Katsumi Kawachi

Mérgek ismerete, Mizu bunshin és Ayatsuito képzés ,Ködkardforgató képzés,Patkányírtás, Tea országi tisztogatás első része, Fuubaku Houjin // Robbanó Címke Formáció

Kedves naplóm!
Nem szokásom naplót írni, így azt se tudom, hogy kezdjek neki. Inkább röviden elmesélném az elmúlt időszakot. Jelenleg a Tea országában tartózkodunk a Wagarashi család házában Tanoval, a Dokujaku klánból és vezetőnkkel Tokuno Fenggel. A ház elég takaros, bár háborús időkben úgy tűnik, hogy kevésbé van idő a takarításra és a rendrakásra. Éppen most tudtuk meg, hogy mi lenne a feladatunk, vagyis inkább, most mondtuk el Wagarashi samának, hogy mi a tervünk. Elvileg harcolnunk kéne, de mi inkább a csendes beolvadást, majd belülről Wasabi fej meggyilkolását terveztük. Mindeközben Feng sama egy levelet ír Kirinek a megérkezésünkről és a jelenlegi helyzetről. Igaz az ide utunk se volt leányálom és nem is sikerült harcmentesen. Este indultunk, ami nem volt szerencsés, hiszen csak egy részeg kapitányt találtunk, aki hajlandó volt elvinni minket oda. Reggel kijózanodva nem emlékezett, hogy felvett volna minket, így az a veszély fenyegetett minket, hogy kidob a hajóról, de miután megmentettük egy kalóztámadástól hajlandó volt minket letenni a helyre, ahova akartuk. Eddig csak a megérkezésünkről és az itt tartózkodásunk rövid időtartamáról írtam, de jóval több minden is történt velem. Először megismerkedtem a mérgekkel. Nem tudom milyen apropóból és inditatásból, de úgy gondoltam, hogy ez valamikor még a hasznomra lehet. Eszembe is jutott. Az utolsó kalandom Yokkyuu szigeten volt, ahol patkányokat kellett volna irtanunk, de ez nem történt meg, mert egy másik csapat előttünk végzett vele, mivel a sensei azt akarta, hogy vegyük el a kulcsot, ami azt jelentette volna, hogy a sikeres végrehajtó az egyetlen házban alhat, ami a rendelkezésünkre állt. Másnap korán keltünk. A többiekkel ellentétben én frissnek éreztem magam, hiszen én az este folyamán körbejártam a szigetet, így jóval kevesebbet aludtam, mint Chiyoko és Rabito, a két társam. Hogyan kapcsolódik ez a méreg tanulmányozásához? Miután végeztünk a küldetéssel a mester tanítani akart nekünk valamit, de egy másik küldetés miatt el kellett napolni. Mivel így felszabadult egy délutánom otthon olvasni támadt kedvem, ahol a születésnapomra a tanáromtól, aki nem mellesleg orvos a kórházban, ahol gyakornokoskodom, egy mérgekről szóló könyvet kaptam és véletlenül ez akadt a kezembe. Így ismerkedtem meg a mérgekkel. Mint kiderült a kaland csak ezután kezdődött. Először részt vettem egy képzésen, ahol a köd hét kardforgatójának új generációját akarták ki nevelni. Sajnos nem sikerült az első rész, bár megtanultam 5 technikát, úgy döntött a vezetőség, hogy egy Kitane nevű lányt és Fenget választják be, majd 5 ismeretlen is csatlakozott melléjük. Innentől nem tudom mi lett a sorsuk, de nekem haza kellett mennem, ahol ismét képzésen vettem részt, bár nem üres kézzel, hiszen a technikáimmal és egy chakraérzékeny ninjatoval gazdagabb lettem. Miután megérkeztem a falumba majdnem 2 és fél hónap után alig maradt pihenő időm, hiszen a mizukage egyből két képzést is indított, amire egyből jelentkeztem, hiszen nem tudhatom, hogy mikor lehet ezekre a technikákra szükségem a jövőben. Az egyik a mizu bunshin// víz másolat technika volt, amit egy kövér, szakálas pasi tartott. A képzés három szakaszból állt. Az első alkalommal egy vízoszlopot kellett kiemelnünk a vízből. Második lépés a víz formázása volt, hogy hasonlítson ránk. Van akinek gyorsabban sikerült, van akinek kevésbé. Mikor ezzel is mindenki meg lett, jöhetett a következő lépés, vagyis a mozgatás, hiszen egy álló bábnak nem sok értelme van. Többször kellett átgondolnunk a helyzetet és a próbálkozásaink többször robbanásba fordult minden lépés alatt, de végül ezt is sikerült abszolválni. A következő képzésen, amin részt vettem, az Ayatsuito no jutsu//drót csévélő technika elsajátítására ment rá. Egy parancsolgató nő tartotta, akit a legszívesebben meg is öltem volna. Rengeteg próbálkozás és a nő gúnyos megjegyzései után végre sikerült megkötöznöm a bábot, így elsajátítva a technikát.

Bővítmény tartalma: Tea kaland onnantól, hogy elindulunk a Wagarashi bázisról a két anbu ruhás chuunin likvidálásán át, a társaim lelépése és a balesetig, majd a 2 hónapos ugrás, képzések és tanulás


Hosszú idő, túl hosszú idő telt el mióta írtam, ami nem tesz jót a lelkivilágomnak. Ki kell magamból az élményeimet írni, különben felrobbanok. Ugyan már írtam a háborúba indulásról és az ott eltöltött rövid időről, de elfelejtettem valamit, ami még a felkészülésem volt a háborúra. Első ilyen technika, amit egy világszinten tartott képzésen sajátítottam el az a Hagane no mamori no jutsu // Acél védelem technikát, majd hazatérve egyből újabb kenjutsu technikát tanítottak, ami a tóga // kardagyar technika volt, még ilyenkor könnyen ment. Innen már tudjátok, elküldtek a Tea országába ahol a Wazarashi családot kellene kiiktatni. A terv már előállt a Wazarashi család kiiktatására, mikor a vezetőnket Fenget elhívták, hogy megírja a helyzetet a Tea országában, miközben Tano leírta a tervét a fejeseknek, akiknek nem tetszett, de ránk hagyták, hogy mit csinálunk, őket csak az eredmény érdekelte. Mivel elég komoly küldetésre készülünk úgy döntöttek, hogy tanítanak nekünk egy technikát. Tanot elvitték máshova, így neki nem tudom mit tanítottak, de én a Shodou // első osztályt tanultam. Majd a képzés után utunkra is engedtek egy új vezetővel, mivel a régit egy másik frontra hívták. Nem tetszett az új alak, ahogy ő sem szimpatizált velünk, de ezt közölte is, mert ő a Wagarashik beosztottja és nem érdekli, hogy mi történik egy másik ország embereivel. Ez legalább egyenes beszéd, egy kicsit szimpatikusabbá vált, viszont legalább annyi hasznát vettük, hogy mindkettőnknek adott egy füstbombát, amiben elmondása szerint nem teljesen a szokványos füst van. Nem tudtuk, hogy mire lesz jó, de azt sem, hogy mi a hatása, így bizonytalanul vettem el. Miután ezzel is meg vagyunk a kis csapatunk elindult egy hajóval a túloldalra, amihez én szolgáltattam a ködöt, hogy kevésbé vegyenek észre minket arra nem is gondolva, hogy ezzel még feltűnőbbek vagyunk, hiszen aki ismeri a technikát az könnyen felismerheti azt és valószínűleg egyből kételkedik a köd természetes voltában, ami azt jelenti, hogy kirigakurei ninják közelednek. Nos ez bejött, ugyanis alig értünk a partra és kötöttük ki a hajót három kirigakurei anbu egyenruhás alak jelent meg, de kiderült, hogy konoha oldalán állnak., így nem sokat gondolkodtunk, bár időnk nem volt, ugyanis szinte azonnal előttük térdeltünk, hogy egy rövid időre fenntartsuk azt a látszatot, hogy megadjuk magunkat, de amint elkövetik az első hibát, Tanoval egyszerre léptünk akcióval és két alak már ájultan feküdt a földön. Aztán harmadikat Gennosuke kapta el, majd kezdte meg a kihallgatását. Éppen megtudtuk tőle, amit akartunk, amikor két sólyom szállt le, majd levéve a leveleket a lábukról el is tűntek. Nem tudtam, hogy mi állhatott a társam levelében, de azonnal le is lépett. Vezetőmmel visszafordultunk a táborba. Alig értünk be máris riadó szólt, ugyanis négy anbu jelent meg, mire vezetőm el is tűnt, hogy a Wagarashi családfőt védje, így egyedül maradtam. Először elbújtam egy szökőkút mögé, hiszen a támadók túl erősek voltak, de észrevéve, hogy az egyikük a házba szökött, így utána is indultam, de alighogy felértem és létrehoztam pár klónt a támadó visszafelé is jött. Először a lépcsőt áztatta el egy víz technikával, utána pedig megjelent előttem és nem érdekelte a testi fölényem megindult felém, majd két méterre tőlem kézpecséteket mutatott, majd egy szél technikát használt, ami elől én a leghülyébb megoldást találtam ki, bár később megtudtam, hogy ez az életemet mentette meg, kiugrottam az ablakon. A menekülő utánam vetette magát, majd egy erős rúgással egy házba küldött. Még annyit láttam, hogy kézpecséteket formál, majd elájulok. Nem tudom mikor keltem, de a kórházban ébredtem, bár először azt hittem, hogy meghaltam, de az orvos és a gépek kizökkentettek ebből a gondolatból. Nem tudom mi történhetett a becsapódásom és az ide kerülésem között, de aztán gyorsan felvilágosítottak a dologról, hogy életemet megmentette a világ legnagyobb hülyesége, bár a karomat nem. Sajnos a kézpecsétek egy szél technikához kellett, ami levágta a kezemet, de már visszavarták és két hónapon belül újra használni tudom, bár könyököm már nincsen, hiszen egy fémprotézist építettek a helyébe, de ha gyakorlok, akkor mire az idegek újra meggyógyulnak, akkorra használni tudom. A gyógyulás ideje alatt még jobban elmerültem az emberek utálatába és egyre kevésbé kerestem a társaságot, még a két lány, akivel együtt laktam, ők sem érdekeltek, még annyira sem, mint eddig, egyetlen jó volt bennük, hogy nem magamnak kellett főznöm, ami félkézzel eléggé nehézkes lett volna.

//Nem minden történt úgy, ahogy leírtam, de muszáj volt valahogy időbe és eseményhez illeszteni az eseményt. És tudom, hogy rövid lett, de megpróbálom beleélni magam a karakterembe, aki leginkább nem mondana semmit...//

Bővítmény játékai: Ködszellem, víz ostor, 2. elem, Zavaros vizeken, tanulások Szökőár
http://narutohun.niceboard.org/t73p25-magashegysegi-teruletek (Ködszellem, víz ostor)
http://narutohun.niceboard.org/t69p275-kikepzoterepek (2. elem)
http://narutohun.niceboard.org/t74p325-kikotovaros (Zavaros vizeken)
Víz pajzs lövedék, Távoli villám (élmény tanulás)
http://narutohun.niceboard.org/t114p50-kikoto#49856 (Szökőár eleje)


Amióta írtam, egy idéző, saját jutsu megtanulása óta, történt egy két dolog. Egyre kevésbé kedvelem az embereket, nagyon kevés személy van, akit elviselek a közelemben, ennek a legnagyobb oka, hogy elveszítettem azt a lányt, akit életemben egyedül szerettem, és a mesteremet, aki több tanulás során is a segítségemre volt, aztán azóta történt dolgok is csak tovább erősítették a helyzetemet, még azok a történések is, amik a legtöbb ember szerint szívet melengető lenne.
Egy ilyen, sok embert megérintő kalandom volt a ködszellem, ahol egy hegyekben lévő fogadóba vitt az élet, ahol tisztázatlan körülmények között tűntek el dolgok, leginkább élelmiszer és ruha, de egyéb használati eszközök is, leginkább este. Sokan egy rossz szellemre gyanakszanak, amivel el van átkozva a fürdő, mivel a múltban sok olyan dolog történt, aminek nem kellett volna megtörténnie és az egésznek a faluhoz nagyon sok köze van, leginkább ahhoz az időszakhoz, amikor a falut még Vérköd rejteknek hívták, bár inkább a nagy klán írtáshoz van köze. Emiatt egyre kevesebb a vendégük és ez a csőddel fenyeget. Nem igazán érdekel az anyagi helyzetük, ahogy a szellemekben sem hiszek, de a küldetés az küldetés és meg kell találnom, hogy vajon mi az oka az egésznek. Összepakolok néhány cuccot, amit magammal viszek, viszont tudni kell, hogy nem csak ennyi fegyverem van, de egy saját jutsumnak köszönhetően sokkal felszereltebb vagyok, mint néhány más, hozzám hasonló stílust képviselő ninja. Megérkezvén a fogadóba, lejelentkeztem a főnök asszonynál és egy szobát kértem napi háromszori étkezéssel. Egyből meg is kérdezte, hogy kérek-e valamit. Nem kértem, hiszen ebédből érkeztem ide. Nem akarom a főnök asszony idejét rabolni azzal, hogy körbevezet a birtokon, inkább megkérdezem valamelyik alkalmazottat, lévén van szám és elég önálló vagyok, hogy magam fedezzem fel a birtokot. Miután az igazgató asszonytól elbúcsúztam, egyből a szobámból látható kertészhez megyek, akitől megkérdezem, hogy hol találok egy békésebb helyet, ahol gyakorolhatok, majd a küldetésről is kérdezek tőle. A válaszból megtudom, hogy nem tudok meg semmit, nem mond semmit és amit mond ahhoz is legalább egy értelező szótár kell, de szerencsére valahogy sikerül kihámmoznom a mondandójából egy- két dolgot. A szellem még nem bántott senkit, ami jó hír. Megköszönöm az információkat, majd elvonulok, hogy gyakoroljam a technikát, amit a faluban olvastam, mizu no muchi // víz ostor a neve. Gyakorlás sok eredményt nem hoz, mert ugyan az ostort sikerül létrehoznom, de a mozgatás még nehézkes, sőt leginkább nem is megy. Ekkor sikoltást hallok s egyből el is indulok egy víz klón társaságában, akit a közeli medence vízéből hoztam létre, a konyhába, ahonnan a sikoltozás hallatszik. A vész gyorsan elmúlik, nem törődve a testi épségemmel, mivel a személyzet hölgy tagjai azután sem hagyják abba a serpenyőkkel való lóbálást, miután már a szellem távozott, de mégis sikerül követnem állítólagos szellemet. Már tisztában vagyok, hogy itt többről van szó, majd realizálódik is a szellem, egy nin-juu egér, aki csak közli, hogy nem lepleződhet le és még mond valamit, ami információ híján elég zavaros. Ugyan sikerült elkapnom, de gyorsan el is szabadult, ninjuu lévén elég okos volt, hogy egyszerűen elvágja a drótot, ami át volt itatva chakrával. Egyből a tulajdonos irodájába futok és kopogás nélkül török rá, hogy azonnal mondjon el mindent, amit tudnom kell. A nő nem éppen veszi jó néven a számonkérést és egyből támad. Egy konyhás lány próbál kitessékelni, akinek a keze alól kibújok, hogy tovább hergeljem, aminek eredménye is lett. Valami fattyúról beszél, akit felnevelt valami dolog után is, elég zavaros a beszéde, hiszen továbbra sem tudok semmit az egész történetről. Nem nagyon értem, hogy miről beszél, de érzem, hogy talán túllőttem a célon, mert sipákol, és szinte rosszul van. Én magam ölném meg, ha nem ő lenne a megbízó. Aztán észreveszem, hogy a nőnek tényleg baja van, és ha tovább hergelem akár egy komolyabb asztmás rohamot is át fog élni, még ha el is tunám látni, inkább távozok a lány kérésére. Legszívesebben felrobbantanám a helyet és az épen maradt pénzt összeszedve lehajítanám a szakadékba. Mikor lenyugodtam megtudtam két alkalmazottól a történtek mögötti dolgokat. Egy fattyú kölyök, akit az úrnő férje hozott ide és valami balesett folyamán meggárgyult. A válaszaik egyre csak hozták elő az újabb kérdéseket, és mint kiderült még a múltban történt nagy klán irtás során alakult ki egy szokás, amit azóta is sokan követnek, anélkül, hogy tudnák, hogy mi áll mögötte. Gyerekeket hoztak fel a hegyre, hogy megszabaduljanak a vérörökséggel rendelkező gyerektől, félve a falu haragjától, kezdetben tényleg kekkei genkai jeleit mutató gyerekeket hozták fel csak, majd egyre inkább elfeledkeztek a dolog hátteréről, de a szokás megmaradt, azzal a hittel kiegészítve, hogy a gyerekek a hegy isteneinek kibékítésére van, így átkozva el a helyet. Egyre több dolog derült ki és rá kellett jönnöm, hogy ez az agyalágyult kölyök lesz a kulcs az egészhez. Az információk tudatában távozok a helyszínről, majd a fiú lakrészéhez megyek, ahol láthatóan valaki járt, majd távozott is. Mivel nem tudom, hogy mikor tér vissza, így egy közeli medencéhez megyek és létrehozva egy klónt, amit a ház figyelésével bízok meg én is megkezdem a gyakorlást, amit korábban elkezdtem és most végre sikerrel járok a tanulással, ahogy egyre jobban ráérzek az elemi chakra formai manipulációjára. Éppen végzek, amikor a klón jelez, hogy az agyalágyult kölyök megérkezett. Gyorsan a házhoz megyek és kopogok, mire kinyítja a bolond óriás. Először el akar küldeni, de Go megérkezésével megváltozik a viselkedése és sokkal szívélyesebben válaszol. Valakikről beszél, hogy szükségük volt rá, mert neki volt élelme, de a balesetről nem sok mindenre emlékszik, csak a zuhanás maradt meg. Aztán tőle is meg tudok mindent, amire szükségem van és még arra is ráveszem, hogy vigyen fel a hegyre. Mászástól nem félek, hiszen ninja vagyok és ismerek technikát, ami segít és talán képzettebb vagyok, mint ez a gyengeelméjű, tehát ha ő meg tudja csinálni talán nekem sem lesz nehezebb. Feljutok a hegyekbe és megtudom, hogy a bolond a hegyekbe felhordott gyerekeknek segít túlélni, majd az egér is megjelenik, de őt is meggyőzöm, hogy segíteni szeretnék. Végül a gyerekek is visszakerültek a faluba, ahol szállást és ételt kaptak, de az egér nyomtalanul tűnt el, nem találtuk meg a nyomait.
A küldetés után ismertem meg a családom történetét egy Katsumi Eisuke nevű embertől, aki a Föld országából érkezett hozzám, majd sikerült feloldanom a 2. elememet Futsu Renjiro Nakamura nevű férfival, ami nem igazán ment könnyen, hosszas gyakorlás után, ugyanis mindenáron az első elemem, a víz jött a felszínre. Ez után nem sok időm maradt pihenésre, mert a falu hadba hívott. Kirigakure beszáll a háborúba és egyből a nagy riválist, a Villámok országát veszi célba. A hajóút unalmas volt, egy kis személyes affér és haditanács után érkeztünk meg a kontinens partjaihoz, ahol könnyen foglaltuk el a partot, majd gyors csatában nyertük el a partszakasz feletti uralmat. A folytatáshoz már egy hónapot kellett várni, mert fel kellett készíteni a tábort és a haditervnek is idő kellett, amíg teljesen kiforrta magát. Ez időt kihasználva tanultam meg két technikát is, az egyik a junsui kai víz elemű, míg a másik a denpo sekka villám elemű technika. Aztán megkaptuk a parancsot és a haderő megindult, viszont nekem és társamnak, Shinkonak más felad jutott, egy sokkal magasztosabb, de veszélyesebb annál, mint a fronton harcolás, ez pedig egy "ajándék" eljutatása Kumogakurébe, amiről mi pontosan tudhattuk, hogy mi, de nem beszélhettünk róla senkinek. Így indultunk el és most várjuk, hogy mi fog történni. Vajon átjutunk a fronton és sikerül a megfelelő helyre vinnünk a csomagot vagy pedig itt halunk meg? Az utóbbiról szó sem lehet, nekem még feladatom van a faluban és céljaim, amit el akarok érni.

http://narutohun.niceboard.org/t114p50-kikoto – Szökőár
http://narutohun.niceboard.org/t3018-felhok-es-villamok-volgye-unraikyo#50389 – Szökőár folytatás
Bővítmény célja: háborús összefoglalás
\\Mesélőváltások miatt kapott ajándék jutsut a játéktéren majdnem a háború végén írtam, de időben meg a 2. front előtt történt, így időrendben írtam, h a tanulás még a front előtt történt. Viszont lehet, hogy lesz benne olyan, hogy nem ismerem a technikát, pedig a tanulás elvileg előbb volt, mint maga a kaland\\

Sikeresen elfoglaltuk a partvidéket, Kumogakure nyugati kikötője elesett. Kumo visszavonult, rengeteg veszteség árán mind két oldalról, álló háború alakult ki. A vezetés a megfelelő időpontra várt, meg arra, hogy minden hadba fogható katonája felgyógyuljon, de legalább harcképes állapotban legyen, némelyeknek még új technikát is tanítottak, többek között nekem is. Én ugyan a felépülésem alatt megpróbáltam elsajátítani egy technikát az Eisuke által adott tekercsből, de ez végül félbemaradt az egyéb teendők miatt. Valaki láthatta, így egy kisebb csapatot összehívott és képzésben részesültünk, mint a legkiválóbb genninek, akikben látja a potenciált a falu. Én, mint oinin jelölt és egy olyan feladat végrehajtó osztagának leendő tagja, amiről ekkor még nem tudtam, a többiekkel együtt a mesai gakure no jutsu \\ Álcázó rejtek technikát sajátítottuk el. Némi elmélet után a bemutatta gyakorlatban is, majd hagyva, hogy mindenki levonja a saját következtetéseit és ezután magára hagyott minket, helyette kisebb csoportokba osztottak a hirtelen megjelenő jouninok alá, ahol mindenki elmondta a következtetéseit és meglátásait, majd el is kezdtük a gyakorlást. Gyorsan rájöttem, hogy ez egy teszt, valószínűleg fel akarják ismét mérni, hogy mennyire választottak jól ezekkel a genninekkel, ki mennyire tudja gyorsan elsajátítani vagy ki mennyire tud értelmezni egy általa látott technikát, mert aki egy technikát gyorsan átlát az egy csata helyzetben is könnyebben átlátja a helyzetet. Reggel 9 óra körül járhatott az idő, már túl voltunk a reggelin, így mindenki feltöltődve esett neki a feladatnak. Nem kellett helyben maradni, mindenki ott gyakorolt, ahol akart, én mégis inkább itt maradtam, csak ebéd után döntöttem úgy, hogy inkább máshol gyakorlom. Rengeteg megoldás és próbálkozási lehetőség jutott az eszembe, volt köztük értelmetlen, volt, ami közelebb vitt a megoldáshoz, volt, aminek semmi köze nem volt a technikához. Ötletelés, próbálkozások és kudarcok után végül másnap hajnali háromkor sikerült elsajátítanom a technikát, amit azzal teszteltem, hogy láthatatlanul kiszöktem a táborból és vissza is tértem. Az első ilyen próbálkozásom ugyan sikertelen volt, hiszen az egyik őrszem észrevett, de gyorsan fel is oldottam a technikát, hogy ne fújjon riadót. A második próba alkalmával már sikerült kimennem, majd láthatatlanul vissza is jönnöm a táborban, amit így sikernek könyvelhettem el.
A napok teltek, és kisebb feladatokon kívül nem igazán kaptam mást. Legjobb esetben a betegeknek kellett gyógyszert osztani, de volt olyan, hogy segítenem kellett egy- két kellemetlenebb orvosi feladatban is. Ugyan hallottam hírek a frontról és a vezetőség terveiből, de igazán fontos dolgok nem jutottak el hozzánk, hiszen az orvosi ninják ritkán vesznek részt komoly harcban, vagyis nem ők azok, akik a harcok során a legerősebbek, még ha kulcsfontosságú is a szerepük.
Hosszú ideig vártunk, hogy történjen valami, majd végre bejelentették a támadást, amire mindenki várt. A támadás napján a tömeggel vettünk részt a gyülekezőn. Nem tudtam, hogy mi lesz a feladatom, de reméltem, hogy részt vehetek a front harcokban. Mindenkit beosztottak csapatokba. Miután mindenki felsorakozott egy Ao nevű szemkötős fickó jelent meg, aki néhány ANBUnak parancsot adott, majd a tömeghez fordult, ami, mint valami óriási száj egyszerre némult el. Egy gyors és lelkesítő beszéd után mindenkit kiosztott, vagyis már előre kiosztott csapatokba küldte, de nekem fogalmam sem volt ilyesmiről, sosem voltam beosztva a falu alatt, így csak álltam és vártam, hogy mi történik majd. Ekkor egy jounin szólalt meg, hogy kövessem. Nem igazán tudtam, hogy miért, de szó nélkül mentem utána. A hajóhoz vezettek, amiről az a szóbeszéd járta, hogy a nem vezető beosztású ninják 50 méteres körzetében sem mehetnek és szinte az összes vezető ettől a hajótól reméli a győzelmet. Nem igazán értettem, hogy egy vízi jármű szárazföldön, mit segíthet, de lassan megértettem, hogy nem a külső számít, hanem, ami benn van, mert megtudtam, hogy mit is rejt a hajó. Kirigakure titkos fegyverét, amit most terveznek bevetni. A hajó belülről egyetlen terem volt, ANBUkkal és jouninokkal töltve, két gennin volt csak itt, Shinko és én. Nem igazán értettem, hogy mi dolgom lehet velük, hiszen nem igazán szoktak ilyen szintre bevonni fiatal gennineket. Ahogy a szemem hozzászokott a fura fényviszonyokhoz, lassan felmértem a lélekszámot, majd két világító hordót vettem észre az egyiken a San, azaz a három, másikon a Roku, azaz a hat számok kanjijai szerepeltek. Hallottam szóbeszédeket a falu tetteiről, de nem gondoltam volna, hogy többek ennél, de ezek szerint mégis. Volt egy tippem, hogy talán a Sanbi és a Rokubi, ami korábban már egyszer a falu tulajdonában volt. Nem tudom, hogy valóban azok vannak benne, de elég erősek a megérzéseim. A teremben a mi jouninunk kívül, még 5 jounin, amiből 2 a hordókon ült és kék aura vette körbe őket, és 4 ANBU leledzett. Rövid párbeszéd után egy kis csend után megjelenik Ao. Némi csend után az egyik jounin szólt az Ao nevű férfihoz, hogy mi még nem kaptunk feladatot. A férfi mogorván válaszolt, hogy tisztában van vele és mindjárt meg is kapjuk a feladatunkat. Gyorsan közli a terveket, legalábbis a fronton lévő harcokkal kapcsolatban. Ahogy hallgatom, hogy mit talált ki a vezető, rájövök, hogy ennél jobb tervet nem találhatott ki, de a tervek és a gyakorlat más. Majd helyben derül ki, hogy mennyire sikerül a harctéren a kitalált taktika. De azt is tudom, hogy a terv elég általános.
Miután elmondta az általános terveket, a csapat felé fordult és elmondta a dolgunk. Ahogy sejtettem a két lepecsételt hordóban a két byuu van. Miután a jouninokat és ANBUkat kiosztotta felénk fordult és közölte, hogy nekünk részünk lehet a történelem írásában, vagyis abban a csapatban leszünk, ami a két titkos fegyvert a faluba szállítja. Ekkor a két hordón ülő shinobi felkelt, majd az egyik leugrott a hordójáról és lassan felemelték valami jutsuval egy hordozó talicskára. A vízburkot nem szüntették meg, hiszen a talicskának nem volt oldala, így valamivel fenn kell tartani őket a kocsin. Lassan mindenki eltűnt, csak mi maradtunk. Mi már csak akkor indultunk el, amikor a haderő nagy része már távolabb került a bázistól, lévén kevésbé figyelnek 6 ninjára, ha máshol sokkal nagyobb volumenű harcok folynak. Megkaptuk a parancsot, majd el is indultunk. Az utunk sokáig nyugodt volt, tervek szerint három napig fogunk utazni, körülbelül fél nappal a fő sereg után. Utunk során a terepviszonyokon kívül különösebb gondok nem adódtak. A második nap is izgalom nélkül telt el, megismertük egymás képességeit és megtudtuk, hogy ki mire alkalmas. Fura, de egyben megnyugtató érzés volt, mindazonáltal magabiztossággal töltött el, hogy jouninok és ANBUk társaságában vagyok és egy nagyon fontos feladatot bíztak ránk. A harmadik nap hajnalában elértünk a hegyeket. Nem volt kérdés, hogy átjárót kell keresni, de ehhez fel kell térképezni a területet. Tudtam, hogy a legkevésbé fontos tagokat kell előre küldeni, így Shinko és én lettünk előre küldve, hogy találjunk utat. Északra a falu van, keletre a saját haderőnk, így nyugatra küldtek minket. Shinko úgy dönt, hogy a két fős csapatunknak ő lesz a vezetője. Elindulunk, majd egy kicsit később ketté válunk és míg Shinko a hegyet próbálja megmászni, addig én inkább megkerülöm. Ugyan nem az én ötletem volt, de örülök, hogy én mehetek erre, mert eredetileg is ez volt a tervem, hegyre meg másszon Shinko, ha nagyon akar. Fél óra kutyagolás után meg is kerülöm a hegyet, majd egy hágót találok. Gyorsan átgondolom a térképet, amit mutattak, és rájövök, hogy sokkal könnyebb megkerülni a hegyet, mint átjárót találni rajta. Visszamehetnék szólni és döntsék el a többiek, hogy mi legyen, de aztán eszembe jut, hogy lehet, hogy itt is lehetnek ellenséges shinobik, akik talán nem is ránk várnak, de nem lenne jó beléjük futni. Mivel túl feltűnő lennék és nincs megfelelő technikám arra, hogy elbújjak, így más tervem van. Kézpecséteket mutatok, majd megharapom az ujjam a földre téve megidézem Whittyt, az ifjú farkast, aki társam és ismer megfelelő föld technikát. Őt küldöm előre, hogy felmérje a terepet. Jól sejtettem, egy kumoi csapat vár ránk. Valószínűleg nem ránk, hanem a fő seregre, de pechükre belém futottak. Néhány robbanó jegyzetet szórok a földre, amiket meg is indítom a föld alatt, ezután pedig én is elindulok. A feltünésem pillanatában, mielőtt még felfognák a jelenlétem, felrobbantom a pecsétjeimet mind a két oldalon, ami láncreakciót indít el, így még kevesebb az esélye annak, hogy sokan élik túl a robbantásokat. Még mielőtt összeszedhetnék magukat, a kos pecsétet mutatom, hogy sokkal több chakrával létrehozzam a kirigakure no jutsut, majd három víz klónt hozok létre, amiknek a kezébe nyomok egy- egy kunait és elindítom őket, míg én katanával a kezembe várom a támadást. A klónok sorban tűnnek el, majd egyre több ellenséges shinobi lepi el a ködöt, de azzal is tisztában vagyok, hogy egy méteren belül kell lenniük, hogy tudják, hogy hol is vagyok. A támadóim közül hárommal egy- egy csapással, a mikazuki no mai \\ növekvő hold tánca, végzek, majd tűnők el újra a ködben. Aztán lassan elfogy a szerencsém, de annyira nem, hogy ne legyek felkészülve a támadásokra, bár nem sejtettem, hogy valaki talán annyira jól lát a ködben, mint én. Ekkor ugyanis parancsot hallok, majd lépéseket. Szerencsém van, hiszen így még mozognom sem kell ahhoz, hogy az ellenséges ninjákat megközelítsem, ugyanis önként jönnek hozzám. A támadás irányát tudtam, így még a hang is a segítségemre volt, hogy még jobban tervezni tudjak. A támadás már biztos volt, így én is felkészülök, majd a rai kougeki \\ villámcsapás kenjutsu technikával támadtam, így változtatva saslikká a levegőből támadó ellenfelem. Ekkor ellenfeleim megunják, hogy egyetlen ellenfél végez már a negyedik emberükkel, anélkül, hogy nagyon túlerőltetné magát, még ha tudnák, hogy csak egy gennin, aki végzett velük, így egy fuuton jutsuval eltüntetik a jutsum. A jutsum mellett engem is majdnem elfúj a technika, így chakrát kellett vezetnem a talpamba, hogy ne fújjon el. Ekkor lebukok és én is rájövök, hogy milyen túlerőben vannak ellenfeleim. A menekülés ötlete szinte egyből felmerült, de tudtam, hogy ellenfeleim közül mindél többet kell hatástalanítani, hogy minél kevesebben tudjanak követni. A hágó túloldalán 30 ellenséges shinobi, míg közvetlen veszélyt az a 6 jelenti, akik körülöttem állnak. Ekkor döntök úgy, hogy ha az ellenfeleim többen vannak, akkor nekem sem ártana, hogy jobban belásam a kört. Leszúrom a két katanát a földbe, aminek hatására a hien technika megszűnik, majd egy füstbombát dobok a földre, hogy a tigris pecsétet alkotva két villám árnyék klónt hozzak létre. További terveim is vannak, de ezt már nem hagyják, mert a füst szinte a létrejöttének pillanatában el is oszlik egy újabb szél technikának köszönhetően. Mivel a klónoknak a parancs úgy szólt, hogy a füst eloszlásával támadjanak, így az ellenfeleim azt érték el, hogy a két klón a felkapott fegyverrel a két oldalsó támadó felé induljanak, három lehetőséggel a fejükben. Sajnos az egyik klón még idő előtt eloszlik egy föld technika hatására, legalábbis a klónból érkező információk alapján, míg a másik sikeresen eléri a célpontot és ki is üti. Nem biztos, hogy két klón okos ötlet volt, hiszen lassan vissza kéne vonulnom, de ha nem jutok ki a körből, akkor nehéz lesz visszavonulni. Az osztagom ekkora már sikeresen teljesítette a feladatot, viszont a helyzetükről nem tudok semmit, így segítséget sem tudok hívni. A meglévő klónomat fogom használni, hogy megzavarjam a csapatot és lehetőséget teremtsen menekülésre. Chakrán keresztül utasítom, hogy az első osztály segítségével tartóztassa fel a velem szemben lévőket, míg én magam a byakuganos lányt célzom meg. Egyrészt menekülés miatt, másrészt a szemet is lehet, hogy esélyem van megszerezni, bár nem ismerem a Hyuuga klán képességeit. Sajnos a junsui kai technikát csak előkészíteni van időm, mert a klón a velem szemben lévő shinobik közül csak kettőt tudott lefoglalni, így 2 sikeresen ellentámadásba lendült. Aktiválnom kell a raiton shunsint, hogy sikeresen el tudjak lépni a támadásuk elől, egyből támadva a byakuganos lányt. A lány valószínűleg látta a támadó szándékom, így a támadásom beérkezésekor már felkészülve védekezik és számomra ismeretlen technikát hoz létre, aminek hatására én kivetülök a körből, ahogy a fegyverem is. Ekkor jövök rá, hogy hiába genninek, túl sokan vannak ahhoz, hogy győzhessek.
Felveszem a hátamra a zanbatom, majd futásnak eredek az ellenkező irányba. A következő órákban csak futottam, egészen addig, amíg a táborban nem érek. Egy kicsit aggódok, hogy mi történt, de ahogy látom nem ütöttek rajta, de gyorsan realizálódik, hogy pakolnak. Beérve egy őrszem ugrik elém, és szól rám, hogy szedelőzköfjek. Nem igazán értem, hogy mi történik, de aztán gyorsan felvilágosítanak, hogy hátba lett támadva a falu és a hajó is lassan indul. Gyorsan összepakolok, majd el is indulok, amikor valami furcsaság tűnik fel. Három darab ikerpengét találok, amikről egy kisebb vizsgálat után kiderül, hogy villám chakrára érzékenyek.