Bambusz és Gomba erdők

Jiraiya Pént. Júl. 05 2013, 13:10

A Fű országának Déli részét határoló, hatalmas bambusz és gomba erdők. Erre felé a gombák fák méretűre nőttek meg.

**Shiawase Zouo** Pént. Júl. 26 2013, 03:11

[Jiraiya - Harc a Fűért]

Csak nézem a tájat, éberen őrködöm. Két társam hasonlóan cselekszik. Nem volt hozzájuk még különösebben szerencsém, de nem is nagyon érdekel kilétük, ha képesek arra, amiért itt vannak, márpedig ha a Lélek úgy vélte, hogy ideküldheti őket, akkor alkalmasak. A többi nem számít. Az érzés kölcsönös, nem is alakult ki közöttünk felesleges csevej, ami csak bezavarna, és elterelné a figyelmünk, ráadásul zajt is csapnánk vele. Persze azért felmértem őket. Próbáltam felfedezni rajtuk valami különleges fegyvert vagy kiegészítőt, amiből következtethetek arra, milyen stílusú harcosok, és mire lehetnek képesek.
Nem ezért indultunk. A feladatunk az lett volna, hogy lecsapjunk Amegakurére, s átvágva rajta, segítséget nyújtsunk Sunagakurének. Bosszant, hogy megelőztek minket. Nem azért, mert sajnálnám a sunagakureieket, a sorsuk nem izgat különösebben, csak azért foglalkozom velük, mert a Lélek megparancsolta.
Az események ilyetén alakulása viszont - ritka alkalom - felkavar. Tudom, hogy a Lélek biztonságban van, mégis szorongás tölt el, ha idáig eljuthattak, talán egy másik csapat máskor, máshogyan tovább jut. És én nem vagyok ott!
Annyiszor megfogadtam, hogy még gyorsabban fogom tökéletesíteni a tudásom, hogy már felesleges emiatt még a gondolataim is koptatni, hiába a lehetőségek, elbaltáztam mindent, és még mindig olyan távol vagyok attól, hogy a Lelket saját testemmel védhessem! Most is itt ülök, egy gomba tetején, kémlelem a távolt, ameddig képes vagyok ellátni szememmel és más érzékeimmel, ahelyett, hogy mellette állnék, hogy védelmezném, hogy tudhatnám, rendben van, és nem veszélyezteti senki.
Ha meghal, létem feleslegessé válik. Lélek, Enraku-sama, nem halhatsz meg!
Megrázom a fejem, apró, észrevétlen mozdulattal. Nem, nem fog meghalni, mert nem engedek a közelébe senkit. Egy amegakurei sem hatolhat mélyebbre Kusagakure szívébe! Nem, amíg élek!

//most veszem csak észre,milyen kis drogos címe van a fórumkalandnak xD//

**Akari Tenshi** Kedd Júl. 30 2013, 22:07

//Harc a Fűért- Jiraiya- a Víz szövetségének oldalán.//

Megkaptam a feladatomat Mirubitól, vagyis szivárogjak be a Víz szövetségének oldalára és láthatatlanul szabotáljam a sereget vagy ha nem tudom őket visszafordítani, akkor öljem meg a szakaszvezetőt. Nem volt ínyemre, hiszen ha lebukom, akkor nem elég, hogy a Víz szövetségének oldalán leszek üldözött, de még a Víz országa is tudomást szerez erről és akkor vagy haza térek, vagy örök menekülésre kárhoztatom magam. Igaz, hogy a szervezet mögé bújhatok, de egyenlőre nincs annyi tag, hogy megvédjenek és ők is csak egy pótolható senkinek látnak, hiszen nincs olyan erőm, mit annak az átkozott Santannak vagy Itanashinak, egyetlen érték, amit képviselek az a tudásom a mérgek terén és a szenzor mivoltom. Nem ismeri senki az érzést, amikor valaki undorodik a szervezet tagjaitól, de egyben őrül, hogy van hova menekülnie. A tervem most 3 lépésből állt, első lépés a túlélés, vagyis, hogy túléljem a háborút, 2. lépés, hogy találkozom Mirubival a Füst országában, 3 a hazatérés, vagyis hogy visszatérek Kiribe, hogy jelentsem a Mizukagének, hogy élek, csak egy kis dolgom volt, igaz még minden megváltozhat, de minél jobban szeretném tartani a tervhez magam. Hosszú utat nem kellett megtennem a Fű országába, de nem is oda tartottam, hanem a Vízesés országába és megtudakoltam, hogy tudnám segíteni a harcukat, ők a Fű országának Bambusz és Gomba erdőkbe küldtek, ahol Amegakure csapatai táboroznak. A határon nem volt nehéz átjutni, hiszen a Taki hadsereg megtette azt a szívességet, hogy meggyilkolta nekem az őröket, így bejutottam a Fűbe, ahonnan utamat a kijelölt helyemre indultam. Megérkezvén a Víz fejpántomat felmutatva jeleztem, hogy szövetséges vagyok, majd miután elfogadtak kértem egy helyet, ahol lesátorozhatok, majd ha azzal kész vagyok a fegyvereim nagy részét a sátorba hagyva elindultam felfedezni a tábort, hogy esetleg mivel lehetne egy kis felfordulást okozni anélkül, hogy engem gyanúsítsanak. Nem sok minden volt nálam, csak a szikém, késem, 3 kunai, 2*20 m drót, kusari- fundo és a maradék kígyóméreg az övtáskámba, 10 nekote az ujjaimon, 2 ninjato és 2 fuuma shuriken a hátamon. Egyenlőre nem volt tervben a balhé, hiszen én vagyok az újonc és szinte minden lépésemet figyelik, így egyenlőre nem akarok semmit, hiszen lesz még időm balhézni, hiszen a háború még sokáig fog tartani, főleg ez a hadjárat, hiszen Kusában is van néhány jól képzett shinobi, viszont én egyik oldal erejét sem nagyon ismerem.

Jiraiya Csüt. Szept. 12 2013, 19:14

// Harc a Fűért - Elnézést a betűméretért, de nem tudtam átállítani, mert vacak ez az írós cucc >< //

Tűz Szövetsége:
Gyorsan kellett reagálnotok a veszélyre, de a vezetőségnek hála, még így is sikerült egy hatásos védelmet kialakítanotok magatok köré. Ugyan Ti vagytok a támadók, de az Amegamureiek hatoltak be a Ti területetekre, hogy megelőző csapást mérjenek rátok és segítség Iwagakure munkáját. A fiatal Zouo két másik, idősebb társával került egy gombára, ahol tábort is vertek. A Két ninja már ismerte egymást, de a fiatal lányt egyáltalán nem. Nem is igazán zaklatták őt kérdésekkel, hogy mit keres itt Geninként, hanem hagyták békén, legyen csak meg magának. Az egyik ninján, rengeteg zseb és tároló volt. Feltehetően a fegyvereinek. A hátán legtöbbször kettő Óriás Shuriken volt, valamint összehajtva, kettő Fuuma Shuriken. Valószínűleg a fegyverhasználatra van specializálódva. A másik ninján semmi nem látszott, így nem is tudtál meg semmit a képességeiről, vagy csupán csak az erősségeiről.
Az erdőbe kevés fény jutott be. Ugyan volt néhány fa is, ami lényegesen magasabbra tört felfelé mint a gombák, így a lombkoronán keresztül jutott be némi fény, de a Gombák kalapján már szinte semmi fény nem szivárgott át, ami fentről érkezett, így a lehulló tűlevelek, valamint a madarak ürüléke mind a kalapon, vagyis a táborhelyetek alatt terült el. A talaj száraz és kemény volt. A legtöbb helyet behálóztak az óriási, talajból kiálló gyökerek, amik mint egy-egy óriáskígyó (Olyan jókora Mandaféle) álltak ki a földből. Itt ugyan kevés fa van, de azok annál nagyobbak! A földből kiálló gyökerek és a fák, a későbbiek során jó fedezékként szolgálhatnak majd. Természetesen a legnagyobb kalapú gombán van felállítva a vezető sátra, ahol rajta kívül még két csapat van elszállásolva. Kellenek is az emberek és a tökéletes terv egy ilyen kaliberű támadás, vagy jelen esetben védekezés vezetésére. A sátorban a küldetés vezetője igencsak patt helyzetbe került. Az a szóbeszéd járja a táborban, hogy a Küldetés vezetője ugyan öreg és tapasztalt, de most nem tudja, hogy mit kellene tennie a seregnek, ezért hívott össze néhány tehetséges shinobit, akikkel majd megvitatják a dolgokat. Olyan dél körül járhatott az idő, amikor megszületett a döntés. A tábort gyorsan bejárták a hírek és minden rögtönzött csapathoz eljuttatták a híreket a döntés meghozása utáni percekben, mégpedig úgy, hogy egy küldönc ninja érkezett hozzátok. Alig volt talán 12-13 éves. Még igencsak gyerek. Valószínűleg, igencsak a Genin rangban van még. Látszott is az arcán a megilletődés, amikor átnyújtotta a levelet az egyik ninjának a Ti táborhelyeteknél. Égészen pontosan annak, akinek az Óriás Shurikenek voltak a hátán. Miután átnyújtotta az üzenetet, lopva rád pillantott. Te is ránéztél, hiszen Ő volt most az egyetlen érdekes dolog amire figyelni lehetett. A haja sötétbarna volt és rövid. A szeme csillogott, akár csak egy csecsemőnek. Az arca, bőre és a kezei is teljesen makulátlanok, tiszták voltak. Az egész fiú, szinte már túlzottan is fiatalnak tűnt. Jobban nem sikerült felmérni őt, mivel kivételesen gyorsan távozott, ugyanis még több tekercset kellett kézbesítenie. A Shurikenes férfi kinyitotta a tekercset. Már kezdte volna olvasni, amikor is felnézett a papírból, majd rád meresztette a szemét.
- Gyere ide. Itt azt írják, hogy egy csapat leszünk mostantól.
Mondta, majd megvárta, hogy mit reagálsz.

Víz Szövetsége:
Bár vonakodva, de elfogadták a segítséged, de biztos lehetsz benne, hogy mindvégig szemmel tartanak, vagy is legalább egy darabig. Egy új ninja a táborban nem keltett volna nagy feltűnést, de egy új Kunoichi már annál inkább. Kevésnek tartott súlyodat cipelve, sikerült egy helyen sátrat verni. Egészen jó kis eldugott helyet talált az Amegakurei haderő a táborverésre. Persze egy jó nagy részt ki kellett vágni a Bambuszerdőből ahhoz, hogy az egész haderő elférjen, de maradt még rendesen zöld körülöttetek. Viszont, egy esetleges támadás meglepné a sereget, így a parancsnok az erdő szélére is rendelt ki csapatokat, hogy figyelmeztessék a haderőt, egy esetleges támadásról. A tábort járva, megfigyelhettél egy nagyobb sátrat, amit két őr védett. Ez az Amegakurei haderő Parancsnokának a sátra, ami a jött-mentek számára tabu, azonban téged ide rendeltek. Bizony, egy újonc sem csatlakozhat anélkül a haderőhöz, hogy a Parancsnokkal ne beszélt volna, így a táborverés után, egyenesen ide irányítottak. Most itt állsz nem messze az őröktől, itt az ideje, hogy cselekedj. Ha el nyered a vezető bizalmát, akkor máris közelebb kerülsz a Küldetésed sikeréhez.

// Figyelj oda mit írsz, mert sok pontatlan dolgot írtál össze az idekerülésedről is. //

**Akari Tenshi** Szer. Szept. 25 2013, 08:37

//Harc a Fűért- Jiraiya- a Víz szövetségének oldalán.//

Látszott mindenkin, hogy nem éppen örülnek a jelenlétemnek, de valahogy mégis elfogadták, hogy segíteni akarok, de érzem, hogy szinte minden szem rám szegeződik, persze csak akkor amikor nem oda nézek. Amint arra fordítom a tekintetem, akkor mintha éppen csak arra járt volna fütyülve tovább halad. Mintha nem láttak volna nőt egy ideje. Nem tudom mért vagyok ekkora nagy szám, mikor valószínűleg a falujukba is akad egy- két kunoichi. Megmutatták a sátor helyet, ahol fel is verem sikeresen a táborom. Szerencsére eléggé el vagyunk dugva, így nehezen fognak megtalálni minket, de ha meg is lelnek valószínűleg az Amegakurei haderő tesz róla, hogy a szerencsétlen megtaláló egybe ne hagyja el a helyszínt. Ahogy körözöm a táborba látszólag azért, hogy megismerjem, hogy a fontosabb sátrak és helyszínek merre vannak észre is veszem a valószínűsíthető vezető sátrát, amit két őr véd. Nem mehet ide be senki a parancsnok engedélye nélkül, de nekem ide kell jönnöm, így odasétálok az őrökhöz és közlöm a jövetelem célját. Ez itt a nagy esély, hogy elnyerjem a parancsnok bizalmát, így közelebb kerüljek a célomhoz. A tervem már meg volt, de ahhoz még szükségem lesz néhány kígyóra, amit az erdőben meg fogok találni, de van B terv is. Belépek, majd meghajolok és közlöm mért jöttem.
- Üdvözletem, Akari Tenshi jelentkezik.
Mondom olyan tisztelettel, ahogy tudom. Remélem nem érez ki semmit, hiszen egyenlőre nincs is mit, hiszen most a jóindulatát szeretném elnyerni, így csak várok.

**Shiawase Zouo** Szomb. Nov. 02 2013, 01:39

/gomen a nagy késésért, nem gondoltam volna, hogy megvártok, de ha már van lehetőség, gyorsan pöttyintek/

Míg megfigyeltem fél szemmel társaim, pár apróságot megsejthettem. Az egyiken sok-sok zseb terpeszkedett, a ruha felületének nagy százalékát elfoglalva, nem nehéz kitalálni, hogy bizonyára mindenfélével van tele, fegyver, robbanócetli, ilyesmik, talán egy halom tekercs. Bizonyára fegyverekkel teli, legalább is a gigashuriken gyűjteménye erre enged következtetni. Ha tud is velük hatékonyan bánni, akkor jó, ellenkező esetben elég piperkőcnek és felvágósnak kellene gondolnom, aki a minőség helyett a mennyiségre törekszik. A másik viszont teljesen átlagosnak nézett ki. Ez cseppet sem jelenti, hogy átlagos enne, épp csak nincs semmi, amivel elárulhatná magát irányultságával kapcsolatban. Így kénytelen leszek kivárni, hogy meg kelljen mutatnia, mire is képes. Abból már majd lehet kalkulálni. Bár ők is így lehetnek velem, hiszen a Kami no Tsura egy tekercsben lapul, s úgy vélem, semmi nem olvasható le kifejezéstelen arcomról sem. Ahogy mindig megvádolnak eme "hibával", amelyre én inkább büszke vagyok, mert a másokat hajtó feleslegesen badar érzelmek nélkül sokkal tökéletesebb lehetek, csiszoltabb, ha olyan szintre jutok. Márpedig fogok, kapaszkodom, törekszem, s kiváló Testté formálom magam a Lélek számára.
Eme helyzetfelmérés után immáron teljes figyelmem a félhomályé és a mögötte rejtőző sötétségé, igyekszem elemezni a neszeket, a nem létező hangokat, mert a hiány is lehet egy jel, azonban egyelőre semmit nem vagyok képes érzékelni, ami fenyegetőn mozdulna.
Egészen más zavarja meg a kialakított, teljesen leszűkült, és a feladatra fókuszált figyelmem. Küldönc érkezik a hírekkel. Nem különösebben figyelek rá, sokkal inkább a levélre tapad tekintetem, amelyet átnyújt egyik "társamnak". Abból, hogy kit választott, úgy vélném, a shurikenes shinobi lehet magasabb rangban, amivel a küldönc tisztában van, ha mégsem, akkor csak ő volt közelebb, vagy ő tűnt a kézbesítő számára készségesebbnek. Mivel a gondolat felesleges, elengedem, helyette a sercegő papír hangját hallgatom, ahogy a tekercs kinyílik, felfedve üzenetét.
Ahogy a férfi elolvasta az utasítást, rám pillantva jelenti ki a rám is érvényes részt. Arcom rezzenéstelen, de magamban felhümmögök. Ha ismernek, érthető lehet, hogy tudják, rólam van szó, de mivel még nem mondtam a nevem, más módon nem szerezhettek erről tudomást, így elég furán jön ki ez a kijelentés, de mivel ők is a Lelket szolgálják, nem kötözködöm, elfogadom, hogy bizonyára ismernek, és tudják a nevem, ezért lehet a fickó biztos benne, hogy valóban egy csapat leszünk. Csapat... összeverődött három ember, akinek ugyanaz a feladata, és így kihasználhatják ezt a közös pontot arra, hogy együttműködve felerősítsék egymást. Ez nem csapat, ez alkalmi együttműködés, ideiglenes szövetség, amely a közös cél megvalósulásáig él, aztán ugyanolyan idegenek leszünk egymásnak, mint voltunk előtte.
És ez így van jól.
Közelebb lépek, majd üres tekintetem a magát parancsnoknak képletesen kikiáltó férfire pillantok, fürkészve, de kifürkészhetetlenül.
- Mi a pontos parancs még? - teszem fel azt a kérdést, amely engem mindennél jobban érdekel. Amegakurei ninjákat akarok látni végre. Holtan. A vérükben fürödve kacagni vészjósló mosollyal az arcomon, s a koponyáikból épített lépcső fokain sétálni fel a Lélekig, hogy leborulhassak lábai elé, felajánlva újra és újra szolgálataim, míg el nem fogadja teljesen, a Testévé választva.

**Itanashi** Kedd Nov. 12 2013, 19:29

Orochimaru - Enraku árnyékában

A megérkezett felmentősereg elkésett. Itanashi és társa, Karu befejezte azt, amit be kellett fejezni, az utolsó iwagakurei is a földre került. A fronton a Fű erősebbnek bizonyult, kegyetlenebbnek és törhetetlenebbnek.
Az érkező Enraku visszavonulásra indítja el őket, a talpig páncélban álló vezető innentől átveszi a harcokat és leszámol az országban maradt iwagakurei haderővel.
~Enraku. Ismerlek, te is ismertél engem, régen. Nem is tudod, milyen közel állunk egymáshoz. A sorsunk összefonódott, keresztezte egymást. Hamarosan eljön a pillanat, hogy ismét találkozunk, készülj, mert az lesz az utolsó találkozásunk.~
Az elvonuló katonák szavaiból kiderítette a fiú, hogy nem csak ez az egy front alakult ki a Fűben néhány kilométerre arrébb, a bambusz és gombák erdejében is háború zajlik.
~Indulj, Itanashi, talán ott többet megtudsz.~ suttogta a gyilkos, hideg hang a fejében. Ahhoz, hogy Enraku végleg föld alá kerüljön, még sok idő kell és annál is több tapasztalat, információ a vezetővel kapcsolatban. Itt nem maradt senki, aki megfelelő választ adhatna kérdéseire. Talán a másik bázison akad Enraku-hoz közelebb álló személy is. Elindult, előtte azonban a földön fekvők egyikéhez lépett és egy Kusagakurei fejpántot távolított el a halott fejéről, majd visszaemlékezve régi énjére, a bal karjára kötötte.

Itanashi futva tette meg a távolságot, a magas fákat távolról kiszúrta. Útközben mindvégig figyelte, nehogy ellenséges csapatokba fusson, esetleg csapdába, amely a bázist védenék. Amennyiben megérkezik a bázisra, mint hírvivő jelentkezik be
- Győztünk - kezdi beszédét - A Híd, habár még most is romokban hever, a miénk. Iwagakure utolsó katonája is elfogyott a harctérről. A csapás, amelyet rájuk mértünk, kellően megtörte a vezetőséget és talán menekülésre fogják. Enraku és csapata megkezdte a visszaverést, előrenyomult a területen. - adja le a jelentést. - További információkkal sajnos nem szolgálhatok, csupán Enrakuhoz közeli személyeknek. Ezen titkos információk nem szivároghatnak ki a táborból. - hazudik, hogy egyből a megfelelő személyt kereshesse. A válaszra várva áll és elemzi a tábort, valamint a körülötte lévő személyeket. Hihetetlen lehet, hogy ez az ifjú álarcos a frontról tért vissza. Egy karcolás sincs rajta, sőt, úgy tűnik erejének csúcsán van, amely igaz is volt. Hála védelmének egy karcolás nélkül úszta meg a harcokat, miközben katonák tucatjainak életét ontotta ki.

Orochimaru (Inaktív) Szer. Nov. 13 2013, 12:29

Megérkezel a második frontvonalrra, de szomorúan látod, hogy itt nincsenek sebesültek, se haldoklók, mindenki ép egészséges, és boldog, ide még nem ért el a háború vasmarka, és nem tépte ki az életkedvet is a shinobikból, jó, természetesen vannak olyan, a sötétben élő, és vért kívánó egyedek, melyek ilyenkor előhúzakodnak vermeikből a könnyed meggazdagodást várva, talán te is közéjük tartozol, talán nem, de most szereped szerint hírvivő vagy. Szavaidra hatalmas éljenzés tört ki, mind a tíz ember, aki ezen az álláson tartózkodott, felkapott a levegőbe, és dobált, mintha egymagad tettél volna mindent. Ekkor egy kicsit idősebb férfi is megjelent, akikezet fogott veled.
- Nagyszerű ez a hír, köszönöm, hogy elhoztad felénk is, ám most küldetésen vagyunk, így megkérnélek, hogy távozz, ne zavarj minket ifjú shinobi, az iménti hangzavar is már rányomhatta a bélyeget az akciónkra. - mondta kimérten, nyájasan, mégis hidegen. A többiek is elszomorodtak, hiszen ők is üvöltöttek, de tizenegy ember van jelen, és közöllük eddig csak egy tűnt, oly megfontoltnak és megbízhatónak, hogy ENraku kiszemeltje lehetett egykor. - A hír végét kérlek írd le egy lapra, majd elolvasom, ha végeztünk, de Enraku-sama sem szeretné, ha sikertelen lenne eme akció, ezzel megfordíthatjuk az egész háborút. Csak könnyedén oda surranunk az Iwagakure-iek mögé, és néhány technikával nyertünk is, meg persze egy kis méreggel, melytől a tumultus miatt nem tudnak elszökni a létszámfölényük lesz a vesztük. - mosolygott a markába az öreg. Bekísért hát a sátrába, ahol adott egy lapot, majd kisétált, a sátorban különböző lombikokra figyelsz fel, tele mindenféle folyadékkal, talán erről beszélt, de lehet, hogy nem, viszont most mit fogsz csinálni, hiszen nem vagy szívesen látott vendég, el kéne menned, a parancs szerint.

**Itanashi** Szer. Nov. 13 2013, 17:37

A Kusagakurei fejpántot viselő ifjú belépett a táborba, ahol alig egy tucatnyi shinobi mozgolódott. A hír hallatára a fiú köré gyűltek, felemelték, dobálták őt, szinte hősnek érezte magát.
- Távozzak? - kérdezett vissza, kissé megilletődve az iménti köszöntés után. - Talán nincs tisztában a helyzetünkkel? talán nem tudja, mi is történt itt alig néhány órája? Egy közel kétszáz fős iwagakurei hadsereget semmisítettünk meg. A hír hallatára a mi vezetőnk, Enraku most indult, hogy végleg kiűzze a Földet az országból, ezzel ismét békét és nyugodt éjszakát teremtve Kusagakure lakosainak. Nem azért harcoltam a fronton, hogy egy magafajta személy hazaküldjön. - dühöngött a pap. Talán kissé túlságosan is beleélte magát a nemzeti hős szerepébe, ám ez mind egy-egy darabja volt ördögi kirakósának. Megvárta, míg a kedélyek lenyugszanak és a férfi a sátrába invitálta Itanashi-t, egy papírt nyomva a kezébe.
- Sajnálom, de ez nem fog menni. Nem gondolja, hogy a papírra írom és itt hagyom mindazt, amit az ön vezetője - ekkor már áttért személyeskedésbe, éreztetve a férfival, valóban komoly dolgokról van szó - eltervezett. - nyelt egyet- Itt nem holmi kis csapatokról van szó, akiket megmérgezve hátráltatni kell. Ha járvány tör ki a táborokban, azt a Fű katonái is megszenvedhetik. Információkat kell gyűjtenem a közelben állomásozó csapatokról, számolva Enraku erejét és a megmaradt iwagakurei hadtesteket. Amennyiben Enraku rosszul mérte fel a két tábor erejét, az végleg eldöntené a harcokat, és a halálba rohanna. - gyűrte össze a lapot az asztalra, majd a férfi elé sétált, mélyen a szemébe nézve, álarcán keresztül.
- Ugye, maga sem akarja, - kérdezte fenyegetőző hangon - hogy egy ország vezetője, aki a maga felettese és parancsolója a halálba fusson? Elnézve a haderőt, amely áthaladt alig néhány órája a hídnál, aligha állíthatja meg az országba betörő ellenséget, legyen bármennyire is erős katonákból álló az a hadtest. - kis szünetet tartott, várva a férfi reakcióját. Amennyiben elgondolkodik a mondottakon, így folytatja.
- A feladatom, hogy egy elit csapatot szedjek össze, a legbátrabb harcosokból, járva táborról táborra, bázisból bázisba. Egy elit testőrséget Enrakunak, kinek erejét senki sem tagadja. Azonban, tudja milyen a háború. Most mindenki boldog és bátor, de ez csak a látszat. Senkinek sem hiányzott a háború. A fronton nem egy katona száját hagyta el a vezetés kérdőre vonása, hiszen Enraku zárkózott személyisége végett a katonák, akik a nevében halnak meg, nem ismerik őt. Nem tudják, mire is képes a vezető, így sokan meghátráltak a felkéréstől. - újra csend uralkodott a sátorban.
- Ön szerint mi lehet az, ami az, ami a vezetőt naggyá teszi? Mi az, amitől a katonák ismét bízhatnak az ország erejében, mi az, ami - ekkor nyíltan kimondja a nevét - Enraku erejét adja? - tért vissza tervéhez. A hosszú taglalás nem igazán az ő sportja, de morálnövelő beszédei eddig sohasem vallottak kudarcot. Mindig is képes volt hatni az emberekre beszédeivel.
- Mire képes Enraku? - teszi fel ismételten a kérdést.
Remélhetőleg a férfi választ ad kérdésére, így Itanashi megismerheti Enraku képességeinek talán egy kisebb részét.

Orochimaru (Inaktív) Hétf. Nov. 18 2013, 18:12

A ki mondott szó felett vállalni kell a következményeket, és te talán túl sokat is beszéltél, és kifelejtettél valamit, a háború paranoiássá teszi az embereket, különösen a vezetőket, kiknek többszáz katona tette felett kell vállalni a következményt, amit egyik beosztotja csinál, azt csinálja ő, így tökéletesen meg kell bíznia az embereiben. Így szövegelésed elején csendre int.
- Tudja hol a helye katona! - látod a feltűntetett rangot előtted álló ruháján, és pontosan tudod mit jelent, rangban egy egyszerű fűninja fölött áll, és te most épp egy ilyen személyt játszol el. Te nem fejezted be, csak tiszteletlenül folytattad, kérdőre vontad az ítélőképességét, és a tervébe vetett hitet, lekicsinyletted a mérgek hatását, és veszélyforrásnak ítélted saját falud számára. Ez még nem is lett volna gyanús, hiszen a háború örültté teheti az embereket, de ezek után két feladatkört is megjelöltél magadnak, amelyik nem kapcsolódott egymáshoz, mégis te lettél volna állitólag mindkettő vezetője. Először is azt állítottad információkat gyűjtesz a környező csapatokról Enrakunak, mégis szeretnéd tudni az erejét, miért, hiszen a vezető tisztában a saját képzettségével, ez így nem állt össze, majd utána azt ismertetted feladatodként, hogy az elittestőrségéhez keresel tagokat, azért vagy itt, de megint ugyanoda lyukadtál ki, mi Enraku ereje, miért akarná tudni a testőre, hogy mire képes a főnöke, így ha elkapnák a Föld ország harcosai, könnyen kitalálhatnának ellene valamit. Nem stimmelt a dolog, és erre a veled szemben álló fejebbvalód is gondolt, a sátorban senki más nem volt, de a lombikok és löttyök kicsit aggasztóak voltak, ki tudja mi van bennük, hiszen épp gyilkolni vannak itt. A hely nem túl nagy bent, egy asztal, mögötte a labor-szerű-pereputty, és már ott is a sátor szája.
- Mi a neve katona? Hogy képzeli, hogy ilyen időkben ilyen tipusú kirohanásokban részesít, nem vagyunk mi egy nagy család, hogy a lelkével foglalkozzak, nekem érzelemmentes shinobik kellenek, sőt nem is tudom, hogy van-e egyáltalán másmilyen. Megbontránkoztató ez a viselkedés, most meg kérem hagyja el a tábort, miután leírta Enraku-dono parancsait felénk. Siessen katona, minél hamarabb véget kell vetnünk a harcoknak, sok embert veszítettünk így is. - mondta neked a férfi, határozott volt, nem tűnt egyszerű esetnek, talán az volt a baj, hogy túl goyrsan, és ilyen módon rohantad le, a tisztikar sosem szerette a motiváló beszédeket, csak a fegyverek ricsaját, és az engedelmes katonát. Ha még érdekel a vezetőről valami, akkor gyorsan találj ki valamit, mert hamarosan el kell innen menned, viszont a harc se biztos a legjobb ötlet, hiszen kint még vannak páran, és nem tudod milyen erősek.

**Itanashi** Kedd Nov. 19 2013, 21:51

A feszültség csak fokozódott, ahogyan a fiú felemelte a hangját, a sátor levegőjében a düh szikrái kezdtek csapkodni. A szinte oktatásnak hangzó dicsőítő beszéd után a titkár támadt rá a fiúra, kikérve a rangjához illő modort és hangnemet. A fiú lenyugodott, majd az álca egy újabb lépcsőfokára lépve jobb öklét bal tenyerébe csapta meghajtotta fejét.
- Sajnálom az előző kirohanásom, Vezető-sama, a front tette ezt velem. Kérem, bocsásson meg a modortalanságomnak. - lépett ismét a titkár elé, takarva ezzel a kijáratot, elzárva a menekülési vonaltól őt.
- Egy pillanatot várjon még. Azt mondta, küldetésre indul? Talán segíthetnék. Most tértem vissza a frontról, valamilyen szinten kiismertem az iwagakurei katonák stílusát. A rejtőzködésben is igen képzett vagyok. Hadd mutassam meg milyen egy igazi, kíméletlen katona. - hajtott fejet, miközben álarca alól a férfit nézte.
Amennyiben sikerül a titkárt meggyőznie, abban az esetben várja a küldetés lépéseinek ismertetését.

Amennyiben azonban a titkárban kellően felment így is a pumpa, és kizavarja Itanashit végleg a sátorból, akkor a fiú, ha nem látja senki, a föld alá rejtőzik, majd egy földklónt növeszt ki, ami kisétál a táborból, majd mikor már senki sem látja, darabokra hullik.
Itanashi pedig a föld alatt várja, hogy a titkár és a csapata elinduljon a küldetésre, ő maga pedig belopakodik a sátorba információt gyűjteni.
ha viszont nem marad más választása, és nem talál semmit, ami adatként szolgálhatna a fiúnak, a titkár által vezetett csapat után indul.

/Elnézést a gyatra postért, remélem az egyik út járható, ha igen, szeretnék egy részletesebb leírást a titkárról külsőleg, nevet, valamint a küldetésüket, ha beavatják./

Orochimaru (Inaktív) Vas. Nov. 24 2013, 11:04

A para, hogy lelepleződsz ezzel a kirohanással egy újabb hibára sarkalt téged, mely megpecsételtea táborban elfoglalt helyedet, ugyanis felajánlottad a segítséged.
- Segítenél nekem, de mégis miért? És, mi lenne így a küldetésével, amit egyenesen Enraku-samatól kapott? A testőrség és a feltérképezés, azzal kéne foglalkoznia, nem ezzel a résszel, szerintem ideje is távoznia, nem kell elmondania a parancsot, az imént küldtem egy futárt, hátha mostanra már módosítások is vannak. Távozzon a tábor területéről. - adta ki a parancsot, és intet két shinobinak, hogy kísérjenek el téged. Egyre gyanúsabbá váltál a szemükben kapkodásod miatt, így megindultatok kifelé, trükköd, hogy elrejtőzöl nem lehetett sikeres, ugyanis a két férfi végig melletted sétált, ennek két oka lehet, az egyik, hogy emgkaptad őket a testőrségbe, a másik, hogy lebuktál, hogy voltál annyira gyanús a parancsnok számára, hogy most itt helyben ki akar végeztetni ezzel a kettővel. Hiszen megbízhatatlan katona eredményezhet vesztes harcot, aminek következtében elveszhet a háború, és akkor mi lesz az országgal? Gyökerestől akarja kitépni a gazt, aki annyi bonyodalmat és gondolkodást okozott neki, hiszen felvázolt két feladatot, majd egy harmadikat is, elfelejtette a rangok közti beszédlehetőségeket, és egyedül érkezett, nem társakkal, elég furcsa háborús időszakban. Ahogy egy elzártabb részhez értek, ahol nem lát már titeket senki, az egyik férfi mögötted előkapja a katanáját, és a nyakad felé csap vele.

**Itanashi** Vas. Nov. 24 2013, 12:09

- Miért segítenék? Mert az ön segítsége nélkül nem találnék megfelelő személyeket a csapatba. De már látom, a vezetőségbe is jutott néhány selejt - teszi félre az álcáját immár a fiú, belátta, a színjáték itt nem segít. Ám mielőtt bármit is mondhatott volna, két katona lépett be a sátorba, hogy elvigyék a fiút.
~A francba. Úgy tűnik, másképp kell kiszedni ebből a féregből azt, ami kell.~ gondolkodott, miközben a két férfi kivezette őt a sátorból, majd tovább kísérve őt kisétáltak a táborból.
~Tényleg azt hiszi, hogy két ilyen semmirekellővel fog engem eltávolítani? Mit képzel ez magáról?~ háborgott már magában a fiú.
A két őr egy eldugottabb helyre vitték a fiút, aki pontosan tudta már, nem csupán teázni viszik el őt, hanem azt teszik, amit tenniük kell. A gyanús alakokat a lehető leghamarabb eltávolítják, örökre. A fiú még sétálás közben aktiválta Kootetsu Karada technikáját, melynek következtében bőre sötétbarnává változott, ám ezt a ruha, az álarc és a kesztyűk tökéletesen takarták.
A két őr megállt, így a fiú sem sétált tovább. Eljött az idő, hogy a lehető leggyorsabban elintézzék, amiért idejöttek.
A két őr nem habozott, egyikük egy katanaval azonnal támadást indított a fiú ellen, aki csak állt, háttal az őröknek.
A kard remélhetőleg megakad majd, amint a fiú nyakát eléri, hiszen a védelmen igen nehéz áttörni, egy katana csapását könnyedén megállíthatja. A támadás után remélhetőleg az őr habozik egy pillanatig, csodálkozva a fiún, aki megfordulva vág egyből vissza. A kezén lévő pecsétből egy hosszú, majdnem egy méter hosszú, fekete rudat idéz kezébe, majd a fordulat lendületével szúrja le a férfit, vagy lehetőleg sebzi meg azt.
~Ez a két férfi nem méltó, hogy áldozatként haljanak meg~ gondolja magában, miután a kard pengéje nyakát csapja meg.
Ha sikerül likvidálnia az első őrt, azonnal a másodikhoz siet, nem engedheti, hogy elmeneküljön.
ha az őr futásnak ered, Itanashi aktiválja a Tobi Tsubute // Repülő Sziklák technikát, így vagy 50 darab kis méretű kődarab próbálja felnyársalni a futásban lévő katonát.
ha viszont szemtől szemben akarja felvenni a harcot, akkor Itanashi kezében tartja rúdját, majd aktiválva a Shishi Rendan // Oroszlánkombó első fázisát ellenfele elé kerülve döfi őt le.
remélhetőleg a két őr nem okoz neki sok gondot és csendesen el tudja intézni őket. Amennyiben sikeresen végzi ki őket, tetemüket eltemetve indul vissza a táborba, létrehozva egy Földklónt, kinek alakját most nem a saját, hanem az egyik őr külsejére formázza, ő maga pedig a katanas férfi alakját veszi fel, így indulva vissza a táborba, várva, hogy a titkár meginduljon küldetésére.

//Itanashi 50 méteres körzetben megérzi, ha valami komolyabb személy áll a hatósugáron belül, chakrarudak vannak a testébe építve//

Orochimaru (Inaktív) Hétf. Nov. 25 2013, 12:57

Könnyedén indézed el a két embert, akit kivégzésedre küldtek, majd a néhány óvintézkedést követően megindulsz vissza, természetesen álcázva, a táborba. Ahogy közelítesz néhány hang szűrődik át az erdőn.
- Nem tűröm, hogy más is így beszéljen velem... - kiáltozott a titkár, lehet, hogy egy hullámot indítottál el, lehet, hogy a titkár képességeit mindenki megkérdőjelezi, és nem tartják tisztességesnek a méreggel való küzdelmet, talán ők Enraku-hoz hűséges emberek, és így úgy gondolják, hogy ez a személy nem ér annyit, hogy parancsolhasson nekik. Egy olyan hullámot indítottál, mely a győztes akció veszét hozhatja, pedig egyszerű kis terv volt, csak aljas, és nem emberhez méltó, dehát a háborúban mindenki megkérdezi, mi a jobb a méltő győzelem, vagy a győzelem, valószínűleg a kettő ugyanaz, csak az egyiknél több a halál. Ahogy visszaértek, dönthetsz két dologról:

Ha beállsz a sorba, te is megkapod az utasítást, és elindultok egy palackkal az erdő közepe felé, az Iwagakure csapatok mellé, persze nem értek oda csak elindultok.

A másik, hogy valahogy megoldod, hogy ne vegyenek észre, és akkor leírod mit csinálsz, ennél az esetnél, ha elmennek, akkor dönthetsz mit csinálsz, itt hagyod őket, vagy követed, ámbár valahogy pótolnod kell a két embert. De az is lehet, hogy nem teszed, és valamivel várod őket, amikor megnézik, hovatűntek a társaik, te döntesz, ölni akarsz-e, vagy információt szerezni, mindenkitől akarsz infot, vagy vannak felesleges elemek is itt, gondolkozz...

**Itanashi** Hétf. Nov. 25 2013, 18:10

A két őr vérrel áztatta az erdő földjét, a vörös folyam beleivódott a dús növényzetű földbe. Tetemük hamarosan követte vérüket a föld alá, majd minden nyomot eltüntetve indult el visszafelé a fiú. Egy hasonmást hozott létre a föld alól, akire az egyik őr külsejét mintázta, magára pedig a katana-s támadóját formázta.
- Induljunk. - szólt klónja felé, igazából ő maga sem tudja, miért. A két katona megindult vissza a táborba. A táborban igen komor, viszályos hangulat uralkodott, a vezetőség megkérdőjelezése kihatott a katonák így is labilis állapotukra, ami majdnem hogy lázadásba torkolt.
- Rendet, katonák. - kiáltotta el magát az álruhába bújt jashinista, kardját csak mostanra tette vissza a megfelelő helyre, hadd lássa mindenki, mi is történt a "hitetlennel". - A vezetőség ura a helyzetnek. - hajtott fejet a titkár előtt, bízva, eme álruha talán könnyebben hozzásegíti őt céljainak eléréséhez.
- Indulunk, katona - nyújtottak a kezébe egy palackot, majd besorakoztatva megindult a kis tábor megmaradt legénysége az iwagakurei táborba. A sorokban Itanashi és klónja egymás mögött, vagy ha lehetséges, egymás mellett haladt, hátul. Az út alatt nem kérdezett semmit, nem kezdeményezett beszélgetést senkivel, csak ha kérdezték. csendes és hűséges katonának kellett mutatnia magát.
~Remélem mihamarabb kibújhatok ennek a féregnek a bőréből, utálom megjátszani magam.~ mérgelődött magában. A kis kusagakurei osztag, mivel hadseregnek nem nevezhető a létszám miatt, gyorsan haladt az erdőben, fáról fára menetelt, hogy elérjék céljukat. Mindeközben Itanashi egy újabb, talán még gonoszabb tervet kezdett összerakni fejében. A frontról sikeresen tért vissza, részben kiismerhette az átlag iwagakurei katonák taktikáját, harci képességeiket. gyorsan kell cselekedniük, nehogy megint a föld alá zárkózzanak, mert oda csak nagy erőkkel lehet betörni. A kezében található méreg azonban nem csak az ellenségnek okozhat kárt. Ám amíg nem érnek oda, addig a tervét is több lehetőség előtt hagyja, hiszen nem tudja pontosan, mi fog rá várni.

Orochimaru (Inaktív) Kedd Nov. 26 2013, 19:08

A tábor megindult, sátrak lebontva, információ, mármint ami neked kell, mobilizálva, és két mínusz ember, nem beszélve a két álcázott tagról, rólad és a klónodról, a méreg nem nálad van, ezt félre írtam, vagy félre érthetted, aki te voltál, az egy egyszerű katona, nem feljebbvalója senkinek, így csak furcsálták, amikor parancsokat osztottál, bár nem kerítettek neki nagy feneket. Szerencsédre kis célpontod semmit nem hallot ebből, így nem lettél újra gyanús. (Ez azért van, mert úgy gondolm valamit félreértettél, vagy én írtam félre, legközelebb már nem leszek elnéző, még akkor se, ha én hibázok, muhahaha:twisted:) Ahogy halad a kis csapat az erdőben, egyszer csak megáll a vezér, akit nem fogadnak el, kezét a mgasba helyezi, és mindenkit lassításra, majd álló helyzet felvételére késztet, egy bokorból bámulhattatok, és egy két emberből álló Iwagakurei előörsöt figyelhettetek meg a fa törzsénél gugolva, úgy tánt unják magukat. A vezér kapva kapott a lehetőségen, bár egy háborús szituációban egy ilyen nyílvánvaló pont csak csapda lehet, legalábbis a tapasztaltabbak, nem az irodakukacok szerint.
- Rendben, most elintézzük őket, csöndben kell folytatnunk az utunkat, Kei, Hizu szedjétek le azt a kettőt. - utasított két embert, akik vonakodtak elsőre.
- Ez csapda fönők, még várnunk kéne, esetleg megfigyelni őket. - mondta egy harmadik.
- Megkérdőjelezed a parancsot, talán Enraku-sama ezt megtudja. - hát ez nem normális, még a szép szóra sem hallgat. Ám a katona, az katona így a két delikvens meg is indult, csöndben mozogtak, láthatóan képzettek voltak az orvgyilkosságban, ám mikor lesúlytottak volna, mindkettő egy katanát kapott ajándékba, egyenesen a gerince mellé, kijőve a tüdejükön, hogy jobban szemügyrevehessék, és elkezdődött, három Iwagakure-i shinobi jelent meg körülöttetek, és kézjeleket mutattak, nem tudni mi fog következni, mit akarnak csinálni, de Kusagakure vérszemet kapott látván társaik halálát, létszámfölényben voltak, de így is kemény harc bontakozott ki, egy férfi feléd is repült, illetve a klónod meg is semmisült, ám senki nem vette ezt észre szerencsére, a férfi pedig egy iwagakure-i volt, pontosabban már csak a teteme, ám kikerülése ép elég volt ahhoz, hogy a góré eltánjön szem elől. Hogy hova ment nem tudni, miért hagyta itt embereit, akik szépen lassan hullanak, mint a legyek, a "Földiekkel" együtt, akik egyre többen voltak, viszont már utánpótlásuk elfogyott, így a létszámuk is csökkent. Dönthetsz a főnök után mész, vagy harcolsz a maradékkal.

Főnök: Egy fa tövében találod meg, amint a méreggel teli palackot szorongatja, és előre hátra dölöngél, meredten nézve kezére, ami véres volt.

Csata: Lassan csillapodnak a kedélyek, így könnyen lebukhatsz, vagy álcázd magad, mint eddig, vagy ölj meg mindenkit, ám erősebb shinboik is tartózkodnak itt, mire téged észrevesznek már csak öten maradnak, 3 vs 2 felállásban, Fű országi vezetésként. Nem elég a nagy létszám, egy jól eltervezett rajtaütésnél könnyedén megfogyazkodhat az előny.

**Itanashi** Kedd Nov. 26 2013, 22:05

Az elszánt katonák, kezükben az életet kioltó méreggel, gyorsan haladtak előre, meg sem állva az ellenség táboráig.
hamar feltűnt az első iwagakurei védvonal, akik könnyűnek látszó célpontok voltak, a titkár azonnal utasította két katonáját az ellenség likvidálására. A két katona pontosan tudta, a vesztükbe rohannak, ám a parancs az parancs. A két katona sejtelme beigazolódott, egy azonnali támadásból nem kerültek ki élve. A rajtaütésnek szánt támadás sikertelennek bizonyult, a katonák hirtelen az ellenség támadásai előtt találták magukat. Az ellenfél jól kiépített csapdájába belesétáltak, nem is kicsit. Hamar talált mindenki magának ellenfelet, azonnal zűrzavar tört ki az erdőben.
Itanashi egy pillanatra körbenézett, ám a vezetőt nem látta sehol. Mire ráeszmélt, hogy eltűnt, a kusagakurei csapat nagy része már saját vérében fuldokolt a földön, holtan. nem igazán indította meg a látvány, látott már nagyobb hullatömegeket, számára nem volt különbség a fejpántok között. Főleg az olyanoké, akiknek életüket a saját kezével vett el.
~Hol vagy te rohadék?~ nézett még egyszer körbe, majd rájött, a célpont elmenekült.
Fenntartva álcáját indult meg a férfi után, magára hagyva a fű harcosait, nem törődve a sorsukkal, hisz miért is törődne vele? Egyszer már otthagyta őket, most is sikerülni fog. Így a fennmaradt katona álcájában indult meg a vadat felkutatni, akit hamar meg is talált egy fa tövében, amint maga elé meredve, véres kezei közt szorítva a méreggel teli palackot. Úgy tűnik, sokként érte a támadás. Itt az idő, hogy véglegesen megtörje őt.
- Uram, jól van? Jöjjön, hadd segítsek. Azonnal vissza kell vonulnunk, a többiek feltartóztatják az ellenfelet, én pedig védelmezem magát. - nyújtom a kezem felé, amelyet ha megfog, végleg megpecsételi sorsát.
Amennyiben engedi, hogy visszakísérje a táborba, akkor az ifjú pap megtesz minden tőle telhetőt, és kiiktatja az esetleges útonállókat. Remélhetőleg kellően ijedt ahhoz, hogy elfogadja a testőr szolgálatát és visszajöjjön vele a táborba.
A táborban azonban Itanashi véglegesíti tervét és megtöri a férfit.
- Az egész csapatunk odaveszett. Kész szerencse, hogy túléltük a rajtaütést. Uram, ha Enraku-sama hall erről a kudarcról... - majd nyel egyet - Talán még sem olyan jó, hogy túléltük. Ki tudja, mit tartogat az ország vezetője annak, aki hagyott egy egész osztagot lemészároltatni.
A fiú reménykedik benne, a férfi kellően megtörik ettől és végleg feladjon mindenféle ellenkezést. A fiú időközben próbál kitérni Enraku "ismeretlen" erejére, próbálja ilyen téren megközelíteni ám ha ez sem válik be, nem marad más választása.

Ha Enraku jobbkeze ezek után sem árulja el, de már kellően megtört, hogy bármiféle ellenállást mutasson, akkor a fiú egy egyszerű mozdulattal idéz kezébe egy hosszú, fekete fémrudat, majd a férfi lábát a földbe döfi. A sebesült férfi remélhetőleg nem tud olyan gyorsan kapcsolni, hogy felfigyeljen arra, a fiú jobb kezével egy ütést indít a férfi fejére, mindeközben aktiválva a Kootetsu Karadat, ezáltal megkeményítve egész testét, részben a védekezés, részben a nagyobb ütés végett.

Ha a férfi védekezik, Itanashi addig indít csapásokat, míg szimpla ökölharcban felül nem kerekedik rajta és ájulásig nem üti annak fejét. Vigyázva arra természetesen, hogy túlélje, ha nem is nagyon.

/Ha a férfit sikerül kiütni, akkor a következő postban részletezném a továbbiakat./

Orochimaru (Inaktív) Vas. Dec. 01 2013, 12:17

// Mivel azt nem írtad le mit kérdezel, csak írtál róla, hogy mit akarsz megtudni, így úgy veszem, hogy azt a részt gondoltad, nem mondtad. //

Megtalálod a férfit, aki a véres kezét nézve sokkos állapotba került, úgy döntöttél visszaviszed a táborba, ám az eszedbe nem tudom, hogy jutott, ugyanis nincs tábort, lebontották, amikor elindultak előre, amit írtam is. Na, de ezen ne akadjunk fel, egy tisztásra cipeled félholt barátunkat, ám nem sérülések miatt, hanem azért, mert melletted áll, erre nyugodtan mondhatjuk, hogy "félhalál".
- Igaza van katona, nem élhetünk, a becsület megkívánja az öngyilkosságot, hiszen nincs is szebb halál, mikor saját magunkkal végezhetünk. Enraku-samáért megteszem, mivel csúfos kudarcot vallottam. Kezd te ifjú beosztott, majd én levágom a fejed a végén. - mondta neked, hogy hajtsd végre az öngyilkosságot, nem volt megtörve, nem látszott a félelem a szemében, és amikor lenézel, látod, hogy már nem véres a keze, úgy tűnik, letörölted, amíg idehoztad a férfit, nem volt sok vér a csuklóján, csak pár csepp, és ez most a köntösödben van, biztos nehezen jön ki a vérfolt....Na, de a férfi nem tört meg, így gondolom nem kezded el ütni, de ez még így jobb is lehet, ugyanis józan ész többet tud, már csak el kell érned, hogy beszéljen. Ketten vagytok az erdőben, ketten és senki más, itt minden úgy történhet, ahogy akarod, bár ne feledd, hogy méreg van nála, és rengeteg másik kémcső is volt a sátorban, amik valahova lettek. Nem biztos, hogy alá kell becsülni őt.

**Itanashi** Vas. Dec. 01 2013, 16:46

~Ez a féreg menthetetlen. Nincs az a csapás amely méltó büntetés lenne a számára.~ gondolta el magában a fiú, miután meghallotta a férfi újabb koncepcióját, mely szerint fel kell magukat áldozni.
- Valóban úgy gondolja, hogy Enraku-sama azt várja el tőlünk, hogy meghaljunk? - kérdezte a fiú, kissé remegő hangon, játszva a megijedt katonát. - Uram. Bevallom, nem ismerem Enraku-samat, csupán a sátrak közt keringő történetekre tudok alapozni. Jártak szóbeszédek a vezető erejéről, olyan jelszavak hangoztak fel, mint a: Amíg Enraku el, a Fű is él. - hazudott. - Mire képes a vezető, ha a jobb keze az életét akarja eldobni? - tette fel a költői kérdésnek hangzó mondatot, miközben elfordul egy pillanatra a férfitól és a földre bámul, ijedten. - Valóban ilyen hatalma lenne?
A fiú szinte tökéletesen eljátszotta a rémült katona szerepét, kérdés, mennyire hatotta meg ezzel a titkárt. A fiú számol a lehetőségekkel, amelyek a következők:
Ha a férfi végre elárulja azon információkat, amelyek szükségesek Itanashi terveihez, akkor nincs már rá szüksége, ám úgy kell intéznie a dolgot, hogy Enraku ne tudhassa meg, mi történt pontosan. Itanashi pontosan tudta, ha a titkár élve elmenekül, az keresztül vágja a fiú terveit, ezt nem hagyhatja. Információkkal a kezében vagy anélkül, de a férfinak meg kell halnia. A kezében lévő méregtől nem igazán tart a fiú, az arcát takaró álarc megvédi őt a légmérgektől, ha pedig másfajta méregről lenne szó, ki tudná játszani. A gondot a titkár ismeretlen ereje jelenti pillanatnyilag. Itanashi nem ismeri a férfi képességeit. Nem a harctól fél, hanem attól, hogy elmenekül. Ezt nem hagyhatja.
- Vajon Enraku-sama azt akarja, hogy meghaljunk? Valóban ilyen a mi vezetőnk? A kudarcot halállal bünteti? Milyen ereje lehet egy ilyen személynek? - fejezi be. Ha a férfi nem ad megfelelő választ, vagy talán el is kanyarodik a témától, a fiú látszólag meghajol a férfi előtt, várva a véget.

~Ismerős érzés. Másodszorra akar ez a féreg ilyen módon megölni.~ Itanashi mindeközben aktivizálja ismét Kootetsu Karada nevű technikáját, melyen kard át nem törhet. A "halál" előtt kezeit maga mögé rejti, egy jelet mutatva, melynek következtében a férfi mögött két földből készült klón jön létre. A csapást Itanashi megakadályozza, pontosabban felfogja kezével, majd a férfi mögött álló klónokkal elfogatja a személyt. Nem engedhet meg a fiú semmiféle ellenállást, így egy gyors mozdulattal, akár a férfi kardjával, akár egy hirtelen kézbe teleportált fegyverrel levágja a férfi lefogott kezeit. Így nem képes pecsétet alkotni, ezáltal a menekülési esélye is igen kevés, de még most sem becsüli alá ellenfelét.
A férfi makacssága oda vezethet, hogy a klónokkal a fiú a föld alá húzza a férfit a Shinjou Zanshou no jutsu segítségével. Így a megcsonkított férfi mozgásképtelenné válik, csupán a feje és nyaka lógna ki. Itanashi ekkor sem vált jelmezén, mindvégig a katona alakjában marad.
- Azt hittem, könnyebb lesz, ám a makacssága nem hagyott más utat számomra. - vesz elő egy kunait, majd a férfi bal fülének tövébe szegezte azt. - Vagy elárulja mindazt, amit tud, vagy átéli mindazt, amit az ilyen önfejű barmoknak tartogatok, és a végén csak anynit fog kívánni, hogy öljem meg. - tör ki belőle valódi, sötét énje.
Itanashi nem kímélve a férfit addig faggatja, míg megfelelő választ nem ad neki. Amennyiben még ezen helyzetben is ellenkezne, a fiú fegyverének segítségével lassan elkezdi levágni a fülét. Majd egyre több, kisebb vágást ejt a férfin, melyek nem halálosak, viszont annál inkább fájdalmas.
Amennyiben megkapta a megfelelő válaszokat, és meggyőződött arról,a férfi nem hazudik és nem is titkol semmit, egyszerűen levágja a fejét és elássa a hullát.

Ha viszont a férfi belemegy a játékba és még a rémült katonára próbál ráijeszteni, remélhetőleg kinyögi végre, mire is képes vezetője. - Mitől fél, uram? Mit tehet önnel Enraku? - kérdésre válaszolva talán megkapja azt, amire vágyott. Az ezt követő jelenet hasonlóan zajlana az előznél, a fiú belátja egy ekkora hatalommal nem lehet szembeszállni, így elszúrt életét a titkár kezeire bízza. A feltörő klónok lehúzzák őt a föld mélyére, Itanashi pedig megszabadítja fejétől, majd miután végzett a férfival, feloldja álcáját, hisz sok dolga van, az idő pedig sürgeti.

Orochimaru (Inaktív) Vas. Dec. 01 2013, 20:47

Rendkívül meggondolatlanul cselekedtél újfent, bár szerencséd volt, ugyanis visszakérdeztél a halálra, mikor pont te hoztad fel, rémisztő hangnemben, de most meg riadt kisnyulat adtál elő, a hirtelen személyiség változás a skizofrénekre, és a hazugokra jellemző, ám a történtek közben erre nem figyel mindenki, pláne egy tapasztalatok nélküli ember, így hát a szöveged után térdre kényszerít, és készül lecsapni a fejed, miután leszúrod magad, ám te csapdába csalod, és máris a földből lóg ki a feje, és te a füléhez szegezed a kunait. Hirtelen történt minden, még a mérget is elejtette, és szép lassan a földren huppant, amiért egy klónod volt a felelős, aki elkapta a levegőben. A hideg fém sebet ejtett a fejen, és ahogy lenézett a férfi, a lecsöppenő piros folyadékra, mely belőle jön, visszatért a sokk, és remegve, habogva kezdett el beszélni.
- Enraku...Enraku, ha elmondom akkor, ő....menj! - megálltál a vágásban, de nem érthetted, hogy mi ez a hirtelen roham. - Nos, ereje a népben és a támogatásában rejlik, emberei az életüket adnák csak azért, hogy egy karcolástól is megvédjék. Képességeiről nem.. - ekkor tovább vágod a fülét, amire csak ordít egyet, és folytatta. - Képességei, képességei, mondom amit tudok. Űzi a régi hagyományt, ami már kiveszett a birodalmakból, a kenjutsu-t, méghozzá mestere. Őőőő, van még, őőőőő valami. Csak ne bánts. Ő a titkos fű technikák mestere, vagy valami ilyesmi, sosem láttam, nem is hallottam róluk, de hátha neked mond valamit, az összes technikát tudja, amit ez az ország valaha megszerzett. Egy igazi géniusz, esélyed sincs ellene katona, úgy fog téged megölni... - és ekkor elvágtad a torkát, néhány információt megtudtál, de többet nem, ezzel tudsz gazdálkodni. A testet kihúzod a földből, majd átkutatod, és egy tekercset találsz, ezzel a felirattal: Doton: Fusha no Jutsu!

// Az info szerzés végetért, és a szép játékért cserébe kapsz egy lehetőséget(chakra helyett), hogy a jutsu-t egy post-ban tanulhasd meg, ehhez minimum 50 sort kell írnod, amiben 45 a tanulásról szól, és nincs segítésg, csak a tekercs, amiben pont annyi van leírva, mint a jutsu listán. Elemezned kell, végig gondolnod, és megpróbálni végrehajtani, hajrá! Mellékesen, ha megírod holnap 12:00ig, hogy miért kapott sokkot a csávó, mi okozta ezt, akkor jutalmat kapsz. //

**Itanashi** Vas. Dec. 01 2013, 22:34

~Nem érdemled meg, hogy élj te féreg~ – gondolta magában a fiú, miközben a titkár fegyverével próbált lecsapni rá. A kard hirtelen megállt, a suhintás hangja is tovaszállt, elhalkult az erős koppanásban. A fém megállt a fiú nyakán, amely olyan kemény volt, mint a szikla.
A vas hirtelen végigcsúszott a nyakon, a pengét tartó test hirtelen elmozdult, mintha valami elrántotta volna. A lábánál fogva kezdett hirtelen csúszni, befelé a földbe. Már csak a feje maradt kinn. Itanashi egy pengét ragadt meg, melyet a férfi fülének tövébe helyezett el.
- Most pedig beszélgessünk. – vágott bele a fülbe.
A férfi megremegett, szemei kitágultak. A vért bámulta, amely belőle csöpögött, le elé, a földre.
Az emberek egy része, kik valószínűleg gyermekkoruk sötét múltját próbálják elnyomni, felnőttként olyan dolgokat tesznek, melyek miatt a föld férgeivé váltak. Ez a dolog a kétszínűség. Vannak erősek, kik felvállalják saját magukat, és kitartanak mindamellett, amiben hisznek. Ám vannak, akik gyengék. Sok idő kell ahhoz, hogy valaki megerősödjön külsőre, komoly hangon beszéljen, rangjához méltóan várjon e tiszteletet. Ám mikor minden veszve van, és rájön, mennyire is sebezhető valójában. Mikor megtudja, teste éppoly gyenge és sérülékeny, mikor a halállal néz szembe, hirtelen eltűnik a felszínes komolyság, a halál nem válogat rangok közül. Nem válogat tisztségek között, sem pedig erők között. A halál öl. Ez tudatosul bennük, mikor rájönnek, mik is valójában. Rájönnek, mielőtt meghalnak, hogy mindaz, amit elértek, hiába volt. Sohasem kapta meg azt a tiszteletet, amely saját meglátása szerint kijárt volna. Inkább beolvad oda, ahova tartozik,a gyengék közé és nem hátráltatja az erőset, tudja hogy nincs esélye. Az életéről úgy sem ő dönt.
Talán ez lehet az indok a következőkre. vagy talán csak a méreg tartalmazhatott olyan összetevőket, amelynek következtében túlbeszédessé válik, és őszintének. Valamiféle igazságszérum, amelyet az iwagakureik ellen akartak felhasználni, információszerzés céljából.
Talán ez vezethetett oda, hogy miután a fiú feltette utolsó kérdését, a férfi remegni kezdett, izzadni.
- Mit tudsz Enraku képességeiről. – vette fel a normál hangnemét, mely hideg volt és szigorú.
A férfi hebegett habogott, sorban tárta fel a titkokat. Ahol egy kapu megnyílt, ott titkok jöttek, majd bezárult és egy újabb ajtó nyílt meg. A lehetőségek ajtaja. A titkok ajtaja. Itanashi nem szólt egy szót sem, csupán a fülén tartott fegyvert forgatta néha.
A férfi szépen mesélt mindenről, a melyet a fiú tudni akart. Ám a férfi, úgy tűnt, kezdett kifogyni az információkból. Rájött, ha elmond mindent, akkor sem fog már kijutni élve a földből, így megpróbált még egyszer a fiú szemére hányni,
- Egy igazi géniusz, esélyed sincs ellene katona, úgy fog téged megölni – vágta a fiú arcába a szavakat.
- Majd meglátjuk – mosolyodott el a szája, majd egy gyors mozdulattal a férfi füléről lehúzta a fegyverét és elvágta a férfi torkát.
A testet kiásta, majd átkutatta a zsebeit, hátha talál nála egyéb hasznos dolgot. Egy tekercs is volt nála. Ám most sokkal jobban foglalkoztatta a megszerzett információ, így csak ránézett, majd mikor elolvasta, köpenyének zsebébe helyezte, későbbre.
~Ő a titkos fű technikák mestere. Hm…Titkos fű technikát, vajon mik lehetnek. Gondolkodott el Itanashi ezen. Az elmúlt napokban találkozott egy férfival a harctéren. A hadtest parancsnoka volt. Egy titkos fűtechnikát használt, amely elpusztított egy fél sereget~
~Ilyen ereje lenne? Ám mi van ha… ~gondolkodott ismét el egy másik mondatán.
~Ereje a népben és a támogatásában rejlik. Ez az. katonákkal veszi körül magát, hogy támogassák. Emberek közt jár, hogy erőt adjanak neki. Ha elvesszük tőle a támogatást, egyedül marad. Vigyázni kell azonban, nehogy védelmezőbe menjen át. Hisz akkor nincs senki, aki megállíthatná őt.~
~Egy pillanat alatt kell elvenni tőle mindent, a támogatást, a megsegítést, a reményt kell gyökerestül kitépni belőle.~

- Indulnom kell lassan. Remélem Karu visszatér hamarosan. – szólt a fiú, már egész jól elvbeszélgetett magával. A megszerzett információkkal, ezen formájában, nem tud mit kezdeni, ám lehet, hogy ha társával megbeszélik, sikerrel járhatnak. Ha pedig siker koronázza tervüket és a Fű vezetője elbukik, akkor Itanashi belekezdhet végre terveibe, hogy megtegye a szükséges lépéseket a Nagyúr birodalmának eljöveteléhez. A birodalom, melyben Jashin a Nagyúr, az ifjú pedig az ő prófétája eme világon. Hamarosan eljön az idő. Hamarosan itt van.

Itanashi egy ideje már otthagyta a kusgakaurei tábort, a frontot, várta a megfelelő pillanatot, hogy ismét találkozhasson társával. Út közben áll meg pihenni, mikor zsebébe nyúlt, hogy egy cigarettát elővegyen. Zsebében rátalált Enraku titkárától elvett tekercsre. Szinte teljesen megfeledkezett róla.
~Ez érdekes. A lehetőségek kapuja ezzel is megnyílt. ~ gondolta magában, miközben a sorokat olvasta.
Az alapok megvoltak már benne, így neki is kezdhetett az elsajátításhoz. Nem volt senki, aki demonstrálhatta volna ám így is érthető volt számára.
.Tehát az iwagakure no jutsu egy változata, ahol egy pillanat alatt felbukkan a használó, majd egy lendülettel tovább is áll. ekkor még nem igazán látta át a fiú a lehetőségeket. Egy olyan technika tekercse jutott hozzá, amely szinte minden hozzá hasonló gyilkos álma.
~Mindenféleképp chakraval kell felgyorsítanom a mozgást, de hogyan?~ kezdett töprengni. Nekikezdett a tervezgetésnek, a találgatásoknak, majd nem vacillált sokat, elképzelésied a gyakorlatban is megvalósította.
Először is azon gondolkodott, mi van, ha a testét kell még több chakraval körülvenni, ezáltal gyorsabban haladhat a földbe. Itanashi megkezdte az iwagakure no jutsu-t, ám jóval több chakrat használt fel, mint eddig. A fiút elnyelte a föld, ám sem ez, sem pedig a felszínre jutás nem volt olyan gyors, hogy megfeleljen, annak ellenére, hogy a fiú így is gyorsan mozgott és tűnt el a föld alatt.
~Valami még kell.~ elmélkedett. Talán ha lennének ellenfelei, könnyebben tudná ő maga is mérni, mennyi idő alatt hozza létre. Hisz hiába tör elő a föld alól és tűnik el, amíg nincs senki, akin megvalósíthatná, addig a technika nem ér egy fabatkát sem.
A fiú létrehozott egy földklónt, kezdésnek elég lesz. A klóntól felállt vagy 10 méterre, majd megpróbálkozott a technikával.
Itanashit elnyelte a föld, majd néhány másodperccel később ismét előbukkant, pontosan a klón mögött. Ez azonban még most is a normál, átlaggyorsaságával történt, a klón még védekezni is tudott. Nem, ez így nem jó. Hiányzik valami még. Talán egy kis lendület.
A fiú ismét eltűnt, a föld alatt pedig szinte kezeivel segítve imitálni kezdte a futást. Kellő chakrat terjesztett ki, hogy könnyebben manipulálja a földet, annak részecskéit sokkal jobban átfogta, ezáltal gyorsabban siklott át a két távolság között. Mikor elérkezett a klón alá, akkor pedig felfelé indult, mégpedig elrugaszkodásos módszerrel, ki akart törni a földből.
A klón csupán állt egy helyben, majd megmozdult. A háta mögött lévő föld megremegett, majd Itanashi tört fel belőle, támadást indítva a klón ellen. A klón már nem tudott védekezni, szétesett a támadás következtében. Ám a fiú nem oldotta fel teljesen a technikát, hanem újraépítette a klónt, valamint létrehozott egy újabb másolatot.
A két klónnal Itanashi egy háromszöget zárt be, a másolatok jelképezték az ellenséget, kiket szinte egy időben kell elpusztítani. Itanashi ismét lendületet vett, és eltűnt a mélybe, csend lett. A két másolat mozdulatlanul állt mindaddig, amíg a föld meg nem remegett és a fiú fel nem bukkant az egyik háta mögött. Egy döfést indított annak hátába, majd szinte meg sem várva amíg a klón szétesik, már indult is a következő felé. A gyors előretörést a hirtelen csend váltotta ismét fel, majd újra morgott a föld. Itanashi elrugaszkodva tört a felszínre, majd félig kijőve a földből szúrt ismét.
~Talán ezzel a módszerrel gyorsabban is törhetek ki és tűnhetek el, hisz a testem csak egy részét kell a föld alá rejtenem.~ Lassan kezdett összeállni a fiú fejében a technika alapösszetevői. A chakra, amly minden technika alapja, a segítségével könnyedén átszelheti a talaj részeit. A lendület, amely megadja a meglepetésszerű támadást, kombinálva a fiú sebességeivel igen komoly erőt képviselhet. Valamint, hogy a testének csak egy részét hozza felszínre, például csak a térdéig tör ki, nem kell kijuttatnia az egész testét, hogy aztán ismét elrejtőztesse.
A pontokat figyelembe véve ismét megpróbálkozott a fiú. Késő délutánra járt, hamarosan besötétedik, ám ezt a technikát addig nem hagyja, míg nem képes árnyként előtörni, egy mozdulattal végezni ellenfelével, majd ismét eltűnni a semmibe. Még több chakrat adott bele a technikába, hogy még az eddigieknél is gyorsabban átszelhesse a távolságot. A klónok már a helyükön álltak.
Itanashi ismét eltűnt a föld alatt, akár a mágusok a füstben, kezeivel is hozzásegített, hogy lendületet szerezzen és eltűnjön egy pillanat alatt. A föld alatt is kellő sebességre tett szert, a klónokat elég távol hozta létre, pont azért, hogy a kellő sebességet megtalálja, amelyet a későbbiekben már képes lehet variálni. A klón alatt volt, érezte. Hirtelen elrugaszkodott, és megindult sebesen felfelé.
A föld megrepedt egy pillanatra, porzott. A fiú feltört a felszínre, térdéig kilógva és már döfött is, majd mikor pengéjének hideg féme belehatolt a klón testébe, a fiú el is tűnt. Néhány pillanat múlva már a másik klón háta mögött állt és szúrt.
~Még. nem elég.~ zavarodott meg kissé, egyre jobban élvezte a technikát, egyre több másolatot hozott létre, hogy a lehető legprecízebb módon elsajátíthassa a technikát. A klónok a lehető legkülönfélébb alakzatokat vették fel, ám Itanashi mindegyiket megközelítette egyesével, majd egy pillanat alatt döfte le őket.
Egy utolsó próbálkozás és befejezte. Ottállt az ifjú jashinista, szemben 5 másolatával. A másolatok egy adott irányba indultak, az edzés célja egy menekülő osztag elfogása.
A klónok egyszerre indultak meg. Nem sokkal utánuk tűnt el Itanashi a föld alá. Pillanatok alatt ismét feljött a felszínre, az első klón elé, amely megállt. Következhetett a második, aki az előző mellett futott. Előtte is porozni kezdetta föld, majd egy pillanat alatt megakasztották őt a mozgásban. A klónok mind megálltak, ahogy a fiú sikeresen eléjük került, egyik klón sem tudott elérni a célba.
A fiú egy olyan erő birtokosává vált, amelyet hasznosan képes felhasználni a későbbiekben.

Orochimaru (Inaktív) Szer. Dec. 04 2013, 13:01

Röstellem, de nem tudom történet szerűen lezárni a kalandot, nincs itt ember, akinek a bőrébe bújva elmeséljem mi történt, mindenki halott, így megdícsérni se tudnak téged a technikáról, és a siker miatt. A post szépésége és realitása miatt a jutalmad plusz 8 chakra, illetve felírhatod a technikát, és a megszerzett információt. Gratulálok, szép teljesítmény volt a post, ám a kalandban voltak hibák, melyekből tanulva később jobb kém lehetsz, nem tud mindenki mindent egyből...Hajrá!

**Itanashi** Pént. Dec. 06 2013, 06:43

Orochimaru

Csend van. Egy fa árnyékot vet a fűre. A szél végigfúj, felborzolva a szürkés árnyalatú fűszálakat, majd újra elnémul minden.
Hirtelen morgás hangja töri meg a csendet, majd megnyílik a föld és egy férfi teste emelkedik ki belőle. Egy fekete penge csillan meg a kezében, amit a fába döf.
A fiú kimászik a földből, majd a földön fekvő tekercséhez megy, és köpenyének belső zsebébe helyezi a tekercset. A fához sétál, hogy kihúzza a beleszúrt fegyvert.
~Indulj~ szólítja meg a fejében lévő hideg hang.
~Karu. Igaz is. Azt mondta a birtokon fog rám várni.~ eszmélt rá a fiú, majd gyorsan kihúzta fegyverét és megindult a Kenshirok birtoka felé. ~Indulnom kell.~
Az út alatt Itanashi figyeli környezetét, habár a testébe épített chakrarudak segítésével úgyis megérzi, ha valaki belép a zónájába.
~Lassan megtudjuk, ki is ez az Enraku. A fű technikák ismerője, a kenjutsuk mestere...meglátjuk, mit fog érni holtan...~ mosolyodott el, miközben fáról fára ugrálva halad az ország területén.
Reméli, Karu tudni fogja, mit jelentenek azok a szavak, azok a technikák, amelyeknek a birtokában van a fiú. Megállt az egyik fa ágán és egy pillanatra körbenézett, talán csak gondolkodott. Egyszer végigszemlélte a hatalmas fákkal benőtt erdőt, majd továbbugorva halad előre.
~Hamarosan eljön egy új világ. A világ, amelyben az emberek megtanulnak engedelmeskedni, megtanulják, mit jelent a félelem. Ez a világ hamarosan elpusztul, a hamvaiból pedig felfog épülni egy olyan birodalom, amelynek Jashin a legfőbb hatalma, én pedig a világra szánt Prófétája. Hamarosan eljön a Te Birodalmad, Nagyúr~ mormolt magában. Lehet, az ember azt mondaná, képtelenség ily vakon bízni egy láthatatlan erőben, amit Istennek nevezünk, ám a fiú eltántoríthatatlan efelől, és bárkinek a fejét szedné, ha megtudná, kételkednének benne. Majd megmutatja, Jashin mennyire létezik. Bebizonyítja, mire képes a követőin keresztül elérni, hogy átformálja ezt a világot.

Orochimaru (Inaktív) Kedd Dec. 10 2013, 11:28

Ahogy mész a holttestől minél távolabb, egy három fős alakulatot veszel észre a lombok sűrűjében, és mind a három Iwagakure-i fejpántot visel, a vitájukat is hallod, ugyanis ezek nem a csapatmunka hívei.
- Miért csináljuk ezt, miért vagyunk itt, miért ölünk gyerekeket? - ordított a legidősebb, olyan 30 éves körülinek tűnhet, és láthatóan nem túl boldog.
- Hawake, eddig egy gyermeket nem öltünk meg, csak fejpántos ninjákat.
- DE azokba beletartoznak a geninek is, mond csak Roku, a fiad hány éves is, csak nem genin, nem érzed, hogy olyan mint ha vele végeznél?
- Nem, nem nem, mindent miatta csinálok, hogy ő ne kerüljön ilyen helyzetbe. - felelte a férfi, a harmadik nem szállt bele a vitába, viszont nem mozdult mellőlük sem, amikor hallkan megszólalt.
- Valaki van itt. - mindhárom férfi azonnal, ám pánikszerűen nyúlt a fegyveréért, vajon most mit teszel, kiszúrtak, de még a helyzeted nem tudják, előjössz a rejtekedből, vagy hagyod őket?

**Itanashi** Kedd Dec. 10 2013, 18:13

Itanashi útja közben hirtelen megállt, a fa tetejéről leugrott, majd közelebb osonva hallgatózni kezdett.
A három férfi a háború keserű oldalán állva panaszkodtak sorsukról, ráeszméltek, a háború nem gyerekjáték, az emberi életek kioltása családokat tesz tönkre, ami akár országok bukásához vezethet.
Itanashi megpróbál minél közelebb kerülni, mikor az egyikük észreveszi őt. Nem tudták még, pontosan hol is rejtőzött el a fiú, azonban azt tudták, beszélgetésüket más is hallotta.
Itanashi, amennyiben a beleépített rudak segítésével megérzi, milyen szinten is állnak ellenfelei, és a szintjük jóval a fiú szintje alatt áll, akkor a fiú létrehoz két másolatot, melyek a föld alól csapnak elő, a nemrég tanult technika segítségével fogják el egy rajtaütő támadással, talán tudnak egyet s mást a környéken állomásozó csapatokról.
A terv jónak tűnt, a három klónt létrehozza a fiú, amennyiben lehetősége van, a földből ki sem növeszti őket, hanem egyből útjukra indítja őket. Iwagakurei fejpántot viselő katonát valószínűleg nem lehet a föld alá taszítani, legalábbis a nagy részét. Ám ha a föld aló hirtelen előugrik egy személy, majd a használó egy saját technikáját, az Iwate // Bilincskar-t alkalmazza, akkor képes lehet hamar sziklabilinccsel összekötni kezeit úgy, hogy pecséteket se tudjon formázni. Főleg, ha mindhárom személyre egy-egy klón ugrik elő egyszerre.
A lehetőleg már lefogott férfiakat körbekeríti klónjaival, majd előbújik ő maga is, a földben rejtőzve megközelíti és kellő távolságon belül majd a klónok gyors ütéseitől térdre rogyasztva, talán mesélni fognak neki, és válaszolni a kérdésre, állomásoznak e ellenséges csaptok a közelben. Célja, hogy a lehető legkisebb akadályokat is átugorva haladhasson tovább a későbbiekben, ehhez az ellenfelek helyzetére volt szüksége.

Amennyiben a három katona szintje meghaladja a fiú határait, inkább elkerüli az összeütközést, nem akar még egy elhúzódó, chakrapazarló összetűzésbe keveredni.
Ha sikerül átjutnia az őrökön, akkor tovább is halad, hogy mihamarabb a kenshirok birtokára érjen.

Ajánlott tartalom

Bambusz és Gomba erdők

Bambusz és Gomba erdők

Re: Bambusz és Gomba erdők

Re: Bambusz és Gomba erdők

Re: Bambusz és Gomba erdők

Re: Bambusz és Gomba erdők

Re: Bambusz és Gomba erdők

Re: Bambusz és Gomba erdők

Re: Bambusz és Gomba erdők

Re: Bambusz és Gomba erdők

Re: Bambusz és Gomba erdők

Re: Bambusz és Gomba erdők

Re: Bambusz és Gomba erdők

Re: Bambusz és Gomba erdők

Re: Bambusz és Gomba erdők

Re: Bambusz és Gomba erdők

Re: Bambusz és Gomba erdők

Re: Bambusz és Gomba erdők

Re: Bambusz és Gomba erdők

Re: Bambusz és Gomba erdők

Re: Bambusz és Gomba erdők

Re: Bambusz és Gomba erdők

Re: Bambusz és Gomba erdők

Re: Bambusz és Gomba erdők

Re: Bambusz és Gomba erdők

Re: Bambusz és Gomba erdők

Re: Bambusz és Gomba erdők