Katsumoto Hiro

Név: Katsumoto Hiro
Ország: Amegakure no Sato (Eső Országa)
Rang: Genin (Speciális - Jutsetsu)
Kor: 15
Nem: férfi
Felszerelés:

5 db shuriken
5 db kunai
10 db robbanó cetli

Pénzösszeg: Tanács által meghatározott

Kinézet: Szokatlanul sötét íriszei valami meg nem fogható, a mélyben bujdosó gonoszt sugároznak a külvilág felé. Érzelemmentes arckifejezése tökéletes misztikumként állítja be egy ismeretlen szemében. Ezüst színű, félhosszú hajával kitűnik a szürke tömegből, még akkor is, ha manapság ez a hajszín jóval elfogadottabb, mint a múltban. Bal szemét egy furcsa heg szeli keresztül, ami bal orcáján furcsa, ismeretlen kanji-ra emlékeztető hegként végződik. Ruházata változatos; "civil" életében az egyszerű vörös ing és nyakkendő párost preferálja legjobban, míg az edzéseken sötét, szülőfaluja emblémájával ellátott ninja ruházatot, hozzá egyszerű rövidnadrágot, kiegészítőként pedig jobb lábán védő kötést hord.

Magasság: 175 cm
Testsúly: kb. 69 kg

Jellem: Visszafogott és csöndes beállítottságú. Kora ellenére megfontolt és komoly, egyetlen szociális hibája, hogy mesterén kívül senkivel nem alakított még ki baráti viszonyt. Az arcán éktelenkedő heg ellenére mindig is nagy sikere volt a vele egykorú lányoknál, de a velük lebonyolított felületes beszélgetéseket mindig hidegen "berekesztette", hallgatva mestere tanácsára, miszerint "Ennyi idősen fontosabb az edzés, mint a nagy Ő utáni kutatás", nem mintha nagy nőcsábász hírében állna. Szabadidejét képességei fejlesztésére és könyvek (filozófia, metafizika, matematika) kiolvasására szenteli.


Ki az igazi gonosz? Ki szolgált rá erre a negatív jelzőre és ki olyan kegyetlen, hogy ezzel az átkozott névvel kelljen leélnie az életét? A kérdés jogos és a válasz mindig meglepő, de felhívom az olvasó figyelmét, hogy ebben a történetben a gonoszt létrehozták és nem magától bukkant fel, magával hozva a perzselő napot és a csontfagyasztó jégkorszakot. Nem... Nem ilyen egyszerű. Mint minden korszaknak és emberéletnek, ennek is van egy kezdete és egy szörnyű vége. Szörnyű, mert az emberi mérce szörnyűnek titulálta és amíg senki nem múlja felül, addig ez a titulus fogja mozgatni a hosszú szálakat.

A Medvék Országa
Kezdetek...

Tao szemei felpattantak. Újabb hat óra alvás áll mögötte, újabb éjciklus. A fiatal harcos teste egy másodperc alatt megdermed és a Kio haláláról szóló álmának emlékei újabb támadást indítanak elméje felé. Akaratlanul is megfordul ágyában és Kio alakja után kutatva, mint a mesterszobrász, próbálja ujjaival érzékelni a nő testi közelségét. Két hete támadtak először a rémálmok és úgy érzi, hogy mentális ereje a végéhez közeledik - már nem bírja sokáig. Ha az álmok nem tűnnek el, megfog őrülni.

Itt van. Nem tűnt el. Nyugodtan, édesdeden alszik, halkan, nyugodtan lélegezve. Tao gyors szívdobbanásai mérséklődnek és újra párnájába dől, mély levegővételek kíséretében. Az álom, melyben Kio-t, az ő egyetlen szerelmét öt eltorzult arcú gyilkos becsteleníti, majd öli meg, egy hideg késszúrásnál is fájdalmasabb emlékként sejlik fel a szeme előtt. Valóságként élte meg és még mindig óvakodik szem elől téveszteni szerelmét. Mintha attól félne, hogy az ágyból hirtelen mohó karmok bújnak elő és rántják magukkal hitvesét. Öt perc a néma szobában és úgy érzi, nem bírja tovább, muszáj járnia egyet, hogy felfrissítse gondolatait és kitörölje a rémálom homályos emlékképeit elméjéből. Óvatos mozdulatokkal kell ki az ágyból és a tovatűnő homályban megtesz néhány bizonytalan lépést tunikája után kutatva. Izmos, kidolgozott felsőtestén régi harcok nyomai fedezhetők fel. Mély vágások, karmolás-, és harapásnyomok. Életének utolsó tíz évét a Hoshikage szolgálatában töltötte. Harcolt és szemrebbenés nélkül ölt a Sziklák országának uralkodójáért, ha az országot komolyabb veszély fenyegette.

Finom női kezek által összehajtogatott tunikáját felölti és kilép a szoba erkélyére, ahol a reggeli csípős levegő hívatlan vendégként tölti meg tüdejét. A távolba tekint és halkan, szinte csak magának megjegyzi: "Más, mint a többi reggel... Hideg és nyirkos." Az erkélyről nyíló gyönyörű látvány minden reggel megigézi és erőt ad az egész napos edzéshez és maximális fegyelem fenntartásához. Ura minden másodpercben töretlen figyelmet és folyamatos testi és lelki fejlődést vár el legjobb harcosától. A történet fordulópontja pontosan a folyamatos lelki fejlődés megtörésével egyidőben érkezik el...

Az Eső Országa
Test és lélek...

Apró meteoritrajokra emlékeztető módon csapódnak le az esőcseppek a sötét szoba üvegablakára. Az apró helyiség halott fényét csak egy, a szoba közepén álló gyertya biztosítja, tovább emelve a kísérteties hangulatot. Két alak... Két szempár fúrja egymásba magát, majd az ablaknál álló alak mély és furcsa, nem e világi hangon hirtelen megtöri a csendet.
- A saját vérem vagy és nem tagadom meg a kívánságod. A fiú túlfogja élni a szülést és a ha felismeri az igazi énjét, kegyetlen harcossá fog válni. Ha rajtam múlik, akkor igazi gyilkossá és halálosztóvá. A világod nem érdemel jobbat, csak halált és megvetést, te pedig, leszármazottam, a pusztulás előszelét vetítetted elő döntéseddel.
Az ajtóhoz közelebb álló férfi alakja a külső szemlélődőt legjobban egy gerincferdüléses, megtört emberére emlékeztetheti. Jobb kezében egy öreg, szakadt pergament, bal kezében pedig egy frissen élezett wakizashi-t tart. Miközben ükapja szellemének démoni hangját próbálja értelmezni, ezernyi gondolat keveredik össze egy groteszk egésszé elméjében. Váratlanul megszólal.
- Mindent elrendeztem. Hiro-t a legjobb barátom, Amagawa Gonkuro, a falu legjobb Jounin-ja fogja felnevelni. Mindenről tud és elvállalta a pótapa szerepet. Ha megpróbálnád a fiam elméje fölött átvenni az irányítást, ő meg fog állítani és visszafog lökni a homályba. A feleségem és a saját életemet áldozom fel a fiamért és nem engedem, hogy te, egy minden érzelemtől mentes gyilkos irányítsd a lépéseit. Az orvosok minden eszközt felhasználtak, de a feleségem nem fogja túlélni a szülést. A rémálmok, amikkel akkor azt hittem, hogy csak megfertőzted az elmémet, mégis valóságosnak bizonyultak. Nem hagyhatom, hogy a családfánk kihaljon! Meghoztam az áldozatot a nagyobb jóért, mindent feláldoztam azért, hogy a fiam egészséges legyen és most következzen az utolsó felvonás. Démon! Ne feledd az alku rád eső részét!
Az ablak előtt álló alakot körülvevő vérvörös színű chakra másodpercek alatt belepi az egész szobát, a gyertyafényét "tűzlavina" módjára elsöpörve és az ajtóhoz közelebb álló alakot védekezésre késztetve. A váratlan vendégként érkező sötétség és vörös chakra együtteséből előlép az addig ködbe burkolózó alak.


- Hallgass!
A közel három méter magas alak parancsoló hangja azonnali bénulást eredményezett a vele szemben álló, hozzá képest törpének tűnő halandó testében.
- Szánalmas féreg vagy, aki abban a megtiszteltetésben részesülhet, hogy család vezetéknevét viselheti, de ez nem változtat azon, hogy gyenge vagy és pusztulnod kell! Büszkének kéne lenned rá, hogy a Katsumoto vérvonal alapítója és egyben legerősebb harcosa fogja megosztani mindent elsöprő erejét születendő fiaddal. Szánalmas, hogy tiszta vérvonalunkat hozzád hasonló gyenge vadhajtások hígították fel, de majd én teszek róla, hogy a Katsumoto név újra naggyá váljon! Hideo Katsumoto! Az alku rám eső része perceken belül bevégeztetik, ahogy a te sorsod és életed is egyben. 今度は!

Hideo félelemtől lebénult jobb karja remegve felemelkedik, életveszélyes közelségbe emelve a kezében tartott Wakizashi-t. A groteszk, de családfenntartó gondolatokat felváltja egy új képzelgés, miszerint most le kéne peregnie előtte életének minden másodperce. Az egyetlen dolog, ami lepereg előtte, az a torkából patakzó, fémes szagú vér. A wakizashi "elvégezte az alku rá eső részét" és véget vetett Hideo Katsumoto életének. Ősapjának, a Medvék Országának valaha élt leghírhedtebb sorozatgyilkosának, Tao Katsumoto-nak vörösen pulzáló chakrá-ja körülvette a holttestet és szempillantás alatt leégetve róla a húst és csontokat, csak egy csészényi hamut hagyott hátra belőle. Három szobával keletre fájdalmas női sikoly törte meg a kórház hajnali csendjét. Megindult a szülés...

A Medvék Országa
A múlt és a jelen összefonódik egy gyilkos kéz által...

Tao rémálmai nem csak egyszerű álmok voltak. Nem tudhatta, hogy még azon a szokatlanul ködös és néma napon le fog zárulni korábbi tisztességes életének kapuja, ezzel megnyitva egy új, érzelmi kavalkádok által közvetett ösvényt.
Az erkélyről belépve az ágyon ülő Kio-ra lesz figyelmes, aki fáradt tekintetét pontosan rá vetíti. Tao - talán a rémálmokból kifolyólag - az elmúlt két hétben egyszer sem tudott rámosolyogni feleségére. Túlságosan szerette ahhoz, hogy elveszítse és ezek az előrevetített álomképek túlságosan reálisnak tűntek ahhoz, hogy csak félvállról vegye a jelenlétüket. Minden nap megkérte Kio-t, hogy amíg ő a Hoshikage mellett teljesít szolgálatot, addig ne lépjen ki az épület ajtaján, a válságos helyzetből kifolyólag¹.

A nyirkos szombati nap eseménytelenül zajlott a Medvék Országában. Tao egész nap a Hoshikage mellett teljesített testőrszolgálatot és egész napját a Kage palotájában töltötte, egészen este nyolcig, amikor is váratlan látomás tört be elméjébe és zaklatta fel amúgy is felőrölt gondolatait. Tao Katsumoto képessége a mai ninja világban is megmagyarázhatatlan jelenségnek számít, de egy dolog biztos: ha a rémképek negyed órával korábban támadják meg Tao elméjét, akkor megmenthette volna felesége életét.

A Kage palotájából kilépve chakrá-ját lábába irányítva az emberi sprintnél kétszer gyorsabb sebességre kapcsolt és a látomásban felsejlő helyszínre - egy kietlen mellékutca Hoshigakure szívében - sietett. Öt perc alatt megtalálta a helyszínt és az ott tartózkodókat. Az esős éjszakát csak két utcalámpa világította meg - szerény fényük pont arra volt elég, hogy Tao felismerje felesége támadóit; hat középkorú suhancot. Maszkot viseltek, kezükben rozsdás kataná-kat és wakizashi-kat tartottak, az általuk formált körön belül pedig Kio élettelen teste feküdt. Öltözetéről felismerhették nemesi származását és úgy gondolták, hogy némi Ryo és testi öröm reményében elszórakozhatnak vele.

Tao fegyver nélkül, egy szempillantás alatt közelítette meg a hozzá legközelebb álló gyilkost, majd egy precíz mozdulattal eltörte a nyakát. A holttest még nem ért földet, amikor Tao már két másik ellenségével végzett, az elsőhöz hasonló módon. Most gyilkolt először a haragjából táplálkozva, elméjét a külvilág számára maximális lezárva. A következő felé rontó haramiának a másodperc tört része alatt tépte ki a torkát, a mögötte állónak pedig karomfogással mindkét szemét. A holttestek és szenvedő élők között már csak ő és az utolsó gyilkos volt ép. A menekülni készülő erőszaktevőt Tao könnyedén a földre vitte és annak tarkójára egy erős rúgást mérve végleg elhallgattatta.

Kio élettelen testéhez rohant. Megerőszakolták, ruháját széttépték, testét megcsonkították és elvágták a torkát...

Tao Katsumoto a következő három évet a bűnszövetkezet felszámolására áldozta. Megölt mindenkit, akinek köze volt felesége kegyetlen meggyilkolásához. A bosszú hadjárat során megölt harminckét utcai suhancot, ki irtott tizenhárom családot és felégetett nyolc épületet, mit sem törődve az ártatlanokkal, akik megosztották hajlékukat a bűnösökkel. Tao élete megváltozott és a bosszú hadjáratából egy új életkép csírái hajtottak ki. A Kio halála utáni harmadik év egy új lázadót hordott ki. Lázadót, aki az emberiség teljes elpusztítására esküdött fel. A Katsumoto család feje felismerte az emberiség romlottságát és kegyetlen társadalmi hierarchiáját; mindenkit ellenségnek tekintett. Egyetlen támasza akkor huszonegy éves fia, Tadataka lehetett volna, aki apja ámokfutásáról értesülve a Hoshikage-hoz rohant segítséget kérni apja megállításához. Tadataka nem akarta elhinni, hogy apja egy sorozatgyilkos szörnyeteggé vált, egészen addig, amíg a Hoshikage elit testőrsége fel nem kutatta és - súlyos veszteségek árán - el nem fogta apját. Tao-t bíróság elé állították és kard által való halálra ítélték. Tadataka üveges szemmel meredt magából kikelve röhögő apjára, aki az esküdteket és a Hoshikage-t átkozva megfogadta, hogy halála után vissza fog térni és mindenkit el fog pusztítani, aki a rendszer foglyaként tengeti mindennapját.

Tao kivégzésén csak egy elit kör volt jelen: a Hoshikage és a bizalmasai, Tadataka, az öt fős kivégzőosztag és a kivégzésre váró Tao. Hoshigakure egyben legerősebb harcosán és legkegyetlenebb gyilkosán harminc kilogramm súlynak megfelelő lánc lakatja zárult, de még így is négy ember kellett ahhoz, hogy lefogják, amíg az ötödik egy kataná-val frontálisan át nem szúrta a nyakát. A brutális kivégzésmód után Tao még másfél percig vonaglott, majd holtan esett össze.

A Katsumoto család nevén esett csorba után Tadataka úgy döntött, hogy feleségével és a család vagyonával elhagyja a Medvék Országát és az Eső Országában, ismeretlenül kezd új életet...

¹A tartományháborúk idején élelmiszerhiány és pestisjárvány söpört végig Hoshigakure utcáin. A nemesi családok bezárkóztak otthonaikba és megpróbálták átvészelni a harcokat, amíg az átlagembert elvitte az éhség és a pestis. Akadtak olyanok, akik kívülálló szerepet választották és minden nap lesben álltak a módosabb családok kapujában. Reménytelenségükben védtelen nemesi birtokokat égettek fel, a testőrséggel védett birtokok kapuja előtt pedig mészárszékre emlékeztető jelenetek pörögtek le.

Az Eső Országa
Új kezdet...

Hiro Amagawa oldalán sétált Amegakure no Sato egyik esős mellékutcáján, "vizsgadrukk terhelt" gondolataival párbajozva. Az elmúlt két hét minden percét szobájának egyre zsugorodó falai között töltötte, törvényeket és könyvek szövegeit magolva. Most, hogy a Genin vizsga előtti utolsó napon végre kiszabadulhatott a négy fal fogságából, gondterhelt gondolatait a föld alá kellett volna temetnie, de a tegnap este eseményei még most is elevenen játszadoznak elméjében. A vizsga előtti hét minden estéjén rémálmok gyötörték anyja haláláról, az utolsó pedig meglepően élethűnek tűnt. Olyan élethűnek, hogy ébredés után is emlékezett az álom összes jelenetére: fájdalomtól sikoltozó anyjára, ismeretlen groteszk arc vigyorára. A ma esti rámenezés Amagawa-val talán válaszokhoz juttatja az álommal kapcsolatban. Amagawa-ra mindig is igazi apaként tekintett, főleg azután, hogy vér szerinti szülője fontosabbnak tartotta a szabadságot a kötelezettségeknél. Tizenöt év telt el és Hideo még csak egy levelet sem küldött fiának... Nehéz elhinni, hogy Amagawa-val valaha legjobb barátok voltak, főleg azok után, hogy saját fiát letagadva felhúzta a világutazók csizmáját és elhagyta az Eső Országát. Amagawa szerint így történt...
Törzshelyük, Amegakure no Sato legjobb rámen vendéglője most is nyüzsgött a hangos vendégektől, de ez látszólag nem zavarta Amagawa-t. Gondolkodás nélkül lépett be a tágas étterembe, mögötte kapucnis tanítványával. Rendeltek, majd némán vacsoráztak, közben Hiro megpróbálta úgy felépíteni kérdését, hogy Amagawa ne gyanakodjon a rémálmokra. A vacsora után, látva, hogy mestere nem akar beszélgetést kezdeményezni, megfelelőnek találta az alkalmat a kérdezősködésre.
- Sensei... Tudom, hogy ennél rosszabb időpontot keresve se találhattam volna, de az elmúlt napokban csak anyám halála jár a fejemben. Holnaptól már nem akadémiai tanuló leszek és úgy érzem, hogy felkészültem az igazságra. Mondd el, kérlek, hogy miért halt meg rögtön a születésem után és miért nem lehet itt, hogy lássa a fiát Genin-né válni?
A jól felépített beszélgetés illúziója a kérdés gyerekes mivoltával és gyors tempójával folyamatosan elhalványult. Amagawa rövid szünet után váratlanul Hiro-ra mutat és mély hangján megszólal.
- A múlt kérdéseire magadtól is megfogod találni a választ, ha türelmes vagy és felkészültél rá, hogy megtudd az igazságot! Amit tudnod kell, azt már tudod, ami pedig várat magára, az nem fog parancsszóra hozzád rohanni. Ezt jegyezd meg, fiam.
Hiro lehajtott fejjel és felületes dühvel kezelte mestere szavait. A betanult szöveg... Tizenöt éve vár az igazságra és még mindig nem tudja az igazságot szüleiről. A beszélgetés további része a Genin vizsgát ölelte fel. Felesleges szócséplés...

Hiro - a folyamatos tanulásnak köszönhetően - másnap jelesre vizsgázott és Amegakure no Sato fejpántjával a kezében tért vissza saját szállására, felkészülve a beszélgetésre mesterével.