Parkok és erdők

A városon belül megtalálható külön parcella, ami érintetlenül maradt és maradhatott a fejlődés irama miatt. Gyerekek játszóhelye, szerelmesek találkáinak elrejtője, és sok más titkot leplező, csöndes kis sziget.

Ismét csak egy hosszú, irodában töltött unalmas nap. Persze nem az izgalmasabbik fajtából, ahol esetleg más falvak képviselőivel tartana megbeszélést egy esetleges szövetségről, vagy egy adott ország elfoglalásáról, még csak nem is egy falufejlesztési vitatkozás a tanácstagokkal. Csak egy szimpla nap, melyen az újonnan érkezettek jelentkezését kell jóvá hagynia, az egyszerű halásztól, az akadémiai tanoncon egészen a legelveteműltebb S szintű ninjákig. Persze a falu nem ad otthont mindenféle jöttmentnek. Ide csak azok kerülhetnek be akik teljes mértékben megfogadják tanácsait, követeléseit, nem vállalkoznak őrült akciókra ezzel veszélyeztetve a falu mindennapjait. Unottan dobja le az aláírt papírt, s hagyja, hogy lassan íróasztalára hulljon. Ha tudta volna, hogy ennyi papírmunkával jár, talán el sem vállalta volna az egészet. Inkább átadta volna valamelyik társának, mondjuk a kannibál Yamatonak. Hozzá amúgy is illett volna, egy esetleges rossz hír hallatán csak megette volna a küldöncöt és el van intézve a dolog. De nem mégis vállalta, pedig lassacskán már a régi ösztönök is kivesznek belőle. Még szerencse, hogy nemrég megmentett egy ostoba kis genint s ez talán adhat neki annyi energialöketet, hogy újraértékelje az egészet.
- Talán jobb lenne ha saját kezembe venném a sorsát. Ha már kiszabadítottam a halál torkából nem lenne célszerű hagyni elveszni egy középszerű tanítómester kezei alatt egy középszerű csapatban. – Bár csak magában gondolkodik, azzal hogy kimondja sikerül megtörnie a szoba egyhangú csendjét, s ez máris cselekvésre készteti. A még nem ellenőrzött lapokat bezárja az asztal fiókjába, a többit pedig átadja a hívására a szobába érkező szervezeti tagnak. Maszkját az arca elé helyezi s köpenyt terít a vállára, majd elindul felkeresni „áldozatát”
Nem is kell sokat keresgélnie, a falu eléggé kihalt ilyenkor shinobiügyben. Az erdő egyik tisztásán meg is pillantja a keresett személyt, s egy ideig csak csendben figyeli a fáról, majd a megfelelő pillantban egy elegáns ugrással előtte terem.
- Örülök, hogy újra látlak immár egészségesen ifjú tanítvány. Be kell vallanom a legutóbbi találkozásunk alkalmával féltem, hogy túl későn érkezem, s elvérzel ott a helyszínen, így felesleges lett volna a fáradozásom. Azonban hála a falu nagyszerű orvosainak, akiknek szerintem illene megköszönnöd, sikerült megmenteni az életed. – pár pillanat szünetet tart, majd folytatja – Tudom mire vársz most, a mesteredre aki majd tanítani fog, azonban hosszas tanakodás után úgy döntöttem, hogy ez az illető én leszek, s én foglak arra oktatni, hogy minél jobb és hasznosabb tagja lehess kis közösségünknek.- A hatásszünet leteltével csak összefonja kezeit, s várja az ifjú reagálását.