Bambusz és Gomba erdők

Madara

Amint sikeresen megtudtam szerezni a kívánt felszerelést, és a betörésből sem történt semmi nagyobb gond, utam egyenesen a gombaerdők felé szegődőt, annak is az északi részére. 
A szóbeszédek valóban igazak voltak, a gombák itt tényleg fa nagyságúak voltak, és kalapuk akkora volt, mint a fa lombkoronája.   Izgatottan vágtam neki az utamnak, remélve, hogy tényleg jó helyen kapizsgálok.
 Amint megérkeztem a terület északi részére, egy fő ösvény vezetett tovább az erdő mélyére. Az ösvény elején egy fatáblára volt belekarcolva az erdő neve, valamint egy kék jelzés, amely az ösvényt jelöli. Amint ezeket a jeleket figyelembe vettem, elindultam az ösvénybe, aminek a végén egy kisebb tisztásra érkeztem. 
A tisztáson néhány pad és pár tömör fából készült szék állt teljesen üresen. Közelebb érve ezekhez a tárgyakhoz, karcolásokra lettem figyelmes. Az egyik szék támláján egy bizonyos, Nap, és Út felirat volt felvésve, a másikon pedig egy itt járt Béla felirat. 
Egy újabb jelzés lenne, vagy talán csak valami haszontalan felirat? Egyelőre nincs még ötletem, de nem is siettem el a dolgokat, úgy hogy újra beindítom az agytekervényeimet.
 Vajon mit takarhat az a Nap, út felirat?  Továbbá a tisztásról három út vezet tovább. Egyikük a fő, amelyen indultam, bal oldalon egy sárga, míg jobbra egy piros jelölés visz tovább. 
Vajon a három útból melyik lehet a helyes. Ismételten eszembe jutottak a feladvány sorai:


Lehet, hogy ezek a jelek azok amik a kincshez vezetnének? Talán mégse kéne figyelmem kívül, hagynom a feliratokat.
Vegyük külön-külön azt a két szót. Nap: ügye az égen világító hatalmas csillag.  Ő adja nekünk a világosságot. Színe leginkább a sárgára hasonlít, ami éppenséggel egybe esik az egyik út színével. 
Az út kifejezés talán a helyes ösvényt jelöli. Összegezve, úgy vélem, hogy az-az út, amelyik megegyezik a nap szóval, vagy valamilyen módón rálehet faragni az, lesz a helyes.
Én még mindig a sárga útra gondolnék, de biztonság kedvéért, úgy megyek rajta végig, hogy folyamatosan jelzést fogok használni, ha esetleg vissza kéne fordulnom, akkor ne tévedjek el. Jelen esetbe egy kunai vágás, a gomba, vagy a fa törzséb

Az utam tehát a sárga ösvény felé vezetett. Egyáltalán nem voltam biztos magamba, de mégis, úgy éreztem, hogy ez lesz a helyes út. Mivel nem akartam eltévedni, ezért, egy kunai segítségével folyamatosan bemetszettem a hatalmas gombák szárát. hogy ha úgy adódik akkor könnyedén visszatudjak menni a kiindulási helyemre.
 Ahogy egyre beljebb haladok az erdőbe, a gombák még sűrűben helyezkednek el, és az utam egyre jobban beszűkül. Az aljnövényzet egyre magasabb és a gombák méretei is nagyobbak. A nap szinte már alig világit be, és a hőmérséklet is lehűlt. Csönd volt, a talpam alatt ropogó levelek, talán felkelthette a környezetem figyelmét. Nemsokára egy erősebb hang suhant el a fák között, amire fejemet hirtelen felkaptam, de nem szántam neki túl nagy jelentőséget. Talán egy madár, vagy valami kisebb emlős állat.
Ahogy továbbhaladok, egy igen fura jelenségre lettem figyelmes. Újra megjelentek a vágások a gombákon, amit nagy valószínűséggel én ejtettem. 

-Ezt nem értem, hogy tévedhettem el, ha végig csak egyenes úton haladtam? Ahogy tovább mentem, újból és újból megjelentek a vágások. Teljesen össze voltam zavarodva.
Futólépésbe kezdtem és láttam, hogy az összes gomba már meg van jelezve. 
-Ez mégis, hogyan lehetséges? Az erdő teljesen magába zárt.  Furcsa és rémésztő érzés fogott el. 
-Talán valaki, vagy valami beleférkőzött az agyamba, és nem engedi, hogy tovább álljak. 
-Halál.halál,halál.-súgta magával a szél. A kiutat sehogy sem találom. Teljesen össze vagyok zavarodva. Valahogy meg kell őriznem a higgadtságomat, mert a végén még bele is halhatok. Az erdő kezd szűkölni körülöttem, és egyre nagyobb bajban vagyok.

Pár perc elteltével, mikorra már nagyjából összetudtam szedni a gondolataimat, megpróbáltam valamit kitalálni. Még mindig nem tudom, hogy mi ez egyáltalán, de az szinte már fix, hogy ez nem valami véletlen.Teljes mértékben össze voltam zavarodva, egyszerűen sehogy nem találtam a kiutat, E mögött kell  lennie valakinek. Életembe nem láttam még, ehhez hasonló technikát, de még nem is hallatom róla, így nagy gondba voltam.Lehetőleg minél előbb meg kell találnom a kiutat, valamit ki kell találnom, hogy mégis miként  szabadulhatnék ki ebből a csapdából. Az erdő körülöttem szinte már elnyelt, a gombák az eddiginél még magasabbra nőttek, és az aljnövényzet is sokkal, de sokkal sűrűbb. Talán megpróbálhatnám eltorlaszolni a hallójárataimat, egy egyszerű kendővel, hogy mégis ezzel letudjam zárni a környezet által kibocsájtott hangokat, valamint érdemes lenne felmászni egy nagyobb gomba tetejére, hogy körbetudjak nézni, hátha megtalálom a kiutat.

A fák körülöttem szinte már körbenőttek. Teljes mértékben eltévedtem. Nagy bajban vagyok, valamit ki kell találnom. Belestem volna az erdő csapdájába, vagy talán valami egészen más áll a dolgok mögött? Talán egy szellem, vagy valamiféle szörnyeteg?
Amint betömtem a fülemet a zsebemben lévő rongyokkal, a külvilág zaját teljesen megszüntettem.
Azt hittem, hogy ez jó ötletnek tűnik, de sajnos nem változott semmi. Sőt ezzel az egyik legnagyobb butaságot követtem el, méghozzá, elzártam az egyik legfőbb érzékelő forrásomat, a fülemet.
 Így valaki azonnali támadásba lendült, és egy kunait dobott felém, mitől nem tudtam kitérni, így kisebb sérülést okozott az oldalamon, ami enyhe vérzéssel járult.
 Ennek következtében, egyből kivettem fülemből a rongyokat, majd körbetekintettem, s láttam, ahogy a bokorból és fákról árnyékok ugranak ki egyenesen felém.
Amint körbevettek, észrevettem, hogy arcukat valami rongy takarja el, mozgásuk lassú és szakadozott, valamint külsejük nagyon megegyező. Tízen voltak körülöttem.
 
Egy gyors mozdulattal egy kunait vettem elő, majd az egyik felé dobtam, de ekkor igen fura dolog történt, ahelyett, hogy megsértette volna, egyszerűen csak áthatolt rajta, mintha valami szellem lenne.  Majd megpróbáltam erősebb fizikai támadásokat bevetni, jelen esetben egy gyomorrúgás, de amint áldozatom összeesett, helyére egy új nőt ki.
Nagyon fura volt, és ilyet még életem nem láttam. Nagy valószínűleg ez valami féle illúzió lehet, hisz amit látok, az teljes mértékben kizárja a fizikát.  Hisz nem létezik anyagtalan test, max a klón jutsu, de azt a technikát már ismerem, én támadásokra máshogy reagálna.
A körülöttem lévő lények, vagy nem tudom micsodák, teljes mértékben megegyeznek. Nincs fizikai tulajdonságuk, így talán nem tudnának megtámadni, de mindenesetre nem engedem magamhoz őket közelebb.
Sajnos teljesen egyedül vagyok, és most, nincs, aki segítsen nekem, vagy legalábbis valami ötletet adna. Vagy várjunk csak!
-Kuchiyose no Jutsu- mondtam ki miután helyes kézjelek után megharaptam az újamat, és tenyeremet a földre helyeztem.
Az idézésem követően egy erőteljes füst áramlott föl a talajról, majd miután elillant egy kisebb mérető homokbarna színű kígyó jelent meg előttem.
Yakura volt az, a hím kígyó, közel 8 méterével.  Úgy gondoltam, hogy itt a legjobb alkalom, hogy segítségül hívjam a társamat, hisz egyedül nehezen boldogulnák.
-Yakura nagy bajban, vagyok, beleestem az erdő csapdájába, és ezek a klónok teljesen körbevettek.
Semmiféle fizikai támadás nem alkalmas rájuk. Talán valami illúzió lehet, esetleg a gombák spórájából eredhet. Nem tudom, még életembe nem láttam ehhez hasonlót. Kérlek, segíts valami.
Remélem, hogy a kígyó valóban tud nekem segíteni, és a „bölcs” kifejezést nem véletlenül akasztották rá.

Amint sikeresen létrehoztam a jutsut, és megidéztem Yakurat, el is mondtam neki a problémáimat. Yakura valóban egy igen intelligens kígyó, hisz azonnal tudott nekem segíteni, és el is magarázta ennek a jutsunak a fő tulajdonságait.  
Lényegében, ez egy illúzió, aminek a neve genjutsu. Az egésznek a lényege, hogy hamis képekkel próbálja befolyásolni az elmémet, így teljes mértékben össze leszek zavarodva. Ez sikerült is neki, hisz nem tudtam kijönni ebből a csapdából sehogyan sem. A genjutsu hatása alól kétféle képen tudok kijönni, vagy valaki segít nekem, vagy pedig megsebzem magamat.     
Így hát elővettem egy kunait, és egy finom vágást ejtettem az alkaromon. Pár másodperc elteltével, valóban eltűntek a klónok , de nem csak a klónok, hanem a fák is, és ismételten egy tisztáson találtam magamat.
-          Szóval átláttál az illúziómon-szólt egy hang a közelemből, de még sem láttam senkit rajtam kívül. Aztán ismételten megszólalt, de valahogy még sem találtam meg a hang forrását.
-          Talán ez is valamiféle genjutsu lenne?
 
Ekkor a bokor megmozdult mellettem, és egy kopott köpönyeges alak jelent meg mellettem.Rendkívül furán nézett ki, kezei csak úgy mellette lógta, teste lebeget, és egyenesen felém vette az irányt.  
Eleinte megpróbáltam egy- két kunai-al megtámadni, de az hasztalan volt, szinte egyből kitért előle.
 Valamit gyorsan ki kellett találnom. Ahogy jobban megnézem ezt a figurát, jobban hasonlít valami bábra, mint élőlényre, emberre. Régebben láttam már ilyent, ezt a testet a hátérből irányítja valaki méghozzá valami chakra kontrollal, ha jól tudom chakra fonalakkal. Ez is egy különleges chakra irányítású módszer, mint az én homokom.
Persze ezek csak feltételezések, de ezekhez a feltételezésekhez fogom építeni a tervemet.
 
Tehát, amint közelebb ér hozzám, legyen, az 5-6méter eldobok két zsákot, egyiket kicsit jobb oldalra, a másikat pedig balra, majd amint a zsákokból szépen kihullnak a kis robbanó cetlik egy harmadikkal berobbantom az egészet. Ez azért fontos, mert a robbanási energia középre fog kerülni, így sokkal nagyobbat fog robbanni (cseresznye virág vihar jutsu).  Ez a robbanás eltarthat akár 30 másodpercig is. Ez alatt én létrehozok egy földklónt, amit otthagyok, majd az igazi testemmel a föld alá bújuk.
Eközben a klónom még mielőtt teljesen elszállna a robbanás, egy Katanás(kardos)  támadást indítva a bábu felé rohan.  Közben én is előugrok a föld alól és megpróbálom, bemérni az ellenfelemet a chakra vonalakból kidúlva,majd egyenesen egy robbanójegyzetes kunait dobok oda ahonnan ezek a vonalak áradnak, s felrobbantom azt. A klónommal megpróbálom mozgásképtelenné tenni a bábot, ha az esetleg nem robbant volna föl a tekercsek által, majd egyenes az ellenfelem irányába rohanok, és megpróbálok végezni vele.
 

Remélhetőleg, ennyi elég ahhoz, hogy elő tudjam csalogatni az igazi ellenfelemet, és végleg le tudjak vele számolni.

A terv teljes mértékben összeállt a fejemben, már csak a kivitelezésen múlt az egész.
 Amint a báb közelebb ért hozzám, el is indítottam a támadást.  Elsőnek a cseresznyevirág vihar technikával próbálkoztam, majd a robbanás következtében egy klónt hoztam, én pedig a föld alól próbáltam elkapni az ellenfelemet.  
Szerencsémre nagyjából sikerült is kivitelezni az egészet, a robbanás hatására a báb teljes mértékben tönkrement, azonban egy újabb támadás veszi kezdetét, méghozzá a földöm lévő klónomra.
Egy fa tetejéről ugrik rá, s így végezz vele, azonban ő már nem egy báb, hanem ő maga a bábmester.
Nem volt valami idős figura, talán pár évvel lehetett nálam idősebb, de vajon mit kereshet itt?
Talán ő lenne az erdő szelleme?
Azonban még mielőtt el tudtam volna kapni, ismételten eltűnt, és egy újabb bábbal próbálkozik megtámadni engem.
A báb most viszont mögöttem jeleneik meg pár méterrel tőlem. Így ebben a helyzetben kénytelen vagyok fizikai támadást bevetni.
Nagyon gyorsan kellet eszmélnem, és szerencsére eszembe is jutott valami.
Anno még megtanították, hogy hogyan közlekedjek szuper gyorsan a felszínen, talán ha ezt bevetném, akkor nem lenne esélye eltérni a támadásom elől.
Mivel nem akarom teljese mértékben elpusztítani azt, így megfontoltan fogok cselekedni.
Annak ellenére, hogy már igen sok thai-jutsu formációt tanultam én mégis a legegyszerűbbet akarom kihasználni.
 

Mivel mögöttem helyezkedik el, így egy lórúgás szerű támadást indítok. Úgy véltem, hogy ezt valószínűséggel, könnyű szerrel ki fogja kerülni, de az éppenséggel elegendő lesz, hegy megtudjak fordulni. Fontos, hogy ne háttal legyek felé, hisz sokkal nagyobb az esélye, hogy megsérülök. Azonban az első támadásom csak részben sikerült, hisz amint elindítottam a rúgást a bábú karján lévő, eddig elrejtett penge vágta meg kissé sípcsontomat, miközben védekezett. A sérülés következtében pár lépést hátráltam, majd miután észrevettem, hogy szerencsémre csak egy kisebb vágás, így folytattam a harcot.  Amint ismételten egymással szembe kerülünk, megpróbáltam folyamatasona hátrálni, mivel nem tudom, hogy a báb még mivel van felszerelve, így egy minimális távolságot folyamatosan fenn akarok tartani, illetve a sérülésem is könnyeben tud gyógyulni. Ez a távolság legalább két méter. Hisz ez éppen elegendő arra, hogy kitudjam kerülni a főbb támadásait, és ne sérüljek meg.  
Katanámat szintén előveszem, hogy ha arra kerülne a sor, akkor az esetleges shuriken, vagy más kemény tárgyakat, könnyeben tudjam hárítani. A kardom ezek mellett szintén megtudja hosszabbítani a báb és köztem lévő távolságot, valamint a gyors védekezésre talán a legalkalmasabb eszköz. Pontosan jól tudom, hogy egy bábot milyen könnyedén lehet irányítani, így minden lehetséges mozdulatra fel kell készülnöm.  Megpróbálom az egész harcstílusomat a védekező, valamit a közép támadásokra építeni. Ha esetleg támad, megpróbálok egy masszív védekező rendszert felállítani, majd ezek után egy gyors támadást indítani a kardommal, és végül ismételten felvenni az a másfél méternyi távolságot. Ezt követően megpróbálom bevetni a fő támadásomat, amivel talán véget vehetnék a harcnak.
A terv megvolt a fejemben és jól tudtam, bármely támadásra, mit lépjek. Már csak azt kellet kiagyalnom, hogy miként is végezzek vele.  
Elsőnek is egy robbanó cetlivel ellátott kunait dobtam felé, aminek robbanását kihasználva vettem célba a bábú vakfoltját. A dinamikus belépő pontosan ezt a helyzetet használja ki, hisz egy rúgással pont az ellenfelemet veszem célba. Valószínűleg ez nem lesz halálos, de így letudom fegyverezni. Amint felé kerülök katanámat a báb nyakára szegezem és várok. Ha egy csöppet is megmozdul azonnal végzek vele.

Amint a tervet nagyjából összeszedtem, úgy indítottam el a támadásomat. Mivel igen közel volt hozzám a báb, a thai-jutsut volt a legalkalmasabb használnom. Sajnos még nem harcoltam sohasem bábbal, így az első rúgásom következtében, egy kisebb sérülést kaptam be a lábszáramon.
Ez azonban még nem tántorított el a harctól. Egy jó időzített robbanó cetlis kunaitól, valamint egy pontos rúgástól, a báb földre esett, és az alkalmat kihasználva a kardomat a szájába helyeztem, és megpróbáltam átszúrni vele a fejét. Ekkor azonban egy váratlan dolog történt, a száján keresztül, a kardom, valami apróbb csőbe akadt el, amiből gáz szivárgott ki, de szerencsémre a kardom olyan mély vágást ejtett a csövön, hogy szinte minimális gáz került csak ki a felszínre.
Annak ellenére, hogy minimális gáz tört csak elő, mégis sikerült valahogy beszívnom és egy enyhe rosszullét ment rajtam keresztül. A báb azonban a szúrás hatására teljesen tönkrement, így az ellenfelem kénytelen volt feladni a harcot.
A távolból egy hangra lettem figyelmes, mely azt jelezte nekem, hogy a harcnak ezennel vége.
Amint sikerült magam összeszedni, és a rosszullétem is elállt továbbálltam. Az ösvényt hosszan átkutatva, találtam egy kisebb táskát, nagy valószínűséggel az ellenfelem hagyott itt. 
Nagyon óvatosan nyúltam hozzá, hisz féltem attól, hogy ez valamiféle csapda lesz, ám szerencsére csak egy tekercs volt a táskában valamint két kunai. Ezeket mind el is raktam majd elindultam vissza Hozukijoba. Sajnos sérülésem annak ellenére, hogy nem volt valami nagy, elég gyorsan begennyesedett, és féltem attól, hogy nagyobb baja lesz.
Kicsit szomorúan ballagtam vissza, de annak legalább örültem, hogy nem zsákmány nélkül.
Hozukijoba visszaérve, a rabokon, valamint a személyzeten kívül nem volt más. Itanashiról nem tudok semmit, valószínűleg valami fontos küldetésen van.
Amint beértem a körzetemben, cuccaimat lepakoltam, vettem egy forró fürdőt, majd lekezeltem a lábszáramon lévő sebet. Ezt követően magamhoz vettem a titokzatos tekercset, és felbontottam.
 A leginkább papiruszra hasonlító tekercs legfelső rovatában a következő állt: Homokfolyam technika.
-      Hmm ez érdekesnek hangzik, egy újabb homoktechnika.
-      De vajon mit akarhatott ezzel a tekercsel kezdeni az a bábhasználó?
Ahogy tovább olvasom, egyszerű rajzokba foglalt lépések voltak ábrázolva, valamint pár soros leírás a képek alá. Aki a tekercset készítette egyszerű, de mégis érthető ábrázolást csinált.
Körülbelül, még fél óra telt el, amíg a tekercset tanulmányoztam, aztán pár óra pihenés után, azonnal magamhoz vettem a felszerelésemet, és kimentem az erdőbe, kezemben a tekercsel.
Kissé fura volt, hogy egyedül kellett gyakorolnom, és hogy Itanashi nem volt itt, de ház ez van, biztos valami fontos dolga akadt.
Amint még egyszer áttanulmányoztam a tekercset, és magamban összeszedtem a főbb részeit. Szerencsére a leírás alapján, nem volt egy bonyolult technika, és a kis illusztrációk is sok segítséget nyújtottak.
A technika lényege, hogy a használó az ellenfele alatt egy homokfolyamot hozz létre, ami lényegében elsodorja azt. Szerintem egy igen hatásos és jól kivitelezhető technika, hisz bárki ellen bevethető, méret és alaktól függetlenül.
Tehát az első lépés az volt, hogy megfelelő mennyiségű homok alapú chakrát, vezetek a talajba, ami majd az alapja lesz a homokfolyamnak. Ha ezt elvileg sikerül létrehozni, akkor a talaj legfelsőbb rétege meg fog változni. A föld így egy könnyebb szerkezettel fog rendelkezni, amely képes lesz olyan állagot felvenni, mint a futóhomok. Ezt követően, már csak a sodrást kell elindítani, méghozzá a homokirányítás technikával. Ha ezeket sikerül létrehozni, akkor képesek leszünk kivitelezni a technikát, és az ellenfél valóban nagy csapdába fog esni. Lényegében ezek voltak a jutsu alapjai, valamint a főbb részei.
A tanulás szempontjából is e két fő részre osztanám fel a dolgokat.
Amint már említettem elsőnek a chakra áramlást kellene a kitapasztalnom. Úgy érzem, hogy most már elég lesz a beszédből, meg a tervezgetésből. Ideje a tettek mezejére lépni.
Mint más homok technikához, ehhez is elengedhetetlen a kiemelkedő chakra kontrol.
Amint tenyeremet a földre helyezem, megpróbálom belevinni a talajba a megfelelő mennyiségű homok elemű chakrát.  Szerencsére pár másodperc elteltével, már meg is volt a hatása, és talaj felszínén valóban megjelent egy minimális homokszerű anyag. De ez még édes kevés volt.
A tekercs leírása igen sok hasznos információt tudott nekem adni, így könnyedén rájöttem a hiba okára is. Nem volt elegendő az a bizonyos elemű mennyiségű chakra.
Amint újból hozzáláttam, már több chakrát engedtem bele a talajba, és szinte addig vártam, amíg valóban nem értem el a célomat. Ez annak ellenére, hogy könnyen hangzik, egyáltalán nem volt az. Rengetegszer kezdtem újból, és  igen néha meg is kellett állnom, hogy igyak-vagy pihenjek egy kicsit, hisz könnyedén elfárad az ember, főleg tanulás esetén.  Körülbelül, másfél órán keresztül, csak ezt gyakoroltam, amíg végre nem sikerült létrehoznom a kívánt állapotot.
Hogy kicsit értehetőbb legyek, a kívánt állapot, előttem kb két-három méteres szélességben, és vagy nyolc-tíz méter hosszan végig húzódó homokos felület.  Aminek az állaga kicsit lazább volt a valódi szerkezetnél, hogy valóban megakadályozza az ellenfelemet a menekülésben. Hogy mekkora területet képez át ez az anyag, az teljes mértékben a beleadott chakra mennyiségtől függ.
Amint nagyjából sikerült létrehozni a jutsu első felét, a második részre tértem át, vagyis ennek a homoksávnak az irányítására. A tekercsben lévő leírás ismételten nagy segítséget nyújtott, hisz rávilágított arra, hogy nem kell különösebb abraka-dabra, hogy megmozgassuk ezt a homokos szerkezetet, hanem bőven elegendő lesz, a legalapabb homok jutsu, vagyis a homokirányítás technika. Hisz ezzel a technikával képesek leszünk elindítani a sodrást.  
Mivel minden homoktechnika alapja a homokirányítás jutsu, így elég sokat gyakoroltam már.
Úgy gondoltam, hogy ez nem fog nagy problémát okozni, azonban, hogy ilyen nagy mennyiségű tömeget irányításom alá tudjak venni, valóban nagy erőre és energiára lesz szükségem.
Anno még Itanashi , adott nekem még valami energia pirulát, amiből maradt még ár darab így azok bevétele után, megpróbáltam elindítani a sodrást.
Nagyon alaposan kellet koncentrálnom, és valóban sok ckakrát kellet felhasználnom, hogy egyáltalán elindítsam a homokfolyamot. Szerencsére a pirula hatására, sokkal nagyobb erő és energia szabadult fel bennem, mint előtte, így amikor a szer hatni kezdett sikeresen, el tudtam indítani a folyamot.
Az idő, olyan délután fele járhatott, így tudtam még gyakorolni.
Elég sokszor kezdtem újra, és újra, hogy mégis elfogadható formában el tudjam sajátítani. Ha esetleg elakadtam volna, ismételten elő vettem a tekercset és újra átolvastam a technika lépéseit.

Nap végére szerencsére a technika alapját és a fő kivitelezését el tudtam sajátítani, azonban még egész héten csak ezt a jutsut fogom gyakorolni, hisz még nem tökéletes. Nem tudom, hogy Itanashi merre járhat, de már rég láttam őt. Amint visszajön, megmutatom neki, hogy mennyi új dolgot tanultam, és remélem, hogy van valami a tarsolyában amitől, még erősebb leszek.

A Hozukijoban sétálva futottál össze a börtön egyik főbb személyével, a görnyedt hátú Ishidorei.
- Rikuno-san. A nagyúr várja önt azonnal a Nagyteremben. – adta át az üzenetet lihegve. Látszott rajta, sok helyen járt már, hogy rád találjon. Ezek szerint az üzenet fontos, így minél hamarabb jelenj meg a teremben.
Belépve a dolgozó szobának használt Nagyterembe eléd tárult a hatalmas ablak, amelyen keresztül az egész udvart belátja az ember. A terem közepén hatalmas körasztal állt, sötétbarna fából, pont olyanokból, melyekből a körülötte lévő tucatnyi szék is. A terem végén lévő széken foglalt helyet a pap. Háttal ült, az udvart nézte. Mostanában ez az elfoglaltsága, mióta a börtön vezetője lett. Kikapcsolja magát a látvány, a hatalmas várszerű épület. A vár, melyből egy birodalom fog születni.
- Szedd össze minden fontos felszerelésed, Rikuno. Küldetésre indulunk, mégpedig azonnal. Nagy szükségem van rád. – mondja a pap, azonnal a tárgyra térve. – Nyomára bukkantunk a világ egy démonának tartózkodási helyének. Elindultunk már, hogy elfogjuk a Kétfarkú Macskadémont, a Nibiit. Azonban, nem csak mi akarjuk megkaparintani, főleg háborús időkben, ezt a szörnyet. A feladatod, hogy két másik shinobival, egyikük Kazuya, a Kenshirok talán legerősebb személye, a másik pedig egy fiatal fiú. Még én sem láttam. Ti hárman biztosítjátok nekünk a helyet, megakadályozva, hogy bárki megzavarhassa a harcunkat. Minden erőnkre szükségünk van.
 
Miután összepakoltál mindent, siess a főbejárathoz. Itanashi ott fog rád várni.
- Messzire mész, Rikuno. Készülj. – kabátjának zsebébe nyúlt, majd egy apró zacskót nyújtott át. - Szükséged lesz rá. Figyelj. Indulsz. – mondta a pap a követőjének. Rikuno talán már sejtette, mi fog ezután történni.
A Hozukijo ura, pontosabban annak mása kezeit hátratette, majd lassan sétálni kezdett vissza az iroda felé. Mellette pedig ott tekergett a földön Yakura, az óriáskígyó.
Hirtelen érsz földet. Homályosan látsz néhány másodpercig, hasad  kavarog, de túléled. Hamar rendbejössz. Nem először történt, hogy Itanashi egy technikája segítségével egyik helyről a másikra vitt, korábban mutatta neked a börtönben. És hogy hova kerültél?
- Üdv köztünk, Rikuno – köszönt a melletted álló Itanashi. A valódi. Érzed kisugárzásán. Erdős és füves terület, dombok, kiszökő füst az oldalukban. – A Medvék országának határán túl. – fejezi be a pap. Ott áll mellette Karu, Mirubi, kinek testén drótok voltak kötve, valamint két másik, számodra ismeretlen személy, egyikőjük a Kazuya nevezetű férfi, míg a másik a fiú.
 

Összetett postot kérnék tőled, melyben egy záró és nyitó kört is szeretnék olvasni. A post beadásával várd meg a mesélői postot, amennyiben gondolod, a nálad korábban beadott postokat is beleveheted írásodba. A tanulásért + 3 Chakrat felírhatsz. A zacskóban 3, a pap által használt energiapirula van, mely visszatölti elvesztegetett chakrad egy részét, valamint energiakészleted is felpezsdíti, ezáltal nagyobb erővel vagy képes harcba szállni. Szép játék volt. Sok sikert a küldetésedhez.

// Választott technikák:
Isshi Toujin // Húrfény Formáció
A használó a megfelelő kézjelek után egy pecsétet hoz létre maga körül, melyet képes felhasználni az áldozata lassítására, mozgásának teljes gátlására. A pecsét jelei, melyek megjelennek a használó körül hasonlóan a Nara jutsukhoz, megindulnak célpontunk felé, s „feltekeredve” rá egyfajta kötél módjára lefogják azt. Nem a legerősebb akadály technika, ám kétségkívül nagy segítség lehet, ha valakire rajtaütés szerűén kell támadni.  
Chakraszint: 250
Besorolás: C


Suiton: Mizu Kamikiri
Egy igen sokoldalú technika, mely kivételes chakrakontrollt igényel. A használó ennél a technikánál a lábaival idézi elõ a víz elemû chakrát. Megfelelő mennyiséget felépítve lábával dobbant, és ez által tud egy gyors, pengeéles hullámélt létrehozni, mely képes darabokra vágni az ellenfelet. Továbbá a shinobi képes a hullámot meglovagolva rendkívül gyorsan haladni elõre.
Magyar név: Víz elem: Vízisten szeletelő
Típus: Támadó
Besorolás: B szintű
Chakraszint: 350 //

Okami kiszedte a két tálnyi ételt, majd leült melléd a földre, s vadul dézsmálni kezdte a tartalmát, közben fel-felnézett szavaidra, néhol abbahagyta a szörcsögő evést, s helyeslően bólintott. Bár nyelvezete nem épp a megszokott volt, úgy tűnt, ért minden szavadat. A férfi befejezi táljának belsejében az étel elpusztítását, talán valamiféle kisebb állati húsból készült pörkölt lehetett. Esetleg nyúlhús. 
- Kazuya lenni barát. Kazuya segíteni Okami és család. Segít falka túlélés. Kazuya lenni jó ember. - veregeti szíve fölött jobb öklét. Olyannyira csapkodja, hogy az furcsa, nem akad a torkán az étel közben. 
- Okami lenni elveszett. Születni erdőben. Farkas...talál Okami. Nevel, kölyök. Lenni nekem család. Asszony, kölyök. S lenni család farkas. Okami nőni erdő falka. Lenni nagy erdőtűz. Falka bajban. Kazuya jönni, találni új otthon. Barlang - mutat maga köré kezeivel - Lenni új otthon falka és család. Okami lenni boldog. 
A rövid, és talán nehezen megemészthető bemutatkozást követően Okami felkel, majd kiropogtatja végtagjait. 
- Gyere, menni erdő. Szerezni vacsora. - talán furcsának tűnhet, hogy éppen befejeztétek az ebédet, máris vacsoráról beszél, s nem is gondoltad, milyen nehéz is boltok és üzletek nélkül megfelelő élelemhez jutni.
A barlang kijárata előtt két farkas állt. Az egyik, amelyik felé a kezedet nyújtottad, a nagyméretű, fekete farkas. Az emlős feléd néz, nem acsarog, csupán figyel téged. Talán közel engedted magadhoz, de a farkasbecsületet még nem érdemelted ki. Majd hirtelen felemelte a fejét, s megfordult. Okami is felemelte orrát, majd mélyet szimatolt a levegőbe. Valamit éreztek, amit te nem érezhettél. A fekete farkas rögvest elindult a fák közé, majd nem sokkal később Okami feléd int.
- Gyere, vadászni vacsora. - azzal előre fordult, s elugrott. Az egyik fa ágára érkezett, s ahogy idefelé jött, most úgy indul befelé a sűrű erdőbe. Jó lesz, ha gyorsan utánamész, nehogy eltévedj az első napodon. 
Közel tíz perces üldözést követően Okami a nála lévő eszközökkel levadászott egy nyulat. Megáll a zsákmány felett, majd kezeit összecsapva mosolyodik el.
- Vacsora lenni lassan meg. De még lenni kevés. Kell sok nyúl. Sok éhes.
Sötétedésig vadásszátok a nyulakat, összesen hét darabot tudtok elfogni. Nehezebb, mint ahogy gondoltad. Mivel te nem rendelkezel olyasfajta érzékekkel, mint Okami és a farkasa, így a szemeidre kell hagyatkoznod és a hallásodra, a nyulak pedig apró állatok és megszámlálhatatlan üreget ástak az erdőben. Itt-ott találkozol vaddisznóval és őzzel, Okami azonban szavaival megtiltja a vadászatukat. Csak a nyulat vihetitek ma haza. 
Egy szebb leírást szeretnék kérni a shinobiképességeiddel megoldott vadászatról, a végén a barlangban vacsora után elalszol az egyik hintaágyban. A barlangban lévő gyermek nem szólal meg, minden kérdésedet Okami fogja megválaszolni.
 
//Kicsit bele kell rázódni, de beindulhatunk a következő körtől. +10 Chakra/tjp a csúszásért, a választottat a következő postodban írd meg, és akkor felírom, azért csak ennyi, mert a te válaszod sem érkezett éppenséggel hamar. A két technikát felírhatod//