Yuudoku Omo Birtoka a Hando Szervezet Bázisa

Jiraiya Kedd Okt. 23 2012, 15:43

A Hando Szervezet Bázisa
A Birtok tulajdonosa egy alvilági szervezet feje Yuudoku Omo. Adót és védelmi pénzt szed a lakosoktól. Shinobi múltja és nagyszámú szolgái miatt, a Falu vezetősége nem szívesen szál vele szembe. Az Ő emberei felelősek a Tea Országában dúló háborúkért is.

Elhelyezkedés

A Füst Országának keleti tájéki Mezőségi része, ahol több kilométeres körzetben Omo birtoka van, mi több piacra emlékeztető lakórészből, hatalmas termőföldekből és egy elkerített Rezidenciából áll. Bázis - mi inkább birtok - kiépítése hűen tükrözi a kultúrát.

**Shikotou Sei** Pént. Nov. 30 2012, 11:36

Aznap este nem aludt túl sokat, ez több okra is visszavezethető, de legfőbbképpen azért, mert Atsumi nem olyan személy, akiben - egyenlőre - megbízhat. Persze sosem bízott senkiben és nem is igazán fog bizalmat adni, annak a sok alantas lénynek akik magukat embereknek, vagy éppen isteneknek nevezik. Az árulás képzett emléke még nagyon erősen él benne és sosem fog eltünni. Elvégre Sei va Kami deszu sosem felejt. Az ellenségei pedig nem gyakran élik túl a vele való találkozást. Visszatérve az estére, szobájában feküdt félálomban átvészelve az éjszakát, keze a kardja markolatán. Atsumi valahol vele szemben lehetett és minden valószínűség szerint mélyen aludt, habár ebben még Ő sem volt teljesen biztos. Tudta, a lány shinobinak tanult, tehát nem riad vissza az aljas cselektől és ugyan miért ne akarná megölni azt, aki miatt bújkálnia kell és aki bűntárssá tette egy háború kirobbantásában. Különben is, amit magáról mondott nem volt túl hihető. Viszont elpusztítani ostobaság lenne, még igazán hasznos szolga lesz belőle.
Másnap reggel fáradtan arra kelt fel, hogy a múltkori lány ébresztgeti, mert át kell adnia Sei-samának egy üzenetet, miszerint a "házigazdája kéri, hogy jöjjön"- a valóságban ez inkább utasítás, de Ő kicsit másképp fogja fel a dolgokat.
Atsumi még alszik. A kapott pénzt belerakja a táskájába és mivel minden cucca benne van ezért azt felkapva elindul Omo "birodalma" felé. Az éjszaka rájött, hogy legközelebb megkötözi a lányt és akkor nem kell majd éberen figyelnie, nehogy megkéselje az a szuka vagy ilyenek...

Jiraiya Szomb. Dec. 15 2012, 13:12

// A lányt Én fogom irányítani egy darabig. Utasításokat, parancsokat adhatsz neki, vagy bármit tehetsz is vele, hiszen az alárendelted. //

Atsumi nyugodtan aludta át az éjszakát. Teljesen kimerítette a tegnapi nap, így talán még álmai sem voltak. Ugyan nem tűnt veszélyesnek a közeledben tartani, azonban azok után, hogy könnyedén megölte azt a férfit, amikor Te egy mozdulattal lefegyverezted és még sírva is fakadt a társait látva, kissé zavart lett a helyzet. Most pedig már nem is zavarja a dolog. Ráadásul még integetett és köszönt is a hulláknak. Rémes és embertelen. Csak úgy mint Kami no Sei! Amikor jött az a nő, felkeltetek mind a ketten. Atsumi álmos szemekkel pislogott rád. Nem igazán értette, hogy miért is kell elmennetek. Miután összecsomagoltál és elindultál Omo háza felé, Atsumi is feltápászkodott és összeszedte a "cuccát" - Ami tulajdonképpen csak egy kard volt - majd elindult utánad. Sietve kapkodta kicsi és gyönge lábacskáit, majd amint elérte az egyméteres távolságot, lelassított és úgy követett. Csak úgy ámult A birtok szépségén. Éjszaka fel sem tűnt neki, hogy mennyire mesebeli helyre értetek. Kerek szemekkel követett végig, majd egy percen belül meg is érkeztetek a legpompásabb épülethez. Az a két nagydarab testőr megint ott szobrozott a bejárat előtt, majd a jöttödre kinyitották neked az ajtót. Sokkal "barátságosabbak" voltak mint az első találkozásodkor. Valószínűleg hallottak arról, hogy miket is tettél és milyen feladatot végeztél el. Fapofával bámultak maguk elé. Mikor beléptél az ajtón, Atsumi is nekiiramodott és gyorsan átvágott a kettő, számára félelmetes Őr között. Azok nem akadályozták meg. Zihálva és szaporán dobogó szívvel nézett körül a szobában, majd sietve lekapta a szandálját és az ajtó mellé tette. Omo ott ült az újonnan szerzett fotelében és a szivarját szívta. Az egész helységet betöltötte a fojtogató szag és a szemet irritáló füst. Ezt még tetézte a két, hiányos öltözetben lévő nőszemély - Éppen csak az alsónemű takarta el a csodás idomaikat - is szívott egy hosszabb halálrudat. Érkezésetekre elhallgattak. Atsumi nehezen tudta csak visszatartani a köhögést, ugyanis igencsak irritálta ez a füst. Omo mikor meglátott titeket elmosolyodott.
- A hírszerzőim azt jelentették, hogy Kirigakurei és Konohagakurei ninják is ellátogattak Teába. Az alvilág minden tagja hozzám fogja kötni a háború kirobbanását. Nem semmi hírnevet szereztél nekem - Nevette el magát, majd a nevetés fulladásba és köhögésbe ment át. Miután összeszedte magát folytatta - Viszont, ezáltal meg kell húznunk magunkat. Ahogy elnézem, ha egy kicsit még csiszolunk a képességeiden, a legjobb emberem lehetsz. Alig van olyan ember a markomban aki rendelkezik Shinobi múlttal. Te pedig egyszer csak megjelentél! Ezt a lehetőséget ki kell aknáznunk! Menj hátra a kertbe, ott vár a testvérem. Mond meg neki, hogy Én utasítottalak, hogy tanítson! Vidd a kutyádat is, mielőtt megfullad.
Mondta, majd Atsumi kirohant a levegőre, ahol egyből fuldokolva köhögni kezdett. Szinte csak füst jött ki a tüdejéből. Nem csoda, hogy nem bírta már.

**Shikotou Sei** Hétf. Dec. 17 2012, 15:08

Atsuminak mégiscsak sikerült felébrednie és így végül Sei magával vitte, habár az utasításban ez nem volt benne, de ugye ez számára nem jelent akadályt. Atsumi igencsak elképedt a birtok nagyságán és gazdagságán. Bolond egy lány, de legalább hasznos és különben is, ebben a világban mindenki őrült! ŐT leszámítva legalábbis.
A két testőr Omo palotája előtt fapofával kinyitja előtte az ajtót. Ugyanazok, akik azt hitték, hogy keménykedhetnek vele.
- Mi az fiúk? Kasztráltak titeket, hogy így viselkedtek? - Elmosolyodik saját viccén és beljebb lép a mérgező gázok birodalmába.
Olyan vastag a füstréteg hogy késsel lehetne vágni. Atsumi láthatólag szenved miatta, Sei nem. Ő egyszerűen csak eltűri,ebben már egészen gyakorlott. Elvégre azt is tűri, hogy rajta kivül mások is élnek - az engedélye nélkül - akkor egy ilyen kisebb problémát miért ne tűrne el. És különben is,van két csaj akiket méregethet miközben Omo elkrákogja mondandóját.
- Igazán örülök, hogy megvan elégedve. Mielőtt elindulnék esetleg valamelyik nője tudna adni Atsuminak egy kimonót? Több hasznát veszem ha nem tűnik ki a tömegből és egy ilyen véres ruhában még Kemuriban is feltünést keltene...
Ezután elindult a hátsó kert felé, Atsumi valósággal füstöt okád. Tényleg reméli, hogy adnak a lánynak valami normális ruhát, elvégre Sei szolgájának jól kell kinéznie, habár őt nem a vér zavarja, hanem a kimonó szakadtsága.
Omo testvérének nyomába ered és, ha látja valahol, vagy megtalálja, máris mondja az utasításokat. De ez előtt Atsuminak megparancsolja, hogy kezdje el gyakorolni az általa ismert technikákat. Sei kiváncsi és látni akarja mit tud a csaj. Valamint nem árt, ha fejlődik, mert szükség lesz rá, hogy fejlődjön...

Jiraiya Szer. Jan. 02 2013, 14:23

// Bocs a késésért, de ez így fog menni ^^' //

Atsumi csak köhög és köhög. Nem győz bocsánatot kérni. Habár a szegény leánynak nem is fordul meg a fejében, hogy esetleg először köhögje ki magát és utána kérjen csak bocsánatot. Omo természetesen bólintott a kérésedre, és biztosított afelől, hogy a nap végére a szobádban lesz a lány ruhája... Atsumi pedig szintén bólintott, majd felsorolta, hogy milyen technikákat ismer.
- Izé... Nem ismerek annyi technikát, mint amennyit egy tapasztalt ninja, így csak azokat tudom alkalmazni, amik elterjedtek és a hasznomra váltak. Megmutatom őket!
Mosolyodott el csillogó szemekkel, majd megalkotta a Tigris kézpecsétet.
- Kakuremino no Jutsu!
Mondta ki a technika nevét, mire a ruhája lassan elkezdett elzöldülni. A vér is elhalványult. Teljesen olyan színű lett az egész ruhája a lánynak, mint a talpatok alatt lévő, lágy és selymes fű. Megvárta míg megnézed a teljes technikát, az után pedig feloldotta a jutsut, mire a ruhája újra elkezdte felvenni a régi, fekete színét és a vérfolt is ismételten megjelent. Következő technika pedig a Bunshin no Jutsu volt. Két klónt hozott létre a lány, de mind a kettő sápadt, és valótlan volt. Bele is pirult, majd hibáit eltüntetve nézett fel rád.
- Akkor amíg Sei-sama dolgozik, Én gyakorolni fogom a technikát!
Lábadt könnybe a szeme, majd megvárta míg elmész és elkezdte újra és újra próbálni a Bunshinokat.

Pár métert kellett csak haladnod a kertig, egyből megláttad azt a személyt akit kerestél. A sűrű füstfelhő és a kanapé elárulta teljesen. Itt az ideje cselekedni.

**Shikotou Sei** Kedd Jan. 15 2013, 11:47

// Jiraiya //

Sei, szinte már elszörnyedve nézi, milyen keveset is tud a lány. Két technika, azok sem túl jók. Pillanatokig csak bágyadtan mered maga elé és fogalma sincsen mi fogja vissza, hogy azonnal ne darabolja fel a lányt. De így, hogy valami megállítja ebben, nem teszi. Anata va chotto..
- A nap végére már jól menjen - morogja a lánynak indulatát elfojtva.
Többet képzelt róla. Abban reménykedett legalább az E szintűek felét képes alkalmazni, de így. Több probléma lesz a kezdetekkel, mint sejtette. De lévén Ő a nagy Sei, majd megoldja valahogy.
Viszont ami jóhír: a füstülgő fotelos alak is itt van a kertben. Egyik pillanatról a másikra alakja elmosódik és a másodperc tört része múlva, a fotel mellett áll. Mosolyogva saját sebeséggén csak mered előre és figyeli a szerencsétlenebbik ikerpárt.
- Dzsane! Mint gondolom már sejted, képzésre jelentkeztem, mint azt a tesvéred... - hosszabb szünet, amíg végiggondoltam mit is mondjon -... kérte.
Lopva a gyakorló lány felé pillant. Az valószínűleg "köztudott", hogy nem szív jóságból vette magához és bizonyos okok is ismertek talán, na de a valóság... Nem tudja, visszafojtani, elégedett, de ördögi kacaj tör elő belőle, ami azért elég furán veszi ki magát a jelen helyzetben. A füstölgő még azt hiheti, hogy rajta nevet. Hacsak nem nézz arra, amerre Sei.

Jiraiya Szomb. Márc. 02 2013, 21:03

// Elnézést a hosszú késésért, kárpótlásul kapsz tőlem +6 ch-t //

Hanawa nem tűnt túl jókedvűnek, azonban veled mindig türelmes és kedves volt. Persze ezt nem mutatta de igyekezett terelgetni. Ugyan kicsit sem ferde hajlamú vagy ilyenek, csak hát valami miatt rád nem fúj akkor sem amikor rossz napja van. Persze alig láttad őt és alig váltottál vele néhány szót ittléted ideje alatt. Így téves következtetéseket is szűrhetsz le a viselkedéséből. A kanapé most a kerti tó mellé volt lerakva. Pontosan egy méter távolságra a víztől, így Hanawa élvezhette a díszhalak látványát, amíg újabb feladattal nem bízzák meg. Ami jelen esetben most Sei. A kanapé jobb oldalán jelentél meg, majd szóltál. A férfi csak szívott egyet vastag szivarjába, majd hosszú ideid benn tartotta a mérgező füstöt, ami már ki sem jött a tüdejéből, ugyanis felszívódott.
- Tehát egy technikát kell neked tanítanom. Végül is ez a legkevesebb... Jó szolgálatot tettél ennek a szégyenfoltnak...
Amint ezt kimondta, az arcára egy igencsak erőteljes undor ült ki. A borostás férfi felállt, majd feléd fordult. Ekkor láttad meg a baloldalát is. Ismételten "kiszúrta a szemed" az a vágás a bal szeme mellett. Természetesen a sérülés már beforrt és csak a heg maradt, de nagyon feltűnő, hogy ez eddig nem volt ott.

**Shikotou Sei** Szer. Márc. 06 2013, 12:40

// Forradalmasítanám a mondást: Türelem chakrát terem Very Happy

//

Hanawa nem mondható éppen boldognak, de ez az a dolog ami Seit teljes mértékben hidegen hagyja, vagy legalábbis majdnem egészen... Ha nem boldog, akkor minden bizonnyal a testvére miatt nem az. Valamint ott van az a sebhely, az undort kifejező arc és a mondata. A mi Kamink agyában már szinte meggyőződéssé változik, hogy kit is fog felhasználni Omo ellen, majd a közeljövőben...
A fotel mellett ott a tó és ez eszébe juttat ezt-azt. Egy régi emlékfoszlányt még Kirigakuréből. Habár nem valószínű, hogy Hanawa ismeri azt a technikát, de egy próbát igazán megér. Veszíteni nem veszít vele. Legfeljebb valami mást sajátít el, hát annyi baj legyen! Itt van lehetősége fejlődni, tehát egy kis ideig még el kell játszania a jó fiút, aztán... Muhahaha. A lepel lehull és máris van egy bevételi forrása. Komoly forrás!
De mi is volt a neve? Valami kigyós talán? Ekkor bevillan neki.
- Ismered a Ja no kuchit? - kérdezi majdnemhogy semleges, de enyhén mégis érdeklődő hangon - Ha igen, akkor a "mit" probléma meg is lenne oldva.
Újabb pillantást vet Akemi felé, aki csak akkor lesz hasznos ha ki van képezve, majd megindul a tó felé és rövid időn belül már annak a közepén terpeszkedik Hanawa reakciójára várva. Meg kell hagyni kissé idegesíti a férfi semmitmondó szempárja és, hogy nem hajlong előtte, de egyszer minden probléma meg lesz oldva. Az de szép nap lesz! A neve pedig - elméje serényen pörög - : A végítélet napja, vagy Sei újjászületése! El fog jönni az a nap, ebben biztos, elvégre édesanyja miért pont a Sei nevet adta volna neki, ami életet, vagy minden azzal kapcsolatosat jelent... Újjászületik és új világot teremt, ahol minden élő, csak is az Ő beleegyezésével létezhet majd, márpedig csak kevesekkel lesz nagylelkű...

Jiraiya Szer. Ápr. 17 2013, 11:36

A férfi csak néz kifelé a fejéből azzal a semmitmondó üres tekintettel. Már az az undor sem látszódik az arcán, csupán a fáradtság és a nyugalom. Szív egy utolsót szivarjába, majd a földre dobva megválik tőle. Atsumi igencsak hangosan gyakorol, de nem zavarja túlságosan a birtok népét. Sőt! Néhány munkás, - Akik akkor kezdték meg munkálataikat mielőtt elmentél volna Teába, így most már a munkálataik végén tartanak - akiknek a kert rendbehozása volt a feladata, jókat derült a lány szerencsétlen próbálkozásain. Hanawa is elmosolyodott, majd feléd fordult.
- Szép kis ágyast szedtél össze... - Mosolyodott el, majd komolyra vette a formát - A Ja no Kuchi igencsak nehéz technika, de neked talán menni fog az elsajátítása. Figyelj! Bemutatom a technikát, jegyezd meg a kézjeleket és a technikát is vedd alaposan szemügyre!
Mondta Hanawa, majd elmutatta a három kézjelből álló sorozatot - Ló, Majom, Sárkány - aminek következtében a körülötted lévő víz, elkezdett felfelé emelkedni. Nem volt akkora nagy hullámkeltő hatása, hogy felborítsanak, azonban kissé meglökték a talpad, így jobbnak láttad ha kiugrasz a partra és onnan figyelsz. Egy hatalmas vízszerű Kígyó emelkedett fel. A víz spirálisan forgott, ezért úgy tűnt, hogy a hosszú víztömeg végén egy kígyó szája nyílik, azonban ez nem így volt. Csupán ott csap össze a spirálisan forgó víztömeg. Valószínűleg innen kapta a nevét. Ha valóban egy kígyót akar valaki formázni, az már nagyon magas fokú Elemi és Formai manipuláció. Hanawa elmutogatta még egyszer a kézkeleket, majd a kígyó hirtelen a magasba emelkedett. A tóban egy csepp víz sem maradt, csupán a növények és a verdeső halak. A "Kígyó" egészen a kertben lévő legmagasabb fa fölé felrepült, majd miután elvesztette lendületét, visszacsapódott a gödörbe, ahol ismételten tó lett belőle. A becsapódás hatására, a vízpára elérte Seit és Hanawat is, valamint a halak is teljesen elpusztultak. Döglött díszhalak lebegtek a vízfelszín tetején.
- Nos?! Tetszett a bemutató? - Tette fel a költői kérdést a férfi, majd folytatta - A technikát létre tudod hozni nyílt vízfelületen, talajvízből és a saját charkádból is. Utóbbi jár a legnagyobb chakraveszteséggel és ez igényeli a legjobb chakrakontrollt is. Mint már tudhatod a kézjelek elengedhetetlenek egyes technikákhoz. A chakrádat a segítségükkel gyorsíthatod és a segítségükkel aktivizálhatod. Ha valaki nagyon jó chakrakontrollal rendelkezik, az képes arra, hogy kézjelek nélkül hozzon létre technikákat, ugyanis képes villámgyorsa, a lehető legnagyobb odafigyeléssel irányítani a chakráját. Ilyen Shinobi csak egy volt eddig a történelem során. A neve Hashirama, a Shinobik legnagyobb Őse. A technika nyitja a kézjelekben rejlik. A Sárkány kézjel bír a legnagyobb aktivizáló erővel. A Katon technikák terén is rengeteg jutsuban használják, ahol a gyorsaság a lényeg. Ilyen technika például a Karyuu Endan. Mostani feladatod, hogy terjeszd ki a chakrádat a vízre, majd irányítsd úgy, hogy az felzavarja azt. Tehát körkörös fodrozódást kell kiváltanod a vízfelszín egy kis részén. Ha ez megvan, akkor hozzákezdhetsz a második fázisnak. Chakrádat kiterjeszted ismételten a vízre, azonban most megpróbálsz kiemelni egy nagyjából karvastagságnyi területet. Mindezt kézjelek nélkül, csak a chakrakontrollodat használva. Ha ezzel is megvagy, akkor jöhet a végső fázis. Chakrádat kiterjeszted a vízfelszínre, majd elmutogatva a kézjeleket ki kell emelned az összes vizet a tóból (nem valami nagy körülbelül 2 méter széles, 7 méter hosszú és 1 méter mély) majd azt spirálisan forgatnod kell. Ha nem sikerült egyetlen egy kézjelsorozatból, akkor újra és újra mutogasd el, hogy a chakrádnak még nagyobb löketet adj. Ha sikerült létrehoznod egy olyan kígyót mint nekem, akkor nyert ügyed van. Kérdés?
Fejezte be mondandóját Hanawa, majd elővett még egy szivart és kényelembe helyezte magát a kanapén.

1.) Fázis (Kb 25 sor):
2 próbálkozás 3.-ra sikerül egy tökéletes, körkörös forgást létrehozni a vízfelszín egy területén. Ez maximum 2 méter átmérőjű lehet. (Ezzel gyakorlod majd a forgatás és azt, hogy mennyire lesz széles a kígyó)
2.) Fázis (Kb 30 sor):
2 próbálkozás 3.ra sikerül egy forgó, nagyjából 1 méter hosszú vízoszlopot kiemelned (Formázás és vizualizáció miatt szükséges ez a gyakorlat)
3. Fázis (Kb 30 sor):
1 próbálkozás 2.-ra sikerül egy közepes méretű Ja no Kuchi-t létrehozni.

Azért most kapod meg mindhárom fázist, hogy gyorsan túl legyünk a tanuláson, de így többet is kell írnod. Ezért egy szép nagy és részletes tanulást várok tőled, fázisokra bontva. Ha betartod a mennyiséget és szépen írod le a próbálkozásokat, akkor több jutalomban lesz részed.

**Shikotou Sei** Szomb. Nov. 23 2013, 18:13

// Jir... Rikodou //

Sötétség. Milyen békés is… De egyszer csak ki kell nyitnia a szemét. Múló pislantás volt az egész, mégis mennyi gondolat lett belesűrítve, milyen sok érzelem. Mintha ezer év álmából ébredt volna fel. A világ megváltozott, igen, ezt érzi a szélben. Messzi a távolban vihar készül, az áruló istenek azt hiszik ezzel ráijeszthetnek. Na persze… Ő nem más mint Shikotou Sei és még ebben az emberi testben is könnyedén eléri, hogy ne legyen nála erősebb a nap alatt.
Ahogy szemgolyója megszabadul, elméjét színek és fény tölti meg. Minden eltűnik, minden amit érzett az előző pillanatban. De a gondolatok nem, azok maradnak. Egy másodperc telt el, de mintha sok kérdésre adott volna választ. Szíve meglódul, fülében cseng vérének robaja, ahogy vágtat a testében és szállítja az életenergiát. Megváltozott, nem nagyon, de eléggé.
Hanawa a füstölgő ködben és fotelban. A szeme látja Őt. És Atsumi, miközben a Bunshin no jutsu-t gyakorolja. Mégis hogy lehet ez a lány ilyen képzetlen és közben utolérte a száguldó Sei-t, küldetésének teljesítése közben. Ezzel a problémával még foglalkoznia kell, mert több mint gyanús. Ha kell, a saját ereivel fojtogatja majd a lányt, hogy beszéljen, de így vagy úgy: kideríti!
És látja a munkásokat, akik jókat derülnek Atsumi esetlenségén. Dühösen felmordul, miközben Hanawa még mindig Őt nézi és várja, hogy elkezdje a technikát. De Seit nem lehet sürgetni. És vajon Ő, a nagy, a Káosz Fia hagyhatja-e, hogy nevessenek a szolgáján olyanok, akik még annyira sem hasznosak számára, mint Yuudoku Omo. Igazából engedheti, de akarja-e, hogy ennyire tiszteletlenek legyenek. Elvégre ha azt sértegetik akinek az élete az övé – igaz ebbe minden élő beletartozik, még ha nagyrészük nem is tudja ezt – akkor magát Seit sértegetik!
Dühös vicsor jelenik meg az arcán. Izmai megfeszülnek, bőr ruhája szinte nyomja vissza őket, és ekkor elmosódik körülötte a tér, ahogy a Dainamikku Akushon sebességét felhasználva a pillanat tört része alatt megjelenik a munkások csoportjánál, a vezetőjüknek vélt férfi előtt.
Elméje hamar dönt, hogy csak megfenyegesse, vagy cselekedjen. Talán Omo nem nézné jó szemmel, de ez nem is komoly indok.
- Kineveted a szolgámat? – Kérdezi farkas vicsorral – Ezt nem gondoltad végig, vénember…
A következő pillanatban Sei keze a férfi torkában van és a nyelőcsövet szorongatja. Kezébe chakrát vezetett, így szakította át a férfi bőrét és húsát. Véres kezével, egy erős rántással kitépi a már említett szervet. Közelebb lép egy másik férfihoz és a kezébe nyomja.
- Ha a szolgámon nevettek, akkor rajtam nevettek és – széles mosoly terül el arcán – én megtorlom az ilyesmit.
Kezét a férfi ruhájába törli, majd ahogy jött, úgy távozott.
- Nem, nincs kérdésem Hanawa. De akár el is kezdhetném, nem igaz? – Kérdezi komoran.
Musa! Szaru! Ryu!
Chakrájának irányt szabva mereven állva kezdi a technikát. Komoly és komor koncentrálás. A döglött halas víz fodrozódni kezd. Mintha kanállal kevernénk a levest hasonló esemény jön létre, de ez bőven kevés hisz éppen csak forog és azt is bizonytalanul. Sei arcán kövér izzadtságcsepp gördül végig.
Ő leereszti kezét, hisz tudja ez így nem lesz jó. Túl nagy területet próbál irányítani a chakrájával. Sokkal egyszerűbb lenne, ha egy kisebb ponton kezdené – mint Hanawa – és abból kiindulva kell létrehozni magát a technikát. Ez így kissé egyszerűnek tűnik, de miért ne lenne az, vagy miért pont Seinek ne sikerülne? Ez a komoly fejtörő, nem a technika.
Újra megformálja a kézpecséteket, közben fél szemmel Atsumira pillant. Még mindig siralmas, amit csinál, de lassanként fejlődik. És ha Sei előtt sikerülne elsajátítania azt az egyszerű technikát… Elvigyorodik. Akkor ez most egy verseny.
Felszabadítja a chakráját. Hihetetlen érzés ez a hatalom. Hajába belekap a szél, Sei észre sem veszi, egyre jobban érzi magát, saját ereje tudatában, chakrája tengerének közepén. Körülveszi önnön ereje. Célpontja a víz, az Ő eleme. Ebben a pillanatban vajon ki tudna fölé kerekedni, még a gondolat is őrjítő ostobaságnak tűnik.
A chakra behatol a víz részecskéi közé, hevíti, mozgásra ösztökéli azokat. Körülbelül másfél méteres átmérőjű körben. A víz, majdhogynem varázsütésre mozgásba kezd. Egy döglött hal teteme mutatja milyen lendületes is Sei ereje. Ekkor hirtelen szétesik az egész, a kapcsolat megszakad.
- Kihívsz?! Szembeszállsz velem? Azt hiszed van esélyed? Tanuld meg Te tócsa, előbb-utóbb meghajolsz! – Örült gondolatai csak benne forrongnak, külsejére nincsenek kihatással, még csak el sem vörösödik, sőt az előzőt nem követi újabb izzadtságcsepp.
Olyan keményen üti össze a kezét a kézpecsétek létrehozása alatt, hogy néhány helyen lehorzsolja a bőrt. Nem törődik vele, Őt nem érdeklik ilyen csekélységek, az ilyesmi az Omo félék gyengéje, nem pedig az övé.
Chakrája orkánként támadja a vizet. Húzza és taszítja, ütlegeli, pusztítja. Haragos hullámokkal szabályos örvény alakul ki, már-már csak ki kellene emelnie, erre nem is gondolt, igaz ez a mostani valamivel nagyobb az előzőnél, így a koncentráció hibájának róható inkább fel ez, mint neki magának.
- Hát csak emeld, csak emeld – motyogja magának, belső hangja.
Hanawa látja, nézi őt. De tudja-e ki ez a fiú? Ki ez, erre csak Ő tudna felelni, mások – az ostobák – el sem hinnék, hogy az istenek ura áll itt és, hogy Ő forgatja a vizet! A gyengék, akik nem is törődnek az igazi szellemi felemelkedéssel, sosem fogják meglátni, csak az erejét, a hatalmát, véres vigyorát mely lelkükbe ég halálsikolyuk közben. Mert Ő Sei és könyörtelen mindazokkal, akik nem méltók a kegyelmére! És vajh’ a gyengék miért érdemelnének könyörületet…?
A neve életet jelent, születést, újjászületést. De a szeme halált ígér és ez sosem fog változni!
Újra végigpörgette a kézpecsét sorozatot és a forgó víz megdobbant, akár a kihunyó szív. Először besüppedt, azután emelkedni kezdett, magasabbra és magasabbra. Sei szeme előtt már méteres vízförgeteg állt, amikor a valóság tíz centi magas forgó kígyója összeomlott.
Mosoly suhant át az arcán. Gondolatai megint elkalandoztak, ez is azt bizonyítja, hogy elméje éles. De fegyelmeznie kell, mert most nem volt hasznára. Eddig izgalmas volt, élvezte.
Most már csak túl akart esni az egészen, mesteri szinten ismerni a technikát pár apró próbálkozás után. Ha ereje teljében lenne… De nem vagy! – Üvölti fejében egy hang, az övé, a saját hangja. Így fogja vissza elszabadult gondolatait.
Tekintetét megacélozza. Musa, szaru, ryu! A víz forog. Tekintete átfurakszik rajta és ugyan nem látja a folyadékba keveredett chakráját, de érzi. Minden porcikája érzi.
- A nevem Sei és Víz Te a szolgám vagy! – Suttogja a tó felé.
Musa, szaru, ryu! Emelkedik, már emelkedik. Igen Őt ez a feladat nem állítja meg. Valami hiányzik, talán kevés chakrát használ, igen az lehet, ezért ilyen lassú, ezért ilyen gyenge a kezdetleges technika. Sűríti testének és szellemének erejét a vízbe, chakrája egyre jobban eltölti. Néha még látja is, vagy csak képzelődik?
Bumm. Szétrobban a technika, mindent beterít a víz. Lassan visszacsordogál a tóba. Ám Ő nem ilyen türelmes, a végén még az a tehetségtelen Atsumi megelőzi, az pedig nem tenné Őt boldoggá. Chakrájával gyorsítja a víz visszafolyását, legalább ez alatt is jobban eggyé válik vele. Gyakorol és azt sosem árt.
Lelkes, újra lelkes. Izmai dagadnak, önnön hatalma veszi körül, mi kell még egy jó élethez. Vigyora gúnyossá válik. Ő nem csak egy jó életet akar élni, az neki nem elég.
Ötször, vagy hatszor végigpörgeti a három kézpecsétet, s ez alatt létrejön a körkörös vízmozgás és néhány centis emelkedés. Szemében nincsenek kétségek. Előzőleg túl sok chakrát használt, azelőtt túl keveset. Innentől a vak is látná mit kell tennie. A kézpecsét sorozatot ismételgeti újra és újra, nem csak a kezével, a nevüket is mondja. A chakra mennyiségét lépésről-lépésre növeli, ezúttal nem fenyegette meg a vizet, mert nem volt rá szüksége. Most sikerül majd magasra emelnie, ehhez nem fér kétség. Benne erő lakozik, nincs meg benne a bukottak gyengesége.
Nem kompromisszumot köt, irányít. Ezt teszi a vízzel is. Chakrája mennyisége egyenes arányban növekszik az oszlop méretével. Hamarosan meg kell állítania a növekedést, hogy kiagyalja, miképp formál majd kígyót és ezáltal hogyan tudna ezzel akár egy csapat embert is leteríteni. Az irányítás, mozgatás nehezebb lesz.
Az oszlop nem sokkalta nagyobb egy méternél, viszont serényen forog. Most emelje ki teljesen a vizet aztán zúdítsa vissza, mintha a medret kígyó támadná?
Mélyet lélegzik, hogy lenyugtassa lelkét, közben elátkozza Hanawát a szivar füstje miatt. Így nem sokra ment az előbbi belégzéssel. De még mindig tartja az oszlopot. Behajlítja lábait, átugrik fölötte, ettől az összeesik, ezt még gyakorolnia kell. A chakrájával ugrás közben nem tudta fenn tartani a kapcsolatot. A túlparton jóval kevesebb a füst.
Az előzőnél is mélyebbet lélegzik, ez már hatásosabb. Fantáziájára bízza magát. Elképzeli a saját Ja no Kuchiját, mert látnia kell mit is akar pontosan. Óriási forgó vízoszlop, végén összesűrűsödve, összepréselve, mint a lándzsa hegye. Ám Ő nem kígyónak látja, nem ez teljesen más… Saját diadalmas arca tekint vissza rá.
Ez nem is rossz – gondolja – majd rá kell jönnöm, hogy fogom megcsinálni így.
Ha egy tapasztalt harcos, akinek húsát tépte már kunai, naginata, szakabatou, égette már tűz, marta már sav és méreg, talán nem ijed meg semmitől, de ha még a vízből is ellenfele arca nézne rá… Az talán lelohasztaná benne a harci szellemet és akkor elveszett. Igen, jó kis cselnek, morálromboló eszköznek hangzik ez, még ha talán nem is lenne olyan félelmetes mindenki számára, de elnyúzottan, tudva hogy még a víz is ellenünk van... Nem Seihez mérhetően kegyetlen, de komikus ötletnek találja.
Ő meg tudná csinálni, hisz mire nem képes. Ma olyan dolgokat ismer és használ, amikről két éve még álmodni sem mert. Erősebb mint tegnap, hatalmasabb mint öt perce. Pillanatról pillanatra többet tud és erejének, tudásának gyarapodását nem lehet megállítani.
Árnyéka az előtte fekvő tóra hull. Keze megmozdul, szürke kísértet követi, amit a nap fest földre és vízre.
Ja no Kuchi! – Kiáltja
Megindul az ár. Pörög, forog, dühösen tajtékzik, követi gazdája lelkes-haragos kedvét. Emelkedik, valósággal zúdul felfelé, minta megfordult volna a gravitáció vonzása egy széles körben. Szeme sarkából mintha Atsumi ámult tekintetét látná, bár ebben nem biztos, hisz csak egy pillanatra fordította olyan szögbe a fejét, hogy a lány bekerüljön a látótere szélére.
Mintha az ég szólítaná magához tör egyre feljebb és feljebb. Sei hangosan felnyög, majd térdre rogy. Ziháló mellkasában a szíve ki akar szakadni a bordák fogságából. Fülében a vére cseng. Sok volt ez így egyszerre. Még számára is.
Távoli szemmel olyannak hatott, mintha a víz fogta volna magát és megindult volna a mennyi felé. Magasra tört, de egy hosszú pillanatnyi vívódás után úgy döntött jó neki inkább a földön és visszazuhant. Ezt láthatták messziről. Sei nyögése hangos volt ugyan, de Hanawa sem valószínű, hogy hallotta a csobbanások miatt.
Sok volt egyszerre, de megtette és nem bánta. Hamarabb szerzett ezzel annyi tapasztalatot, amennyinek elégnek kell lennie. Persze csinálhatta volna lépésről lépésre, de akkor holnap is itt rohadna a szivarfüstben. Hirtelen gondolata támadt és végre is hajtotta. Kisebb ugrás után a vízben kötött ki. Alámerült. A döglött halak nincsenek rá zavaró hatással. Szereti az életet, de a halált is!
Talán kicsit meggondolatlan volt. A bőr ruha kezdett kitágulni, száradás közben zavarni fogja. De hát most már mindegy. Hamar kimászott. Levett magáról minden bőrt. Szerencse, hogy a boxeralsója pamut. Atsumi előtt azért azt nem vette volna le.
Hajáról szemébe csurgott a víz. A megfelelő kézpecsétek folyamatos mutogatása mellett, chakráját a vízbe vezette és eddigi tapasztalataival építgette lépésről lépésre a technikát. Most nem sietett, nem az az elsődleges, az az előbb megvolt. Most tökéletesnek kell lennie, vagy legalábbis teljesnek. Hegy emelkedik előtte, forgó-pörgő csúcs, vízből.
Eközben Hanawa tekintetét kereste:
- Megfelel, füstember? – mosolygott miközben kiejtette a szavakat, egészen megkedvelte Hanawát.
Elengedte a technikát, eszébe jutott mit mondott a férfi a legelején. Akár a saját chakrájából is létre tudja hozni. Kapzsi vigyor. Nem az még korai. Újra elkezdte ismételgetni a pecséteket, egy dolog hogy sikerült egyszer, de ha gyorsan és hirtelen kell létrehozni, ahhoz nem árt a rutin. A víz megint emelkedni kezdett…

Jiraiya Hétf. Dec. 16 2013, 14:19

...Atsumi fél szemmel, de végignézte azt a jelenetet, amit Sei rendezett le a munkásokkal... Nem különösebben rázták meg a dolgok, de a nemtetszését nem fejezte ki, csak fintorgott egyet. Némi csodálatot és hálát is érzett Sei iránt, hogy megvédte a munkásoktól, de azért Ő nem ment volna el ilyen messzire. Miután Sei lelépett, Ő folytatta tovább a gyakorlást...

Ismételten lemenőben volt a nap. A kert csakúgy pompázott a szebbnél szebb növényektől, melyeket narancsszínűre festett a lemenő nap. A hatalmas sziklakert, fehéres kövezete, nagy erővel verte vissza a fényt, így minden úszott a fényárban. Egyedül Hanawa füstölgése zavarta meg az idilli hangulatot, valamint a döglött halak és a víztől áztatott fű... Azonban Seinek ismét sikerült feldobnia a hangulatot egy technikával, ami szélsebesen tört felfelé. Az átlátszó, kavargó víz, vízpárát engedett ki magából... A nap fénye narancssárgára festette a vízkígyót és a belőle áramló vízcseppeket is. Gyönyörű látvány volt és nem csak Hanawa, hanem a frissen érkező Atsumi is elámult tőle. Persze Hanawát csak egy pillanatra ragadta magával a jelenség, utána visszatért az unott és kedvetlen ábrázatához. A kígyó, szélsebesen tört a magasba, végül valahol fölül szétfoszlott és eső formájában zúdult rá a fiúra, Hanawára és a közelgő Atsumira, aki már ugrott volna Sei nyakába, amikor megállt előtte egy 2-3 méterrel. Tudta, hogy nem szabad és uralkodott magán, de a szemében még mindig égett az a kislányos csodálat.
- Sei-sama! Tökéletesítettem a Jutsukat! Megmutatom!
Meg sem várta a válaszod, máris létrehozott magából két Bunshint, amik mozogni, futkározni kezdtek, végül eltűntek, Atsumi pedig mosolyogva várta, hogy Sei mint reagál.

// A Jutsut elsajátítottad, jutalmad +15 ch! Pm-ben írd meg, hogy mit szeretnél kezdeni magaddal a továbbiakban. Ha gondolod, akkor vihetlek tovább, vagy ha van külön kérésed akkor szólj //

**Shikotou Sei** Hétf. Dec. 23 2013, 18:49

// Rikudou-san // ( Bocsi az apró csúszásért nem úgy jöttek össze a dolgok ahogy terveztem...)

Nem csak Őt magát, hanem mindenkit lenyűgözött erejének eme naptól ragyogó megnyilvánulása. Még hanawa tekintete is érzelmeket mutatott néhány apró pillanatig. Nem mintha Seinek bizonyítékra lenne szüksége a képességei kapcsán...
Látószögének szélén észrevette a felé száguldó Atsumit, első reflexével majdnem kardot is rántott, de megállította a mozdulatot, mert rájött, hogy nem támadó szándékkal jön a lány valamint boxeralsóban feszít, kardja odébb van ruháival egyetemben. Sei fejében mégis szöget ütött a gondolat mintha a lány ugrani készült volna mégis megtorpant, vagy csak képzelné talán? Nem, Seinek jó a megfigyelőképessége,biztosan nem tévedett. Tehát Atsumi kezdi megtanulni, hol a helye, vagy pedig...
Eme baljós gondolatokra keze újra a kardja után viszket, nem is sokat teketóriázik, hátraszaltóval eljut a ruháiig és amíg a lány beszél valamint "tudását" mutatja, addig Ő kicsit sem sietve felöltözik.
S ha már katanáját felkötötte, kezével a markolatot szorítja ebbe vezetve dühét, ami a lány képzetlensége miatt érez. Természetesen mindezt jól álcázza, arca rezzenetlen.
- Rendben - csak ennyit mond, nagy reményeket táplált a lánnyal szemben, erre kiderül, hogy technikailag majdhogynem nulla, vagy csak ezt állítja, Seiben még él az emlék a találkozásukról, nem mindennapi lány Atsumi az márpedig tény, Neki mindössze rá kell jönnie, hogyan hasznosíthatná leginkább céljai elérésében.
Áll, egymagában az eget nézve, gondolatok száguldanak a fejében, emberekről képek akikkel végezni akar, egyikük ott rejtőzik a nyomornyegyedben, a félig fogatlan nő(Dohányoszsák és a Tolvaj - Kaland, Meslélő: Te) , aki annyira irritálta, noha más bűne nem volt. Friss híreket is szereznie kellene, hátha meg tud néhány fontosabb dolgot. A felszerelése is megcsappant... nagyot sóhajt: ez legyen egy másik nap gondja.
- Atsumi, indulunk! - mondja határozottan, miközben biccent Hanawa felé,ez egy emberi gesztus, Seitől.
Elindul kifelé a kertből, az otthonának nevezett kis házikó felé, amiben remélhetőleg találnak ruhát Atsuminak tekintve, hogy a mostani véres és szakadt, valamint Omo megígérte Seinek, hogy mindezt biztosítja( Tanulás előtti beszélgetés).

Jiraiya Hétf. Jan. 27 2014, 17:38

Amikor távozott Sei és a lány, Hanawa szintén csak egy bólintással rendezte le az elköszönést, majd összeszedte a cuccait és Ő is távozott. Ez nem csoda, hiszen már mindenki nyugovóra tért. Már Sei gyilkosságának a nyomai sem látszanak, aminek valószínűleg a következménye is meglesz. Ugyancsak egy egyszerű munkás volt, mégis csak Omo egyik embere... Amikor Atsumi és Sei visszatértek a lakrészükbe, egy kis meglepetés fogadta őket. Atsumi ruhái, ami szinte ugyanaz volt mint az előző csak rózsaszínben, valamint két tál étel, ami rizsből és nyers tojásból állt. Errefelé ezt ették az emberek, így ezt is szolgálták fel. Atsumi amint engedélyt kapott az evésre, megkezdte azt, majd lefeküdt aludni, ugyanis iszonyatosan fáradt volt...
Másnap reggel egy gésa keltette a két vendéget. Udvariasan bekopogott. Kezei alig érintették a tolóajtó fás részét, a zörgésre mégis felkelt a magát mindenkinél nagyobbra tartó Sei. Miután jelet adott annak, hogy fent van, a szolgáló átadta azt az üzenetet amit Omo küldött. A lényege azt volt, hogy miután felébredtek, jelenjenek meg mindketten előtte, ugyanis beszélni valója van az újdonsült kedvencével. Így is tettettek, miután összeszedték magukat és Atsumi is felöltötte új ruháját, megköszönve azt Seinek, megindultak Omohoz, aki tárt ajtókkal fogadta őket. Ismételten a székében ült, ami sokkal inkább volt már egyfajta trónszék. Ám most, nem szívott semmit és senki sem volt körülötte. Élvezte a beáramló friss levegőt, amit a hajnali nap meleg sugarai hoztak magukkal és itt folyt ki a nyál a monitorból... Tehát, egyedül fogadott titeket.
- Üdv újra! Nos... Egy újabb feladatom van a számodra. Ugyan nem veszélyes és nem is annyira izgalmas, de csak Te tudhatod elvégezni. Egy Hónapja, valamiféle járvány pusztított a Dohányföldjeimen. Szerencsére az orvosoknak hála megállították a vírus terjedését és halálos áldozata is csak kevés lett, viszont azóta nem érkezett hír a Dohányföldekre telepített embereimtől... Ez pedig baj, ugyanis így nincs ki szedje a pénzt... Azt akarom, hogy indulj meg és néz szét a dohánymezőkön! Derítsd ki, hogy mi lett az embereimmel és ha megtaláltad őket élve vagy holtan, akkor értesíts! Ennyit kérek most tőled!
Mondta ki a végszavakat, majd várta a reakciód.

**Shikotou Sei** Hétf. Jan. 27 2014, 19:29

Sei könnyed léptekkel végigsétált a birtokon, Atsumi követte őt. Kis viskójában étel fogadta. Gyanakvó pillantással figyelte a tányért, arca mégis rezzenetlen. Megvárta amíg a lány elkezd enni és amikor befejezte Sei csak akkor kezd bele. Omonak nem sok oka van megölni leghasznosabb vendégét, de Ő maga rendszeresen öl ok nélkül is. Minden bizonnyal nem mérgezett az étel, vagy csak hosszú idő után öl, de mégis megkockáztatta, elvégre ennie kell. Hiába, nem bízik Omoban, mert ugye a a birtokon Ő a legerősebb és ki tudja mikor ront rá házigazdájára. Talányos félmosoly jelenik meg az arcán. Lehet, hamarosan szerit kéne ejtenie, ámbár itt Omo árnyéka alatt el tud rejtőzni. A kérdés csak az mikor törnek egymás életére. Vállrándítással lezárja a dolgot és aludni tér. A jövő dolgaival nem most fog törődni, hiszen úgy is Ő kerül ki győztesen, ki az istenek között is Bajnok.
Elégedett vicsorral az ajkain, elragadja az álom.
Halk súrlódás nesze ébreszti, felpattan. Katanája szisszenve repül ki a hüvelyből. Hiába, a nagy menekülés óta az érzékei élesek. Ám veszélyes helyzetben talán ez sem elég, arcára a düh szikrái fagynak. Hogy újra az legyen aki volt, ahhoz még hosszú út áll előtte és ez mindig...
- Ki az? - kérdezi kissé haragosan.
Mint kiderült meg kellene jelenniük Omo előtt mindkettejüknek. Nem lett higgadtabb attól, hogy csak úgy hívatják, de szedelőzködik. Annak, aki megszokta, hogy azt tesz amit akar, nehéz még csak kéréseket is elfogadnia. Na persze Sei sosem szokta ezt meg teljesen, csak a száműzetése előtt. De a szelleme érzi, tudja ezt.
Nyitott ajtók fogadják és még füst sincsen. Ez meglepő, de nem lényeges. Legalább nem kell elviselnie a mérges vackot, amit Omo szokott szívni. Ami viszont annál érdekesebb, hogy senki nincs a főgóré mellett. Csapda, csak az lehet. Sei miért is gondolna másra? Számára nincs olyan, hogy bizalom.
- Valóban nem tűnik kemény feladatnak. - mondja, miközben rezzenetlen arcának sasszemei szúrósan néznek végig a szobában - Feltöltöm a készleteimet és indulok.
Hangjában nincs megalázkodás, de gőg sem. Monoton, érzelemmentes hang. Dühe már lecsillapodott az épület felé jövet. Ha hagyják elmenni akkor indul, ha valami közbeszól, akkor marad.

Ha megérzései tévesek és csak véletlenül volt egyedül Omo, akkor előbb valamelyik szolgánál érdeklődik az útírányról, majd parancsba adja Atsuminak, hogy menjen a faluba és vásároljon be számára - 10 Robbanójegyzet, 2 shuriken, 12 kunai, és ha engedélyt adsz rá, valamint kapható, akkor tíz villanóbomba - azután jöjjön utána. Ad neki valamennyi pénzt is, ami feltételezhetően elég lesz. A lányban sem bízik túlzottan, de biztos benne, hogy sikerrel fog járni. Ha pedig elmenekül, akkor Ő megtalálja és azután... Arcára vérmámoros vigyort csalt a képzelete.

( A vásárlást, majd akkor kiszámolom ha véglegesítetted, mert ugye, minden attól függ, hogy szerezhet-e Atsumi az utolsó tételből. )

Jiraiya Kedd Feb. 25 2014, 21:47

// Engedélyezem a vásárlást, annyi megkötéssel, hogy 5 villanóbombát talált a lány //

Miután mindent megtárgyalt Omoval, megindult hát. Persze ez a tárgyalás korántsem volt annyira nagy beszélgetés, inkább csak egy újabb feladat, amit kiszabtak a halandó testet öltött Istennek, aki ezt a feladatot készséggel teljesíti, nem tudni, hogy mi célból vezérelve. Mielőtt Atsumit elküldte volna megvásárolni a felszerelést, megkérdezte az éppen arra járó szolgálólányt, hogy merre is kellene mennie. Ő csak elpirulva annyit mondott, hogy a Főúton haladva el fog érkezni egy dohánymezőre. Az teljesen mindegy, hogy a falu felé, vagy a falutól elfelé megy, ugyanis szinte az egész Országban megtalálhatóak a dohányföldek, melyek mind Omo kezében vannak és minden ilyen földön, volt kirendelve legalább egy adószedő.
Nem is kellett több, az Isten megindult egyenesen azon az úton, melyet kijelölt magának, ám előtte elküldte Atsumit vásárolni, aki felírt magának mindent ami csak kell és megígérte, vagyis áhítattal bólintott, hogy visszatér majd mesteréhez. Így tehát, Sei útja magányosan telt, de talán jobb volt így számára, hogy nincs egy idegesítő kislány a nyomában. Persze talán még a kegyetlen Seinek is vannak érzései... Bár ezt senki nem feltételezi. Az út, amin közlekedett az Ifjú, poros és száraz volt. A napnak ebben az időszakában, rengeteg szekér és gyalogos futárok járták a vidéket árut, üzenetet, vagy csak magukat szállítmányozva. Azonban még így is egészen furcsán, hatalmas csend honolt a tájon. Ez a csend akkor is jelen volt, amikor Sei megérkezett a Dohányföldre, ami minden bizonnyal Omo felügyelete alá esett. Ahogy mondtam, a csend feltűnően nagy volt, hiszen egyetlen egy munkás sem volt a dohányföldeken, melyek a főút két oldalát szegélyezték. Ahogy a fiú az égre néz, láthatja, hogy a Nap, majdhogynem teljesen felette ontja magából a meleget és a fényt, így gondolhatja, hogy Dél felé jár az idő. Azonban a munkások ekkor előveszik kis tarisznyáikat és ott ahol vannak, leülnek és megebédelnek, nem mennek sehova. Így most Seinek döntenie kell, hogy merre indul tovább.
Ha jobbra néz, akkor nem messze tőle, a dohányföldek kellős közepén egy nagyobb, fából készített épületet lát, ami raktárnak, vagy pajtának tudható be. Ha balra néz, akkor füstöt lát és egy kisebb falucskát, ami a dolgozóknak lett felállítva. Nem is inkább falu, hanem tanya volt ez. Volt összesen négy nagyobb faház, amik körül sátrak álltak. Itt laknak a dohányföldön dolgozók. Minden percellának van egy ilyen "lakónegyede" így valószínűleg Omo emberei is itt laknak a dolgozókkal együtt...

// Írj a Dohányföldekhez //

**Shikotou Sei** Hétf. Május 30 2016, 17:16

// Jiraiya //

Sei a visszaúton Mirubi válaszán gondolkozik. Kezében az ingbe bugyolált fej már valószínűleg bűzölög a meleg miatt, de ez Őt jelenleg nem zavarja. Gyorsan halad, a szag nem jut el az orráig. Miért akar Mirubi annál a gazzal benőtt dokknál találkozni? Talán valamiféle kapcsolatban áll azzal az öreg kalóz Mugoval? Nos, lehet... Ami azt illeti, nem is baj. Mugot ideje lenne megölni, túl sokat tud a kis Tea Országi incidensről és bizony eljárhat a szája. A helyzet az, hogy már régen meg kellett volna ölnie, hiba volt, hogy eddig nem tette meg. Persze az is igaz, hogy kár ezen rágódni, ennyi idő távlatából... annál szórakoztatóbb viszont, hogy milyen belépőt tervez Omonál. Kedveli az emberek szemében felcsillanó rettegést, amikor felfogják, hogy Sei mennyivel felsőbbrendűbb náluk. Omo emberei ezt még nem fogták fel kellőképpen, noha jó házigazdához méltón ezt a Yuudoku-ház feje már beléjük verhette volna. Ez ismét egy amolyan, "ami késik, nem múlik" helyzet.
Omo valószínűleg most is a füsttől bűzlő épületben lesz és ahogy mindig, úgy esélyes, hogy most is kettő marcona Őr áll az ajtó előtt. Ha így van, Sei a következőeket cselekszi: az öregember vére miatt kissé zord, de a megszokott mértékben kifogástalan külsővel beugrik a testőrök közé a háztetőröl. Nyílván van rá esély, hogy megtámadják, de Ő erre is fel van készülve. Amint hatástalanította a támadást, az egyik mamlasz kezébe nyomja a "csomagot", majd pedig társalgó stílusban ennyit mond:
- Vidd el ezt Omonak, de csipkedd magad, vagy a társad kettő fejet visz majd be.
Ha az eddig megszokott Őrök állnak az ajtó előtt, akkor ez a kis tréfa igazán jó mulataságnak tűnik, ugyanis azokban a szemekben mindig is vívódott az értelem a félelemmel. Márpedig ebben a helyzetben Sei számára megint csak komikus és szórakoztató lehetőségekre van esély.
Amennyiben a testőr engedelmeskedik és kinyitja az ajtót, Sei sem zavartatja magát és peckesen - kicsit a továbbiakban is rájátszva az egoista hülyére - besétál, miközben érzékeivel - Muon Satsujin - továbbra is "figyeli" a háta mögött lévő Őrt.
- Azt mondta, imád téged, ezért elhoztam belőle a lényeget, hogy ezt Te is megállapíthasd - veti oda hányavetin Omonak - Meg persze elhoztam a fejét is, hogy az arcáról le tudd olvasni a Muréna üdvözletét.
Csak ennyit mond egyelőre, elvégre ezzel minden kellő információt átadott. De miután gondolkozik egy keveset, megtoldja kicsit a mondandóját:
- A Chansu névre hallgató nem volt ott, ezért sajnos nem tudtam elhívni Satouda-ra, pedig örömmel látnám...
Ezzel valami olyasmit akart jelezni, hogy nem valami szimpatikus neki a fickó és örömmel kasztrálná azt is. De persze ezt Omo úgy értelmezi, ahogy akarja, Sei nem zavartatja magát.

// Megjegyzés: Satouda - Teaszertartás ( Illetve csak egy fajtája, de ez itt nem lényeg) //

Jiraiya Csüt. Jún. 02 2016, 15:54

// Sei Amegami köpenyben? http://img06.deviantart.net/5c58/i/2009/105/4/2/commission__drew_wale_by_mazjojo.jpg Very Happy

//

Sei belépője igencsak sikeresre bizonyult. Többen is észrevették a birtokon, ám a legtöbb ember már ismerte őt, így nem tulajdonítottak a háztetőkön ugrálásnak különösebb figyelmet, egyszerűen csak érdekelte őket a fiú megjelenése. Igaz, Omo szolgálatában több Elveszett Ninja is áll, bár állításai szerint, Sei a leghasználhatóbb mind közül. Legalábbis eddig ezt mondta a fiúnak.

Amikor pedig megérkezett annak a háznak a tetejére, ahol Omo szokott tartózkodni, nos a megszokott látvány fogadta. Hanawa intett neki amikor elsiklott a hátsó kert felett, majd megérkezett a két őr közé. A szokásos két melák volt, akik már így is eléggé tartottak Seitől, amikor pedig megérkezett, akkor nem is igazán tudtak reagálni... Arra számítana az ember, hogy a kitűnő reflexszel megáldott őrök egyből lecsapnak rá, még ha nem is elég képzettek, ám sokkal inkább leblokkoltak. Testük megmerevedett, halántékukon és homlokukon pedig az izzadtság kezdett gyöngyözni. Az egyik már nyitotta volna a száját, amikor is Sei a kezébe nyomja az anyagdarabot, amiből még mindig csöpögött a félig-meddig megalvadt vér.

A nagydarab fickó undorodva fogta meg a hideg valamit, persze nem tudta, hogy mi van benne csak azt hogy véres és bűzlik, a tapintásából pedig egyből egy fejre tippelt, ám most két tűz közé szorult... Sem Sei sem pedig Omo oldaláról nem engedheti meg magának a hibát, így szemét becsukva rontott be, majd sietett Omo elé és letette a földre a fejet.

- Yuudoku-sama! - Kezd bele pánikolva - Ezt... ezt... Az a...

Azonban az őr nem volt képes befejezni a mondatot... Igazából semmire nem lesz képes ettől a pillanattól fogva. Sei látta, ahogyan belép, hogy a hajbókolás közben az Omo körül lévő hatalmas füst sűrűsödni kezd, majd egy szempillantás alatt, vagy inkább a másodperc tört része alatt egy vékony füstszerű tű, átszúrta a férfi koponyáját, ezzel pedig a földre zuhant, egyenesen a fejre, amit pedig maga előtt tolt el. Ahogyan gurult, letekeredett róla az anyagdarab és tisztán láthatóvá vált a férfi feje, a szájában a hímtaggal.

Ám van, pontosabb volt ott még más is, amikor Sei belépett az ajtón. Hatalmas füst terjeng a szobában, ám jól láthatóan Omo előtt néhány méterrel egy Szürke köpenyes alak ereszkedett féltérdre, aki amikor az ajtó kinyílt, hátrapillantott, azonban a technikája már aktiválódott és a teste elkezdett füstté válni, de Sei még láthatta azt a hófehér, sima maszkot, amin keresztül az egyén ránézett...

- Te undorító disznó...

Hallod Omo, most sokkal csendesebb hangját, ám sokkal veszélyesebbnek is hat.

- Összepiszkolod a lakrészemet ilyen ocsmányságokkal!

Emeli meg a hangját, és szemlátomást még mindig a hullának magyaráz, ám ez idő alatt a körülötte lévő füst megint mozgolódni kezd. Eddig nem látszott a férfi, vagy csak nagyon homályosan, de most már tisztán kivehetőek a szőke tincsek és a szokásos, sunyi arc, ami most eltorzult és dühös... A füst azonban megkörnyékezte a fejet, majd összegyűlve körülötte felemelte azt és Omo elé vitte.

- Ki ez és Ki az a Chansu?

Kérdi Seitől.

**Shikotou Sei** Vas. Jún. 05 2016, 16:49

// Jiraiya - Tetszetős. Smile

//

Nem egészen erre a reakcióra számított, ám ennek ellenére folytatnia kell a kis színjátékát. A fejében rengeteg gondolat fut végig a látvánnyal kapcsolatban. Az, hogy az Őr meghalt, hidegen hagyja Őt, de enyhén meglepte. A halál módja azonban méginkább... Nem gondolta volna, hogy ez a hatalmas mennyiségű füst, egy testőrt rejt. Ennyire Paranoiás lenne Omo? Ezért ücsörög itt egész nap? Ostoba ember, ha tényleg emiatt van... elvégre egy ilyen szintű testőr mellett, tovább élne a friss levegőn, mint ebben a büdös teremben. Habár, természetesen az is előfordulhat, hogy a testőr önmagában nem magas szintű, csak ismer olyan technikát, ami a megfelelő környezetben erőssé teszi. Ez a legvalószínűbb magyarázat, elvégre egyedül ez indokolja Omo önkéntes rabságát egy füsttel teli szobában. A másik elfogadhatóbb lehetőség, hogy Sei házigazdája egyszerűen hülye, ami nyílván így is van, de hogy ilyen mértékben az lenne, az kizárt. Jobb lesz, ha Sei odafigyel az eseményekre. Azt tudta, hogy a Handonak sok embere és sok titka van, abban is biztos volt, hogy vannak nála - sajnos lehetséges, még ha undorító eshetőség is - képzettebb ninjái, de egy ilyen trükkre... nos, nem számított.
Ha tovább gondolja a dolgokat... nem, majd talán máskor. Túl sok információ lenne ez most, Neki pedig meg kell játszania az önelégült Nukenint. De az, hogy Omo ennyire felhúzza magát a lakrészének "összepiszkolásán", továbbra is azt bizonyítja, hogy nem mozdul ki innen. Tulajdonképpen ez az elmélet egyelőre megdönthetetlennek tűnik. Ha tényleg így van, akkor minden bizonnyal több testőr és meglepetés is van a közelben. Sei hátán kövér izzadtságcsepp gördül végig, amint érzékei kiélesednek az adrenalintól. Megenged magának egy torz félmosolyt. Egyre érdekesebb ez a hely.
- Nem tudod? Elfoglalják egy városodat, megtámadják a presztizsedet és Te tényleg nem tudod ki tehette ezt? - Bár a tűzzel játszik, Seiben szemernyi félelem sincs. Igaz, hogy fáradt és kimerült, továbbra is pimasz és nem véletlenül provokál. - Vagy csak nem akarod velem megosztani...!? Nem számít, arra kértél, hogy nézzek körül és ennyi. Én visszaszereztem a városodat, elhoztam a bitorló szolgájának fejét.
Sei kivár. Hagyja, hogy szavai utat találjanak. Pontosan tudja, hogy az az árny csak a parancsra vár és lecsap rá. Ám Ő sem ma született bárányka, ha kell, akkor a Dainamikku Akushon sebességével fog távozni az épületből, ezzel kiérve a füst hatósugarából. És ha onnan kijut, akkor az ellenség - még ha csak rövidtávon is - sokkal kevésbé veszélyes. De nem azért provokál, hogy harcba keveredjen. Más a célja, noha ezért komoly kockázatot vállal.
- A lényeget elmondtam. Mégis, erősen túlteljesítettem a feladatomat, veheted ezt egy gesztusnak. De ez a lényegen nem változtat, az embereid zöme - megnyomja a "zöme" szót - képzetlen, ótvar és pimasz alak, akikkel már régen nem tudsz labdába rúgni a riválisokkal. És itt a komoly riválisokról beszélek, akik igazi erőt képviselnek. Egyelőre nem tudok sokat Chansuról, de adj egy csapat hasznos embert és akik túlélik a kiképzésemet, azokkal kiderítem, hogy ki miatt kellett végig kutyagolnom ezen az átkozott sivatagon KÉTSZER is!
Hangjába dühöt csempészett, még ha valójában nevethetnékje is van. Az ilyen helyzetekben olyan jól szórakozik, pedig az életét kockáztatja, bár lehet éppen ezért. Sei nem kímél senki, önmagát sem. Komoly céljai vannak és azokat el is fogja érni. Nincs még egy olyan, mint Ő. Egy sem! Az Ő páratlansága magában foglalja a siker komoly esélyét mindig, minden esetben! Itt az ideje, hogy bevesse a befolyását és az eredményeit. Ha Omo tényleg annyira paranoiás, amennyire az új információk alapján annak tűnik, akkor az szomorú helyzet, de nem megoldhatatlan. Sei bármikor képes lett volna elmenni, nem tartja itt túl sok minden. De az a kevés elég ahhoz, hogy akarjon itt valamit. Mert lát ebben a helyben fantáziát. De ha Omo ostoba, hát Őt nem tartja fel sokáig. Ha pedig megint menekülnie kell... nos, nem az újdonság varázsával fog rá hatni. Kibírja, mint ahogy eddig is majd' mindent kibírt. Omot előbb-utóbb így is, úgy is megöli, mint ahogy ez a terv Vendéglátója fejében is ott van, ebben biztos. A kérdés a mikor. Egyelőre azonban Sei annyira hasznos tagja ennek a szervezetnek, hogy mindenképpen szükség van rá. Ez nem lehetőség, hanem tény. A Hando meggyengült, még ha az Elit harcosait Omo rejtegeti is. Védekezni még csak-csak tudna, de mi van akkor, ha a földesúr másnak szavaz majd bizalmat? Most még elismert a Hando, de ez meddig tart ki Sei nélkül? Egyelőre túl hasznos ahhoz, hogy eltegyék láb alól. Ha Omo ezt nem így látja, akkor bukásra van ítélve. Vagy tényleg van valami komoly ütőkártyája. Egyéb esetben hülye!
Sei félmosolya egyre őszintébb, bár próbálja rejteni. Fölöslegesen azért nem ingerli a vendéglátóját, elvégre a jelenlegi helyzet Neki sincs ellenére. Még.

Jiraiya Szomb. Jún. 18 2016, 17:08

Felvágták a nyelvét, ám ez nála sokkal többet rejt a háttérben, mint azt az emberek elsőre, vagy akár másodszorra is látják. Ami viszont roppantmód irritáló lehet egy vezető számára, az a provokáló hangnem... Ennek ellenszenve bizony a szőke férfin is meglátszik. A Füst most már nem képez sűrű masszát a fej alatt, így azonnal leesik a földre és egy tompa koppanás kíséretében elgurul, néhány centire Omotól...

A szőke férfi görnyedten dől előre "trónszékében" ami valóban csicsás, bőrborítású és párnázott volt, szinte már egy kanapé... Szőkés tincsei az arcába lógnak, majd egy léha mozdulattal hátrasimítja azt és megdörzsöli arcát, majd egy hirtelen mozdulattal feláll a székéből...

- Azt akarod mondani, hogy a Muréna áll az egész hátterében és a vezetőjét Chansunak hívják?

Teszi fel a kérdés, amire nem vár számottevő választ. Lelép - két szintes a szoba, ahol Sei áll, az az alacsonyabbik rész, az emelvényen ami a szoba másik felét teszi ki, Omo és a szolgák szoktak tartózkodni, nagyjából 10 centi a különbség a két "talajszint" között - az alacsonyabbik szobarészre, miközben a füst lassan kezd eloszlani a szobában. Természetesen Omo kezében ott van egy hosszú cigaretta pálca, aminek a végébe egy vaskos cigi van illesztve. Beleszív.

- Való igaz... - ekkor már egy méterre áll Seitől és üres tekintettel néz el mellette - Rengeteg a hasznavehetetlen emberem, de ezekből a disznókból nem tudsz jobbat kihozni. - ahogy ezt kimondta a fejét és a tekintetét hirtelen Sei felé fordította, mélyen a fiú szemeibe nézett, nem éppen épeszű ember benyomását keltve - Mi van azzal a két gyerekkel, akiket ide hozattál? Ők megfelelnének erre a célra?
Kérdi, majd hátat fordít a fiúnak és visszasétál a székéhez. Hangja most már nyugodt volt... Feketés, piros virágos kimonója lelóg a talajra, úgy húzza maga után. A haja csapzott, az arca borostás... Mintha szétesőben lenne...

- 25.000 Ryoval jutalmazlak a küldetés elvégzéséért és további 10.000 Ryo-t kapsz a túlteljesítésért. Azonban a szavaid... Óh nem, sokkal inkább a modorod megsértett engem.

Leült a székébe, majd beleszívott a cigarettájába, ami után egy nagyobb mennyiségű füstöt fújt ki, ami már-már természetellenesen nagyobb volt és sűrűbb, mint annak lennie kellene. Teljesen eltakarta Omo-t Sei szemei elől.

- Hogy kiengesztelj, képezd ki azt a kettő porontyot arra, hogy engem szolgáljanak, továbbá válasz a birtokomról még kettő embert, akiket úgy gondolod, hogy tovább tudsz képezni. Hanawa segít kiválasztani őket.

Ahogy ezt kimondta, a füst kezdett mozgásba lendülni, több helyre csoportosult egyszerre, majd jól láthatóan az előbbihez hasonló Senbonszerű tűalakokat formáltak a levegőben. Közel száz lehetett, így pedig Omo alakja is tisztán láthatóvá vált. Egy fél Kos kézpecsétet formálva, Seiéhez hasonló félmosolyt kanyarított az arcára.

- Ha kiképzed őket használhatóra, akkor új rangot és hatalmat adok neked. Ha nem, akkor úgy veheted, hogy nem sikerült kiengesztelned. Világos?
Kérdi gúnyosan a fiút.

**Shikotou Sei** Szer. Júl. 06 2016, 18:26

// Jiraiya //

Omo most új szemszögből mutatkozik. Haja csapzott, arca borostás. Olyan, mintha megöregedett volna. Mintha a teste már nem bírná tovább a stressz és a tudatmodosító, káros anyagok hatását. No de... ez kit érdekel? Sei sosem tartotta Omot jó vezetőnek, inkább csak egy rejtélyes embernek. Úgy tűnik, hogy az álca lehullt, vagy ami valószínűbb, hogy a régi helyére egy másik álarc került. Omo nem feltétlenül okos, de a végletekig ravasz, ez megkérdőjelezhetetlen. Vagy csak Sei túl paranoiás, természetesen ez is egy lehetőség, ám közel sem hátrányos elgondolás még Rá nézve sem.
Omo első kérdését Sei nem tudja mire vélni, azt leszámítva, hogy a férfi időt akar nyerni a gondolkozásra. Lépéselőnyt teremtett magának az ifjú titán és ezt bizony a vendéglátója sem hagyta figyelmen kívül. Őseisége orcáján elégedett vigyor akar szétterülni, de akaratereje ezt nem engedi, arcizmai nem rezzennek.
- Nem. Rövidtávon nem felelnek meg. Hosszú távon viszont... ha túlélik, akkor igen. - Úgy veti oda a szavakat, mintha nem is érdekelné Őt ez a dolog, noha rendkívül nagy tervei vannak.
Ezek után Omo valami fenyegetés félével próbálkozik. Késő, nagyon késő... Túl késő! Sei arcán továbbra is ott derül a félmosoly, miközben mintha észre sem venné a füst senbonokat. Felkészült a legrosszabbra. Diplomatikusan, mégis hányavetin ontja szavait:
- Hozzászoktam, hogy győzedelmeskedem. Nem tervezem, hogy változtatok ezen a szokásomon.
Csak ennyit mond. Ez nem volt sem igen, sem pedig nem. Seiben nincsen félelem. Egy múló pillanatra minden érzés eltűnik belőle, mert jelenleg a halállal néz szembe. Nem tart sokáig, hamarosan készül belőle kitörni valami... nevetés... Igen. Nevetni akar, hogy tudassa Omoval, mennyire nem érdekli a kis játszadozása. Nevetni akar, hogy tudassa mindenkivel, Shikotou Sei nem az a személy, akit meg lehet rémiszteni. De nem nevet. Nem. Az nem lenne elég. Inkább meghagyja rejtélyes félmosolyát és kihívó tekintetét. Ez sokkal idegesítőbb, mintha nevetni kezdene. Idegesítőbb Omo számára. Nem megy oda a pénzért, Sei nem olyasvalaki, aki némi apróért hajlandó kuncsorogni. Majd visszaküldi Atsumit érte, vagy az egyik gyereket. Nem számít. Kell neki az a pénz, mert fel akarja használni, de a méltóságát nem dobja oda érte. Igen, érezze csak Omo, hogy Sei nem olyan ember, akit félre lehet lökni, vagy akit sokáig itt tarthat, ha nem mutat Ő maga is tiszteletet...
- Majd átküldöm Atsumit a végösszegért. Ha kiválasztottam azt a kettőt, akkor... nos nyílván megtudod.
Sei megfordul és tervei szerint kisétál. Hogy udvariatlan? Igen. Hogy szemtelen? Valóban. Azonban mindez nem számít. Amit mondott, az egyértelművé teszi, hogy egyelőre nem Omo ellen dolgozik. Ha pedig a férfi máshogy látja, azzal sincs baj. Előbb utóbb úgy is eljön a nap, amikor Sei a fejét veszi. Ha erre most még nem képes, nos, akkor sem fog itt meghalni. Nem.

Amennyiben Omo hagyja elmenni, Atsumit valóban visszaküldi a pénzért. Ezek után pihenni tér, esze ágában sincs azonnal kiválasztani azt a kettő embert.

Jiraiya Szomb. Júl. 09 2016, 16:36

Sei a tűzzel játszik és látszólag tudja, hogy Omo milyen ember, mire képes és hogy miképpen vezeti a Hando-t, ám az igazság az, hogy nem lehet biztos a dolgában. Azonban Seiről beszélünk, Seiről, aki az Istenek Istene, így ez a dolog számára nem jelenthet akadályt... Vajon gondolt már rá, hogy a halálával felszabadulhat és újra istenné válhat? Elvégre az erő, melytől megfosztották sokkal közelibbnek tűnhet a halál után, mint a földi síkon...

Omo füst senbonjai ide-oda mozogva változtatják a helyüket, miközben a férfi egy félmosollyal az arcán hallgatja a fiút, amint pedig kimondta azt a mondatot, elneveti magát. A nevetés jókedvű és természetes, egyáltalán nem megjátszott, viszont eléggé visszafogott ahhoz, hogy ne tűnjön se barbárnak, sem pedig hangosnak... Egy előkelő, elegáns felkacagás volt, egy eszelős tekintet kíséretében... Elvégre, Sei rendkívüli mondata olyannyira kétértelmű ebben a szituációban, ami egy hírhedt alvilági vezér számára is imponáló lehet, hiszen az arcátlan szemtelenség és a nyámnyila, szánalmas behódolás a két véglete az Omoval szembeni viselkedésnek, Sei pedig nem csak az arany középutat találta meg, hanem még vegyítette is a hűséges szolgálatot és a függetlenségét és a felsőbbrendűségét, miközben látszólag Omo utasítására adott helyeslő választ, bár a se igen, se nem bizonytalanságában hagyta a vezetőjét...

- Ezt szeretem! Nem véletlenül vagy te a kedvenc emberem, Shikotou Sei! Fényes jövő áll előtted az oldalamon, hogyha ennél az álláspontnál maradsz és egy nap talán, meg is tudsz majd ölni, hogy átvedd a helyemet...

Az utolsó szava feltűnően halkra és célzottra sikeredet, miközben egy kaján vigyor kerekedett az arcára.

- Ahogy kívánod.

Mondta Omo a pénzügyekre, majd hagyta távozni Seit.

Nem kellett sokat gyalogolnia, néhány perc alatt elérte a szálláshelyét, ahol már Atsumi várta őt. A tolóajtó előtt térdelve hajolt meg Sei előtt, még kint, mielőtt a férfi bemehetett volna, majd félrecsúszott az útból és ugyanabban a térdelő helyzetben kinyitotta Seinek az ajtót.

- Sei-sama!

Nézett fel a fiúra áhitattal.

- Két gyermek érkezett és azt mondták, hogy te rendelted ide őket. Odabent vannak a szobámban.

Mondta a lány, miközben megvárta amíg Sei belép az ajtón, majd felállt és besétált utána. A szoba olyan volt, mint ahogy hagyták. Egy kisebb helyiség egy tatamival, amin Sei ágyneműje található meg, valamint egy kisebb asztal, ahol étkezni lehet. A helyiségből egy ajtó nyílik a fürdőszoba felé, amely szintén szerényen van berendezve, csak egy vécé és egy zuhanyzó található meg itt. Sei szobájából egy másik ajtó is nyílik, az Atsumi szobája. Az körülbelül fele ekkora, pont arra jó, hogy aludni lehessen odabent. Nagyon úgy néz ki, mint egy nagyobb gardrób helyiség.

Ahogy Sei belép a szobába, láthatja, hogy a földön az ágyneműjén egy csomag van, ami madzaggal van lekötve. Atsumi nagyon figyelmes, így amint a fiú észreveszi a csomagot, egyből megered a nyelve.

- Ezt két férfi hagyta itt egy órával ezelőtt, azt mondták, hogy Sei-samának hozták. A csomag amit nekem kellett leszállítani odabent van a szobámban, eldugtam mindenki elől.

Mondta a lány, majd ha Sei nem kérdez tőle semmi mást és kiadja neki a parancsot, akkor elmegy Omohoz a pénzért. Néhány perc múlva egy ugyanolyan csomaggal tér vissza, mint ami Sei ágyán van. Átnyújtja a fiúnak...

Ha Sei kinyitja a csomagot, akkor az elsőben talál 25.000 Ryo-t, míg a másikban a megígért 10.000 Ryo-t. Ezek szerint Omo már egy órával ezelőtt is bízott a sikerében, vagy előbb értesült róla, minthogy Sei megérkezett volna. Bár lehetséges, hogy ez teljesen lényegtelen.

// Ha Sei alszik, akkor írd le hogy mennyit aludt és utána hogy mit tesz. Ha nem, akkor értelme szerűen megint rajtad áll minden ^^ Szeretnél esetleg tanulni, vagy pedig időt ugrunk? Természetesen a gyerekekkel is beszélhetsz ahogyan neki kezdhetsz az emberek kiválasztásának is. A pénzt felírhatod. //

**Shikotou Sei** Szomb. Júl. 16 2016, 17:06

// Jiraiya //

Olyan hányavetin lépked, amire más talán nem is képes. Mindeközben testtartása mégis fegyelmezett. Különös elegy, mégsem lehetetlen, Sei olyan szinten hozzászokott ehhez, hogy talán már nem is érzékeli, mennyire furcsa lehet ez külső szemlélőként.
- Rendben van Atsumi, elégedett vagyok!
Ennyit mond, nem többet. Mégis... olyan dolgot tett, amit még soha. Megdicsérte a lányt. Minimális mértékben, de ezen Ő maga is meglepődött, természetesen ezt a legkevésbé sem hajlandó kimutatni. Amint a lány távozik, hogy Sei jutalmát elhozza, Ő maga elindul a gyerekek felé. Magában elmosolyodik a gondolatra, hogy Omo milyen fukarul méri egy falu visszaszerzését. Nem mintha számítana. Most már nem.
- Nem érdekel, hogy kik voltatok eddig. Az sem érdekel, hogy kiket ismertetek, vagy mit éltetek át. Mostantól hozzám intézitek imáitokat, nekem adtok hálát mindenért és meghaltok helyettem, ha szükséges. - Szavait a két gyermek felé intézi, hangjában nincs helye érzelemnek. - Semmitek sincsen. Amiképpen senkinek sincs semmije, csak amit képes megvédeni. Egy dolog van, amit igazán magatoknak tudhattok, az pedig a szavatok. Ha azt elveszítitek, kevesebbet értek a semminél is. Az embernek mindig van egy választása, egy végső. Most esküt tesztek nekem. Felesküsztök rá, hogy engem szolgáltok, hogy életeteket nekem áldozzátok. Ha ezt megteszitek, akkor az akaratotok már nem a tiétek lesz. Vagy meghaltok. Én mind a kettőt elfogadom, viszont a gyengeséget nem. Húsz másopercet kaptok, hogy döntsetek.
Csend. Sei vár egy röpke pillanatot, mielőtt folytatná.
- Úgy tűnik, hogy két választást ajánlottam, de valójában hármat. Az első, hogy eskütöket és életeteket nekem szentelitek és ezzel olyan célt kaptok, amiért érdemes élni. A másik, hogy választjátok a gyors, de korrekt halált. Én igazán megértem. A harmadik, hogy haboztok és becstelen, fájdalmas, szörnyű véget értek. Ez az utolsó önálló és szabad döntés az életetekben, húsz másodpercet kaptok, használjátok ki!
Némán áll és figyeli a gyermekek reakcióját. Arca rezzenetlen, tartása fesztelen. Úgy áll ott, mint egy uralkodó, vagy mint isten haragja, mely lesújt a gyengékre.
* Ez a szál még folytatódik, a gyermekek válaszától függ*

Bármi is történt, Sei a alkonnyal aludni tér. Átszervezi felszerelését, sokat tanult az esetből. Az Atsumi által vásárolt dolgokat elhelyezi, ahova kell. Éberen alszik, nem képes teljesen kikapcsolni. Nem mintha támadástól tartana, inkább csak túl sok minden történt az utóbbi időben. Túl sok minden. Kenshiro Mirubi... azt a fiút minél hamarabb felkeresi.

// Igen, szeretnék tanulni: Démonikus Illúzió: Babszár Kötés: Őserdő // Magen: Mame Gen Tojiru: Kusamura. És mint a posztban említettem, kicsit átalakítom Sei adatlapját, ami a felszerelés részt illeti. ^^ //

Jiraiya Vas. Júl. 24 2016, 14:11

   Sei természetesen kihívja a gyerekeket a kis szobából, akik felsorakoznak előtte. Persze a kihívás talán túlzás... Kegyetlen és egyben talán tudatlan is, vagy csupán csak olyan emberekre van szüksége, akik már most képesek felfogni szavai súlyát... Bármi megeshet, Kami no Sei észjárása kifürkészhetetlen...
   A kisfiú, Sei beszéde felénél elpityeredett, bár a szája már akkor sírásnak állt, amikor kimásztak abból a kicsiny szobából. Eddig valamennyire megnyugodott, mivel Atsumi volt olyan kedves és foglalkozott velük, kedvessége megnyugtatta őt, de most, hogy teljes valójában ott áll Ő, aki elrabolta a szüleitől és most ezeket mondta, nem bírta tovább, könnyei patakokban folytak, orrváladéka szintén az arcán folyt le, ám töretlenül állt és próbált meg figyelni, valamint halkan szipogni. Sei most szemügyre is vehet az átlagosnak tűnő kisfiút. A haja barna, egy szürke overall-t visel, ami alatt csak egy koszos, sötétbarna póló van. Szinte már az is szakadt és mocskos, árad felőle a húgyszag. Valószínűleg bepisilt.
   A lány ennél sokkal érdekesebb és Sei számára talán sokkal félelmetesebb is... Elvégre a félelem semmilyen jelét nem mutatta, csak némán állt a fiú előtt és nézte őt, hallgatva, csendben, pislogás nélkül, kifejezéstelen arccal, ami olyannyira rezzenéstelen, mint maga Kami no Seié... Furcsa a kislány. Hosszú, sötétszőke haja van, a szeme vágott, vékony, a szemei sötétbarnák, szinte már-már feketék. Ahogy Sei várt a válaszra, a kislány bólintott, ezzel jelezve Seinek, hogy elfogadja amit mondott és meg is értette, míg a kisfiú még keservesebben kezdett el sírni, majd térdre borult és öklébe temetve szemeit próbált meg értelmes választ adni, de nem ment neki... Hiába, ez a normális reakciója egy kisgyermeknek, akit elszakítottak a szüleitől és fájdalmas kegyetlenségeket szavalnak neki. Ez egy életre nyomot fog hagyni a lelkében, ezt pedig Sei tudja... Nagyon is tudja, ez a célja.
- I... Igen... Esküszöm!!
Kiabálja el magát síró gyermek hangján, ám Sei nagyon is jól tudta, hogy mindez nem volt őszinte, minden amit mond, csak muszájból ered és hangjában is ott a mélységes gyűlölet és megvetés! Ott van minden, ami egy sérült, bosszúra vágyó emberben lehet, ám még mindig sír és még mindig nem néz Seire, miközben a kislány fejét a jobbján álló fiú felé fordítja és nézi őt. És csak nézi és nézi, gyermektársa iránt semmiféle érzelmet nem mutat, majd amint megunta a bámészkodást, Sei felé fordul, a kisfiú pedig még mindig csak sír, bár már egyre csitul.

   Éjszakája csendesen telik, a fel-fel síró kisfiú-t Atsumi azonnal elhallgattatja. A lányt örömmel töltötte el Sei megnyilvánulása, így amikor megdicsérte, arcára hatalmas őszinte mosoly kanyarodott, bár elfojtotta érzelmeit, de valóban örült annak, hogy Sei-sama megdicsérte őt. Persze ez nem került szóba sem a visszatérése sem pedig az éjszaka folyamán, másnap reggel pedig, csendben lopódzott ki a szobájából, még Sei előtt, persze a fiú hallotta a lányt, így Ő pedig végig Seit figyelte, hogy fel ne ébressze.
Ha Sei a lány tudtára adja, hogy fent van, esetleg kinyitja a szemét, akkor Atsumi azonnal meghajol és letérdel, majd úgy is meghajol.
- Gomenasai Sei-sama! - hangja kissé hirtelen és rémült - A reggeliért indultam, nem akartam felébreszteni!
Mondja, majd ha Sei engedélyt ad neki, akkor megindul és néhány perc múlva visszatér egy nagy tálcával, amin egy luxus reggeli található meg. Ha a fiú nem mutatja jelét ébredésnek, akkor a lány ugyanígy tesz, viszont visszafelé is csendbe jön, majd az asztalra teszi le a tálcát, elvesz két rizsgombócot, majd visszamegy a szobájába.

**Shikotou Sei** Vas. Júl. 31 2016, 18:53

// Jiraiya //

Sei viszonylag elégedett az eredménnyel. A húgy szaga zavarja, de nem annyira, hogy ezt ki is mutassa. Nem tudja eldönteni, hogy melyik reakció aggasztja jobban: a lány rendíthetetlensége, vagy a fiú természetes félelme. Mindkettő gyengeség, mind a kettőt ki kell majd purgálni. Ám nem úgy, ahogy azt belőle próbálták. Pontosan emlékszik rá, hogy milyen neveltetést kapott. Igaz, azt gyűlöletből tették Vele, ám az apját vérbe folytotta érte. Sei nem olyan ostoba, hogy azt higgye, két elravolt gyermek majd be is tartja az esküjét, viszont kezdetnek nem rossz. Idővel érdekeltté kell, hogy tegye őket abban, hogy szolgálhassák. Idővel. Most azonban meg kell mutatnia, hogy mennyire félelmes Úr is Ő és tovább üti a vasat.
- Halljam, mondjátok ki a szavakat! "Életemmel, halálommal szolgállak és érted áldozom, Sei-sama!".
Ha kimondják, elégedetten elmosolyoik, de csak belül, arcizmai nem rándulnak.
- Most álltatok a győztes oldalra, örvendjetek. A hűséget jutalmazom, a hitet támogatom, az árulást... megtorlom! Most pedig, új neveket kaptok!
Sei a lányhoz lép. Belenéz érzéketlen, bamba szemeibe. Fejére teszi a kezét, majd úgy suttogja a szavakat: "Hantai, mert mély belenyugvással nézel a jövőbe!". Tovább lép. Belerúg a fiúba, hogy tápászkodjon. Ha megteszi, Sei fejére teszi a kezét. Majd megszólal: "Kotomonage, mert lelkedet a gyűlölet fűti, de sosem érsz majd fel hozzám, ezért csak a keserű emlékek maradnak majd neked, miközben hiúságodon rágódsz!"
- Most pedig, takarítsatok fel!
Sei kisétál, most már megengedi magának a félmosolyt. Ennyivel előrébb van.

******
Sei nem adja jelét, hogy észrevette volna a lányt. Természetesen figyeli és elégedetten konstatálja, hogy az a reggeliért ment. Megszokás, de most is megvárja, hogy a lány előbb megkostólja az ételt. Ha életben marad, Sei szertartásosan felül és enni kezd. Nem mutat hálát, sem köszönetet. Bár mintha érezné ezeket az érzelmeket, noha az is lehet, hogy csak nagyon éhes. Amint megreggelizett, előkotor a hátizsákjából egy fa dobozt. Belép Atsumi szobájába.
- Atsumi! Ki kell őket képezned, hogy hasznomra válljanak. Az érdemeket jutalmazd, a hibákat büntesd. - Két kunait hajít a tatamira, úgy, hogy ne roncsolják az anyagot. - Tanítsd meg nekik, hogyan bánjanak ezzel. De Te sem lazsálhatsz, ideje folytatnom a kiképzésedet!
Kinyitja a dobozt és előveszt belőle egy rút cigarettát. Meggyújtja. Mélyen beleszív, noha gyűlöli az ilyesmit. Sűrű, ekete füstöt fúj ki. Megformálja a kézpecséteket és a Kemuri Bunshin életnagyságban megjelenik a lány mellett.
- Remélem figyeltél. Hasznodra válhat. Későn jövök!
Ez utóbbi akár napokat is jelenthet. Nem mintha számítana, hogy mit gondolnak a szokásairól...

******
Kényelmesen sétálva indul meg, hogy előkerítse Hanawát. Furcsa, de kedveli a fickót. Olyan rejtélyes, hogy már-már érdekes. Használható embert lehetne belőle faragni, ha nem féle annyira Omotól. Vagy lehetett volna. Már talán késő.
- Omo azt mondta, mutatsz nekem néhány használható embert. Kíváncsian várom.
Hangja nyugodt, fesztelen. Azt előre tudja, hogy a férfi nem fog sietni, ám most Seinek is van ideje, bőven...

Jiraiya Vas. Aug. 07 2016, 23:11

- Életemmel és halálommal szolgállak és érted áldozom Sei-sama.

Csendült fel egyszerre, hezitálás nélkül mindkét gyermek hangja és bár a kislány halk, csilingelő szavai nem voltak hasonlíthatóak a fiú rekedtes, akadozó hangjához és fordítva sem. A fiú felállt, amikor Sei belerúgott, de a fejét végig leszegte és csak a lábát nézte. A kislány pedig továbbra is kifejezéstelen arccal nézte Sei-t majd bólintott új neve hallatán. Ez után pedig megtették a tőlük telhető legjobb módon azt, amit Sei kért tőlük... Ám Sei kilépett az épületből, valószínűleg azért, hogy haja dolgozni a szolgáit. Ám a kislány nem mozdult, csak állt és állt. A Fiú megpróbálta őt szóra bírni, de nem várhatott rá, keresett egy vödröt és egy anyagdarabot, aivel nekiláthatott a munkának. Amikor pedig a fiú felrótta a kislánynak, hogy nem csinál semmit és hozzávágta a vizes rongyot, akkor sem történt semmi... Csak meredt az ajtó felé, egészen addig, amíg vissza nem jött Sei.

___________________________

Minden úgy történt, ahogyan Sei eltervezte és mert Atsumi nem halt meg az ételtől, nekiállhatott a reggelinek, utána pedig kiadta a parancsot és megmutatta a lánynak a technikát. Nem igazán mutatott neki sok mindent, látta, hogy hogyan működik a jutsu, de egyéb tanítószándékú beszéd nélkül, lehetséges, hogy nem lesz képes a technika végrehajtására. Elvégre az alap technikákkal is volt némi bajlódni valója, így talán nem a legbölcsebb rábízni a két gyermek taníttatását egy ilyen lányra. Ám több a semminél, legalább bemelegítenek addigra, amíg Sei kezelésbe nem veszi őket...

___________________________

A férfi kényelmes kanapéján elterülve fogyasztotta a reggeli italát. Egy nagyobb csésze volt a a kanapé karfájára téve, ami fából készült és szépen festett virágminták voltak rajta. A csészében egy átlátszó folyadék és néhány levélféleség látszott. Hanawa belenyúlva a csészébe kivett egy levelet és jóízű lassúsággal harapott bele, majd rágta össze és szívott egyet a beújított pipájából, ami hosszú és vékony szárral rendelkezett és kicsi véggel, ahová a dohányt teheti be. Elegáns egy eszköz.
- Sei-san... Hallottam, jól teljesítettél. Pihenj le egy kicsit, nem sietünk sehova. Eukaliptuszt?
Nyújtja Sei felé a tálkát.
- Sakéba van áztatva.
Mozgatja meg egy kicsit a tálkát, ezzel a folyadék körkörös mozgásba kezd. A férfi arca nyugodt, a szemei összeszűkültek, mintha álmos lenne. Arcáról eltűntek a borosták, sokkal rendezettebbnek látszik, a heg, ami nemrég még ott tündökölt, most teljesen elmúlt. Szinte nem is látszik... Mintha összeszedte volna magát.

Ajánlott tartalom

Yuudoku Omo Birtoka a Hando Szervezet Bázisa

Yuudoku Omo Birtoka a Hando Szervezet Bázisa

Re: Yuudoku Omo Birtoka a Hando Szervezet Bázisa

Re: Yuudoku Omo Birtoka a Hando Szervezet Bázisa

Re: Yuudoku Omo Birtoka a Hando Szervezet Bázisa

Re: Yuudoku Omo Birtoka a Hando Szervezet Bázisa

Re: Yuudoku Omo Birtoka a Hando Szervezet Bázisa

Re: Yuudoku Omo Birtoka a Hando Szervezet Bázisa

Re: Yuudoku Omo Birtoka a Hando Szervezet Bázisa

Re: Yuudoku Omo Birtoka a Hando Szervezet Bázisa

Re: Yuudoku Omo Birtoka a Hando Szervezet Bázisa

Re: Yuudoku Omo Birtoka a Hando Szervezet Bázisa

Re: Yuudoku Omo Birtoka a Hando Szervezet Bázisa

Re: Yuudoku Omo Birtoka a Hando Szervezet Bázisa

Re: Yuudoku Omo Birtoka a Hando Szervezet Bázisa

Re: Yuudoku Omo Birtoka a Hando Szervezet Bázisa

Re: Yuudoku Omo Birtoka a Hando Szervezet Bázisa

Re: Yuudoku Omo Birtoka a Hando Szervezet Bázisa

Re: Yuudoku Omo Birtoka a Hando Szervezet Bázisa

Re: Yuudoku Omo Birtoka a Hando Szervezet Bázisa

Re: Yuudoku Omo Birtoka a Hando Szervezet Bázisa

Re: Yuudoku Omo Birtoka a Hando Szervezet Bázisa

Re: Yuudoku Omo Birtoka a Hando Szervezet Bázisa

Re: Yuudoku Omo Birtoka a Hando Szervezet Bázisa

Re: Yuudoku Omo Birtoka a Hando Szervezet Bázisa

Re: Yuudoku Omo Birtoka a Hando Szervezet Bázisa

Re: Yuudoku Omo Birtoka a Hando Szervezet Bázisa