a kiba**ot szobrotok. Tartsátok meg. – mondta, amjd letette a fejet és a testet a földre. Az acél bőr technikát feloldotta, de csak a felső testén, a lábán még mindig szikla keménységű volt. Közben beérkezett az üldöző csapat, és egy eldobott shuriken pont eltalálta a hátát a jobb lapockája és a gerince között. Hatalmas ordítás, folyt a vér a padlóra, amikor kihúzta a hátából. Ekkor az egyik őr mögötte megszólalt.
-Utolsó kívánság?
-B*szátok meg! – mondta. Látta, hogy a szemben lévők fegyvereket készülnek felé dobni, a mögötte állót a kemény lábával sípcsonton rúgta, az egyik karját a válára dobta, majd megfordult, hogy az őrt találják el. A jobb karja nagyon sajgott, nagy erő feszítés kellet hogy használni tudja. A halott testet gyors eldobta, mikor látta, hogy elindulnak felé az őrök. A bal kezétt végig húzta a vérző hátán, majd a Idéző Jutsu // Kuchiyose no Jutsu-val megidézett két vérebet. Azok rá vetették magukat a szemben lévő tíz őrre, majd Hiro lendületből hátra fordult, és a Katon: Goukakyuu no Jutsu-val egy hatalmas lángoló golyót küldött a másik tíz őr felé. Nem várta meg az eredményt, felkapta a szobor két maradványát és futásnak eredt. Az épület lángokban állt. Alkalmazta a fürge test technikát és gyorsan elhagyta a helyszínt.
Az épületen kívül meg állt, és nézte, ahogy a lángok felemésztik az épűletett.
Másnap visszament Miko házához és visszaadta a szobrot.
-Jaj köszönöm szépen. Igazábol maga a szobor nem ér sokat, hanem ami benne van. – mondta a lány, majd egy kalapácsal széttörte a tömörnek tűnő fejett. Abbol egy csomo ékszer és pénz hulott alá.
-Ezt neked adom, amiért visszaszerezted az örökségünket. – mondta, majd Hiro kezébe nyomott egy köteg pénzt.
-Öhm… Köszönöm szépen, de most mennem kell. Nem lenne szerencsés ha sokáig itt maradnék a faluban.
-A mai napott biztos nem töltöd itt? – kérdezte a lány majd a srácra kacsintott.
-Hát egye fene. – mondta, majd bementek a lány szobájába. Az ajtó aznap már nem nyilt ki többet.